Belső kert

Tárgy: Re: Belső kert 2011-12-09, 6:36 pm

*Kis cimbora épp nagyon el van merülve a gondolataiban, így még azt sem hallja meg, hogy valaki kopogó léptekkel besurran a Belső kertbe, s becsukja maga után az ajtót, majd elindul felé és ráköszön. Mivel nem volt elég figyelmes, így enyhe szívinfarktus határán van, s ijedtében le is huppan a fűbe, pont a lánnyal és a rozsomákkal szemben. Szép nagy boci szemeket mereszt a lányra, s arca még mindig az ijedtséget tükrözi, de pár pillanat kell csak hozzá, mire ráeszmél, hogy az előtte ülő hölgy nem ártó szándékú, se a mellette fekvő állat. Így elmosolyodik, s kényelmesen rátámaszkodik karjára, félig nyújtott lábakkal.*
- Ne haragudj, csak egy kicsit megijesztettél. Azt hiszem, nagyon elgondolkodtam az előbb. *kér elnézést Vixitől kedvesen mosolyogva, majd, mivel az illem úgy tartja, szintén bemutatkozik.*
- Tom vagyok és Cruoris-os. Üdv, mindkettőtöknek. *pillant a lányra, majd a famulusra, s jól megnézi őket magának, persze nem zavaróan, csak érdeklődően.*
~ Csinos lány. Azt hiszem, mostanában a nők valahogy eltűntek a közelemből, így ideje lenne ezt bepótolni.~ *elmélkedik magában, miközben tervezgeti, hogy vajon most mit is csináljon. Azt hiszem, szegény srácnak ma kicsit lassú a felfogása.*
- Ha jól sejtem, még nem találkoztunk. Ne haragudj, hogy megkérdezem, de mióta vagy itt a suliban? *kezdő kérdésnek úgy gondolja ez is megteszi, aztán minden megy tovább szépen a maga módján. Legalább is nagyon reméli. Közben eleget nyújtózkodott, így ő maga is törökülés pozíciót vesz föl, s kezeit ölébe ejti kényelmesen, úgy pillog Vixire.*

Tárgy: Re: Belső kert 2011-12-09, 6:56 pm

*Nem áll szándékomban senkire se ráhozni a frászt, így amikor egy srác huppan le pont elém a földre, meglepetten kerekednek el szép szemeim és pislogok is rá párszor, hogy most mégis ez mi, de végül elmosolyodom és már én magam is lehuppanok, pontosan vele szemben.*
- Nem is tudtam, hogy ilyen ijesztő vagyok. Amúgy meg, te ne haragudj, nem akartam. *döntöm meg kissé a fejemet is, majd a bemutatkozásom mellé kezemet is felé nyújtom, hogyha nem utasítja vissza, akkor kezet foghassunk, mert hát itt így szokás, legalábbis eddig ezt tapasztaltam. *
- És új vagy még itt? Csak mert eddig nem futottunk össze... vagy felsőbb éves? *na igen, azok közül sokakat még nem ismerek és ezzel el is árultam magam. Na meg, ahogy így elnézem, idősebbnek tűnik, mint amilyen én vagyok, de annyira azért nem mérem fel, ellenben vele, így pirulok el kissé és sütöm le szép szemeimet is.*
- Miért nézel így? Nem szeretem, ha zavarba hoznak. *bököm ki egyértelműen, miközben a kis állatkám is felemeli fejét, úgy szűkítve össze szemeit is, majd a következő pillanatban egy kis gonoszságot tervel - amelyet manapság folyamatosan csinál -, így hát egy kis illúziót hoz létre újdonsült képességének hála, tehát Tom arra lehet figyelmes, hogy a föld picit megmozdul körülötte és hullaszerű kezek kezdenek el nyúlkálni felé, de egyik se ér hozzá... Na meg, nem is valós, csak illúzió, de talán ez nem egyértelmű annyira, mivel ügyes a kis famulus... És ha már a srác ilyen ijedős, talán még viccesebb lesz. Én is észreveszem ám a turpiszságot, de most igyekszem úgy csinálni, mintha semmit se vennék észre ebből és még Seinát se szúrom le, had játszadozzon a picike.*
- Én nyár óta... de mostanra már úgy érzem, igazán beilleszkedtem. Szeretem ezt a helyet, na meg, érdekel, hogy másodikban milyen tárgyaim leszek. Szóval, eddig még elsős voltam. *magyarázom kissé hosszabban kifejtve a dolgokat, majd végül lassan hátsómra ülök, és óvatosan hátrálni kezdek, próbálva ijedt arcot is vágni, miközben észreveszem a kinyúló kezeket, de én tudom, hogy illúzió, de ha fapofával ülök, akkor nem fog beválni a rozsomák terve.*
- Mi... mik azok? *mutogatni is kezdek a kezek irányába, mintha félnék tőlük vagy nem tudnék mit kezdeni velük... *

Tárgy: Re: Belső kert 2011-12-09, 7:21 pm

- Nem, dehogy. Nem vagy ijesztő. Mondom, csak meglepődtem. Túlságosan elmerültem a gondolataimban. *néz bocsánatkérően a lányra, majd mivel elfogadja a kézfogást, így kezet is fognak.*
~ Milyen selymes és puha bőre van.~ *hát igen, ez egy finom célzás volt, hogy Vixi milyen szép hölgy is valójában.*
- Nem nevezném magam újnak, de valahogy mégis az vagyok. Már régebb óta itt vagyok, csak mondjuk úgy, lecsúsztam a vizsgákról tavaly, most meg nem tudok menni egyéb okok miatt. Úgyhogy majd jövőre, azt hiszem. *pillant Vixire kedvesen, s reméli, a lány nem érti félre. Nem hülye ő, csak maradjunk annyiban, hogy eléggé szétszórt manapság, meg úgy mindig.*
- Oh, ne haragudj, ha udvariatlan voltam, csak hát, mivel szép lány vagy, így gondoltam jobban megfigyellek. De elnézésedet kérem, tapintatlan voltam. *kér nagyon udvariasan bocsánatot, de most komolyan, ritkán szokott ő így beszélni, szóval ég saját magát is meglepte ezzel. Na mindegy. És hát igen, kis gonosz Seina, ne tessék rosszalkodni annyit. De hát ez is megtörténik. Először Tom nem is vesz észre semmit, csak a lány mondanivalójára figyel oda, így késve kap észbe, hogy hullaszerű kezek nyúlkálnak felé, ami elég gusztustalan, de ez van. Ekkor veszi észre, hogy Vixi is hátrálni kezd, szóval valami nagy gáz lehet, így felpattan, pálca kézben, de valami nem stimmel neki. A kezek csak nyúlkálnak, de igazából nem is érinti meg őket. S lám, már fel is éled benne a kalandvágyó ösztön, így lenyúl, hogy megfogja az egyik rothadó valamit, de csak a levegőt markolássza. Meglepettségében még a szája is elnyílik egy csöppet, zöld szemei is kerekre tágulnak. *
- Jé! Nézd már, ez tök cool! Ilyet se pipáltam még. *kiált fel boldogan, miközben megpróbálja a kezeket megpiszkálni a kezével, valamelyiket meg a lábával próbálja arrébb lökdösni, de mivel ez csak illúzió, amiről Tom nem tud, így szépen átnyúlkál rajtuk.*
- Ezt próbáld ki te is. Nincs mitől félni, ahogy látom. Tök király. *néz mosolyogva Vixire, aki már remélhetőleg megnyugodott. Mivel Tom nem tudja, hogy ezt Seina csinálja, így nagyon jól elmókázik ezeken. Meg egyébként is, ahhoz több kell, hogy őt holmi hulla kezecskék megijesszék. Mondjuk egy sárkány… vagy valami zombi, talán démon. Igen, démon, az biztos megijesztené, de fene se tudja. Odáig még nem jutottunk el.*

Tárgy: Re: Belső kert 2011-12-09, 7:37 pm

*Aprókat bólogatok csak szavaira, ezek szerint nem a látványom hozta rá a frászt, amin azért meglepődnék, hiszen normálisan öltöztem fel, úgy hiszem. Na de kezemet nyújtom neki, amit viszonoz is, így elmosolyodva rázom azt meg gyengéden, majd kérdezek is rá arra, hogy új lehet-e... mert az biztos, hogy velem még nem találkozott eddig.*
- Ühüm, értem. Hát van időd akkor... ~ biztosan magán dolog. ~ *nem véletlenül nem kérdezek rá, hogy mi áll a dolgok hátterében, hiszen nem kellene, ha akarta volna, már rég a tudtomra adta volna. Viszont ahogy végignéz rajtam, igen csak zavarba hoz és ezt nem vagyok rest szóvá is tenni, bár, kipirult arcom se másról árulkodik. *
- Öhm, oh... ilyet nem szoktak nekem mondani, szóval lépjünk is túl ezen. De nem gond, nem történt semmi. *mosolygok rá mentegetőzve, tényleg nem szoktam ezt meg, hiszen eddig mindig pofára estem, csak én futottam valaki után, valakiért, aki megkapott és elhagyott, szép kis élet, de hát nincs mit tenni és Cainnál is én próbálkoztam eddig, de mára már azt hiszem, hogy elegem volt. Megvagyok én a férfiak nélkül is tökéletesen. Viszont Seina is rosszalkodni kezd, így hogy rájátszak a dologra, mutogatni kezdek a zombi-kezek felé, majd távolodom is Tomtól, de fél szemmel a fiú arcát fürkészem, hogy vajon mennyire is veszi e mindezt. Viszont a várva-várt pillanat elmarad, csak érdeklődve figyelgeti meg őket, én pedig már semmi ijedtséget se mutatok irányába, csak halkan sóhajtok egy picit, miközben előrébb dőlök és hamarosan a kezek is megszűnnek és a rozsomák valamit morran, de nem érteni, hogy mit, bizonyára ő is mást várt.*
- Csak a famulusom viccelt meg, illúzió volt. Ez az egyik képessége és manapság mindig rájön, hogy az új ismerőseimet próbára tegye. Te átmentél. *nevetek fel, miközben megsimogatom az édes állatka fejét, mire ő csak tenyerembe bújik, majd már visszaülve folytatom is.*
- A múltkor Seol szigetén jártunk, a kikötőben és egy dohányos fiúnál is bevetette az illúziót. Mintha az egész cigi és a hosszú haja égett volna. Beugrott az óceánba, szóval tényleg vicces volt. *nevetek fel, miközben mesélek, majd végül addig-addig helyezkedem, amíg féloldalasan el nem fekszem a puha fűben, úgy nézve tovább a másik helyes pofiját.*
- Amúgy merről érkeztél ide? *kíváncsiskodom picit Tommal kapcsolatban, mert eddig akárhogy is nézzük, szinte semmit se tudok róla, csak azt, hogy még elsős és hogy egy ideig az is marad.*

Tárgy: Re: Belső kert 2011-12-09, 7:48 pm

- Kis hamis. *pillant Vixire és Seinára, miközben vigyorogva leül, az immár hullakéz mentes övezetre. S csak mosolyog azon, hogy Seinának ilyen jó képességei vannak.*
~ Ez nagyon király, ügyes egy kis rozsomák, az egyszer biztos.~ *pillant Seinára, s a kis állatka ki veheti belőle, hogy Tom mennyire csodálja az előbbi kis attrakcióját, amit bóknak is lehet venni. Majd ismét Vixire pillant.*
- Át mentem? Ez király, többször is csinálhat ilyet, engem nem zavar. Kíváncsi vagyok, milyen fantáziadús, és hogy rám tud-e majd ijeszteni valamikor. *pillant Vixire, majd felnevet, mikor a lány elmeséli, hogy mi történt az egyik új barátjával.*
- Az szép! Megnéztem volna, az egyszer biztos. *mondja nevetve mély, kellemesen lágy hangján, miközben figyeli, hogy Vixi kényelembe helyezi magát féloldalasan a fűben. Ő maga inkább csak hátra teszi két kezét, azokon megtámaszkodik, és bakancsos lábát kinyújtva, keresztbe teszi a fűben.*
- Hogy honnan? Hát elég messziről. Attól függ te honnan, és megmondom én is, hogy milyen messze lakom tőled. *pillant féloldalas mosolyt megvillantva Vixire, s reméli, ilyen fajta játékosságot megengedhet a lánnyal szemben.*
~Nem olyan lánynak tűnik, aki az ilyet sértésnek venné, de azért jobb óvatosnak lenni. A hölgyekkel finoman kell bánni.~ *na tessék, már megint milyen udvarias lett, de valahogy kezd kibontakozni valódi énje, amolyan hazai Tom féle, amit ritkán mutat meg, kivéve, ha nagyon jó napja van. És ez a mai ilyen, még annak ellenére is, hogy morgolódott a vizsgái miatt.*
~ Azt hiszem, többet kéne errefelé kószálnom, hátha több hasonló személyiségű emberbe botlok bele. Ej, ezt de szépen megfogalmaztam.~ *kicsit megrázza fejét a zavaros gondolkodáson, majd inkább Vixire figyel teljesen, de az a félmolyos ott játszadozik az arcán.*

Tárgy: Re: Belső kert 2011-12-09, 7:58 pm

*Örülök neki, hogy Tom veszi a poént és nem kezd el rögtön hisztizni, mint nemrég Brian, eléggé gáz volt az a sráctól és valahogy nem is vágyom arra, hogy megismerhessem, értelmetlen lenne. Szóval csak elmosolyodom a fiú szavaira, majd amikor hallom, hogy még abba is belemegy, hogy esetleg majd többször csináljuk ezt vele, meglepetten pislogok rá.*
- Oh, hát jó. De ne feledd, őt én teremtettem, tehát az én ötleteimet is megvalósíthatja... nem csak a sajátjait. *kacsintok a fiúra jókedvűen, majd ahogy szóba hozom a kikötős esetet, úgy látom, hogy Tomnak is felkeltette az érdeklődését a story, de én csak vállaimat vonogatom meg lágyan.*
- Áh, nem volt valami érdekes, utána puffogva elment, hiába kértem bocsánatot meg próbáltam meg jófej lenni. Egy bunkó volt. *jegyzem meg teljesen normálisan, majd már kényelembe is helyezem magam, így dőlve hát el a fűben és érdeklődöm tovább a másik felől, aki cseppet kitér a válaszadás elől, mely meglep, ez tisztán látszik rajtam.*
- Oh, kis furfangos. És még engem hívsz hamisnak, hát ilyet. *tápászkodom fel, majd végül teljesen fel is állok, amelyet a rozsomák is utánoz ám és végül kezemmel a fiú felé nyúlok.*
- Ez esetben én se árulom el csak úgy a származásom, előbb bizonyítanod kell, hogy eléggé rátermett vagy. Ha nem félsz, akkor gyere velem. *ha felkel, utána elhúzom ám a kezem tőle, most csak felsegíteném, amolyan baráti gesztusként - na nem mintha máris barátok lennénk, de én most ilyen vagyok -, és ha felkel, akkor az ajtó felé indulok és ha minden jól megy, a konyháig meg sem fogunk állni.*
- Éhes vagyok, mutasd meg, mit tudsz. *kacsintok rá huncutul, miközben a konyhapultnak neki is dőlök, Seina pedig valahol az egyik szék környékén foglal helyet. Én amolyan konyhatündér vagyok, rögtön össze tudnék dobni magamnak akármit, de így mégis csak szórakoztatóbb ez az egész és kíváncsi vagyok arra, hogy Tom mibe megy bele és mibe nem.*

Tárgy: Re: Belső kert 2011-12-30, 10:36 pm

*Az elveszett nyakláncot sikeresen megleli Alinox egy asztal alatt, ám keresés közben kicsit mesél a famulusokról Mathisnak, majd az évfolyamlépése is szóba kerül.*
- Köszönöm. És ha évfolyamlépésre szánod a fejed, akkor sok sikert kívánok hozzá. *mosolyog, miközben leül, tigrise pedig odatelepedik mellé, fejét az ölébe hajtva.*
- Hűha, ezek aztán a bölcs szavak, de megfogadom a tanácsod. *mondja Alinox, mondatának első felét pedig cseppet sem ironikusnak szánja. Gyanítja, hogy előkelőbb származású a fiú, de erre nem fog rákérdezni, azt pofátlanságnak tartja, Alinox-ot meg egyébként se érdekli túlságosan az, ki honnan jött, bár ő se szegény családban nevelkedett.*
- Ez nem semmi. *bólogat elismerően, mikor Mathis olvasási készségéről hall.*
- Ezt örökölted, vagy neked van csak ilyen adottságod a családodban? *kérdezi, és reméli, ez nem túl személyes neki, de hát maximum nem válaszol, bár Alinox szerint ez annyira nem magánügyi dolog.
A leányzó mesél néhány kedvelt helyéről, és azt is felajánlja, hogy megmutatja, melyik merre van.*
- Rendben, akkor irány a belső kert. Szerintem tetszeni fog. *mondja mosolyogva, majd a segítséget elfogadva és tigrise fejét lerázva öléből feláll, kitől emiatt egy csúnya nézést kap, és sértődötten elvonul a Tanulószobából, ki tudja merre. Alinox nem aggódik, máskor is sétált már el egyedül, megbízik famulusában. Hamarosan az alagsor felé tartanak, hiszen arra van a Belső kert, ám Alinox nem szeretné, ha némán lépkednének egymás mellett, ezért újra szóra bírja a fiút, legalábbis remélhetőleg.*
- Azt mondtad, nem voltál még mindenhol... akkor merre jártál már? *érdeklődik. Természetesen Alinox a szobáján és a klubhelyiségen kívül gondolja a helyeket, azok szinte egyértelműek. Nem kell sok idő, hogy leérjenek a Belső kerthez, mibe egy bükkfaajtó kinyitásával juthatnak be. A hely hangulata mindig magával ragadja Alinox-ot, szeret itt lenni, bár ritkán van alkalma.*
- Na, és várod már a tanítást és a tantárgyakat? *kérdez tovább a lány, miközben beljebb sétál, valószínűleg a fiúval a nyomában, és remélhetőleg ezzel nem megy agyára a német fiúnak.*
- Apropó tanítás, Toxikológia órán találkozni fogunk, én vagyok abból a tárgyból a tanársegéd. *ez az információ most jutott csak eszébe, hiszen nem régóta viseli ezt a posztot, ám büszke rá.*

Tárgy: Re: Belső kert 2011-12-30, 10:53 pm

* Bizony, most új célt kaptam hirtelen, tehát még az is elképzelhető, hogy lépek egy évet előre, még mielőtt levizsgázhatnék, de ennek azért utána kell még mennem, tehát a dolog menetének. Nem lehet túl nehéz, de azért biccentve fogadom a jókívánságot, s inkább kitérek pár olyan dologra, mely számomra nagyon is fontos, és ezzel jobbnak látom, ha ő is tisztában van. ellenállásba nem is ütközöm, tehát úgy hiszem, értő fülekre találtak szavaim. *
- A te dolgod, hogy élsz-e vele. * fűzöm hozzá, rápillantva bájos vonásaira, ám barna szemeim nem igen kedvesek és melegséget sugárzóak, mint általában egy barna szempár, inkább komoly vagyok, mint mindig. S mivel lassan, önhibámon kívül ahhoz a témához érkezünk, melyet igazából hanyagolni szerettem volna, egy sóhajjal rázom meg fejem, s fordítom arcom a könyvek irányába, jobb kezem ujjait futtatva végig a poros fedeleken. *
- Csak nekem, és nem hiszem, hogy örökletes. Egyébként hasznos dolog, legalábbis próbálom hasznomra fordítani, talán éppen ezért van az, hogy a tanuláson kívül más érdeklődési köröm nem igazán akad, leszámítva a nemesi kötelezőket. * halk torokköszörülés a mondat végén, így emelem ismét tekintetem felé. Hangomból hallhatja, nem akarom ezt a témát feszegetni, s bár az, hogy okosabb vagyok az átlagnál, nem betegség, de a családom mégis annak hiszi bizonyos okokból. Épp ezért javaslok némi mozgást, és ez a belső kert így hallásra tényleg szimpatikus, szóval a morcos famulus ellenére segítem fel a lányt a fotelből, s már indulhatunk is. Nem foglalkozom tovább az állattal, ő sem teszi, így hát nekem sincs semmi miatt aggódnom, és azt hiszem, amiatt sem kell főnie fejemnek, hogy nem lesz jó társaság a leányzó. *
- Nos, a Déli főtornyot, mivel a Cruoris házba osztottak, így azt teljesen feltérképeztem. A könyvtár és a tanuló szintén pipa, na és persze az étkező. Bolyongtam egész éjjel, szóval nem tudom.. jártam még sokfelé. * válaszolok kérdésére, miközben figyelem az útvonalat is, s meglepetten konstatálom immár odalent magamban, erre is jártam, csak hát ez az ajtó valahogy pont elkerülte a figyelmem. A benti látvány viszont tényleg nyugalmas és meseszép, s mivel tökéletes a vizuális memóriám, így ha elhagyom ezt a helyet, akkor is elevenen fog élni képe agyamban. Gyorsan mérem fel a terepet, majd az egyik pad irányába bökök fejemmel, leülhetnénk oda beszélgetni. *
- Hogyne, hiszen ezért vagyok itt, hogy tanuljak és elsajátítsam a fekete mágia minden apróságát. * bólogatok, majd részemről helyet is foglalok, s remélhetőleg ő is így tesz majd. Kijelentésére meglepett, ám elismerő tekintettel pillantok rá, így szólalok meg ismét. * - A toxikológia pedig ha jól sejtem, méregtan.. miért pont ezt a tárgyat fogod tanítani? Nem is tudtam, hogy diákok is tanítanak itt.. hányadikos is vagy? * érdeklődöm kapásból felőle picit, szóval hagyom, hogy ismét ő beszéljen. *

Tárgy: Re: Belső kert 2011-12-30, 11:23 pm

*Szimpatikusnak tartja Alinox újdonsült ismerősét, valami előnye is van már annak, hogy egy rövid időre elhagyta a nyakláncát. Beszélgetnek pár dologról, a lány még egy megfogandó tanácsot is kap a sráctól. A következőkben bebizonyosodik, hogy Alinox sejtése, miszerint Mathis előkelő származású, igaznak bizonyult, ám ezt a témát a jövőben úgy tűnik, jobb ha elkerüli a leányzó, mert mintha nem lenne túl jó erről beszélnie a fiúnak.*
- Khm bocsi, nem tudtam, hogy ez kellemetlenebb téma számodra... *mondja, ezzel lezárva ezt a témát, és igazából már ugranak is a Mysterio-n belüli helyekről való csevegésre, majd végül eldöntik, hogy a belső kertet fogják megnézni. Shadow megsértődik egy apró dolog miatt, és itt hagyja a diákokat, mire Alinox csak mosolyogva megrázza a fejét. Szereti a famulusát, és ezt az állat is tudja, majd később kiengeszteli. Közben elindulnak lefelé, és tovább folyik a csevely.*
- Szóval Cruoris... én az Exortus ház tagja vagyok, szóval a klubhelyiségben aligha fogunk összefutni a jövőben. *mosolyog Alinox, és hamarosan már ott is állnak a bükkfaajtó előtt, mit a leányzó ki is tár, és mindketten belépnek, majd leülnek egy padra. Úgy tűnik, Alinox jól választott ezzel a hellyel kapcsolatban, szemmel láthatóan tetszik Mathis-nak a Belső kert, legalábbis ha az exos leányzó jól szűri le a fiú kisugárzásából. Az órákról is kérdezget a diáklány, és azt is megemlíti, hogy a toxikológia órákat ő fogja majd tartani.*
- Jó ezt hallani, vannak olyanok, akik bulinak fogják fel ezt az egészet. Persze én se azt mondom, hogy teljesen komolynak kell lenni, de ez egy jónevű iskola volt régen is és most is az szerintem, és itt azért tanuljanak a tanulók. *fejti ki véleményét Alinox, és bár nem ítéli el teljesen a bulizókat, hiszen ő is szokott többször lazulni, de a tanulást ő nem hanyagolja el.*
- Igen, így is hívhatjuk akár a toxikológiát. És hogy miért ezt tanítom majd? Hát, igazából szeretem ezt a tárgyat, házam tantárgyai közé tartozik, és egész jó is vagyok belőle. *mondja, és tényleg ezt a tárgyat érzi magához a legközelebb az elsős tárgyak közül, noha még a spirituális ismereteket is szerette.*
- Harmadikos vagyok. És igen, diákok is lehetnek itt tanársegédek, kik a magiszterek munkáját könnyítik meg ezzel. Másodikos és harmadikos diákokból lehetnek tanársegédek, jövőre akár te is taníthatod majd valamelyik tárgyat, ha elég elhivatottságot érzel hozzá, bár még először talán meg kéne ismerned rendesen ezeket a tanokat, de erre lesz időd ha megkezdődik a tanítás. *meséli kedvesen Alinox, miközben hol a fiúra, hol körbe tekint.*
- És, találkoztál már itt más diákkal is? Vagy én vagyok az első? *érdeklődik tovább Alinox, miközben füle mögé tűri egyik elszabadult barna tincsét.*

Tárgy: Re: Belső kert 2011-12-30, 11:38 pm

* Viszonylag sok mindenről szó esik kettőnk között, és természetesen rám is terelődik a téma, de én szúrtam el, nekem kellett volna hallgatni. Bár van egy sejtésem, miszerint félreért a leányzó, így tisztázom is ezt rögtön. *
- Na fogadkozz, a nemesség csodálatos dolog, számomra ez a tökéletes élet. És nem emiatt próbálok témát terelni, erről akár naphosszat képes lennék beszélni. * mosolygom rá most őszintén, kicsit se akarom, hogy miattam érezze kellemetlenül magát. Szóval most már értheti, nem akarok cirkuszi bohóc lenni egyediségem miatt, bár ő nem is így reagálta le a dolgot, csupán csak én kezelem ezt furán. Ám a beszélgetés lefelé menet folytatódhat tovább, mely során megtudhatom azt is, nem egy házba járunk, amit nem tudok se sajnálni, sem pedig az ellenkezőjét érezni, kicsit se ismerem őt, tehát ilyesmiket ne is várjon tőlem. Nem is reagálok sok mindent egy somolygó szájhúzáson kívül, annyira érdekel már, hová akar hozni, tehát inkább csak a helységre koncentrálok, melyben nem is csalódom, igen jó ízlése van Alinoxnak, ki immár a tárgyakról faggat, na meg a suliról. Arcomról némi "nem tudom hová tenni a szavaidat" tekintet olvasható le. Én lennék csak túl naiv? *
- Ez teljesen egyértelmű, és én bulizni sem szoktam járni nagyon, számomra ez a szó eléggé idegen. * s magát a rövidke, b-vel kezdődő szócskát igen fura arckifejezéssel ejtem ki, ám most mégis meglep, tehát ehhez mérten változnak vonásaim is, kíváncsi vagyok én mindenre. Hosszas szónoklatát néma figyelemmel hallgatom, pörög ez a leányzó, úgy érzem, de talán csak az ékszere visszanyerése teszi mindezt, nem tudni. *
- Áh, értem. Tehát ha kamatoztatni szeretném végeláthatatlan agykapacitásom és tudásvágyam, akkor tanuljak be jó pár könyvet, példás gyakorlati kivitelezéssel, és jelentkezhetek? Nocsak, ilyen meglepetésekkel még szolgálhatnál nekem, kezd egyre jobban tetszeni ez a hely. Kihívások tömkelege. * duruzsolom mély hangomon, a padon is hátra dőlve picit, így nézve szét itt ismét. Ám úgy érzem, nem szabadulhatok kérdései elől, így hát az újabbra való válasz adás közben mocorogni kezdek a padon, végül felállva onnan, szembefordulva vele nyújtózkodom egyet, mely nem túl nemes és elegáns, hiszen pólóm is felcsúszik kicsit, amit vissza is igazítok, de én se vagyok tökéletes, mármint de, nagyon is. *
- Te vagy az első, és azt hiszem, mára az utolsó is, a szobatársakat leszámítva. Alinox, örvendtem a találkozásnak, de azt hiszem, várnak a könyveim, szóval ha maradsz, akkor elköszönök, ha pedig egy darabon mehetünk együtt is, állok elébe. * döntöm oldalra fejem tétován, tehát a kezében a döntés, velem tart-e, de a döntésétől függetlenül, én most mindenképp el fogom hagyni ezt a helyet, hogy visszatérjek a kikölcsönzött könyvekhez, melyeket reggel már jobb szeretnék a könyvtáros asztalán látni, nem pedig a sajátomon. *

Tárgy: Re: Belső kert 2011-12-30, 11:57 pm

*A beszélgetés közben Alinox kicsit félreértelmezi a fiú szavait, mire picit elpirul, de aztán gyorsan továbblép a dolgon, méghozzá egy új témába való belekezdéssel, aztán még egybe, mígnem már a Belső kertben cseverésznek, Alinox talán túl sokat is beszél, de ez az egyik tulajdonsága, mi tud előny, ám hátrány is lenni.*
- Értem. *bólogat a bulival kapcsolatos szavakra. Igazából nem tudja, mit mondhatna még erre, ezért a tantárgyakról kezdenek beszélgetni, na meg a tanársegédségről.*
- Hűha ezt a megfogalmazást. *nevet fel röviden a lányka.*
- Hát, valami ilyesmi, de azért ennyire nem vészes, túl lehet élni. *mondja, majd kicsit még az emberekről is kérdezget Alinox, de talán már túl sok a beszéd Mathis számára, hiszen menni készül.*
- Én is örültem Mathis. És azt hiszem, egy darabon veled tartok, felmegyek a szobámba pihenni, meg Shadow-t is ki kéne engesztelni. *mondja mosolyogva, majd ő is feláll, és elindul kifelé.*
- Kellemes olvasást! Szia! *köszön el Alinox, mikor arra kerül a sor, majd a hálója felé indul.*

Tárgy: Re: Belső kert 2012-01-16, 9:49 pm

*Alig pár napja érkeztem vissza az iskolába. Ha az időzónák közti különbséget nem számoljuk, na meg a hosszú út miatti félkómaszerű alvást, akkor pontosan 2 napja lődörgök az iskolában. Hát mit ne mondjak, lesz mihez visszaszoknom, bár ennél most égetőbb problémáim is vannak. Kezdetnek mindjárt itt van a tengernyi lecke, amiknek a nagy részét ugyan sikerült összeszednem innen-onnan, főként szegény szobatársamat nyaggattam, de persze ez még nem jelenti azt, hogy tudom is a kiesett tananyagot. Még jó, hogy alapból elég könnyen tanulom az elméleti részét. Most is azért sétáltam ki a parkba egy pergamenköteggel - igen, én tanulni - hogy felzárkózzam némileg a többiekhez, mert nem szeretek a sor végén kullogni. Egyébként egy fehér vászonnadrág és egy acélszürke ing van rajtam, lezserül kigombolva, így láthatóvá válik az alatta feszülő fehér póló, bár mintha éktelenkedne néhány ránc a nyakánál, és az ing nyaka is csálén áll. A hajam is elég borzas, egyszóval szokatlanul zilált benyomást kelthetek, bár ez most egy cseppet sem érdekel, próbálok úgy tenni, mintha észre sem venném. Terveimhez híven elsétálok a kertecske közepére, le is ülök egy padra, lábamat felhúzom, így kényelmesen szét tudom teregetni a lapokat a térdemen, meg körülöttem nagyjából mindenhol, így bármerre is csalinkázna el a tekintetem, minduntalan tanagyagba botlana. Na igen, tökéletes csapda, főleg, ha valaki nem akar emlékezni. Mert én pontosan ezt teszem. Új esélyt adok magamnak, ha már más nem is feltétlenül fog. Mert ugyebár bociszemekkel nem lehet megoldani minden problémát, hiába a nagy igyekezet. Na de megint elkalandoztam. Szóval hogy is van ez a bájital?*

Tárgy: Re: Belső kert 2012-01-16, 9:58 pm

*Nem túl nehéz ez a tananyag, így hát továbbra is nagyban gyakorlom az ereklyetant, méghozzá a zsupszkulcskészítés nagy mesterségét, de a negatívuma az a 10 perc rossz kedv, melytől oly borúlátó leszek mindig. Most sincs ez másképp, a szobámban mérgelődöm, de úgy érzem, talán akad olyan hely a kastélyon belül, hol majd megnyugodhatom kissé és jobb kedvet kapok, így fogom meg azt a bizonyos kicsinyke pergament és már ki is mondom gondolatban a helyet.*
~ Mysterio, Belső kert!~ *és már jöhet is a jól ismert húzás, melynek következtében a terem közepén érnek földet lábaim, én pedig még egy picit forgolódom, majd előre nézve látom ám meg, hogy jó helyre érkeztem, nincs itt semmi gond. Zozot viszont nem veszem még észre, pár méterrel mögöttem van, csak megigazítom tincseimet és végül zsebembe ejtem a már elhasznált pergament. Egyébként egy fekete nadrág van rajtam, kényelmes sportcipővel és egy sötétbarna színű pulóverrel, de egész jól áll, testem is izmosabb, mint amilyen régen volt, azóta a bizonyos dolog miatt, amióta elhagytak, nekiálltam edzeni, más életet kezdeni, a lányokkal is szórakozni, tehát úgy mindent, ami az élettel jár. Forgás és szemeim máris elkerekednek attól, akit látok. Ezt az arcot bármikor felismerném, álmaimban is oly sokszor kísértett, így szűkül hát össze a szemem.*
- Látom én vagyok az utolsó, akinek el szándékoztad mondani, hogy ismét itt vagy. *förmedek rá azon nyomban, igen csak mérgesen és ez talán erős hangomon is kiérződhet, miközben felé tartok és szemeimet le se veszem róla. Csak odalépek fölé, majd egy egyszerű suhintással verem ki kezéből a papírokat, hívva fel magamra a figyelmet, mert most nem fog csak úgy eltűnni a szemeim elől. Nem ezt vártam volna, végre beadtam a derekam, erre ez, szóval most magyarázatot várok!*

Tárgy: Re: Belső kert 2012-01-16, 10:18 pm

*Pár nyugalmas percet még kapok a sorstól, ami igazán kegyes velem, tekintve, hogy egy bizonyos problémát sikerült még egy kicsit elnapolnom és azzal áltatnom magam, hogy a tanulás fontosabb, mert Ő mondta, hogy csak olyan párja lehet, aki magas szinten ért a mágiához, meg hogy valószínűleg amúgy sem szívesen látna viszont, meg aztán azt sem nagyon tudom, hol keressem, bár ezek persze csak amolyan "nem akarooook iskolába menni anyuuu" -szintű kifogások. Amint sikerül vagy öt percre nem gondolnom eme problémára, és elmélyülten lapozgatom a bájitaltan jegyzeteimet, amit egy hasznos kis bűbájjal sikerült a kelleténél sokkal több példányban papírra ültetnem, hirtelen mozgolódás támad tőlem nem is olyan messze. Mivel senkit nem hallottam bejönni, a szemem sarkából odapillantok a megfelelő pillanatban, így még éppen elcsípem, amint egy barna pólós srác materializálódik a kert közepén. Így hátulról nem tűnik ismerősnek, bár ezt nem furcsállom, hiszen amíg szorgalmasabban koptattam a kastély márványpadlóját, addig sem ismertem minden nebulót, pláne az azóta érkezetteket. Minden esetre úgy teszek, mintha nagyon elmélyülnék az anyagban, elvégre mit nekem a semmiből ide pottyant, jól kidolgozott fizikumú hímegyedek. Egy: számomra csak egyetlen hímegyed létezik - és az nem én vagyok-, még ha pillanatnyilag nagyon utál is, kettő: tényleg be kéne fejeznem ezt az anyagrészt vacsoráig, és akkor holnap némiképp elégedettebben vágnék neki a többi probléma felgöngyölítéséhez. Az idecsöppent idegen azonban nem támogatja a tantervet, mivel egy másodperc alatt előttem terem, és kiveri a lapokat a kezemből, mire kissé csodálkozva kapom fel a fejemet, és mit látnak szemeim? Na hát ez az...Mit is? *~ Levágta?! Levágta a haját????!~ *A döbbenettől elkerekednek szemeim, amúgy sem túl egészséges arcszínem ha lehet még sápadtabbra vált, ajkaim közül pedig csak valami zagyva motyogásféle szűrődik ki.*
- Hogy? Dehogy! Nem. Én szólni akartam...csak nem tudtam, látni akarsz-e egyáltalán, vagy itt vagy-e még. És csak két napja érkeztem...Persze, tudom, rohanhattam volna egyből a fellegtoronyba...*kezdek el automatikusan magyarázkodni, miközben észre sem veszem, de beleborzongok a pillantása súlyába, szavai pedig egyre csak a fülemben visszhangoznak. Bár az is lehet, hogy csak a haja elvesztése miatti sokk hat még mindig így rám.* - Hol a hajad? * kérdezem könnyektől fátyolos tekintettel, bár sírni nem fogok, még nem. Majd a szobámban, egyedül. Mert valahogy érzem, hogy ebből a helyzetből nincs kiút. Persze abba még nem halok bele, ha megpróbálok bocsánatot kérni tőle.*
- Nem gondolom, hogy ezt egy egyszerű bocsánatkéréssel el lehet intézni. Csak azt szeretném, hogy tudd, nem önszántamból mentem el, mert ha így lett volna, nem tértem volna vissza...Szóval ne haragudj, nem írhattam. Bár valószínűleg ez úgy sem érdekel...*kapom félre a pillantásom, mivel egy idő után már nem bírom elviselni a rám nehezedő, szikrázó tekintetét, és ha lehet, még jobban összehúzom magam ültömben, karjaimmal átkulcsolva a térdemet.*

Tárgy: Re: Belső kert 2012-01-16, 10:33 pm

*Oh, hogy az a... hát nem hittem volna, hogy itt akadok majd rá Zoárdra, főleg nem ennyi idő után, így hát egyértelműen lépek szépen oda hozzá és verem is ki kezeiből a lapjait, érzékelje csak, hogy itt vagyok és nekem meg ne próbáljon másra koncentrálni, mert rettenetesen mérges leszek. Tehát szemeim szinte szikrákat szórnak, miközben a döbbent arckifejezést fürkészem.*
~ Még jó, hogy meglepődött, azt hitte, hogy elsunnyoghat.~ *az agyam jár is, nem is kicsit, így nézegetem őt, majd végül már hallom is a válaszokat, de elég ránézni, mintha félne tőlem, de most nem tud érdekelni. Olyan vagyok, mint a szüleim, kegyetlen ezek szerint már én magam is, tehát csak fejemet csóválom meg kissé.*
- Azt kellett volna tenned Zoárd! Mit gondolsz, nekem jól esett, hogy így eltűntél? Nem erről volt szó... *jegyzem meg még mindig rideg szavakkal, de amikor a hajamhoz ér, csak picit elfordítom a fejem, egy pillanatra lehunyom szemeimet is, nem nézek rá, mert igen, miatta vágattam le. Tudom, mennyire imádta kék tincseimet, de most más a frizurám, más vagyok én is, de végül szemeim kinyílnak és ismét az övébe nézek.*
- Levágattam... csak valakire emlékeztetett és úgy gondoltam, így könnyebb lesz tovább lépnem. Gondolom nem tetszik... *simítok is végig egy egyenes szálon, de szerintem jól áll, nekem tetszik ez is úgy, ahogy az előző frizurám és az embernek soha nem árt a változatosság... kellett valami, ami vonzóbbá is tesz. *
- Akkor talán elérkezett az alkalom, hogy elmesélj mindent! De tényleg mindent Zozo... miért tűntél el, miért nem tudtál írni és mit keresel most ismét a Mysterioban? *csak úgy özönlenek belőlem a kérdések, miközben én is csak átölelem magamat kezeimmel, így nézve rá zárkózottan, tehát igen nehezen tudok most vele beszélgetni, szinte szétvet az ideg, de nem, most türelmesnek kell lennem, tehát próbálok kicsit nyugodtabb pillantásokat vetni rá, mert látom, hogy rezeg a léc és azért nem akarom megsiratni itt rögtön pont azt az embert, ki oly fontos volt nekem.*

Tárgy: Re: Belső kert 2012-01-16, 10:59 pm

*Erre szokták azt mondani, hogy derült égből villámcsapás. Vagy inkább Marcus. Nem tudom, ebben a pillanatban, melyik félelmetesebb. Egy villámcsapást valószínűleg nem élnék túl, ami az elkövetkezendő percekhez képest kegyes halálnemnek számítana. Még jó, hogy a pillantásával még nem tud ölni, mert akkor most biztos gyakorolna órára egy kicsit. Tényleg megváltozott, egyelőre nem értem pontosan, hogy miben, már persze a haját és a bicepszméretét leszámítva. Rég láttam, ez igaz, viszont nem rémlik, hogy annó is ilyen határozott és...temperamentumos, igen, ez az. Nem volt ennyire kirobbanó formában. Rám nem könnyű mély benyomást tenni, Marcusnak viszont ez egyből összejön, minek következtében alig bírok kinyögni egy épkézláb mondatot, mert az egészet még sem akarom a nyakába zúdítani, valószínűleg nem is érdekli, vagy hazugságnak gondolja majd. Ettől még mondjuk megkereshettem volna mikor beestem hulla fáradtan, ázottan két kofferral a hátam mögött, de akkor és ott nem voltam felkészülve erre a beszélgetésre. Ha egyáltalán fel lehet az ilyenre készülni.*
- Tudom. Ne haragudj! Annyira hiányoztál! Néha nagyon közel jártam hozzá, hogy megszegjem az ígéretem és írjak neked...*az akkori tanácstalan kétségbeesés újra átjár, így csak megrázom a fejem. Amíg nem tudja, mi szólított el innen, addig se füle, se farka a magyarázkodásomnak. Már épp azon vagyok, hogy a lehető legtömörebben előadjam a sztorit, mikor végigsimít a megcsonkított tincseken, gúnyos megjegyzést tűzve a mozdulathoz.*
- Nekem nem kell könyvjelző ahhoz, hogy emlékezzek. *fagyok le egy pillanatra, bár amint futólag végigpillantok rajta, nem úgy tűnik, mintha a hajával együtt a szép emlékektől is meg tudott volna szabadulni, ami nálam már felér egy halványka reménysugárral.* - És ha már így kérdezed...valóban nem annyira illik hozzád, mint a hosszú fazon. * közlöm az álláspontom fagyosan. Vegyen csak elégtételt, ha akar. A haj megnő, az ember azonban csonk marad. Pech.*
- Igen, mindent...Elég hosszú lesz.* figyelmeztetem egy nagy levegővétellel, míg vetek egy pillantást az arcára, ami persze mit sem változott attól, hogy az eltelt pár pillanatban nem őt néztem. Mivel nem visszakozik, belekezdek a lehető legrövidebb magyarázatba:* - A legutolsó találkozásunk után három nappal az éjszaka értem jöttek. Apám egyik leghűségesebb embere és egy testőre. Elvittek egy szigetre, ami a további fél évben az otthonomul szolgált. * az "otthon szónál fintorgok egyet, de aztán folytatom, feltéve, hogy nem vág közbe.* - Rob - apa egyik embere világosított fel egy hét elteltével, amikor már öngyilkossággal fenyegetőztem, hogy apám eltűnt. Ami az ilyen magas körökben egyet jelent a halállal. Anyám persze egyből rá akarta tenni a kezét a vállalatra, meg minden egyéb vagyontárgyra, ami különben így engem illet. Gondolom a fiának szánta, engem meg el akart tenni láb alól, ezért cipeltek a szigetre. * nézek ismét Marcusra. Ez ugyan nem minden, mert kihagytam olyan részeket, mint hogy tíz embert sikerült kinyírnia anyámnak, mire végre elkapták, és hogy egyszer majdnem sikerült megmérgeznie, de ezek már csak apró szépséghibák. *
- Tudom, hogy ez elég bonyolultan hangzik. De szeretném, ha megértenéd, hogy nem írhattam. Ha megtudták volna, hogy közöm van hozzád...Féltem hogy még több embernek baja esik miattam. Hát ennyi. Nagyjából.

Tárgy: Re: Belső kert 2012-01-16, 11:10 pm

*Igen, megváltoztam, az élet keménnyé tett, főleg úgy, hogy én is megtudtam ám pár kellemes információt a családomról, az igaziról, így próbálok olyanná válni, amilyennek ők szerettek volna látni. Bár nem ismertem őket, mégis sejtem, hogy nem olyanok voltak, mint a nevelőszüleim, nem aurorok, hanem annál sokkal durvább dolgokat hajtottak végre, valamiféle más cél érdekében. Na de most nem a szüleim vannak velem, hanem Zoárd, akit most nem engedek el csak úgy, mert ha megteszem, nem tudhatom, mikor is látom őt ismételten, szóval csak figyelem arcát és már hallom is a bocsánatkérését, mely azért valahol jól érint, ahogy így visszafogja magát, nem támad nekem szavaival, beismeri, hogy hibázott.*
- Én megszegtem volna bármilyen ígéretet... Végre engedtem neked, erre meg itt hagytál, úgy érzem, hogy nem érte meg a dolog. *fáj, igen, nagyon fáj ezt most kimondanom, de azért a pár nap örömért nem érte meg ez a sok nap szomorúság. Jó volt akkor, hogy ő itt volt nekem, mellettem állt, amikor senki más, de ennek már vége, már jó ideje vége. Ismét felöltöm hát kemény tekintetem, így hozva szóba a hajam, de a szavaira most már muszáj nyelnem, azt hiszem, kezd kiszáradni a torkom.*
- Nekem tetszik... *felelek most röviden, inkább nem is reagálva azon szavaira, hogy csak ez miatt emlékeztem rá, mivel nincs így. Na de most már nem akarok felesleges köröket futni, hanem meg akarok tudni mindent arról, ami történt, amiért elment és nem szólt és persze az itt léte is még homályos, hogy hirtelen miért került ide vissza. Nem vágok közbe szavaiba, végighallgatom és bizony le is csüccsenek mellé a padra, úgy figyelve rá nyugodt tekintettel, de azért látszik arcomon az apró nyom, mely azt jelzi, hogy igenis aggódok most azért, ami vele történt.*
- És végül mi történt anyáddal? Én azt hittem, hogy ti jóban vagytok... és hogy jutottál vissza ide, a Mysterioba? Még kissé üres nekem ez a történet, tehát biztosan van még mit elmondanod erről. *vonom össze szemöldökömet is, most már kezeimmel a pad támlájába támaszkodom, úgy figyelem őt, de most már nem vagyok olyan rideg és negatív vele szemben, hanem teljesen normális a hangnemem.*

Tárgy: Re: Belső kert 2012-01-16, 11:25 pm

*Arra, hogy ő megszegett volna minden ígéretet, nem tudok mit reagálni. Ha az elkövetkezendő hetekben nem bocsát meg, vagy icipici jelét sem adja, hogy enyhülne irányomban, valószínűleg én is így éreznék. Bár persze ha a türelmetlenségem miatt esett volna baja, míg én távol vagyok, biztonságban...Na nem, azt sosem bocsátottam volna meg magamnak. Akkor már inkább éljen és haragudjon rám, és vágja le mindig a haját, mikor egy kicsit is hosszabbra akar nőni. Na tessék, már megint a könnyek. Hogy megakadályozzam a mécses eltörését, inkább a száraz tényekre koncentrálok. Furcsa mód, kicsit sem érintett meg szüleim elvesztése. Tulajdonképpen sosem kötődtem hozzájuk szorosan, elvből megakadályoztak benne még kiskoromban. A féltestvéreimet sokkal jobban szerették, így nekem is meg volt a magam véleménye az egész pereputtyról. Már csak az aggaszt, hogy egy egész rakás ketyegő bombát hagytak a hátamra pottyanni. Remek.*
- Angliában van egy börtönben. Magyarországon nem lett volna elég biztonságos, és angol földön vannak kapcsolataink. A nap minden egyes percében figyelő szemek vigyázzák a mozdulatait. Nem árthat többet senkinek. A gyereke...az öcsém meghalt. Párbaj tört ki a rajtaütéskor és eltalálta egy átok amit anyám lőtt ki. Persze előfordulhat, hogy hazudtak nekem. A lényeg, hogy senki nem akar az életemre törni pillanatnyilag, így visszajöttem. Mit is csinálhatnék? Jóformán semmihez sem értek. * tárom szét a kezem, mert egy pillanatra eluralkodik rajtam a szokásos tanácstalanság, amivel a jövőmet szoktam szemlélni.* - Úgyhogy meggyőztem Robot, hogy vissza kell jönnöm. Minden héten kétszer kell neki levelet írnom, hogy jól vagyok, satöbbi, hogy ne rohanjon ide a gárdájával. * teszem még hozzá, de aztán amint Marcusra pillantok, egyből eszembe jut, hogy miféle beszélgetés kapcsán érintettük a múltamat. *
- És Veled mi történt? Mintha megváltoztál volna. * kockáztatok meg egy óvatos kérdést, miközben államat a térdemre támasztom, innen vizsgálgatva ezt a nagyon is ismerős, ám mégis kissé idegen fiút, aki itt ül mellettem.*

Tárgy: Re: Belső kert 2012-01-16, 11:35 pm

*Mivel akad még kérdésem Zoárd felé, így hát nem is vagyok rest feltenni neki őket, de ahogy hallom a válaszokat, aprókat bólogatok is rá. Fura, de ezekről a családi dolgokról még nem igazán tudtam, pedig oly sok mindent említettünk a beszélgetéseink folyamán, hogy erre is emlékeznem kéne, de nem, nem rémlik, ha pedig mégis kéne, akkor maximum most én leszek a szemét. Mindegy is, inkább hallgatom válaszait a feltett kérdésemre és aprókat bólogatok is neki.*
- Az angol börtönök elég jók... *jegyzem meg csak úgy, mellékesen, hiszen én is angol volnék. Na de végül kiderül még az is, hogy Zoárd nem igazán ért még semmihez, így mosolyodom el kissé, igen először és tekintek bele most már kedvesen szemeibe.*
- Talán ideje lenne most már befejezned ezt az évet és tovább haladnod, hogy ne itt öregedj meg, a Mysterio első évfolyamán. *nem rosszból mondom, talán ő is érzi most mindezt, így válaszolom meg inkább a kérdését, hogy mit tegyen. Én ez mellett voksolok, mindig is így éreztem jónak, de ezt ő is tudja, elég jól. Viszont most már én jövök, ahogy hallom, nekem kellene mesélnem, tehát halk sóhaj szökik fel ajkaim közül és végül nekikezdek.*
- Tudod, meséltem neked, hogy nevelőszülőknél éltem... Kiderült, nemrég, hogy ők ölték meg az igazi szüleimet, akik a fekete mágiát művelték és egyébként vérmágusok voltak. Fura, hogy akkor nem a cruorisba kerültem, de talán azért nem, mert a nekromanciát is fontosnak tartották. Az életem felfordult, meg akarok felelni az igazi szüleimnek és ahogy hallottam, örököltem is tőlük, de még nem mentem el megnézni... őszintén szólva félek. *félek a múltamtól, attól, amit rám hagytak, az emlékektől, mindentől. Egykor még én is az ő házukban éltem, kiskoromban ölték meg őket, de engem nem akartam... Furcsa ez, a sors iróniája, hogy Charles idején meghaltak a nevelőszüleim is, de semmi sajnálatot sem érzek irányukban, megérdemelték, amit kaptak.*
- Majd idővel elmegyek haza és körbenézek... de nem sietem el annyira a dolgot. Na és, te mit tanulsz? *nyújtom ki kezem az egyik lap felé, mely szépen bele is repül, hála a pszichokinézisnek és tekintek is rá a bájitalra.*
- Ahj, ezt soha nem szerettem. Nem véletlen vagy te az Exos, nem én. *nevetek fel és nyújtom is át neki, bár azért azt furcsálom, hogy már annyi ideje ide jár és még mindig nem tanulta meg őket. Na nem szivatom tovább, nem akarom, csak kíváncsian fürkészem tovább az arcát.*

//fagyi//

Tárgy: Re: Belső kert 2012-01-17, 9:27 pm

// olvad//

* Míg mesélek, Marcus figyelmesen hallgat, ami nagyban megkönnyíti a dolgomat. Arra számítottam, hogy majd mindenbe beleköt és kitalált mesének könyveli el az egészet, de szerencsére nem így történt. Vagy titkon ő is reménykedett benne, hogy nem önszántamból vagy otromba tréfából hagytam magára, vagy olvasott talán valamit a médiában, bár kötve hiszem, hogy az országom belügyei nagy port kavarnának a nemzetközi sajtóban. Minden esetre sikerül végre elmondanom, mi minden történt velem az elmúlt időben, amiről normális esetben azonnal értesült volna, révén hozzám tartozik, én meg hozzá, legalábbis én még mindig így gondolom. Annyira bátor azért nem vagyok, hogy a kapcsolatunk minőségéről kezdjek el hirtelen érdeklődni, szóval inkább húzom az időt azzal, hogy az ő sulis félévéről kérdezem, bár persze ez a része is ugyanannyira érdekel, hiszen vele kapcsolatos.*
- Hűha. Mindketten kifogtuk a mintaszülőket, úgy látom...*csóválom meg a fejem a történet hallatán, mihelyt sikerül befejeznem a hitetlenkedő szemmeresztgetést, ami valljuk be, nem megy egykönnyen.* - És most hogyan tovább? Elindulsz felkutatni a gyökereidet? Mert lehet hogy vannak még élő rokonaid. Vagy rosszul gondolom? * kérdezem hirtelen ötlettől vezérelve, mikor belegondolok, hogy Marcus mindig milyen magányosnak érezte magát, közben meg lehet, hogy élnek még rokonai Angliában, csak úgy hiszik, hogy ő is meghalt a szüleivel együtt. Míg ezen morfondírozom az örökségre terelődik a szó.*
- Normális esetben felajánlanám, hogy ha majd készen állsz rá, szívesen felkeresném veled a házat, úgyis rég jártam Angliában, de nem tudom, hogy szívesen vennéd-e a társaságom, mert azért lássuk be, ez eléggé személyes utazás lenne. * kicsit küszködök, mert nem tudom, hogy is fejezhetném ki magam a legtökéletesebben. Egyfelől szívesen vele tartanék, másrészről viszont könnyen meglehet, hogy egyedül akar szembenézni a múltjával, amit eddig eltitkoltak előle, na meg az is nagyon valószínű, hogy nem éppen én jelentem a legkedvesebb útitársat a számára. Így csupán annyit tehetek, hogy kissé szorongva várom a válaszát.*
- Valami katyvasz. Még nem egészen sikerült a magamévá tenni, de hál istennek a bájitalok közül ez az utolsó. Persze nem ártana őket kipróbálni a gyakorlatban is, de ma már túlságosan is fáradt vagyok hozzá. * masszírozom meg a halántékomat egy sóhajjal, mert tényleg eléggé ki vagyok purcanva. A jótékony masszázsnak köszönhetően eszembe jut még egy égető kérdés is, amivel már nem akartam szerencsétlen szobatársamat nyaggatni.*
- És a suliban történt valami különleges mióta nem voltam? *kérdezem, mivel haloványan emlékszem valami zűrös kalandra, pont a távozásom előtti héten, de az is lehet persze, hogy semmi jelentősége nem volt a dolognak.*

Tárgy: Re: Belső kert 2012-01-17, 9:40 pm

*Nem áll szándékomban hazugnak titulálni, se szavaimban, se gondolataimban, mivel ismerem Zoárdot, tudom, hogy milyen és régen is őszinte volt velem, mégha bizonyos dolgokat nehezen is tárt elém. Na de most már rajtam a sor, hogy meséljek neki, így nem is tartom sokáig magamban a dolgot, hanem elmondom azt, amit még senkinek, amit igazából csak vele tudok megbeszélni és valahogy régen se gondoltam azt, hogy valaki oly könnyedén átvehetné a helyét. Én próbálkoztam, tényleg... azzal, hogy elfelejtsem, de ez mégsem oly egyszerű, mint ahogy azt a könyvekben leírják, tehát még mindig érzem azt a láthatatlan köteléket, amely közöttünk van. *
- Erre még őszintén szólva eddig nem gondoltam. Nem tudom, hogy mi legyen... lehet, hogy igazad van és mivel ide járok, szerintem nem is szégyenkeznének, de nem tudom, hogy miképp fogadnának. Szerintem ez még ráér úgyis. Eddig is megvoltak nélkülem és én is ő nélkülük, nem kéne ezt a dolgot szerintem megpiszkálni. *persze továbbra is a félelem beszél belőlem, nem más, tehát inkább elkerülném ezt az egészet, minthogy elébe menjek és talán jól járjak a dologgal, mert úgy hiszem, hogy nem fogok. Ahogy viszont Zoárd ajánlatát hallom, csak kissé elhúzom a számat, miközben hosszabb ideig fürkészem tekintetét.*
- Erre se vagyok még felkészülve! Ne haladjunk ilyen gyorsan, majd ha úgy érzem, úgyis felvetem az ötletem neked, de egyenlőre még távol áll... A tanév is most kezdődött el, szóval jobb most arra koncentrálnom, mert meg akarom csinálni az évet. *magyarázom a fiúnak továbbra is, hiszen nem érezném jól magam most vele, kettesben, főleg egy olyan helyzetben, mely egy fontos momentuma lesz az életemnek. Még nem tudom, hogy tényleg olyan fontos-e, vagy hogy bízhatok-e benne teljesen. Inkább témát váltok, rákérdezve a tanulásra és aprókat bólogatok szavaira is, mely szerint nem lehet túl érdekes a dolog.*
- Hmm, igen, történt. Képzeld, a magiszterek egyességet kötöttek néhány vámpírral, akik a suli környékén vannak. Szóval jobb lesz, ha óvatosan és nyitott szemekkel mászkálsz Seol-on, mert még bajod eshet. *egy kis figyelmeztetés, amelyet mindenképpen szükségesnek tartom, mert bár neki nem mondom és ki se mutatom, de aggódnék ám érte. Én még nem találkoztam egy ilyen vérszívóval sem, de el tudom képzelni, hogy milyenek.*
- De egyébként semmi érdemleges! *kelek is fel inkább, majd nyújtózom egyet és végül Zoárdra tekintek.*
- Nem megyünk le az étkezőbe enni valamit? Kajás vagyok... *teszem fel a nagy kérdést, ezzel utalva rá, hogy ha akar, velem tarthat, de jobb lenne enni is valamit, mert ezen a helyen nem igazán tudom lekötni magam és folyamatosan ő van a középpontban.*

Tárgy: Re: Belső kert 2012-01-17, 10:00 pm

*Miután konstatálom, hogy neki sem volt olyan könnyű ez a fél év, pár percig némán töprengek, majd előállok az ötletemmel, hogy esetleg felkutathatná a még élő rokonait. Végül is ki tudja, lehet, hogy van korunkbeli is a családban, még az is lehet, hogy jó fej és nem határolódnának el Marcustól. Sajna ezeket csak remélni tudom, még úgy is, hogy esetleg újdonsült családja miatt kevesebb ideje maradna a többi dologra, bár ahogy hallom, ő mindenek elé helyezi a tanulást.*
- Szégyenkezni? Miattad? Akkor nem is érdemlik meg, hogy a nevüket viseld. * háborodom fel rögtön, főleg ahogy az új Marcusra gondolok, aki már most sokkal jobban hasonlít egy nekromanta család sarjára, mint az aurorok szeme fényére. Még magam sem tudom, hogyan kellene hozzáállnom a megváltozott körülményekhez, de összességében nem hiszem, hogy ez bármit is változtatna a fiúról kialakult képemben. Az minden esetre látszik, hogy ez még benne sem dőlt el, mert eléggé fél a lehetséges negatív következményektől, ami bizonytalan válaszaiból is kisejlik. * - Mondjuk sajna a rokonainkat nem választhatjuk meg, de szerintem egy próbát megér. Végül is még utána is ráérsz úgy tenni, mintha soha nem is léteztek volna...*kockáztatok meg egy eszmefuttatást, de végül is ez teljesen az ő dolga főleg, mivel hogy láthatóan nem igazán akar bevonni a dologba. Legalábbis a közös utazás ötlete nem dobja fel túlságosan, de le sem harapja a fejemet, ami azért határozottan jó jel.*
- Nálad mindennél fontosabb a suli mi? * mosolyodom el futólag, bár ezt csak költői kérdésnek szánom, mivel úgyis tudom rá a választ. Így inkább a suliban történt dolgokról kérdezősködöm, bár nem számítok különleges eseményekre. Persze tudhattam volna, hogy a Mysterioban pár hónap alatt is a feje tetejére tudnak állni a dolgok.*
- Szóval vámpírok. És eddig hogy-hogy nem fedezték fel őket? * ráncolom a szemöldökömet, majd szurkálódásképp megjegyzem még: * - Csak nem hiányoznék? * villantom a szemem a srácra, és még egy mosolyt is mellékelek hozzá, hogy lássa, csak ugratom. Értem én, nem rohanok, de ez akkor is magas labda volt. Közben azért fejben előjegyzem magam egy éjszakai kiruccanásra a közeli szigetre, mivel természetesen feltett szándékom találkozni egy vérszívóval. Elvégre egyszer vagyunk fiatalok és ostobák, nem?*
- Remek ötlet! Egy bögre kakaó most csodákat tenne úgy érzem. Stopp. *torpanok meg, bizalmatlanul pislogva Marcusra. * Lehetne hogy hagyományos módon lyukadjunk ki az ebédlőben? * vonom fel a szemöldököm, miközben egy pálcaintéssel összeterelem a papírjaimat, a hónom alá vágom, és pár lépést teszek az ajtó felé.*

Tárgy: Re: Belső kert 2012-02-23, 9:35 pm

*Elgondolkozva forgatja vékony ujjai közt nem régen szerzett pálcáját, mivel az előző ripityára törve fekszik valahol a parkban. Szerencséjére viszont egészen könnyen boldogul bármilyen varázsszerszámmal, így hamar hozzászokott ehhez is. Gondolataihoz viszont annál kevésbé. Az utóbbi időben szinte megállás nélkül a lehetőségeken agyal, de azon kívül, hogy a lehető legmesszebb marad barátjától nem jutott eszébe semmi értelmes. A fene enné meg Noelt, ott ahol van. Egyébként hosszú bőrcsizmát, fekete cicanadrágot és egy combközépig érő szintén fekete miniruhát hord, derekán egy övvel. Nyaka körül sál látható, mert bár az ujjlenyomatok szinte teljesen eltűntek, azért ha valaki nagyon akarja még észreveheti őket. Haja szokás szerint kifésülve, ezúttal enyhén hullámosan omlik a vállára. Kicsivel mögötte Ulix repül, s aggódó pillantását le sem veszi az előtte haladóról.*
- Minden rendben?*érdeklődik, amint belépnek a belső kertbe. A hely továbbra is ugyanolyan szép, mint eddig volt, de ez valahogy nem kifejezetten érdekli jelen helyzetben.*
- Persze semmi gond, minden tökéletes.*feleli és egészen a hely végéig halad, de ahelyett, hogy azonnal leülne az egyik padra, inkább sétálgat még egy darabig, s csak azután foglal helyet. Amint feneke a fához ér, kissé előre dől és a térdén könyökölve, fejét két keze között támasztva mered maga elé. Ha egy kicsit megmoccan a derekához fűzött kés, amit akaratlanul is magával cipel mindenhova, hozzáér a bőréhez, ezzel eszébe juttatva a kapott parancsot, így jó érzés most, hogy csak ücsörög, mozdulatlanul.*

Tárgy: Re: Belső kert 2012-02-23, 9:50 pm

*Megunom a szobám légkörét, így sétára indulok Louis-al az oldalamon. Hagyom, hogy famulusom vezessen, ki az alagsor felé veszi az irányt, így hamarosan a Belső kert bejáratánál állunk. Öltözetem egy fehér trikóból, fölötte kék-szürke kockás inggel, mi ki van gombolva, egy farmernadrágból és edzőcipőből áll. Hajam kissé kócos, de így is jól áll. Kinyitom a hatalmas bükkfaajtót, és Louis mint akit ágyúból lőttek volna ki, úgy iparkodik befelé. Játékosan ugrál, szaladgál, min nekem nevetnem kell. Egyszer csak eltűnik a szemem elől, de hamarosan meghallom az ugatását. Ez azt jelenti, hogy talált valamit, és mivel érdekel, mi lehet az, ezért elkezdek afelé lépkedni, amerre utoljára láttam, és ahonnan a hangja jött. Arcomra mosoly kerül, mikor meglátom mit, azaz, hogy kit talált ezen a helyen. Elisa az, akivel nem találkoztam mostanában, és már hiányzott.*
- Szia Elisa! *kiáltok oda, mert egy kicsit még messzebb vagyok a padtól, ahol barátnőm ücsörög. Mikor odaérek, lehuppanok mellé a padra, átkarolom a vállát, ezzel kicsit magamhoz húzva, és kísérletet teszek, hogy egy csókkal üdvözöljem, és remélhetőleg nem áll ellen a gesztusnak. *
- Hiányoztál, történt veled valami érdekes, mióta nem láttalak? *érdeklődöm, miközben végignézek rajta barna szemeimmel, és elégedetten füttyentek egyet.*
- Milyen csinos ma valaki. *bókolok neki, hisz tényleg szép, na nem mintha egyébként nem lenne az, de ez a szerelés kiemeli alakját. Miközben mi a padon ülünk, Louis Ulix felé ugrál a levegőbe, láthatóan játszani akar, de ha ez nem jön össze, akkor felfedezőútra indul a Belső kertben.*

Tárgy: Re: Belső kert 2012-02-23, 10:07 pm

Reméli, hogy ilyenkor senkinek se jut eszébe az alagsorban mászkálni, útját ezért is veszi a belső kert felé. Ma egyáltalán nincs kedve az emberekhez, akihez meg éppenséggel lenne, nos azzal meg találkoznia nem kéne. A világot teljesen kikapcsolva ücsörög a padon, s egy idő után arra eszmél, hogy valaki megragadja a vállát. Dühösen kapja oda a fejét, hogy leüvöltse az illető haját, de amint meglátja barátja arcát a szemei elkerekednek, a dühöt pedig félelem váltja le. Érzékeli a csókra tett kísérletet, de mielőtt ez megtörténhetne olyan gyorsan pattan fel, mintha tüzet gyújtottak volna alatta.*
- Szia. Micsoda meglepetés.*köszörüli meg torkát, s szeme sarkában mintha könnyek gyűlnének, ahogy szinte hallja a vámpír parancsát. Keze akaratlanul a fegyver felé tapogatózik, s amint ez feltűnik neki, hátrál még néhány lépést.*
- Te is hiányoztál.*suttogja, s arca egy pillanatra szerelmet tükröz, de a sápadtság és rémület igen gyorsan visszatér. A kérdésre nem tudja mit felelhetne, hazudni nem akar, de az igazat se mondhatja el. Elég érdekesen hangozna, hogy képzeld összefutottam Noellel, aki most uralkodik a tetteimet és azt parancsolta, hogy öljelek meg. Szép kis beszélgetés lenne.*
- Nem túl sok minden.*dünnyögi végül, egyik lábáról a másikra állva. Tudja, hogy az lenne a legjobb, ha most sarkon fordulna és vissza se nézne, de egyszerűen képtelen otthagyni a másikat. Szereti őt, ehhez kétség sem fér többé. A bókra csak elmosolyodik, máskor biztosan vörösödne és hebegne valamit, de ez most nem az a történet.*
- És veled történt valami érdekes?*próbál úgy tenni mintha minden rendben lenne. Ulix közben odarepül hozzájuk, majd leszáll a pad szélére, hogy bármikor közbeléphessen, ha valami probléma adódna. Hiszen ő tökéletesen tisztában van egész helyzettel.*

» Udvar és kert