Pusztítástan tanterem

Tárgy: Re: Pusztítástan tanterem 2013-03-15, 10:58 pm

-Áh.. Pedig szépen festene ha valakit belülről nyitnánk szét egy ilyennel.*néz kicsit álmodozva maga elé, s ha figyelik , látszik rajta, hogy nem a megjátszás beszél belőle, valóban elképzeli miként is hatna. Na de ez nem von le semmit abból, hogy mennyire tetszik neki a varázslat , mert tetszik ez tény, ezért mindenre figyel is , ami számít. Figyeli a következő bemutatót is, illetve amit a férfi mond, de láthatólag erre számított, hiszen egyetemi szinten tanulják, a varázslást, kétli, hogy csak egy ember ellen lett volna hatással. Így hallgatja végig hogy miképpen is lehet, egyszerre több ember ellen használni, illetve nemsokára a férfi kitér a védekezésre is, a légburokra ő maga is gondolt, a hopponálás, pedig hirtelen eszébe se jutott, de valóban jó védekezési formulának tűnik, ettől függetlenül még mindig kockázatos egy ilyen átokkal szemben állni, még ha tudjuk is, hogy miképpen védekezhetnek ellene. Ezzel persze Mordred is egyet ért, na de nemsokára eljön a gyakorlás ideje, egyenlőre még itt a terembe. A magiszter szavai után, a fiú enyhén sunyi mosolyojával billenti oldalra fejét a férfi irányába.*
-Mindegy min, vagy kin tesztelünk?*kérdezi hűvös mosollyal még mindig, de mielőtt a magiszter véletlenül is félre értené a szándékait még hozzáfűzi:*
-Csak vicceltem... semmi szerves lény..*utal itt a belekre, vérre és egyébb olyan dolgokra, aminek életkioltása bizonyára látványosabb lenne, de van egy olyan érzése, hogy a gyakorlás alatt erre is lesz lehetősége, tehát meg kéne próbálnia jófiúnak lenni. Nem is mond többet, csupán kezeit X alakba zárja, már előre jól megcélozva maga előtt egy fát, majd kimondja a varázsigét.*
-Ventus fervens....*mondja ki a varázsigét, s húzza szét a kezeit, egyedül csak ahogy a magiszter mondta, a mutató, és a középsőújjai mutatnak előre mindkét kezén, ezzel célba véve a fát is, s ha a varázslat megtörténik, bizonyára picit megcincálva fogja viszontlátni a nemrégen még egyben lévő fenyőt. Egyenlőre nem tervezi, hogy széjjelebb húzza a kezét, félő, hogy becsődölne a tudománya, így aztán marad a koncentráció megszűntetése, miközben leereszti a kezeit.*

Tárgy: Re: Pusztítástan tanterem 2013-03-15, 11:12 pm

*Elég gyorsan telik az idő, az első varázslat már teljesen ismertetve lett, s Lucius egyre többet mesél el a szélpengékről is, amiről persze azért a diákság felől is érdeklődik. Amikor viszont megadják a feleletüket, tovább halad, újabb kis bemutatót tartva, így hát az is hamar kiderül mindenki számára, hogy az alap kaszaboló átokkal szemben ez jó pár ember ellen hatásos lehet. Erről az anyagról viszont nincs annyi mondanivalója a magiszternek, így hát miután az elmélet végére ér, egy kis gyakorlásra buzdítja a fiatalokat, mielőtt útnak indulnának, de persze előbb még felel Azariának.*
-Rosszul gondolod. A támadás nagyobb számú ellenfélnél is ugyanolyan intenzív lehet, csupán akkor minket terhel meg jobban a dolog. *magyarázza el még ezt is röviden, de most már gyakorolhatnak a fiatalok. Mivel nem kell semmi konkrét dolgot csinálniuk, csak egy kicsit gyakorolni, hogyan is működik ez a varázslat, így hát Lucius sem vár órákat mindezzel, egy kis idő után ismét összecsapja tenyereit, jelezve, hogy figyeljenek rá a tanulók.*
-Egyelőre elég lesz ennyi, fontosabb dolgunk is van a favágásnál. *azzal fel is emeli a kezét a férfi, jelezve, hogy indulni kéne, s ha minden diák megfogja a karját, már érezhetik is a húzást, s elhoppanálnak a teremből. Amikor megérkeznek a hűvös éjszakába, egy egyesek által talán már ismert, hatalmas épület közelébe érkeznek meg, amitől még a legkeményebb feketemágusok hátán is feláll a szőr. Talán már mindenki rájött magától is, hogy mi ez a hely, de ha mégsem, Lucius máris elárulja.*
-Azkaban. Minden feketemágus legősibb ellensége. *mondja nem túl hangosan, szinte szugerálva az épületet, majd még hozzáfűzi.*
-Elvileg szinte lehetetlen betörni vagy kiszabadulni belőle... De nekem már sikerül. *húzódik félmosolyra ajka, bár tény, hogy akkor nem volt egyedül, de a diákok sincsenek most.*
-A tudomásunkra jutott, hogy néhány neves feketemágust ide szállítottak a minap. Ma viszont gyűlésen van az őrök egy része, tehát könnyebben bevehető ez a monstrum. Ismétlem... könnyebben... nem könnyen. Még mindig egy csomó dementor őrzi, és persze a teljes védelmet sem vonták el mágusokből sem. A ti feladatotok lesz behatolni, és minél több rabot kiszabadítani. Hogy pontosan hol őrzik a keresett mágusokat, azt nem tudjuk, csak hogy külön szinten, mivel ismerik egymást. Ők azok. *mondja a fiataloknak, majd elővesz három fényképet, s egyet-egyet átad nekik.*
-Ők az elsődleges célpontok, akit ki kell szabadítani, de minél több elfogott bajtársat próbáljatok kiszabadítani, de persze csak ésszel. Nem szeretném, ha bármelyikőtöket ott fognák bárki helyett! Csak ügyesen! Ha megvannak az illetők, azonnal lépjetek le, vissza az iskolába! Menjetek! *int egyet a fejével, kiadva egy nem túl egyszerű feladatot a fiataloknak, de ez már az egyetem, itt szokni kell a kemény küldetéseket. Az utasítás viszont egyértelmű utalás volt arra, hogy az órának vége, sőt, ha valaki elbaltázza a küldetést, annak egy jó ideig nem is kell majd órára mennie.*

//Köszönöm a részvételt, remélem tetszett az óra és az anyagok! Smile

//

Tárgy: Re: Pusztítástan tanterem 2013-03-15, 11:35 pm

*Szeretem kipróbálni a megtanult varázslatokat éles bevetés előtt, így most is örülök neki, hogy legalább ezeket a bizonyos szélpengéket tudom gyakorolni egy kicsikét. Mivel a gondolataim nem voltak tökéletesek, ezért a magiszter ki is javítja szavaimat, amire aprót biccentek, jelezve, hogy értem a dolgot, majd amikor mindenki rendesen kigyakorolta magát, már oda is lépek Luciushoz, hogy kezét megfogva hoppanálhassunk el. Igazán nagy meglepetésként ér a hely, ahova kerülünk, így nyelek is egy aprót, mert bár csak képről láttam eddig még ezt az épületet, felismerem és nemsokára a férfi szavai is megerősítenek benne, hogy nem tévedek arról, hogy pontosan hol is vagyunk most.*
- Úgy érzem nem lesz könnyű feladatunk. *hajolok oda Werához és súgom is neki halkan ezeket a szavakat, majd ez után már végig is hallgatom a férfit, megtudva, hogy mit is kell nekünk csinálni az épületben. Nem lesz egyszerű, nagyon nem, de meg fogjuk oldani, tudom, így nemsokára már le is hajolok és a mindig bakancsomban lévő ólómtűt veszem elő, amit majd használni fogok a mai nap. Egy képet is kapok, ahogy a többiek is, így meg is nézem magamnak a hosszú, szőke hajú, rideg tekintetű boszorkányt.*
- Rendben, megkeresem és kihozom. Sok sikert nektek is! *tekintek évfolyamtársaim felé egy kisebb mosollyal, majd ez után már fel is vésem az alfát és az omegát is kezeimre, hogy hamarosan az éjszaka sötétjébe burkolózhassak. Nem kapkodok, óvatosan közelítem meg az épületet, ahol két mágus őrködik, és kellő távolságba megállva tőlük teszem X-be kezeimet, majd ujjaimmal feléjük is mutatok, miközben a tanult varázsige is elhangzik tőlem.*
- Ventus fervens! *ejtem is ki az igét, majd nagyítom a teret, és kellő koncentrációval mindkét mágust meg is támadják a szélpengék, kik próbálnak különféle pajzsokkal védekezni, de nemsokára életüket vesztik. Eddig egész jól haladok, így megindulok előre, de arra nem számítok, hogy hirtelen jelenik meg az ajtóban még egy őr, és érezhetően tudja, hogy hol állok, pálcát ránt, de nekem kell gyorsabban lennem.*
- Avada kedavra! *tudom, hogy Lucius nem azt várta, hogy ilyen varázslatot használjak, de az életemet nem fogom kockáztatni. Zöld fény villan, a férfi pedig holtan rogy össze. Lassan indulok meg hullája felé, majd egy kis sóhaj és végül tovább is haladok, betérve már az aulába és ez után nézek körbe, hogy vajon hol is lehet az, akit keresek. Remélem, hogy a megérzéseim most is jók, így indulok meg az első emelet felé, de ahogy felérek, rögtön elkap a rossz kedv.*
~ Demetorok! ~ *azok ellen az árnyjárásom se segít túl sokat, így hamarosan el is végzem a megfelelő varázslatot.* - Expecto patronum! *pálcámból fehér fény tör elő és egy nagyobb méretű macska jelenik meg, amely meg is indul a dementorok felé, így távolítva el őket az utamból, én pedig futni kezdek, így nézve meg a cellákat, amik mellett elhaladok, majd ekkor látok meg egy recepció féleséget, egyetlen mágussal, így pálcámmal már rajzolom is a kört és végül jöhet a ma tanult varázsige, legalább most láthatom, miként is néz ki ez a léggömb az ember fején.*
- Suffoco orbium! *a fullasztó vízgömb meg is jelenik, pont akkor, amikor kilépek a fal takarásából és bár észrevesz a mágus, már nincs esélye, térdre rogyik, a gömböt fogdossa, de sehogy se tud kiszabadulni, még a fejét is az előtte lévő asztalba veri, de én csak mellé lépek, megadva neki a kegyelemdöfést.*
- Stupor! *nem szándékozom végignézni a szenvedését és bár így is, úgy is meghal, legalább nem fogom látni a vergődését.*
- Nézzük csak a rabok listáját! *nem tudom, hogy a többiek hogy állnak, de majd kiderül, Werát biztosan meg fogom kérdezni, hogy hogy is sikerült neki ez az egész, én viszont a rabok listáját nézem végig és hamarosan már ki is szúrom a velem szembe vicsorgó boszorkány arcát.*
- 105-ös cella, megvagy! *örülök is magamnak, így patrónusom csinálja az utat, én pedig még 10 métert megyek, mire meg is találom a cellát, most már csak ki kéne juttatnom belőle valahogy. *
~ De hülye vagyok, biztos volt valami kulcs is. ~ *rohanok is vissza ahhoz a recepció féleséghez és kis kutakodás után meg is lesz az, amit kerestem, tehát egyfajta mágikus kulcs, ami a 105-ös cellát nyitja, de még felkapom a 104-es és a 106-os cella kulcsát is, de először a célszemélyét nyitom ki.*
- Ne támadjon, segíteni jöttem! *bár nem sokat lát belőlem, úgyis van olyan erős, hogy tudja, van itt valaki. Láthatóan meglepődik, de aztán biccent, így nyitom ki a másik két ajtót is, mire két férfi rab is kijön belőle.*
- Erre, jöjjenek! *bakancsom hangjaitól tudni fogják, hogy merre kell jönniük és mivel eléggé meg vannak kínozva, testük és varázserejük is gyenge, ezért szót fogadóan jönnek utánam.*
- Ki vagy te és miért segítesz? *hangzik is a nő szava, de én csak felsóhajtva rázom meg a fejem, amit valószínűleg továbbra se lát.*
- A Mysterioból jöttem és más nem számít. *viszont ahogy az aulához érünk, három mágust látok ott mászkálni, akik láthatóan intézkednek, észrevették, hogy a bejáraton betört valaki. Kezeim ismét X alakba kerülnek, majd már jöhet is a varázslat.*
- Ventus fervens! *széthúzom feléjük mutató kezeimet, így nemsokára már meg is érezhetik a szélpengék hatását. Kiáltozás hallatszik, vér jelenik meg mindenhol, de nem érek most rá sokáig, így miután mindegyik összeesett, már meg is iramodok a kijárat felé. Néhány dementor felénk tart, de a macska állja a sarat még.*
- Gyorsan, kifelé! *kiáltom, mire követnek is mindannyian, bár az egyik férfit egy mágus hirtelen kapja telibe egy átokkal, de vele már nem tudok tovább foglalkozni. Ahogy kijutunk az épületből, kézen ragadom a nőt – a másik rabbal most nem törődve -, és már el is hoppanálok vele, méghozzá egyenesen Párizsba. Most ez jutott eszembe és ott eleresztve egy sikátorba húzom. Megszüntetem az árnyjárást, tehát a két jelet a tű segítségével áthúzom egy-egy X-el, majd szuszogva, kimerülten a nőre nézek.*
- Itt el tud rejtőzni, amíg rendbe szedi magát, de nekem… nekem mennem kell. *lihegem az egyik falnak dőlve, mire hálásan biccent.*
- Úgy lesz, köszönöm a segítséged és egyszer még meghálálom! *ez után pedig már magamra is hagy, gyalog sétálva el tőlem. Szerintem rendbe hozza magát valahol, aztán tovább áll, de nekem itt már nincs több dolgom, így hoppanálok vissza a szakházamba, ahol fáradtan dőlök el az ágyamban, Vulpix pedig aggódva ugrik fel hozzám, édesen oda is bújva.*
- Megvagyok, csak elfáradtam… Kimerítő egy óra volt. *szuszogom, majd itt nyom el az álom néhány percen belül. A fürdés ezek szerint későbbre marad.*

//Köszönöm szépen az órát, nekem nagyon tetszettek a varázslatok, főleg a szeles, de igazán az óra végi gyakorlat jött be, nagyon élveztem a kijátszását, remélem, hogy neked is tetszik majd. //

Tárgy: Re: Pusztítástan tanterem 2013-03-15, 11:52 pm

* Lazás kis óra ez, de annál jobban tetszik, s most, hogy végre kipróbálhattam a szélpengék alkalmazását, még inkább felspanolt, hogy egy élesebb helyzetben is alkalmazzam. Viszket a tenyerem, mondhatjuk úgy is, és mivel el lett hintve agyunkban a bogárka, miszerint gyakorlat is lesz ma, így kivonva pálcám abból a bizonyos zsebből sétálok oda a többiekkel a tanárhoz, nózim alatt mosolyogva a favágás gondolatára, hogy most is, mint általában mindig, a szokásos módon jussunk el az új helyszínre. Érzem is az ismerős húzást köldökömnél, melyet már egy ideje megszoktam, tehát semmi gondom ezzel az utazásformával, de szemeim azért mint mindig, most is csukva tartom, s csak ha megérkeztünk, akkor nyílnak ki a zöld látószervek. *
- Banyek. * közlöm határozottan, nem, én még sosem jártam itt, de annál tájékozottabb vagyok, és azért az a jó pár, az épület körül keringő dementor sem piskóta. Remek.. bár nem fázom, él még a testmelegítés hatása, de akkor is, mintha enyhe remegés futna végig testemen, nem akarnék én ide kerülni, soha, de soha. Jó poén az innen való kiszabadulás, én egyelőre csak nyelni tudok erre egy aprócskát, de ahogy elkezdi mondani a küldetést, lassan arcára találnak szemeim, így veszem tudomásul a hallottakat. *
~ Szóval lényegesen kevesebb őr, dementor sok, mint mindig, és három fegyenc, aki a miénk. ~ * összegzem is magamban, mivel állunk most szemben, hát, nem lesz gyerekjáték.. nagyon nem úgy érzem, mintha az édességboltba kéne mennem cukrot lopni, ami után maximum egy ejnye-bejnyét kapok, vagy még azt se. S ahogy a képek is előkerülnek, szépen magamhoz veszem a sajátomat, jól retinámba égetve az arcot: kopasz golyófej, és nem kicsit rosszarc.. nem találkoznék vele egyetlen sikátorban sem, de ha most kiszabadítom innen, még az is megeshet, hálás lesz nekem ezért a cselekedetért. Persze másokra is lehet koncentrálni, ezt én értem.. hát, az majd elválik, szerintem. Na de biccentek, s részemről máris elfordulva a többiektől igyekszem nyitni egy nekroportált, legalább a bejutás legyen részben zökkenőmentes, ha pedig már ott vagyok, kizárt, hogy ne kerülnék galibába. Egyik tenyeremre szegezve kezem kaszabolom s össze azt: *
- Sectumsempra! * jelenik is meg az a bizonyos vágás ott, mi nekem most bőven elég, s így, kezeimet felemelve kezdem azokat lefelé ereszteni, miközben az igét magamban mondom, inkább többször, mint kevésszer. *
~ Portus morsus.. portus morsus. ~ * koncentrálok oda, nem nekroból vagyok a legjobb, ugyanakkor az életem a tét. S bár érzek némi gyengeséget, ahogyan létre jön a kapu, melyen át is lépek, belemenve ebbe a szellemszerű szürke, lebegős világba, máris így haladok előre, szinte suhanva lebegek el a kapuig, s azon át, el az őrök mellett, egész pontosan fejük felett, hisz kapásból nem a földszintet, hanem az eggyel fentebb lévő emeletet célzom be. S ahogy a falon áthaladok, vélhetően egy cellába érkezem, melyben egy nem gyengén megtört rab, ócska, cafatokra szaggatott ruhában ücsörög az ablaknál, ujjait görcsösen szorítja rá a rácsokra, de menekvés nincs, és erről beesett arca, szürke bőre, szeme és megjelenése is tanúskodik. Még mielőtt felfedném magam, ezen a síkon maradva egyelőre kukkantok ki a folyosóra, ahol két fekete ocsmányság járőrözik, embereket nem látok. Így vissza menve a cella egy sötétebb zugához járok el ugyanúgy, mint az imént, de sebem szerencsére még vérzik, tehát egy újabb nekroportál nyitásával lépek vissza a valós világba, nem kevés gyomorgörccsel. *
- Uram.. * szólítom meg halkan, mire ő már csak lomhán, lassan fordítja felém fejét. Ijedtség se látszik rajta, jól megszapulták már, de ahogy realizálja a helyzetet, élettel teli vagyok, a rácsokon belül, és nem bántani akarom, azonnal elkerekednek szemei. *
-Tűnj innen azonnal! Menekülj, míg kedves az életed.. vagy.. vagy szabadíts ki, vigyél magaddal! * élénkül fel lassan, az elméje már nem tiszta, de én csitítgatom, csendre intem, mire szerencsére elnémul, szót adva nekem. *
- Kiszabadítom magát.. de cserébe segít kivinni innen másokat is. Ezt az embert keresem.. tudom, hogy kicsi az esély, de nem látta? Nem rég hozták. * tolom az orra alá a képet, mire ő határozott nemet int, hogy is láthatta volna.. na de mindegy, most teljesen, hisz hirtelen fog el valamiféle rossz kedv, ő pedig a hátam mögé mutogat, belőlem pedig iszonyatos erővel kezd kiáradni a boldogság. Hirtelen fordítok hátat neki, s találom is szemben magam azzal a két dementorral, amelyek beférkőztek a cellába, s már szegezem is feléjük pálcám: *
- Expecto patronum! * ejtem ki a gyermeteg igét, s természetesen minden jó emlékem közül a legjobbra koncentrálok. Még mindig az öcsém az, ki életben tart, tehát ő lebeg lelki szemeim előtt, így elevenedik is meg pálcám segítségével az a bizonyos patrónus, melynek formája egy kisebb fajta medve, fene se tudja miért, a lényeg, hogy segítsen nekem. A dementorok menekülnek, a varázslatom erős, s azt hiszem, a rabok zaja éppen elegendő lesz ahhoz, hogy jó pár őrt ide tereljen.. galiba, ez kell nekem. A férfi nélkül hoppanálok át a cella túloldalára egyelőre, s ahogy oldalra tekintek cseppet kábán, máris emelem pálcám a felém rohanó feje irányába: *
- Suffoco orbium! * ejtem ki az igét, a megfelelő pálcamozdulatot követően, szóval óramutató járásával megegyezve, mire fején megjelenik a gömb, tehát kiiktatva. Ám a másik oldalról is rohan egy, kit gyorsabban intézek el: * - Avada kedavra! * gyilkolom is le hidegvérrel, így a legegyszerűbb, s csak most fordulok vissza a férfi cellája felé. *
- Deprimo! Gyerünk, kifelé, segítse ki a többieket is. * kiáltok rá, haladjon, innentől a menekülés az ő dolguk, nekem dolgom van, s mivel ez a folyosó tiszta, de valakik erőteljesen közelednek még, s a folyosó végén a félhomályban három alakot látok közeledni, pálcám azonnal a földre kerül, hogy karjaimat X-be vágjam: *
- Ventus fervens! * s tárom is szét karjaimat, feléjük mutatva a megfelelő ujjak mindegyikével, épp oly távolságra tárva karomat, mint ahogy az szükséges. A szélpengék máris megteszik hatásukat, a tömeg pedig csoportosul a folyosón, mire én már ott is hagyom őket, persze a varázseszközzel együtt, hogy annak vége felé rohanva egy újabb őrbe ütközhessem. * - Imperio! * reagálok gyorsan, félkört írva le pálcámmal, s máris azt gondolom, amit muszáj. Más egyelőre nincs itt, szóval enyém a pálya. *
~ Nem támadhat meg engem, mellettem dolgozik mostantól, tehát engedelmeskednie kell. Először is mondja meg, hol van ez a rab, aztán meg engedjen szabadon amennyit csak tud, és vigye ki őket innen, akár az élete árán is! ~ * tolom képe alá a fényképet, saját halálába hajszolva ezzel, mire azonnal bólogatni kezd, hogy végül a nyelve is megeredjen. *
- Ennek a folyosónak a túlsó végén, a legutolsó cella. De siessen, nemsoká ide érnek a többiek is. * int még óva, hát megköszönni nem fogom, de azonnal hátat fordítok neki, s át is verekedem magam a menekülőkön, hogy a cella előtt megállva egy ismét hatásos deprimoval szabadítsam meg az utat. *
- Magáért jöttem, ki kell vinnem innen. Majd később elmagyarázom, de most jöjjön, fogja meg a kezem. * tekintek felé, s mutatom is meg sebesen saját fényképét, melyen határozottan épebb, mint most, s talán ez elég is neki ahhoz, hogy ráfogjon kacsómra, én pedig szépen el is hoppanáljak innen, vele együtt, méghozzá Mystralba, a kikötőbe. Kevesen járnak már erre ilyenkor, és picit távolabb is vagyunk, tehát most már jöhet a magyarázat, aztán pedig ha minden kérdését megválaszoltam, amit tudtam, s fel is pakoltam egy épp kifutó hajóra titokban, egyenesen a Campusba megyek vissza. Gondolom nem lesz már mára semmi más, és nem cseppet ki is fáradtam.. talán az emelettel legalább szerencsém volt, és jó kis gyakorlat volt ez, és azt hiszem az adrenalint saját félelmemből merítettem. *

//köszi én is az órát, nagyon tetszett ^^ az anyagok is, meg a gyakszi is jó volt, ez különösen, Werára rá is fért szóval szuper volt, köszi még egyszer (://

Tárgy: Re: Pusztítástan tanterem 2013-03-15, 11:55 pm

*A magiszter még felel az Exortusos lány szavaira, úgy tűnik Azaria nagyon belehúzott kérdezősködés terén, de ez nem baj, mivel több fáradtságot is megspórol ezzel a fúnak, lévén nem kell feleslegesen kérdeznie. Azonban ahogy mindennek a végére érnek, nemsokára jöhet is az óra lezárása, azaz a küldetés, ahová hamar útra is kelnek. Miután megfogja a férfi karját, már érzi is a húzást, ami egyértelműen a már jól megszokott utazó módszerükre utal. Természetesen ez már rég nem okoz gondot neki, lévén ő maga is képes már rá, na de mikor megérkeznek, tekintete cseppet érdeklődőbb lesz felmérve a sötét, és magas, tekintélyt parancsoló, és mindezzel együtt utált épületet. Nem kell bemutatni neki, a családja révén hallott már az Azkabanról, talán pár rokona már meg is fordult benne. Szerencsére ez a "megtiszteltetés" őt magát még nem érte, s ha egy mód van rá rabként nem is kívánja hogy eljöjjön ez a pillanat. A küldetésük azonban ide vezet, legalábbis ahogy a magiszter megemlíti mit is kéne csinálni erre a következtetésre jut.*
-Akkor az elvek olybá tűnnek dugába dőltek, bár soha nem voltam az "elviekben" híve..*morogja hűvös hangon, miközben tekintetével felméri az épületet. Valóban áthatolhatatlannak tűnik, de mindenre van megoldás, csak türelem kell hozzá, és higgadtság.*
-Szóval nekünk kell megmenteni pár hátsót az esetleges elítéléstől.. Úgy tűnik hogy az iskolánk elmehetne szeretet szolgálatnak is.*húzza el a száját, bár ő is feketemágus, de valahogy mégsem érdekli mások sorsa, legyenek azok gazdagok vagy szegények, ha már olyan hülyék voltak hogy ide jutottak. Mindene esetre azért megvizslatja a lapot, miközben oldalra dönti a fejét.*
-Remélem megtalálom a sok anyaszomorító között... De kijutni már nem segítek nem vagyok én mankó..*morogja, kelletlenül, láthatóan jobban szeretne egyszerűen csak mészárolni, de hát ha ez a feladat, akkor ez a feladat. Nemsokára azonban elő vesz egy tőrt, amivel megvágja a kezét, végül pedig felemelve a kezét, kimodnja az igét.*
-Portus Morsus*mondja ki, miközben a kéz lassan lefele ereszkedik, s ha létre jön a nekroportál, rögtön meg is célozza vele a középső szintet. Nem tudni hogy ezen védelmek a holtaktól is védenek, de legalább a dementoroktól, és más egyébb lényektől nem kell tartania ameddig itt van bent. Ha minden jól megy a holt síkon átsuhanva nemsokára a második szintre is kerül, ahol egyenlőre még nem jön ki a portálból hanem lassan körbe tekintve a célpontot kezdi keresgélni.*
-Megvagy... de előbb azt hiszem csapok egy kis zajt..*mosolyodik el, végül kezei ismételten a magasba lendülnek, s egy ige hagyja el a száját.*
-Portus Morsus*mondja ki, s megnyitva a kaput ki is lép rajta, ismételten a való világba. Tudja hogy harc nélkül nem juthat át, főleg, mivel rögtön két őr is felbukkan, az egyik folyosó árnyékából, akik nem restek átkokkal sem támadni őt.*
-Fene essen belétek.*vetődik félre, keresve fedezéket, miközben egy pillanatra még kikukkantva felméri az ellenség számát.*
~Kettő... ez még legyőzhető..~*vesz mély levegőt, a következő pillanatban pedig pálcáját elővéve egy másodpercre kihajolva a fedezékéből,célba is veszi az egyik aurort.*
-Avada Kedavra..*mondja ki a halálos igét, ami ha minden igaz telibe is talál, ám megvárni már nem várja meg, hogy ezt lássa is, ugyanis a másik nem törődve a társával tovább folytatja a támadást, eltalálva a vállát, amin egy elég mély seb is keletkezik.*
-Fulladj meg te szerencsétlen..*préseli ki az ajkaiból fájdalmasan, de nem vár arra, míg a másiknak ötlete támad, pálcáját a feje felé irányítva, az óramutató járásával megegyezően meg is rajzolja a kört, majd ezután jöhet az ige.*
- Suffoco orbium..*mondja ki, s ha minden igaz a vízgömb meg is jelenik a férfi fejénél, aki hirtelen lepődve meg vesz levegőt, ezzel nyelve vizet. Láthatólag most eléggé nagy bajban van, próbálja megszabadítani magát a gömbtől, de mind hiába. A fiú erre csak rátesz mikor futva közeledve hozzá egy térdessel még gyomorszájon is rúgja, a következő percben pedig már a fogva tartott cellájához szökken. A fiú eléggé fiatal, kora ellenére nem tudja Mordred mi a francért került ide, rossz helyen árult fagyit?.*
-Menj hátrébb...*morog rá, pálcáját a zárra szegezve s ki is mond egy egyszerű, de talán hathatós igét, ami talán kinyitja.*
-Deprimo..*mondja ki, s ha a fickó már szabad megragadva a karját maga felé húzza. PErsze nem úgy ahogy a nőket szokták, csak ösztökélve hogy kövesse.*
-Te meg ki a fene vagy és miért?*kezdené el, De Mordred egy morgással szakítja félbe, a készülni való mondandót is.*
-Maradj a hátam mögött, és ha meg mersz sebesülni, vagy véletlen megölnek, készülj rá hogy felélesztelek, és addig kínozlak ameddig abba nem döglesz bele.*morog rá, láthatólag hűvös, kíméletlen hangon. Ekkor azonban a közelgő lépcsőről ismételten őrség közeledik, méghozzá egyre több.*
~Na már csak ez kellett~*teszi X alakba a kezeit, a következő pillanatban pedig már a nemrégen tanult ige is elhagyja a száját.*
-Ventus fervens.*mondja ki komor hangon, majd szétrántva a kezeit, mutató és középső ujjával eleinte csak az első embert veszi célba, majd nemsokára rá, szét is húzza a karját , remélve hogy a szélpengék a többiekkel is végeznek. Bizony nem hagyja abba ameddig nem marad pár húscafat az ellenfélből. Mikor ismét szabad az út kissé mély levegőt véve engedi le a kezét.*
~Ha még párszor el kell ismételni kimerülök.. kéne egy kis pezsgés ide...~*nézi pár pillanatig a többi cellát, végül pálcáját egymás után feléjük illesztve jópár cellánál ugyan az az ige hangzik el a szájából.*
-Deprimo, Deprimo , Deprimo..*takarékoskodnia kell az erejével, ezért is használ ilyesmihez alap varázslatokat. Ha pár cellát megnyitott, komor, és hűvös hangján el is kiálltja magát.*
-Rabok... Mindenki akit, a minisztérium ármánykodása zárt ide, most szabadok vagytok, törjetek ki innen, vegyétek el fogva tartóitok pálcáit, és álljatok véres bosszút azért amiért ide vetettek titeket... A kiút ott van, de nektek kell megvívni a harcotokat.*mutat is előre, a lefelé menő lépcsőkhöz, hangja pedig elég hangos, és harsogó hogy mindenki észre vegye őt. Ha minden igaz a rabok a saját érdekükben hallgatnak a szavára, ő azonban még mindig fogja a megmenekítendő fickó karját, s behúzza magával az árnyékba.*
-Mindketten meghalunk, te őrült..!*rivall rá a kiszabadítandó, de többet nem szól, ugyanis Mordred tenyere, elég hamar éri el a száját, amit be is töm vele.*
-Maradj, és kussolj... ezen az istenverte helyen nem csak mágusok hanem dementorok is vannak, kellettek a csalik, hogy észrevétlen elhúzzunk innen.*Még alig mondja ki e szavakat, nemsokára jó pár ember húz el mellettük a folyosón, s csak a sötétnek köszönhetik hogy még nem vették észre őket. Mordrednek azonban éppen elég volt a dolog, így megmarkolva a másik karját, mégjobban hopponálásba is kezd, s ha minden jól megy pár száz méterre a börtöntől érnek földet. Hogy mi lett a többi rabbal, amire Lucius kérte, hogy ha lehet többet is szabadítsanak ki? Nos, ha elég ügyesek kijutottak, ha nem akkor Mordred elkönyveli háborús veszteségnek.*
-Én ennyit tettem, most pedig tűnj el, ezek most eléggé el lesznek foglalva a többi rabbal, főleg hogy nem csak te lettél kiszabadítva..*morogja oda szót sem hagyva neki, a következő pillanatban pedig ismételten eltűnik, vissza térve a Mysterioba, ahogy a magiszter kérte tőlük.*

//Köszi az órát nagyon - nagyon élveztem Very Happy

Remélem nem lesz benne sok hiba, így a vége felé rohangálnom kellett, mert itthon történt egy s más, na de azért próbálkoztam Smile

A gyakszi nagyon jó volt, és a két vari is, ami közül a második kiváltképp Very Happy

Gratu //

» Rítusmágia tanterem
» Pyromágia tanterem
» Terramágia tanterem
» Káoszmágia tanterem
» Démonológia tanterem