Ködkatlan

Tárgy: Re: Ködkatlan 2011-01-17, 10:39 pm

*Ahogy meglátom Troy-t elmosolyodom és hamarosan már ott is csücsülök mellette, habár látom rajta, hogy kicsit durcás, amiért megzavartam benne. Egy puszit nyomnék az ajkaira, de ekkor a fiú egyszerűen elfordítja a fejét és közli, hogy szünet van. Elcsodálkozom, majd kuncogni kezdek és megfogom a fiú arcát, maga felé fordítva azt és most tényleg egy szájra puszit nyomok Troy ajkaira, hiszen nem engedem, hogy elfordítsa a fejét.*
- Attól még adhatok egy puszit, nem? *kérdezem kuncogva és a szemem furcsán csillog. A könyvre pislogok és megnézem a cimét, majd rákérdezek, hogy Troy miért is olvas ilyesmi. Lelkesen elmesélem, hogy már várom a másodikos órát.*
- Egy hétig a szobádban? *kérdezem a fiútól. A szemem kikerekedik és a hangom is egy pár oktávval feljebb csúszik.*
- Jesszusom! *nevetem el magam és kuncogva a fiú vállára döntöm a fejem.*
- És mi a frászkarikát csináltál egyedül a szobádba? Miért nem hívtál át? *simítom meg egyik ujjammal Troy arcélét, majd egy puszit lehelek a fiú arcára, kicsit közelebb csúszva hozzá, egyik kezemmel megsimítva és megszorítva a fiú combját.*
- Mesélj, mi a baj? *kérdezem még mindig kuncogva és a szemem csillog. Troy igen hamar rájöhet, hogy miért is vagyok ilyen és miért is maradt ki teljesen a szünet. Alkohol. Bizony, kicsit iszogattam egyedül és azt hiszem kicsit megártott a dolog. De hát megesik az ilyesmi...*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2011-01-17, 10:51 pm

* A puszira elfordítja a fejét, vagyis elfordítaná, hogyha nem erőszakoskodna Aysha, így mindenképp az ajkára kap egy puszit. A kérdésre a szemeiből ki lehet olvasni, hogy épp mire gondol. Nem ért semmit, valami ilyesmi, és próbál rájönni, hogy miért viselkedik ilyen furán Aysha. Az alkoholra nem is gondol, de el is mondja, hogy épp a szobában ült, mire a visszakérdezésre megrázza egy picit a fejét. *
- Mi van?
* Vonja fel a szemöldökét, a kissé erős kérdésre, de most már semmit sem ért. A vállára helyezett fejre, letekint, majd a két kérdésre értetlenül pislog maga elég. A puszira nem reagál, de a combján megérzi a lány kezét, amire letekint, és szinte úgy pattan fel, mintha forró lenne a kanapé. *
- Beléd mi a fene ütött?
* Áll fel és fordul oda Aysha-hoz. Egyszerűen nem érti, hogy mi a baja és most miért viselkedik így. Tökre úgy néz ki, mint akit baromira nem érdekli, hogy most szüneten vannak és neki baromira fáj ez a viselkedése. *
- Látom jól szórakoztál... Csak egyet felejtesz el, hogy én szeretlek és te kértél tőlem szünetet, most meg úgy csinálsz mintha semmi se történt volna, és minden rendben lenne.
* Ezzel most arra akar kilyukadni, hogy amíg Aysha jól érezte magát, addig fent a szobájában gondolkozott azon, hogy mit tegyen, hogy újra az övé legyen a lány, de nem is kereste meg, most meg tiszta boldognak néz ki és ez kikészíti. Nem tud rajta kiigazodni ez van. Csípőre helyezi a kezeit, és úgy figyeli a másikat. *

Tárgy: Re: Ködkatlan 2011-01-17, 10:59 pm

*Egy puszit csak kikönyörgök Troyból és néhány kérdést is felteszek neki, amire többé-kevésbé választ is kapok. Hogy mit olvas, miért olvassa és hogy mit is csinált egyedül a szobájában. Sajnos kicsit tényleg többet ittam a kelleténél, így kicsit kiment a fejemből ez a szünetes dolog, legalábbis nem igazán veszem komolyan. Végül is lehet, hogy egy kis huncut este segít a fiúnak dönteni, hogy mit is legyen ezzel a kapcsolattal. Merthogy én még így kissé becsipve is szeretem nagyon a fiút és ez látszik is, hiszen nyomulni kezdek. A puszit még engedi a fiú, de mikor megérzi a combján a kezemet, hirtelen pattan fel, amire lebiggyesztem az ajkaimat és úgy nézek rá, mintegy kislány, akitől elvették a babáját.*
- Csak egy kicsit meg akartalak szeretgetni *jegyzem meg még mindig kicsit szomorúan, majd lassan lecsúszik a kanapé szélére és nyakamat előre nyújtva hallgatom a fiút, kezeimet az ölembe ejtve.*
- Igen, jól elvoltam. Ittam egy kis sárgadinnye likőrt. Meg egy kis whiskey kólát *vigyorodom el, majd felállok és a fiúhoz sétálok. Csábosan ismét végigsimítom az arcát és lassan lépkedve megkerülöm, végighúzva mellkasán a kezemet, majd végigsimitok a popsiján és kissé mögötte állok meg, ha Troy meg nem fordul.*
- Ugyan már, lazits egy kicsit. Tudod, hogy én is megőrülök érted. Mi lenne, ha összebújnánk egy kicsit és nem nyafognál? *suttogom a fiú fülébe a szavakat és ha még mindig háttal áll nekem a fiú, akkor egy lágy puszit nyomok a nyakára. Ha szembe áll felem... akkor is.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2011-01-17, 11:13 pm

* A puszi megtörténik, majd pár kérdés-felelet után már Aysha úgy tesz, mintha minden rendben lenne köztük. A válaszát egyszerűen nem akarja elhinni, így vissza is kérdez, de nem akar rá választ kapni. *
- Tessék?!
* Hitetlenkedve néz rá, mert egyszerűen nem hiszi el, hogy Aysha ilyen könnyedén veszi a szünetet. Ezt meg is kérdezi miközben felpattan, mert kezdi forrónak érezni a helyzetet. Rá is kérdez, hogy mi baja van, mire egy elég egyértelmű választ kap. Hát, persze csak akkor viselkedik ennyire rámenősen, de most nincs itt az ideje, legalábbis szerinte. *
- Nagyszerű, akkor gondolom nem is érdekelt, hogy szüneten vagyunk és milyen érzés nekem? De te legalább jól szórakoztál.
* Beletúr a hajába, és felnéz a plafon felé. Csak akkor néz vissza a lányra, mikor már előtte van, és végig húzzák a mellkasán az ujját. Letekint rá, és végig követi a tekintetével Aysha-t. Mikor maga mögé kerül, csak hallgatja azt, hogy mit szeretne a másik. Eléggé ledöbben, a nyakra puszira pedig megfordul, és nyugodt hangon közli. *
- Szerintem pihenj le egy kicsit és majd ha kijózanodtál megbeszéljük.
* Megfogja Aysha kezét és ha engedi, akkor leülteti a kanapéra. Neki ehhez most baromira nincs kedve és nem is érti ezt az egészet. Mindig sikerül kihoznia belőle azt, hogy tétlen legyen. Leül mellé, és a testével a lány felé fordulva nézi az arcát. *

Tárgy: Re: Ködkatlan 2011-01-17, 11:21 pm

*A hitetlenkedő kérdésre csak szomorkásan, elbiggyesztett ajakkal ismétlem meg a válaszomat, mintha Troy azért kérdezne vissza, mert nem értette tisztán amit mondtam.*
- Csak meg akartalak kicsit szeretgetni! *válaszolom ismét, kicsit emeltebb hangon, majd bájosan, kislányosan elmosolyodom. A kérdésre amit Troy igen csak kétségbeesetten tesz fel, miszerint egyáltalán nem érdekel, hogy szünet van közöttünk és nem érdekel, hogy mit érez, csak lágyan elmosolyodom és felé sétálva válaszolok rá:*
- A szünet nem azt jelenti, hogy nem szólunk és nem érünk egymáshoz. És különben is. Ha szeretsz, akkor nem tudom, mi a probléma *érkezek meg a fiú elé, majd megsimítom az arcát és lassan körbejárom, simogatva a srác mellkasát. A nyakra puszi után Troy megfordul és úgy tűnik, hogy leesik neki, hogy kicsit többet ittam a kelleténél. Lassan a fotelhoz vezet és leültet, majd csak ül és nézi az arcomat. Elkuncogom magam, mint egy kislány, majd négykézlábra ereszkedve mászok oda a fiúhoz, mélyen a szemébe nézve, közel hajolva az arcához. Troy ekkor érezheti a leheletemen a sárgadinnyelikőr édeskés illatát.*
- Nem akarok pihenni. Én szeretnék hancúrozni egy kicsit *kacsintok a fiúra és egy hirtelen puszit nyomok az ajkaira, majd ha engedi, akkor az ingjéhez nyúlok és elkezdem kigombolni a gombokat, amiből nincs olyan sok... Kissé pucsítva tartom magam a kanapén és csábosan pislogok a fiúra.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2011-01-17, 11:41 pm

* Már nem kérdezi meg, hogy mit akart tenni a lány, mert nem azért kérdezett vissza, de sebaj. A szünet fogalmát valahogy teljesen máshogy értelmezi Aysha mire felvonja az egyik szemöldökét. *
- De, meg se beszéltük. Most ne csinálj úgy, mintha nem történt volna semmi.
* Kezd kicsit ideges lenni, mert egyszerűen ez megőrjíti, hogy semmit sem beszéltek, és már is letámadja a másik. De legalább már megtudja, hogy ivott és azért van. Ennek örül, de tényleg... *
- Igen szeretlek, de nem érted meg, hogy amit tettél azt egyszerűen nem bírom elfelejteni?
* Ez is eléggé hitetlenre sikeredett, de nem tud mit tenni, hiszen Aysha tényleg úgy tesz, mintha egyszerűen nem is fogná fel a dolgokat, pedig ő mondta a szünetet, és azt hitte, hogy legalább annyira megviselte a lányt, mint őt. Visszatér egy régebbi beszélgetésükre, mire szeretne is választ. *
- Mondtad, hogy azért tetted, hogy féltékennyé tegyél, és hogy megtud szeretlek-e. Mit gondolsz eléggé megverettem magam, hogy ezt bebizonyítsam?
* Erre szeretett volna a legelsőnek is választ kapni, de valahogy ezt nem bírta megfogalmazni. Folytatja tovább, mert még nincs vége, és már bele is kezd, de abba már nem gondolt bele, hogy nem tudja elmondani. *
- Nem i...
* Belé fojtja a szót azzal, hogy az ajkait az övére tapasztja, miközben hátra dől a kanapén, így a lány alatt fekszik. Belenéz a szemébe, és ahogy érzi, hogy gombolják az ingét, szól. *
- Kiscicám, állj le létszíves!
* Szólítja fel, de hagyja, amíg tud beszélni. Az ing gombolásnál belekezd ebbe az egészbe, máshogy akarta ezt az egészet, de nem hagyj rá más lehetőséget Aysha. Azért folytatja a be nem fejezett mondatát. *
- Nem értem, hogy miért kell nekem mindig bizonyítani. Én nem igazodok ki rajtad. Minden megfordult a fejemben, hogy neked egy trófea voltam, valóban?
* Kérdezi meg komolyan az utolsót, és mélyen a másik szemeibe tekint. Nem akarja megbántani, de biztos, hogy megfogja. Sok mindenről gondolkozott a héten, és elakarta mondani a szerelmének, de most nem hagyj semmi időt neki. Reméli, hogy legalább a kérdésre egy kicsit leáll, és figyel rá. *
- Már rájöttem, hogy ezt az egészet azért csináltad, hogy szakítsak, és szabad legyél. Tiszta hülye voltam, hogy beléd szerettem.
* Rázza meg a fejét, és ha engedik akkor felül, és visszagondolja a gombokat. Már most megbánta, hogy ezt kimondta, de már nem tudja visszaszívni. *

Tárgy: Re: Ködkatlan 2011-01-17, 11:52 pm

*Igen csak el van borulva az agyam és rá van szállva a halvány, rózsaszín köd, ami mindig, hogyha kicsit iszom és Troyjal vagyok. Na igen, és vannak mellékhatásai is a dolognak, mert nem igazán fogom fel, nem igazán jut el az agyamig, hogy mit mond a srác, vagy épp hogy miért is mondja. Úgy tűnik, hogy a szünet tényleg kicsit más fogalom mindkettőnk számára, de végül is most nem csináltam semmi rosszat, szimplán egy kis szeretetre vágyom a szerelmemtől.*
- Pedig azt mondtad, hogy nem haragszol *suttogom csábosan és csillogó szemekkel pislogok bele Troy szemébe, lágyan, szinte kislányosan elmosolyodva. A megveretésre kikerekedik a szemem és kicsit hátrébb lépek és ismét végigsimítok Troy arcán, majd szeretetteljesen elmosolyodom.*
- Elmúltak a sebek az arcodról. Drágám, én soha nem kértem, hogy verd meg Pétert. Tudtam, hogy Te nem győzhetsz *ölelem át a fiút és bújok oda hozzá, ha hagyja. Teljesen nem veszem komolyan most őt és lehet, hogy jobb is, mert ha most józan lennék, akkor igen csak nagy veszekedésbe kezdenénk. De hamarosan a kanapén kötünk ki és egy puszit nyomok a fiú ajkaira, majd lassan kuncogva gombolni kezdem az ingét. Közben persze Troy tovább mondja a mondanivalóját. Mikor arra szólít, hogy álljak le, kérdőn nézek rá és az ajkam ismét lefelé görbül. A sarkamra ülök és a kezeimet az ölembe ejtem és szomorúan, hatalmas, csillogó szemekkel pislogok a fiúra. Mikor Troy kimondja a tórfea szót, elkerekedik a szemem és csak úgy meredek a fiúra.*
- Troy! Én szeretlek téged! Nagyon-nagyon szeretlek! *mondom ki a szavakat kissé akadozva, de őszinte átérzéssel és ezt Troy is értheti. Kérdés, hogy mennyire veszi komolyan a dolgot. Mikor a szakítás szóba kerül, a kezemmel lágyan megsimítom a fiú arcát, ha hagyja.*
- Tudod Troy nem tudnám megint átélni, ha elveszítenélek *mondom úgy, mintha egy mesét mondanék. Lágy, kellemes hangsúllyal és egy apró mosoly is megjelenik a szám szegletében. Habár tényleg kicsit be vagyok csipve, őszinte vagyok, mint általában minden részeg ember. Nem veszem a lelkemre ezeket a szavakat, de talán azért, mert a köd nem csak a szobában, hanem a fejemben is ott lappang. Csak nézek Troy gyönyörű, csillogó szemeibe és nem veszem észre a benne rejlő dühöt és szomorúságot. Egyszerűen csak a szépséget.*
- Olyan gyönyörű szemeid vannak. Egy életen át el tudnám nézni... *suttogom és kicsit közelebb csúszok a fiúhoz, de a kezeim még mindig az ölemben vannak, most nem érek hozzá. EGyszerűen csak lágy, kislányos mosollyal nézek a szemébe.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2011-01-18, 12:09 am

* Valóban nem haragszik, és ezt el is fogja mondani, amikor tud egy kicsit koncentrálni. Hiába leplezné, akkor is látszik rajta messziről, hogy mennyire szerelmes belé, és hogy oda van érte. De vannak olyan dolgok, amik neki is sok, és ezt a lánynak is meg kéne értenie. A verést is felhozza, mire Aysha csak megsimítja az arcát, és hátrébb ül, így egy kicsit feltud ülni. *
- Nem haragszom. Addig nem is haragudtam, amíg nem találkoztam össze Péterrel, és te nem hagytál ott egy szünettel a szükség szobájában.
* Hangját nem emeli fel, csak egyszerűen érezni, hogy dühös, és ideges főleg azért, amit most művel Aysha. Más helyzetben nem lenne kérdés, hogy mit tenne vele, de most teljesen más lábon állnak. A szerelem bevallásra, már majdnem mondana valamit, de helyette egy túlságosan is nyugodt kérdést tesz fel. *
- Akkor meg mi a fenéért csináltad?
* Nem akarja elveszíteni, de mégis mással volt. Összeférhetetlen a kettő, mintha épp egy szeretőért dobta volna. Tényleg most jobb megbeszélni, mert így legalább elmondja az igazat, bár most egyelőre még semmi olyan információt nem kapott, amit nem hallott még. *
- Te teremtetted ezt a helyzetet. Nem én kértelek arra, hogy feküdj le mással, míg összeszedem a gondolataimat.
* Most már morcos, és ezt a hangjában is lehet hallani, mert ez nyomja a szívét, és hiába sorol fel minden hibát Aysha, akkor sem lesz jobb. Könnyű azzal takarózni, amit nem tud, mert ez mind az amnézia előtt volt, így nem emlékszik rá. Az, hogy közelebb jön, csak hátrébb csúszik, a kijelentésre, meg összevonja a szemöldökét. *
- Most ne tereld el a témát. Ne zsarolj érzelmileg, mert tudod, hogy milyen vagyok. Ha nem megy, hiába szeretjük egymást, ez van, el kell fogadni.
* Áll fel megint a kanapéról, begombolt inggel. Ezt fáj kimondania, de más megoldást nem tud. Helyette, inkább egy ötletet mond, bár ahogy elnézi Aysha-t, nem igazán fogja érdekelni, hogy mit mond. Pedig nagyon szeretné, hogyha valami hasonló döntésre jutnának mindketten, és a lány nem fogja elkerülni. *
- Javaslok valamit, hogyha figyelsz rám. Hagyjuk ezt a fenébe, had felejtődjön el az egész. És majd valamikor újra megpróbáljuk.
* Jobbat nem tud mondani, máshogy nem bírja magát túl tenni, csak így. Persze nem mond le a másikról, hiszen nagyon szerelmes belé, de ez már teljesen kikészíti. Majd talán ha Aysha beszél Péterrel, akkor végre látni fogja, hogy egy kis kaland miatt, mit veszített. *

Tárgy: Re: Ködkatlan 2011-01-18, 12:20 am

*Mikor a verés jön szóba, lágy mosollyal megsimítom Troy arcát és bocsánatot is kérek tőle, illetve közlöm velem, hogy bizony tudtam, hogy ő nem nyerhet Péterrel szemben, nem is tudom, hogy miért akarta megverni a fiút. De legalább a sebei szépen begyógyultak és ezt meg is jegyzem neki. Troy elmeséli, hogy nem is haragudott egészen eddig, amíg ott nem hagytam a Szükség szobájában. Erre nem igazán tudok mit mondani, csak lassan, szinte suttogva simítom meg ismét a fiú arcát:*
- Ez volt a legjobb lehetőség...*suttogom és a lágy mosoly még mindig ott van az arcomon. Hamarosan kikötünk a fotelnál és lágy beszélgetésbe kezdünk. Legalábbis én annak érzem Troy hangját. Simogatja az arcom és teljesen elveszitem az eszemet ettől a hangtól. Nem ordit, nem dühös, csak lágy hanggal, dallamosan beszél. A kérdésre mélyen Troy szemébe nézek.*
- Mert hiányoztál. Mert nem tudok nélküled élni *válaszolok még mindig azzal a kedves mosollyal az arcomon. A szemem csillog, és kicsit közelebb csúszok a fiúhoz, de ő nem igazán hagyja magát most elcsábitgatni. A megjegyzésre, miszerint az én hibám az egész, nem szólok egy szót sem, csak lassan bólintok. Ezt Troy is jól láthatja és a mosoly most először tűnik el az arcomról. Csak nézek mélyen a fiú szemébe, hiszen egyet értek vele. Most és ebben igen. A szemét nézve a fiúnak Troy érzelmi zsarolással vádol meg, mire kissé meglepődve pislogok rá.*
- Csak azt mondtam, hogy gyönyörű szemed van. Tényleg *mosolyodom el ismét lágyan és fejemet a fotel oldalának döntöm, úgy nézve Troyra. A fiú hamarosan feláll és elmondja az ötletét, azt, amire jutott. A mosoly eltűnik az arcomról, majd mikor a fiú befejezi amit mond, hangtalanul néhány könnycsepp gördül végig az arcomon. Nem szólok semmit, csak lassan felállok, egy puszit nyomok Troy ajkaira, ha engedi, majd visszaülök abba a fotelba, ahonnan először felálltam eltűnve a ködben. Magamhoz veszem az ott hagyott likőrös üveget és inni kezdem.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2011-01-18, 12:32 am

* Nem is az volt a célja, hogy megveresse magát Péterrel, de ha ennyire tudta, akkor miért hagyta, hogy idáig eljusson. Most valóban úgy érzi, hogy ebben az egészben Aysha a hibás, bár lehet, hogy később megbánja. A szünetre, hogy ott hagyta... Kicsit kiakad. *
- A legjobb? Mondtam, hogy nem akarom.
* Rántja meg a vállát, mert tényleg nem akarta, bár akkor sem ment volna zökkenőmentesen a kapcsolatuk, de legalább a szakítást elkerülték volna. Vagy elhúzzák, ki tudja. A kérdésére, csak a szemébe néznek, és két feltételezést hall. Ezt csak megkérdőjelezni tudja. *
- Mert olyan nehéz lett volna engem megkeresni, nem?
* Dönti oldalra a fejét, most minden emeltebb hang nélkül, csak ezt tényleg nem érti. Egy bagoly, és már meg is beszélik az egészet, azért mert gyáva nyúl volt Aysha elé állni, azért még nem érdemelt ilyet, de ez van. Megtörtént, ezt kell szeretni. Pontosan tudja, hogy ezekkel a mondatokkal a lány érzelmileg zsarolja, és megint kimondja azt, hogy szépek a szemei. Most pont nem erre van itt a megfelelő idő, így nem válaszol rá, hanem elmondja az ötletét, amire csak néhány könnycsepp a válasz. *
- Ne haragudj... Most ez a legjobb lehetőség.
* A bocsánatkérés eléggé halkra sikeredik, és egy kicsit meg is áll, addig amíg egy puszit nem nyomnak az ajkaira. Ettől meleg árad szét a testében, és egyszerűen megint nem tudja elhinni, hogy idáig jutottak. Megöleli, és akkor mondja ki a második mondatot, és hagyja elmenni. Sóhajt egyet, megfogja a könyvét, és kimegy. Meg sem áll a szobájáig, ahonnan valószínűleg megint nem jön ki egy darabig. Út közben ránéz a karkötőjére, és eldönti, hogy inkább haza megy, ott nem tudják zavarni. Ahogy beér a szobájába, megfogja a karkötőt, és kiköt Pennsylvania-ban. *

Tárgy: Re: Ködkatlan 2011-03-13, 8:14 pm

*Rég járt már erre az inflatus ház sentinele, így most úgy érezte, hogy ideje meglátogatnia ezt a ködös, de mégis egyben magával ragadó helyet. Na jó, bizonyára nem mindenki számára az, de Nath egyszerűen szereti, ennyi a nagy helyzet. Famulusát most nem hozta magával, nincs értelme, így hát csak jókedvűen sétál be, méghozzá egy vaskos, fekete könyvvel a kezében, majd a ködön átérve a fekete kanapén foglal helyet. Egy fekete nadrág van ma amúgy rajta, fekete színű inggel, melynek felső két gombja ki van gombolva, hiszen jó idő van, na meg egy vérfarkas számára sosincs hideg. Egyébként teste izmos, ez a rövid ujjú ruhából is látszik, hiszen feszül, ahogy annak lennie kell. Haja kissé kócos, szemei élesen csillog és igen csak szépen, tehát az összhatással sincsen gond, Nathaniel is meg van elégedve magával. Ujján a Demientől kapott gyűrűt viseli, övéhez pedig a pálcája van erősítve, mely nem hétköznapi darab, de hát annyira nem szembe tűnő, hogy bárki észrevegye. Amikor teljes a kényelem, csak felcsapja a démonológiáról szóló kötetet, amelyet még nevelő apjától kapott, aki egyben a magisztere is ugyebár, majd már bele is merül a sorokba, így figyelve meg néhány képet, majd a margóknál lévő széljegyzeteket is.*
~ Vajon mit szólna Demien, ha nem adnám neki vissza? ~ *töpreng rajta jókedvűen, miközben csak kissé elmosolyodik, de ez a mosoly hamar el is tűnik helyes arcáról, amikor lapoz egyet és halad tovább a remek könyvben, hiszen sok mindent tanulhat majd belőle és hamar meg is találja azt a bizonyos varázslatot, amit nem is olyan régen mutatott neki a magisztere, így most azt olvassa, meglehetősen sok odafigyeléssel. Na nem egy könyvmoly ez a srác, de mégis fontos számára a tudás, amelyből elég sokat birtokol, és természetesen egy cseppet se egoista, csak egészségesen.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2011-03-13, 8:30 pm

*Elisa hevesen átkozta a pillanatot, amikor eszébe jutott, hogy a Nyugati Főtoronyban tesz felfedező sétát. Először is, borzasztóan fázott, hiszen a térdéig érő fekete szoknya és a vörös topp nem sokat melegít. A pulcsiját pedig korábban nem volt kedve előbányászni. Tanácstalanul lépeget a folyosón, mikor egy ismeretlen ajtót pillant meg. Közelebb lépve hozzá a lehető leghalkabban kinyitja és csöndesen beoson. A hely valami teremszerűségnek tűnik, amit kellemetlen módon köd borít. Nem igazán nyeri el a tetszését a látvány, de mégis beljebb sétál és ekkor veszi észre a kanapén ücsörgő ismeretlent. Rövid tanakodás után, miszerint elmenjen és hagyja .békén vagy köszönjön rá, végül a másodikat választja és megszólítja a fiút.*
- Szia. Azt hiszem még nem találkoztunk. Elisaveta Varlock vagyok. Inflatus, első év. Remélem nem zavartalak meg semmiben.*mosolyodik el, de készenlétben marad, hogy bármelyik pillanatban elmehessen, ha úgy alakul a helyzet.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2011-03-13, 8:37 pm

*Ahogy a lány betoppan a terembe, szinte rögtön felemeli a fejét a fiú, hiszen megérzi az ismeretlen illatot éles orrának köszönhetően. Lucius harapása ennyiben pozitív volt, erősebb lett és hát... állatiasabb, de ezt mégis jól titkolja, nem kell mindenkinek mindent tudnia, így csak kíváncsian várja, hogy beljebb toppanjon a nőnemű egyed, majd amint ez megtörténik, csak egy gyors végigpillantást kap Elisa, majd már fejét kissé megdöntve hallgatja is a bemutatkozást majd a szavakat, melyek gyors egymás-utánban követik egymást.*
- Üdv Elisa. Jól hiszed, még nem. *bólint rá a dologra, majd mivel most lusta felkelni és kezet fogni a vörös lánnyal, így hát csak kezével a kanapé felé int, hogyha szeretne, csak nyugodtan foglaljon helyet a másik.*
- Én Nathaniel Cornwlade vagyok és a házad egyik sentinele. Másodikos. *teszi még hozzá, hogyha a lány ilyen komolyan gondolja ezt az egész bemutatkozásos mizériát, majd már el is gondolkodik a néven. Varlock... igen, már hallotta. *
- Nemrég jöttél ugye? Mintha hallottam volna a magiszterünktől a híred... tudod, sentinelként ismernem kell az új diákokat. *de mivel nem ő kísérte a szobájába, így eddig személyesen még egy szót se váltottak egymással.*
- Amúgy nem, nem zavarsz, éppen olvastam. Demientől kaptam kölcsön a könyvet, mert vicces módon az első démonológiára elfelejtettem tollat és papírt vinni. *vigyorodik el, hiszen ha már gyakorlati a tárgy, ki gondolta, hogy majd írni is kell valamit? Hát többen nem, mivel Rózi se készült ilyen szinten, de a lényeg, hogy már nincs gond, a nevelő apuci segített mindenben.*
- Esetleg eltévedtél vagy miben lehetek a szolgálatodra? *kérdi kíváncsian, mivel ha a lány idelépett hozzá, valamit csak akarhat... nem valószínű, hogy csak állni és nézni, ahogy Nathaniel olvas, tehát itt a lehetőség, hogy elmondja, hogy mit is szeretne.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2011-03-13, 8:54 pm

*Hiába a macskajárás a fiú kiszúrja a jelenlétét, bár ezt Elisa nem tudhatja. Nemsokára pedig a bemutatkozás is lezajlik. A fiú nem igazán töri magát a dologgal, de a lánynak jelenleg legkisebb gondja is nagyobb annál, mint hogy a fiú szemtelenségén aggódjon.*
- Valóban nem olyan régóta vagyok itt. Még egy sentinel? Hányan vagytok ti?*csóválja meg a fejét csodálkozva.* - Igen egy másik srác kísért a szobába, de a nevére nem emlékszem.Nem vagyok jó az ilyenek megjegyzésében, de talán Mo-val kezdődött.*egy pillanatra elgondolkodik, de mivel nem jut eszébe hamar feladja.*
- Pedig sejthettétek volna, hogy egy órára nem árt papírt meg tollat vinni.*mosolyodik el, de a házvezető megnevezésénél egy kicsit megakad.*
- Demien? Ő a magiszter nem? Úgy tudtam nem szokás a fölöttünk állókról ennyire személyesen beszélni.*kezdi, de ekkor beugrik neki valami.* - Várjunk csak. Ő is Cornwlade nem? Szóval rokonok vagytok.*az okfejtését befejezve vállat von.* - Ez esetben nem szóltam.*tesz hozzá, majd a kérdésre szétnyitja a karjait, jelezve, hogy fogalma sincs róla.*
- Nem mondanám, hogy eltévedtem. Csak nézelődtem a környéken és valahogy ide jutottam.*feleli és megindul a kanapé felé.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2011-03-13, 9:12 pm

*A lány szemmel láthatóan nem kicsit lepődik meg Nath bemutatkozásán, így csak elmosolyodik, miközben a fiatal arcot nézi.*
- Tudod, minden házban több sentinel vagy. Miért, te azt hitted, hogy csak egy? *kérdi jókedvűen, majd fejet csóvál, végül pedig azért hajlandó válaszolni is a kérdésre.* - Amúgy az Inflatus házban csak mi ketten Mordreddel. *magyarázza és talán most már a lánynak is beugrik az, hogy ki kísérte fel a szobájába, bár az fura, hogy a nevére nem emlékszik Elisa.*
- Szerintem a memóriád lehetne picit jobb, így hogy fogod megjegyezni a varázslatokat? *kérdi egy kis piszkálódással a hangjában, hisz ha valaki a saját sentinele nevére nem emlékszik, akkor mit vár a jövőben? Na de végül úgy tűnik, hogy Elisa is beszól, de csak mosolyogva, mire Nath fekete szemei kissé megvillannak és lassan összecsukva a könyvet maga mellé fekteti.*
- Másodikban csak gyakorlati órák vannak, ezért úgy gondoltam, hogy a kevés kis elméletet majd megjegyzem. De az első óra eléggé elméletis volt, kevés gyakorlattal. *magyarázza végül, majd amikor Demient említi, a lány kissé fennakad ezen, de Nathaniel csak jókedvűen hallgatja a szavait és kissé el is mosolyodik, hiszen Elisaveta magának vezeti le a dolgokat, egész okosan méghozzá.*
- Igen, ő is az, bár én nem vagyok a vér szerinti fia. Magához vett, de ez hosszú történet. *zárja rövidre, mert nem óhajtja elmondani, ami történt. Furcsa is, még régen utálták egymást a magiszterrel, de azóta oly sok minden történt, megölték Nath szüleit is és a fiút is... de valaki visszahozta az életbe. Sok-sok minden, amely most már a Mysteriohoz kötődik, itt kezdődött a fiú igazi élete, ki oly sokat változott és most már egyáltalán nem a régi önmaga.*
- Áh értem, szóval csak nézelődtél. *bólogat párat, majd figyeli, ahogy a lány leül mellé, végül pedig tekintetét a könyvére szegezi, amely a levegőbe emelkedik, majd lassan az asztal felé megy, ahova egy halk koppanással le is kerül. Egyértelműen pszichokinézist alkalmazott a fiú, hát nem is fog felkelni ez végett.*
- Na és hogy megy az első? Tetszenek az órák? *tudakolózik egy picit, miközben kezeit a tarkója mögött összefűzi és fejét a lány felé fordítja. Nem igazán hatja meg a másik, de ha már itt van, akkor pár szót válthatnak.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2011-03-13, 9:34 pm

- Nem igazán gondolkodtam ezen, csak hirtelen soknak tűnt, hogy még egy sentinellel hozott össze a sors.*feleli. A másik fiú nevének említésére felismerés csillan a szemében.*
- Á tényleg, most, hogy mondod rémlik, hogy így hívják.*csapja össze a tenyerét, majd a piszkálódásra csak megforgatja a szemét.*
- A memóriám, köszöni szépen, remekül működik. Az egyetlen gondom a nevekkel van. Általában csak rövidítve tudom őket megjegyezni, legalábbis elsőre és mivel Mord nem tűnt olyan becézgetős típusnak, meg se próbáltam elferdíteni a nevét. Ami pedig a varázslatokat illeti, a mágia használata amúgy se nagyon esik kézre.* feleli.A fiú magyarázatára pedig halkan felnevet.*
- Azért sejthetted volna.*csóválja a fejét. Az örökbefogadós dolgot nem firtatja. Annyira azért nem pofátlan.És egyébként sincs köze hozzá.*
- Igen nézelődtem. Még elég sok olyan hely van, ahol nem jártam, ezért szokásommá váltak a felfedezőutak.*mondja, miközben elhelyezkedik a fiú mellett és lábait maga alá húzza.*
- Még nem igazán voltam órákon, így ezt nem tudom megmondani, de eddig maga a kastélybeli élet jobb, mint amit először gondoltam.*válaszol és nem tudja megállni, hogy ne kommentálja Nath mutatványát.*
- Pálca nélküli varázslat?*kérdezi félre hajtott fejjel és mintha egy kis tisztelet csillanna a szemeiben. Ami nem is csoda, hiszen ő még a pálcájával se tud mit kezdeni.*
- Egyébként neked melyik a kedvenc órád? És milyenek a tanárok? Csak, hogy tudjam mire számíthatok.* érdeklődik és figyelmen kívül hagyja a tényt, hogy a másik valószínűleg nem igazán örül a jelenlétének. A viselkedéséből ítélve legalábbis.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2011-03-13, 9:56 pm

*Csak bólint egy aprót Elisa szavaira, mi szerint soknak találja a két sentinelt, de ehhez már nem fűz hozzá semmit se Nath, teljesen felesleges lenne. Inkább csak egy kis beszólás hangzik el tőle, amelyre hallja is a másik reakcióját, így hát kissé elmosolyodik, miközben a kék szemeket vizsgálja.*
- Hát a Mord az érdekes lenne. *vigyorodik el végül, majd végül ismételten bólogat párszor.* - Jó-jó értem, ezek szerint rossz a névmemóriád. Majd talán jobb lesz idővel, de azért remélem én nem Mr. N. leszek, egy inflatusos sentinel. *jegyzi meg oldalra döntött fejjel, majd végül a mágiahasználatra is tud ám mit mondani.*
- Akkor nem ártana megtanulnod. Tudod, itt elég sok minden történik és aki nem képes tökéletesen alkalmazni a tanultakat, az elveszik. Szerintem nem lenne méltó egy inflatusoshoz mindez, tehát remélem, hogy nem okozol csalódást és nem hozod szégyenbe a házat. *fontos számára az Inflatus és az, hogy megfeleljen Demiennek, tehát természetesen komolyan veszi a dolgokat és így ha kell, tudatja is Elisával, hogy ezt tényleg így is gondolja. Na de a tanórák is szóba jönnek és ahogy hallja a fiú, Elisa még oly nagyon új, hogy nem vett részt az órákon, de talán már nézegette a tananyagokat és a házikat, viszont Nathaniel most nem óhajt ebbe belekötni, inkább csak az asztalra repíti a könyvet, majd amikor hallja a lány kérdését, csak elmosolyodik.*
- Elsőben te is megtanulsz majd pár dolgot... Spirituális ismereten tanultuk ezt, akár csak a levitációt is és még sok más érdekességet. Szerintem tetszeni fog. *egy kis érdeklődés felkeltés sose gond és talán így a lány szívesebben fog majd bejárni az órákra is.*
- Mondjuk ez tényleg hasznos, mert ha meg vagyok kötözve és mondjuk nincs nálam pálca, valahogy talán segíteni tudok magamnak... viszont az a hátránya, hogy látnom kell a tárgyat, tehát ha hátul kötik meg a kezem, így egy késsel nem tudom kioldani magam, szóval taktikázni kéne. *magyarázza a lánykának, majd végül már ő is érdeklődni kezd, tipikus olyan kérdésekkel, amelyek fontosak egy elsős számára.*
- Hmm, kedvencem? Elsőben a halotti mágiát szerettem nagyon, mivel többször megtapasztaltam már a halált is. *erre most nem tér ki, de Demien is nem egyszer ölte már meg ezt a fiút, félő, hogyha ismét meghal, már senki se hozza vissza. Na de a másodikos órákról is kellene valamit mondania.*
- Másodikba a démonológiát, a tiltott mágiát és a vérmágiát szeretem. *a lényeg, hogy amit nem Lucius tanít, az csak jó lehet, bár a rítusmágia nem az igazi Nath szerint, mert ahhoz túl sok idő kell, bár elég haláli tud lenni végülis... *
- A tanárok közül pedig Demien nagyon jó fej és Ms. Valbraith-el sincs gond. Viszont én Mr. Fenrist nem kedvelem. Ő az Exortus ház feje. *húzza el ajkát is, hiszen Lucius miatt lett vérfarkas és ezt sose bocsátja meg neki.*
- Egyébként elsőben még három tanársegéd van. Aki a halotti mágiát tanítja, ő az én kedvesem, tehát róla is csak pozitívumot tudok mondani, de egyébként a másik két lánnyal sincs gond. *utal itt Viára és Jas-ra is, bár velük nem oly jó a kapcsolata.*
- Na és te melyik házba szerettél volna kerülni? Az inflatusba vagy igazából mindegy volt? *tudakolózik picit, hiszen nem árt tudni, hogy ki az, aki tényleg ide illik és kik azok, akik nem, mert az utóbbiból is jó páran kerültek már ide, a fene tudja, hogy miért. Lehet, hogy Charles-nak is igaza volt, hogy nem mindenki érdemli meg, hogy ide járhasson. Furcsa gondolatok, de Nath fejében is sok minden megfordult már.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2011-03-13, 10:27 pm

- Ugye? Még az hiányzott volna, hogy megátkozzon.*szusszant egy aprót, majd felnevet a fiú rémületén a nevével kapcsolatban.*
- Még az is meglehet, de nagyobb az esélye, hogy kitalálok valami becenevet.*von vállat, a mágiahasználatára tett megjegyzésre sóhajt.*
- Ismerősen hangzik amit mondasz, bár az nem teljesen így hangzott. Egyébként értem én, hogy ez fontos dolog, de gyerekkorom óta az idő nagy részét varázstalanok között töltöttem. És ha kellett, hát az ő módszereikkel védtem meg magam.* A tantárgyról hallottak felkeltik az érdeklődését.*
- Jól hangzik. A jövőben amúgy mindenképp be akarok járni órákra, a pótlásból már ennyi is bőven elég.*sóhajt fáradtan. Nem megy könnyen a dolog, ami érthető is, az alapok hiánya miatt. A halotti mágia említésére egy kicsit megrázkódik.*
- Azt hiszem ez egy olyan tárgy lesz, amit nem nagyon fogok kedvelni. Nem kedvelem a mászkáló hullákat.* fejti ki a véleményét. A többi tantárgyat hallva csak bólogat, a tanárok említésekor viszont megint megszólal.*
- Még egyikükkel se találkoztam személyesen, így nem igazán tudok véleményt mondani. De mi a gond Mr.Fenrissel? Gonosz, vagy kivételez a háza diákjaival?*kérdezi, mert biztos benne, hogy az érzés nem személyes vonatkozású.*
- Értem, szóval nekünk a tanársegédek fognak órát tartani. Érdekesen hangzik. *mondja és valóban így is érzi. A következő kérdésre nem tud rögtön válaszolni, így gondolkozik egy darabig.*
- Hát, nem igazán tudom, hogy mit akarsz hallani, úgyhogy elmondom az igazat. A nagyszüleim parancsa volt, hogy ide járjak és akármennyit tiltakoztam, végül mégis beírattak. S mivel egyáltalán be se akartam tenni a lábam a kastélyba, így az volt a legkisebb gondom, hogy melyik házba kerülök. Az első napokban főleg duzzogtam, de az utóbbi időben elkezdtem gondolkozni a házakon. Még nem vagyok teljesen tisztában mindennel, s úgy érzem, hogy nem vagyok az a halott imádó, depressziós típus, mégis jól érzem magam a házamban. Valahogy otthonos minden, de nem tudom megmagyarázni, hogy miért.*válaszol jó hosszan és mivel az egészet egy levegővel hadarta, hatalmas lélegzetet vesz a végén.*
- És mi a te eseted? Úgy jöttél ide, hogy biztos Inflatusos leszel, vagy csak így hozta a sors?*érdeklődik, aztán némi hezitálás után feltesz még egy kérdést, amin már rágódik egy ideje.*
- Szerinted mitől lesz valaki méltó a házra, ahova jár? Mi az, amitől Inflatusos egy Inflatusos? Érted, hogy mit kérdezek?*teszi még hozzá a biztonság kedvéért és kíváncsian várja, hogy a srác mit gondol erről.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2011-03-13, 10:49 pm

- Tudod, Mordred képes lenne rá... tehát egy ilyenért simán megátkoz. Fura egy srác, bár nekem nincs vele bajom. *von vállat, bár azt tudja, hogy sokan nem csípik és bizonyára okuk is van rá. Igazán összeillik azzal az albinó méregkeverővel, tényleg egymásnak valóak, Nath számára Mordana se volt soha annyira jó fej lány, hogy meg akarja ismerni normálisabban is, tehát jó nekik ez a kapcsolat úgy, ahogy vannak, tehát a köszönés.*
- Hívj csak Nath-nek. Talán ezt meg tudod jegyezni. Másnak nem örülnék. *teszi még hozzá, miután elárulja a becenevét, hiszen már van neki, nincs szüksége másra, főleg nem egy kis zöldfülütől. Na nem ítéli el a lányt, egyszerűen tudja, hogy még gyengébb nála, mivel még csak elsős, de ezt nem használja ki és nem is bántja, egyenlőre semmi okát se érzi mindennek, így hát próbál normális sentinel lenni és inkább segíteni neki a beilleszkedésben. *
- Áh értem, szóval még nem megy igazán a dolog. Majd belejössz, kezdj el gyakorolgatni. Ha találsz barátokat, akkor mindig lesz kivel. Én is sűrűn szoktam edzeni, tudod, mindig jobb akarok lenni, kiemelkedőbb. *de hát ez ő, aki tényleg rendelkezik olyan szintű egoizmussal, hogy úgy érezze, őt senki se fogja legyőzni, de hát koppant már párszor, viszont Nath már csak ilyen, őt így szeretik, már akik szeretik, mert természetesen ő se jön ki mindenkivel túl jól. *
- Az órák nagyon jók. Tudod, azt bírom bennük, hogy mindig van egy kis kaland és nem csak ülünk a pad mögött és nézünk ki a fejünkből, hanem a magiszterek bedobnak minket a mély vízbe, amelyből nekünk kell kijönni. *csillannak meg szép szemei, hiszen tényleg imádja a veszélyt, egyszerűen vonzza Nathanielt. Na de ha már a lány kérdez, akkor válaszol is, szépen hosszan, így emelve ki egy elsős tárgyat, ami nem más, mint a halotti mágia.*
- Sokan ebben a rossz elképzelésben vannak... hogy a halotti mágia csak mászkáló hullákból áll. Ez nem így van. Ezzel halált hozhatunk, de aki elég ügyesen műveli ezt a mágiaágat, az képes életet is teremteni, kapcsolatot létesíteni elhunyt szeretteivel, megvédeni magát bárhol és akár a halált is átlépni vagy visszahozni valakit onnan. Tehát előbb ismerd meg, utána ítélkezz róla! *néz komolyan a szemébe és nem kioktatni szeretné a lányt, de oly sok mindenben a segítségére lehet ez a mágia, hogy nem is hinné. Na de majd meg fogja tudni, sőt, ha belelapoz a tankönyvébe, már az első óra alatt találhat olyat, amely felkeltheti a kíváncsiságát. A tanárokat viszont nem hagyja ám ki a felsorolásból, így mesélget róluk is, de ahogy sejtette, Elisa Mr. Fenrisnél le is akad és hogy mennyire rosszul gondolja a másik a dolgokat.*
- Igazából egy személyes ok van a háttérben. Mi nem jövünk ki jól egymással, de tanárként nem rossz. *húzza el a száját, amiért ezt be kell ismernie, de hát ez az igazság. * - Nem kívételez senkivel, még azzal se, akit szeret. Tudod, az egyik diáklánnyal kavar. *csóválja meg fejét is és bár tudja, hogy elvileg azok ketten szerelmesek, ő ezt akkor se tudja megbocsátani Lilithnek, hiszen nem méltó hozzá, hogy egy ilyennel járjon. Viszont ezen gondolatokat ki kell vernie a fejéből és a lány segít is, mivel ismét csak félreért valamit, amire csak lágyan mosolyog a srác.*
- Nem, nem minden órát. Misztikus lények ismeretét pont Mr. Fenris fog nektek tartani és Ms. Valbrait pedig a Spirituális ismereteket. A többit viszont tanársegédek, ahogy mondtad. *bólogat párat, majd végül már szóba is hozza az Infaltus házat, hiszen egyszerűen imádja, ezt le se tagadhatná. *
- Áh, így már értek mindent. Egyébként én se vagyok depressziós jó? Ezt kikérem magamnak. *nevet fel kissé, majd végül hozzáteszi.* - Egyébként minden ház jó a maga nemében, én elfogult vagyok az Inflatussal, mert én ide tartozom. De ha máshová tartoznék, akkor azt szeretném. *magyarázza kedvesen, hiszen mindenki jól érzi magát ott, ahova osztották, legalábbis ő ezt hallotta eddig. *
- Tudod, én oda akartam kerülni, a családom által, akik már nem élnek... Az én szüleim a nekromanciával foglalkoztak, tehát számukra is fontos volt, hogy én is ez iránt érdeklődjek és ezt Demien keze alatt érhettem el a legjobban és végül olyanná váltam, amilyenre ők akartak, tehát büszkék lennének rám. ~ legalábbis remélem. ~ *pillant el távolra, a ködön túlra, majd végül néz vissza a lány kék szemeibe és a következő kérdés igen csak fogós, így hát érdemes elgondolkodnia a válaszon is.*
- Természetesen értem a kérdésed, de a válasz az nem ennyire egyszerű. *mondja egy kis szünetet tartva, majd végül egy aprócska sóhaj és belevág valami normális válaszba.*
- Szerintem attól, hogy megpróbál kiemelkedő lenni, segíteni a házát, pontokban és egyes órákon való nagyszerű teljesítményével. Ezen kívül nem veti meg a tárgyakat, amiket tanul, nem úgy áll a halotti mágiához, mint egy kezdő, hanem csak akkor mond valamiről véleményt, ha már megtapasztalta, hogy milyen. Tehát az egyén kiemelkedő viselkedésétől válhatsz igazán fontossá a házad számára. Tegyél érte, hogy emlékezzenek rád és hogy tiszteljenek. Mindenkinek el kell kezdenie valahol, de gondolom nem szeretnél örök életedben egy szürke egyén maradni, akit páran ismernek. *mosolyodik el kedvesen, mivel Nath-et elég sokan ismerik és nem csak azért, mert Demien örökbe fogadta... azt is ki kellett érdemelnie, de talán Elisa sejti, hogy neki sikerült mindez.*
- Tehát csak add magadat és azért, mert valami esetleg nem tetszene, ne gondold azt, hogy nem is jó. Na meg, légy kíváncsi, menj bele a kalandokba és ne félj tőlük. *próbál még jó pár tanácsot adni, majd végül kissé megtornásztatja a nyakát is.*
- De nyugodtan szólj ám, hogyha szerinted valamiben tévedhetek, én se tudhatok mindent, csak a saját tapasztalatomból építkezek. *mondja kedvesen és kissé ő is felhúzza az egyik lábát, miközben félig a lány felé fordul. Fura, egész jól el tudnak beszélgetni, pedig nem hitte volna, hogy ismét jól kijön majd egy teljesen ismeretlen egyénnel.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2011-03-13, 11:29 pm

- El is hiszem, hogy képes lenne. Valahogy olyasmi feje van, hogy az ember kétszer is meggondolja, hogy mit mondjon neki. De félre ne értsd nekem sincs vele semmi bajom. Bár nem is ismerem igazán. * von vállat, majd a becenév hallatán elmosolyodik.*
- Rendben.Legyen gyereknap neked.Ennyit még én is meg tudok jegyezni úgyhogy nem rövidítem tovább.*mosolyog a srácra. Igaz, hogy még sose volt panasz a beceneveire, de nem akar ilyesmiken akadékoskodni és a Nath amúgy is tetszik neki, így felesleges lenne mást kitalálni.*
- Nem megy túl gyorsan, főleg, hogy az alapok teljesen hiányoznak. Így azokat is be kell hoznom, ha menni akarok valamire.*magyarázza*
- Érthető, hogy mindig jobb akarsz lenni másoknál. Ez amolyan alapvető emberi természet, szerintem. Bár ritka, hogy valaki nem csak álmodozik róla, hanem tesz is érte valamit. Ez megbecsülendő. Főleg, ha felkelsz azután is, hogy elbuktál.*mondja el a véleményét a dologról.*
- Ez az óra dolog kezd egyre érdekesebb lenni. Amúgy is jobban szeretem, ha gondolkoznom kell a dolgokon és nem rágják a számba. Az olyan órákon többnyire aludni szoktam, ami miatt az egész puszta időpocsékolás. De, ha a tanárok bevonnak a dolgokba akkor esélyem sincs elkalandozni és így kevesebbet kell tanulnom délután. *ez valóban így is volt. Ha odafigyelt az órán akkor általában már akkor megjegyzett mindent és később már csak át kellett néznie.*
- Így az egész dolog másképp hangzik, de még mindig kitartok azon álláspontom mellett, hogy valami oka van annak, ha egy élőlény meghal. És azzal, ha feltámasztjuk csak Istent játszva belenyúlunk a természet rendjébe. És ez nem helyes. De ez csak az én véleményem és könnyen lehet, hogy tévedek. *von vállat. Ezt már régebben eldöntötte, így nem valószínű, hogy bárki meggyőzheti az igazáról.A személyes okot említve bólint.*
- Értem. Ne haragudj, hogy feszegettem a témát.*próbálja figyelmen kívül hagyni a tanárt, de a diákkal járós dologra felfigyel.*
- Ezt nem tudtam. Különös, hogy engednek ilyesmit.*jegyzi meg csak úgy mellékesen. A mosolyt először nem tudja hova tenni, aztán rájön, hogy azért kapta, mert már megint marhaságot beszélt.*
- Jah, hogy jah. Ó épp Misztikus lények ismeretéről írtam leckét valamelyik nap.*dünnyögi, főleg magának. Majd elmosolyodik.*
- Mondtam én olyat, hogy az lennél? Egyébként addig nincs gond vele, amíg nem vagdosod a csuklód.*jegyzi meg, miközben hosszan rámered a fiú csuklójára. A továbbiakat figyelmesen hallgatja végig. Közbeszólni nem akar, ezért csak bólogat néha. Amikor pedig a srác a végére ér egy ideig csendben emészti a hallottakat. Volt logika a dolgokban és Elisa is egyetértett velük nagy részben. A tanácsra elmosolyodik, az utolsó mondatnál pedig megcsóválja a fejét.*
- Nem hinném, hogy most bármit is tudnék mondani. Legalábbis, amíg mindent meg nem emésztettem. És egyébként mindenki a saját tapasztalataiból építkezik. Ezért leszel egyre bölcsebb, minél több dolog történik veled.*mosolyog a másikra, majd lelógatva a lábait rádől a kanapé háttámlájára és a plafont bámulva szólal meg újra.*
- Lehet, hogy ez most tök furán fog hangzani, de különös, hogy ilyen jól el tudunk beszélgetni. Pedig mikor először megláttalak nem gondoltam volna, hogy tudsz ilyen komoly dolgokról is beszélni.* mondja miközben felemeli a fejét és ráhunyorít a srácra, majd elmosolyodik.*
- Nem véletlen, hogy azt mondják, hogy nem szabad első látásra ítélni.*nevet fel és egy kicsit megnyújtóztatja elzsibbadt tagjait.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2011-03-13, 11:49 pm

- Ezek szerint kissé félelmetesnek tartod. Ez csak a külső, mondhatnám azt, de ő tényleg ilyen, így kell elfogadni. *mondja jókedvűen, hiszen vicces, hogy egyesek tényleg mennyire tartanak attól a Wasimir sráctól, de hát valószínűleg rá is szolgál.*
- Gyereknap? Azért egy kis tiszteletet kislány, mert még a végén teszek róla, hogy rövidítve se használd. *arca egy cseppet elkomorodik, hiszen azért jó lenne, ha csak mértékkel beszélne így vele, nem tűri ő el ezt bárkitől, de végül tovább beszélnek, így jönnek szóba az alap varázslatok is, amire Nath csak bólogat párat.*
- Hmm, szerintem menj fel a könyvtárba, ott találhatsz majd pár könyvet az alapokról is, azokat pedig egyedül is tudod majd gyakorolni. *próbál ötleteket adni, majd végül hallja is a dícséretet, amely őt illeti, tehát kissé ki is húzza magát, miközben a másikat nézi.*
- Nem csak a szám jár, azért tettem már le pár dolgot az asztalra. Ez a plecsni se véletlenül van rajtam. *mutat itt sentineli jelvényére, hiszen kiérdemelte, akár csak azt a hírnevet is, amelyet a Mysterioban szerzett. Na de Nathaniel hamar mesélgetni is kezd, tehát a tanórákról is, na meg a tanárokról, így hát talán hamar összeáll majd Elisa fejében a kép az itteni rendszerről, ami nem túl bonyolult, hamar meg lehet érteni.*
- Igen, jó dolog, hogy itt gyakorlatiasak az órák. Majd azért megkérdezem pár hét múlva, hogy hogy tetszenek. *mosolyodik el jókedvűen, majd végül a halotti mágiáról jöhet egy amolyan védő beszéd is, amelyet Nath tart, bár a meggyőzés nem igazán jött össze, bármennyire is próbálkozik.*
- Istenek nincsenek, legalábbis én nem tudok róla, szóval megtehetjük, amire teremtettünk és a mágiát se véletlenül birtokoljuk. *ez az ő véleménye, így hát vállat is von, majd még Mr. Fenrisről is ejt pár szót, ami igen csak személyes és egyenlőre titkos. Nincsenek ők még olyan jóban, hogy erről meséljen Elisának.*
- Nem feszegeted, mert többet nem mondok. Majd talán idővel. *néz komoran a lányka szemeibe és végül még egy párkapcsolatról is beszámol, amolyan pletyka képen és a lány szavaira csak fejet csóvál.*
- Kik engednek? Mr. Fenris magiszter, azt csinál, amit akar. Ez pedig egy feketemágus képző, na meg a másodikosok már 17 évesek, nem kisgyerekek... ők pedig sok mindenen átmentek már, a csaj meg is halt érte, de Demien vissza tudta hozni... Szóval valahogy megértem, hogy együtt vannak, de az ellenszenvem miatt nem tudom teljesen. *magyarázza kissé hosszasabban a dolgokat, majd amikor hallja, hogy a lány miből írt házit, csak bólint egy aprót. Szerencsére azt a tárgyat már elvégezte a srác, így rá most izgalmasabb dolgok várnak.*
- Még nem mondtál, szerencsére. Amúgy meg ne aggódj, nem vagyok emos. *vigyorodik el most már jókedvűen, majd végül elmondja a véleményét, szépen hosszan, amit a lány csöndben végig is hallgat és ez után már Nath kérdi tőle a véleményét.*
- Hasonlóan vélekedünk. *bólogat még párat, majd a lányt figyelve húzza ki kissé elzsibbadt végtagjait, hiszen már jó ideje itt ülnek.*
- Hmm, ez érdekes... nem tudom, hogy miért nem néztél komolynak. Csak egy szépfiút láttál bennem vagy mi? *kérdi meg egoistán, de nagyon is jókedvűen, majd felkel és most már normálisan nyújtózik egyet, úgy a biztos.*
- Egyébként tényleg nem szabad első ránézésre véleményt mondani valakiről, mert csalódhatsz, vagy pozitívan vagy negatívan, több választás nem igazán van. Viszont örültem a beszélgetésnek, de én most megyek. Majd még úgy is összefutunk. *itt felkapja a könyvét, majd az ajtó felé indul.*
- További szép estét Elisaveta! *int neki és végül elhagyja a helységet és rögtön a klubhelyiség felé indul. Mivel az Inflatus ház tornyában vannak, így nem kell messzire mennie, hamar jut be a démonszobrok között, majd a Fafnir hálóig meg sem áll.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2011-03-14, 12:17 am

- Valami hasonlónak. Talán nem is félelmetesnek, hanem nyomasztónak. De igazad van. Mindenki másmilyen és olyannak kell elfogadni.*von vállat. Igaz, hogy egy kicsit meg volt rettenve a sráctól, de ezt közel se nevezné félelemnek. A burkolt fenyegetést hallva összehúzza a szemöldökét és jókedve egy pillanat alatt elszáll.*
- Ennyi erővel én is megérdemelném a tiszteletet.*szisszen dühösen, de ennyivel meg is elégszik. Nem akar konfliktust, főleg nem olyasvalakivel, aki erősebb nála.*
- Rendben, majd valamelyik nap benézek oda.*fogadja meg a tanácsot. Bár azért jó lenne tudni, hogy merre van a könyvtár. Sebaj, majd megkérdezi valakitől.*
- Egy szóval se mondtam, hogy csak a szád járna.*mutat rá. Majd ő is elmosolyodik és vidámabban hallgatja a fiút. Azt, hogy a másik szerint nincs Isten nem kommentálja. Minek tenné? Hiszen egyértelmű, hogy ebben nem értenek egyet. A kapcsolatos résznél, azonban megint megszólal, de már nem akar ellentmondani.*
- Á igaz, mindig elfelejtem, milyen iskola is ez. Egyébként, ha szeretik, hát szeretik egymást. Ez csak rájuk tartozik.*von vállat. Nem igazán hozza lázba mások szerelmi élete. Nem az a kifejezettem érdeklődő típus.*
- Aggódik a fene. Tőlem aztán le is vághatod a kezed, csak ne előttem csináld.* legyint, majd a következőre bólint egy aprót.*
- Igen. Egy üresfejű szépfiút.*feleli őszintén. Végül is a másik akarta tudni, hogy minek nézte, amikor meglátta.*
- Nem szokásom megítélni senkit elsőre, de azt nem tudom megakadályozni, hogy azért valami kis véleményem ne legyen, de természetesen nem ragaszkodom hozzá, ha helytelen.*feleli, majd bólint.*
- Én is örültem. Jó éjt!*int mosolyogva, majd a teljes nevét meghallva még a fiú után kiabál.*
- Ne hívj így!*de a másik feltehetően már nem hallotta, így Elisa csak bosszúsan fúj egyet és még egy ideig ücsörög a kanapén. Majd ő is visszatér a hálójába.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2011-07-31, 8:03 pm

* A tegnap esti bál igazán szuper lehetett volna nekem is, ha nem vagyok annyira elvszett, és nem kap el az a francos rosszullét.. de nagyjából már kezdek ehhez is hozzá szokni, bár kezdek meggyőződni afelől, mindenképp segítséget kell kérjek valakitől. Ám mire ráveszem magam, az külön történet lesz, most egyelőre céltalan bolyongásom eredményeként, hisz újra ismerkednem kell itt mindennel és mindenkivel, egy különös helyre vezet utam. Ahogy benyitok az ajtón, máris kisebb köd fogad, mely oszlani látszik, s egy kellemes kis punnyadóhoz hasonló szobát pillanthatok meg. Kényelmesnek tűnő kanapék és fotelok, s arrébb, ahogy látom, egy üresebb rész is elterül, de én miután becsuktam magam mögött az ajtót, az egyik fotelt célzom meg, s mivel úgy látom, rajtam kívül senki nincs errefelé, gyerekekhez méltón huppanok bele, még kicsit mintha vissza is pattannék róla, s erre már bizony mosolyognom kell, teljesen megzizzentem, de jól érzem most itt magam. Lévén, hogy csak kis nyugalomra vágytam, se könyv, se semmi nincs nálam, és öltözékem sem olyasmi, amiben kint flangálhatok: egy fekete melegítőalsó egy kényelmes papuccsal, felül pedig egy fehér póló, amin a melegítőfelső kap helyet. Hajam szép hullámos tincsekben van most, sminket pedig szintén nem viselek, kinek kéne kicsípjem magam? Fekete szemeim hamarosan le is hunyom, amint elhelyezkedtem kényelmesen a fotelban, majd csak próbálok koncentrálni, hátha eszembe jut valami.. valami támpont a múltból. *

Tárgy: Re: Ködkatlan 2011-07-31, 8:21 pm

*A tegnapi bál eléggé izgalmas volt, bár a vége is igazán kellemsere sikerült a lánynak, egy kis fejtörést okozott neki, hisz nem szokása így viselkedni, de azért döntésre jutott. A délután sikerült fejtörésének okozójába botlania, és ha minden igaz tisztázták és átbeszélték a dolgokat, így most a lány nyugodt állapotban sétál vissza az inflás klubhelyiségbe, hogy biztonságos helyen tudja kismacskáját. A jelszó elmormolása után be is lépnek a helyiségben, mely most eléggé zsúfolt ezen az estén. A lány lerakja szobájába Assana-t, aki le is fekszik pihenni, majd egyik tankönyvét magához véve elindul, hogy egy nyugodt helyiségre leljen. A helyiséget elhagyva megindul a sejtelmes folyosón, hisz nem sokan járnak errefelé az inflásokon kívül, a többsége most pedig úgy is a klubhelyiségben van. Az egyik ígéretesnek ajtón benyit a lány, először kissé sötétnek tűnik a helyiség, de mielőtt beljebb lépne, elolvassa az ajtón szereplő nevet: Ködkatlan. Rájön Krishana, hogy miért is nevezik így ezt a tágas szobát, hiszen köd bolyong a lábai között. Beljebb lépve becsukva az ajtót és a kényelmesnek tűnő kanapék és fotelok felé veszi az irányt, de megtorpan mikor egy lányt vél felfedezni. Mivel nem akarja megzavarni magányát, rákérdez hátha nem zavarja.*
- Szia! Nem zavarlak? *Érdeklődve figyeli a lány reakcióit, majd egy kis magyarázatba kezd.*
- Elég sokan vannak a klubhelyiségbe, szinte az egész ház összegyűlt ott, én pedig egy nyugodt helyet keresek. *Közben beljebb lép a kanapék felé, és ha a lány is beleegyezik letelepedik az egyik kanapéra.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2011-07-31, 8:28 pm

* Hiába próbálkozom, nem fog ez így menni. Lehet, hogy keresnem kellene itt valami nagyokost, hogy keverjen valami főzetet, ami majd segít, vagy csináljon bármit, csak emlékezzek.. megőrjít ez a tudatlanság. De ahogy kutatok a homályban, tehát a sötét emlékképek között, hirtelen kúszik elmémbe annak a farkasnak a képe, amiről annyit álmodtam, míg nem jöttem ide vissza. Hát, ezzel sem vagyok előrébb, tudom, hogy ki ez, de miért nem jut már valami olyasmi az eszembe, amiről még nem tudok? Csendesen, magamban bosszankodva rázom meg fejem, s nyitom ki szemeimet, rákészülve arra, hogy felállok és elhagyom ezt a helyet, ám ekkor egy ismeretlen hangot hallhatok, s az enyhe, lefelé szálló ködön át meg is pillanthatom a forrását. *
- Szia. Nem, nem zavarsz. Egyébként Rose vagyok. * intek felé, de mivel nincs túl közel, így nem fogok nyújtózkodni, ám a bemutatkozás mégsem maradhat ki. Természetesen azért felmérem a leányzót, s kissé megnyugszom, őt sem ismerhettem ezelőtt, hisz nem úgy kezdte a beszélgetést, mint akár Péter, vagy anno Nath. Tekintetem így a könyvön is átsiklik, legalábbis mintha az volna kezei között, én pedig rögtön kapok az alkalmon, hogy megérdeklődjem, mit szorongat annyira. *
- Mit tanulsz? * nyújtom nyakam kíváncsian, s próbálom elfeledni a fekete farkas képét, s inkább ide koncentrálni. Lehet, hogy nem is próbálkozom többet ezzel a visszaemlékezéssel, megint kezdem érezni az iszonytató hányingert, bár talán ez még a leküzdhető mérték. *