Uszoda az óceán alatt

- Áh, hogy úgy... *bólogatok aprókat, így érzékelem ám, hogy ezek szerint ez a fiú a nyugodtság netovábbja.* - De én azt nem hiszem. *mosolyodom el, hiszen eddig se az jött le, sőt, inkább mintha rám hasonlítana, de lehet, hogy tévedek, majd kiderül ez is idővel. Na de a bebámulást már nem tudom díjazni, így kap egy kis rizsszemet tőlem, amire csak egy beszólás futja, én pedig a tányérra pillantok, mely lassan emelkedik fel a magasba. Nem titok, a pszichokinézist használom és nemsokára a fiú tányérjához ér, de még mielőtt beleönteném, hirtelen nézek a srác feje fölé, ahova a tányérom is kerül és szépen rá is borítom az adagot, ami már csak pár szem risz, de mégis zavaró lehet majd a számára és szépen vissza is hozom magamhoz a törékeny edényt.*
- Tessék! *jegyzem meg gonoszan, hiszen nem szeretem, hogyha valaki ilyesfajta megjegyzéseket tesz. Inkább csak rátérek arra, hogy meg kéne indulni, így ha minden igaz, akkor a röpke kézfogás után el is hagyjuk a nagytermet és irány lefelé. Mivel már említettem neki, hogy új vagyok és nem tudom, hogy mi hol van, ahogy azt se tudtam, hogy van itt uszoda, fogalmam sincs, hogy merre kéne menni, tehát csak megyünk lefelé, majd kilyukadunk valahol.*
- Akkor hát lefelé! *bólintok rá a szavaira, így indulva hát le, majd azért egy kis idő után megállok, tanácstalanul pillantva ide-oda.*
- Hogy félni? Én? Na ne nevettess, jól vagyok. *legyintek, de ez mind hazugság, persze, hogy nem, múltkor itt tévedtem el olyan remekül... Na de csak tovább megyek, arra, amerre ő hív, hiszen egy helyen állva tényleg nem fogunk rálelni majd a megfelelő útra és láss csodát, mintha a nózim érezni a már oly jól ismert uszodás szagot.*
- Talán az az ajtó lehet az? *pillantok Scott felé, majd már oda is lépek, hogy benyissak és láss csodát...*
- Nahát, remek. *és már be is lépek, igen csak jókedvűen, hogy körbenézhessek idebent.*
- Akkor irány a víz, most hogy már megvan a cél! *csüccsenek le egy székre, majd kapom le a lábaimról a cipőket és zoknikat, ez után pedig már a fiú felé is sandítok.*
- Nem ér legeltetni a szemeidet, előre szólok! *kapom ki az övemből a tőrt és fektetem le magam mellé a székre, tehát sejtheti, hogy akár csak a tányért, úgy a tőrt is meg tudom mozdítani ám, hogyha kell a vízben is akár. Felkelek végül, majd hátat fordítva neki kapom le magamról a toppot és nemsokára a nacimat is, így egy fekete, csipkés fehérneműben ácsorgok most már, melynek alsó része egy szexi kis tangában merül ki.*
- Na jössz vagy maradsz? *kérdezem felé fordulva félig, miközben már meg is célzom a kellemesnek tűnő vízet.*

*Csak jókedvűen hajtom vissza a varázslatot, hiszen ha már tanítanak itt spirituális ismereteket és pont ezt az anyagrészt olvasgattam, akkor talán meg tudom csinálni majd azt, amit akarok és ahogy érzékelem, megy ez nekem, mint a karikacsapás. Így vigyorgok tovább, ahogy feltekint és az egész tányér tartalma a fejére borul, majd ahogy rám tekint, csak fejet csóválok.*
- Nem vagy ijesztő! *jegyzem meg egyszerűen, majd hamarosan már felkelve hagyjuk magunk mögött a nagytermet, hogy lejussunk az alagsor alatti folyosószakaszhoz, ahol elméletileg az uszodának kell lennie. *
- Hihetetlen mi? *nyitom ki az ajtót is idő közben, majd nemsokára neki is kezdek a vetkőzésnek és ahogy oldalra sandítok, azért látom ám, hogy ő se zavartatja magát. Jobb is ez így, nem vagyunk már olyan fiatalok és olyan öregek se, tehát ennyit szabad a szemnek is, legalábbis most úgy hiszem, de hamar meg is indulok a kellemes víz felé, ahova be is lépkedek a lépcsőkön, de ahogy hallom, azaz érzékelem nemsokára a víz csobbanásából, ő a rövidebb utat választja, tehát ideje nekem is lemerülnöm, majd megmártóznom.*
- Huhh, ez szuper! Na de akkor versenyezzünk! Aki előbb ide visszaér, az nyer és az kér valamit a másiktól! *pillantok rá kihívóan, miközben megkapaszkodom a medence szélébe.*
- Három... kettő... egy... START! *hangzik fel a szavam, már ha benne van a mostani versenyben és ha minden igaz, el is rugaszkodom majd a faltól, hogy gyorsúszásba megindulhassak a szemben lévő fal felé, hogy mielőbb visszatérhessek a kiindulási ponthoz.*

*Mindenre gondoltam, csak erre nem, úgyhogy hirtelen nem is tudok hogy állni most a fiúhoz, de azért még közlöm vele, hogy mindez nem szép, amit most tervez, mert nem vagyok hülye, magamtól is rájövök ám, hogy mit akar most tőlem.*
- Tudom, hogy te nyertél... de ettől nem lettél szimpatikusabb, jobb, ha most tudod. *jelentem ki neki teljes határozottsággal, majd nemsokára behunyom szemeimet is, mivel érzem ám erős kezeit, ahogy vékonyka testemet fogják, úgyhogy ha nem akarok itt rögtön birkózni egyet a vízben, akkor engedek neki. Na meg, amit megfogadtam, azt be is tartom. A csók viszont kellemesebb, mint htitem volna és ahogy a hajamba túr, a testem is cseppet beleremeg az érintésébe, így kapok hamar észbe, hogy ezt nem szabad. Egy csók volt úgy érzem a jussa, mivel ki nem mondta, hogy mit kér, azt pedig lesheti, hogy majd odaadom neki magam, főleg rögtön, az első találkozásunkkor, tehár már ki is bújok karjai közül, így indulva szépen kifelé a lépcsőkön át a ruháimhoz, de ahogy visszapillantok felé, csak azt a kaján vigyort látom az arcán, mely méginkább ellenségesebbé teszi rám nézve a srácot.*
- A kastélyban vagyunk nagyokos! *fordulok felé most már a nadrágomat cipzározva, majd ahogy az övé is megvan, magamra kapom a felsőm és a cipőket is, majd a tőrt pedig az övemhez teszem.*
- Mostantól jobb, hogyha békén hagysz! Azt hittem, hogy jó fej vagy, de menj a fenébe. *lépek elé, méghozzá elég közel, úgy nézve bele mélyen a szemeibe, de az enyém most nem mosolyog, hanem dühös és hamarosan két kezemmel erősen mellkasul lököm, reménykedve benne, hogy ruhástúl esik majd vissza a vízbe.*
- Viszlát! *köszönök el tőle és már el is hagyom az uszodát, be is csapva magam mögött az ajtót úgy, hogy szinte visszhangzik a folyosó.*

//olvad//

*Miután a fiú a vízbe rántja Krishanát, a lány versenyt kezdeményez, amiben El benne is van, mivel imád úszni. A versenyt ő nyeri, így kitalálhat valamit, hogy mit csináljon a lány. Kicsit gondolkozik, várakoztatja a leányzót, végül megmondja, mit szeretne. Valami jó kis helyre elmenni, nyaralni Hanával.*
- Tudok én ilyet is.*mondja mosolyogva, majd közelebb megy, hogy kezet foghassanak. Ezt rosszul teszi, mivel Hana úgy határozott, eljött a bosszú ideje. A lábát kigáncsolja, még jó, hogy vízben vannak, máskülönben nem menne, és a mellkasánál fogva a vízbe nyomja. A víz a szemébe, a fülébe és a szájába folyik. Felvergődik a felszínre, kiköpi a vizet a szájából, kitörli a szeméből, és kirázza a füléből.*
- Nem is tudom. Mit szólnál Brazíliához?*felel úgy, mintha mi sem történt volna. Ezzel egy időben azonban megiramodik a lány felé, és ha odaér hozzá, megragadja a derekát, és a víz alá nyomja, majd továbbra is megtartva őt, felemeli a víz felé, és még néhányszor újra megcsinálja.*
- Ezt mártogatásnak nevezik, amikor a személy a sült krumpli, és a víz a ketchup.*nevetve ereszti el Hanát, majd a medence széléhez úszik, és kimászik belőle, de nem megy sehova, csupán leül, lábát a vízben lógázva.*

*Mivel a versenyt El nyeri, ő mondhatja meg, mit csináljon a lány. Mivel nincs kedve valami szemét dolgot kérni tőle, inkább azt találja ki, hogy menjenek nyaralni. Mikor kezet fognak, a lány most ér el a bosszúhoz, és a kigáncsolása után a víz alá nyomja. Miután felvergődik a vízfelszínre, a szeméből kitörli a vizet, majd folytatja a csevelyt.*
- Nem, még nem, pont azért akarok odamenni.*feleli a lány kérdésére, bár ő nem a tengerpartra gondol, hanem valami más, nagyon szép helyre ott Brazíliában. De most ő következik a bosszúval, és többször a víz alá nyomja Hanát, majd elengedi, és kiúszik a medence széléhez, majd kimászik a vízből. Assana odamerészkedik mellé, és nyávog egyet, mire El kicsit felnevet, és megsimogatja a cica bundáját.*
- Okos cica.*dicséri meg a macsekot Hana vádja után. A lány szintén kimászik a medencéből, és leül Assana másik oldalára.*
- Na és mikor menjünk nyaralni? Én a hétfőt javasolnám. Szombaton bál, vasárnap nem jó, szerintem hétfő az jó lenne. Óra csak csütörtökön van, így azzal se ütközne. Szerinted?*kérdi a lánytól fél szemöldökét kérdőn felhúzva. Még jó, hogy bármikor elmehetnek innen, és akkor jönnek vissza, amikor akarnak. Jó lenne a hétfő, reméli, hogy Hanának is megfelel.*

*A lány miután vereséget szenved, megkérdi, mit kell csinálnia. A feladat egyszerű és nagyszerű , jól lehet közben szórakozni, mivel El nyaralásra invitálja Hanát. Miután a lány a víz alá juttatja, ő következik, és jó néhányszor a vízbe mártogatja a leányzót. Ezután kimegy a partra és felül a medence szélére. Assana is megérkezik, nyávog egyet, El pedig simogatni kezdi, ami tetszik a cicusnak. A fiú eközben javasol egy időpontot a nyaralásra, amit néhány perc múlva Krishana el is fogad. Mivel megemlítette a bált, Hana most arra kérdez rá.*
- Nem, nem megyek. Pocsékul táncolok. A tánc egyike azon dolgok egyikének, amiben pocsék vagyok. Égetni meg nem akarom magam, és egy bálon azért nem lehet csak ücsörögni. Inkább maradok a toronyban, és elfoglalom magam.*megvonja a vállát, hogy ez őt nem is érdekli, bár azért kíváncsi lenne, mi van egy ilyen bálon.*
- Te mész? Ha igen, hétfőn meséld el, mi volt, jó?*kérdezi miközben tovább simogatja Assanát, és a vízben lóbálja a lábát.*
- Ja, egyébként kaptam levelet a nagyapámtól. Nem a nagybátyám volt az.*a lány bizonyára érti, miről van szó, mivel első találkozásukkor igen érdekelte mindkettőjüket ez a dolog.*
- Tényleg, mondd csak, milyen zenét szeretsz?*tereli visszafelé az előző téma irányába a beszélgetést. Ha a lány válaszol, El felpattan, és megindul az öltöző irányába.*
- Várj meg!*szól vissza a válla fölött Hanának, majd bemegy az öltözőbe, a ruhái közül kihalászik egy kis tárgyat, a pálcáját, és visszatér a medencéhez, ahol elfoglalja előző helyét. A kis tárgy a jobb kezében van, de keze elrejti Hana szeme elől. Előbb megvárja a kérdezést, aztán majd megmutatja a tárgyat a lánynak.*

*Most nem valami szemét dolgot kér a lánytól, hanem egy nagyon is jó dolgot. Ezután Krishana bosszút áll, kigáncsolja és a vízbe nyomja a fiút, amit El a lehető leghamarabb viszonoz is. Ezután kiúszik szélre, és felül Assana mellé, akit simogatni kezd. Hana is jön, ő Assana másik oldalára ül. Szóba kerül a bál, amire El nem fog elmenni, mivel nem tud táncolni.*
- Kíváncsi leszek.*mondja majd szóba hozza azt a témát, ami foglalkoztatta őket, és amiről nem tudott meg új dolgot.*
- Rendben, te talán nagyobb sikerrel jársz.*bólint rá a lány szavaira, majd visszakanyarodik az előző témához, vagy inkább a zenéhez. Mikor megkapja a választ, feláll, szól Krishanának, hogy várjon, majd bemegy az öltözőbe, ahol megfogja a pálcáját és egy kis tárgyat, majd visszaül a lány mellé. Megvárja, míg a leányzó kérdezősködik, és akkor elmosolyodik. Kinyitja a kezét, amiben egy mobiltelefon fekszik. Néhány gombot megnyomogat rajta, majd száraz helyre viszi, ahol nem érheti el a víz. Pálcájával rámutat, elmond halkan egy igét, leteszi mellé a pálcát, majd visszatér a lány mellé, de nem ül le. Nem magyarázza meg a dolgot, egészen addig, amíg a mobiltelefon el nem kezd zenélni. Pörgős szám hallatszik a hangszóróiból, és az erősítésnek köszönhetően a dal bezengi az egész uszodát. Ekkor már megmagyarázza.*
- Sok ember előtt nem akarok táncolni, de hogyha csak te vagy itt, akkor vállalkozom rá.*mondja mosolyogva, nyújtja a kezét, hogy Hana álljon fel, majd ravasz mosollyá változik.*
- Tudsz vízben táncolni?*kérdezi majd a kérdés elhangzása után ugrik. Mivel a lány kezét még mindig fogja, magával viszi őt is, és együtt csobbannak. Egy perc múlva már a vízben áll, minden bizonnyal mellette Krishanával.*
- Felkérhetem egy táncra, hölgyem?*meghajol a vízben, de csak annyira, hogy még a víz felett legyen az arca, jobb kezét kinyújtja Krishana felé, és mosolyog. Vízben táncolni nagyságrendekkel nehezebb, de ő vállalkozik rá, és reméli, hogy akad partnere ebben.*

*Nagyjából helyrejöttem ezen a héten, a pihenés meg a sok séta megtette a hatását. A legjobb hely, ahol tesztelni tudom az egészségemet, úgy hiszem, az uszoda. Egyszer már jártam itt, akkor nem végződött valami jól, de tekintve, hogy kellemeset csalódtam az usziban, így most pozitív gondolatokkal caplatok az uszoda bejárata felé a félhomályban. Belökve az ajtót körülnézek, de senkit nem látok, ám a vízben észreveszek egy alakot, de először is ledobom a cuccomat, és levetkőzök egy fürdőgatyára. Csinálok egy-két törzskörzést, és boldogan állapítom meg, hogy szinte kutyabajom. A mellkasomon egy egész szép vágás sebe éktelenkedik, de ezen kívül mást nem lehet észrevenni. Már az égett kezemről is levettem a kötéseket, itt az idő csobbanni. Nekifutás után egy bombával érkezem a vízbe, majd kiúszok a medence széléhez, és így várom, hogy az úszó észrevegyen, és akkor talán odaköszönök neki.*