Hangszerek barlangja

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-07-14, 3:51 pm

*Kissé furcsa ez a magabiztosság, ami Jane felől sugárzik, hiszen már egyszer majdnem bántotta a lányt. Ő is emlékszik rá, de szerencsére nem lett rossz vége, hiszen a magisztere visszatartotta a fiút. Na de most a zongorához sétál a srác és le is ül elé, hogy belekezdjen egy szomorú hangvételű dalba, amelyet még édesanyjától tanult gyermek korában. A lány is leül mellé, de nem szól közbe, hagyja, hogy Nath nyugodtan játsszon és amikor elhal az utolsó billentyű hangja is, a fiú végül Jane-re tekint, aki idő közben most már normálisan ül mellette.*
- Pedig tudod jól, hogy megöltem Siriust és nem mondanám azt, hogy jó lelkű lennék. *azért ez így tényleg nem igaz rá, hiszen nem is azért jött ide, egy feketemágus képzőbe.*
- Szóval szerintem picit félreismertél engem. *szólal meg komolyabb hangon, majd a lány tovább játszik, amely tényleg nagyon szép, legalábbis Nathanielnek tetszik.*
- Nem is tudok zenélni, csak ezt az egy számot tudom eljátszani. *mosolyodik most már el halványan és ez után hallgatja a lány szavait is, akinek úgy látszik, hogy hiányzik az anyukája. Nem csak neki, de Nath-nek az is nagyon fáj, hogy látta őket meghalni, ahogy küzdöttek az életükért.*
- Nem csak Siriust öltem meg... pár hete... megöltem egy férfit. *csuklik el egy pillanatra a hangja, majd fejét kissé lehajtja és végül felkel.*
- Én nekem most mennem kell. Ne haragudj, de nem érzem valami jól magam. *néz a lány szemeibe, majd végül az ajtó felé indul, amelyen át távozik is. De hogy még is hová megy, azt ő maga se tudja. Egyszerűen ez a gondolat egy picit kiesett a fiú emlékezetéből, mivel elég brutálisan gyilkolta meg azt a férfit, szó szerint, puszta kezével végzett vele.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-07-14, 4:02 pm

* Valóban nem fél a fiútól, tisztában van vele, hogy nem akar rosszat senkinek, aztán ki tudja lehet, hogy teljesen félreismeri a srácot. Lassan megfordul a fiú és a zongorához sétál. Jane leül mellé és hagyja, hogy Nath végigjátsza az elkezdett dallamot. Kap egy kérdést, amire megpróbál meggyőzően válaszolni.*
- Nath én is ott voltam.. Sirius szenvedett..ígyis-úgyis meghalt volna. Te csak segítettél neki, ha bár tényleg szörnyű, amit tenned kellett..de nem élte volna túl..*mondja a fiúnak vígasztalóan, hiszen azért őt is eléggé megrázta az eset, nem látott még embert közvetlen közelből haldokolni,de Siriusnak sajnos semmi esélye nem volt az életben maradásra a szarkofágok miatt.
Tesz egy apró megjegyzést a fiú zongorajátékára, amire érdekes választ kap.*
- Nos..akkor ezt igen szépen sikerült begyakorolnod.*mondja mosolyogva, hiszen tényleg tetszett neki a fiú játéka, bár eléggé szomorú volt a dalocska. Egy vallomás hagyja el a fiú száját, mire Jane aggodalmasan tekint oldalra.*
- Sajnálom,hogy meg kellett tenned.*mondja csendesen,de a játékot nem hagyja abba. Amikor a fiú feláll mellőle, akkor állnak csak meg ujjai és szemeit Nathen tartja, majd csak bólint, amikor a fiú menni készül. Nem akarja feltartani és biztos benne, hogy a srácnak jó oka van a távozásra.*
- Remélem minden rendbe jön veled.*mondja még egyszer halkan majd nagyot sóhajt és tekintetével követi, amint az kisétál az ajtón.
~ Nem lehet könnyű élete.~*gondolja szomorúan, majd mikor becsukódik az ajtó kicsit még játszik a zongorán, majd felkel és ő is elhagyja a termet. Még maga sem tudja, hogy hova menjen, hiszen a klubhelyiségben is és a hálóban is elég sok az ember, ő pedig nem nagyon vágyik most társaságra.
lábai viszik, de valószínűleg csak kóborolni fog.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-07-19, 4:25 pm

* Ismerős zene dallama ütheti meg az arrajáró fülét, hiszen a slágert szinte mindenki ismeri, max nem ilyen feldolgozásban. Tylernek épp játszadozni akadt kedve, na meg régen fogott már gitárt a kezébe, ezért még a szobájában előszedte az ősöreg darabot, majd lelécelt a hangszerek közé és simán felhangolta a cuccot.
Most ott ücsörög, farmerben, tornacipőben és egy kék pólóban, miközben egy lelket se látott idefelé jövet.
~ Eléggé unalmas ez a suli..~*gondolta miközben nagy léptekkel haladt az ismeretlen hely felé és azért be kell vallania, hogy jóérzés néha csak a zenével foglalkozni. ezért is döntött úgy, hogy ma egy kicsit előveszi régi barátját.*
- Na hello haver..rég találkoztunk.*morogja a hangszernek és lassan pengetni kezdi a húrokat, miközben halkan énekel is mellé, úgy, hogy azért ne nézze senki hülyének. Nem kötötte most rá az erősítőre, hiszen magának így is el tud játszogatni, nem akar komplett koncertet rendezni itt a diákoknak.
Így most szépen ücsörög a szobában és pengeti a gitárt miközben gondolatban kissé másfelé jár.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-07-19, 4:38 pm

*Tyler nem is csak kicsit járhat másfelé, hogyha nem veszi észre a már bent törökülésben lézengő Aleksandrát. A lány a földön üldögél, fekete bermudában és egy egyszerű fehér felsőben, mellette pedig egy akusztikus gitár hever a földön védtelenül. Nem a sajátja, azt nem hozta magával az iskolába, de azért megteszi. Furcsálkodva néz fel az - egyelőre - ismeretlen srácra, aki, mintha tudomást sem venne róla, el pengetget magában. Egy ideig még bámulja a fiút, hátha feltűnik neki, hogy jár még erre egy kósza lélek, de úgy néz ki, nem túl érdekfeszítő és figyelemfelkeltő szegény lány külseje. Fogja a gitárt, ujjai közé illeszti a pengetőt, (így hangosabban, keményebben és erőteljesebben szól, nem olyan gyengén, mintha csak az ujjait használná) és szimplán végigtépi a húrokat, miközben ironikusan a torkát köszörüli. Ha így sem tűnik fel a fiúnak... akkor vagy süket és vak, vagy Aleksandra a tudta nélkül megsértette őt, és most meg van sértődve. Egyik sem valószínű.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-07-19, 5:24 pm

* Bizony a srác eléggé el van varázsolva,de oda se neki, így is elég jól elvan a saját kis világával. Nem csoda, hogy nem veszi észre a földön ücsörgő lányt, miközben énekelgetni kezd. Hangos akkordok csapják meg a fülét, mire kis híján szívinfarktust kap,de azért mégiscsak férfi csak szép nyugodtan feláll és ekkor látja meg a helyes kis lánykát. Kezében a gitárral mellé sétál és leül a lányka mellé a földre, törökülésben.*
- Hello. Tyler vagyok..ne haragudj, nem vettelek észre.*motyogja kissé zavartan, hiszen az előbb mégiscsak énekelt, lehet, hogy a szép lány teljesen hülyének nézte. Ekkor vetődik pillantása az elektromos gitárra, majd a lány arcára. Rendesen végigméri, nem foglalkozva vele, hogy ez zavarba hozza-e a lányt.*
- Egy ilyen lányból nem feltétlen nézné ki az ember, hogy elég keményen űzi az ipart.*mondja egy vigyorral a képén, majd újra játszogatni kezd a gitáron, miközben a lányra szegezi tekintetét.*
- Nem igazán ismerlek..melyik házból jöttél?*kérdezi a lánytól és továbbra is a húrokat nyúzza.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-07-19, 5:40 pm

*Végül mégiscsak észre lett véve, és egy kaján vigyorral nyugtázza, hogy sikerült ráijeszteni a fiúra - aki már felé is tart, és nemes egyszerűséggel leül mellé. Ő maga megköszörüli a torkát, és a bemutatkozás erejéig elegánsa kihúzza magát, ahogyan azt egy jól nevelt úri hölgynek illik.*
- Csak sikerült. *Bólint egy vigyorral.* - Csak egy kis segítségre volt szükséged. *Kacsint egyet, és folytatja, miután a fiú leült mellé törökülésbe.*
- Üdvözöllek dicső lovag, szép a ruhád, szép a... gitárod. *Fanyar vigyorra húzódik a szája, ez nem rímel, így nem jó. Amúgy a magyar bábjátékból idézett, a Süsü, a sárkányból. Amikor még nagyon pici volt, folyton ezt nézte a TV-ben.* - Aleksandra vagyok, de mostanság mindenki Aleksázik, szóval... rád bízom. *Elmosolyodik, és a kezét nyújtja, ez számára szerves része a bemutatkozásnak. Mármint a kézfogás.*
- Amúgy semmi gond, mindig öröm az énekespacsirtákat hallgatni. *Nevet fel, majd ő is az ölében nyugvó akusztikus gitárra pillant, és megvonja a vállát.*
- Áhh, annyira keményen nem űzöm, ez csak amolyan hobbi. Jól esik néha elgitározgatni az örömöt meg a bánatot. *Válaszolja, majd még azért hozzátesz egy kérdést.* - És Te? Mióta tolod? Azt hallottam, hogy nem vagy kezdő. *Dugja ki a nyelvét vidáman, ma különösen jó kedve van.*
- Inflatusos vagyok, de azt kell mondjam, hogy én sem ismerlek. *Rázza meg a fejét, a haja meg ide-oda száll.

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-07-19, 5:49 pm

* Leül a kis lányka mellé, majd kap is egy oltás félét, mire féloldalas mosolyra húzódik a szája.*
- Általában azért az ilyen szép lányokat észre szoktam venni.*mondja a lány szemébe fúrva sajátját, majd csak bólint egyet, hogy nyugtázza a szavait. A köszönés is megtörténik, mire megrázza a lány kezét, hiszen a kézfogás valóban eléggé fontos része a bemutatkozásnak.*
- Öhm..kösz.*mondja a gitárra pillantva.*
- Nem az enyém..igazából a hálóban találtam, lehet, hogy valaki kinyír majd érte..de semmi gond, ne ess pánikba, olyan vagyok, mint egy macska..lazán van vagy 9 életem.*mondja könnyed hangon, majd elneveti magát.*
- Csak viccelek..ősöreg darab, még az apámtól kaptam mikor 15 voltam.*kezdi jókedvűen,de nem akarja untatni a lányt, annál azért jobban tetszik neki, hogy összevissza beszéljen és a lány nevére csak elmosolyodik.*
- Hogy hívjalak? Te melyiket szereted jobban?*kérdezi, mert azért számára az is fontos, hogy Aleksandra mit szeret. A megjegyzésre a lány megvonja a vállát, mire Tyler kissé hátrébb dől, maga mögött megtámaszkodik, majd végigpillant a gitáron.*
- Hát bizony ez se egy mai darab..de amúgy te miért ücsörögsz a földön?*kérdezi egy vigyor kíséretében. Számára kissé felfoghatatlan. Felkel szépen lassan, megfogja a gitárt, majd a lány felé nyújtja a kezét és, ha az megfogja akkor a közelben lévő kényelmes kanapé felé kezdi húzni, amit valószínűleg azért tettek oda, hogy ha valaki nem tudna játszani, akkor is élvezhesse a zenét. szóval a kanapé felé húzza, majd levágódik rá és maga mellé támasztja a gitárt.*
- Na akkor most lássunk téged.*úgy véli, hogy válaszolt az előző válasszal arra, hogy mennyi ideje is játszik. Kölyökkorától kezdve. A nem ismertségre azonban csak mosolyog.*
- Szerintem ezen könnyen segíthetünk.*mondja a lánynak egy szívdöglesztő féloldalas mosollyal a képén.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-07-19, 6:12 pm

- Hmm, valóban? *Kérdez vissza mosolyogva és egy enyhén vörös arc kíséretében. Az ő kézfogása határozott, de nem túl erős, amolyan Radjenovic-féle. Csodálkozva hallgatja végig a fiút és a gitár történetét. Mármint az elsőt, a fikciót. Vigyorogva szólal meg.*
- Szeretem a macskákat. *Jelenti ki sejtelmesen, majd a második történetet, a valódit hallván bólint, hogy értette.* - De ha tizenöt évesen kaptad, akkor nem is olyan ősrégi... vagy igen? *Kérdezi meg azért mégis, ki tudja, mi számít a gitároknál réginek és újnak.*
- Nekem az otthoni gitárjaim között van sok új, és persze sok régi, meg vannak igazi klasszikusok. Bár azokon nem nagyon szoktam játszani, ahhoz túlságosan féltem őket. Tudod, ez olyan, mint amikor valaminek nagyon nagy az eszmei értéke, és annyira fontos számodra, hogy inkább hozzá sem érsz, nehogy baja essen. Mint egy régi családi ereklye, például. Vagy bármi. Egy gyerekkori játék, akár... *A végtelenségig tudná folytatni, de hamar észbe kap, ő bizony gyakran beszél össze-vissza, marhaságokat, vagy nem éppen butaságokat, de nem a témához kapcsolódó dolgokat, és néha nem csak beszélgetőpartnerét, de önnön magát is képes ezzel összezavarni. Ami a legrosszabb. A homlokára csap, és zavart szabadkozásba kezd.*
- Ne haragudj, gyakran elszalad velem a szekér, és nem hagyom a másikat szóhoz jutni, meg untatom, meg ilyenek, szóval ilyenkor nyugodtan szólj rám, sokkal jobb, mintha untatnálak, mert akkor abbahagyom, és akkor legalább neked nem lesz rossz, másképp pedig mindkettőnknek az lenne, mert ha látnám rajtad, az biztosan rosszul esne. *Megrázza a fejét, amikor ismét észbe kap.* - Látod? Most is. *Húzza el a száját, majd a kérdésre megint megrázza a fejét.*
- Ahogy akarsz, ezért mondtam az Aleksát is. *Mosolyodik el, de aztán még hozzáfűz valamit.* - Meg szerintem utóbbi egyszerűbb is, mintha állandóan Aleksandráznál. *A második kérdésre ismét megvonja a vállát, tanácstalanul.*
- Fogalmam sincs, így kényelmes... *De Tyler már fel is állt, és a kezét nyújtja, hogy felsegítse. A lány elfogadja, együttes erővel tornásszák őt két lábra, és a fiú már húzza is a kényelmesnek tűnő kanapé felé, majd le is dobja rá magát. Aleksandra is lehuppan, bal lábát átdobja a jobbon, majd felvonja a szemöldökét.*
- Lássunk engem? Mit kell látni rajtam? *Kérdez vissza, azután csak bólint.* - Ez így van, és nem is túl bonyolult a dolog, úgy hívják: társalgás. *Vigyorodik el.*

//Citrom-lime fagyi csokiöntettel és tejszínhabbal Smile

//

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-07-22, 6:18 pm

// Olvadunk //

* Megtörténik a bemutatkozás, na meg persze a kézfogás is, amit Tyler egy mosollyal kísér. A lány kérdésére nem válaszol, hiszen szerinte úgyis csak amolyan költői kérdés lehetett. Mesélni kezd a gitárról, majd a lány megjegyzésére csak fintorog egyet.*
- Ízlések és pofonok.*mondja még mindig kis grimasszal az arcán és a kérdésre csak elmosolyodik.*
- azt mondtam tizenöt évesen kaptam..nem azt, hogy akkor még ú volt.*kacsint a lányra és elgondolkodik, hogy hány generáció kezén ment már végig a hangszer és, ha jobban belegondol, akkor valóban nem egy mai darab.
Aleksandra mesélni kezd, mire Tyler csak mosolyog,de azért érdeklődve hallgatja a lányt. Közben pengeti halkan a gitárt is, persze néha fel-fel néz a lányra, hogy az megbizonyosodhasson róla, hogy figyel rá. A lányka mentegetőzni kezd, mire Ty ijedten tekint rá.*
- Jaj nem, dehogy..nem igazán untatsz..Én amúgy se nagyon vagyok a szavak embere.*vallja be és valóban tettekkel sokkal előrébb tud vinni egy kapcsolatot, mint a szavakkal. Mindig is problémái voltak azzal, hogy kimondja, amit éppen érez, sokkal jobbnak látta bebizonyítani azt. Ez részben jó, más részben azért eléggé kellemetlen is tud lenni, ha az illető hallani akarja a "varázsszavakat" *
- Oké, akkor maradjunk az Aleksánál.*nyugtázza egy bólintással, miközben továbbra is a gitárra szegezi tekintetét és csak néha pillant fel a lányra. Sóhajt egyet, majd feláll és a lányt is magával cibálja a közeli kanapéra, ahol kényelmesen el is nyúlik.*
- Azért így mindjárt más.*jegyzi meg, miközben egyik karját a támlára teszi, másikat pedig ölében nyugtatja. A lányka kérdésre csak felvonja a szemöldökét. Ő éppenséggel a lány játékára gondolt, na de ha az félreértette, akkor az az ő baja.*
- Szóval neked annyira nem megy még a játék?*kérdezi ravasz mosollyal, majd a csípős megjegyzésre csak megvonja a vállát.*
- Ha te mondod..*ennyiben hagyja a dolgot, de azért elraktározza, hogy a lánynak nagyon felvágták a nyelvét.*
- És mit csinálsz, amikor épp nem kergetsz senkit az őrületbe a folyamatos fecsegéssel?*kérdezi egy vigyor kíséretében, nem kell komolyan venni, csak vicces és semmiképp nem akarja megbántani a helyes lánykát.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-07-22, 6:58 pm

- Bár azért inkább ízlések legyenek, mint pofonok... *Elhúzza a száját, azután bólint, hogy jó, most már tényleg érti, nem is olyan hülye ő. És kezdődik. Aleksandra beszél, beszél, beszél, de végül mégis csak sikerül - viszonylag - hamar észbe kapnia; ami szintén nem biztos, hogy túl jó, mert akkor a szabadkozás hosszú sora következik. És itt is elszalad vele a szekér, egészen messzire, de a végén az is kiderül, Tylert nem is untatta (annyira), vagy legalábbis ő ezt mondja.*
- Hát jó, rendben. De nem tudod, mire vállalkoztál! *Válaszolja egy ironikus mosoly kíséretében. Hát, igen, az biztos, hogy a beszélőkéje jó... talán túlságosan is, no, de sebaj, ha egyszer Tylert nem zavarja...*
- Rendben, akkor... akkor tehát Aleksa vagyok, üdv. *Úgy csinál, mint aki ismét bemutatkozik, majd Tyler máris a kanapéhoz irányítja, ahol végül mindketten kényelembe helyezik magukat. A fiú megjegyzésére nem válaszol, valószínűleg a másik nem is vár rá feleletet, legalábbis ő egy ilyen megszólalásra nem várna. A kérdésre felvonja a szemöldökét, nem érti, miért-miből vonta le ezt a következtetést a srác.*
- Nem mondom, hogy egy hűdeazta vagyok, de azért az erős, hogy nem megy. *Szögezi le, és a kanapé oldalának támasztott gitárt lassan felemeli, és az ölébe teszi. Leemeli a nyakából a fém pengetőt, amiben bevésve a neve áll - a barátai búcsúajándéka volt, akik amúgy azt hiszik, hogy el kellett költöznie Amerikába egy bentlakásos iskolába, hiszen amúgy ők muglik - és lassan pengetni kezd. Igazából nem egy wow-számot, csak egy egyszerű dallamot (G-D-A-D szünet E-D-G) a kedvenc pengetési módjával (le le föl föl le-föl), de attól még egészen jól hangzik. Úgy egy percig játszik csendesen,majd leteszi a gitárt, visszateszi a nyakába a pengetőt, és nagyot sóhajt.*
- Tőlem ennyire telik. *Vonja meg a vállát, majd a következő kérdést hallva elhúzza a száját, és úgy csinál, mint aki megsértődött.*
- Hm, ez ritkán történik meg, de akkor csak gyerekeket ijesztgetek! *Nem bírja végigmondani anélkül, hogy ne vigyorodna el a felénél, de aztán már komolyabban is válaszol.*
- Amúgy olvasni, festeni meg császkálni szoktam, semmi különleges. *Bólint, majd visszakérdez, ahogyan azt illik.*
- És Te? Mi foglalkoztat még az iparon kívül?

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-07-22, 7:19 pm

* Gyorsan le is zárják a témát mi szerint a lány idegesíti Tyt, mert ez nem kifejezetten van így. Nem reagál a lány mondanivalójára az újonnan jött bemutatkozásra pedig csak felvonja egyik szemöldökét.*
- Oké, na ezt most tényleg nem értem.*mondja nevetve és megvakarja a tarkóját, mint aki zavarban van.*
- Talán ez is egy Aleksa felé nyelv?*ugratja a lányt, majd elmosolyodik a bohókás kis jelenségen, hiszen azért mindennek ellenére igencsak tetszik neki a lányka. Csinos test, szép pofi és még humora is van. Eléggé imponál a srácnak.
Odasétálnak a kanapéhoz és le is huppan rá, na meg a lányka is leül, majd miután mindketten kényelembe helyezik magukat, Aleksa játszani kezd. Tyler felhúzott szemöldökkel figyeli, azért ő jobban tud játszani,de nem akar belekötni a lányba, meg amúgy se akar semmiféle komplikációt.*
- Ügyes.*mondja egy féloldalas mosollyal, majd mielőtt az visszaakaszthatná nyakába a pengetőt, Tyler utána nyúl és kiveszi a lány kezéből. A pengetőn a lány neve szerepel.*
- Oh, csak nem a szerelmedtől kaptad?*kérdezi gúnyosan, persze azért reménykedik a nemleges válaszban, de hát sose lehet tudni. Feltesz egy kérdést mire a lány érdekes választ ad. Ty felhúzza az egyik szemöldökét ismételten és elmosolyodik, mire a lán a mondat végére ér.*
- Aha..értem. Akkor iszonyat jó elfoglaltságaid lehetnek.*mondja az igazi válasz előtt, majd mikor azt is meghallja csak bólint.*
- Hát..én tuladjonképp drogkereskedő vagyok meg embercsempész..tehát ha valamire vagy valakire szükséged van csak szólj.*mondja egy vigyor kíséretében, majd válaszol rendesen.*
- Amúgy meg a lányok szívének összetörése a hobbim.*mondja nagyképűen, majd elvigyorodik és mostmár tényleg rendes választ ad.*
- Gitár, olvasás na meg szeretek beszélgetni, ismerkedni..szokásos..unalmas pasas vagyok.*fúj egy nagyot és leveszi a karját a támláról, aminek következtében a lány orrát megcsaphatja Tyler illata, ami kifejezetten kellemes.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-07-22, 7:56 pm

*Durcásan csücsörít egy kicsit, de azért nevetve válaszol.*
- Pontosan! Csak az a baj, hogy szótárat még senki nem gyártott hozzám... *Egy pillanatra elhúzza a száját, de még mindig nagyokat vigyorog. Miután eljátszotta a saját maga fabrikálta kis dallamot, némiképp részletesebb kritikát várna, de hát ami nem megy, azt kell erőltetni - mondotta volt gyakorta Aleksandra húgocskája, akinek igazándiból sokszor nagyobb szüksége lett volna erre a tanácsra, mint a nővérének... Erre a gondolatra felsóhajt, eszébe jut néhány eset, amikor ő húzta ki Katarinát a bajból. Már épp visszatenné a vékony bőrszíjon függő pengetőt, amikor Tyler érte nyúl, és közelebbről is szemügyre veszi. A kérdésre felvonja a szemöldökét, nem tudja, mire gondoljon, de azért válaszol.*
- És ha igen? *Kérdez vissza egy vigyor kíséretében, majd azért csak megmondja az igazat, nem olyan ő, aki félrevezetne bárkit is, ne adj' Isten becsapna vagy hazudna.*
- Egyébként az otthoni barátaimtól kaptam, amikor eljöttem Walesből, egyenesen ide. *Mondja nagy sokára, majd, amikor Tyler a hobbijairól és szabadidős elfoglaltságáról "mesél", elkerekedett szemekkel bámul rá. Megszólalni sem nagyon bír, amíg meg nem hallja a komolyabb - azaz a második, szívösszetörős választ. Rosszallóan néz rá egy darabig, de végül csak megszületik a végleges válasz. Végighallgatja, és felvont szemöldökkel visszakérdez.*
- Na várj... nem azt mondtad, hogy nem vagy a szavak embere? *Elvigyorodik, aztán lopva elmosolyodik a kellemes illatot érezve. Nem is rossz.*

//Madártejes fagyi :O//

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-08-20, 5:18 pm

*Második nap az iskolában, ami annyira nem is rossz statisztika, főleg úgy, hogy előző éjjel macskát boncolt, majd Nathaniel irányítása alatt létrehozott egy élőhalott szolgát belőle. Léptei magányosan konganak a szinte kihalt folyosón, senki nem keresztezi az útját, senki nem zargatja meg, még egy köszönéssel sem. Ez most kivételesen jó, mármint az észrevétlenségbe burkolózni, beleolvadni a környezetébe. Lábai találomra viszik őt előre, csak követi a kikövezett folyosót, de valójában nem nézi merre felé jár. Nem is érdekli, noha ez a legkönnyebb módja az eltévedésnek. Bár a tegnapi szerencséje/balszerencséje után bízvást reménykedik a jószellemeiben, akik majd megsegítik őt a szorult helyzetben. Jó lenne, ha abban is segítenék, hogy végre találkozhasson azzal a balfékkel is, nem mintha hiányozna neki, csak ő az egyetlen biztos pont itt az iskolában a számára.*
~ Mert nem hiányzik. Soha. Egy kicsit sem. ~ *nem is ragozza tovább a gondolatot, mert egészen biztos benne, hogy csak fejfájást kapna tőle. Ahogy tovább sétál, egy hatalmas ajtó kelti fel a figyelmét. Vagy talán nem is olyan hatalmas az, de épp elég érdekesnek tetsző, hogy a kíváncsiságtól hajtottan belépjen rajta. Keze a kilincsre fonódik, tenyere alatt érzi a hideg fémet, majd benyit és nem sokkal utána be is lép a ajtón. Szeme elé hangszerek garmada tárul, az ismertektől egész az ismeretlenekig. Nem kis ámulattal csukja be maga mögött az ajtót és veti bele magát a hangszerek közé. Igazából csak egy van, amit kezelni is tud és amit szeret is. A hegedű. Valahogy mindig megkapó volt számára a panaszosan síró, de bármikor pattogó vidámságra képes hangszer. Ha játszott rajta, úgy érezte elmenekülhet a világ elől, de akár örömét is átvezethette a hegedűbe a húrokon keresztül. Szinte töprengés, tépelődés nélkül fogja meg az egyiket és némi hangolás után, játszani kezd.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-08-20, 5:32 pm

* Az első emeleten sétálgatva, fura mód zenét hall. Összevonja a szemöldökét, és elindul a hang irányába. Nem is nagyon tudja, hogy merre megy, mert itt csak a gyengélkedőt ismeri, ha jól emlékszik. Amint elér ahhoz az ajtóhoz, ahonnan a zene kiszűrődik megáll előtte, és oldalra dönti a fejét. Nem tudja, hogy ki van bent, talán ha bemegy zavarja, de ezt egy váll rántással elintézve nyit be mégis. Nem beront, hanem inkább félve, és csak a fejét dugja be. Amint meglátja, hogy egy lány van bent, belép, és halkan becsukja az ajtót, mert nem szeretné megzavarni a másikat. Odasétál mellé, és amikor abbahagyja a lány a zenélést, akkor köszön. Természetesen, ha előbb fedezték őt fel, akkor előbb cselekszik. *
- Szia. Troy Clayton, exortus. * Nyújt kezet, és egy kedves mosolyt is elenged. Körbe néz, és mivel nincs messze egy zongora, így leül a székére, úgy hogy háttal legyen a zongorának, és hogy lássa Audrey-t. *
- Régóta játszol? Mert ahogy elhallgattalak nem most kezdted. * Biccenti oldalra a fejét, és figyelmesen néz végig mind a lányon, mind a hangszeren. Végül tekintete visszatér a másik szeméhez, és felveszi a szemkontaktust. *

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-08-20, 5:50 pm

*Annyira belefeledkezik a játékba, hogy észre sem veszi az időközben egyszemélyes nézőközönséggé avanzsálódó fiút. Szemeit már az elején lehunyta, ujjai rutinosan futnak végig a húrokon, másik keze minden bizonytalanságot mellőzve tartja a vonót és csal ki lágy dallamokat a hegedűből. Leírhatatlan az érzés, ami kerülgeti őt, ahogyan a zene szinte életre kel az ujjai alatt. Akár lehetne a tegnapi éjjeli varázslathoz hasonlítani ezt, de ez sokkal szebb, lelket gyönyörködtetőbb és korszakokkal vértelenebb. Igazából a zene elhaltával is néma kábulatban álldogálna, ha az említett fiú nem szólalna meg. Alig láthatóan rezzen össze a meglepetéstől, majd szemeit kinyitva, szürke íriszeit az idegenre szegezi. Fejét kissé félrebiccenti, úgy méri végig a másikat, majd a vonót a hegedűt tartó kezébe véve, odanyújtja a felszabadult pracliját Troynak.*
- Audrey Sinclair. Exortus. *mutatkozik be ő is, majd gyengéden rászorít a másik kezére s elengedi azt. Majd tekintetével végigkíséri Troy útját egész addig, míg a fiú le nem ül a zongora székre. Hogy ne olyan elcseszetten álldogáljon ő sem, kezében a hegedűvel, előbb a hangszert pakolja el, majd odasétál ő is a zongoraszékhez és lecsüccsen arra a kis helyre, ami még szabadon maradt a fiútól. Nem életcélja jót állni magáért*
- 12 éve. 4 éves korom óta. *feleli, majd rajta a sor, hogy fejét félrebillentve mérje végig a másikat, hogy aztán visszatalálhasson a szemkontaktus diszkrét közegébe. Ajka mosolyra húzódik, egy kósza vörös tincsét a füle mögé simítja.* - És te régóta hozol frászt másokra? Mert a settenkedést elnézve, úgy tűnik nem most kezdted. *vonja fel továbbra is csak szolidan mosolyogva a szemöldökét, hangjában nyoma sincsen gúnynak, de ténynek tény, hogy Troy úgy jött be, hogy alig vette észre.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-08-20, 6:09 pm

* Minden egyes mozdulatot végig néz, amit Audrey csinál, és a hang, amit kihoz a hegedűből, egyszerűen túl szép, hogy megszakítja, így mikor végez utána szólal meg. Amint megtudja a másik nevét, addigra már egy mosoly is kiül az arcára. Általában mindig ennyit szokott mosolyogni, és szeret is, hiszen boldog. A kinyújtott kezet megfogja, és amint érzi a kicsi szorítást, ő is finoman viszonozza. Elsétál egészen a zongorához, hogy leüljön, és úgy nézi, hogy mit is cselekszik Audrey. Végig nézi, ahogy lepakolja a hegedűt, és felé tart. Kicsit odébb csusszan, hogy elférjen a lány mellett, de mikor leülnek mellé, egyik lábát áthelyezi a szék másik oldalára, és szembe fordulva a másikkal tesz fel egy kérdést. *
- Az igen. * A válaszra kicsit meglepődik, bár nem tudja, hogy miért, elvégre mindent kis korban kezdenek el, hogyha sikeresek akarnak lenni az élet további éveiben. *
- Volt már versenyed? Vagy fellépés? Vagy valami hasonló, vagy csak úgy a családnak, és magadnak játszol? * Tesz fel megannyi kérdést, ez kicsit érdekli, ő inkább gitározni, vagy dobolni szeretne megtanulni, de ahogy ránéz a hangszerekre, inkább kiveri a fejéből. Hallgatni szereti őket, és a fejében le is játszódik egy kisebb zene, amiben dob, és gitár van, és hogy ő valamelyiken játszik. Ebből visszahozza Audrey hangja, és a kérdése. *
- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni. * Húzza el a száját, mert nem akarta, hogy megijedjen a másik, épp azért nem is szólalt meg addig, amíg játszott. Nem hitte volna, hogy ezzel is megtudja rémíteni Audrey-t. Komolyan gondolja, amit mond, és, hogy ténylegesen a kérdésre válaszoljon, elgondolkozik, majd pár pillanat múlva meg is szólal. *
- Hát, december óta itt vagyok. Pár hónap, és egy év lesz belőle. * Rossz belegondolni, hogy már 1 éve koptatja az iskola padlóját, bár ha ezt nem mondták volna neki, akkor tuti, hogy nem tudja meg, az amnézia miatt. Ahogy viszont nézi a lányt nem tűnhet túl régi diáknak, így visszadobja ezt a kérdést. *
- És te mióta vagy itt? Nem igazán láttalak, bár lehet, hogy elkerültük egymást. * Jó új emberekkel megismerkedni, legalábbis ő szeret, csak akkor rossz, hogyha a balesete előttről már ismerik őt, és akkor teljesen tanácstalanul áll az illető előtt. Mikor ebbe belegondol lehunyja a szemét, és elfordítja a fejét. Így hallgatja meg a másik válaszát, de hogy ne tűnjön bunkónak, gyorsan kiveri a fejéből ezt egy képzeletbeli fejrázással, majd visszatekint Audrey-ra. *

// Fagy //

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-08-20, 10:13 pm

//olvadás//

*Csöndben és nyugodtan figyeli, amíg a másik elhelyezkedik a széken, ő maga nem moccan, csupán a fejét fordítja a fiú felé és emeli rá tekintetét érdeklődően.*
- Azért kezdtem el játszani, mert muszáj volt. Végül azért játszottam, mert beleszerettem a hangszerbe. *feleli az igazsághoz híven, és ajkára önkéntelenül is mosoly kúszik, ahogyan a kedves emlékei eszébe jutnak. Egy-egy gyönyörű darab, vagy a Roseleennek komponált dalocska. Vagy az édesapja-féle altatódal. Egy kicsit megrázza magát, merengéséből éledten, figyelmét a másikra összpontosítja.* - Magamnak játszom. Néha pedig bazári majmoskodom családi összejöveteleken, de ennyi a nagy pódium és rivaldafény. Beérem vele. *vonja meg kecsesen a vállát, igencsak meg is lepődik közben önmagán, hogy ennyire nyíltan mesél a dolgairól egy viszonylag idegen fiúnak. Mióta is ismeri? Két perce? Persze, nem hadititkokat árul el magáról vagy a családjáról, de mindenesetre ami furcsa, az bizony furcsa. Gondol egyet és ő is óvatosan átveti a lábát a széken, így teljes testével Troy felé fordul. Újfent a füle mögé simítja megzabolázhatatlan tincseit, közben pedig a másikat hallgatja érdeklődve. Az ijesztős részre csak legyint egyet, elvégre nem kapott infarktust, megjegyzi nem különben, hogy Troynak egy év előnye van vele szemben. Ez még jól is jöhet neki... mármint, ha jóban van a fiúval. Ki tudja mit hoz a jövő?*
- Pár napja érkeztem ide. *vonja fel a szemöldökét értetlenül, amikor Troy szemét lehunyva, fejét is elfordítja tőle. Már eddig is érzett valami furcsát a másikban, de most már biztos benne, hogy valami nincsen rendben. Mindig arra nevelték, fő a diszkréció, a lényeg a megfelelő viselkedés. Ebben az esetben mi lenne az? Ha szépen hallgatna aztán elkezdene az időjárásról fecsegni? Vagy pedig ha erőt venne magán és legyűrve a bizonytalanságot, megkérdezné mi a baja a másiknak. Rövid filozofálgatás után úgy határoz, hogy irodalmian szólva pofátlan lesz.*
- Hé, mi a gond? Úgy vártad a választ, mintha valami nagyon súlyos dolog lett volna. *nyúl előre és húzza végig ujját Troy kezén, úgy mond figyelmet kérve ezzel.* - Történt valami... rossz? *tükröződik kíváncsiság a szürke szempárban.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-08-20, 10:35 pm

* Amíg nem néznek rá, végig néz a másikon, talán túlságosan is feltűnően teszi ezt. Tekintetével megáll Audrey derekánál, és ahogy hallgatja a szavakat összevonja a szemöldökét. Végül mikor befejezi a mondatot, feltekint a másik szemeibe. *
- Muszáj? Hogyhogy? Persze, csak ha nem titok. * Dönti oldalra a fejét, és egy mosoly is láthatóvá válik rajta. Majd a továbbiakra csak bólint, nagyon nem tud mit mondani rá. *
- Értem. Akkor eléggé új vagy. * Ezt inkább magának jegyzi meg, kicsit hangosan. Kicsit megrázza a fejét, és a gondolatai is elkalandoznak, és ez úgy látszik, hogy kívülről nagyon is lehet látni, mert szóvá is teszik. Erre a hangra tér vissza a való világba, majd megnyugtató szavakat próbál kinyögni. *
- Semmi. Nincs gond. * Egy zavart mosolyt erőltet az arcára, majd mikor megérzi a kezén a másik ujját, letekint rá. Összevonja a szemöldökét, és elidőzik a lány kezén egy picit. Pár pillanat múlva magához tér, és a tekintetét visszaemeli a másikra. *
- Nem dehogyis. * Nem tudja, hogy elmondja-e már így az elején, hogy amnéziás vagy inkább ne. A másodikat választja, majd a többi hangszerre néz. *
- Tudsz máson is játszani, vagy csak a hegedűn? * Pillant ismét vissza Audrey szemeibe, és kíváncsian várja a választ. *
- És van valami hobbid? * Kérdez rá, hátha tovább jutnak a beszélgetésben, és akkor többet is megtudhat a lányról. *

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-08-20, 11:23 pm

- Nem, nem titok. Hm, tudod, ez már csak így van a "nagy múltú" családoknál. Vagy más néven gazdagéknál. Kell a pucc, a délutáni tea, meg egy gyerek, aki játszik valamilyen hangszeren. *tárja szét a kezeit, utána meg csak megvonja a vállát és vár a másik válaszára, az előbb feltett kérdésére. Mi történt? Igazából semmivel nem jut előrébb, kitér a fiú a válaszadás elől, s a zavart mosoly sem éppen arról győzi meg Audrey-t, hogy itt minden rendben lenne. Végül nem tesz rá semmilyen megjegyzést, csupán felveszi a szokásos mosolyát, ami szinte minden alkalomra jó. Hétköznapokon főleg ajánlják, de egy szolidabb ünnepre is bátran bevethető. Tehát mosolyog.*
- Csak hegedű. Max. a Boci, boci tarkát elpötyögöm zongorán. *feleli és a hobbi kérdésen elgondolkodik. Jobban eltöprengve ezen, nem is tudja megmondani, hogy mit is szeret igazából csinálni. Vannak kis bevett szokásai, de azokat nem nevezheti kedvtelésnek. Még Marcus idegelése sem kifejezetten tartozik ezen elfoglaltságok közé.*
- Szeretem az esőt, szeretek az esőben táncolni. *válaszolja, majd gyöngyöző kacaja tölti be a teret.* - Most bolondnak tűnök, igaz? Nem baj. Te mit szeretsz csinálni? De olyan igazán, amit semminek nem árulnál el. Csak itt és csak most. Nekem. *harapja be a szája szélét és türelmesen figyel, vár.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-08-20, 11:52 pm

- Értem. Akkor amolyan elkényeztetett gyerek vagy? * Felvonja az egyik szemöldökét, mert eddig úgy tudta, hogy akik gazdagok, ők igen is elkényeztetett gyereket nevelnek. Elvégre lehet más is, és inkább bocsánatkérően néz a másikra, mert nem akarta ezzel megbántani. A kérdésekre, hogy mi a baj megrázza a fejét, mert tényleg semmi, csak épp nem akarja, hogy mindenki tudja, hogy amnéziás, akivel a balesete előtt nem találkozott. Le is tudják ezt hamar, mert Audrey nem válaszol semmit a megjegyzésére, aminek örül is. Még mindig érzi a kézfején a lány ujját, és újból letekint rá. Amint kicsit magához tért, körbe pillant a termen, és egy idevaló kérdést rak fel. *
- Nem is akartál más hangszeren megtanulni játszani? * Érdeklődik tovább, ha már ide fújta mindkettőjüket a szél. Sajnálja, hogy a hobbis részt kihagyják, mert nincs, de nem mindenki űzhet valami olyat, amit szeret is. Végül egy egész érdekes választ kap. *
- Nem félsz, hogy megfázol? * Biccenti oldalra a fejét, és a nevetésre, egy enyhe mosoly jelenik meg az arcán. A kérdésre megrázza a fejét. *
- Nem dehogy is. * Ránt vállat, ő tényleg nem nézi bolondnak a másikat, és szeretné ezt valahogy tudatosítani benne egy határozott mosollyal. A kérdésre, hogy ő mit szeret csinálni, felnéz a plafonra, és elgondolkozik, majd értetlenül pillant vissza Audrey-ra. *
- Ezt, hogy érted? * Mást nem tud, mint most is csak kérdezni, de hiába ő ilyen, kicsit nehéz a felfogása, de igazán szerethető. *

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-08-21, 12:20 am

- Mi? Tessék? *bér éppen cáfolná elkényeztetett gyerek mivoltát, amikor is sértetten pattan fel a székről és karját összefonva a mellkasa előtt elkezd fel és alá járkálni. Vörös üstökét mérgesen rázza meg, majd a fiúra pillant, kissé hisztis fruskásan.*
- Nem vagyok elkényeztetve! *csattan fel, noha viselkedése a jelen pillanatban teljesen másról árulkodik, de mit tehet, ha egyszer elönti az indulat? Nem érti miért kell egyáltalán ennek felvetődnie, Marcus is folyton ezzel szekírozza őt, nem mintha akár egy szikrányival is különb lenne. Végül valamivel nyugodtabban tekint a fiúra és ül le mellé megint, lábait keresztezve egymáson. A hangszeres kérdésre nemlegesen rázza a fejét, igazából nagyon is elégedett volt mindig a hegedűvel, nem kívánt univerzális zenésszé válni, aki bármiből képes valami muzsikát előcsalni.*
- Miért félnék? Valami hihetetlen, ahogyan a nagy melegben az esőcseppek hűsítik az embert. És a föld illata utána... olyan. Nem tudom megmondani milyen, de mintha minden megtisztulna. Az eső elmossa a rosszat, egy időre mindenképpen. *magyaráz gesztikulál, hisztinek nyoma sincs már. A fiú értetlenkedése megmosolyogtatja, de készséggel válaszol neki, mégis mire gondolt.*
- Van olyan hobbid, amiről nem sokan tudnak, mert ha kiderülne, félnótásnak néznének? Mint nekem az esőben táncolás. Csak te tudsz róla. Te jössz egy titokkal. *mosolyodik el, kezével tapsikol egyet és pillantását Troyra függeszti.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-08-21, 12:43 am

* Amikor meglátja, hogy fel-alá járkál Audrey, már tudja, hogy megbántotta a másikat pedig nem akarta. Pattan fel ő is a székről, és már nyúlna is a karok után, és utána mélyen a másik szemébe nézzen, mikor inkább nem tesz semmit. Nem akarja, ha félre érthetővé válna a helyzet, így szóban nyugtatgatja. *
- Ne haragudj, nem akartalak megbántani. * Szabadkozik, és akkor nyugszik meg, mikor visszaül a székre. Ő is hasonlóképp cselekszik, csak már nem úgy mint az előbb, hanem féloldalasan, hogy lássa Audrey-t. A hangszerekre, megint csak nemleges választ kap, amire megint nem tud mit mondani. *
- Hát, hogy megfázol. * A kérdésre ad egy ésszerű választ, majd meghallgatja a lányt. Nem is hitte volna, hogy ennyire sokat jelenthet valakinek az, ha esik az eső. Szereti ő is, de azért nem szívesen ázik bőrré. Viszont mikor ő maga kap egy kérdést a titkokról, elhúzza a száját, és sóhajt egyet. *
- Tudod, én amnéziás vagyok. Fogalmam sincs, hogy a balesetem előtt volt-e titkom. * Emelkedik meg a válla, majd letekint a padlóra. Tényleg nem tudná megmondani, hogy milyen hobbit űzött, amit elrejtett a világ elől. *
- Szeretsz sportolni? Vagy van olyan, amit szívesen játszol? * Egy újabb témát tesz fel, majd kiveri az előbbit a fejéből, és rátekint Audrey-ra. *

// Fagy //

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-09-08, 5:03 pm

*Egy újabb nap, a fiú amúgy se mindig mindennapos életében, bizony mióta itt van jó sok mindenen túl van már, részben pozitív, részben negatív élményekben, viszont már régen élt a kedvtelésének, így mivel most van egy kis ideje , a hangszerek barlangja felé veszi az irányt, igazából nem nagy művész, régebben még amikor ide oda vándorolt, az utcán , került kicsit közelebbi kapcsolatba a zenéléssel, bár annyira sose sikerült sokat tanulnia , hogy tökéletesre fejlessze magát, részben , azért, mivel amit tud, magától tanulta, illetve akkori "haveroktól" most viszont mivel van ideje ide jött. Belépve rögtön az elektromos gitárt célozza meg, amit bekötés után már használatba is kíván venni, kis újjtorna után nemsokára a pengető, a húrokhoz ér, és egy kissé zilált dallamvilágból végül egy valaki álltal ismert, valaki álltal nem ismert dallam hangja bontakozik ki*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-09-08, 5:16 pm

*Egy kis test mozgásra vágytam a reggeli ébredés után, jó nagyot futottam. Egyszerű futónadrág volt rajtam, és egy fekete topp, hajamat a fejem tetejére copfoztam. Miután meguntam a futást, már egy kis izomlázat is össze hoztam magamnak. Beléptem a kastélyba, és az első emelet felé indultam, út közben hallottam egy kisebb dallamocskát, így arra felé vettem az irányt. Már időközben nem vettem olyan gyorsan a levegőt, és a szív verésem is alapba állt. Elértem azt a helyet ahonnan a gitárszólót hallottam. Halkan léptem be a helyiségbe, és meg is láttam, hogy ki játszik ilyen prímán. Csendesen behúztam az ajtót magam mögött, és lekuporodtam az egyik sarokba és onnan figyeltem a fiút. Tehetséges volt, látszott rajta, mikor befejezte tapsolni kezdtem, és felálltam.*
-Nagyon ügyes vagy, szépen játszol, gondolom sokat tanultál. Fenomenális gitárszóló volt.*hangom csendes volt, de sütött belőle az izgalom.*
-Oh de buta vagyok, Zoey Fleming vagyok.*nyújtottam a kezem, és vártam, hogy a srác reagáljon, és bíztam benne, hogy nem zavartam meg semmit.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-09-08, 5:24 pm

*Nem igazán olyan hű de jó, igazából, csak egy egy betanult dallamot tud talán jobban eljátszani, de belül érzi hogy valamelyest rosdásodott, elvégre bár úgy gondolja hogy a dobbal se járt volna jobban. Viszont mindegy hogy csinálja, ha belemerül bizony nem veszi észre ha nincs egyedül, így amikor hallja a tapsot, nyílik csak fel hirtelen a szeme, és engedi el a húrokat, miközben pillantásával megkeresi a hang forrását. Nem ismeri a lányt, de mindegy is, majd valószínűleg ez most meg fog változni*
-Köszi de... *kezd bele miközben megrázza a fejét*-Nem túl sokat, csak ezt sokat gyakoroltam régebben..*adja meg a magyarázatot, hangja nem is ellenséges, de annyira nem is tűnik vidámnak, így leteszi maga mellé a gitárt a falnak támasztva azt , majd a másikra néz, és egy pillanatnyi reakció késéssel, kezet is fog vele*
-Nil Moriarty... Cruoris ház..*mutatkozik be, névvel, házzal ellátva a szavakat, majd tekintete kissé kérdőre válik. Eléggé lassúnak tűnik, de hát nem régen ébredt, és miután Daphnevel szétváltak az útjaik, elvégre mindkettőjüknek dolga volt ma, tanulás, és miegymás, így jött ide*
-Régóta vagy itt?*kérdezi, és most főképpen arra kíváncsi, hogy a lány mióta hallgatta. Nem mintha annyira rosszul játszana, csak nem szeret közönség előtt*