Korcsolya pálya

Tárgy: Re: Korcsolya pálya 2011-12-23, 8:21 pm

- Nem fogom... *vágom rá szinte azonnal és bár régen simán kaptam volna ezen és már rég kitessékeltem volna, most nem áll módomban, mert kezdem megérteni, hogy az embernek szüksége van barátokra, ismerősökre és mióta Jassel is olyan jól kijövünk egymással, én is kiegyensúlyozottabb vagyok. Vannak dolgok, amiket nem beszélhetek meg Luciussal, főleg a vele való gondjaimat, így azt mindig jó egy másik lánnyal megosztani, ki talán tanácsokat is tud nekem adni és Jasmine ilyen számomra. A bál óta sajnos nem láttam, pedig meg akartam neki mondani a dolgokat, bár most már úgy hiszem, hogy ezt mégis csak megtartom magamnak. Az, hogy Lucius megcsalt, méghozzá Siderissel, tényleg nagyon rosszul esett és ez nem tartozik senki másra sem, így inkább csak csendben maradok ezzel kapcsolatban. Kissé elkalandoztam azt hiszem, de azért vissza tudok kapcsolódni a beszélgetésbe, így hát a rítusmágián tanult hasznos dolgot fogom bevetni, amit most már Mona is simán ért, de kissé nehézkesnek gondolja, amiben egyet kell vele értenem.*
- Ahogy mondod, ezért agyalok rajta annyit. *bólogatok beleegyezően, de aztán picit összébb húzom szemeimet, úgy figyelve a másik arcát.* - Honnan tudod, hogy ennyire nagyon fontos? *oké, együtt vagyunk, de ritkán látnak minket együtt és akkor se lehet tudni, hogy tényleg olyan harmónikus-e a viszonyunk. Mondjuk ahogy hallottam, az a pyromágia óra, amikor elhagytam a termet, furcsa nyomott hagyott Luciuson és ezt mások is észrevették, tehát talán mégis csak egyértelmű a kis kapcsolatunk. Elmosolyodom ezeken a gondolatokon, majd már hallom is, hogy Mona nem érzi annyira közel magához a rítusokat.*
- Akkor mi az erősséget? Melyik mágiaágat szereted? *ez a téma számomra mindig is fontos és jó volt, szeretek a varázslatról beszélni, az erejéről és megtudni másoktól is, miként viszonyulnak ehhez az egészhez, így hát fürkészve hallgatom szavait, majd ez után ismét Alinox kerül előtérbe és végül az én kérdéseimnek hála Mona szülei és a párja.*
- Oh, részvétem. *buknak ki belőlem rögtön a szavak, de a gyors tématerelést is megértem, így tekintek rá kérdőn.*
- Ki az a Luke? Bocs, de lemaradtam és szerintem ilyen diákot még nem ismerek... elsős? *azokkal nem vagyok igazán beszélő viszonyban, fene se tudja, hogy miért, de valahogy így alakult. De akármennyire is csendben maradnék, mocorogni kezdek, majd kibukik belőlem a kérdés.*
- Az előbb akartál még valamit mondani, hogy miért nincs barátod. Ez titok? Mert ha szeretnél róla beszélni... *hagyom nyitva a mondatot, de rögtön eszembe jut, hogy neki ott van a barátnője, Alinox, akivel kibeszélhetik az ilyen dolgokat, én ebbe nem szólhatok bele, mégis, hogyha esetleg segíthetek, hát most felajánlottam és ilyet se sűrűn fog hallani tőlem, ezt talán érzi, de innentől kezdve teljesen Mona dolga, hogy megbízik-e bennem és mesél vagy inkább témát terel, amit bármikor megtehet.*

Tárgy: Re: Korcsolya pálya 2011-12-23, 8:55 pm

*Meglep, hogy Lilith kívánja a társaságomat, de nem esik rosszul, sőt örülök, hogy találkozhatok és beszélhetek valaki mással Alinoxon kívül. Nagyon jó barátnő, de nem árt néha a változatosság.
Szeretek ajándékot gyártan vagy díszt, sőt bármi mást, mert szeretem a pepecselős munkákat bár egyes emberek ki fognak rajtam még is jó sokáig gondolkodni és csak arra az egy dologra összpontosítani. Főleg a ruháknál ezért szeretem átalakítani a ruháimat. Lilith szerintem elég nehéz feladatra vállalkozott, amit meg is osztok vele.*
- Tudni nem tudhatom, csak gondolom. A feladat nehézségéből. Mindig annak a személynek a legnehezebb ajándékot venni, aki közel áll a szívünkhöz, hisz neki tökéleteset kell adni, ami olyan, ami tökéletesen olyan, mint ő, de még is rád emlékezteti és te ehhez nekem úgy tűnik, elég sok időt szánsz, amit más esetben nem tennél meg. De ez jó. Meg persze ott van a pyromágia óra, ahol Lucius fal fehér lett, mert elrohantál. Csodálkoztam, hogy nem mondta le az órát. Meg persze ott volt a bál is. *Ott nagyon gyászos kifejezés ült ki a magiszter arcára, mint akit elevenen megnyúztak. Nagyon zavarhatta valami, hogyha azonnal kedveséhez sietett. Ezt azért nem mondom ki hangosan, mert nem akarom bele ütni a dolgomat, de ezek szerint akkor sikerült mindent elrendezni.*
- A pyromágia és a toxicológia. Ez a kettő áll hozzám a legközelebb. *Szeretem ezt a témát, hisz a varázslat beleszövődött az életembe és most már nem is tudnám elhagyni. Így érzem magam jól, egésznek. Szebb lett az életem, amióta megtudtam, hogy boszorkány vagyok, amiért hálás vagyok Arel istennőnek. Az ajándékozásból elkanyarodva a család lesz a téma, ami nálam nem igényel hosszas taglalást.*
- Bocsi, csak nem egyértelmű már és nem rossz helyen keresgélsz. Luke a nagybátyám. Anyám testvére lehet találkoztál már vele. Ő vezeti a mágiabörzét. *Úgy tűnik még is csak sikerül más felé terelnem a témát, de amit elindulnék Lilith csak felteszi azt a kérdést. Kifújom az összes levegőt, majd továbbra is egyhelyben maradva a kék szemekbe nézek.*
- Nem titok csak csalódás. *Vakarom meg tarkómat jelezve zavaromat.* - Hát volt egy fiú… Lucas, akivel úgy nézet ki lesz valami, de egyszer csak eltűnt aztán visszajött meg is beszéltük a dolgokat, de megint eltűnt. Nem volt túl komoly a dolog, de úgy éreztem lehetne, de ezek után tuti nem lesz. Legalább is részemről elutasítom, nem hagyom magam még egyszer átverni. *Nem igazán tudom, hogy ezt miért osztom meg a lánnyal, de tudom, hogy neki is vannak titkai, mert érzem, ahogy a magiszterről beszél, ezért ezt a kis apróságot nyugodtan rábízhatom. Nagini érezve a váltást visszaalakul barna bengáliammá, majd a kezembe ugrik.*
- Meguntad mi? Nem vagy túl kitartó. *Vakarom meg buksiját miközben apró lassú köröket kezdek el leírni.*
- Nehéz lehet neked most. Az, hogy tudod, hogy itt van közel hozzád, de még sincs. Ez így olyan elszomorító. *Én is ezt érezem, amikor Lucas elsőre csak úgy se beszéd, se semmi eltűnt.*
- Legalább tudod, hogy a vizsgák után visszajön. Megéri türelmesnek lenni, ha szereted. * Szorítom magamhoz a macsekot miközben elhalkul hangom, de Lilith még tökéletesen hallhatja.*
- Ki találtad már mit adsz neki vagy csak azt, hogy egy tárgy lesz? *Próbálom valamivel visszaadni az alap hangulatot, mert most eléggé kesergősre sikerült.*

Tárgy: Re: Korcsolya pálya 2011-12-23, 9:17 pm

*Nem értem, hogy miért olyan egyértelmű mindenki számára, hogy mi Luciussal annyira jól megvagyunk. Nem sok helyen mutatjuk ki ezeket a dolgokat, így hát értelemszerűnek érzem a kérdésemet és nagyon is érdekel, hogy erre Mona mit fog mondani. Amikor viszont beszélni kezd, eleinte az ajándékról, úgy mosolyodom el kedvesen, hiszen ez jó következtetés, de amikor az a bizonyos óra és a bál is szóba kerül, lesütöm picit kezeimet és az ölemben lévő papírdarabbal kezdek el foglalatoskodni, mintha a világ egyik legfontosabb dolga az lenne, hogy mennyire precízre hajtogatom össze.*
- Tudod, nem bírtam végigülni azt az órát és nem Lucius miatt. Tavaly, amikor Charles elfoglalta az iskolát, majdnem megölte Luciust, de én elé ugrottam és engem ölt meg. *testem megremeg a borzasztó emléktől, nem is értem, miért most mondom el ezt és miért pont neki, amikor erről még Jas-nek se meséltem soha, de valamiért... most úgy érzem, bízhatom Monában és nagyon is ideje lenne megbeszélnem ezt valakivel.*
- Több napig voltam halott, amíg Demien nem tudott segíteni... Lucius lehibernálta a testem. De amit akkor átéltem és a halálban, azt a sokkot nem kívánom senkinek... a mai napig kísért. Én soha nem akarok meghalni. *csuklik meg hangom is kissé, miközben valami hatalmas üresség az, amit a kék szemekben láthat a lány. Igen, ezért is akarok én örökké élni, na nem vámpírként, hanem megkeresni az örök élet titkát. Biztos van rá módszer és én meg fogom találni, ez életem célja... *
- A bálon viszont más volt, de arról nem szeretnék beszélni, túl fájó. *nyögöm még ki, de mivel nem is kér magyarázatot, így hát nem mondok neki többet. Hihet a dolgok mögé akármit, nekem akkor sem áll szándékomban tovább gyötörni magam, a jókedvem el is veszett teljesen és a rituálé szövege se ma fog összeállni, ebbe már teljesen biztos vagyok. Inkább témát is váltunk, így tudom meg, hogy milyen mágiaágak is állnak közel a lányhoz, melyekre csak bólogatok párat.*
- A Pyrot én is szeretem, de a toxi nem nevezhető a kedvenceim közé. Túl pepecselősnek tartom. *mosolyodom most már el, próbálva gondolataimat is rendezni a fejemben. A családra is rátérünk, így azt is megtudom a szöszkéről, hogy árva, de egy rokona azért él, pont itt, Mystralban.*
- Nem sűrűn járok oda, de azt hiszem, hogy így már tudom, hogy ki. *bólogatok is hozzá aprókat, majd végül visszaterelem a beszélgetésünket egy bizonyos fiúhoz, aki Mona párja volt, mert sejtem, hogy van valakiről szó és ezt próbálom meg megtudakolni. Nem szólok még semmit, amikor a csalódásos részt hallom, hanem inkább csak még kíváncsibban kezdem el tanulmányozni a lány arcát, figyelve arra, amit mond.*
- Uhh, hát nagyon sajnálom. Szemét dolog így eltűnni, de ahogy hallottam, nem te vagy az egyetlen, aki így járt. Nem értem, hogy ilyenkor miért nem lehet a másik elé állni vagy legalább egy levelet írni arról, hogy dolguk van vagy hogy nem gondolják komolyan a kapcsolatot. *húzom el a számat és egész lényemen látszik a nem tetszés. Fiatalok, ahogy én is, ezért is érzem úgy, hogy Luciussal szerencsém van, ő nem fog csak úgy elmenekülni, benne lenne annyi, hogy elém álljon és tisztázza a dolgokat és ez azért megdobogtatja a szívem. Ez után viszont elhallgatok és csak Monáékat figyelem, amint a famulusa az ölébe kerül, de amikor meghallom a szavait, hirtelen ébredek fel bambulásomból és pislogok is felé párat.*
- Annyira azért nem... nem vagyunk elválasztva egymástól. Tud rám időt szakítani, csak nem annyit, amennyit én szeretnék, de hát ezzel számoltam, amikor összejöttünk. Magiszter, kötelességei vannak, amiket nekem tiszteletben kell tartanom. *láthatóan megbékéltem a dologgal és bár tényleg sokszor fáj, mégis tudom, hogy ez az egész így helyes.*
- Szerencsés vagyok... tudom. Sajnálom, hogy nálad így alakult, de biztos lesz másik srác, aki tetszeni fog és akinek te is. Lépjél tovább és kezdj el élni. *próbálok neki tanácsokat adni, de a kérdésére, ami már ismét visszautal az ajándékra, már felragyognak szemeim.*
- Mindenképpen egy ékszert szeretnék adni neki... csak nem tudom, hogy milyen anyagból készüljön, mert ezüst nem lehet és az arany se illik hozzá. *mondom elgondolkodva, mert valami különlegeset szeretnék, valami olyat, amit nem tud bármelyik üzletben megszerezni.*
- Lehet, hogy valamiféle ásványból készítem majd, még tényleg nem tudom. *azért a tekintetemen látszik, hogy szívesen fogadok tippeket, már ha Monának van esetleg valami jó ötlete egy tuti kis ékszerhez.*

//fagy//

Tárgy: Re: Korcsolya pálya 2012-04-14, 7:16 pm

*Szokás szerint ma is nagyszerű kedvem van, annyira, hogy még egy kis tanulásra is sikerült rávennem magam, ugyan csak a varázslatokat gyakoroltam a szigeten, de még ez is több, mint amit eddig csináltam. Hiszen szépen végigvettem az összes már ismert igét, valamint kipróbáltam azokat is, amiket eddig tanultunk. A legtöbbjük néhány próbálkozás után szinte tökéletesen sikerült, ami még tovább fokozta remek hangulatomat. Most pedig roppant elégedetten és kissé talán fáradtan vonszolom be magam a kastélyba, s az egyetlen amit szeretnék az a puha ágyam és egy kiadós alvás. Tervem viszont abban a pillanatban törik ketté, hogy az aulában észreveszek egy ajtót, amit eddig még nem láttam. Csodálkozva figyelem a nagyobbacska mahagóni bejáratot és kíváncsiságomnak eleget téve felé indulok. Érdeklődve lesek be, s meg kell állapítanom, hogy egy unalmas, sötét terem helyett egy szépen kivilágított korcsolyapályára érkeztem. Ugyan elég fáradt vagyok a gyakorlástól, de nem bírom kihagyni ezt a remek lehetőséget, így beljebb lépek, s némi nézelődést követően megindulok a szekrény felé, ahonnan rövid kutakodás után kihalászom a megfelelő cipőt, majd már húzom is a lábamra. Régen léptem már jégre, így kissé dülöngélek, mikor siklani kezdenék, na de viszonylag gyorsan belejövök a dologba. Túl bátor viszont még nem vagyok, így szigorúan a pálya szélénél maradva haladok körbe és körbe.*

Tárgy: Re: Korcsolya pálya 2012-04-14, 7:35 pm

*Egy tanulással teli délelőtt után jó érzés volt ki menni a városba, és bevásárolni rengeteg régi könyvet, ami majd hatalmas segítséget nyújthat számomra, ám ez a hatalmas jelző minden értelemben igaz, mert iszonyatosan sok van belőle a kezembe feltornyozva, így nem igazán látom hogy merre is megyek. Jó néhányszor el is botlok, de nem zavartatom magamat, csak megyek tovább a főutcán. Majd mikor oda érek a révészhez lerakom a csónakba a könyveket, amik régi kötésű nagyon vastag könyvek. Amikor át érünk, megfogom őket, s megyek is be a kastélyba, s már épp fel is sóhajtanék amiért majd leszakadnak a kezeim, amikor eszembe jut, hogy le kéne valahova ülni. Ekkor támad az az ötletem hogy bemegyek a nagyterembe, mielőtt felcügölöm a könyveket, s megyek is egy ajtó felé, majd a lábammal kicsit megrúgom, és kinyitom az ajtót, ám egy pár lépés után megcsúszok a jégen, s dobok egy 10 pontos hátast. A könyvek teljesen megtakarnak, semmit nem látok, csak azt hogy miként üt fejbe a "Hogyan szelídítsünk sárkányt" című kötet, s csak annyit észlelek a világból, hogy a rengeteg könyv között, néhány fény csík azt sejteti, hogy kivan világítva a terem*
-Héééé, szerintem elromlott a mélyhűtő!!! *kiabálok a szakácsnak.*

Tárgy: Re: Korcsolya pálya 2012-04-14, 7:49 pm

*Miután sikeresen átvettem minden egyes varázslatot és nagylelkűen eldöntöm magamban, hogy milyen zseniális tudok lenni ha akarok, visszaindulok a kastélyba, hogy végre visszazuhanjak az ágyba és folytathassam a reggel megszakított remek kis álmomat. Ezt viszont egy kicsit tolnom kell, mivel meglátok egy ajtót, amihez eddig még nem volt szerencsém, így oda is lépek, hogy meglessem milyen terem van mögötte. Meglepetésemre nem egy osztályt, hanem egy kivilágított korcsolyapályát rejt a kérdéses hely, így be is lépek, hogy próbára tegyem jégtáncos tudományomat. Ugyan ilyenem láthatóan nem nagyon van, de rövid idő után azt azért sikerül elérnem, hogy ne dülöngéljek folyamatosan. Tökéletesen el vagyok merülve a dolgomban, így nem látom a belépő lányt, ahogy az elesését se, így szinte kiugrik szívem, mikor meghallom az üvöltést. Csikorogva fékezek és megkapaszkodok a palánkban, amin kis híján sikerül is átesnem és így fordulok vissza, hogy megnézzem mi folyik a másik oldalon. Ekkor veszem észre a lányszerű alakot egy halom könyv alatt feküdni, szemöldököm a magasba szökken, de azért elindulok felé.*
- Hát te meg mit csinálsz?*siklok mellé, kis horkantással próbálva álcázni kitörni készülő nevetésem. Közelebb hajolok hozzá, hogy felsegítsem, s ebben a pillanatban világosodok meg a pórul járt személyét illetően.*
- Carol? Egyben vagy?*érdeklődök kicsit, mielőtt kinyújtanám kezem.* - Na gyere!*teszem még hozzá és ha hagyja, akkor felsegítem a földről és szembeállva vele méregetem kíváncsian.*
- Mi ez a sok könyv? Kiraboltál egy boltot?*nézem végig a gyűjteményét, de egyik se fog meg túlzottan, így néhány pillanattal később már húzom is magam után a leányzót a pálya széle felé, mielőtt még egyszer fenékre pottyanna, a könyvekért meg majd később visszamegyek.*

Tárgy: Re: Korcsolya pálya 2012-04-14, 8:09 pm

*Szorgalmamhoz hívően kutatom a tanulás lehetőségét, ezért felkeresek egy könyvesboltot. Mikor megszerzem azokat a könyveket amik kellenek, egy vagon kötettel térek vissza a kastélyba, ám eléggé megterheli a kezemet, ezért kutatok egy olyan helyet ahol leülhetek. A nagy sietségben azt sem veszem észre hogy egy jégpályára sétáltam fel a könyves stóccal a kezemben. A könyvek nyomasztó fogságából egy fiú menekít ki, s pillanatokkal később beazonosítom.*
-Szia Luka! Nos igen, én egyben vagyok, de szerintem valahol felszínre tört a kőolaj. *nevetek saját hülyeségem miatt, majd megfogom a kezét és felállok. Ekkor tudatosul bennem hogy nem a konyhában vagyok hanem egy jégkori pályán. Hagyom hogy húzzon magával, és közben próbálok egyensúlyozni, hogy ne terüljek ki mint egy béka. Amikor a szélére érünk a jégnek és ráállok arra a járható területre, ami arra szolgál hogy lehessen nézni, aki táncol. Legalábbis úgy hiszem ennek szolgál. Megölelem amiért felsegített, meg hát már hiányzott is, tehát azért is jól jön ez a potya ölelés. Ahogy megmozdulok felé, a hajam egy picit fellibben, és megérzem a málna illatot ami a hajamból jön. Elmosolyodok egy picit, mert ezt a sampont még az öcsémtől kaptam, nem olyan régen. Ölelem magamhoz Luka-t, s érezni kezdem az ő illatát is, ami egyáltalán nem ismerős, de még is olyan mintha már éreztem volna. Biztos akkor érezhettem amikor ráestem az édesség árus előtt. Mindkét kezem a nyakában van, s ha ő is viszonozza az ölelést, akkor az ő kezei éppen elférnek a derekamnál. Elengedem, majd mosolyogva ránézek.*
-Köszi hogy ki szabadítottál. Ha nem segítesz, és nem jövök rá hogy nem a konyhában vagyok, még képes lettem volna elkiáltani magamat, hogy kérek egy almát. *nevetek, s végig nézek rajta, majd meglátom hogy rajta korcsolya van. *
-Te tudsz jégtáncolni?? Hm... muti! *nézek rá vigyorogva, hiszen még soha nem láttam férfi jégtáncosokat, ezért mindig úgy képzeltem el őket mint a balletosokat, tehát bevágó nejlonharisnyában. *

Tárgy: Re: Korcsolya pálya 2012-04-14, 8:32 pm

*Miután meglelem a korcsolyapályát, azzal mulatom az időt, hogy szépen körbe - körbe siklok, néha megdőlve, vagy megcsúszva, de nagyjából biztonságosan. Legalábbis egészen addig, míg meg nem hallom az üvöltést, minek hatására kis híján kizuhanok, így meglehetősen morcosan vonulok oda a nyugalmamat megzavaró alakhoz. Dühöm viszont, abban a pillanatban eltűnik, hogy felismerem Carolt, akivel anno az édességboltos utunkat tettük meg. Kedvelem őt, így fel is segítem és a szavak hatására rávigyorgok. Majd elkapom a kezét és már vontatom is magammal a szilárd talaj felé, mielőtt foltosra üti magát a csúszós felületen. Az ölelése kicsit, na jó, nagyon meglep, így hirtelen nem is tudom mit kéne csinálni, de finom illatát megérezve végül dereka köré fonom karjaim és így tartom, míg el nem húzódik tőlem.*
- Már így is majdnem szívrohamot kaptam a kiabálásodtól. Egyébként pedig, egy ajtónyit tévedtél, a nagyterem arra van.*mutatok az említett hely felé vigyorogva. Bár meg tudom érteni a tévedést, ez a bejárat engem is összezavart kissé.*
- Nos nem igazán, csak csúszkálok körbe és igyekszem nem elesni. Ó nem lesz itt semmi muti, jössz te is velem.*kacsintok rá, majd már vonulok is a szekrényhez, hogy kihalásszak neki egy cipőt.* - Mekkora a lábad?*pislogok felé két párt nézegetve. Nagyjából sejtem a választ, de azért megvárom, míg elmondja és csak utána csattogok vissza hozzá. Felé nyújtom a szerzeményem és addig szuggerálom, míg fel nem kapja, s amint ezzel megvan már kapom is el a karját, hogy felsegítsem, mert minden bizonnyal leült a lábbeliváltáshoz. Ha pedig már áll, akkor behúzom magam után.*
- Tudsz korizni?*kíváncsiskodok, hogy tudjam mennyire húzódhatok el tőle. Na nem mintha nagyon akarnék, így továbbra is fogom a kezét, mialatt lassan elindulok hátrafelé. Remélem nem fogok hanyatt vágódni, az kissé kellemetlen lenne.*
- Örülök, hogy összefutottunk.*teszem még hozzá kacsintva egyet, majd közelebb vonva magamhoz, fordulok vele egyet. Na de utána ismét távolabb siklok és már ismét csak a kezét fogva húzom magam után, persze csak finoman és viszonylag lassan.*

//fagy//

Tárgy: Re: Korcsolya pálya 2012-04-15, 5:03 pm

//olvad//

-Ne haragudj nem akartalak megijeszteni. Meg hát tudod nem sokat láttam, csak annyit hogy ajtó. *iszonyat bénának érzem magam e miatt, de bele kell törődnöm hogy csak hoztam a formámat.*
-Na nee!!! Én....én...nem igazán... én nem igazán korcsolyáztam már gyerek korom óta, tehát nem biztos hogy... *próbálok mentegetőzni, de látom a szemében a határozottságot, és hogy nem tágít attól hogy engem jégre vigyen, ezért csak sóhajtok egyet, és feladom.*
-39-es, és mielőtt hozzá tennéd, igen tudom, pici vagyok... *vágok durcás képet mert hozzá szoktam hogy mindenki nagyobb nálam. Amikor megkapom a korikat, elmosolyodok majd lehuppanok hogy felvegyem. Leveszem a tornacsukámat, és beledugom a korcsolyába az aprócska lábikóimat. Pont jó rám, mert nem lifeg, pont az én lábamra találták ki. Mikor végeztem megfogom Luka kezét, hisz olyan rendes hogy segít nekem felállni, vagy csak már előre is megakarta saját magát kímélni attól a rengeteg időtől, amíg én nagy kínkeservesen feltápászkodok. Mikor már állok, leporolom magamat, pedig nem is ültem bele semmibe, de talán megszokás. Ám ekkor elkezd húzni maga után, lassan s közben fogja a kezemet. A jobb kezem van a ő kezében, így a bal kezemmel a karját fogom, s úgy haladunk előre, vagyis én előre ő pedig hátra.*
-Tudni tudok, csak régen koriztam, ezért eléggé instabil vagyok néha. *mosolygok, s mikor megfordulunk egészen közel kerülünk egymáshoz, tökéletesen összesimulunk. Fejünk pár centire van egymástól, s önkéntelenül elmosolyodok, miközben a szemeibe nézek. Kezei védelmezően körbefogják a csípőm, eközben én a kezeimet a nyaka köré fonom, s úgy fordulunk meg. Érzem hogy elkezd remegni a lábam s furcsa érzésem van a gyomromban... mintha pillangók repdesnének össze-vissza. Fejemben minden kusza, semmire nem tudok gondolni csak Lukara. Miután megfoldunk ismét a kezemet fogja, s én ismét a másik kezemmel a karját fogom.*
~Hm... milyen erős a keze...tiszta izom a karja is. ~
-Én is örülök hogy találkoztunk.
*Miközben megyünk tovább én elé megyek, s most én megyek hátra felé, ő pedig előre. Mind két kezét megfogom, s a tenyereibe rakom úgy a kezem hogy pont fedjék egymást. Nem sokkal hosszabbak az ujjai mint az enyémek, viszont az ő keze férfias, az enyém pedig nőiesen vékony. Én egy kicsit széjjelebb nyitom az ujjaimat, s ha ő nem követi ezt, s egyszerűen az ujjait az ujjaim közé hajtja akkor össze is jön egy kézfogás, de nem éppen olyan ahogy bemutatkozáskor szokott lenni.*

Tárgy: Re: Korcsolya pálya 2012-04-15, 5:26 pm

- Nem para. Egyébként én se tudtam, mi van itt.*rántom meg a vállam. Hozzá hasonlóan én is új vagyok még itt, így szintén nehézkes néhanapján eltalálni a megfelelő helyre, még szerencse, hogy jó a tájékozódási képességem, máskülönben elvesznék ebben a hatalmas kastélyban.*
- Ó dehogyisnem.*vigyorgok rá, én se vagyok nagy szám és nem hagyom, hogy megússza a korcsolyázást, így határozottan a szekrényhez lépegetek és hallva a megfelelő méretet, kiválasztom a korcsolyát és visszatérek hozzá. A kikívánkozó beszólást meg nagy nehézségek árán ugyan, elharapom, így csak mosolygok rá. Türelmesen megvárom, ahogy lábára operálja a kérdéses cipellőt és kezem kinyújtva felsegítem. Részben udvariasságból teszem ezt, részben meg azért, hogy megelőzzem az arcába röhögést az esetleges bénázás láttán, mivel magamból kiindulva tudom, hogy nem egyszerű koriban talpra kecmeregni. S amint ezzel megvagyunk, már húzom is magam után, ügyelve arra, hogy lehetőleg egyikünk se zuhanjon el.*
- Akkor hasonló a helyzetünk. Tizenhárom lehettem, mikor utoljára jégre engedtek.*pedig szerettem korcsolyázni, de a szüleim véleménye szerint nem túl előkelő sport, s egy Dubois nem engedheti meg magának, hogy ilyen helyzetben lássák. Tehát ahogy sok minden másról, úgy erről is le kellett mondanom. Kellemetlen gondolataimnak viszont jelenleg nincs hely, így magamhoz vonom a leányzót és derekát átfogva, fordulok meg vele. Végül engedem, hogy úgy tegyen, ahogy akar, így nem sokkal később előttem siklik, miközben a kezemet fogja. Hangtalanul köszörülöm meg a torkomat, s megfordul a fejemben, hogy azonnal véget vetek ennek a helyzetnek, hiszen egyetlen célom az volt, hogy kikezdjek az összes nőnemű egyeddel a környéken. Erre jön ő és a bájos mosolyával és arcával beletenyerel a terveimbe.*
- Mit szólnál egy Párizsi kiruccanáshoz? Mondjuk a jövőhéten?*érdeklődöm tőle végül, s könyökömet behajlítva igyekszem elérni, hogy közelebb csusszanjon. Majd bal kezét elengedem, s így kényelmesen meg tudom forgatni saját tengelye körül.*
- Már csak valami zene kéne.*pillantok körbe, hátha találok valami magnószerűséget, de semmit nem látok, így egy vállrándítás kíséretében feladom a dolgot. Muzsika nélkül is elég jól megleszünk, véleményem szerint legalábbis.*

Tárgy: Re: Korcsolya pálya 2012-04-15, 6:13 pm

-Hogy hogy nem engedtek? Talán történt valami ami miatt nem lehetett vagy mi? *kérdezősködök, hisz nem igazán értem hogy mi is történhetett, hisz alig ismerem, s ez volt az a pont amikor rádöbbentem hogy megakarom ismerni, mert még alig tudok róla valamit, s ennek hangot is akartam adni.*
-Megakarlak ismerni! *fakadt ki belőlem. * -Mesélj magadról, kérlek. Mesélj a múltadról, a szüleidről. *faggatom biztatva, s azon töprengek hogy vajon hogy nem lehet ennek a fiúnak barátnője, hisz olyan aranyos, helyes, vicces, tehát egyszerűen tökéletes. És még sincs egy olyan lány akihez odabújhat ha szeretet hiányra vágyik. Nos igen, ez volt az a pont amikor tudatosult bennem hogy nekem sincs senkim és hogy ennek nem tudom az okát. Vagyis de, tudom. Egyszerűen nem volt olyan férfi a környezetemben, aki érdekelt volna, vagy akit én érdekeltem volna, így hát én maradtam egyedül. E ténytől egy cseppet magamba is zuhantam, de mind ez addig tartott amíg fel nem tette a kérdését, amire csak akkor tudtam válaszolni amikor ismét szembe fordultam vele, mert közbe meg perdített. *
-Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon szupi lenne!!!! *mondom neki boldogan, s önkéntelenül örömömben hosszasan megölelem, ám a magasság különbség miatt a szemem magassága kb az orráig ér, így ahogy ölelem, a nyakába szuszogok. Majd kicsattanok a boldogságtól, mert nagyon szerettem volna már régóta elmenni Párizsba, és most alkalmam lehet arra hogy egy olyan személlyel menjek akit nagyon kedvelek. Teljesen kiürítem a fejemet, és csak ölelem. S hallgatom ahogy a teremben szép lassan visszhangzik a örömöm hangja, majd egy kicsit később ő töri meg a csendet, a zene hiányával. Elmosolyodok, de még mindig ölelem, mert úgy érzem hogy nekem nem kell ahhoz most zene hogy jól érezzem magam, és ez nálam igen nagy szó, mivel zene függő vagyok, de az ő hangjánál nincs jobb.*

Tárgy: Re: Korcsolya pálya 2012-04-15, 6:49 pm

- Tudod a szüleim eléggé, hát hogy is mondjam, aranyvérmániásak, így elítélnek minden szórakozást, amit a muglik is űzni szoktak. Véleményük szerint a korcsolyázás, mint olyan, nem volt méltó egy Dubois-hoz.*megrántom a vállam és megforgatom a szemem egy kicsit. Tény, hogy sok mindenben egyetértek az ősökkel és nem is vagyok egy varázstalan imádó alak, de ez a gyűlölet még nekem is sok. Ráadásul az okát se tudom megérteni. Gondolataimba viszont ismételten Carol hangja mászik bele, s mikor hallom a kérést rám jön a pisloghatnék.*
- Na most feladtad a leckét.*nevetek fel. Igaz, hogy ennél beszédesebb nem is lehetnék, de a magamról mesélés nem tartozik éppen a kedvenceim közé, főleg, hogy családom sem az az átlagos fajta, de végül is nem árthat, ha elárulok néhány apróságot. Az pedig, hogy a titkaimat megosztom-e vele valamikor, már a jövő zenéje.*
- A nevem Luka Dubois, 17 éves vagyok és aranyvérű. Azt már tudod, hogy francia és szerintem azt is említettem már, hogy Párizsban születtem, tulajdonképpen ott is éltem eddig, de hosszabb-rövidebb időt egyéb kúriáinkban töltöttem. Ebből feltételezem, az is lejön, hogy a családom, nos igencsak tehetős.*egy kicsit elgondolkozok, azon, hogy mit is mondhatnék az ősökről, végül megvonom a vállam és belekezdek.*
- Ami a szüleimet illeti, ők teljesen vérmániásak és, hát mit tagadjam, tipikus feketemágusok. Utálják egymást, de együtt élnek, a látszat miatt. Ehhez képest egész normális gyerekkorom volt, lázadó kiskölyök voltam, aki sose teszi azt, amit kéne, innen származik ez is.*nyalom végig az ajkamon lévő ezüstékszert.* - Próbáltak hatni rám, különféle módszerekkel, amit tűrtem is egy ideig, de mikor kiderült, hogy tervezik a házasságom, elegem lett és idejöttem, hogy nyugtom legyen tőlük egy ideig. Ha meg végeztem, akkor feltehetőleg visszamegyek és átveszem apámtól a vállalkozása irányítását.*fejezem be végül. Nem árulom el, hogy pontosan miről van szó, de arra azért rájöhet, hogy nem éppen egy legális üzlethálózatról van szó. Ez a része egyébként nem érdekel, hiszen, ahogy már mondtam én se vagyok szent.*
- Úgy veszem észre örülsz az ötletnek!*nevetek fel a reakció láttán, ami nem kicsit esik jól nekem. Most nem teketóriázok, így mikor átkarol magamhoz ölelem és apró puszit nyomok a hajába. Közben arra is rájövök, hogy a táncikához jól esne egy kis muzsika, ami nincs.*
- Énekeljünk?*vetem fel kuncogva. Egyébként valamennyire tudok, de nem szeretném megcsillogtatni ezen képességemet, így inkább megvonom a vállam és Carolt ölelgetem tovább. Békésen siklok a jégen, egészen addig, míg korcsolyám bele nem akad valami hézagba, minek hatására kecsesen hanyatt vágódok, s ha a leányzó peckes, akkor őt is magammal rántom.*
- Hihetetlen tehetségem van, hogy tönkretegyem a remek légkört.*vigyorgok a lányra zavartan, végül nevetni kezdek. Egyébként is elég humoros látványt nyújthatok, ahogy kiterülve fekszek a jégen, szétvetett tagokkal és szakadok saját bénaságomon.*

Tárgy: Re: Korcsolya pálya 2012-04-15, 7:30 pm

*Sajnálattal hallom, hogy le kellet mondania mindenről, ami jó. Főleg az ilyen szokakoztató dolgokról, mint pl a korcsolyázás. Csendben hallgatom ahogy mesél magáról, mert eszembe jut hogy mennyire különbnek az én szüleim meg az ő szülei fel fogása. Minket anyuék nagyon szeretek és értünk lemondtak mindenről ami itt van. Már mint nem a koripályáról hanem az egész mágia dologról. Kicsit szomorúan hallgatom hogy ilyen szülei vannak, de legalább egy dolog megnyugtat, hogy vérmániások. Ám ha netalán tán összejönnék Lukaval, és a bemutatkozásra kerülne a sor biztos hogy nem kedvelnének, hisz Luka házasságot említett, tehát akkor úgy sejtem van egy nő is akihez hozzá akarják adni. *
-Tehát akkor azért nincs barátnőd, mert menyasszonyod van. *mondom, s közben inkább elfordítom a fejem, hogy ne lássa hogy milyen szomorú vagyok ennek hallatán.*
-Biztos, szép, okos, kedves, nagyon gazdag, és persze aranyvérű. Nos ebből én csak aranyvérű vagyok, és talán meg merem kockáztatni azt is, hogy néha napján kedves is tudok lenni, de ez persze… *elnémulok majd elfordított fejem, lehajtom, így a hajam pont takarja az arcom, és ekkor hagyom hogy teljesen ki vetődjön az arcomra a bánat.*
-Szerencsés lány. *jegyzem meg, majd megköszörülöm a torkom és nyelek egyet, majd teljesen hátat fordítok neki. Ekkor a kérdése olyan jól esik hogy annyira megörülök neki, hogy nyakába ugrok, s pillanatnyilag nagyon örülök, de a bánat még ott van. Ahogy ölelem, érzem, hogy megpuszil, és ez jól esik, ám teljesen összezavarodok tőle, hisz neki nem szabadna ilyet csinálni. Most még is olyan jó ölelni, hogy tudom hogy nem lehet az enyém. Valahogy úgy érzem hogy nem is akarom elengedni soha.*
-gyászos ez a dal
éppen engem hív
minden múlt idő
már nem tudom mit súg a szív
érzem itt a vég
nem is kezdenék
jön a sötétség
rám hull érzem én
sérült harcos háború volt
gyorsan véget ért
már nem lesz több remény
maradok én
nincsen sok esély. *énekelem az első dalt ami az eszembe jut, és ami most a szívemből jön. Miközben énekem szép lassan megyünk hátrafele, s a dal bejezése után néhány másodperccel, beakad valahova a korija, és hátra vágódik, s persze esek vele én is, de egy cseppet sem zavar, hisz puhára esek. Ő kiterül mint egy béka, s én éppen…nos….fogalmazhatunk úgy is hogy éppen a combja és a hasa közötti részen ülök, pedig nem is szándékosan estem úgy. Nevetése késztet arra hogy én is elkezdjek nevetni, s röhögésemben a mellkasára fekszek, amely ugrál hisz ő is nevet. Majd mikor már kicsit lassul az ugrálása, szép lassan én is abba hagyom a nevetést, s már csak szíve verésére leszek figyelmes, ami rettentő jó érzést vált ki belőlem. Némán hallgatom a szívverését, ami először még az esés lendületétől zakatolt, majd megnyugodott s most ismét egyre hevesebben kezd verni. *

//itt a szám amit énekelt Carol: https://www.youtube.com/watch?v=rxs_jGavcAs//

Tárgy: Re: Korcsolya pálya 2012-04-15, 8:03 pm

*Kérésének eleget téve mesélek magamról egy kicsit, nem vizem túlzásba a dolgot, így csak néhány apróságot említek meg, amivel talán nem üldözöm el és nem is tud visszaélni, ha esetleg valami hasonlót tervezne. Ezt ugyan én kétlem, de bármi megtörténhet.*
- Nem, azért nincs barátnőm, mert nem akartam. Na meg az se segített túlzottan, hogy mindenki a vagyonomra van ráizgulva.*rántom meg a vállam. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem jártam soha senkivel, de egyik se tartott túlzottan sokáig, hiszen minden egyes alkalommal kiderült, hogy mi is az, amit a adott hölgy valójában akar.*
- Fogalmam sincs milyen, sose láttam.*ez valóban így van, hiszen csupán egy időpontot mondott az apám, meg a menyasszony nevét, de azt, hogy valójában kicsoda is ő, nos arról sejtelmem sincs. Na nem mintha érdekelt volna bármi vele kapcsolatban, hiszen mélységesen elutasítom, hogy vele éljem le a hátralévő életemet.*
- Úgy érzem ostobaságokon jár az eszed. Carol, nézz ide!*emelem meg a hangom kicsit és csak akkor folytatom, ha eleget tett a kérésnek.* - Igaz, hogy úgy volt megházasodok, de visszautasítottam, mielőtt a terven kívül bármi lett volna belőle. Egyszer se láttam azt a csajt, a nevén és a rangján kívül nem is tudok róla semmit, s hogy őszinte legyek nem is akarok. Ellentétben veled, rólad szívesen hallanék néhány apróságot.*mosolygok rá, majd hogy oldjam kicsit a hangulatot felvetem a Párizsba ruccanás ötletét, amit meglehetősen nagy örömmel fogad a másik fél. Készségesen ölelem át és hallgatom, ahogy énekel, szép hangja van, kétség se fér hozzá és kellemesen meg is nyugtat. Na de a nyugalomnak abban a pillanatban vége szakad, hogy megbotlok és elvágódok a jégen, kissé felnyögök, mikor a leányzó teljes súlya rám zuhan, de nem nehéz, így természetesen nem nyom össze.*
- Bocsi, remélem nem ütötted meg magad.*jegyzem meg, mikor végre sikerül abbahagyni a nevetést, s ugyan semmi bajom a helyzettel, de hátsó felem nem éppen így gondolja, valószínűleg nincs jó barátságban a jéggel.*
- Na gyere szépségem, álljunk fel. Úgy érzem hamarosan odafagyok.*vigyorodok el és igyekszek kimászni alóla, majd amint nagyjából talpon vagyok, őt is felhúzom magamhoz. Egy darabig a derekánál fogva tartom, egész közel hajolva hozzá, na de észhez térve eleresztem és távolabb siklok.*

Tárgy: Re: Korcsolya pálya 2012-04-15, 8:31 pm

-Azt sajnálattal hallom hogy eddig csak pénz éhes lányokkal találkoztál de megnyugodhatsz, engem úgy neveltek a szüleim, hogy ne anyagiak alapján alkossak véleményt az emberekről. Tehát nyugodj meg. * mondom, hisz valóban soha nem azért barátkoztam az emberekkel, mert gazdagok, hanem azért mert valami megfogott benne. Igazából én sem hiszem, hogy a pénz határozza meg azt hogy valaki milyen jó ember, sőt. Ránézek kérésére. Kicsit na jó, nagyon megkönnyebbülök amikor hallom hogy, hogy vélekedik a menyasszonyáról, s el is múlik szinte a bánatom. Azon a néhány apróságon gondolkozok, amire kíváncsi.*
-Mint tudod Carolayn Natri vagyok a Natri ikrek egyik tagja. Aranyvérű családba születtem, ám nem éppen úgy éltünk ahogy a nagyszüleink. *hirtelen eszembe jut a Nagyi meg a Nagyapa, és az az egyetlen egy alkalom amikor találkoztam velük 7 évesen.*
-A nagyszüleim hasonlóak, mint a te szüleid, csak ők meg is akarták egymást ölni, azért hogy ne kelljen osztozni a pénzen. A fiuk, tehát apám összes barátnőjét megölték aki nem volt aranyvérű. Utálták a fiukat, épp úgy mint minket is később, de előttem még megismerkedtek anyámmal, aki persze szemétszúrt nekik, hisz nem volt olyan beképzelt páva mint ők. Apám és Anyám otthagyta Erdélyt, mert ott van a Natri kastély, és elmentek Amerikába kommandósnak. *mesélek magamról. Úgy érzem megbízhatok benne, ennyi pedig épp elég a származásomról. S nem sokkal később arra ébredek, hogy már a földön fekszünk, mert elcsúsztunk a jégen.*
-Nem dehogy is… hisz rád estem. *mosolyodok el. Feláll, majd engem is fölsegít, majd a derekamat fogva közelebb hajol hozzám, amitől a szívem majd kiugrik a helyéről, de a végén elhátrál.
~Na jó! Nem érdekel semmiféle menyasszony! Egyszer élek!~
*azzal nagy lendülettel utána siklok, de előtte megállok, s innentől kezdve már lassan mozgok. Jobb kezemmel megsimítom az arcát, majd szép lassan közeledek felé, és megcsókolom. Ahogy ajkaink egymásba forrnak, közben nyaka köré fonom a kezeimet, s behunyom a szemem. *

Tárgy: Re: Korcsolya pálya 2012-04-15, 8:53 pm

*Már nem mondok semmi, csak sóhajtok egy aprót. Hinni szeretnék neki, tényleg, de ez nem olyan egyszerű, be kell látnia, s ahhoz, hogy igazán meg tudjak bízni valakiben, több idő kell, sokkal több. Ami pedig menyasszonyomat illeti, vele már rég végeztem, s ugyan nem volt kellemes az, amit apámtól kaptam érte, de legalább nem lebeg a fejem fölött a házasság ígérete, szóval mondhatni, hogy megérte. Érdeklődve hallgatom a lány szavait, tényleg érdekel amit mond, így valóban figyelek, s nem csak úgy teszek, mintha. Néhányszor bólogatok, a nagyszülőknél pedig halkan felszisszenek, nálunk az ilyesmi nem divat, a családom túlzottan ad a látszatra, így ha ölik is egymást, azt akkor is úgy csinálják, hogy még a tulajdon fiúknak se tűnjön fel semmi.*
- Ó igen, éreztem.*vigyorgok rá. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nehéz meg ilyenek, na de azért nem kellemes, ha valaki teljes sebességgel rád zuhan. Ugyan elég kényelmes a helyzet, de a jég nem tesz jót hátsómnak, így felállok, magammal húzva őt is, jó darabig állunk egymást ölelve, mielőtt elhúzódnék, azzal a szándékkal, hogy kisiklok a normális talajhoz. A lány mozdulata meglep, ahogy a csók is, de nem hagyom sokáig, hogy irányítson, így vonom magamhoz átkarolva derekát és csókolok vissza. Az érintésem lány és óvatos, még véletlenül se követelőző. Elnyújtom, amíg csak lehet, majd elhúzódom.*
- Azt hiszem jobb lenne, ha most mennénk.*köszörülöm meg a torkomat kicsit és már vonom is magam után a pálya széle felé. Amint odaértünk lekapom magamról a korcsolyát, majd megvárom még ő is végez és csak ekkor szólalok meg újra.*
- Visszamész a toronyba? Ha igen, elkísérlek.*még megvárom a válaszát, majd annak megfelelően cselekszek. Ha pedig megyünk, akkor megfogom a kezét és így lépkedek előre, hangtalanul teszem meg az utat a lépcsőkön és a folyosókon a cruoris klubhelyisége felé. Amint odaérünk megállok és magamhoz húzva egy apró puszit nyomok az ajkaira.*
- Legkésőbb hétvégén találkozunk. Küldök levelet, hogy mikor.*mosolygok rá, hiszen feltett szándékom megejteni az a kirándulást és addigra talán magammal is tisztába jövök annyira, hogy feltegyem azt a bizonyos kérdést.* - További kellemes napot, szépségem.*újabb puszit kap, majd még intek neki, mielőtt elindulnék saját hálóm felé. Egyébként, amennyiben nem akar még visszatérni a toronyba, úgy ugyanezt a búcsúzást ejtem meg, csak a helyszín más.*

Tárgy: Re: Korcsolya pálya 2012-04-15, 9:10 pm

*nevetek reakcióján, miközben ő még mindig a földön fekszik. Miután felállunk, átölel ahogy én is őt, majd hirtelen elhúzódik, de én rögtön utána csúszok, s megcsókolom. Hosszú percekig tart, de egyszer véget ér. *
-Rendben. *egyezek bele halkan, s azon gondolkozok hogy mit is tettem. Csak úgy letámadtam, s ettől el is szégyenlem magam. Nem ilyen vagyok általában, ezért ez a reakció engem is meglepett. Leveszem a korcsolyát a lábamról, majd felállok. *
-Igen, felkel vinnem a könyveket. *felelek ismét halkan, s már megyünk is a lépcsőkön felfelé, kézen fogva. Fent szembe fordul velem, s ad egy puszit. *
-Rendben. *mondom egy apró mosollyal az arcomon, hisz már alig várom hogy láthassam Párizst.*
-Neked is! Szia! *köszönök majd még egyszer ad egy apró csókot, s intésére én is intek neki, egy apró halvány mosollyal az arcomon, mert még mindig azon töprengek hogy vajon mi is volt ez az előbb. Mondom a jelszót, s nem sokkal később már a szobámban olvasgatom a könyveimet, amiket ma vettem, de minden egyes szó után nem hagy nyugodni egy kérdés: "szeretem?"

Tárgy: Re: Korcsolya pálya 2012-05-18, 2:45 pm

*A finn leányzó halkan lépdel be a koripályához famulusa kíséretében, aki egy hangos víjjogással megkerüli a helyiséget, majd letelepedik gazdája mellett, ki már szorgosan húzza le tornacipőt, melyek helyébe fekete korcsolya kerül. A cipőket hanyagul ledobja a pálya mellett, majd bambán elindul a jégre. Fekete topot és rövidke fekete nadrágot visel a terem hidege ellenére. A jégre lépve megáll egy pillanatig, majd lendületesen elindul előre. Önfeledten siklik előre, mintha csak repülne, majd egy idő után integetni kezd a sólyomnak, ki megértve a célzást odaröppen Illyához. A lány nevetve megcsiklandozza a madár begyét, majd nevetve otthagyja.*
-Úgysem érsz utol!!! *Tempósan indul meg a madár előtt, tökéletesen manőverezve előle minden alkalommal, amikor az játékosan megpróbál lecsapni. Habár a sólyomnak bőven van előnye, hisz ő repül, jó ideig mégsem képes elkapni a leányzót mindaddig, amíg az nevetve hátra nem néz, s ezzel bele is csapódik a pálya szélébe, majd vihogva elterül a jégen. A famulus vidáman cserregve száll le a lányka hasára, aki vidáman rákacsint, majd kissé elgondolkozva tekint a plafonra.*
-Szerinted mi lehet Ambrussal? Olyan rég láttam és....hiányzik... *pirul el kissé, ahogy eszébe ötlenek legutóbbi találkozásuk pillanatai, amikor bizony majdnem megtörtént valami, aminek nem kellett volna.*

Tárgy: Re: Korcsolya pálya 2012-05-18, 3:06 pm

*Azt hiszem nem nekem való ez az órára járkálás, jól eltoltam a múltkorit, és köszönöm nem kérek belőle többet. A nap első felében csak úgy lézengtem a kastélyban, semmi kedvem nem volt semmihez, lehet, hogy pont ezért a savanyú ábrázatért nem állnak le velem beszélgetni. Nem is baj, hiszen nekem sincs kedvem másokkal beszédet kezdeményezni. Órákkal később térek vissza a szobába, hogy kicsit lazább öltözéket vehessek magamra, és egy rég nem látott helyre menjek. Sportcipő, fekete póló, és egy farmernadrág, már mehetek is, ám az utolsó pillanatban még sikerül visszafordulnom a korimért. Hógolyó ezt a helyzetem kihasználva lépdel mennél, hogy megtiszteljen társaságával, hogy véletlenül se legyek egyedül. Komótosan indulunk el együtt a korcsolya pálya felé, hogy kicsit megmozgassam elpuhulni készülő izmaimat. Ám ahogy belépünk a helységbe, ismerős kacagás üti meg a fülem. Illya... Még nem mutatkozom, gyorsan lerúgom a cipőimet, és már veszem is fel a korikat, hogy végre újra láthassam legjobb barátnőmet, aki egyben a szobatársam is, csak mióta visszajöttem azóta még nem sikerült összefutnunk. Hógolyó is felfigyel a zsivajra, mire elvigyorodom, és egy határozott mozdulattal a pályára lépek.*
-Nem tudom, háton hogyan lehet korcsolyázni? Igazán megtaníthatnád nekem is kedves barátném.*siklok közelebb, de úgy, hogy egyenlőre látóhatáron kívül maradjak. Drága kutyuskám pedig nagyon remélem, hogy nem szeretne feljönni a jégre, és azzal szórakozni, hogy engem felborogasson.*

Tárgy: Re: Korcsolya pálya 2012-05-18, 3:16 pm

*Ahogy a lányka a famulussal a hasán nevetgél, egy ismerős hang üti meg fülét. Zavartan rázza meg fejét, majd gyors pördüléssel fordul egyet fenekén. Hitetlenkedve mered az előtte álló lányra, majd hirtelenül elkapja a másik térdeit visítva.*
-Zoey! Már azt hittem, elkaptad a pestis!!! *Némi szorongatás után elengedi a lányt, s feltápászkodik a jégről, s a sólyom is elfoglalja helyét a vállán, mint egy kalózpapagáj. Vigyorogva pillant barátnőjére. Hogy hol járt, nem tudja, de annyi biztos, hogy nem változott és annyi a lényeg, hogy most itt van és végre nem kell mindennel egyedül megküzdenie.*
-Annyi mesélni valóm van! Hol voltál? *A kérdés csak formalitás. Amennyiben nem történt semmi eget rengető dolog a lánykával, a válasz nem igazán érdekli. Egy tőle szokatlanul kecses mozdulattal tesz egy kört szobatársa körül, majd vidáman elkapja a lány csuklóját és vele együtt kezd forogni. Néhány fordulatot tesz kacagva, majd elengedi a másikat, hadd csúszkáljon egyet, úgyis azért jött. Szemét? Talán, de Illyát bizony így szeretjük, nem állna jól neki a kedvesség. Végül lejjebb véve ebből a nagy lendületből, a pálya széléhez siklik, s ott megállva várja barátnőjét, hogy magához térjen az Illya-féle nagy szeretetből, s kibeszéljék az elmúlt hónapokat. Jó hosszú beszélgetés lesz, az biztos, de idejük mint a tenger, s szobatársak lévén, ebből a sok időből sokat töltenek együtt amúgy is.*

Tárgy: Re: Korcsolya pálya 2012-05-18, 3:36 pm

*Szinte egy perc sem telik el, Illya már belém is csimpaszkodik, mint egy kis majom. Csak ő lábszorongató stílussal, nem karba kapaszkodóssal.*
-A pestist nem, tehát nyugavér, és csigalom.*mosolygok rá, a lányka feláll, majd ahogy a sólyom is elfoglalja a vállán a helyét elmosolyodom. Olyan aranyos párost alkotnak. Van egy bizonyos kérdés, ami nincs ínyemre, de csak-csak elő kell, hogy kerüljön, hiszen senkinek nem szóltam mikor elillantam.*
-Mesélj akkor, tudod, hogy bármit elmondhatsz.*annyira igyekeztem kikerülni a kérdést, hogy remélem Illyanak sem fog feltűnni. Szobatársam gyorsan körbe csúszik körülöttem, végül elkapja a karom, és így bele kell szállnom a "játékba". Pár fordulat, és újra szabad leszek. Illya már a pálya széle felé veszi az irányt, így én is fordulok, hogy kövessem.*
-Na ki vele. Mindenről tudni akarok.*kezdek is bele a dologba, hogy esélye se lehessen arról kérdezni, hogy én merre tengettem a napjaimat, míg nem voltam itt. Kilépek a pályáról, és famulusom azonnal mellettem terem, megvakarom a buksiját, leülök, mire az ölembe hajtja a fejét, és együtt várjuk, hogy Illya kilépjen hozzánk a padokhoz. Ha ez megtörténik, akkor ismét szólásra nyitom ajkaimat.*
-Pasi ügy, nagybácsi, új ismerősök, mindent, töviről hegyire. Lássam mivel állunk szemben.*itt már azonnal azon is gondolkodok, hogy mennyi mindent nem tudok, pedig segítenem kellett volna a lánynak, biztosan sok dolog történt vele. Nekem sincs kevesebb mesélni valóm, ám nem szeretném senkinek az orrára kötni, hogy mik történtek velem. Majd talán egyszer... Ha sikerül kihevernem. Ami természetes módon nem most lesz... Nem ebben az időintervallumban.*
-Hiányoztál nagyon. Sajnálom, hogy csak úgy szó nélkül eltűntem, de nem volt más választásom... Sajnos.*motyogom kissé zavartan, és ujjaimmal birizgálni kezdem Hógolyó fülét.*
-De! Most már teljesen itt vagyok, és nem szándékozom többször eltűnni.*teszem még hozzá biztosításképen, mert hát... Biztosra veszem, hogy halálra izgulta magát, mivel egy darab levelet nem küldtem. Bár az is megeshet, hogy nem gondolt rám. De ezen inkább most nem gondolkodnék el. Lassan kicsatolom a korimat, és visszabújok a sportcipőmbe, hogy kicsit kényelmesebben legyek.*

Tárgy: Re: Korcsolya pálya 2012-05-18, 3:50 pm

*Határtalan örömmel kapja el barátnőjét, akit már vagy ezer éve nem látott, bár ki tudja, volt az talán kétezer is. Egy kis nevetgélés és játék után persze sort kerít végre a nagy mesélésre, melyet annyira emleget, s miután Zoey leül a koripálya mellett, ő is csatlakozik hozzá, hanyagul ledobva magát mellé.*
-Szakítottunk Petivel. Most épp utáljuk egymást. Főleg én őt. És az elkövetkezendő tíz évben azt hiszem el fog halálozni. A nagybátyám kitagadott és péppé veretett. És van egy új barátom. Ambrusnak hívják. Úgy tűnik, buknak rám a magyar srácok. *pirul el kissé, mint általában, amikor eszébe jut a fiú. Olyan határtalanul szereti őt, hogy maga sem tudja elhinni, hogy valaki képes ekkora érzelmet produkálni, de a jelek és a mellékelt ábra szerint mégis lehetséges. Aztán egy sóhajjal elkezdi előről a sztorit, mintha az imént csak a tartalomjegyzéket olvasta volna fel.*
-Peti egyszer eltűnt egy hónapra. Szó nélkül. Én pedig egy sor várakozás után lementem a tóhoz, aztán...aztán betéptem Connorral és...és hát...lefeküdtem vele...aztán...aztán előkerült Peti és a nagybátyám meg mindenáron azt akarta, hogy férjhez menjek, én meg csináltam egy elég nagy botrányt, úgyhogy aztán megkaptam egy kicsit a magamét, addig meg beárultak Petinél, majdnem összeverekedtünk a bálon....aztán nem olyan rég...pár hete...összefutottunk a fogadóban...ő jópofizni akart, előadta a mártírt, nekem meg ez nem igazán tetszett, úgyhogy kissé odapörköltünk egymásnak...egyébként sem tudom, ki a jó égnek hiszi magát. Mintha én tehetnék róla, hogy ő fogta mgát és elhúzott a fr*ncba egy hónapra. Szó nélkül! Mi vagyok én? Szent szűz hercegnő és várjak rá, amíg meg nem halok? *Kissé üveges tekintettel a padlóra mered, s elnémul. Egy sóhajtással hátradől, famulusa pedig óvón telepedik mellé, kissé megcsipkedve a lány ruhájának szegélyét. Az egy szomorkás mosollyal simogatja meg a madár fejét. Észrevette, hogy barátnője erősen kerüli a hol-a-fenében-jártál témát, így nem is nagyon erőlteti. Van amikor az ember nem akar beszélni a dolgokról, ezt ő tudja a legjobban, így nem is firtatja.*

Tárgy: Re: Korcsolya pálya 2012-05-18, 4:16 pm

*Illya gyors bevezetését hallva elámulok, majd kissé el is tátom a számat. Mi van? Aztán újra elkezdi, mire ismét nem marad más választásom, mint nagyokat csodálkozni. Ejha. Percek telnek el, mire meg tudok szólalni.*
-Aha. Értem.*először csak ennyi, majd gyors torok köszörülés, és összefoglalom a saját is gondolataimat, s ismét megszólalok.*
-Szerintem kicsit gáz, hogy a nagybátyád ilyen. Peti pedig mehet a levesbe főtt répának. Annak viszont örülök, hogy már van valaki aki újra boldoggá tehet. Viszont haragban lenni akkor sem egészséges dolog. Bár ezt csak te tudhatod, hogy miért is kell ez.*magyarázom, miközben figyelem, hogy Illya kicsit elszontyolódik.*
-Érzel még valamit Peti iránt, ami gondba keverhetne? Mármint...*egyenesen utálok ilyen témába vájkálni, de tudom, hogy nem kell magyaráznom sokat, mert Illya érti, hogy mire gondolok. Általában akkor szoktak az emberek haraggal elválni, ha még valami kis érzelem van bennük a másik iránt. Viszont nem szeretném ha barátnőmnek rossz kedve lenne.*
-Szerintem egyszer kerítsetek sort arra, hogy normálisan megbeszéljétek a dolgokat. Mert egy egészséges barátság akkor is kialakítható. Hiszen nem jó ha vannak haragosaink.*fordulok a lányka felé, és kicsit magamhoz ölelem, de csak egy pillanatra, hogy aztán a következő témában is véleményt nyilvánítsak.*
-Mi volt az a botrány amivel kivívtad nagybátyád haragját?*ezt azért tudnom kellene, hogy normális véleménnyel lehessek, természetesen nem kötelező rá válaszolni, de így nekem is jobban össze lehetne rakni a darabokat.*
-Ám azon a véleményen vagyok, hogy a drága bácsikád igazán rosszul döntött. Bizonyára nem ismeri a te kis nézeteidet. Nem próbáltad elmondani, hogy mire is gondolsz?*újabb kérdést intézek felé, mert azért ahogy mesél a drága, még így is elég zavarosnak érzem én a dolgokat.*

Tárgy: Re: Korcsolya pálya 2012-05-18, 4:28 pm

*A leányzó némán bámulja a padlót, amíg barátnője keresi a szavakat, s bár valahol igazat ad neki, tudja, hogy sosem fog megbocsátani. Ő nem az a megbocsátó típus. Egy szájrándulással megrázza fejét végül az elhangzott kérdésre.*
-Nem. De vannak dolgok, amiket nem nyelek le. Többek között azt, hogy a szemembe hazudott és egyáltalán nem azért volt velem, mert engem akart. Akkor is csak Lis kellett neki, őt szerette, én meg jó voltam lelkikukának, meg luknak. És innentől fogva nem gondolom, hogy pont neki kéne engem elítélnie. *Egy sóhajtással hátradől, s az ölébe húzza famulusát, ki egy aprót cserreg, majd fejét odadugja a lány tenyeréhez. Ő aztán tudja, hogy mit érez gazdája, hisz ő végig mellette volt, s támogatta, már amennyire tudta.*
-Nem akarta megérteni, hogy nem megyek hozzá egy ötvenkét éves pasashoz csak azért, hogy neki több pénze legyen. Szépen nem értette meg, elmondtam csúnyán a puccos tárgyalóterme közepén, hogy ha esetleg még mindig nem értené, akkor a becses üzlettársai elmagyarázzák neki. Nagy buli volt. *A leányzó elvigyorodik, majd sandán Zoey-ra pillant. Ugyan nagy ára volt a botránynak és a szabadságának, de még mindig úgy gondolja, megérte. Már maga a pillanat is. A szabadság csak grátisz.*
-Kár, hogy nem voltál ott. *kacsint rá szobatársára, jelezve, hogy ez bizony élmény volt a javából, s nem a szomorú emlékek egyike.*
-Utána kicsit el lettem kalapálva, meg néhány szervem kicsit megsínylette és igazából meglehetősen csóró vagyok. De nem bánom. Egy cseppet sem! *Lábait egy laza mozdulattal keresztbeveti, jelezve, egyáltalán nincs összeroskadva, de ezzel a mozdulattal eléri, hogy a sólyom beszorul, s így az egy hangos rikoltással jelzi, hogy nem lesz ez így. A lányka meglepetten emeli a levegőbe lábát, a madár így már szabadon felszállhat, ő pedig meglepetten ül néhány pillanatig még mindig a levegőben tartva lábát, mint akinek felkötötték.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Korcsolya pálya 2012-07-03, 9:04 pm

*Mivel már a sötét függöny és az ágy alja sem segít úgy döntök keresek valami hűsebb helyet. Bár még mindig az ágy alatt gubbasztok reménykedve hogy ott hősösebb van, de nem túl sokra megyek vele. Csak annyira hogy már egy kis klausztrofóbiám kezd lenni, a helytől.*
~Nem igaz hogy nincs kastélyban olyan hely ahol hideg van valamilyen szinten és lehet mozogni is. ~*gondolkozok és közben lehajtom a fejemet is a kicsit hűvösebb, de annál piszkosabb padlóra. Be is hunyom a szemem hátha valami eszembe jut. Nem áll szándékomba lemenni úszni mert abban nagyon elfáradnék most és talán kint kéne úszni a szabadba, de nincs kedvem egyedül elmenni. *
-Megvan! Áúúúúúúú!*kiáltok fel és fel is kelnék, de a fejem ekkor találkozik a fával mitől vissza esek a padlóra. Megdörzsölöm a kobakomat és közben érzem hogy Tequila néz felém és a lábamat húzza.*
-Most nem tudom hogy mit fogsz szólni az ötletemhez, de próba szerencse! Vagy mi...*Mondom a kutyámnak és kimászok az ágy alól hogy fel vegyek most egy farmer térdnadrágot és egy piros topot. Majd egy zoknit keresek és már veszem is a szandálomat. A zoknit beteszem a táskámba és a biztonság kedvért egy fürdőruhát és törölközőt is teszek mellé. Majd a indulok is lefelé az auláig. Hol egy kicsit elgondolkozok hova is tova, de be nyitok egy ajtón hol meg csap a hideg.*
-Végre! Na akkor mire emlékszel kislány!* kérdezem magamtól majd oda megyek az egyik padhoz és keresek egy jégkorcsolyát ami jó a lábamra, de persze felveszem előtte a zoknit is. Mikor végeztem rá nézek a kutyámra.*
-Öhm.. mit szólnál ha te most csak figyelnél?*Tequila felugrik a padra én meg már indulok is a jégpályához. Mikor rá lépek a jégre egy csomó emlékek jut eszembe mitől egy mosoly jelenik meg az arcomon és elkezdek jég korcsolyázni nincs kedvem meg tudni mit tudok és mit nem most még...*