Hangszerek barlangja

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-07-09, 1:13 am

* Leül és bizony hallgatja is a leányzó játékát, de valami csak nem kerüli el figyelmét, és ez az anyuka-téma. Nem pont ilyen válaszra számított, így fintorog is egyet, amolyan együttérző, de minimum "felfogtam-nem-kérdezek-rá-többet" fejjel. *
- Sajnálom. * csak ennyit mond, erre nem is lehet túlzottan mást reagálni. De pötyög kitartóan, nagy meglepetésére pedig Jane próbálja koordinálni is az ujjak által kreált hangokat, amiket Tak ügyesen fel is ismer. Ám csak elrontja a játékot, nem túl csalódott, ésbizony kitartás is kéne ehhez, az meg nála nem igazán akad, legalábbis nem mindig. S már épp válaszolna, mikor végig lesz simítva a karján, amit most már nagyon nem tud hová tenni. Szimpatikus neki Jane, bár nem igazán van hozzászokva ilyesféle közvetlenséghez senkitől, s egyelőre nem is hiányzik neki a dolog. De nem kérdez még rá, holottnem ez az első alkalom és példa az ilyen testi kontaktusra, amit a leányzó kezdeményez. Valamivel neki is elő kellene rukkolnia, s meg is teszi, az unott arcra viszont egy vigyor terül szét jóvágású pofiján. *
- Áh, oké. Csak mászkáltál, tiszta sor. * szólal meg, ám a szemrehányásra, vagy mire csak felvonja egyik szemöldökét, homlokát is ráncolva közben. *
- Te most kérdőre vonsz engem? * kérdi pajkos hangnemben, de persze szépen normálisan is válaszol. * - Egyelőre nincs szükség rám, McBlade magiszterasszony tartja a órákat. Úgyhogy kedvemre lófrálhatok amerre csak szeretnék és amikor csak akarok. * koppint a lányka orrára, majd egy mélyről jövő ásítás elfolytásán mesterkedik, melynek vége az lesz, hogy a szép kék szemek hirtelen könnyesek lesznek. Pislog párat, majd újra nyomkorászni kezdi a bilentyűket. Nini, gyorsan tanul a fiú, az imént dallam párelső hangját hallhatjuk. *

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-07-09, 1:28 am

- Semmi baj, nem tudhattad.*motyogja a lány és egy pillanatra el is réved a szomorú emlékben majd szomorkásan mosolyog a srácra. Együtt ütögetik tovább a billenytűket és ismerős hallam hagyja el a zongorát, amit Tak könnyedén fel is ismerhet és fel is ismer, ami nem nagyon lepi meg a lányt, hiszen Beethovent sokmindenki kedveli és a Für Elise igen kedvelt dallam tőle.*
- Kicsilány koromban volt egy zenedobozom. Még anyukámtól kaptam..ahogy kinyitottam ez a dallam ütötte meg a fülem.*vonja meg a vállát, mire a srác félreüt és elkapja a kezét. Jane nem veszi zokon a dolgot, majd kap is egy kérdést, mire eléggé unott képet vág.*
- Miért? Erre most mit kellett volna válaszolnom?*kérdezi valamivel vidámabban.*
- Tulajdonképp fel akarom gyújtani a sulit..van kedved segíteni?*ugratja a fiút totálisan komoly képpel és hanggal, majd elmosolyodik.*
- Szóval csak mászkáltál..Tiszta sor.*ismétli meg az elhangszott szavakat, majd nevetve húzódik el, mikor Tak az orrára koppint. A légkör valamivel nyugodtabb és oldottabb lett kettejük között, mióta a srác belépett és a tanulásra került a szó.*
- No és mikor lehet végre részünk egy Tak-féle órában?*kérdezi érdeklődve, majd amikor a fiú újra ütögetni kezdi a billenytűket és az ismerős dallam kezdő hangjai csendülnek fel, Jane szélesen elmosolyodik.*
- Született tehetség vagy.*mondja még mindig mosolyogva és keresztbe fonja karjait a mellén, így figyelve a srác játékát. Ha a kritikus részhez ér, ismét megfogja a fiú egyik kezét és a helyes hangra teszi annak ujját, inkább irányítva, mint kényszerítve, majd lopva Takra mosolyog.*
- Szerintem innen egyedül is megy, mivel minden ismétlődik..*mondja elgondolkodva, miközben figyeli a mellette tevékenykedő srác alakját.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-07-09, 1:41 am

*Valóban nem lehet ő sem mindennel tisztában, de nem akart belemászni semmibe sem, legalábbis nem áll szándékában a fájó pontokat megpiszkálni. Jane viszont ismételten közlékenynek bizonyul, kérdezés nélkül magyarázza a zenedobozos emlékét, mire Tak akaratlanul is mosolyogni kezd. A következő kérdésre egy vállvonás a válasz, mert azt bizony ő sem tudja, s csak cukkolja a leányzót, jó szokásához híven. Visszahallja viszont saját szavait, áá, ez nem ér, ilyet ő szokott és roppantul idegesítő, ha a saját taktikádat ellened vetik be. Borzalmas. Félig mosolyogva, félig rosszallóan rázza meg fejét, de lassanként ismét témaváltás következik, méghozzá az órákra terelődik a szó. *
- Nem tudom, mondom, hogy a magiszter tartja az órákat, szóval az is lehet, hogy én egyet sem tartok. De miért olyan fontos ez? * kérdi, lévén, hogy azért annyira nem nagy szám ő, tehát ő maga nem érdeklődne ennyire saját irányába. Szórakozott játékba kezd eközben, és most megy is neki a dallam, de azért ki lesz segítve megint a megfelelő helyen. Ám Jane mondata után megint elveszi kezét a zongoráról, ásításokkal küszködik ugyanis, amik teljesen elvonják figyelmét a játékról. *
- Az lehet, de én azt hiszem, elindulok vissza a nyugati toronyba. * szólal meg félhangosan, inkább magának címezve ösztönzésként a mondatot. Köhhint párat, majd Jane felé fordítja kába tkeintetét. *
- Remélem nem haragszol meg, de tényleg megyek. Örülök, hogy találkoztunk, és azért pihenj is. * mosolyog felé pár másodpercig némán, majd szépen feláll a lány mellől, művigyorral integet egyet, aztán lassacskán elhagyja a zeneszobát, hogy nyugovóra térhessen. *

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-07-09, 1:52 am

* Tak tulajdonképp nem tiport bele semmibe, hiszen a kis Cruorisos lánykának annyiszor kellett már elmesélenie a történetet, hogy egyátalán nem esik nehezére beszélni róla. Elmeséli a kis zenedobozt is, mire Tak elmosolyodik.*
- Nocsak..csak nem egy szép emlék?*kérdezi a lány szórakozottan, nem is várva választ, hiszen nyakig merült a saját emlékében. Ad egy kitérő választ, mire a srác kissé savanyú képet vág, valószínűleg nem kedveli, ha visszahallja a saját mondatait. Erre a gondolatra elvigyorodik, majd a tanításra kerül sor.*
- Egyátalán nem fontos, csak gondoltam érdeklődöm valamiről, amiben mindketten érintettek vagyunk.*mondja egy mosoly kíséretében. Újra játszani kezdenek, majd Tak elfojt egy kisebb-nagyobb ásítást, mire Jane csak mosolyogni tud. Legutolsó találkozásuk is igen késői órán volt, így úgy tűnik ez már csak így van.*
- Menj csak.. azt hiszem én is veled tartom.*mondja a srácnak, rábólintva szavaira, hogy nyomatékosítson mindent, majd óvatosan lehajtja a zongora tetjét és egy kis mosolyt küld a srác felé, mire vélhetőleg mindketten felállnak.*
- Nem haragszom..*motyogja inkább magának, mint a srácnak, majd Jane újra lenyitja a rézkilincset és még egy utolsó pillantást vet a zongorára, amit mindketten elhagytak.*
- Jóéjt.*köszön a fiúnak és az ellentétes irányba, a Déli Főtoronyba indul el, miközben búcsúzóul még ad egy puszit a srác arcára, remélve, hogy nem rémiszti ezzel halálra a titokzatos srácot. Visszafele menet gondolatait mindivégig Takoda uralja, majd mikor átöltözik és lefekszik aludni, mély, nyugtalan álomba merül.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-07-09, 2:07 am

- A-a, semmi. * tényleg nem jutott eszébe semmi a zenedobozos dologról, egész egyszerűen csak kedvesnek találta, ahogy Jane beszélt róla. A tanulás pedig úgy tűnik, örökzöld és bármikor előhúzható téma, most sem mennek el mellette. *
- Hát igen, néha tanulni sem árt. * hagyja Janere, de játszik tovább, viszont már alig bírja, így távozásra adja a fejét. Jane csatlakozik hozzá, így ő maga csak bólint, s figyeli a lányka ténykedését a hangszerrel. Mikor minden a helyére kerül, így a zongora fedele is békésen pihen a szokott helyén, kifelé vehetik az irányt a kis helységből. Jane motyog valamit Tak előző szavaira, de a fiú túl kába most ahhoz, hogy firtassa a hangnemet vagy az előadásmódot. *
- Igen, neked is jó éjt! * mosolyog felé egyet bátortalannak tűnő arckifejezéssel, s most megint egy igencsak meglepő dolog következik: egy puszi, amire aztán igazán nem számított. Csak áll ott felvont szemöldökkel még, nézi a tévolodó alakot, végül fejét vakargatva fordul a másik irányba. Nagyon nme tiszta ezt neki, egyre furábbnak találja a helyzetet, de inkább nem is gondol olyasmikre, mint például hogy netán tetszene Jane-nek, áh, ez butaság. A puszi egy baráti gesztus volt, smemi más. NAív győzködés az, amit agyban művel hálókörletéig, de onnantól kezdve, hogy eléri az ágyat már csak az édes pihenésé a főszerep. *

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-07-11, 4:06 pm

*Már napok óta azt a dallamot dúdolja. Éjjel-nappal, reggel-este, de még délben is. Kezdi már kicsit unni, úgy őszintén megvallva. Mert ha legalább tudná, hogy mi ez! De nem, nem tudja, sőt, arra sem képes visszaemlékezni, hogy hol-mikor-kitől hallotta. Ami még zavaróbbá teszi a dolgot.
Kócos fejét az éjjeliszekrény felé fordítja, felkapja róla a karórát, és a szeméhez emeli; annyira álmos, hogy nem látja a számokat, csak így, közelről. És hogy miért álmos? Na, ez egy jó kérdés. Körülbelül fogalma sincs. Pedig jól aludt az éjjel. Viszont lassacskán három óra... lehet, hogy ideje lenne kikászálódni az ágyból. Olyan hirtelen ül fel, mintha csak combon csípték volna. Lerúgja magáról a takarót, leveszi a pizsamáját, fekete rédig érő ruhába bújik, és megáll a tükör előtt. Nem számít meglepetésre, évek óta ebben a testben van, de azért néha nem árt magát megszemlélni, nem-e talál valami változást.
És nem, nem talál. Ugyan az a vöröses-barna haj, fehéres bőr, zöld macskaszemek. Magasság-karcsúság szintén megvan. Szóval nem változott semmi, de tényleg semmi. Még a haja is olyan kócos, amennyire szokott lenni. Benyúl a fiókba a hajkeféért, hogy valamennyire azért mégis szalonképessé varázsolja magát, és úgy kezdi el tépni a loboncát, mintha valami mazochista szállta volna meg. Pedig nem, a külső szemlélő téved. Ő már megszokta, és tudja jól, hogy enélkül bizony nem lesz szép, gubanctalan a haja.
Mikor végez, belelép egy papucsba, fogja a nyakláncra függesztett pengetőt, és kilép a szobája ajtaján. (Természetesen kulcsra zárva, ahogyan anno azt tanácsolták.) Végigszambázik néhány folyosón, le- és fel a lépcsőkön, míg végül eléri az úti célját: a Hangszerek barlangja. Belöki az első emeleti helyiség ajtaját, és belép. Körbepillant. Nem járt még itt, csak valakitől hallotta, hol-merre van, szóval próba cseresznye alapon jutott el idáig is. (És NEM TÉVEDT EL! Tapsot neki.)
Odabent talál vagy ezerféle hangszert, de neki tulajdonképpen most csak egyre van szüksége; egy háromnegyedes akusztikus gitárt választ ki, és rögtön le is ül. Keresztbe veti a lábát, ráilleszti a hangszert, ellenőrzi, hogy nincs-e elhangolódva... majd játszani kezd.
A dalt, ami napok óta ott zúg fülében.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-07-11, 4:32 pm

*A mai reggel egész nyugodtan kezdődött, bár délig aludt, ahhoz képest elég hamar rendbe szedte magát.Gyors zuhany, majd öltözés, reggeli kávé és már el is indul szokásos napi sétájára, azon gondolkozva milyen napi teendői vannak. Úgy tűnik egy egész nyugis délutánnak indul a mai, és a fiú lába az első emeletre vezeti Nil-t. Nincs igazából túl sok terve, csupán megy amerre a lába viszi. Viszont pár méter után, valami fura dallam üti meg a fülét, amire meg is áll.*~hmm zenekar a suliba?~*kicsit még meg is rázza a fejét, de úgy tűnik a füle nem csal. Lassan elővesz egy cigit, és pár perc múlva már vígan fújja kifelé a füstöt, ami egyébként tiltott, de hát a srácot ez mikor érdekelte? Kis gondolkozás után meg is indul a hangszerek barlangja felé, megnézni ki is csap ilyen dínom dánomot, és amikor belép észre is veszi a "tettest". Nem ismeri a lányt, talán órán láthatta, csak így a nevére nem igen emlékszik, nem tudja hogy mennyi kedve van egy beszélgetéshez, de hát nemsokára kiderül. Így egy nagyobb sunggal felé is veszi az irányt, majd amikor oda ér köszön is*
-Szia.......*köszön azért még kicsit álmatag hangon miközbe szívva egy utolsó slukkot a cigiből elpöcköli valamelyik sarok felé, majd tekintete ismét a másikra tér vissza, na meg a hangszerre*
-Hobbiból tolod vagy komolyabban?*kérdezi kicsit fejét oldalra döntve, majd ha már ő kezdte a beszélgetést ki is nyújtja felé a kezét, köszönés gyanánt*
-Nil Moriarty..... azt hiszem még nem ismerlek

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-07-11, 5:00 pm

*Már sokadszorra játssza el a dalt-dallamot, de még mindig nem képes rájönni, vajon miért nem hagyja békén. Egyre vadabbul pengeti a húrokat, amik kemény hanggal válaszolnak. Így már nem is annyira szép a dal. (Nem, mintha eddig annyira szépnek gondolta volna, de akkor is.) Azonban, mielőtt még a húrokat sikeresen elszakítaná, az ajtónyikorgásra kapja fel a fejét. A gitárt még mindig pengeti, de lágyabban, halkabban húzza már végig a pengetőt szegény hangszeren. Tekintetével követi a fiú összes léptét, míg az oda nem ér. Nem szólal meg, csak biccent, köszönésképpen, hiszen ezer meg egy százalék, hogy belezavarodna a pengetésbe, ha szóra nyitná a száját. Le-le-föl-föl-le-föl... Mennyit gyakorolta ezt, jó ég! Így hangzik: tá-tá-tá-tá-ti-ti; de neki az állandóan tá-ti-ti-tá-ti-ti volt. És még most is nagyon kell figyelnie, hogy ne rontsa el megint. Mikor a dal végére ér, még egy jó hangosat penget, erővel végighúzva a gitáron a pengetőt, majd fojtja, és végül leereszti a kezét. Nála ez a zárás. Nyakába akasztja a láncot, és végül ő is köszön normálisan.*
- Szia! *Varázsol mosolyt az arcára.* - Csak... csak hobbiból. *Vonja meg a vállát, majd megrázza a felé lendülő kezet. Kézfogása erős és határozott, igazi Radjenovic-módra.*
- Nem, szerintem sem ismerjük még egymást. Aleksandra Radjenovic. Aleksa. *Biccent, letudva a bemutatkozást, majd felvonja a szemöldökét, és körbepillant.*
- Milyen hangszeren játszol? *Kérdezi meg végül, ami a szívét nyomja. Nil kezében nem tud elképzelni mást gitáron kívül, de nem úgy néz ki, mint aki nagyon játszani akar.*
- Vagy nem ezért jöttél? *Ráncolja a homlokát, és visszateszi a helyére a hangszert.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-07-11, 5:26 pm

*Úgy tánik hogy a lány nagyon el van foglalva, a zenéléssel , legalábbis a jelekből Nil erre következtet, persze tudja hogy észre vették hiszen a biccentést azért észre vette. Így csak nyugodtan megtámaszkodva a fal mellett, nem messze a másiktól , megvárja míg befejezi. Végül amikor köszön a lány, biccent felé, a válaszra pedig csak egy félmosollyal bólint*
-Jóféle hobbi. Legalábbis a piászatot meg a kábítószert veri, és még bele se hallsz*mondja nyugodt, derűs hangon, bár a piáról inkább nem kéne szólnia, pont neki, aki azért van hogy csak - csak benyalt régebben egy üveg rövidet elalvás előtt, de mióta Daphnevel van az élete is a rendes kerékvágásba terelődött. Megtörténik, a bemutatkozás, a kézfogása, a srácnak is határozott, bár nem durva*
-Akkor jól gondoltam. És örvendek*mondja miközbe elereszti a másik kezét, és hátát egyenesen a fallnak támasztva hátra dől, de tekintete figyeli a másikat, a kérdésre kicsit felnevet, miközbe oldalra dönti a fejét*
-Hogy én? Nagyon semmin, gitáron hobbiból, de csak nagyon gyéren megy, vagyis van még mit tanulnom, mostanába meg sok időm nincs is gyakorolni. Amúgy te mióta jársz ide?*kérdezi , majd a következő kérdésre csak hevesen elkezdi rázni a fejét*
-Nem igazából csak erre felé volt dolgom, aztán hallottam hogy valaki zenél és benéztem. Nem sokszor fordulok meg erre, max néha néha, kicsit el prüttyögök pár hangszerrel és annyi, amúgy nem a kedvenc helyem*mondja, miközben kisöpör néhány tincset a szeme elől*
-És, amúgy hogy tetszik a suli, sok ismerősöd van?

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-07-11, 6:37 pm

- Sőt, élvezem is. *Mosolyodik el haloványan, és megszorítja a nyakában lévő pengetőt. De az a szám... még mindig nem megy ki a fejéből. Hiába űzi készakarva, annál idegesítőbb lesz. Talán a beszélgetés... igen, talán az majd kiűzi. Remélhetőleg. A választ hallván bólint.*
- Hát, ha igazán akarod, és kitartó vagy, előbb-utóbb majd nem lesz gyér. Nekem először nagyon gázul ment... *Vallja be kelletlenül és megvakarja a fejét. Haját a füle mögé igazítja, hogy lássa is beszélgetőpartnerét. Most abba az irányba pillant, amelyikbe a srác nem is olyan rég a cigicsikket dobta.* //mert user kifelejtette az előbb, pedig írni akartaXD// *Elfintorodik egy pillanatra, de ha őszinte akar lenni, még magához is, akkor bevallja: igenis hiányzik a nikotin a szervezetéből. De mindegy. Mindenesetre most csak annyit remél, hogy a csikk nem gyújtja fel az iskolát. Aztán megrázza a fejét.*
- Hát... nagyjából fogalmam sincs. Nem vagyok új, de régi sem. *Nyögi zavartan, értelmesebb választ nem nagyon tud kinyögni pillanatnyilag. Gyakorlatilag azt sem tudja pontosan, hogy mikor érkezett. Aztán a következő kérdésre megvonja a vállát.*
- Csak, mint egy iskola. *Mondja szűkszavúan.* - És igen, van pár ismerősöm, de nem mondanám túl népszerűnek magam... *Húzza el a száját. Látta már Nilt egy-két órán, úgy gondolja, hogy ő nem olyan új és - még - elveszett, mint ő. Jó neki.*
- Gondolom Te sem ma érkeztél...

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-07-11, 7:03 pm

*Most már csak mozdulatlanul, figyel a másikra a falnak támaszkodva, kezei lassan feljebb emelkednek, és össze fűzi a mellkasa előtt. A szavakra csak félmosollyal rázza meg a fejét*
-Nem hinném hogy annyira megfog hogy túl sok időt pazaroljak rá, van más elfoglaltságom is*mondja derűs hangon, hiszen nem sértésnek, szántja vagy negatívumként, egyszerűen csak a fiúhoz kicsit távol áll az ilyesmi*
-Amúgy mindenki bénán kezdi, tudod szokás hatalma*mondja miközben kezei lassan lecsúsznak, és be is süllyeszti őket a zsebébe, a kérdésére választ is kap, amire csak lassan bólint, miszerint érti*
-Áhá... akkor olyan középmezőny, én már egy ideje itt vagyok*mondja komoly hangon, a következőre viszont hallkan, mély hangon fel is nevet*
-Annyira nem is jó a népszerűség, fenének kell hogy hatvanan körül állják, amúgy én se mondhatom magamat túl közkedvelltnek*feleli fejét oldalra döntve, hiszen Daphne-n kívül csak pár ember van de velük is csak úgy éppen hogy beszélgető társak, tehát mondhatni hogy a Cruorises sentinel lány az egyetlen aki közel áll a fiúhoz , de nem is olyan nagy baj ez sőt. A találgatásra, csak bólint*
-Hát nem ma, egy ideje... de nem az elsők között voltam itt, talán egy két hónappal az iskola nyitása óta, bár hogy mi lesz ha befejezem még nem tudom. Otthon Kanadába kivágtak az első mágus iskolámból rendbontás miatt, de talán itt nem annyira olyanok, na meg feketemágusképző vagy mi a fene. És te hova jártál a Mysterio előtt?

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-07-11, 8:04 pm

- Számomra kikapcsolódást nyújt... *Feleli válaszként Nilnek. * - De persze tudom, másnak más ad szabadságot. Ízlések és pofonok. *Fűzi még hozzá, hiszen számára is elsődlegesen a festés az, ami feledteti a hétköznapok szürkeségét. Vagyis eddig szürkék voltak, de most, hogy ide jár a Mysterio-ba, ez megváltozott. Itt már inkább menedéket nyújt, mintsem kikapcsolódást kapna tőle. Hát igen, elég durva kalandokban van itt része, azt meg kell hagyni. A népszerűségről szóló mondókát némán hallgatja, biccent. Ez a véleménye neki is, de Nil örülhet, hogy nem Katarinával, a húgával hozta össze a sors erre a kis beszélgetésre. Habár, ha Katarinának ezt mondaná, az inkább már vitává fajult volna. Az a lány... Na igen, neki aztán fontos a népszerűség. Gyakorlatilag mindegy, hogy hírneve van, vagy hírhedt, lényeg, hogy ismerjék és beszéljenek róla. És ebből gyakran Aleksandra is kapott - ami nem is lett volna akkora baj, de őt csupán a "Nővérként" emlegették és ismerték. Az meg azért annyira nem jó érzés...*
- Egyetértek. *Biccent, hogy még jobban erősítse, amit mond. Nem nagyon tud hozzáfűzni semmit, azt meg nincs kedve elmesélni, amit feljebb végiggondolt. Némán hallgatja a fiú eddigi lerövidített és bizonyára nem túl részletes élettörténetét, és a fantáziáját máris megbirizgálja az a bizonyos "rendbontás miatti kicsapás". Hiába, mindig ilyen kíváncsi volt, és az is marad valószínűleg, ez ellen nem tud mit tenni. A kérdésre megrázza a fejét.*
- Én nem jártam mágusképzőbe, hanem csak mugli suliba, és amellett volt mellém felfogadva ilyen magán-varázslástanár. *Darálja szinte érthetetlenül, és közben szemei kíváncsian csillognak. De azért megpróbál tapintatosan kérdezni, hogy ne tűnjön túl tolakodónak, meg esetleg udvariatlannak. Hogy ez mennyire sikerül? Az nem sokára kiderül.*
- Szóval... mit műveltél Kanadában, hogy csak úgy kirúgtak? *Próbál nyugodt arckifejezéssel kérdezni, és felvonja a szemöldökét, de tekintete még mindig érdeklődően csillog - félő, hogy a zöldeskék szempár elárulja a lányt.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-07-11, 8:38 pm

-Az, erre mondják hogy jó hogy nem vagyunk egyformák*mondja kicsit jobban mosolyra húzva a száját, ő nem volt soha annyira művész lélek hogy kikapcsolná az ilyesmi, legalábbis nem teljesen, na meg esélye se volt rá hogy ilyesmit gyakoroljon, hosszadalmasabban. A fiú ezután viszont kicsit mesél magáról, bár minden apró részletet nem mond el, valószínűleg nem is fog, két ember tudja róla hogy milyen előélete volt, és úgy gondolja hogy több nem is kell, talán majd egyszer, ha valakibe képes lesz annyira megbízni, de ez még várat magára. Ezután viszont tovább hallgatja Aleksa-t*
-Áhá... Mugli suli? Az nem tudom milyen, bár elég sok varázstalan ismerősöm volt még amikor kint éltem*mondja, egy kicsit ábrándosabb, de szomorúbb mosollyal, azért még mindig képes rossz emlékeket kellteni benne a múlt, de hát vannak olyan dolgok amit nem egyszerű kiheverni, főleg nem elfelejteni. Ekkor érkezik a következő kérdés, amire csak lazán vállat ránt, és megintcsak elővesz egy cigit, és lassan rá is gyújt*
-Nagyon semmit..... volt egy srác akit majdnem lelöktem a toronyból, meg volt egy kis gyújtogatás, tilosba cigizés, illegális alkohol fogyasztás ilyesmi...... aztán egy darabig nem jártam suliba, egészen addig ameddig meg nem kaptam a levelet hogy felvételt nyertem ide... Jó mi? Nem is akartam ide jönni, mert nem tudtam hogy van ilyen, és mégis itt kötök ki....*mondja egy kicsit felnevetve, de a nevetés hamar elmúlik*
-És? Amúgy hogy hogy a Mysterio? Csak nem feketemágus szülők gyermeke vagy akik mindenáron valami nagyon gonoszat akarnak faragni belőled?*kérdezi egy egy szívás közepette*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-07-11, 9:07 pm

- És ez így jó. *Mosolyodik el ő is. Soha nem lenne olyan, mint mások, és azt sem akarja, hogy mások olyanok legyenek, mint ő. Sokat számít neki, hogy egyedi legyen, ne pedig sablonos féle, akiről meg lehet mondani, még a dolgok megtörténte előtt, hogy hogyan fog reagálni. Azt nem bírja, az olyan unalmas... és kiszámítható. Ő pedig köztudottan utálja az unalmas és kiszámítható dolgokat. Vagy legalábbis ha nem köztudottan, akkor mondjuk úgy, nem titkolja. Bár senki nem kérdezi... bizonyára, mert senkit nem érdekel.*
- Igen, mugli suli... Tudod, matek, nyelvtan, irodalom, történelem, biológia, fizika, kémia, rajz, média, számítástechnika, idegen nyelv, technika, ének, földrajz... *Darálja el egyszerre az összes tantárgyat, ami eszébe jut, aztán mély levegőt vesz, és még hozzáteszi:* ...ja, és testnevelés és sport, ember- és társadalomismeret, tánc és dráma, meg valakinek etikett, egészségtan... Na, asszem ennyi. *Jó gyorsan mondja el az összeset, más már tényleg nem jut az eszébe. Ezután összeráncolt homlokkal hallgatja a Kicsapás Történetét. (Igen, már el is nevezte magában. Hát nem beteges? Bár valószínűleg pár nap múlva úgy is elfelejti, annyi dolgot fog hallani a kíváncsiságából kifolyólag.)*
- Szóval nagyon semmit...? *Vonja fel a szemöldökét. Érdekes semmi, ezt meg kell hagyni. De nem tesz hozzá semmit. Csak megrázza a fejét, amikor már őt kérdezik.*
- Nem, nem. Nem kifejezetten fekete mágusok... Vagyis... szóval nem annyira. Jajj, nem tudom máshogy mondani. *Húzza el a száját, rácsodálkozva saját közlés-képtelenségére.*
- De amúgy nem tudom miért Mysterio. Ők nem voltak tőle elragadtatva különösebben. Gyakorlatilag lehetséges, hogy nem is tudják... *Nyögi halkan.* - Nem sokat találkozom velük, levelet ritkán váltok, szóval simán lehet, hogy elfelejtették. Kinézem belőlük. *Gondolkodik el egy kicsit, aztán visszatár az eredeti témára.*
- Szóval miért a Mysterio? Nem tudom, megtetszett. Ennyi. *Vonja meg a vállát tanácstalanul.*
- De akkor Neked ez spontán jött. *Böki ki még a végén, amolyan tényként kezelve.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-07-11, 9:14 pm

*Amikor a lány elkezdi darálni a dolgokat, a fiú csak lassan bólogat, valamilyen szinten tanult ilyesmit, de azértn em a mugli tudományok az elsődlegesek*
-Értem szóval csomó olyan dolog amit menőnek hisznek aztán később a felére nem lesz majd szüksége az embernek*fűz hozzá ennyit, bár lehet muglik között élt azért nem kell hogy elragadtatva legyen a tőlük akármennyire is sok ismerőse van közöttük, na de ez van, ő nem az, aranyvérű, bár nem fajgyűlölő ilyen szempontból. A lány ezután mesélni kezd, amire a fiú felvonja a szemöldökét. Érdekes család lehet ha ennyire nem foglalkoznak a lányukkal de mindegy*
-Áhá szóval sötétmágusok de mégse annyira, és nem tudják hogy ide jársz? Azt hogy? Akkor kivel élltél?*kérdezi kicsit még mindig nyugodt hangon, elvégre csak egésséges kíváncsiság lakozik a fiúban semmi több*
-Rosszba vagy velük vagy mi?*kérdezi, amikor a lány megemlíti hogy nem sokat beszélnek, a fiú nem lepődik meg nem lehet mindenkinek boldog gyerekkora, ahogy neki se volt. A lány feltevésére csak megrázza a fejét*
-Nem éppen spontán. A Cruoris ház magisztere hívott ide. Szóval lehet én annak néztem de igazából nem volt az. Mindennek megvan az oka

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-07-11, 9:35 pm

- Pontosan. Például szerintem arra sosem lesz szükségem, hogy ki tudjam számolni aa... aaaa... aaaaaa.... ~Hát ez elég ciki.~ *Hirtelen eszébe sem jut semmi, amit számolni kell. Nem nagyon figyelt oda az órákon, se matekon, se fizikán, se kémián. Neki a rajz meg a technika volt a lényeges, meg esetleg a dráma, a többit le sem... khm, khm. Töri a fejét egy darabig, hogy azért még se maradjon befejezetlenül a mondat, és rövid hallgatás után végül kinyögi az egyetlen dolgot, ami eszébe jut.*
- ...aaaa kén-dioxid móltömegét. *Böki ki végül. Na, erre aztán tényleg nem lesz szüksége sohasem. Azt sem tudná, hogyan állna neki... //Ahogy user sem x'DD// Annyira emlékszik, hogy van valami rendszer, meg rendszámok, meg elektronok és protonok. Pont. Kész, vége, ennyi. Ja, de... még vannak héjak is, talán, amikor ide-oda mennek a... mik is? Az elektronok? Vagy a protonok? A neutronok? Nem, nem, azok a magban vannak, vagy mi. Kezd belefájdulni a feje. Egy legyintéssel rásegít arra, hogy sikerüljön elhessegetni a fejéből ezeket a bonyolult gondolatokat. És Nil már tovább is lépett, más témára, úgyhogy ő rezzenéstelen arccal válaszol is.*
- Ők üzletemberek. Vállalkozásuk és üzletláncuk van... Walesben lakom a húgommal, két bejárónővel, egy lakájjal, meg egy szakácsnővel. Ja, és a kertészsráccal. *Tök egyszerű a történet. Igazándiból nem is nagyon hiányzik neki a szüleik társasága, az apjára nem is emlékszik, az anyjának meg a szemszínét már meg sem tudná mondani.* ~Miért hiányoznának?~ *Teszi fel magában a költői kérdést. Aztán megrázza a fejét.*
- Nem, nem vagyok velük rosszban. De jóban sem. *A sokadik fejrázásra a füle mögé igazított tincsek szemtelenül az arcába csúsznak. Egy ideig elbabrál velük, aztán még hozzáfűz valamit.*
- Nem mondtam, hogy tutira nem tudják. Biztos tudják. Csak nem érdekli őket. Vagy nem jutott el az agyukig. Vagy nem t'om. *Vonja meg a vállát.*
- Hát az biztos, hogy mindennek oka van. *Bólint, jelezvén, hogy hasonló véleményen vannak.* - Személyesen ő hívott? *Szökken ismételten a magasba a szemöldöke.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-07-11, 9:57 pm

*A lány valamit nagyon akar mondani, és a fiú várná is a csattanót ami azért elmarad, bár közbe ő is gondolkozik pont mit akarna mondani Aleksa, de végül úgy tűnik mégiscsak kiböki*
-Áhá....... nem vagyok otthon még mindig a kémiába*mondja egy félmosollyal, ezután a lány válaszol is a kérdésére, elmondja hogy merre lakik, amire a fiú csak nagyokat bólint. Bizony nem valami extra, de neki még ilyen se volt*
-Áhá.... az jó lehet. És akkor gondolom idejük sincs. Walesbe még nem jártam, igazából Kanadán kívül ez az első hely ahol megfordulok, a 16-17 évem alatt*mondja meg őszíntén, na nem mintha eleinte olyan csóró lett volna, de miután eltünt a nevelő szülők elől, és az utcán élt, bizony tényleg harcolnia kellett az életben maradásért, na meg hogy ne vágják vissza nevelő intézetbe, vagy árvaházba*
-Szóval akkor csak sablonos kapcsolat értem*bólint kicsit komolyabban, amikor a lány a kapcsolatról kezd beszélni a szüleivel. A következőre csak finoman vállat ránt*
-Legalább nem szólnak bele az életedbe, ennyi előnye van a dolognak*feleli továbbra is derűs hangon, bár megvan mindennek az árnyoldala, minthogy az embernek nem lesz normális családi kapcsolata, de hát mindennek ára van. Ekkor jön egy kérdés is Aleksatól*
-Aham, mondhatjuk úgy is. De inkább úgy fogalmaznák hogy az ő jóvoltából vagyok itt*mondja, és úgy tűnik, nem akarja folytatni a története, hanem elindul az ajtó felé*
-Viszont nekem még van némi dolgom, szóval még majd biztos össze futunk. Addig is szia, na meg jó zenélést*búcsúzik el a másiktól, és ő maga el is hagyja a termet*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-07-11, 10:19 pm

- Hát, amint látod, én se... *Neveti el végül magát, a kémiás témánál tartva.*
- Én sem jártam még Kanadában. *Vonja meg a vállát, bár az igaz, hogy elég sok helyen megfordult már ő is, sőt. Afrika, Észak-Amerika, Ázsia, és Európa szinte minden szeglete. De éppen Kanadában nem volt még.*
- Inkább felszínes. *Javítja ki a "sablonos" kifejezést.* - Igen, ennyiben tényleg jó, csak a a baj, hogy így az én drága jó hugicámra is nekem kell vigyáznom. És nem épp egy kis angyal. *Húzza el a száját. És igaza is van. Nem épp a legkellemesebb időtöltés Katarinára figyelni, és arra vigyázni, hogy ne csináljon nagy baromságot. Épp válaszolna valamit, de Nil már távolodik tőle.*
- Szia! És köszi. *Búcsúzik ő is, de nem valószínű, hogy fog még zenélni. És valóban nem is. Kicsit összeszedi magát, majd ő is kilép az ajtón.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-07-14, 1:53 pm

* Apró zajok zavarják meg az első emeleti folyosó csendjét, amik nem mások, mint léptek neszei. Egy aprócska, fekete hajú lány látszik közeledni a folyosón, léptei nyomán pedig a fáklyák fellobbannak, jelezve, hogy merre tart. Jane ma egy fekete trikót visel, hosszú nadrággal, hiszen a kastélyon belül azért nincs annyira meleg, mint odakint. Lassan, ráérősen lépked a Hangszerek barlangja felé. Legutóbb, amikor itt járt Takkal futott össze és ez a mai napig szép emlékként van benne.
Óvatosan a kilincsre helyezi a kezét és lenyomja. Az ajtó nyikorogva kinyílik és a lány be is surran rajta, remélve, hogy nem zavar meg senkit, aki esetlegesen odabent van. Úgy tűnik, hogy a terem eléggé kihalt, eltekintve attól, hogy a beáramló fuvallat megrezegtette a hárfát és néhány egyéb hangszer is mintha "éledezni" kezdene.
Jane mosolyogva sétál át a termen a már ismerős zongora felé. Ujjait végighúzza annak fa borításán, majd leül a kis padra, ami mögötte található és ujjai fürge játékba kezdenek. Eleinte gyorsan, majd egyre lassabban üti le a billentyűket míg végül már gondolatai elkalandoznak és szemeivel csak figyeli a játékot,de maga sem tudja, hogy éppen mit játszik.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-07-14, 2:17 pm

*Nem is igazán tudja, hogy mi vezérli most ide, de talán az, hogy olyan helyet keres, ahol nincs túl nagy társaság. Tehát az ifjú Cornwlade most az első emeleten sétál végig, zsebre tett kezekkel és végül megáll a hangszerek barlangja előtt, ahol kellemes zongorahang üti meg fülét. Ajka más esetben talán mosolyra húzódna, de még mindig nehéz neki ez az egész, így csak lassan nyit be a terembe és be is csukja azt maga mögött. A ruházata most is teljesen fekete, ahogy az tőle már megszokott, így hát hosszú nadrágot, sportcipőt és egy rövid ujjú inget visel, melynek felül pár gombja ki van gombolva. Haja picit kócos, szemei pedig nem csillognak úgy, ahogy eddig. Látszik rajta, hogy valami baja van, de nem igazán fog róla senkivel se beszélni, max majd Rose-al... Ahj, Rose, ezer meg egy éve nem látta kedvesét és most már kezdi úgy érezni, hogy a lány kerüli vagy ő már nem érti ezt az egészet, de lehet, hogy ez így nem lesz jó hosszú távon. Most már ezek a gondolatok is megfordultak fejében, na de hamar tova is szállnak, amikor megpillantja a fekete hajú leányzót, Jane-t. Nem szól semmit, csupán csak az ablak felé indul, egy apró biccentés jár a lánynak és amikor az ablak előtt van, leül a párkányra, felhúzza egyik lábát és kitekint az óceánra, közben élvezve a halk zenét. Soha nem zenélt a fiú, de nem veti meg, hiszen mindenki fülének jól esik néha ez a megnyugtató muzsika.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-07-14, 2:27 pm

* Nyugodtan játszik és most nem olyan egyenletes játéka, mint eddig, tekintve, hogy az esze teljesen máshol jár. Pár pillanatig csend lesz a nagy teremben, majd a lány két kezét egyszerre csapja a billentyűkre, borzalmas hangot adva ki. Szemöldökét kissé összehúzza, majd sóhajt egyet, arcvonásai kisimulnak és újra játszani kezd. Ekkor hallja, hogy halkan nyílik az ajtó és egy pillanatra fel is néz a jövevényre, majd lágyan elmosolyodik és visszaint Nathnek,akin egyértelműen látszik, hogy nincs minden rendben.
~ Vajon mi történhetett, hogy ennyire szomorú? Csak nem a farkaskór..? ~*gondolja szemöldökét összehúzva, odafigyelve arra, hogy a zene ne haljon el és kezei alatt az ismerős dallam megint szép emlékeket ébreszt fel. Taknak is ezt játszotta amikor utoljára itt volt. Erre kissé elmosolyodik, majd amikor végzett a művel kezeit óvatosan leemeli a zongoráról,de nem áll fel mögüle. Kissé meggörnyedve ül és barna szemeit az ismerősre szegezi.*
- Minden rendben Nath?*kérdezi a sráctól kissé oldalra billentett fejjel és, ha az felnéz, akkor int neki,hogy menjen közelebb. Ha a fiú nem indul, akkor majd ő odamegy hozzá.*
- Szomorúnak tűnsz..jól vagy?*kérdezi alig hallhatóan és szemeit még mindig a srácon tartja. Nath kissé nyúzottabbnak tűnik, mint eddig bármikor.*
- Hmm. Tudok valamiben segíteni?*kérdezi bánatos hangon, majd próbálja elkapni a fiú pillantását.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-07-14, 2:42 pm

*Észreveszi az intést, de nem igazán érdekli, így inkább a párkányt választja ülő helyének, nem figyelve arra, hogy a lány őt nézi. Felé van fordulva, tehát látja pillantását és ilyen messziről is érzi kellemes illatát, de valahogy nem tudja elterelni figyelmét a múltról, amely még mindig benne él. Amikor viszont a zene abbamarad és a lány felé fordul, majd érdeklődni kezd, a fiú csak vállat vont.*
- Miért érdekel, hogy hogy vagyok és hogy mi a bajom? *kérdi kissé nemtörődöm hangon és ő nem mozdul, nem megy oda a lányhoz, így hogy ha Jane szeretne, akkor majd ő odamegy hozzá.*
- Nincs okom boldognak lenni, tudod, ez a nagy helyzet. *feleli teljesen komolyan, a lány szemeibe nézve, hogy ha már ennyire erre vágyik Jane. Nem csak a szülei halála jár az eszében, hanem Rose is, aki egyre jobban dühíti eltűnésével. Most már érte is aggódjon? Vagy ne tegye, mert az ismét gond lesz? Egyszerűen nem tudja, hogy mit tegyen, de ezt nem valószínű, hogy Jane-el fogja megbeszélni, hisz a lány még nem ismeri annyira, bár tény, hogy tudja a titkát.*
- Nem, nem tudsz. *pattan le most a párkányról és magasodik a lány felé, egyre csak közelítve hozzá, egészen addig, amíg a lány nem kerül a fal mellé közvetlenül. Szemei most nem kedvesek, hanem inkább kissé nemtörődömek, dühösek.*
- Még is miben szeretnél nekem segíteni? És egyáltalán miért? Még csak barátok se vagyunk...nem kellene kedvelned. *feleli komolyan és kezét megtámasztja a lány feje mellett, a falnál és szemeit Jane szemeibe fúrja.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-07-14, 2:55 pm

* Lassan abba marad a játék és a lányka Nath felé fordul kérdő pillantással. Látja, hogy a fiú nincs jó passzban és nem is indul el felé, ezért óvatosan, nagyon vigyázva, hogy ne borítsa fel a kis padot kikászálódik a zongora mögül és lassan odasétál a párkányhoz.*
- Nem is tudom..talán csak jobban áll neked, ha mosolyogsz.*mondja csillogó szemekkel, ajkai között egy mosoly bújkál,de sejti, hogy ennek nem most van itt az ideje, így megköszörüli a tokát és nekidől a párkánynak, keresztbe font karokkal. Továbbra is a fiú arcát tanulmányozza,de neki ugyan nincs rossz kedve, nem fog kiabálni se Nathtel, hogy vegye észre magát, majd szépen kialakul a helyzet.
Fel tesz egy kérdést, amire igencsak komor választ kap.*
- Az lehet ... ne kérdezd, hogy mi, de valami oka mindig van, hogy az ember jókedvű legyen. Látom, hogy ez most nem nyugtat meg..de, ha ennyire rossz a kedvem..én arra szoktam gondolni, hogy lehetne ennél rosszabb is.*mondja bár valójában fogalma sincs, hogy mit beszél, csak nem akar tök csöndben ott ácsorogni a fiú mellett. Úgy látszik Nathet ma semmi nem hatja meg igazán, ezért Jane megkérdezi, hogy tudna-e valamiben segíteni neki. Nemleges választ kap.
~ Mégis honnan sejtettem..?~*gondolja kissé dühösen, kezd felmenni benne a pumpa, de azért nem olyan ideges és mérges, mint a vele szemben lévő fiú, aki ekkor felpattan és közelíteni kezd felé. A lány hátrálni kezd, kezeit feltartja,de arca teljesen nyugodt, bár a félelem valahol benne van,de kihívóan néz a srácra, amikor az megtámaszkodik mellette a falon. Úgy dönt, hogy elengedi a füle mellett a fiú utolsó mondatait, nincs mit mondania rá. Valóban nem kellene, de ez ellen nem nagyon tud mit tenni.*
- Nem félek tőled Nath..*mondja egyik szemöldökét felhúzva, karjait ismét keresztbe fonja a mellén,de azért zsebére összpontosít, elgondolkodva, hogy mennyire gyorsan tudná előrántani a pálcáját, szemeit még mindig Nath szemeibe fúrja, amikből megint csak nem sok mindent tud kiolvasni.*
- Nem fogsz engem bántani.*von vállat, és végre elengedi a srác tekintetét.*
- Vagy netán óhajtasz megölni?*kérdezi egy apró mosoly kíséretében, ez a gondolat még őt is mulattatja.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-07-14, 3:04 pm

*Kissé se lepi meg a lány válasza, de azért picit felvonja a szemöldökét, mivel ez a mondat kissé sántít.*
- Azért nem szoktam egyfolytában mosolyogni. *vágja rá rögön, majd tovább folytatják ezt az igen csak furcsa beszélgetést és nagyon úgy néz ki, hogy a lánynak se tetszik már annyira az, hogy ide jött hozzá, úgymond megnyugtatni Nath-et.*
- Rosszabb? Tudod Jane, nem érzem úgy, hogy lehetne ennél még rosszabb. *na jó, lehetne. Ha ő is meghalt volna vagy ha Demien nem segít rajta és fogadja örökbe, de most még se tud erre gondolni, mivel egyszerűen majd felrobban. Nincs is olyan, akinek elmondhatná a bajait, ugyanis Rose is olyan, mint akit a föld nyelt el. Idő közben leszáll a párkányról és a lány felé kezd el közelíteni, majd amikor végül megállnak, csak mélyen a lány szemeibe néz.*
- Nem is akarlak bántani. Ennyire veszedelmesnek tartasz? *kérdi most őszíntén meglepődve, főleg a megölős részre, ami igen csak rosszul érinti, hisz hála a halálnak, szemei előtt lejátszódik ismét az, amikor a szülei meghaltak. Lehunyja egy pillanatra szemeit, még jobban eltávolodik a másiktól és lassan megfordul.*
- Nem vagyok gyilkos. *feleli most már komolyabban és a zongorához sétál, oda, ahol még annak idején a lány ült, amikor belépett a terembe. Lassan játszani kezd és bár tény, hogy kiskorában játszogatott utoljára, egy szomorú dallam örökké az eszébe vésődött és most azt játssza lassú mozdulatokkal, de látszik rajta, hogy beleéli magát a zenébe.*
- Azért az érdekelne, hogy miért érzem azt, hogy kedvelsz. Nem adtam rá okot... inkább csak arra, hogy ne kedvelj. *pillant oldalra, a lányra nézve, de ujjai tovább játsszák az ütemet, nem hagyva azt abba a mű végéig.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-07-14, 3:16 pm

* Nath válaszára meg megvonja a vállát, csak azért mondta, hogy mondjon valamit, nem volt vele semmiféle célja, úgyhogy ezt ki is lőhetik, mint társalgási pontot. Abbahagyja most már teljesen a játékot és a fiúhoz sétál, vállát nekiveti a párkánynak és érdeklődő tekintettel néz a fiúra.*
- Jó..akkor gondold azt, hogy ennél nem lehet rosszabb.*von vállat, ha a fiúnak jó ez az önsanyargatás, akkor csak csinálja. Úgy tűnik, hogy egyre jobban felidegesíti magát a hallottakon és Jane felé kezd el lépkedni. Azért az ösztön a lányban is játszik rendesen, úgyhogy hátrálni kezd, míg neki nem ütközik a falnak és Nath pár másodpercig a szemébe nem néz. A kérdésre ajkába harap, azért voltak ők már olyan helyzetben, hogy Jane-nek nem sokon múlt az élete és, ha nincs ott a magiszter, akkor bizony eléggé ráfázott volna.*
- Mint mondtam.. nem félek tőled..tudom,hogy sose bántanál.*mondja elhaló hangon, amikor a srác megfordul és egy mondatot dörmög úgy, hogy Jane alig hallja.*
- Sose mondtam ilyet.*csóválja meg a fejét és tekintetével követi a fiút, aki most az ósdi zongorához sétál, ahol az előbb még a lány ült és játszani kezd. Közelebb sétál hozzá és jobb kezét a zongora lapjára teszi, miközben szemeivel a játékot követi. Eléggé szívszorító a dallam és fel is sóhajt kissé, amikor a zenemű körülbelül a közepe felé haladhat. Leül a zongorának háttal a kis padra, Nath mellé,de hátra fordulva még mindig a játékot figyeli. Amikor az utolsó hang visszhangja is elhal a srácra pillant. Nem akar beleszólni a zenébe, így a kérdésre csak akkor válaszol,amikor a fiú befejezte a játékot.*
- Fogalmam sincs.. látod, ez az, amit én sem tudok megmagyarázni. Jólelkűnek ismertelek meg és nem hiszem, hogy valaha is tudnál ártani bárkinek is..Te jó ember vagy Nath..jó lenne, ha ezt te is belátnád.*mondja egy apró mosollyal, majd feláll, megfordul és immár szemben ül le a zongorához a srác mellé és ujjai halkan, nagyon halkan kezdenek el mozogni a billentyűkön.*
- Nem tudtam, hogy zenélsz.*jegyzi meg mellékesen és továbbra is saját játékát követi a szemével.*
- Kicsi koromban az anyukám ragaszkodott hozzá, hogy zongorázzak..Imádta hallgatni a játékot, habár ő sosem játszott semmilyen hangszeren..*mondja és ajkába harap, ahogy a szüleire gondol és arra, hogy mennyire hiányoznak neki.*
- Bárcsak láthatnám..*mondja szinte suttogva és egy szomorú mosolyt küld a mellette ülő fiú felé.*