Uszoda az óceán alatt

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-05-05, 4:59 pm

*Az nincs messze a valóságtól, hogy nála ez nyugodt viselkedés. Nem ez a legnyugodtabb, de jobb, mintha éppen agresszív lenne. Igazából most csak nem zavarja különösebben a lány a köreit, hát próbál kommunikálni úgy, ahogy. Az már egy másik dolog, hogy Ashi hol felbukkan a víz alól és annyira elgondolkodni látszik, mintha teljesen elefeledkezne arról, hogy az imént még kérdezett valamit, hol meg eltűnik a víz alatt és azért nem lehet kommunikálni vele. Igazából ezzel semmi baja Athalie-nak, addig sem kérdeznek olyat, amire nem szívesen válaszol, az iskola témája meg éppen elég semleges ahhoz, hogy ne érezze magát kellemetlenül tőle netán. *
- Egész jó. Bár beesni a harmadik órára minden előzetes ismeret nélkül nem volt hű de jó, de attól még klassz. Csak meg kell szokni. *válaszol, ilyenkor a nikotin valóban felszabadulttá teszi, Mera jól ismeri a mechanizmusát, csak a múltkor nem a jó időben kapta el és ezután valószínűleg már soha nem is fogja. A kérdés szerencsére ebben a formában nem tűnik neki túl személyeskedőnek és egyelőre még nem is kioktatás jellegű, ízű, úgyhogy elszámol fejben kicsit. *
- Hát... úgy két éve. Elmúltam tizennégy, amikor először rágyújtottam. Rászokni meg könnyű... *feleli, ha már kérdezték, majd kezébe veszi ismét a dobozt. *
- Kérsz egy szálat? *kérdezi. Nem süt róla a kedvesség, amúgy is abszurd valami az számára, de néha vannak még csodák, ez is egy azok közül. *

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-05-05, 5:31 pm

*Jót pancsolok a medencében miközben Athalie-nel társalgok. Nemigen látszik, hogy zavarná az, hogy mikor és mikor nem vagyok a víz felszínén. Bár az igazsághoz tartozik az is, hogy a dolgok az uszodában már csak, így mennek. A lábfájást már kezdem megszokni, de még mindig a jobb lábamra bízom magam nem szeretnék felkiáltani a fájdalom miatt. Lehet, hogy nem is kell felkeresni a gyengélkedőt. Nem szeretnék semmit sem a lábamra max. egy kötést, de azt én is meg tudom oldani. El beszélgetünk az iskoláról. Úgy néz ki nincs ellene ennek a témának. Bár nem is tudom, hogy kinek lehet ellene vetése az iskolás témában. A legszemélyesebb kérdés max az hogy milyen tanuló az illető vagyis van még egy-pár... , de azok olyanok amilyenek... Mikor rá gyújt meg kérdezem mióta cigizik valamiért, nincs kedvem kioktatni, így hát csak eltöprengek azon amit mond.*
~Mmm... két év hosszú idő. Bár én azóta nem vettem meg az alkoholt. Jó nálam ez nagyon sok mindet jelent. Néha-néha iszok egy korty alkoholt amiben nincs is semmi. Bár a cigizés egészen más tészta. Főleg ha már rá szokott az ember.~* gondolom végig a dolgokat. A végén csak vállat rántok.*
-Áh... köszi, de inkább most nem.* mondom mosolyogva nem szeretnék rászokni.*
~Már voltak olyan ismerőseim kik azt mondták, hogy nekem nem is tetszene. Ez a világ legrosszabb példája! A szörfözésről is ezt mondták és hát élek-halok érte. Bár melyik sportért nem? Na jó most még magamnak sem tudok jó példákat fel hozni.~*gondolom végig az első szörfös napom mikor sikeresen szét törtem az egyik ismerősöm deszkáját. Mit mondhatok azóta sem ad kölcsön egy deszkát sem.*
-Sportolsz valamit?*kérdezem tovább érdeklődve és ráfekszek a vízre.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-05-05, 6:10 pm

*Nem zavarja a társalgás enyhén hézagos volta, és még azon a kérdésen sem akad fenn, hogy mióta cigizik. A kioktatással már más lenne a helyzet, de szerencsére egyelőre nem kerül terítékre. Addig is ellenőrzi még párszor, hogy áll a haja száradás szempontjából. Egy kis idő még kell, addig még marad, az inget azonban már magára vette- igaz, begombolni nincs már kedve, és a nadrágot is visszahúzza, úgy telepedik vissza a törölközőre. Addig is szájában a cigi, hát most kiveszi, kifújja a füstöt, aztán elnyomja a medence szélén és belemélyeszti a zsebébe.*
- Több marad nekem. *von vállat egykedvűen és kihúz egy újabb szálat, néha meglepően sokat cigizik, de a láncdohányos fogalmától azért még nagyon is messze áll, szerencsére. Nem is él hal ezért, hanem csak kell valami, ami lenyugtatja, vagy éppen feldobja, és erre a cigi a jó szerinte, mert nem hajlandó elismerni, hogy netán gyógyszerre is szüksége lenne. Minek azt, ő nem beteg. A sportra megrázza a fejét. *
- Túrázni szoktam, de az nem igazán számít sportnak. Te? *kérdezi, még van egy fél cigije és néhány vizes tincse, aztán ha mindkettőt letudta, akkor majd megy. *

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-05-05, 6:39 pm

*Az uszodában robbant jó idő van, de már elég időt töltődtem itt és a lábam is kezd zsibbadni. De azért befejezem a beszélgetést. Nem szeretnék bunkó lenni. A dohányzós témán elcsodálkozok egy kicsit. Bár ismerek jó pár embert aki dohányzik. Inkább átugrom a kioktatást rész és felteszek egy másik kérdést. A válaszra bólintok és oda úszok a medenceszéléhez, hogy feltudjam húzni magam.*
-3 éves korom óta intenzíven sportolok. Nagyon sok sportok próbáltam ki, de a mostani nagy szerelmem a szörfözés. Bár a küzdő sportokat is szeretem. Főleg a karatét.*Mondom miközben megtörölközök. A hajam most is elégé vizes, de csak meg dörzsölöm. A vizes vörös tincsek az arcomhoz ragadnak, de nem is bánom hamarosan úgy is meg szárad.*
-Ha meg vársz együtt is mehetünk egy darabig. Úgy látom, hogy te is készülődsz. Öt perc alatt kész vagyok.*mondom neki miközben bemegyek az öltözőbe. A zuhanyzást most elfelejtem csak felkapkodom a ruháimat. Vagyis inkább felveszem mert egyáltalán nem kapkodok. Mikor kész vagyok a vizes ruhákat be dobom a táskába és indulok kifelé. Ha még ott van akkor együtt megyünk egy darabig, hanem akkor csak egyedül megyek. Mikor felérek a szobába Tequila álmosan nyöszörögni kezd. Adok neki enni és leülök pihentetni a lábam. Ekkor elkezd korogni a hasam. Emiatt az ebédlőbe megyünk Tequilával.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-05-05, 7:03 pm

- Aha. Küzdősportok... nem lehet rossz. *feleli. Az önvédelem nála nem megy sportszámba, de ha kell, lány létére olyan jobb horgot tud bemutatni, bal egyenessel támasztva, hogy szerencsétlen áldozat legalább csillagokat láthat tőle, egy egész tejútra valót, rosszabb esetben meg orr- vagy állkapocs törést is kaphat mellé ajándékba. Ám azért még mindig a pálcája az első eszköz, amit használ, a többit csak, ha muszáj.*
- Oké. *bólint rá az ötletre, addig is teljes lelki nyugalommal szívja el a kezében füstölgő fél szál cigit és feláll, amint elnyomta. Az inget begombolja félig, annál tovább nem strapálja magát, a törölközőt a vállára veti és zsebeibe mélyeszti a kezeit. hamarosan befut a lány is, és elindulhatnak felfele, a tornyok irányába. A tornyokhoz közel azonban útjaik elválnak, ő egyenesen a Cruoris klubhelyiségébe megy, onnan meg a szobájába. Mára lefoglalja az a könyv, amit még az este hagyott ott az éjjeli szekrényen befejezetlenül. *

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-05-12, 5:02 pm

*Úszni van kedvem, ezért az Óceán alatti barlangrendszer a cél, hova a szürke fürdőgatyámban és egy fehér pólóban megyek, lábamon papucs, vállamon pedig egy törölköző. Louis nem jön velem, ő a szobában maradt inkább. Mellékesen varázspálcám is velem van, de csak egy szimpla úszást tervezek, de jobb félni, mint megijedni, én azt mondom. Lecsattogok a lépcsőn, és meg se állok az uszodáig, majd a kellemes hangulatot árasztó helyen ledobom a pólómat, a papucsot, törölközőt, pálcát, csinálok pár karkörzést és rövid bemelegítést, aztán egy fejessel a vízben landolok. Úszok néhány laza hosszt, aztán meghúzok párat, aztán ismét lazább tempót veszek fel, és néha pihenni is megállok, mi abból áll, hogy kiülök a medence szélére, és lábamat lóbálom a vízben, közben mindenféle dolgon gondolkodom az iskolával, az ismerősökkel, barátokkal kapcsolatban, és szüleim és az otthoniak is eszembe jutnak.*

Vendég

*Mostanában a macskaszerű közlekedést egészen megkedvelte úgymond, mióta sikeresen bejutott egy egész fiúhálóba, sőt még egy ágyba is. Igaz, ő aludni akart, erre meg lenyúlták a kését, hát bosszankodott is rajta egy kicsit, meg történtek ott egyéb dolgok is, de hát ez most nem is érdekes igazából. A szokásos céltalan bolyongás a mai fő téma- mint sokszor máskor is, mióta itt van. Újabban Giselle-t, hogy ne tegyék tönkre újból, a szobájában tartja, az ágyában. A szobatársnőket a lábuknál fogva lógatja fel a plafonra, ha bármivel is próbálkoznak a babája ellen. Lehet, hogy ők is érzik a néha előtűnő gyilkos pillantásokat, ezért is nem kommentálnak, de még csak közeledni sem közelednek hozzá. Szó mi szó, ismételten felfedezni indult, s eközben elérte a barlangrendszert is az óceán alatt. Kisebb kóválygás után végül itt köt ki, egy nagyon is uszodának tűnő valamiféle... hát nevezzük helyiségnek. Már lassan nem is meglepő, hogy a nap nagyrészében, ha egyedül van, az arckifejezése unott vagy álmodozó, no meg szokás szerint nem pislog, s elvan a gondolatai között. Most is a fal mellett áll meg, s meredten kezdi bámulni a vizet, az sem tűnik fel, hogy valaki más már itt van és a jelek szerint úszáshoz készülődik (ugyan mi más is lehetne napirendi ponton ezen kívűl?) . Jó hosszú másodpercek telnek el így, végül csak megemeli a fejét és körbeforog testestől-szemestől, mígnem a látóterébe beúszik az idegen is.*
-Ha akarod, segítek megfulladni. *trillázza gonosz mosolyra húzva a száját. Ugyan ő maga iszonyodik a víztől, más öngyilkossági vagy éppen gyilkossági hajlamában szívesen segédkezik.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-05-12, 5:22 pm

*Szeretek úszni, de erre mostanában nem űztem ezt a sportot, na de majd ma délután. Az ebéd utáni rövid sziesztázás után jókedvűen csattogok le papucsomban az uszodáig, hol be is ugrok a vízbe egy rövid bemelegítés után. Kb 15-20 percig úszok folyamatosan, aztán kiülök pár percre pihenni, aztán újra folytatom, de azt nem hallom meg, vagy veszem észre, hogy más is van itt. Egyszer csak, mikor felbukkanok levegőért, és egy lány hangot hallok meg, ami olyat mond, hogy egyből megállok, és kiúszok a szélére, hogy jobban lássam az illetőt. Külsőleg amúgy aranyos lánynak tűnik, de biztos nem az, ha ilyeneket mond, hogy segít szívesen megfulladni, vagy legalábbis én ezt értettem.*
- Mit mondtál? *kérdezek azért vissza, és végigmérem a lányt. Kifejezetten nem néz ki szerintem egy pszichopatának, de bármi lehet, főleg látva azt a gonosz mosolyt az arcán.*
- Had kérdezzem már meg, te mindenkivel ilyen kedves vagy? *érdeklődöm kimászva a partra, hogy ne kelljen felnéznem rá a medencéből, hanem így teljes 183 centis magasságommal tudjak előtte állni. Fürdőgatyámból és hajamból csöpög a víz, de nem megyek el törölközőért, talán jobb nem hátat fordítani a szőke leányzónak. Valamiféle magyarázatot várva állok a medence szélén, és mellkasom előtt keresztbe fűzöm a karjaimat.*

Vendég

*Nem kell sok hozzá, hogy ezzel a megszólalással kicsalogassa a vízből az ismeretlen fiút úgy csöpögve, lucskosan, ahogy van. A vízcseppeket ő szívesen felcserélné vércseppekre, de azután takarítani kell és különböző vegyszerekkel még egy ordináré mugli is ki tudja mutatni, hogy itt vért ontottak. A keze azért mégis végigsimít a szoknyája alatt, a combja felső részére felcsatolt tokon. Benne rejtőzik Hella, a recés kése, amit állítólag Rambo is megirigyelhetne.*
-Azt, hogy ha akarod, segítek megfulladnod. Szíves örömest. *közelebb perdül az illetőhöz, s immár csak három lépés választja el őket egymástól. Igazán kicsi táv, de feltűnhet a testtartása enyhe ringatózása, mintha bizonyos ritmusra tenné, meg a merev tekintete, ugyanakkor babaarca azt sugallja, hogy nem tudna ő egy légynek sem fájdalmat okozni. Hogy ez mekkora tévedés...*
-Csak azokkal, akik alkalmat adnak rá. *itt már nevet is halkan, de a gonosz vigyor ott ül az arcán, s a szemei szinte mániákusan bámulják hol a vízcseppektől pöttyözött mellkast, hol a nedves hajfürtökkel keretezett, csinos arcot.*
-De, ha akarod, fel is darabolhatlak. Nem nagy munka, ha megülsz a fenekeden. *érdekes, hogy a szavai olyanok, mintha barátkozni akarna, a tartalmuk viszont hajmeresztő, provokáló és sértő. Bár pont emiatt, talán nem nehéz eldönteni, hogy két pofonnal vagy gúnyos mosollyal jutalmazza értők őt az ember.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-05-12, 5:57 pm

*Az úszásomat egy lányhang szakítja meg, aki elég érdekes ajánlatot tesz, és én ki is szállok a medencéből, és visszakérdezek, jól hallottam-e, amit mondott, de mikor megismétli, rá kell jönnöm, hogy igen. Felhúzott szemöldökkel tekintek le a szőke leányzóra, ki nem tűnik vérszomjasnak, de úgy tűnik, mégis az. A lány közelíteni kezd, és én inkább oldalra lépek, és közelebb araszolok a pálcámhoz, de nem fogok elfutni.*
- Ó, és akkor én ezek szerint alkalmat adtam rá? Talán az zavart, hogy tök normálisan úszkáltam? *teszem fel a kérdést, és igen, kissé ideges vagyok, de ki ne lenne az a helyemben? Pálcámat elérem, kezembe fogom, de egyelőre csak leeresztett jobbomban lapul, de tettre készen. A szőke lányt elsősnek gondolom, én másodikos vagyok, el tudnék bánni vele, de amíg csak fenyegetőzik, addig nem bántom. Mikor feldarabolós szavait hallom, cinikusan felnevetek.*
- Na persze, mert majd halál nyugodtan hagynám, hogy csak úgy feldarabolj nem? Hát normális vagy te? *teszem fel a költői kérdést, mert ha csak ez nem egy hatalmas szívatás, akkor a szöszi biztos őrült, de úgy komolyan.*
- Nem volt gyerekszobád, hogy ilyenekkel próbálod lekötni magad? *kérdezem, és talán ezzel magam alatt vágom a fát az ismeretlen lánnyal szemben, mert kötözködésnek veheti, és hát igazából az is, de tényleg érdekel.*
- Egyébként ha már így összefutottunk, Patrick vagyok. Elárulnád a neved? *próbálok kicsit barátságosabb oldalról bemutatkozni, de kezet nem nyújtok, a kis pszichopata még le találná nyisszantani, az meg hát finoman fogalmazva se lenne kellemes.*

Vendég

*Nem zavarja az oldalra lépés, legyen hát. Ő megáll ott, ahol van. Türelmes. Árgus szemekkel lesi a srác minden mozdulatát, amit csak be tud mérni. Néha a feje kicsit lejjebb bukik, néha feljebb, a tag mozgásától függően. Olyan, mint egy vadász, aki becserkészni készül a vadat, majd leölni és megnyúzni (mondjuk). *
-Dehogy zavart, te buta. Hiszen tökéletes helyen vagy. Sok víz egyenlő fulladás. Tökéletes helyszín egy kis szórakozásra. *neveti el magát, miközben pörögni-forogni kezd a tengelye körül. Ha eddig kétséges volt, őrült-e vagy sem, hát most itt a válasz: őrült. Méghozzá felfegyverzett őrült, de hát erről a szépséghibáról a fiúnak nincs honnan tudnia. Ugyan az idegesség jeleit nem veszi észre, annyira számára nem szemmel láthatóak, de a ... "szagát" megérzi. Mint egy vad a vér illatát, ő úgy reagál a félelemre, s a szíve máris robbanáshatáron van a gyönyörtől, hogy ez itt előtte ideges, sikerült kizökkentenie.*
-Persze, hogy nem. Te viszont vak lehetsz. *hirtelen áll meg okoskával szemben, s merev, ezúttal szinte ijesztően semmitmondó arcát egyenest rászegezi. Száját kinyitja, s leheletféleképpen formálja a szót "ŐRÜLT" . Aztán elvigyorodik, hogy értelmet nyerjen, saját magára célzott.*
-Volt... Egy ideig. *sajnos úgy érzi, minden kérdést meg kell válaszolnia, még azt is, ami szólás-mondásnak és költőinek minősül.*
-Eeeeemeeeerald. *dalolja egy újabb túra körbeforgás-pörgés közepette. A végén lefékez és ránevet Patrickre.*
-Te nem félsz egy picit sem a víztől? Mert mi van, ha beleöntenek egy adag betonba és ledobnak egy mólóról, mint a maffiás filmekben? Hmmmmm? *szinte belemászni igyekszik távolról Patrick arcába, legalábbis azt a fajta zavaró ráhatást próbálja gyakorolni éppen.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-05-12, 6:33 pm

*Nem gondoltam volna, hogy ilyen emberrel is összefuthatok itt a Mysterio-ban. Van pár érdekes egyén, de ez a szőke biztos hogy a csúcsán áll ezeknek a személyeknek.*
- Hát én nem ezért jöttem ide, hogy egy kislány belefojtson a vízbe. *mondom kicsit talán gúnyos hangnemben. Igaz, hogy a hideg is kiráz ettől a lánytól, de félni nem félek tőle, most már pálcám is a kezemben van. Felteszek neki néhány kérdést, és teljes higgadtsággal kezd el pörögni, és suttogni azt a bizonyos szót, ami igazából már sejthető volt.*
- Gondolom addig lehetett gyerekszobád, míg a szüleid rá nem jöttek, hogy téged kezelni kell... de ahogy látom, az orvosok is csődöt mondhattak... *jegyzem meg, ezzel talán magamra haragítva a lányt, de ha ő fenyegetőzhet és csinálhat amit akar, én miért ne tehetném ugyanezt? Egyébként én próbálok kicsit barátságosabb oldalról közelíteni hozzá, és bár elmondja a nevét, én semmi ilyen szándékot nem érzek irányából, és hát úgy vagyok vele, hogy jó, tudok én máshogy is játszani, van ilyen énem is.*
- Várj, had gondolkozzam... nem, nem félek egyáltalán. És tőled se, ha már itt tartunk. Egy csonka gyerekkorú személy lehetsz, aki így éli meg azt, hogy nem kapott rendes nevelést... igazából csak sajnálni tudlak... *mondom cseppet sem kedvesen. Ritkán vagyok ilyen, nem ez az én stílusom, de nem hagyom, azt higgye Emerald, hogy megijedek tőle. Látom a másikon a szándékot, hogy idegesíteni akar, és ez kicsit bevallom sikerül is, borsódzik a hátam a szőke lánytól, valahogy árad belőle a nyugodtság, de egyben ott van a kisugárzásában valami pszichopata.*
- Ha már a félelemnél járunk... te nem félsz, hogy valaki, akit egyszer megfenyegetsz, rendesen ellátja a bajod? *kérdezem picit félrefordított fejjel. Ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül én lennék az, aki megleckézteti kicsit az őrült leányzót, de ki tudja, mit hogy az igen közel jövő.*

Vendég

-Nem mondta még neked senki, hoooogy.... vigyázz..... mert a farkas nem roooossz..... de Piroska baltáááás....? *direkt nyújtja el a szavakat és mellé vigyorog zakkant módon, susogja a szótagokat és közben pörög pörög, meg nem áll, de nem is szédül el egykönnyen. Mikor már érzi, hogy mégis sok lenne a jóból, szépen abbahagyja, s leül a földre. A víz nem zavarja különösebben, a ruháját majd megszárítja egy-kettőre, amikor elindul innen vissza.*
-Az orvosaimat meg akartam nyúzniii hehehehe.- *akárhányszor eszébe jutnak ezek a kellemes emlékek, mindig jön, hogy megismételje valakin. Azért feltételezhető, hogy Patrick nem örülne neki, ha megnyúznák itt helyben.*
-Engem? Sajnálni? Vigyáznék a helyedben, mit ejtesz ki a szádon. *sziszegi lassan olyan hirtelen feltörő dühvel, ami nem egy, nem két embert már egy lépés hátrálásra késztetett eddig. Hogy Patrick ebbe a kategóriába esik-e, édesmindegy, de ha tovább pszichologizál itt neki, meg fogja próbálni megcsonkítani minimum.*
-Nem igazán. Szeretem a kínzást. *már megint átcsap virágos jókedvbe a kedélye. Abszurd gyorsasággal váltogatja a "maszkjait", azaz a hangulatát.*
-Nézd... *előre tartja a jobb kezét és rákezd a mondókára, amit végül is elmondhatja, hogy Azrael szerettetett meg vele.*
-Ez elment vadászni. *hátra hajlítja a mutató ujját.*- Ez meglőtte. *most a középső ujját is.*- Ez hazavitte. *ez a gyűrűs ujja volt.*- Ez megfőzte. *íme a kisujj a negyedik a buliban.*- Ez az icike-picike pedig mind megette. *és elért a csukló hátra hajlításához is, ami jelen esetben csak hátborzongatóan kattan egyet, de semmi egyéb baja nincs.*
-Tudod, milyen az, ha így törnek szét darabonként? *susogja kéjes vigyorral a képén Patrickre meredve.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-05-12, 7:39 pm

*Valamit magyaráz az őrült csaj Piroskáról meg a farkasról, de mivel elnyújtja a szavakat, és egyébként is pörög, így nem teljesen értem, de talán jobb is így. Hamarosan Emerald leül a földre, vagyis mondhatni szinte a vízbe, de nem zavartatja magát. Magamban elgondolkodom, hogy hogy vehettek fel egy ilyen lányt a Mysterio-ba, hisz fokozottan közveszélyes, és meg merem kockáztatni, hogy önveszélyes is.*
- Na az már ciki, ha az orvosok se bírtak veled... *jegyzem meg félhangosan, majd elmondom, hogy igazából kicsit sajnálom, hogy ilyen lett a személyisége, de ezen felkapja a vizet. Érzem azt a nagy erejű dühöt, hihetetlen, hogy egy ilyen kicsi lányból, -mert hogy nem égimeszelő, és vékonyka is- ekkora negatív érzelem tud kitörni. Pici lépést teszek hátra, de nem, még mindig nem tervezem, hogy elmenekülök innen.*
- Szólásszabadság van kedves Emerald, azt mondok amit akarok... nem tudom feltűnt-e, de elég durva kínzásokkal fenyegetőzöl, és amit én mondtam, az még nem is durva ahhoz képest. És még egyszer ismétlem: Nem. Félek. Tőled. *hangsúlyozom ki a szavakat, hiszen nem fogom neki megadni azt az örömöt, hogy félni lásson, hisz nem is érzek ilyenfajta érzelmet.*
- Lehet, hogy más megfutamodna, de nem én. *tény, hogy hátborzongató jelenség ez a lány, nem szívesen futnék össze vele még egyszer, de ha már egyszer a sors így összehozott minket akkor nem hátrálok meg.*
- Na ne mond, szereted a kínzást? Ha nem mondod, rá se jöttem volna! *nevetek fel ironikusan, majd a mosoly lehervad az arcomról, mikor látom, mit csinál magával. A fájdalom nem igazán látszik rajta, inkább halál nyugodt, miközben épp az ujjait, kicsivel később pedig a csuklóját hajlítja hátra. Bevallom, a hideg futkos a hátamon, és be kell valljam, nem vagyok gyenge idegzetű, de azért ez kicsit sok.*
- Te jó ég... *motyogom magamnak, és egy rövid időre belegondolok, hogy ha ezt képes tenni saját magával, akkor mással mire képes. Még szerintem rosszabbakra, mint amiket említett eddig. Pár másodpercig megfordul a fejemben, hogy talán menni kéne, de gyávaságnak tartom, noha lehet az lenne az okosabb megoldás. Még megvárom néhány húzását, aztán elmegyek.*
- Képzeld, én nem vagyok ennyire eszement, hogy a saját csontjaimat eltörjem, és más se tett még ilyet, szóval nem, nem tudom milyen érzés, és hogy őszinte legyek, nem is szeretném megtudni. *mondom határozottan, és nem veszek tudomást a kisugárzásáról, mellyel tudom, hogy engem akar kikészíteni.*
- Ezt ha megmutatnád a magiszterednek, vagy igazából bármelyiknek, kíváncsi vagyok, mit szólna... *nem tudom melyik házba járhat, talán az inflába, de az exot kizárom, már láttam volna szerintem.*

Vendég

*A továbbiakban nem szentel semennyi figyelmet az orvosokra tett megjegyzésnek, hiszen ezt a témát már kivesézték eléggé alaposan- részéről. Az viszont már érdekesebbnek bizonyul, hogy kicsit hátrébb lépett előle Patrick. Elégedetten elmosolyodik.*
-De hát én nem is fenyegetőztem. *jegyzi meg felháborodott arccal a következő megszólalásra.*- Egyszerűen csak megkérdeztem, segítsek-e. Hogy te mennyire modortalan vagy. *morgós-duzzogós arcot vág és sértődötten félrefordul, csak a fülét hegyezi, miket szed még ki magából Patrick. Erre sem kell sokat várnia.*
-A kínzás művészet. Egy magadfajta tudatlan nem érhet fel ehhez a zsenialitáshoz. *regéli, miközben megbűvölten bámulja tíz kis ujjacskáját, amiket maga elé tart, mintha most lakkozta volna frissen a körmeit. Nemsokára már a kezét hajlítgatja teljes átéléssel, s ugyan nem törik el egyetlen porcikáját sem, csak a csuklója kattan egy jelentőségteljeset. Neki ez dallamos, nem hátborzongató.*
-Nem én törtem el magamnak. *jegyzi meg csak úgy mellesleg hangnemben. Most nincs kedve hozzátenni, hogy egy csúnya, gonosz vámpírral futott össze még Seol szigetén és ő intézte el ilyen szépen, no meg belelökte a vízbe, s majdnem megfullasztotta. Na igen, átélt egy-két ínyecséget Azraelnek hála, de csak megúszta. Giselle-t meg azóta hét lakat alatt tartja. A babája nagyon fontos számára. Még az anyja varrta neki azt a borzadájt.*
-Nem gondolod, hogy logikusan, ha nem ismernék az aktámat, fel sem vettek volna? *negédes mosoly szalad végig az arcán, miközben felhúzza térdeit maga elé és átöleli őket, az állát meg a térdére támasztja.*
-Te is csak egy unalmas, hétköznapi emberke vagy. Milyen kár... *jegyzi meg dönnyögve. Elvégre örült volna, ha egy kicsike szadizmus lakozik Patrickben. Férfiakkal elszórakozni a legélvezetesebb.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-05-12, 8:29 pm

*Komolyan a hideg is kiráz ettől a csajtól, de nem futok el előle, határozottan mondom neki amit mondok.*
- Ó elnézésedet kérem, ha megsértettelek... de úgy tűnik, mindkettőnk szótárában más szerepel a "modortalanság" szó magyarázatánál... *mondom cinikusan, majd hallom, hogy mennyire tudatlan is lennék, amit nem veszek a szívemre.*
- Hát, hogy őszinte legyek, nem is szeretnék "felérni ehhez a zsenialitáshoz", ahogy te fogalmaztál. Köszönöm szépen én jól vagyok így... *nem tartom magam visszahúzódónak, és olyannak, aki ne állná meg a helyét egy feketemágus képzőben, de hogy szadista lennék? Nem mondhatnám. A következőkben meglepetten figyelem a kis mutatványát az ujjaival és a csuklójával, és ha eddig bárki kételkedett volna abban, hogy Emerald őrült, akkor most már száz százalékig biztos lehet benne.*
- Ó, ellenséget is szereztél már? Most lepődjek meg? *kérdezem ironikusan, és úgy döntök, lassan elegem lesz a csaj hülyeségeiből. *
- Lehet, hogy az aktád nem tartalmazott mindent... mindenesetre ha én lennék magiszter, biztos nem hagynám, hogy ide járj. *jegyzem meg csak úgy mellékesen, gondolom, mennyire érdekelheti a szőke lányt az én véleményem.*
- Ízlések és pofonok... sokan elfogadnak így, és bármennyire fáj neked, nem fogok álmatlanul forgolódni este az ágyamban amiatt, hogy te nem szimpatizálsz velem, elvégre ez az érzés kölcsönös. *felelem nyugodt hangnemben, és a lánynak nem hátat fordítva odahátrálok a pólómhoz, és felveszem kissé még vizes testemre és a papucsomba is belebújok, törölközőmet pedig a kezembe veszem.*
- Úgy gondolom, elég volt a társaságodból. Nem mondhatnám, hogy élveztem, őszintén remélem, hogy nem találkozunk többet. *mondom, és csak biccentek a medence szélén ülő lánynak, majd kimegyek az uszodából, és mivel nincs túl meleg, ezért a szobám felé indulok átöltözni, vizes nyomokat hagyva magam után a folyosón.*

Vendég

*Vállat von. Igaz, hogy néha két lábon járó lexikon is lehetne, de éppen nincsen kedve "felütni" magát a modortalanság elemzése résznél. Ahhoz túlságosan is lefoglalja mostm hogy újból elkezdjen dűlöngélni és még jobban elmélyítse a véleményt, hogy őrült.*
-Ki beszélt itt ellenségről? *néz lesajnálóan Patrickre. Azrael nem ellenség. Azrael a leendő első trófeája, ha valaha is sikeresen bérgyilkossá avanzsál, miután befejezte itt a tanulmányait.*
-Puhány vagy. *ő meg vállat von erre. A magiszterek a hülyék, ha beeresztették őt ide egy báránykákkal teli akólba, ahol végtére is kedvére szórakozhat a kis fekete bari egy késsel és némi sötét humorral megfűszerezve a végeredményt.*
-Ne mondd soha, hogy "viszlát", mert elűzi a holnapoot... *csak ennyi a reakciója Patrick távozására. Nem mondhatni, hogy sajnálja vagy valami, inkább csak dudorászni kezd, még ül egy kicsit, belelógatja a lábát a medencébe szélről, végül felhúzódzkodik és úgy, félig-meddig vizesen, ahogy van, visszaslattyog az Inflatus bázisára jobb dolga nem lévén.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-06-26, 9:03 pm

*Látja, hogy a lányt szórakoztatja a viselkedése, így ennek nagyon örül. Rég mulatott ilyen jól, az is biztos, főleg egy nő társaságában. Így most jól elpoénkodnak, és a lány kapja is ezerrel a bókokat, amolyan fura hülye módon. De hát ő már csak ilyen.*
- Igen, vámpír és vérfarkas. Azokkal tudok szolgálni, már amennyire ez lehetséges. Miért ez ennyire meglepő? *kérdez vissza, mikor látja, hogy Jackienek hogy elkerekedtek a szemei és észreveszi azt is ám, hogy milyen kíváncsi, vajon honnan szed elő majd ijeneket. Mármint vérfarkast meg vámpírt.*
- Inkább az, hogy amerikából jöttél. Bár még nem jártam ott, de ők olyannak tűnnek. Na jó, igazából csak egy amerikai embert ismerek, és ő nagyon is életvidám. Meg a maga módján bosszantó, de ez most nem fontos. *teszi hozzá kissé fancsali képpel, visszaemlékezve a Gingerrel való találkozásra, ami nem sikerült túl fényesen. Legalább is az első, de a többi az már jó lett, úgyhogy nem probléma a csaj.*
- Beduin? Na az azért nem, de elég közel jársz. Legalább is az éghajlatot tekintve. *vigyorog a csajra, miközben akkor haladnak is tovább, egyenesen az uszoda irányába. Közben észreveszi, hogy Jackie milyen furán viselkedik. Vagy is inkább úgy, mint a filmekben a nők. Hajdobálás, nevetgélés meg hasonlók. Már csak a mellrázás hiányzik, amin Tom csak vigyorogni tud.*
- Szpondeuszban és daktilusban? Hát olyat nem tudok, de majd csak kitalálok valamit a hölgynek. *szól a lánynak, miközben elérnek az uszodához, ahova Jackie sikeresen be is rángatja, de azonnal egy padon foglal helyet, és a deszkáját tologatja maga alatt.*
~ Fura csaj, de nagyon kedvelem. Felüdülés a régiekhez képest. Na jó, csak egyhez, de mindegy… váááá…~ *morog egyet magában és inkább maga elé figyelget, de még nem ül le a padra.*
- Hogy deszkázni? Hát azt nem, max szörfözni vagy motorozni. Közelebb áll hozzám ez a kettő. Amúgy nem is kell három óránként felkelni a gyerekhez. *teszi még hozzá vigyorogva, és érti a célzást, vagy legalábbis érzi, hogy most már elég a nyomulásból meg hasonlókból, így visszafogja magát, s most zsebre tett kézzel hintázik a sarkán.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-06-26, 9:43 pm

*Első ránézésre humoros sráccal hozott össze a sors, másodikra pedig egyenesen érdekessel, aki bizonyos témákról többet tud, mint a korabeliek. Éppen ezért érdeklődöm felőle, de nem kapok kielégítő magyarázatot, így felhorkanva veszem ezt tudomásul, mert bár szeretem jártatni a számat, pletykálkodni méginkább, és annak szerves része a másik meghallgatása, de úgy látom, ezt ismét jelezni kéne...*
- Miért ne lenne meglepő? Nem hallottam még mástól, hogy vámpírral és vérfarkassal szolgál. Különben is, hogy érted ezt? *felem gyorsan, kérdésemmel remélhetőleg egyértelművé téve, hogy mesélést várok a másik részéről. Helyette mást magyaráz meg, ami érthető, és bólintok is, mert bár saját népemet nem tartom különösen vidámnak, azért senkit nem lincselhetek meg, mert ez a véleménye rólunk, de mégis, ismét érdekes témát hordoz magában a kijelentése...*
- Kiről beszélsz? *kérdezősködöm csillogó szemekkel, hátha kifejti, de nem állok meg itt...* - Miért bosszantó? *tudakolom továbbra is, hiába közölte a srác, hogy nem kifejezetten fontos. Terelésem felesleges, ugyanis mint kiderül közel járok, éppen ezért gondolkodom tovább, viszont annyira kíváncsi vagyok, hogy kedvem sincs tippelgetni, a választ szeretném hallani.*
- Szabad a gazda. *mondom várva a megoldásra, s hamarosan már a bóközönt próbálom megállítani, ám a szavakra csak biccentek, inkább nem folytatom tovább, nehogy értelmetlen, számomra kínos beszélgetésbe keveredjünk. Eközben érkezünk meg az uszodába, ahol egy gyors terep szemle után készülget a tervem, egy kérdéssel egybekötve.*
- Akkor megtanítlak! Gyere! *pattanok is fel, hiszen fenekem már nem fájlalom, többször estem nagyobbat, s ellentmodást nem tűrően pattanok fel, hogy kézen fogva őt, gurítsam alá a deszkát óvatosan, és tartsam is a vállánál, míg egyértelműen arra várok, hogy ráálljon.*
- Próbáld megtartani az egyensúlyodat, én meg egy kicsit megtollak, rendben? *kezdek bele a tanításba, s valóban lassan kezdem el tolni, ha beleegyezik, eleinte a medence szélén, figyelve rá, hogy ne törje magát össze.*
- Rendben vagy? *kérdezem is tőle, ha esetleg teszi amit mondok, ha pedig ellent mond, akkor durcás képpel várom, hogy beleegyezzen, mivel addig meg sem szólalok. Női technika.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-06-26, 9:54 pm

*Azt már nagyon is észrevette, hogy Jackieből egyszerűen folyik a szó, amolyan hétköznapiasan szófosása van, de ez nem különösebben zavarja Tomot. Ő csak élvezi, hogy van egy beszélgető partnere, aki mellesleg nem is néz ki rosszul, és emellett érti a poénokat. Viszont ahogy a lány csak kérdez, Tom felnevet mély hangján. Tetszik neki a lány, főleg ez a stílus.*
- Atya ég, te mennyire kíváncsi vagy. De ha már így kérdezed, akkor elmondom. Ahol lakom, ott a közelemben élnek vérfarkasok, itt pedig vámpírok. Találkoztam is már egyel, vérfarkassal meg annál többet. *pillant Jackiere, hogy kielégítő ez a válasz, ha pedig nem, akkor majd kiegészíti még. Viszont arra, hogy az ismeretlen leányzó, azaz Ginger miért bosszantó, ismét felnevet.*
- Leginkább azért, mert az első két találkozásunk nem sikerült túl jól, de azóta minden megoldódott. Egyébként Gingernek hívják, ő is Cruoris-es. Lehet, hogy már találkoztál vele az órákon. Vörös hajú, beszédes lány ő is. *válaszol Jackinek, miközben elérnek az uszódába, ahova a lány be is rángatja.*
- Na jó, Szingapúr. *teszi még gyorsan hozzá, ha már szabad a gazda a származását illetően. De Jackie nem nyugszik, most gördeszkázni akarja megtanítani, amin Tom meglepődik, s szemei nagyra nyílnak. Aztán vigyorogva bólint egyet, hogy benne van a dologban. Így most rálép a deszkára, úgy, mint amikor szörfözni szokott, és hagyja, hogy a lány megtámassza és megtolja egy kicsit.*
- Huha… ez de fura már… tök más, mint a szörfdeszkán, de ez is jó. *mosolyog a csajra, és ha az engedi, akkor elengedi őt, és megtolja magát egy lábbal, miközben egyensúlyozik a deszkán, és megpróbálja a lábát mozgatni előre hátra, amivel tudja irányítani azt. De persze csak óvatosan.*
- Na, milyen? Nagyon béna vagyok? *pillant fel az egyensúlyozásból, aminek következtében nem veszi észre, hogy a medence széléhez ért, és így most egy fejessel sikerül a vízben landolni.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-06-26, 10:06 pm

*Egy kis győzködés után, megindul a fiúból a szó, még mindig nem számomra elégséges mértékben, ám kíváncsiságom egyre nő, így kezdem el siettetni a kezemmel jelezve mindazt, hogy beszéljen tovább.*
- Hú... mesélj először a vámpírokról, hogy hogyan találkoztál velük, és aztán a vérfarkasokról! *szólítom fel csillogó szemekkel, előre izgulva, mintha egy rémtörténetet hallanék, és kissé közelebb is szegődöm, nehogy elszalasszak akár csak egyetlen szót is a történetből, melyet valószínűleg hallani fogok.*
- Sajnos nem ismerem, de biztosan jól kijönnénk. *vigyorgok Tom-ra, kíváncsian, hogy vajon észreveszi-e a szavak mögött húzódó gyerekesen játékos, de mögöttes tartalmat. Végül a fiú származására is fény derül, mire csak kissé eltátom a számat, és elismerően bólintok neki, de természetesen érdeklődésemet nem lehet kiölni belőlem.*
- Nem gondoltam volna. Mesélj, milyen hely? *kérdezősködöm tovább, mígnem elérünk egy nem betervezett, de mégis csábító célponthoz, így immár a beszélgetésünk az uszodában folytatódik tovább, nem is akárhogyan, hiszen ördögi tervem, illetve a víz jelenléte lehetővé teszi, hogy egy kis figyelemeltereléssel nemsokára patakokban csorogjon le a nedvesség Tom-ról. Éppen ezért kezdem el, a szerepemet jól játszva tanítgatni a srácot, s egy idő után ugyan kelletlenül, de elengedem.*
- Igen, kicsit más... *kezdenék is bele, mikor éppen a következő kérdése után egyszerűen fejest esik a vízbe a srác, ezzel önmagától beleesve csapdámba. Na tessék, Jackelyn McKinney akkor is tarol, ha elront valamit. Nagyot kacagok, hiszen pont erre várok, úgy indulok közelebb a medence széléhez, előre óvatosan, megkapaszkodva a korlátba, bele ne rántson a másik, míg kezemet nyújtom.*
- Sajnos nem, egyenlőre nagyon béna vagy. *kuncogok, de a hangsúlyból érezheti, hogy nem így gondolom, csupán viccelődöm vele. Ha elfogadja kezemet, óvatosan kihúzom, és gyorsan odébbtáncolva kerülök biztonságba, nehogy elkapjon, és galád módon bedobjon...*
- Egyébként ügyes voltál, szeretnél még gyakorolni? Már úgy is mindegy a ruhádnak. *vigyorgom, a válaszára várva, hiszen aszerint fogok cselekedni a továbbiakban. Egyenlőre túlteng bennem az energia, de ki tudja, hogy meddig tart ki, hiszen elég későre jár...*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-06-26, 10:21 pm

*Na igen, ha már szófosásról van szó, abban Tom sem marad el, az egyszer biztos. Így lendül bele a mesélésbe, hogy hogyan is találkozott vámpírokkal és vérfarkasokkal. Suttogóra fogja a hangját, mint aki épp rémmesét mesél, közben settenkedve jár a folyosón, mint valami régi gyerekmesében, mikor a gonosz meglepi a főszereplőket.*
- Egy éjszaka a sötét erdőben boklásztam, mikor hirtelen egy vámpír tűnt fel előttem, vörös szemei villogtak a sötétben, éhesen nézve prédáját. Hirtelen felém rontott, épp hogy ki tudtam térni előle, de még így is olyan sebességgel mozgott, amire normális ember nem képes. Bőre fakó volt, arca torz az éhségtől. Csak egy hajszálon múlt, hogy fel nem falt. Valahogy így. Hamm… *csattintja össze a fogait, elég jól hallhatóan, közben komor arcot vág, s kezeivel elkapja a lány derekát. De aztán mosolyogva elengedi, s haladnak tovább.*
- A vérfarkassal pedig Szingapúrban találkoztam, még kissrác koromban, mikor teliholdkor kinn sétáltam az egyik város melletti erdőben, nem messze a tengerparttól. Ezt is épp hogy megúsztam, még jó hogy apám egyik ismerőse arra járt, és kihúzott a bajból. Elkergette a vérfarkast, és így egy-két karcolással megúsztam, meg egy jó nagy adag ijedtséggel. *na igen, nem az igazat mondja el, de ez nem is baj. A lánynak ezt nem kell tudnia. Talán ha eljutnak arra szintre, hogy ezt elmesélje, de addig marad a körítés és mesélés.*
- Mindenki így van ezzel. Gyönyörű hely, a maga forró módján, ha szabad így fogalmaznom. *válaszol, de nem fejti ki bővebben, mert közben elérnek az uszodába, ahova is betérnek, és már is gördeszkázni tanítják Tomot. De mint mindig, most is sikerül elszúrnia valamit, így egy fejessel landol a medence vizében, egy nagy csobbanás keretében. Gyorsan felúszik a felszínre, mire csak annyit hall, hogy Jackie majd megfullad a nevetéstől.*
- Nem röhög, együtt érez. *morogja, de látszik rajta, hogy csak viccel. Kievickél a peremhez, és elfogadja a lány segítségét. Kiül gyorsan a partra, majd lekapja magáról a felsőjét. Így láthatóvá válik napbarnított, szépen kidolgozott felső teste, de persze nem izompacsirta, hanem amolyan szálkás forma. Gyorsan kicsavarja a vizet a felsőjéből, majd vállára dobva figyel a lányra.*
- Ne aggódj, még nem doblak bele a vízbe. És rendben, elfogadom a tanítást. *pillant vigyorogva Jackiere, miközben várja az utasításokat, hogy akkor most mit is kell tennie.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-06-26, 10:57 pm

*Végre bekövetkezik amire számítok, nevezetesen, hogy mesélésbe kezd a fiú, és talán többet is nyújt mint vártam, elvégre meglep, de érdekes a félelmetes hangnem, ami természetesen le is köt, így úgy bámulok rá, mintha csak ő létezne a világon jelen pillanatban. Ijesztgetésére halkan sikkantok, nevetéssel keverve, és arcomról sem olvad le a vigyor, míg őt hallgatom.*
- Perszeeee... és hogy menekültél el? *kérdezek rá úgy, mintha most megfogtam volna őt, hiszen ezt nem rejti a története, de akármennyire is annak nézek ki, nem vagyok buta lány, ráadásul sejtem, hogy a srácnak nem igazán lehet esélye egy vámpír ellen. A vérfarkasos történet azonban igaznak tűnik, így némileg aggódó arckifejezést öltök fel.*
- De ugye... nem lettél vérfarkas? *csendül a hangom kérdőn, némiképp sajnálkozólag. Pontosan akkor jön a kellemes téma, amikor várom, így egy kis beszámolót hallgathatok meg a srác származásáról, amit csak bólogatva tudok le, egy mosollyal, elvégre ott nem jártam még, de hiszek a másiknak... többet pedig nem tudok róla beszélni, ami ritka nálam... Egy kis cselhez is folyamodnék immár az uszodában, mégis hiába készítem elő gondosan, csak-csak meglep a másik, így esik bele önmagától, mire én segítem ki a vízből, figyelve rá, nehogy nekem is bajom essék vízügyileg. Döbbenten nézem ahogy lekapja a felsőjét, de végül nem jegyzek meg semmit, csupán a szemébe nézve hallom meg beleegyezését, így indulok el a deszkáért.*
- Akkor gyere nagyfiú. Kísérj vissza az auláig, odáig deszkázhatsz, mert későre jár, másnapra is kell hagyni leckét. *mondom, és nem is várva meg a választ, kilépek az uszodából, hogy egyenesen visszafelé vegyem az irányt, elvére azt tudom, merről érkeztem.*
- Csak csináld úgy, mint az előbb, lassan, próbáld megtartani az egyensúlyodat, és lökd meg magad fél lábbal, de utána helyezd vissza a másikat, nehogy leess. *adom ki az utasítást, lába elé gurítva deszkámat a helyes irányba, hiszen arról érkeztem, arra is kell vissza indulni, így várom, hogy tanulgatva vezessen el.*
- Elég idős vagy amúgy, melyik évfolyamba jársz? *érdeklődöm meg tőle, lévén, hogy számomra elképzelhetetlen csendben haladni, tehát beszéd témát kell találni, és ez érdekesnek tűnik...*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-07-09, 4:45 pm

*A finn diák csattogva lép ki szobájából flip-flop papucsban és egy törölközőbe tekerve, mely alatt persze fekete fürdőruha lapul, mert ő bizony ma úszni megy. Visszhangzanak a folyosók a lépteitől, míg leér a legalsó szintre az uszodához, ahol első dolga behajítani törölközőjét a sarokba. Nyújtózik egy jó nagyot, mielőtt a medencéhez lépne, majd némi elmélyült bámulás után egy íves fejessel landol a kristálytiszta vízben ahol egy darabig eltempózgat, majd elunva ezt a naaaagy fizikai munkát s hagyva magát a víz felhajtóerejének csak elfekszik a felszínen, elgondolkozva bambulva a plafont. Nem szeret így magára maradni a gondolataival, mert általában azok nem valami derűsek, ahogy most sem, mert nem tud továbblépni azon, hogy tulajdonképpen mindent elveszített, amije valaha is volt. Amikre talán nincs is szüksége, de mégis hiányoznak. Nem olyan egyszerű az élet kicsúszva a megszokott luxusból szinte egyedül. Szinte. De szerencsére ott van neki Ambrus és ő némileg enyhíti ezt a totális űrt, ami benne van.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-07-09, 5:07 pm

*Azt hiszem, a múltkori őrült ötlet és kiruccanás Werával Ausztráliába megtette a hatását, és rákaptam az adrenalin ízére, amellett, hogy bár eddig egymagam úsztam kastélyunkban, megjött a kedvem ismét vízbe csobbanni, hála a nagy melegnek. Mindig is imádtam lubickolni, saját tanárom volt hozzá, így elmondhatom, hogy jó a technikám, bár versenyen sosem indultam... a szüleim féltettek. Ám eljött talpra állásom ideje, mostantól saját magam szeretnék mindent kipróbálni, és olyan életet élni, amit én választok. Ilyen gondolatok közepette nyitok be halkan az uszodába, hogy felmérjem a terepet megállva az ajtóban, minek következménye, hogy egy éppen úszó alakjából ítélve lányt pillantok meg, ám mivel úgy érzem, nem illendő zavarni tevékenysége közben, egyszerűen a férfi öltöző felé sétálok, néha-néha oldalpillantást vetve az ismeretlenre. Benyitva fellélegzek, hogy egyedül volnék, s az ajtót gondosan becsukva lépek az egyik padhoz, hogy öltözékemet, mi most egy elegáns bőrcipő, egy katona mintás térdnadrág és fehér ing fekete nyakkendővel - lévén, hogy még senki nem tanított meg öltözködni -, levessem, s helyére a fekete úszónadrágom kerüljön, lábamra pedig egy bíbor színű papucs, s vállamra hatalmas fehér és arany színű törölközőm. Ezt éppen nem tudtam lecserélni anno, valami kevésbé hivalkodóra, amin nincs ott családi címerem... Lassan nyitom résnyire az ajtót, hogy kilessek rajta, ám legnagyobb szomorúságomra társaságom még mindig a vízben található, egyenlőre a felszínen lebegve.*
~ Nagyszerű, most mit fog hozzám szólni? ~ *rázom meg fejemet is gondolatomra, ugyanis sosem úsztam még - Werán kívül -, a másik nem tagjával, s úgy érzem testfelépítésem sem mutogatni való. A koromhoz képest megfelelő adottságokkal rendelkezem, de nem lehet rám fogni, hogy sokat töltök testedzéssel. Végül nagy sóhajjal lépek ki, hogy óvatosan téve egyik lábam a másik után közelítsem meg szememet le sem véve róla, a lányt.*
- Üdv! Mondd, jól vagy? *pillantok rá zavarodottan, hiszen nálunk a medence úszásra való, nem pedig fürdésre, hogy lebegjen benne az ember. Törölközőmet közben a partra teszem, elég közel a vízhez, jómagam pedig leülve a medence szélére, beleeresztem lábamat, hogy szokjam a hőmérsékletet.*
- Ha zavarok, visszajöhetek később... *ajánlom fel, mert nem, nem tudom levetkőzni a rám erőszakolt szokásokat, és úgy hiszem, ha egy lány nem óhajtja a másik nem mezítelen felsőtestét nézni, akkor meg kell adni a lehetőséget az elutasításra. Természetesen eszembe sem jut, hogy a normális átlagembereknél ez magától értetődő szokás, senkit nem zavar a másik, viszont én a világért sem hoznék kellemetlen helyzetbe egy hölgyet.*

» Sayra játszótere az óceán alatt
» Titkos börtön a Mysterio alatt