Nagyterem, étkező

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-07-22, 3:33 pm

*Már egy ideje itt ücsörgöm, jelen pillanatban teljesen egyedül a nagyteremben, hiszen ráérek én ebédelni, nincs semmi dolgom se. Viszont sajnos Luciust nem tudom ma zavarni, mert ahogy néztem az órarendet, ma is órát tart. *
~ Nem irígylem. ~ *sóhajtok fel és persze magamat sem, mert így még kevesebbet lehetek vele. Az a kirándulásunk Spanyolországban csodálatos volt, szívesen megismétleném a közeljövőbe, de tudom, hogy nem lehetek kapzsi, magiszter, tehát sok dolga van és én se férek bele mindig a napjaiba. Így eszegetem hát a brassóimat, miközben az asztalon még egy vastag, fekete könyv pihen, kinyitva természetesen, benne pedig különféle ábrákkal. Terramágia, nem más ez, amit ma tanulgatok. Nem igazán megy és nem is szeretem, de mivel kedvesen tanítja, nem lehetek oly szemét, hogy pont azt ne tanuljam meg rendesen és sajátítsam el, így magamban mondom el a megfelelő pálcamozdulatot, igét, mindent, miközben egy-egy darab étel a számba jut. Egy fekete bakancs van egyébként rajtam, 20 soros, tehát majdnem a térdemig ér. Fölötte egy fekete kis miniszoknya, szegecselt övvel, de hófehér lábaim szépen kilátszanak, így rikítva ki a sok feketéből. És hogy mit húztam felülre? Egy fűzőt, fekete-vörös színben, mely nem kicsit néz ki jól, legalábbis szerintem. Kezeimen és a nyakamon bőrből készült ékszerek lógnak, na meg a sárkánytűz medál, amit még Luciustól kaptam annak idején az Eiffel-toronynál. Szép emlék, főleg azért, mert akkor még nem voltunk ilyen régóta együtt. Fehér tincseim egyébként picit hullámosan omlanak előre a vállaim fölött, arcomon pedig füstös árnyalatú smink található. Ahogy így ücsörgök, nyugodtan, magányosan, lépteket hallok, majd nem túl messzire tőlem egy lány csüccsen le és kezd el eszegetni.*
- Hmm, te inflás vagy? *bököm ki a kérdést, hiszen én még soha nem láttam itt és mintha úgy rémlene, hogy ő nem tartozik a házamhoz. De akkor minek ül pont ide le, hiszen nincs vele senki... ez a rejtély az én számomra. Nem mintha tilos lenne, de én már csak ilyen vagyok.*
- Csak azért kérdem, mert eddig még nem tűnt fel, hogy a nyugati toronyban láttalak volna. *vonom össze picit a szemöldököm, miközben az arcát fürkészem. Nem vagyok bunko, a hangom is teljesen normális, egyszerűen van egy stílusom, ami nem olyan szokványos és amit el kell tudni viselni. Oké, Luciussal más vagyok, de ő is más, mint a többi ember, legalábbis a számomra, hiszen különleges helye van a szívemben.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-07-22, 3:49 pm

* A késői kelés és a reggeli teendők után az exortusos lány az étkező felé indul reggeli-ebédre. Magassarkúja végigkopog a folyosón, majd az étkezőben is. Leül az egyik asztalhoz, anélkül, hogy körbenézne, egyáltalán kik vannak itt, vagy hova ül. Miközben a rántott húst eszi, egy lányhang szakítja félbe egy kérdéssel.*
- Őő nem, exortusos. Ezek szerint elnéztem az asztalt.* mondja és épp csak kicsit jön emiatt zavarba. Elvégre túl nagy bűnt nem követett el azzal, hogy máshova ült le. Éppen csak még kicsit kómás a nem régi kelés miatt.*
- Ha zavarok, átülhetek.* ajánlja fel a barna hajú lányka, bár nem sok kedve van a tányérját, poharát átpakolni saját háza asztalához.*
- Egyébként Alinox Ingren vagyok.* mutatkozik be, hisz elég szokatlanul indult ez a párbeszéd, hiszen a köszönés is elmaradt. Tovább falatozik, miközben észreveszi, hogy a másik lánynál egy könyv van kinyitva az asztalon.*
- Mit tanulsz? Vagy csak simán olvasol valamit?* érdeklődik Alinox, és reméli, hogy társalgópartnere nem küldi el melegebb éghajlatra, amiért egyrészt az inflások asztalához ült le, másrészt megzavarta az olvasással egybekötött ebédjében.
Belekortyol narancslevébe, de félrenyel, és köhögni kezd.*
~Ez az én szerencsém, mindjárt meg is fulladok.~*gondolja magában, és lassan újra rendesen tud lélegezni köhögés nélkül.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-07-22, 4:00 pm

*Nem áll szándékomban most kívételesen bunkónak lenni, hiszen azért némi jómodor szorult belém, főleg mióta Luciussal vagyok. Meglepő, de túl jó hatással van rám és ez bár annyira nem fekszik, mégse érint olyan rosszul a dolog. Barátokat ugyan még nem szereztem - na nem mintha annyira hiányoznának -, de azért ismerősökből már egyre többet.*
- Elnézted? Öhm... és azt mégis hogy sikerült? Szerintem elég szépen látszik, hogy az az Exortus ház asztala. *mutatok a hátam mögötti asztal felé egy aprócska mosollyal, hiszen én nem tudhatom, hogy ez a lány most kelt fel és igazából nem is érdekel. *
- Amúgy meg maradj csak, nekem mindegy hol ülsz, nincs ez kőbe vésve, hogy csak oda mehetsz. Egyszerűen csak érdeklődtem. *vonogatom vállaimat is kissé, hiszen a beszélgetés kezdeményezése se áll annyira közel hozzám, most mégis megpróbáltam és ahogy érzékelem, annyira azért mégse vészesen, mert a másik hamar be is mutatkozik.*
- Én pedig Lilith Corivan vagyok és másodéves. *biccentek felé, de most nem óhajtok kezet fogni vagy bármi, hiszen mindketten eszünk, tehát megmarad a fejmozdulat, ami jelez mindent. Ahogy viszont érdeklődni kezd, picit megemelem a könyvet, de most csak egyszerűen pszichokinézissel és mutatom meg a könyv elejét a lánynak.*
- Terramágia. Nem szeretem, de Lucius miatt igyekszem megbarátkozni vele. *sóhajtok fel, majd az asztalra vissza is kerül a tanulnivaló, így tekintek ismét a lányra.*
- Természetben kellene gyakorolni, de most csak olvasgatom, ha már pont eszek, nem fogok most átfutni Seolra. *magyarázom és pár korty baracklevet hamar meg is iszom, hiszen a tányérom is kiürült ám idő közben.*
- Gondolom elsős vagy, mert még nem láttalak másodikos órán... Te melyik tárgyat nem csíped? *természetesen az elsős tárgyakra gondolok, hogyha már nálam a terramágia volt kiemelve. Csúnya dolog és már vitáztunk is ez miatt a magiszter bácsival, de akkor is képtelen vagyok igazán megbarátkozni ezen mágiaággal... Terramágia... pff... egy nekromantának aztán nem fontos. Viszont Alinox köhögni kezd, így tekintek rá kékségeimmel és amikor már ismét jól van, mosolyodom el cseppet.*
- Meg ne fulladj nekem, még a végén rám fogják, hogy én tettem... Tudod, én már bemutatkoztam itt, az első napon is. *vigyorodom el és emlékszem is arra a napra. Pont Alexivel együtt érkeztünk meg és Demien jött ki elénk. Szép volt, de azóta már minden más és szerintem mi is komolyodtunk kissé.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-07-22, 4:19 pm

*A párbeszéde az inflás lánnyal úgy kezdődik, hogy álmossága miatt elnézte az asztalt, és az exo helyett ide ült le.*
- Így alakult.* vonja meg a vállát, hiszen a másikat biztos nem érdekli, hogy nemrég ébredt fel, és emiatt még álmos. Szerencsére nem űzi el az asztaltól, ezért bekap még egy falatot.
Most történik a bemutatkozás, és Alinox megtudja, hogy a másik lány neve Lilith, és egy évvel idősebb, mint ő, és most épp terramágiát tanul, amit a könyv borítóján is megszemlélhet.*
- Lesz még lehetőséged gyakorolni odakint, de az csak jó, ha előtte elméletben tudod az anyagot rendesen.* mondja, de nem akar valami strébernek tűnni, hiszen nem is az.*
- Jól gondolod* bólint, mikor azt tippeli, hogy a lányka elsős. Elgondolkodik a következő kérdésen, és utána válaszol.*
- Hát túl sok tanórán még nem vettem részt, de mindig utánaolvastam az anyagnak, és ami igazából annyira nem jön be, az a misztikus lények ismerete. Érdekes olvasmány, de nem igazán tud lekötni. Ellentétben a spirituális ismeretekkel és a toxikológiával. Azokat szeretem.* mondja, majd egy korty narancslétől majdnem meg is fullad, de egy perc után jobban lesz.
Felnevet azon, amit Lilith mond.*
- Mi történt az első nap?* kérdezi kíváncsian, és vagy elmondja a lány vagy nem, de mivel befejezte az étkezést, ezért iskolatársa felé fordul, és úgy várja, hátha válaszol.
Miközben vár, felkap egy almát, és azt kezdi rágcsálni.*
~Nem túl édes, nem túl savanyú. Pont ahogy szeretem.~

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-07-22, 4:29 pm

*Ha már ennyire érdeklődik a könyvem felől, akkor meg is mutatom neki természetesen, hiszen nem titok, hogy mit is olvasok éppen. Szeretem a többi tárgyat, csak ezt nem, nagyon, de nagyon távol áll tőlem, viszont egyszer muszáj lesz megbarátkoznom vele. Csúnyán leégnék a vizsgán Lucius előtt, ha akkorra derülne ki, hogy szépen kikerültem a terramágia anyagot és inkább mással ütöttem el az időt. Azt hiszem, hogy ez a bizonyítási vágyam még sok mindent adhat nekem, hiszen így fogom megtanulni azt is, amit nem szeretek.*
- Nekem nem kell mondanod. *döntöm meg kissé a fejem a szavai hallatán, hiszen tudom, hogy is kell tanulni. Viszont ha már a tantárgyakról van szó, akkor érdeklődök egy picit tőle is, így hallom meg, hogy pont azt nem szereti, amit Lucius tanít, amin muszáj mosolyognom.*
- Pont azt nem szereted, amit elsőben a magisztered tanít? Na szép... *vigyorgok tovább jókedvűen, majd amikor meghallom, hogy mi minden érdekli, aprókat bólogatok.* - A spirit nekem is bejött, de a toxi az nem, unalmas és nem szeretem a méregkeverést... túl aprólékos és időpocsékolásnak is tartom. *vonogatom vállaimat, hiszen jobb szeretek pálcával küzdeni, nem pedig méreggel. A köhögése után viszont az első napomról érdeklődik, de még mielőtt válaszolhatnék, becsukom a könyvem, mert talán arra most nem lesz szükségem és picit felé fordulva kezdek el válaszolni.*
- Egy másik inflás srác is pont akkor érkezett, mint amikor én. Alexinek hívják, nem tudom, hogy ismered-e, de tipikus rossz fiú és félvér! *a "félvér" szó mint valami szitok, úgy hangzik a számból.* - Szóval amikor elkezdtünk beszélgetni, majdnem harc lett a vége, de megjött Demien is, hogy elkísérjen minket a szobánkba. A lényeg az, hogy a harc mégse maradt el és Alexi út közben csúszdává tette a lépcsőt, így Demien is majdnem elesett. Vicces volt, látnod kellett volna... *vigyorgok továbbra is, hiszen az a kép még mindig az emlékeimben él.*
- Tehát egész este morgolódott velünk, de mi élveztük, hogy kiakaszthatjuk. De azóta már kissé alakultak a dolgok, Alexit se utálom és Demient se óhajtom kiakasztani. *fejezem be a történetet, de azt nem mondom, hogy kavartam is Alexivel. Miért tenném? Senki ez a lány, semmi köze hozzá és amúgy se nagy dolog, hogy jártunk. Azért jártam vele, hogy megleckéztessem és bár megkedveltem, most ezerszer jobb párom van.*
- Na és neked hogy teltek itt a napjaid? *kíváncsiskodom én is, hátha neki is van valami hasonló, érdekes sztorija.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-07-22, 4:52 pm

* Bemutatkozás után szó esik a tantárgyakról, hiszen Lilith épp terramágiát tanul, ami másodéves tantárgy, és nem szereti. Ki tudja, lehet Alinox se fogja, de ez még a jövő zenéje. Apropó zene, rég volt hangszer közelében, ezért el kéne menni oda is.
Feljön a szó azokra a tantárgyakra, amit a barna hajú lány nem szeret, és közöttük van az is, amit a magisztere tanít.*
- Hát, eddig nem túl szimpatikus a tárgy, de lehet, hogy azért mert szimplán csak olvasva az anyagot kicsit száraznak tűnt, de ha jól tudom, ma lesz egy órám, amire valószínűleg el is megyek, a végén még megszeretem.* mondja, de ez csak puszta feltevés.*
- Mellesleg még nem is találkoztam a magiszterekkel. Egyikkel se.* közlöm csak úgy mellékesen.
Megtudja, hogy volt egy vicces sztorija első napjáról, amire rá is kérdez. Figyelmesen végighallgatja, és felnevet azon, ahogy elképzeli, ahogy a magiszter leszánkázik a csúszdává alakított lépcsőn. Története közben megemlíti, hogy a másik srác, Alexi, akivel még nem találkozott eddig, félvér, de úgy mondja, mintha valami rossz dolgot mondana. Ebből arra következtet, hogy a lány aranyvérű.*
~Jobb, ha nem említem meg neki, hogy én félvér vagyok, bár ettől nem lett valami szimpatikus Lilith. A stílusa se bejövős nálam, nem leszünk a legjobb barátnők én már most látom.~*gondolja magában, majd válaszol a lány kérdésére, immár kevesebb lelkesedéssel, mint a társalgás kezdetekor, hiszen nagyjából sejti, hogy milyen a lány személyisége, és igazából nem áll közel hozzá az ilyen, de nem is akar bunkó lenni, szóval a hangnemén a változást nem lehet észrevenni.*
- Jól érzem magam itt. Az emberek többsége tök jó fej, barátokat is szereztem már, szinte lehetetlen itt unatkozni, annyi minden lehetőség van az iskolában is, és a környéken is.* feleli.*
- Ilyesmi történet, mint veled még nem történt, de egy-két kalandban volt már részem.* mondja, és közben az egyik toxikológia órára gondol, mikor az ajtón belépve a tengerben találta magát, vagy mikor Monával az erdőben a föld alatt zombiszerű lényekkel találkoztak.*
- Sok embert ismersz már itt a suliban?* kérdezi, miközben újra tölt magának a narancsléből, mert megszomjazik.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-07-22, 5:10 pm

*Ahogy beszélgetünk, szóba kerül a terramágia után az MLI is, ami szerintem nem rossz tárgy, főleg azóta, amióta tudom, hogy Lucius is vérfarkas. Utána is olvastam jó pár dolognak vele kapcsolatban, de mivel ezt az infot róla nem tudja a többi diák, így most mélyen hallgatok Alinox előtt. *
- Szerintem be kéne járnod órákra. Azért jöttél ide tanulni gondolom... akkor miért lógsz el mindről? *kérdezem egy cseppet szemrehányóan, majd amikor hallom, hogy még nem találkozott a magiszterekkel, még nagyobbakat pislogok.*
- Azt meg hogy? *kérdem meglepetten, majd végül vállat vonok.* - Én kedvelem őket, főleg Luciust, de hát nem véletlenül, ő a párom. *bukik ki belőlem, hiszen nem titkoljuk a dolgot, bár minden bizonnyal Alinox számára meglepő lesz, hogy a magisztere egy másodikos diákkal jár. Én viszont csak mosolygok a dolgon, majd ez után mesélni kezdek, méghozzá arról a bizonyos első napról, amikor megérkeztünk Alexivel. Demien nem esett el, csak majdnem, de így is eléggé vicces volt a szitu. *
- Amúgy te milyen vérű vagy? *kérdezek rá közben érdeklődve, hiszen eléggé elhallgatott a lány, amikor a félvérségről meséltem és talán azért, mert nem tetszik neki az én előítéletem. Igazából nem tud meghatni, ez az én dolgom, aranyvérű vagyok, büszke, angol család legfiatalabb sarja, tehát ez az én örökségem. *
- Hmm, hogy sok embert? Fura egy kérdés, mivel már két éve ide járok, tehát egyértelműen igen. Az elsősök közül annyira nem, valahogy nem keresem a társaságukat. Tudod, az én baráti köröm már kialakult. *pillantok a lányra, az arcát fürkészve, de talán nem lepik meg a szavaim. *
- Na és hova valósi vagy? *térek inkább rá egy ismerkedős kérdésre, mivel az eddigi téma egy kis ellenszenvet váltott ki mindkettőnkből, tehát jobb lenne most lapozni.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-07-22, 5:31 pm

*Az órákról és tantárgyakról esik szó.*
- De, természetesen azért jöttem, csak néha kimegy a fejemből az óra, amit azonban be szoktam pótolni a könyvek segítségével, szóval nem sokban maradok le.* mondja, és ezzel lassan lezártnak tekinti a tanulás témát.
Alinox hamarosan megtudja, hogy a lányka az egyik magiszterrel jár, amin kicsit meglepődik, de nem teszi szóvá, egyszerűen furának tartja, de semmi kivetnivalót nem talál benne.
Az első nap sztorija után a vérekre terelődik a szó, és a barna hajú lány közli a másikkal az igazat.*
- Félvér vagyok, és egyáltalán nem szégyellem, annak ellenére sem, hogy szavaid hangsúlyából az jött le, hogy szerinted kéne.* mondja büszke hangnemben. Miért kéne szégyellni vagy titkolni azt, ami tény?*
- Attól, hogy már másodéves vagy, megtörténhet az, hogy alig ismersz embereket. Vannak olyanok, akik nem igazán keresik mások társaságát.* magyarázza meg, hogy hogy értette a kérdését.
- Nem hordod kicsit magasan az orrod?* bukik ki belőle a kérdés. Az előbb a vér témánál, most meg hogy nem keresi az elsősök társaságát. Mintha ő feljebb való lenne, többet érne, mint mások. Aztán Alinox lenyugszik kis felindultságából, és válaszol Lilith következő kérdésére.*
- Hamiltonból, Kanadából jöttem ide. Na és te?* kérdezi, immár kicsit közömbös hangnemben.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-07-22, 5:45 pm

*Én csak aprókat bólogatok a szavaiba, ezek szerint neki a könyvből tanulás a menő. Hát elég gáz és egy picit se lett ettől több a szemembe, de nem fogok most vitázni, mert tudom, hogyha felhúzza az agyam, akkor ő jár rosszabbul, lényegesen tapasztaltabb vagyok nála és ezzel szerintem ő is tisztában van. Szóval csak lépünk tovább és így derül ki a számomra, hogy félvér a lányka, így már össze is áll ám a kép a fejemben és kissé elmosolyodva hallgatom a szavait.*
- Én aranyvérű vagyok és egy büszke nekromanta család sarja, egyértelműen megvetem a félvéreket. Tudod, az igazi mágusok szerintem azok lehetnek csak, akiknek az összes feljebbvalója képes volt a mágia használatára. *vonok vállat, hiszen ez az igazság, most mit tagadjam? Luciusnak is megmondtam ezt a véleményem és bár neki se tetszett, de elfogadta. Nem tudott mást tenni, tehát ennyi a lényeg. *
- Amúgy lehet, hogy vannak olyanok, de az az ő bajuk. Nekem nincs szükségem túl sok ismerősre, nem barátkozni jöttem a Mysterioba, hanem tanulni. *nézek komolya na lány szemeibe, majd fel is nevetek a következő kérdésére.*
- Alinox, nekem jogom van így érezni, mert ezerszer jobb vagyok nálad, ha tetszi, ha nem! *kapok fel én is egy almát, amelybe kényelmesen bele is harapok. *
- Mint mondtam, az én családomnak elég nagy a múltja, te mit tudsz felmutatni? *kérdezek rá, majd végül bólintok arra, hogy Kanadából jött, de már egyáltalán nem érdekel.*
- Én Angliából, de most lépek is. Hamarosan órátok van és bár tudom, hogy lógós vagy, néha megtisztelhetnéd azzal a magisztereket, hogy beteszed a lábad az órájukra, de ez csak tanács. *kacsintok rá, miközben elsétálok mellette, majd még azért visszatekintek rá.*
- Tudod, lehet, hogy a vizsgán figyelembe veszik. *és már szépen ott is hagyom. Nem biztos, hogy igazam van, de ezt neki nem kell tudnia. Tényleg hogyha már ide jár és még Lucius diákja is, akkor legalább az ő órájára nézzen be. Szeretem azt a férfit, tehát egyértelműen elfogult vagyok vele szembe...*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-07-22, 5:59 pm

* Egyre unszimpatikusabb neki a lány, amit a következő mondataival se javít. A szemeit forgatja arra, amit mond, de kicsit már idegesíti ez a viselkedés.*
- Véleményem szerint a tanulást tökéletesen össze lehet egyeztetni az ismerkedéssel, barátkozással, de ezek szerint neked vagy nem megy, vagy egyszerűen a "tökéletes" kis életedbe nem fér bele.* mondja most még normális hangerővel.
A családra terelődik a szó, amire ismét egy nagyképű mondatsorozat érkezik.*
- Lehet, hogy nekem nincs előkelő családom, de bármiben lefogadom, hogy emberileg ezerszer jobbak, és nekem ennél nem is kell több. Ilyen viselkedéssel meglepődök, hogy egyáltalán vannak ismerőseid.* válaszolja kicsit emeltebb hangnemben, és az se érdekli, hogy hallja-e valaki, avagy sem. Nem ő az első ember, akivel ittléte alatt találkozik, és ilyen véleménnyel van mindenkiről, aki nem aranyvérű, de ha jól emlékszik, azzal nem került vitába.
Megtudja még, hogy angol származású a lány, de ez már mit sem javít vagy ront a helyzeten, remélhetőleg többet nem találkozik vele.
Tanácsolja neki, hogy menjen néha órára, amit magától is megtett volna, nem kell neki, hogy egy beképzelt liba mondja meg neki, mit csináljon. Szerencsére el is megy, bár Alinox is ezt tervezte az utóbbi pár percben. Mikor Lilith eltűnt a szeme elől, ő is feláll, megissza az utolsó korty innivalóját, majd a hangszerszobába megy, hogy zongorázással lenyugtassa magát. Nem akar ilyen állapotban menni este az órára, ezért jót fog tenni, meg hiányzik is neki a zene.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-07-24, 6:18 pm

*Csak sóhajt egyet, hisz tudja ő, hogy mit jelent a tanulás szó, csak éppen nem szerepel a szótárában. Ha magolt volna, most nem itt tartana.*
-Akkor remélem, hogy sikerülni fog a vizsgád. De ha halálra gyakorlod magadat, akkor nem fogod tudni learatni a babérokat. Nem de bár?*Vonja fel a szemöldökét, miközben rátérünk a fiú témára, természetesen ki is emelve egyet.*
-Hát igen... nem a legrosszabb pasi.*Egy idétlen vigyorral válaszolok a kacsintásra, miközben ismét körbe nézek a helyiségben. Valami hihetetlen, hogy nincs senki, elvégre elég szép számmal vannak exosok a suliban. A kaja dologra válaszul csak kordul egyet a gyomrom, jelezve, hogy ő szívesen fogadna egy szenyát. Így határozzák el, hogy lemennek együtt. Ahogy felállnak, a kis vörös bele is karol Serafinába, a lány nem bánja, tekintve, hogy szívesen segít.*
-Bocsi, nem akarlak megsérteni, de ugye tudod, hogy olyan szagod van, mint egy összeégetett zokninak?*Ráncolja össze apró orrát, miközben leérnek az étkezőbe. A nehéz tölgyfa ajtó kinyílik, és a kajálda olyan üres, mint egy elhagyatott kripta, eltekintve a tömött asztaloktól.*
~Még szerencse, hogy ilyen finomakat nem raknak le egy kriptába.~*Odavezeti a legközelebb álló asztalhoz a leányzót, ahol aztán tényleg minden van, amit csak eltudott képzelni.*
-Hát, gondoltam egy sajtos szendvicsre, de szerintem valamiért megváltozott az elképzelésem, ahogy bejöttünk.*Rögtön maga elé vesz egy tányért, mellé becserkészik magának egy hobos sütit, meg egy csokis tetejűt is.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-07-24, 6:28 pm

- Na, halálra azért nem fogom magam se gyakorolni, se tanulni. Attól egészségesebb halálra vágyom, már ha lehet ilyet mondani. * nevetek ismét, mint valami idétlen, kómás kisgyerek, és hát igen. Kissé szakadtul nézek ki, és itt kacarászok, cseppet összeégve, mint valami elbambázott hajléktalan. Caleb persze napirendi pont, most már, hogy felhoztam, s Serafina is alátámasztja, miszerint tényleg ennivaló egy darab az a fiú. De én most annyira fáradt vagyok, hogy kissé sem gyanakszom semmire kettejükkel kapcsolatban, csak tovább érdeklődöm. *
- Na és valami pasi a láthatáron? Ha már így felkerült a téma. Úgy is rég csacsogtam ilyen csajos dolgokról, inkább fiús lány vagyok, nadrágban meg tornacipőben, mint sikongatós kis spiné. * jellemzem magam vigyorogva, majd ezután gyorsan telnek a másodpercek, s máris hallom szavait, ahogy belé karolok. Nem csak engem, de usert is elfogja a kacagógörcs, tényleg égett zokni szagom volna? *
- Eh-ez vicces, jajj.. bocsánat, de ez most így marad, ne haragudj. * nevetek tovább, jóízűen, jókedvűen, háát ez elképesztő. Ilyen jelzőt se kaptam még soha, az egyszer biztos. Ilyen jókedvűen meg nem is tart sokáig lefelé az út, még szerencse, hogy egy ilyen jókedvű emberkével találkoztam össze. *
- Sajtos szendviiics? Hmhm. Nem hangzik rosszul, de.. húú, nézd azokat a finomságokat. * guvvad ki máris a szemem, s ahogy nézem Serafina is elpártol az értelmesebb kaják mellől, s inkább azokat választja. * - Jó döntés. * kacsintok oda, s nekem is csak pár lépéssel kell arrébb mennem, hogy a már emlegetett, s eléggé megkívánt gyümölcstortámmal randizhassam egyet. S bár ez amolyan fekete özvegy kontra gyümölcstorta randevú lesz, egyikünk a végén kinyúvvad, és az egészen biztos, hogy nem én leszek. Lecsüccsenek a torta elé, s mint valami ragadozó csapok le rögtön az első szeletre. Tányért sem veszek magamhoz, hiszen fel van szeletelve, s kár lenne piszkolni bármit is, amikor a hasamba való innen minden morzsa. *
- Hmmm, ez nagyon finom. És a tieid? Az a habos eszméletlen! * jegyzem két nagyobb falat között, s ha így haladok, máris vehetem magamhoz a következő szeletet. Persze egy-egy pohár víz is lecsúszik közben, hogy a torta is könnyebben csússzon picit. *

//fagyii//

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-07-24, 7:47 pm

//Olvad.//

- A tanulás fontos, de azért az egészség határain belül, persze.*Serafina sohasem tanul, bár lehet, hogy ha megtenné, néha napján nem unatkozna annyira. De az egyetlen könyv, amit a kezébe venne, az max egy regény. Caleb kitárgyalása után rákérdez Wera, hogy van e valami kiszemelt.*
-Pasik mindig vannak a láthatáron, csak nem mind lehet az enyém.*Sóhajt egyet, majd drámaian lehajtja a fejét. Igazából úgy nem gondolt fiúra, mint pasi-pasira, inkább mint egy haverra. Leginkább barátokat keres, a járás pedig hidegen hagyja. De természetesen egy kis flörtre mindig napra készen áll.*-Hát, most sikerült megdöbbentened. Leginkább olyannak néztelek, aki pincsivel a hóna alatt sétál be órára, és rózsaszín bolyhos tollal kezd el szívecskéket rajzolni az illatosított füzetébe.*Kezdi el magát játszani a lány, miközben lefelé haladnak a lépcsőn. A következő kérdést nem viccnek szánja, de örül, hogy a még mindig kómás hölgyeményt egy picikét felrázhatta. De közben már a sajtos szenya lebeg lelki szemei előtt, miközben belépnek. Az asztalok láttán meg is változik a véleménye, és természetesen a sütis részleg felé veszi az irányt, lenyúlva egy-egy szeletet mindenből.*
-Az enyém kicsit habos, amúgy igazad van, az a legjobb szó rá, hogy eszméletlen. És a te gyümölcstortád? Ahogy így elnézem, elég jó süti ízlésed van*Vigyorog a kis vörösre, miközben 80km/órával lapátolja magába a kaját. Gyorsan elcsen pár darabot a kókuszos golyóból, majd egy kis szörpöt is önt magának.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-07-24, 8:02 pm

* Szavaira bólogatnom kell, hiszen nagyon is igaza van. Ám mivel a Caleb-téma ezennel kimerült, nem is fogok tovább kérdezősködni, az a biztos. A pasikról való okfejtése viszont egész vicces lefelé menet, és hát abban is rejtőzködik némi igazság: nem lehet mindegyik a miénk, de személy szerint nem is kéne az összes, az is biztos. *
- Aha, pincsikutya lehetőleg copffal a búbján, és ha kérhetem, arany tálkából igyon, szénsavmentes ásványvizet, úgy az igazi. * játszom rá picit én is, veszem a lapot, nem vagyok én butuska, ez meg már elég röhejesen is hangzik, úgyhogy simán be lehet szállni a marhaságokba. Ám változatlanul nem tudok napirendre térni afelett, hogy égett zoknihoz hasonlította a szagomat, bár igaza lehet, de most annyira a sütire koncentrálok, vagy legalábbis a kajálásra, hogy amint beérünk az étkezőbe, mely szinte kong az ürességtől, máris magamévá próbálok tenni egy jó adag, piros gyümölcsös tortát. *
- Aba, dabon fibom... * gagyogom érthetetlenül, majd feltartott ujjal nyelek egyet, majd utána küldök pár korty vizet is, hogy értelmesebb szavakat használhassak: * - Tehát, nagyon finom. El sem hiszem, hogy este tizenegykor ilyen mértékű önpusztításra vetemedem. * na igen, úgy eszem, mint valami éhenkórász, s lassan a második szelet végén járok, már csak egynehány falat van vissza. A vizecskék is csúsznak lefelé, de így, két szelet után már valami normálisra is vágyik a gyomrom. *
- Mit is mondtál az előbb? Sajtos szendvics? Lehet bepróbálkozom egy olyannal is.. * gondolkozom hangosan, s szinte azonnal a hozzávalók után nézek. *
- Máskor is csaphatnánk ilyen estét, kifejezetten jól esik bűntudat nélkül enni ezeket a finomságokat. * magyarázom kissé éberebben, miközben kenegetem a valahonnan elővarázsolt zsömlémet. *

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-07-24, 8:19 pm

-Fújj.. te vizet adsz a szőrmókodnak? Én általában pezsgőt lefetyeltetek vele. Azt imádja!*Seraina elég jó a hülyeségekben, így tökéletesen tudja játszani a pláza cicát, aki éppen ebben a pillanatban döbben meg, még a kezét is a szája elé kapja, így bámul a kis vöröskére, értelmetlenül.*-Nem tudtad, hogy a víztől általában elvízkövesednek? De ha a vízre vetemedek, mindig van nálam egy adag Calgon.*Magyarázza a leányzó, amíg le nem érnek a lépcső aljára. Ott aztán megcélozzák az étkezőt, ahol becserkésznek némi alacsony tápértékű ételt.*
-Hát igen. Ilyenkor hízik a legjobban az ember. De ami el romolhat, az el is romlik. Mint például az alakunk.*Mutat végig magán meg a kis vörösön Serafina, és hogy még bizonyítsa is, akkora sütit töm a szájába, mint a fél feje. De sajnálatosan nem nyitotta elég nagy a száját, így a fele az orrán valamint az állán köt ki.*
-Hogy egy meg a fene...*Mondja, miután lenyeli a hatalmas darabot, és egy szalvéta után néz. Immáron tisztán ül vissza a lánykához, hogy folytassák a falatozást.*
-Én benne vagyok. Az Orchidea hálóban vagyok, ha kedved támadna egy késő esti adja isten egy késő délutáni "zabáláshoz" akkor tudd, hogy hol találsz meg.*Rajzol macskakörmöket a levegőbe, miközben egy újabb falatot tuszkol a szájába. Alig ehetnek pár perce, de Serafina már a végkifulladás előtt áll. Azért még bepróbálkozik egy rántott husinál, hátha összejön, hogy a szájába oktrojálódjon.*
-Olyan jó, hogy nyár van.*Dől hátra, miközben érzi, hogy majd kipukkad már a pockosa, ami elég tekintélyes méreteket öltött.*-Tök jó, hogy lehet menni úszni, és a Szivárvány tóban se ma jégtömbök úszkálnak.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-07-24, 8:31 pm

* Nagyokat nevetek válaszain, vicces egy lány, meg kell hagyni, jól egymásra találtunk így a vacsihoz. A lépcső alján már annyira kacagok, hogy inkább meg sem szólalok, félek még be is pisilnék, tehát inkább csak kezeimmel hadonászom, érthető az is biztosan. *
- Áh, ez sosem romlik el, vigyázok én rá, figyeld csak! * magyarázom komolyan, közben még a tortára mutogatva, s a szelet maradékait ezzel a lendülettel már el is pusztítom. Így a biztos: egy morzsát sem hagyunk magunk után, mint ahogy a bérgyilkosok sem hagynak nyomot, jobb esetben. *
- Na, azért annyira ne siessen, kisasszony! * mondom ezt én, aki úgy tömi két pofára a sütit, hogy azt már gyorsabban és undorítóbban akár nem is lehetne. Azért felajánlom neki a lehetőséget a legközelebbi találkozásra is, ki tudja, talán még barátra is találhatok a fekete leányzó személyében. No de az a szendvics még elég vonzónak tűnik, csak hogy valami éltető is legyen bennem, így egyre lassuló tempóban kettőt is csinálok magamnak, és el is tüntetem, végül pedig még egy pohár víz, s mint valami jól lakott uraság borulok az asztalra, úgy bólogatva a hallottakra, olyan suta helyzetben. *
- Ááá, igazad van. De én nagyon tele lettem, és húz az ágy is, azt hiszem. Mit szólnál, ha ezt a beszélgetést máskor folytatnánk? Mert szívesen találkozom veled, de most aludnom kell, és ahogy elnézem, te is majd kipukkadsz. * emelkedem fel mégis, s fel is állok az asztaltól. Talán túl gyorsan ettem, de ha Serafina beleegyezik, hogy eltegyük magunkat holnapra, akkor szépen el is indulhatunk fel a tornyunkba, s csak a lányok hálóinak folyosóján válunk majd el egymástól, én pedig egy jót szunyókálhatok, holnap pedig mindenképp beváltom a magamnak tett ígéretem: felkeresem Calebet. *

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-07-24, 8:42 pm

*A lefelé eltöltött idő kellemesen telik, így szinte észre sem veszi, amikor leérnek a lépcső aljára. Addig mindenesetre a sajtos szenya lebeg a szeme előtt, de ahogy beteszik a lábukat a bűn barlangjába, elképzelése rögtön meg is változik. Kezdésnek magába töm pár szelet habosat, kókuszosat, és nem rest még egy csokisat sem.*
-Én nem sietek sehova, csak olyan fiiiinom...*Húzza el a szót, mint a tésztát. És még egyet elvesz, mint aki azt hiszi, nincs holnap. Szerencsére minden habrészletet eltüntet magáról, és remélhetőleg újabbak nem kerülnek rá. Így jutnak el a nyár témához, de láthatólag a vöröske fáradt, így közös megegyezés alapján felslattyognak a hálókörletükbe, ahol rövid úton el is köszön a frissen megismert leányzótól Serafina, majd beveszi magát az ágyába, de még nem alszik el, csak felvesz egy könyvet a földről, és elkezd olvasni.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-07-28, 7:21 pm

*Eddig eléggé hasonlónak vélem az itteni fiúkhoz, de lehet, hogy én vagyok túl morgós már velük szemben, hiszen mind egyforma volt, akikkel eddig összefutottam, kívéve talán Takodát, aki oly ridet volt, amilyen embert még soha nem láttam. *
- Már akinek ez bejön, nekem személy szerint nem. *szögezem le még most, az elején, hiszen ha rám mer mozdulni, nem vagyok rest megmutatni nekem a nem tetszésem. Na igen, picit paranoiássá váltam ilyen szinten, hiszen még csak új vagyok és minden srác így viselkedett eddig, de talán most másképp alakul mindez, tehát próbálok optimista lenni, így húzom fel a cipőket is, majd döntöm el magamban, hogy akkor vele megyek egy kis sétálásra. A szűkszavúság nem megy neki, mivel oly sokat beszél, hogy vigyorognom kell tőle.*
- Öhm, van egy kis gond az útitervedben! Én is csak pár napja jöttme, tehát nem ismerem még a kastélyt és nem is fedeztem még fel, mivel egyszer eltévedtem és azóta nem igazán indultam el semerre, de az étkezőt még tudom, hogy hol van. *mosolyodom el most már jókedvűen, de azért még hozzáteszem.* - Az ismerkedéssel amúgy nincs gondom. Szóval fedezzük fel együtt a kastélyt, de akkor először is irány a nagyterem. *és már követem is az ajtóhoz, amely hamar kinyílik előttünk, így hagyjuk hát el a klubhelyiséget és sétálunk ki a folyosóra, azaz én először, ha már ilyen úriemberrel van dolgom.*
- Köszönöm! *pukedlizek neki jókedvűen, majd a keleti toronyból egyenesen az aula felé veszem az irányt, de azért egy kis beszélgetés se árt sose, hiszen ismerkedni akarunk vagy mifene.*
- Szóval, merről jöttél ide? *pislogok fel rá, hiszen bár harcias vagyok, mégse nőttem túl nagyra. Talán azért is járok oly sűrűn magassarkúban, hogy a méretemet kompenzáljam, a fene tudja, de hogyha követ, akkor nemsokára az aulához érünk, ahol a nagyterem ajtaján fogok benyitni.*
- Na, mint láthatod, a házaknak külön asztalaik vannak, de akárhova leülhetsz, senki se esz meg érte. *erre már rájöttem eddig magamtól is, viszont azért az Exortusosok felé indulok, így nézem meg a kipakolt ételeket és fogok meg egy üres tányért, amire egy kis rántott gombát, rizst és tartármártást teszek, majd végül le is csüccsenek az egyik székbe.*
- Szerinted merre kezdjük majd? Vannak lefelé és felfelé is szintek... *lent tévedtem el, tehát arra annyira nem akarok menni, de ezt most nem mondom neki, hiszen bizonyára arra is vannak érdekes helyek, viszont felfelé még csak a tornyunknál jártam, sehol máshol... csak róttam a hosszú folyosókat.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-07-28, 7:44 pm

-Sebaj, legalább ahova majd kilyukadunk, ismeretlen lesz neked is, nekem is, így izgalmasabb.
~Eltévedni azért csak nem fogunk.~ *remélem magamban a legjobbakat, majd követem a lányt ki a folyosóra, örömhír a számomra, hogy először a Nagyterem felé haladunk, kevesebb ideig maradok éhen.*
-Amerikából jöttem, Wisconsin államból. Igazából elég pöpp kis városban lakom, Green Bay-ben, talán a focicsapat miatt lehet ismerős, ami ugye a Packers. Én is focizom az ifi csapatban. És te hova valósi vagy? *Közben áthaladtunk az Aulán és ha minden igaz, akkor a Nagyterem ajtaja áll előttünk, Vixi már ki is nyitotta, én pedig nyomban át is lépem a küszöböt. Körülnézek a hatalmas teremben és egy pillanatra elámulok. Ez tényleg hatalmas, és ahogy látom nem csak hosszában. Vajon visszhangzik? Nem bírom ki, hogy ne kurjantsak egy nagyot! Csak remélni tudom, hogy nem néznek emiatt flúgosnak.*
-Egyenlőre szerintem jobb lenne az Exortus asztalához ülni, hiszen még a saját házamból se ismerek senkit, rajtad kívül. *ajánlom a lánynak, majd lerohanom az asztalt. Amerre a szem ellát mindenfelé étel. Nem is tudom mit szedjek, végül elkapok három sajttal-sonkával töltött pulykamellet, pár marék rizst kanalazok mellé, majd megkerülöm ezt a hatalmas asztalt, hogy aztán Vixi-vel szemben leülhessek.*
-Hmm. Ha már úgy is felfelé van a tornyunk akkor szerintem induljunk lefelé. Még ma este amúgy is be szeretnék nézni az uszodába vagy a konditerembe. Amúgy voltál már tanórán, látlak majd jövő héten a Toxicológián? *teszem fel neki a kérdést, majd nekilátok a vacsorának.

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-07-28, 7:57 pm

*A szavaira csak egy nagyot bólintok, hiszen teljesen igaza van, ismeretlen vár még ránk, de talán jó lesz most felfedezni. Eddig végülis egész szimpi a srác, szóval még a tőröm is talán a helyén marad és nem jár úgy Scott, mint Axel azon a bizonyos folyosón, amikor olyan... khm... hagyjuk is milyen volt, most nem akarok rá gondolni, hanem inkább érdeklődni kezdek szaktársam felől, így hallom ám meg, hogy Amerikai.*
- Hmm, ott még soha nem jártam és ne haragudj, de a mugli focihoz se értek... tehát ez a Packers is teljesen új. *húzom el picit a számat, de láthatóan nem vagyok elutasító az új dolgokkal szemben, tehát ha mesélni akar róla vagy majd egyszer bemutatni, én vevő vagyok akár arra is.*
- Amúgy én spanyol vagyok és imádom a harcművészetet. Profi kard-, és tőrforgató vagyok, ezen kívül a közelharcba is belekóstoltam, bár abból még van mit tanulnom. *mosolyodom el picit, hiszen talán most már sejti rólam, hogy nem vagyok egy hülye plázacica, hanem nagyon is ambíciózus leányzó lakozik meg a szép külsőm mögött. Idő közben azért a nagyterembe is beérünk, de ahogy Scott elkurjantja magát, úgy nevetek fel én is hangosan, majd kapom el a kezét és húzom arrébb.*
- Hé, még hülyének néznek, ez meg mire volt jó? *eresztem el vidáman, miközben már az ételek közül válogatok, természetesen a mi asztalunknál.*
- Hmm, senki mást? És aki beosztott? Vagy Mr. Fenris volt az személyesen? *kíváncsiskodom picit, miközben azt figyelem, hogy megkerüli az asztalt, majd leül velem szembe, így meg se bírom állni most már beszólás nélkül.*
- Csak nem félsz tőlem és azért nem ültél mellém? Mert nem harapok ám... nagyot. *kacsintok rá játékosan, majd egy "jó étvágyat" után már neki is állok eszegetni, úgy folytatva azért néha a beszélgetést is arról, hogy merre kéne mennünk.*
- Van uszoda és konditerem is itt? *kérdem teljesen rácsodálkozva, hiszen erről valahogy lemaradtam.* - Engem is érdekel mindkettő és szerintem a ruhám is jó, bár bikini nincs rajtam, attól még benne vagyok egy úszásban. *kapok is az alkalmon, elvégre a fehérnemű majdnem olyan, mint egy bikini, nem hiszem, hogy Scottot annyira zavarná, hogy ez van rajtam, ha meg mégis, az már az ő baja.*
- És hogy látsz-e órán? Az attól függ, milyen kedvem lesz aznap. Elvileg benézek, de nem érdekelnek annyira a mérgek, szóval még lehet, hogy ellógom. *vigyorodom el és már eszegetem is tovább az ételemet, mely igen csak finom, így állok fel nemsokára, kitolva a széket is és keresek egy kancsó narancslevet, majd amint ez megvan, meg is töltök két poharat és az egyiket a fiúnak is nyújtom.*
- Remélem szereted. *ki tudja, hogy mit iszik meg, na de már vissza is ülök, hogy így folytathassam az étkezést.*
- Amúgy ki se nézném belőled, hogy edzesz. *rá se nézek, csak a tányérom felé, így leplezve a huncut mosolyt, mivel csak játszom vele, szórakozásból szivatom, de nem tudom még, hogy vajon erre mennyire vevő, de valamiért úgy hiszem, hogy nem fogja leharapni a fejem.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-07-28, 8:18 pm

-Ahogy én sem jártam még Spanyolországban. Úgy hallottam a spanyolok elég temperamentumosak senora. *sandítok a lányra, majd kicsit elgondolkodom, amikor meghallom, hogy bánik a fegyverekkel.*
~Talán egy rossz mozdulat, és egyből levágja a.. végtagjaimat?! Viszont azt remélem, hogy ha netalántán bajba keverednénk, nem ő lesz az, aki megment engem.~
-Akkor jobb, ha a fiúk nem packáznak veled, Zorro. *halkan elnevetem magam és a lányra nézek, hogy veszi-e a poént vagy itt helyben felvág, mint ahogy azt az ételével teszi.*
-És amúgy nem, nem azért nem ültem melléd mert félek tőled. Így kényelmesebb, legalább nem tekergetjük a nyakunkat és a szemkontaktus is megvan. *Na hát ez most alig hangzott úgy, mint ha illemtanár lennék, de legalább igyekszem úriemberként viselkedni, aztán meglátjuk, mi sül ki belőle.*
-Van hát. Mondjuk ezt szemrehányásnak mondtam, mert én is tegnap tudtam meg Monától, reméltem azért van valami sportolási lehetőség. Nos meg kell hogy mondjam, nem zavar ha fehérneműben csobbansz, amint láthatod rajtam sincs úszósapka meg szemüveg. *tájékoztatom, de arra azért én is kíváncsi lennék, hogy még is milyen a medence, rendes úszó, vagy egy egyre mélyülő fürdő medence.*
-Nem , persze, hogy nem, Mona osztott be, de már kíváncsi vagyok erre a Mr. Fenris-re. Valahogy nem úgy képzelem el, mint az öreg, szakállas tanítókat a filmekben. A Toxicológiára mindenképpen elmegyek, érdekel hogy zajlik itt egy óra, bár nem vagyok oda ezekért a kémiai cuccokért, remélem tud valaki egy ébrentartó bűbájt. *húzom el a számat, és magamban már szinte azt kívánom, lennénk túl azon az órán. Közben Vixi tölt nekem italt, hogy nem jutott ez eszembe, de mosolyogva veszem el a poharat.*
-Köszönöm, igyunk az első közös túránkra. *fülig érő vigyorral emelem a poharat a magasba, ám le is hervad, amikor a következő megjegyzését meghallom.*
-Jól van, Jedi lovag, jól van. Majd úszunk egy versenyt és majd a végén "lefegyverezve" fogsz kikászálódni a medencéből. *vetem be ezt a briliáns szójátékot, aztán kicsit elgondolkodom, így utólag nem hangzik olyan menőnek, hogy egy lányt hogy tudnék legyőzni sportban.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-07-28, 8:36 pm

- Hmm, jól hallottad. *vigyorgok rá, hiszen bár még nem ismer, talán sejtheti, hogy én magam is olyan vagyok. * - De majd ha megismersz, akkor velem együtt a spanyol temperamentumot is meg fogod. *hajolok cseppet közelebb hozzá, sokat sejtető tekintettel, majd végül ez után ismét hátradőlök és úgy mesélgetek egy picit a hobbymról is, ami nem más, mint ugye a kard és tőrforgatás.*
- Hééé, csak semmi Zorro, ő amúgy is pasi, én meg szerintem eléggé nőies vagyok. *húzom ki magamat kissé, hiszen ne nézzen már fiúnak, mégis milyen dolog már ez? * - De amúgy jól mondod, ne packázzanak. *bólogatok így utólag neki jókedvűen, majd ahogy velem szemben elhelyezkedik, úgy cukkolom egy cseppet és valóban, mintha kész illemórát hallgatnék.*
- Áh értem, akkor ne is nézz máshová, csak a szemeimbe. *mutatok két szemem felé és próbálok valamiféle igéző tekintetet bevetni, persze nem kell ezt komolyan vennie, én aztán nem fogok rámászni, de ha már ennyire ki akart oktatni pont engem, aki elég jól ismeri az illemet, akkor egy kis szórakozás már nekem is jár.*
- Szemrehányásnak mondtad? Hát ilyet és mégis miért veted a szememre? *pislogok párat értetlenül, amikor a konditeremről és az uszodáról beszél, de azért próbálok hamar túllépni mindezen. Mondjuk fogalmam sincs arról, hogy ki lehet az a Mona, talán órán már láttam, de most nem kérdezek rá, majd ha úgy alakul, úgy is meg fogom ismerni. Azért még hozzáteszem ám azt a fiúnak, hogy benne vagyok én mindkét programban mára, de amikor hallom, hogy nem zavajra a dolog, csak fejet csóválok.*
- Miért nem lep meg, hogy nem zavar? *vigyorgok rá, hiszen pasiból van, azért erre már nekem is sikerült rájönnöm. Amikor viszont Mr. Fenrisről beszél, muszáj kuncognom a szavain és úgy pillantok ismét a szemeibe.*
- Tudod, a magiszterünk szerintem 30 év alatt van és nagyon is jól néz ki. *nem titkolom, hogy megnéztem, miért ne tehteném meg? Sejtem, hogy esélyem sincs nála és nem is másznék rá a magiszteremre, de attól még ezt most megosztom Scottal.*
- Amúgy ha én nem megyek el a toxira, akkor jól jegyzetelj, hogy legyen kitől elkérnem. *kacsintok rá még jókedvűen, hiszen szándékomban áll majd beszerezni a jegyzeteket és minden bizonnyal majd tud segíteni benne. Idő közben öntök ki italokat is, majd ha már koccintani akar, akkor a poharam az övéhez döntöm, majd felemelem kissé én magam is.*
- Az első túránkra! *bólintok rá, majd iszok is, mintha valamiféle alkohol lenne és már cukkolom is kissé a srácot, hiszen elég lazának érzem, ami sose baj, főleg nem nálam, mivel nem bírom a sértődős embereket, azok olyan gyerekesen tudnak viselkedni, hogy az valami hihetetlen.*
- Oh de magabiztosak vagyunk Darth Maul! *nevetek fel jókedvűen, mintha valamiféle sith-el ülnék szemben, hiszen bár muglik csinálták, de tetszett ez a film és ha már én vagyok a jó, akkor legyen ő a rossz.*
- De ha mégis én győzök, nem úszod ám meg, hogy teljesítsd egy kívánságom, jobb ha tudod. *mutatok felé, hiszen tét nélkül nem játszunk ilyet. Viszont az ételem is elfogyóban van és az utolsó falatot rágcsálom, miközben már az ajtó felé tekintek, minél előbb jó lenne már a vízben pancsikolni és megmutatni Scottnak, hogy ki is a jobb.*
- Na, mehetünk? *iszom ki a poharam tartalmát is, majd már fel is pattanok, így sietve az ajtó felé.*
- Ha nem jössz, itt hagylak. *vigyorgok rá, bár sejtem, hogy velem tart, hiszen miért ne tenné, eddig is jól elvoltunk, úgy érzem.*

//fagyi//

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-07-29, 11:42 am

//olvad a lélek terméből//

*A lélek terme szemét egy szoba, játszik az érzésekkel, és mindig megváltoztatja őket. Mikor erre El rájön, megragadja Corina kezét, és nem törődve a lány tiltakozásával, kirángatja őt a szobából, ahol végre normális lesz, se nem dühös, se nem szomorú, csak az átlag.*
- Igen, a szoba miatt volt.*feleli a lány kérdésére, majd ő is feltesz egyet, hogy megismerkedhetnének-e igazából, a szoba segítsége nélkül. Mivel a lány beleegyezik, az étkező felé veszik az irányt, mivel ebédidő van, így két legyet üthetnek egy csapásra. Hamarosan megérkeznek az étkezőbe. El az ajtóban megáll.*
- Melyik asztalhoz üljünk?*fordul a lányhoz, természetesen az Inflatus vagy a Cruoris asztalára utalva. Végül úgy határoz, legyen akkor az Inflatus, hiszen úgyis mindegy, hol ülnek, mindenhol van kaja, és mindenhol tudnak beszélgetni.*
- Na és honnan jöttél?*kérdezi miközben a tányérjára krumplit halmoz, és mellé még néhány fasírtot is. A poharába kólát tölt, majd egy "jó étvágyat" után falatozni kezd.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-07-29, 11:50 am

*A lélek termében szokatlan dolgokat tapasztaltam, mely egy kissé lesokkolt. Ám amikor a fiú kirángatott, hirtelen minden világossá vált. Az egészet a szoba okozta, az állandó hangulatváltozásokat, és azt, hogy teljesen más személyiségem lett. Amikor a fiú megválaszolja a kérdésemet, egy kis bólintással jelzem, hogy felfogtam, amit mondott. Ezután elindulunk az étkező felé, és én már kezdek is éhes lenni. Amikor aztán a fiú egy újabb kérdést intéz hozzám, csak elmosolyodom*
-Teljesen mindegy, ülhetünk hozzátok is. *Mondom mosolyogva, majd látom, hogy a fiú elindul a saját asztaluk felé, én pedig követem, majd leülök a vele szemben lévő székre, és veszek egy kis krumplit, rántott húst, és bodza szörpöt.*
-Amerikából. És te? *Kérdem mosolyogva, majd hamarosan neki is látok falatozni, természetesen csak miután jó étvágyat kívántam a fiúnak.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-07-29, 12:02 pm

*A lélek terme után a két diák az étkező felé veszi az utat, ahol először a srác egy kérdést tesz fel a lánynak. A válaszra bólint, és már az asztal felé veszi az irányt. Miközben megpakolja a tányérját néhány dologgal, kérdezgeti Corinát.*
- Amerika az jó hely. Én Angliából, Londonból. Na és Amerikában pontosan hol laktál?*kérdezi utána kortyol egyet a kólájából, ami igen finom, hideg és szénsavas.*
- London nem egy nagy hely, bár van ott azért néhány jó dolog.*folytatja a beszédet, persze mikor rág, akkor nem nyitja ki a száját, csak ha azt befejezte.*
- Na és melyik a kedvenc tantárgyad?*tesz fel egy alapvető, de érdekes kérdést. Minden diáknak más a kedvence, persze vannak, akiknek ugyanaz, de érdekes másokat hallgatni ilyen téren.*