Curriculum- első emeleti folyosó

Tárgy: Re: Curriculum- első emeleti folyosó 2011-10-09, 5:28 pm

* Cseppet elmosolyodok amint megpillantom a csillogó szemeit, tehát felismer, annyira talán mégsem vagyok feledhető így szavaira aprókat bólogatok és kérdő tekintetem is szinte pillanatok alatt a semmivé foszlik.*
- Hát nem a közel múltban az tuti. De most keresztezték egymást útjaink.* igaz én céltalanul bóklászom, de ez senkit sem érdekel így tekintetem tovább fürkészi a sápadt kis arcot, hisz nem feledtem ennyi idő után, hogy az imént mintha megpihent volna kissé.*
- Jah vagy úgy... Szóval szorgos diáklánykává váltál?* mosolyodok el szórakozottan, igaz fogalmam sincs, hogy ide kerülése előtt milyen volt és igazából azt sem tudom, hogy most milyen de bizonyára ez pillanatokon belül ki fog derülni. Több okból kifolyólag is jó lenne ha megcéloznánk a párkányt így mikor megindul szó nélkül az említett hely felé mosolyogva követem s miután ő feltornászta magát én is követem példáját.*
- Örülök neki...rég beszélgettem már és úgy tűnik valahogy sikerült mindig elmennünk egymás mellett.* pillantok rá kissé felé fordulva.* - Hm és miféle terv fáraszt le ennyire? Persze csak ha nem titok.* vigyorodom el, fogalmam sincs hogy húztam párhuzamot a lány "állapota" és a terv között de ha össze vissza beszélek úgy is kijavít. Beilleszkedése úgy tűnik elég jól sikerült ami nem is lep meg hisz kellemes teremtés annyi szent, így mikor a barátokról esik szó aprót felsóhajtok egyetértő bólogatások közepedte.*
- Akkor kezetfoghatunk... nekem is akad pár kit szívesen látnék már szóval ha nem történik változás az elkövetkezendő pár napban akkor dobok egy két üzit. Az általában beválik.* pillantok rá s bár látom szomorúságát nem tudok mit tenni ellene, lépni kell és akkor talán kimozdul az ember a holtpontról. További szavai azonban csak egy elkámpicsorodott grimaszt csalnak a képemre ahogy kissé közelebb dőlve hozzám kérdi, hogy én tudtam e a dolgokról mire csak némán bólintok.*
- Az egyik barátom is sikeresen összeakadt eggyel... Én még szerencsére nem... És milyen volt?* gondolom nem felhőtlen - sosem lehet az legalábbis szerintem - hisz mindegyik csak a vérre megy mit általában meg is szereznek maguknak.*
- Megvagyok nagyjából... úgy érzem magam megint mintha a helyemet keresném pedig jó ideje itt vagyok már. Vannak ilyen időszakok.* semmi említésre méltó nem történt velem az elmúlt hónapokban, miből tökéletesen látszik, hogy semmi keresni valóm itt. És néha én is így érzem, hiába tanulok, hiába szerettem meg a tantárgyakat.*
- Igen tudom... van még vissza pár hét majd az idő alatt nyakamba kapom az anyagot. Ha más nem ismétlek, ennél rosszabb nem történhet nem igaz?* nem a világ vége szerintem, de természetesen azon leszek, hogy ez ne forduljon elő.*
- Gondolom te egész jól állsz már az anyaggal. Mindegyik megy?* nekem akad pár mumus de ezt egyenlőre megtartom magamnak, bár lehet nem ártana leckéket vennem valakitől...*

Tárgy: Re: Curriculum- első emeleti folyosó 2011-10-09, 5:44 pm

*Nem számítottam erre a találkozásra, de most picit se bánom, hogy így alakult. Szóval csak beszélgetésbe elegyedünk és megy ez könnyedén, mint mindig, hiszen nem vagyok valami ellenséges, ezt talán majd Kyle is meg fogja érezni. *
- Hát, igen, mondhatjuk úgy is, bár most nem szorgalom miatt tettem, hanem inkább bosszúból. Tudod, nem szeretem, hogyha egyes emberek... hogy is fogalmazzam... megaláznak. *nem titok, hogy mi történt, számomra igen csak megalázó volt, ahogy elém állt, én pedig a földön voltam és közölte vele, hogy ott az én helyem. Na meg az az egész helyzet, a hátba támadás, undorítónak tartom és ezért bizony Cain meg is fog fizetni rendesen. Idő közben az ablakpárkányt is elérjük, ahol helyet is foglalok, majd ki is jelentem, hogy én bizony ráérek itt akár napestig is lenni, de valószínűleg a fiú nincs így ezzel. Mindegy, élvezem addig a beszélgetést, amíg tart.*
- A tervem az, hogy azon, akire az előbb utaltam, bosszút álljak. Nem akarom részletezni, de a lényeg, hogy egy mérget készítettem a számára, amit mától mindig magamnál fogok hordani, tehát ha összefutunk, megtudja majd, hogy ki az a Vixi! *húzom is ki magam igen csak büszkén, majd ez után rátérek a saját kis életemre, mely egészen begyorsult, történnek ám velem a dolgok, elég gyorsan. *
- Általában bevállik az üzenet, de mégse mindig. Ilyenkor sajnos nem tudok mit tenni... De remélem, hogy nálad teljesen bevállik majd. *pillantok rá kedvesen, majd nemsokára egy vámpírra is kitérek, kivel volt szerencsétlenségem összeakadni és azóta is bánom azt a bizonyos találkozást. *
- Hogy milyen volt? Borzasztó... nagyon elbánt velem... Nem... nem tudok róla beszélni, ne haragudj. *sütöm le szemeimet is és fejemet is kissé lehajtom, melynek következtében barna tincseim is előre lendülnek. Egy ideig nézem a padlót, majd halk sóhajommal próbálom rendbe tenni magamat és a gondoaltaimat is, így egyenesedem fel újból.*
- Hát, akkor ideje ismét felpörgetned az életed. Ha gondolod, egyszer elmehetnénk bulizni együtt, mondjuk a klubba. Jó kis hely, nem tudom, hogy jártál-e már ott. *próbálom feldobni valamivel és gyengéden oldalba is bököm könyökömmel. Ne búslakodjon már itt, az annyira szomorú... Inkább témát váltok, valami más felé, így hozom szóba az órákat és a sulit, na meg azt a fránya vizsgát is, amitől oly nagyon be vagyok rezelve.*
- De... igaz. De szerintem menni fog neked is, ha egy kis energiát belefektetsz. *próbálok pozitívan állni hozzá, na de nemsokára már nekem kéne válaszolnom, így gondolkodom el igen csak látványosan.*
- Öhm... hát... talán. Igen, azt hiszem, hogy alakulgatnak, bár a jelmágia nem áll közel a szívemhez, a többivel nincs gondom. *nyitom fel a táskámat is idő közben, majd kapok ki belőle egy mogyorós csokoládét, méghozzá egy táblát, amit hamar bontogatni is kezdeni, majd ez után a fiú felé nyújtom.*
- Vegyél bátran! *kínálom meg, majd török magamnak is, hogy rendbe hozzam már a színem és jobban érezzem magam. Így eszegetem a finom édességet, miközben barna szemeim kifelé vándorolnak.*
- Nem szeretem ezt a rossz időt, tisztára elkeserít. *sóhajtok fel, majd fejem is nekidöntöm picit az üvegnek, úgy nyammogok tovább halkan.*

Tárgy: Re: Curriculum- első emeleti folyosó 2011-10-09, 6:15 pm

* Erre a válaszra igazán nem számított így bizonyára ki is ül az arcomra a meglepettség összes jele mit userem most nem kíván részletezni.*
- Az azért durva... egy lánnyal sem illene így viselkedni. Biztosan híján van a jó modornak.* el sem tudom képzelni mivel vívhatta ki ez a lány oly szinten egy ember ellenszenvét, hogy azt tette amit tett, hisz nekem eddig igen csak pozitív a véleményem Vixiről. De hát nem vagyunk egyformák.*
- Akkor hát...* jegyzem meg követve a párkány felé s mielőtt felülnék szemeibe nézek és egy kis mosoly keretében intézem hozzá további szavaim.*
- Akkor adj csak apait anyait.* pattanok fel végül mellé s hát ha már itt tartunk akkor kíváncsi lennék arra is miféle terveket szövöget ellensége ellen. Igen, illik rá a bosszú szomj, kinézem belőle simán, hogy addig nem nyugszik míg elégtételt nem vesz azon, ki ennyire kellemetlen helyzetbe sodorta. Beszélgetésünk haladtával a barátokról is szó esik mikből nekem nincs sok, de mostanság azt a keveset se becsülöm meg úgy mint régebben így egy tipp és saját magam döntése keretében osztom meg vele gondolataim.*
- Akkor passz... általában beválik a Mohamedes mondás, de ennél többre az én fantáziám se futja. De csak felkeres! Bízz ebben, hisz melyik az a lökött aki nem keresi ennek a kedves lánynak a társaságát?* mosolyodom el s talán a fejemet se veszi ezekért a szavakért, mivel ezt gondolom és amit gondolok azt általában ki is mondom, nem köntörfalazok ha a helyzet nem melengeti hátsómat, most meg nem érzem úgy mintha egy tűzfészekben ülnék. De ahogy közelebb hajol hozzám egy egészen más téma kerül szóba mi tudomásomban volt és szerencsére én eddig egy vámpírral sem futottam össze, de ugyan ez nem mondható el a másikról. Faggatni kezdem kissé, de amint elkezd beszélni már meg is bántam, hogy Kíváncsi Fáncsi belém költözött ideiglenesen s ahogy lehajtja fejét úgy emelem fel hozzá közelebb lévő karom és gyengéden átkarolom, megpaskolva vállát majd aztán el is eresztem.*
- Fel a fejjel...túl élted s ezt sokan nem mondhatják el magukról. Bocs, hogy felhoztam.* sóhajtok fel kissé s érthető okokból aztán hamarosan irányt vált a beszélgetésünk így említem meg egyhangú heteim és osztom meg vele gondolataim. Egyetértek vele az ajánlatra pedig el is mosolyodom miközben szemeimet játékosan megforgatom.*
- Hogy én jártam e már ott? Ne viccel, mondhatni törzsvendég vagyok.... jó kis hely csak az arcok változnak ritkán. Nem is értem hogy nem találkoztunk ott eddig.* gondolkodom el rajta csak úgy hülyeségből, majd a tantárgyakról is érdeklődöm, hogy vajon ő hogy boldogul velük.*
- Elhiheted, hogy teperek majd az ügy érdekébe. Azért nem áll szándékomban itt megöregedni csak úgy vélem ha nem sikerülne akkor sem esnék teljes letargiába. Na meg talán év közben is léphetek, majd elválik.* volt már rá példa én úgy tudom, bár konkrét nevet nem tudok mondani tudom, hogy menet közben is feljebb lehet tornászni magunkat. Nem tudom, hogy ő hogy van vele de nekem több olyan tárgy is van mi kevésbé megy de amint hallom neki csak a jelmágia az ami távol áll tőle, mire ki is düllesztem szemeim.*
- Ejha! Csak az az egy? Akkor megy ez neked mint a karikacsapás.... a suli előtt is foglalkoztál a mágiával?* teszem fel a kérdést miközben láthatóan egy tábla csoki is előkerül miből nem vagyok rest törni egy kis darabot.*
- Köszi!* emelem el kissé majd hajítom be a számba s miközben elnyammogok - természetesen hang nélkül - addig vetek egy pillantást az ablaküvegen túlra.*
- Jah eléggé depressziós...biztos akad itt pár személy akik nagyon is élvezik ezt a borús, ködös, szürke maszlagot.* vigyorodom el szórakozottan, azért nyitva tartom a szemem látom ám kik járkálnak a folyosókon, nem egy depresszatív emberke bonthat most pezsgőt örömében.*
- És párbajozni voltál már? Vagy tán sikerül a Hágót bevenned? Mit szoktál csinálni szabadidődben? Azért ez itt nem olyan otthon...legalábbis nekem nem.* ki tudja ki mit csinált érkezte előtt itt azért valamelyest változnak a szokások, kérdés az kinek milyen szinten.*
- Honnan is jöttél? Sorry ha másodjára kérdezem de rég volt már az a találka.* mentegetőzöm felé fordulva, de legyen mentségemre hogy azért kérdezem mert érdekel és talán így ki is engesztelődik ha megorrolt volna memóriámra mi sikeresen cserbenhagyott.*

Tárgy: Re: Curriculum- első emeleti folyosó 2011-10-09, 6:34 pm

*Nem részletezem megaláztatásom, de ahogy elnézem, így is igen csak meglepik Kylet szavaim, mire csak vállam vonogatom, mintha nem számítana, pedig nagyon is számít...*
- Nem, nem így fogalmaznék! Tudod, ő nem tudta akkor, hogy aranyvérű vagyok és aki nem az, számára az egy senki, akinek joga sincs itt lenni. Amikor rájött, már más lett, de ez nem változtat a tényen, hogy csúnyán viselkedett velem, tehát jobb, hogyha megtudja, hogy velem nem lehet csak úgy packázni. *jelentem ki harciasan, hiszen ezt a tervem már elterveztem egy ideje és bár Gabe nem örült neki, mégse adott okot arra, hogy miért ne tegyem meg. Arra vártam, botor módon, hogy esetleg ő csókol meg, legalább csak egyszer, de szerintem maradok nála az örök barát titulusban, jó ez így, de akkor ne akarja már megmondani nekem, hogy kin hogy álljak bosszút. Ahogy erre gondolok, időről-időre dühös leszek, nincs mit tenni, nem szeretem, hogyha így játszadoznak velem.*
- Meglesz, ne félj, nem fogom kímélni! *bólogatok aprókat, majd hamarosan témát is váltunk. Úgy tűnik, hogy egy kissé egyedül érzi már magát, de én is így vagyok ezzel, nem mindig találom a helyem, de szerencsére túl elveszett se vagyok.*
- Hát tudod, többen vannak. Én velem, mindenki ugyanúgy viselkedik. Kedves vagyok, aranyos meg minden, de mindig a szokásos dumák jönnek... ~ hogy legyünk batárok. ~ *nem tartom fontosnak, hogy legyen valakim, még soha nem volt párom, de már kétszer úgy éreztem, hogy jó lenne, hogyha végre valaki nőnek tekintene, de Doriantól és Gabrieltől is ugyanazt kaptam. Talán tényleg ennyire taszítom a férfiakat? Nem tudom már... de jó lenne, hogyha végre valaki észrevenné, hogy ki vagyok. Mindenesetre ezt most már nem mondom el neki, nem érzem úgy, hogy kellene, tehát áttérünk a vámpírra is, aki igen csak rossz emlék a számomra, de ahogy egy pillanatra Kyle átkarol, úgy emelem fel fejem, majd mosolygok rá édesen.*
- Nagyon kedves vagy és nincs semmi gond, csak egyszerűen csalódtam akkor magamban. Hogy nem voltam képes legyőzni őt, ennyi az egész. *én se vagyok legyőzhetetlen és erre kellett akkor és ott rájönnöm. Viszont most már tényleg ideje egy picit kellemesebb témák felé eveznünk, ezért is hívom el majd egyszer a klubba, ahol egy kicsit kikapcsolhatnánk, táncolhatnánk egy jót, aztán talán a lelkünket is felfrissítené cseppet.*
- Oh tényleg? Akkor valóban érdekes, hogy még nem futottunk össze, na de akkor ezt megejtjük majd. A Dália hálóban lakok, szóval majd ha menni akarsz, kopogtass be bátran. *hívom fel figyelmét a szobámra, mivel én mindig szívesen mozdulok ki és nem is szoktam a négy fal között ülni, az távol áll tőlem. Viszont most már a tanulás is szóba jön és ahogy figyelem, Kylet meglepi az, hogy igen csak jól mennek nekem a tantárgyak.*
- Persze, hogy megy és igen, foglalkoztam. Tudod, az aranyvérrel az is együtt jár, hogy meg kell felelni valamilyen szinten a család elvárásainak. *magyarázom a fiúnak, majd ez után kerül elő a csokoládé, amelyet eszegetni is kezdek és nemsokára már az időjárás kerül figyelmem középpontjába, de a srác szavai megnevettetnek, így kezdek hát halkan kuncogni.*
- Jajmár, ne légy ilyen rosszindulatú. Szerintem ők se élvezik, csak ezt mutatják a külvilág felé. *na jó, most lehet, hogy én tévedek, de egyenlőre még ez a véleményem. Ahogy viszont a párbajszakkört hallom, szemeim cseppet összeszűkülnek.*
- Tudod, fel nem foghatom, hogy miért kérdezi mindenki ezt tőlem, a párbajszakkört! Szóval, én nem voltam és nem is áll szándékomban elmenni, de tényleg mindig szóba jön ez, hihetetlen. *csóválom meg kissé a fejemet is, majd aztán a további kérdésekre csak pislogok párat.*
- Hű, lassíts picit, mert ennyi kérdésre válaszolni egyszerre. Szóval igen, már jártam ott és igazából mindent szeretek. Imádok úszni, mászkálni, a barátaimmal lenni és bulizni is, tehát élni az életemet. A tanulás azért nem a kedvencem, de vannak napok, amikor rám jön és akkor behozok minden lemaradást. Na és te Kyle? Mivel ütöd el az időt? *dobom vissza neki a labdát, hogyha már én így ki lettem faggatva, de a fene érti, hogy mi ez a hatalmas érdeklődés most irányomban.*
- Spanyolországból... azt hittem, hogy a néhai temperamentumomból rájöttél, de ezek szerint még nálad nem jelentkezett. Addig örülj. *nevetek fel, majd lepattanok a párkányról, így nézek fel hát a srácra.*
- Na gyere, nézzünk el valamerre. Már ha van kedved... *döntöm meg picit a fejem, majd lassan kezdek el hátrálni, felé pillantva, reménykedve benne, hogy egy ideig még élvezhetem a társaságát és nem leszek rögtön egyedül hagyva.*

Tárgy: Re: Curriculum- első emeleti folyosó 2011-10-09, 7:20 pm

* Egy röpke pillanatig úgy tűnik nekem mintha védeni próbálná azt az alakot ki lelkébe tiport de mondata végeztével nyugodtan felsóhajtok, hogy csak a képzeletem játszott velem.*
- Lényegében ez nem változtat semmit a dolgon, az ilyen emberektől a belem kifordul. Ugyan mi jogon rangsorolja az embereket és tiporja el kedvére kinek nem aranyvér csörgedezik ereiben? Te vagy netán én esetleg tehetnénk arról ha nem így lenne?* uh szerintem nem igazán s ez a életnézet mód ez rettentő taszító számomra, így csendben, magamban áldom a sorsom amiért én nem akadtam össze ilyen fazonokkal.*
- De ne folyjunk ebbe bele, tégy úgy ahogy jónak látod, én csak annyit mondok, ami jár az jár.* kacsintok rá egy cinkos mosoly kíséretében, úgy hiszem véghez viszi tervét így ezt a témát szerintem hanyagolhatjuk is, amúgy sincs közöm ahhoz mit miért tesz. A párkányon folytatódik a beszélgetés egészen pontosan a barátokról s úgy tűnik a leányzónak velük kapcsolatban akad némi problémája vagyis hogy fordítva, mit abszolúte nem is értek de Vixi segítségemre siet így tudom meg, hogy sok olyan ember van ki kerüli és a slampos dumákat is igen csak megkapja.*
- Hát azért nem mindenki.* hívom fel rá a figyelmét iménti témánkra, de aztán kíváncsian csillogó tekintettel vonom fel a szemöldököm.*
- Miért mit vársz mit mondjanak? Súgd meg nekem, hogy ne eshessek az ő hibájukba.* dőlök most én hozzá közelebb egy zsivány mosoly kíséretében.* - Egyébként nem tudok velük vitatkozni. Nem tűnsz egy házsártos, kibírhatatlan, undok majomnak... vagy tán jobb szeretnéd ezeket a jelzőket?* egyenesedek vissza őszinte kíváncsisággal képemen, istenemre mondom hazudik az aki bármelyikkel is illetni tudná, hisz meg sem környékezik ezt a lányt. Vagy csak nekem van szerencsém és én láthatom ezt a kedves pofit? Nem tudom nem ismerem még annyira, így benne van a pakliban. Viszont egy húzósabb témába is sikeresen beletorkollunk mégpedig a vámpírokról esik szó, kérdésemnek köszönhetően kissé elszomorodik így hát megpróbálom egy baráti gesztussal jóvátenni kíváncsiságomat, így kapok aztán végül egy cukormázas mosolyt.*
- Na így sokkal jobb...ha mosolyogsz, hidd el jobban áll.* nem füzögetés céljából mondom én erről már letettem egy ideje s maradok az, aki eddig is voltam, egy végtelenül magányos srác kinek csak egy éjszakás kalandjai vannak. De viszont a magyarázat az megint csak meglep mit nem tudok szó nélkül hagyni.*
- Ma már ebben a pár percben ki tudja hanyadszor lepsz meg... tényleg úgy gondoltad, hogy van esélyed egy vérszívó ellen? Ahhoz mi édes kevesek vagyunk....egyenlőre.* emelem fel mutatóujjam mert bizony hiszek abban, hogy eljön még mi a időnk is és akkor annyi lesz azoknak a szörnyetegeknek. Nem egy kellemes élmény ez a lány számára így mikor másról kezd el beszélni szíves örömest úszok az árral így az egyhangúságból való kitörés érdekében hozza fel a klubbot, mely helyet szeretem és igen sokszor járok oda le, mégsem futottunk össze egyszer sem.*
- Rendicsek megjegyezve.... ha más nem bekopogtatok mindenhova, valaki csak tudja majd merre találom a kardos lányt.* vigyorodok el, bennem így maradt meg hisz nem minden nap lófrál egy tizenhat körüli lány egy fegyverrel a hátán. A tanulás nem az erősségem de szóba kerül s amint hallom ezzel Vixi nincs ugyan így, egy tantárgyat leszámítva igen jól boldogul minek természetesen megvan a maga oka.*
- Áh értem. Az gáz...* szerencsére nálam ez nem így van hiába vagyok egyke. Az időjárás is megejtődik s gonoszságból vagy sem de eltudom azt képzelni, hogy itt egyes egyének örülnek ennek a szürkeségnek, Vixi felnevetésére pedig csak kacsintok egyet.*
- Ki tudja?* csak ők, így hát ezt egy darabig biztosan nem tudjuk meg ugyanis egy ilyen stílusú ismerősöm sincs. Tovább érdeklődöm és hát meg kell vallanom nem gondoltam hogy ekkora mizzéria lesz egy szimpla kérdésből de úgy tűnik a szakkör távol áll a lánytól és szépen meg is kapom a magamét. Már éppen tenném a kezem a szájára mikor befejezi így csak felemelem magam elé mint aki védekezik és ha tehetném hátrálnék is, de mivel ülök így csak hátrébb dőlök egy kis időre.*
- Okés, okés értettem. Nem hozom fel többet, látom nem szívleled a témát. Én sem voltam még így csak kivi voltam milyen ott a légkör. De ezt akkor nem tőled fogom megtudni.* nincs az az isten, hogy én részt vegyek azon a mészárláson, köszönöm szépen nem kérek belőle, inkább unottan döglök az ágyamba. Akkor használom a mágiát ha van értelme, de annak a párharcnak nem sokat látok így el is kerülöm jó messzire. Több kérdéssel is lebombázom a csokimajszolás közben, egyik fakad a másikból így hát nem látom okát a várakozásnak, egybe rázúdítom úgy ahogy van, mi soknak tűnik az Exos leányzónak mire csak elmosolyodom. Kíváncsian hallgatom szavait, nem először hallom ezen kedvteléseket így nem lesz nehéz megjegyezni sem, a mindenben meg amúgy is széles skála szóval elég sok szórakozási lehetőség fér bele. Ahogy visszakapom a kérdést megvonom a vállam.*
- Bármit amit ketten lehet. Tudod nem vagyok az az olvasgató fajta, sokkalta jobban szeretem az olyan dolgokat mit társaságban lehet. Találtam is itt a Mysterioban egy ilyen lányt, jókat szórakozgattunk.* gondolkodok el kedvesen elmosolyodva, mindegyik mulatság megérte a pénzét és egyiket se törölném ki elmémből, csak hát valahogy eltávolodtunk egymástól s már nem lógunk együtt annyit mint rég. Mélázásomból egy fejrázással ébredek s az is kiderül számomra, hogy honnan érkezett ide.*
- Húúú rettegek.* vigyorodom el.* - Szerintem elbírnék azzal a bizonyos hevességgel...most aztán nagyon is kíváncsivá tettél.* nem tudom mit takar ez nála pontosan, de ha lesz szerencsém akkor megtudhatom milyen is egy igazi Spanyol leányzó. Ahogy leszökken s felém fordul úgy csúszok le én is s vágom zsebre kezeim.*
- Simán! Ha már így összefutottunk nem hagyom hogy elszaladj, jó végre egy értelmes, emberi lény társaságában.* pillantok le rá mosolyogva s bármerre is megyünk bizonyára elhagyjuk ezt a folyosót minek csak is egy módja van, mégpedig a lépcsőt kell igénybe vennünk így hát meg is indulunk felé.*

// Fagy //

Tárgy: Re: Curriculum- első emeleti folyosó 2011-10-11, 2:28 pm

//oladás//

*Ahogy beszélgetünk, szóba jön közöttünk Cain, kiről mesélni is kezdek Kylenak, de ahogy hallgatom a szavait és feltett kérdéseit, melyek teljes mértékben ésszerűek, csak lágyan megcsóválom a fejemet, jelezve felé, hogy igaza van.*
- Én tudom, hogy nem tehet arról senki, hogy milyen is a vére, de én ezzel nem tudok mit kezdeni. Nem én vetem meg azokat, akiknek nem tiszta a vére, az se érdekel, hogy a tiéd milyen, nem véletlenül nem is kérdezem, pedig én is aranyvérű vagyok. De tudod, itt akadnak ilyen emberek, ez ellen nem lehet mit tenni, béna, régimódi felfogás. *húzom el ajkamat is, hiszen nekem se tetszik, de akármit is tennék, nem tudnék ezzel mit tenni, szerintem Cain is örökre ilyen marad, mert bizonyára belenevelték a szülei. Fogalmam sincs, de nem is vagyok rá kíváncsi, nem akarom megismerni, nem akarom tudni, hogy milyen is valójában, csak a bosszú éltet. Egy kis bíztatást is kapok e felé, amire biccentek egy aprót, hiszen nem óhajtok meghátrálni a feladat elől, főleg nem most, hogy már ennyit tettem azért, hogy sikerüljön. Na de felcsüccsenek a párkányra, hogy ott folytassuk tovább a csevelyt, ahol a barátokról szól a beszélgetésünk, majd pedig a férfiak és az én viszonyomról, amelyet nem akarok most még annyira kitárgyalni.*
- Ne mondd azt, hogy ... *kezdek bele, szememet is a fiú szemeibe fúrva, de mégse mondom végig, nem tudom, nem akarom, hogy ilyen szánalmasnak higgyen.* - Nem számít, hagyjuk. Még nem ismerlek annyira, hogy elmondjam neked, majd talán később, ha nem bánod. *mosolyodom el egy kicsit, hiszen szívesen rávágtam volna, hogy ne akarjon a barátom lenni, de ő egyenlőre még nem áll hozzám közelebb, ő mondhatja azt, hiszen még nem került oda, ahol annak idején Dorian volt és most Gabriel... *
- Nem, ne értsd félre, de hagyjuk a témát, váltsunk. *legyintek is, nehéz ezt nekem elmagyaráznom, nem ilyen egyszerű az élet. Halkan sóhajtok is, így simítva ki egy barna tincset is az arcomból, majd fordítom fejemet ismét Kyle felé. A vámpírokra térünk át, akik közül eggyel igen csak meggyűlt a bajom és szomorú vagyok azért, amiért nem voltam elég erős, hogy legyőzzem őt. *
- Igen, azt hittem és tudod... én tényleg úgy gondoltam, hogy képes vagyok nyerni. Iszonyatosan nehéz volt a számomra, ahogy veszítettem ellene, de annyira erős volt... *a bosszút nem is tervezem egyenlőre Victorral szemben, sejtem, hogy még tényleg nem lenne esélyem legyőzni őt, ahhoz túl idős és tapasztalt vámpír. Tehát ez marad a jövőm terve, ha egyáltalán addig még életben marad az a vérszívó. Elérkezünk viszont az ismételt témaváltáshoz, ami nem más, mint egy közös kis sétánk majd a klubba, ahol táncikálhatunk majd kedvünkre, reményeim szerint. *
- Kardos lány? Ezek szerint így emlékszel rám? *kuncogok fel jókedvűen, majd bólintok is egy aprót a srác felé.* - Ez kedves, de maradjunk a Vixinél, azt azért jobban szeretem. *döntöm meg kissé a fejemet is, de remélem, hogy most majd tényleg sikerül összehoznunk ezt a találkát, nem úgy, mint ahogy régen. Ahogy viszont a kérdései csak úgy repkednek felém, picit nyugalomra intem, hogy ne ennyire gyorsan, mert már azt se tudom hirtelen, hogy mikre is kellene válaszolnom.*
- Csak zavar, hogy azért, mert tudok vívni, mindenki a szakkörre küldene. Ez nem ugyanaz! *jelentem ki határozottan, majd utána már mondom is a további ismertetőjegyeimet. Sok mindent szeretek csinálni, tehát talán akad egy közös pontunk is, igazán jó lenne.*
- Én is jobb szeretek társaságban lenni. Na de miért csak szórakoztatok? *nem értem ezt a múlt időt, ezért is kíváncsiskodom felőle, max ha nincs hozzá sok közöm, majd leállít a fiú. Na de spanyol véremmel is megismertetem, melyet ő még nem érzékelt, de ami késik, az ugyebár nem múlik sosem.*
- Hmm, úgy hiszed? Na majd meglátjuk... *kacsintok rá szórakozottan, majd már le is pattanok a párkányról, így indulva meg a folyosón, hívva magammal Kyle-t is természetesen.*
- Ennek örülök, most már csak azt kéne kitalálnunk, hogy hova menjünk. Valami terv? *tekintek el felfelé, majd lefelé is, hisz számomra még mindig vannak itt új helyek.*
- Válassz te valamit... nekem tényleg mindegy, a lényeg, hogy továbbra is kettesben szórakozzunk. *nevetek fel, visszagondolva az előző beszélgetésrészletünkre, tehát arra fogunk menni, amerre Kyle mondja, még csak véletlenül se óhajtok én dönteni.*

Tárgy: Re: Curriculum- első emeleti folyosó 2011-10-11, 2:55 pm

* Meg van a véleményem erről a szemléletről s bár Vixi is úgy érzem hasonló képen gondolja a dolgokat már nem fűzök hozzá semmit szavaihoz hanem tovább lépek, nem az én tisztem mások nézetét helyre rakni, főleg nem egy olyanét akit nem is ismerek. Minden esetre sok sikert kívánok neki tervéhez s hamarosan már a párkányon ücsörögve beszélgetünk a barátokról minek következtében hamar kiderül számomra, hogy valamiért neheztel a férfi nemre, mert mindig csak ugyan azt akarják tőle. Na de vajon mit? Oké, eltudom ám képzelni, de hogy nem kérdezzek rá konkrétan egy egyszerű kis kérdés keretében vetem fel az érdeklődésem mire legnagyobb sajnálatomra nem kapok választ hiába kezd bele szavaiba.*
- Ahogy gondolod. De aztán ne támadj be ha nem valami újdonságot hallasz legyen az bármi is.* vigyorodom el s láthatóan nem sértődtem meg ezen a dolgon, ugyan miért tenném? Igaza van, nem ismerjük egymást így hát hamarosan rá is térünk a vámpírokra s hát be kell valljam igen csak meglep az, hogy Vixi hitte azt, hogy van esélye egy ilyen lény ellen.*
- Majd egyszer.* mondok csak ennyit megpaskolva lábikóját a térde fölött s úgy tűnik nagyon bele tudunk csapni a kényesebb témákba mert ismét csak témaváltás következik, talán idővel majd végigtudjuk tárgyalni a dolgokat normálisan is. Kuncogására mosolyogva bólintok s kissé eltárt karjaim később a combjaimon csattannak.*
- Mit is mondhatnék...tudomásom szerint nem sok lány rohangál egy karddal a hátán a suli folyosóin. Legalábbis nekem csak hozzád volt szerencsém.* nincs ebben semmi bántó legalábbis én így érzem s amint elnézem aranyos kis arcát úgy érzékelem nincs harag. Kicsit, jobban mondva nagyon is letámadom kérdéseimmel s miután fennakad a szakkörön így egy képzeletbeli cipzárt rakok a számra mit be is zárok s végül el is dobok, jelezve, hogy engem sem igazán érdekel ez a dolog nyugodtan magunk mögött hagyhatjuk ezt a témát. Ő is és én is sok mindent szeretünk csinálni, nekem elég az ha van kivel a többi részletkérdés, nem igazán akadok fenn ilyesmin, lényeg hogy jól szórakozzunk mindketten . Kérdésére magam elé nézve enyhén megrántom a vállam.*
- Mi tagadás mostanában nem igazán szórakozgatunk, mivel nem találkozunk. Tudod ez elég bonyolult és hosszú történet, mi meg is viselt kissé, nem akarok most erről beszélni.* pillantok rá csillogó tekintettel és sikerül kipréselnem magamból egy gyengus mosolyt is s miután valamelyest feledésbe is merül részemről ez a téma hála a kisebb fajta kihívásnak, hamarosan már a lány mellett sétálok mert úgy tűnik elnézünk valamerre.*
- Hm... mit szólnál ha korcsolyáznánk a pályán? Igaz még nincs itt a szezonja de egy kis bemelegítés sosem árt. Vagy...* gondolkodok el egy pillanat erejéig.* - Lovagolhatnánk egyet, bár kezd sötétedni mire oda érnénk valószínűleg az orrunkig sem látnánk de miért is ne?* benne vagyok mindenféle hülyeségben, szóval én ezt sem vetem el, már csak az a kérdés, hogy a lánynak mihez van kedve, azt akkor usgyi.*

Tárgy: Re: Curriculum- első emeleti folyosó 2011-12-25, 11:19 pm

* Karácsony estéje, mármint a tegnap elég gyorsan eltelt, ahogyan a mai nap is. Mivel viszont kevés cuccot vittem magammal "haza", így most vissza kellett ugranom pár holmiért. Nem sietek már, az éjszakát itt töltöm, csak reggel megyek vissza Ausztráliába, az öcsihez. Vissza csak most érkeztem egyébként, néhány perce léptem át az iskola küszöbét, mivel zsupszkulcsom éppen elé hozott pontosan. Lassan, de biztosan, arcomon egy kedves mosollyal lépkedem felfelé a lépcsőkön, s hagyom magam mögött a fokokat, hogy a Keleti főtorony felé igyekezhessem. Ám az első emeleti folyosó kietlensége valahogy elbűvöl, ilyenkor jó csak igazán itt lenni, nem pedig a nagy nyüzsgésben. Most amúgy sincs sok kedvem nagy társasághoz, teljesen jól elvagyok így is, egymagam, így gondolva egyet lassítok lépteimen. Előbb szétnézek, majd az egyik közeli, óriási méretű ablakhoz sétálok, két tenyerem a párkányra támasztom, végül rá is könyökölök inkább, így kényelmesebb. Zöld szemeimmel vizslatok kifelé, a sötét éjszakába, annyira megnyugtató most ez így, pár perc pihenő a nagy rohanásban. Nem igazán számítok senki és semmi megjelenésére, természetes, hogy a diákok nagy része otthon tölti az ünnepeket. De én mégis itt ácsorgok most egymagam a folyosón, zöld színű, kötött sapkámban, mely alól hosszú, hullámos, vörös tincseim hátam és vállaim felé kúsznak, egy sötétbarna, kopottas bőrdzsekiben, ami alá azért vettem még néhány holmit a hideg ellen. Alul sötét színű farmer, melynek alja bokacsizmámba behúzva, táskám pedig egyik vállamról lóg, pálcám, és többek között famulusom is ott pihen. Én pedig csak ácsorgok itt, immár lehunyt szemmel és egy félmosollyal élvezve a hűs szellőt, mely arcomat simogatja. *

Tárgy: Re: Curriculum- első emeleti folyosó 2011-12-25, 11:50 pm

*Ebben az időszakban ünneplik a keresztények a karácsonyt, és természetesen belőlük van több ebben az amúgy elég komor és rideg iskolában, mint ortodoxokból. Kissé abszurd számomra, hogy az ünnepi hangulat ide is elér, mivel az itt tanuló diákokból és tanító tanárokból nem igazán nézném ki a nagy, szeretetteljes összeölelkezést. Engem szerencsére nem érint, ortodox lévén én január 6-án ünneplem Jézus születését, így nem kell részt vennem a képmutatásban. Mivel a legtöbb nebuló hazament nyál csorgatni, így zavartalanul fedezhetem fel az iskolát, egymagam. Ezen okok miatt a szokottnál vidámabb hangulatomban öltöm magamra fekete bőrcsukámat, nadrágom és ingem, aminek felső két gombját szokásommal ellentétben most nem gomboltam be, hisz egy orosznak az túl meleg lenne a benti hőség miatt. Zsebre dugott kézzel ballagok tehát végig az első emeleti folyosón, mígnem nagy megdöbbenésemre egy lányt veszek észre az ablakon kimerengeni. Reflexből fordulnék sarkon míg megtehetem, és nem vesz észre, azonban figyelmemet megragadja a holdfényben kirajzolódó vörös hajtincsei. Sosem volt titok, hogy szeretem a vörös hajú leányzókat, így egyből felzúg bennem a tesztoszteron. Azonban nem felejthetem el azt sem, hogy nem ismerkedni jöttem ide, főként nem sebezhető pontokat szerezni magamnak. A kétes érzelmek miatt egy ideig állok ott, mint valami idióta, és töprengve bambulok a lány felé. De férfi vagyok, és orosz, és nem tehetek róla, muszáj oda mennem. Felöltöm tehát legmachosabb mosolyomat, és laza léptekkel elindulok feléje. Egy kis játszadozás senkinek sem árt, komoly szándékaim úgy sincsenek vele, hiszen a legjobb az arany középút: engedek a vágyaimnak, de nem hagyom figyelmen kívül azt sem amit az eszem diktál. Kissé túl gyorsan is, de oda érek hozzá, és itt lenne az ideje, hogy megszólítsam.*
- Priviet! Mondd csak, hogy-hogy itt vagy az iskola falain belül? Nem lehet akkora szerencsém, hogy egy ilyen szepseg nem karácsonyozik otthon. *mosolygok rá magabiztosan.*

Tárgy: Re: Curriculum- első emeleti folyosó 2011-12-26, 12:06 am

* Egy darabig egyedül álldogálok az ablak környékén, teljesen ki is kapcsolom a külvilágot, ami ugye már csak a szemlehunyásban sis megnyilvánul. Bár azt nem gondoltam, hogy automatikusan a füleimet is becsukom ezzel a cselekedetemmel, de mégis sikerült. Nem is tűnik fel tehát, hogy valaki a folyosó túlvégén kiszúr magának, csak akkor kezdek feléledni mélázásomból, mikor valami különös számomra ismeretlen szó és hang röppen felém, meglehetősen közelről. Nem véletlen tehát, hogy hirtelen pattannak fel szemhéjaim, s egy enyhe összerezzenéssel egybekötve fordítom fejem gyorsan a hang irányába. Zöld szemeim cseppnyi kétségbe esést és ijedtséget sugároznak, pár másodpercig csak bámulok pislogás nélkül a srác arcába, míg végül ki nem nyögök valami értetlenséget. *
- Hogy a privimicsoda? * pislogok rá továbbra is értetlenül, látszólag meg se hallottam következő kérdését, ahogy kijelentését sem. Pedig de, biztos, csak hogy agyamig jutnak el ma lassan az információk. Cseppet azért lassan engedek meglepett ijedelmemből, egy mélyebb sóhajjal tolom el magam a párkánytól, egyenesedem fel tehát, így fordulok most már felé, popómmal támaszkodva tovább a hideg kőnek, karjaimat pedig mellkasom előtt fonom össze: ijedelmem után végre megnézhetem magamnak. *
- Nálam az otthon fogalma elég relatív. De amúgy kössz a bókot.. mást is így ijesztgetsz mindig? Amúgy a nevem Wera. * mutatkozom is be azért, bár egyelőre különös ez a "letámadás", meg egy a sejtelmes mosoly is, az akcentussal egyetemben, de kezem magabiztosan lendül felé, ha már így illik tenni egy bemutatkozáskor. *

Tárgy: Re: Curriculum- első emeleti folyosó 2011-12-26, 12:37 am

*Látszik, hogy igen csak másik világban jár a kis vörös, mivel rendesen sikerült ráhoznom a frászt. Kissé összerezzen, talán meg is ijed tőlem, legalábbis ezt veszem ki felém villanó zöld szemeiből. Hm...zöld szemek. Még egy ok, hogy maradjak. Pillanatnyi zavara után sikerül feltennie azt a kérdést, amire ilyenkor várni szoktam.*
- Priviet szepsegem! Nálunk, oroszoknál így szoktak köszönni. *felelem mélyebb, búgó hangon, miközben a sunyi mosoly még mindig ott van a képemen. Mikor megfordul, végre esélyem nyílik megnézi őt közelebbről. Talán egy kicsit feltűnően is siklik rajta végig tekintetem, de kérdésemre adott furcsa válasza, gyorsan visszakényszeríti pillantásom az arcára, s egy pillanatra, de csak egyetlen pillanatra eltűnik a jókedv az arcomról, mivel egy régi emlékkép furakodik be gondolataim közé, az otthon szó hallatára. Gyorsan összeszedem azonban magam, és reménykedem, hogy nem tűnt neki fel a kis botlásom. Újabb szívdöglesztő mosolyt villantok feléje, mikor megköszöni a bókot.*
- Távol alljek tölem, hogy bárkire is ráijesszek. Elnézésed kerem, ha meg is sikerült összehoznom nalad. Wera, hm, kívancsi vagyok, hogy valóban olyan öszinte vagy-e mint azt nevednek jelentése sugallja. Had teszteljem: lenne kedved a tarsaságomhoz ma este? *kacsintok rá, miközben kezet fogunk.*
- Egyébkent, az en nevem Aristarkh Yermolaevics Zhukov. Nyugodtan hivhatsz Tarkh-nak. *hajolok meg egy aprót, de elegánsat előtte.*

Tárgy: Re: Curriculum- első emeleti folyosó 2011-12-26, 12:57 am

* Nos igen, picit sikerül megijednem, de nem tart ez olyan sokáig, mint ahogy látható, csupán csak ilyen kései órán lassabban forognak a kerekek nálam is. Először is, ami érdekelne, ez a fura köszönés, amit felém intéz, a magyarázatot pedig már párat bólogatva hallgatom. *
- Áh, szóval akkor szia. * összegzem magamban és fordítom le saját nyelvezetemre szavait, s azt hiszem, ha tovább marad, hozzá kell szokjak a szép szavakhoz. Na nem gond ez, kinek nem esik jól, ha kap némi önbizalom növelő bombácskát, így én sem fogom szóvá tenni a dolgot, amíg nem érzem túlságosan tolakodónak. Lassanként azért sikerül megmutatnom magam elölről is ennek az alaknak, s néhány értelmes szót is reagálok neki, mely egy pillanatra mintha kizökkentené, de nekem most valahogy nincs agyam ezt is felvenni úgy komolyabban. Inkább csak hallgatom szavait, s ekkor már a kézfogás is megtörténhetne, ha nem rizsázna olyan nagyon rengeteget.. *
- Hó-hó-hó.. na álljunk csak meg egy percre. * hallgatom is végig szavait, persze a kézfogás megesik, de kezecském lassanként vissza kerül a párkányra. Válaszomból pedig remélhetőleg nagyon gyorsan ki fog derülni számára, az előbbieket már rég elfelejtettem, most inkább kérdésével vagyok elfoglalva. Én vagyok teljesen megkergülve, vagy ez komolyan beszél? *
- Azt elhiheted, hogy őszinte vagyok, és ha azt hiszed, hogy.. hogy néhány szép mosollyal meg egy kacsintással leveszel a lábamról, akkor benézted. Beszélgetni, azt sima ügy. De amit a mosolyod sugall.. máris pucérnak érzem magam. Ilyesmikről meg ne is álmodj. * nézek végig rajta egy pökhendi mosollyal, végül megcsóválva fejem igazítom meg táskám vállamon és lököm is el magam a párkánytól. Nevét is megtudhatom végül, mire egy különös mosollyal bólintok, s indulok el a másik irányba lassan. *
- Tarkh. Igazán rendes vagy, máris becézhetlek. Kicsit nyomulós vagy, nem gondolod? * mosolygok hátra vállam fölött lazán, pár lépés után meg is állok, nem igen zavar ez a viselkedés egyelőre, na meg persze az is lehet félre értettem. * - Van kedved sétálni? Éppen a Keleti főtorony felé tartok, elkelne egy testőr, nehogy elraboljanak út közben. * szusszanok egyet vigyorogva, majd fejemmel intve indulok meg most már, hátat fordítva neki, szóval ha akar, követ, ha nem, hát, ez van. *

Tárgy: Re: Curriculum- első emeleti folyosó 2011-12-26, 1:27 am

*Örülök neki, hogy nem reagál semmi negatívat arra, hogy orosz vagyok. Csúnya dolgok történtek volna akkor. Elégedetten konstatálom, hogy visszaköszön, és egyenlőre nem mutatja jelét annak, hogy le kéne pattannom, de rögtön. Mikor azonban felszólít, hogy lassítsak a tempón, egy kicsit felvonom a szemöldököm, és mosolyom hitetlenkedővé változik. További vádak is elhangzanak azt illetően, hogy én ágyba akarom őt dönteni, amiről természetesen szó nincs, így védekezően emelem kezeim magam elé.*
- Nyugalom kis hölgy, nyugalom. Biztosithatlak, hogy nincsenek ilyen szandékaim. Nálunk, oroszoknal sokkal nagyobb tisztelettel bannak a nőkkel, mint sem hogy rogton az agyba döntsek öket. Remeltem, hogy nem erted felre a szavaim, de ugy latszik sikerült. Azonban, nincs semmi rossz abban, ha meztelennek erzi magát az ember, foleg, ha olyan csinos mint te. *Teszem még hozzá vigyorogva, mivel hiába csóválja a fejét, egy kis bizonytalanságot véltem felfedezni az elutasító monológjában. Természetesen arcomról egyértelműen leír, hogy utóbbi mondatot kizárólag a csipkelődés kedvéért szúrtam be a beszélgetésbe, és nem gondolom komolyan. Csalódottságot színlelve egy kissé félre billentem fejem, mikor látom, hogy lassan, de biztosan elindul, és egyenlőre nem közli, hogy szeretné, hogy vele tartsak.*
- Termeszetesen ugy hivsz ahogy szeretnel, csupán a könnyebbség kedvéért kinaltam fel neked a becezes lehetoségét, mivel nem mindenki tudja kiejteni a nevem. Es hm... nem ez meg nem a nyomulos formám, meg csak azt sem kerdeztem meg, hogy van-e barátod, de ha zavar a mostani viselkedésem, visszaveszek, ha ohajtod. *hajtom meg újra a fejem előtte, miközben arcomra ismét felkúszik egy elégedett kis mosoly, mikor látom, hogy megáll, és nem indul tovább. Kérdését hallva, biztos pozícióban érzem már magam.*
- Van, persze, csodalatos volna, ha megengednéd, hogy elkísérjelek, és testöröd legyek. *válaszolok neki játékosan, és már indulok is utána.*
- Keleti főtorony a cél? Netán Exortusos volnal? Egy méregkeverö kis boszorkány? Ez tetszik. *vallom be neki őszintén, hiszen mindig is így képzeltem el a nőket... méregkeverő boszorkányok...akik persze csinosak.*

Tárgy: Re: Curriculum- első emeleti folyosó 2011-12-26, 2:02 am

* Meg kell hagyni, érdekesen indul társalgásunk, én magam pedig szinte azonnal kikötök bizonyos dolgokat, amiket félig viccesen-komolyan még az elején jónak látok tisztázni. Szórakozni szeretek, és hát elég vadóc egy teremtés vagyok, de remélem most tényleg csak félreértettem szavait. Ezt kezdi bizonygatni a maga módján, akcentusa mosolyra fakaszt, ezekkel a bókokkal meg csak nem akar leállni. *
- Tudod, ha ismernél, annyira nem vennéd viccre a dolgot. Sok mindenre képes vagyok, ez is hozzám tartozik. * vonom meg vállam immár egy merészebb, kissé talán túlzottan is pajkos vigyorral szép pofimon, melyet ugyan most smink nem díszít, de így sem panaszkodhatom: mára már bezsebeltem vagy tíz évre előre a napi bók-adagomat, ez pedig sokat elárul. Ám de vele ellentétben én nagyon is komolyan beszélek, merész vagyok, szégyellős meg egyáltalán nem, sóval talán jobb is, ha nem feszegetjük ezt a témát a továbbiakban. Miközben nevét is megosztja velem, elindulok, de azért nem úgy, mintha hajtana valami tatár, tényleg csak amolyan kezdeti mocorgás.féleséget mutatok be. Szavait hallgatva bólogatok néhányat, meg tűzök bele pár "ühüm"-öt a gesztusok közé, de csak hallatom hangom ismét, úgy az igazi. *
- Akkor Tarkh, tényleg maradjunk ennél. Amúgy meg nincs senkim és nem kell vissza venni, ha zavar, majd közlöm. * teszek pontot az ügy végére, s indulásom közbe még beékelem azt is, akár velem is tarthat felfelé, amit úgy tűnik, készséggel el is fogad, tehát él a lehetőséggel. *
- Csak hogy te se legyél egyedül Karácsony este. Tényleg, te miét is nem vagy otthon? * mosolyodom el aranyosan, amint beér, vissza váltva normálisba, és még egy kérdés is röppen felé, talán magyarázatot is kapok ittlétére. Én se leszek kímélve, szóval haladás közben számba véve magamban a dolgokat döntögetem buksim ide meg oda, sapkámtól is megválok közben, kezd melegem lenni, így szólalok meg ismét. *
- Igen, Exos vagyok, de a méregkeverés nem az én asztalom. Mármint, hasznos és érdekes.. szóval na. Részben eltaláltad. És te, te hová is tartozol? * dobom is vissza a kérdést, beszéljen csak, vicces hallgatni szövegelését, de közben mutatva az irányt fordulunk rá a felfelé tartó lépcsősorra, néha felpillantva arcába, zöldségeimmel. *

//fagy//

Tárgy: Re: Curriculum- első emeleti folyosó 2011-12-26, 11:29 pm

//Olvadunk.//

*Elégedetten veszem észre, hogy végre valahára elmosolyodik Wera is. Hogy ez személyiségemnek, vagy akcentusomnak, esetleg valami másnak köszönhető, azt nem tudom, de remélem, hogy nem valami negatív dolog csalt mosolyt arcára.*
- Hmm... kivancsiva tettel, vajon milyen dolgokra lehetsz képes. Főleg a fiúk terén. *döntöm picit oldalra fejem egy kérdő tekintet kíséretében. További mondandóimat nem kommentálja túlzottan, így örülök, mikor végre újra megszólal, főleg, hogy végre kezd izgalmas lenni a téma.*
- Hát kis hölgy, nem kerdeztem meg még mindig, hogy van-e valakid, csupán a példa kedveert hoztam fel a temát. De amennyiben te fontosnak tartottad közölni velem... *hagyom félbe direkt a mondatot, sejtelmesen rátekintve, miközben utána indulok invitálására.*
- De kedves vagy, hogy rám is gondolsz karacsonykor. *mondom őszinte melegséggel a hangomban. Mikor azonban visszadobja találkozásunkkor elhangzó legelső kérdésemet, egy pillanatra újra kizökkenek a csábító stílusból. Még nem szoktam hozzá, hogy a nem is oly régi rossz emlékeim keltette érzéseket miként kéne lepleznem. Megpróbálom rendezni a hirtelen mogorvába átcsapó arcvonásaimat, remélem sikerül is, majd nagy erőfeszítéssel, de kicsikarok magamból egy biztatónak szánt mosolyt.*
- Hát, tudod. Nekem az otthon fogalma relatív... *válaszolom az első mondatot ami eszembe jut. Ezek után úgy érzem, veszítek a lendületemből, másodjára már nem fog sikerülni teljesen száműzni a rossz érzéseket a fejemből. Ez talán nem is gond. Így láthatja a komolyabbik oldalamat is a leányzó.*
- Na es mondd csak, hanyadikos vagy? *próbálok egy ostoba klisé kérdéssel visszazökkenni a normál kerékvágásba.*

Tárgy: Re: Curriculum- első emeleti folyosó 2011-12-26, 11:42 pm

* Cseppet fáradt vagyok már ilyen későn, de azért mégis örülök ennek a srácnak, mint társaság. Viszont elég különös dolgokat mond nekem, erre viszont már csak egy kényszeredett mosolyt ejtek, nem igazán van most hangulatom ahhoz, hogy épp karácsonykor engedjek egy kis szórakozásnak, még ha viccnek szánja ezt, akkor se. Meg amúgy is.. nincs erre szükségem. *
- Hát, azt nem is most fogod megtudni. * sóhajtok egy picikét, de tovább terelődnek a dolgot, s immár azt is tudja, egyedül vagyok, bár arról tudomása nem lehet, kiszemelt akad, ismételten. Olyan mindig kell, egy álomba kapaszkodnom szükséges, különben elveszek. Bólogatok tehát félbe hagyott mondatára, lehet, hogy célzás értékű ez is, miszerint igen, fűzzek hozzá valamit nyugodtan, de lehet meglepi: nem áll szándékomban. Túl fáradt vagyok, nem igazán érzem elememben magamat, persze ez még változhat, főleg, ha nagyon ragaszkodik a társaságomhoz. Éppen ezért invitálom egy cseppnyi sétára, s ha már ő megkérdezett, én miért ne tenném ezt pont most, az ünneppel kapcsolatban? *
- Akkor neked nincs hová haza menned? * bukik ki belőlem egy kérdés, mely talán kissé tolakodó is lehet, de ez vagyok én, ami a szívemen, az a számon, max megszívom.. egy picikét. De csak elér a lelkifurka szele, enyhén zavart képpel pillantok rá most ezért. * - Bocs.. ha tolakodó voltam. * fűzöm hozzá röviden, egy enyhe mosolyféleséggel, következő szavai hallatán viszont akármennyire is groteszk, mosolyognom kell. *
- Hé, lopod a szövegem, haver. * bököm meg oldalát lomhán, mint valami fáradt cicus, miközben már jó pár lépcsőfordulót hagyunk magunk mögött. Csak azért próbálom elviccelni a dolgot, mivel láthatóan lelombozza a téma, de hát erről én is regélhetnék nem keveset.. Mindennek fényében egy hálás mosollyal nyugtázom újabb, tématerelő kérdését, rosszaságokról én se akarok társalogni ilyenkor, nekem fontos az ünnep, a béke és a szeretet, bármennyire is sablonos és nem mondaná meg az ember fia így elsőre. *
- A harmadikat kezdem idén. Túl a vizsgákon, egész sikeresen méghozzá. És te? Sosem láttalak még a suliban, pedig elég sokat bolyongok mindenfelé. * gondolkozom el hangosan, körbe nézve a folyosó közepén, amerre most járunk, de egy kicsit még gyalogolni kell, hogy elérjük célunkat. Néha felé pislogok, megfigyelve helyes vonásait, el-elmerengve azokon, szóval én tényleg figyelek, becs szó! *

Tárgy: Re: Curriculum- első emeleti folyosó 2012-01-16, 2:11 am

* Egy ideje próbálok aludni, de egyszerűen képtelenség: órák óta forgolódom csak az ágyban, semmi mást nem sikerült összehozni. Na jó, talán tíz percre elszenderedtem, de Wapi rögtön felébresztett, és így tovább, és így tovább. Nem gondolnám, hogy jó ötlet lenne még pár órát ugyanígy eltölteni, a szobatársak már alszanak, szóval azt hiszem, jobb lesz nekem idekint. Alvós göncömre egy fekete melegítőnadrágot húzok, lábaimon zokni, és kis mamusz. Felülre a fehér trikóra egy zöldes színű, cipzáros pulcsi kerül, hajam pedig leeresztve hagyom, ahogyan aludni is szoktam. Elég nyomottan nézhetek ki, arcom kissé sápatag, érzem a fáradtságot, csak épp az alvás nem jött össze. De sebaj, talán egy bögre kakaó majd segít. Pálcám azért felnyalábolom még párnám alól, majd nem picit kómás képpel kerülök ki a szobából, battyogok le a klubhelyiségbe, s indulok meg végül lefelé a Keleti főtoronyból, becélozva az aulát. Meglehetősen lassan haladok, s úgy érzem, a paranoia sem áll távol tőlem: szinte teljesen egyedül haladok végig a néptelen folyosókon.. azért ez így kicsit félelmetesnek hat, legalábbis nekem. Nem csoda tehát, hogy lépten-nyomon hátra, oldalra, vagy valamerre fordulok, s már be-beképzelek ilyen meg olyan zajokat, amelyek nem is léteznek, egész egyszerűen az agyam űz velem gonosz tréfát. S az első emeleti folyosón sincs ez másként, így úgy döntök, az egyik nagyobb, huzatosabb ablaknál megállok kicsit, hogy friss levegőt szívhassak, majd végül induljak tovább, és hopp, egy ásítás.. jó jel, nagyon jó. *

Tárgy: Re: Curriculum- első emeleti folyosó 2012-01-16, 2:15 am

*Ahogy a lány a folyosón halad, nem valószínű, hogy túl sok újdonságot láthat, semmi furcsa hang, tényleg minden normális, kívéve egy apróságot. Ahogy a fáklyák által megvilágított festmények felé kerül tekintete, mintha látna egy nem oda illőt, ami mintha eddig nem lett volna ott. Ez itt a harmadik éve Werának, bizonyára ismeri már a festményeket... Egy hatalmas, fekete kastélyt láthat egyébként a vöröske, amely szinte beleolvad az éjszaka sötétjébe, se egy csillag vagy a hold... minden fekete, mintha valami rideg természetű egyén festette volna, de mégis beleillik a Mysterio környezetébe. Ahogy viszont a lány odaér, hirtelen villan fel a festmény ablakánál az egyik lámpa, így sárga színű fényt áraszt magából és mintha odabenn tevékenykednének. Ez nem lehet túl meglepő egy varázslóvilágban, de valami mégis vonzza Werát a képhez, hogy jobban megnézze, megérintse...*

Curriculum- első emeleti folyosó - Page 15 Castle

Curriculum- első emeleti folyosó - Page 15 Castle

Tárgy: Re: Curriculum- első emeleti folyosó 2012-01-16, 2:23 am

* Frusztráló itt egyedül ballagni, nem tagadom, így hát idővel meg is szaporázom lépteimet, de azért az első emeleten mégis tartok némi agyszellőztető pihenőt. Az a nagy helyzet, hogy fogalmam sincs, mi történik velem, ettől még egy rémálom is jobb lenne, akkor legalább aludnék, vagy valami ilyesmi. De az ablaknál állva még a csillagszámolás is eszembe jut, na meg egy jó pár fehér birka.. de ilyen hülyeségek már kicsinek sem voltak bejövősek. Tovább is haladok tehát, elvetve ötletem, s ahogy így megyek, tekintetem szerteszét kering mindenfelé, így hát természetes, hogy a festményeket is megcsodálom: muglik világában nőttem fel, így hát talán normális, hogy a mai napig tud meglepetést okozni egy mozgó portré, vagy ilyesmi. El is mosolyodom a képek láttán, egyszerűen magával ragadó mind, ahogy viszont haladok előrefelé, mindig egy-egy képet magam mögött hagyva, most egy kastélyt ábrázoló előtt torpanok meg. Szemöldökeim ráncolva bámulom a képet, mintha.. mintha sosem láttam volna, de akkor kiszúrom itt és most a saját szemeimet, jó béna vagyok, ha egy ilyen remekművet nem veszek észre. S ami még inkább felkelti érdeklődésem az irányába, hogy megcsodáljam, a kastély egyik ablakában világosság gyúlik. Fura, kesernyés mosoly fut keresztül pofimon, már hozzá szoktam az ilyesmikhez, de valami érthetetlen módon indul meg szabad kezem a kép felé, méghozzá az ablak irányába. Közel is lépek hozzá, mintha csak be szeretnék kukucskálni azon az ablakon, rossz gyerek módjára, de ujjam gyorsabb, szóval már végig is simít a vásznon. Egészen különös, hogy hajnalban ilyeneken akadok fenn, de tényleg.. *

Tárgy: Re: Curriculum- első emeleti folyosó 2012-01-16, 2:28 am

*Bizonyára önmagát hibáztatja a lány, pedig ez a festmény átka, hogy magához vonza azokat, akik szerencsétlenül a közelébe férkőznek és megcsodálják a művet. A lány keze tehát a vászon felé halad és ahogy hozzáér a festményhez, hirtelen érezheti a húzást, mintha valami elkapná a kezét és nincs menekvés, de az egész olyan lehet, akár egy zsupszkulcs használata. Pár pillanat ez az egész, majd nemsokára egy fagyos, jéghideg helyen találhatja magát, éjszaka van, ő pedig a kastély előtt ácsorog, méghozzá egy kisebb hídon, a hatalmas ajtó előtt. Egyedül van, az ablak ebből az oldalból most nem is látszik és hangokat se hall oda bentről, pedig sejtheti, hogy itt kint hiába ácsorog, a festmény nem túl nagy, célirányosan a belseje felé kéne haladnia... Na de ekkor történik valami meglepi, méghozzá a kastély egyik tornya felől valami alá zuhan, majd sebesen meg is indul a lányka felé... mintha valamiféle mutáns állat lenne, van benne sok minden... skorpió farok, szárnyak, élas karmok, furcsa test, fene se tudja, hogy mikből gyúrták össze és most a lány felé tart, de mégsem gyorsan, inkább óvatosan, nem közelítve meg őt túlságosan, csak vörös szemeivel figyeli Werát.*

Curriculum- első emeleti folyosó - Page 15 Mutant

Curriculum- első emeleti folyosó - Page 15 Mutant

Tárgy: Re: Curriculum- első emeleti folyosó 2012-01-16, 2:37 am

* Meg kell nézzem közelebbről azt a képet, valami ezt sugallja idebent. És igen, talán művész énem az, aki hajnal fél egykor leckét akar venni valami nagyokostól, vagy nem is tudom, miért csinálom, amolyan fogdosási mániám sosincs, de most mégis hozzá ér ujjam a képhez, mikor is kicsit sem várt dolog történik. Hirtelen húzást érzékelek, mintha ténylegesen egy zsupszkulcsot fognék, amit már annyiszor tettem, és hogy hogy utálom azt az utazásmódot, igen, rettenetesen, de most olyan nagyon hirtelen ér.. próbálok koncentrálni és helyre rakni magam, hogy legalább két lábra érkezzem oda, ahová igyekszem, bár kicsit sem önszántamból, s végső soron sikerült is a dolog. Mamuszba bújtatott lábaim talajt fognak, majdnem egyensúlyom vesztem az érkezés közepette, de sikerül időben kiegyenesednem, s zöld szemeimmel máris pásztázni a terepet. Szívem hevesen dobog, hiszen én csak kakaót akartam inni, semmi másba nem akartam keveredni, semmi kalandba, vagy ilyesmibe.. de ahogy ebben a hidegben jobban megnézem a kastélyt, fájdalmas a felismerés. *
- A festmény? De hát.. de ez.. * gagyogok két didergés közepette, mikor is feleszmélve bököm mellkason magam pálcámmal. * - Aestus. * ejtem ki az igét, hátha segít valamit, s nem kell tovább fagyoskodnom itt, a hídon, a kastély előtt, mely ide hívott magához. Fogalmam sincs, mit kéne tennem, úgy tűnik, egyedül vagyok, és lehet jobb is ez így, talán ha nem hívom fel magamra a figyelmet, nem lesz gond.. ám álmom szerte foszlik, mihelyst a tornyok felől alábukó alakot pillantom meg. Egy halk sikkantás és néhány lépés hátra, pálcám máris felé szegezem, s amíg közelebb nem ér hozzám, nem is tudom, mi lehet ez a valami. Szívem szerint támadnék azonnal, de rögvest, és pár pillanatig, míg sebesen halad felém, szentül hiszem mindezt, de csak néz rám, és nem is jön közelebb. Talán kóstolgatnom kéne? És ha felbőszítem azzal, hogy rátámadok? De valahogy mégis ki kell jutnom innen.. *
- Sectumsempra! * küldök hát felé végül egy nem túl durva igét, meglátjuk, mi lesz ebből, bár feltételezem, ha be is talál a dolog, nem lesz olyan kegyes, hogy a továbbiakban is csak bámészkodni fog felém. *

Tárgy: Re: Curriculum- első emeleti folyosó 2012-01-16, 2:43 am

*Nem nehéz felismerni ezt a helyet, legalábbis az számára nem, aki nemrég még ezt a festményt nézegette, így hát Wera is jól sejti, hogy hová is csöppent. A varázslatot természetesen sikerül végrehajtania, tehát a varázsereje megmaradt szerencsére, így hát már érzi is a kellemes meleget, olyan hőfokban, amilyenben ő szeretné. Viszont nem marad sokáig egyedül, egy furcsa, mutáns teremtmény tart felé, nem túl gyorsan, inkább a lányt méregetve, aki nem ide való, ezt azonnal érzi, de az átoknál hirtelen repül arrébb, tehát nem talál be a kaszabolás, helyette sziszegő, rideg hangon szólal meg, ahogy a lány felé tart, de figyel rá, hogy ne kapjon átkot és fura mód nem is támad. Ha Wera ismeri az állatokat, láthatja is rajta, hogy nyugodt, tehát nincs ilyen szándéka.*
- Mit művelsz? *teszi fel az első kérdést, emberi nyelven, tehát képes a beszédre, majd már közelebb is oson a lányhoz, már ha az nem támad ismételten.*
- Ki vagy te és hogy kerültél ide? Ha észrevesz, neked is véged! Nem mehetsz be oda, mert különben nem leszel az, aki most vagy! *a kérdések zápora után úgy látszik, hogy valamiféle tanáccsal szolgál a lánykának ez a lány, aki fejét a híd másik oldala felé irányítja, egészen a vörösen ízzó kapu felé, melyen egy halálfej látható, rajta pedig egy szimbólummal természetesen. Ha a lány nem hallgat a lényre, akkor a kapura nézve észreveheti, hogy az halott, de nem lehet csak úgy berobbantani, valami szintén halott dologgal kellene azt kinyitnia, már ha ki akarja, de kérdéses, hogyha nem megy a dolgok elébe, hogy jut majd ki innen.*

Curriculum- első emeleti folyosó - Page 15 Door

Curriculum- első emeleti folyosó - Page 15 Door

Tárgy: Re: Curriculum- első emeleti folyosó 2012-01-16, 2:55 am

* Ideát, ebben a különös világban fogadóbizottságom is akad, méghozzá egy igen különös lény személyében. Ő is láthatja, hogy miután észre veszem, sokáig hezitálok, hogy támadjak-e, vagy mit csináljak, s bár logikusabb lenne egy védőpajzsot húzni magam elé, mint féktelenül lövöldözni az átkaimat, de mégis ezt teszem. Az állat elugrik előle, én pedig máris felé irányítom ismételten pálcám, de mielőtt egy újabb ige következne, hozzám szól. Kissé meglep a dolog, nem hiszem, hogy meg kéne tárgyalnom vele azt, tulajdonképpen fogalmam sincs, de ez lenne az őszinte válasz, ám ehelyett inkább leeresztem pálcám, s további szavait hallgatom, és persze figyelem őt, ahogy közelít.. mert ha ez valami csapda, én szépen belesétáltam. *
- Én egy átlag diák vagyok, hozzá értem egy festményhez és bumm. De ki vesz észre? És miért ne mehetnék be? Tudsz valami más módszert arra, hogy vissza jussak az iskolámba azon kívül, hogy bemenjek oda? * bökök pálcámmal a kapu felé, amire egyelőre nem nézek rá, de hozzáfűzni valóm volna még a dologhoz. * - El sem hiszem, hogy egy állattal beszélgetek egy festményben, az éjszaka közepén. Képtelenség. * csóválom meg fejem, s nézek most már a kapu irányába, melyet eddig nem igen néztem meg jól magamnak, de most, hogy támadóm mégsem támad, talán pár másodpercig elmélázhatom azon, amit látok. *
- Mi ez a hely és ki vagy te? És hogy jutok oda be? * indulok meg a kapu felé, megállíthatatlanul, nem érdekel, mit mondott.. a félelem hajt, tehát megyek és megyek előre. Nem ismerős az a jel, amit látok, de azért egy-két próbát megérhet varázstudományom: *
- Deprimo! * próbálkozom a robbantó varázslattal elsőnek, de mintha lepattanna a kapuról, semmi sem történik. Jöhetne még számos erősebb varázslat, de nincs kedvem kipróbálni mindet, így inkább közelebb húzódva a kapuhoz nézem meg azt jobban ismét, s kezdek logikázni. *
- Ez egy halálfej, a.. a jelet nem ismerem. De te azt mondtad, megváltozom odabent.. talán meghalok? A halál a kulcs ahhoz, hogy bejussak? Az én halálom, vagy a tiéd? * fordítok hátat az ajtónak most, pálcám pedig már neki is szegezem, s ha jó, ha nem, halálos átkot küldök most felé.. vagy bejön, vagy nem. *
- Avada kedavra! * remélhetőleg bejön, s ez a kulcs, mert ha nem, akkor épp most nyírtam ki az egyetlen lehetséges segítségem. *

Tárgy: Re: Curriculum- első emeleti folyosó 2012-01-16, 3:02 am

*A lány bár támadni akar, ez most nem igazán jön össze neki, ugyanis ez a bestia szépen kitér az átok útjából, majd már a lány felé is intézi szavait, ki igen csak furcsán beszél, nem is érti mindezt, de a kérdéseket most már igen, így rázza meg fejét is eszelősen.*
- Nem tudom, hogy honnan jöttél és hova akarsz visszamenni, de bent a gazdám van. Nem mehetsz be, téged is át fog alakítani, megváltozol! *ismételgeti szavait is, majd végül a lány után megy, aki nem hallgat rá, máris az ajtó mellett terem, de a lány is, ki egyik karmos mancsával a lány lába után kap, kissé fel is sértve vele.*
- Ne menj oda, nem mehetsz be! *ismételgeti szavait, de amikor a lány egyszer próbálkozik, a varázslat lepattan a kapuról, semmi se történik, viszont a további szavaira a bestia hátrálni kezd és fejét is megrázza.*
- Ez rosszabb, mint a halál, nézz rám... nem kell meghalnod, ne légy őrült... *és puff... a zöld fény megjelenik a lány felől és a lény egy nyüszítés kíséretében hal meg. Hát igen, Wera megölte a segítségét, aki segíteni akart neki, meg akarta őt menteni... Tévesül gondolkodott, talán már késő van, de ha visszanéz az ajtó felé, talán eszébe jut egy olyan mágiaág, ami a halálla kapcsolatos és egy olyan varázslat, amivel képes áttörni szinte bármiféle falon. Tanult róla, tudnia kell... több segítsége már nincs és félő, hogyha meghal, akkor többé tényleg nem fog létezni és a lelke is e festményben marad.*

Tárgy: Re: Curriculum- első emeleti folyosó 2012-01-16, 3:18 am

* Próbálok értelmesen kommunikálni ezzel a lénnyel, de folyamatosan csak vissza tart, s kérdéseire is úgy tűnik, hiába válaszolok, változatlanul vissza akar tartani. *
- A saját világomba, hát nem érted? Ez egy festmény, ez nem az én világom! * kiáltok most már rá válaszként, majd szépen a kapu irányába menetelnék, ha nem kapna utánam karmaival ez az eszeveszett. Egy hangos kiáltás az, mi kiszakad belőlem, hirtelen guggolok le, lábamhoz kapva, mely vérzik is kicsit, de talán inkább csak felületi a sérülés, nem lehet túl mély, inkább sajog, mint hogy irtózatos fájdalmaim lennének. *
- De bemehetek és be is fogok! Újból felteszem a kérdésem: más módot tudsz arra, hogy eltűnjek innen? Mert nem hiszem, hogy felülök a hátadra, és visszarepülünk az iskolámba! * kiáltozom vele idegesen, rettentően kétségbe vagyok esve, én nem akartam ide jutni, és most már felé irányítom gazul a pálcám. Hallom még szavait, de átkom könyörtelenül indul meg felé, félbe szakítva a mondatában, ezzel megölve őt. Pár másodpercig némán meredek magam elé, majd az állatra, csak szuszogok mérgemben, forog és kattog az agyam, s kis idő elteltével már azon rágom a körmöm, hogy tényleg elpusztítottam azt, aki segíteni akart nekem. Magamra maradtam, nincs más választásom most már, mint tényleg bemenni oda. *
- Gyerünk, Wera.. valami csak eszedbe jut. * tápászkodom fel a földről, s állok meg ismét a kapu előtt. * - Sajnálom.. * nézek hátra vállam fölött, buta cselekedet volt ez, rosszra használtam az erőm, amit nem kellett volna, így hát egyedül vagyok. Nyomasztó egy érzés, de lassanként nyugalmat erőltetek magamra, majd fel s alá kezdek mászkálni az ajtó előtt, azon kezdve a gondolkodást, milyen tantárgyak varázslatai jöhetnek most szóba. *
- Halál.. halál.. halotti mágia? Nekromancia még csak most lesz, az kizárva. Akkor vegyük sorra a halottit.. az élőhalott teremtések és irányítás kizárva.. destrukciós szintén.. mi van még, mi van még? * ütögetem öklömmel halántékom, így sarkallva magam gondolkodásra, s ahogy így gondolkozom, az utolsó tippjeim között már csak egy szerepel, és végül is logikus is lenne.. *
- A halál érintése? Végső soron ez egy mágikus kapu, szóval.. maximum futok még pár kört. * motyogom magamnak, mintha számítana, de tenyerem a kapura helyezem, kézfejemre pedig pálcám vége kerül. *
- Nox verbis! * koncentrálok is közben természetesen, szemeim is lehunyva, nem is láthatom tehát, hogy a negatív energiák által karom is elszíneződik, s feketedésbe kezd, már ha bejön, és egyáltalán ez lesz a jó megoldás, amely elsorvasztja, és leomlasztja előttem az ajtót. *

» 2. emeleti folyosó
» Alagsori folyosó
» Sejtelmes folyosó
» Magiszteri folyosó
» Sötét rúnasor (A folyosó)