Mona Braxton

Előtörténet:
Egy kis Svéd városban születtem és 1992. december 27- től az ottani árvaházban nevelkedtem. Fogalmam sem volt miért kerültem ide és sajnos az árvaház sem rendelkezett több információval, azt mondták valószínűleg szerelemgyerek vagyok, aki nem kellett a szüleinek. Kisgyerekként nagyon zavart a tudat, hogy nem kellek senkinek, főleg nem a saját szüleimnek, de aztán rájöttem, hogy ez nem is akkora gond, ők sem kellenek nekem, ha én sem kellek nekik. A legtöbb árvaházi társammal ellentétben én nem vagyok félénk és visszahúzódó gyerek, sőt ami azt illeti, lelkes nagyszájúnak mondanám magam. Egy igazi vadmacska rejtőzik bőröm alatt. Ez a vadság megjelenik a személyiségemben és a stílusomban is. Nem féltem kiállni a gyengébbekért, harcolok az igazamért és az sem zavar, ha valaki nem kedvel, hisz a jaguár magányos ragadozó. Szeretek társaságban lenni, de szükségem van magántérre is, sőt inkább azt mondanám, hogy inkább vagyok többet egyedül, mint, hogy állandóan nyüzsögjön körülöttem valaki. Igyekszem a komolyabb helyzetekben megőrizni hidegvéremet és számolni a következményekkel, kockázatokkal. Nem mondanám, hogy stratégiában jó vagy, sőt inkább mindig csak a következő lépést tervezem meg, utána meg lesz, ahogyan lesz.
Sűrűn keveredtem verekedésben, ugyan is nálunk az árvaházban nem divat érvelni, előbb jár az ököl, mint a száj, így elkezdtem elsajátítani a boksz tudományát. Nem űztem a sportágat versenyszerűen, mert az árvaház nem állta az indulási díjakat, de sose bántam, mindent a saját kedvemért csináltam és nem azért, hogy fitogtassam az erőmet. Míg edzettem alakom sokat formálódott, hosszú, csontos végtagjaim átalakultak, izmok ragadtak rá, ezzel megadva szerintem számomra a tökéletes külsőt. Azóta is büszke vagyok alakomra, rendszeres heti mozgással és vegetáriánus étrenddel őrzöm meg külsőm.
Az árvaházban nagyon kevés igazi barátom volt, sőt igazából csak két darab. Első barátom Nala volt. Nagyon csendes visszafogott leányzó, mindig ott ült a sarokban és építőkockázott. Csöndes magánya és a belőle áradó nyugalom vonzott hozzá. Eleinte csak csendben játszottam mellette, majd beszéltem, aztán egyszer csak megszólalt és elkezdett feloldódni mellettem. Évekig nagyon jóban voltunk, sőt még a mai napig úgy gondolom, hogy Ő a jobbik felem. Azonban barátságunk megszakadt, amikor egy család kiválasztotta Őt és elvitték az árvaházból. Nagyon szomorú voltam elvesztése miatt és tombolt bennem a harag. amit a külső tényezőkőn le is vezettem. Akkor történt az is, hogy az árvaházba egy nagyon öreg vénszipirtyó került vezetőnővérnek. Egyáltalán nem voltam neki szimpatikus és egy-egy dührohamom után megfogott, felvitt a toronyba, ahol láncra vert, majd ott hagyott. Hiába küzdöttem semmin nem változtatott, azonban hiába nyugodtam le a büntetések csak folytatódtak, sőt egy idő után már kínozni is kezdett. Nem tudom miért kezdte el ezt az egészet, de egyre brutálisabb volt, szerencsére végre valakinek feltűnt. Bruno lett a második barátom és egyben az utolsó is az árvaházban. Nem emlékszem már pontosan, hogyan is ismerkedtünk meg, de azt hiszem egy verekedés során, viszont azt a napot soha nem felejtem el, amikor megmentett. Megint lejött értem a banya és minden tiltakozásom ellenére elrángatott magával, azonban Bruno utánunk szökött és kiszabadított láncaimból.
Vele is évekig barátok voltunk, amikor hirtelen minden megváltozott, egy napon nagyon különös levél érkezett hozzám. Nem ismertem a levél feladóját, de tetszett szögletes írásmódja és az, ahogyan összevissza megpróbálja a tudtomra adni, hogy Ő nekem a rokonom. Teljesen összezavart levelével, de elég hosszan ecsetelte ahhoz, hogy végre megértsem. Luke nekem a nagybátyjám, anyámnak a bátyja. Bocsánatot kért, hogy eddig nem beszélt velem, de állítása szerint még csak most talált meg, azonban nem ez volt a legmegdöbbentőbb hír, amit a levélben közölt. Ugyan is azt mondta, hogy én varázsló vagyok. Itt elbizonytalanodtam a levél hitelességében, de aztán folytatta, sőt mellékelt még egy levelet, amin a feladó más volt, nem egy személy, hanem egy iskola, méghozzá a Mysterio feketemágus képző. Mivel Ő a közeli szigeten lakik és tud az iskola jó híréről, ezért ezt az intézményt javasolta nekem. Kicsit meg voltam döbbenve, hogy én és a fekete mágia, hisz én nem vagyok gonosz, de aztán rájöttem, hogy attól, hogy fekete mágiát használok, még nem vagyok gonosz. Sokat hezitáltam a döntésen, nem akartam Brunót magára hagyni az iskolában, de Ő is mondta jobb nekem, ha megyek, majd valahogy felvesszük a kapcsolatot, így fogtam a kevés cuccomat és beiratkoztam a varázslóképzőbe.



Kinézet:
Izmos testalkata van, amire igen büszke és ez látszik is, mert egyéni tervezésű ruháin igen csak nagy területen látszik ki szépen megformált alakja. Bőre természetes színű, inkább fehérebb, a nap nehezen fogja meg. Puha védőrétegét több helyen sebhelyek borítják, amiket még az árvaházban szerzett. Köldökében piercing található, illetve egy fél felsőtestét borító sárkányos tetoválás.
Hosszú derékig érő haja általában kibontva terül el hátán, de szívesen hordja változatosan felkötve vagy befogva. Arca nem tökéletes, sőt lehet, egyesek aránytalannak találják vastag ajkai miatt, amiket rúzzsal hangsúlyoz. A világot apró citrinsárga tekintetén keresztül vizsgálja.

Jellem:
Vadóc természetű svéd lány. Optimista, szabadságra és függetlenségre vágyó, aki állandóan új tapasztalatokat és célokat keres. Olykor fanatikus, türelmetlen és rebellis, de sosem haragtartó. Előfordul vele, hogy túllő a célon, és "le kell hozni" a valóság szintjére. Barátságos, szeret társalkodni. Heves természetű, de azt nem lehet róla elmondani, hogy hirtelen haragú vagy indulatos lenne. Nem agresszív természet, de inkább féljenek tőle az emberek, mint lenézzék. A kegyetlenkedésen kívül jobban talán csak azt utálja, ha valaki használja a vezeték nevét így bemutatkozásnál is csak keresztnevét említi. Nagyon határozott, ösztönös, szenvedélyes és törekvő, gyakran nem az eredmény elérésére koncentrál, hanem csak önmagáért a cselekvésért cselekszik. Szereti a kihívásokat, bátran vállal kockázatot. Semmi sem nyomasztja jobban, mint az "állóvíz" és a tehetetlenség. Benne van a harci szellem, szüksége van a versenyhelyzetekre, a megmérettetésre, amelyek során mindig nagyon egyenesen, nyílt lapokkal játszik. A függetlenség és az önállóság nagyon fontos számára. Nagy energiákkal és akaraterővel rendelkezik. A kezdeményezésben kétségtelenül ő a legjobb. Kalandvágya, bátorsága, gyors észjárása és optimizmusa miatt igen népszerű a baráti körében. Szeret kacérkodni a férfiakkal bátran dobja bele magát az éjszakába, de ha párt választ magának lojális marad, bár a flört így sem maradhat el.


Itt eltöltött évek:

Eleinte aggódtam, hogy hogyan is fog hozzám illeszkedni a fekete mágia, de szerencsére ez a való életben nem okozott gondot. Ugyan kezdetekben idegenkedtem a bogaraktól, a hulláktól az erőszaktól, de hozzászoktam és most már a részemmé vált. Mindenkiben van egy kis gonosz én pedig hagyom had garázdálkodjon. Szerencsére barátokat is sikerült szereznem, ugyan közeli barátom most sincs sok, de Alinox-szal remekül összebarátkoztunk, akivel egy szobába osztottak be, az Exortus házhoz. Úgy gondolom tökéletes választás volt számomra, hisz minden tulajdonságom tökéletes passzol a házhoz. Ugyan az első év vizsgái nem mentek zökkenő mentesen végül a sok gyakorlás és Alinox segítsége meghozta az eredményt és átmentem spirituális ismeretekből.

A második év is izgalmasan telt. Kedvenc részem mai napig a másodikos létben a famulus megteremtése. Imádom Naginit és tökéletes társ számomra. Luke-kal is közben összeismerkedtem, jóban vagyunk bár sokáig tartott mire megszoktam szétszort természetét. Segítettem neki kipofozni a lakást így most már ott is van egy szobám. Ugyan ebben az évben megtaláltam kedvenc tantárgyamat a pyromágiát, sőt még az is kiderült, hogy a terra sem megy olyan rosszul, itt kezdett el megmutatkozni az elemekhez való vonzalmam.
Azonban ebben az évben a legnagyobb esemény Bruno megérkezése. Nem gondoltam volna, hogy legjobb árvaházi barátomat még egyszer, viszont látom.

A harmadik év bonyolultabb volt, mint gondoltam. Kineveztek Sentinelnek, amire mai napig büszke vagyok, tovább tudtam sajátítani az elemekben való jártasságomat és találtam még egy nagyon érdekes tantárgyat a metamorf mágiát. Sok újdonságot jelentett számomra a harmadik évfolyam, ezért úgy "döntöttem", hogy megismétlem. Nem vagyok rá büszke, de így legalább szerelmemmel Brunoval együtt iratkozhatunk be az egyetemre. Igen-igen mi közben összejöttünk, de a fiú ügyeket a kíváncsiskodóknak, majd személyesen elmesélem. Gondolom senkit nem fog meglepni, hogy az egyetemi szakok közül az Elemistát választottam, hogy még jobban jártas legyek azokban a mágiákban amik szerintem a legközelebb állnak hozzám. Az egyetem számomra egyben egy új korszakot is jelent, ezért vezetéknevet változtattam és a Braxton név büszke tulajdonosa vagyok.