Konditerem

Tárgy: Re: Konditerem 2012-09-09, 6:24 pm

*Valóban kissé meglepődöm. Valahogy Yvonne-ból nehezen nézem ki, hogy szétszed egy baglyot, vagy a gazdáját, vagy esetleg mindkettőt. De valahogy ez aranyos.*
-Akkor majd add kölcsön néha nekem is takarítani. *kacsintok rá vidáman miközben tovább emelgetem a vasat ami a kezemben van. Jó végre érezni egy kicsit, hogy dolgoznak az izmaim, egészen felszabadító. Valami ilyesmit érezhetnek azok az idegbetegek, akik repülőkből ugrálnak ki. Még jó, hogy nekem nincs szükségem ilyen extremitásokra ehhez az érzéshez. Bólogatni kezdek a leányzó szavaira. Valóban gyönyörűek azok a ruhák, de gyanítom, mindkettőnknek merőben más oka van rá, hogy tetszik. Mesélek neki egy keveset a testépítésről is ami már jó ideje az életem szerves részét képezi, ami már csak a családom mentalitásából is adódik.*
-Igen tudom. Otthon Firenzében, lent a teremben volt egy srác, akinek tiltották a szülei. Mindenáron azt akarták, hogy focista legyen. Szerencsétlen srác lufihajtogatásból szedte össze a kondibérletre valót. *Amíg én ilyen elmélyülten magyarázok, Yvonne nem pihen és sikerül lenyűgöznie a gyakorlatsorával, amit elismerően meg is tapsolok. Részemről mindig is fontosnak tartottam az elismerést. Miután kitapsikolom magam, egy kis segítséget is kérek tőle a fekve nyomáshoz. Nem, nem! Nem ahhoz!*
-Hatvanöt. *nyögöm a súly alól. Na igen, az edzésnek ezt a részét nem traccsolásra találták ki, így a következő válaszom várat magára, amíg befejezem a gyakorlatot. Kevesebbet sikerül, mint pár hónappal ezelőtt, de legalább a súly maradt.*
-Hú nem tudom. Igazából egy meglehetősen terebélyes hölgy volt a legnehezebb, amit eddig felemeltem. Nem tudom, hány kiló volt, nem vagyok ennyire pofátlan, hogy megkérdezzem, de majdnem bekakáltam! *Nagy ijedt szemekkel nézek rá majd kipukkad belőlem a nevetés. A nő a nénikém volt az esküvője alkalmával és épp táncoltunk. Szegényt a vőlegénye nem merte felkapni, mert a csávón több volt a haj, mint az izom meg az erő. Kimászok a nagy súlyzó alól, s rámosolygok a lányra.*
-Köszönöm. *Most már ő is folytathatja tovább, amit akart, én pedig áttelepedek egy másik karos gépre. Tényleg vissza kéne szoknom az edzésre, így el is határozom, hogy a héten még kétszer lejövök, egy hasazásra, meg egy lábra.*

Tárgy: Re: Konditerem 2012-09-09, 6:39 pm

- Rendben, mindenképp. *mosolygok, a tollseprűre vonatkozó megjegyzésen, majd mindketten végezzük a saját gyakorlatainkat, de közben azért csevegünk.*
- Ennyire kapós dolog Firenzében a lufihajtogatás? Mert azért a kondibérlet nem feltétlenül olcsó mulatság... *jegyzem meg, de aztán túllépek rajta, és végzek pár gyakorlatot, mi elismerően meg lesz tapsolva, végül pedig Chris kérését teljesítem, bár nem tudom, hogy ösztönzöm ezzel, de ennyit megtehetek.*
~Hűha, én vagyok ötvenöt kiló...~ *lepődök meg kicsit magamban, de ennek nem adok hangot is, csak magamban. Kérdezek még egyet, de megértem, amiért kis késlekedéssel válaszol csak, nem lehet könnyű súlyt emelgetni és beszélgetni is, erre lehettem volna tekintettel. A válaszán azonban felnevetek, nem tehetek róla, de vizuális memóriám van, így elképzelem.*
- Hát nem irigyellek. *mondom immár csak mosolyogva, miközben biccentek, hogy szívesen segítettem, majd iszom a vizemből, és a futógéphez megyek, és közepes tempóra állítom, és kocogni kezdek. Egy ideig csak a gépek zaja hallatszik, nem szólok semmit, koncentrálok a helyes légzésre. Nem a kedvencem a futás, így negyed óra múlva ezt abba is hagyom, és egy általam sokkal kedveltebb eszközre, a szobabiciklire ülök rá, és kezdek el tekerni, ám egy idő után foltokat kezdek látni, szédülni kezdek, és már szállnék le a bicikliről, hogy pihenjek kicsit, de a szervezetem előbb mondja fel a szolgálatot, így leesek, és elájulok, fejem koppan a padlón, és hanyat fekve fekszem a földön eszméletlenül.*

Tárgy: Re: Konditerem 2012-09-09, 6:49 pm

*Nos igen, mindenki abból él, amiből tud. Egyesek lufihajtogatásból. A kérdés azonban jogos, de ez igazából nem városfüggő, ugyanis mindenhol vannak gyerekek.*
-Tudod, milyenek a gyerekek, ha lufit látnak. Addig nyúzzák anyucit, vagy apucit, amíg nem kapnak. Fogadok, te is ezt csináltad. *Elvigyorodom kissé. Természetesen én is pont ugyanezt műveltem kiskoromban, ha lufit, nyalókát, vagy vattacukrot láttam. Egy kis segítséggel a fekve nyomást is végigcsinálom, aztán áttelepedek egy másik géphez, amíg Yvonne futni kezd. Meg kell hagyni, elég átfogó edzést csinál végig, ezt akkor konstatálom, amikor áttér a szobabiciklire. Én lassan befejezem az edzést és már a levezetésbe kezdek bele, amikor a leányzó leszédül a szobabicikliról. Gyorsan pattanok fel a földről, majd odasietek a leányzóhoz. A nyakamat tenném rá, hogy a cukra esett le, de ezt nem nekem kell eldöntenem, hanem a gyógyítónak. Felnyalábolom a vékony, könnyű testet a földről és el is indulok az ajtó felé, ahol egy kis nehézségbe ütközöm, mert elég nehéz úgy kinyitni az ajtót, hogy tele van mind a két kezem egy lánnyal. Azért nehézkezen sikerül valahogy a lábammal kinyitnom és már nyargalok is felfelé a lépcsőn, hogy bevigyem a gyógyítóhoz. Az elsősegély nem az én asztalom, varázsolni pedig még nem tudok eléggé ahhoz, hogy itt elkezdjek a szaktársamon kísérletezgetni.*

Tárgy: Re: Konditerem 2012-09-09, 7:22 pm

*Mozgás közben kellemesen elbeszélgetek Chrissel, és egy ismerőse kapcsán a lufihajtogatás is felkerül a témák közé egy rövid időre.*
- Van benne valami. *mosolyodom el, majd kicsit segítek neki, végül pedig futok kicsit a futópadon, de annyira nem szeretek kocogni, ezért inkább a biciklizést választom. Régen sportoltam utoljára, talán ezért is leszek kicsit rosszul, ám nem vagyok elég gyors abban, hogy lepihenjek, elájulok, és a földre esek. Nem tudom mennyi idő után, de kinyitom a szemem, és a jellegzetes orvosi szag csapja meg az orromat, mitől kissé hányingerem van. Pislogok párat, először nem tudom, hol vagyok, de aztán rájövök, hogy valamiféle kórterem szerűségben vagyok, remélhetőleg csak itt az iskola területén, nem kellett kórházba szállítani. Lassan összeáll a kép, hogy elájultam, és valaki elhozott. Ezt a valakit meg is találom, és halványan rámosolygok a fiúra.*
- Köszi hogy idehoztál. Meddig voltam eszméletlen? *kérdezem, miközben a homlokomon lévő borogatást leveszem, és az ágy mellett levő kis asztalkára teszem. Megpróbálok felülni, de megfájdul a fejem, valószínűleg beverhettem, ahogy leestem.*
- Remélem könnyebb voltam, mint az a terebélyes nő. *viccelődök kicsit saját sorsomon, de hát kell az önirónia. Sikerül azért feljebb tornászni magam, a párna megtámasztja a hátam, és várom, hogy az enyhe szédülés és fejfájás elmúljon.*

Tárgy: Re: Konditerem 2012-10-28, 9:17 pm

*Úgy dönt, tesz egy kis sétát, már nagyon elgémberedtek a végtagjai. Meg ideje lenne egy kis edzésnek is, így a laptop táskába bepakolja a gépét a hangfalakkal együtt, majd mikor ezzel megvolt, egy tiszta törölközőt is készít mellé egy 2 literes szénsavmentes ásványvízzel együtt. Végül odasétál a szekrény elé, és átöltözik edzős ruhába. Egy hosszú, fekete melegítő, aminek az alját meg tudja húzni a bokájánál, fekete edzőcipő, amiben majd kényelmesen tud mozogni meg edzeni. Kissé kopott a cipő, de ez az egyik kedvenc, szóval jön. Felülre egy sötétzöld ujjatlant, majd arra rá a nadrághoz illő kapucnis pulóver. Visszafelé nem kéne megfázni teljesen leizzadtan. Mikor mindent előkészített, no meg persze felöltözött, gyorsan felkapja a táskát, majd a törölközőt és a vizet, aztán már indul is, hogy megkeresse a konditermet.
Nem is kell sok idő, mire a az óceán alatti barlangrendszerben eljut a megfelelő ajtóhoz. Benyit, és lám, szerencséje van, mert senki nincs bent. Becsukja maga után az ajtót, majd előveszi a laptopot a táskából, szépen összekapcsol mindent mindennel, és már nyomatja is az edzős zenét. Ez alatt Pendulumot, ACDC-t, meg hasonló, hol rockosabb, hol drum and bass-es zenét lehet hallani. Ráadásul majdnem maximum hangerőn, amennyire kifér a hangfalakból.
Mikor kész van a szereléssel, lekapja a pulóvert, és lerakja az asztalra, ahova a gépet is tette a törölköző és ásványvíz mellé, majd a futópadhoz sétál, fellép rá, és beállítja a magának megfelelő programot, ami a bemelegítéshez kell. És már fut is a zene ütemére. Tombol benne az energia, valahogy le kell vezetni, így kezdetnek fél óra közepesen intenzív futás megfelelőnek számít, legalábbis nála.*

Tárgy: Re: Konditerem 2012-10-28, 9:32 pm

*Úgy tudom, hogy az iskolában található edzőterem is. Érdekesen hangzik, s bár én a szabadban való edzésnek, mozgásnak a híve vagyok, egyrészt a természetesebb környezet, másrészt a természetesebb mozgások és friss levegő miatt, ettől függetlenül itt az ideje, hogy megnézzem az iskola ezen lehetőségét is. Éppen ezért tartok lefele, hogy az utat figyelve, mivel útbaigazítást kértem, megtaláljam a termet. Nem tart sok időbe, bár lassabban haladok, próbálva memorizálni és felmérni a terepet, egy kicsit bámészkodni a kastélyban. Hamarosan azonban megtorpanásra késztet egy kiszűrődő zenei fesztiválhoz hasonló hangzás, így egy apró hümmögéssel gondolkodom el.*
~ Ez vajon mindig ilyen? ~ *elmélkedem, de ez még nem rettent vissza attól, hogy közelebb menjek, mert bár nem ez a zenei ízlésem, ettől függetlenül bizonyára meg lehet egyezni a zenegép tulajdonosával, illetve a maradásom sem feltétlen hosszas. Nem tervezek edzeni, habár ruházatom megfelelő lenne hozzá - mindig az, de ez csak szegénységemet mutatja -, hiszen fehér szakadt tornacipő, fekete térdnadrág illetve fehér atléta van rajtam, pálcám azonban nincs nálam, ahogy kiegészítő sem, vagy pénz, mert nem tervezek a szigetre sem menni, illetve eleve nincs pénzem. Pillanatokon belül odaérek az ajtóhoz, és benyitva állok meg, és nézek körül, majd beljebb lépve csukom be magam mögött, és indulok meg a futógépen lévő srác felé, mivel rajtunk kívül nincs más, így tehát feltételezem, hogy ő a hangos zene forrása.*
- Hello! Le tudnád ezt kapcsolni? *bökök a laptop felé, mert én nem szoktam zenét hallgatni edzés közben, illetve az ilyen hangerő nagyon zavar engem. Nem is várok többet, körül nézek, felmérve az eszközöket és lehetőségeket, azon gondolkodva, hogy kezdjek-e valamibe. Még nem biztos, hogy bármit is teszek.*

Tárgy: Re: Konditerem 2012-10-28, 9:42 pm

*Végre sikerül lejutnia a konditerembe, ahova már nagyon rég óta tervezte, hogy le fog menni. Visz is magával mindent ami kell, szóval egy laptop, hangfalak, törülköző, meg ásványvizes flakon, biztos ami biztos alapon. Elég hosszú edzést tervez mára, szóval kell is a folyadékpótlás. Miután mindent beállított lenn a kondiban, azaz bekapcsolta a gépét és beállította a zenét meg a hangfalakat, felpattan a futópadra, és már neki is lát a bemelegítésnek. Viszont nem telik bele sok időbe, talán 10 percnél járhat, mikor valaki ismerős ismeretlen belép a terembe, köszön, majd azt kéri, hogy kapcsolja le a zenét. Szépen visszaveszi a futógép sebességét, majd nem sokkal később lemászik róla, odasétál a laptophoz, és lejjebb veszi a hangerőt, de nem kapcsolja ki a gépet.*
- Cső. Maximum lejjebb veszem a hangerőt, így talán téged sem zavar annyira. *pillant Zainre, miután olyan halkra vette a zenét, amit még hallani lehet, de talán nem zavarja annyira a másikat, majd megtörli magát, és visszamegy a futópadhoz, majd onnan folytatja a futást, ahol eddig abbahagyta. Szép lazán, mégis lendületesen fut, közben persze figyelve, hogy vajon mit is kezd magával a másik.*
- Rég láttalak… mi van veled? *kérdezi a másikról, miközben fut, ahogy az neki megfelelő. Persze egy kicsit visszavesz a sebességből, hogy ne akarjon megfulladni, ha már beszélgetést kezdeményez. Az kissé gáz dolog lenne a részéről. Szóval, már fel is tette a szokásosnak annyira nem mondható kérdést. Még emlékszik, hogy hogyan is találkoztak anno, de azóta sikerült lenyugodnia, és valami végre helyre kattant a lelkében, így már nem is dühös. Sőt, talán még barátkozós kedvében is van, de ez majd elválik, mikor végre Zaine is válaszol. Addig meg nyugton van, meg amúgy is, most nyomja lefelé a felesleges energiákat.*

Tárgy: Re: Konditerem 2012-10-28, 9:54 pm

*Utam most az edzőterembe vezet. Nem tervezek semmi komolyat, egyszerűen felmérem a helyiséget, a lehetőségeket, és eldöntöm, hogy rosszabb idő esetén majd használatba veszem-e vagy sem. Az természetesen függ a tér nagyságától, a gépek fajtájától és sokaságától, az egész hely esztétikájától, elhelyezkedésétől, megközelíthetőségétől, és természetesen azoktól, akik szokásosan lejárnak ide. Az még elmegy, ha egy ronda, hasztalan helyiség, de ha tele van ostoba fickókkal, akkor nem járnék le. Ruházatom bár ellenkezőjét állítaná, ha beszélhetne, mégsem edzés a fő célom, bár megeshet, hogy egy kicsit próbára teszem magamat, a gépeket, és másokat odalenn. Ha vannak. Hamarosan tehát megérkezem a teremhez, és benyitva tapasztalom, hogy nem vagyok egyedül, egy srác még itt tartózkodik, de a hang maximuma olyan, mintha százan lennének itt, és olyanokat ordibálnának, amit én nem szeretek. Így tehát közelebb érve köszöntöm lezseren, és kérem is meg, hogy vegye le a hangot, válaszával pedig nem törődve fordulok el, és indulok meg körül is nézve. Nincs vele beszélni valóm, nem ismerem... Ekkor viszont lejjebb veszi a hangot.*
~ Nem ezt kértem. ~ *húzom össze a szemöldökömet, de mivel alig hallani a zenét, ezért nem szólok, maximum akkor, ha így is az idegeimre megy. Úgy látszik viszont, hogy az ismeretlen srác beszélgetést szeretne kezdeményezni, így féloldalasan meg is fordulok, hogy rálássak, mikor megszólal és fel is mérem őt. Aham, ismerős. Emlékeimet visszapörgetem arra az estére, mikor Vixivel először szórakoztunk, és az eseményeket lejátszva jövök rá, hogy ki is a másik.*
- Semmi különös. *vonok vállat, majd hirtelen kibújik belőlem a kisördög. Talán jobb lett volna, ha sosem jövök rá, hogy ki is ő, és ismét megismerkedünk, bár kicsit furcsa eset lenne. Tom mintha nem lelkesedne a Vixivel való kapcsolatom iránt. Érthető. Részben.*
- Elég unalmas a helyzet, leköti az időmet a tanulás és az edzés. Bár Vixi döngetése mindig kikapcsol. *villantok egy vigyort. Hazugság. Természetesen nem igaz, még csak nem is a barátnőm a lány, attól függetlenül, hogy alakulgat valami. Senki másnak nem mondanék ilyet, Vixit tisztelem valamennyire, nem olyan mint az eddigiek, de a férfi ha másikkal kerül szembe...*
- Hogy is hívnak, mégegyszer? *nézek rá, mintha elfelejteném a nevét, s ez valóban igaz is. Nem emlékszem rá pontosan, elvégre csak egyszer találkoztunk, de ettől függetlenül valahol a mosolyomban és hangélemben is bujkál egy kis gonoszság.*

Tárgy: Re: Konditerem 2012-10-28, 10:05 pm

*Ismeretlen mégis ismerős alak lép be a kondiba, és kéri meg, hogy kapcsolja ki a zenét, de azért ő sem egy olyan alak, aki mindig mindenki kedvében akar járni. Edzeni jött le, ha a másiknak ez nem tetszik, ez van. Így csak lejjebb veszi a hangerőt, majd visszatér a futópadra és folytatja, amit elkezdett, közben felméri a másikat is, vajon mit reagál erre az iménti újra találkozásra. Úgy tűnik, előbb azért felméri a terepet, és mikor válaszol, már is megjelenik a számára oly ismerős gonoszkás mosoly Zaine arcán. Csak az a vicc, hogy ez már nem hat rá. Vagy legalábbis, nem veszi annyira magára. A srác dolga amúgy is, hogy mit csinál, nem az övé.*
- Valóban? Ennek örülök, akkor egymásra találtatok. *mind ezt semleges hangon, s közben csak fut tovább. Már nem húzza fel magát, mivel az utóbbi pár hónapban, mondjuk úgy, volt ideje kicsit gondolkodni a dolgokon, pláne a saját lelkében kavargó zavaron, s immáron végre sikerült mindent helyretennie. Rájött, hogy Vixi után feleslegesen futna, inkább ott a másik lány, akivel foglalkoznia kell, ha meg ő sem jön össze, akkor ez van. Ezek szerint az hogy kapcsolata legyen, még várat magára, ami nem is tűnik most már olyan rossz dolognak, mint ezelőtt. Ezért is jött le edzeni, hogy lefoglalja magát és a gondolatait, s próbál új dolgokat vinni az életébe, új nézőpontokat keres magának.*
- Tudod jól, hogy hívnak, ha meg nem, akkor mindegy. *von vállat, miközben a másikra pillant zöld szemeivel, majd a kijelzőre néz, hogy még mennyi van vissza. Eddig megtett 1 km-ert körülbelül 15 perc alatt, ami nem is olyan rossz tőle, de ideje lenne lejjebb vinni majd az időt, és növelni a távolságot. De ez még ráér, most úgy is csak bemelegítenie kell, nem pedig őrült hajszát játszani idelent. Nem kell neki egy sérülés. Szóval még 15 perc visszavan, ami nem is rossz hír.* - Na, és milyen a suli? Most már sikerült beilleszkedni? Vagy ez még várat magára? *ismét kérdez, teljesen átlagosat. Ma nincs kedve belemenni semmilyen érzelmi bla-blába. Az nem neki való jelenleg.*

Tárgy: Re: Konditerem 2012-10-28, 10:18 pm

*Belépve a terembe megpillantok valakit, akit első látásra nem ismerek fel, ezért mint ismeretlenhez, úgy szólok hozzá, és kérem is meg mellékes köszöntés után, hogy kapcsolja ki az üvöltő zenét, ami csak tőle származhat, mert más nincs a helyiségben. Nem tesz eleget a kérésnek, egyszerűen lehalkítja, s bár így még hallani a számomra kellemetlen dallamokat, egyelőre nem zavar. Hamarosan azonban beszélgetést kezdeményez a másik, mire megfordulva mérem fel, és ismerem is meg, visszajátszva első találkozásunk eseményeit. Nem mehetek el szó nélkül a próbálkozás mellett, és nem rombolhatom le eddigi hírnevemet sem, ezért cselekszem úgy ahogy, próbálva felhúzni őt.*
- Aham, én is. Kár, hogy lemaradtál erről a vonatról. Pedig elég szépen fut a kis gőzös, na meg látványnak sem utolsó. Persze részletekbe nem akarlak beavatni. *teszem karba kezeimet, gonoszul pillantva a másikra. A neve azonban nem jut eszembe, így fel is tetszem a kérdést, de számomra meglepő módon nem kapok kielégítő választ, tehát szemöldökömet is felvonom. Ahogy akarja...*
- Valóban nem emlékszem a nevedre, nem jegyzek meg minden jöttmentet akivel eddig találkoztam. Akkor gondolom nekem kell elnevezni téged. Hm, gondolkodom egy jó neven. *simítok is végig államon, de még nem mondok semmilyen javaslatot a nevére vonatkozóan. Persze lenne ötletem, de jó volna, ha az események alakítanák ki a nevét és a szituációt. Ezen felül is érdeklődik, ami ismételten meglep, így tovább is sétálok, hogy a súlyzókat szemléljem meg, aztán amint befejezi mondandóját, fel is horkanok.*
- Szóval be szoktál illeszkedni? Értem, megadod magad. Hát én nem. *szólalok meg, s kivételesen ez nem kötekedés, valóban ezt gondolom. Számomra a beilleszkedés egyelő a megadással, nekem ki kell tűnni, és ez az opció nem biztosít rá keretet. Azonban ha a beszélgetés elkezdődött, akkor talán folytatni is kéne, s kis idő múltán meg is szólalok, neki dőlve az egyik futógépnek, karba tett kezekkel vizsgálva a másikat.*
- Milyen is volt a kapcsolatod Vixivel? Sosem említett téged. *gondolkodom el hangosan, és ez igaz is, egyetlen egyszer sem került szóba a srác. Ez azért érdekes, mert ha találkozgatnának, akkor biztos említette volna a lány legalább egyszer. A válasz viszont tényleg érdekel.*

Tárgy: Re: Konditerem 2012-10-28, 10:33 pm

*Különösebben nem lepi meg Zaine viselkedése, de valahogy most mintha még mókásnak is találnál. Emiatt el is kell mosolyodnia pár pillanatra, de aztán visszatér a nyugodt arc, s már csak gondolatban veszi végig mindazt, amit a srác mond.*
- Ahogy gondolod. Örülök, hogy ilyen jól megvagytok. *és ez most nem volt semmilyen bunkó hozzászólás. Szimplán jó kedve van, meg amúgy is, Vixi megérdemli, hogy legyen mellette valaki. Attól még hogy ő nem jött ki jól a sráccal, nem jelenti feltétlen azt, hogy Vixinek sem kell. Ha meg jól megvannak együtt, hát áldása rá. Nem mintha kérdezték volna tőle.*
- Hát ha nem, akkor nem. Nekem oké, kíváncsi vagyok, mit hozol ki ebből. *pillant a másikra egy kis vigyorral az arcán, majd a futópad kijelzőjére pillant, s ekkor le is telik a fél óra. A gép automatikusan lassabb tempóra vált, amolyan sétára, és fokozatosan lassul, hogy ki tudja fújni magát, majd meg is áll. Tom leszáll a gépről, majd a laptopjához sétál és megtörli magát a törölközővel, majd iszik pár korty vizet, aztán a súlyzókhoz lép. Végül úgy dönt, inkább hasazni fog egy kicsit, majd utána jönnek a súlyzók. Lefekszik az egyik szőnyegre a bordásfal elé, majd felemeli a lábát, térdél derékszögbe hajlítja, aztán tarkóra teszi a kezét, és nekilát a has présnek.*
- A beilleszkedés… nem feltétlen… jelenti a… megadást. *válaszol Zaine számára furcsa felvetésére, miszerint a beilleszkedés megadást jelent. Neki nem ez a felfogása, szerinte, ha beilleszkedik, és kapcsolatot teremt olyan emberekkel, akiktől tanulhat, sokkal könnyebben fog előre haladni, mintha mind ezt egyedül kéne végigvinnie. Mondjuk azt hozzá kell tenni, hogy ő csapatjátékos, jobb szereti ezt a fajta taktikát, mint az egyénit, de hát van ez így. Viszont megint Vixi kerül szóba, így egy kis időre megáll a has prés közben, s a másikra pillant.*
- Hogy milyen? Amolyan baráti dolog volt az egész, aztán lehetett volna több is, de végül nem lett semmi. Azóta az este óta nem is találkoztam vele. *mesél kissé elgondolkodva, majd folytatja tovább az edzést, de persze a másikra is figyel közben. Nem bunkó, meg ha már ő kezdeményezte a beszélgetést, elég tahó lenne, ha most nem figyelne Zainre. Mikor 50-hez ér, ismét megáll, majd pihen egy kicsit kinyújtott testtel. Aztán folytatja tovább a has prést, egészen el százig. Majd megint megpihen, és utána megy tovább, közben persze válaszol, ha kérdeznek tőle valamit.*

Tárgy: Re: Konditerem 2012-10-28, 10:46 pm

*Miután sikeresen eljutok a célhoz, és fel is ismerem az első bent tartózkodót, aki eleget tesz kérésemnek részben, gonoszságokon töröm a fejemet. Vele múltkor is nagyon jól elvoltam, ugrattam picit, csak nem lesz belőle baj, ezért megpróbálom felhúzni. Nagyon jól tudom, hogy ez lehetséges, múltkor elárulta, hogy dühkezelési problémái vannak.*
- Én is. *hagyom annyiban, mert Vixiről nincs más mondandóm. Nem igaz amit állítok, bár azért az együtt alvás már megvolt, illetve randira is vinném, találkozgatunk... de még nem a barátnőm, és nem tudom, hogyan fog alakulni a sorsunk. Ez viszont most nem téma, tehát egy kis gondolkodás után váltok témát.*
- Majd meglátjuk. Elég sok információhoz jutok a beszélgetésből. *közlöm. Attól kezdve, hogy a srác bizonyára vissza szeretné fogni magát, megjátssza a higgadtad, miközben nem az, és a sporttal vezeti le a feszültséget, odáig, hogy nem képes kiállni a gondolataiért, megvédeni a saját becsületét, vagy egy állítólagos barátjáét... Melyik barát hagyná, hogy úgy beszéljenek a barátnőjéről, mint egy tárgyról? Jah igen, Ő, akinek még mindig nem jut eszembe a neve. Ezek után viszont ő is mozdul, ahogyan én is nézelődök, és bár egy-két gép hasznos, én jobban szeretek ezek nélkül edzeni, tehát kétlem, hogy túl sűrűn fogok lejárni ide.*
- Dehogynem. A nevében is benne van. Beilleszkedni. Azaz olyan kapcsolatot kialakítani, ami illik a már meglévő kirakós darabokhoz, még akkor is, ha muszáj magadból ehhez lenyisszantani. Vagy többet várnak tőled, vagy kevesebbet. Az nem beilleszkedés, ha ugyanúgy fogadnak el. *jelentem ki, mert ezt is gondolom, de nem akarom erről meggyőzni a másikat, csak a saját igazamat védem. Türelmesen figyelgetem ahogyan dolgozik, engem nem zavar, ha esetleges összecsapásra kerülne sor, akkor maximum fáradtabb lesz, bár igaz, hogy be is melegít, kérdés, hogy az mennyit számít. Válaszát azonban apró mosollyal hallgatom végig. Hideg mosollyal.*
- Szóval nem lett semmi, mert nem tudtál belőle semmit kihozni. Értem. Legyen hát mától a neved vesztes! Persze nem eredeti, de tökéletesen illik rád, és ne bajlódj azzal, hogy nagybetűvel kezded a szót. *csipkelődöm tovább röviden felnevetve. Tényleg nem értem, neki sokkal több ideje lehetett a próbálkozásra, miért nem tett semmit. Azt hiszem, itt az ideje, hogy megjegyezzek pár dolgot.*
- Tudod úgy gondolom, talán a stressz és az agresszivitást próbálod elnyomni az edzéssel. Mert ugye múltkor láttuk, hogy dühkezelési problémáid vannak. Remélem azért gumiszoba áll rendelkezésedre. *szólok oda, majd folytatom tovább.* - Persze kérdéses, hogy meddig lehet elnyomni az érzelmeket, és meddig éri meg egyáltalán... Más kiállna magáért, a barátjáért, a gondolataiért. *zárom le ennyivel, mert valóban ez a véleményem. Akár szóban, akár máshogy, ez a srác szerintem képtelen megvédeni magát. Ez persze nem az én problémám, tehát türelmesen figyelgetem tovább. Kíváncsi vagyok meddig bírja.*

Tárgy: Re: Konditerem 2012-10-28, 11:07 pm

*Nem igazán akart ma senkivel találkozni, de úgy tűnik, mégis összehozta a sors Zaine-nel. Nem a legjobb választás, de most ezt hozta a kártya. Szóba is elegyednek, de úgy tűnik, Vixi lesz a téma, amit egy kis kibeszélgetés féle után annyiban is hagynak. Vagy legalábbis félig-meddig.*
- Ahogy gondolod. *Nem fűz hozzá többet, mondjuk amúgy sem tudna, hisz épp edz, ami azt jelenti, hogy nem beszélünk, hanem mozgunk, és kihozzuk magunkból a maximumot. Szóval hasazás közben figyelget arra, amit a srác mond, viszont csak ösztönből válaszol vissza. Nincs kedve vitatkozni, összebalhézni meg még inkább, inkább folytatja tovább, amit elkezdett. Mikor végez a hasazással, odasétál megint a géphez, iszik pár korty vizet, majd a flaskával a kezében, nekidőlve az asztalnak elgondolkodva pillant végig Zaine-en.*
- Talán igazad van… talán nem. Nem fogom rád erőltetni azt, amit én gondolok. Ahogy te sem. *az, hogy nem mond semmit a Vixivel való kapcsolatra nem feltétlen jelenti azt, hogy nem védi meg a barátait. De minek után mondjuk úgy, ki lett dobva, vagy hogy is mondjam, nem igazán akarja beleártani magát mások dolgába. Ha a srác és a lány kapcsolata ilyen, hát azaz ő dolguk, nem fog beleavatkozni, bármennyire nem tetszik az neki, hogy ilyeneket mond Zaine az egyik barátjáról. Legutóbb pont ez volt a probléma, hogy felhúzta magát, hát most már nem fogja ezt tenni, főleg feleslegesen nem, mert úgy sem ér vele semmit.*
- Nem vagy túl kreatív, jobbat vártam volna tőled. De ez is megteszi. *von vállat még mindig nyugodtan. És kivételesen tényleg nyugodt. Igaz, régebben voltak dühkezelési problémái, de mintha ez egyre jobban változna. Nocsak, vajon benőtt a feje lágya, és nem megy bele feleslegesen olyan „harcokba”, amihez úgy sincs semmi köze, és csak vesztesen jönne ki belőle.* - Úgy gondolod, hogy gumiszoba kell? Hm… lehet, lehet hogy nem. *pillant hideg zöld szemeivel Zainere, miközben hallgatja, hogy a másik mit beszél. Most komolyan, ilyen gyerekes viselkedésen húzza fel magát? Ugyan minek, úgy sem használ senkinek az, ha most nekiesik a másiknak, egy olyan lányért, akinek úgy sem kell, sőt, lehet, hogy még a barátsága sem kell neki, a legutóbbi esetből kiindulva. Egy elmulasztott esély után nem fog futni.*
- Ugyan, miért lenne jobb nekem attól, ha megvédem Vixit tőled? Téged választott, elfogadom, engem meg elküldött a fenébe. Ez van, haver, nem éri meg ezen rágnom magam. Más részről, meg talán elmondanád neki, hogy megvédtem őt attól, amiket mondtál? Mert ebben kételkedem. Felesleges egy olyan ember után futnom, akinek nem kellek. Ha meg igen, itt vagyok neki bármikor, mint barát, de nem több. *néz komolyan a másikra, miközben ismét iszik egy kicsit, majd visszateszi a helyére az üveget, s most teljesen a másikra figyel.* - Vajon miből gondolod azt, hogy nem állok ki a saját gondolataimért? Nem inkább arról lehet szó, hogy nem megyek bele felesleges vitákba, amik már egyébként is le vannak zárva mindenhogy? Ezen még nem gondolkodtál el, miközben megpróbálsz sértegetni és felhúzni? *kérdez vissza kíváncsian, mert őszintén érdekli, ennek a srácnak miért jó az, ha őt felhúzza. Ha most nekiesne és eltörné egy-két bordáját, meg hasonlók, mit oldana meg azzal? Körülbelül semmit, így most kíváncsian vár, vajon erre milyen reakciót kap vissza.*

Tárgy: Re: Konditerem 2012-10-28, 11:40 pm

*Pár témát rögtön átbeszélünk. Próbálom egy kicsit előcsalogatni a fiú agresszív oldalát, de sikertelenül, mert úgy látszik, mint egy valamire való birka, csak aláveti magát mindennek. Nem az én problémám, így hamarosan már csak biccentek szavaira. Lezárhatunk pár értekezést.*
- Nem kell annak lennem, ha ez tökéletesen illik rád. Miért menjek tovább, ha megtaláltam az igazit? *kérdem vigyorogva, s persze a mondat félreérthető, a srác helyében nem érteném félre... mert nem engem minősítene. Semmitmondó válaszára nem reagálok. Ennyi erőből meg sem kéne szólalnia, vagy semlegesen válaszol, vagy rám hagyja az egészet. Ez így nem mulatságos, nem vezet sehova sem, és ez probléma, mert egyebekről nincs kedvem társalogni vele, és nem is tudnék. Ezek után azonban sikeresen kiakasztom picit, legalábbis ami a beszédstílusát illeti, növekedik a hév minimálisan, legalábbis én így érzékelem, tehát elégedetten elmosolyodom.*
- Szánalmas a hozzáállásod. Megsértve érzed magad, ezért a férfiasságod is feladod? Tipikus. Csak szerinted dobott téged, de te sem kerested őt! Erre nem gondoltál, mi zsenikém? Egy férfi nem vár viszonzást azért, ha megvédi valakit, ez esetben a becsületét egy nőnek. Akkor is megteszi, ha nem derül ki. Tudod a normális emberek nem jutalomért tesznek jót, és nem azért, hogy szétkürtöljék a világnak. *fonom ismét keresztbe karomat, mert én ezt veszem le szavaiból. Lehet, hogy rosszul fogalmaz, de számomra a dolgok egy olyan oldalát látja, amivel én nem tudok és nem vagyok hajlandó azonosulni, még ha nem is vagyok erkölcsi lovag.*
- Nem. Tudod ha kiállnál magadért, akár szavakkal is, akkor nem kötekednének veled, és nem kéne füled-farkad magad alá húzva elsunnyogni, és visszafogni a természeted. Látom veled bármit meg lehet tenni... *mordulok fel, és el is indulok a kijárat felé, de ahogyan haladok, hirtelen eszembe ötlik valami. Mikor elmegyek a gépe mellett, kezemmel érintem az asztalt, s mintha véletlen lenne, kicsit odébb is tolom a neki ütköző kezemmel a laptopot, mire az a földön köt ki, és jó pár helyen megreped, eltörik, ahogy a zene is abba marad.*
- A kikapcsolás pedig nem lehalkítás. *nézek még hátra, és tovább indulok a kijárat felé, de ha a másik akar valamit, nyugodtan megteheti. Egyáltalán nem félek tőle, és tekintve hogy harcművészetekben jártas vagyok, számomra egyértelmű, kinek a bordája bánná.*

Tárgy: Re: Konditerem 2012-10-28, 11:51 pm

*Már kissé unja ezt a stílust, és ez a hozzáállásán is látszik. Se kedve, se türelme nincs ahhoz, hogy megértessen Zaine-nel olyat, amiről a srác úgy sem tud semmit. De most már mindegy. Hogy ő nem védi meg magát? Aztán kit érdekel? Neki semmi baja nem származik ebből, mert már nem foglalkozik ilyenekkel. És hogy ez -miért zavarja annyira a srácot, azt nem tudja. Semmi közük egymáshoz.*
- Jaj istenem… *csak ennyit nyög ki, majd inkább legyint az egészre. Kezd unalmas lenni a másik társasága, valahogy nincs kedve ehhez az egész ostoba beszélgetéshez, de úgy tűnik, muszáj.* - Úgy tűnik, te felejted el, hogy hol is laksz most jelenleg. De ez a te bajod. Nem adtam fel semmit, csak már nem foglalkozom olyannal, ami nem tartozik rám. Az meg hogy nem kerestem, nem az én hibámból ered. De nem fárasztalak az ostobaságaimmal. *ejti ki gúnyosan a szavakat, és csak vállat von. Nem fogja meg hányni-vetni megint ezt a témát, hogy ki véd meg kit és vajon miért. Letett arról, hogy bárki olyat megvédjen, aki nem kér belőle, akár tud róla az illető, akár nem. Elege volt az ilyen dolgokból, Vixinek úgy sem kell, hát nem is foglalkozik vele most már. Szerinte nem is lenne értelme, de erről nem tudhat semmit Zaine, legalábbis neki ez jön le.*
- Csak szimplán ostoba vagy, hogy megértsd, amit mondok… *nem fűz hozzá többet, inkább nem foglalkozik a sráccal. Ugyan minek tegye, hogy megint ő legyen ideges és mérges? A fenének kell az ilyennel foglalkozni, inkább törődik most mással. Az úgy is jobb ennél, mint ez a beszélgetés. Viszont ahogy kifelé halad a srác, sikeresen lelöki a laptopját az asztalról, amitől enyhén felmegy benne a pumpa, aztán csak elvigyorodik, és a másik gúnyos arca felé fordul.*
- Mondtam, gyerekes vagy, azok viselkednek így. Gratulálok hozzá! *int a másiknak vigyorogva, majd felveszi a laptopját a földről, visszapakolja a dolgait a táskába, aztán szépen felkapja a pulcsiját meg a többi holmit, majd elsétál a másik mellett és visszatér a szobájába. Mára ennyi bőven elég volt, a többit be tudja fejezni holnap. Akkor talán nem találkozik ilyen idiótákkal, mint Zaine.*

Tárgy: Re: Konditerem 2012-10-29, 12:01 am

*Nem halad túl jól a beszélgetésünk. A srác vagy nem reagál, vagy egyszerűen bólint a témákra, így gyorsan átbeszélünk párat, mialatt próbálom kihozni a sodrából. Nem olyan egyszerű, mint gondoltam, de nem biztos, hogy ez erény, így emeltebb hangnemben szólok hozzá.*
- Hogy hol lakom? Mi ez a hülyeség? *nevetek fel, de nyilván nem várok választ, egyszerű költői hozzászólás.* - Mindenkire annyi tartozik, amennyit gondol. Tudod, sok nőt bántottak már azért, mert a férfi mellette aki meg tudta volna védeni, azt gondolta, hogy nem tartozik rá... Az meg, hogy nem kerested, kizárólag a te hibád, akkor is, ha ő nem keresett. Mivel te vagy az egyetlen, aki önszántából felkeresheti. *morgom, további szavaira pedig csak legyintek. Tényleg nem kérek az ostobaságaiból, abból, hogy nem tud normálisan reagálni nekem, csak játssza a nyugodtat. Azért tovább beszélek, felelve neki, viszont erre sem kapok elfogadható reakciót, így felnevetek ismét. Ne már, tényleg működik az elméletem. Nem tudja magát megvédeni.*
- Tudod, most távozhatsz emelet fejjel majd, hogy te felülemelkedtél a problémán, de biztosíthatlak, hogy ezt csak te fogod így gondolni... főleg ilyen válaszokkal, amik semmitmondóak. *legyintek, aztán kifelé is indulok, mert kétlem, hogy normálisan képesek vagyunk elbeszélgetni. Egyszerűen lelököm a laptopját, egy utolsó bosszúból, s már diadalmasnak érezném magam, hogy sikerült felhúznom, de nem ez történik. Odaszól, majd összepakol, és távozni készül.*
- Nem. A gyerek te vagy. Az nem tudja magát megvédeni. *mondom, s utána én is pár percet várva elindulok, hogy ne egymás nyakán legyünk. Egyszerűen visszatérek a szobámba, nem gondolkodom tovább ezen, mert engem nem dühít az eset. Kíváncsi leszek a következő találkozásra.*

Tárgy: Re: Konditerem 2012-11-12, 2:14 pm

// NRT: Elijah - Zoárd 2012. 11. 12. //

*Elég későn sikerül kikászálódnom az ágyból, de hát vasárnap van, sehova sem kell sietnem. Meg aztán tegnap érkeztem ismét vissza a Mysterioba, és hiába a mágusok gyors közlekedőeszközei, az otthoni elintéznivalók eléggé lefárasztottak szellemileg. Ezért úgy döntök, ma inkább a testemet teszem próbára, meg aztán nagyon nem ártana kicsit kikapcsolnom a tudatomat, erre pedig legalkalmasabb hely a konditerem, mert amíg a lefutott kilométereket számolom, nem kell az üzleten agyalnom. Ehhez mérten a szokásos elegáns ruháim helyett szekrényem legeldugottabb részében kezdek kotorászni, minek eredményeképp ki is halászok egy fekete trikót, szürke melegítővel, amihez fehér zoknit keresek. Miután ezeket magamra húzom, előhalászom a fekete tornacipőmet is, amire nonfiguratív mintákat festettem, csak hogy ne legyen olyan tömegcikk jellegű. Már épp becsuknám magam mögött az ajtót, amikor eszembe jut, hogy odakint nem 30 fok van, szóval még visszanyúlok egy pulcsiért, meg egy üveg vízért és már indulok is az edzőterembe. Menet közben nem találkozom senkivel, így zavartalanul érek el célállomásomhoz. Belépve először körbekémlelek, hátha akad valaki odabent, aki nálam is szorgalmasabb és előbb látott neki a napi testedzésnek. Minthogy ilyen nem akad, pulcsimat felakasztom a pad fölött található fogasra, üvegemet alá állítom és nekilátok összerendezni a frizurámat. Most csak egy gyors hagymácskafrizurát csinálok belőle, hogy ne lógjon annyira a nyakamba, meg lehetőleg semmilyen gép ne csípje be, mert annak nemigen örülnék, elvégre nem a hajhagymáimat jöttem megedzeni. Ezután rövid bemelegítőt tartok, mert eléggé be vannak állva az izmaim, amit a nyújtásnál hallható apró szisszenéseim is jeleznek. Mihelyt elkészülök az apró simításokkal is, nem akad több kifogásom, így egy sóhaj kíséretében nekiveselkedek a futópadnak. Terveim szerint 2-3 kilométert lefutok váltott ritmusban bemelegítésnek, a többit meg még majd kitalálom, most inkább csak a testemre meg az apró kijelzőre koncentrálok.*

Tárgy: Re: Konditerem 2012-11-17, 4:46 pm

// NRT: Elijah - Zoárd 2012. 11. 12. //

*A tanulás sok időmet elveszi, de persze ez nem jelenti, hogy hagynál elenyészni a testemet. Ezért a mai napot egy kis edzésnek szentelem, mégpedig nem is máshol, mint az erre kihelyezett helyen , a konditerembe. Öltözetem is ehhez válogattam, ami most nem áll másból, mint egy kissé szétrúgott tornacipőből, valamint egy sima fekete, nadrágból, és egy ujjatlan fehér kissé koszos pólóból. Azt hiszem a mosás még ráérhet majd edzés után, elvégre senki nem mondhatja, hogy ez annyira "tiszta" sport lenne. Már menet közben kissé ki - ki nyújtózok, itt ott meghúzva az izületeimet, elvégre nem akarok ínszalagszakadást, vagy más egyéb nyalánkságot elszenvedni, főleg hogy úgy egy hónapja közelébe se mentem a gépeknek. Ez van, amikor az embert lefoglalja az agyának edzése, teljesen elfelejtkezik a másik oldalról. Most viszont pótolom mindezt, és már a terem ajtajában állva, készen egy kis mozgásra nézek végig a gépeken, ahogy egyébként ezt mindig is szoktam, majd a mellezés mellett döntve a fekvőpadot célzom meg kezdésnek. Miközben arra veszem az irányt, azonban nagyon úgy tűnik , hogy más is használja a szerkezeteket, nevezetesen egy másik srác, aki a futópadot nyüstöli. Ismerem, legalábbis úgy emlékszem láttam már, azt hiszem elsős lehet, így egy nyugodt mosollyal köszönök is felé.*
-Hejhó, és jó edzést..*köszönök oda, miközben már be is fekszek a gépezet alá, hogy ott elkezdhessen az edzést. Az első pár nyomás nem éppen a legkellemesebb, főleg hogy annyira okos már nem voltam, hogy lejjebb is pakoljak a súlyokból, így kb 60-70 kilós súlyokkal küzdök éppen, és az erőkifejtés bizony meg is látszik az arcomon. Néhány nyomás, és jó pár szisszenés után , azonban elég jól bele lendülök a dologba, kezdem ismét érezni a formámat, így már valamelyest döccenő mentesebben folytatom a súlyemelést. Azonban mindig kell egy kis pihenő, így 20 nyomás után egy mély levegőt véve, lassan figyelve teszem vissza a súlyt a helyére.*
-Próbáld ki a térdhajlításos lábemelést... Ha lábra akarsz edzeni, jobb ha megerősíted azokat az izületeket is, mert össze rottyanhat a fenébe..*szólok oda a srácnak, persze nem bántó hangon, csak mint aki tanácsot akar adni, persze nem vagyok edző, és lehet hogy nem kell elmagyarázni mi fán terem a biztonságos edzés , de én már csak ilyen vagyok.*

Tárgy: Re: Konditerem 2012-11-18, 3:27 pm

// NRT: Elijah - Zoárd 2012. 11. 12. //

*Körülbelül félúton lehetek a tervezett távnak, amikor nyílik az ajtó és belép valaki. Mivel pont háttal futok neki, egyelőre nem látom, kihez van szerencsém, megfordulni pedig nem szeretnék, mert félő, hogy kiesek a ritmusból és mellé lépek, vagy egyszerűen leszédülök a szalagról, tőlem bármi kitelik. Csupán a hangjából következtetek arra, hogy egy srác érkezett, ami nem túl meglepő dolog, hiszen a konditermet nagyobb részben használják fiúk, legalábbis megfigyeléseim szerint.*
- Üdv...és...köszi! Neked...is!* nyögöm kissé kifulladva, de ha már egyszer a másik próbál jófej lenni velem, igazán megér ennyi kellemetlenséget. A továbbiakban azonban nem sok szó esik, mivel ha szemem sarkából jól látom, nekilát fekve nyomni. halványan nekem is ismerős a srác, azonban most nem foglalkozok ezzel, inkább a hátralévő kilométereket számlálom, amíg ő a súlyzózással van elfoglalva. Szeretem a futást ütemezve elvégezni, így a gép pittyegését figyelve hol lassítok, hol pedig gyorsabban szedem a lábam, hogy végre meglegyen a kitűzött táv. Éppen fellélegzek, hogy megvan a 3 km, mire a másik srác is pont szünetet tart, így ismét van ideje velem foglalkozni.*
- Köszi a tanácsot.* bólintok kissé meglepetten egyrészt azért, mert meg is feledkeztem róla időközben, másrészt meg nemigen szoktak itt hozzám szólni az emberek, de annál jobb, legalább nem unatkozok.*
- Nem zavar, ha kapcsolok egy kis zenét?* kérdezem még mindig lihegve, miközben lekászálódok a futópadról és kikapcsolom a gépet. Még egy kis idő kell, amíg a lábaim hozzászoknak a normális járáshoz, így csak lassan indulok meg a srác felé, akin legalább meglátszik a súlyzózás eredménye.*
- Zoárd vagyok.* nyújtok kezet egyszerűen, mivel még mindig okosan kell gazdálkodnom a levegővel, pulzusom azonban minden percben tovább csitul, így már legalább hallok is valamit a fülemben doboló véren kívül. Ha megtörténik a kézfogás, tovább is indulok a fiú válaszától függően zenét kapcsolni. Míg válogatok a cd-k között, kevésbé nyivákolósat keresve, további kérdéseket intézek Elhez.*
- Milyen zenét szeretsz?* tudakozódok témánál maradva, bár kétlem hogy olyan nagy lenne itt a választék.*
- Egyébként régóta edzel? Van valami ötleted, hogy hogyan csináljam? Mert csak nemrég kezdtem el, kedvem szerint próbálok ki ezt, azt, de azért jobb lenne valamiféle edzéstervet követni.* magyarázom megpihenve kissé, hátha Elijah segít, mivel nekem eléggé szakértőnek tűnik a témában.*

Tárgy: Re: Konditerem 2012-11-25, 2:41 pm

// NRT: Elijah - Zoárd 2012. 11. 12. //

*Bemenve a konditerembe, rájövök, hogy nem egyedül vagyok, így aztán köszönök is a srácnak, kiről tudom kicsoda, hiszen elsős, és én most azon az évfolyamon tanítok. Nem mintha sokat láttam volna, de ez nem is izgat, attól még barátságos leszek, anno, még otthon, amikor lejártam edzeni, szinte mindenkivel jó barátságban voltam lent. A köszönés után viszont elcsendesedve nemsokára neki is látok az edzésnek, a mai nap fekve nyomás következik, illetve egy kis hátmunka, majd a végére, egészen sokáig csendben emelgetem a súlyokat, ám amikor úgy érzem, az izmaimnak kell egy kis pihentetés, szólok pár szót a másik sráchoz, amolyan tanácsadás képen.*
-Semmiség. Csak gondoltam szólok, a bemelegítés mindig fontos, különben ízületes leszel, már ha komolyan gondolod az edzést.*szólok vissza, miközben kifeküdve megtornásztatom a karjaimat, végül még emelek néhányat a súlyon. Ekkor hallom a kérdést is, amire ha most lenne szabad vállam meg is rántanám, de így aztán csak szóban felelek neki.*
-Nem, igazából megszoktam, hogy a legtöbb konditeremben, bömböl valami.*felelem, de a szavaimból, és hangsúlyomból leveheti, hogy tényleg nem zavar a dolog, amikor azonban közelebb jön és bemutatkozik, egy pillanat alatt rakom vissza a súlyt a helyére, és jó erősen megfogva a másik mancsát meg is rázom.*
-Tudom, és Exortusos. Az én nevem Elijah.*mutatkozok, be, hiszen így illik, amikor azonban jön a kérdés, miszerint milyen zenét szeretek, csak oldalra döntöm a fejemet, egy fura mosollyal.*
-Szerintem itt úgy se fogsz ilyet találni, ha azt mondom, skót, és kelta zene leesik az állad?*kérdezem egy fura fél mosollyal, végül felállva, csinálok pár nyújtást térdre is, bár a lábaimmal, most nem igazán akarok foglalkozni.*
-Cirka cacka 11 éves korom óta nyomom, szóval valakinek ez kevés idő, valakinek sok, én elég soknak éltem meg eddig.*felem derűsen a kérdésre azonban kissé elgondolkozóan nézek végig rajta. Na persze nem úgy mintha egy nő állna előttem.*
-Mindenek előtt, kajálhatnál rendesen, ahogy így elnézlek, eléggé sovány gyereknek nézel ki. Csak nem Vegetáriánus vagy?*kérdezem egy fura fél mosollyal, persze nem megbántani akarom, csak a véleményemet mondom el, amit nemsokára folytatok is.*
-Azon kívül, pedig fokozatosság, és türelem, és ha lehet, minden részedet edzed, ez egy eléggé tudatos sport. Hogy hogy érdekelni kezdett?*kérdezem pusztán kíváncsiságból, hiszen tényleg nem úgy néz ki a srác, mint aki nagyon kondizott volna.*

Tárgy: Re: Konditerem 2012-12-08, 3:11 pm

// NRT: Elijah - Zoárd 2012. 11. 12. //

*Mindez idáig egyedül voltam idelent, ezért nem is tudom hirtelen, mi ilyenkor a teendő. Normális esetben azonnal köszönnék és bemutatkoznék neki, ahogy az illem kívánja, de egy edzőterembe nem csacsogni jár le az ember, szóval egyelőre csak a szemem sarkából figyelem a srácot, mihelyt belép a látóterembe, mert azért a futópadot is szemmel kell tartanom, nehogy kellemetlen meglepetés érjen. Egy idő után aztán a srác elunja a néma súlyzózást és ellát pár tanáccsal, amit szívesen fogadok, elvégre meglehetősen zöldfülű vagyok ezen a téren, szóval nem árt, ha valaki irányt mutat. Márpedig a srác nem tűnik éppen kezdőnek, amit nem csak szépen gömbölyödő izmaiból veszek le, hanem segítő szavaiból is.*
- Elég komolyan kell gondolnom valamit ahhoz, hogy megmásszam érte az iskolát.* mosolyodom el, mivel rám tényleg nem jellemző, hogy feleslegesen pocsékolnám az energiáimat.* - De jó is hogy mondod, mert azt hittem, elég a sima gimnasztika is a bemelegítéshez.* vallom be, mert a srác segítőkésznek bizonyul, nekem pedig nincs mit szégyellnem azon, hogy nem vagyok egy tesztoszteronpacsirta, ami egyébként első blikkre is látszik rajtam, nem kell hozzá edzőterem közelében lennem.*
- Akkor keresek valamit. Zenére könnyebb tartani a ritmust.* bólogatok szavaira, majd neki is látok átnézni a cd kupacot lazítás gyanánt, előbb azonban még a bemutatkozás következik, ahogy útba ejtem a fiút.*
- Áá, akkor onnan voltál ismerős.* ugrik be egyből a nevéről, honnan ismerem, meg hogy közelebbről is sikerül szemügyre vennem a szaktársamat. Kicsit furcsa ebben az edzőruhában, bár az is igaz, hogy nem látogatom olyan sűrűn a tanórákat, amiket tart, hogy jobban megjegyezzem az arcát. A pólója alól előtűnő tetkók már annál inkább ismerősek. Mivel órán nem ildomos ilyesmivel foglalkozni, kapok az alkalmon és rákérdezek az eredetükre, mivel az ember általában nem hasra ütés szerűen varrat magára mindenféle motívumot.*
- Mutatósak.*jegyzem meg először is, finoman megfogva a csuklóját amint felegyenesedik, hogy jobban a fény felé tudjam tartani a kérdéses területet. Némi szemmeresztgetés után már ki is tudom bogozni a szerteágazó mintát, és ha mindez idáig nyugton tűrte a mustrát, csak ezután engedem el.*
- Miért éppen ezeket? Van valami történetük is?* folytatom csevegő hangnemben, majd elindulok a cd-k irányába, hogy míg a válaszát hallgatom, kikeressek valami ritmusos számot.*
- Szóval skót duda meg valami keményebb ötvözete?* kérdezek vissza, mert valóban nem ismerős a stílus, szóval hiába mondja ezt most nekem, egy előadó sem ugrik be, szóval ha van is a felhozatalban ilyesmi, én úgysem fogok ráakadni. Amúgy sincs sok ismerős közöttük, így találomra kiveszek egyet a tokjából és óvatosan a lejátszóba helyezem. Közben visszakanyarodunk a kondizáshoz, így meg is tudom, hogy El meglehetősen régóta van a szakmában. El is füttyentem magam a szám hallatán.*
- Cirka cacka tényleg sok idő.* ismétlem a furcsa megjegyzést, amivel még sosem találkoztam, ezért jó alaposan ki is hangsúlyozom, amitől valahogy még viccesebb beütése lesz.* - Gondolom akkor nem csak a súlyok okoztak nehézséget...*jegyzem meg óvatosan, mivel nem feltétlenül akarok vájkálni a múltjában, de szívesen meghallgatom egyik másik történetét, ha beszélni szeretne róla. Míg alakját mustrálom a magnó mellett ücsörögve, elgondolkodom azon, vajon mi minden történhetett vele azelőtt, hogy ide került, meg persze azóta sem hiszem, hogy híján lett volna a kalandoknak. Gondolataimat menten elkergetik következő szavai, amin először csak bosszúsan összeráncolom a szemöldökömet.*
- De az lennék.* szortyintok.* - És rendesen étkezem, de egy két plusz kilóért nem fogok elkezdeni húst enni.* tisztázom gyorsan a helyzetet, mielőtt azt gondolná, hogy csupán egy kidolgozott test ígérete rávehet arra, hogy részt vegyek az állatok lemészárlásában. Felejtős.* - Meg aztán, így nem fenyeget a veszély, hogy esetleg lekörözlek.* folytatom valamivel engedékenyebben, egy poénnal ütve el szavaim élét. Tovább azonban nem tudom pátyolgatni földbe döngölt egómat, amiért lesoványgyerekeztek, mivel újabb kérdést kapok.*
- Mint azt voltál szíves megjegyezni, a szél is elfúj, szóval nem ártott már egy kicsit erősödni. Szeretnék jobb állóképességet, kitartást és türelmet tanulni, de persze a szépen gömbölyödő izmokat sem vetném meg.* összegzem egy vállrándítás keretében, mivel azt hiszem, nagyjából mindenki ezért vállalja a kimerítő edzéseket. Azt meg nem kell tudnia, hogy lányosságomból akarok egy picit lefaragni, mert ez az én dolgom, ő valószínűleg úgyis csak kinevetne emiatt.*
- Miért? Te nem emiatt kezdted el?* kérdezek vissza, majd szöget üt még valami a fejemben.* - És most hogy ilyen...hmm...szép eredményeket értél el, miért csinálod?* pillantok végig rajta még egyszer, viszonozva az ő iménti mustrálgatását, én azonban nem tudom kihangsúlyozni, hogy nem érdekel a látványa, csak azért, mert férfi. Na persze nem pont az esetem, valahogy túl keménynek tűnik a sok izomtól, de azért látványnak nem rossz.*

Tárgy: Re: Konditerem 2012-12-12, 2:52 pm

// NRT: Elijah - Zoárd 2012. 11. 12. //

*A szavakra csak megemelem a vállaimat, az még így súlyzózás mellett is megy, ha óvatos vagyok, na meg eléggé lazák most az ízületeim, a zenés dologra viszont nem mondok semmit, igazándiból régebben is elvoltam zene nélkül, most se érzem különösebben, hogy dobna a munkámon, mert légzésszám alapján veszem az ütemet, azonban miután megtörténik a bemutatkozás, Zoárd már kezd rájönni, hogy honnan is ismerhet. Igazándiból én nem láttam a srácot sokat órán, kíváncsi vagyok vajon ismétli e az elsőt, vagy sikerül átmennie, de ez az ő dolga.*
-Jep. Valószínűleg onnan.*Hagyom annyiban a dolgot, végül azonban a tetoválásokról is esik pár szó, de az ezt követő kérdésekre nem igazán tudok mit mondani. Amikor azonban meg lesz, fogva a csuklóm arcizmaim kissé megrezdülnek, nem szoktam hozzá a tapogatózáshoz, főleg ha az egyén éppen hímnemű. Ez talán látszik most az arcomon is, de miután kinézelődte magát, szépen lassan el is húzom a kezem.*
-Kössz. Pedig nem voltak igazán tervezve.* Mutatósak az biztos, nem másért aggattam én se magamra őket, bár nem értem a hirtelen témaváltást, arcomon ez a zavarodottság nem látszik.*
-Nincs. Igazából évente szoktam újítani meg hozzáfűzni valamit. Tudod olyan, mint amikor egy pontból elkezdesz rajzolni valamit tervek nélkül aztán így születnek a formák.*mondom csevegő hangnemben. A zeneválasztásnál vissza térve, arcom meg se remeg, egyszerűen csak választ adok a kérdésre.*
-Nem vagyok oda a kemény dolgokért, általában csak azokat hallgatom, amik megnyugtatnak.*mondom, miközben megnyújtom egy két végtagomat, ezzel is lazábbá téve az izmaimat. Ennyi pihenő lassan elég volt, nem ártana tovább folytatnom a mozgást, közben persze van erőm beszélni, így válaszolok a másik kérdésére is, bár az ismételt érdeklődésnél, picit meglepettnek tűnik az arcom.*
-Nem tudom, mire gondolsz. Ha arra célzol, hogy esetleg rossz gyerekkorom lett volna, a válaszom nem. Elég jó családi körülmények között nőttem fel, a szüleim szimbolisztikával és bájitalokkal foglalkoznak, és engem is ez a terület érdekel. Az edzéseket csak magam miatt csinálom.*mondom, miközben emelgetni kezdem a súlyokat. Érzem már a karjaimban fáradó izmokat, és inakat, de nem akkor kell abba hagyni, amikor fáj, így aztán tovább folytatom. Szavaim azonban úgy tűnik, pont eltalálják a céltábla közepét, így mondja el Zoárd, hogy valójában vega. Mondjuk erre nem is nehéz rájönni, hiszen ha a genetikája miatt nem is, de a miatt tuti lehet ilyen sovány. A lekörözéses dologra azért felnevetek, már amennyire erőlködés közben tudok, de azért felelek a szavaira.*
-Miért? A hússal mi annyira a bajod? A természet rendje a húsevés, nem véletlenül vannak ragadozók sem. Fent kell tartani az egyensúly.*mondom teljesen meggyőződve a magam igazáról, de nem vitát akarok indítványozni.*
-Hmm, szép álmok. De ha meg akarod valósítani, az nem kis szenvedés lesz. Főleg így.*nem akarom leszólni a vegetáriánus mivoltát, de az izomépítéshez fehérje is kell, amit növényekből nehezebb kivonni, tehát nagyon tudatosan kell étkeznie hozzá. Ezeket persze nem mondom el , túlságosan okoskodónak hangzanék, azt meg nem akarom, a kérdésére viszont egy egyszerű vállrándítással felelek, miután "ledobtam" magamról a súlyokat.*
-Egyszerű. Az edzés nem olyan hogy egyszer megcsinálod és akkor jó. Kell a szinten tartás, és a folyamatosság. Lehet, ha abba hagynám és 2-3 hónapig nem edzenék, lejjebb épülne mindaz, amit teszem azt egy év alatt szedtem magamra érted már? Ezért mondtam, hogy szenvedés is, ha az ember nem szereti, amit csinál.*mondom komoly hangon, tényleg sok kérdése van a másiknak, ami persze nem baj, sőt jó beszélgető partnerré teszi.*
-Amúgy honnan jöttél?*kérdezek valami általánosabbat, az edzést, tetkókat és zenét kibeszéltük, talán valami lightosabb kérdést is fel lehet tenni.*

Tárgy: Re: Konditerem 2012-12-12, 9:12 pm

// NRT: Elijah - Zoárd 2012. 11. 12. //

*Elijah nem mindig tűnik nagyon közlékenynek, vagy csak az általam felhozott témákra nemigen tud mit mondani. Ezért aztán igyekszem úgy feltenni a kérdéseimet, hogy ne nagyon kelljen vonogatnia a vállát. Épp elég, hogy elvonom a figyelmét az edzésről, nem akarom, hogy miattam meg is sérüljön esetleg. Legalábbis így ránézésre nem lehet valami egyszerű művelet ennyi súly alatt fekve vállat vonogatni.*
- És mi lesz ha elfogy a kidekorálható terület?* kérdezem a válasza hallatán, de aztán el is engedem, mivel nem hiszem, hogy nagyon díjazná a taperolást. Közben megpróbálom elképzelni a srácot teletetoválva, ami elég bizarr látványt nyújtana. Persze az is lehet, hogy nem élete végéig folytatja ezt a nemes hagyományt.* - Tudsz rajzolni?* kapok szavai után, ismét megszemlélve az indamotívumokat, amiket ezek szerint lehet, hogy ő maga varrta fel, bár bal kézzel elég nehéz lehetett.*
- Értem. Akkor ebben egyformák vagyunk.* jegyzem meg szavaira, bár az is igaz, hogy engem inkább a klasszikus zene nyugtat meg. Ritkán van kedvem pörögni, de most úgy érzem, nem árt egy kis alapzene az edzéshez, ezért némi válogatás után elő is kapok egy cd-t és berakom a lejátszóba. A felcsendülő ritmus meglehetősen popos beütésű, de mivel Elijaht iménti nyilatkozata alapján nem zavarja, hagyom kibontakoznia művésznőt. Kicsit halkabbra állítom még, amikor kezdi túlságosan is beleélni magát a szólózásba, így indulok vissza a gépek felé, hiszen nem árt folytatni az edzést. A srác előtt nem kezdek el kézi súlyzókkal a zene ütemére pattogni, akár egy fitnessedző, így inkább a kombinált edzőgépekhez sétálok és nekiállok én is karra gyúrni. Közben rátérünk Elijah gyerekkorára, amiről meglepően őszintén nyilatkozik. Ezek szerint az iménti feltételezésem nem állja meg a helyét, amiért cseppet sem bánkódom.*
- Jó neked.* összegzem a bennem feltámadó irigységtől fulladozva, de aztán gyorsan el is nyomom magamban, inkább a mondat második felére koncentrálok.*
- Szimbolisztika? Nem sótlan tárgy az egy kicsit?* keresem a megfelelő jelzőt rá, bár nem is nagyon tudom, mivel foglalkozhat egy szimbolista, hacsak az illető nem festő vagy költő, de jelen esetben egészen másról van szó. Lehet csak az örökséggel nyakamba szakadó papírmunka miatt gondolom így, de engem rá nem tudnának venni, hogy további írásjeleket tanulmányozzak.*
- Az ember sem ragadozó, hanem mindenevő.* vágok vissza, mivel pillanatnyilag jobb érv nem jut az eszembe.* - Mindig is vega voltam. Sokan csak kirakatdolognak hitték, de ez nálam tényleg komoly. Nincs gusztusom a húsokhoz, mert mindig eszembe jut, hogy ez talán tegnap még röfögött.* fejtem ki bővebben, megállva pár szusszanásra, hátha így a fiú jobban megérti, bár ezt elég nehéz elmagyarázni valakinek, aki a fehérjékre esküszik. Miután tisztáztam ezt, tehát hogy nem vagyok hajlandó sem húst, sem más fehérjepótló szert eszegetni, vissza is térek a monoton munkához, amiből nekem ezek szerint még többet kell teljesítenem, mert nehezebben látszik meg rajtam az eredmény is.*
- Értem. Tapasztalatról nyilván nem tudok beszélni, de van benne logika.* helyeslek a gondolatmenetre, miszerint a kihagyás meglátszik a teljesítményen.* - Azt eddig is gondoltam, hogy nem lesz sétagalopp. Végül is nem akarok magamból izompacsirtát nevelni, de mint te is megfogalmaztad, rám fér egy kis erőnlét.* reagálok ismét egy kis szünetet tartva, ezután azonban jó öt percig nem szólok semmit, csupán az egyenletes húzásokra koncentrálok. Úgy látszik a másik is belemélyed az edzésbe, mert egy jó darabig csak csak az ütemre csörgő súlyok hangja hallatszik, amint húzásaim nyomán egymáshoz koppannak. Elijah töri meg a csendet egy hozzám intézett kérdéssel.*
- Magyarországról, azon belül is az Alpok környékéről.* magyarázom, hátha otthon van valamennyire föciből, vagy járt már arrafele. Ha már a lightosabb kérdéseknél tartunk, vissza is passzolom neki:* - Na és te? Elég szokatlan neved van...* toldom még meg, bár lehet, hogy csak nekem furcsa, persze én aztán ne szóljak egy szót se a ritka nevekről, hiszen nekem sem épp hétköznapi.*
- Sportolsz még valamit?* terelem tovább a szót, hátha van a súlyzózáson kívül egyéb titka is a srácnak, amivel ilyen szép izmokat sikerült nevelnie. Persze amerikai focizni nem fogok beállni, de ki tudja, hátha valami olyan sportot említ, ami szórakoztatóbb mint idelent izzadni.*

Tárgy: Re: Konditerem 2012-12-13, 11:10 pm

// NRT: Elijah - Zoárd 2012. 11. 12. //

*Nem válaszolok azonnal a szavaira, előbb inkább visszafekszem a súly alá, és lassan emelgetni kezdem. Nincs bajom az érintkezéssel, de általában lányoktól szoktam meg, nem más fiúktól, de persze nem gondolok semmi rosszra.*
-Odáig nem akarok eljutni, a túl tetkós test már ronda. Rajzolni pedig nem tudok, sajnos a kreatív készségeim eltörpülnek abban a témában.*mondom, egy picit miközben arcom görcsbe rándul. Érzem már, hogy elég nehéz kezd lenni a súly, és az izmaim se bírják örökké a strapát.*
-Áh, mármint a zenébe? Te is az ilyesmit szereted?*kérdezek vissza picit kíváncsibb tekintettel, miközben mozgásom lassabbá válik, s persze elég figyelmet szentelek a srácra, azért a saját dolgomra is kell, figyeljek. A családomról nyíltan beszélek, nem hinném, hogy sok titkolni valóm lenne, a legtöbb diákkal ellentétben, azt hiszem én még elég normális életűnek is vagyok mondható.*
-Egyáltalán nem. Tudod, két ember létezik. Az egyik meg képes ülni a seggén, és inkább az eszével gondolkozik, a másik az örök kalandozó, aki előbb átkoz, aztán kérdez. Én az első csoportba vagyok sorolható, és a szimbolisztika is lehet érdekes, pörgős dolog, ha értesz hozzá.*magyarázom teljesen nyugodt hangon, miközben egy szisszenéssel vissza is teszem a súlyokat a helyükre, s néhány mély levegőt véve térek át pihenő állásba, így kerül szóba az étkezés is.*
-Meglehet, és éppen ez lenne a természetes, de nem szólok bele az étkezési szokásaidba. Egy biztos, ha nem tudnád, mit eszel, szerintem egy jó malacpecsenye után megnyalnád mind a 10 ujjadat. Én jártam így egyszer, amikor a szüleimmel Francia országban Weekendeztünk. Nem tudtam mit ettem, de baromi finom volt, aztán kiderült, hogy csiga, elképzelheted, hogy néztem utána.*mondom nevetve, felidézve a régi emlékeket, amik most már inkább viccesen hangzanak. A kondira visszatérve csak egy kis részletre felelek, a többit csak egy bólintással hagyom jóvá.*
-Ez nem logika, hanem írott tény. Na meg persze logika is.*mondom egy fél mosollyal, kihelyesbítve a másikat, de többet nem beszélek az edzésről, inkább a származására kérdezek rá, a válasz pedig kicsit meglep.*
-Áh. Az nem Ausztriában vagy Svájcban van?*kérdezem kicsit furán nézve, természetesen az Alpokra gondolok nem másra.*
-Amúgy biztosan szép hely, egyszer nem jártam még arra, nekem az túl messze van. De nem sok magyar van itt a Mysterioban*mondom egy fél mosollyal, de hát már kiderülhetett rólam, hogy nem vagyok az a világjáró természet. Amikor visszakérdez csak egy fél mosollyal megrántom a vállamat.*
-A nevem nem jelent semmit, ebből nem tudnád megállapítani honnan, származom maximum családnévről, mert, hogy a keresztnevem zsidó név. De személy szerint Amerikai vagyok. Jelenleg Portlandben él a családom Maine államban.*Magyarázom el teljesen fesztelenül, hisz nem titok a sportolásra azonban megrázom a fejem nevetve.*
-Ez is pont elég, szóval nem, hacsak az úszás nem számít annak, de azt szórakozásból teszem. Na, pattanj ide.*mutatok a helyre ahol eddig én voltam, de már felálltam, s folytatom is a szavaimat.*
-Van rajta lábgép is, ezerszer többre mész vele, mint a futópaddal. Az csak égeti a zsírt, ami rajtad amúgy sincs túl sok, de mivel ez nem dolgoztatja meg annyira a testet, hogy zsírégető hatása legyen, ez lesz a te géped.*mondom el némi ötlettel, hogy akár ezen is edzhetne a másik, szerintem többre menne vele.*
-A nevedből viszont azt vonom le, hogy nemesi sarj lehetsz. Mondjuk, nem viselkedsz úgy.*kezdek bele, természetesen csak a kíváncsiság beszél belőlem, ez egyébként arcomon is látszik.*

Tárgy: Re: Konditerem 2012-12-14, 11:15 pm

// NRT: Elijah - Zoárd 2012. 11. 12. //

*Elijah nagy hangsúyt fektet a rendszerességre, ami nem csak szavaiból tűnik ki, hanem viselkedéséből is, legalábbis hiába tartom szóval, ő makacsul visszafekszik a súlyok alá. Nem mintha zavarna, hiszen így is figyel rám, csak a hangszálaknak elég megterhelő lehet a beszéd súlyzózás közben. De lehet hogy rosszul gondolom. Nekem ugyanis nem sok tapasztalatom van e téren, hiszen vagy nincs itt senki, miközben edzek, vagy teljesen leköt a beszélgetés, mint most is, így ragadok le a másik tetkóinál.*
- Nem is előnyös, az biztos.* értek vele egyet, majd a rajzkészség hiányát elkönyvelem magamban. Végül is nem baj, ő biztos más téren remekel. Ha már a művészeteknél tartunk, rá is kérdezek, hogy milyen zenét kedvel, mire számomra elég ismeretlen fogalmat jelöl meg.*
- Mármint én is a megnyugtatóbbakat kedvelem, de azt nem tudom pontosan, hogy milyen az a kelta zene.* pontosítok, mert tényleg nem mozgok ilyen körökben, szóval jobb tisztázni mindezt, mielőtt mondjuk a fiú elhívna egy koncertre vagy ilyesmi. A kelta zenénél már csak a szimbolisztika kevésbé szimpatikus, bár Elijah válaszán nevetnem kell.*
- Elhiszem neked.* válaszolok jobb meggyőződésem ellenére, de a fiúra hagyom a dolgot, elvégre családi hagyományok is vannak a háttérben, szóval meg lehet érteni. Én is könnyebbnek találtam az üzleti életet amíg volt segítségem. Most viszont egyedül kell boldogulnom, ami nem valami egyszerű jelen gazdasági körülmények miatt.*
- Csigaa? Fúúúj.*borzongok meg a gondolatra, hogy akár csak véletlen is lemenjen ilyesmi a torkomon, nem beszélve az ízlelőbimbóim maradandó károsodásáról. Igaz, hogy előkelő, flancos étel, de én nem kérek belőle, köszönöm szépen, másszanak csak a bokrok alján, oda valók, nem porcelántányérra.* - Ami azt illeti, kellemesebb meglepetést is el tudok képzelni ennél.* fűzöm még Elijah történetéhez, de annak örülök, hogy nem akar komolyabban beleszólni az asztalkultúrámba. Még egy halról vagy csirkefalatkákról el tudom képzelni hogy finom lehet, de a gerinctelenektől igyekszem távol tartani a villámat.*
- Ott is, ami azt illeti, de Magyarország is lecsípett belőle egy szeletet.* felelem bólintva. Örömmel tölt el, hogy a fiú ilyen pontosan be tudja lőni a hegységet, hiszen ez elég ritka a suliban.*
- Ebben igazad van, még eggyel sem találkoztam, de hallottam, hogy van még egy srác, valami Ambrus.* teszem hozzá, hátha Elijah esetleg ismeri, hiszen ő engem is egyből felismert.*
- Értem. És ez a név esetleg utal a vallásodra is?* kérdezem félredöntött fejjel, cseppet sem rosszindulatúan, inkább kíváncsisággal telve. Persze jobb, ha a fiú nem tudja, mi hoz ennyire lázba az esetleges vallásával kapcsolatban, tehát ezt megtartom magamnak, csupán egy picikével leszek érdeklődőbb, mint az eddigi témák esetében.*
- Melyik a kedvenc vidéked Amerikán bellül?* kérdezem, mivel én csak a Nagy tavak vidékén jártam, meg persze a nyugati parton a nagyobb városokban, szóval sok mindent nem láttam a kontinens kincseiből.*
- Hű. Ezt nem gondoltam volna. Kész főnyeremény vagy.* konstatálom, mikor meginvitál a helyére lábat erősíteni. Szorgosan neki is kezdek az emelgetésnek először ülve, majd ha úgy elfáradnak az izmaim, felállok, és ellenkező irányba is emelek néhányat.*
- De nem akarom ám elvenni a te helyedet!* kapok észbe, a másikra pillantva, hogy most vajon mihez kezd, bár egyelőre úgy tűnik szusszan egy kicsit, és a származásomra tesz megjegyzést.*
- A Zoárd ősmagyar név, magam sem tudom, miért kaptam pont ezt, de részemről bejön.* kezdek bele, ha már ő is elemezte egy kicsit a sajátját, majd rátérek a megjegyzés második részére.* - Ez azért van, mert kevesen ismernek, és igyekszem kiélvezni, hogy nem kell úgymond az udvari szabályok szerint társalognom. Hidd el, megy a parolázás is, de gondoltam egy edzőteremben ez nem követelmény.* pillantok a másikra, bár mosolyom kicsit szenvedősre sikeredik az erőlködéstől.* ~ Hogy nekem milyen formás popsim lesz…~ * fut át az agyamon, majd gyorsan el is hessegetem a gondolatot, és inkább az ütemre koncentrálok.*
- Melyik gépet ajánlanád még? Mert őszintén megvallva néhányról nem is tudom, mire való.* fordulok ismét felé néhány perces néma erőlködés után, minek következtében kellemesen zsibbadni kezd az összes lábizmom a legutolsó sejtecskéig. Talán ideje lenne felsőtestre is gyúrni egy kicsit.*