Hangszerek barlangja

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-05-23, 7:20 pm

- Nem, köszönöm nem szükséges… más miatt nem megy. *Rázza meg a fejét kicsit zavartan. Nagyon megbízik a lányban és talán a kezdetekkor el is mesélte neki, ezt a történetet, de most, hogy párja így fel van pörögve nem szándékozik el rontani a pillanatot. Örömmel hallgatja a dalt és a lány mesélni valóját. Tetszik a fiúnak, amit lát ritkán látja a lányt ilyen kicsattanó jó kedvel. Főleg miután legutóbb elváltak, mert akkor egy másik srác, talán Péter a neve rendesen felkavarta a leányzót.* ~Végre valami pozitív személyiség.~ *Sóhajt fel, persze ezt nem köti az inflás orrára még a végén magára venné.*
- Hiszek neked. Teljesen mértékben. *Szélesedik ki ismét a vigyor, amikor kedvese szikrázó szemébe néz. Ugyan Illya nem látja, de a szemében igen is lejátszódik az az emlegetett tűzijáték. Minden esetre tovább gyönyörködik kedvesében, aki zavartan elpirul. Most nem állt szándékában zavarba hozni, de ha már így hozta a sors. Így amúgy is még imádni valóbb.*
- Ohó, meglátjuk. *Kacsint párjára, majd az új ismeretlenről kérdezősködik egy kicsit.*
- Akkor sok kalandotok lehetet, ha igazi partykirálynő. *Idézi Illyát, majd a vizslára huncut mosoly jelenik meg ajkain.*
- Nagyon szép és intelligens állat. Szeretem a vizslákat. Főleg a szép barnákat. *Ezt még oda kellett fűzni, mert a foltos és egyéb vizslák annyira nem, de az igazi magyar vizslát, azt nagyon gyönyörűnek találja. Teljesen elfogulatlanul. Játékosan megszólaltatja a zongorát, majd a kéz húzására helyet foglal. Már éppen nyitná a száját, hogy nem tud zongorázni, de helyette a gitárt kapja a kezébe, amin meglepődik.*
- Nem tudok gitározni. Igazából semmilyen hangszeren nem tudok játszani. *Értetlenül és tapasztalatlanul fogja a hangszert. Zenét sem nagyon szokott hallgatni nem, hogy valamin játsszon is, ezért neki ez most nagyon szokatlan.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-05-23, 7:44 pm

*Kissé elmosolyodik a leányzó, majd egy apró puszit nyom a másik arcára. Nem egyszerű Ambrus helyzete egy feketemágusképzőben.*
-Tudom. De muszáj lesz megbirkóznod vele, különben nem fogsz tovább jutni. *Illya nem a vigasztalás mestere, ő tényeket közöl. Ez így megy. Visszahúzódva a gitár mögé persze a beszélgetés fonala nem szakad el, a leányzó is elmeséli élményeit, s bele is pirul kissé a beszélgetésbe, hisz Ambrussal nincs alkalom, amikor ő ne pirulna el valamiért. Hát micsoda zavarba ejtő egyén ez az Ambrus! Szörnyű!*
-Ó, de még mennyi! Azokba te pirulnál bele! *Nevet fel a fiú megállapítására, majd odahúzza a gitárhoz, merthogy ő most bizony meg fogja őt tanítani. A srác kezébe nyomja a hangszert, majd mögé állva szépen elrendezgeti a sok két kezét.*
-Most megtanulsz! Ezt ide, ezt meg ide....és most pengesd. *Ha Ambrus jól csinálja, egy akkord fog megszólalni. Ha siker koronázza a próbálkozást, a lány máris rendezi át Ambrus ujjait egy újabb harmóniához, amiből egyébként később egy igen híres nóta fog kialakulni, bár az nem az elkövetkezendő két percben lesz.*
-Nem olyan nehéz ez, csak érezni kell a dolgot igazából. Mármint...nekem elég könnyen ment. *Motyogja a fiú nyakába, ahogy előrehajol a fiú válla felett, s rendezgeti.*
-Látod? *Elereszt egy bátorító mosolyt, majd magához vesz egy másik hangszert, s megszólaltatja azt, amit próbált tanítani. Feltámasztja apró lábát a székre, majd máris szól a Smoke on the water nevezetű tradicionális népi zaj.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-05-23, 7:59 pm

*Nem a tantárggyal vagy annak nehézségével, hanem magával a tűzzel van a baj, de ez túl drámai és fájdalmas történet ahhoz, hogy most megbeszéljék, de talán idővel ez a téma is kivesézésre kerül.*
- Én is ettől tartok, de ahogy te szoktad, majd megszegem a szabályokat. *Nem kell vigasztalni a fiút, nem is azért mondta el panaszát, amúgy is szereti kedvesében, hogy ilyen tényszerű, hisz neki nincs szüksége pátyolgatásra, már régóta nem szorul rá. Viszont a beszélgetés új fonala sokkal kedvesebb, sőt örömtelibb téma.*
- Na, majd én azt meglátom. *Vonogatja játékosan a szemöldökét.* - Fogadjunk, hogy előbb fogsz belepirulni a mesékbe, amiket, majd Zoey elmond rólad, mint én. Te kis szégyenlős. *Kúszik közelebb a lányhoz, majd finoman beleharap a fehér kis nyakacskába, majd mintha semmi nem történt volna, tovább sétálgat, de nem sokáig, mert székre kényszerítik. Sajnos minden tiltakozás hiába a lány rendíthetetlen és zenélnie kell a magyarnak.*
- Kétlem, hogy ennyi idő alatt megtanulnék, de nekem mindegy… magadat kínzod. *Fűzi hozzá miközben hagyja, hogy ujját pakolgassák, majd a kérést teljesítve megpengeti kétszer a húrokat, amik meglepő módón valamilyen formát nyernek. Utána megint rendezkedés jön, de ez most már nem sikerül annyira, mert a második pengetésnél lecsúszik Ambrus ujja a húrokról és valami rémes dallam jön ki belőle.*
- Hát lehet, megleplek vele, de nekem csak egy jó érzékszervem van. *Piszkálja meg a fülét, amiben a hallókészülék van.*
- Amúgy sem vagyok a zene embere… nem szeretem a zenét. *Engedi el magát, azért a lágy csókra, majd az ölébe fekteti a gitárt és csak ott játszik a legvastagabb húrral miközben Illyát figyeli.*
- Látom, neked nagyon megy. *Mosolyodik el szélesen. Már régen letett arról, hogy ő bármilyen hangszeren zenélni fog, meg amúgy sem vonzotta a művészet különösebb képpen.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-08-13, 12:10 pm

*Ma valahogy nincs jó hangulata, nincs kedve túl sok mindenhez, már így ébredt. A délelőtt nagy részét az ágyában henyélve töltötte, de aztán kiveti az ágy, valamit csinálni kéne. Pizsamáját lecserélni egy egyszerű fehér pólóra, szürke pamut rövidnadrágra, lábára meg papucsot húz, semmi extra, csak az iskolában fog mászkálni. Pálcáját azért elteszi, majd Shadow-al a nyomában nekiindul a folyosónak. 20 perce csak mászkál, mikor az első emeletre érve megáll a Hangszerek barlangja előtt, és kedvet kap zenéléshez, így benyit. Nincs bent senki, csak a hangszerek, Alinox pedig famulusára néz.*
- Ne törj össze semmit jó? *kéri a szárnyas tigrist, majd leül a zongorához. Kicsit bemelegíti az ujjait, majd mivel régen zongorázott, kicsit gyakorlásképp ütögeti a billentyűket, majd mivel rájön, hogy nem felejtett el sok mindent, elkezdi játszani a River flows in you című számot.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-08-13, 12:24 pm

*Lucius ma reggel nyolc körül kelt szokásához híven, hogy némi torna után reggelizzen, majd fusson egyet a belső kertben. A szigetre nem volt annyira kedve kimenni, így csak ott futott pár kört, de az is elég természethű környezet volt neki. Mindazonáltal hogy ezzel megvolt a hangszeres gyakorlás mellett dönt, így a szabadidős ujjatlant és rövidnadrágot átcseréli valami alkalmasabb mászkálós ruhára. Egy farmernadrág mellett dönt, amit bőrcipővel és egy fehér inggel párosít. Az ing felső két gombja nincs összegombolva, nyakában pedig ott lóg az ezüst láncon a fasces medál. Úgy dönt, most a hangszerek barlangjában fog gyakorolni, így az elsőre megy le az Exortusból. Hangszerét nem hozta, inkább megnézi milyen a felhozatal itt gitárokból. Végül benyit az ajtón s a fülét egy zongora hangjai ütik meg, így megkeresi a zene forrását jelentő leányzót. Egyelőre nem néz hangszer után, csak megáll, és megvárja, hogy a másik befejezze.*
-Szép volt, jól játszol. *dicséri meg a lányt, ha az már nem klimpírozik, elvégre nem akarja félbeszakítani a zenélést.*
-Egyébként Lucius vagyok. Lucius Rufinus. *mutatkozik be végül, hiszen illetlennek tartaná, ha nem tenné meg ezt, rögtön a megszólítás után.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-08-13, 12:42 pm

*Remélhetőleg a viszonylag rossz kedve elmúlik attól, ha zongorázik kicsit, így abbahagyja az iskolában való fel-le mászkálást, és a Hangszerek barlangjába tér be, és ott le is ül az említett hangszer elé. Némi bemelegítés, és neki is áll játszani, agya kikapcsol, és csak a zenére figyel. Néhány hangot melléüt, de emlékezetből játszik, nincs előtte kotta, szóval így is büszke magára. Nem is veszi észre, hogy bejön valaki még a helyiségbe, csak mikor leüti az utolsó hangokat, utána szólítják meg, és fordítja oldalra a fejét.*
- Köszönöm, igyekeztem. Alinox Ingren vagyok. *mosolyodik el kissé, majd ő is elmondja a nevét, ha már így összefutottak.*
- Te is játszol valamilyen hangszeren? *érdeklődik, hisz talán azért tért be ide Lucius, hogy zenéljen, de az is lehet, hogy csak azt hallotta meg, ahogy a sentinel zongorázik. Kis idő múlva egy hangos csörömpölés lesz hallható, és Alinox felpattan a székről, és a helyiség másik felébe néz át, ahol jól sejtette, hogy Shadow rombolt.*
- Shadow, nem megmondtam hogy ne szedd szét a berendezést? *szól oda a tigrisnek a gazdája, mire az fülét farkát behúzva arrébb sunnyog. A kár amit okozott, közelebbről megnézve annyira nem vészes, csak egy dobfelszerelés esett szét. Alinox nem ért túlzottan ahhoz, hogy kéne összerakni, így ellesz vele.*
- Ő a famulusom Shadow. Kicsit néha ügyetlen, ilyenkor nekem kell helyre hozni természetesen a dolgokat... *szól oda Luciusnak, kis híján kiment a fejéből, hogy társasága is van, és nincs egyedül.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-08-13, 12:55 pm

*A mára tervezett hangszeres gyakorlás mellé társat is kap Lucius, mint kiderül egy zongorázó lány formájában. Be is mutatkoznak egymásnak, ahogy illik ilyenkor.*
-Örvendek a szerencsének. *a lány bemutatkozós mosolyát ő is viszonozza, rajta az ilyesmi nem múlik.*
-Igen, gitározom. Azért is jöttem, meg kíváncsi voltam milyen kínálat van itt gitárokból... *majd nemsokkal a közlés után jön is a csörömpölés, amire mindketten oda fordulnak s Alinoxtól hamarost megtudhatja, hogy mi is történt, illetve ezt maga is láthatja.*
-Értem... hát most nem egyedül kell megtenned, mert szívesen segítek. *mondja a fiú s a lánnyal oda is mennek ha minden igaz a szétesett dobfelszereléshez.*
-Csak állítsd fel a cines állványokat meg a pergőt, a kardánnal és a lábdobbal majd ügyködök én...*és így is történik, a e dőléstől kicsit elferdültek a dolgok, de Lucius felállítja a lábdobot, rajta a kardánokat ami a többi dobot tartja pedig beigazítja, majd a tamot is a helyére teszi, végül a lábgépet. Közben ha Alinox megvolt, a cinek is a helyükre kerülhetnek.*
-Meg is volnánk! Így ketten csak könnyebb. *volt már dolga dobcuccal, noha nem dobol, de segített már pakolni, rendezgetni ilyesmit, így ez nem idegen teljesen tőle.*
-Egyébként régóta zongorázol? *kérdi, hiszen a társalgás nem állhat meg, meg ez egy ide illő kérdés.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-08-13, 1:27 pm

*A zongorázás mellé jön társaság is, ez a kombó talán majd elűzi az érthetetlen rossz kedvet, legalábbis Alinox bízik ebben. Biccent, ő is örül az ismeretségnek, majd a hangszerekre terelődik kicsit a szó.*
- Ahogy láttam, van itt pár gitár, biztos találsz kedvedre valót. Én nem igazán értek a gitárokhoz, de hallgatni nagyon szeretem. *mondja, és tényleg így van, régen mindig is gitározni akart megtanulni, de szülei zongorára íratták be, de ezt is nagyon szereti. Még előtte az élet, megtanulhat gitározni bármikor. Nem sokáig tudnak nyugodtan beszélgetni, mert Shadow rombolni kezd, összedönti az egyik dobot, így Alinox letérdel, és igyekszik kiigazodni, hogy mi hova is kéne, de a srác szerencsére segítőkésznek bizonyul.*
- Igenis értettem. * nevet fel, majd nekiáll a feladatnak, amit Lucius kioszt neki, és fél szemmel látja, hogy a fiú egész szakszerűen áll hozzá a dolgokhoz, biztos nem először csinál ilyet.*
- Köszi a segítséget, én biztos elszórakoztam volna vele még egy jó ideig. Dobolsz is a gitározás mellett? *hálálkodik, majd kérdez is, hisz ki tudja, mennyire van otthon a srác a zenés dolgokban. Feláll a földről, és leporolja a térdét, majd a tigrise fejére teszi a kezét, és megsimogatja. Hiába, nem tud nagyon haragudni a famulusra, ahhoz túlságosan szereti őt.*
- Kicsi korom óta, anyáék mindenképp szerették volna, ha megtanulok hangszeren játszani, és nyelveket tanulok. Szóval jól tudok beszélni spanyolul, olaszul, és kicsit németül is megy. *mesél egy picit, de talán ez annyira nem is érdekli a srácot, mindenesetre most már gazdagabb ezzel az információval.*
- Na és te, mióta gitározol? Magad miatt kezdtél el tanulni? *teszi fel a kérdést, és bár Alinox nem teljesen maga miatt kezdte el, de megszerette a zongorát.*
- Gondolkodtál azon, hogy más hangszeren is megtanulnál játszani? *érdeklődik tovább, hisz ha már a Hangszerek barlangjában futottak össze, a zene szeretete valószínűleg közös pont az életükben.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-08-13, 1:58 pm

*Ha már zeneterem, úgy a hangszerekről is szó esik a bemutatkozást követően.*
-Akkor majd szétnézek... *még nem siet, elvégre kicsit beszélgetni se ártana kicsit. Régen volt a srácnak társasága, hát most a lehetőséget kihasználja. Na meg jön a dobcucc felborítása, amit ketten helyre is hoznak, nem is sok idő alatt, ketten gyorsabban megy. Amikor Alinox elneveti magát, ő is vele nevet. Mikor minden a helyére került, a társalgás újraindulhat.*
-Igazán nincs mit. De nem dobolok, csak segítettem zenekarnak pakolni, ott láttam egyet s mást. *magyarázza, hiszen van ilyen tapasztalata, bár nem olyan sok, de több, mint másoknak. Pont ez az egyik mozgatórugója, szeret tapasztalatot szerezni, él a lehetőségeivel.*
-Akkor a te szüleid is aktívan megszabták az oktatásod gondolom... nekem is így volt, mindenképp kellett zenét tanulnom, de hangszert én választhattam végül. Nálam csak a latin került elő igazából, de más ismeretekben sokkal bővebb volt az okítás, mint egyébként. De egészen kicsi koromban, még hat-hét évesen kezdtem a zenei alapokat tanulni, a hangszert meg később. *örül, hogy a másik magától osztott meg több információt, amiben rokoni szálakat fedez fel a saját neveléséhez képest.*
-Nos a zongora engem is kísértett, de az még tényleg a jövő zenéje lesz, majd egyszer... *s egy pillanatra ott is hagyja a lányt , hogy a falra akasztott gitárok közül kiválasszon egy gitárt. Egy acélhúros akusztikus gitárral tér vissza, ami cherry sunburst színben pompázik és a díszítése virágos indás. Ezt akasztja a nyakába.*
-Akár játszhatnánk is valamit közösen... *mondja s elkezdi fejében pörgetni, hogy mit is lehetne játszani.*

//Fagyasztás.//

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-08-21, 9:39 pm

*Soha nem gondolta, hogy egy nála öt évvel fiatalabb fiútól bármit is fog tanulni, még akkor sem, ha Jukka kellőképpen különleges, mert megszerettette magát vele. Kijelenthető, hogy a nagybátyja nevelt fia igazán normális, és nehezen verhető át. A tegnapi postával érkezett tőle egy levél, és amikor kibontotta, nem akart hinni a szemének, egyrészt azért mert nem igazán szokott ajándékokat kapni, másrészt azért mert a KoRn CD mellé a dobverőket, amit a csomagból a földre potyogtak, azzal a megokolással kapta, hogy legalább ebben vezesse le a benne feszülő dühöt, mint másokkal szórakozzon és ellenségeket szerezzen. Az első gondolata az volt, hogy legközelebb kicsit megszorongatja a fiú nyakát hálája jeléül, de ez szerencsére hamar elmúlt és beismerte, hogy igaza van. A köszönő levél még várat magára, de addig is egyszer talán kipróbálja, hogy működik ez az egész haraglevezetés. A CDt egyelőre félreteszi, most az ipod éppen elég lesz, úgyhogy fülhallgató a fülébe, dobverő a zsebébe a pálcája mellé és irány a hangszerterem. Még soha nem járt ott, de legalább tudja merre található, már gondolkodott amúgy is, hogy legalább benéz körbepislogni, hogy mi is van ott. Rövid fekete szoknya van rajta egyébként surranókkal és fekete harisnyával, meg egy hosszú szürke- fekete csíkos póló halálfejjel az elején. Belépve ha nem is tátott szájjal néz körbe, de azért megcsodálja a hatalmas hangszerállományt, majd keres egy dobszettet és bele is vág. A dobverő forgatása egész klasszul megy már, viszont maga a dobolás elsőre enyhén disszonáns, így inkább leáll és egy sóhaj kíséretében ölében a kezeivel bámulja a botokat. Ez nem lesz könnyű. Tényleg ki fogja nyírni Jukkát, főleg ha most valaki beteszi a lábát ide és meghallja ezt a hangzavart, amit szerinte produkálni képes. Azért meg kell jegyezni, hogy másodszorra mintha kezdene ráérezni a ritmusra. *

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-08-21, 9:54 pm

~ Archaeopteryx.. vagy legyen inkább egy másik? Nem is tudom.. archaeopteryx.. ~ * járnak ilyesféle gondolatok fejemben, mert hát lassacskán remélhetőleg sikerül évfolyamot lépnem, és ahhoz már azon is filoznom kellene, milyen állatot teremtsek magam mellé. Egész vicces lehetek egyébként, ahogy fejem vakargatva, olykor magamban motyogva szavakat ismét az iskola folyosóit rovom, apám haza rendelt az utóbbi napokra, gondolta majd jól megleckéztet. Hát már hogy képzelem én, hogy sárvérűekkel barátkozom? És azt, hogy jól érzem magam, nem vagyok merev, és még holmi lányokkal is kommunikálok és szemet vetek rájuk? Hát kész szégyen, tényleg. Még azzal is megfenyegetett, kitagad, de megkapta rá a megfelelő választ, hisz elmondtam neki a véleményem erről az egészről. Semmi szükségem arra, hogy folyton a nyakamban legyen, hogy megmondja, hogyan éljem az életem. Nemsoká már nagykorú leszek, jó, az még majd' egy év, de akkor is. Felelősségteljesen lépegetek a nagybetűs rögös útja felé, és bár fenyegetése igen hihetően hangzott, kicsit sem hatott meg a dolog, sőt mi több, mintha felpezsdült volna bennem valami. Felszabadultam, megkönnyebbültem, az már egyszer biztos, s bár anyám keserű és csalódott arckifejezését sosem fogom elfelejteni, semmi más nem érdekel, még örök tanítóm is a pártomat fogta: az állása múlt rajta. Na de mindegy is, csak hagyom, hogy jelenlegi otthonom folyosóin vigyenek előre lábaim, s amerre most haladok, ott némi zajnak nevezhető valami üti meg füleimet, kizökkentve a gondolkodásból. Tudom, hogy merre járok, kíváncsian kapom fel fejem és fordítom a hang irányába, na meg lábaim is megindulnak, s pillanatokkal később már a hangszerekkel és a dob mögött ülő lánnyal szemben ácsorgom. *
- Sosem láttam még lányt dobolni.. halálfejes pólóban. * pislogok meglepetten felé, de meglehet, hogy észre sem vesz, és nem is hall meg, ami jobb is, hisz tovább püföli a szettet. Csak állok az ajtóban, fekete ingem hosszú ujja feltűrve, lábaimon hosszabb, elegáns nadrág, alul meg szürke tornacipő.. látszik, hogy otthonról jöttem, még hajam is majdhogynem rendezett, bár picit kócos, de kit izgat? Félmosolyom elárulja: tetszik ez a szabad dolog, amit művel a leányzó, még ha kissé rendszertelen, de akkor is. *

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-08-21, 10:24 pm

*Második körben már egész lazán veszi a helyzetet és lassan bele is feledkezik abba, ami az imént még a leghangosabb gondolat volt a fejében: megszorongatni újdonsült unokaöccse nyakát első adandó alkalommal, már csak azért is mert túl pimasz és minden hülyeségre ráveszi. Már a ritmussal is kezd közelebbi ismeretséget kötni, amikor a szeme sarkából mozgást vesz észre, hát felpillant. Abbahagyja a dobolást és kérdőn bámul a fiúra, majd elneveti magát. Feltehetőleg mégis igaza van annak a kis okostojásnak, mert máris kevésbé van morgós kedvében. *
- A halálfej ennyire szokatlan vagy az, hogy dobolok? *kérdezi végül, és közben a dobverőket visszacsúsztatja a szoknya farzsebébe, ahol idejövet is tárolta. Lennebb cibálja kicsit a rövid ruhadarabot, és végignéz a fiún, aki egyelőre még mindig vele szemben áll. *
- És mi járatban errefelé, idegen. Megzavartad a szeánszot. *szólal meg ismét, miközben most már feláll, és kikászálódik a dobok mögül. Már eltűnt arcáról a mosoly, de azért megijedni sem lehet éppen tőle, főleg, hogy közelebb sétálva épp a kezét nyújtja, ha még nem ijesztette el a fiút. Egyáltalán nem karate- mutatványra készül amúgy, mint ez hamarosan ki is derül.*
- Athalie vagyok egyébként. *mutatkozik be, és elgondolkodva néz a fiúra. *
- Tuti, hogy eddig még nem találkoztunk, bár... végül is nem nagy teljesítmény tőlem. Túl sokat hiányoztam. *jegyzi meg végül, mert bizony megpróbált csatolni arcot névhez és fordítva, de egyik sem ugrik be, tehát ismeretlennel van dolga. *

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-08-21, 10:34 pm

* Gondolataimba mélyedve, gyakorlatilag kisebb testű dinoszauruszok neveit sorolgatom magamban, végül leragadva az ősmadárnál sétálgatok random, de ez a zaj, ez a különös dobszóló magához hív, egyszerűen csalogat magához. Igazából fogalmam sincs, mi vonz most ennyire, semmi bajom a zenével, de ez például az egyik, és gyakorlatilag majdnem az egyetlen dolog, amiből förtelmesen teljesítettem kicsi koromtól kezdve. Betérve a hangszerek közé szúrom ki a leányzót, és teszek is egy érdekes megjegyzést, amit véletlenül pont meghall, hisz úgy látszik sikeresen feltűnt neki érkezésem, én pedig mosolyára bűnbánó arckifejezéssel teszem ugyanezt, bentebb sétálva pár lépéssel. *
- Igazából mindkettő. És hát ne haragudj, csak úgy kijött. * vakarom meg máris zavartan tarkómat, így figyelem, míg ő számomra értetlen módon elteszi a dobverőket, s még meg is igazgatja magát, a vicces kijelentésre, amit tényleg nem tudok komolyan venni, nos arra pedig megkönnyebbülten vigyorodom el. *
- Nem az volt a cél, de mond csak, kit akartál elkergetni? * kérdezem továbbra is egy nagy mosollyal helyes képemen, ez persze csak amolyan kis piszkálódás, na meg egy cseppnyi őszinteség, de ha már szeánsz, alapból is erre asszociál az ember. Ám eközben elém is ér, én pedig látva felém libbenő kezét, automatikusan, udvariasan fogadom is el azt, nem nagyon megszorítva ujjait hallgatom nevét, és a plusz adalék infokat, melyek örökre elmémbe vésődtek most. *
- Mathis Boll, és veled ellentétben én biztos vagyok abban, hogy nem láttuk még egymást, ugyanis remek a memóriám, se neveket, se arcokat, sem pedig mást nem felejtek el. * mosolygom még egy aprócskát felé, végül elengedve kezét mélyesztem nadrágom zsebeibe lapátkezeimet. * - És mond csak, mennyire tolerálja a nép, hogy este kezded püfölni a szerkót? Na meg mióta csinálod? * kezdek máris érdeklődni kedves, normális hangon. Társas lény vagyok, érdekelnek az emberek, és amíg nem érzem, hogy zavarnék, s társasága leszek, szíves örömest. *

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-08-21, 11:01 pm

*Igazán jól elvan ő a dobokkal, amíg közönsége nem akad. Nem mondhatni, hogy különösebben zavarná, netán frusztrálná a fiú megjelenése, ám mégis inkább abbahagyja a dobolást, már csak azért is, mert nem vállalja a felelősséget esetleges halláskárosodásért például. A dobverő rövid úton a zsebében köt ki ismét, ő meg egész jó kedvében van, így esélytelen az, hogy harapjon a kérdésre, sőt az is kiderül, hogy valahol egész mélyen és jól elrejtve mintha humora is létezne. Csak aztán meg ne bánja, hogy megfogadta Tarkh tanácsát is, nem beszélve Jukka minden lehetetlen ötletéről. *
- Peched van, a pink szerelésemet kinőttem, a hozzáillő zongora meg nem fér el a zsebemben, arról nem is beszélve, hogy nem tudok játszani rajta... *von vállat, különben is hozzá lehet szokni, hogy furcsa jelenség főleg mert magasról tesz többnyire mindenféle elvárásra és normára. *
- Mondjuk a potenciális közönségemet, mivel csapnivalóan játszom. Nem vagyok egy Joey Jordison... *jegyzi meg, miközben kikászálódni igyekszik a dobok mögül, és amint sikerült ez, be is mutatkozik. A választól sajna nem világosodik meg különösebben, de rábólint. *
- Akkor jó. Elég csapnivaló az arcmemóriám, bár a neveket meg szoktam jegyezni kivétel nélkül... szóval, örvendek, Mathis. *válaszolja végül kezet rázva közben, majd zsebeibe mélyeszti a kezeit, kissé hülyén érzi magát, mióta úgy döntött, hogy abbahagyja a cigizést, ráér még teljesen tönkretenni az egészségét. *
- Úgy egy órája. *mondja előhúzva a telefonját, hogy megnézze az órát, mert a karján miért is lenne óra, ott a halom bőr és fém karkötőnek van a helye. A kütyüt a zsebébe süllyeszti ismét, majd a fiúra néz és megrántja a vállát.*
- Nem szokott érdekelni mások véleménye. Ha valakit zavar, majd szól, ha meg nem meri, az az ő baja, és gondolom, innen úgysem hallatszik fel a hálókig. Még a szomszéd szobából sem szokott semmi áthallatszodni. *fejti ki a véleményét, ha már kérdezték.*
- Bár azt hiszem, mára befejeztem. Viszont te még mindig nem válaszoltál a kérdésemre... hogy mit keresel itt. Azt hiszem rám fér egy tea. Teát? *kérdezi végül, mégse tűnjön pofátlannak. *

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-08-21, 11:16 pm

* Nem feltétlenül lett volna szükségszerű társaságba botlanom, ám a kíváncsiság, na meg mégis az, hogy lassacskán rühellek egyedül lenni, az eddigiekkel ellentétben, mégiscsak jó döntésnek bizonyult a hangok után kajtatni. Még illedelmesen elnézést is kérek tőle, hisz úgy érzem, talán megbánthattam iménti megszólalásommal, ugyanakkor a válaszán nem csak mosolyognom kell, de egyenesen fel is nevetek: hát most na, vicces a leányzó, akkor miért ne tenném ezt, ami jólesik? *
- Én sem. Sem semmi máson, sőt, énekelni sem tudok. Kiszakadna tőle a dobhártyád. * húzom ki büszkén magam, mintha ez lenne a legnagyobb erényem, de hát nem mehet nekem sem minden tökéletesen a zseniség ezzel jár. Egy pimasz kérdés is elhagyja ugyanakkor ajkaimat, s örömmel hallhatom, veszi a lapot a fekete hajú itt előttem, bár a név, amit említ, egy homlokráncolásra késztet: hiába gondolkodom ugyanis, semmit nem mond nekem. *
- Nem tudom, ki az, bár vélhetően egy menő dobos. És férfi. Mert egyáltalán nem női neve van. * összegzem sajátosan az információkat, láthatja rajtam kissé elvont világban élhetek, majd ha ebből feleszméltem, s vére bemutatkozunk, mindenképpen közölnöm kell vele, gond egy szál se, nincs miért törnie magát a rám való emlékezés szempontjából. *
- És én is, Athalie. * biccentek kedvesen mosolyogva, szép pofija pedig ténylegesen memóriámba ég, miután kérdezek még tőle párat, készséges válaszait pedig azonnal hallhatom. * - Áh, de úgy értettem, nem most, hanem amúgy. Mióta tanulod? Vagy ilyesmi. * helyesbítek egy picikét, ám minden más szavával teljes mértékben egyet kell értenem. *
- Jól teszed, nagyon helyes. Ne is érdekeljen, csak csináld úgy, ahogyan szeretnéd! * bólogatok is mindehhez természetesen, mert hát most amúgy is nagy még bennem a tettvágy, hogy apámékat sikerült rövid úton magamra haragítanom. És hát ahelyett, hogy szánnám bűneimet, itt beszélgetek ezzel az ismeretlennel, aki még teára is meginvitál, én meg hülye leszek nemet mondani! *
- Rendben, benne vagyok. Konyha? * érdeklődöm, majd már ki is tárom az ajtót, hogy kitessékelve őt vonulhassak utána. * - Egyébként kár, hogy abba hagytad, én elhallgattam volna még. Meg egyszer ki is próbálnám, bár nem biztos, hogy a legjobb tanítvány lennék. Egyszer kerültem dobszerkó mögé, és akkor is, úgy tíz percen belül a földön volt minden. Esküszöm, mint valami dominó, úgy dőltek a cuccok. * mesélem neki vigyorogva, bár ki tudja, érdekli-e, én most elememben vagyok, és tényleg szívesen tartok vele. *

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-08-26, 6:38 pm

*Ismét egy nap, mikor unalmas perceimet töltöm az iskola hűs, komor, de titokzatosan hívogató falai között. Bármennyire is kéne, tanulni nincs kedvem, ellenben az izgalmas felfedezéseket nem vetem meg. Valahogyan tombolni van kedvem, de mégsem rongálva, inkább magamban, másokban, és a környezetben való kár tétele nélkül.*
~ Zene. ~ *villan át agyamon a szó, s ezzel egy időben fordulok a folyosón irányba. Célom a Hangszerek barlangja, egyszer már jártam itt és jól szórakoztam, annak ellenére, hogy nem vagyok képzett zenész... mondhatni nem értek a dallamok kicsalogatásához. Ez nem zavar, inkább indián ugrásokkal, karomat lóbálva szökellek a szoba felé, s hamarosan megérkezve gondolkodás nélkül tépem fel az ajtót, majd belépve csukom azt be magam mögött, mely után lenyűgözve szemlélem meg a rám váró rengeteg hangszert.*
- Mit is válasszunk... *hümmögök, majd egy érzelemtől vezérelve lépkedek közelebb az egyik dobhoz, s elsőként az ütőket veszem kezembe. Fogdosom őket, megpróbálva megszokni súlyukat, kinézetüket, még pörgetni is próbálkozok ujjaim között egy ütőt, de sikertelenül, többszörösen is, ugyanis mindig a földön köt ki, leesve kezemből. Ezt megelégelve hajolok le sokadjára, kissé dühösen, mogorván felszisszenve, aztán pedig egyszerűen először egy ütővel kezdek el egyszerű ritmust ütni, majd próbálok becsatlakozni a másik kezemmel is. Rendkívül letisztult, amatőr hangzás, más fülének talán ritmustalan ütlegelés, de én élvezem, olyannyira, hogy akár egy zenekar tagjának is elmennék a viselkedésemből, mivel mosolyogva, inkább vadul csapkodom a dobokat. Öltözékem egy fehér tornacipőből, fekete, direkt kiszaggatott farmerből, illetve egy rozsdaszínű felsőből áll, nyakamban pedig fekete kendőm. Kiegészítő egyedül szárnyas, steampunkos órám, ám sem smink, sem egyéb ékszer nem található rajtam, arcom fehéren csillan a fénytől, hajam pedig kibontva omlik feketén a hátamra, immár kissé kócosan. Teljesen átadom magam a... "zenének".*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-08-26, 6:54 pm

*Apró lányka bolyong a kastély folyosóin. Narumi elindult felfedezni az új környezetét. Amúgy kedves arcát most nem takarja vastag smink, mint érkezésekor. Haját feltűzte és fehér papírvirágot tűzött bele. Ruhája a megszokott yukata. Ezúttal fehér, nagy virágmintákkal és egy bézsszínű széles övvel, ami alatt a pálcája rejtőzik. Tágra nyílt szemmel figyel meg minden egyes ajtót és lyukat a falban. Néha benyit egy-egy ajtón, de rögtön be is csukja, alig nézi meg mi van odabent. Egy kicsit még mindig elveszettnek érzi magát, hiszen még nem ismer szinte senkit. Az egyik terembe benézve azonban eláll a lélegzete. Hangszerek, hangszerek mindenhol. És mi is nyugtatná meg jobban mostanra pattanásig feszült idegeit, mint egy kis zene. Belép, ám ebben a pillanatban eszeveszett dobolás hallatszik. Szóval nincs egyedül. Halványan elmosolyodik. Akárki is az, el kell bűvölnie. A hang irányába pillant, és a dobok mögött egy fekete hajú lányt pillant meg.*
- Szia, Narumi vagyok. Ugye nem zavar, ha én is zenélek egy kicsit? *mutatkozik be. Ha a másik még nem hagyta abba a dobolást, akkor kiabálva. A második mondatot viszont már ismét megszokott, halk hangján mondja. ezzel lekap a falról egy felfüggesztett, apró bendzsószerű hangszert, aminek ő sem tudja a nevét és érdeklődve pengetni kezdi.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-08-26, 7:11 pm

*Bolyongásom vévén egy ismerős helyen telepszem meg, így jutva a dobokhoz, melyek érdekes hatást váltanak ki belőlem amint képzetlenül, de dobolni kezdek. Élvezem, visz a ritmus, ám talán csupán az én fülemnek kellemes a csattogást mit csapok. Szinte észre sem veszem, ahogyan más is belép a terembe, s egy ideig tovább dobolva nézek magam elé elszánt tekintettel, mint aki nem itt jár sem lélekben sem agyban, de amint meghallom a kiabálást, kezeim mozdulat közben állnak meg, hogy kíváncsi tekintetem az érkezőre tévedjen.*
- Áh, szia... ne haragudj, nem hallottalak. Illet, most már igen. *mosolyodom el kissé zavartan, de kedvesen, majd kezeimet is leeresztem, de természetesen nem feledkezem meg az illemről, ezért is teszem le a ütőket, hogy felállva botladozzak oda egy-egy hangszerbe véletlen belerúgva.*
- Jackelyn vagyok, Jackelyn McKinney, McKinney-ből. *nyújtom felé határozottan kezemet, s ha megfogja, akkor mosolygósan megrázom azt, kissé erősebben mint az ember várná, de közel sem férfias mértékekben. Tekintetem végigfut a másikon, míg az cselekszik, s a meglepődöttség ül ki arcomra és szemeimbe.*
- Csak nyugodtan... remélem nem fogjuk egymást zavarni, mert én nem tudok zenélni... *jegyzem meg tétován hajamba túrva. Nem akarok alkalmatlankodni, viszont én voltam itt előbb... ezt be kell látnia. Még akkor is, ha másnak is kell lehetőséget nyújtani a kipróbálásra.* - Te zenélsz? *kérdezek rá inkább kíváncsian, s vissza is térek helyemre, a dobok mögé ülve, kezeimbe véve az ütőt, melyeket halkan csapkodok néha össze, nehogy kiessek a ritmusból. Önkénytelenül. Még nem cselekszem, szeretném megismerni azt, akit erre felé sodort a végzet.*
- Egyébként... te ilyen... japán vagy? Ne haragudj, de nem értek hozzá, nem tudom a megfelelő szót. *ráncolom kissé homlokomat, s ezzel tűnhetek tudatlannak, ami nincs így, de gyakran vagyok feledékeny, és igen... Mindenről még én sem tudhatok. Majd talán ő felvilágosít, s sikerül jobban megismernünk egymást, mert elsőre is érdekes személyiségnek tűnik.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-08-26, 7:29 pm

- Tanaka Narumi. *mutatkozik be a biztonság kedvéért még egyszer és kezet fog a lánnyal. Közben a nevén gondolkodik.*
~Vajon tényleg lehetséges? McKinney, McKinney-ből. Mindenesetre jól hangzik~ *mosolyog magában és már meg is pillantja a furcsa "kisgitárt" a falon. Amikor kérdezik odafordul és úgy válaszol. Lassan, tagoltan és halkan beszél. Egyrészt, mert még nem szokta meg a nyelvet, másrészt, mert egy gésának így illik. És bár ő nem az, szereti azt a látszatot kelteni.*
- Régebben tanultam egy kicsit, de már nem sokra emlékszem. Csak valami zajt szerettem volna kicsalni ebből a... valamiből. *mondja a végére eléggé elbizonytalanodva. Tényleg ötlete sincs mi lehet a neve az alig 40 centis, apró, pengetős hangszernek.*
- Te tudod mi ez? *szegezi a kérdést Jackelynnek.*
- És nyugodtan folytasd amit elkezdtél, engem nem zavar. Amúgy sincs ritmusérzékem. *magyarázza mosolyogva. Így a vastag, fehér és vörös festékek nélkül egészen más az arca. Szélesebb, közönségesebb. Elveszti azt a földöntúli bájt, de mégis barátságosabb.*
- Igen, japán vagyok. és nem haragszom. *válaszol a furcsán megfogalmazott kérdésre. Arca nem sok érzelmet mutat. Néha megenged magának egy halvány mosolyt, vagy felszaladó szemöldököt, mint például most. Ráadásul egyszerre a kettőt.*
- A neved alapján, te angol vagy, nem? * Ő sem igazán tájékozott. Tulajdonképpen hazájában bármelyik europid emberre rámondja, hogy angol. De itt kezd rájönni, hogy a világ nem csak 2-3 országból áll. Lefog pár húrt különböző pontokon és megpendíti őket. A disszonancia gyenge fogalom erre a ricsajra. Széles vigyor jelenik meg az arcán.*
- Ez elég rémes volt. Fogalmam sincs hogy vannak a hangok rajta. *mondja mosolyogva.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-08-26, 7:41 pm

*Érdekes felfedezésem közben megzavarnak, így miután felismerem ezt a tényt, a dobolást abbahagyva veszem fel a társalgás fonalát reagálva a másik szavaira, s még fel is állok, hogy odasietve mutatkozzam be.*
- Öh... igen. *kérdezem kissé zavartan, ugyanis nem értem miért ismétli el még egyszer, de a kézfogás megtörténik.* - Jelent valamit? *kérdezem tőle, hogy ne tűnjek udvariatlannak, plusz mert úgy tudom, a... ő... keleti neveknek érdekes jelentései vannak. Nem úgy, mint az enyémnek, de legalább én érdekesen mutatkozom be. Ügyes vagy Jackelyn...*
- Hívj csak amúgy Jakie-nek. *mosolyodom el, mikor ráeszmélek, hogy nem adtam neki becézési lehetőséget. Mondjuk ő se nekem, de én nem ragaszkodom a hosszú nevemhez, a rövidebbet jobban kedvelem. Eközben természetesen visszatérünk a hangszerekhez, s míg én a dob elé ülök le, addig ő pengető gitárfélét vesz elő.*
- Áh, jó neked. Én nem tanultam, de szeretnék. A zajjal pedig ugyan így állok. *bólintok egyet, el is gondolkodva azon, hogy mennyi mindenre nem volt lehetőségem, és mennyi mindenhez szeretnék még kezdeni az életben. Kérdésére azonban fejemet felkapva szemlélem meg a hangszert, majd kis gondolkodás után rázom meg szomorúan a fejemet. Most csak azért nem nézek ki tudatlannak, mert ő sem képes megmondani, mit is tart a kezében.*
- Sajnos nem tudom... *válaszolom, de udvarias feleletére csupán elmosolyodva biccentek még egyet, s már ütnék is a dobra, azonban még kérdések tömkelege jut eszembe. Szerencsére a tétova megfogalmazás ellenére sem veszi sértésnek.*
- Sosem találkoztam még japánokkal... nagyon szép a... ruhád. *mérem végig az említett öltözéket, s komolyan megfog, elegáns, szép, nőies. Nem olyan, mint az enyém. Ő is érdeklődik viszont, mire megrázom a fejemet.*
- Amerikai. *adom meg a választ egyszerűen. Nem ragozom tovább, tudom, hogy vannak akik elítélik a hazámat, de ha jól sejtem ő éppen annyit tud Amerikáról, mint én Japánról. Semmit. Próbálkozására kicsit felkuncogok mikor megszólal.*
- Tudod mit? A pengetős hangszerekkel nehéz bánni, ezért is nem próbáltam ki. Inkább próbálj meg valami fúvós, vagy billentyűs hangszert. Ha gondolod a dobot is átadom, de egy zongora lehet egyszerűbb lenne, vagy egy... trombita. *ajánlgatom neki lelkesen, s az egyes hangszerek nevénél, még oda is mutatok rájuk. Kíváncsi vagyok hogyan dönt, megnézném szívesen miként is boldogul az ismeretlen tárgyakkal.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-08-26, 8:06 pm

*A kedvesnek tűnő lány odaszalad Narumihoz és kezet fognak. Elismétli a nevét és elmosolyodik a kérdésre.*
- Nem, vagyis biztosan, de én nem tudom mit. *mondja egy megnyerő mosoly társaságában. A becézés felajánlására bólint. megjegyzi a lány becenevét. nem szokott senkit becézni, sőt ha meg tudja jegyezni, legszívesebben a teljes nevén szólítja az embereket. A japán és nyugati szokásokat nehezen tudja összeegyeztetni és végül erre a kompromisszumra jutott magában. Ő fel sem ajánl hasonló lehetőséget. A Narumit szereti és mindenki így szólítja. Vagyis a japán iskolatársai, tanárai családnevén szólították, ahogy az ott szokásban van.*
- Mit szeretnél tanulni? Csak nem dobolni? *kérdezi érdeklődve. És talán a jó társaság, talán a zene hatására, de megindul a nyelve.* - Én koto-n szerettem volna játszani. De azt nem tanultam meg. *mondja szomorúan. Eszébe sem jut, hogy a másik lány esetleg nem tudja milyen ez a tradicionális, japán hangszer. Mikor Jakie a ruháját dicséri ő is végignéz magán.*
- Ugyan, a tiéd sokkal szebb. *mondja . És bár látszik rajta, hogy soha nem venne fel szaggatott nadrágot vagy bármi mást, ami ú ismerősén van, azért kedvesen mosolyogva adja elő az udvariassági formát.*
~ Tehát Amerika. Megint nem találtam el, de ő már a második ember a kettőből, aki onnan jött.~ *mereng egy kicsit, de nem szól semmit, csak bólint, hogy megértette. Még egyszer körbefuttatja szemét a teremben felhalmozott rengeteg hangszeren. És megtalálja a falnak támasztva a csaknem 2 méteres koto-t. Az egyszerű fa testen rengeteg húr van kifeszítve.*
- Nézd, ott a hangszerem. de lehet, hogy tényleg inkább a zongorával próbálkozom. *mondja mosolyogva és először a testes hangszerre mutat, majd a zongorához ül és pötyögtetni kezdi. D, G, C, össze-vissza különböző ütemben és sorrendben, de csak ez a három hang. Aztán néhány oktávval lejjebb és feljebb szintén ugyan ez a három. Másnak talán idegesítő lehet, de Narumi megint egyszerűen elmerül a zajongás örömeiben. Bár arca ezt nem mutatja. Szája szigorúan összeszűkül.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-08-26, 8:25 pm

*Felfedezésem rögtönzött zenei bemutatóm után hamar ismerkedéssé alakul, amint felismerem, hogy más is tartózkodik a teremben, így mutatkozom be neki, részéről nem megtudva becenevét, de válaszára felvonom a szemöldökömet, számat pedig mintha kissé csalódottan biggyeszteném le.*
- Én nem tudom mit jelent az enyém, de az emberek általában tudni szokták a sajátjukat. *felelem neki, ezzel talán jelezve, hogy kíváncsi lennék a nevére, ám mindez nem szemrehányás. Lévén, hogy egy hangszerekkel teli teremben vagyunk, az első téma ami felmerül a zene, így kérdezősködünk egymástól.*
- Nem... nem tudom mit... bármit... mindent. Gitárt, zongorát, valami trombitát is. *vonok vállat, s látszik rajtam, hogy ez egy álom, de inkább határozatlan képzelgés. Ekkor említ meg egy másik hangszert, melyet nem ismerek fel a nevéről, ezért is ül ki arcomra értetlenséggel kevert kíváncsiskodás.* - Mi az a koto? *vonom össze szemöldökömet, s remélhetőleg elmagyarázza, vagy megmutatja, elvégre valószínűleg megtalálható itt. A nemzetiségekből kiindulva egy kis bókig is eljutok, mit a maga módján udvariasan viszonoz, ám erre én csak legyintek mosolyogva, hiszen tudom jól, hogy az én öltözékem nem mérhető az övéhez, de nem zavar, aranyos gesztus mindez részéről. Szavaira felpillantva kutatok tekintetemmel az említett hangszer után, s mikor meglátom, számat is eltátom kicsit.*
- Ekkora? Talán tényleg mással kéne próbálkozni. *billentem félre a fejemet, egy darabig hallhatva kis játékát, azonban utána én is becsatlakozom lassan, tétován, a magam módján, de mégis értékelhető ritmussal, s megpróbálok alakítani vele valamit. Talán sikerül... talán nem, én mindenesetre egy közepes ütemet verek, esetleg csatlakozhatna.*
- Hogy-hogy idejöttél amúgy? Japán messze van innen. Mondjuk Amerika is... gondolom új vagy. *jegyzem meg neki érdeklődve, mert bár láttam már embereket mindenfelől, Japán eddig nem volt a listán. Számomra az az ország olyan titokzatos... ezzel pedig el is jutok az ostoba közhelyekig.*
- Válaszolnál néhány kérdésemre? Kíváncsi vagyok. *kezdek is bele, majd kérdőn nézek rá, s ha engedélyt ad, akkor zúdítom rá furcsa érdeklődésem összes torszülött kérdését. Ebből talán engem is megismer.*
- Van japán karod? Megtanítasz írni japánul? Tudsz sushit készíteni? Mondhatnál nekem valamit japánul. *kezdek bele egy nagy levegővel, tágra nyílt szemekkel figyelve a lányt. Remélem, hogy nem bántom meg, de a közhelyeket mindig le kell ellenőrizni. Remélem, ez nem azt a hiedelmet erősíti benne, hogy az amerikaiak buták.*

//Fagyunk//

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-08-27, 11:19 am

//olvadunk Luciussal//

*A hangszerek barlangjában fut össze egy diáktársával a leányzó, és hamarosan már az egyik dobfelszerelést pakolják össze, mert Alinox famulusa egy óvatlan mozdulattal leborította azt. Szerencsére Lucius sokkal jobban ért hozzá, mint a sentinel, így viszonylag hamar a helyére kerülnek a dolgok, és minden olyan, mint azelőtt.*
- Az tök jó, érdekesnek hangzik. *mosolyodik el a lány a zenekar hallatán, majd pedig kicsit a saját zenei múltjáról kezd el beszélni, ami nem túl terjedelmes, de azért mégis csak valami.*
- Nem erőltettek rám semmit, mindent, amit csináltam, azt a saját örömömre csináltam, szóval igaz, hogy kb elvárták, hogy szerezzek többféle tudást, nem kényszerítettek volna semmi olyanra, amit én nem szeretnék, és ezt tisztelem bennük, mert tudom, hogy vannak olyanok, akik nem tehetnek semmit a szülői befolyás ellen. *mondja kicsit hosszabban, de a szülei tényleg nem diktátorok voltak, inkább csak a legjobbat akarták neki és a bátyjának.*
- Nem nehéz megtanulni zongorázni, bár az embereket néha megijeszti a sok billentyű, de közel sem olyan vészes a dolog, mint ahogy tűnhet. *fejti ki a véleményét, majd amíg Lucius gitárt megy keresni, addig ő visszaül a zongorához, és elhelyezkedik a széken, majd a fiú már vissza is tér, nyakában egy hangszerrel.*
- Benne vagyok, úgyis rég játszottam társaságban... milyen stílust szoktál játszani? *érdeklődik kicsit, mert ezzel talán sikerül közös nevezőre jutniuk.*
- Én viszonylag sok mindent el tudok játszani, mostani számokat is, de régebbieket és klasszikusokat is... Ja meg anno jó voltam improvizálásban is, nem tudom, neked mennyire fekszik az ilyen, csak egy ötlet volt. *mondja egy kis gondolkodás után. Szívesen játszana valami meglévő darabot, de akár benne lenne, hogy imprózzanak, abból is kisülhet kellemes dallam, de ez a fiútól is függ.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-08-27, 11:58 am

*A dobcucc gyorsan a helyére kerül, nagyjából jó állapotban, hála a minimális ismeretnek, amit Lucius még korábban szerzett ilyen téren. Ezt el is mondja Alinoxnak, amikor a lány érdeklődik, hogy honnan származik a tudás. Arra, hogy érdekesen hangzik, csak bólint, ezzel a témát lezártnak tekinti. Majd a hangszeres múltjukról és szüleik sajátos oktatási metódusairól beszélnek, amiben nagyjából közös pontot találnak.*
-Az én szüleim pedig élvezhetően és jól tanulhatóan akarták az általuk szükségesnek vélt ismereteket nekem megtaníttatni, ezért bennem fel sem merült, hogy ez kényszer lenne igazán. Egyrészt jó oktatókat kerestek mellém, másszor pedig ők maguk is igyekeztek érdekesen és számomra megnyerően tanítani. *igen, ez a teljes igazság, egyrészt a fiú nyitott természet ilyen téren, másrészt ezt a szülei maximálisan ki tudták aknázni. Viszont a zongorázásról is szó esik, minek kapcsán Lucius is kifejti véleményét.*
-Igen, az emberek hajlamosak el misztifikálni, a gitárt meg leegyszerűsíteni, holott az az emberi énekhang után a második legkifejezőbb hangszer. Olyan korlátlan lehetőség rejlik abban a hangszerben, amit sokan nem is sejtenek. Pedig ha tudnák, hogy hány technika, meg miegymás van... *kicsit lemondó a hangneme. Megszokta már a megint egy gitáros, meg ilyesmi megnyilvánulásokat, hogy az emberek azt hiszik az egész pár akkord és minden rendben. Hát nem... de Lucius felajánlja a közös zenélés eshetőségét, amire a lány pozitívan reagál. Ezért egy megfelelő hangszert szerez, amit utána egy hang erősítő bűbájjal is ellát, mert a zongora hangosabb így magában. De most egy szinten lesznek hangerőben.*
-Akkor egy kis klasszikus koktél megteszi... *mondja a srác. Egyelőre nem akar semmi igazán bonyolultat, de a későbbiekben lehet még érdekes dolgokat játszani, imprózni, ilyesmi. Bízik benne, hogy a lány felismeri a megfelelő darabokat, de emiatt annyira nem aggódik, úgy választott fejben. Elsőként Bach e moll bourrée-je kerül elő, nem teljesen végig persze, csak a fő motívumból pár kört, majd utána a Für Elise egy része kerül terítékre és a befejezés pedig Mozart Eine Kleine Nachtmusik G dúr szerenádjából van. Szép kis egymásba kapcsolható dallamfüzér. A lány minden bizonnyal tudja majd követni, a váltások után következő körökbe már könnyen be is kapcsolódhat. Így mindkét hangszer előtérben van, bár most értelem szerűen a gitár vezet.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-08-27, 12:31 pm

*Kis időre a famulus miatt felborult a rend a helyiségben, de ezt a két diák orvosolja, és folytatják a zenéről szóló társalgást, és a szülőkről is szó esik, hisz mindketten a szülők kívánsága miatt kezdtek el hangszeren tanulni.*
- Egyszer remélem lesz lehetőségem megtanulni gitározni is, mindig is vonzott ez a hangszer, de hát még csak 18 éves vagyok, szóval előttem az élet. *mondja mosolyogva, majd leül a zongorához, és onnan nézi, ahogy Lucius visszatér egy gitárral, és meg lesz beszélve, hogy akkor most közösen játszanak valamit. Alinox elég sok mindent tud, bár mivel nem gyakorolt egy ideje, biztos lesz benne néhány félreütés, bármi mellett is dönt a srác végül.*
- Rendben, akkor hajrá. *bólint, és elhelyezkedik a zongoránál, kezeit a billentyűkre helyezi, majd figyel, mibe is kezd bele a fiú. Felismeri már az első pár hangból Bachot, szóval be tud kapcsolódni, és jól szól együtt a két hangszer. Alinox hamarosan érzi, hogy jön a váltás, így egy összekötő hangsort játszik, ezidő alatt pedig ráismer a Für Elise-re, ami a személyes kedvence, így szinte csukott szemmel nyomogatja a fehér és fekete billentyűket. Kicsit belemerül a favoritjába, így kissé elkésik a váltásról, így egy kis időre csak a gitár hangja hallatszik, de aztán sikeresen elkapja a fonalat, és együtt érnek a kis darab végére, ahogy Lucius nevezte, klasszikus koktél végére. Szépen befejezi egy kis dallamsorral, majd elveszi kezét a hangszerről.*
- Hűha hát ez egész jó volt. Kicsit bénáztam, ez a gyakorláshiány miatt volt, de tetszett ez a kis medley. *mosolyodik el Alinox, és picit tornáztatni kezdi ujjait, mert kicsit begörcsöltek. Régen játszott már mással, gitárossal szinte alig volt lehetősége együtt zenélni, de Lucius remek partnernek bizonyul ebben.*
- Miket szoktál általában játszani? Úgy értem mikor egyedül vagy, és mondjuk kedvtelésből állsz neki gitározni. *érdeklődik kicsit Alinox a másik felől, és bár ő mindenfélét szeret vegyesen játszani, lehet, hogy a diáktársának van valami kedvenc stílusa, amihez gyakran nyúl.*