Titkok erdeje

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-02-09, 8:38 pm

* Fura mosoly szánkázik végig arcomon mit pár pillanatig lehajtott fejemmel takarok de aztán szórakozottan pillantok a szép szemekbe, mi tagadás van benne igazság, csak ki tudja milyen mértékben.*
- Lebuktam.* mosolyodom el kissé széttárva kezeim, nem tűnt számomra hosszú időnek legutolsó találkozásunk de a napokban már igen csak keresztbe kassul rohangáltam a szigeten hátha megérzem ennek a leányzónak a jelenlétét.*
- Feldobod monoton kis napjaimat mi tagadás...* el sem tudja képzelni mennyire, így, hogy a vadászat átmenetileg nem éltet ahogy a szórakozás sem, valóban halottnak érzem magam. Az érzéseim ez idő alatt nem változtak így hát leginkább most arra vagyok kíváncsi, hogy jelenlegi hangulatom miként hat rá, de ahogy hallom ma nem lesz kergetőzés és cipekedés, minek tudom örüljek e avagy sem. A vallomás és a mustrálás viszont megmosolyogtat, látom, hogy tetszik neki amit lát így hát közvetlen közelébe lépve hajolok válla felé hol pár szót suttogok el beszívva édes illatát majd kiegyenesedve simítok végig puha arcbőrén.*
- Ahogy te is csinos vagy.* nem kerülte el figyelmem a külváz de én nem ilyen látványosan mértem végig. Akármennyire is próbálok nem kutakodni a fejében mégis meghallom az a kérlelő kis hangot mi arra ösztökél, hogy harapjam meg s ahogy lekerül kecses kis nyakáról a sál is úgy csillannak meg szemeim a lüktető eret figyelve. Mégis csak vámpír vagyok elsősorban így hát közre fogom szép kis arcát s mélyen a szemébe nézve szólalok meg.*
- Ennyire nem érezheted magad rosszul, hogy így felkínálkozol nekem...* de ezek szerint mégis így hát nem szabok már gátat, amit tudok kiolvasok a lány gondolataiból, hogy megtudjam mi lelte az elmúlt napokban.* - De segítek...segíthetek, hogy jobb legyen.* hajolok le a felfedett testrészhez miközben magamhoz vonom szegény kis pára testét, így sebzem fel illatos bőrét éles fogaimmal mikkel egyre jobban húsába nyomakodonom s szívni nem kezdem mámorító vérét miközben mérgem szép lassan szétárad testében. Neki is jó hisz megkapja amit akar, a kábulatot és a lebegést s nekem is, hisz ez éltet engem s már igazán rám fér egy kis ivászat.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-02-09, 8:48 pm

*Úgy érzem, hogy nagyon is vágyik már a társaságomra és ezt nem is vagyok rest tudatni vele, hiszen feltűnt, ahogy múltkor is alig bírta visszafogni magát a véremtől, így hát most is örömmel jött ide, ahol én vagyok.*
- Akkor ezzel hasonlóan vagyunk. Túl unalmas az élet... *neki meg bizonyára a halál. viszont most nem akarok ellenségeskedni, se harcot, se sérüléseket szerezni, szeretném jól érezni magam, szeretnék ismét lebegni és ahogy végignézek rajta, nem tudom letagadni, hogy mennyire tetszik, amit látok. Bár bizonyára ez a méregnek is köszönhető, de a lényeg az, hogy engedek belső énemnek, aki most ő akarja, így bököm ki, hogy milyen elegáns is, de a simogatásnál most már nem pirulok el, valahogy most még egész jól tudom tartani magam, egy cseppnyi félelem sincs bennem.*
- Annyira még nem, lehetnék még csinosabb is. *tényleg így érzem, de azért jól esik kedves bókja. Sean-tól furcsa volt és nem is ilyen kellemes, de Noel teljesen más tészta. Ha még lehet, akkor még közelebb kerülök hozzá, majd sálam eltéve túrom arrébb barna tincseimet, így kérdezve meg, hogy nem kér-e a véremből. Tekintete rögtön nyakamra is téved, de a szavaira most mégis csak lesütöm pilláim.*
- Nem csak neked nem tökéletes az életed. *bököm ki, de most már kezei között van arcom, így viszonzom tekintetét is, meg se próbálok ellenkezni, én szeretném, hogyha ezt tenné. Kezemmel lágyan megsimítom mellkasát, picit a fedetlen, jéghideg bőrhöz is hozzáérve, ezzel bíztatva őt.*
- Akkor ted... *hunyom le szemeimet is, így von közelebb magához és picit már fel is szisszenek, összeszorított fogakkal a harapásra, ahogy foga belém mélyed, de a fájdalom lassan elillan, így hát végül kezeimmel átölelem őt, élvezve csodás csókját, ahogy véremtől szabadít meg. Halkan szuszogni kezdek, bele a bőrébe, majd végül picit próbálom eltolni magamtól.*
- Ennyi elég lesz... nem akarok túl gyenge lenni... *bököm ki halkan, bár én is akarom, hogy folytassa, de valamennyire észnél szeretnék maradni.* - Elmehetnénk a klubba, táncolni. *vetem fel az ötletemet is, bár attól függ, hogy elenged-e, de kezd egyre jobb kedvem lenni, így szívesen mozgolódnék egy kicsit, főleg most, hogy megkaptam az én drogomat.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-02-09, 9:10 pm

* Hát igen, sokan úgy gondolják a halál az egyetlen megoldásuk de én megsúghatom nekik, hogy ez nem így van, csömörből vödörbe esnek, mivel ideát sem kellemesebb, ha lehet még rosszabb. A lányban beállt változást ízlelgetve figyelem miként méri végig öltözékem avagy testem mi úgy látom igen kedvére való ma így mikor meghallom gondolatait és feltárja szép nyakát nekem nem is vagyok rest eleget tenni óhajának, had teljen eme mai találkozás nyugodalmas körülmények között.*
- Attól, hogy kirakod a kebledet és fedetlenül hagyod szép, hosszú combjaid? Ugyan már...* azzal inkább csak kívánatosabbá teszi magát és arra sarkallja a hímeket, hogy f*rkuk után menjenek tudom én, ó hogyne tudnám?! Közrefogva arcát pillantok bele szemeibe de szavaira csupán csak nyakához férkőzöm, hogy mindkettőnk vágyának eleget tehessek. Eleddig nem is gondoltam mennyire szomjas vagyok míg nem megízleltem ínycsiklandó vérét így mikor kis kezeivel el akar tolni nem igen engedek csak szívom és szívom tovább míg nem végül erőnek erejével taszítom el magamtól így bizonyára sikerül erősebben meglöknöm. Máshogy nem ment.*
- Beengedsz a paradicsomba utána meg elkergetsz?* sétálok közelebb hozzá s ha elesett akkor ajkamról letörölve azt a pár csepp vért mi elszakadásunk következtében spriccelt picit oda, felé nyújtom kezem és felsegítem.*
- Táncolni... ezer éve nem táncoltam.* gondolkodok el a dolgon.* - Lássuk mennyire vagyok még laza ehhez.* attól nem tartok, hogy a népség fusztrálna, ezzel a pár korttyal azt hiszem kibírom meg amúgy sem vonz jelenleg más... Karomat nyújtom s ha elfogadja akkor megindul a menet a város felé.*
- Szóval az Életed sivár egyhangúság... gyere el hozzám egy pár napig.* fordítom felé fejem, halálosan komolyan gondolom szavaim, egy-két nap nem lehet a világ vége számára sem, az más tészta, hogy nekem ebből problémám adódhat de állok elébe.* - Nem fogom éjjel-nappal véred venni... azt hiszem kibírnám ha meg nem... nos legalább nem nyomasztanának a problémáid.* ostobaság lenne ígéreteket tenni miket nem feltétlen tudnék betartani, hisz egyre inkább vonz ez a lány. Talán éppenséggel inkább el kéne taszítanom magamtól... Ezen gondolatok forognak a fejeben miközben a klub felé tartunk, szinte magam sem tudom mi lenne a helyes hála a jelenlegi érzelmi felkavarodottságomnak. "Régen" ezzel nem volt probléma, mindig tudtam mit akarok...*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-02-09, 9:28 pm

*Szerintem sokkal szebb is lehetnék, valami csinos, elegáns ruhában, abban bizonyára jobban tetszenék neki és eszembe se jut most hirtelen, hogy ő már milyen öreg és bizonyára tapasztalt is lehet, szóval amikor válaszát hallom, igen meglepetten nézek bele szemeibe.*
- Nem arra gondoltam... de igazad lehet. *harapok ajkamba, mert részben végülis igaza van. Szoktam én ilyen jellegű, szexi holmikban rohangálni, csak nem éppen télen. Na de elérkezik az idő, így kerül hát oda nyakamhoz foga, majd végül már meg is harap, véremet véve. Nem akarok túl kába lenni, így bár egy ideig átölelem őt, mégse hagyom ezt túl sokáig, el akarom tolni magamtól és szavaimmal is jelzem felé, nem akarok ismét annyira kiszolgáltatott állapotba kerülni, mint múltkor, de mivel nem enged el eleinte, így picit később lök rajtam egyet, én pedig a bódulattól elveszítem egyensúlyom és már a földön is kötök ki, egy picit felhős tekintettel.*
- Ha teljesen elkábítasz, nem leszek jó társaság... *gondolom én, miközben lassan kezd eltűnni a szédülés és ahogy kezét nyújtja, úgy fogadom el, hogy felhúzzon magához, de úgy hiszem, így is bőven elég véremet vette, tehát kezemet nyakamhoz emelem. Nem fáj még a seb, de a gyógyításhoz nincs erőm úgy érzem, így sóhajtok fel, tehát marad a nyom egy darabig.*
- Szerintem menni fog, majd segítek. *mosolygok rá és nem is vagyok rest belekarolni a vámpírba, picit hozzá is bújva, mintha a párja lennék. Mindez cseppet tudat alatt történik, mivel a vérveszteség miatt támaszra is szükségem van és ismét úgy érzem, mintha kötődnék hozzá, de ahogy a város felé haladunk, úgy hallom meg furcsa kérdését.*
- Hogy mi? *pillantok fel rá meglepetten, egy pillanatra meg is állva, majd inkább tovább megyek, úgy próbálva meg gondolkodni, de annyira nem tiszta a fejem, annyira menni akarok.*
- És mit akarnál velem pár napig? *teszem fel a nagy kérdést, mivel nem érzem magam olyan nagyon jó társaságnak és naív se akarok lenni, így próbálom összeszedni gondolataimat, mik oly nehezek, de megy még. Viszont lassan megérkezünk a Pokol szája klubhoz, ahova be is sétálunk, mindenféle feltűnés nélkül és végül egy boxot választok ki, igen csak eldugottan, ahova leteszem kabátom, majd pulóverem is, így vörös színű blúzom kerül elő, mely rövid ujjú és most gondoskodom róla, hogy a felső két gomb is ki legyen gombolva. Ez után pedig a vámpírra nézek.*
- Mindjárt jövök. *pillantok rá, majd picit instabil léptekkel, de elérek a pultoshoz, akitől kapok is egy finom kis vodkát, melyet naranccsal kevertek be nekem. Fizetek, majd ezt iszogatva sétálok vissza Noelhez. Ha akar még ma inni a véremből, akkor bizony ő is érezni fogja, de talán mára elég volt neki. Pár nagyobb korty, mely már rögtön hat a vérveszteség miatt és végül Noelhez lépek, át is ölelve derekát és húzni kezdem a parkett felé.*
- Akkor táncoljunk. *bár nincs sok erőm, de csak elkap, ha gond lesz, így fordítok neki hátat, majd popómat picit öléhez dugom, így mozgok szépen a zene ritmusára, hajamat is néha picit arrébb lódítva, így véres, sebes nyakam is időről időre láthatóvá válik, én pedig teljesen kikapcsolok, bizony most eléggé fesztelen vagyok, hála annak a méregnek és mennyei ez az érzés.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-02-10, 10:39 pm

Terramágia házi, 1.óra

- Nahát, milyen emberek vannak.*dünnyögi teljesen eltűnve a kezében tartott újság mögött. Egy pillanatra kukkant csak ki belőle, hogy kényelmesen átléphessen egy göröngyöt, majd ismét visszatemetkezik az olvasnivalóba.*
- Mi olyan érdekes benne?*kíváncsiskodik Ulix, miután a vállára telepedve megszemléli a lapokat. Természetesen elolvasni nem tudja, de érdekli, hogy mi foglalja le ennyire a lány figyelmét, hogy még az utcán se bírja letenni. Egyébként Elisa nem véletlenül kerül a szigetre ilyen későn, ennek oka, hogy hamarosan Valentin nap van, ami annyira sose mozgatta meg a fantáziáját, de most kivételesen mégis úgy dönt, hogy ennek örömére vesz valamit barátjának. S ugyan ajándékot eddig nem sikerült beszereznie, de az érdekes főhírnek köszönhetően egy újságot igen. A hír egyébként valami veszett nagymacskáról szól, aki a környéken garázdálkodik, ami miatt a vörösnek az is megfordul a fejében, hogy a legjobb az lenne, ha sarkon fordulna és meg se állna a kastélyig. Amúgy a hölgyemény ezúttal vastag harisnyát, combközépig érő zöld - kék kockás szoknyát, kék felsőt és hosszú fekete kabátot visel. Nyakán sál, fején svájci sapka, amiből kilóg összefogott haja, lábán pedig lapos talpú bőrcsizma. Természetesen hosszú szárú.*
- Mi ez a nagy csend hirtelen?*kapja fel a fejét, mikor rájön, hogy az eddigi alapzaj teljesen megszűnt és meglepődve veszi észre, hogy a házak és üzletek helyett, most leginkább fák veszik körül. Mindegy hányszor fordul körbe, végül mindig ugyanazon a véleményen marad, miszerint sikerült újra bemutatnia szórakozottságát, hiszen végül az erdőben kötött ki. Szóval nincs más hátra, mint előre, vagyis egy éles hátraarc és sebes léptekkel haladás kifelé innen. Néhány lépés után viszont kénytelen megtorpanni.*
- Ugye ez nem az amire gondolok?*fordítja fejét famulusa felé, reménykedve benne, hogy téved. Azonban az előbbi üvöltés és morgás megismétlődik, mire enyhén robotszerű mozgással hátranéz és kis híján felsikolt a hatalmas állat láttán. Bár nem most találkozik vele először, mivel ez cicus nézett vele farkasszemet pár perccel ezelőtt az újságból.*
- Szóval te lennél a kis szökevény. Hát igazán örvendek, de akkor én most mennék is. Elnézést a zavarásért.*teszi még hozzá, majd lassan hátrálni kezd, szemét végig a négylábún tartva. Ő azonban nem úgy fest, mint aki el szeretné engedni, s mielőtt Elisa bármit is reagálhatna elrugaszkodik a földtől.*
~ Majdnem elkaszált.~*az utolsó pillanatban félreugrik, bár egy karmolást még így is sikerül beszereznie a karjára. Viszont siránkozni nem ér rá, mivel a macskusz újra támadásba lendül.*
- Protego!*emeli pálcáját védekezésre, s a fal meg is menti egy újabb sérüléstől, de tudja jól, hogy csak ideiglenes megoldást nyújt. Tehát kénytelen lesz kitalálni valami véglegeset, bár ez nem olyan egyszerű, ha egy hatalmas veszett vadállat akar megenni.*
- Nyugodj már le egy kicsit!*kiált felé, de csak annyit ér el, hogy még jobban felidegesíti, s újabb támadásra készteti. Szerencsétlenségére ezúttal nem sikerül olyan jól a kitérés, így nem csak a keze, hanem a háta is fel lesz sértve egy picit.*
~ Ez nagyon nem lesz így jó.~ *ötlik fel benne a nyilvánvaló, s agytekervényeit hevesen járatva próbál kiölteni valamit.*
- Fatum orbitum!*próbálkozik meg az árnygömbbel, amit sikerül is létrehoznia, ráadásként működik is. Az egyetlen probléma az, hogy csupán néhány fát éget meg, a valódi célpontot nem, így egy másik tervvel hozakodik elő.*
- Descendo!*mutat a mellette lévő fára, amit el is talál a varázslat, így az kis híján rádől a támadóra. A dolgot nem teljesen így tervezte, de ez a kis akció legalább nyer neki némi időt, hogy kitaláljon valami mást.*
- Használd a mocsári csapdát!*hallja Ulix hangját a feje fölül. Megbízik a madár döntésében, így gondolkozás nélkül elvégzi a kért varázslatot.*
- Devoro!*rajzol egy nagyobbacska kört a pálcájával, mire az ív felizzik, majd a föld bugyborékolni kezd. Mire ezzel végez a tigris is összeszedi magát és már meg is indul felé. A csapdát természetesen nem veszi észre, így azonnal belesétál. Nyöszörögve, morogva veszi tudomásul helyzetét, s talán érzi a vesztét, de azért küzd és próbálkozik.*
- Jól vagy?*reppen oda a famulus aggódva és a lány vállára száll.*
- Persze. Köszönöm a segítséget.*simítja végig a tollas buksit, majd rövid kutakodás után előhúz egy csomag bagolycsemegét, ami ki tudja mit keres nála, majd egy keveset a tenyerébe téve a madár csőréhez tartja az eleséget és közben egy pillanatra se veszi le tekintetét a mocsárról.*
- Sajnálom, de jobb lesz így neked.*szólal meg Elisa, mielőtt a nagymacska utolsó szőrszála is eltűnne a latyakban, s mivel itt már nincs több dolga sarkon fordul és rosszkedvűen visszaslattyog a kastélyba.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-02-13, 4:15 pm

//Terramágia 1.//

~Az emberek miért nem tudnak vigyázni?~*fut át a fiú fején a gondolat, ahogy az újságot olvassa. Bizonyára nem szabadult volna el az a nagymacska, ha rendesen odafigyelnek rá. A megrendelő pedig így járt, tudhatná, hogy a cicák veszélyesek.*
- Nézd csak, Léna, egy rokonod megszökött a kisállat-kereskedésből.*néz az újság felett a padlón elterpeszkedő tigris felé, aki erre csak megemeli a fejét, és vág egy fintort.*
- Ő is tigris?*kérdi a famulus.*
- Azt nem írja.*vonja meg a vállát a famulus gazdija. Léna fújtat egyet, mint a macskák, majd visszatelepíti a fejét a mancsára, és lustálkodik tovább. Néhány percig a fiú tovább olvassa az újságot, majd kitalálja, hogy nincs kedve itt ücsörögni. Felveszi a dzsekijét, és a zsebébe dugja a pálcáját.*
- Jössz, Léna?*fordul a tigris felé.*
- Nagyon szívesen mennék, de szerintem az a hús megfeküdte a gyomromat.*feleli elkínzott arccal a tigris. El röviden felnevet, majd elköszön famulusától egy kis időre, és elhagyja a szobáját, majd a kastélyt is. A révész a helyén van, és átviszi Seolra. Meghatározott célpontja van, ezért nem is kanyarodik el a város felé, hanem a többi terület felé veszi az irányt. Elég hideg van mostanában, ez most is így van, de ez nem tántorítja el. Már vagy fél órája tartózkodik az erdőben, és épp visszafordulna, hogy valami tartalmasabb időtöltést keressen, de ez nem válik be. Megfordul, de akkor morgást hall a háta mögül. Gyorsan megpördül, hogy ne érje meglepetés, ha az a valami hátba akarná támadni. Először csak körvonalakat lát, aztán egy nagy macskát, pontosabban nagymacskát.*
- Nahát, itt az elkóborolt cicus.*nézi meglepetten az állatot. Ó, igen, nagyon cuki macska lenne, ha a szemében nem látszana, hogy őt nézte ki ebédnek. Azért még ő sem szereti azt a macskát, amelyik meg akarja enni, bármennyire is szereti ezeket az állatokat.*
- Biztos engem akarsz, cica?*tesz fel egy kérdést a vicsorgó állatnak, amire természetesen nem vár választ. Az újságban az is benne volt, hogy az állat valószínűleg megveszett, tehát vigyázni kell vele. Ezért a srác most előhúzza a pálcáját, és néhány lépést hátrál, miközben a megfelelő varázslaton töri a fejét. A macska ekkor kezd el támadni.*
- Sectumsempra!*a veszett állat fájdalmas üvöltést hallat, ahogy az ige eléri és vágások jelennek meg a testén. Ezt a pillanatnyi megtorpanást használja fel a látszólagos menekülésre a fiú. Megfordul, és kikerülve a fák ágait és a földön lévő növényeket és ágdarabokat halad egy számára kedvezőbb hely felé. Néhány másodperccel később már hallja maga mögött az állat futását és morgását. Tudja, hogy vigyáznia kell, mert ez a macska veszett, ő pedig nem akar gyengélkedőbe kerülni egy ostoba állat miatt. A nagymacska már elég közül van hozzá, így futás közben hátrafordul és a pálcáját az állatra irányítja.*
- Obstructo!*ezzel újabb időt nyer, így már fordul is előre, hogy megfelelő helyet keressen. Egy perccel később meg is találja ezt. Néhány méteres puszta föld, növények és fák nélkül, tökéletes. És még van is egy kis ideje. A pálcát a föld felé dönti, és rajzol egy viszonylag nagy kört, mert ennek a hatalmas dögnek jó nagy hely kell, hogy elsüllyedjen.*
- Devoro.*mondja ki az igét a kör rajzolása közben, mire egy fénycsík fut végig a kör szélén, majd bugyogás hallatszik, és a föld olyan, mint pár perccel ezelőtt. Elégedetten tekint művére, amit igazából nem is lát, de mikor hallja a nagymacska súlyos lépteit koppanni a talajon, gyorsan hátat fordít a csapdának, és egy néhány lépéssel arrébb lévő fa mögé bújik. Óvatosan kukucskál ki, hogy merre jár a macska. Fél perccel később pillantja meg, ahogy kissé bizonytalanabbul közeledik, mert nem látja, hol van a célpontja. Meg is áll, és körbenéz, hátha valahol felfedezi a fiút.*
- Hahó, itt vagyok!*lép elő a fa mögül a srác, és még integet is az állatnak, aki prédáját látva felüvölt és megindul felé. A srác néhány lépést hátrál, és izgatottan várja, elsüllyed-e a macska. Ha nem, hát akkor elég nagy bajban van, szóval nagyon szurkol, hogy jól sikerüljön a varázslat.*
- Ez az!*kiált fel mosolyogva, mikor a nagymacska megtorpan, de nem önszántából, hanem a csapda fogja meg a lábát. Az állat először nem érti, mi folyik itt, ő nem akar leállni, de mikor egyre jobban süllyed, már felfogja, és üvöltve próbál kivergődni a csapdából. El nem nézi teljesen végig, ahogy a macska elsüllyed, végül is mégis csak ezek az állatok a kedvencei, bármennyire veszett is ez a példány. Visszaindul a kastélyba, hogy elmesélje Lénának ezt a kalandot, és persze azért, hogy kirángassa végre kedvenc tigrisét a szobából.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-02-20, 11:40 pm

//Tiltott mágia házi, 1. óra//

*Hanyag mozdulattal vágja le az eddig kezében tartott Tiltott mágia könyvet. Jelenleg ez vezeti a tárgyak listáját, így természetes, hogy ebből tanul legelőször, s mivel mindössze egyetlen órán vannak túl, így a tudnivalók se olyan vészes nagyságúak. De akármennyire is érdeklik az olvasottak, hosszú távon nem tehet úgy, mint aki nem veszi észre Karakot, aki épp a srác bokájának rágcsálásával próbálja felhívni magára a figyelmet.*
- Lehetnél kevésbé társaságkedvelő.*pillant a hatalmas szőrmókra, hiszen ha már Mertix viselkedjen is aszerint. Persze ez most csak azért zavarja, mert igazán semmi kedve megmoccanni. Ettől függetlenűl azért feltápászkodik, s a szakadt felszerelését átcseréli egy világos farmerre, fekete bakancsra és egy szürke, kevéssel a feneke alá érő gyapjúkabátra. Majd már meg is indul, s útját egyenesen a titkok erdeje felé veszi. Gyakran jár erre, mivel Karak igazán szereti a fák között kiélni vadászösztönét és mozgásvágyát, s általában ő is kedvét leli az árnyékos helyben. Ezúttal viszont valami nem stimmel, szokatlan neszezés és suttogás töri meg a csendet, mindig más más irányból.*
- Karak!*hívja magához famulusát, aki szinte rögtön ott is terem mellette. Brian egyelőre nem veszi elő a pálcáját, úgy véli még nincs rá szükség, inkább csak feszülten figyel. De végül újra és újra arra jut, hogy a hangokat nem okozhatja pusztán a szellő*
- Menjünk.*szólal meg visszavéve a hangerőből és megindul abba az irányba, ahonnan véleménye szerint a bosszantó zajok származnak. Pár lépés után az említett dolgot a háta mögül hallja, de mielőtt megfordulna, már csapdába is esik.*
- Visius Seronia!*hallatszódik egy érces, ismeretlen hang, amitől még a hideg is kirázza, főleg azután, hogy ráeszmél, arcán lassan valami nedves folyik keresztül, ami végigcsorogva állán lecsöppent a latyakos földre, vörös foltot hagyva ott. Mindezt pedig görcsös fájdalom kíséri, aminek hatására úgy érzi, a teste nem engedelmeskedik neki. Egyáltalán nem.*
- Hiába próbálkozol. Jobb, ha azt teszed, amit mondok, különben rosszul jársz.*lép közelebb az 50es éveiben járó, hosszú szakállú fickó, kinek arckifejezéséből messziről süt, milyen remekül szórakozik. Ez pedig nem tetszik Briannak, a legkevésbé sem.*
- Csak nem gondolod, hogy hagyom magam irányítani?*morran fel dühösen, de alig, hogy végigmondja, már érzi is a testén keresztülcikázó fájdalmat. S mindezt a férfi gúnyos kacaja követi.*
- Mintha azt mondtam volna, hogy ne is próbálkozz. És most küld el a szörnyedet, amíg szépen mondom.*biccent fejével a szőke mögött erősen vicsorító famulusra, aki bármelyik pillanatban készen áll a támadásra. A srácban a megszólításra pillanatok alatt felmegy a pumpa, de azért tudja még tartani feltörekvő indulatait, tehát képes ésszerűen gondolkozni.*
- Karak, menj ki az erdő szélére és várj meg ott. Hamarosan utánad megyek.*szűri a fogai között tekintetét egy pillanatra se szakítva el a támadótól, amint kutyája utolsó porcikája is belevész a szürkeségbe, kezd el újra gondolkozni a lehetséges megoldáson. Legszívesebben itt helyben kitekerné a férfi nyakát, de ez a varázslat hatása alatt csak újabb fájdalmas tapasztalathoz vezetne, szerencséje viszont, hogy nem olyan régen még ezzel a témával foglalkozott, így nem kell neki sok, hogy rájöjjön a lehetőségeire.*
~ Szóval szuggesztió kéne. Na lássuk csak.~*gondolkozik, de közben azért hallja az idős férfi csacsogását is.*
- Akkor most szépen elmondom mit fogunk tenni. Elindulunk kifelé innen, míg meg nem érkezünk egy rusnya sárga házhoz, ott lakik egy vén banya, aki tönkretette az életem. Na mármost a te feladatod az lesz, hogy bemászol az ablakon, ami mindig nyitva van és szépen elemeled az összes értéket, amit a házban találsz. Azokat kihozod nekem, a többit pedig ezután fogom elmondani.*magyaráz a férfi igen lelkesen, de közben nem figyel túlzottan a pálcát tartó kezére, ami így néha-néha megrezzen. S bár egészen aprót csupán, de ez is elég ahhoz, hogy szőke srác kiszúrja. Tekintetét ezután az öregemberébe fúrja, aki a nagy magyarázás közepette semmit sem érzékel, Brian pedig csak nézi és nézi, egyetlen másodpercre se szakítva meg a szemkontaktust, még csak nem is pislog.*
~ Arrébb azzal a pálcával!~*gondolja továbbra is a férfi vizenyős szemeibe meredve, mire a ráncos kéz megremeg. Az átok ennek ellenére nem szűnik meg teljesen, így a parancsot erősítve szóban is kimondja akaratát.*
- Azt mondtam ne fogd rám a pálcádat.*utasít határozott, jól érthető hangon, mire az említett tárgy megrezzen, a fiú pedig érzi, hogy ismét tökéletesen és fájdalommentesen uralja önmagát. Tehát azonnal arrébb is ugrik pár lépést, míg ez idő alatt előkapart fegyverével már támad is.*
- Sectumsempra!*harsogja, s a varázslat hatására véres vágások jelennek meg ellenfele testének különböző részein. De a férfi nem adja fel ennyivel, hanem azonnal ellentámadásba lendül.*
- Relaxo! Piroinito!*egyből két igével kezd, de bosszúságára egyik se ér el túl nagy sikert, habár az első súrolja Brian karját, a másodiknak hála pedig megpörkölődik néhány szál haja és a kabátja jobb fele, valamint a mögötte lévő fák és bokrok egy része.*
- Ennyi? Umbra Vincula!*emeli pálcás kezét a magasba, míg a másikat előre tartva idézi meg a csápokat, amik annak rendje és módja szerint meg is jelennek, majd finomnak nem nevezhető mozdulattal a mögötte lévő falnak csapják a szakállast.*
- Sectumsempra!* ez a varázslat viszont már sokkal sikeresebb, mivel szinte telibe találja Brian. Bár a srácnak sikerül beugrania egy fa mögé, karján és lábán így is megjelennek a fájdalmas és enyhén vérző vágások.*
- Elegem van belőled.*kiált fel továbbra is a fa jótékony védelmét élvezve, mielőtt megismételné az árnycsáp varázslatot, pontosan úgy csinálva mindent, ahogy az imént.*
- Umbra Vincula!*a csápok ezúttal is megjelennek, s a támadó ismételten egy fa alatt köt ki, fájdalmas csattanást követően.*
- Fatum Orbitum!*próbálkozik még az ellenfele, de a létrejövő gömb igen vérszegényre sikerül, Brian pedig egyszerűen csak kikerüli, s még csak nem is kell túlzottan megerőltetnie magát, annak ellenére, hogy igencsak fáj mindene. A bácsika ugyan még harcolna, de nem igen megy neki. Ajkán vér csordogál le, keze erősen remeg, s már felállni sincs ereje.*
- Kezdem unni, szóval fejezzük ezt be. Visitus Seronia!*ahogy elkezdi az igét pálcáját a tenyerébe helyezi, s amint végez villámgyorsan a fal tövében ülőre irányítja. Vár egy kicsit, s amikor észreveszi a vérző szemeket és az apró rándulást tudja, hogy átka sikeres.*
- Meg kéne, hogy öljelek, de nincs hozzá kedvem. Inkább add ide a pálcádat.*nyújtja ki bal kezét az említett tárgyért, s amint megkaparintja a mellette lévő fához vágva egyik végét darabokra töri azt, majd egyszerűen arrébb hajítja.* - Most pedig verd be a fejed, mondjuk oda.* mutat az egyik keményebb növény felé. Az eredeti tervét, miszerint vágja fel az ereit nem akarja kijátszani, így egy darabig elnézi a férfit, aki szép lassan az ájulásba küldi magát, majd elrakja a pálcáját, ezzel megszüntetve a varázslatot. A kellemetlen alakkal végezvén elindul kifelé az erdőből, aminek szélén remélhetőleg Karak várja, akivel közösen térnek vissza a Cruoris házba.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-02-28, 7:49 pm

* Bár az idő nem valami kellemes mégis úgy érzem, hogy egy kis séta nem ártana, ki szeretnék menni a szabadba és járni egy nagyot mivel az utóbbi napokban valahogy erre vettem rá magam. Szép lassan elkezdek öltözködni így kerül rám egy sötét színű farmer minek a vége fekete színű, térdig érő csizmámban végződik, hosszú ujjú felsőmre egy szürke, hosszított derekú garbós pulóver és egy fekete derékig érő kabát kerül legvégül rám, az összhatás tökéletes, a színek remekül passzolnak fekete hajamhoz mi szabadon terül át hátamon, így egy végső sminkigazítás után el is hagyom a szobámat egyedül. Pálcám mint mindig nálam van s bár régen rendszerint a szobámban hagytam ez ma már nincs így, nélküle talán az étkezőbe se megyek le, de ez is csak az itt szerzett tapasztalatok végett van, ugyanis sosem lehet tudni honnan érkezik a veszély és a baj. Miután elhagyom a kastélyt a révész hamarosan átszállít Seol szigetére hol megindulok az erdő felé. Bár sok kellemetlen élményem fűz ehhez a területhez mégis igen sűrűn járok erre séta gyanánt, az ilyen dolgok már rég nem tántorítanak vissza szóval ma is a fák közé kívánkozom hiába bukott le már a nap a horizont mögé.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-02-28, 8:14 pm

*Ismét a hóesés örvendeztetett meg, hiszen a múltkori olvadás alkalmával azt hittem, többet nem is látok egy jó ideig ebből a fehér csodából, de nem így lett, s ezzel félig-meddig vidám és szomorú között ingadozó hangulatomat most sikerült a pozitív irányba átbillentenie a természetnek. Nem is tétovázom tovább, mert bár szép próbálkozás volt, azért annyi nem esett, hogy akár holnap maradjon belőle valami, tehát szeretném minden percét kihasználni, s immár egy olyan helyen taposom a fehérséget, ahol több van belőle mint a városban. Tudom, hogy rossz helyen járok, úgy utam felénél már rájöttem, de visszafordulni nincs kedvem, hiába kötődik egy nem kicsit negatív emlék és személy ehhez a helyhez, de talán ma lesz olyan szerencsém, hogy nem talál meg, ám minden esetre felkészültebb vagyok, pálcám a zsebemben tartom marokra szorítva, ha mégis baj történne. Öltözetem egyébként csak a szokásos, nem vagyok fázós, de egy csizma mellé most felülre a fekete gatya és pulóver mellé most szintén fekete szövetkabátom ment, melynek zsebeiben pihen mind a két kezem. Kissé lehajtott fejjel szedem a métereket magam előtt, mígnem nem is oly távol tőlem, megpillantok valakit, s mivel nem tűnik ismerősnek, főleg mivel sötét is van, ezért pálcám is elő kapom, de még nem szegezem rá, csak oldalamnál tartom, és lassabban közelítek felé, próbálva a fák mögött fedezéket lelni. Elég csak egy picit közelebb menni, ha sikerülne... és ismerős lenne... de örülnék is annak most, mert bevallom őszintén, hogy nem szívesen találkoznék ismét Victoriával.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-02-28, 8:31 pm

* Lassú, kényelmes tempóban sétálgatok a fák között már rég letértem a jól kitaposott útról így hát szinte a sötétségbe veszek, csak neszező lépteim zaja utal arra, hogy jár valaki az erdőben. Gondolataim eléggé lefoglalnak mivel több minden is megfordul a fejemben, de mégis érzékeim nem hagynak cserben, egy idő után úgy hiszem, hogy nem vagyok egyedül. Meg is állok s fülelni kezdek majd tovább haladok semmi rosszat nem sejtve de mikor meghallom a ropogó hó hangját mit nem az én lépteim okoznak, hirtelen fordulok hátra, így csípem el, hogy valaki egy vaskosabb fa mögé oson.*
- Ki vagy?* vonom össze szemöldököm s kapom elő tettre készen pálcámat. A frász egyenlőre messziről kerülget, nem ijedek meg árnyékoktól így a fát lesve várok valami feleletfélére.*
- Bújj elő, szerintem jobban jársz...* ha ez nem lenne elég a fa oldala felé tartom a pálcám a föld irányába majd már el is hangzik tőlem a varázsige.*
- Deprimo!* alkalmazom a robbantó varázslatot így ha a szép szavak nem használnának akkor talán ez kirobbantja rejteke mögül az illetőt, már ha eddig nem kápráztak a szemeim.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-02-28, 8:44 pm

*Bekövetkezik amitől valahol a tudatom mélyén nagyon is féltem, és egy számomra eddig ismeretlen alakot pillantok meg, s mivel nincs kedvem csak úgy rögtön oda menni, megkérdezni tőle, hogy ő most vajon egy vámpír-e, ezért az osonás mellett döntök, hiszen van rá esély, nem is kicsi, a nap már lement, távolról női alkatnak látszik, csak úgy mint Victoria, és ő sem egy hajlott hátú vénasszony... Így tehát be is surranok egy fa mögé, ám ahogy hallom, nem voltam elég óvatos, ez nem meglepő, nem szokásom ilyeneket csinálni, gyakorlatom sincsen. Egy nyilvánvaló női hang szólal fel, de nem hasonlít annyira Victoriáéhoz, hiszen azt a napot jól az emlékezetembe véstem, s bár nem beszéltem vele túl sokat, ő nem olyan személyiség akinek bármelyik kis darabkáját egy könnyen el lehetne felejteni. Viszont egyenlőre ismerősen sem hat, és ki is lesek a fa mögül, hogy a tőlem olyan hét-nyolc méterre álló lányra vessem tekintetemet, akit a sötét miatt nem ismerek fel, de ahogy már látom a pálcáját a kezében, csak ösztönösen cselekszem. Jobb lett volna az eszemet használni, és nem visszabújni a fa mögé hirtelen, ahogy azt súgja belül egy hang a pálca látványától, mert akkor megúszhattam volna a kisebb robbanást, ami most a fa mellé talál be, s én ijedten ugrok félre. Megéreztem a lökését, de mivel nem álltam hozzá olyan közel, komolyabb bajom se lett, nincs is minek beleállnia a lökéshullámtól a testembe, de most, hogy kikerültem a fedezék mögül, csak rászegezem a pálcámat ellenfelemre. Egy pillanat, most ennyi pont elég míg az alakot nézem, és az igén gondolkodom, de semmi nem hagyja el a számat, csak lassan eresztem lejjebb fegyverem, és összeszűkült szemekkel nézem az előttem állót.*
- Te ismerös vagy nekem... a hangod... *mondom neki elgondolkodva, mert bizony nehéz is lenne elfelejteni azt aki megmentett, de mivel teljesen biztos nem lehetek a dolgomban, immár leeresztett pálcával lépek hozzá közelebb.*
- Jas? Mit keresel te itt? Megijesztettel! *szólok hozzá pár rövid mondatot értetlenkedve, mintha nem én lettem volna az, aki először fenyegetően lépett fel, bár meg kell hagyni, hogy mindez csak azért volt, mert valaki másra számítottam.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-02-28, 9:00 pm

* Talán a női hatodik érzés sugallja azt, hogy nem vagyok egyedül talán nem, de mintha tényleg így lenne s bár az első fülelés nem vezet eredményre a hirtelen fordulatomnak köszönhetően még elkapom a suhanó alakot ki egy fa mögé rejtőzik. Nem tudom ki az, nem látom és egyébként is csak egy pillanatnyi idő volt csupán az egész de ez elegendő információ arra, hogy tudjam nem vagyok egyedül. Remélem nem egy vámpír mert semmi kedvem kábulatba esni és elgyengülni így szólítom fel azt a valakit, hogy árulja el kicsoda is, de szavaimra reakció nem érkezik. Hát nem fogok itt ácsorogni időtlen időkig így pálcámat már a fa mellé is szegezem és egy robbantó varázslatot alkalmazva ösztönzöm cselekvésre. Nem az volt a célom, hogy alulról szagolja az ibolyát az elkövetkezendő években mivel tényleg csak azt szeretném ha kibújna a fa mögül s mikor ez megtörténik nem látok mást csak egy fekete, mozgó alakot így kezem máris lendül a magasba.*
- Umbra vincula!* idézek elő csupán egyetlen árnycsápot mit meg is indítok az alak felé ki köré kulcsolom és kissé a levegőbe emelve vonok közelebb. Mikor megszólal olyan ismerősnek tűnik de nem engedek a szorításon mi egyébként nem erőteljes csak épp annyira érezheti, hogy fogja valami és nem engedi szabadulni, így vonom közelebb míg nem a hófehér arcot meg nem látom mire meglepődök.*
- Én lennék...* veszek egy mélyebb levegőt mikor felismerem az elsős srácot a kis kalandról így teszem le a talajra s eresztem el, ezzel is megszüntetve a varázslatot.*
- Nem állt szándékomban, ne haragudj Tarkh... csak nem láttalak én sem, konkrétan egy kis suhanást mi tudatosította bennem, hogy nem vagyok egyedül.* teszem is el pálcám hisz szerintem nem lesz szükség rá a továbbiakban.* - Amúgy sem szeretem ha a hátam mögött mászkálnak olyankor bármire képes vagyok.* mosolyodok el kissé, de ezt talán ő sem kedveli igazán, hisz az ember csak védi magát.*
- Én sétálgatok, kijöttem kicsit járni egyet, ezt az erdőt pedig imádom azért épp itt teszem azt amit. Na és te?* érdeklődöm viszont miközben fejemmel bökök egyet a sűrűje felé mi nem ijesztő számomra, tehát sarkallva a fiút hogy ha benne van induljunk tovább.*
- Hogy s mint mostanság? Mennek a varik?* teszem zsebre kezeim közben s tekintetem is hol a fiúra hol az előttem lévő terület között cikázik ugyanis nem akarok fának menni és csapdába esni sem.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-02-28, 9:20 pm

*Csak egy kis információ gyűjtés áll szándékomban, ám egy kicsit többre sikeredik most mindez, hiszen a megfigyelt alany kirobbant a fa mögül, így ugrok is elő fedezékem rejtekéből. A hirtelen agyalás még nem megy, ahogy túl gyorsan pörögnek az események, és bár gondolhatnám, hogy egy vámpír előbb hall meg engem, mintsem én bármikor is meglátnám őt, anno Victoria gyakorlatilag belém sétált, észre sem vett, így ilyenek eszembe sem jutnak, csak az, hogy nem teljesen beszámítható a robbantós lány. Mégis, van benne valami fura, ám mielőtt dönthetnék hogy mit is cselekszem, érzem is az engem megragadó akármiket, melyek oly ismerősnek hatnak, hiszen nem rég volt velük dolgom, így már sziszegem is fogaim között.*
- Piro... *ám ekkor kerül belátható távolságba a lány, akit immár hangja és kinézete alapján be tudok azonosítani, így csak gyerekes felháborodottsággal folytatom tovább, mint valami csapdába esett kiskutya, akit akarata ellenére kaptak fel.* - Tegyel le Jas! En vagyok az, Tarkh, egyszer mar megmentettel, most ne a te aldozatod legyek! *figyelmeztetem is félig meddig kétségbeesetten, mert azért tudom, hogy nem vagyunk egy súlycsoport, és nem kell még egy balhé félreértésekből, főleg nem azzal akinek sokat köszönhetek.*
- Da-da, a bolond ruszki, az-az! *bólogatok neki hevesen, mikor felismer, és letesz, már csak leporolom a kabátomat, mert azért a robbanástól egy kis por is ment rá, de pálcám már a zsebembe is kerül ezzel együtt.*
- Semmi gond. En is azt hittem ellenség vagy, azert volt csak... *magyarázom meg a dolgot röviden, és én is érdeklődve hallgatom, hogy mit is keres itt.*
- Hat eleg felelmetes egy hely, es veszelyes is. Itt vampirok is vannak, nem tudtad? *csóválom meg a fejemet kissé, mert szerintem biztos sejti, hiszen felsőbb éves, de ha nem, hát tartozom annyival, hogy szólok neki.* - Egyebkent csak erre tevedtem. Nem szoktam itt jarni, de van ho, es azt szeretem. *bökök a talaj felé mintegy megerősítés képpen. Talán nem vagyok bőbeszédű, de legalább nem hazudok a lánynak, ahhoz nem lenne pofám, annak ellenére sem, hogy válaszaim olyan kérdéseket szülhetnek, amikről nem szívesen beszélnék.*
- Hat, neha vidam vagyok, neha nem. Vannak jo, meg rossz dolgok is. Biztos tudod, hogy van ez... Es igen, megy a tanulas, egyenlöre nem vettünk tul nehez dolgokat. De az arnycsapjaidat mar el tudtam volna intezni! *húzom ki magam büszkén, mert ilyet már láttam, no meg át is éltem hasonlót, tehát valószínűnek tartom, hogy nem lett volna egy bonyolult művelet. De aztán eszembe jut más, a kis dicsekedésen kívül, és hogy el is tereljem a szót, csak egy kis mosollyal megspékelt főhajtással kezdem.*
- Es köszönöm, hogy megmentettel multkor. Szpasziba! *fejezem is ki hálámat egyenlőre szóban, de általában a tettek embere vagyok, így nem szándékozom itt megállni.*
- Tartozom neked, nem felejtem el. Majd egyszer meghalalom valamivel. De addig is... nem fazol? Maradjunk meg, vagy menjünk? Mar, ha nem zavarok... *utalok itt arra, hogy társaságom bizony nem erőszak, bár kétlem, hogy elutasítana, mivel őt nem egy túl mogorva lányként képzelem el.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-02-28, 9:51 pm

* tudni akarom ki lopódzik mögöttem így robbantok a fa mellett, hogy szépen elő is bújjon s mikor ez megtörténik megidézek egy árnycsápot, hogy ne tudjon rám támadni akár ki is legyen az. Kicsit el is emelem a talajtól és magam felé vonom, sötét van így nem látok túl messzire de mikor az ismerős hang nevemen szólít és szabadulni akar le is teszem és egy kisebb mentegetőzésbe kezdek, de azért nem viszem túlzásba hisz ő osont mögöttem.*
- Jól van.. egy pillanat az egész. Nem foglak megölni nyugi.* és már ki is szabadult csápom közül így nézhetek most már az elsős fiú arcába kit felismerek majd pedig elárulom neki, hogy védelmi mechanikám lépett működésbe s úgy tűnik ő is inkább ellenségnek nézett sem mint egy sétálgató lánynak.*
- Hát megértem... azokból akad itt bőven.* pálcám már el is rakom majd pedig elmesélem neki, hogy én szeretem ezt a helyet, imádok itt az erdőben sétálni mert a sok rossz dolog ellenére történtek is itt velem jók is. Tarkhnak is megvan a véleménye szeretett erdőmről de mikor a vámpírokra hívja fel a figyelmem kissé elmosolyodom, vicces, hogy engem, harmadévest akar óvva inteni azoktól a mocskoktól de mindenképpen egy jó pontot vések fel a számlájára mert azért kedves tőle.*
- Szóval talán te is találkoztál egy vámpírral? Manapság nem nagy cucc....* húzom is el a számat mert nekem ez egy picit sem tetszik, de ettől függetlenül többé nem fogok a kastélyba zárkózni.* - Igaz kissé túlzok mikor azt mondom, hogy nem félek tőlük de megtudom védeni magam hidd el.* döntöm kissé oldalra a fejem szemeim is megcsillannak huncutul, bizony több varázslat is a segítségemre van ebben csak elég gyorsnak kell lennem de szerencsére eddig még nem kellett egyikkel sem próbálkoznom. Csendben végighallgatom a fiú szavait s mikor a hóra bök úgy tekintek le én is majd vissza rá.*
- Én nem szeretem.* jegyzem meg túlon túl is határozottan, egyenesen utálom, de hát ebbe jobban inkább nem is megyek bele, nem vagyunk egyformák.* - Gondolom Oroszországban már megszoktad... ott úgy tudom igen kemények a telek.* megértem hát ha úgy odavan érte majd ha minden igaz neki is indulunk az erdőnek, jobb sétálni mint egy helyben ácsorogni. Közben persze érdeklődöm arról, hogy hogy mennek napjai mire válaszol is én meg kedvesen elmosolyodom.*
- Tudom ám. Nagyon is.* szélesedik ki mosolyom mivel volt itt nekem már mindenben részem.* - Ennek örülök... hasznodra válik ha letudod őket győzni mert mindenhol ott vannak. Na meg az sem árt ha a magad uralma alá vond őket... különben igen kegyetlenek.* jól tudom hisz ez a kedvenc tantárgyam, tanítottam is szóval mondhatni mestere vagyok, ebben az irányban akarok majd továbbtanulni is. A köszönet áradtra picit megvonom a vállam de néha rálesek azért menet közben.*
- Szívesen, de nem tesz semmit... én segítek ha tudok. Én is elvárom másoktól szóval...* vonom meg megint a vállam bár manapság már nem annyira veszem lelkemre mások sorsát azért még nem hagyom magukra azokat kik segítségre szorulnak.*
- Ugyan már... nem szükséges, de kedves tőled.* nem sok elsőst ismerek, szinte egyet sem de ez a fiú jó fejnek tűnik, koránt sem olyan hisztisnek mint a tavalyiak közül pár emberke. Kissé nyávogósak voltak de hát változik a világ...még egy év is meglátszik itt úgy hiszem.*
- Én sétálnék még mert csak nemrég jöttem ki de örülnék ha velem tartanál. Ketten jobb.* fordulok felé, ha fázok megoldom úgy hogy ezt a kedves kis érdeklődést el is engedem a fülem mellett. Talán folytatjuk is az utunk be a sűrű felé mit a fiú veszélyesnek tart így hát kíváncsian intézek felé egy kérdést.*
- És merre jártál még hogy félelmetesnek tartod ezt a helyet? Szórakozott már veled?* mosolyodok el szélesen mert az sem valami kellemes ha az erdő kezd el packázni az emberrel de hát nem kell bántani és akkor az is nyugton marad.*
- Hogy tetszenek az órák? Nem valami szokványosak mi?* fűzöm tovább a szót miközben hol az erdőt pásztázzák barnaságaim hol a srácot, hallani hallok szóval nem lesz itt gond csak akkor ha nekimegyek valaminek.*

// Fagy //

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-03-09, 2:01 pm

//2. Defenzív-offenzív mágia házi//

*Bár ma nincs túl szép idő és kicsit hűvös is van, mégis úgy döntök, hogy egy kis futás jót tenne a testemnek. Régen mozogtam már így, tehát elérkezettnek látom az időt arra, hogy lemenjek Seol szigetére és megmozgassam a csontjaimat. Vulpix most nem tart velem, mivel a drágám még az álmok mezején jár, így hát egyedül indulok útnak, lefelé, a révész irányába. Egy fekete melegítőruha van rajtam, lábaimon pedig kényelmes sportcipő találhat. Hajam össze van fogva, hogy ne zavarjon a futás közben és smink sincsen cica szemeim körül, hiszen nem vagyok oly bolond, hogy ilyenkor is sminkeljem magam. Ahogy viszont kiérek a kapun, az iskolai kikötőbe, rögtön megérzem a csípős hideget, amely fogad, tehát a szőr feláll szinte a hátamon mindettől, így csóválom meg a fejem, majd kapom is elő a pálcámat, amit szépen magam felé is irányítok.*
- Aestus! *ejtem is ki szépen az igét, majd már meg is érzem a kellemes meleget, melytől mindjárt jobban érzem magam. Elmosolyodom cseppet, de aztán már az öreg férfi felé is indulok, ki kedvesen fogad és természetesen át is visz Seol szigetére, méghozzá a mystrali kikötőbe. *
- Viszlát! *köszönök is el tőle, így húzva fel kapucnimat is a fejemre, majd sétálok is végig egy részén a főutcának, hogy nemsokára letérhessek az ösvényre. Amint ez megvan, már lassan kocogni is kezdek, nem sietve el a dolgokat és végül az erdőbe is berérek, hogy a nehezebb talajt is gyakoroljam, így gyorsítok, miközben a fákat és a bokrokat kerülgetem, na meg bizonyos növényzeteket és gyökereket ugrok át. Nem fáradok el hamar, így igen csak mélyre hatolok az erdőben, hol a fák és egyéb növények is oly sűrűk, hogy szinte éjszakához vagy max szürkülethez válik hasonlóvá ez a hely. Nem zavar, nem szoktam ilyesmitől félni, így hát egyre tovább haladok, ide-oda pillantva és hála a szemeimnek, tökéletesen képes vagyok látni ebben a fényviszonyban. Viszont miközben futok, furcsa hangokat hallok, melyek valamiféle állattól származnak, bizonyára szenved, talán csapdába esett.*
~ Merre vagy? ~ *kérdezem magamtól, de ahogy ismét hallom kétségbeesett hangját, máris jobbra fordulok és most gyalog lépkedem felé, nem futva, de mégis sietve... ekkor üti meg fülemet a kacagások hangja és az egyik vastag törzsű fa mögül azt is látom, hogy mi történik... Három fiú, nagyjából velem egy idősek egy kis őzgidát tartanak a kezükben, egy késsel bántalmazva őt, törve csontjait és egyéb módon kínozva őket, amiket képtelen vagyok szavakba önteni. Hatalmasat nyelek, még a homlokom is megtelik apró verítékemmel, mikor végül elfordítom a fejem és nekidőlök a fának.*
~ Ezt nem hagyhatom ennyiben... Ugyanazt át kell élniük, amit ez a szerencsétlen állat! Hogy lehetnek ilyen gusztustalanok?~ *még csak meg sem ölték szegény állatot, amíg él, addig bántják, nekem ez most sok, nagyon is sok, így képtelen vagyok tovább tűrtőztetni magam... Mivel elég sok bokor van előttem, így egyenlőre nem fognak észrevenni - remélhetőleg később sem -, tehát pálcámat előveszem, majd szépen egy félkörívet rajzolok magam előtt vele.*
- Vivus Illusio! *mondom ki halkan, de mégis jól érthetően a varázsigét, amit a fiúk nem hallhatnak, ugyanis undorító röhögésük mindenen túltesz... A varázslat lassan kezd el kibontakozni, ahogy én összeállítom a fejemben a dolgokat, így nemsokára még inkább sötét lesz, a fák mozogni látszanak és az erdőből is állatok indulnak meg a fiúk felé. Van itt őz és szarvas is, de oroszlán és farkas is megtalálható, de most nem ez a lényeg... hanem a szárnycsapások. Jó pár árnymadár jelenik meg, amelyek láttán rögtön eldobják szerencsétlen állatot és sikoltozva próbálnak elmenekülni, de egy kört formálva kerítik be őket a vadak, mintha ez az ő bosszújuk lenne. Én tovább koncentrálok, ugyanis az élő része az illúziónak az egyetlen árnymadár, nem több, nem kevesebb, de szerintem ezek itt muglik, mert ha nem azok lennének, már rég harcolnának, de a helyett visongva bújnak egymás háta mögé, mint a kisgyerekek, meg sem mernek indulni egyik vad felé sem. A madarak vörös szemeikkel feléjük néznek, ők pedig csak az égre mutogatnak.*
- Látjátok őket? Mik ezek? Nem is látom a testüket... *szólal meg remegő hangon, de ekkor a madár belelendül, pontosabban az egyik, a leghatalmasabb, majd már át is suhan egy másik gyereken, így tépve ki belőle egy darabot, mire az ordítva rogy össze, de hát él még természetesen, a többiek pedig máris kapkodni kezdik a fejüket.*
- El kéne mennünk! *szólal meg a másik, de ekkor a madár rá is lecsap, hogy egy kis húsdarabot távolítson el a testéről. Lassú, iszonyatos kínokkal teli halál vár rájuk, mert én nem fogok leállni, így az árnymadár egyre többször, egyre erőteljesebben csap le áldozataira, húsukat, bőrüket kitépve, majd nemsokára a belek és a belső szervek is megindulnak, egyiknek pedig a szeme is elvész idő közben. Ordítás és jajveszékelés tölti be ezt az erdőt, én pedig nyugodtan nézem végig, ami velük történik. A kis állat már halott, belehalt a fájdalmakba, amiket okoztak nekik, ezért ők is erre a sorsra jutnak, ugyanúgy meg fognak szenvedni a halálért, ahogy az ő áldozatuk.*
- Segítség! Könyörgöm, valaki! *sírnak, egymást támogatják, de lassan el is hull az összes, tehát mind a három, mivel az egyik szíve már a földön van, a madár ott hagyta nekik, a másiknak a belei lógnak ki és fél szeme van, míg a harmadiknak mindenhonnan a húsa hiányzik. Egymást nézni is szörnyű lehet most nekik, de én nem adom fel, addig bomlasztom őket, amíg darabokban nem lesznek és meg nem halnak, tehát hosszú ideig élvezhetik mindezt, de végül lassan előre sétálok, amikor már a haldokló fázisban vannak és mintha az állatok körgyűrűje is megnyílna előttem. Ezek persze csak illúziók, de ezt ők nem tudják.*
- Ti tehettek a halálotokról! *vetem oda nekik, majd végül pálcámat a fél szeműre szegezem, elég volt, azt hiszem, sokat is láttam, többet, mint kellett volna, de megérdemelték, a gyűlöletem oly teljes feléjük, hogy ilyenre régen volt példa.*
- Avada Kedavra! *ejtem is ki a halálos átkot, így nemsokára zöld fény tör elő a pálcámból, melynek következtében holtan hullik össze a fiú, a másik viszont könyörgő, síró tekintettel néz rám.*
- Ne hagyj itt... kérlek! *én viszont csak az árnymadárra nézek, neki nem kegyelmezek, ő volt a legdurvább bántalmazója az állatnak, tehát hátat is fordítok neki, az árnymadár pedig újból lecsap és bizony egyre lassabban csipeget belőle, egyre több és több szenvedést okozva neki. Ahogy kisétálok az illúzióból, végül csak pálcámat tenyerem felé irányítom, majd lassan lejjebb, a csuklómhoz.*
- Sectumsempra! *hangzik átkom, így vágom fel a csuklómat, melyből vérem máris megered, tehát jöhet a megszüntetés... arra koncentrálok teljes mértékben, miközben a félkörívet ismét leírom most már kezemmel, tenyeremmel kitartom, tehát ahogy kell mindezt csinálni és végül eltűnnek az állatok gyűrűi, akár minden más illúzió, de egyetlen árnymadár ott marad. Addig hagyom véremet folyni, amíg meg nem bizonyosodom róla, hogy minden úgy néz ki, mint az előtt, majd végül a magnetizációval begyógyítom sebemet. A szerencsétlen még mindig szenved, de én ezt már nem szeretném látni, tehát nem törődve könyörgésével, jajveszékelésével, magára hagyom itt, az erdőben, hogy egyedül haljon meg úgy, ahogy ő is tett szerencsétlen kicsiny állattal... Hát, nem éppen erre számítottam a mai nap, de most már ideje visszatérnem a Mysterioba, ennyit a futásról, valahogy elment tőle a kedvem.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-03-11, 5:01 pm

//Olvadunk.//

*Furcsán kezdődik a beszélgetés, ugyanis egy laza kis támadással indítunk, de miután sikeresen felismerjük egymást, immár nyugodtabb, barátias hangulatban társalgunk tovább egymás mellett, mikor is a vámpírokra terelődik a szó a hely komorsága végett.*
- Igen, talalkoztam es nem volt kellemes. Miert nem nagy cucc? Mindenki talalkozik velük, vagy mi? *vonom is fel a szemöldököm egy kicsit, mert szerintem az, hiszen egy vámpír, aki megtámadott, és majdnem megölt, csak azért nem, mert olyan gonosz volt, hogy... hogy otthagyott, vagy nem is tudom. Szóval igenis nagy dolognak tartom, de ezt inkább nem jegyzem meg. Lehet másnak ez nevetséges kis ellenfél?*
- Hogy? Hogy tudod magad megvedeni? *érdeklődöm kíváncsian, hiszen nyilván kapok a témán, mert ez engem is érdekel, nem szeretek védtelen maradni. Hátha adhat néhány tippet, ha már ennyire magabiztos. Ezek után még mindig nem tudok elszakadni a hely sötétségétől, de azért megjegyzem, hogy a hó bizony dob a hangulaton, ám mikor a választ hallom kissé lebiggyesztem szomorúan az ajkam. Nem szeretni a havat? Vétek.*
- Hat igen, nalunk nulla foknal van nyar, Sziberiaban pedig elerheti a mínusz negyven fokot is a mindennapi hömerseklet. De en elfogult vagyok... olyan szep feher... kicsi, megis valtozatos, nincs ket ugyan olyan pehely... ennek ellenere olyan sok van belöle, hogy mindent befed, ha akar akkor atalakul es olvad, önmagaban pedig teljesen tiszta es szüzies, csak a föld piszka mocskolja be. Mikor megerkezik, akkor is lehull az egböl, mint egy angyal... *merengek magam előtt a havat nézve, de aztán észbe kapok és zavartan elmosolyodom.* - Ah, ne is figyelj ram. Honvagy. *magyarázom meg egy vállrántással, még mindig kicsit zavarban. Eszembe jut ám, hogy miket tett értem a lány, így ezeket meg is köszönöm, és felajánlom segítségem is majd, s akármit is mond, én biza tartozom neki, nem felejtem el mindezt, de azért bólogatok a szavaira, hogy ne ragadjunk le itt. Közben azért udvariasságól megérdeklődöm zavarja-e társaságom, de amint kiderül hogy nem, már mellé is szegődöm, hogy vele tartsak, s pálcám zsebembe süllyesztem, kezeimmel együtt.*
- Igen, itt talalkoztam a vampirral. Belem jött... de nem tudtam hogy vampir, igy megkerdeztem, hogy valami baj van-e. Aztan fenyegetözött, es vegül elkapott... de volt ez mar egy ideje, tehat nem okoz gondot a merge, egyszeri eset volt. *villantok egy gyors mosolyt úgy megnyugtatás képpen, hogy nem vagyok egy őrült, aki direktbe keresi a méreg hatása miatt a vámpírokat.*
- Igen, tetszenek az orak, izgalmasak. El sem tudom kepzelni, hogy birjak ki a muglik azt a sok unalmas orat, vagy hogy egyaltalan miket tanulnak. Neked hogy tetszenek a harmadikos oraid? Miket is tanulsz? Titeket gondolom nem tanarsegédek tanitanak, hanem a magiszterek, ugye? *pillantok a lányra, mert bár nem vagyok stréber, azért érdekel a tanulás, hiszen ha megtanulom kezelni a mágiát, nem kis hatalomra tehetek szert.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-03-11, 5:23 pm

* Jobb ha az ember résen van még ha feleslegesen is de történt itt már velem oly sok minden, hogy könyvet is írhatnék belőle, ezért is indul támadással a találkozásunk de aztán csitulnak a kedélyek miután felismerjük egymást. Hamarosan a vámpírokra is kerül a szó mi már számomra nem olyan hűdeha dolog min úgy látom azért meglepődik a fiú így hát megvonom a vállam.*
- Manapság igen, mivel itt kóricálhatnak a környéken, a magiszterek és az ő vezérük megegyeztek abban, hogy a kastélyon kívül szabadon járhatnak kelhetnek Seol szigetén. Arról nem is beszélve, hogy a diákok saját felelőssége, hogy mit engednek nekik és mit nem mivel csak annyi a kritériuma ennek az egésznek, hogy nem ölhetnek diákot.* talán így már neki is érthető miért nem nagy szám számomra egy vámpírral való találkozás, noha én ezzel a rendelettel egyáltalán nem értek egyet de hát végül is én már felnőtt vagyok és megtudom magam védeni és ez Tarkh-ot is érdekli hogyan.*
- Másodikban tanultunk pár varázslatot mivel legyőzhetjük őket.* nem titok, hogy nem különleges képességgel ölhetők meg na meg ott van a karó is tehát minden csupán a reflexen és a gyorsaságon múlik bár nekem még nem sikerült egyikkel sem érvényesülni velük szemben. Mintha a gondolataimban is olvasna egynémelyik... A beszélgetés lassan már irányba evez így a télre s a hóra s amint elhallgatom a fiút úgy mosolyodok el kissé mivel úgy látom teljesen magába bolondítja a hó, ellenben engem taszít így hát mikor befejezi nem is vagyok rest az én bajaimat felsorolni.*
- És hideg és vizes, nyákos, saras és sorolhatnám még. Én Spanyol vagyok.* bököm ki származásom mivel talán ezzel meg is magyarázom miért is utálom annyira a havat és a hideget bár már jó ideje tudok ellene védekezni öltözködés nélkül is. Mivel nem egy lyukas agyú fiúról van szó emlékszik arra, hogy kihúztam a pácból pár hete s ezért úgy véli adósomnak kell maradnia de mindez nem szükséges hisz én ilyen vagyok, ha tudok s ha kell segítek. Nem úgy látom mint aki elállna szándékától így csak kedvesen mosolyogva bólintok szavaira, nem bánom ha csatlakozna sétámban legalább picit eltudunk beszélgetni így indulunk hát meg a sűrűje felé s mivel emlékszem arra, hogy félelmetesnek találja az erdőt így érdeklődöm is affelől, hogy merre járt még a szieten és hogy packázott e már vele az erdő. Úgy tűnik, hogy félreért így a vámpírral való találkozásáról hallhatok mire fel is nevetek jó lehet nem nevetséges.*
- Nem erre gondoltam...tudod ez az erdő eléggé szeszélyes s ha úgy van mocorogni kezdenek a fák.* pillantok rá szórakozottan rákacsintva mi nem flörtölésnek minősül nálam szóval nem kell félreérteni.*
- Akkor jó ha tetszik... úgy sincs más választásod, jobb megbékélni.* továbbra is mosolygok felidézve az én első óráimat, nem volt könnyű megszokni sok mindent de hát az idő gyógyír ezekre a dolgokra.*
- Aha, minket a magiszterek, mivel egyenlőre mi vagyunk a legidősebbek. Talán bajod van a tanársegédekkel?* vonom fel a szemöldököm kérdőn mert hát ki tudja miként érinti ez.* - Imádom az órákat. Egyenlőre mindegyiket bár van olyan ami nehezebben megy és nem értem... ne adj isten távol áll tőlem de szó nélkül megteszek bármit. Ha új órám van, ereklyetan, metamformágia, deffenzív-offenzív mágia, káoszmágia, pusztítás tan és nekromancia. Hogy hangzik?* érdeklődöm mert én év elején elég izgalmasnak találtam őket ahogy most is.* - De a második se kutya nekem elhiheted... jobb lesz mint az első, több lesz a gyakorlat.* én gyakszi párti vagyok tehát nekem kedvező volt a tavalyi év ahogy az idei is.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-03-11, 5:38 pm

*Érdekes dolgokat hallok ám a vámpírokról, így tudok meg róluk egyre többet, amit nem vetek meg, hiszen nagyon nem szeretem őket neveltetésemből fakadóan is, ráadásul megtámadott már egy, ami csak rátett egy lapáttal, no meg eleve... undorítóak. Tehát nagy érdeklődéssel hallgatom Jas szavait, és próbálom megjegyezni őket majd, hiszen hasznosak.*
- Es mi törtenik, ha az egyik elveszti a fejet, es megvadulva megöl valakit? Egyaltalan miert türik meg öket Siderisek, szerintem siman elintezhetnék öket. *ráncolom meg homlokom, mert nem értem itt a logikát, csak egy plusz veszély, ami nem kell ide. Mikor elkalandozunk más téma felé, már hallom is a kontrát a havas regémre, és már nyitnám a szám, hogy cáfoljak, de ekkor hallom meg származását, és vidáman felnevetek.*
- Igy mar erthetö, hogy miert nem kedveled. *bólogatok mosolyogva, nincs bajom a spanyolokkal, és a vitának sem látom értelmét mert hát elég különbözőek vagyunk. Úgy látszik azonban, hogy Jas tényleg nem fél tőlük, bár amiket mondott az alapján megértem, mert hogy elméletileg nem a vámpírok azok akik megviccelhetnek itt, így torpanok meg egy pillanatra.*
- Mocorogni a fak? Na ne... van meg itt egyeb furcsa dolog is? *kérdezek rá, mert nem árt tájékozódni, de aztán már tovább is indulok, hogy ne ácsorogjunk itt a meglepettségemnek hála.*
- Nem nincs bajom velük, de jobb szeretem az anyagot idösebbektöl hallani. Egyszer bejött orara Ms. Valbraith, hat jobb volt mintha egy tanarsegéd tartotta volna, szerintem biztosabb is, de attol meg a diaktanarok sem rosszak. Van akit kifejezetten kedvelek, meg aranyosak ahogy keszülödnek az orakra es minden, de olyan is van, akit nem igazan csipek, bar lehet, hogy csak a tantargya miatt... *mélázom egy kicsit, de tekintetem újra a lányra talál mikor kezdi felsorolni a tárgyakat, mert bizony azt hiszem, hogy jó helyre jöttem, ha tanulni akarok.*
- Mind nagyon jol hangzik. Melyik a kedvenced? Biztos ezen is sok a gyakorlat, nalunk meg nem annyira, de mar kezd lenni egy kis izgalom, ami jo dolog. *bólogatok egy kicsit csak úgy magamnak, de azt hiszem kitárgyaltuk a tanulás témát, úgyhogy ideje mást kérdeznem.*
- Neked meg nem lattam a famulusodat. Milyen van? Mar persze ha elarulod, mert nem mindenki szeret beszelni rola. Sokkal talakoztam mar, de még csak gondolkodom az enyemen... *jegyzem azért meg, hogy én bizony szeretem ezt a témát, de ahogy körülpillantok, no meg amint le vettem a lány beszédéből, valóban nem mai darab, biztos sok mindent átélt már, és ez is érdekel, remélem nem taposom bele a lelkébe a kérdésemmel.*
- Te sok minden bajba keveredtel mar? A harmadikosok biztos sokat lattak mar. Mi volt a legdurvabb? Mar ha... nem indiszkret a kerdes, mert ha nem akarsz beszelni rola, megertem. Csak jo lenne tudni mikre szamithatok. *magyarázom meg egy kicsit, hogy miért is volnék ennyire kíváncsi felé, mert nem akarom hogy ez zavarja őt, ugyanis van akit zavar, de hát ezzel nem tudok mit kezdeni, ilyen vagyok.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-03-11, 6:09 pm

* Elmesélem a fiúnak azt az egyezményt mit a magiszterek és a vámpírok kötöttek egymással mivel hallottam már róla, nem árt ha ő is tudja, hogy feleslegesen rohangálna Siderishez ez ügyben mivel biztos vagyok benne, hogy a válasza annyiban kimerülne, hogy míg élsz addig ne nyavalyogj. Bár nekem semmi bajom a magiszteremmel hisz a példaképem de ez esetben én nem érte egyet ezzel a paktummal de hát ez senkit sem érdekel a legkevésbé sem.*
- Jó kérdés... bizonyára talán tennének arról, hogy ez többször ne forduljon elő, elűznék őket vagy a vámpírok góréja tenné helyre a bandáját. Igazából ezt nem tudom...* sóhajtok fel mint ahogy azt sem, hogy miért tűrik meg őket itt.* - Hosszú távon nézve talán nem árt ha vannak ilyen balkézről jött hátvédek...* ha a múltat vesszük alapul akkor lehet benne valami de nem, nem tudom miért is jó ha ezek itt szórakoznak velünk. Ahogy tovább sétálunk a hó kerül szóba mit én nem szeretek ellenben a fiúval ki olyan mesébe illően dalolászik róla s ezután mondom el, hogy én honnan is jöttem szóval ezzel magyarázom miért áll távol tőlem ez az évszak. Mivel csak most van alkalmunk úgy igazán, nyugodtan beszélgetni így a témák igen csak cserélődnek mit nem bánok, picit belekóstolhatok a fiút illetően mindenbe de ez persze nem zárja ki azt, hogy ne értsük félre egymást ami meg is történik.*
- Bizony. Eléggé szeszélyes ez az erdő. Furcsaság mindenhol van Tarkh. De majd megszokod.* pillantok rá mosolyogva mivel igen hosszú a lajstrom a fura helyeket illetően, nem áll szándékomban felsorloni az iskola összes területét. A tantárgyak is szóba kerülnek miután ismét nekiindulunk a meglepettségéből felocsúdott fiúnak hála így a tanársegédek is kiemelődnek s bár ő nem tudja, hogy tavaly az voltam de nem is baj, mégis kissé rosszul érint a róluk alkotott véleménye.*
- Elhiheted, hogy tőlük is biztos az anyag is és a gyakorlat is mivel nem mindenki lehet segéd, csak az aki keni vágja a témát és a hidegvére is a helyén van. Biztos lehetsz affelől, hogy teljesen felkészültek minden eshetőségre. Az pedig ne befolyásoljon, hogy mit tanítanak... valakinek a személyisége és a tananyag nem egy és ugyan az.* úgy érzem ezt el kellett mondanom, talán nem is sejti, hogy egyes esetekben jobban járnak ők a tanársegédekkel kik azért már átélték az adott anyag viszontagságait, na de erről ennyi a véleményem így hát az én ideig mágiaágazataimat sorolom fel neki ha már érdekli.*
- Az ereklye tan és a metamformágia... és a pusztítás tan is.* előbbi kettő házam anyaga tehát egyértelmű, hogy közel áll hozzám és mivel belekóstolhattam már az anyagba is így úgy érzem, hogy a pusztítás tan is igen kedvemre való. Koki ma nincs velem és ez feltűnik Tarkhnak is, sejtelmes mosolyom közepedte fordulok felé arcát tanulmányozva szavam után.*
- Egy majom. Pici csukylásmajom.* sokaknak meglepő de hát ez lett és mára már nem is bánom, teljesen jól kijövünk és számíthatunk egymásra.* - És mi az elképzelésed?* érdeklődöm hátha van már tervben egy két faj. A következő kérdésére sóhajtva bólogatok aprókat, bizony sok mindent átéltem már és talán azért is tűnök ilyen mindent tudónak mi nem szándékos csak a tapasztalat beszél belőlem.*
- Semmi jóra... és most nem viccelek láthattad múltkor is, hogy mibe keveredtünk.* utalok itt a karavános kiruccanásra.* - Rengeteg mindent megéltem már s bár nem valami kellemes emlékek de sosem fogom épp ezért elfelejteni őket. A két legrosszabb az az volt mikor Sayra egy régi magiszter hármunkat rabszolgájának tett. Éreztem a hozzá való kötődést és parancsainak nem tudtam ellenállni és valamiért nem is akartam. Így törtem egyszer az Infaltus ház fejére....* húzom el kissé a számat, esélyem nem volt azt én is tudtam de meg kellett tennem, meg kellett volna ölnöm de szerencsére én elsősen mit sem értem vele szemben.* - A második legrosszabb az volt mikor Sentinel voltam és egy Kayoda nevezetű fiút kellett beosztanom.* bár sokáig rettegtem tőle mára már nem így van mégis borsódzik tőle a hátam ahogy az esetre gondolok.* - Bezárt a szobájába és megalázott, megvert... De ebben jobban nem akarok bele menni.* remélhetőleg ezt meg is érti de ha nem az sem baj de én akkor sem fogok erről tovább beszélni mivel rettenetes volt az a kiszolgáltatottság.*
- Szóval zajlik itt az élet rendesen... volt Charles ideje is az sem volt piskóta... az is régi magiszter volt. Nagy nehezen sikerült csak leverni a trónjáról, az sem volt egy kellemes időszak.* és még ki tudja mi mindent mondhatnék, de egyenlőre ezek jutnak eszembe mik húzósabbak voltak.*
- Öltél már Tarkh? Úgy isten igazából, hideg vérrel és nem órai feladaton.* teszem azért hozzá bár egyre megy, igazából arra vagyok kíváncsi hogy az életben tett e már el láb alól valakit valami összetűzés végett.* - És a lányokkal sikerült már összebarátkoznod?* kérdezem szélesebben elmosolyodva hogy ne csak vérlázító témákról fecsegjünk hanem valami lightosabbról is.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-03-11, 6:34 pm

*Elég logikus most így belegondolva mindaz amit mond, és szégyen hogy ez nem is jutott eszembe, hiszen pont származásom és előéletem miatt kéne tudnom az ilyeneket is számításba venni, de se baj, fejlődni fogok itt, ahogy levettem a szavaiból...*
- Valoban...igy mar esszerübb. Elvegre azert tudnak sok mindent... befolyasolni az akaratodat, es gyorsak, meg erösek, na meg ki tudja mikre kepesek meg... *csóválom meg a fejem, de szerintem ezt a témát is lezártnak tekinthetjük, így itt az ideje valami másnak is. Szavaira mosolyogva fordulok feléje, elvégre annyira védi őket, hogy felötlik bennem a gondolat, hogy esetleg talán ő is az.*
- Talan te is tanarsegéd vagy? Egyebkent felre ne ertsd, tudom en, hogy keszülnek, jol leadjak az anyagot, csak azert megis... egy felnött talan biztosabb, a fogos kerdesekre is adhat valaszt. De nyilvan nem ok nelkül vannak kinevezve, tehat ilyen szinten bizom abban akiben Ms. Valbraith is bizik. Tudod, lehet, hogy nem mindenki olyan mint az anyaga, de nekem az Inflas gyerköcök es egyaltalan az egesz haz olyan furcsa, es eröszakos, ezert talan Lilith-et nem kedvelem annyira, pedig ö is tanit... mondjuk nem is utalom, nincs vele bajom, de nem szivesen haverkodnek vele. Nem tudom, mennyire erted, mire gondolok. *pillantok feléje kérdőn, talán nem tudtam ugyanis átadni, hogy mit értek az alatt, hogy már eleve a tantárgy sem szimpatikus... bár érdekel a halotti dolog minden szinten nem véletlen, ettől még undorító. Még egy pár szó a tanulásról, de aztán ezt a témát is ejtjük, és jöhetnek a famulusok.*
- Nocsak, olyannal meg nem talalkoztam, akkor egyedi az is. Es miket tud? Persze ha titok, az sem baj. *kacsintok a lányra, de nem kell félnie, ez csak egészséges kíváncsiság, mindenkitől megkérdem, hiszen én tökéletes társat akarok majd magamnak.* - Hat, valami olyat akarok, ami biztosan jol teljesit mindenütt. Legyen gyors es erös, tehat eleve fizikai fölenyben, de ne legyen annyira akadály neki a viz, sem mondjuk a maszas, vagy a durvabb terep. Repülni hat... jo lenne ha tudna, de azt meg nem tudom hogy kene megoldani, mondjuk Daphne famulusanak szarnya van... *kezdek is el áradozni az egészről, és félhet a lány, hogy rákérdezett, mert van még mit mondanom, de remélem azért segít egy picit ötletelni.* En medvere gondoltam. Tudod, eleg gyorsak am, tehat siman lefutjak az embert, raadasul meg tudjak örizni a sebességüket, nem ugy mint mondjuk a gepardok akik nagyon-nagyon gyorsak de nehezen koordinaljak magukat, es csak kis ideig kepesek begyorsulni. A medve erös, es hatalmas, egyertelmü a fizikai föleny, de tud uszni, es szeret is, es a fara maszas vagy a kemeny terep sem okoz gondot. Na meg... talan illene is hozzam, hiszen az oroszoknak mindig a medve volt a jelkepe. *jelenik meg egy halvány mosoly az arcomon, mert nekem bizony ez is fontos, így első körben egyértelműen valami nagyon jó és hasznos famulust akarok, nem olyat aki csak dísznek van. Ezek után azonban már elnémulva hallgatom csöndben és komolyan mindazt amit mond, de nem akarom feszegetni a témát, mert nem vagyok bunkó, viszont amikor a verésre tér át, nem tudom magam türtőztetni, és dühösen horkanok fel hirtelen.*
- Micsoda?! Aki egy nöt üt meg az nem ferfi, az nem ember! Ugye ellattad a bajat mar? Meg ide jar az a paraszt? *dühöngök jól láthatóan, és igen, felzaklat a dolog, mert már eleve... én ilyen diákkal nem óhajtok egy fedél alatt lenni. Ekkor viszont furcsa kérdést kapok, így higgadok le egyetlen másodperc alatt, és némán megállva fürkészem a lány arcát, egy csöppnyi szomorúsággal a szemeimben.*
- Igen. Többet is. *felelek csak ennyit röviden, de nem hagy valami nyugodni, ezért újra megszólalok.* - Miert kerded? Ez zavar teged? *pillantok bele mélyen a szemeibe, és ha okos, rájöhet hogy én bizony még az előtt gyilkoltam nem is egyet, mielőtt ide kerültem... ebből pedig a múltamra is rájöhet, és ha kicsit megnézi az alkatom, öltözködésem és viselkedésem, nem nehéz összerakni a darabokat, hogy az ember rájöjjön, hogy milyen családból származom, vagy ki is vagyok én. Bizony. Maffiózó. De szerencsére egy kellemesebb hangulatú téma is szóba jön, így újra elmosolyodom lágyan, mikor tovább indulok.*
- Igen, igazabol nagyjabol haromszor annyi lanyt ismerek mint fiut. *nevetek fel itt egy kicsit.* - Szeretem a lanyok tarsasagat. De van baratnöm mar. *jelzem felé, hogy bizony nem kell attól tartania hogy a korkülönbség ellenére pofátlanul rámászom. Azért ő is szép lány, amit értékelek, de mivel van nekem más ezért nem hat meg, ennek ellenére visszadobom a kérdést.*
- No es te hogy allsz a fiukkal? *vigyorodom el, ha már témánál vagyunk, nem tudok egy ilyen fajta megnyilvánulást levakarni az arcomról.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-03-11, 7:12 pm

* Kellően kiveséztük a vámpír témát és a hóról alkotott véleményünk is elhangzik így a tanársegédekről kezdünk el beszélgetni s mivel úgy érzékeltem hogy valamiért lebecsüli őket így hát teljes mellszélességgel állok ki mellettük hisz valamikor én is az voltam és tudom, hogy mindent kézben tartottam. Meg is ered a fiú nyelve s nyugodtan hallgatom szavait néha aprót bólogatok is jelezve, hogy figyelek de mikor Lilith kerül szóba ha mentünk volna akkor megállok és úgy nézek rá kissé elkomolyodva.*
- Értem mit mondasz Tarkh de annyit elmondhatok és remélem te is tisztában vagy vele, hogy míg nem ismerünk valakit nem ítélkezünk felette, hogy miért olyan amilyen. Én is úgy érzem, hogy az Infllások tök mások, de mindegyiküknek van is rá oka vagy a neveltetésükre vezethető vissza. Lilith a barátnőm és nagyon megkedveltem úgy, hogy körülbelül úgy álltam hozzá mint most te.* remélem érti mire akarok kilyukadni, sok Inflás ismerősöm van s bár sokuknál nem akarok kutakodni, hogy miért olyan amilyen de ettől függetlenül nem kell őket kizárni a barátkozós listáról A famulusok is szóba kerülnek így mondom el neki mivel nem titok, hogy nekem picike majmom van s hát beletrafált a közepébe, egyedül nekem van ilyen kis vakarcsom a suliban.*
- A-a az titok. Nem mondom el, még jól jöhet ha rosszkisfiú lennél.* mosolyodom el mivel ők is bizonyos fegyverek nem csak társak tehát én nem akarom vele megosztani azt, hogy az enyém mire képes, talán egyszer lehull a lepel de tuti nem idő előtt. Kíváncsi vagyok, hogy neki van e már elképzelése s bár messze még az év vége azért hátha. Ahogy hallom igen elgondolkodott már ezen s hát arcomra is kiül, hogy meglep a medve.*
- Hát nem aprózod el az tuti... Őszintén szólva szerintem a medve nem valami gyors és hát elég furán nézne ki ha egy medvével mászkálnál meg a szobában is de hát te tudod. Van itt medve csak ilyen picik, kölykök.* nekem nem igazán tetszik az ötlet érzékelheti szavaimból.* - De még van időd, szerintem gondolkodj még ezen.* nem is akarom megmondani, hogy miként döntsön így hát arról a két legdurvább dologról kezdek el mesélni neki - mivel kérdezte - ami velem történt itt a Mysterioban. Nem csalnak örömkönnyet ezek az emlékek de már túltettem magam rajtuk, Tarkh felhorkanására és dühkitörésére viszont picit meglepetten pislogok.*
- Nahát... van még ilyen férfi a földkerekségen ki ellenzi a gyengébbik nem verését?* nem akarok viccet faragni ebből mert nem az de hát tényleg meglep picit, hogy így reagált nem mintha nekem nem lenne olyan ismerősöm ki szintén így tenne vagy tett volna.* - Ide jár még igen... és hát nem. A hátulról támadást nem szeretem és mivel fizikailag tök erős így ökhm... nem, de nem is akarom, miután Demien beszélt vele békén hagyott.* úgy hogy én le is zártam akkor ezt a témát jó lehet, hogy szinte átrohantam jó ideig a klubhelyiségen de ez már régen megszűnt. El is terelem a témát erről bár koránt sem könnyfakasztó irányba így tudhatom meg, hogy ölt már embert, mi már nem érint sehogy sem.*
- Nem... nem zavar. Biztosan megvolt az okod rá... valami összetűzés vagy szülői szigor? Persze csak ha nem titok.* próbálok meg kíváncsiskodni s hát lehet én vagyok csak hülye de nekem nem mond semmit az öltözete hisz a fél suli tiszta feketében jár, némelyik még elegánsan is más a stílusához méltón, szóval nekem nem esik le, hogy maffiózó családból származik. Nem láttam a Keresztapát... Hogy ne csak ilyen véresen komoly témákról fecsegjünk így a lányokra terelem a szót s amint hallommár meg is hódított magának egyet, hát nem igen packázott sokáig.*
- Az jó ha van aki számíthatsz.... de ne aggódj felőlem eszembe nincs rád mászni.* nevetek fel mert hát úgy érzem erre fel is hívta a figyelmem, nem megyek bele jobban, hogy hozzám képest igen csak fiatal ami nem feltétlen baj de én ebből a kenyérből nem eszek. Vigyorgására kap egy szerényebb mosolyt ahogy nemet intek a fejemmel.*
- Nekem most nincs párom... De volt és hát kezdünk megint jó barátok lenni. Azt hiszem ennyivel be kell érnem.* egyszer csak elfogadom a helyzetet de ez igen lassan megy, első csókom pasija volt és első ágyasom akár csak az első szerelmem szóval nem egy egyszerű ám ez, főleg hogy azóta sem hozott úgy igazán lázba senki sem.*
~ Talán tehetnék az ellen, hogy túl tudjak lépni rajta.... de nem szívesen törölném ki emlékeimből a vele töltött csodás perceket, pillanatokat....~* merül fel bennem az újdonsült varázslat, de hát azzal mondhatni kitörölném őt teljesen az emlékeimből.*
- Azt hiszem ideje lenne visszafelé indulni különben holnap akkora táskákkal ébredek, hogy hat réteg alapozó sem fog segíteni rajtam.* állok meg s bár engem ez kicsit sem zavarna csak hát valami béna poén akarna ez lenni, hát igen, nem vagyok valami poéngyáros leányzó.*
- Szóval jössz velem vissza vagy sétálsz még?* jó későre jár már, igen csak belenyúltunk az éjszakába szóval én mindenképpen visszatérek a kastélyba, kérdés csak az, hogy mindezt egyedül teszem vagy az ő társaságában. Ha nem jön akkor elbúcsúzom tőle ha igen akkor bizonyára csak a klubhelyiségben történik meg mindez.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-03-11, 7:30 pm

*Persze mint mindenkinél Jas-nél is van olyan pont, ahol nem egyezik a véleményünk, de mivel úriember vagyok, ezért végighallgatom, viszont engem nagyon nehéz meggyőzni, így bólintok, de szavaim nem erősítik meg ezt a megnyilvánulást.*
- Ertem en, de sajnos itt sok ember van, akiröl muszaj elsö alkalommal itelni, mert ugy jön ki a szituacio, hogy nagyon nem lesz kedved a közelebe menni. Ezt most nem szeretnem reszletezni, monduk nem Lilithröl van szo, mert vele amugy nem beszeltem még, csak hat a tantargya nekem kicsit magas, bar nagyon erdekel... Csak tudod eddig ahany Inflast ismerek, mindegyikkel rosszban vagyok, illetve hat nem sült jol el a talalka, ezert nekem ök annyira nem szimpatikusok. *rázom meg szomorúan a fejem, mert azt hiszi általánosíthatok, de nem, én már minimum hárommal találkoztam és háromból három volt negatív élmény, egy igen csak durván, de nem szeretném azt kikotyogni. Ki tudja, ha ennyire jóban van az Inflásokkal, talán Rose is a barátja... az gáz lenne. Inkább át is térünk a famulusra és szavaira újra megrázom a fejemet.*
- Talan hülyen nezne ki, de lehet alakvaltosat is csinalni, igy lehet estleg hogy kölyök lesz, es ha akar majd atvaltozik kifejlett alatta. Nem? Egyebkent az ötven kilometer per orat is elerheti a sebessége, rövid tavon a vagtazo loval is felveszi a versenyt. Azert az szep... egy ember jo ha fut husz kilometer per oraval. *mosolyodom el, hogy érzékeltessem azt a röpke harminc különbséget ami bizony ott van azért. Nem minden olyan amilyennek kinéz, és a medve talán hatalmasnak néz ki, hiszen három méter magas, attól még nem lomha. Ám ettől a témától is elkeveredünk kellemetlenebbek felé, így bólogatok mikor feltesz egy költői kérdést.*
- De te ha tanarseged voltal, biztos siman levarazsolnad a fejet. Nagyon jo vagy. *biztatom egy kicsit, mert láttam már varázsolni is.* - Persze sosem kell a balhe, szoval ha annyiban hagyod, az is erthetö. *mondom neki lezárva ezzel a témát, nem szeretnék beleszólni mit csinál, és a segítségem bármire érvényes, erre is kérheti, annak ellenére hogy kétlem hogy sokat tudnék benne segíteni, ezért nem is ajánlom fel külön. Egy pillanatig gondolkodom, hogy most vajon elmondjam-e neki, de végülis... miért ne?*
- Tudod... az en csaladom... maffiozo volt. Illetve hat mivel en vagyok az utolso elve maradt tag, most is az, de nyilvan tudod, hogy mennek ott. Akkor is öltünk, ha nem volt ok. *billentem félre egy picikét a fejemet, és nem tudom mit gondol erről, én akkor is meghúztam a ravaszt, ha ellenem nem vétett az a valaki semmit konkrétan, de a család ellen igen. Nem fogom magam takargatni, ha meg akar ismerni, tudnia kell, hogy van egy ilyen sérült lelkületi részem is. A páros megjegyzésére csak bólintok ismét mosolyogva, nincs kedvem túlragozni, és kezdek fáradt is lenni, így mikor megszólal, egy bágyadt mosoly fut végig az arcomon, és a poént is veszem, mert bár nem értek ezekhez, azért ennyit még én is tudok, hogy mi is lenne az amit említett.*
- Nincs kedvem egyedül maszkalni itt, ugyhogy visszamennek veled. Ugyis elfaradtam mar. *s innentől kezdve akkor együtt indulunk vissza a klubbhelyiségig.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-03-13, 2:24 am

*Ahogy közelebb hajol hozzám, azért elhallgatok, mert nem érzem úgy, hogy túl sokat kellene feleselnem még vele, nem akarok azért meghalni és kezdem komolyan átgondolni a dolgokat és egyre hülyébbnek érezni magam azért, amiért ide mertem jönni és pont így kilesni egy vámpír tettét.*
- Nem tudom, hogy mit hittem, de én nem akartam mást, csak megismerni egy vámpírt... beszélni vele, ilyesmi, nem úgy, mint egy állatkertben. De ha maga ahhoz hasonlítja a természetét, nekem aztán úgy is jó. *förmedek rá mérgesen, mivel velem azért nem kellene ám kiabálnia, de ahogy egyre inkább húzzuk egymás agyát, végül lábam is lendül, így találom őt el, majd kezdek menekülésbe. Csak egy gond van... ő erősebb, mint én, így nem számítok arra, hogy a teleport gyűrűm is elrejtőzik a ruházatomban, de ahogy az ütést megérzem, már el is fekszem és bizony pityeregni is kezdek a lábaimat ért fájdalom miatt. Iszonyatos, amit érzek, így egyértelműen próbálom mozgatni a végtagjaim, de félő, hogy el vannak törve, így csak kezeimmel csúszom hátrébb, már amennyire ez lehetséges és figyelem a felém közeledő vámpírt.*
- Nem úgy gondoltam, sajnálom... *kezdek el mentegetőzni, de mindennek nincs sok értelme, mert esélyem sincs semmire, ugyanis a férfi már el is kapja a kezem és úgy kezd el húzni a földön. A ruhám nem túl vastag, így folyamatosan felsértik a különböző kövek és fadarabok, na meg akár üvegszilánkok is, így a fájdalom is egyre újabb és intenzívebb, főleg a lábaimnál, na meg hátamon és hátsómon is, tehát a ruha hamarosan már jó foltos lesz és a vérem szivárgását is megérezheti a férfi, mivel a sebeimből azért vörös vérem is kicsordul. *
- Eresszen el! Nem akarom meghalni... nem akartam semmi rosszat, nagyon sajnálom, tényleg... bármit megteszek... *nézek fel rá, próbálva kiszabadítani a kezem, de most szerintem varázsolni se tudnék, ahhoz túlságosan is halálra vagyok rémülve. A sírásom nem is marad abba és az újabb sebek a földön való húzásnak hála ismételt fájdalmakkal járnak, de ahogy az erdőbe érünk, végül elenged, én pedig szinte megdermedve fekszem a földön, úgy nézve fel rá.*
- Kérem... *meg se próbálom letörölni könnyeimet, értelmetlen lenne most már, de elmenekülni se menekülök, esélyem sincs, annál nagyobb a fájdalmam, amit érzek, így nézek fel rá esdeklő szemekkel, bár nem hiszem, hogy ez érdekelné, az előbb is egy velem hasonló korú lányt ölt meg. Bár pár évvel idősebb volt, bizonyára jobban érdekelhette, mint egy 16 éves kis csitri, aki még bántotta is pont egy olyan helyen, ahol nem kellett volna.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-03-13, 2:40 am

-Akkor előbb tanulj meg viselkedni egy vámpírral, és ne légy gőgös..*szólok rá, bár nem hinném hogy nekem kéne kioktatni ezt a lányt, akinek valószínűleg fogalma sincsen arról, hogy mivel találkozott. Így jóllakottan még talán meg is esne rajta a "szivem" s mint mondtam elengedném ha normálisabb lenne, hiszen nem is olyan régen én is ember voltam, tudom mi a könyörület, de az utolsó tettével végleg elpattant bennem valami. Így hajítva utána a kukát valószínűleg óriási kínokat okozok hiszen elkaszáltam vele mindkét lábát.*
-Késő már a sajnálkozásra kislány, lettél volna tisztelet tudóbb..*morgom felé még mindig dühödten , miközben karját megragadva nem érdekelve hogy sír, vagy mennyire van megrémülve, magammal húzom egészen a temető fele menet. Persze belül tesztnek vetem alá, kíváncsi vagyok meddig lehet megtörni egy oly csökönyös lelket mint ez itt. A lányba szorult jó adag büszkeség és felém legalábbis gőg is. Egy másik ember már hanyatt homlok menekülne, erre ez? VÁmpír nézőbe indult az éjszakába, milyen botor és gyerekes gondolat, erre még én se voltam képes kölyök koromban.*
-Szóval nem akarsz meghalni? Pedig nemrégen még te mondtad hogy mondjam el milyen, most megtapasztalhatnád első kézből..*szólok vissza, de végül jó pár méter megtétele utána elengedve fölé hajolva kezdem vizslatni, az utolsó egy szóra egyenlőre nem is felelve, csak lassan oldalra döntött fejjel figyelem tovább a tekintetét. Abból mindent ki lehet olvasni a rettegését, a félelmeit, és hogy ragaszkodik az élethez. Botor egy lépés volt amit tett talán meg kéne hogy öljem, de valami belül mégis erősödik.. Nem veszthetem el teljesen az emberiségemet még akkor se ha ilyen leküzdhetetlen vágyat érzek aziránt hogy megkínozzam és itt hagyjam. Végül csak felmordulva a tarkójához nyúlok majd kissé durvábban felültetve másik ujjam végig siklik a véres seben, majd végül az ajkaimhoz érintve lenyalom azt *
-Finom véred van.. De érezhetően nem aranyvér..*mondom magam elé kissé eltűnődve végül arcom megrándul, s bár rám van írva hogy nem szívesen teszem amit teszek de körmömmel végig hasítva a csuklómon némi vért engedek útjának belőle. Úgy tűnik az ember és vámpír oldalam vívódását egyenlőre még az első felem nyerte, remélem a lány nem lesz itt ha ez a dolog megváltozik.*
-Ha még egyszer tiszteletlen leszel velem az lesz az utolsó, te is láthatod hogy nem érsz nekem annyit hogy a két szép szemedért életben hagyjalak.. Most pedig igyál, és ne bőgj mint egy gyerek..*tolom közelebb a szájához, hiszen valahogy rendbe kéne hozni a végtagjait, én viszont nem fogom az iskoláig cipelni főleg mert ott már veszélyesebb is.*
-Elmúlnak tőle a fájdalmaid..*teszem még hozzá mogorván sötét pillantással, az ő dolga hogy hisz e nekem vagy sem, ez már tőle függ.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-03-13, 2:50 am

*Már bánom ezt az egészet, hogy ide jöttem a szigetre és pont egy ilyen hülyeséget akartam csinálni, így hát bár megérdemlem azt, amit tesz, mégse örülök neki, mégse akarok ebbe beletörődni, így kérek elnézést, ahogy csak tudok és tényleg, bármit szinte megtennék neki, amit csak akar, csak eresszen el, hagyjon életben. Félek, hogy a halál vár rám, akár egy koporsóban, a föld alatt, borzaszót lehet és egyre inkább kezd hatalmába keríteni a kétségbeesés, így amikor végül az erdőben megállunk és fölém hajol, továbbra is remegő testtel nézek rá, már nem is igazán teszek semmit, nem próbálok meg küzdeni vagy menekülni, nem is vagyok jelen pillanatban képes rá. Csak felnyögök, amikor felültet és végül véremet - amely szinte már bárhol megtalálható rajtam, hála ennek a hurcolásnak -, ajkaihoz veszi, csak meglepetten pislogok rá, hiszen azt hinném, hogy meg is fog harapni, ha már vámpírból van, de ez nem történik meg.*
- Az aranyvér jobb? *kérdezem meg picit félénken, majd ahogy nézem, hogy csuklóját megvágja, hirtelen nyílnak ki szemeim. Nekem akarja adni vérét, de én ilyesmit láttam már a filmekben, így rögtön megrázom a fejem, de nem megyek sehova, nem akarom, hogy ismét feldühítsem és tényleg összetörjön, még ennél is jobban.*
- Nem, én nem akarok vámpírrá válni. *az rosszabb lenne, mint a halál, főleg ilyen fiatalon, de ahogy egyre közelebb tolja hozzám a kezét, talán idővel fel is világosít arról, hogy mit tesz és mivel az előbb azt mondtam, hogy bármit megteszek, végül beletörődve nyitom ki ajkaimat is és veszem a jéghideg kezet is a számba, miközben még vörös szemeibe nézek. Olyan undorító mindez, de valahogy... mégse vált ki belőlem undort, így remegő kézzel megfogom kezét, majd végül óvatosan szívni kezdem a vérét, ahogy azt az előbb kérte és pár másodperc után érzem, hogy testem már kevésbé fáj, a könnyeim is alább hagynak, már nem folyik úgy végig az arcomon és mintha lábaimba is kellemesen meleg bizsergés költözne. De mégse akarom, hogy ez így sokáig folytatódjon, így nagyjából amikor már rendben vagyok, eltolom a kezét és véres szájjal nézek rá.*
- Miért? Miért segített és miért nem ölt meg? *tényleg nem értem, fel se foghatom, hogy egy vámpír miért ily irgalmas, így végül megtörlöm a számat és bár kiköpném az ott maradt vért, most mégse vetemedem erre, nem akarom kihúzni a gyufát ismét.*

» Rémálmok erdeje (NRT-s játékhelyszín)