Mona Braxton privát világa

Tárgy: Mona Braxton privát világa 2014-01-31, 11:25 pm

Mona szobája pont olyan színes, mint egyénisége. A falon solféle dekoráció megtalálható, tükrök, képek, poszterek, bakelitlemez mindenféle színes dolog. Itt egy kis ez lóg, ott egy kis amaz, néhány állomfogó, pár színes lampion, szivárvány, idézet, rongydarab, szinte bármi elképzelthető, ami hirtelen megragadta a leányzó figyelmét. Számára semmi sem lehetetlen. Az ággyal szemben égósorokból kirakott fa is található, aminek fénye sötétben szépen bevilágítja a szobát. Természetesen a könyvek és a könyvespolcis helyet kap, mint azt már megszokhattuk azok sincsenek szépen sorban. Dölnek, fekszenek, hasalnak, lógnak éppen ahogy helyet találtak maguknak. Szanaszét hever mindig pár cipői, ide oda elpakolva az ékszerek, körömlakkok. Azonban nem csak a lánynak vannak cuccai famulusának is szorított helyet. Van egy hatalmas fekvőhelye, ami azért ilyen nagy, hogy maci formában is kényelmesen elférjen. Kaparófa, megrágott kézilabda, összevissza gömbölygetett gombolyag, megtaposott műanyag hordó mind-mind a maga éppen kiejölt helyén van útban.

Tárgy: Re: Mona Braxton privát világa 2014-01-31, 11:37 pm

//NRT: Mona és Bruno – 2014.01.31.//

Az utolsó simításokat végzem a szobámon a Csatamágus szakházba. A mai nappal én is kiköltöztem a Campusra, és bár nem volt bajom azzal, hogy osztoznom kell a szobán másokkal, de örülök, hogy most egyedül uralom a helyiséget. Don is hamar megtalálta a helyét a szoba egyik sarkában, és mint mostanában szinte mindig, alszik, nem is zavarom. Öltözetem fekete melegítőnadrág, fehér rövid ujjú póló és fekete kapucnis felső, a kapucni most nincs a fejemen. Hajam kicsit össze-vissza áll, mert délután mostam meg, és hülyén száradt meg, de nem érdekel, nem vagyok az a fajta srác, aki órákat szenvedne azért, hogy minden hajtincse tökéletesen álljon. Most még rend van a szobában, de pár nap alatt belakom, és mivel nem vagyok rendmániás, ezért máshogy fog kinézni mondjuk egy hét múlva. Viszont most, hogy az utolsó ruháim is a szekrénybe kerültek, ideje, hogy meglepjem Monát. Már jó ideje egy párt alkotunk, ami részben furcsa is, mert anno egyikünk se gondolta, hogy ilyen fordulatot vesz az addigi baráti, szinte már testvéri kapcsolatunk, másrészről meg jó, mert ő hoz némi fényt és pezsgést az életembe, bármilyen nyálasan is hangzik ez most. Ő sajnos egy másik szakházban van, így sportcipő kerül a lábamra, felteszem a kapucnit a fejemre, felveszem a fekete kabátomat, majd fogva a meglepit a lánynak elindulok az Elemista szakházba, ott pedig megkeresem a szöszi szobáját. Mielőtt bekopognék, hallgatózok kicsit, hogy van-e mozgás a szobában, és motoszkálást hallok, szóval nincs afelől kétségem, hogy bent van. Határozottan koppantok párat az ajtóra, majd várok, hogy az kinyíljon. És hogy mit lát Mona, ha ajtót nyit? Engem egy nagy üveg Jägermeister és két behűtött feles pohár társaságában. Tudom, hogy ez az ital az egyik kedvence, én is az vagyok, szóval valószínűnek tartom, hogy örülni fog, ha meglát.

Tárgy: Re: Mona Braxton privát világa 2014-02-01, 2:12 am

//NRT: Mona és Bruno – 2014.01.31.//

Lelkesen pakolászom a szobámat, már minden a helyén van, így már csak a dekoráció van hátra. Nagyon lelkes vagyok, pedig ez már a harmadik nap, hogy a szobámat csinosítgatom. Nekem természetesen a hatalmas rendetlenség fel sem tűnik, úgy mozgok a földön heverő kacatok közt, mint ha itt sem lenne. Most már az égőfa is a helyén van, Nagini ágya is elérte a végső helyét, a könyveim is kezdenek végre a polcra kerülni, még egy álomfogónak keresnem kell helyet, a bakelitlemez már a falon, ezt a kitűzőt még feltűzöm a függönyre, ezt a fürdőszobába ragasztom. Nagini egyik játékát arrább rúgom, majd az ajándékot bedugom az ágy alá. Előveszek még egy párnát, majd az egyik karkötőmet felakasztom valahová. Ezt a plüsst a polcra, ezt a fogasra és ennek a dzsekinek is ott a helye nem a padlón. Sürgök, forgok és érzem, hogy telitődök energiával. Gyújtok egy illatgyertát, had legyen még otthonosabb a szoba.
- Zsálya, szeretem az illatát. – Simogatom meg éppen zöld gombolyagját kergető macskámat. Ő sem bírja már nyugalommal nézni, hogy én itt rohangálok.
- Mindjárt a végére érek ám. – Mosolygok rá, majd székre állva a plafonra is ragasztatok ezt-azt. Kiterítek még egy szőnyeget, majd dobok pár pokrócot az ágyra. Pár cipőt még arrébb lökdösök csinálok még egy kis helyet ennek a dísznek és lám készen is vagyok. Lehuppanok az ágyra fehér laptopom mellé, hogy megnézzem jött e valami új üzenetem ám ekkor kopogtatnak az ajtón.
- Vendégünk van! Vajon ki az? – Szólalok meg izgatottan, amit biztos a várakozó is hallhat.
- Megyek! – Szólok ki hangosabban, majd összecsukom a laptopot, bedugom a párna alá, bebújok mamuszomba és már is széles vigyorral nyitok ajtót. Fogalmam sincs kikereshet ilyenkor, de amikor meglátom, hogy Bruno az ajkaim egészen a fülemig érnek.
- Maciiii! – Visítom, hogy hallja mennyire örül neki mire végre kiszúrom, hogy mi is van a kezében. Vigyorogva nyomok neki egy nagy puszit, majd karjánál fogva beljebb húzom.
- Szobaavató buli! – Lelkesedem azonnal, majd mutatom neki, hogy pakolja le a cuccot ahova tudja, miközben én a kis magnómon teszek be valami zenét. Ezután a nyakába ugrok és boldogan megszeretgetem.
- Imádlak, remélem tudod. Te vagy a nap legjobb ajándéka. – Nagyon lelkes vagyok, boldog és pörgök. Régen láttam és most végre saját szobám van, ahova ő is bejárhat. Sok-sok puszival és csókkal halmozom el, mire végre ihatunk.
- Mielőtt bemelegszenek a poharak. – Nyomom őket a kezébe, majd már is tele töltöm őket. Koccintásra emelem poharam, jöhet a hajtás és már is csattan még egy puszi Brunonak.

Tárgy: Re: Mona Braxton privát világa 2014-02-02, 12:39 am

//NRT: Mona és Bruno – 2014.01.31.//

Végeztem a költözéssel végre valahára, nem igazán szeretek pakolni, de legalább most már vége az egésznek, most már jöhet a pihenés, persze mindezt a suli mellett, merthogy az egyetem tanulással is jár. De most se a tanulásnak, se a pihenésnek nincs itt konkrétan az ideje, most a szórakozáson a sor, így át is baktatok szépen az Elemista szakházba, hogy szobájában meglephessem a kis Szöszimet. Be is kopogok a szobájába, és kedvenc italát is magammal hoztam, kérdés, melyiknek fog jobban örülni. Türelmesen várok az ajtó előtt, és hallom is, hogy Mona kiszól, hogy mindjárt jön, és hamarosan tényleg nyílik is az ajtó, és a Szőke Ciklon is megjelenik a küszöb másik oldalán, és egy hangos visítással köszönt, mi kicsit fájdalmas fülem számára, de azért örülök, hogy ennyire örül nekem.
- Oké, hogy boldog vagy, hogy látsz, de biztos az a legjobb módja ennek kimutatásának, hogy megsüketítesz? Báár lehet még jól is járnék, mert akkor nem kéne hallgatom, mit beszélsz… hmm csábító, sikíts még egyet a fülembe légyszi! – viccelődök vele, és tudhatja, hogy nem gondolom komolyan, hisz mosolygok, a jókedve szinte azonnal átragadt rám. Beljebb lépek, és leteszem az italt, majd leveszem a kabátomat is, és a cipőmet is, nem szeretném összesározni a szobát, eközben Mona zenét kapcsol.
- Bizony, szobaavató buli. Gondoltam inkább átjövök, minthogy áthívnálak, az én szobámban nincs semmi extra, viszont te ügyesen berendezted, nagyon Monás. Tetszik. – ismerem el a munkáját, ami biztos nem két perces volt, és hogy ezt ne csak szavakkal dicsérjem, magamhoz húzom, picit leállítva a pörgését, és megcsókolom, és ebben benne van az, hogy milyen ügyes volt a szobával, és hogy milyen fantasztikus lány alapjáraton is.
- Igen tudom, bár még mindig nem értem, hogy érdemelhettem ki egy ilyen lány imádatát, mint te. – rázom meg a fejem mosolyogva, és nem csak ő ad nekem puszikat, én is adok neki természetesen. Aztán az ital ideje is elérkezik, Mona szépen ki is tölti a felespohárba a Jäger, majd a koccintás után szépen le is húzom egy szuszra, mi kellemesen égeti belsőmet.
- És, egyébként mi újság, történt veled valami érdekes az elmúlt néhány napban, amíg nem találkoztunk? – kérdezem a szöszitől, miközben most én veszem magamhoz az üveget, és szépen ki is töltök 4-4 cl töményet, majd Mona felé nyújtom.
- Egészségedre! – mondom, majd a fekete ital követi az előzőt a gyomromba. – Remélem ettél eleget, mert ennek az üvegnek ma este el kell fogynia. – közlöm a másikkal, és ha ellenkezne, hát megvan a módszerem, hogy meggyőzzem.

Tárgy: Re: Mona Braxton privát világa 2014-02-15, 1:38 pm

//NRT: Mona és Bruno – 2014.01.31.//

Azonnali lelkesedésem Bruno megjelenése miatt szerintem teljesen érthető, hisz oda meg vissza vagyok érte, elvégre Ő az életem szerelme, legalábbis valami olyasmi. Nem szeretem ilyen nagy vonalakban kijelenti a dolgokat, hisz még bármi változhat, illetve lehet, hogy a nagy öröm rosszat vont maga után és a végén még túl korán elveszik tőlem. Akkor viszont megszakadna a szívem, fogalmam se lenne mihez kezdenék az életben, biztos beletelne egy csomó időbe mire összeszedném magam. De ez most nem is annyira lényeg, az a fontos, hogy tudnia kell, nekem jelenleg Ő a világ közepe.
- Te kis mócsing! – Háborodok fel, majd nem kímélve őt beleöklözök a vállába. Rendesen jár gyúrni, úgyhogy nem sajnálom adok az ütésnek egy kis kakaót had fájjon. Közben mind a ketten beljebb osonunk az ízlésesen rumlis szobámba. Cipő, kabát, zene, minden ami a jó hangulathoz kell. Nem mintha mi ketten nem tudnánk hasznosan elütni az időt, nem, az egyáltalán nem jellemző ránk.
- Köszönöm szépen. Minden egyes kis mütyürt kézzel tettem fel, egyáltalán nem használtam varázslatot, úgyhogy jó sokáig elvoltam, de nagyon élveztem minden percét. Csempésztem bele azért egy kis Brunót is. – Dicsekszem egy kicsit, majd arra a sarokra mutatok az ágy mellett, ahol közös képeink találhatók. Meg a szoba egyik falán, Brunotól lopott egyik pólója is ki van feszítve, amit sokáig pizsamának használtam, de úgy gondoltam ez méltó hely neki. Munkám minden elismerése egy csókban zsúfolódik össze. Tudom, hogy Bruno nem a szavak embere, de tetteivel minden kifejez. Sose hiányzott, hogy szép szavakkal babusgasson, hisz egy-egy érintésével mindent elmond, amit tudnom kell.
- Szerintem egyáltalán nem érdemelted ki. – Nyújtom ki rá nyelvem mielőtt puszi áradattal halmoznám el. De ha már itt van ez a finom ital és a poharak is gondosan elő lettek készítve, akkor talán használni is kéne. Mindent elő is veszek, majd a kitöltött italokkal koccintunk egyet mielőtt belsőnek marná jólesően.
- Megint beteg lettem, kitört rajtam a vásárlóláz, úgyhogy egy kis boltba járással kikúráltam magam. De most nem ruhákat vettem. – Vigyorodom el szélesen, majd nyomok egy puszit az arcára mielőtt felállnék.
- Arra gondoltam, hogy famulusmat is kényelembe kéne helyezni az új helyen ezért vettem neki egy nagy maci ágyat. Egy macskaházat, kaparófát, gumiabroncsot. – És ezek mind-mind láthatja is a szobában. A gumi abroncs hallatán Nagini is belelkesedik, majd szájába véve Bruno lába elé teszi, hogy megmutassa megcsócsált szerzeményét.
- De persze gondoltam Donra is. – Húzom ki az ágy alól párom famulusának fekhelyét. Tudom, hogy Don milyen kis negatív, de hátha ezzel bevágódom nála. Bruno pedig egy újabb pohárral kínál, amit el is fogadok. Szeretem ezt az italt és szerencsére jól is bírom az alkoholt, úgyhogy nem kell aggódnom.
- Neked is hoztam ajándékot. – Veszem elő a fiúkból a kis fekete apró szütyőt, amiben valami csörög. Brunonak adom, érezheti, hogy nem túl nehéz. Ha kinyitja akkor egy kulcsot talál illetve egy vasmacska alakú kulcstartót.
- A kulcs a szobámhoz van, hogy bármikor át tudj jönni. A vasmacska, pedig egy amulett, ami az irántad érzett szerelmemet és hűségemet fejezi ki. Ha hiszel benne akkor mágikus. – Minden bizonnyal tudja miről van szó, hisz nem kevés tudásanyaggal rendelkezünk spirituális téren.

Tárgy: Re: Mona Braxton privát világa 2014-04-02, 8:43 pm

//NRT: Mona és Bruno – 2014.01.31.//

Mona elég hangosan jelzi örömét, hogy láthat, kicsit bele is fájdul a fülem, és nem is állom meg, hogy ne cukkoljam egy kicsit, amiért meg is kapom a „büntetésemet”.
- Ezt nevezed ütésnek? Meg se éreztem, gyúrjál még egy kicsit ha tényleg fájdalmat akarsz nekem okozni. – húzom az agyát tovább, de titkon azért meg kell hagyni, azért volt erő az ütésben, erősebb a leányzó, mint amilyennek elsőre tűnhet, de nem fogom én simogatni az egóját most, bármennyire is szeretem. Időközben beljebb megyünk a roppant Monás szobába, és a szöszi zenét is kapcsol, hogy meglegyen az alaphangulat. Meg is dicsérem a berendezést, mert tényleg elég tetszetős lett, az én szobám ehhez képest úgy néz ki mint egy börtöncella, de ettől függetlenül biztos lesz olyan alkalom, mikor nem én jövök át az Elemista szakházba, hanem Mona jön a Csatamágusba. Mikor mondja, hogy csempészett egy kis Bruno-t a szobába, odanézek, amerre mutat, és ki is szúrom a közös képeinket, amik az idők során készültek, és meglátom az egyik pólómat is.
- Te kis boszorkány! Kerestem ezt a pólómat, azt hittem a mosásnál hagytam el, ennek ellenére végig nálad volt? Na szép… - mondom tettetett felháborodással és játékosan meg is lököm a szöszit. Persze a puszik és csókok is elengedhetetlenek, ha együtt vagyunk, ilyenkor azért igényeljük a törődést a másiktól. Mona nagyon jól tudja hogy én nem az a lelkizős típusú srác vagyok, aki romantikus versekkel lepi meg és szerenádozik neki, ennek ellenére mégis működőképes a kapcsolatunk immár több mint másfél éve, lassan kettő. Durva belegondolni az egészbe, hogy már ennyi idő eltelt azóta a bizonyos svédországi utazás óta, ami elindította ezt az egész „lavinát” a kettőnk kapcsolatában. Akkor nagyon utáltam az egész helyzetet, de azóta úgy gondolom, hogy az volt a legjobb hiba amit életemben elkövettem.
- Na szépen vagyunk… - játszom el a sértődöttet, de aztán a puszik kiengesztelnek, és már csúszik is le az első kör ital. A következőkben hallgatom Mona kis monológját, hogy mennyi mindent vett, és barna szemeimet mindig az adott tárgyra irányítom, hogy láthassam is a szerzeményeit. Mikor látom, hogy mit hoz nekem Nagini, kicsit megsimogatom a fejét, de aztán visszahúzom a kezem. Nem vagyok az a macskás típus, de Mona famulusát elviselem, már csak a lány kedvéért is.
- Nem hiszem, hogy Don túl sok időt lenne ebben a szobában, de az ő nevében is köszönöm, majd elmondom neki, hogy mit kapott tőled. – mondom mosolyogva, amikor Don ajándéka is előkerül az ágy alól. Mertix, szóval nem az a játékos, barátkozós fajta, de nem is kéne nekem egy Lirhil vagy hasonló, tökéletesen megvagyok a pápaszemes medvémmel, de néha azért nekem is az agyamra megy a makacsságával. Újabb kör jéger csúszik le a torkunkon, aztán kiderül, hogy Mona nekem is kedveskedett valamivel, én pedig érdeklődve nyitom ki a kis dobozt, amiben egy kulcsot találok, mire elmosolyodom.
- Köszönöm szépen. És ha azt mondod mágikus, akkor hiszek benne. – mondom, majd közelebb húzom, és egy puszit nyomok a szájára köszönetképpen.
- Ha már a kulcsoknál tartunk… tessék, ez a te saját kulcsod az én szobámhoz. – húzom elő a pulcsim zsebéből a kulcsot, ami nem csak egy szimpla kulcs, én is tettem rá kulcstartót, méghozzá egy plüssmacit, remélem tetszik neki.
- És, amúgy történt veled valami érdekes, mióta nem találkoztunk? Alinoxal vagy valakivel voltatok bulizni vagy valami? – kérdezem, mert neki azért jóval pörgősebb az élete, mint nekem, neki vannak barátai, nekem nem igazán, akiket a barátaimnak mondtam volna, azokat se láttam már jóideje, gondolok itt Serafina-ra vagy Corina-ra. Na mindegy, igazából nem is hiányoznak, megvagyok én egyedül is.

» Mona Braxton
» Mona Braxton és a többi karakterem
» Mona Orphan
» Braxton ház - Öreg Kúria