Uszoda az óceán alatt

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-08-24, 11:18 am

*Ahogy megpillantom Brunot a medencében úgy szökik arcomra mosoly és jut eszembe pár érdekes éjszakánk. Hát igen, kezd szokatlanná válni kapcsolatunk, amit ideje tisztázni. Be is mászok mellé a medencébe, ahol egy játékkal kezdődik minden, majd majdnem csókunk után elkezdjük megbeszélni a dolgokat. Nem vagyok egy előre elgondolkodó típus, a spontaneitás jellemez engem és gondolataimat nem szoktam mondatokba foglalni, a tettek embere vagyok, azonban most hiába próbálok lépni, beszélnünk kell. Először azt hittem, hogy itt most vége, nem akar tőlem többet, de ahogy Bruno egyre jobban hebeg-habog annál szélesebb a mosoly az arcomon. Ha nem lenne félelmetes és ennyire férfi most azt mondanám rá, hogy cuki, de az annyira lealacsonyító, hogy ezt a jelzőt megtartom magamnak.*
- Carpe diem? Az mi a szent szutyok? *Döntöm kérdőn oldalra a fejemet, majd ismét neki futók a csóknak, amit már annyira várok. Szerencsére most, hogy beszélgettünk egy kicsit Bruno megcsókol, így nem kell csalódnom benne. Legszívesebben többet kérnék és köré fonódnék, de nem teszem, uralkodom felhevült véremen.*
- Nem vagyok egy romantikus típus, de néha-néha éjszakánként kiszökök táncolni. Vagy veled, vagy nélküled. *Kacsintok rá. Erről nem vagyok hajlandó lemondani. Nem bánom, ha Bruno nem fog velem jönni tudom, hogy nem tud táncolni, de én meg nem bírnám, ki ha néha nem riszálhatnék a parketten kiengedve a kisördögöt. Ezután ismét egy csókért mászok hozzá közelebb, majd füttyentve egyet magamhoz hívóm nagyra nőtt famulusom. Nagini azonnal odasiklik, hozzánk mire én a hátára mászok, és bundájában megkapaszkodva hozzásimulok. Ezután Nagini elmerül a víz alá és úgy úszkál velem.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-08-24, 11:36 am

*Találkozás, majdnem csók, aztán kis megbeszélés, hogy most mi is van köztünk. Egy latin kifejezést használok, mit Mona nem ismer, így kissé felnevetek.*
- És még te léptél évfolyamot? Azt hittem legalább okos vagy. Azt jelenti, élj a mának. *cukkolom picit, de aztán megtörténik a csók, mi kellemes, ám nekem szokatlan, hisz nem vagyok az a csajozós típus, csak egyéjszakás kalandjaim voltak, ott pedig a csók csak eszköz volt, nem jelentett semmi, nem úgy, mint most. Elhúzódom tőle, és érzem, hogy felhevült picit a testem, szóval a távolság most kicsit jó is.*
- Nem foglak pórázra kötni, azt csinálsz amit akarsz. *mondom, hisz most, hogy a kapcsolatunk ilyen fordulatot vett, nem azt jelenti, hogy egymáson kell lógnunk, semmi ilyen, na nem mintha egyébként a szöszi olyan lenne, mint akit korlátozni lehetne, elég szabad szellemű.*
- Nem vagyok táncos típus, mint tudod, szóval én inkább beülök egy sörre valahova, mint hogy táncikáljak. *mondom, majd fogadom a csókját, aztán figyelem, ahogy elmerül a víz alá famulusával. Olyan, mint egy sellő a víz alatt. Te jó ég, milyen gondolatok jutnak nekem eszembe, teljesen kifordít magamból ez a lány. Hogy kicsit lehűtsem magam és visszatérjek önmagamhoz, úszni kezdek az egyik pályán. Néha a sarok felé pillantok, ahol Don ül, de azon kívül, hogy lefeküdt, semmi nem változott, nem egy aktív medve, de nem is baj. Három hossz után megunom a gyorsúszást, szóval megfordulok, és a hátamra fekve a lábammal hajtom magam, miközben a plafont nézem.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-08-24, 11:55 am

*Miután megbeszéltük a dolgokat valami olyasmire lyukadunk ki, hogy akkor ám legyen, lesz, ami lesz, amit Burno egy latin kifejezéssel helyettesít. Ismerős tudom, hogy tudnom kéne mi az, de most nem ugrik be, ezért rákérdezek.*
- Okos vagyok, szép is vagyok, de azért léptem évfolyamot, mert jó boszorkány vagyok. *Kacsintok rá. Nem tartom magam túl nagyra, sem kivételes személynek, de szeretek varázsolni és szerintem megy is. Ezután megtörténik végre a csók, ami jól esik és felpezsdíti a véremet, de most megpróbálok uralkodni magamon. Egyikünk se vár mást a másiktól, mint ami természetéből fakad. Nem kérem Brunotól, hogy halmozzon el rózsa csokrokkal, énekeljen az ablakom alatt, eszem ágában sincs ilyet kérni, sőt ettől én magam lennék rosszul, de még arra sem kérem meg, hogy járjon el velem táncolni. Tudom milyen és eszem ágában sincsen változtatni rajta. Ezt ugyan úgy elvárom tőle is, na nem mintha engem olyan könnyű lenne kordában tartani. Ez után magamhoz hívom Naginit, hogy együtt úszkáljunk egy picit. Játékunk végén kiszúrom, hogy Bruno is ússza a hosszokat, ezért macikám fülébe súgom mi a gonosz kis tervem. Szorosan famulusom hátához lapulok, aki teljesen leúszik a medence aljára, majd Bruno alá siklik. Egy határozott mozdulattal fellöki magát a víz felszínre, amitől ha minden igaz Bruno picit megemelkedik, majd pofával előre a vízbe zúg.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-08-24, 12:32 pm

*Most már nem fogom tagadni, hogy igenis érzek valamit Mona iránt, ami több, mint barátság. Egy rövid beszélgetés után úgy döntünk, lesz ami lesz, most kiélvezzük, ami van. Nem áll szándékomban bármiben is megváltoztatni Monát, és ő se próbál engem más útra terelni, úgy nem lennének ugyanazok a dolgok. Nem vagyok romantikus alkat, de Mona se az a nyálas dolgokat kedvelő lány, épp ezért jó. Némi csókváltás után ő a famulusával, én pedig egyedül kezdek úszkálni, először gyorsúszásban, aztán háton. Minden békés, talán túlságosan is, ezért már néznék körbe, mert érzem, hogy valami készülődik, de ekkor felemelkedek a vízből, megfordulok, és arccal a vízbe csapódok. Egyből kirántom a fejem, de orromba-számba víz került, mi nem túl jó érzés, és próbálok megszabadulni tőle, majd mikor ez nagyjából sikerült, csúnyán nézek Monára, de aztán felnevetek.*
- Te kis dög. *mondom nevetve, és arcába fröcskölöm a vizet játékosan.*
- Ez a bosszú azért, amiért a víz alá húztalak? *kérdezem, miközben kiúszok a medence szélére, és kiülök, szóval csak lábamat lógatom a vízbe, miközben fejemet kicsit megrázom, hogy hajam ne lapuljon a fejemre.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-08-24, 12:46 pm

*Akkor úgy néz ki most összejöttem a legjobb barátommal. Szokatlan ez a helyzet, de jelen helyzetben tetszik és örülök, hogy változott kapcsolatunk. Nem mondanám Brunót egyelőre a pasimnak, de talán pár hét múlva már másképp fogom látni a dolgokat. Eddig is jól megvoltunk egymás mellett, ezután is jól megleszünk, úgyhogy szerintem ezzel kapcsolatban nincs mitől félnem. A dolgok nem változnak meg minden egyes döntéstől gyökeresen, csak én érzem azt, hogy ez hatalmas változás.
Magamhoz hívom famulusom, akivel ezután játékosan elkezdek úszkálni. Nem tudom Ő ebből mennyit fogott fel, de minden bizonyára érzi a változást, azonban ez nem akadályozza meg abban, hogy gonoszul felborítsuk Brunót. Közelebb lopakodunk hozzá, majd egy óvatlan pillanatban felborítjuk. Nagini hátáról pillantok le a fiúra, majd onnan nevetem ki. Nem zavar, hogy durcázik, tegye csak.*
- Nem, ez még csak a játék része. Azért majd durvább büntetést kapsz. *Kacsintok le rá, majd lepattanok Nagini hátáról, aki megunva az úszkálást a part felé megy, majd le is rázza hatalmas alakját mindent összefröcskölve. Mivel Bruno is kimászott, ezért én is abba hagyom az úszást és Bruno mellé ülök.*
- Megéheztem, úgyhogy én lelépek. Jössz te is? *Nyomok egy puszit az arcára, majd felállok és a bosszú erejével, ha tudom, a vízbe lököm.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-08-24, 1:07 pm

*Barátság extrákkal, valahogy így tudnám jellemezni jelen esetben a kapcsolatomat, de nekem ez megfelel, mert megtarthatom a legjobb barátomat, viszont kapok egy kis pluszt is ezzel. Úszni kezdek, de orvtámadás ér, a jegesmedve felborít, így tele lesz az orrom vízzel, ami csípő érzés, de elmúlik egy idő után. Nem durcázok, nevetek a dolgon, nem olyan nagy gaztett volt ez.*
- Na arra kíváncsi leszek. *mondom, és amolyan "kihívás elfogadva" mosoly kúszik az arcomra, de aztán a medence széléhez úszok, és kiülök, és a többiek is követik a példámat.*
- Én ettem, mielőtt lejöttem, szóval ezt most kihagyom. *nézek az immár mellettem ülő Monára, kitől kapok egy puszit, mi hirtelen meglep, még meg kell szoknom az ilyenfajta érintkezést. Nemsokára feláll, és a következő pillanatban két kezet érzek meg a hátamon, amik próbálnak vízbe lökni, de én csak megcsóválom a fejem.*
- Gyúrnod kell még, ha engem a vízbe akarsz lökni. *mondom, és szememben gonosz fény csillan meg. Felállok, mint aki készülődni akar, de ehelyett egy váratlan mozdulattal a karjaimba kapom Monát, majd egy nagy lendülettel a vízbe dobom. Ha esetleg belém kapaszkodna, az se baj, akkor ugrok vele, lényeg, hogy még egyszer vízbe kerül a szöszi vagy így, vagy úgy. Ha ezzel végeztem, a cuccaimhoz megyek, és kicsit megtörölközöm, mielőtt a pólómat felvenném, majd kifelé indulok.*
- Nos hát akkor én megyek, majd biztos találkozunk még a közeljövőben.Szia, és jó étvágyat! *köszönök el tőle, majd egy kap egy puszit a szájára, végül Dont magamhoz hívva elhagyom az uszodát.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-08-24, 1:37 pm

*A merénylet elkezdődött macimmal brilliánsan úszkálunk a medence alján, hogy lendület vétel után felborítsuk Brunót, aki nevetve jön fel a víz felszínre miközben megpróbálja orrából kicsalogatni a maradék vizet.
Gonosz ötlet korvonalazódik a fejemben, ahogy felemlíti a bosszút már el is képzelem a jelentet a fejemben, amikor kimászik a partra. Ezért egy kicsit kalkulálni, majd alakítani kell a tervemen, de sebaj, mellé huppanok, majd egy puszi után megpróbálom visszalökni a vízbe kevés sikerrel.*
- Látom. *Húzom félre durcásan a számat. Nem így terveztem, de akkor, majd megoldom a parton. Ezután Ő is feláll és én már most rosszat sejtek. A falhoz kezdek el közelíteni, de nem tudok megszökni Bruno elől aki felkap, majd a vízbe dob. Próbálok megkapaszkodni, de vizes bőrén csúszik a kezem, így elszalasztom a lehetőséget, hogy magammal rántsam. Gonosz kis tervem kilőve, barátom megsemmisítette ötletem.*
- Mit kapsz te még ezért. *Nevetek fel miközben kócosan álló hajamat igazgatom. Ezután én is összecsomagolok, majd egy póló és egy rövidnadrág felvétele után kaja után kezdek el baktatni.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-08-31, 12:28 pm

*A finn leányzó vidám arckifejezéssel csattog le teljesen mezítláb a kastély kőpadlóján az uszodáig. Kezében egy törölköző, rajta pedig még némi ruha, mert nem volt kedve bikiniben végiggyalogolni az épületen. Famulusát egy papírfecnivel elküldte párjához, melyen csak annyi állt, hogy jöjjön le az usziba, ha ráér esetleg most. Megint hosszú idő telt el a legutolsó találkozásuk óta, de ez eddig szerencsére nem lohasztotta a fiatalok érzéseit egymás iránt. A lányka a falhoz lépve egy nagyot nyújtózik, majd a felesleges ruhadarabjaitól meg is válik, ezzel felfedve erősen dísszőnyegre hajazó testét tetoválások és testékszerek tömkelegével. Élénk mozdulatokkal a medencéhez siet, s egy pár lendületvétel után egy íves fejessel a habok, pontosabban a klór- és H2O-molekulák közé. Amíg Ambrus, vagy sólyma nem érkezik meg, az inflás diák tempósan húzza a hosszokat elfeledkezve az egész mindenségről ami körülveszi, s csak a víz jóleső simogatását élvezi.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-08-31, 12:42 pm

*Ambrus éppen a szobájában végzet nagytakarítást, amikor az ablakon bereppen a már ismerős sólyom.*

- Szia Orceyia! *Mosolyog rá a pompás famulusra, majd közelebb sétál hozzá, hogy elvegye a levelet. Alaster kevésbé örül a látogatásnak, ezért Ő rikolt egyet az állat felé miközben farkával mérgesen csapkod. Ambrus egy legyintéssel csendre inti famulusát, aki ezen megsértődve falnak fordítja fejét.*
- Mindjárt megyek. *Válaszol széles vigyor közepette a madárkának. Régen látta már Illya-t úgyhogy most örül, hogy újra találkozhatnak. Ez a leányzó szeret eltűnni hetekre-hónapokra, ami ugyan megviseli a fiút, de eddig mindig túllépett ezen a kicsit sem apró dolgon. Kétséges, hogy meddig bírja még azonban most is csak úgy, mint mindig siet szerelméhez.
Miután összepakolt felöltözve battyog le a suli legalsó szintjére, ahol belépve köszönti lubickoló párját.*
- Szia, szerelmem! *Ezután lepakol, majd elkezdi lekötözgetni lábáról a cipőt, majd a ruháktól is megszabadul, amiket szépen össze is hajtogat. Ahogy háttal áll a lánynak pakolás közben megint felfedezheti a hátán keresztül futó heget, de ez minden bizonnyal már ismerős neki.*
- Még mindig csini a dekoráció. *Vigyorog Ambrus. Célozva a pc-re, a tetkóra és a formás alakra.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-08-31, 1:03 pm

*Amint megérkezik párja és famulusa, egy széles mosoly terül el a diáklány arcán. A két személy, akit a legjobban szeret. Amint meghallja a köszönést, a medence szélére evezi magát és sietősen ki is mászik onnan, majd Ambrus nyakába ugrik, jól összevizezve a még le nem öltözött fiút. Hát van ez így, majd megszárad.*
-Édesem! *Ajkait rögtön a másikéra tapasztja, s egy rövid csók után elereszti őt, hogy levetkőzhessen. Kissé eljátszik a gondolattal, hogy besegít, de végül elveti az ötletet. Abból nem úszás kerekedne. Türelmesen álldogálva várja meg, amíg a másik is medencekész lesz, s egy halvány pír kíséretében elmosolyodik a bók hallatán.*
-Te mindig túlzol... *motyog halkan, de szemeiben szokás szerint huncutság csillog. Néhány lépést tesz hátrafelé, hogy ismét a víznél álljon, majd ugrik egyet hátrafelé, s testét ívben hátrahajtva bele is csobban újra a vízbe, mielőtt túlságosan megszáradna. Kicsit tapogatózik a víz alján, hogy sikerüljön tájékozódnia, majd visszalöki magát a felszínre. Míg hajtömegét próbálja kiszedni arcából, víg mesélésbe is kezd.*
-Képzeld, olyan jó könyvet találtam! Egész éjjel az olvastam, nem tudtam letenni. Az a címe, hogy Az éhezők viadala. A muglik jövőjében, totális disztópiában játszódik. De annyira jó! *Időnként szavai azért megakadnak, amikor egy-egy apróbb hullám megtölti száját vízzel, de azt azonnal ki is köpi hogy folytathassa a mondanivalóját de sürgősen. Aztán kezeivel sűrűn evezve kiemeli egyik apró lábát a vízből és szemlélgetni kezdi.*
-Mindig meglepődöm, hogy mennyire kicsi vagyok... *nevetgél egy kicsit, majd ha Ambrusnak sikerül bemásznia a vízbe, akkor odaevickél hozzá.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-08-31, 1:17 pm

*Ambrushoz ma délben ismét egy levél száll be méghozzá párjától, mástól nem is nagyon szokott kapni, kivékve Clarissát. Összeszedve cókmókját lecammog az uszodába, ahol saját kis manócskája várja.
Megpillantva az apró diáklányt köszön neki, majd amikor látja, hogy mit is tervez ellene a leányzó gyorsan lepakolja táskáját, hogy utána kitárt karokkal várhassa párját. Egyáltalán nem zavarja, hogy Illya összevizezi. A csókot viszonozza, majd miután ismét szabadon engedi, átöltözik gondosan összehajtogatva a ruháit. Ezután minden figyelmét a leányzóra szenteli ki igen csak dögös, ezt meg kell hagyni, főleg most, hogy ilyen kevés ruha takarja. Ezt természetesen a fiú sem tudja szó nélkül hagyni, azonban a bók hallatán pír jelenik meg a leányzó arcán.*
- Sosem unom meg, hogy zavarba tudlak hozni. *Nyom egy cuppanós puszit a leányzó homlokára, majd utolsó simításként a hallókészüléket is kiveszi füléből. Hallani fogja, amit mond a lány, bár nehezebben, ha a jobb oldalán áll. Végig nézi, ahogy a finnt elnyeli a víz, majd Ő is követi bár Ambrus egy finomított hasas kíséretében. A víz felett megrázza félhosszú haját, ami most kissé fejéhez tapad.*
- Várj, várj! Te szoktál olvasni? *Pillant rá kérdőn pofátlanul, egy pillanatra félbeszakítva a leányzót, de azért természetesen utána türelmesen megvárja, míg kimeséli magából a leányzó az élményeit.*
- Szóval ezért nem érsz rá velem találkozni. Elkobzom a könyveidet. *Viccelődik a keresztény srác, majd egy kis adag vizet is spriccel a leányzóra. Figyelme továbbra is Illyára irányul ki kisebb akrobatikázás közben megvizsgálja saját pracliját.*
- Én már hozzá szoktam, hogy nálam is kisebb vagy Türpilla. *Nyújtja ki rá a nyelvét, majd közelebb úszik hozzá és ha tudja akkor megölelgeti a törékeny leányzót.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-08-31, 1:33 pm

*Jó alaposan megölelgeti szerelmét, amikor az megérkezik, hisz mindig nagyon hiányzik neki. Még mindig zavarba tudja hozni nagyon is könnyen őt a másik és ez most is sikerül, s egy vicces műdurci kíséretében összefonja maga előtt kezeit.*
-Galád! *Hamar vissza is tér a vízbe, hogy egy kis búvárkodás után mesélhessen vég nélkül a másiknak, de amikor meghallja a felé irányuló kérdést, kissé meglepetten pislog. Ennyire butának nézne ki? É egyébként is! Ki nem szeret olvasni?*
-Persze, hogy szoktam! Miért, te nem? *Továbbra is meglepetten meresztgeti szemeit, majd a megjegyzés után kissé bűnbánó arccal úszik oda a másikhoz. Tudja ő, hogy keveset találkoznak, de valahogy így jönnek ki a dolgok. Tágra nyílt szemekkel ránéz a fiúra.*
-Találkozhatunk többször, ha szeretnéd. *Nem azért nem találkozik vele gyakrabban, mert nem akar. Csupán hajlamos túlságosan elmerülni a dolgokban és elfeledkezni mindenről. Persze a cruo-s fiúról elég nehéz megfeledkezni, hisz fülig szerelmes belé, de valahogy amikor rágondol, akkor más dolgok szoktak eszébe jutni, mint a következő találka, ami talán öreg hiba. Kissé odébb húzódva szemlélgetni kezdi törpméretű lábait, s a fiú szavaira kissé elmosolyodik.*
-De az tök más. Vannak emberek, akikre csak úgy tudok ránézni, hogy kötöröm a nyakam! *Ahogy Ambrus kezeit érzi magán, karjait átfonja a nyaka körül, s apró puszikkal kezdi elhalmozni a másik ajkait, majd lassan lehúzza magukat a vízfelszín alá, ez azonban nem akadályozza meg őt abban, hogy folytassa, amit eddig csinált, mindaddig, amíg nem érik el a medence alját, ahonnan egy erős lökéssel vissza is nyomja magukat a felszínre.*
-Szóval azt mondod, hiányzom? *Pillant ismét a fiú sötét szemeibe bűnbánó arccal. s most a nyakát veszi célba apró csókjaival.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-08-31, 2:05 pm

*Ambrus tényleg élvezi, hogy Illya ennyire zavarba tud jönni főleg tőle, főleg a gyatra kis bókokon. Tudna ennél jobbat is összekaparni a fiú, de azokat a mondatokat a szebb pillanatokra tartogatja.
Mivel úszni jöttek, ezért Ő is a vízbe csobban, majd a mesélésre figyel, amibe nem bírja ki, hogy ne kössön bele.*
- Én nem is csinálok mást, ha nem vagy velem, kivéve a takarítást. *Kacsint vissza a leányzóra. Úgy tűnik, tényleg szeret olvasni ez a kis bugris és nem csak akkor, amikor olyanja van. Ez jó jel, sőt kiemelkedő példa, talán ettől még jobban bejön Ambrusnak. Igazából megjegyzését ártatlan poénnak szánta ám úgy tűnik a leányzó ezt komolyan vette.*
- Szeretném, de ha nem fér bele az idődbe, akkor nem tudok ellene mit tenni. Várnom kell. *Mostanában jó pár gondolat megfordult Ambrus fejében, de tudja még, hogy ezeket a témákat korai lenne felhozni, így nem is hozakodik most ilyesmivel elő. Először szeretné kijárni az iskolát és, majd az egyetem alatt foglalkozik ezzel is, már ha addig még együtt fog járni Illyával.*
- Hát majd ha szintet lépsz biztos tanulsz olyan varázslatot, amitől meg tudsz nőni. Valahogy tuti lehet ezeken a gondokon segíteni. Vagy járj mindig gólyalábon. *Még jó, hogy Ambrus is ilyen aprócskára nőt legalább az Ő esetében nem fog kitörni ez a szép nyakacska. Közelebb úszik a párjához, hogy megölelgesse, ám természetesen a leányzó most sem bír magával. Szépen lassan eltűnnek a víz alatt, nem szakítva meg a kényeztetést. Azonban egyszer csak leérnek a medence aljára, ahonnan egy határozott mozdulattal visszarugaszkodnak.*
- Sokszor. Nagyon sokszor hiányzol. *Pillant Ő is bele a kék íriszekbe, amik eltűnnek egy pillanatra, hogy a fiú nyakánál kössenek ki. Ambrus nyaka érzékeny terület és ezt a lány is biztosan tudja, hiszen tettének következménye egy apró mormogás is lesz. A cruos diák keze a lány fenekére siklik, majd azt megmarkolva felemeli a lányt. Mellkasát kezdi el csókolgatni, majd kiülteti a partra.*
- Tessék viselkedni. Régen láttalak már az ilyen játékokhoz. *Dorgálja meg játékosan miközben kezével végig simít a lány combján, amit szét is nyit, hogy a két láb közé tudjon állni elérve a lapos kis pocit szájával.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-08-31, 2:21 pm

*Ez talán az első közös pont a két diák között, azt leszámítva persze, hogy imádják egymást. Ugyan nem az olvasással volt ennyire elfoglalva, amíg nem találkoztak, hanem mindennel, még azzal is, amivel nem, de a megjegyzést egyből magára veszi, s odahúzódik a másikhoz.*
-De belefér...csak mindig belefeledkezek a dolgaimba és elfelejtek megmozdulni. *Persze, ha nem vesszük ezt az alapvetően rossz tulajdonságát, ő is szívesen találkozik vele többet, hisz imád Ambrussal lenni, s a dolog nem az idejétől függ. El is könyveli magában, hogy ezen a dolgon változtatni kell, elvégre nem egyedül van ebben a kapcsolatban és nem is szeretne egyedül maradni.*
-Nem akarok megnőni. Hasznos kicsinek lenni. Csak néha rossz, mert mindenki égimeszelőnek készül. Hát én betonozónak! *A mondat végére felnevet kissé, vállon veregetve magát a saját humoráért, pedig annyira nem is volt jó vicc, de a lényeg, hogy neki tetszett. Amint a másik karjaiba kerül, újra célba veszi az ajkait, a vízben is elmerülve.*
-Akkor majd többet találkozunk. *Ezzel ő be is fogja a száját, s elvándorol a cruo-s nyakára, hogy húzza egy kicsit, s csintalan vigyorral tűri, ahogy szó szerint ki lesz pakolva a medencéből. Amikor azonban a másik becélozza a hasát, köréfonja a lábait, s ujjaival kissé felemeli a helyes arcot.*
-Mondd csak, akkor te miért folytatod? *Huncutul csillognak a lány szemei, s elereszti a fiút, hogy felállva átugorjon a feje fölött, s mögötte emelkedjen ki a vízből, átkarolva a srác csípőjét.*
-Egy kicsit ellentmondásba keveredtél magaddal. *súgja a másik fülébe, majd gyengéden végigsimít a hasán.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-08-31, 2:48 pm

*Ugyan nem ez az első közös pont, mert már találtak mást is, de tény, hogy jellemben igen eltérő a páros. Nem is értik mások, hogyan képesek elférni egymás mellett, de ahogy azt a leányzó is írta többször is, megváltozik a fiú mellett. Minden bizonnyal Ambrus is változott Illya mellett, de azok csak finomítások vagy is a lány részéről inkább elrontások voltak.*
- Hát ezzel aztán igazán nem tudok mit kezdeni. *Ez most valahogy úgy hangzott, mintha az inflás nem is gondolna a fiúra, bár állítása szerint ez nincs így. Ugyan Ambrus eddig nem jegyezte meg és nem is áll szándékában közölni a leányzóval, de azért rosszul esik neki, hogy mindig csak másod illetve sokad rangos. Mindig csak akkor kerül elő, amikor a lánynak szüksége van rá, pedig ő tényleg szívesen van a lánnyal és igazán szereti. Nem kételkedik a finn érzelmeiben sem, csak ez az érzés megbújik benne, mert Ő haladna előre, vinni tovább kapcsolatukat, de így nem lehet.
Azonban a téma elterelődik, ami talán nem is árt, mielőtt összetűzésbe keverednének, méghozzá Illya apró mivoltára. Azt hinné az ember, hogy 18 év után már hozzászokott, hogy egy zsugorodott gyönyörűség, de úgy tűnik, ez a probléma újra felmerül.*
- Örülök, hogy így gondolod, de gondolj bele abba is, hogy a magas emberek meg kisebbek akarnak lenni és az Ő nyakuk is görbül, amikor sokat néznek le rád. Bár ha én is magas lennék tuti biztos, hogy bevállalnám a gerincferdülést azért. hogy téged csodálhassalak. *Ismét egy bók a leányzó részére. Azért a leányzó vicce sem volt rossz félmosolyt csalt vele párja arcra, mielőtt Ambrus belekezdett volna monológjába.*
- Rendben. *Biccent az ajánlatra magához ölelve a kis örökmozgót, aki már megint ördögi terven szövögeti a fejét, aminek köszönhetően ki lesz ültetve a medence partjára.*
- Mert tudom, hogy nekem nem fogadsz szót és úgy is folytatod. *Pillant bele a huncutul csillogó szemekbe mielőtt azok a háta mögött kötnének ki egy csobbanás kíséretében.*
- Az élet már csak ilyen, csupa paradoxon. *Válaszolja, halkan miközben feje hátra dől a hasán való simogatás miatt. Kellemes érzés ám ez újabb ellentmondást vet fel benne. Nagyon élvezné, ha a lány megismételné, ugyan ezt a körmeivel azonban tudja, hogy annak következményei lennének. Ennek ellenére nem bír magával így keze a lány karján végig simít, majd félig megfordul és közelebb húzva kedvesét szájon csókolja.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-08-31, 3:11 pm

*A leányzó kissé lesüti szemeit. Kétségkívül szétszórt és bolond, de ez nem jelenti azt, hogy nem szereti Ambrust. És általában az elfoglaltságai sem haszontalan dolgok, hiszen egyszer már megbukott, idén nem szeretné ezt újra átélni, mert rémesen rossz érzés a volt évfolyamtársaitól tanulni ugyanazt, amit tavaly is. Különösen Mordreddel.*
-De jobban oda fogok figyelni mostantól. *Komolyan pillant a másikra és komolyan is gondolja szavait. Egy kis személyiségfejlődés még senkinek sem ártott, különösen ha egy olyan emberről van szó, akit nagyon szeret. Aztán figyelme átirányul apró méreteire.*
-Ó, hát akkor gyanítom, elég hamar kapnál súlyos gerincferdülést. *neveti el magát az inflás, s elmerül a másik ölelésében és kényeztetni kezdi őt. Ezt csak addig szakítja félbe, míg ígéretet tesz arra, hogy többet fognak találkozni a jövőben, majd a medence szélén is találja magát.*
-Igen, ezt elég jól tudod.* Vigyorodik el kissé, majd vissza is zuhan a vízbe, hogy újból hozzábújhasson a fiúhoz. Nem tud elfojtani egy mosolyt, amikor ismét szembe kerülnek egymással, s hosszan csókolóznak a fal tövében, majd amikor elválnak útjaik, tekintete ismét elkomolyodik, ahogy a másik szemeibe pillant.*
-Nagyon szeretlek. Remélem ezzel tisztában vagy. *Ezúttal minden erotikus fűszerezés nélkül öleli meg szerelmét, arcát a nyakába fúrva, bár tudja, hogy Ambrus vágyik rá. Ez azonban most némileg fontosabb, mint az erotikus játékok. Rémes bűntudata támadt, hogy nem volt képes ezt eléggé éreztetni a fiúval, de a jelek szerint nem késő ezen változtatni, így ez meg is fog történni.*

//Fagy//

Vendég

*Mióta új gyógyszere van, először a hangulata volt nyugalmasabb a megszokottnál. Mostanra ez semmivé foszlott, helyette rémálmai vannak, rángógörcsei és még zavarosabb viselkedése, mint eddig. Paranoiásan folyton azt hiszi, hogy követik, a csúf baba mindig vele van, még ha órára teszi a lábát, akkor is. Mindig. Giselle-t egyfajta talizmánnak hiszi, ami megvédi a bajtól. Éjszakánként a kifolyó belek bűze megint visszaköszön az orrába. Olyankor alig ér el a vécéig és máris visszaadja a kevéske vacsorája tartalmát. Egyre labilisabb. Ezt bizonyítja, hogy most is errefelé botorkál, lent a folyosókon, az uszoda felé, ami az óceán alatt húzódik meg. Szívből utálja a vizet, de annyira szétszórt, hogy az eddig biztonságot adó őrülete is darabjaira hullott már. Giselle ott fityeg a karjai között rondán bámulva ki a világra, ő maga meg egyszerűen borzalmasan fest: a haja szénaboglyához hasonlít leginkább, teljesen kócos és ápolatlan, szemei alatt sötét karikák húzódnak, arca nedves még foltokban, mert negyed órája alaposan beledugta a fejét a kagylóba, miután újból hányt. A hálóinge el van tépve egy-két helyen, de a nyomokból ítélve ezt ő tette. Sikoltozik, mikor rájön és olyankor tép mindent, ami a kezei közé kerül, többek között most a hálóingén volt a sor.
Amint beért az uszodába, megtörli az arcát ez által eltüntetve a vízfoltok legnagyobb hányadát. Első dolga fél kezébe venni a babát és közelebb botorkálni a vízhez. Ahogy ott áll a felszínt bámulva, megint az agyába tolulnak a régi képek: fuldoklott és az apja hagyta. Nem érdekelte, hogy tényleg majdnem meghalt. Végül is őt sem nagyon izgatja ma már, mi lett volna, ha meghal. Talán jobb lenne, talán nem. A víztől azért még tartózkodik, sőt retteg, nem mer belemászni. A szélétől két méterre telepszik le a nedves földre és halkan dúdolni kezd egy svéd altatódalt. Az ölébe fogja a babát, mintha egy gyereket ringatna és néha-néha még beszél is hozzá.*
-Jonathan, azt hiszem, ma nem megyünk úszni. Nem hoztam úszóruhát sem és a mama megharagudna, ha nem szólnánk neki. *nem is a babát nézi, csak úgy a szemközti részt bámulja üveges tekintettel. Ebben az állapotában tényleg klinikai bolondnak tűnik, főleg hogy a halott öccsének képzeli a gyomorforgató babát.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-09-23, 5:31 pm

*Na ná hogy előbb utóbb ide is leténfergek hiszen egy kis frissesség mindig jól jön, én pedig amúgy is szeretek úszni. Na meg ki tudja mivel találkozik itt az ember, meglehet pár jó nővel, vagy esetleg valakivel akit lehet szekálni, netán pár rossz arccal, a lényeg hogy az egész egy kaland. Én pedig mivel a tanulás helyett is a kalandokat választanám, egy pillanatig se gondolkozok rajta, hogy a könyveim, vagy az úszó sortom felé nyúljak. Így aztán a hirtelen bevágódó ajtóval a hátam mögött, nemsokára ott is hagyom a szobámat, és egy szál törölközővel, illetve a pálcámmal, és a már említett úszó nadrággal indulok el, ami egyébként fekete színben pompázik. Nem érdekel hogy ki mit szól hozzá ha meglát, lusta vagyok lent még öltözködni is, na meg ez a folyosó sem olyan hideg hogy esetleg megfázzak. Beérve azonban az uszodába, már az ajtóban megcsapja a fülemet a különös "párbeszéd", egy ismeretlen csaj szájából, de mikor beérek az uszodába látom ám, hogy bár tényleg van itt egy lány, de csak egy száll maga, illetve valami a kezében. Valami nagyon ronda, nagyon csúf, nagyon nem tudom mihez hasonlítani.*
~Remek, megint egy gyógypedagógiai eset, remélem nem azzal a babával beszélget~*sandítok felé azért fél szemmel gyorsan végig mérve a lányt, illetve tüzetesen meg is állapítom hogy valóban csak mi vagyunk a teremben. Minden esetre én nagyon szépen bele is ugrok egy fejessel a vízbe, majd amikor a felszínre érek, csupán csak a medence széléhez úszok, amiben aztán megkapaszkodva fel is lököm magamat rá, így nézve a másikra.*
-Csá.. Hát te? Mit csinálsz itt felöltözve egy olyan helyen ahol álltalában, az emberek lengébbek..*kezdek bele igencsak kíváncsian, bár lehet rosszul, hiszen nagyon félválról kezelem a dolgokat, meg is látszik a viselkedésemen, illetve a gondolkodás módomon is, na de nem érzem magamat veszélyben, hiszen nem tűnik olyannak ez a lány, mint aki ártana akarna bárkinek, bár az a valami ott a kezében picit azért ijesztő.*

Vendég

*A fülei nem süketek, hogy ne hallja a közeledő léptek csattogását, menetelét, egyszóval zaját. Lassan arrafelé fordítja teljes buksiját rezzenéstelen, üvegszerű szemeivel együtt, s a megjelenő idegent egészen addig követi, míg az fejest nem ugrik a medencébe. Kissé távolabb húzódik ennek hatására, s ez maga után vonja, hogy gyomorforgató kis Giselle, aki továbbra is Chucky baba női verzióját képviseli, láthatóbbá válik a kezében. Ruházata alja feljebb csúszik a combján, de ez teljesen elkerüli a figyelmét. Helyette végigrángatja jobb keze ujjait terjedelmes szénaboglyáján, hogy némileg emberibb külsőt kölcsönözzön magának- hinné a normális ember. Ő csak idegességében teszi most ezt, hogy lefoglalja az ujjait valamivel. Igazából beleállt a rettenet, amint az alak belevetette magát a vízbe, pedig látható belőle, hogy nem először csinálhatja. Mégis neki ez iszonyat félelmetes érthető okokból. Csak akkor ocsúdik fel, mikor a pasi ismét megjelenik a medence szélén ezúttal karizmainak köszönhetően, amik a felkapaszkodásnál dolgoztak. Az arcán dacos kifejezés jelenik meg már csak a hanghordozástól, de nemsokkal később egy gunyoros mosollyá fajul az egész.*
-Éppen azon gondolkoztunk Giselle-el, ki legyen a következő... *összegzi a dolgot halkabb, burkoltabb hanghordozásban. Közben azért végigpásztázza a srácot öntudatlan, főleg a szívtájékán időzik el a tekintete és végigsimít a combjára erősített tőrtokon. Az éles szerszám ott pihen benne. Még a nyelve hegyével az alsó ajkát is megnyalja.*
-Akarnád, hogy ennél is lengébb legyek talán? *fapofával bámulja még mindig az alak szívét és olyan gondolatok kergetőznek a fejében, mint "Mennyit kapnék a feketepiacon egy egészséges emberi szívért?" . *

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-09-23, 6:12 pm

*Nem igazán figyelek a dolgokra, hiszen bármikor talál itt az ember társaságot, most csak az az egyetlen fura dolog az egészben, hogy a társaságom nem más mint egy magában beszélő lány. Nem tudtam hogy ilyesfélék is járnak ide, de hát nem lehet mindenki annyira százas mint én! Így aztán mikor beérek, csupán csak megnézem magamnak, nem egy csúnya teremtés, bár kissé pszichopata külsőt teremt neki az a teremtmény ott a karjában, ami egy lezúzótt babára emlékeztet engem, de hát ha neki ilyen a stílusa, nem szólok bele. Inkább beugrok a vízbe, hagyva hogy testem teljesen elmerüljön a felkeltett hullámokban, végül amikor pedig már úgy érzem, nem ártana egy kis oxigénhez jutnom vissza is térek a víz felszínére. Kíváncsiságom azonban nagyobb mint azt sok ember hinné, így nemsokára már a medence szélének támaszkodva figyelem tovább a másikat egy kis köszönéssel, és egy kérdést is feltéve. A reakciók azonban elgondolkodtatnak azon a gondolat meneten, hogy vajon mennyire lehet százas ez a lány? Meglehet csak ijesztegetni akar, én viszont nem vagyok könnyen ijedős típus, legalábbis ameddig a veszély nem közvetlen, így aztán a válaszra kissé ki is szélesedik a mosolyom.*
-Áh, az ott Giselle? Nekem inkább olyan Molly-s. Jól áll neki ez a pszichopata arc.*döntöm oldalra a fejemet, majd lazán meg is rántom a vállamat.*
-A következő mi?*nézek rá teljesen kíváncsi tekintettel, miközben figyelem ám a keze mozgását, bár teljesen nem látom min is simít végig, bár kérdés, az is hogy ez tudatosan történik, vagy csak valahol a tudat alattijában, és nem is tudja éppen mit csinál, a következő kérdésre azonban már végleg elmosolyodom..*
-Hát ha ez neked lenge, akkor én már kétszeresen is meztelen vagyok, amúgy meg ha szégyenlős vagy nem kell titkolni.. Az ott a combodon egy bicska?*kérdezem kissé oldalra nyújtva a nyakamat, hátha többet látok, miközben kissé meg is rázom a fejemet, aminek lehet az lessz a vége, hogy pár csepp víz talán elér a lányig, tehát picit talán nedves lesz.*

Vendég

*Jajj, az nyilvánvaló, hogy nem normális. A százat valószínűleg sosem fogja elérni, ilyesmiért nem is pedálozik. Most is az köti le rettentő érzésekkel, hogy ez az állat itt a szeme előtt vidáman ugrándozik a vízbe, mikor köztudott, hogy ott megfulladnak az emberek. Ez nem tudja? Ez ennyire elvont lenne? Szörnyülködik a lelke nem is keveset, pont ezért araszolt hátrébb. Most meg megint előbukkant és már bájcseverészik is. Ostoba agyament.*
-Ne Mollyzd, vagy belefojtalak a.... kivágom a nyelved. *sziszegi a mondat közepén irányt változtatva. Hát igen, nem mondhatja, hogy vízbe fojtana itt bárkit, mikor ő maga komolyan megközelíteni sem meri a vizet. Abba bele sem mer gondolni, hogy mi lenne, ha ott kötne ki. Valószínűleg sokkot kapna és belefúlna. Igen, ez várna rá. Giselle pedig egyedül maradna, szegény szegény Giselle.*
-Áldozat. *az arca hirtelen álmodozóba megy át és valahol a srác feje fölé emeli tekintetét a levegő egy híg pontját bámulva.*- Tudod jóleső kicsinálni az embereket. Akkor megszűnik a.... *rámutat a halántékára és úgy tesz az ujjaival, mintha fejbe lőné magát egy mosoly közepette.*- ... zaj. *Na ez már akkor teljes bizonyosság, hogy ez a lány itt őrült, ugye? Nagyon őrült.*
-Bicska? Nem nem. *Határozottan megrázza a fejét, hogy csak úgy repkednek a szőke fürtök, amikre időközben jutott víz is a kolléga rázkódásának hála. Előhúzza a recés, legalább tizenöt centis kést és felmutatja, hogy jól látható legyen.*
-Annál azért nagyobb. Látod, milyen szép? *Talán már észrevette a másik, hogy a lány szemei nem forognak, hanem egyszerre mozognak a fejjel és nem pislognak, ami nagyon zavaró lehet. Egyesek viszkető késztetést szoktak érezni, hogy kinyomják ezeket a szemeket és megszüntessék az idegesítő tényezőt.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-09-23, 6:58 pm

*Na igen, mindenhol találkozik az ember hoppásokkal, bár nekem még nem volt szerencsém hozzájuk. Úgy tűnik azonban hogy az első mintapéldány itt vár engem, vagyis csak simán vár, és én jöttem ide első emberként, kezd flusztráló lenni a helyzet, hogy esetleg nem tudhatja befolyásolni a cselekedeteit, na meg egy ilyen fura szerzet mellett azért mégis csak feszültebb az ember. Azonban én ezt mással próbálom palástolni, viszont a viccem úgy tűnik nem válik be, mert csak egy fenyegetést kapok.*
-Jól van na, ne szívd annyira mellre Ms, kivágom a nyelvedet. Amúgy hogy hívnak? Ha már egyszer ilyen ígéretet teszel, úgy szép hogy bemutatkozol, na meg hiszi a piszi, ahhoz utánam kéne gyere..*mosolyodom el vidáman, nemsokára azonban egy fura szót hallok tőle.*
-Ó... áhá, szóval te vagy a Mysterio pszichopata gyilkosa, még soha nem hallottam rólad, most kerültél ide?*kérdezem fejemet oldalra döntve, most már inkább silabizálva tekintetemmel a másikat. Ha ennek a lánynak oda bent tényleg nincs minden rendben a fejével, nem ártana óvatosabbnak lenni, nincs kedvem össze vérezni a medencét, főleg nem a saját véremmel, és egy olyan bökő álltal ami nála van. Ha már itt vagyok meg is dícsérem, és egyben rákérdezek a fegyver mibenlétére, amire aztán megkapom azt a bazi nagy tőrt, amivel szerintem ha nagyon akarnék még akár csontot is tőrhetnék.*
-Mi a fene? Fát akarsz fűrészelni azzal a cuccal, vagy egyszerűen csak gyakorlod a hentesszakmát... Szerintem tedd el, ilyen szép kislány kezébe nem való olyan nagy "mordály" *mondom felemelve az ujjaimat is idéző jelbe, de azért belül elgondolkozok miféle roncsolódást, tudna ez okozni.*
-Ha esetleg kell valami nyugtató , a tatyómba találsz egy levél Szanaxot, lehet nem ártana meggondolni, hogy felszippants egy levéllel.*mondom miközben egy pillanat alatt ellököm magamat a medence peremétől, és már háttal úszok a vízen. Jobb a vízben maradni, max ha ő is beugrik én leszek a gyorsabb.*
-Amúgy melyik házba is jársz?*csak úgy miheztartás végett, hogy esetleg tartsak e attól hogy esetleg valaki éjjel lekésel e avagy sem.*

Vendég

*Gondolkozik a replikázás után, mondja, ne mondja, mondja, ne mondja a nevét? Végül úgy dönt, nem veszít semmit, ha megmondja... a másikat persze. Csakazértis alapon nem az Emeralddal kezdi, ha már egy nagyszájú óriással (hozzá képest mindenképp óriás egy tag) kell egy levegőt szívnia.*
-Laithe. A nevem Laithe. Na és a tied? Csak, hogy tudjam, milyen nevet véssek a késemmel a sírkövedre. *Kurtán felnevet, de érezni belőle, hogy csak drámai elem az egész. Különösebben nem is érdekli ebben a percben ez az alak. Itt van? Oké. Nincs itt? Az is jó lenne. Felőle úszkálhat napnyugtáig és még tovább.*
-Talán igen, talán nem. Ki tudja. Ha nem voltál elég szemfüles, hogy tudomást szerezz az érkezésemről, ez van. *a hangulata ismét gyökeres változáson ment keresztül, ahogy láthatjuk: az előbb még pánikolt és zavarodott volt, most sokkal összeszedettebb és még gúnyolódik is az előtte lubickolóval.*
-Kicsi vagyok, de szeretem a nagy fegyvereket, tudod... *élvezettel nézi végig a csillogó pengéjű szerszámot, majd visszacsúsztatja a helyére, a tokjába. A megjegyzésekre meg csak vállat von, miközben megint guberál egyet kazalszerű hajzatán.*
-A te kezedben hülyén nézne ki. Te is egy hústömeg vagy, a kés is nagy. Nem vágtok össze. Ez a szépség csak nálam mutat jól. *némi őrülthöz méltó egóval mondja mindezt, miközben négykézláb pár centivel közelebb mászik babástól mindenestől az idegenhez. A közbeni gyógyszeres megjegyzést elereszti a füle mellett. Részben fel sem fogta rendesen, részben van neki gyógyszere, amitől ennyire veszett most.*
-Inflatus. És kiiiijöööheeeetnél onnan. Naaaaa. Meg fogsz fuuuuullaaaaadni. Az meg borzalmas. Gyere ki és menjünk enni. Éhes vagyok. Később is úszkálhatsz. *Figyelik, milyen hamar vált gyerekes üzemmódba? Még egy angyali mosoly is feltűnt a képén, sőt oldalra döntötte a fejecskéjét is.*
-Gyere és ígérem, hogy jó kislány leszek. Na na naaaa. *mind próbálja unszolni a fiút, hogy kaparja ki magát a vízből. Vajon sikerrel jár?*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-09-23, 7:30 pm

*A bemutatkozásig eljutunk, fura egy neve van, de hát ki tudja honnan jött, szóval ezen úgy érzem nem kell sokáig elmerengnem.*
-Sirius, a nevem Sirius Pendragon.*na igen én a teljes nevemen mutatkozok be, ha már így kívánja meg a tisztesség, bár nem hinném, hogy ez a lányt egy cseppet is érdekelné, de azért a sírköves dologra elmosolyodok.*
-Szeretném ha te vésnéd oda, úgy hetven év múlva meg is felel, de szép legyen nekem.*próbálok ebből is viccet csinálni, nem tudván hogy esetleg ingerelném ezzel a másikat. Meglehet már nem egy embernek másztam bele az idegességfaktorjába a viselkedésemmel, de hát egyel több vagy kevesebb, mit érdekel engem?*
-Á értem szóval ezzel kárpótlod a méreteidet..*mondom egy apró vállrántással, mindezt tudomásul véve, egy biztos, ameddig azzal a kaszabolóval mászkál, inkább nem megyek a közelébe, nem akarok én malac lenni a tálcán. Amikor azonban megemlíti hogy egy hústorony vagyok, kissé felvonom a szemöldökömet a lányra nézve.*
-Kösz még jó hogy nem mondtad hogy dagadt vagyok.*mondom láthatóan végig is nézve magamon, a testemet pedig még mindig nem látom kövérnek, hiszen nem is vagyok az, sőt mondhatni egész sportos külsővel áldott meg a sors. Azért próbálok minél többet kideríteni róla, és úgy tűnik a válasszal együtt, megint valami más személyiséget ismerhetek meg.*
~Most ez szórakozik???~*kérdezem magamtól , cseppet elgondolkozó arccal, tehát lerí rólam hogy éppen a másikon agyalok. Furcsa szerzet, látszólag nem normális , és rohamosan nő vagy csökken a morál is a csajban, vagy ez csak egy trükk.*
-Jó legyél Inflatusos, én is az vagyok és azt hiszem nem kellek én ahhoz hogy te jól lakj, apropó nem vagy kannibál ugye? Mert ha a konyha fele jársz hozhatnál nekem is egy szenyót*nézek rá, cseppet szúrós tekintettel miközben ismételten közelebb úszok a medence széléhez.*
-Túrót... Ha annyira akarsz gyere be, amúgy egyáltalán nem fulladok meg, mert tudok úszni, bár inkább a fulladást választanám, mint hogy egy szaracénkardot állítsanak a gyomromba.*nézek a csajra, s bár nem rettegek, de azt tudom hogy óvatosnak kell lenni vele, éppen azért mert nem beszámítható.*

Vendég

-Majdnem pegazus. Neked is van szarvad a fejed közepén néha? *ne mondják, hogy nincs lányos oldala: ismeri az egyszarvút. Ez hatalmas előrelépés a fejlődésében. Ennél már csak az lenne jobb, ha rájönne, hogy a koránál fogva már csak az egyszarvúig kellene eljusson az agya, hanem sokkal tovább. Mondjuk odáig, hogy nem feltétlen kellene ennyire kétes ruházatban ücsörögnie egy férfiú előtt egy medence széléhez közel.*
-Az enyém akkor... akkor... Laithe Lindgren. Tudod svéd... Merthogy ott születtem. Meg ilyenek. Svédország szép, csak nagyon hideg szokott lenni ott télen. *hirtelen nagyon fontosnak érezte, hogy megossza ezt a rendkívüli információt Siriusszal.*
-Szépen szoktam dolgozni. *Tettetett sértődöttséggel húzza fel az orrát, miközben feláll végre és lenéz magára. Hát enyhén szólva siralmas, siralmas. A ruhája megszaggatott és csúnyán lóg rajta és kicsit sokat is kezd mutatni. Elhúzza a száját a tények felmérése után- ezt is eldobhatja majd. Közben úgy fél füllel hallgatja Siriust és bólogat, hogy igen, a méreteit így pótolja, ezzel a késsel. Nemsokára már ott tartanak a mesében, hogy ő éhes és rángatná a srácot enni, de ez meg jóformán lekoptatja és még szendvicset is kérne tőle.*
-Nem kóstoltam még embert. Hülye a szaguk. És a szendvicsnek is, úgy hogy nem kapsz. Csak, ha jössz. *Ezt teljesen határozottan mondja, mert egyedül nem akaródzik innen most elmennie, de itt a másik, hát a társasága kapóra jönne pont. De, ha egyszer még dinamittal se lehet kirobbantani innen.*
-Most mit kell ennyit győzködni? Nem bírnál végre kimááááááááááááááááááááááá.... *Hirtelen jött dühében közelebb ment és most megcsúszott egy vízfolton. Egyenesen beleszánkázik a medencébe, csobban és elmerül, mint egy kő. Hiába kapálózna, megdermed a félelemtől és a sokktól, pár perc múlva pedig olyan halott lesz, mint a krematóriumi hullák, ha Sirius nem segít rajta csöppet és húzza ki a szélre.*

» Sayra játszótere az óceán alatt
» Titkos börtön a Mysterio alatt