Uszoda az óceán alatt

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-09-23, 8:33 pm

-Nem, se a sátán fia nem vagyok, se nem egy ló volt az apám..*mondom kissé morcosan, még mindig lubickolva ennek a lánynak, akiről már előre sejtem hogy nem komplett, hiszen rá van írva, a viselkedésére is ami szinte tényleg teljesen kiszámíthatatlan. Nemsokára megtudom hogy a leányzó svéd, na úgy tűnik haladunk ezzel az ismerkedés félével, kérdés mennyire vesszük ennek gyümölcsöző hasznát a jövőben.*
-Ó.. és amiatt vagy te is kissé olyan hideg? Amúgy ott még nem voltam, én angol vagyok.*rendezem le ennyivel, egy válrántással hozzá téve, némi testi mimikát, a következőkre azonban nem mondok semmit. Őrült dolgokra nehéz normálisan reagálni, így inkább meg se próbálok, helyette inkább azon fogok gondolkozni, mit is kéne kezdenem ezzel a lánnyal. A legjobb az lenne talán ha magára hagynám, nem akarom hogy véletlen a hátamba legyen szúrva az a szép, és egyben nagyon élesnek tűnő, nem kis szerszám. Talán emiatt sem engedek abból, hogy kijöjjek a vízből, hiszen ki tudja, hogy nem egy újabb csapda van láthatáron? Én biztosan nem így jobb a biztonságos vízben maradni, ami eddig úgy néz ki remekül megvédett ugyanis a lány szinte csak négykézláb jött közelebb, de a lényeg hogy a kicsalogatás egyenlőre nem fog menni.*
-Áh.. szóval egyedül a szaguk tartott vissza pompás.. akkor ha meghalok próbálok a lehető legbüdösebb lenni, és ha nem kapok hát nem kapok szendvicset.*rántom meg a vállamat, engem aztán nem érdekel, a következőre azonban nem vagyok rest vissza szólni.*
-Azért mert hülye lennék egy olyan lány közelébe menni aki nem tűnik komplettnek ráadásul egy machete van a kezéééé..*kezdeném el vissza kiabálni, ám a mondat vége megszakad ugyanis ekkor jön a zutty. Eleinte nem is nagyon törődök vele, szinte nevetnék a balgaságán, hiszen jó hiszemű ember lévén azt várnám hogy a felszínre jön, de amikor merülni kezd úgy érzem meglehet ha nem segítek itt bajok lesznek.*
-Ó a büdös fenébe kell neked nem oda figyelni, most ha meghalsz engem vesznek elő..*nem kéne hagyni így bukok le a víz alá, majd a lány karját megfogva felhúzóm, és ha minden megvan meg is indulokvele a partra folyamatosan fenntartva a fejét.*
-Remélem magadnál vagy, mert nem akarok szájon át lélegeztetni..*morgom, miközben meg sem állunk egészen a partig, ahová ha minden igaz megpróbálom ki is tenni a lányt, bár meglehet hogy az itt ott tapival fog járni.*

Vendég

-Akkor kentaur lennél. *adj meg a szerinte nagyon intelligens választ arra, mi történt volna, ha Sirius anyja egy lóval hál. Bár azt manapság inkább csak zoofiliának nevezik és nem nagyon származik belőle utód. Azaz semennyire.*
-Akkor a te ereidben is tea folyik? A papám rühelli az angolokat. *jelenti ki bájos mosollyal az arcán. Azon, hogy hideg lenne, elgondolkozik, miközben miután már felállt, előre-hátra kezd dülöngélni, s csak pár perces eszmézés után véli úgy, hogy idő van válaszolni.*
-Tudod őrült vagyok. Papíros. Asszem nem fura, hogy nem haverkodok túl sokat. *ez most úgy hangzik a szájából, mintha egy normális, aláhúzottan normális, laza csaj mondta volna egy ismerkedés alkalmával. Hajmeresztőek a változásai azért tényleg.*
-Nyugi, nem eszek embert se holtan, se élve. A csirke finomabb. *unottan vállat von és járkálni kezd: két lépés előre, kettő vissza. Kemény járkálás ez is, na nem baj, legalább nem marad egy helyben. A talpa viszont erősen kezd fázni, talán ezért is jár olyan pipiskedve egy idő után. Aztán meg jön a fellobbanása, hogy hagyja már a búsba azt az úszás cuccot Sirius és jöjjön vele, erre meg belezuhan egyenest a vízbe. Még a srác kiabálását sem értette ezért tisztán, de amit megértett, azt is elfeledtette most vele a sokk és a nemsokára bekövetkező ájulás, mert bizony elájul. Ezt ép ésszel és lélekjelenléttel képtelen kibírni. Nem érzékeli, hogy összekaparják, sem hogy kiviszik a medence szélére. Egyszerűen nincs magánál, de még így is ott ül az arcán a tömény iszonyat, rettenet és mintha minduntalan a teste magzat pózba akarna rendezkedni reflexszerűen. Mintha ez bármitől megvédené, pedig nem védi. Ugyan vizet nem nyelt valószínűleg, de egy kis pofozgatás vagy valami ráférne, hogy végre felébredjen.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-09-23, 9:18 pm

-Nicsak nem is gondoltam volna hogy otthon vagy a mitológiában.*vágok vissza picit flegmán, aztán elmondom, hogy én angol vagyok. Úgy gondolom ha már ő elmondja hogy honnan jött, akkor nekem se fog nehezemre esni, a beszólásra azonban csak elhúzom a számat.*
-Akkor a papád sok mindent nem tud az angolokról, én speciel utálom a teát...*mondom még mindig mogorván amikor azonban azt mondja hogy őrült, fura módon még csak meg sem lepődöm.*
-Nem akarlak megsérteni, de ezt mondanod sem kellett volna...*felelem, kicsit elhúzott szájjal. Na igen én már észre vettem rajta fura hangulat változásokat, ilyennel még ha akarnék is nehéz lenne barátkozni, elvégre nem valami egyszerű megbízni egy olyanba, aki talán nem képes még kontrollálni se magát, ha a helyzet úgy hozza.*
-Megnyugodtam.*morgok vissza, ekkor azonban megtörténik a baj, történetesen a veszekedés, hiszen én nem akarok kimenni a medencére, és ennek az egésznek az lesz a vége, hogy a lány esik bele, s bizony ha nem mentem ki még félő hogy bele is fullad. Azonban szerencsére, és az én szerencsétlenségemre, ott vagyok, és nem is vayok rest kihúzni egészen a partig. Amikor azonban már a száraz talajon vagyunk hanyatt fektetem, s mellé térdelve én magam azért köhögök némi vizet fel, lévén amikor felhúztam benyeltem egy keveset.*
-Cseszed, úgy néz ki mégis csak kicsalogattál a partra.*mondom úgy mint aki nem is veszi észre hogy a lány nincs magánál, ahogy látom nem nyelt vizet, levegőt is kap a teste emelkedéséből viszont ez a fura mimika ami kiül az arcára.... Szinte az én hátamon is végig fut a hideg, amikor azonban a magzatpózzal próbálkozik azt már nem hagyom.*
-Na nem úgy van az, ne most akarjál meghalni a félelmedbe, mi vagy te macska, hogy utálod a vizet?*kérdezem, miközben mivel jobb ötletem nincsen, jó párszor megpofozgatom az arcát, persze nem olyan durván, de mégis érthetően.*
-Gyerünk felkelni, nincs még itt az alvás ideje, se a halálra rémülésé, csak egy kis víz...*kezdek bele, bár sejtéseim szerint nem hallja, na meg ha mégis egy őrültnek kérdés mennyire hatásosak ezek a szavak.*

Vendég

-Tudok egy s mást. *Igazából egyes alkalmakkor lehetne Lexikon a beceneve, úgy darál bizonyos dolgokat. Ma viszont inkább csak a sima őrült énje kapható a társalgásra mindenféle tudalékos kiegészítés nélkül. Az angolokkal kapcsolatos kommentre ismét csak megrántja a vállát. Hogy az apja mit tud és mit nem, azt ő nem akarja megérteni, kitapasztalni, mert így is halálosan retteg tőle és mindent megadna, hogy soha többé ne kelljen oda visszamennie. Gotlandra. Még a halálát is megrendezné, ha ez segítene. De a Belle Morte szövetségtől aligha lehet csak úgy megszabadulni, azaz az apjától ÉS a szövetségtől, aminek a tagja.
A kisebb-nagyobb gondolathozzátételek után már ott tartanak, hogy jön az üvöltözés, mert neki is hirtelen szökött a vér az agyába és máris pörölni kezdett, sőt majdnem fenyegetőzni Siriusszal, most viszont éppen lefelé süllyed a vízben és úgy tűnik, megfulladna lazán, ha a srác nem mentené ki még idejében. Azaz már kevés hiányzott hozzá, hogy víz kezdjen áramlani a tüdejébe és meghaljon. Odakint a medence szélén egy darabig eszméletlen és a teste önállóan fel akarja fenni a magzatpózt, hogy óvja magát a külső ártalmaktól vagy miktől, az arca meg fájdalmas kifejezést ölt egészen, míg a jótékony pofozgatások hatása be nem indul. Köhögve tér magához és olyan hirtelenjében ül fel, mintha még kapálózni próbálna. Irtó ijedt fejet vág és úgy néz Siriusra felé fordulva, mintha most látná először.*
-Bo-Boccs.... Sajnálom... Énh.... Tudod mit? Tényleg sajnálom. Gáz voltam. Meg minden.... Jobb, ha most megyek. Ússz csak tovább. És a szendvicset majd máskor behajtod rajtam... Jó? Énh... Megyek, azt hiszem.... Tényleg. *feláll a remegő kis térdeivel. Nem nagyon tudja magát hova tenni először, de miután ráakad Giselle-re, még egyszer fúj egyet és visszafordul Sirius felé.*
-Azért örültem. Lehet, majd összefutunk még. *lehet, hogy beverte a fejét és normális hirtelen? Mint mondtuk, elképesztően gyorsan vált, de most gyorsan is távozik. Botorkálva, csúszva-botladozva, de legalább valahogy elmegy a fentebbi szintekig, aztán felcaplat valahogy a toronybeli hálójába is, lecseréli a vizes ruháit és bemászik a takarója alá. Jó ideig nem fog még előkerülni onnan.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-09-23, 10:09 pm

*A vízbefúlás azért nem történik meg, pedig a veszekedés után, meg hogy megtudtam kivel van dolgom, lehet azzal tenném a legjobbat ha hagynám, de áh én nem vagyok gyilkos főleg nem ilyen legyen szó bárkiről, ezt a lányt meg amúgy sem ismerem, nem tudom mitől lett ilyen. Azonban mire kiérünk a partra rá kell jönnöm, hogy Emerald egyáltalán nincsen jól, legalábbis eszméleténél biztosan nincs. Hirtelen ötlettől vezérelve kezdem el pofozgatni, remélve hogy jól mértem fel a helyzetet és tényleg kap levegőt. Nem akarok én kerülni a magiszterek elé, ha véletlen halál eset történne, ilyesféle tettek miatt nem igazán van kedvem felelni, viszont a hirtelen felülés azt eredményezi hogy a lány homloka szépen el is találja az orromat, ami egy recsenéssel úgy tűnik el is törik én pedig csak hátul elnyalok a padlón.*
-Hogy a büdös francba... eltörted az o....*nem is fejezem be a dolgot, hirtelen vér szökik a számba, én pedig fél kezemet az óromra tapasztva ülök fel, és nézek mint valami hülye a másik fura reakciójára. Nem tudom valahogy most ez hirtelen ért, bár az orrom vérzése jobban izgat így csak slendrián módjára intek neki.*
-Jó szervusz..*köszönök el idegesen, majd felállva végig botladozok a padlón megkeresve a pálcámat, amit aztán az orromra is irányítok.*
-Hippokrax *motyogom el, s ha sikerül a varázslat valószínűleg az orrom is a régi fényében pompázik, nekem meg csak a vért kell letörölnöm magamról.*
-Úgy tűnik nem bírta ki hogy ne tegyen kárt bennem.*morgom s a cuccaimat megfogva el is indulok felfele a szobámba.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-11-10, 7:27 pm

//NRT: Lucius és Lis - 2012.10.13.//

-Meglepné őket, hogy a fiuk ily rövid idő alatt idáig jutott. *mosolyodik el könnyedén. Részéről ezzel zárva a dolog. Inkább a beszélgetés további részére koncentrál. Érdemes, hiszen most se a levegőbe beszélős bájcsevej fut kettejük között. Sőt, komoly társalgás. Lis testvére után épp az edzésről.*
-Természetesen, ez az egész így korrekt. De miért is bánnám, hogy mutatok neked egy-két dolgot? *teszi fel a költői kérdést, ám folytatja.* -Semmi hátrányom nem származik belőle és addig is együtt lehetünk. Azt nem mondom, hogy móka lesz, de érdekes. *fűz még némi magyarázatot a témához. Nem viccel az ilyesmivel, ez élet-halál kérdése lehet olykor. És ha már komolyságról van szó, a következő kérdéskör a lehető legkomolyabb. Ehhez illő arckifejezéssel figyelnek egymásra s viszonozzák a pillantásokat.*
-Ebben a kérdésben teljesen értjük egymást, úgy látom. És ez mindenképpen jó. Ennyivel már közelebb vagyunk egymáshoz. *a bizalomról alkotott fogalom és ezek a kérdések fontosak számára és bizonyos szempontból meghatározóak. De a beszélgetés nem áll meg, új szálak bontakoznak ki még inkább.*
-A csapda valahol ott van, hogy mégse mutatok mást. Az is én vagyok, csak... hm, hogy jó hasonlattal éljek: egy szobor rólam. És az egy adott pózt, viselkedést, tartalmat tükröz. Pontosan én se értem, hogy miért szórakoztat, lehet csupán ideig-óráig jó játék ez. Nem szövök intrikus hálókat, pedig akik ilyen játékot játszanak, azért teszik. Megtehetném, de nem látom értelmét. *van benne adottság, de nem vesz róla tudomást, nem is kíván élni vele. Annyira persze igen, hogy igyekszik egy-két hasznos szövetségest szerezni, hogy nagyobb biztonságban érezhesse magát. Mert ez a hibája megvan: ennyi bizalmat mégis mutat embertársai felé, hogy akivel olyan viszonyt ápol, annak segítségnyújtásában bízik. De Lis teljes megállapítására még nem válaszolt, van még mondanivalója.*
-Viszont ne jelentsd ki, hogy nem tudsz megváltoztatni. Már megtetted. A világ és mi is egy gyorsan változó dialektikus egységet képezünk, ami sosem állandó, sosem ugyan olyan. Cselekedeteinkkel egymásra hatással vagyunk és formáljuk magunkat és a másikat is. *de nagyon könyv szagú lett ez a kijelentése! De csak azt mondja, amit gondol. Nemhiába, a magántanárok más jellegű elmét csiszoltak belőle, mint egy iskola tette volna. Ez meg is látszik. De mivel közeleg a tél, így arról is váltanak pár szót, csendesebb vizekre evezve az eddigieknél.*
-Majd még meglátjuk, ez a jövő zenéje... *és ennyivel el is van intézve, úgy is az adott szituációban derül ki, hogy hogyan dönt és mit is csinál. Lehet megszállja valami és megkísérli a téli sportok nyaktörés mentes élvezetét. Majd miután a pincért elküldték s az a számlával tért vissza, amit Lucius rendezte kellő borravalót hagyva, jön az est folytatása, mert a kellemes vacsora csak a nyitány volt. Lis kabátját felsegíti, nem mintha a lány nem tudná felvenni, de igyekszik továbbra is figyelmes lenni s megmutatni, mennyire megfogta a másik. Persze közben nem hagyja válasz nélkül a lány mondatait, amiket így közel kerülve, egyenest a csinos fülecskébe mond halkan.*
-Akkor épp itt az ideje. És egyáltalán nem bánom édes. *nyom kis csókot a másik füle mögé finoman, majd eltávolodik, legalábbis annyira, hogy megfogva egymás kezét, távozhassanak.*
-Igazán nincs mit! *válaszolja még a köszönetnyilvánításra, majd most már tényleg kint vannak s hamarosan már vissza is érnek az iskolába, ahol meg sem állnak az uszodáig. Közben persze ment a kis csevej, de semmi érdemleges nem került említésre, csak apróságok. Viszont amint beérnek az estére kihalt uszodába, ahol egyébként se nagy a forgalom, a kissé tevékenyebb része következik az estének. Mivel ruhában nem az igazi, így feltehetőleg nekilátnak vetkőzni.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-11-11, 8:21 pm

//NRT: Lucius és Lis - 2012.10.13.//

*Mivel tudom, hogy Lucius életének nagy részét az edzés is kiteszi, ezért szeretnék valamilyen szinte abban is társa lenni, így szerezni egy kis tudást a mágia nélküli harcról is. Elsősorban a különböző fegyverekkel szeretnék megtanulni bánni, de valamilyen szinten jó lenne a közelharc gyakorlása is, viszont ezt mégis arra a napra hagyom, amikor a fiú időt fog szánni rám és egy kis tanítgatásra.*
- Nem tudom, csak nem akarlak zavarni. Viszont ennek örülök és hasonlóan gondolom magam is. *bizony, addig is együtt lehetünk majd és még több olyan dolog lesz, amit akár közösen is tudunk majd csinálni. Azért, mert úri lány vagyok, nemcsak megjelenni lehet velem valahol és vacsorázni, elég sok mindenre vevő vagyok és ezt nem árt, hogyha a fiú is megtudja most már. Ez a téma után még jó pár dolog szóba jön, így a bizalom kérdése is, majd pedig Lucius viselkedése a többi emberrel szemben, mely igazán meglep, valahogy pont róla nem hittem volna ilyen jellegű viselkedést, és még nem tudom, hogy tetszik-e.*
- Furcsa vagy, de talán egyszer sikerül majd megfejtenelek Téged. *mondom is ki hangosan azt, amit magamban gondolok, úgy figyelem tovább a fiút és az elhangzott szavakon gondolkodom. Nem is értem, hogy miért teszi ezt, továbbra se tudom felfogni, de ráérek később is agyalni ezen, most szeretnék kikapcsolni és élvezni az estét, amit együtt tölthetünk végre. *
- Már megtettem? Mivel változtattalak meg? *kérdezek is rá kíváncsian, majd ha már ennél a témánál vagyunk, akkor még egy kérdést felteszek Luciusnak.* - És te szeretnél rajtam valamit változtatni? *érdekelne, hogy mi az, ami nem tetszik neki bennem vagy rajtam, hogy mit alakítgatna, formálgatna, így hát tovább fürkészem helyes arcát és csak akkor térek rá a téli tervekre, hogyha választ is kaptam minderre. *
- Akkor majd visszatérünk erre, mielőtt elutazom és akkor eldöntheted majd, hogy miképp döntöttél. *mivel csak akkor viszem magammal, hogyha velem tart mindenben, de talán szavaim is kellő célzással élnek majd, hogy ő is érzékelje, hogy miképp is döntöttem. Ez után a számlát ki is fizeti a másik, mi pedig indulunk is, ugyanis végeztünk a vacsorával, nincs értelme tovább itt ücsörögnünk. Engedem, hogy Lucius felsegítse a kabátomat, majd végül össze is gombolom azt és csak ez után mondom el, hogy nem óhajtok felmenni semmiféle bikiniért sem a szobámba, a válasz és a kicsinyke csók a fülem mögé viszont remegésre késztet, így mosolyodom el és fordulok is szembe a fiúval.*
- Akkor induljunk. *kulcsolom is kezem a másikéra, majd miután elhagytuk az éttermet, visszatérünk a révhez, ahol a révész segítségével már át is érünk az iskolába és az uszodáig meg sem állunk. Szerencsére üres, tehát nem kell senki mással se osztozkodnunk, így hamarosan már vetkőzésbe is kezdünk és bizony én mindent leveszek, egészen addig, amíg a vörös fehérneműm nem marad csak rajtam. Apró csipkék vannak egyébként a gyönyörű ruhadarabon és nagyon kellemes a tapintása is, látszik rajta, hogy drága anyagból készült. *
- Na, akkor pancsoljunk. *indulok is meg a lépcsők felé, de azért megnézem magamnak a másikat, mivel nagyon is tetszik nekem Lucius külseje. Még fejlődni fog, el se tudom képzelni, hogy mi lesz egy vagy két év múlva, amikor már ő is nagykorú lesz. A vízbe lépve megérzem bőrömön a kellemes meleget, így nem is lassítok, hanem egyenesen bele is vetem magam a vízbe, pontosabban nyakig és mellúszásba kezdek, hogy a terem túlsó vége felé indulhassak. A vörös loknikat bánom, hogy ismét tönkremennek, de majd holnap begöndörítem ismét, ennyi belefér.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-11-14, 2:11 am

//NRT: Lucius és Lis - 2012.10.13.//

-Te sosem zavarsz. *adja meg a végső választ az edzés kapcsán. Szívesen tölt időt a lánnyal és az ő épülésére is szolgál, ha tanító céllal próbál magyarázni és dolgokat mutatni. Majd a beszélgetés még komolyabb lesz, ami éppen nem gond, mert kell ilyen is, nem árt, ha ezt megbeszélik. Egy lépéssel közelebb kerültek viszonyuk rendezéséhez.*
-Próbálkozni lehet, a játék adott. *mosolyodik el. Szereti játéknak nevezni és kicsit annak felfogni az élet aspektusait, így könnyebb megemészteni sok mindent és tényleg sokszor olyan, mint a szerencsejáték: hazardírozni kell, vagy épp mint egy logikai játékban, úgy taktikázni. Szórakoztató és halálos játék ez. De egy-két utalást elejt, ami lehetőséget ad a folytatásra, de mégis picit más kérdéseket vet fel a témában.*
-Nos azzal, hogy velem vagy, más emberré tettél. Olyan dolgokat tudsz belőlem a felszínre hozni, melyet más éppenséggel nem. A hozzád való viszonyulásom is egy merőben új dolog, egy változás bennem, az életemben. *így tudja körülírni a gondolatait. Elvont kérdésekről beszélnek, nagy konkrétumokkal nem lehet számolni, a második kérdés mégis gyakorlatiasabb.*
-Hm érdekes kérdés, amire nehéz válaszolni. De nem lehetetlen és úgy érzem, hogy semmit nem változtatnék rajtad. Számomra tökéletes vagy. *jól volt mondva és gondolva is az utolsó mondat, mert magában rejti, hogy nem hibáktól mentes ugyan a másik, de Lucius számára ezek nem tényezők igazán, úgy fogadja el a másikat ahogy van. Majd jönnek a téli tervek.*
-Megbeszéltük. *bólint, s ezt is lezárták, hogy rövid úton távozzanak az étteremből és hamarost az uszodában kössenek ki a kastélyban. Az üres uszodában neki is látnak a vetkőzésnek és bár Lucius arra is koncentrál, hogy magát fekete boxeréig lecsupaszítsa, azért szemei inkább List nézik, egyszerűen nem tud betelni vele. A lány érezheti is magán a hízelgő szempárt.*
-Okés. *elvégre ezért vannak itt. Egy kis szórakozás a nagy iskolai hajtás közepette. Lucius Lis után megy be a vízbe, de nem lépcsőzik, inkább a medence széléről egy talpassal csobban be. Kicsit sokként éri a hőmérséklet változás, de szereti ezt az érzést. Varázsa van. Ám gyorsan a lány után megy és pár tempóval be is éri. Gyakorlott úszó, ez az egyik erősítési forma, amit alkalmaz. Az ő haja is már vizesen tapad koponyájára. Így legalább egyenes és jól fésültnek mondható. Így érik el a medence másik végét. Lucius az utolsó pár tempónál visszavesz a sebességből, így Lis mögé kerül, s amikor a lány megáll, ő nem hagy neki időt a megfordulásra, hanem két kezével a lány vállát kezdi el kicsit masszírozni és apró csókokat ad a fülére és a füle mögé, meg a nyakára.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-11-14, 1:04 pm

//NRT: Lucius és Lis - 2012.10.13.//

*Már most tudom, hogy megérte ez a vacsora, mivel olyan dolgok is szóba kerülnek közöttünk, amelyek eddig nem, így hát kíváncsian hallgatom végig a szavait és természetesen kérdéseim is akadnak, melyeket nagyjából meg is válaszol Lucius, bár nem tartom mindegyiket kielégítőnek. Mégse kérdezek már túl sokat ezzel kapcsolatban, hanem inkább arra térek rá, hogy egy picikét azért megváltoztatnám a másikat, határozottabbá tenném, de ez idő kérdése is, még fiatal...*
- Hmm, miért, eddig más nőkhöz hogyan viszonyultál? *tudakolom is meg tőle, majd ez után pedig azt, hogy vajon rajtam mit változtatna. Tisztában vagyok azzal, hogy bár szeretnék tökéletes lenni, nem vagyok az, így hibáim is akadnak bőven, de amikor kiböki, hogy neki így mégis tökéletes vagyok, egy kedves kis mosoly kúszik fel ajkamra.*
- Kedves vagy, nagyon is, pedig tényleg vannak hibáim, de örülök, hogy neked megfelelek így. *tudom-tudom, úgy lenne a szép, hogyha én se szeretnék rajta semmit se alakítani, de az élet nem tökéletes, ahogy az emberek sem, ez a nagy helyzet. A tél is szóba jön, majd miután az akkori programot letisztáztuk, már útnak is indulunk, tehát elhagyjuk az éttermet és az uszoda lesz a következő célunk, ahol nem is vagyunk restek vetkőzésbe kezdeni. Fél szemmel azért néha a fiút követem és ahogy érzékelem, én is hasonlóan tetszem ám neki. Még szép, hiszen elég jól nézek ki, figyelek az alakomra, az ápoltságomra és a megjelenésemre is, tehát mindenre, hogy ne legyen velem probléma, de bók most mégse hangzik el, milyen különös. Nem akadok ezen fenn túl sokáig, inkább a vízbe sétálok, Lucius pedig az egyszerűbb és gyorsabb utat választva ugrik be mellém, így fröcskölve le kissé, amit én lágy nevetéssel fogadok és inkább ott hagyom, megindulva a medence túloldala felé. A tervem viszont nem válik be, már el is leszek kapva, méghozzá igen csak kedves módon és már nem is menekülök, csak megállok, így élvezve a kellemes csókokat és a masszírt is.*
- Hmm, ehhez hozzá tudnék szokni. *mosolyodom is el, lehunyt szemekkel, majd a hideg ismét végigfut most már félig mezítelen testemen, így láthatja is a másik, hogy milyen hatással van rám érintése. Halkan felsóhajtok, majd kezeimmel hátranyúlva simítok végig a másik combjain, és hogyha engedve lesz, nemsokára szembe is fordulok Luciussal, hogy ajkam a fiúéra találjon és egy hosszú csókban forrhassunk össze. Csak ez után szólalok meg, pár aprócska puszi közepette.*
- Tudod, ez egy nyilvános hely és ha itt meglátnak minket, nagyon kellemetlen lesz. *mosolyom még szélesebb lesz, ismerhet engem, nehezen állok ellen, hiszen imádom a testiséget és oly rég voltunk már együtt, tehát lehet, hogy nem a legjobb dolog most engem kényeztetni és hergelni... vagy ha mégis így alakul, talán egy szoba kényelmesebb lenne. Bár az izgalom itt is adott, viszont én a másikat annál prűdebbnek ismertem meg, minthogy egy ilyen helyen tegyen a magáévá. Lehet, hogy megint én gondolok már túl dolgokat, de ilyen vagyok, egy vad, vörös kis démon, aki amit akar, azt megszerzi magának és bizony ha már ilyen fiúval vagyok, nem fogom kihagyni a kínálkozó lehetőségeket.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-11-16, 7:51 pm

*Muszáj valahogy levezetnem a feszültséget, s mivel folyamatos edzést is kell számomra biztosítanom, hogy megfeleljek a saját, illetve barátnőm elvárásainak, ezért úgy döntök, hogy az uszodában töltöm a ma estét. Nyilván úszni fogok, a víz kellemesen megtart, megmozgathatom minden porcikám, növelhetem a kitartásom a nélkül, hogy leterhelném izmaimat, s így egészségesen mozoghatok. Ezért most, hogy utamat gyorsítva tegyem meg, teleportgyűrűm segítségével egyenesen szobámból teleportálok az uszodába, így kerülve el az öltözködést, mert jelen pillanatban rajtam egyszerű úszónadrágon kívül semmi nincs, még papucs sem, csak egy törölköző vállamon, illetve kezemben pálcám, jobb kézfejem középső ujján pedig teleportgyűrűm, ám más kiegészítőt, félve elvesztésüktől, nem viselek. Tökéletesen látni tehát rakoncátlan fekete tincseimet, egészséges, szálkás, orosz származásomhoz hű, hófehér testem, s komoly arcomon némi megkönnyebbülés látható, csillogó, mélyre ható kék szemeim mellett. Nem gondolkodom sokat, pálcámat, gyűrűmet leteszem a közeli padra, majd szépen rá is fektetem törölközőmet, hogy eltakarja, védve valamennyire a lopástól, illetve a rongálódástól, majd a víz felé veszem az irányt. Az utolsó métereken neki is futok, és lábaimat felhúzva hasamhoz karolom át őket, és csobbanok a vízbe, tekintélyes mennyiséget a partra küldve ezzel. Mikor feltörök a felszínre, vizes hajamat már el is simítom, és arcomat megtörölve indulok meg, hogy elsőként lassabb, bemelegítő úszást alkalmazzak, ami jelen esetben mellúszás, majd ha meg van pár hossz, akkor pihenve egy percet a part mellett, gyorsabb, munkásabb, tempós gyorsúszást alkalmazzak. Nem számítok másra, tehát nem figyelem a partot, egyszerűen gondolataimba merülök, vagy leginkább nem gondolok semmire sem, csak hagyom, hogy a víz kiszívja belőlem a feszültséget.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-11-16, 8:09 pm

*Bár már hónapok óta itt vagyok, az iskola rejteget számomra meglepetéseket. Ennek biztos tudatában indulok el a már ismerős alagsor felé, majd onnan tovább, tömpe orrom után. Most is viselem a tőlem megszokott összeállítást. A mai nap sötétkék ruhámban rovom az iskola folyosóit. Lassan lépkedek, egyszerre figyelem az épület részleteit és saját, szerteágazó gondolataimat. A fejemben átkok száguldoznak és én kétségbeesetten próbálom valamiképp rendszerezni őket. Egy idő után, mint az apró, bosszantó egerek a gondolatfoszlányok is szertefutnak fejemben. Ennek oka egy apró hajtincs, mely szoros kontyomból az arcomba szökik. A folyosón közeledik valaki, de elég távol van ahhoz, hogy ne ismerjük fel egymást. Az első ajtón befordulva, kissé meggondolatlanul menekülök. Becsukom magam mögött a fehér ajtót, majd megfordulva meglepetten tapasztalom, hogy egy kellemes, nyárias klímájú uszodába csöppentem. A klórszag csavarja az orromat. Megengedek magamnak egy grimaszt, de amint észreveszem a vízben kapálózó alakot arcom visszamerevedik a szokott, semleges, maszkszerű állapotba. fekete szemeimen kívül semmi sem igazi az arcomon. bőröm átszínezve, a számnak a festék egészen új formát ad. Hajamat gyorsan, gyakorlott mozdulattal tűzöm vissza a helyére, a széles övből előkerülő hajtűvel. Körülnézek és habár nem vagyok oda a vízért, és a természet lágy öle sem vonzott soha, most alaposan megszemlélem a körbefuttatott növényzetet. ismét elámulok rajta, hogy az emberi találékonyság és a mágia mennyire könnyen megteremti a komfortot.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-11-16, 8:32 pm

*Ma este programom úszásban merül ki... haha. Edzés is ez, mert nem régen barátnőm elvárásokat támasztott felém, s kicsit sértődötten vettem mindezt tudomásul, de igyekszem kedvére tenni, arról nem beszélve, hogy ez számomra is előnyös és egészséges. Direkt tervezek, teleportgyűrűm segítségével érkezem meg, úszáshoz készen, s miután tulajdonaimat szépen elpakolom, már a vízhez is sietek, hogy pár hosszot megtegyek, majd bemelegítés után kezdjem el az igazi mozgást. A számomra ismeretlen lány nyugodtan betérhet, én nem veszem észre egy darabig, csak jó pár kör után, mikor megállok pihenni, pont az uszoda másik végében, mint ahol ő áll. Tekintetem meg is találja egy idő után, s mikor arcomról letörlöm a vizet, és hajamba túrok, hogy rendezzem, akkor tűnik fel.*
~ Ki ez? Miért álldogál itt? ~ *fut össze szemöldököm, mialatt ez suhan át agyamon, majd végül mellúszásban irányomat feléje veszem, remélve, hogy nem siet el, mert mondandóm van számára. Egy percen belül oda is érek mellé, és a medence szélére támasztom kezeimet, úgy nézek fel rá.*
- Priviet. *döntöm meg fejemet, miközben szemlélem őt. Furcsa... úgy néz ki, mint egy gésa. Remélem nem az. Nem szeretem a fajtáját, sem a kultúráját, bár tisztelem őket. Ettől függetlenül meglepetés, hogy itt tartózkodik, talán meg kéne ismerni, de nem ez az első gondolat ami fejembe ötlik.*
- Csak nem engem figyeltel? Ennyire tetszem? *vigyorodom el, megpróbálva őt kihozni a sodrából. Félreértés ne essék, egyáltalán nem tetszik, ezt már most tudom, de általában ilyen vagyok. Ginger nem is tudja, de nem baj, nem is kell tudnia. Ettől függetlenül, miután levonom a következtetést, hogy érdekes jelenség, de nem mutat sokat, tovább is folytatom a beszélgetést.*
- Nem fogsz uszni? Mit keresel itt? *kérdezgetem tovább, érdeklődve, furcsa mód némileg játékosan, barátságosan. Kíváncsi vagyok a válaszára, mert egyelőre nem tudom, hogy vajon mit várhatok tőle. Hamarosan kiderül, ahogy az is, hogy milyen viszonyban leszünk.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-11-16, 9:01 pm

*Tulajdonképpen céltalanul bolyongok a kastély alatti folyosókon, mikor hiúságom olyan helyre sodor, ahova magamtól valószínűleg soha be nem tenném a lábam. Az uszodában kötök ki. A helyiség klóros, párás levegője és hideg hangulata egy kissé taszít, de valami mégis itt tart, ám ez semmiképp sem az időközben észrevett vízben kapálózó férfitest. Tekintetemmel gondosan kerülöm a vizet, és a benne úszkáló alakot, de ennek ellenére a hossz végén megállva a srác kiszúr, és ahogy az az embereknél általában működik, megszólít. Sosem értettem, hogy attól, hogy csak ketten vagyunk egy helyiségben, miért éreznek mind késztetést arra, hogy beszélgessenek. Első megszólalására csak félredöntöm fejemet. Nem értem mit mond, de bizonyára köszönés akart lenni. Szemöldököm összeszalad.*
- Konbanwa. *kívánok szép estét a saját nyelvemen, már csak dacból is. ha ő ismeretlen nyelven hadovál, akkor én sem teszek másképp. Mielőtt idejöttem rengeteg időt szántam nyelvtanulásra és ez meg is látszik. Az akcentusom alig érezhető, köszönhetően a rengeteg kínos, kellemetlen udvariassági csevejnek, melyet vadidegenekkel, tanárokkal folytattam. Ezek az órák a maszkom tökéletesítésére is jók voltak. Szenvtelenül beszélek bármiről.*
- Minden mást figyeltem. *mondom érzelemmentesen. Bosszant a pofátlansága, de nem adom meg neki azt az örömöt, hogy ezt meglássa. Mondatai közt szelektálok, hiszen megtehetem, hogy csak azt halljam meg, amit én akarok, amire válaszolni tudok anélkül, hogy kiesnék szerepemből.*
- Csak sétáltam, és benéztem. Már megyek is, ha befejezted a vallatást. *furcsa érzés kerít hatalmába.*
~Miért méreget ilyen ellenszenvesen? Hiszen szinte láthatatlan voltam. ~ *gyötröm agyamat megválaszolhatatlan kérdésekkel a hófehér homlok mögött. Kissé ellenségesnek tűnhetek, pedig egyszerűen csak nem tudok mit kezdeni a normális emberi viszonyokkal. Így jár mindenki, akit csak a száraz könyvek és a kegyetlen valóság nevel. Viszolygásom ellenére a csillogó víztükör egy kissé vonz. Feltűröm ruhám egyik ujját, így előkerülnek, apró, naptól óvott kezeim. Belenyúlok a vízbe, majd rögtön ki is rántom onnan. A medence vize továbbra sem nekem való.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-11-16, 9:13 pm

*Esti programom egy ismeretlen érkezése zavarja meg, s bár így is sikerül teljesítenem némileg az előírt adagból, most mikor pihenni állok meg, tekintetem megtalálja a lányt, s mivel érdekel, hogy miért ilyen a kisugárzása, közelebb is úszok, hogy megszemléljem, illetve beszélgetés kezdeményezzek. Csupán egy furcsa pillantást küldök neki, mikor saját nyelvén köszön vissza, ezt kizárólag én szoktam, de mástól ez idegesítő, ám nem jegyzem meg, most nincs hozzá hangulatom. Én nem vagyok idegesítő, ha saját, gyönyörű nyelvemet használom, ennyiben maradok magammal, ezzel elhessegetve a témát. Pimasz kérdést teszek fel neki, válasza pedig épp oly hideg, mint megjelenése, tehát fel is kacagok kicsit.*
- Da? Nem sok latnivalo van itt, atlagos uszoda. Tudod, nem kell am beismerni, hogy engem neztel. *kacsintok rá, s tudom, hogy nem így van - bár gyanús a viselkedése -, még sem érdekel annyira, hogy valóban el is fogadjam a tényt, mikor vele beszélek. Jobb bosszantani, ezért tovább is kérdezgetem, ám válasza meglep, mivel hangsúlyom érdeklődő és barátságos, övé viszont ellenséges. Azonnal elkomorulok. Jó, rendben, játszhatunk így is.*
- Senki nem vallat, csak furcsa, hogy igy alltal meg, nyilvan van jogom megkerdezni, ha fenyegetve erzem magam, hogy mit is keresel itt, föleg, ha meg mindig nem adtal elfogadhato valaszt. *vágom vissza azonnal, összeszűkülő szemekkel. Ígéretének azonban nem tesz eleget, én pedig nem mozdulok, csak tovább figyelem, méregetem, s mikor kezét is nyújtja ki, szememben furcsaság villan, éppen ezért nem tudja már visszahúzni kezét, fizikailag erősebb vagyok, mivel miután beleérinti a vízbe, meg is ragadom.*
- A part a tied, a viz az enyem. Betolakodtal a birodalmamba, a büntetesed szamüzetes a hazadbol, itt ragadsz, hogy senkinek ne arulhassad el a titkom. *szorítom meg csuklóját, míg egy gonoszabb mosoly is feltűnik arcomon, mivel úgy beszélek, mintha két ellenséges birodalom vezérei lennénk, más-más birtokkal. Azonban ha itt tartok, a gonoszkodásnak nincsen ám vége...*
- Miert nem uszol, ha itt vagy? *billentem meg fejemet, s mivel ellenséges volt velem, illetve annyira ragaszkodik az álcájához, hogy láthatóan nem érdekli semmi, most meg fogom törni. Amennyiben nem tesz semmit, kibillentem az egyensúlyából, s lábamat az medence falának támasztva kezdem el húzni a lányt, hogy legyen hozzá elég erőm biztosan, s ha minden jól alakul, akkor a vízbe zuhan.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-11-16, 9:45 pm

*Balszerencsémre az ajtó, melyen befordulok az uszodába vezet. Nem kedvelem a vizet, amennyiben nem egy tiszta zuhanyzóban találkozom vele. A sokak által használt, agyonvegyszerezett medencevíz gondolatára is felfordul a gyomrom. Nézelődök egy darabig, majd mikor megszólítanak saját nyelvemen köszönök. Mintha a srácnak nem tetszene a dolog, de nem rágódom rajta. Neki sem kell az én érzelmeimmel foglalkoznia.*
- Lehet. nem sűrűn járok uszodába. *jegyzem meg és a vízre pillantok. Úgy tűnhet, mintha attól félnék az majd megtámad. Következő megszólalásom felbosszantja az ismeretlen akcentusú fiút és fenyegetésről kezd beszélni.*
- Ne haragudj. *váltok kissé kevésbé arrogáns stílusra, hogy ne ingereljem. Bár helyzeti előnyöm egyértelmű, tekintve, hogy nálam pálca van, nála meg mindössze egy fürdőgatya. Közelebb lépek a vízhez, mivel még mindig nem tudtam letenni a tapasztalatszerzés vágyáról. Meg kell érintenem a vizet, hogy elhiggyem, hogy olyan, amilyennek gondolom. Amint a kezem beleér a fiú ott terem és megfogja a csuklómat. Az emberi érintés megrémít, most először a szemébe nézek. Fekete szemeim kitágulnak a félelemtől és szinte lebénulok. Az arcába bámulok és ellenszenves, pimasz arcvonásai és hihetetlen kék szemei beleégnek az elmémbe. Akár pálcát is ránthatnék, de elkések. Fizikai erővel nem rendelkezem, karjaim vékonyak, mint egy kisgyereknek. Mire elérem a jól elrejtett eszközt már a vízben vagyok. Eszeveszettül kapálózok, ha nem vigyáz, bizony az ismeretlen fiút is eltalálhatom kezeimmel. nem mintha meg akarnám ütni. Amúgy is nehéz ruháim vízzel megtelve húznak vissza, mikor a medence szélébe kapaszkodva kimásznék. Nem vagyok jó úszó, főleg mivel magamtól sose mennék vízbe. Miután az életveszélyen túljutottam a part szélén ülök meredten magam elé bámulva. Az arcomat fedő festék nem vízálló, így az eddig csinosra mázolt, kerek arcom most úgy nézhet ki, mint egy festékesrongy. Összevissza fekete és fehér foltok a halvány bőrön. Mikor ez eljut a tudatomig felpattanok és pálcámat egyenesen a fiúra szegezem. Szemem izzik a dühtől, mivel megaláztak.*
- Nem vicces. *mondom jól artikulálva, hogy mindenképp megértse. Belülről remegek, de kezem stabilan szegeződik a pimasz arcra. egyenlőre gondolkozom, mit kéne tennem vele, hogy a közelembe se jöjjön. Soha, de soha többé.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-11-16, 10:10 pm

*Szerencsére marad időm magamra, a célomra, de hamarosan társaságom érkezik, s mivel érdekes a megjelenése, melléje érve kezdek társalgást. Furcsa, számomra nem szimpatikus a hidegsége. Lehet, hogy nagyképű vagyok, gonosz, és saját világnézetem nehezen érthető, nem kiegyensúlyozott, de én sosem voltam hideg. Mindig volt bennem élet, vagy megvetés, gyűlölet, vagy szeretet, kíváncsiság, kalandvágy... soha nem fordult elő, hogy nem mutattam volna semmit. Szerintem képtelen is lennék rá, s bizony érdekes a lány, de ez a viselkedés nem tetszik nekem, főleg, hogy nem tudhatok meg róla többet, ami idegesít, ezért folyamodok a pimaszsághoz. Nem tetszik neki, ezt megértem, de alapjában véve nem vagyok ellenséges, vele ellentétben...*
- Akkor most latod. Tudod, altalaban uszasra hasznaljak. Szoval... *kezdek is bele, de ekkor kezd valóban zavaróvá válni a hozzáállása, s ezt meg is jegyzem neki, látható rajtam is a változás, mire szerencsére visszafogja magát. Azonban ez nem elég arra, hogy visszafogja gonosz énemet, így mikor a vízhez ér keze, meg is ragadom, s furcsa szavakkal illetem, mire nem reagál, ami érthető talán, hiszen nincs is értelme annak amit mondok... Hiába azonban az erőlködés, egyszerűen a vízbe rántom, ő pedig belecsobbanva próbál a felszínen maradni. Egy pillanatig ledöbbenek, sejtem, hogy nem képes annyira úszni, így már indulnék, hogy segítsek, mikor a nagy kapálózás közben fejen is vág, én pedig oda is kapom kezemet, hogy rászorítsam fejemre, összeszorított állkapcsokkal, azonban mire a kép kitisztul, látásom visszatér homályosból élesbe, akkora már a medence szélén mászik fel. Egy másodpercig némán nézem, próbálom megfejteni, hogy mi játszódhat le benne, fürkészve elázott ruháit és elkenődött sminkjét.*
- Csak nem... elkenödtel? *török ki röhögésben szinte azonnal, elvégre kétértelmű a mondat. Nyilván lelombozom a lányt, illetve a festékekre is utalok. Nincs időm azonban sokat nevetni, hirtelen fel is áll, és rám is szegezi pálcáját, mit csak egy csalafinta mosollyal nézek, de nem félek tőle. Volt már részem rengeteg eseményben, ismeretlentől nem ijedek meg.*
- Oh, szoval maris palcat rantunk? Ugyan mar... Lazithatnal egy kicsit, talan akkor nem törtenik ez. *mondom, s úgy döntök, hogy ideje kijönni a vízből. Igazából nem szeretném ha az átok itt találna el, mert esetleg még megfulladok, és meghalok, ha a sebesüléstől nem tudok kijutni a partra, tehát kényelmes tempóban kimászom, és fel is egyenesedem tőle nem messze, így már teljes valómban láthat.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-11-16, 10:34 pm

*Beszélgetésem a sráccal... igazából nem is mondható beszélgetésnek. Szokásomhoz híven ellenségesen viszonyulok a másikhoz, ahogy mindenki máshoz is ebben az idegen világban. Ráadásul ma még különösebben jó napom sincs. Szinte már vitának nevezhető társalgásunk közben elkövetem azt a hibát, hogy a vízhez lépek és kezemmel, ahogy a fiú mondja, megsértem a területét. Ijedten pislogok rá, hiszen keze a csukómra fonódik. Nem kedvelem más emberek közelségét, főleg nem nedves érintésüket. Merev pánikban próbálom lerázni magamról, de szinte esélytelen, egy pillanat alatt a vízben találom magam. Az észvesztett kapálózásban kezem valami keménynek ütközik. Valószínűleg a Pimasznak. Hihetetlen mik jutnak az ember eszébe, miközben tulajdonképp az életéért küzd.*
~Még be se mutatkozott, de igazából nem szükséges.~ *evickélek a partra, majd ott az életemért folytatott küzdelem végeztével újra előtérbe lép a hiúság. sírni lenne kedvem, de ezt az érzést inkább dühbe fordítom át. Nem látom az arcom, de egészen biztos vagyok benne, hogy a gondosan megfestett maszkom vállalhatatlan, torz mázolmánnyá változott. Ruháim így nedvesen lehúzzák vállaimat. Az apró beszólás már igazán nem kellett volna, amint meghallom felpattanok és pálcával előtte, izzó szemekkel meredek a srácra, aki szép komótosan kimászik a partra. Szeretném azt mondani, hogy nem akarom bántani, de ez nem igaz. Ennek ellenére bajba kerülni sem szeretnék, így tőlem telhetően egyszerre látványosan és visszafogottan szeretném intézni a dolgokat.*
- Obstructo *mondom ki még mindig dühtől remegő hangon, úgy célozva a varázslatot, hogy a várhatóan elkábuló fiú ne a vízbe essen. Az első igazi összetűzésem és nem igazán tudom, mit kezd egy átlagember a kirohanásaimmal. Eddig legfeljebb az anyám bocsánatkérései vártak rám, egy hasonló dühroham után.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-11-16, 11:03 pm

*Társalgásunk, egyáltalán nem alakul jól. Nyilván van célom, ilyen a jellemem, felbosszantom az embereket, főleg ebben az esetben, mikor tehetetlennek érzem magam, valakivel szemben, akinek nem tudom áttörni védelmét, pedig érdekelne a jelleme... dühít... és szeretek gonoszkodni, tehát pár mondat már el is hagyja a számat, majd pedig figyelmeztetem, hogy nem megfelelő a viselkedése. Szűkszavú. Nagyon. Alig reagál, ez furcsa, de annál inkább figyelek rezdüléseire, mintha onnan olvasnám ki érzelmeit és gondolatait, s mikor keze a vízbe ér, már hirtelen lobban a kalandvágy, és rántom is be magam mellé, hogy egy fejbekólintás terhe mellett nézzem végig, ahogy kievickél, majd még sértegessem is. Ilyen vagyok. Szerintem humoros. Ő biztosan nem nevet. Sőt, inkább fel is áll, s pálcát ránt, mire úgy érzem, hogy itt az ideje lépni, egy kicsit visszafogni magam, mert bár nem félek tőle, azért mégis ellenfél. Egyszerűen, nyugalmat sugározva kimászok a vízből, s próbálnám tartani a beszélgetést, de amint látom, erre nem vevő a lány. Már éppen szólalnék meg ismét, mikor hallom az igét, s mivel fegyvertelen vagyok, gyakorlatilag semmi nincs nálam, illetve közel is állok hozzá, esélyem sincs elkerülni a becsapódást, így tehát hátra is repülök, neki a falnak, amitől valószínűleg egyébként is elkábulnék, de a varázslat megteszi a hatását, s összeroskadva a földön fekszem a sarokban. Most jelenleg tehetetlen vagyok, nem is érzékelem a környezetet magam mellett, kiesnek a másodpercek, és nem tudom, mi fog rám várni, ha felébredek. Illetve egyben biztos vagyok, hogy a bosszú az meglesz. Az sem érdekel, hogy megérdemeltem, védekezni kell, mert különben mindenki azt hiszi, hogy bármit lehet.*

//Fagy.//

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-11-17, 1:41 pm

*A mai sportolás se marad el, de most a konditeremhez nincs kedvem, futni hideg van, így marad az uszoda. Majd ott öltözöm át, így kezembe veszek egy törölközőt, a fürdőnadrágomat, aztán irány az óceán alatti barlangrendszer. Ráérősen baktatok le, hisz nem hajt a tatár, és mikor benyitok az Uszodába, nem látok senkit, úgy tűnik, ezen az órán csak én döntöttem úgy, hogy úszással mozgatom át izmaimat. Az öltözőben hamar átveszem a fürdőnadrágomat, a cuccaimat egy helyre dobom, majd végzek pár karkörzést, végül felállok a rajtkőre, és beugrom. Gyorsúszással kezdem, először lassan úszva pár bemelegítő hosszt, aztán gyorsabban, majd megint lassan, így váltogatva a tempót. Jó érzés, ahogy érzem, hogy dolgoznak az izmaim, miből nincs kevés, és ezt minden egoizmus ellenére mondom, de hát tényleg elég izmos vagyok. Néha picit leállok pihenni, majd mikor lelassul újra a pulzusom, akkor folytatom az edzést, néha váltogatva az úszásnemeket, néha hátúszás, pillangó, gyorsúszás, vagy épp mellúszás. Senki nem zavar, és ez így számomra teljesen tökéletes.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-11-17, 2:05 pm

*Hátamon fekszek egy padon az uszoda öltözőjében. Már át vettem a bikinimet, de valamiért nincs erőm felülni és elindulni a medence felé.*
~Miért kényelemes ennyire ez a pad?~*teszem fel a költői kérdést magamban. Ekkor meghallok egy halk csobbanást mely azt jelzi, hogy valaki beugrott a vízbe. Felemelem a fejemet, mivel arra ösztönzöm magam, hogy felüljek. Sóhajtok egyet majd bal kezemmel megtámasztom magam. Felülök és elmegyek a zuhanyzóba lezuhanyozni. A jéghideg víz felébreszt és felpezsdíti a vérkeringésemet is. Megfogom a törölközőmet és kisétálok az öltözőből. A legközelebb eső padhoz sétálok és ledobom oda a törölközött. Ekkor téved a szemem a medencébe úszó fiúra kit fel is ismerek. A medenceszéléhez megyek és ott leülök egy pillanatra, majd belököm magamat a vízbe. *
-Szia Bruno* köszönök a fiúra majd elkezdek úszni egypár hosszt mellúszásba. Nem akarok rekordot dönteni egy inkább csak egy kényelmes tempóba haladok előre. *

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-11-17, 2:23 pm

*Az uszodába tartok egy kis ebéd előtti edzés céljából, és egy gyors átöltözés után már úszom is a hosszokat az óceán alatti helyiségben. Jól esik, ahogy ezzel a tevékenységgel kb minden izmomat megmozgatom, és nem kerül különösebb erőfeszítésbe, hisz folyamatos edzésben tartom a testem, minden nap mozgok valamit, és ez így is lesz a jövőben. Nincs rajtam kívül itt senki, legalábbis én percekig ebben a tudatban vagyok, de ahogy épp kiemelem a fejem a mellúszás közben, akkor hallom meg, hogy valaki hozzám szól, én pedig megállok, megrázom kicsit a fejem, megtörlöm az arcom a kezemmel, majd körbenézek, ki az, aki szólt. Ki is szúrom hamar a vörös hajú lányt, ki nem ismeretlen számomra, hiszen már találkoztunk többször.*
- Szia Ashi! Látom, te is úszásra adtad a fejed. *köszönök vissza, majd lazán én is elkezdek úszni, de úgy, hogy a fejem kint van, így meghallom, ha a leányzó hozzám szól.*
- Mi újság veled mostanság? *kérdezem barátságos hangnemben. Nem vagyok most morgós kedvemben, kifejezetten szociális hangulatomban vagyok, és nincs is bajom a diáktársammal, így miért ne beszélgethetnénk kicsit, ha már így egy helyiségbe hozott minket a sors?*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-11-17, 2:48 pm

*Nagy nehezen felkellek a padról és megnézem ki úszkál kint. Mikor kiértem lerakom a törölközött és köszönök a fiúnak ki épp mellúszásba úszik. Csatlakozok hozzá Brunohoz. A kérdésére csak megdöntöm a fejemet.*
-Áh semmi különös épp tanulás elől menekülök ide, de legalább hasznosan töltőm ezt az időt is. És veled mi van?*kérdezek vissza és folytatom is az úszást. Lassú kényelmes tempóba haladok. Szeretek úszni gyorsan is, de most valamiért nincs hozzá hangulatom. Kellemes ez a kis mozgás főleg azért, mert nem kell mással foglalkozni. Az még egy plusz ajándék, hogy nem morog a fiú. Bár már találkoztam így is vele.*
-Hogy megy az isi?*kérdezem, de van egy érzésem, hogy jobban megy neki, mint nekem. Nagyon le vagyok maradva a tanulással, de a remény hal meg utoljára. Plusz ha szorgalmas vagyok csak be tudom pótolni. A kérdésemtől kicsit elmegy a kedvem az úszástól, de ez csak abban mutatkozik be, hogy kutyaúszásba úszok tovább.*
-Na és hogy viseled a manók hiányát?*kérdés hiányomban felteszem a legegyszerűbb kérdést ami eszembe jut, bár igaz elég gyerekes is. Engem perfekt nem zavar, a manóhiány csak ne legyen nagy bajuk a szegényeknek. *

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-11-17, 3:13 pm

*Úszás közben valaki megszólít, én pedig hamar betájolom, hol is van az illető, és fel is ismerem a lányt, és kérdezek is tőle, ha már így alakult.*
- Ennyire hadilábon állsz a tanulással? Hogy lesz meg így az évfolyamlépésed? Vagy nem is tervezel ilyesmit? *érdeklődök, noha még az se biztos, hogy én sikeresen összehozom, de minden erőmmel azon leszek, vagyis pontosabban vagyok, mert bár nem vagyok egy nagy tanulós, évet ismételni azért nem szeretnék egyáltalán. Mikor a tanulásról kérdez, csak megrántom a vállam, de ezt ő igazából úgyse látja.*
- Megyeget, tanulok, hogy jövőre harmadikos lehessek, remélem összejön. *mondom, miközben kicsit közeleb úszok a másikhoz, hogy jobban hallja amit én mondok, és ez igaz legyen fordítva is, vagyis hogy ne kelljen hallgatózno, akárhányszor Ashi megszólal.*
- Nem ütött szíven, persze meglepődtem, mikor egyik napról a másikra eltűntek, de a Mysterio előtt is megoldottam az önellátó életmódot, most miért ne menne? Na és te? *kérdezek vissza. Persze, sokkal egyszerűbb, mikor minden meg van csinálva helyettem, de az árvaházban is meg kellett tanulnom gondoskodni magamról, a börtönben is, szóval ismerős a helyzet, de természetesen a körülmények még így is ezerszer jobbak, mint az előbb említett két helyen.*
- Amúgy tudni, hogy mi a bajuk pontosan, vagy mikor lesznek újra? Mert én csak hírből hallottam, hogy valami nyavalya ledöntötte őket a lábukról, de konkrétabbat nem igazá tudok. *kérdezem a lányt, miközben kis pihenőt tartok, és kiülök a medence szélére, és csak lábamat lógatom bele a kellemes hőmérsékletű vízbe.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-11-17, 3:50 pm

-Hát elszoktam a tanulástól és nehezen szokok vissza. Mindent megteszek, hogy évfolyamat léphessek.*mondom és közben úszok egy kicsit. A következő kérdésem elégé lehangol engem, de csak abban mutatkozik, hogy kutyaúszásba úszkálok. A válaszára bólintok egyet, és egy helybe maradok, hogy ne keljen kiabálnunk. Gyorsan át akarok térni egy másik témára így kinyögöm a legelső kérdés, ami eszembe jut. A manóhiányról kezdünk el beszélgetni, ahogy hallom őt sem nagyon viseli meg. A szavaira bólintok egyet, hogy megértetem.*
-Nem nagyon zavar, tudok magamról gondoskodni.* felelek, hisz nem esik le az ujjamról az aranygyűrű ha dolgoznom kell. A kérdésére csak megrántom a sóhajtok egyet.*
-Ugyan annyit tudok, mint te. Remélem hamar rendbe jönnek.*mondom és kiúszok a medence széléhez, de nem mászok ki. Unottan Megfogom a peremet a két kezemmel, majd a lábamat a falhoz teszem. Így húzom magamat a falhoz, ameddig tudom. Mikor már nem tudom magamat tovább húzni a lábammal ellökőm magamat a faltól és egy elég szép távot megyek. Mikor elfogy a lendület bukfencezek egyet a vízbe majd úgy úszok vissza a medenceszéléhez.*
-Amúgy te várod a telet?*kérdezem meg és ismét hátamra fekszek.*

//Fagyi//

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-11-20, 11:40 pm

//NRT: Lucius és Lis - 2012.10.13.//

*Az eddig hiányzó komoly beszélgetések egyike épp most zajlik le vacsora közben. Így is közelebb jutottak a helyzet tisztázásához. Viszont ez már a vége felé tart, Lucius az utolsó kérdéseket veszi górcső alá és válaszolja meg őket gondosan, igyekezve érthetően fogalmazni, ugyanakkor megfelelően is, aminek az árnyalati jelentése elég kifejező.*
-Ez nem könnyű kérdés éppenséggel, de igyekszem megválaszolni. Tulajdonképpen nem akartam megfelelni nekik, óhajaikat lesni, csupán kedves lenni és szórakozni kicsit. A szórakozást arra értem, hogy a visszakapott pozitív reakciók üdítően hatnak az emberre és ez egyfajta szórakozás, hiszen felüdül tőle az ember. De ez az egész nem jár érzelmekkel egyáltalán, még a szikrájukkal sem. *ad választ a kérdésre. Reméli nem ragozta túl. Sikerült annak is hangot adnia, hogy azért a puszta fizikai vonzalomnál többet érez Lis iránt, bár ez az egész még nem körvonalazódott benne igazán, még valahogy új és egyébként is megérdemelne egy tapsot, mert érzelmeiről és lelki dolgairól nem szokott ám beszélni és nem is tud ezért könnyen. De a beszélgetés persze nem áll meg.*
-Nyilván vannak, mert senki sem tökéletes, de én még nem figyeltem fel rájuk s ez könnyen lehet, hogy azért van, mert ezek a hibák engem nem zavarnak. *egy kis körmönfontság azért a végére még passzol. A vacsora végül befejeződik s az éttermet is felcserélik a kötetlenebb szórakozás érdekében az uszodával Lucius ötletére. Viszont ruhában nem érdemes a vízbe menni, így a vetkőzés természetes és be is következik, most az ezzel járó zajoktól eltekintve hangtalanul. Lucius figyeli List, de a néma csodálat jut most osztályrészül a lánynak. Bár nem kiskanállal, hanem majdnem vödörrel szokta mérni a fiú a bókokat, most mégsem teszi. Majd később, nem kell mindent rögtön és azonnal. De azt se akarja, hogy a minőség romoljon, inkább hosszabban gondolkozik egy-egy bókon és gondosan mérlegeli, hogy használja-e. Nem akarja ismételni se magát, na meg a tekintete falánksága és simogatása is felér egy szófüzérrel. Lis a vízbe sétál, Lucius pedig kicsit karakán, inkább beleugrik a vízbe. Lis nevetése is felcsendül, de máris a lány után kell tempóznia, majd amikor megállnak a pillanatnyi gondolattól vezérelve kezdi el Lis vállait masszírozni.*
-Szívesen teszlek függővé, mert akkor gyakrabban láthatom majd szép szemeid s gyakrabban érinthetem selymes bőröd. *most viszont rátalál a hangjára, de ezt a kis monológot Lis fülébe sugdossa. Elvégre ajkai eddig is ott ténykedtek főleg. Érzi a lány simítását s ő is megborzong picit jólesően, de máris változik picit a helyzet, mert Lucius engedi List fordulni s így egy szenvedélyes csókban forrnak össze.*
-Van benne valami. De nehéz ám türtőztetni magam... *az, hogy a másikat a karjai közt tarthatja, megszünteti számára a túlvilágot, de most realizálja, hogy bizony kockázatos lenne itt kompromittáló helyzetbe kerülni és a botrány egyiküknek se hiányzik éppenséggel. Fejében lustán mozognak a fogaskerekek, mert nehéz koncentrálnia most picit. De karjai közül kiengedi a lányt picit.*
-Mozogjunk is, mert könnyű kihűlni így a vízben. *ő is érzi, hogy kicsit sok volt az egy helyben állás, így ő is úszik pár tempót. Addig nyugodhatnak a kedélyek, hogy majd a későbbiekben ismét magasabb szintre léphessenek, de ne ideje korán.*

» Sayra játszótere az óceán alatt
» Titkos börtön a Mysterio alatt