A Trófeaterem

Tárgy: Re: A Trófeaterem 2010-07-14, 10:11 pm

*Bizony nem a kihallgatás volt a célja csupán csak maximum hallott egysmást, de annyira nem is érdekli a dolog a lány magánügye, őt nem érinti, meg amúgy se gúnyoldóik*
-Hmm nem túl sokat csak hogy azon gondolkoztál miért kerültél ide. Kb ennyit*mondja vállrántva, lehet hallott többet is csupán csak kiment a fejéből , vagy nem akarja elmondani hogy mindent hallott? Jó kérdés, úgy tűnik pár dolgot megtart magának a srác. *
-Amúgy meg nem zavar, de ameddig nyitva van az ajtó bejövök és nem fogok kopogni*ha lány lenne nyelvet öltene, de fiúként eléggé homi szaga lenne így nem teszi.A hangnem nem igen zavarja, mondhatni volt már dolga hasonlókkal, na meg nem ítél el senkit. A helykínálásra , csak ledobja magát*
-Hát ha így hellyel kínálsz elfogadom, amúgy nem... lányokat nem szokásom bántani, akármennyire faragatlan tuskónak nézel*villan meg egy mosoly az arcán, bár lehet vissza beszél, vagy bunkó, de azért az alapvető normákat betartja. Aztán a köszönési módról kezdenek el beszélgetni, a lány szavaira enyhén elhúzza a száját, de azért vigyorog is mellé*
-Nemtudom nekem a szia túl snassz, bár ha neked nem akkor jó legyen. Szia*mondja egy bólintás kíséretében, talán most már meglesz a köszönési stílusuk is egymással, legalábbis nagyon úgy néz ki, hála az égnek*
-Hmm akkor te is "új hús" vagy a darálóba értem...És igen amolyan kis körbe nézés*mondja helyeselve bólintva a szavakra, majd meghallgatja ,hogy miért is nem tetszik Isa-nak ez a hely*
-Hát erre azt tudom mondani hogy az idő nagy úr, hidd el ha oda jártál volna mint én előtte, sokkal rosszabb élményeid lennének, minden esetre remélem megszokod*ez valamiféle pozitív megnyílvánulás akart lenni Connor részéről, már csak krédés a lány annak veszi e. A feltételezésné viszont tekintete érdeklődővé válik*
-Már miért röhögnélek körbe? Nem hinném hogy az ilyesmi vicces lenne*mondja teljesen őszíntén, kicsit csodálkozik is hogy a másik azt feltételezi hogy kinevette volna*

\\Fagy\\

Tárgy: Re: A Trófeaterem 2010-12-26, 3:02 am

*Isleen mai napja igazán eseményekben teli, tekintve, hogy nem is olyan rég ért vissza a Marcusszal való közös vacsorázásból és városnézésből, mégsem tudott lefeküdni. Hiába jóval elmúlt már éjfél, muszáj volt a valóságban is kipróbálnia a kései folyosókon való kóricálást. Közben persze az iskola felfedezésével is tovább halad. Még mindig a piros fekete kockás szoknyáját, fekete harisnyát és csizmát, meg fekete pulcsiját viseli.
Éppen a trófeaterembe tévedt be pár perccel ezelőtt, amit egyelőre nem talál különösebben izgalmasnak. Valahogy a fegyverek és különféle pajzsok sosem érdekelték. Mégis ez a terem amolyan múzeumféle hangulatot áraszt magából, ahol legalább csend van és nyugalom. Ha meg kellene szólalnia, valószínűleg suttogna, mint a könyvárakban is mindig. Végül aztán a fegyvereken kívül ékszereket is talál, plusz mindenféle más használati tárgyakat is lát, amik egy kicsivel érdekesebbnek tűnnek számára. Minden szépen üvegek mögött, vitrinekben van kiállítva, pedig számára csak kevés tűnik annyira fontosnak, hogy így kelljen védeni.
Aztán megáll pár régi kódex mellett, melyek ki tudja hány száz évesek lehetne. Szívesen megfogná őket, vagy legalább megszagolná, de az üvegek ezt is lehetetlenné teszik. Így hát csak a kinyitott lapok kézírásában és cirádás betűiben lelheti kedvét.*
- Ramielnek is tetszene. *Suttogja maga elé, bár a szavak alig hallatszódnak, inkább csak az ajkai mozognak. Öccse valóban érdeklődik a régiségek és a történelem iránt, szóval feltehetőleg jól érezné magát ebben a teremben. Majd, ha legközelebb találkoznak, mesél neki róla, jegyzi magában. Aztán újra arrébb sétál, hogy egy másik polcot vegyen szemügyre.*

Tárgy: Re: A Trófeaterem 2010-12-26, 3:15 am

* Vacsi után rögtön visszasietett hálójába Oginnal, famulusával egyetemben, aki most is kíséri gazdáját, mint pár órával ezelőtt. A kastély szinte kong az ürességtől, Tak pedig nem hogy álmos, de cseppnyi fáradtsága is tovaszállt, ám annál nagyobb kedve lenne főzőcskézni egyet a toxi teremben. Az elsőn haladnak most végig, Ogin hol előtte, hol mögötte, kezében pedig egy nagyalakú, vaskos könyv van, melynek tartalma nem más, mint jó pár száz ilyen meg olyen bájitalrecept. Ahogy halad szépen előre, az olvasást feladva csapja hóna alá könyvet, majd rutinosan nyit be a teremajtónak vélt átjárón, ám ami szeme elé tárul, kissé más, meghökkentő, nem is igazán erre számított. *
- Ez meg mi? * értetlenkedik cseppet, majd szépen sikerül rájönnie, hogy nagyon is benézte az ajtót, hisz ez itt a trófea terem, melyet eddig nem sűrűn látogatott, a toxi pedig még kicsit arrébb van. Na de ha már erre jár, egy kört megér a dolog, s ahogy bentebb halad az érdekességek között, egy számára ismeretlen leányzót is felfedezni vél. Ma már volt egy érdekes társalgása, remélhetőleg ennek több értelme lesz, mert ha már meglátta a lánykát, éppen beszélgethetnének is egy kicsit. Óvatos, szinte nesztelen léptekkel sétál mellé, egyelőre nem nézve rá, mint inkább a vitrinekben lévő kódexeket vizslatja. Hamarosan azért feleszmél, nem kéne némán ácsorognia, tehát oldalra fordítva fejét, egy halvány mosollyal arcán kezdeményezi a beszédet. *
- Nincs kicsit késő már a történelem leckéhez? * kérdi nyugisan, s viszonylag halkabban is, mint normális beszédhangerővel. * - Mi szél hozott erre? Azt hiszem, még nem találkoztunk. A nevem Takoda Turner. * s már nyújtja is kezét felé, reménykedve benne, hogy nem lesz visszautasítva a gesztus, na meg hogy ténylegesen épebb lesz ez a kommunikkáció, mint a legutóbbi. Ogin egyébként valószínűleg a folyosón várja gazdiját, hisz nem követte a trófea terem belsejébe, így a vöröske egyelőre nem láthatja a csodás nagymacskát. *

Tárgy: Re: A Trófeaterem 2010-12-26, 3:27 am

*Szerencsére nem vonja el figyelmét annyira a sok régi tárgy, hogy ne hallja, hogy társasága érkezik. Ám egyelőre nem pillant felé és nem is néz rá, hiszen ki tudja ki is az éppen érkező személy, és hogy meg akarja-e egyáltalán szólítani. Mindenesetre ma izgalmas napja van, tegnap érkezett, mégis már kezd nehezére esni a nevek megjegyzése. Sajnálatos módon nagyon rossz névmemóriája van, így ha a forgalom továbbra is hasonló marad, lassan listát kell írnia, vagy szinte mindenkitől megkérdezni újra, ha legközelebb összefutnak.
A terembe érkező személy egyébként egészen halkan közlekedik, és végül a mellette lévő vitrinnél áll meg. Most már Isleen is felemeli a fejét, hogy megszemlélje a másikat. Egy fiút lát, akit eddig még nem ismer. Igazából nem is nézi meg jól magának, mert a hóna alatt egy könyvet pillant meg, ami elvonja a figyelmét. Kissé oldalra fordított fejjel próbálja meglesni, mi lehet a címe, de sajnos nem látja rendesen. Végül aztán visszafordul a vitrin felé, de a fiú ekkor szólal meg.*
- Isleen Ladon vagyok. Igazából csak ismerkedem az épülettel, merthogy tegnap érkeztem. *Válaszol egyszerűen, miközben elfogadja a felé nyújtott kezet és megrázza.* - Örvendek. És te miért vagy itt? *Néz kérdően a fiúra, tekintete újra vissza-visszatéved a Takodánál lévő könyvre.*

Tárgy: Re: A Trófeaterem 2010-12-26, 3:49 am

~ Francba is. Sosem fogom megtanulni, hogy mi hol van.. idióta. ~ * jegyzi magában, de azért ha már erre tévedt, be is néz a különös helyre, hol egy leányzót vél felfedezni, akit hamarosan meg is közelít, s egy röpke kérdést intézve felé végül be is mutatkozik neki. Egyelőre nem tűnik fel neki a könyve megnézegetése, a felhangzott nevet viszont erősen próbálja emlékezetébe vésni. *
- Áhá. Tegnap? Hú, akkor te most leszel csak elsős. Üdv itt a suliban. * örvendez kicsit a dolognak, végre valaki, aki friss husinak számít itt, s máris feltalálja magát, megérdeklődve, Tak mi a búbűnatos majomfüle végett pillantott be ide. Egy halk sóhaj, fejrázás és nevetés után bele is kezd a válaszba, mely ugyan lehet, hogy csak számára megmosolyogtató, bár hajnalok hajnalán bárki viccesnek vélné a dolgot. *
- Hát, az a helyzet, hogy a méregtan terembe indultam összedobni egy bájitalt. Amolyan éjjeli kikapcsolódás, nem tudok aludni. De véletlenül ide nyitottam be, kicsit elnéztem az ajtókat. * vakargatja fejét, mint valami idióta, mert hát azért ő egy ideje itt tartózkodik, de még most is képes elnézni dolgokat. Ámde vaksikánknak most már sikeresen felkelti figyelmét, hogy Isleen nagyon is szemez azzal a könyvvel, így ki is véve hóna alól nyújtja felé a vaskos darabot. *
- Elixírek, mérgek, bájitalok vannak benne. Elég ritka darab, csak a könyvtárban van belőle pár, és amúgy nektek is lesz majd toxicologiátok elsőben. Jó kis tantárgy, az egyik kedvencem. * magyarázza a dolgot, hiába, hogy nem lett rákérdezve. A könyvet pedig meg lehet nézni, ha szeretné Isleen, nem harap az olyan nagyot. *
- Sok másodévessel találkoztál már? Vagy tudsz egyáltalán valamit az elsőről? Csak kíváncsiság, hogy mi alapján esett erre a sulira a választásod. * érdeklődik kedvesen, kissé oldalra döntve fejét is, ha már így összetalálkoztak, miért is ne mesélhetne a leányzónak pár dolgot, ha igényli a kicsike. *

Tárgy: Re: A Trófeaterem 2010-12-26, 4:11 am

- Tegnap. *Bólint hozzá, és meglepődik, hogy a fiúnak az fel se tűnik, hogy az éppen szenteste napja. Láthatólag a fiú felvillanyozódik azon, hogy most kezdi a sulit, ő azonban nem örül annyira ennek az örömnek, ami ki tudja, miért is van.* - Egyelőre még nem láttam sokat belőle, de haladok. *Teszi hozzá csak úgy önszorgalomból.*
- Éjjeli kikapcsolódás? Nem vagy egy kissé mazochista? Bár oké, ha szereted… *számára kissé fura, hogy valaki alvás helyett bájitalt főzzön, ő inkább olvas ilyenkor. Bár persze nem idegen tőle a dolog, gondoljunk csak az anyjára, akit volt, hogy napokig se látott, ha dolgozott valamin a laborjában. Akkor határozta el, hogy ő bizony nem lesz ilyen. Ennek ellenére viszonylag jól ért a bájitalokhoz, még annak ellenére is, hogy a suliban csak most lesz elsős.
Aztán a könyv is pont a témába vág, a fiú felé nyújtja, ő pedig nem habozik elvenni azt. Egyelőre nem ismerős neki, pedig sok ilyen témájú könyvet fogott a kezében, hiszen a házi könyvtáruk majdnem fele csak ebből áll. A másik felét meg ő szerezte be az utóbbi években.* - Anyám biztosan örülne neki… *Morogja félhangosan, miközben belelapozgat a könyvben. Aztán elhúzza a száját, és mikor visszanyújtja a fiúnak, már nyoma sincsen az előbbi a grimasznak. Miután elveszik tőle a könyvet, máris jön a következő kérdés, ami megint csak a témához kapcsolódik. Úgy látszik, a fiú ráérez arra, hogy mit kell – vagy inkább mit nem kell kérdezni.*
- Hát igazából csak kettővel, a lánnyal, aki beosztott a szobámba, meg egy másik fiúval. De egy nap alatt nem is rossz arány… A suli? Hát anyám választotta nekem, ő eléggé híres bájital és méregkészítő…volt. Úgy hallotta, jó híre van ilyen téren a sulinak, szóval ezért kellett idejönnöm. Mondjuk nem nagyon örült a hírnek, hogy a Cruorisba kerültem, mert elvileg az Exortusba szánt. *Arcán felrémlik egy kis mosoly, emlékezve a telefonbeszélgetésre, ami örömmel töltötte el, hiszen hallhatta anyját dühösen. Persze azt kapta válaszul, hogy ez nem változat semmin, ő attól még nyugodtan tanuljon csak jól és figyeljen oda, főleg toxicológián.* - A lényeg a lényeg, otthon már kaptam egy kis képzést, szóval nem hiszem, hogy a toxicológiával gondom lesz majd. Azért ha van valami hasznos tanácsod, amit rendelkezésemre bocsájtasz a túlélés érdekében, azt szívesen fogadom. *Vigyorodik a fiúra, miközben egyik kezét csípőre teszi.*

Tárgy: Re: A Trófeaterem 2010-12-26, 4:28 am

- Á, nem hinném. Mondom, szeretem őket, és jobb is, mint a plafont bámulni és álmatlanul forgolódni. * nevet fel kissé a mazochista szó hallatán, hisz tudja jól, mit jelent, ám ennek a dolognak a végkimenetele végülis jó, tehát nem igen számítana nagyon durva önkínzásnak. A könyv viszont hamarosan átnyújtásra kerül, melyben pár oldal meg is van jelölve Tak által, hogy azokat esetleg megnézegethetné jobban is idővel. Bár nem mindet tudja még elkészíteni, de semmit sem adnak ingyen és könnyen ugyebár. *
- Anyukád? Csak nem méregtannal foglalkozik, vagy valami hasonlóval esetleg? * kap a témán csillogó szemekkel, mert az exosokon kívül ez általában elég nagy ritkaságnak számít, legalábbis őszerinte. A kis szájhúzogatásra cseppet megemeli szemöldökét, ám nem szól semmit, csak figyeli a könyvvel való ténykedést, miközben egyik lábáról am másikra állva konstatálja, hogy Ogin sajnos nincs vele. *
- Dehát mikor elindultam.. ajj.. Ogin, merre vagy? Ogiiin!! * jut el tudatáig a felismerés, hogy elhagyta félúton famulusát, nem is nagyon foglalkozva azzal, hogy más is hallja az idióta kiáltozását. * - Bocsi, Ogin a famulusom.. a fene. Na mindegy, biztosan már benehetett a terembe. * veszi vissza ezekkel a szavakkal a könyvet, s bár mivel ő épp háttal áll aza jtónak, így nem is nagyon veszi észre, hogy hópárduca máris megjelenik az ajtóban, s puha tappancsaival, nesztelenül üget gazdája háta mögé, tüzetesen felmérve Isleen-t, majd közelebb is sétálva a lányhoz körbe is járja őt, végül visszatérve Takhoz. *
- Hát itt vagy. Mondtam már, hogy ne kószálj el. * guggol le az állathoz, mikor már sikerül észre vennie jelenlétét, majd azért csak érdeklődik Is ittléte felől is picit, s érdekesebbnél érdekesebb dolgokat tudhat meg a leányzóról a válasza által. *
- Remek, hát akkor azt hiszem, rám ezen a téren nincs is szükség, bár ha akad némi kérdésed, szívesen válaszolok. Egyébként pont ma taláálkoztam a lánnyal, aki tanítani fog titeket toxiból. Hát, ne akasszátok ki nagyon, eléggé tart az idegbajtól. * vigyorodik el cseppet, mert hát ahogy hallotta Octavia beszámolóját az esetleges elsősökről, neki még mindig mosolyoghatnékja támad a dologtól. Annyira sneki nem lehet borzalmas, ahogyan azt ő elképzeli, vagy maximum elég durva tapasztalatai lehetnek a csajnak. *
- Egyébként ezen kívül lesz még pár érdekes tárgyatok. Én a halotti mágiát és a misztikus lényeket is szerettem, bár ezt nyílván az Inflatus befolyása is teszi. És most már egyébként normalizálódott a sulin belül is a helyzet, ahogy hallottam minden a normális kerékvágásban, legalábbis legutóbbi információim szerint nyugis tanév elé nézünk. * szavait bíztatásként próbálja előadni, remélhetőleg ezt pedig Isleen is érzékelni fogja. *

Tárgy: Re: A Trófeaterem 2010-12-26, 4:53 am

*A könyvben a bejelölt oldalakat jobban megnézegeti még, mielőtt visszaadná a fiúnak. Ahogyan a recepteket nézi, nagy részi rajta is kifogna, de azért pár egyszerűbbet már sikerült elkészítenie anyja felügyelete alatt. Szóval az első éves anyagtól reméli, hogy nem kell pánikolnia.
Amikor Tak az anyjáról kérdezi, nem állja meg, hogy ne sóhajtson egy kecsit, ebből is nyilvánvalóvá téve, hogy nem éppen a legrózsásabb közöttük a kapcsolat, de azért válaszol.*
- Hát inkább csak foglalkozott. Eléggé híres volt még pár éve, sőt kisebb koromban még valami díjat is nyert, amit folyamatosan hurcolászott magával a házban hetekig. *Pár pillanatra megáll, hogy elgondolkozzon, vajon most merre lehet a szobrocska és a hozzá tartozó oklevél. Azóta már lehet a kukában végezte.* - De mostanában már nem nagyon foglalkozik vele, inkább könyvet ír… de nem a témában. Aztán meg ugye azt szeretné, ha én venném át tőle az ipart. *Az utolsó mondaton pedig teljesen érződik, hogy ezt Isleen nem éppen így gondolja.
A fiú aztán a famulusát emlegeti, Ogint. Szerencsére Daphneval való találkozása után már nem hat idegenül rá a famulusok létezése. Már tegnap este is gondolkozott rajta, milyen lehet, ha valakinek van egy famulusa, de hát ugye ha minden jól megy, jövőre ő is megtudja majd. Az ajtó aztán kinyílik a fiú háta mögött, mivel feltehetőleg Ogin meghallotta a fiú kiáltozását. Egy pillanatra megdermed, ahogyan megpillantja az állatot.*
- Hópárduc? Szép… *Csak ennyit suttog, aztán inkább tovább figyeli az állat mozdulatait, amint őt is figyelmesen végigméri és körüljárja. Majd amikor Ogin visszatér a fiú mellé, folytatja.*
- Szerintem az, aki nem bírja a strapát, nem menjen tanárnak. *Jelenti ki egyszerűen egy vállvonás kíséretében, ami a szívén az a száján stílusban. Ő nem az a neveletlen és rendetlen fajta, ebből már kinőtt, hogy az órán hancúrozzon, de azért ha egy tanár már előre tart a diákoktól, az nem jelent semmi jót.
A többi tárgy említésére már bólogat, ezekről már hallott és mindegyik érdekesnek tűnik számára, bár leginkább természetesen a saját karához közel álló tantárgyakra kíváncsi. Végül a fiú utolsó mondata egy kérdést csal elő belőle.*
- Mer az előző tanév nem volt nyugis? *Vonja fel kérdőn a szemöldökét, érdeklődve fürkészi a fiú arcát, hátha valami újabb információt gyűjthet. Bár lehet, hogy ő csak olyanra gondol, hogy nehezen indult be az oktatás, miután újra megnyitották az iskolát.*

//fagyunk//

Tárgy: Re: A Trófeaterem 2011-03-17, 7:50 pm

*Vidáman csörtet végig a folyosókon.Már egy ideje mást se csinál csak tanul, vagy az élet dolgain filózik. De pár nap után eléggé megunta a dolgot, ezért úgy dönt, hogy ha lesz rá lehetősége, akkor az iskola többi részén is szétnéz. S mivel ma végre van elég ideje ahhoz, hogy megnézze azoknak a helyeknek egy részét, ahol még nem járt útnak is indul. Rövid gondolkodás után az első emeletig megy le és a folyosót bóklászva észreveszi a kiírást, ami a trófeatermet hirdeti. Jelenleg épp arrafelé tart. Fekete magas sarkú csizmát visel, zöld-fekete kockás rakott-szoknyával és kék ujjatlan, hosszú nyakú felsővel.Mikor eléri célját belép a terembe és nézelődni kezd.A hosszúkás asztal mentén végignézi a fegyvereket, majd továbblépked az ékszerek felé. Ezeket is szemügyre veszi és továbblép az alapítók tárgyaihoz. Igazándiból főleg ezekre kíváncsi.*

Tárgy: Re: A Trófeaterem 2011-03-17, 8:05 pm

*Nagyon is lusta voltam az elmúlt napokban, ki sem mozdultam a szobámból. Ám most már ideje kicsit sétálni. Hógolyót is magammal hozom, mert neki is kell egy kis mozgás. Gyorsan felöltöztem, egy sima farmert egy zöld pólót, egy fekete vékony kasmír pulóver, és az acélbetétesem. Így indultunk el famulusommal lefelé a toronyból. Az első emeleten lekanyarodtam, majd a trófea terem felé vettem az irányt. Lassan benyitottam, még sosem jártam erre, ám itt az ideje felfedezni. Ahogy körbe pillantok, meg is látok egy lánykát a trófeák között, ahogy nézelődik. Lassan oda sétálok hozzá, és meg is szólítom.*
-Szia, remélem nem zavarlak, Zoey Fleming, Inflatus.*mutatkozok is be rögtön, majd nyújtom a jobbom a lány felé. Bízva abban, hogy ez a találkozás barátsággal is végződhet.*

Tárgy: Re: A Trófeaterem 2011-03-17, 9:03 pm

*Szabadidejét kihasználva elindul felfedezni a kastélyt. Végül nem jut túl messzire, csak a trófeateremig, ahol elmélyült nézelődésbe kezd. Már az utolsó tárgyaknál tart, mikor valaki megszólítja a háta mögül. A hirtelen hangra egy kicsit megugrik, de csak épp annyira, hogy az még ne legyen feltűnő. Majd egy bájos mosollyal megfordul és szembetalálja magát egy nála nem sokkal idősebb lánnyal. Mivel Zoey az első lány, akivel találkozik pillanatok alatt felvidul és immár mosolyogva nyújt kezet.*
- Persze, hogy nem, csak nézelődök. Én Elisaveta Varlock vagyok. Szintén Inflatusos. Örülök, hogy megismerhetlek.*rázza meg a másik kezét finoman.*
- És mi járatban errefelé? te is csak nézelődni jöttél vagy konkrét céllal?*érdeklődik kedvesen, majd kicsit lejjebb pillant és ekkor veszi észre a másik famulusát.*
- Ő egy famulus igaz? Aranyos. Mi a neve?*kérdezi kíváncsian,kissé félrehajtott fejjel.*

Tárgy: Re: A Trófeaterem 2011-03-17, 9:14 pm

*A lány talán kissé megijedt, ám a szívélyes mosolyra, én is önkéntelenül mosolyogni kezdtem. Lazán kezet rázunk, miközben hallom a másik bemutatkozását. Örömmel tapasztalom, hogy szaktársra leltem ezen a késői délutánon.*
-Örülök én is.*mosolyogtam, majd famulusomra feltett kérdésére bólintottam.*
-Éjbenfekete Hógolyónak hívják.*néztem le a vizslára, aki időközben felfigyelt arra, hogy róla van szó.*
-Helló. Örvendek Elisa.*szólalt meg a maga komótos hangján, és mancsát a lány felé billentette amolyan tudnék is kezet fogni, csak most nem akarok.*
-Első, vagy második?*teszek fel egy kérdést Elisanak, majd kicsit elpillantottam, és megnéztem egy két tárgyat.*
-És milyen eddig a suli?*kérdeztem még egyet, hiszen a lányt még nem láttam, és ha elsős akkor pedig jó megkérdezni.*

Tárgy: Re: A Trófeaterem 2011-03-17, 9:26 pm

*Bár kissé megijed a hirtelen hangra, de hamar túltesz rajta és gyorsan be is mutatkozik. Nem sokkal később a famulust is észreveszi, és a kérdése után a nevét is megtudja.*
- Szia Éjbenfekete Hógolyó.*mosolyog a vizslára, akinek feltűnhetett, hogy róla van szó, mert üdvözli Elisát. Aki kicsit ugyan meglepődik a beszélő kutyán, de szinte azonnal túlteszi magát a dolgon. Végül is varázslók között van, ahol agy beszélő állat a minimum. Ráadásul ő is egy ilyen képességű famulust képzelt el magának. A következő kérdést hallva visszapillant Zoeyra.*
- Elsős vagyok. Csak nem rég érkeztem. És te hányadikos vagy?*válaszol és kérdez is.*
- Eddig egész jó. Bár nem sokat láttam még belőle. Most is épp azon vagyok, hogy bepótoljam a hiányosságaimat.*mosolyog a másikra, majd körbepillant.*
- Szép ez a terem egyébként. Sok érdekes dolog van itt. Bár, ahogy elnézem nem sokan járnak erre.*ingatja a fejét és ebben a pillanatban megkordul a gyomra.*

//fagy//

Tárgy: Re: A Trófeaterem 2012-03-23, 5:58 pm

*Tom maga elé meredve, kissé komoly hangulatban lépked, és sikeresen belebotlik a nagy ajtóban, amin egy tábla hirdeti nagy betűkkel, hogy Trófeaterem. A srác kissé felhúzott szemöldökkel ugyan, de azért kinyitja az ajtót, majd belép a trófeaterembe, s körbepillant. És ahogy végigjártatja a tekintetét, azonnal elképed.*
~ Azt a rohadt…~ *lepődik meg a sok régiség láttán, majd már inkább érdeklődve lép a vitrinekhez, de nem nyúl semmihez. Érzi, hogy varázslat védi a vitrineket, így nem is nagyon nyúlkál, csak szemlélődik, hogy vajon mi micsoda, és hogy honnan való lehet.
Egyébként kopott farmert, fekete tornacipőt, felül pedig egy méregzöld, Spongya Bobos rövid ujjú pólót visel. Kezeit a farmerja zsebébe nyomkodta, bal alkarjára odacsatolva jól megszokott módon a pálcája.*

Tárgy: Re: A Trófeaterem 2012-03-23, 6:08 pm

*Bár csodás idő van odakint, még sincs kedvem most Seol szigetén sétálni, talán részben Azrael miatt, mert félek, hogyha mégis kint maradnék, a szép idő megzavarná az időérzékemet és az éjszakát is kint töltenék, esetleg a tóba is bemerészkednék. Bár még nincs olyan meleg, egy kis hideg soha nem árt. Na de most csak magányosan sétálok végig a folyosókon és jelen pillanatban az első emeleten haladok végig, pontosan a toxicum közelében.*
~ Hmm, vajon ott mi lehet? ~ *kérdezem meg magamtól, mivel kiszúrok ám egy olyan ajtót, ahol még biztosan nem jártam. Érdeklődve figyelem azt egy darabig, majd végül kezem a kilincsre téved és lágyan ki is nyitom azt, hogy végre feltárulhasson előttem ez a csodás kis világ. Arcomon végig is fut egy boldog, kellemes mosoly, majd beljebb lépek és be is húzom magam mögött az ajtót. Annyira elkápráztat minden, hogy először még nem is veszem észre az elsős fiút, kit órákon mintha már láttam volna, de amikor ez megtörténik, halkan meg is szólalok.*
- Bocsánat, zavarna, ha én is itt maradnék? *kérdezem meg tőle kedvesen, majd lassan felé is indulok, egészen addig, amíg elé nem érkezve állok meg és ezüstös tekintetemmel az ő arcát kezdem el fürkészni. Egyébként egy fekete, hosszú szoknya van rajtam, melyet szép csipkék díszítenek, illetve hosszú, fekete, bőrből készült csizma, felül pedig egy csodálatos fűző, mely szép, vékony alakomat is kiemeli. Kezeimen könyékig érő csipkézett kesztyűk találhatóak, nyakamban pedig egy kelta mintás medál díszeleg. Szemeim körül kevéske smink található és hosszú, fekete hajam is egyenesen hátra van fésülve a hátamhoz.*
- Aideen Garadex vagyok, elsős Inflatusos, nagyon örvendek! *mutatkozom is be, kis kezeimet magam előtt összefogom, picit pedig biccentek is a fiú felé. Nem szeretem a testi kontaktust, így hát magamtól nem fogom felajánlani, hogy rázzunk kezet, ha így is kívánná, abban az esetben is maximum a kézcsók lenne helyénvaló.*

Tárgy: Re: A Trófeaterem 2012-03-23, 6:14 pm

*Először fel sem tűnik neki, hogy valaki belépett a terembe, de aztán meghall egy kellemesen lágy női hangot, s az ismeretlen ismerős felé fordul. Egy pillanatra meglepődik, ami ki is ül arcára a lány ruházata és viselkedése miatt, de aztán kedvesen elmosolyodik, s biccent a lánynak. Tom ugyanis leveszi, hogy Aideen nem igazán szeretne kezet fogni. Azért ő sem faragatlan tuskó, hogy ilyenkor erőltesse a kézfogást.*
- Örvendek, Thomas Gledhill, Cruorisos tanuló, szolgálatodra. *mosolyog a lányra kedvesen, majd akkor válaszol is a feltett kérdésre.*
- Nem dehogy, maradj csak nyugodtan. Én is csak pár perce keveredtem erre. *pillant a lányra smaragd szemeivel, majd a vitrinek felé fordul, s úgy szól ismét a lányhoz.*
- Azért majd ha nézelődsz, vigyázz, nehogy a vitrinekhez nyúlj, mert varázslat védi őket. Bár gondolom, ezt te is érzed. *mondja, miközben tovább fürkészi az ereklyéket, s közben, néhol lehajol a legalsókhoz is, hogy azokat is szemügyre vehesse. Ebben a pillanatban a kis kígyós medál is előbukkan a póló alól.*

Tárgy: Re: A Trófeaterem 2012-03-23, 6:27 pm

*Valahonnan ismerős ez a fiú és ahogy így jobban megfigyelem, hamar összeáll ám a kép, hogy bizony órákon láthattam már. Egy szót sem szóltunk egészen idáig egymáshoz, de ennek is most jött el az ideje, így köszöntöm is kedvesen, majd nemsokára már a nevét is hallhatom.*
- Rendben, nem is szívesen mentem volna másfelé, csak ha zavarlak. Tudod, illett megkérdezni. *mosolyodom el kissé, miközben most már végül elfordulok a smaragd szempártól, hogy jobban szemügyre tudjam venni a mögötte lapuló kincseket, melyek egytől egyik különlegesnek hatnak. De a kis figyelmeztetésre kezem megáll, pont az üveg előtt és hirtelen tágulnak ki pilláim.*
~ Tényleg, nem is figyeltem. Ha nem szól... ~ *fejemet felé fordítom, majd kezem is elhúzom onnan, így nézem meg most már a koponyát is, amely egész szépnek tűnik.*
- Köszi, igen, érzem, csak nem figyeltem. Megmentettél egy szabályszegéstől! Vajon milyen büntetést adnának a magiszterek, ha megpróbálnánk ellopni? *persze eszem ágában sincs eltulajdonítani innen egyetlen értéket sem, csak maga a feltételezés van meg, érdekelne, hogy vajon mit szólnának hozzá. Mondjuk valószínűleg esélyünk se lenne bármit elvenni innen.*
- Egyébként idősebbnek tűnsz, mint az évfolyamon lévők, csak nem régebb óta jársz már ide? *próbálkozom megy egy érdeklődő kérdéssel Thomasnál és nagyon remélem, hogy nem fogja zavarni ez a dolog, mert ha igen, akkor visszaszívni már sajnos nem tudom. Szépen megkerülöm idő közben a fiút, így sétálok a vitrin túloldalára, ahol már az ékszereket nézegetem, de ahogy átnézek az üvegen, szinte szemem elé tárul az a csodálatos kígyó.*
- Szép medál! *pillantok fel az üveg fölött, egy pici mosollyal, mivel kiszúrtam ám, de hogy azt csak díszből viseli vagy esetleg családi ékszer, már nem tudhatom.*

Tárgy: Re: A Trófeaterem 2012-03-23, 6:36 pm

*Neki is ismerős a lány, s össze is áll a kép, hogy már órákon biztos látták egymást, de eddig nem igazán akadt alkalom arra, hogy jobban megismerhessék egymást. De ami késik, nem múlik. Tom tovább nézelődik, közben lép egyet tovább a következő vitrinhez.*
- Nem is kell. Egyébként is, ez nem az én területem, hanem az iskoláé. Ha akarnám, se utasíthatnálak ki innen. De nyugi, nem akarom. *kacsint a lányra kedvesen, majd visszafordul az ereklyékhez, amik most kardokból és tőrökből állnak, ami számára igazán babonázóan hatnak. Közben szeme sarkából észreveszi, hogy a lány majdnem hozzá nyúl a vitrinhez, de még időben visszahúzza kezét, mielőtt megsérülhetne a varázslattól.*
- Nincs mit. Hát nem tudom. Vagy kicsapnának, vagy levetnének a legmélyebb börtön legaljára. *gondolkodik hangosan, miközben elkalandozik a tekintete az egyik nagyon értékesnek tűnő, és gyönyörűen megmunkált kardhoz.*
- Az is vagyok. Pedig azt hittem, hogy nem feltűnő, de akkor most lebuktam. *pillant a lányra egy kedves mosollyal megspékelve a dolgot, miközben ismét felegyenesedik, így Aideen felé magasodva, és megvonja vállait. Kezei még mindig farmerja első zsebeiben pihen, aztána nyakláncra pillant, ami kicsúszott a Spongya Bobos felső alól.*
- Hogy ez? *pillant le a medálra, ami a nyakában lóg, majd elgondolkozva válaszol a lánynak.*
- Nagyon szépen köszönöm, családi ereklye. Tényleg, honnan valósi vagy? Persze csak ha nem gond, hogy megkérdezem. *néz Aideenre érdeklődve, s most teljes testével a lány felé fordul.*

Tárgy: Re: A Trófeaterem 2012-03-23, 6:50 pm

*Kedvesnek tűnik. Eleinte még azt hinném, hogy zavarok, de aztán, ahogy egyre tovább beszél bizonyosodom meg róla, hogy ez nincs így, így hát szívesen maradok itt és nézelődöm is tovább, miközben a vitrinről és annak védelméről kezdünk el beszélgetni. Még szerencse, hogy Thomas szólt, mert ha nem teszi, ki tudja, hogy milyen védelem alatt áll ez a hely és miféle sorsban lenne utána részem.*
- Hogy mi? Te most viccelsz... *jutok el erre a pontra, mivel nem gondolhat ilyesmit komolyan. Kicsapás ilyesmiért? Vagy börtönbe vetés? De hát itt nincs is börtön! Mondjuk valamennyit ideje lenne fejlesztenem a humorérzékemen, de nálunk ez annyira ritka dolog, ott minden komoly és nem játéknak való. Halk sóhaj hagyja el ajkaimat, ahogy jobban körbe nézek, majd végül meg is állapítom, hogy Tom valószínűleg idősebb lehet nálam.*
- Engem nem zavar. Az, hogy idősebb vagy... biztosan megvan ennek is az oka. *nem kötelező elmondania, de nem is nézem valami buta srácnak, lehet, hogy magán jellegű gondjai voltak, amiért még az én évfolyamomra jár. Na de ahogy szembe kerülök vele, a vitrinek másik oldalára, úgy szúrom ki a kígyós medált, mely bizony családi ereklye, ahogy azt sejtettem is egy pillanatra.*
- Nem, nem probléma, dehogy is. *rázom meg lágyan a fejem, miközben őt figyelgetem, majd végül vissza is térek hozzá, tehát pontosan a fiú mellé.* - Írországból jöttem január végén. Tudod, még nem ismerek itt sok embert, tehát valószínűleg fel se tűnt neked se, hogy az órákon is ott voltam. *pirulok el egy picit szégyenlősen, mivel kellemetlen, hogy ilyen személy vagyok, de nem lehet Azraelnek igaza, igenis fogok barátokat szerezni, nem fog a magány az ő karjaiba lökni.*
- Mondd, nincs kedved sétálni valamerre? Kint szép az idő... de akár itt a suliban is. Mesélhetnél valamit magadról, hogy megismerjelek egy picit, már ha van kedved a társaságomhoz. *kérdezek rá végül erre, de ő nem is tudja, hogy nekem ez mekkora erőfeszítésembe kerül, hogy valakit próbáljak a társaságommal meggyőzni, hogy velem maradjon.*
~ Biztosan van jobb dolga is, teljesen elment az eszem. ~ *de azért mégse mondom vissza, csak szép szemeit figyelem és úgy várom a válaszát, hogy akkor mégis miképp dönt.*

Tárgy: Re: A Trófeaterem 2012-03-23, 6:59 pm

*Tom elmosolyodik, ahogy a lány először meglepődve pillant rá, miután kijelentette, hogy börtönbe dobnák őket.*
- Tényleg csak vicc volt. Remélem, azért nem rémítettelek meg vele túlságosan? *néz a lányra kedvesen, s így ahogy jobban végigméri, persze nem bunkón, észreveszi, hogy Aideen-nek milyen jól áll a fűző, ami kiemeli szép, karcsú alakját.*
- Na igen, családi dolgok, de már minden rendben van, így végre normálisan tudom folytatni a sulit. *bólint a lány szavaira, hogy ennek meg volt az oka. De most már nem lesz ezzel gond. Közben Aideen visszalépked Tom mellé, s úgy válaszol a feltett kérdésre. Tom érdeklődve hallgatja a lányt.*
- Értem. *bólint az Írországos mondatra, de mikor a lány úgy gondolja, hogy nem vette észre, felhúzza egyik szemöldökét, amolyan kérdőn meglepődött arckifejezést kölcsönözve neki.*
- Azért azt nem mondanám. Jó megfigyelő vagyok, emlékszem rád, hogy mindig ott vagy órákon. Csak még nem volt alkalom, hogy beszélgethessünk. *mosolyog a lányra, s reméli, ezzel bókolhat egy keveset Aideen-nek. Úgy érzi, kicsit magányos lehet a lány, főleg, ha valaki ilyet mond, így Tom szeretné, ha jó kedvű lenne. Úgy látszik, ő már csak ilyen típusú ember.*
- Én benne vagyok, és igen, van kedvem a társaságodhoz. És merre szeretnél menni? *kérdezni, miközben egyik karját nyújtja kedvesen a lánynak, hogy belekaroljon, ha már sétálni mennek. Ő legalább is úgy tudja, hogy ezt így illik. Vagy legalább is ezt látta még kiskorában a szüleitől.*

Tárgy: Re: A Trófeaterem 2012-03-23, 7:08 pm

*Még nem igazán ismerem az embereket, még sok újdonság van itt a számomra, így hát próbálok is ismerkedni a dolgaikkal, így hát a viccel is, melyek közül most meg is ismerhetek egyet, tehát ezek szerint Tom humoros egy fiú és nem is kell majd mindent komolyan venni, amit ő mond.*
- Megrémíteni? Oh, dehogy... lehet félősnek tűnök, ha így rám nézel, de nem vagyok az. *döntöm meg picikét a fejemet is, mivel ez tényleg távol áll tőlem, elég magabiztos lányt neveltek belőlem és bár akadnak dolgok, amelyektől megijedek, azoknak alapjuk is van, nem csak szavak... hanem bizonyos tettek is. Na de ezen tovább lépve tudom meg, hogy most már minden rendben van Tomnál, tehát bizonyára ezt az évet ügyesen el is fogja tudni majd végezni, így mosolyodom el a szavakra.*
- Örülök neki. *és ez tényleg így van. Bár még nem ismerem, de nem tűnik unszimpatikusnak, tehát nyugodtan beszélgethetünk tovább és talán most jól fogom érezni magam a társaságában, egy esélyt adnék neki.*
- Oh, szóval emlékszel? Ez kedves. *sütöm le szemeimet is picit, így jut eszembe egy ötlet, hogyha ő is benne lenne, akkor elmehetnénk egy picikét együtt is valamerre, sétálhatnánk egy jót a szabad levegőn és Tom mellett csak észrevenném magam, hogy vissza kell jönni időben az iskolába.*
- Benne vagy? De jó! *kezeim picit össze is szorítom ölemnél, majd végül el is gondolkodom a kérdésén. *
- Mondjuk a vízeséshez? Még nem jártam ott sokszor, megnézném tavasszal is, biztosan csodálatos. *csillannak meg szép szemeim is, viszont ahogy kezével jelez, hogy karoljak belé, egy kis ideig figyelem, mivel nem igazán szeretem az ilyesmit és mégis csak most beszélünk először, tehát csak lassan ott hagyom, így indulva el az ajtó felé. Tehát a karolás most nem történik meg - remélem, hogy nem veszi majd nagyon a szívére -, így lépek ki a folyosóra, majd indulok meg az aula felé.*
- Neked van valami kedvenc helyed Seolon? *fordulok menet közben felé, hogy a révészig se teljen el unalmasan, szótlanul az idő.*

Tárgy: Re: A Trófeaterem 2012-10-14, 11:37 pm

//NRT: Claire és Leo - 2012.09.30. (Előzmény a főfolyosón)//

*Kissé még félve tudatosul bennem, hogy ez az iskola lesz mától a második otthonom. Sok emberrel ellentétben én szeretem a szüleimet és a családi fészket is, meglehetősen furcsa lesz itt élni, egy csomó embert megismerni és diákokkal találkozni minden nap, na meg, egy szobát megosztani idegen emberekkel. Na de mindent meg lehet szokni, csak idő kell hozzá, én pedig majd türelmesen kivárok. Az első ember, akit szerencsém van megismerni, az egy vörös hajú lány, kit Claire-nek hívnak, és ez a hosszú név oly gyönyörű, mint maga leányzó. A bemutatkozás tehát hamar meg is történik és bár kissé zavarban vagyok a helyzettől, még nehezen kezelem az új dolgokat, de próbálok oldódni és úgy viselkedni, mint bárki más. Az egyetlen bökkenő az, hogy nincsenek igazán barátaim, nem tudom, hogyan is kellene viszonyulnom hozzá. Amikor viszont a különcségem kerül előtérbe, akkor nem tudok már továbbra is olyan nyugodt és kedves maradni, egyszerűen zavar, hogy így kinéz, pedig most még direkt igyekeztem is úgy felöltözni, ahogy szerintem a hétköznapi emberek szoktak. Ennyire feltűnő hát, hogy nem vagyok ide valósi? Mindenesetre próbálok úgy felelni, hogy abból ne nagyon érződjön sértődöttségem, még gyerekesnek találna ez miatt és bár még csak 16 vagyok, mégis szeretném ettől megkímélni magam.*
- Nem kell sajnálnod, így alakult. Csak próbálj meg máskor kevésbé tapintatlan lenni addig, amíg nem tudod az okokat. *nem szándékozom megbántani vagy leszólni, de érezze csak azt, hogy a világban nem mindenki oly tökéletes, mint amilyennek ő valószínűleg gondolja magát. Én megtanultam már élni ezzel a dologgal, hogy egy szemmel látom csak a világot egy átok miatt, de mégse nézem túl jó szemmel - micsoda hasonlat -, hogy pont ezt a dolgot emelik ki nálam, méghozzá ilyen negatív értelemben. Azért látom, hogy zavarban van, ahogy hajához nyúl, mivel én is hasonlóan szoktam cselekedni, így csak picit megcsóválom a fejemet.*
- Én már rég megtanultam ezzel élni, szóval nem olyan nagy dolog, mint amilyennek gondolod. *teszem még hozzá kedvesen, hiszen bár ezen szavaim kissé túlzások a számomra, mégis jobbnak látom most ezt mondani. Tovább terelődik inkább a téma, most már el rólam és inkább rá az iskolára, így derül hát ki, hogy mind a ketten a Cruoris házba járunk. Ahogy érzékelem, a lány örül ennek, de hogy miért, azt számomra egyelőre rejtély, de próbálok továbbra is kedvesnek mutatkozni, így bólogatok hozzá aprókat.*
- Igen az, bár ez nem jelent semmit, hiszen csak három van a Mysterioban. *tényleg nem tudni, hogy fogunk-e még találkozni, könnyű egy ekkora kastélyban elkerülni a másikat. Viszont ha már ennyi ideje várunk, nem lenne rossz ötlet körbe is nézni, így fel is vetem az ötletet a leányzónak, hogyha gondolja, akkor tényleg elmászkálhatnánk és majd visszajövünk ide, addigra talán egy sentinel is erre kerül.*
- Akkor hozd magaddal. Egy bűbáj és kész. *vonok is vállat, hiszen ő dönti el, hogy mit szeretne csinálni, de én mindenképpen itt hagyom ezt a nehéz táskát és útnak indulok.*
- Mi is eleget vártunk rá, most tegye meg ő is ezt értünk. *mosolyodom is el kissé, de ekkor hallom, hogy Clairet se érdekli ám annyira ez az egész, inkább velem tart, hogy akkor együtt fedezhessük fel ezt a helyet, legalábbis egy részét, mivel kötve hiszem, hogy az egészet láthatjuk majd. Egy kérdést azért felteszek a másiknak, hogy döntse el, melyik irányt is válasszuk először, így amikor az emeletet említi, már rá is bólintok.*
- Rendben, akkor menjünk felfelé. *egyezek is bele, így indulok meg a lépcsők irányába, majd Claire mellett lépkedem felfelé az első emeletre, de menet közben azért a beszélgetés se marad el, ugyanis a lány érdeklődik felőlem. *
- Nem, de ezek szerint te az vagy. Én Angliából jöttem, méghozzá Worchesterből... innen a nevem is. *magyarázom is meg a lánynak hamar, hogy miért is ez a vezetéknevem, tehát bár nem tűnök túl nemesnek, a családom neve mégis régi időkre nyúlik vissza és elég híres a família. *
- Egyébként te miért választottad pont a Mysteriot iskoládnak? *lehet, hogy nem ő választotta és a szülei küldték ide, vagy valami más oka volt ennek az egésznek, de mivel ismerkedni szeretnénk, azt el kell kezdeni valahol. Tehát felé fordulok, így figyelve meg picit az arcát, miközben már egyre tovább haladunk a hosszú folyosón, és továbbra se látunk senkit.*
- Még a végén kiderül, hogy szellemek lakják csak a sulit és rossz helyre jöttünk. *nevetek is fel jókedvűen, de természetesen csak viccnek szántam ezt a megállapítást, de azért felelek is a lánynak normálisan is.* - Éjfél van, mégis mit vársz, mindenki most mászkáljon? *teszem fel a számomra költői kérdést, majd végül az egyik ajtóhoz lépek és automatikusan benyitok rajta.*
- Vajon ez mit rejt? *nem csak a folyosókon szeretnék egész este sétálni, hanem körül is nézni, így engedem hát először előre Clairet, hogy ha benne van és utána én is belépek, az ajtót pedig ösztönösen csukom be magunk mögött. A helységben a fáklyák máris felgyúlnak, így adva fényt a számunkra és másodpercek után tudatosulhat is bennem, hogy bizony egy múzeumhoz hasonló helyre érkeztünk.*
- Nahát! Nem hittem volna, hogy ilyesmi is van ezen a helyen. *fordulok is a lány felé, de ez után már tovább is lépkedem, egészen az egyik asztalhoz, amin különféle ékszerek találhatóak és mivel nem vagyok elég óvatos, kezemmel már oda is nyúlok, majd hirtelen kapom azt hátra.*
- Áucs! *szólalok is meg, hála annak, hogy sikeresen megégettem mutatóujjam hegyét, melyből most vörös vérem cseppjei kezdik el elborítani a padlót, én pedig csak megcsóválom a fejem, csak én lehetek ennyire szerencsétlen.*
- Nincs véletlenül egy zsepid? *nézek is a szép szemekbe, mivel ilyesmiért én nem fogok pálcát ragadni és meggyógyítani magam, nem halok bele egy ekkora sérülésbe és csak saját ügyetlenségemre figyelmeztet majd a jövőben. *

Tárgy: Re: A Trófeaterem 2012-10-17, 11:42 pm

//NRT: Claire és Leo - 2012.09.30.//

*Leo tipikusan nem tűnik annak a szürke kisegérnek, amiknek egyes emberek szoktak, legalábbis az öltözködése alapján egyáltalán nem. Persze az is lehet, hogy csak nekem tűnik túl furának ez a szerelés amiatt, hogy felénk nem látni ilyet. Nekem legalábbis még senkivel nem sikerült összefutnom, akin hasonló lett volna. De aztán hamar kiderül, hogy ez a srác sem hóbortból hordja azt a szemfedőt, hanem azért, hogy eltakarja vele vak szemét... vagy netán az üres szemgödrét, ezt nem tudhatom pontosan, de eszem ágában sincs firtatni. Sokkal inkább zavarba hoz a helyzet, hogy ennyire rászálltam erre a témára, miközben ilyen súlyos dologról van szó, így a sajnálkozáson kívül hirtelen nem is tudok mást mondani. Amikor viszont meghallom a szavait, ösztönösen nyílik szóra a szám, hogy védjem magam, miszerint nem tapintatlanságból kérdeztem mindezt, csak hát... de be kell látnom, hogy most igaza van.*
-Jó. Igazad van, tényleg bocsi. *szólalok meg végül, belenézve egyetlen szemébe, s most tűnik csak fel igazán, hogy az milyen szép is. Eddig túlságosan lefoglalt a szemfedő, hogy ezt észrevegyem. Kár érte, tényleg szép szem volt. Kicsit továbbra is zavarban vagyok ez a helyzet miatt, így csak csendben félretűröm a hajam, ezt a kellemetlen csendet pedig Leo töri meg. Kiérzem szavaiból, hogy csak kedvességből mondja mindezt, így picit elmosolyodok, s halkan hozzáfűzöm.*
-De azért biztos nem lehet túl jó így. *jobb is, ha tényleg magunk mögött hagyjuk ezt a témát, hisz nekem elég ciki így a kezdés miatt ez a helyzet, neki pedig nem valószínű, hogy kellemes emlékeket idéz fel. Inkább az iskola kerül szóba, és az, hogy ki melyik házba került, s ekkor tudom meg, hogy mindketten Cruorisosok lettünk, ami szerintem tök jó. Legalább rögtön egy háztársammal sikerült összefutni. Leo szavait hallva viszont ismét csak elmosolyodok, majd lassan bólintok.*
-Igaz, de ezáltal pont kétharmadnyi esélyed lett volna a másik kettőbe kerülni. *lehet, hogy mindez tényleg nem jelent túl sok mindent, de én pillanatnyilag azért örülök ennek. Már csak azért is, mert ha végre megkerül a kóbor sentinel, akkor egyikünk se lesz magára hagyva, míg valaki jön a másikunkért is. A sentinel viszont csak nem akar megérkezni, így felmerül bennünk egy kis körbenézés is, bár annyira nem vagyok benne biztos, hogy el kéne mászkálni, főleg úgy, hogy a cuccaim itt maradjanak.*
-Nem, jó lesz itt. Nem tűnik úgy, hogy bárki birizgálná. *csóválom meg fejem, bőröndöm Leo-é mellé pakolva, majd végül mindketten amellett döntünk, hogy kicsit körbenézünk. Legfeljebb majd a sentinel is vár ránk, ahogy mi is tettük fordítva. Leo viszont rám bízza a választást, hogy merre is menjünk, én pedig némi töprengés után az emelet mellett döntök. Valahogy biztosabbnak érzem azt a helyet, mint a sötét alagsort, legalábbis addig mindenképp, amíg jószerivel semmit nem tudok erről a helyről. Miközben felfelé haladunk, azért érdeklődök picit a srácról, rögtön el us árulva, hogy én honnan jöttem, de úgy tűnik, ennyire azért nem egyezik nálunk minden.*
-Hű, angol vagy, a családneved a város neve is. Mindjárt kiderül, hogy igazából egy herceg vagy, és az igazi neved Worchesteri Leo herceg. *viccelődök picit, hisz jó kedvem van, s remélem, hogy mindezt nem fogja rossz néven venni. Nem kéne még egy feketepontot begyűjtenem ma estére.*
-Én amúgy Springfieldből jöttem, de ez nem passzolna túl jól se a Claire-hez, se a Michelle-hez. *osztom meg vele ezt a kis infót még, miközben azért nézelődök is a haladás közben. A következő kérdésre vissza is fordítom tekintetem a srác felé, majd pár másodperc múlva felelek is.*
-Hát mert... nagy neve van. Elég híres iskola, és a szüleim is ajánlották. De túl sok mindent azért nem tudok róla. *vonok vállat, mert bár hallottam ezt-azt az iskoláról, főként dícsérő szavakat a szüleim által, de ettől még nem nevezném túl bőnek az ismereteim.*
-Na és te? Célirányosan választottál, vagy így jött ki a lépés? Esetleg szintén szülői javaslat volt? *dobom vissza a labdát, miközben azért az is feltűnik, hogy továbbra se látni senkit sehol, ezt pedig szóvá is teszem. Leo viccelődésére csak elmosolyodom, majd ismét kicsit játékosan megvonom a szemöldököm.*
-Csak nehogy minket is azzá tegyenek. Még élni akarok egy darabig. *élvezem az életet, s nem szívesen adnám fel, főleg úgy, hogy még csak most érkeztem meg ide, de erre mondjuk nem sok esélyt látok. Iskolába jöttem, nem pedig valami szellemtanyára, bár időnként a kettő nem zárja ki egymást. Leo viszont tovább beszél, mire csak picit megcsóválom a fejem.*
-Nem, nem mindenki. Csak... páran. Azért éjfél még nem olyan késő, nem hiszem el, hogy itt már mindenki alszik ilyenkor. *számomra ez akkor is kicsit furcsa, de aztán ki tudja. Lehet, hogy olyan kemény itt a tanítás, hogy mindenki örül, ha este beeshet az ágyba, és időben elaludhat, nemhogy éjfélkor még a kastélyban bóklásszon. Ahogy ezen gondolkozok, a srác már meg is áll egy ajtó mellett, rögtön benyitva rajta, mire én is megállok, arra pillantva, majd csak hümmögök egyet.*
-Nem tudom. Nézzük meg. *lépek oda én is, majd mivel Leo előre enged, csak egy kis mosoly mellett sétálok be a sötét helyiségbe, de amint ő is belép, a fáklyák hirtelen gyulladnak fel, mire mindketten nagyot ámulunk.*
-Hű. Elsőre megtaláltuk a kincses barlangot. *fordulok körbe, miközben a különféle holmikban gyönyörködök, s csak akkor kapom fejem ismét Leo felé, mikor a srác feljajdul.*
-Mi történt? *kérdem azonnal, majd meglepetten nézem, ahogy a vére a padlóra csepeg.*
-Te jó ég Leo, mit csináltál? *lépdelek oda gyorsan hozzá, de csak ekkor látom meg, hogy minimális a sérülése. A kérdésére a zsebeimet kezdem tapogatni, de végül csak elhúzom a szám.*
-Lent maradtak a táskámban. Tudtam én, hogy hozni kellett volna azokat is. *így sajnos nem tudok rajta segíteni, de talán nem fog elvérezni itt nekem.*
-De ugye nem vagy vérzékeny vagy ilyesmi? Mert akkor leszaladok érte. *mutatok ujjammal az ajtó felé, de egy kérdés még kibukik belőlem.*
-Amúgy hogy sikerült megvágnod magad? Minden üveg mögött van. *nem értem a dolgot, s mivel nem őt figyeltem, mikor megsérült, így azt sem tudom, hogy nem ajánlott itt a vitrineket fogdosni.*

Tárgy: Re: A Trófeaterem 2012-10-18, 7:57 pm

//NRT: Claire és Leo - 2012.09.30.//

*Sose értettem, hogy miért kell egyes embereknek olyan dolgokat firtatni, ami láthatóan a másikat rosszul érinti. Szerintem eléggé jeleztem Claire felé, hogy nem vagyok különc és nem is szándékoztam elárulni még neki, hogy fél szememre vak vagyok, ugyanis nem kell se a sajnálkozás, se pedig az, hogy ez miatt most gyengébbnek tűnjek, mert nem vagyok már az. Finoman figyelmeztetem is, hogy legközelebb ne legyen ilyen és mint érzékelem, megérti a kérésemet és még bocsánatot is kér.*
- Semmi baj, nincs harag. *mosolyodom is el kedvesen, majd ez után mondom még el azt, hogy már megtanultam élni ezzel a dologgal, ami igaz is, de belül még mindig ugyanolyan rossz, mint amikor elveszítettem a szemem világát.*
- Hát jónak semmiképp se nevezném, de sajnos nem volt választásom. *talán most már sikeresen tovább is lépünk ezen a témán, mivel nem szeretném továbbra is ezt hallgatni és magyarázni, elmesélni meg főleg nem a történteket. Nincs kizárva, hogy egyszer Claire megtudja a dolgokat, de az nem most lesz. Tisztázzuk még azt, hogy egy házba járunk, majd ez után döntünk úgy, hogy ideje lenne el is indulni, picit körbenézni a kastélyba. Eleget vártunk már a sentinelre - vagy esetleg a magiszterre -, most majd ő is vár ránk egy kicsit, ha kell és bár Claire eleinte félti a cuccait, nemsokára rájön arra, hogy talán nem kellene és végül a lépcsőkön felfelé kezdünk el egymás mellett lépkedni, mivel a hölgy a fenti utat választotta, arra kíváncsi elsősorban és bár én nem mondtam, de ugyanúgy egyetértek vele. A hovatartozásunkról folytatjuk tovább a beszélgetést felfelé haladva és így térünk rá először rám, majd pedig a lányra.*
- Áh nem, herceg azért nem vagyok. Bár az őseim elég nagy ranggal rendelkeztek, mostanra már nem vagyunk olyan gazdagok, mint régen és a családi név se olyan erős. ~ De ki tudja, hogy mi lesz még a jövőben. ~ *miután sikerült bosszút állnom azokon, akik ezt tették velem, utána talán visszaszerezhetem a család régi becsületét. Azért érdeklődve hallgatom Claire mesélését, majd aprókat bólogatok is neki.*
- Ritka is, hogy a lakóhely egyezzen az ember családnevével. *fűzöm még hozzá ezeket a szavakat és csak ez után kérdezek rá arra, hogy miért is választotta ezt az intézményt a lányt, de mint hallom, túl sok dolog nem fűzte ehhez, egyszerűen ez tetszett meg neki és a szüleinek.*
- A kérdésedben benne is van a válasz. Igen, én célirányosan ide akartam jönni, mivel ennek a sulinak hála talán végre tudom hajtani mindazt, amit szeretnék még az életben. *nem mondok többet, tekintetemmel pedig jelzem is, hogy nem kéne ezt a témát tovább folytatni, így csak reménykedni tudok benne, hogy nem fogok további kérdéseket kapni ezzel kapcsolatban. Az éjszakai iskolaélet lesz a következő, amit előveszünk és bár Claire szerint meglepő, hogy nem mászkálnak a diákok a folyosókon, én valahogy meg tudom érteni őket.*
- A halálhoz már kerültem egyszer nagyon közel, szóval én is szeretném elhúzni a következő alkalmat még jó pár évre. *mosolyodom is el, majd ez után magyarázom is meg, hogy szerintem miért nem látunk most másokat. Engem igazából nem zavar, kellemes ez a csend.*
- Lehet, hogy nem alszanak, hanem a házak klubhelyiségében vannak. *vonok is vállat, így tippelve még egyet, majd ez után szúrok is ki egy nekem tetsző ajtót, ami mögött még nem tudjuk, hogy mi rejtőzik, de ideje lenne megnéznünk. Ki is nyitom azt, előre engedve a lányt, majd nemsokára már én is láthatom, hogy mit is rejt magában ez a trófeaterem.*
- Biztos értékes dolgok vannak itt, na meg veszélyesek. *ha már egy Feketemágus Képzőben vagyunk, nem valószínű, hogy csak kiállítási darabok. Meg is próbálom érinteni az egyik kincset, de ennek hatására ujjam megég, én pedig már a lány felé is fordulok, zsepit kérve tőle.*
- Csak megégettem magam, semmi komoly. *felelek is aggódó kérdésére, majd miután látom, hogy nincs nála zsebkendő, legyintek másik kezemmel felé.*
- Áh, mindegy, akkor megoldom másképp. Egyébként kedves vagy és köszi, de nincs ilyen jellegű gondom. *pálcámat elő is veszem, majd szépen a seb felé irányítom a barna botot és már ki is mondom a megfelelő varázsigét.*
- Hippokrax. *a seb pedig szépen lassan összezárul és a vérzés is eláll, én pedig egyszerűen lenyalom az ujjamon maradt pár vércseppet és el is teszem ez után a pálcámat.*
- Nem vágtam meg, hanem úgy tűnik, hogy a kincsek olyan mágiával vannak őrizve, amely megégeti azt, aki hozzá ér. Szóval csak óvatosan. *figyelmeztetem is kedvesen, mivel nem szeretném, hogyha ő is hasonlóan járna. Inkább csak tovább bandukolok, megfigyelve a fegyvereket is, de időnként zöld szemeim visszatér Claire irányába.*
- Szereted a régi dolgokat? Én sokra tartom őket, elmesélik nekünk, hogy milyen is volt a múlt... annak ismerete nélkül nem lennénk azok, akik most vagyunk. *kérdezek is rá menet közben, de azért elárulom a saját véleményemet is, mivel ahogy eddig kiderült, a lányt is érdekli mindaz, amit én kérdezek tőle, ezért most megkímélem a visszakérdezéstől.*

Tárgy: Re: A Trófeaterem 2012-10-22, 11:22 pm

//NRT: Claire és Leo - 2012.09.30.//

*Fogalmam se volt róla, hogy ilyen kínos helyzetbe hozom magam azzal, hogy ennyire elkezdem firtatni a srác kiegészítőit, mert hát lássuk be, az emberek általában divatból hordanak extra cuccokat, a kisebbik részük az, akinek erre komoly oka is van, akárcsak Leonak. Szerencsémre azonban nem haragszik meg mindezért, így szavait hallva viszonozom a kedves mosolyt, de azt még hozzáfűzöm, hogy nem lehet valami kellemes a helyzete. A szavakra csak biccentek, de felfogom, hogy nem kéne tovább firtatni ezt a témát, így inkább rátérünk arra, hogy körbe kéne nézni. A beszélgetést leszámítva elég unalmas itt ácsorogni már ennyi ideje úgy, hogy sehol egy sentinel vagy magiszter, aki a szobáinkba kísérne minket, s úgy tűnik, egyikünk sem az a végtelenségig türelmes típus, így inkább mi magunk akarjuk felfedezni némileg a kastélyt. Hamar meg is beszéljük, hogy az emeletre megyünk fel, ami az én ötletem, de Leonak sincs ellenvetése, így magunk mögött hagyva a bőröndöket megindulunk felfelé. Persze addig sem burkolózunk csendbe, hisz miért ne ismerkedhetnénk tovább, ha már így összefújt minket a szél. Kiderül erről a fiúról, hogy minden bizonnyal gazdag családból származik, ha már a saját családnevüket viseli a város, így kicsit viccelődni is kezdek vele, ám mikor meghallom a válaszát, mire mosolyogva biccentek.*
-Aha, tehát olyan gazdagok és híresek nem vagytok már, mint régen. Csak feleannyira, mi? *kérdem vidáman, kissé megnyomva az olyan szót, hisz azt ő is kétszer említette, amiből arra következtetek, hogy azért még mindig bőven van mit a tejbe aprítaniuk, és minden bizonnyal jól ismerik a családjukat a környékbeliek, még ha távolabbi helyeken már meg is kopott a hírük. Én nem rendelkezek ennyire híres felmenőkkel, ahogy a lakóhelyem is egy Springfield nevű város, ami ugyebár köszönőviszonyban sincs a Violance-el.*
-Hát igen, ha valakinek nem olyan híresek az ősei. *játszok tovább a szavakkal, s cseppet sem érzem mindettől kevesebbnek magam, netán őt többnek, hisz az, hogy a szüleink, a nagyszüleink, netán még öregebb rokonaink mit tettek le az asztalra a maguk idejében, az nem a mi érdemünk, tehát nem is minket tesz naggyá. Azért tenni kell, vinni tovább a családi nevet, nem csak viselni és élni a dicsfényben, legalábbis szerintem. Na de hamar kitérünk arra is, hogy ki miért jött éppen ide, itt pedig már nálam is szerepet játszik a nagy név és a híresség, mivel emiatt esett szüleimmel együtt a választásunk a Mysterio-ra. Nem tudok ennél extrább elmélettel előállni, hisz ez az igazság, de a kérdést visszadobom, kíváncsian várva, hogy ő vajon konkrétabb céllal választott-e. Amíg felel, végig az arcát figyelem, így a tekintetét is elkapom, mire a szavai végén picit oldalra billentem a fejem, kissé összehúzva szemeim.*
-Ugye akkor most nem kéne tovább kérdezősködnöm... Oké, vettem. Nagy célok... kipipálva. *biccentek egy aprót mosolyogva. Már felfogtam, hogy nem szándékozik túl mélyen betekintést nyújtani az életébe, megelégszik azzal, ha csak felszínesen ismerem meg. Igazából ezen nem is lepődök meg annyira, megsértődni pedig még úgy sem fogok, hisz teljesen érthető a dolog, hisz még csak most találkoztunk először. Ismét témaváltás következik tehát, amire kiváló alapot ad a kihalt iskola, amit meg is jegyzek, miközben felfelé haladunk az amúgy nagy szép kastélyon belül. Szellemes humorral fűszerezzük meg ezt a társalgást, amikor is Leo ismét kibök egy olyan dolgot, ami felkelti az érdeklődésem, így felé pillantok, de magamba fojtom a kérdést.*
-Ha a sentinelünk vagy magiszterünk nem öl meg, amiért leléptünk, szerintem még lesz pár évünk. *fűzöm hozzá a kérdés helyett, de azért azt is kibököm, hogy pár embert szívesen látnék mászkálni, hogy azért mégis feltűnjön, hogy nem csak mi ketten vagyunk itt. Furcsállom is, hogy már mindenki alszik ilyenkor, de aztán Mr. Márnemolyanhíres Leo egy másik lehetőséget is felvet, mire csak vállat vonok. Nem tudhatjuk, bár mikor majd a szobánk felé megyünk, biztos kiderül a dolog. Már ha eljön ennek az ideje valamikor... Közben persze felértünk az első emeletre, s a srác ki is szúr egy termet, ahová bekukkantva csak nagyokat pislogok. Egyet kell értenem vele, hogy tuti, hogy itt minden nagyon értékes, még ha nem is pénzben, hanem eszmei értékekben gondolkozunk. Épp a gyönyörű serlegeket nézem, mikor Leo felszisszen, én pedig azonnal felé fordulok, aggódva lépve mellé, de úgy tűnik, túléli, nem vészes a sérülése. Zsepivel viszont nem tudok szolgálni neki, mivel az pont lent maradt a táskámban. Azt azonban nem tudom, hogy vérzékeny-e, és mivel csúnyán nézne ki, ha az első napomon egy halott diákkal találnának rám, így rögtön felajánlom, hogy lefutok értük, de erre semmi szükség, ahogy hallom.*
-Akkor jó. Fogalmam sincs, hogy magyaráznám ki, hogy nem én öltelek meg. *vigyorodom el ismét, kicsit cukkolva a srácot, miközben ő meggyógyítja sebét, majd magyarázatot ad annak keletkezésére.*
-Oké, köszi, bár én nem akartam birizgálni őket. Ki tudja, melyiken milyen átok van vagy valami. Jobb ezeket üvegen át nézni... vagy ha ez nem üveg, akkor valami védővarázslaton át. *mivel tudom, hogy túlélte az imént dolgot, csak azt a vitrint bámulom szavaim közben, aminél megégette magát, majd az egyik leírást olvasom, mikor ismét megszólít, pár másodpercnyi gondolkodásra késztetve.*
-Bizonyos szinten én is szeretem, de nem esek vele túlzásba. Bár szeretem az antik dolgokat, azért nem élnék egy olyan házban, ami teljesen úgy van berendezve. De a futurisztikától viszont kiráz a hideg. Jobb szeretem a mai dolgokat. *egy picit talán el is tértem a végére az eredeti kérdésről, de pont akkor kérdezett, mikor valamit olvastam, ami talán a mentségemre szolgálhat. Talán...*
-Nem nézzük meg, hogy mi van még ezen a szinten? Lesz még időnk aprólékosabban megvizsgálni itt minden kincset. *vetem fel az ötletet, amikor felém pillant, s kezemmel a vállam fölött az ajtó irányába is bökök. Örülök, hogy benéztünk ide, de én tényleg inkább körbenéznék, mint hogy egy termet vizsgáljak meg aprólékosan.*
-Amúgy téged melyik tárgyak hoznak lázba? Mármint tantárgyak. Gondolom te is utánanéztél, hogy miket fogunk itt tanulni, ha már célirányosan választottad pont ezt a sulit. *nem tudom, honnan jött most hirtelen ez a kérdés, hisz az imént még régi holmikról olvastad, de legalább ismét van valami témánk, amiről beszélhetünk séta közben, már ha persze Leo is hajlandó maga mögött hagyni a sokra tartott történelmet.*