Uszoda az óceán alatt

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-04-29, 9:30 pm

*Inkább csak bólintok mert tudom hogy milyen makacsul tudok ragaszkodni dolgokhoz. Nincs most kedvem makacskodni, hisz semmi értelme. Végig hallgatom mit mond, a szavaira kicsit kicsit kinyújtom a nyelvem mint ha véréig meg sértődnék, s próbálom olyan komor arccal/hanggal beszélni is.*
-Nem te vagy az első ki ezt mondja. Nem, nekem van a legjobb tájékozódási képességem az igaz, de szeret magam fel felfedezni a helyeket. Ez most sajna egy óra rovására ment ami azt jelent sokkal szorgalmasabbnak kell majd lennem. Hát még van itt valami a térkép rajzolással kapcsolatban, hogy nem igen jól tudok rajzolni. Inkább csak másolni tudok szépen.*Már a végére nem tudtam elfojtani a nevetésemet. Nem számít, hogy hülyének néz vagy sem. Ha nem tud elfogadni akkor nem fogad el, bár még nem is ismer, csak annyira mint én őt. Bemutatkozás után elúszok az egyik végébe majd vissza, mert hisz úszni jöttem első sorba. *
-Jártam már Seol szigetén és tetszetek is amit láttam. Csak ma túl melegnek éreztem az időt és néha olvasni is kell.*mellékes információ, de a könyv miatt nem mentem el. Mostanában rászoktam a nappali olvasásra is, így kétszer gyorsabban haladok egy könyvvel. Ezt Tequila nem igen szereti, hisz miért is szeretné ha egy könyv fontosabb mint ő. Ilyenkor viszem sétálni. S hacsak kastélyon belül akkor már pórázt sem teszem rá de mindig nálam van ha szükség lenne rá vagy ha kiruccanunk a szigetre.*
-Hát Tequila a kiskutyám szerencsére elég jól kitudja szaglászni hova kell menni. Volt rá már olyan példa hogy a konyhába kötöttünk ki, mert megérzett valami fenséges csont illatot, de hát meg esik az ilyen.* mesélem kicsit túl játszva magam, de nem sajnálom az időt. Mikor meg kapom a kérdésemre a választ. Elgondolkozok hogy mért nem tudják kitalálni a nevem alapján hogy én angliai vagyok. Mosolyogva válaszolók a kérdésére.*
-Angliai vagyok. Hát Ashi az japán név és jelentése mancs. Ezért van ki Mancsnak is hív. De nagyon úgy látszik, hogy ebből a névből egyáltalán nem lehet következtetni arra, hogy angol vagyok.* Ami természetesen érthető. Hirtelen valaki megfogja a lábam és kiemel a vízből. Nagyot nézek mikor látom/érzem, hogy Gabriel nyakában ülök. Kisé megijedek, de amit mond az elnyeri a tetszésemet. Elkezd rugózni majd a következő pillanatban már repülök is bele a vízben szerencsére elég levegőt tudtam szedni, hogy ne kelljen a felszínere jönnöm. Elkezdek felé úszni, s mikor oda érek meg csiklandozom az oldalát. Majd fel bukkanok mögötte hisz nem bírom ki nevetés nélkül.*
-Benne vagyok szórakozunk.* mondom s lefröcskölöm vízzel majd arrébb úszok.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-04-29, 9:54 pm

- Ha az órák rovására megy az ilyesmi, akkor kezdj el mielőbb pótolni, mert a magiszterek nem nézik túl jó szemmel a lógást. Nekem elhiheted, már másodikos vagyok. *adok is rögtön egy kis tanácsot Ashinak, amit vagy megfogad vagy nem, de nem azért mondom, mert rosszat akarnék neki és szerintem erre majd ő maga is rájön. Pótolni meg tud, ott a könyvtár is és bizonyára elkezdett már ismerkedni ő maga is. Ahogy viszont a rajzolást említi, picit sikerül meglepnie, így végül már reagálok is erre is.* - Én azt hittem, hogy a lányok szépen rajzolnak. *mosolyodom el és többet már nem is mondok, nincs értelme ehhez mást hozzáfűznöm. Inkább bemutatkozunk egymásnak, majd folytatjuk is az ismerkedős beszélgetést. Ezek eleinte mindig nehezen indulnak be, de talán idő kérdése és nem lesz gond vele.*
- És mi jót olvastál? *akadok is le rögtön itt, mivel én magam is szeretem a könyveket. Műveltebb vagyok ám annál, minthogy kinézek. Sokan nem hinnék, de egy aranyvérű, arisztokrata családból származom és a mogorva külső az nem minden. Nem szabad első ránézésre ítélni, ez fontos... *
- Magam is szeretem a kutyákat, bár nekem nincsen háziállatom, csak egy famulusom van, méghozzá egy sakál. Mit gondolsz azokról az állatokról? *nem hiszem, hogy látott már valaha is sakálat, de talán véleménye azért az van. Így hát kíváncsian várom a válaszát, miközben nem vagyok rest rákérdezni a származására sem. *
- És aranyvérű vagy? *ez jobban érdekel, mintsem az, hogy Mancs-nak becézik.* - Egyébként én tényleg nem sejtettem, hogy angol vagy, de számít ez bármit is? *vonom meg vállaimat, majd jöhet a víz alá merülés és végül nemsokára el is kapom vékonyka lábait, így jelentem ki, hogyha már így sikeresen egymásba akadtunk, egy kis játék is belefér az egészbe. Rugózom, majd már dobom is be a vízbe, na nem durván, hogy ne essen baja, de végül már lendül is a vízbe és ez után pedig felém közelít, így éri el oldalamat is. Szerencséje viszont nincsen, csikis vagyok, így nevetek fel, majd kapom is el kis kezeit, ezzel akadályozva meg, hogy mögém kerüljön és szépen meg is fordítom, pontosan úgy, hogy háttal legyen nekem, majd magamhoz is húzom, úgy suttogok a vörös tincsek mögé, bele a fülébe.*
- Ne játssz csikizőset, mert nagyon megbánod. *hangom lágy, de valahol komolyan is gondolom. Nem szoktak velem ilyen jellegű játékokat művelni, nem vagyok túl játékos fajta, de azért eleresztem, megborzolom a haját is, majd le is fröcskölöm kissé. Nem tudom, hogy az előző közelséghez mit fog vajon szólni, de engem nem zavart, voltam már együtt lánnyal és eddig ő rá nem néztem úgy, de most, hogy így jobban megfigyelem, szemrevaló egy leányzó ez az Ashi.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-04-29, 10:47 pm

*Mivel nem szeretnék nagyon lemaradni tanulás téren ezért megfogadom a fiú tanácsát. Bár a szavaira csak bólintok látszik az arcomon, hogy megfogadom és komolyan is gondolom. Tanulást kell figyelembe vennem nem pedig a kirándulásokat azok csak pluszok miket akkor engedhet meg magának a varázslólánya mikor a jegyeivel is úgy áll. Amit a rajzolásról mond arra inkább nem felelek, mert bár menyire is viccelődni akar igen csak szíven üt, de most inkább elengedem ezt a megjegyzést. Jó hangulatom van. Nem látom az okát, hogy egy ilyen meg jegyzésen felkapjam a vizet.*
~Amúgy is kopírozásban verhetetlen vagyok. Magam elképzelt képet nem tudok csak rajzolni.~*Gondolom, de inkább esünk túl a bemutatkozáson, s az ismerkedésen. A kérdésére egy kicsit habozok, mert a címe nem jut rögtön az eszembe.*
-Halhatatlanok-sorozat... Shadowland. Nem hiszem, hogy olvastad elég lányos egy könyv.* Elgondolkozva
végig mérem Gaberielt. Elég nevetségesen nézne ki a könyvvel a kezébe. Vagyis inkább az nézne ki nevetségesen ha rózsaszín könyv lenne a kezébe és mivel az én könyvem fekete borítójú... *
-Sakált élőben nem láttam, de szerettem őket. Kígyók és ízeltlábúk kivételével az összes állatot szeretem. Sakálokat még azért is szeretem, mert van kis rokonsága a kutyákkal.*Lehet, hogy nem fogja érten, hogy értem, de nem fog zavarni. Érdekes logikám van. Erre biztos, hogy rá fog jönni, ha már nem jött rá.*
-Igen, aranyvérű vagyok. És te? *Elég érdekes, hogy mindenki ezt kérdezi, bár engem nem zavar ha valaki sárvérű. Attól még lehet pont ugyan olyan jó varázsló. Csak többet kell tepernie. Felkap a vízből, közben mondja, hogy játszunk már egy kicsit. Ha szeretnék ha nem eldob amit nagyon élvezek. Víz alatt támadást indítok felé ami sikeresnek is lehetne mondani csak ép meg fogja a karom s magához húz. Nem próbálok szabadulni, mert úgy sem bírnék, de nem is bánom. Figyelmeztet hogy ne játsszak vele csikizőst.*
-Miért mi lesz?*kérdezem ravasz mosollyal hallom hangjában a komolyságot is nem csak a játékot, de nem tudom nem játéknak fel venni. Megpróbálok szembe fordulni vele, de nem nagyon sikerül. Elenged s lefröcsköl vízzel amit én szívesen vissza is adok. Mi után vissza adtam lebukok a víz alá s a derekánál fogva lehúzó a medence legmélyebb pontjáig. Bár mikor felúszhat ha szeretne. Ha velem tart akkor megragadom a karját és elkezdek vele úszni széltébe Majd utána fel bukkanunk. ha pedig nem tart velem egyedül úszok egyet. A végén oda úszok hozzá.*
-Miért jöttél pont ide tanulni?* kérdezem, persze víz fröcskölés közebet.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-04-29, 11:16 pm

*Több minden is szóba jön közdünk, így lyukadunk el a kis kedvencekig is és mint kiderül, ő egy kutyával büszkélkedhet. Nem kérdezek rá, hogy vajon itt vette-e Mystralban vagy otthonról hozta-e, elég, hogyha ő tudja, ha mesélni szeretne, majd bizonyára fog, nem kell nekem sem minden apróságra rákérdeznem, inkább famulusom hozom szóba, ő most jobb témának ígérkezik, főleg a könyvek után, amelyet nem olvastam, így fejemmel nemmel intek arra a kérdésére, majd már jöhet is a sakálos téma. Nem, nincs kedvem egy uszodában most a könyvekről dumálni, majd talán később vagy máskor, mert bizonyára össze fogunk futni majd még a jövőben is.*
- Akkor majd egyszer ha úgy alakul, megmutatom neked. Az ízeltlábúakat amúgy én magam sem kedvelem, de a kígyókkal nincs bajom. Te csak nem félsz tőlük? *ha egy lány nem szereti a kígyókat, akkor annak általában a félelem az oka, pedig ők se bántanak ám ok nélkül, kedves, szeretni való lények, én legalábbis kedvelem őket. A származás viszont most is fontos szerepet játszik a beszélgetésben, mint nálam mindig, ugyanis érdekel, hogy milyen vérű emberrel beszélgetek és amikor hallom, hogy aranyvérű, rá is bólintok a dologra, de cseppet felhorkanok a visszakérdezésre.*
- Azt hittem, hogy egyértelmű, hogy én is tiszta vérű vagyok. Nem is akármilyen sárvérű... már a feltételezés is bántó, Ashi. *figyelmeztetem is halkan, hogyha jóban szeretne lenni velem, akkor ilyesmire inkább ne kérdezzen rá. A hangulatot viszont oldani kéne, így kezdünk el játszadozni is, de a csikizésre már nem vagyok vevő, nem szeretem, ha nevettetnek, annyira nem vagyok egy vidám, laza ember, bár tény, hogy még lehetek, de ahhoz olyan partnert kell találnom és Ashi még egyelőre ismeretlen a számomra. Tehát csak lefogom kezeit, megforgatom és picit magamhoz is húzom őt, de semmi se bántó és ha nagyon el szeretne menni, ki tudna ám jutni a kezeim közül, nem akarok én erőszakoskodni.*
- Meg talállak kínozni... pedig nem szeretnélek, szimpatikusnak tűnsz. *eresztem is el és bár szavaim meglehetősen kemények lehettek most a számára, jobbnak látom tisztázni vele a helyzetet, hogy tudja, mire készüljön fel, hogyha még egyszer ilyet tesz. Viszont a fröcskölés és úszkálás ellen nincsen kifogásom, így vetem magam a mélybe és engedem is, hogy lehúzzon magával. Meglep azért, hogy milyen nyugodtan ér hozzá a testemhez, más lányok már félnének az ilyesmitől, hogy hozzám érjenek, de ő nem, tehát jókedvűen úszom el vele a medence túloldalára, majd végül kiemelem a vízből és dobok is rajta egyet.*
- Amikor elértem a 16 éves kort, már az iskola nyitva állt, így hát egyértelmű volt a családom és az én számomra is, hogy ida kell jönnöm, méghozzá a testvéremmel. Tudod, van egy húgom is, Naominak hívják. Vele együtt érkeztem és ő is az Inflatus házba jár, szintén másodikos. *mesélek is picit magamról, de furcsa szeretettel a hangomban. Igen, ő számomra a legeslegfontosabb ember a világon, más nincs, aki hozzá mérhető lenne. Persze a szerelmet is kereshetném, de nem hiszek benne, majd ha mégis a közelembe férkőzöm, rá fogok jönni és talán meg is fogom ragadni az alkalmat. Na de most csak kimászom a vízből, elég későre jár, jól elment az idő, de kellemesen szórakoztam.*
- Én szerintem visszamegyek a szobámba. A klubhelyiségig velem tartasz? *kérdezek vissza, már a víz mellett állva, majd kihúzom a hajgumit a hajamból, azt kicsavarom és amíg dönt, addig várakozok. Bármi is lesz a válasza, előbb az öltözőbe megyek, ahol átöltözöm, majd fekete ingemben és nadrágomban, na meg bakancsokkal a lábaimon lépek ki onnan. Nedves tincseim picit hullámosan omlanak végig a hátamon és igen csak szép külsőt adnak ezzel nekem. Ha Ashi jön, akkor vele együtt hagyom el ezt a helyet és a klubhelyiségben elválnak majd útjaink, de ha nem jön, akkor most köszönök el tőle és remélem, hogy azért majd még viszont látom.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-04-30, 12:00 am

*Úgy látszik megismertem végre valakit a saját házamból is elég jól beszélgető társra találtam benne. Csak átutazóban voltam a szülőországában, Franciaországban és a csigát leszámítva minden tetszett az országban. Lassan már meg kellene tanulnom, hogy ha bemutatkozok akkor hozzá kell tennem hogy Angliából jöttem, mert eddig senki sem tudott következtetni a nevemből erre. Ami nem meg lepő hisz japán nevet adtak a szüleim. Szóba kerül kinek milyen állatkája van kiderül, hogy Gabrielnek egy sakálja van. A kígyós kérdésére kicsit habozok, de válaszolok.*
-Nincs nekem a kígyókkal komolyabb bajom csak nem szeretem őket. Nem félek tőlük láttam egy csomót az erdőkben bés már volt is egypár kígyós kalandom, de szerencsére nem mérges kígyók voltak...*Mikor szóba kerül, hogy milyen vérű én elmondtam, hogy aranyvérű vagyok. Úgy látszik a rosszul döntöttem, hogy vissza kérdeztem, mert elégé megbántottam vele.*
-Csak épp annyira egy értelmű mit a nevem és eredetem. Bocsánat nem tudtam. Hisz ami neked olyan egyértelmű lehet, hogy másnak nem teljesen. Ezért is kérdeztem vissza. Hisz nem akartalak volna megbántani.*mondom az elejét kicsit élesebben a végén inkább alázatosan. Hisz igazt mondok, tényleg nem szántszándékkal bántottam. Feszültség oldás képen elkezd velem játszani. Alám úszik és úgy kiemel a vízből majd el is dob. Én a víz alatt kezdem meg a támadás csikizéssel. Amint kiderül nem igazán szeret. Inkább lefog és úgy mondja, hogy mit csinál ha még egyszer meg csikizem. Általában szeretek játszani a tűzzel, de most inkább csak mosolygok. Tetszik, hogy szimpatikusnak talál. Elkezdjük egy mást fröcskölni. Majd egy hirtelen jött ötletöl vezérelve megragadom a derekát és lehúzom a medence aljáig ott megragadom karját és vidáman úszunk egy szélhosszt. Mikor fel jövünk megkérdezem miért is jött ide. Megtudom, hogy van egy testvére kit nagyon szeretett. Erre elmosolyodok mert eszembe jut az én testvérem is kit nagyon szeretek. Elindul kifelé és megkérdezi, hogy vele tartok-e a klubhelyiségig.*
-Igen csak még gyors úszok egy hosszt. *Alig hogy végeztem a hosszal gyorsan ki másztam és mentem öltözni. Max 2 percig tart a zuhanyzással együtt. Utána ki mentem és együtt indultunk vissza. A Klubhelyiségnél elváltak útjaink.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-04-30, 6:06 pm

*Mikor végre valahára ráveszi magát, hogy felkeljen Eidennek nyoma sincs. Nem kezd el aggódni, legalábbis nem feltűnően, de úgy igazán azután higgad le, hogy meglátja az üzenetet. S mivel láthatóan az egész délelőttje kölyökmentes lesz, így kihasználja a remek alkalmat, hogy levonuljon a könyvtárba és szerezzen néhány hasznosnak ítélt könyvet. Néhány órán belül szerzeményeivel együtt tér vissza a szobába, persze csak azután, hogy az étkezőt is meglátogatja, majd miután étkezik, Eidennek is csomagol egy adagot. A hálóban nem sokkal később barátja is felbukkan, néhány új, eddig nem látott kiegészítővel.*
- Szemüveg? Így olyan fejed van, mintha okos lennél.*elgondolkozik, majd sóhajt egyet.* - Kár, hogy nem vagy az.*szomorú arcot vág, megingatja a fejét és a maradék holmiját is begyűrögeti a táskába, amit nem olyan rég cipelt át saját szobájából.*
- Ebédeltél?*pillant felé, miután sikeresen behúzza a cipzárt, s csak ezután egyenesedik fel, hogy jobban szemügyre vegye a másikat, s mivel egészségesnek ítéli, így jelenleg nem köt bele semmibe, s felveti nagyszerű ötletét.*
- Mit szólnál, ha elnéznénk az uszodába?*megemelt szemöldök és kérdő pillantás, majd, ha pozitív választ kap, akkor szépen felhúzza tornacipőjét, majd vállára akasztja a táskát, s megvárva, hogy Eiden is elkészüljön elindul az uszodába. Ott természetesen átveszi fekete nadrágját, majd egy törölközőt gondosan a medence szélére helyezve le is telepedik rá, lábait a vízbe lógatva.*
- Te fürdesz, én úszómestert játszok. Ha gond van, de habozz szólni.*teszi még hozzá, majd már bele is merül az ölében tartott, fekete kötéses, vastagnak tűnő könyvbe, s ugyan az olvasás nagy részénél eléggé ráncolja a homlokát és fintorog, de azért nem hagyja abba. Egyébként mindez nem jelenti, azt, hogy ne tudná pontosan mit csinál a srác, hiszen fél szemét folyamatosan rajta tartja.*
- Igaz is, mit mondtak a gyengélkedőn?*néz fel egy rövidke időre. Nem felejtette el, hogy mit írt a srác a cetlire, de nem akarta egyből letámadni, ezért csak most kérdezi meg.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-04-30, 6:20 pm

*Amíg a másik ki tudja hol volt, addig ő betegszobán, majd Marcussal elment ebédelni és mindezek után tért vissza, nem sokkal a másik érkezése után. A megjegyzésre egy grimasz, majd egy sóhaj is.*
-Szőke, ne piszkálj! Okos vagyok…a saját szintemen.*Bizony, ha azt nézzük vannak olyan mágiaágak amiben tényleg okosnak tarthatja magát, van amihez meg totál nem is ért. Minden esetre a következő kérdésre bólogat, bizony ebédelt, bőségesen és egészségesen!.*
-Én benne vagyok, már napok óta halogatjuk.*És ez így igaz, noha nem azért mert nem akar oda menni, hanem azért mert sosem jutottak el odáig, előbb elfáradt. Így amint biztos a menetel, elkezdi összekészíteni a cuccait, és a kutyára néz.*
-Géb…maradsz, nem akarom, hogy lábatlankodj.*Megsimogatja az ebet, majd kiadja az „ülsz,maradsz” parancsot és amikor látja, hogy a kutya kidöglött elégedetten mosolyog, majd indulás lefelé, átöltözés és a medence szélén üldögél egyelőre. Méregeti a vizet.*
-Mit olvasol Brian? De rendben ha megfulladok előtte szólok.*Vigyorodik el majd belemerül a vízbe, majd fel, és elkezd úszkálni a part mentén. A kérdésre két kör erejéig nem válaszol csak utána.*
-Semmi új dolgot. Szar a tüdőm és a szemem, gyenge az immunrendszerem és hasonlók. Most 24 órás megfigyelés alatt vagyok, utána beállít bájitalokból és gyógyszerekből egy kúrát, immunerősítőket meg minden. Kaptam edzési tervet, meg kajalistát hogy mit mikor egyek. Nem pártolják a süti evést…*Pedig arról nem fog lemondani. Neki kell az édes! Újabb fordulás.*
-Brian…figyelj rám, ha nem jönnék fel időben akkor…akkor szólj.*Azzal elmerül a víz alá, és lassan eléri a medence alját, csukott szemmel vár. Vár és maga sem tudja mire, a hangra a hívó szóra, arra hogy újra átölelje a víz, de semmi. Így amikor elkezd fogynia a levegő elkezd felfelé menni, majd kibukik a felszínre.*
-Elltűnt a varázsa, ettől még imádom a vizet.*Csak már nem akar spontán megfulladni benne.*
-Te nem akarsz úszni?*Nem mintha zavarná, hogy Brian olvas (bár milyen természetellenes cselekedet ez), csak úgy mégis más, ha a másik is benn van a vízben.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-04-30, 6:43 pm

- Saját szinteden, jah, pont ott.*dünnyögi, miközben valahol a térde környékén kalimpál, mutatva, hogy merre is sejti azt a szintet. No nem mintha butának gondolná a srácot, erről szó sincs, de még mindig zabos a tegnapi miatt, ahogy azért is, mert csak úgy itt hagyták reggel, tehát szépen undokoskodni fog egy ideig. A bólogatásnál viszont elmosolyodik és igazán elégedett arcot vág.*
- Azért is kérdezem, legutóbb nagyon sürgősnek tűnt.*befejezi az utolsó pakolási mozdulatokat, int famulusának, hogy meg nem moccanjon, aztán bevárja a srácot és együtt indulnak az uszoda felé, ahol aztán átöltözik és a medence szélére telepedve előveszi szerzeményét és tőle szokatlan módon olvasni is elkezd.*
- Könyvet.*mormogja fel se pillantva, a szavakra meg csak szemforgatással válaszol. Végül azt is megkérdezi, hogy Eiden mit tudott meg a gyógyítónál, s mivel a feleletre várnia kell, így addig unottan lapozgatja a könyvet, hátha talál benne képeket.*
- Egyetértek vele, én se pártolom. Bár nem hiszem, hogy belehalsz, ha néha eszel valami édesen.*elgondolkozva megvakargatja a vállát. A másik pontosan tudja, hogy mi a véleménye a csokikról, de ő is ugyanúgy tudja, hogy a srác nehézkesen maradna meg az édességei nélkül, így talán nem jelent akkora problémát, ha ebben egy kicsit eltér az előírt étrendtől. A szavakra bólint, majd lejjebb emeli a könyvet, hogy teljes figyelmével a búvárkodóra nézhessen, számolja a perceket, s megkönnyebbülten sóhajt, mikor a fiú magától feljön, hiszen már tervezte, hogy utána ugrik.*
- Az nem baj, ha szereted, csak ne akarj folyton belefulladni.*és így legalább ő is nyugodtabb lehet valamennyire, s nem kell azon aggódnia, hogy a srác vajon a vízben vagy valamelyik lépcsőn haldokol éppen. A kérdésre megemeli a szemöldökét, majd megrántja vállát és a könyvet a földre dobva becsusszan a medencébe.*
- Tulajdonképpen megfogadtam, hogy elolvasom, de már most szörnyen unom, szóval szünetelek inkább.*elvigyorodik, majd egyszerűen elmerül a vízbe, hogy pillanatokkal később a fiú orra előtt bukkanjon fel.* - Hol marad az üdvözlés?*érdeklődik mosolyogva, majd, ha megkapja, amit szeretne, akkor ismételten elmerül, s csak néhány hossz után bukkan fel újra és csak lebeg a víz felszínén.*
- Szóval most már csak annyira veszélyes az úszás, mint egy normális embernek?*érdeklődik némi fáziskéséssel, persze ez már az előbb is leesett neki, csak most jutott el a konkrét felfogási szintre, s ha már úgyis itt tart, akkor a biztonság kedvéért meg is kérdezi, csak, hogy tisztázzák a helyzetet.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-04-30, 6:59 pm

-Ne undokoskodj Brian.*Még hogy olyan alacsonyan lenne a szintje. Egyszer ezt még visszakapja Ő szőkesége. Minden esetre halad lefelé, mert valóban az uszoda sürgős volt, egyrészt mert az asztma miatt az egyetlen épkézláb edzésdolog amit művelhet, másrészt meg érdekli, hogy a víz még mindig hívja-e magához.*
-Na ne mond, azt hittem krikettütő…*A plafont elkezdi bámulni, mintha a szőke ma nagyon nem lenne beszédes kedvében, amit persze meg is ért. Tegnap nem voltak a legjobb passzban, és Eiden szerint igen bagatell dolog miatt kaptak össze, amiben persze jelenleg sem értenek egyet, de sem Eiden sem Brian nem beszél a témáról.*
-Persze, hogy nem pártolod, mert édességundorod van, nekem meg lételemem az édes, főleg a csokoládé, mint valami drog.*Csak a kevésbé káros fajtából, de tény és való, ha nem kap akkor remegni kezd, és nagyon nyűgössé válik, tehát lehetetlennek véli a teljes csokielzárást. Az nagyon gonosz dolog lenne!*
-Áruld el mi az az unalmas amit el akarsz olvasni, de mégsem megy…na.*Amikor a másik felbukik előtte, a nyaka körül összefonja a karjait és egy hosszú csók, csak hogy elégedett legyen Brian, na meg már neki is hiányzott. De azért elengedi a másikat és újra elkezd úszni a part mentén.*
-Részben igen, de mivel nem vagyok normális,a hülyeségi faktoromat is nézned kell, tehát az esztelenség miatti, merészség miatti és „azt hiszem bátor vagyok” mutatványok miatt fokozottan figyelni kell rám. De amúgy jah, mint egy normális tininek annyira veszélyes.*Ő is felfekszik a víz tetejére és lebeg, a plafont szemléli, majd egy sóhaj.*
-Hiányzik a testvérem…hiányzik a családom. Néha amikor nem vagy mellettem őrülten magányosnak érzem magamat.*Egy hüppögés majd lemegy a víz alá, hogy lemossa a könnyeit. Feljőve odaúszik a fiúhoz és egy apró csókot lehel az ajkaira.*
-Találkoztam ma egy helyes sráccal, egy rohadt madara van, aki szétzilálta a hajam…. Nem tudom ismered-e Marcus, magas, izmos, fekete haj, kidolgozott felsőtest….na mindegy, tehát vele reggeliztem, mert a madara miatt meg a hülye kommunikációm miatt valahogy ki kellett engesztelnem. Ő is olyan mint te, nem nevezném melegnek…olyan aki csak egy fiút szeret. Édes volt.*És tudja mit ér el ezzel, őrülten nagy féltékenységet! Marcus ugyanis azzal, hogy meleg hajlamú Brian konkurenciájává válhatna, ha Eident egyáltalán érdekelné, meg ha a másiknak nem lenne ott a pasija.*
-Meglepődött amikor vázoltam nemi vonzalmam személyét…*Eiden meg azon, hogy a másik sem teljesen átlagos kapcsolatot ápol. Meglepte.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-04-30, 7:31 pm

- Csak a tényeket mondom.*megrántja a vállát és innentől kezdve lezártnak tekinti a beszélgetést. Majd már haladnak is az uszoda felé, ahol az átöltözés után szépen letelepedik és folytatja megkezdett undokoskodását és duzzogását.*
- Mondtam, hogy baj van a fejeddel.*fél szemmel felnéz, de utána már vissza is fordul. Minden bizonnyal mostanra már Eiden is rájött arra, hogy nincs éppen beszélgetős hangulatában, s nyilván azt is sejti, hogy mi az oka. Egyébként az éjszaka folyamán gondolkozott a tetoválásos témán, de még mindig ott tart, hogy borzasztó dühös lesz, ha a másik megcsináltatja, de talán enyhül az ellenszenve idővel, ez a dolog úgyis elég messze van még.*
- Mert egy drog.*persze nem okoz komoly károkat, ha az elhízást és egyebeket nem említjük, de ugyanúgy függőséget okozhat. Mondjuk a csokievés még mindig sokkal egészségesebb, mint azok a szokások, amiket Brian szedett magára az utóbbi időben.*
- Csak jobban meg akarlak érteni, arra kell a könyv. De legalább hatszáz oldal és a felét nem is értem.*elkeseredett sóhaj. Lehet egy értelmező szótárt is be kell majd szereznie hozzá, mert így kevés értelmét látja annak, hogy átrágja magát a betűkön, úgy se fog fel belőle semmit. A csóknál elégedetten hümmög, s amint vége szakad elmerül, hogy megtegyen néhány hosszt.*
- Tehát ugyanúgy kénytelen leszek figyelni rád. Elég problémás vagy, remélem sejted.*megcsóválja a fejét, de azért nem tudja megállni, hogy el ne mosolyodjon , mikor a másikra néz. Igaz ugyan, hogy rengeteg energiáját felemészti a kölyök, de ő volt az, aki közel engedte magához és végül szépen bele is szeretett, szóval kénytelen elviselni az összes ostobaságát, s ha szerencséje van, akkor idővel kevésbé lesz kelekótya. A szavakra nem mond semmit, nem is tudna, de nem is akar, így csak bólint, amit minden bizonnyal nem lát a másik, hiszen épp a víz alá merülget. A csóknál átkarolja a srácot, de a következők hallatán el is engedi és távolodik, egészen addig, míg háta a medence szélének nem ütődik.*
- Valóban? Milyen remek, meglepően gyorsan találtál magadnak újabb áldozatot.*a szeme dühösen és csalódottan villan, majd egy kis rugaszkodás után kimászik a partra és vizesen elcsörtet a nadrágjához, hogy nyugtatóként cigire gyújthasson.*
- Na és, mért nem vele jöttél ide, ha már olyan édes?*az utolsó szót gúnyosan megnyomva lép vissza a medencéhez és miután nagyot szív a cigarettából a földre hamuzik. Fogalma sincs róla, hogy a másik mit akart ezzel elérni, de hogyha azt, hogy féltékeny legyen, akkor remek munkát végzett. Brian viszont nem szereti az ilyesféle megmozdulásokat, így tisztán látszódik rajta, hogy dühös és rosszkedvű, s még úgy is szarul esik neki a dolog, hogy titkon reméli, hogy a másik nem gondolja komolyan, hogy keres valaki mást. Ha viszont mégis, nos akkor nem is tudja, mihez kezd majd. A srác leírása utáni szavakat egyébként már nem is hallotta, mivel épp azon járt az esze, hogy kit kell majd megölnie, vagy legalábbis helybenhagynia a jövőben.*
- Marcus, mi?*ezt már csak magának dörmögi, csak, hogy szépen elraktározza annak a nevét, akit már most utál, pedig még egy szót se beszélt vele.*

//fagy//

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-04-30, 10:07 pm

//olvadás//

-Tehát butának tartasz.*Megsértették, méghozzá vérig lett sértve, mert mi az hogy valaki megkérdőjelezi a tudását! Olyan tudás birtokosa aminek Brian sosem lesz. De tény, van amit Brian tud és Eiden nem, kicsit másmilyen „leckék” voltak amiket a fiú megtanult míg testfoglaló volt.*
-Drog? Mármint a csoki?...oh.*Így lehet valamitől elvenni a kedvét. Nem akar drogokat szedni, ahogy inni sem iszik, és ahogy már dohányozni sem dohányozhat (asztma miatt), hát úgy tűnik kénytelen lesz leszokni az édességről, márpedig a boldogsághormonjai nagy részét onnan szerzi be, az dobja fel. Belegondolva tényleg eléggé drog.*
-Egy könyvből akarsz megérteni? Miért nem kérdezel, válaszolnék, és kevésbé unalmasan mint a könyv.*erről meg van győződve. Amúgy minden egészen addig közepesen jól ment, míg nem beszélt Marcusról, és míg a fiú nem tiport Eiden önérzetébe. Bár pontosan tudta hogy ez lesz, mégis egy kicsit váratlanul érte a dolog, így először képtelen is a fiú mondataira reagálni. Lassan kiúszik a medence széléig, majd kiszáll és felveszi a törölközőjét. Még mindig nem reagálva a másikra, sőt felé sem néz, megtörli a haját majd végre felemeli a tekintetét.*
-Mert nem a társam, hanem egy ismeretlen fiú, mert semmi közöm hozzá azon kívül, hogy együtt reggeliztem vele, azért mert VELED akarom tölteni az időmet, mert téged szeretlek. És igen valóban ÉDES mert látszik rajta, hogy odavan azért akit szeret, és ezt aranyosnak találom. Bocsánat, hogy nem vagyok vak, és nem csukott szemmel járok a világban. Áldozatott? Magadat áldozatnak tartod?*A kezén lévő karperec erősen elkezdett sípolni, jelezve hogy a fiú hangjával együtt megemelkedett a pulzusszáma is és a tüdeje is kezd megint olyan szinten szenvedni, hogy levegő alig jut belé.*
-Bocsánat, hogy elmesélem a napomat, máskor nem untatlak vele, hanem megtartom magamnak, mert rögtön féltékennyé válsz. Az istenért Brian mit tettem, ami miatt egy ilyen után rögtön az jut eszedbe, hogy össze is jöttem a másikkal. Tudtommal nem vagyok szajha, ne kezelj úgy, aúcs.*Dühös és a szíve kezdett nagyon vészes tempóba verni, így a karperecbe épített adagoló egy jó nagy adag nyugtatót juttatott a szervezetébe, aminek hála, erősen megtántorodik, majd az uszoda falánál lassan le is ül. Kinyújtja a lábait és a kezét csak úgy lógatja maga mellé, előredönti a fejét és a csempét kezdi el bámulni maga előtt, megint sír, pedig nem akart. Két egymás utáni veszekedős nap kicsit sokk volt neki, és kezdi úgy érezni, hogy minden miatta van, és mindenben ő hibázott, hogy alkalmatlan arra, hogy bárki is szeresse vagy akár csak megbízzon benne.*
-Ha nem bízol bennem, akkor nincs semmi értelme annak, hogy együtt legyünk. Semmi, de semmi értelme, hogy folytassuk, ha nincs meg benned a bizalom irányomban. Brian, én nem vagyok rád féltékeny, sosem gondolok arra, hogy amikor nem velem vagy akkor egy lányt vagy fiút csókolsz, vagy fektetsz meg, eszembe sem jut. Mert miért tennéd? Akkor te miért vádolsz engem…Marcus egy aranyos harmadéves fiú. Ennyi, nem több nem kevesebb, akinek van egy aranyos fiúja akit szeret, és pont.*Hála a nyugtatónak kezd kissé belassulni mindene, nem csak a szíve és a tüdeje kezd normál lenni, de kezd fáradni is. Még vagy két percig beszél, nem néz fel, és már spanyolul teszi, talán a fiúhoz intézi azokat a szavakat is, de lehet hogy csak magának, hogy megnyugodjon, hogy felkészüljön arra, amit a fiú mondhat. Mert pontosan tudja mit mondott ő, és erre milyen válaszok születhetnek. Vagy az, hogy bízik benne…vagy az,… hogy nem.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-04-30, 10:43 pm

*Csak egy sóhaj mindössze, amivel reagál, nem mondhatni, hogy butának tartja, de most nincs olyan hangulatban, hogy bárkivel is jó pofizzon, még akkor se, ha az illető az, akit szeret. Egyébként nagyjából tisztában van azzal, hogy kettőjük közül a másiknak több tárgyi tudása van, míg az élet dolgaihoz ő maga jobban ért.*
- Nos, konkrétan nem az, legalábbis nem olyan borzasztóan. Hogy is mondjam, megeshet, hogy függőséget okoz, de nagyon ritka az ilyen, ne aggódj miatta.*legyint egyet, látja a másikon, hogy lelombozódott a szavak hallatán, s ugyan folyton morog miatta, de annyira azért nem zavarja, ha a srác csokit eszik, legalábbis amíg mértékkel teszi mindezt és az nem megy a normális étkezések rovására.*
- Kérdezhetnék, de nem tudom pontosan, hogy mit is kéne. Egyszerűbb, ha egyben látok mindent, legalábbis ezt hittem. De azt hiszem a szókincsemen javítanom kéne.*megrántja a vállát, minek tagadja, nem ismer egy csomó idegen kifejezést, amit talán nem ártana, így pedig meglehetősen nehéz megértenie a tudományosabb irományokat. A kedve is kezd jobb lenni, a másik közelségétől általában megnyugszik és hajlamos elfelejteni a problémákat, s ez történik most is, egészen addig, amíg nem hallja a szavakat a srácról. Dühíti a dolog és féltékeny is persze, tehát nem csoda, hogy úgy reagál, ahogy. Nem néz Eidenre, némán hallgatja a szavakat, már, ha egyáltalán figyel rájuk, hiszen csak üveges szemekkel mered maga elé. Az áldozat szóra aztán mégis felkapja a fejét, majd meg is rázza szépen.*
- Ne forgasd ki a szavaimat, itt nem ez volt a lényeg, és nem tartom magam annak. A karkötő, sípol. Normális ez?*fordul oda, mikor meghallja a zavaró hangot és aggódó pillantásokat lövöldöz a srác felé. Nem lép közelebb, de azért minden egyes mozdulatát figyelemmel kíséri. Keze megrándul, mikor a srác lecsúszik a földre, de nem mozdul, pedig szívesen odamenne hozzá, hogy megölelje, de most épp meg van bántva, így marad a medence szélénél. Majd behunyja a szemét és szépen le is ül oda és csak ezután válaszol a kérdésre.*
- Bízok benned, de félek, félek, hogy egy szép napon egyetlen szó nélkül sétálsz ki az életemből. Ismerem magam, tudom milyen bosszantó és problémás tudok lenni, ahogy azt is, hogy rengeteg normálisabb ember rohangál a környéken. Tudom, hogy szeretsz engem, de mégis mi a biztosíték arra, hogy ez holnap is így lesz, hogy nem dobsz el magadtól. Mégis mire gondoljak abból, ha ilyenek mondasz?*egy pillanatra elhallgat és vesz egy nagy levegőt, majd egy apró, fájdalmas mosoly. Ezután szépen feláll és a fiú elé sétál, nem ül le mellé, megáll tőle néhány lépésnyire és onnan pillant le rá.*
- Egészen eddig a bosszúm volt az egyetlen, ami érdekelt, csak magammal kellett törődnöm, senki mással. De most itt vagy te és fontos vagy nekem, te vagy az egyetlen, aki elfogadott olyannak, amilyen vagyok. De meg kell értened, hogy ez az egész együtt járásos dolog új nekem, fogalmam sincs, mikor mit kéne tennem, vagy mire hogy kéne reagálnom. Sajnálom, ha megbántottalak, nem ez volt a szándékom.*a hangja halk, de tökéletesen érthető. A végén pedig még megereszt a egy sóhajt, majd elvonul az öltözőbe és magára aggatja a ruháit, de nem szándékozik itt hagyni a fiút, így lecsúszik a földre, nem olyan messze tőle és némán várja, hogy reagáljon valamit és, hogy összeszedje magát valamennyire.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-04-30, 11:04 pm

*Ne aggódjon miatta, de már aggódik a csoki miatt, mert elültették a bogarat a fülében, a gyógyító sem ajánlja a csokievést, a fiú is drognak minősítette, ezek után merjen-e enni egyáltalán csokit? Arra, hogy a fiú nem tud mit kérdezni, végül megvonja a vállát, nem tud válaszolni, ha nem tudja a kérdést, és mesélni is olyan hiábavaló arról az „életről”, konkrét kérdések nélkül. Ugyanis túl tág dolog.*
-Nem forgatom ki Brian, csak szembesítelek a rágalmaiddal. Nem, nem normális, csak ideges vagyok, próbál megnyugtatni.*Persze ettől még a sípoló hangtól, csak még idegesebb lett, így kellett a nyugtató is, amitől meg úgy érzi, fejbe csapták, és kihúzták alóla a talajt.*
-Tehát magadban nem bízol…*A fiú mondatai ugyanis a saját nyelvére lefordítva azt jelentik. A fiú benne bízik, mégis elképzelhetőnek tartja hogy elhagyják, tehát részben magában, részben Eidenben nem bízik. Mondhatni senkiben sem.*
-Nem tudom, de nem arra, hogy a másikhoz vonzódom. Azt mondtam aranyos, nem azt, hogy meg akarom fektetni. Arról meg tényleg nem tehet, hogy jól nézett ki, de nem az esetem, még csak bele sem gondoltam, hogy mi lenne ha. Nem gondolkodom más férfiakról ilyesmin…váá*Egy fintor. Vannak dolgok amiket persze nem részletez, a fantáziája elég élénk és megmozgatja a fantáziáját a jól kinéző férfi ember, de ennyi. Nem mozdulna rá másra sosem. Eléggé hűséges típus.*
-Ne gyanúsíts sose meg! Érted, ne kérdőjelezd meg a hűségemet, mert az roppant mód tud fájni. Ismersz, és tudod honnan jöttem és miből lettem, pontosan tudod mennyi problémám van. Ne…ne generálj még te is gondot nekem.*Egy sóhaj, miközben megtörli az arcát, figyeli, ahogy elmegy a fiú felöltözni, majd amikor leül mellé még mindig nem néz arra, a vizet nézi.*
-A doki, holnap ki fog engem nyírni, ennyire szar eredményt produkálni egy nap, azért teljesítmény!*Keserűen elmosolyodik és a karperecet kezdi el nézni. Hát, a szélsőségeket rögzítette ez biztos.*
-Azt mondta kerüljem a stresszt, hát…nem jött össze.*Az egész keze zsibbad. Lassan megropogtatja az ujjait, és feláll, majd majdnem ezzel a lendülettel vissza is esik, csupán a fal, ami megakadályozta a totális elzúgásba. Lenéz Brianre majd egy gyenge félmosollyal elaraszol az öltözőbe, ahol úgy húsz perc alatt sikerül átvedlenie a ruháiba, majd leül a padra és elfekszik rajta. Elfáradt, és össze kéne szednie magát, hogy feltudjanak menni a szobába, de egyelőre a plafonstirölésnél többre nem futja neki.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-04-30, 11:37 pm

- Nem rágalmazok senkit. A sípolással?*kissé megemeli a szemöldökét, mivel szerinte a visítással sok mindent el lehet érni, de megnyugtatást nem igazán. Még ő is ideges tőle, tehát el tudja képzelni, hogy a fiú kedélyeit se csillapítja túlzottan. A szavakra nem mond semmit, nem tudja, hogy kiben nem bízik, vagy, hogy pontosan mit is érez most, annyiban biztos csupán, hogy rosszul érintené, ha a fiú elhagyná, hiszen még holmi veszekedések után is képes leinni magát a sárga földig.*
- Pontosan azért vagyok ideges, mert azt mondod rá, hogy aranyos, nem szokás ilyesmit mondani csak úgy. Nem a hűségedben nem hiszek, másokban vagyok képtelen megbízni, zavar a tudat, hogy bármikor elvehetnek tőlem.*nem teszi hozzá, hogy a másik élénk fantáziája is okot ad neki ahhoz, hogy féljen és ideges legyen, pláne, ha még ilyesmiket is mond. Általában egyébként nem jár ilyesmi a fejében, s ha Eiden nem úgy adja elő a találkozást, ahogy, akkor valószínűleg egy szót se szólt volna, s kibírta volna, hogy csak magában morog.*
- Gondot? Szerinted direkt csinálom, szerinted élvezem a veszekedést?*még mindig nem kiabál, de most némileg felemeli a hangját.* - Azt hittem jelent, majd valamit, az, amit tegnap meséltem, de úgy tűnik ebben is tévedtem. Nekem pedig ez fáj, hogy képtelen vagy megérteni.*ezt már egész halkan mondja, s ugyan nem tudja, hogy srác hallja-e a szavakat, de nem is érdekli, inkább elvonul átöltözni, s legszívesebben becsapná az ajtót, de ezt nem teheti meg, mivel nincs. Mikor visszamegy leül a fiú mellé, bár tartja a távolságot, a szavakra nem reagál, de amikor Eiden feláll, a keze után nyúl, s ha a másik hagyja akkor meg is fogja.*
- Én...veled szeretnék menni a gyógyítóhoz. Szabad?*felpillant rá, tekintete kérdő. Ezúttal nem fog morogni, vagy veszekedni, ha nem a válasz, pusztán csak érdeklődik.* - Beszélni akarok vele.*teszi még hozzá, csak, hogy valami kézzelfogható okot is fel tudjon mutatni. Végül elengedi a fiút, de sokáig nem megy utána, csupán akkor, mikor már gyanúsan sokáig távol van. Kis sóhajjal lép oda hozzá, felemeli a másik lábait és szépen beül alájuk, majd az ölébe helyezi őket.*
- Képes vagy felmenni a toronyig? Ha gondolod felvihetlek, talán menne.*nem biztos benne, hogy egészen a végéig elbírja majd a másikat, de valameddig biztosan képes lesz cipelni, ha szükség van rá. Mindenesetre nem hagyja itt, annak ellenére, hogy most szívesen kivonulna a szigetre, arra majd ráér azután is, hogy a srácot felkísérte a hálóba.*
- Mostanában elég sokat veszekszünk.*jegyzi meg a falat bámulva, nem néz a fiúra, talán nem is neki szánja a szavakat, hanem egyszerűen csak tényt állapít meg, méghozzá igen pontosan, hiszen mint kiderült makacsságuknak hála képesen mindenféle apróságon is remekül összekapni.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-04-30, 11:52 pm

-Nem, a sípolás csak jelzi, hogy nem azt teszem amit előírtak, a nyugtató az ami nyugtatna.*Mert ekkor még nem nyugtatta, mert a sípolás öt perc után durvult odáig, Eiden kedély és fizikális állapotával együtt, hogy szükséges legyen egy lórúgás szerű nyugtató. Na az drog! De azt meg az orvos rakta be, hogyha gáz lenne, akkor a fiút kellően bezsibbassza ahhoz, hogy se ne fulladjon meg, se ne kapjon szívrohamot úgy hirtelen felindulásból.*
-De a nyüvek se akar elvenni tőled.*Nem teszi hozzá, hogy Ő nem tulajdontárgy és nem lehet elvenni, mert senkié sem. Ezt nem most fogja kifejteni, mert Brian jönne azzal, hogy kiforgatják a szavait. De azt nem tagadhatja, hogy Marcus nem volt aranyos. És Eiden semmi veszélyforrást nem talál az aranyos szóval illetett srácban.*
-Rengeteget jelent. Akkor ezzel ketten vagyunk.*Mert úgy tűnik Eiden nem érti a másikat, Brian nem érti Eident. Nem értik egymás nézőpontját, annak ellenére, hogy részben tisztában vannak a másik származásával és dolgaival. Meghallgatta tegnap a fiút és meg is értette…úgy tűnik ennek ellenére mégsem érti annyira.*
-Persze, miért ne jöhetnél.*Nincs megtiltva hogy vele menjenek, sem hogy bármit kérdezzenek. Eiden az állapotát amúgy sem titkolja, és egyszerűbb ha nem egyedül megy, még a végén fél úton elájulna. Az öltözéshez még volt ereje, de itt ki is fulladt az egész dolog. A belépőre nem mozdul, csak tűri, hogy megmozgassák a lábát, a kérdésre egy vérszegény mosoly.*
-Talán, nem tudom, bezsibbadt az agyam, és zsibbad az egész testem, kicsit erős volt a nyugtató.*Egy grimaszt produkál, majd a fiú kijelentésére egy nagyon keserves sóhaj.*
-Valóban, túl sokat…*Lassan felül, majd egy apró csókot nyom a másik ajkaira.*
-Segíts feljutnom az ágyamig.*Feláll, majd megtántorodik, de állva marad, a vállára veszi a táskáját majd ha a fiú is kész akkor elindulhatnak. Ő amint elérik a szobáját, ágyát ledől és már alszik is. Még csak beszélni sem volt ereje.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-05-01, 12:15 am

- Szóval ez az izé nyugtatót adagol.*nem kérdés, kijelentés, csupán elmondja, amit kivett a szavakból. Ebből pedig arra is rájön, hogy valószínűleg ez a szer az oka annak, hogy a másik hirtelen úgy ellaposodott, valószínűleg szép kis adagokat ad be. A következőre egy apró, alig látható bólintás, ez igaz is, egyelőre. Nem gondolja a másikat tárgynak, sose tartotta annak, de csak így tudta kifejezni azt, amit a szavaival meg akart értetni.
Rossz és kellemetlen dolog az, hogy láthatóan egyelőre képtelenek megérteni azt, hogy a másik mért reagál bizonyos dolgokra úgy, ahogy. Mindezt annak ellenére, hogy nagyjából tisztában vannak a másik előéletével, talán egy idő után könnyebben elfogadják majd a másik fél véleményét és reakcióit, talán.*
- Akkor megyek.*ott akar lenni a másikkal, mert támogatni akarja, s azért is, mert feltett szándéka, hogy beszéljen a gyógyítóval, bár azt nem fogja elmondani, hogy tulajdonképpen miről is akar társalogni vele. A fiú távozása után egy darabig még ücsörög a fal mellett, de amikor kezdi úgy érezni, hogy túl hosszúra nyúlik a távollét, feláll és belép az öltözőbe, ahol a srác lábait arrébb paterolva le is ül szépen.*
- De szükség volt rá.*dünnyögi csendesen, a nyugtató nélkül Eiden ennél sokkal rosszabb állapotban lenne, ebben egészen biztos. A csóknál behunyja a szemét, a kérésre pedig bólint és a fiúhoz lépve megtartja, majd egészen a hálóig támogatja. Mikor a srác már alszik betakargatja és szépen leül mellé. Egy darabig csak nézi őt, a haját birizgálva, majd odahajol és egy puszit nyom a homlokára.*
- Jó éjt.*rámosolyog, feláll és halkan becsukva maga mögött az ajtót kilép a szobából, majd útját egyenesen a sziget felé veszi. Karakot egyébként a szobában hagyja, úgy véli Eidennek nagyobb szüksége van arra, hogy vigyázzon rá, mint neki, így nem törődve a kutya tiltakozásával adja ki a parancsot. Azt, hogy ő merre megy majd, vagy mit szándékozik csinálni nem tudja, de annyi bizonyos, hogy ma már nem tér vissza a kastélyba, ha pedig esetleg mégis, útját akkor is a saját hálója felé veszi majd.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-05-04, 8:17 pm

*Délután vissza megyünk Tequilával a szobába. A kutyám amint az ágyhoz ér felugrik rá és már húzza is a lobőrt. Nincs szívem leparancsolni, így inkább mellé ülök az ágyba és elő veszek egy könyvet. Elégé unalmasnak találom. Jobban mondva nem unalmas csak nekem most ehhez a könyvhöz nincs hangulatom. Hátra vettem magam és elgondolkozok mit csinálhatnék. Nem szeretném az ebemet felébreszteni, de nincs is kedvem elmenni egyedül a szigetre.*
-Hmm... Mit csinálhatnék?*gondolkozok félhangosan és miközben Tequila füle tövét vakarászom. Végig gondol a lehetséges kastélybeli helyeket.*
~Olyan kell ahonnan egyedül is vissza tudok talál ni. Talán elmehetnék az uszodába. Nem is olyan rossz ötlet.~*Óvatosan lecsusszanok az ágyról, hogy ne ébresszem fel a barna-fehér szőrgombócot. Odasétálok az uszodás cuccaimhoz. Fel veszem ismét a piros bikinit, majd rá a fekete térdnadrágot és egy piros rövid ujjút. A vállamra kapom a táskámat majd oda megyek a kutyához.*
-Na pajtás és lemegyek sz uszodába. * súgom a fülébe mire csak morog egyet. Gyorsan érek le. Most már szerencsére tudom az utat. Benyitok az ajtón és gondolkodás nélkül megyek a női öltöző feliratú ajtóhoz gyorsan ledobom a cuccaimat és kimegyek. Ismét a legmélyebb ponton ugrok be a medencébe. Az alján elkezdek békaúszásba úszni egészen a végiig. Ott feljövök és hátúszásban megyek vissza felé, s közben nézem a növényeket. *

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-05-04, 8:44 pm

*Nem igazán van kedve felkelni sem, sőt aztán az épületet felfedezni sem, de az uszodát meglátogatni egy jó ötletnek tűnik szerinte. Az úszás jó dolog, főleg, hogy megint kezdett fájni a gerince. Főleg ez a tény vitte rá arra, hogy magára húzza a fekete fürdőruhát. Rávesz egy kockás inget, hozzá meg terepszínű háromnegyedes nadrág tökéletes, és vállára vet egy fehér törölközőt. Lesétál szép lassan az alagsorba, be az uszodába, és most még az sem zavarja, hogy más is van odabent. Biccent köszönésképpen, már ha észreveszi a lány, és megszabadul a fölösleges ruháitól - így már nehéz kicsit fiúnak nézni- összeköti a haját, aztán beugrik a vízbe, egyenesen egy fejessel és tesz jó pár kört a vízben, mielőtt úgy döntene, hogy kiül a partra megszusszanni, rátelepedve a törölközőjére. Kissé nehezen kapkodja most a levegőt, kell a pihenés. *

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-05-04, 9:10 pm

*Este felé Tequilát hátra hagyva megyek le az uszodába. Ott átöltözök és már úszok is egy hosszt. Mikor a sekélyebb részhez érek fel jövök és hátúszásban úszok vissza felé, s közben nézelődök. Végig mérem a partot és a növényeket. Mikor elhaladok egy lány mellett észlelem , hogy valami nincs rendjén, vagyis még múltkor nem volt ott semmi egy pár másodperc után jövök rá hogy ott egy lány ül. Hátúszásból szépen csinálok egy hátra bukfencet és a víz alatt oda úszok a medence széléhez. Egészen a medence alján úszok, kivételesen csukot szemmel. Mikor bevágom a fejemet a medenceoldalába majdnem felkiáltok., de még időben észre veszem, hogy nem épp a legszerencsésebb helyzet lenne. A medencealján és oldalán megkapaszkodok amennyire lehet. A lábam már a medencealján van szorosan a oldalához simulok. Leguggolok majd ellököm magam ami következtében felrepülök a lány előtt a magasba.*
~Mmm... egy kis szórakozás nem árthat.~*gondolom magamba, csak elszámoltam magam, mert nagyobb lendülettel ugortam ki a vízből. Ennek következtében nem a víz felé hanem a part felé esek. *
-Huppsz... ez fáj... nem is nagyon fáj. Hogy az a....*sziszegem a fogaim között és elkezdem masszírozni a lábamat. Nagyon úgy néz ki, hogy nem tett neki jót hogy rá estem. Ránézek a lányra és rögtön tudom, hogy magyarázattal tartozok neki. Megvakarom a vizes hajamat.*
-Szia! Bocsi ha megijesztettelek csak meglepni szerettelek volna. Amúgy Ashi Angel vagyok. *Adóm ott rögtön a jól nevelt kislányt és nyújtom a jobbomat. Remélem nem nagyon haragszaki. Közben elkezdem vizsgálgatni a lábamat.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-05-04, 9:24 pm

* Pár kör után egyelőre a parton ücsörgés mellett dönt, a ruhakupaca társaságában, maga elé bámulva. Nem figyel, végtére is mire kellene itt figyelni? A medencéből csak nem fog egy cápa szembe jönni, vagy mégis? Hát ha az nem is, hamarosan egy lány jön helyette. Különösebben ez sem zavarja, bár most már lassan fél napja átbillent a jobb hangulatába, amikor nem akar mindenkit elküldeni a francba, és az még csak a legenyhébb reakciói egyike. Ettől persze se sokkal kedvesebb, se illedelmesebb nem lesz, de amíg nem néz ferde szemmel, még aránylag tűrhető társaság is tud lenni, ha normális nem is. *
- Szia. Miből gondolod, hogy megijesztettél? *kérdez vissza teljesen nyugodtan, kipirulva még mindig az úszástól van. *
- Athalie Rapace. *közli tényszerűen a nevét, és ha már nyújtja a lány a kezét, akkor nem fogja félrelökni, inkább kezet ráz. Ilyen pillanataiban még azt is meggondolja, hogy lehet nem kellett volna hirtelen beszerezni olyan alapos és határozott kis ellenségeket a nyakára, mint Mera. Igaz, ránézésre ez a lány nem tűnik pszichopatának, de sose lehet tudni. *
- Régóta jársz ide? *kérdezi. Ezzel meg ha most ismerné a lány őt, akkor tudná, hogy kifogta az aranyhalat, mert nagyon valószínű, hogy megússza nem csak tettlegesség, de még fenyegetés nélkül is ezt a napot minden valószínűséggel. *

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-05-04, 9:53 pm

*Ma elégé fel vagyok pörögve. Ilyenkor jobb ha vissza fogom magam, de néha nem bírok a véremmel és akkor úgymond elszabadul nálam a pokol legalább is most ez történt mert az uszodában vagyok és épp kiugrottam egy szóra, egy leányzóhoz. Nagyon úgy néz ki, hogy csak én ijedtem meg és nem ő. A kérdésre vállat vonok, mert nem szeretném tudtom kívül kioktatni. Elég idegesítő szokás, de ez van.*
~Kutyából sem lesz szalonna... legalább is rögtön nem.~* Lehet hogy valakinek morbidnak hangzik. Valahogy nem érzem, hogy jó kedvű lenne ez a lány vagy csak az én humoromra nem kapó.*
~Hm... talán el is kéne gondolkoznod Ashi, hogy miért is egy feketemágus képző isibe jöttél. Itt nem mindenki olyan barátságos mit otthon. Ja nekem, miért is vagyok most ilyen?! Bár kedvesnek tűnik a leányzó.*
-Hát nem túl régen. Két hete, ha jól emlékszem. Te mióta jársz ide nem láttalak még, bár elég sok mindenkit nem láttam még...* Inkább hagyom mert a végén valami nagy hülyeséget össze hordok. Megnézem most már rendesen a lábam és látom, hogy egy pár napig biztos nem lesz rendes. Sikeresen megrántottam az egyik szalagot amitől kicsit fel is duzzadt. Oldalazva bele megyek vízbe mert ugye úszni jöttem és hátha ott kevesebb mozgással megtudom úszni ezt az időt meddig bent vagyok. Balszerencsémre rögtön el is süllyedek, mert nem mozgatom mind a két lábamat. A nem számítót merüléshez nem vettem elég levegőt ezért mikor a medence aljához érek csak reménykedni tudok, hogy lesz annyi lélek erőm hogy fel ússzak a felszínre szerencsére van és rögtön oda úszok a medence széléhez, hogy csak kapaszkodni keljen.*
-Amúgy ha szabad kérdeznem honnan jöttél?*kérdezem és próbálom keveset mozgatni a lábamat.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-05-04, 10:12 pm

*Na ő aztán nem zavartatja magát, meg nem is ijedős. Ahhoz már túl sok mindent látott. Barátságosnak meg eleve nehezen nevezhető egyed a szentem, olyan természetű antiszociális hajlamokkal mint ő. Időnként lehet örülni, hogy az ember épen megússza a környezetében azt a pár percet, amíg elmegy mellett, és nem fog kiállni belőle egy kés sem, na meg elátkozva sem lesz. Ahhoz képes most igazán nyugodt periódusában van éppen, remélhetőleg még pár napig legalábbis, és Ashi mázlista, bármennyire is nem tudja ezt magáról. Egyelőre ott ücsörög a medence szélén, és még ő pislog meglepetten, hogy mitől is kellett volna megijednie? Itt az emberek ki meg be ugrálnak a vízbe, nem veszi szívre, hogy mindezt mellette teszi a lány, de legalább most igyekszik összekaparni magát és aránylag normális beszélgetésbe elegyedni, már amennyire a hely engedi. *
- Hát úgy egy hete. *válaszol a kérdésre, és belegondol, hogy azalatt már megjárt egy kísértetvonatot, felfedezte a temetőt, összebalhézott Merával, akiről kiderült, hogy formálisan a rokona, ami azt illeti, és még árnymágiát is tanult. Eseménydús egy hét volt. Talán még kérdése is akadna a merengést befejezve, de közben a lány eltűnt a víz alatt. Vállat von, legyen. Hamarosan azonban felbukkan és még kérdez is. *
- Izlandról. És te? *kérdez vissza, ha már itt tartanak, és hátradől a törölközőn, bámulni a plafont közben, hiszen beszélni ettől még tud. *
- Melyik házban vagy? *kérdezi, nem látta árnymágián, de igazából fogalma sincs, mindez hogy működik, mert eddig csak magán tanára volt, az meg személyre szabott dolog. *

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-05-04, 10:50 pm

*Nem igen tudom mit szólja a mai naphoz. Hát későn, feküdtem és korán keltem. Ez hozza ki belőlem ezt a 220km/s fordulás pontot. Már esete felé jár az idő és én az uszodában vagyok Athalie-nel. Sikeresen megrántottam a bokámat és utána majdnem vízbe is fulladtam. Eközben a lányról is megtudtam valamicskéket. Mikor meghallom, hogy honnan jött majdnem elsüllyedtem, még egyszer, de megálltam, hogy vissza kérdezek.*
~Áh... érdekkel, hogy tényleg vannak-e ott olyan szép jégbarlangok amiket még képes lapokon láttam.~*gondolkozok. Most már biztos nem hétköznapi ez a leányzó vagy csak ennyire nem érdekelem és pub vagyok a hátán... Nem lepődnék meg ha mind kettő igaz lenne.*
-Angliából jöttem. *Elmerengek, hogy még egy árva levelet sem írtam haza. Lehet, hogy hiányzok, de lehet, hogy nem. Nem épp a legbarátságosabb módon váltam el a szüleimtől. Jó formán meg sem lepődnék ha nem érdekelném őket. És hát annak is meg van már az éve hisz már egy éve nem élek velük.*
-Inflatus. Te hova tartozol?*kérdezem és elgondolkozom, hogy eshet szét egy család, valamilyen szinten az én makacsságom miatt és Nath miatt is.*
-Voltál már órán?*kérdezem kézen. Még mindig nem tudom, hogy most hétfőn időben eltudok indulni az órára. Nem szeretnék még egyszer eltévedni a szigeten. Főleg nem annyira. Több óráig keringőztünk az erdőkbe és egy szellem kastélynál vagy minél is kijöttünk.*
-Jártál már a szigeten?* kérdezem, s közben elmerülök a víz alatt úszok egy kicsit, hogy ne csak ázzak, hanem mozogjak is. Elégé fáj a lábam mozgatás közben, de nem vészes. Kis vártava már a felszínre is bukkanok.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-05-04, 11:11 pm

*Hogy nem hétköznapi a mindenféle furcsa hajlamaival- amik mellékesen néha már veszélyesek is, nem kevéssé- na meg a rajta lévő jó néhány varázslattal, amik kordában tartják az erejét, az tény. Hogy Ashi púp lenne a hátán, az már kevésbé. Most jó hangulatában van. Ha nem így lenne, akkor már régen közölte volna, vagy ha nem is szólal meg, hát a lába arra van, hogy elmenjen. Ehelyett még itt ül, az Angliára meg bólogat. Ott nem járt, sőt igazából Svédországon túl nem igazán járt, mert az apja szerint ön és közveszélyes, amiben meg kell hagyni, van némi igaza Holger Rapacenak. *
- Cruoris. *válaszol a kérdésre, majd arra, hogy volt-e már órán, ismét bólogat egy sort. *
- Árnymágián a múlt héten. Most meg ha jól láttam, lesz majd misztikus lényes nyavalya valami... arra is jó lenne eljutni, csak rá kellene jönni, hogy van a Lénylabor. *jegyzi meg, és közben végighúzza az ujjait önkényesen fésűként hasznélva a haján, ami száradni kezdett, és ettől egyre gubancosabb is. *
- Igen. *mondja röviden és velősen, az ottani tartózkodásait valahogy nincs kedve részletezni. Szellemvasút, az igazi fajtából, agresszív kai ken lökött gazdival és temető? Áh, ezt megtartja magának. Helyette inkább ismét felül törökülésbe, magára húzza az ingét, és a nadrágja zsebéből előkotorja a cigit, majd rágyújt egy szálra. *
- Na és hogy tetszik eddig az iskola? *kérdezi inkább, miközben kifújja a füstöt.*

//fagy//

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-05-05, 4:42 pm

//olvad//
*Elég rendesen fel vagyok ma pörögve és ennek a következményében megrántottam a bokámat. Bármennyire is fáj azért jöttem ide, hogy ússzak és a vízben kevesebb meg tudom oldani elvileg, hogy kevesebbet keljen mozgatni a lábamat. Így hát a vízben vagyok, így társalgok egy a nem rég megismert lánnyal ki inkább a parton üldögél. Nemigen tudom, hogy kell felfogni Athelie közömbösségét, de azért érdeklődők. Lehet, hogy nála ez a legnyugodtabb viselkedés, de lehet pont az ellenkezője is. Minden lehetséges. Elégé érdekes ez a leányzó, így hát próbálok minél több információt kicsikarni belőle. Bár nem olyan mértékben, hogy minden áron, csak érdeklődés téren. Ha valamit nem hajlandó elmondani magától most biztos nem fogok rákérdezni, hiába érdekkel. Megtudom, hogy ő már volt órán és ettől kicsit el is szégyellem magam. *
~Ashi úgy látszik te vagy csak ennyire béna... hogy lehet valakinek ilyen rossz a tájékozódási képessége?~*kérdezem önmagamtól. Sajnos nem tudom a választ pedig érdekelne. A vicces az, hogy mikor Nath-tal csavarogtunk mindig én mutattam a hazafelé vezető utat és Nath tévédet el.*
~Áh... Nath, hol lehetsz. Nem hiszem hogy itt hagytál nővérkém. Nem meg ígérted, hogy egy öröké valóságig vigyázol rám?!~*kérdezem magamtól és lemerülök a víz alá, hogy ne látszódjon az a fájdalom mi kiül egy röpke pillanatra az élet vidám arcomra. Hirtelen eszembe jut, hogy én egy társalgást folytatok. Így fel jövök és az elmondott válaszokra bólintok egyet. A Lénylabort lehet hogy tudom hol van, de nem vagyok benne biztos így inkább nem szólalok meg csak a kérdésére válaszolok.*
-Tetszik, nagyon is. Csak azt sajnálom hogy még nem jutottam el egyetlen egy órára sem. Neked, hogy tetszik?*kérdezem vissza és figyelem ahogy kifúja a füstöt.*
-Mióta dohányzol? *kérdezem kíváncsian. Nem szeretnék itt neki állni mondogatni milyen káros az egészségre. Így inkább fel teszek egy egyszerű kérdést.*

» Sayra játszótere az óceán alatt
» Titkos börtön a Mysterio alatt