Uszoda az óceán alatt

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2013-03-19, 11:11 pm

//NRT - Tarkh és Sharlotte - 2013. 03. 18.//

*Természetes, hogy úszni indulok, mert rengeteg okom van rá, így szokásomhoz híven érkezem meg, és teszek is rögtön pár kört, gyorsan úszva, a vízbe merülve. Nem tart túl sokáig, amíg élvezem a bőrömön simogató cseppeket, a selymes tapintást, és a folyékony csodában vágok utat karjaim és lábaim segítségével. Hamarosan tehát háttal a bejáratnak, a partra könyökölök, gondolataimba merülve szuszogok, mivel most nem csak edzés ez, vagy kedvtelés, időm töltése, hanem elmélkedésre, magányra is szolgál, amivel rengeteg érzelmet tudok vezetni le, illetve gondolataimat rendezni. Ily módon tehát észre sem veszem, hogy valaki még tartózkodik a teremben, a halk kopogás szinte olyan, mintha a vízcseppek esnének testemből a medencébe, mikor viszont a hatalmas csobbanást hallom, rögtön meg is fordulok. Nem hiszek a szememnek, mert valaki vagy nagyon ügyetlen, vagy nagyon tudatlan. Teljes ruházatban esik a vízbe egy ismeretlen lány, első reakcióm pedig a döbbenet, szám aprón nyílik szét, szemeim el is kerekednek, ezek után viszont ahogyan őt nézem, a küszködését és el tudom képzelni magamban, hogyan esik bele, nevetésben török ki. Nem szép, viszont én nevetek, a hasamat fogom, hátra is vetem fejemet, és kacagok, még a szemem is törlök, mert egy-egy könnycsepp buggyan ki belőle, amit a víztől nem látni, de én érzem.*
- Priviet... Hat, tudod semmi nem törtenik veletlenül, most sikerült engem viditanod fel. *vigyorgom tovább, azonban nem mozdulok, kíváncsian figyelem hogyan cselekszik. Bár a ruha lehetőséget adna nézelődésre, én nem ilyen szemszögből vizsgálom most, mivel egyáltalán nem az én esetem, nem is vörös... tehát egyszerűen egy ügyetlen ismeretlenként tekintek rá, aki most már ki is ér. A magam részéről most a medence falának háttal dőlök, két karomat pedig szintén hátra támasztom, akár egy karfára. Persze, hogy hozzám szól...*
- Nem. Miert tennem? Magadnak köszönheted. Mellesleg, nem nagyon ismerek olyan varazslatot, amivel ruhat lehetne száritani, gyanitom mert nincsen. Viszont... *gondolkodom el hangosan, majd kezemet nyújtom a pad felé, s a pszichokinézist használva reptetem elő a pálcámat, mely most ki is kandikál a törölköző alól. A pálca tehát kezembe repül, én viszont nem varázsolok egyelőre, csak hallgatom a további szavakat.*
- Aristarkh vagyok. Aristarkh Yermolaevics Zhukov. Cruoris. *pillantok rá kérdően, s még direkt nem teszem hozzá, hogy milyen az évfolyamom, vagy milyen titulusaim vannak, egyszerűen várom, a hangsúlyomból is ítélve, hogy közölje ő is a házát. Nem túl ismerős, vagy új, vagy pedig más ház tagja. Idő közben azért egy kérdés tör belőlem felszínre.*
- Hogyan sikerült ezt összehozni? Kene neked olyan gömb, ami szol, ha elfelejtesz valamit... mondjuk azt nezni, merre mesz. Ugye nem volt szandekos? Mert itt nem szokas ruhaban fürdeni. *vigyorodom el, ez azonban nem utalás, nem vágyom rá, hogy lássam ruha nélkül, viszont tényleg humoros, ahogyan mint egy ázott egér, úgy áll ott, és eleve... hogyan lehet ilyen esetlen? Ha másért nem is, de pontosan ezért fel is kelti érdeklődésemet. Némileg.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2013-03-23, 11:52 am

//NRT - Tarkh és Sharlotte - 2013. 03. 18.//

* Hogy elinduljak talán még csak okom sincs, pusztán egy elhatározás az egész, egy jó pont a változtatáshoz. Az időt figyelembe véve is tökéletes, meg igazából nekem bármikor jó. Ha kedvem van, elindulok, és itt még takarodó sincs. Az se lenne egy túl nagy probléma számomra, de így azért mégis sokkal jobb. Mind idáig teljesen szép és jó minden, ám azt egy cseppet meg is bánom, hogy az alagsornál tovább megyek a lépcsőkön. Vagyis nem ezt, mert ezzel semmi probléma, de figyelmem nem arra terelődik, amire éppen kellene, így aztán megtapasztalhatom a medencében lévő víz hidegségét. Nem az a legnagyobb problémám, hogy még csak most veszem észre, hogy az ott van, hanem hogy a ruhám rendesen beissza időközben. Aztán a másik, ami ezzel is felveheti a versenyt, hogy még csak a kellemes magányt sem élvezhetem, bár most jó lenne. Megspórolnék néhány érdekes pillantást. Hogy kinevet nem is lepődök meg, én is így tennék hasonló helyzetben. Azért köszönök, biztosan azért, mert illik, vagy csak úgy. Nem a beszélgetéskezdeményezés miatt, ebben helyzetben teljesen tanácstalan vagyok ilyen szempontból. *
- Szuper. Akkor legalább van valami jó is abban, hogy ilyen szerencsétlen vagyok. * vigyorgok tényleg kedvesen. Semmi rosszindulat nincs hangomban, az az aranyos, de nem kislányos megszólalás továbbra is. Kivánszorgok valahogyan, mintha mázsás súly húzna, de nem válok meg ruháimtól. Jó helyen vannak azok. Mindenesetre végiggondolva, hogy hogyan is fogok visszajutni a szobámba... Segítséget is kérek, és még a válasz is olyan, amit várok. Végül is, nekem se jut eszembe megfelelő varázslat, meg egy ilyen ügyetlen ismeretlennek én sem biztos, hogy segítenék. Egy kicsit meglepődök, mikor a pálcáját hívja magához. Na nem magán a tényen, hanem hogy mégis... Valamit talán, bár a mondanivalóját abbahagyja. *
- Viszont.. mi? * kérdezek rá, tovább mosolyogva. Ez az, ami mindig megmarad, bármilyen helyzetben tudok mosolyogni. Hogy min, az más kérdés, de az sem ritka, hogy a semmitmondót veszem elő. Most azonban még be is mutatkozok, valami elég visszafogott formában, ugyanis csak a keresztnevemet árulom el. Aztán megkapom a másik féltől is ugyanezt, és a hangsúlyból ítélve még közölnöm kellene a házamat is... Hát jó, úgyis mindegy. *
- Én is Cruos vagyok. * jelentem ki csak úgy egyszerűen. Semmi lelkesedés, vagy punnyadt hangulat, éppenséggel semmit nem lehet érezni ezen a pár szón, és így is terveztem. Azért én itt jól elvagyok, nézelődök, tekintetem ide-oda futkos mindenen, de végül így nem tudok eltölteni, csak néhány másodpercet, mivel kérdést, azaz kérdéseket kapok. Igen, ez is olyan, amit szinte vár az ember egy ilyen bravúrozás után. *
- Ez? Hát... csak jöttem, én nem figyeltem... Vagyis figyeltem, de a növényeket, és a medence teljes mértékben elkerülte a figyelmemet. * magyarázom érthetően, de az az igazság, hogy rögtön ki is nevetem magamat. Én szörnyülködök már, hogyan nem lehet észrevenni egy medencét? * - Nem, dehogy. Vannak abszurd ötleteim, de most nem ez volt a cél. * teszem még hozzá, amint rájövök, hogy ezekre a kérdésekre nem válaszoltam. Persze felesleges is a dolog, hiszen az előzőekből leveheti, hogy véletlen volt, de én még szükségesnek érzem. Ezen a ponton viszont, hogy nem jut eszembe semmi, ténylegesen elgondolkodok, hogyan tovább. Simán leléphetnék, vagy akár semmivel sem foglalkozva mászhatnék bele a vízbe. Melyik esetben tűnnék nagyobb hülyének? Ezt nem tudom, de jelen esetben egyik lehetőséget sem választom, inkább pár lépést megtéve odasétálok a medence széléhez, majd nehézkesen ugyan, de valami törökülés pózba helyezem magam. Nehéz ezt ilyen ruhában. Mostanra már komolyan megfordul a fejemben, hogy mindegy már, beleugorhatnék, de egyelőre várok. *
- Zavarok egyébként? * teszek fel egy egyszerű kérdést. Igazából mindegy mit válaszol, én maradni fogok. Akár itt ülve, akár máshogy, de egy darabig még sehova sem indulok el. Azt sokáig várhatnám, hogy megszáradjak, ilyen terveim nincsenek. Ha őszinte akarok lenni magammal, fogalmam sincs már, mit miért teszek. Ez pedig nagy hiba, részemről legalábbis. *
- Amúgy miért jöttél ide? Úszni, az nekem is tiszta, de ez az időpont... * beszélek tovább. Az sem érdekel, ha nem válaszol, vagy azt mondja nincs közöm hozzá. Érdekel a dolog, ezért megkérdezem. Az is oké, hogy tulajdonképpen nem is ismerem, vadidegen számomra, nekem ez nem jelent semmit. Unalmamban már egy kavics iránt is képes vagyis érdeklődést mutatni, most pedig tényleg nem tudom mit kezdjek magammal. Ez pedig kezdésnek tökéletes. *

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2013-03-23, 11:04 pm

*Elég rég jártam már az uszodában és mivel közeleg a jó idő, így nem ártana ismét egy kicsit többet mozognom. Na nem mintha híztam volna vagy bármi, de szeretek azért edzésben lenni. Testem egyébként az itt töltött évek alatt szépen formálódott, most már nem az a kislány vagyok, aki annak idején ide jött a Mysterioba, hanem egy kész kis nő lettem. Fekete, hosszú hajtincseim derekamig érnek, szép, kék szemeim pedig vízálló sminkkel vannak kihúzva, de egyéb extra dolog nincs nálam, csak a pálcám, amelytől nem áll szándékomban megválni. Így sétálok lefelé a számomra már oly jól ismert úton, egészen az uszodához, vállamon egy világoskék színű törölközővel és ahogy leérek, már körbe is nézek a gyönyörű helyen. Annyira barátságos ez a környezet, mintha élne az egész terem, így szép szemeim is felragyognak, miközben az egyik székhez lépek, kibújtatom cipőimből lábaimat, majd a zoknik is belekerülnek és végül jöhet a naci és a póló, tehát a sötétkék színű bikini marad most már csak rajtam. Nyakba akaszthatós fajta, elég szép és egy kis ezüst szín is található rajta az alsó részénél.*
~ Irány a víz! ~ *pálcámat azért látótávolságba helyezem le a ruháimra, tehát ha kell, pszichokinézissel magamhoz tudjam hozni, bár nem hiszem, hogy itt aggodalmaskodnom kéne, mégis, elég rég jártam már itt, főleg azóta, amióta a Campusban lakom. Kár, hogy ott nincs uszoda, de legalább így nem távolodtunk el teljesen a központi épülettől. Kicsiny lábam a vízbe ér, majd végül lassan haladok beljebb a kellemes hőmérsékletű vízbe, még egyelőre nem elmerülve, tehát fekete tincseim alja lesz csak vizes, a fejem még kint marad belőle, úgy kezdek el mellúszásban haladni egyelőre csak a medence túloldala felé.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2013-03-23, 11:18 pm

*Ma valamiért rossz a közérzetem, ami talán annak tudható be, hogy nemigazán mozogtam amióta itt vagyok. Bár ez csak egy hét, önmagában kevés idő, az én életemben mégis fontos a sport, a mozgás, hisz formában kell tartanom magam, elvégre csaj tökéletes testen állhat tökéletesen az öltöny. Az első napom azzal telt, hogy nagyjából mindent körbejártam olyan 'benyitok minden ajtón' alapon, szóval tudom, hol kellene felfrissíteni magam, akad egy konditerem is az iskola falain belül, de engem mégis jobban vonz a víz társasága, tehát az uszoda. Le is dobom magamról a sötét színű farmert, és inget, helyette a fekete színű fürdőnadrágom veszem fel, rá pedig egy köntös kerül, ami szintén fekete színben pompázik annyi különbséggel, hogy a szélein hosszan fut egy fehér csík. Belebújok strandpapucsaimba is, majd köntösöm egyik zsebébe a pálcám, másikba pedig az úszószemüvegem kerül, tehát minden megvan, és elindulhatok a legalsó szintre, ahol az uszoda is megtalálható. Nem tévedek el útközben, hamar oda is érek, ahol először elcsodálkozok a környezeten, és a helyiség megoldásán, majd szemügyre veszem az úszókat, pontosabban egy lányt.*
- Szia, megérkezett az úszómester. *Villan rá a tekintetem és a mosolyom is, majd ledobom magamról a köntöst, mi eddig takarta a koromhoz képest jól kidolgozott izmokat, kiveszem zsebéből az úszószemüvegem, és felhelyezem azt a fejemre, hogy a medence széléhez lépjek. Az emelvényre felállva egy fejessel kezdek, majd erőteljes karcsapásokkal hamar utolérem a leányzót, aki egyébként nagyon is csinos, hisz a szemüvegnek hála tökéletesen látok mindent a víz alatt, és persze tekintetem előtt nem maradnak el a részletek...*
- Gareth Evans vagyok, és te? *Kezdek csak barátságosan, kéznyújtás helyett pedig csak biccentek, mert karjaim és lábaim segítségével tartom magam a víz felszínén, és nem lenne előnyös elsüllyedni egy bemutatkozás közepette.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2013-03-23, 11:23 pm

*Nem vagyok még túl régóta a vízben, így nem haladok túl sokat se addig, amíg a számomra ismeretlen alak be nem nyit a terembe. Kíváncsian emelem fel buksimat, hogy szép kékségeimmel megvizsgálhassam a fiút, de amikor meghallom a szavait, halkan felkuncogok.*
- Szia! Úszómester? Szerintem én jobban úszom, mint te. *kacsintok rá játékosan és igen, akár egy verseny ötletét is kiveheti a szavaimból. Kiskorom óta fontos számomra az úszás és a víz, szóval nem hiszem, hogy lekőrözne, ha meg mégis, engem az se zavar, nem akarok én mindenben az első lenni. Ahogy viszont a szemüveg felkerül arca elé, meglepetés váltja át eddigi arckifejezésemet.*
- Öhm, az meg minek? *teszem is fel a nagy kérdést, mivel bár már egy ideje nem érek abban a bizonyos burokban, még mindig furcsa számomra az, amit ez a világ rejt és ilyen tárgyat még senkin se láttam,szóval láthatóan érdeklődve figyelgetem. A vízbe kerül, majd amikor utol ér, már közelről nézhetem meg szemeit, így még felé is hajolok kicsikét.*
- Nagyon furcsa az az izé az arcodon és nem áll jól. *állapítom meg teljesen lazán, majd végül a bemutatkozást hallva osztom meg vele én is a nevemet.*
- Én Hecate Lunadea vagyok, örvendek Gareth. *egy angyali kis mosoly jelenik meg szép pofimon és ez után egy kis vizet fröcskölök a fiú felé, majd már a víz alá is merülök, most már hosszú hajtincseimet is benedvesítve ezzel és szépen el is úszom a közeléből, hosszú másodpercekig fel se jőve a felszínre. Minek tenném? Élvezem a víz alatti életet és én ki is merem nyitni szemeimet itt is, tehát néha hátrafelé pislogok, hogy vajon a srác követ-e.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2013-03-23, 11:41 pm

*Még jó, hogy ez ilyen igényes iskola, ami mindennel tele van, ezáltal tudok úszni úgy is, hogy nem kell messzire mennem, ráadásul még ismerkedhetek is egy kedvemre való hölgyikével, akit a medencében szúrok ki.*
- Na ezt most kihívásnak vegyem, vagy se? *Kérdezek vissza egy kis mosollyal a számon, miközben megválok a szükségtelen ruhadarabtól, tekintetem pedig nem nagyon veszem le a lányról, csak amikor a padok felé hajolok, hogy lepakoljam a cuccokat. Az úszószemüveg is felkerül a helyére, amikor egy igencsak furcsa kérdés jut el hozzám, fel is kapom a szemöldököm.*
- Na vajon, mire kellhet egy úszószemüveg? Szeretek nagyokat úszni, de a klórral nincs jóban a szemem. Ráadásul néha jó, ha az ember lát a víz alatt.. *Ismét húzódik egy sejtető mosoly helyes arcomra, hisz miután beugrok a vízbe, meg is nyílik a víz alatti látvány, amit talán nem is érthet a leányzó, de én tökéletesen kihasználom ezt a pár métert, míg az ugrás lendületének hála a víz alatt siklok. Végül pedig pont mellette érek a víz felszínére, de szemüvegem ismét kap egy megjegyzést, így felcsúsztatom a homlokomra, hogy láthassa szürkés kékes szemeim.*
- Mint mondtam, nem azért hordom, mert jól áll, hanem mert nem szeretnék tíz perc múlva homályosan látni, főleg, hogy egy ilyen szépséggel vagyok egy medencében.*Erősítem meg a korábbi tényt, miszerint szemeim elég érzékenyek a klóros vízre, közben pedig egy bók is elhangzik a részemről, amit természetesen a bemutatkozás követ.*
- Hecate? Mondd csak, honnan származol? *Igen, érdekel, mert nagyon különös nekem a neve, sosem hallottam még, sőt, hasonlót sem. Ezután ismét egy kis úszásra kerül sor a részéről, immáron a víz alatt, ami nekem sincs ellenemre, szóval gyorsan a szememre húzom a szemüveget, és alámerülök, hogy a medence aljáról kövessem a leányzót. Meg is előzhetném akár, de nem, jó nekem ebből a szögből. Viszont levegőre szükség van, ezért ismét a víz felszínét közelítem meg, és ha ezzel ő is így van, akkor intézem hozzá szavaim.*
- Na lassan megvan a bemelegítés. Jól úszol egyébként, kezdek megijedni, ha esetleg egy versenyre kerülne sor! *Bár nem lenne az olyan komoly verseny, és hangom sem azt sugallja, hogy én ezt véresen komolyan gondolom, inkább csak lazán fűzöm hozzá a dicsérethez, ami a kék szemű lánykát illeti meg.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2013-03-23, 11:53 pm

*Bár nem számítok társaságra, mégse zavar, hogy egy fiú érkezik ide a terembe, mivel normálisan köszön, semmi bunkózás, tehát így maradhat, talán még kellemesen is fog telni az itt eltöltött idő. Mivel úszómesternek kezdi el titulálni magát, így természetesen akad ehhez néhány szavaim, a visszakérdezést hallva pedig megvonom picit vállaimat.*
- Ahogy szeretnéd, nekem mindegy. *nem kell feltétlenül versenyt úsznunk egymással, csak ha ő is szeretné, szóval nekem nem gáz, ha kimarad, de az se, hogyha megtörténik, tehát tényleg rá bízom a dolgot, viszont az a szeme előtt lévő valami nem hagy nyugodni, így rá is kérdezek arra, hogy mi is lehet az, de amikor kifejti, tovább figyelgetem így távolról.*
- Még sose láttam ilyet, nem is tudtam, hogy létezik ilyesmi. Tudod, nekem még elég sok új dolog van ebben a világban. *ha tudná, hogy annak idején milyen voltam, még azt se tudtam, hogy nem szabad meztelenül lenni valaki előtt, de mostanra már azért felnőttem valamelyest és amióta kikerültem a szektánkból és itt élhetek, boldogabb is vagyok. Csak azt nem tudom, hogy a jövőben mihez kezdek majd, de talán Scott majd segít. Gareth is csatlakozik hozzám a vízbe, így ott is jobban meg tudom nézni magamnak, most már közvetlen közelről azt a bizonyos úszószemüveget, ami egy picit se áll jól rajta, teljesen viccessé teszi küllemét.*
- Jó-jó, te tudod, nem rosszból mondtam, csak nagyon furi. *ismerem is be, de aztán eljut ám a bók is az agyamig, amit már elég rég kaptam, pedig volt egy időszak, amikor nem egy fiú bombázott hasonlókkal.*
- Köszi, a… kedves szavakat. *egy cseppnyi pírfolt el is kezd megjelenni arcomon, de képtelen vagyok másképp lereagálni a hallottakat, de talán ez is megteszi és végül be is mutatkozhatom neki.*
- Görög vagyok. Nem gond, hogy furcsának tartod a nevem, először szinte mindenki meglepődik. *jegyzem is meg halkan, majd végül a víz alá kerülve kezdek el úszkálni, így téve meg jó pár métert, próbálva figyelmen kívül hagyni az engem leső szemeket, de ahogy felkerülünk a víz fölé, mégis csak megszólalok.*
- Csak akkor versenyzek veled, hogyha nem nézel be többet, mert tudod, ezt nem illik. Amúgy is, idősebb vagyok nálad! *nem szoktam nyers lenni, és a korommal jönni, de ránézésre is fiatal, Scott közelébe se férhet külsőleg, aki nőcsábász múltjának köszönhetően nagyon is sokat ad a külsejére még mindig. Csoda is a számomra, hogy megállapodott mellettem, én pedig hűséges vagyok, és ha már Kyle-nak nem engedtem, nem egy idegennel fogok flörtölgetni.*
- Szóval te döntesz. Ha ezt elfogadod, akkor versenyezhetünk mondjuk a túloldalig, de csakis tét nélkül. *ismerem a pasikat most már, tehát el tudom képzelni, hogy miféle téteket találhatnak ki, azt pedig most kihagynám. Ismerkedni lehet, barátkozni, de többet nem és ezt tényleg jobb időben letisztáznom.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2013-03-24, 12:24 am

*Bizony, itt az úszómester srác, szóval nem kell félnie a lánykának, ha esetlegesen problémája adódna a vízben, de erre valószínűleg nem fog sor kerülni, mert jó úszónak állítja be magát, hát majd kiderül. Természetesen visszakérdezek a megjegyzésére, majd a válaszra csak bólintok egyet, végül miután megmagyaráztam az úszószemüveg okát, bevetem magam a víz kékségébe, majd csak utána felelek ismételten, ugyanis valami nagyon meglep.*
- Hogy mi? Azt hiszem, nem értelek.. Kifejtenéd bővebben? *Merednek rá szemeim, mivel tényleg nem értem a helyzetet, hogy lehet az, hogy a 21. században valaki nem látott még soha úszószemüveget. Talán klónozták, vagy kísérleti laborban tartották korábban, bár az is lehet, hogy túl sok filmet néztem anno, aminek nem nagyon örült az apám, de ez van, remélhetőleg mindjárt rávilágít az igazságra, miután ismételten megmagyarázom a szemüveg mivoltát, egy kicsit másképp.*
- Hát, kinek mi. *Vonom is meg a víz alatt lévő vállaim, és furcsállom, hogy először nem a bókra lett figyelmes, de ez sem marad el szerencsére, a köszönetre pedig csak egy kedves mosoly ül ki picit borostás képemre. A nevét is közli velem végül, amire egy újabb kérdést teszek fel, mert érdekesnek találom, és számomra ez számít ismeretlennek.*
- Az szép hely, akárcsak a neved. Amúgy meg nem furcsa, végül is minden nemzetnek megvannak a saját nevei. *Válaszolok is, picit kijavítva az állítását, vagyis az én álláspontomat megosztva vele a nevéről, mert ilyen alapon én is különcnek számítok az otthonomban.*
- Az én nevem is furcsának találják a svájciak, mert eredetileg Amerikában születtem. *Közlöm még vele az információt, mielőtt még mindketten eltűnnénk a víz felszínéről, majd ha ez is megtörténik, ismét szemügyre veszem Hecatet a víz aljáról, akaratlanul is, hiszen benne van a látószögemben, akármerre is pillantok szemeimmel. Végül a levegőhiány felkényszerít a felszínre, és hasonlóan jár el a görög lány is, aki valahogy észrevette, hogy oda-oda néztem.*
- Jól tudom, mit illik, jól neveltek. Amúgy meg nem tűnök olyan fiatalnak, és ez nem csak az én véleményem. *Jegyzem meg, miközben még mindig azon elmélkedek, hogyan láthatta a szemeim a lány, aki előttem úszott, ráadásul a szemüvegem sötétebb színe is takarta a szemeim..Na mindegy, ezen nem akadok fenn, szóval simán elfogadom a feltételt.*
- Rendben, tét nélkül.* Bólintok szavaira, majd a medence közelebbi széléhez úszok, és ismét a lány felé pillantok.* -Készen állsz? Akkor rajt! *El is rugaszkodok a medence falától, hogy erőteljes csapásokkal hajtsam a hasam alatt a vizet, valamint figyelek az egyenletes lábmunkára is, és minden negyedik karcsapásnál oldalra emelem a fejem levegővételnél, tehát a leányzót is megpillanthatom, ha mellettem úszik.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2013-03-24, 12:46 am

*Számomra furcsa az a szemüveg az arcán, picit se látom értelmét a dolognak, egészen addig, amíg a fiú ki nem fejti nekem, hogy mire is jó. Nekem mégis, olyan idegen ez az egész, ilyet még nem láttam eddig, ami amúgy nem is meglepő, több aranyvérű ember se használ ilyesmit, tehát nem is értem, hogy miért ilyen hitetlenkedő most.*
- A Mysterio előtt elzárva éltem a… társadalom nagy részétől, egyfajta szektában, és így elég sok mindent nem tudtam, amit mások igen. Amióta viszont itt vagyok, már megismertem sok mindent, szóval alakulok, de akadnak még idegen dolgok, mint a te úszószemüveged. *világítok is rá a dologra, megadva neki a választ is, majd végül megtörténik a bók is a bemutatkozás után, ami kissé meglep, de inkább megköszönöm, ezt így illik tudtom szerint, nem pedig ellenkezni. *
- Én szeretem a nevemet. *ismerem be szavai után, majd amikor meghallom, hogy ő valószínűleg svájci, picit én is meglepődöm, tényleg nem oda gondoltam volna.*
- Még sose jártam ott. *gondolkodom is el ezen hangosan, de nem beszélgetünk erről túl sokat, mivel máris úszni kezdünk, én pedig a víz alól visszanézek néha felé, tehát igenis láthatom őt, és mivel elég jók a megérzéseim, így érzem, hogy engem figyelhet, de lehet, hogy tévedek, az mindig lehetséges. A víz fölé érve azért megjegyzem azt, amit ilyenkor kell, de mintha ellenezné azt, amit tett, talán tényleg én gondoltam bele mást abba, ami van.*
- Lehet, hogy más nem vélekedik így, de én igen, ennyi. *vonok vállat, de nem szándékozom megbántani őt, hiszen kedvesnek tűnik, egyszerűen nem érzem úgy, hogy nekem való lenne, már nem is merek úgy megnézni mást, tehát egyfajta hályogot teszek a szememre, mert valószínűleg más esetben én is másképp vélekednék, hiszen nem csúnya ez a fiú.*
- Oké, akkor sok sikert! *pillantok is felé, majd gyorsúszásban kezdem el az úszást, hogy egy kis idő után a víz alatt folytathassam utamat. Figyelek azért versenytársam irányába is, aki szintén egész gyors, és ahogy érzékelem, most bizony ő ér először célba, én pedig csak utána érinthetem meg a peremet, így picit kipirult arccal, nagy levegőket véve tekintek felé.*
- Tényleg nem vagy rossz, úszómester. *mosolyodom is el kedvesen, majd kezeimmel a medence aljához kapaszkodom és fel is húzom magam, hogy oda ülhessek fel kicsikét.*
- Elfáradtam, azt hiszem, hogy kimentem a gyakorlatból. Télen teljesen ellustultam. *mosolygok tovább, majd tekintetemmel a másik arcát fürkészem.*
- Te amúgy hányadikos vagy és mióta jársz ide? *még nem láttam és mivel tavaly nem tanítottam, ezért vagy elsős vagy másodikos lehet, más választás nincs.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2013-03-24, 1:26 am

*Miután szemüvegem nem marad megjegyzés nélkül, kénytelen vagyok megmagyarázni azt, de a lány reakciója, válasza valóban meghökkent. Nem értem, hogyan létezhet, hogy egy ilyen egyszerű tárgyat nem ismer, de hamar megtudom, mivel kíváncsiságomnak hangot is adok.*
- Nekem a szektákról alapból rossz dolgok jutnak eszembe, ezáltal csak sajnálni tudlak, de most végül is minden jóra fordul, nem igaz? *Csillan meg egy biztató pillantás a szemeimben, amit most ő is láthat, hisz a szemüveg a homlokomon pihen. Nevét is megtudom a lánynak, minek érdekességéből következik a származása is, mi szintén egy gyönyörű hely, jártam már ott korábban, és imádtam a görög tengerpartot. A nevemet én is szeretem, de ezt már nem közlöm vele, és az ő megállapítására sem reagálok különösebben, amit gondolok azt már elmondtam róla, szóval nem kell egy nevet túlkombinálni, viszont az otthonomról még ejtek egy két szót, mielőtt a vízbe merülnénk.*
- Egyszer látogass el oda, szép, és érdekes hely nagyon. Persze nem a görög klíma uralkodik, de ha nincs problémád a hideggel, akkor szerintem tetszeni fog.* Jelentem ki a végszót, hisz Svájc mindenkinek tetszett, akit eddig kérdeztem, és bár nem ott születtem, mégis oda köt az egész gyerekkorom, ezáltal nagyon szeretem, akárcsak a vizet, minek aljáról követem szemmel az eseményeket, mígnem újra a felszínre kerülünk mindketten, ismét szemtől szembe.*
- Hát jó, te tudod.. *Pillantok el oldalra picit, nem kívánok most vitába szállni ezzel, mert valahogy őt sem akarom elüldözni, és én sem fogok elmenni innen, ha már lejöttem. Inkább javaslom, hogy kezdjük a kis versenyünket, ami tét nélküli, így pár laza karmozdulattal a medence szélénél vagyunk.* - Neked is! *Szemüvegem megigazítom gyorsan, majd egyszerre indulunk. Egy darabig még látom a víz felszínén, amikor oldalra emelem a fejem levegőért, de aztán a felszín alatt pillantom meg. Na ez azt hiszem megpecsételi az egészet, mert víz alatt nem érdemes versenyt úszni, kevesebb a levegő, gyorsabban fárad a test, valamint értékes másodperceket vesz el az, amíg leér, és ezeket összeadva nyerem meg a hosszt.*
- Te sem panaszkodhatsz. *Biccentek elismerően, de vele ellentétben én még maradok a vízben, lebegek kicsit, így tekintek most már fel rá, a medence szélére.*
- Én rengeteget úszok, volt idő, hogy versenyre is jártam. *Szép is volt, jó is volt, csakhogy a drága családom nem támogatta az ilyesmi dolgok aktív űzését, azt szerették volna, hogyha a fiúk csakis a mágiára koncentrál, de engem mégsem lehetett teljesen eltántorítani a sportoktól.*
- Elsős, és hat napja vagyok itt, szóval elég új nekem minden. *Válaszolok is, végül pedig ráveszem magam, és én is kimászok a medencéből, hogy mellé ülhessek, kevés távolságot hagyva kettőnk közt. Természetesen engem is érdekel néhány dolog vele kapcsolatban, szóval nem tartom ám magamban a dolgokat.*
- És te mióta szabadultál a szektából? És hogyan? Milyenek voltak az első pillanatok? *Na jó, lehet, hogy kicsit sok, de ez a szektás történet megmozgatja a fantáziám, milyen lehet, hogyha egyik pillanatról a másikra egy teljesen elszigetelt ember kijut a bűnös nagyvilágba.*

//fagy//

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2013-03-24, 8:00 pm

//NRT - Tarkh és Sharlotte - 2013. 03. 18.//

*Váratlan esemény szakítja meg úszásomat követő gondolkodásomat, ennek megfelelően lepődök meg, hiszen bizonyára figyelmetlenségből - bár itt nem lehet tudni -, de a medencébe csobban egy számomra ismeretlen lány, teljes öltözetben, így kezdek el nevetni az első döbbenetet követően, mikor sikerül a hang forrását meg is találnom, s szólok hozzá pár szót. Nem reagál agresszívan, ami jó jel.*
- Ez jo felfogas. *vigyorgom tovább, bólintok is neki egyet, majd mikor segítségemet kéri, akkor kérdezek vissza, és magyarázom el számára, hogy nem igazán ismerek szárító varázslatot... ellenben képes vagyok olyan mágiát használni, ami által nem fog fázni, tehát magamhoz hívom pálcámat, s ahogyan remélem, kíváncsi a folyatásra.*
- Van egy varazslat, amivel el tudom erni, hogy ne fazz. Egy oraig, utana ismet vegre lehet hajtani. Hideg lesz itt, föleg azokban a vizes ruhakban... igy viszont nem kell levenned. *felelek neki egyszerűen, majd rá is szegezem hanyagul a pálcát, inkább úgy, mintha mutatnék rá, s vigyorom árulja el, hogy egyelőre nem szándékozom segíteni.* - Szeretned? Mert akkor jo okot kell mondanod ra, hogy vegre is hajtsam. *közlöm gonoszul, de én már csak ilyen vagyok. Aki okos, tudni fogja, hogyan kell engem kezelni, aki pedig nem... azért nem fáj a szívem. Ahogyan azonban hamarosan ki is derül, házam tagja, ez pedig bonyolítja az eseményeket, hiszen muszáj rá figyelnem, mert sentinel vagyok, illetve elfogult, ami a házamat illeti, az ide járó diákokat jobban kedvelem... többnyire.*
- Ah, akkor en vagyok a sentineled. Nem igazan lattalak meg, pedig szerintem emlekeznek rad... uj vagy? *tűnődöm hangosan, összevont szemöldökkel vizsgálva meg vonásait, viszont tényleg nem emlékszem rá, még akkor sem, ha már találkoztunk volna egyszer. További kérdéseim természetesen elhangzanak, és pontosan olyan választ ad, amilyet várok, ezért bólogatok vigyorogva... mintha nem hinnék neki, pedig ez nem így van, hiszek neki.*
- Akkor legközelebb figyelj, itt eleg sok erdekessegbe ütközhet az ember, mert varazslatos hely, tehat nem art resen lenni. *figyelmeztetem őt komolyan, mivel nem szeretném, ha baja esne a figyelmetlensége vagy ügyetlensége miatt. Amint látom, úgy dönt, hogy csatlakozik, nekem pedig nincs kedvem úszni, most ő tereli el a figyelmem a gondolataimról, és szeretek foglalkozni az új diákokkal, tehát...*
- Eleg kesöi kerdes, de nem, nem zavarsz. *rázom meg egyszerűen fejemet, majd mint hallom, már érdeklődik is. Furcsa, mert nem ilyeneket szoktak kérdezni, persze ettől függetlenül gondolkodom el, míg tekintetem a plafonra kúszik hátrahajtott fejemmel, és egy sóhaj kíséretében válaszolok pár másodperc múlva.*
- En barmikor szeretek uszni. *mosolyodom el hidegen, mivel egyértelműen kitérő válasz, bár igazából nem hazugság.* - Persze nem ilyeneket szokas kerdezni, föleg nem egy sentineltöl, tehat ha segithetek, akkor mond, ha pedig nem... *bökök a víz felé fejemmel, mert azért az időmet pazarló kérdések helyett természetesen a vizet és az úszást választom, tehát a lányon múlik, hogy fogunk-e tovább beszélgetni. Vizes a ruhája, legalább némileg kéne száradnia, addig pedig csak én vagyok itt neki társaság, mert humoros lenne, ha így mászna fel a klubhelyiségbe.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2013-03-28, 8:58 pm

//NRT - Tarkh és Sharlotte - 2013. 03. 18.//

* Az csak egy tény, pillanatnyi történés, hogy beleesek a vízbe, de hogy ezután mi lesz, mik a következmények, az más. Azzal még nem számolok, próbálom a feltűnés nélkül szidni magam ott benn, és gondolkodni. Ám mivel nem vagyok egyedül... Ez nehezebb, mint gondoltam. Azért segítséget kérek, de miután elmondja, hogy nem igazán tud megfelelő varázslatot, nekem is beugrik, hogy tényleg nincs. Viszont... valami viszont, amire rá is kérdek, és a válasz első felénél felcsillan a szemem. A másiknál pedig leesik, hogy ilyen megszólalás nélkül nem is várhattam volna semmit. Ez valahogy természetes, bár nem tudom mit mondjak. Mi lenne jó ok? *
- Persze, hogy szeretném. Csak semmi közöm hozzád, nem tudok indokot mondani, tégy, ahogy jónak látod. * válaszolok egész egyszerűen. Tényleg semmit nem tudok felhozni, meg annyira már nem is érdekel. Ha gondolja segít, ha nem meg nem, Én nem fogom azért traktálni magam, hogy egy ennyivel előrébb legyek. Ahhoz nagyobb haladás kellene, hogy tegyek az érdekében bármit is. Aztán be is mutatkozunk, és mint kiderül, ő a sentinelem. Hát ez csodás. Vagyis nem baj, de már megint ez a kérdés, hogy új vagyok-e. Hát mire is számítok? Ezt egy darabig meg fogom még kapni. *
- Nem, nem vagyok új. Itt vagyok már vagy 5 hónapja. * mondom ki ezt is egyszerűen. Aztán kész, nem tudok vele mit kezdeni. Ha nem látott, az természetes, az lenne inkább fura, ha esetleg tudná ki vagyok. Alig járkáltam hiszen, most kezdtem igazán bele, pár napja. Meg persze azt sem kerülhetem el, hogy megkérdezze, mit csináltam, meg miért, hogy ez lett a vége. Hát persze, akkor válaszolnom is kell rá. *
- Persze... ezzel tisztában vagyok, csak hát... * itt abba is hagyom, mert nem tudom, mit akarok kihozni a dologból. Csak úgy mondom. Valami töltelékszövegnek, vagy akárminek is, éppenséggel ok nélkül szólalok meg. Eléggé tanácstalan vagyok, de a vigyor az nem tűnik el arcomról. Aztán úgy döntök, hogy leülök a medence szélére, amit nehézkesen, de véghez is viszek. Szépen letelepedek, majd azért megkérdem, hogy zavarok-e. Nemleges választ kapok, de nem érdekelne az ellenkezője sem. Most már nem a növényeket figyelem, hanem azért rá is nézek, de ekkor már ő figyeli a plafont. Hát nekem aztán mindegy, viszont azért ittlétének okára rákérdezek. Nem kapom meg a választ, vagyis elégé kitér, de ez is megfelelő. Talán, nem tudom.
- Remek. * mondom már kicsit lesújtott hangsúllyal. Ezzel nem megyek semmire. * - És csak így hirtelen ötletből kifolyólag jöttél le úszni? * teszem még hozzá, a semmibe meredve. Vagyis a vizet nézem, hogyan fodrozódik, és hogyan landolnak benne vízcseppek. Még ez is milyen izgalmas időtöltés. Fogalmam nincs mit tegyek. Megszólaljak-e, és akkor mit mondjak. Tényleg szoknom kell nekem még a társaságot. *
- Öhm.... * mintha akarnék valamit mondani, de nem tudok. Semmi sem jut eszembe. Túl közvetlen vagyok, felületes kérdéseim nekem nincsenek. Ha már érdeklődök, akkor az nem olyan dolog, amit egy idegennel bárki megosztana, vagy talán csak nem is érdekli. Most viszont megerőltetem magam, vagyis próbálkozok legalább. *
- Mikor jöttél? * rukkolok elő aztán egy borzasztó kérdéssel. Ez szörnyű. Valami borzasztó, el sem hiszem, hogy ezt mondtam. Na jó mégis. De biztos, hogy hülyének fog nézni. Ez annyira... nem tudom. Valami kell, hogy teljesen az idő. Csendben pedig nem jó. Valamit beszélgetni kéne, ha meg nem, hát úgy is jó. *

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2013-03-31, 8:16 pm

//NRT - Tarkh és Sharlotte - 2013. 03. 18.//

*Általában szeretem próbára tenni azt, akivel szembe hoz a sors, ez most sincsen másképp, ezért ahogyan lehetőségem adódik rá, kiindulva a medencés esetből, melynek következménye egy beszélgetés, pár vizes ruha és bizonyára hamarosan hidegrázás, most azt találom ki, hogy esetleg varázslattal segíthetnék neki, ha nem is úgy ahogyan gondolja, s ezért kéne tennie valamit, lenyűgöznie valahogy. Nem teszi meg, ezért egy pillanatig mereven nézek rá, aztán elnevetem magam. A házam tagja, segítenem kell neki. Pálcámat rászegezem.*
- Aestus! *ejtem ki az igét, melynek hatására kellemes meleg árad szét a másik testében, nem fog fázni, legalábbis egy órán keresztül, viszont ezt egyelőre nem kötöm az orrára. Nem kell még tudja, ha akar kérdez, de jobbnak látom, ha azt hiszi, végleg segítettem rajta, és nem akar majd egy óra múlva is kérdezősködni a varázslat felől. Mivel még új, nem lepne meg, nekem legalábbis úgy tűnik, hogy az.*
- Akkor nem lattalak, ami eleg furcsa. Nem baj, most megismertelek. *rántom meg vállamat, bár szerintem aki pár hónapja van itt csak, az még újnak számít. Inkább nem reagálok a félben hagyott mondatára, egyedül felszökő szemöldököm jelezheti neki, hogy nem értem mit akar mondani, s innen már ő dönti el, hogy mit tesz. Túlságosan sosem ragadok rá senkire. Amint viszont látom, ő igen, legalábbis a kérdéseivel biztosan.*
- Igen. Miert erdekel ez teged ennyire? Lehet nem voltam erthetö, de komolyabb dolgokrol szoktak kerdezösködni, mert en is arra lennek vevö. *közlöm vele most őszintén, határozottan, kicsit talán hidegen is. Ne faggasson bugyuta kérdésekkel, amiknek nincsen értelmük, ezt megteheti akármelyik gyerekkel, egy sentineltől mást kell kérdeznie, már ha van lehetősége rá, s most van. Mint látom, inkább nekem és neki is vannak kérdései, mint részéről válaszok.*
- Szerinted? Sentinel vagyok, masodikos, több mint egy eve itt vagyok. *felelek neki értetlenül, hiszen az én szemszögemből, de még az övéből is teljesen felesleges a kérdés. Kezdem úgy érezni, hogy picit... áh, hagyjuk, nem is tudom megfogalmazni mit gondolok róla, azon kívül hogy bugyután szétszórt, ami mondjuk lehet, hogy a helyzetnek köszönhető. Nem véletlen jöttem le ide, nem vagyok kíváncsi senkire.*
- Latom akkor ilyen kerdeseknel tartunk... Akkor most tegyem fel a kerdest, hogy hany eves vagy, honnan jöttel, es milyen a vered? *hangzik kicsit maróan a kérdés, de végül úgy döntök, ideje kicsit megmozgatni magamat, így egyszerűen fürdőnadrágomba dugom pálcámat, és a vízen lebegve lököm el magam, de közben a lányra figyelek, s néha teszek hátúszásban pár karcsapást.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2013-04-01, 8:21 pm

//NRT-Chris és Ashi-2013.01.12.//

*Chris-sel jó kedvűen sétálunk az uszoda felé egészen addig, míg el nem érjük. Ott ugyanis rá kell jönnünk, hogy egyikünknél sincs fürdőruha, így vissza kell fordulnunk. Müzlivel gyorsan felszaladunk a nyugati toronyba, hol én át is öltözök. Macskámat természetesen most itt hagyom. Hiába vagyok gyors az exos fiú gyorsabb, s mikor visszaérek az uszodába már rég a vízben úszkál. Kedvesen üdvözölni akarom őt, csakhogy rútul átver és behúz a vízbe. Természetesen ezt meg kell torolni, így veszek egy nagy levegőt, s lehúzom a víz alá. Mindketten jól szórakozunk a víz alatt, de azért levegő kell. Ahogy felérünk rögtön elkezdek fenyegetőzni mire csak közömbösen válaszol, s eltűnik a víz alatt. Forgatom a nyakamat keresve a másikat.*
-Úh*kiáltok fel, mivel hirtelen Chris nyakába találom magam. Karmos kezemmel a vállába kamaszkodok, amíg a másikkal a homlokát támasztóm. Néhány másodperc kell, hogy megtaláljam az egyensúlyt a vállain, de mikor meg van már rögtön fodrászkódok. Kakastaréjt csinálok először a hajából majd sündisznót.*
-Jól áll neked ez a haj!*mondom vigyorogva s a kérdésére csak elkezdek játszani. Jobb mancsomat a homlokom elé teszem és elkezdek hunyorogni. Forgatom kicsit a fejem, mit ha keresnék valamit majd felkiáltok és egy helyre mutattok.*
-Nézze, Kapitány! Ott van egy Kúrtafarkúmalac! Ott meg egy Üveghegy!*kiáltok nevetve, majd meg borzolom a haját és lecsusszanok a hátról, s mielőtt elkezdene úszni a vállába kapaszkodok.*
-Selőfi nem vagy csikis?*kérdezem és megcsikizem az oldalát. Remélem, hogy csikis és ki tudom egy kicsit zökkenteni tempójából.*
-Nincs kedved egy versenyhez?*kérdezem jókedvűen, mivel jó gyorsúszó vagyok, így talán le is tudnám győzni. Ha bele megy lemászok a hátáról és odaúszok a legközelebbi falhoz.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2013-04-01, 9:44 pm

//A játék átvált NRT-re: Hec és Gareth – 2013.03.23.//

*Az úszószemüveg számomra újdonság és mivel ezt Gareth nem érti igazán, ezért nem vagyok rest elmagyarázni neki a dolgokat, így hozom a tudtára azt, hogy eddigi életem során hogyan is éltem és hogy miért nem ismerem azt, ami számára oly természetes. A válaszát hallva viszont csak durcás képet vágok, de aranyosan, szinte édesen és egy jó adag vizet fröcskölök hozzá.*
- Ne sajnálj, azt gyűlölöm. Az életem így alakult, amit el is fogadtam, tehát nincs mit ezen lesajnálni. *jegyzem is meg kissé keményebb hangon, mint ahogy eddig beszéltem hozzá, de talán megérti a dolgaimat. Mindenesetre most már az életem másabb, mint régen volt, örülök annak, amit elértem, hiszen évfolyamot is léptem, hamarabb, mint mások, elmondhatom, hogy vittem valamire a Mysterioba és erre büszke is vagyok. Nem vagyok egy elveszett lány, akármennyire is annak tűnök. A bemutatkozás után a hazánkat is szóba hozzuk, így adom Gareth tudtára, hogy én még nem jártam eddig ott, de mivel tényleg kíváncsi vagyok arra a helyre, biztos vagyok benne, hogy életem során el fogok még jutni oda, főleg most, hogy hoppanálva bármikor megtehetem ezt. *
- Úgy lesz. *biccentek is rá, de hamarosan már kezdetét is veszi a verseny, amelybe hiába adok bele mindent, nem nyerhetem meg, így nemsokára észre is veszem, hogy másodikként értem célba. Ezek szerint nem csak a szája jár a fiúnak, hanem tényleg tud valamit, a kedvenc szavakra pedig cseppet elpirulok és egy édes mosoly is megjelenik arcomon.*
- Köszi, igyekeztem. *ismerem is be, majd végül a medence szélére kerülök, ugyanis elég volt most kis időre a vízből, de egy picikét még maradok beszélgetni, majd utána térek vissza a Campusba.*
- Hmm, szóval ilyen gyakran úszol? Akkor azért nyerhettél. *öltöm ki felé nyelvemet, majd végül biccentek is arra, hogy még csak nemrég jött ide. *
- Akkor ezek szerint még nagyon új vagy, kíváncsi vagyok, hogy tetszik-e majd a hely hosszabb idő után is. *majd megkérdezem néhány hónap múlva, ugyanis biztos vagyok benne, hogy össze fogunk mi még futni, nem kell ez miatt aggódni. Viszont a fiú is felkerül a medence szélére, így felé is tekintek, hiszen oly közel van, de amikor a magán jellegű dolgaimról kérdez, apró sóhaj szakad ki ajkaim közül, az ilyesmiről nem beszélek annyira szívesen.*
- 2010 végén és nagyon furcsa volt… Nem tudtam, hogy mi micsoda, hogyan kell viselkedni az emberekkel és féltem is attól, amit itt tanítanak, de csak megálltam a helyem, hiszen eljutottam valahogy az egyetemig. *kezdek is bele, majd kékségeim visszakerülnek Gareth arca felé.* - A hogyant viszont egyelőre még nem mondanám el, mivel eléggé magán jellegű a dolog, Téged pedig még alig ismerlek. *fejezem is be a válaszadást, majd végül kényelmesen hátra is dőlök a hűs kövön, így nézve fel, a plafon irányába.*
- Tudod, ez a hely megváltoztatja az embereket. Te kedvesnek tűnsz, ne hagyd, hogy elrontson. *pillantok oldalra a fiú felé nézve, de nem teszek semmit, nem érek hozzá és nem is zavartatom magam azért, mert a bikinimben most láthatja egész testemet, nem aggódok, valahogy nem tűnik tényleg rossz embernek. Kevés itt az ilyen, én pedig nagyra értékelem, hiába jövök ki jól azokkal, akiktől mások rettegnek.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2013-04-01, 10:20 pm

//NRT- Hec és Gareth, 2013. 03. 23.//

*Furcsa számomra, hogy nem ismer ilyen alap dolgokat, de hamar előkerül a magyarázat is, ami belőlem egy kis együttérzést, vagy sajnálatot vált ki. Ő persze ezt teljesen másképp értékeli, hallom én ezt a szavaiból is, valamint látszik az arca kifejezéséből, és persze a felém érkező víz is erre utal, minek hatására egy pillanatra oldalra fordítom a fejem.*
- Jól van, bocs, hogy rendes próbáltam lenni. *Válaszolok, miközben lerázom a felesleges vizet az arcomról. Végül is az ő dolga, hogy hogyan értékeli a dolgait, nem szólok én bele, mert nem ismerem, és ha ismerném se lenne sok közöm a korábbi életéhez. A formaságok, melyek két ember első találkozásánál szoktak történni, lezajlanak sikeresen, sőt, még ajánlom is neki szeretett országomat, ahol felnőttem egész kiskorom óta. A gyors kimenetelű verseny is elkezdődik, miután megegyeznünk a feltételekben, végül pedig én érek célba elsőnek, de ez nem jelenti azt, hogy kitör belőlem az egoizmus, inkább megdicsérem őt is, minek megvan ám az eredménye a bájos arcon.*
- És még a mosolyod is aranyos! *Jó, talán ezt a lányt az ilyesmi bókok által lehet megfogni, de majd kiderül. Egyelőre az a helyzet, hogy fölém kerül, olyan értelemben, hogy a medence szélén ülve pillant rám, és így folytatjuk a beszélgetésünket az úszást illetően.*
- Igen, talán ez is lehet egy jó ok. *Bólintok szavaira, de nem kezdem el most ecsetelgetni, hogy mik is lehettek a győzelmem okai. Elvégre arattam már nagyobb győzelmet is, és azokat sem kezdtem el elemezgetni, szóval inkább szóba hozzuk az iskolát, pontosabban Hecate kérdezget rólam néhány dolgot.*
- Eléggé.. Remélem tetszeni fog a továbbiakban is. A mágiát szeretem már gyerekkorom óta, csupán a mugli dolgok hiányoznak. Tudod, nagyon szeretem a technikát. *Közlök egy új információt magamról, amit az apám szintén nem tudott elviselni. Valójában sosem értettem, és nem is fogom megérteni, hogyha üzletemberként a normál emberekkel foglalkozik, akkor miért problémázik azzal, hogy én is szeretem a mugli dolgokat, és a társaságukat..na persze nem mindnek, inkább csak az igényesebb körökből valókét. Persze engem is érdekel a lány története, de ahogy látom, nem szívesen mesél a dolgairól, szóval meghallgatom, de a továbbiakban nem erőltetem.*
- Nocsak, akkor tényleg jól teljesítettél. Gratulálok. *Ismerem is el, aztán már bólintok is a következő szavaira.*
- Megértem, ne haragudj, hogyha ez kellemetlenül érintett. *Szemem végigköveti, ahogy hátradől, de mivel arcát már nem látom, így a hasánál valahol megakad a tekintetem, és mivel nem szeretek így kommunikálni, hogy lényegében hátat fordítok a másiknak, én is hasonlóan teszek, mint ő, csak én a könyökeimre támaszkodok, és a vizet lesve lepődök meg szavain.*
- Azt mondod? Majd kiderül, mi lesz velem itt. Remélhetőleg semmi rossz. *Döntöm felé a fejem, kicsit még mindig értetlen nézéssel, mert nem értem, hogy mire céloz ezzel. Hogyan változtathatna meg? Ezt bővebben kellene kifejtenie, ezért ismételten egy kérdést teszek fel, miközben kicsit oldalra fordulok, hogy csak az egyik könyökömmel támaszkodjak.*
- De mégis mire gondolsz? Hogyan változtathatna meg? Gondolom találkoztál negatív példával..*Hagyják el számat ismételten a kérdések, melyekre remélhetőleg kielégítő választ is kapok, nem csak egy semmitmondó szöveget, bár ebből a lányból inkább az előbbit nézném ki, mivel kétségkívül okos teremtést, ha ilyen hamar az egyetemen kötött ki.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2013-04-02, 4:11 pm

//NRT - Tarkh és Sharlotte - 2013. 03. 18.//

* Itt vagyok ebben a szerencsétlen helyzetben, az egy dolog, de valahogy most nem kelti fel túlságosan érdeklődésem ajánlatával. Lehet, hogy fázni fogok, de semmit nem tudok felhozni, ami jó ok lenne, hogy segítsen, így le is teszek róla, mert aligha fogom megerőltetni magam miatta. Azonban az, hogy mégis végrehajtja rajtam a bűbájt, az eléggé meglep. Hirtelen elkezdem érezni azt a melegséget, egész testemben, ami valljuk be, sokkal jobb, mintha fáznék. *
- Kösz. * mondtam még, mert ennyit igazán kell. Még ha nem is vagyok az illem tökéletes példája, meg tudom köszönni, ha bármiben is segítségemre vannak. * - És ez meddig tart amúgy? * érdeklődöm még meg, ami fontos lenne, bár annyira mégsem az talán. Jó, már mindegy. Aztán persze tovább beszélgetünk, kitérve arra, mióta vagyok itt. Nem ismer, ez természetes, bár egyikőnk sem mutat nagyobb lelkesedést. Tőle nem is várom, ki nem nézném már belőle, de engem sem izgat, most ilyen kedvtelen állapotban vagyok. *
- Komoly dolgok. Nem tudom, a helyzethez képest neked mi elég komoly, de akkor mondjad, milyen témákról szeretnél beszélgetni. * vágom rá szinte rögtön, már nem a legkedvesebb hangnememben, de ez várható volt. Persze, majd angyali mosoly kíséretében, aranyos hangon fogok kommunikálni vele.. Hát nem mondhatnám, ilyenről szó sincs. Következő megnyilvánulása pedig már nekem értékelhetetlen, mert bizonyosan félre is értette a kérdésem, meg csak úgy alapból is. *
- Arra gondoltam, hogy ide le, mikor jöttél. * helyesbítek aztán. Igaz, semmi konkrétumot nem említettem a tárggyal kapcsolatosan kérdésemben, de ha arra vagyok kíváncsi, hogy mikor érkezett, akkor azt úgy teszem fel. Kezd egy kicsit irritálóan hatni rám ez az egész, de elég furcsa lenne, ha így beállítanék a klubhelységbe, és végigvonulnék. Most viszont ezt látom a jobb megoldásnak, nincsen nekem ehhez kedvem. *
- Nem, nincs rá szükség. Felőlem ülhetünk itt csendben, és kész. Nem igazán érdekel, csak próbáltam valamit kezdeni a helyzettel. * magyarázom tovább, egyre inkább idegesen. Ez persze rajtam nem látszik, csak a hangom az, ami hűen tükrözi érzéseimet. Komolyan el akarok már tűnni innen. Még nem, maradok, valahogy érzem, hogy maradnom kell. Pedig legszívesebben fognám magam és egy egészen egyszerű mozdulattal felpattanva tűnnék aztán el. Nem, maradok itt, törökülésben, és nézek ki magamból, mint egy idióta. Mondhatom tökéletes választás. *
- Amúgy mégis mit vártál? Fogalmam sincs ki vagy, milyen vagy, a legtöbb emberrel pedig az ilyen felszínes témákból eredően is jól el lehet beszélgetni. * kattogok tovább a dolgon. Valahogy ezt még fontosnak érzem, hogy tudja, aztán innentől kezdve érdeklődésem, lelkesedésem, meg minden tovaszállt, és még egy kedves megnyilvánulás, aztán mentem is. *

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2013-04-02, 6:33 pm

//NRT: Hec és Gareth – 2013.03.23.//

*Azért, mert elmesélek egyes dolgokat Gareth-nek, az nem jelenti azt, hogy sajnálnia kellene engem. Nincs rá oka, annyira egyáltalán nem volt rossz életem, én elfogadtam a sorsomat, ahogy a halálomat is elfogadtam volna, ha a Mysterioban nem történnek velem bizonyos dolgok. Mindenesetre még élek és a bosszúm se fogja elkerülni ezt a helyet, ahol felnőttem… *
- Rendes? Tudod, felénk ha sajnálnak valakit, az nem rendesség, de biztosan mások vagyunk, ahogy erre már eddig is rájöttünk. *felelek neki teljesen normális hangon, de egyre nehezebbnek érzem ezt a társalgást, ő annyira más és nem ért meg úgy, ahogy kellene. Fiatal, új neki az, amit most hall, tehát nem hibáztatom mindezért. Inkább egy kis témaváltás következik, majd jöhet a verseny is, amelynek sajnos nem én leszek a győztese, de Gareth kedves marad, nem szól le ezért, így egy kis pírt is láthat arcomon, ahogy tovább kedveskedik nekem. Lány vagyok, persze, hogy jól esik az ilyesmi, de nem nagyon tudom, hogy mit kéne erre mondanom, így egy újabb mosolyt kap cserébe, majd végül felülök a medence szélére, hogy már csak lábaimat áztathassam a beszélgetésünk közben. *
- A technikát? Számomra az még eléggé új dolog, ugye a múltam miatt, de érdekes dolgok vannak jelen a világban, szóval teljesen megértem, hogy érdekel. *biccentek is felé egy aprót, miközben el is gondolkodom azon, hogy nekem még mennyi mindent kell tanulnom. A mágiában behoztam magam, de az élet többi területe még idegen a számomra. Még az is lehet, hogy egyszer Gareth segítségét fogom kérni egy tárgy megismerésében… Viszont ha már ő mesél, akkor én is ezt teszem, így mondom el azt, hogy én már egyetemista vagyok, és ő is rájön ám, hogy elég kevés év alatt értem ezt el, tehát újból megdícsér, de ez talán hozzá tartozik. Tényleg nagyon kedves.*
- Nem volt kellemetlen, valamilyen szinten egy élmény volt, sok butaságot csináltam. Például képzeld, azt se tudtam, hogy nem kéne meztelenül lennem egy diáktársam előtt. *nevetek is fel aranyosan, hiszen most így visszagondolva elég ciki volt akkor Sairussal, de hát már rég volt és bár akkor még barátok voltunk… mostanra már kissé eltávolodtunk egymástól. Annak idején örültem volna, hogyha több is lesz közöttünk, de ő eltolt magától, ő döntött el, hogy mi legyen. Lassan hátra is dőlök a hideg padlón, majd a fiú felé tekintek és végül egy érdekes mondat hagyja el a számat, mi mintha felkeltené az érdeklődését.*
- Azt hittem, hogy egyértelmű, hogy mire gondolok. Sok jó emberből válik itt szörnyeteg, megismeri a mágia sötét oldalát, olyan varázslatok birtokosai leszünk, amelyeket tudnunk kell kezelni és van, aki ezt nem teszi, hanem kihasználja az erejét, rossz dolgokra. Te nem tűnsz olyannak, aki ezt tenné. *én se vagyok, de erre szerintem már ő is rájött. Meglepő lehet talán, hogy én, egy ilyen lány miért is vagyok itt, a Mysterioban, hogy hogyan jutottam el az egyetemig, de megtaláltam az egyensúlyt és a szükséges rosszat is elsajátítottam, de igyekszem nem felhasználni, amíg nem lesz muszáj.*
- Na mindegy is, ne is foglalkozz velem. *csüccsenek fel ismét, majd csípem meg picikét a fiú derekát, hogy ez után felpattanva már a törölközőm felé is mehessek, amivel előbb testem kezdem el megtörölgetni, majd ez után fekete hajtincseimet is. Jó látja, nemsokára távozni fogok. Csak egy kicsit akartam úszni, utána vár rám a tanulás… *

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2013-04-02, 7:59 pm

//NRT - Tarkh és Sharlotte - 2013. 03. 18.//

*Soha nem voltam tipikus pozitív személyiség, de ha úgy látom, szükség van a segítségre és meg is éri azt adni, akkor nem szoktam habozni, hiszen jók a megérzéseim, illetve elég logikusan is tudok gondolkodni. Hiába mondom most azt, hogy tegyen érte valamit, kíváncsi vagyok a személyiségére, igazából nem azon van a lényeg amit mondok, mivel viszont elég értelmes választ kapok, úgy döntök, ideje engedni, főleg azért, mert a házam tagja. Segítek tehát rajta, ezzel támogatva a beszélgetést, köszönetére pedig csak kimérten biccentek.*
- Egy oraig, de addig szerintem leszarad rolad valamennyire viz, ha pedig nem, akkor majd ismet elvegzem legfeljebb. Mondjuk nem artana kicsavarnod a ruhaidat, akar az öltözöben... *bökök fejemmel a női öltöző felé, de szavaim mögött nincsen negatív szándék, persze lenne ötletem, hogyan tréfáljam meg, most viszont nincs hozzá kedvem egyelőre, tényleg segíteni akarok, így pedig hamarabb száradhat meg. Nem vagyok kíváncsi a testére, ő nem az ideálom, és talán most hangulatom sincs fizikai teszteket végezni rajta. Ahogy azonban tovább haladunk, hirtelen meg is értem aggályát, arcomon pedig ez tükröződik is.*
- Ah... szoval kenyelmetlenül erzed magad, ezert gondolod ugy, hogy ostoba szituacihozo ostoba kerdesek jarnak, es nem kell komolyan beszelgetni? *vonom fel egyik szemöldököm, hogy jól értem-e a helyzetet, de maga a hangsúly is tartalmazza részemről, hogy ezzel nem értek egyet, érdekesnek találom ezt a kijelentést, nyugtatgatni viszont nem fogom, hogy ez teljesen normális helyzet, mert nem az... A következő kérdésére egy pillanatig némán hallgatok. Fogalmam sincs az úszással kapcsolatban hány kérdést tett már fel, de nem is értem ezt az érdeklődést, ezért merevre fagyva bámulok rá, majd sóhajtva forgatom meg szemeimet.*
- Nem tudom. Egy ideje. Valoszinuleg harom napja itt azom. *adom meg a csípős választ, mert teljesen felesleges tudnia, hogy mennyi ideje tartózkodom itt, s az ilyen részletes kérdések engem idegesítenek.* - Teged nagyon erdekel a viz, ami velem kapcsolatos. Miert nem kezdesz el uszkalni? Talan meg több kerdes eszedbe jutna erröl. *morgom az orrom alatt, és komolyan is gondolom, nem zavarna, ha ruhában kezdene most úszni. Sőt, mi több, talán én fogok róla tenni, de egyelőre még várom a válaszát, és azt, hogy érti-e, mi a probléma a kommunikációban. Hiába sértődik meg, én csak a vállamat rántom.*
- Eredetileg uszni jöttem, azert, hogy egyedül legyek. Te nem mehetsz el, de ha mar ide tevedtel es meghiusitottad a tervemet, akkor lehetnem erdekes, es nem ilyen kerdeseket feltevö ember. A csend is jobb, mint a felesleges szajjartatas, sokkal erdekesebbek az igazi temak, nem az eröltetett semmisegek, amikröl csak ugy tünik, hogy jo tarsalgasi alap... *jelentem ki határozottan, hiszen soha nem beszéltem rengeteget, engem pedig az érdekes köt le, viszont ha valaki minden áron kifaggat az úszási szokásaimról, az már a tolakodóan részletesség kategóriája. Engem aztán nem zavar, ha elmegy, dönt ahogy akar, mert érdekes lenne, ha így sétálna el, bár megteheti. Én zavartalanul tempózom a vízben, szememet azért rajta tartva.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2013-04-03, 7:05 pm

//NRT: Hec és Gareth – 2013.03.23.//

*Lehet, hogy tényleg nem kéne sajnálnom, mert nem igazán tudom, hogy jó volt-e neki ott, vagy sem, ezt csak ő tudhatja, na meg akit beavat, de az most nem én leszek.*
- Igen, valóban így van. De idővel csak egy hullámhosszra térünk. *Mosolyodok el végül, majd jobbnak látjuk, ha újabb vizek felé evezünk, minek következtében megtörténik az a bizonyos verseny is, amiben én mutatkozok jobbnak. A győzelemmel viszont nem jár a bunkózás, azt nem érdemelte ki a lány, szóval nem mondok rá semmilyen lenéző dolgot, sőt, inkább ellenkezőleg történik a dolog olyannyira, hogy bókolok is neki egy kicsit, és a reakciókból vonok is le következtetést. Lehet, hogy idősebb nálam, de ez nem jelenti azt, hogy tapasztaltabb is, mert szavakban nem kapok visszajelzést, csak az arca árulkodik arról, hogy miként hatnak rá szavaim. A továbbiakban már felnézve rá folytatjuk a társalgást, mert én egyelőre maradok a vízben.*
- Az egy dolog, hogy mi egy nap alatt romba dönthetnénk a muglik világát, de mégis el kell ismerni, hogy nagy dolgokat alkotnak. *Bizony, ez az egy dolog, amiért becsülöm a varázstalan népséget, ugyanis másban nem igazán tudnak engem lenyűgözni. Belőlem pedig sokan nem nézik ki, hogy úri származásom ellenére képben vagyok a mágia mellett az elektronikában, és hasonló dolgokban. Ő is megoszt velem pár információt, még ha nem is szívesen, na meg van benne vicces dolog is, amire én is felnevetek, és persze ismét beindul a fantáziám, mert Hecate tényleg csodás lány, nekem pedig van elég fantáziám, hogy elképzeljem fürdőruha nélkül.*
- Micsoda mázlista! *Kacsintok felé immár mellette ülve, ha már mindketten ilyen jót nevetünk ezen a dolgon. Azért lettem volna a másik diák helyében, nem tagadom. Na de ilyen is csak egyszer van az életben, és szerencsétlenségemre azóta megtanulta ő is, hogy mit illik és mit nem. Őt követve én is hátradőlök, így kérdezek vissza szavaira, hogy mire is gondol pontosan, mert tényleg új nekem ez a hely.*
- Értem. Azért furcsa, hogy mennyi jó ember jár ide, ebbe a sötét iskolába, nem? Neked például mi a célod? *Tényleg érdekes ez a kérdés, mert van aki saját akaratából van itt, meg gondolom a szülői nyomás alatt lévők táborát is sokan erősítik. Azért engem érdekel, hogy Hec mit is szeretne elérni, főleg így egyetemistaként, mert ő az, aki tényleg nem tűnik egy sötét alaknak. Azt meg, hogy én mit tennék, ha a kezemben tartanám a sötét erőt, az egy jó kérdés, egyelőre nem tudok rá választ adni. A kis csípésre összerezzen a vizes testem, ugyanis igen, csikis vagyok, de ezt próbálom azért fedni valamennyire, sokan szeretnek ezzel visszaélni.*
- Miért ne? Érdekelsz! *Jelentem ki határozottan, majd követi egy újabb kérdés is, ahogy elsétál mellőlem.*
- Már mész is? *Kérdezem picit hangosabban a távolság miatt. Bár nem halok bele a magányba, azért jó vele társalogni, nyilvánvaló, hogy nem üresfejű, ami egy jó pont nálam, de ha nagyon akar menni..*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2013-04-05, 2:12 pm

//NRT: Hec és Gareth – 2013.03.23.//

*A kezdeti társalgás elég nehezen indul be, de úgy érzem, hogy a verseny, mintha mindezt megváltoztatná. Hirtelen találunk olyan témákat, amelyek érdeklik a másikat és egészen kellemesen el is tudunk diskurálni. Mondjuk a bók az meglepő a számomra, rég kaptam már Scotton kívül mástól ilyesmit, de ez maradjon az én dolgom. Hűséges típus vagyok, tehát nem fogja az ilyesmi kedvemet venni, ugyanúgy beszélgetek vele, ahogy eddig.*
- Igen, nagyokat. *biccentek is rá, miután megtudom, hogy mi érdekli még Gareth-et a mágián kívül és ez után mesélem el neki azt, amit viszont rólam lehet tudni. Érdekes életem volt, és csináltam hajmeresztő dolgokat, persze saját akaratomon kívül, de nem érzem úgy, hogy ez olyan nagy probléma lenne, Sairus előtt már nem szégyenkezem, sokat segített nekem, hogy megismerjem ezt a világot. Gareth megjegyzésére viszont kíváncsian vonom fel a szemöldököm, majd elmosolyodva rázom meg fejemet is.*
- Ő szerintem inkább meglepődött, nem annyira mázlistaként fogta fel. Nem használta ki a dolgokat, mivel a barátom volt. *igen, most már csak volt, mert eltolt magától. Én szívesen lettem volna vele, csakis vele, de ez már a múlt, most pedig boldog vagyok egy másik fiúval. Így van ez jól, úgy érzem. Azért valamilyen szinten jól esik a tudat, hogy tetszhetem a fiúnak, de igyekszem nem adni alá a lovat, nem tenni semmit, amit félreérthetne, inkább arra kérem, hogy vigyázzon magára és maradjon olyan, amilyen most.*
- Igen, meglepő… de a sötét erőket lehet számunkra jó dolgokra is használni. *és hogy mi az én célom? Eláruljam neki? Inkább csak egy kis részét…* - Mivel még csak most találkoztunk először, elégedj meg annyival, hogy erőt gyűjtök a bosszúmhoz. *zárom is le ezzel a témát, majd egy kicsit megcsípem a srácot és végül már fel is pattanok. Nem akarom, hogy azt higgye, csupa hülyeséget beszélek, bár mégis kezd picit kellemetlen lenni, főleg amikor azt mondja: „Érdekelsz! ”*
- Ennyire azért nem vagyok érdekes. *felelek halkan, lassan visszafordulva felé, majd inkább úgy döntök, hogy jobb lesz innen távozni. Nem biztos, hogy túl jó ötlet itt maradni a társaságában, tehát megtörölközök, majd ez után ruháimat is magamra kapom, a fejemen pedig hajamat összefonva egyfajta turbánt képezek a törölközőmből, hogy ne fázzak meg véletlenül se.*
- Igen, megígértem a barátomnak, hogy átmegyek hozzá, csak előbb eljöttem úszni egy kicsit. *igen, enyhe célzás arra, hogy talán le kellene állnia a bókjaival és félreérthető szavaival. *
- Örültem, a találkozásnak, majd még biztosan összefutunk. Ha esetleg szeretnél beszélgetni, akkor a Szimbolisztika szakházban megtalálsz, minden jót! *köszönök el tőle mosolyogva, majd el is hagyom az uszodát. Mivel a Mysterio épületén belül képtelen vagyok a hoppanálásra, ezért a kikötőig elsétálok, majd utána valóban Scotthoz fogok társulni.*

//Köszi a játékot! //

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2013-04-05, 5:26 pm

//NRT - Tarkh és Sharlotte - 2013. 03. 18.//

* Bármennyire is érdekes helyzet, azért értékelni tudom, hogy segít nekem. Ez egy eléggé sötét hely, sötét alakokkal. Nagyrészt még ennyit sem várhatok, de most igen. Persze ez nem azt jelenti, hogy akkor most üdvrivalgásban fogok kitörni és itt ugrál, hogy milyen kedves, de megköszönöm és visszakérdezek. *
- Remek ötlet. Bár, hogy mire megyek velük, az más kérdés. * mosolygok azért, mert tényleg egy bizonyos megoldásnak tartom, amit mond, még ha nem is sokat segít, azért valamit. Meg is fogom tenni hamarosan, olyan perceken belül, előbb azonban még maradok. Tovább beszélgetünk, és véleményem egyre inkább süllyed le. Vagyis már nem tudom mit gondolok, semmi rosszat, de jót sem. *
- Hát igazából ha tudsz egy ilyen helyzetben komolyan beszélgetni... Most mi komolyról lehetne beszélgetni, úgy mégis? * nézek rá kérdőn. Tényleg érdekel, mert ez a helyzet aztán nem igazán olyan, hogy komoly dolgokról beszélgessünk. Nem is jut eszembe semmi, de ha neki igen, akkor rajta, vesse csak fel a témát, és majd megy minden tovább. Nekem ez most nem megy, jobban zavar, hogy a medencében landoltam a hülyeségem miatt. Persze én próbálom továbbvinni a dolgokat, és valamilyen szálon elindulni. Ez viszont láthatólag nem megy, de azért még erőltetem. *
- Ha-ha. Nagyon vicces. Kösz, inkább nem. * nézek rá nem túl szépen, de ez már nem is érdekel. Még ha tudnám, hogy mit is kezdhetnék magammal itt, akkor se foglalkoztatna, de így, hogy ötletem sincs, meg aztán már végképp nem, jó lesz csendben, mostani elgondolásom szerint. Azonban ez sem úgy tűnik, hogy sokáig maradna így, mert tovább kérdezgetek. *
- Remek, de komolyan. Én honnan tudtam volna, mit akarsz? * figyelem tovább, ugyanazon nem túl kedves arckifejezésemmel. Ez viszont már csak az a megtévesztő látszat, mert közben átgondolom az ő helyzetét is, és sok-sok mérlegelés után jövök rá, hogy eléggé mogorva voltam, alaptalanul ráadásul. Erre már elmosolyodok. Érthetetlen lehet számára a változás, a kedves mosoly a düh után, de ez van. Én sem értem magamat, valljuk be, de ezt nem érzem fontosnak. Viszont a korábbi javaslat alapján most elkezdek feltápászkodni, hogy aztán elindulhassak az öltözők irányába. Nem kell sok és oda is érek, majd a nőibe be is megyek, hogy kicsavarhassam a ruháimat. Ez egy kicsit hosszadalmasabb művelet, de nem is törekszem sietni, vagy bármi, jó nekem a saját tempómban. Nem siettet senki, meg különben sem érdekelne. Ennek ellenére azonban olyan vészesen sokáig nem tart, mint gondoltam. Hosszú percek után viszonylag kevésbé vizesen térek vissza, és ugyanúgy helyet foglalok valahol a medence szélén. Már nem vágom a durcás képeket, csak várok, hogy valami témát felhozzon, ha egyáltalán beszélgetni akar. *

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2013-04-06, 7:19 pm

//NRT: Hec és Gareth – 2013.03.23.//

*Megvan a módja, mivel lehet zavarba hozni egy kicsit, de ha annyira nem is, legalább elérni, hogy elpiruljon. Ezt mindig olyan jó látni, egyfajta pozitív visszajelzés, hogy azért csak jól esik neki, amit mondok, bár számomra ezek csak közhelyek, szóval nem nagy dolog. Fény derül az egyik érdeklődési körömre is, ami számára szintén új dolog, ahogy minden az volt neki pár éve. Egyet is értünk a dologban a muglikat illetően, aztán róla is megtudok egyet s mást, többek közt egy igencsak vicces dolgot, ami nem csak vicces de hmm..szexi is lehetett. Én persze teszek erre is megjegyzést, de szavait tökéletesen megértem, miszerint már nem barátok.*
- Most mondanám, hogy sajnálom, de... szóval ti tudjátok.. *Vonok vállat, mert a sajnálat már egyszer kudarcba fulladt. Én hasonló helyzetben bizonyára éltem volna a lehetőséggel, de hát én ilyen vagyok, az a másik srác meg kitudja, nem ismerem. Az álarcom sikeresnek bizonyul, mivel a kedves szóval illet, de én nem ezt ragadom ki szavaiból, hanem teljesen más dolgot, tehát hogyan változhatnék meg itt a Mysterioban.*
- Ez végül is egyértelmű, nem? Ha valaki gonoszkodik, az is jó dolog a számára.. *Ráncolom össze a homlokom, mert szerintem ez így logikus. Ha valakinek ártani akarok a mágiával, azt meg is tenném sőt, jól is érezném magam tőle, szóval ilyen alapon kicsit zsákutcában végződnek a szavai.*
- A bosszúhoz? Hát az sem egy pozitív dolog. *Jegyzem is meg, de nem sokat tudok sem róla, sem pedig a bosszú céljáról, szóval nem kommentálok sokat e téren. Inkább tovább fokozom azt, amit elkezdtem, szóval azért beadom neki, hogy igenis felkeltette az érdeklődésem.*
- Kinek mi. *Pillantok rá egy kis mosoly keretében. De úgy tűnik, itt akar engem hagyni, és tényleg jól látom, ahogy ezt megerősíti. De amikor a barátját említi.. nos, ez el kéne engem tántorítson? Inkább kihívásnak tekintem a dolgot, mintsem lelombozó információnak.*
- Oké, megjegyezve. Szia, és jó szórakozást! *Vigyorodom el, talán egy kicsit pimaszul is hangzik a dolog, de nem foglalkozom tovább vele. Felkelek a helyemről, majd a szememre húzom a szemüvegem, mely szép nyomot hagy a homlokomon, és az emelvényről ugrok is egy fejest, hogy ússzak pár hosszt.*

//Én is köszöntem Very Happy

//

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2013-04-07, 9:59 pm

//NRT - Tarkh és Sharlotte - 2013. 03. 18.//

*Nem is tudom, mit gondoljak róla, egyelőre elég érdekes alak, de nem jó értelembe... bár nem is negatívban, és különösen az furcsa, hogy az érdekesen belül csak az eseményt értem, mert egyébként tényleg átlagos diák. Persze lehet, hogy néhány jellegzetes karakterjegyekkel rendelkező ismerősöm után én várok túl sokat, s ez bizony így is van, mert azok vannak kisebbségben, akik idősek, edzettek, és ezért váltak ilyenné. Ők is bizonyára hasonlóak voltak a lányhoz valahol... Ezért kezdeményezek beszélgetést, és segítséget is nyújtok neki, persze nem én lennék, ha nem történne összezörrenés.*
- Nem temetesi komoly temara kell gondolni, de peldaul olyanra, hogy egyaltalan mi a sentinel feladata, vagy miben tudnek en neked segiteni... az iskolaval kapcsolatban. Ez erdekesebb es hasznosabb is szamodra, mint az, hogy en mikor, miert es mennyit uszok, netan hogyan. *közlöm vele egyszerűen, mint aki magyaráz a másiknak. Látom, hogy mérgelődik, engem viszont nem hat meg, mivel nem is újdonság számomra az ilyen hozzáállás velem szemben, több emberből is ezt váltom ki, ezért nem is felelek neki a mondatára, csak pimaszul mosolyodom el. A kérdést azonban már nem hagyhatom figyelmen kívül, így sóhajtok fel, mert nem szeretem az értetlen embereket.*
- Többnyire a jozan ezt figyelve ra szoktak jönni. *zárom le ezzel, majd egyszerűen kezdek el úszkálni, s ahogyan néhány perc múlva veszem észre, mintha változás állna be, el is indul az öltöző felé, mire én megint a pálcámat húzom ki, mikor az ajtó már becsukódik, és a bejáratra célzok, mely őt rejti.*
- Colloportus! *suttogom el halkan, hogy ő ne hallja, így zárom be az ajtót mágikusan, tehát csak varázslattal nyithatja majd ki, hagyományos módszerrel nem, azaz ha vissza akar majd térni, akkor tudnia kell az ez ellen szóló igét. Közben azért gondolkodom, hogy mit csinál, s sejtem is, ezért nyitom ki a számat, hogy kiabáljak neki.*
- Szerintem addig bejöhetsz a vizbe fehernemübe! *pimaszkodom, na nem mintha arra lennék kíváncsi, hogy milyen a teste, a strandon is általában fürdőruhában vannak a lányok, és az teljesen ugyanolyan mint a fehérnemű, csak mondjuk nem ázik át annyira... Őszintén szólva, csak bosszantani akarom egy kicsit, ki tudja, miképpen fogja ezt fogadni, és én azt hogy ítélem meg, mert itt nem is akarom a vízben látni, ez egy próba inkább.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2013-04-11, 5:54 pm

//NRT-Chris és Ashi-2013.01.12.//

*Miután mindkettőnknek sikerül átvedleni a megfelelő ruházatba, én nem is húzom az időt. Úszni jöttünk, akkor a kisasszony is bizony vizes lesz. Erről teszek is egy könnyed mozdulattal, amit a vártnak megfelelően nem igazán díjaz, én viszont jóízűt nevetek rajta. A víz alá húzás sem hagy bennem mély nyomokat, mindössze egy pillanatnyi kapálózást, a váratlan levegőtől való megfosztás végett, de végül is ezért vagyunk itt, nem pedig komoly úszóleckéért, szóval fennakadás helyett a nyakamba kapom. Érzem, ahogy szöszmötöl valamit a fejemen, de abban már korántsem vagyok biztos, hogy tudni akarom, mit. Kissé sandán pillantok fel rá a megjegyzése hallatán.*
-Legalább valami őrült dokit csináltál belőlem? *Azért bármilyen szörnyá látvány is kerülne elém, most szívesen fogadnék egy tükröt, hogy mit művel a hölgyemény velem, de ez sajnos most nem lehetséges, így inkább folytatom a játszadozást.*
-Hú, ne mondja! És a Csipkerózsikát nem látja? *Érzem, ahogy lekerül rólam, s el is indulok előre felé, de úgy tűnik, Ashi még nem utazott sellőn. Hát ez szörnyű lehet. Kicsit feljebb húzom őt a hátamon, hogy kényelmesebben tudjak mozogni, de nem sokáig tud nyugton maradni, s hegyes kis ujjakat érzek az oldalamon. Most valljam be? Nem szeretném, viszont a fel-fel pukkanó nevetésemet nem igazán tudom visszafogni. Kénytelen leszek inkább megvédeni magamat, így ismét víz alá bukom és elkapva a derekát, gyors tempóval indulok meg valamerre és reménykedem, hogy nem fogok belefejelni a falba. Amikor legközelebb kidugom a fejem a vízből, már versenyezni akar. Széles mosolyra húzom a számat.*
-Ó, és nem félsz, hogy veszítesz? *Persze nem tudom, hogy mennyire úszik jól, de én eléggé, szóval az a minimum, hogy el fog fáradni. De nem vagyok angyal.*
-Na és mit kapok, ha én nyerek? *kérdezem még szélesebben vigyorogva, mint aki most rabolt bankot.*

» Sayra játszótere az óceán alatt
» Titkos börtön a Mysterio alatt