Lovarda a sziget szívében

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2012-01-26, 6:34 pm

*Szabadidőm elütéseként ellátogatok a lovardába, ott még úgyse jártam, mióta itt vagyok a suliban, pedig már azért eltelt azóta pár hónap. Mindegy, ahogy mondani szokták, ami késik, nem múlik, így hamarosan már a lovardában etetem répával az egyik lovat, a környéken pedig Louis szaglászik körbe-körbe, felfedezni a számára még ismeretlen szagokat, tárgyakat. Épp a barna patás nyakán simítok végig, mikor egy nagy lármát hallok, erre a ló hátracsapja a fülét, és elrántja a fejét. A hang irányába nézek, de közben rám is köszönnek, és mikor meglátom az ügyetlenkedő arcát, mosolyogni kezdek, és elindulok felé.*
- Szia! Jó kis belépőt produkáltál az előbb. *mondom halványan felnevetve, hiszen nem gúnyolódni akarok, csak viccelődni.*
- Úgy látom, egy zabla okozta a "veszted"... Add ide, segítek. *ajánlom fel Elisának, hiszen nem lehet túl könnyű a lány rakománya, így felé nyújtom a kezem, és ha elfogadja a segítségemet, akkor odaviszem, ahova ő mondja. Ha szabad lesz a kezem, akkor elteszem az út közepéről a kóbor tárgyat, ne essen el több ember.*
- Ahogy látom, lovagolni készülsz. Nem is tudtam, hogy tudsz lovagolni... *fordulok a leányzó felé, és amennyiben az ő kezei is üresek lesznek, kezét megfogva közelebb húzom magamhoz, és kicsit talán megkésett üdvöző puszit kap a szájára. A következő pillanatban egy kutyaugatás töri meg a pillanatot, mire hátrafordulok Louis-ra, hogy mit ugat. Követem tekintetét, és barátnőm baglyát szúrom ki.*
- Ó szia Ulix, észre se vettelek. *köszönök a famulusnak is.*
- Segítsek valamit? *kérdezem Elisát, és úgy döntök, hagyom, hogy a famulusom azt csinálja, amit szeretne.*

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2012-01-26, 6:57 pm

*Sétája végén a lovardához jut, s mivel már úgyis itt van némi lovaglást is beiktat a napjába. De mielőtt ezt megtenné, még elmegy, hogy összeszedje a szükséges holmikat. A cipekedés viszont nem tűnik a legjobb ötletnek, hiszen néhány lépés után már el is vágódik. Miután megvizsgálja a beszerzett bibiket és fel is tápászkodik kiszúrja, hogy nincs egyedül, így ráköszön az illetőre.*
- Szeretem a figyelemfelkeltő megjelenéseket, de ezt hanyagolni fogom a jövőben.*mosolyog a srácra, mikor felismeri benne barátját.*
- Hát igen, nem hittem volna, hogy ennyire nehéz. Ó köszönöm.*felel az ajánlatra, s természetesen elfogadja a segítséget. Átnyújtja a cipelni valók nehezebb részét Patricknak, majd a könnyebbel a kezében mutatja az utat. S amint odaérnek ő is leteszi terhét.*
- Tulajdonképpen már egy jó ideje nem lovagoltam, szóval nem tudom, hogy mennyi megy majd belőle. De ha már itt vagyok, akkor kipróbálom.*feleli, s elégedetten fogadja el az üdvözlést. A pillanatot viszont Louis töri meg, amikor Ulix jelenlétére figyelmezteti gazdáját.*
- Szia. Rég találkoztunk már.*mondja a madár, s a srác vállára reppenve kicsit megcsippenti a fülét. Ezzel a gesztussal tulajdonképpen barátkozni próbál, s jelzi, hogy kedveli az illetőt.*
- Ha ezt felszerelnéd, akkor megköszönném.*nyújtja a zablát Elisa, miközben a nyerget próbálja megcsinálni. Amint ezzel kész vannak közelebb lép barátjához, majd egy lágy csókot nyom az ajkára, miközben szorosan hozzá simul.*
- Köszi.*vigyorog, s mivel láthatóan mindennel megvan már csak társaságot kell szereznie.*
- Gondolom te is lovagolni jöttél. Ugye velem jössz?*érdeklődik félrebiccentett fejjel, s nagyon reméli, hogy igen lesz a válasz.*
- Egyébként kiheverted már a legutóbbi történéseket?*kérdezi a szörnyes kalandra célozva. Ő maga párszor volt már ilyenen, a vámpírt nem is említve, így neki viszonylag könnyen ment a megnyugodás.*

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2012-01-26, 7:24 pm

*Először úgy gondolom, egyedül vagyok a lovardában, de aztán egy eleső leányzó rádöbbent, hogy mégse. Igen csak örülök Elisának, mostanában nem is találkoztunk, így természetes, hogy odamegyek hozzá, és felajánlom a segítségemet is, mert nem tűnnek túl könnyűnek a lovas felszerelések. Lepakolom oda, ahova ő mutatja, majd megcsókolom, ám nem tarthat sokáig famulusom ugatása miatt. Ulixra hívja fel a figyelmemet ezzel, kinek köszönök is, ha már így alakult. A bagoly erre a vállamra száll, és a fülembe is belecsíp, mi azért annyira nem kellemes érzés.*
- Ha már beszélni tudsz, inkább mondd el, ha bírsz, nem kell megenni a fülemet... Vagy Elisa nem ad neked rendesen enni? *kérdezem mosolyogva hol a madárra, hol annak gazdájára nézve. Amit rám sóz Elisa feladatnak, azt megcsinálom, majd átkarolom a derekát mikor hozzám simul, és viszonzom a csókját. Nemsokára kérdést szegez felém, mire elmosolyodok.*
- Ha így kérdezed, nehéz neked nemet mondani. *mondom, hisz tényleg aranyos, ahogy fejét félredöntötte kicsit.*
- Eredeti terveim között nem szerepelt lovaglás, de akkor benne vagyok. Előre szólok, hogy kb 7 évesen lovagoltam utoljára, szóval túl sok mindent ne várj tőlem. *mondom mosolyogva, majd egy rövid, de gyengéd csókot adok ajkaira, és elmegyek felszerelésért. Azt a lovat nyergelem fel és készítem elő, akivel összehaverkodtam már, közben válaszolok az inflás leányzó által feltett kérdésre.*
- Aha, kihevertem már, de azért nem volt semmi az a kaland. Izgalmas volt, szóval most már jó emlékként tekintek vissza erre, mint szörnyűként. Neked voltak álmatlan éjszakáid miatta? *felelem és kérdezem, és közben el is készülök. Kicsit bénáztam itt-ott, de furcsamód emlékeztem a ló felszerelésének mikéntjére, meg bevallom kicsit puskáztam Elisa lováról. A kantárnál megfogva kivezetem a barna lovat a folyosóra a boxok közé, és közelebb sétálok a lányhoz.*
- Van valami konkrét célod, merre menjünk, vagy csak előre a vakvilágnak? *kérdezem mosollyal az arcomon, közben pedig a patás jobbra-balra lépked. Lehet, hogy mostanában senki nem vitte el, és mehetnékje van.*

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2012-01-26, 7:48 pm

*A kellemetlenség ellenére, hogy épp bénázik nagyon is örül a találkozásnak. A segítséget is boldogan fogadja, majd mikor minden kikerül a kezükből, végre megkapja a várt üdvözlést, ami sajnos nem tart sokáig. Baglya akciója láttán vigyorogva megcsóválja a fejét.*
- Viselkedj.*sóhajt fel, s kezét kinyújtva magához inti famulusát és megcirógatja a fejét.*
- Most, hogy mondod éhes vagyok.*jegyzi meg a tollas, mire a lány megforgatja a szemét.*
- Akkor menj vadászni.*int felé, de Ulix nem moccan. Ezzel végezve végre folytathatják a ló felszerelését, amiben a srác is besegít, így hálából megcsókolja, majd felteszi a nagy kérdést, miszerint elkíséri-e. A válasz kielégítő, így mosolyogva bólint, a következőkre viszont csak megrántja a vállát.*
- Legalább nem én leszek az egyetlen, aki bénázik.*kacsint barátja felé, s mikor elkezdi felszerelni a lovát ő is közelebb lép, hogy segíthessen, ha szükség van rá.*
- Igen, utólag visszagondolva valóban nem tűnik olyan szörnyűnek, bár akkor elég rendesen be voltam rezelve.*vallja be az igazat.*- Aznap éjszaka nem igazán aludtam jól, de egyénként nem volt ilyen gondom, szerencsére.*feleli, s mivel láthatóan mindketten készen vannak elindul kifelé.*
- Nem igazán gondolkoztam rajta. Szerintem induljunk el valamerre, aztán majd eldöntjük. Bár túl messze nem szeretnék elmenni.*teszi még hozzá, miközben kiérnek a szabadba, ahol megáll, s igyekszik felmászni a lóra. Ez másodszorra sikerül is neki, s immáron a nyeregben vigyorog büszkén ragyogva.*
- Na akkor indulás.*szólal meg, s meglepően simán el tud indulni. Persze a tempón még lenne mit javítani, de ennyi idő után azért ez is valami.*
- És mit csináltál, mióta nem találkoztunk?*érdeklődik mikor már úgy érzi, hogy sikerült beleszoknia a léptetésbe.*

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2012-01-26, 8:15 pm

*Kellemes társaságom akad Elisa személyében a lovardában. Beszélgetünk kicsit a lovaglásról, pár szót váltok Ulixal is, ki a fülemre pályázott, majd mivel nem tudok nemet mondani Elisának, ha olyan aranyosan kéri, hogy menjek vele, elkezdem felszerelni a barna lovat.*
- Hát az biztos, hogy én fogok bénázni. *mondom, és szinte már előre nevetek magamon, ahogy elképzelem, hogy lezúgok a ló hátáról. Szerencsére boldogulok Elisa nélkül is, ami azért férfiúi büszkeségemen dob egyet, de közben szóba jön a múltkori kalandunk a révnél.*
- Ha ott lettem volna veled, biztos nyugodtan aludtál volna. *mondom mosolyogva, és rákacsintok. Nem nagyképűségből mondtam, de érdekel, hogy vajon hogy reagál erre Elisa.*
- Ja, már besötétedett, szóval nem éri meg túl messzire menni, de a környéken lovagolhatunk. *bólintok, és kint én is megpróbálok ráülni a lóra. Az első két-három próbálkozás sikertelen, de aztán sikerül, bár kicsit bizonytalanul érzem magam a nyeregben. A ló is mintha érezné, hogy nem ülök túl biztosan, de kedves, és nem kezd el vágtatni, szép nyugodt tempót diktál.*
- Hát, igazából semmit nem csináltam. Lustultam a klubhelyiségben, egyszer lementem a konditerembe, de igazából punnyadtam az idő nagy részében. Na és veled történt valami érdekes? *kérdezek vissza, miközben kezdek újra belejönni a lovaglásba. Olyan helyen megyünk, ahol világít a hold, így látunk valamit mi is és lovaink is.*
- Elisa, valamelyik hétvégén lenne kedved elruccanni egy vidámparkba? Persze ha lesz egy olyan hétvége, amikor jó idő lesz. *teszem fel a kérdést. Rövid ideig némán mentünk egymás mellett, és a fejembe ötlött ez a dolog. Több helyen van vidámpark, és a Teleport szobával bárhova el tudunk menni.*

//fagy//

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2012-05-01, 3:34 pm

*Szokás szerint korán keltem, s délelőttömet olvasásra és tanulásra szántam, majd egy könnyű ebéd után ismét visszaköltöztem a szobámba. Most viszont valamiért rámjön a mászkálhatnék, nem értem, hogy miért van nagyobb kedvem elhagyni a hálót, mint olvasni, de baj talán nem lehet belőle, így szépen átöltözök, így most hófehér halásznadrágot, egyszerű, de elegáns félcipőt és vajszínű pántos felsőt viselek. Még útba ejtem a konyhát is, hogy magamhoz vegyek egy kis nassolni valót, s Rockyval a vállamon elhagyom a kastélyt. Ezúttal nem tervezem el előre, hogy merre megyek, egyszerűen csak sétálok egyenesen előre, s élvezem a kellemes meleget és a lány szellőt, mi néha-néha belekap tincseimbe. Mikor egy eddig nem látott épülethez érek, feljebb tolom szemüvegemet és alaposan megszemlélem az istállószerű valamit, s gyanúm csak fokozódik, mikor halk, de jól érthető nyerítést vélek felfedezni.*
- Itt lenne a lovarda?*emelem meg szemöldököm egy kicsit, s lépek is közelebb. Hallottam már arról, hogy van erre egy ilyesmi, de sose gondoltam volna, hogy valaha belefutok, hiszen nem sok értelme lett volna meglátogatni, mert nem értek túlzottan a lovagláshoz. Ugyan otthon ültem már néhányon, de apa mindig mellettem volt és vigyázott nehogy valami baj történjen.*
- Nahát, milyen sok.*csodálkozok el egy kicsit, mikor belépek az állatok közé, s kíváncsian, mosolyogva lépek oda egy fekete példányhoz, s némi várakozás után óvatosan végigsimítok az orrán. Vadászgörényem egyébként már egy ideje levonult a földre, s most azzal van elfoglalva, hogy ide-oda rohangászva megnézze magának az összes paripát.*

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2012-05-01, 3:50 pm

*Nem éppen a mai napot tűztem ki ennek az elfoglaltságnak, de a jó időre való tekintettel azt hiszem mégis ma fogom megejteni. Miután elhagytam a szobámat, célirányosan haladok egészen a révész felé, aki nemsokára átszállítva engem Mystralba hamar tova is tűnik. Ez viszont engem nem érdekel, hiszen célom a már jól ismert lovarda felé vezet, ahova bevallom manapság kevesebb időm van kijárni, mint régen. Természetesen öltözékem meg is felel a lovagláshoz, egy fekete lovaglócsizma, ami természetesen most is teéljes fényében pompázik, kisuvikcolva, és kibokszolva. Már csak a napfénynek kéne megtörnie rajta, bár azt hiszem a bőr törésvonala miatt ez most elmarad, hiszen bármennyire is karban tartom az idő vasfoga, azért nem éppen kellemes hatással van rá. Emellett még egy fekete nadrágot, illetve egy szintén fekete díszgombokkal kivert lovagló kabát is van rajtam, az istállóba belépve azonban látom ám, hogy nem csak én vagyok jelen, sőt azt hiszem az ismeretlen hölgyemény éppen egy számomra ismerős lovat környékez. Természetesen merev arctartásomon egy kisebb mosoly fut végig, mostanában ugyanis meglepően sok emberrel találkoztam. Ezen a héten ő már a második ez pedig soknak számít, így szinte hangtalanul lépve mögé szólalok meg mély hangomon egy pillanatig a lóra nézve, majd a lányra is.*
-Szép állat azt meghiszem. A neve egyébként Dima.*mondom derűs hangon köszönés helyett, miközben kezeim lassan hátra is kerülnek a hátam mögé majd ott össze fogva egymást engedek meg lábaimnak egy kisebb terpeszt. HA a lány megfordul viszont enyhén megdöntve a fejemet biccentek is felé.*
-Az én nevem pedig Nestor Smirnov, nem igen hittem volna hogy a lovardában össze futok bárkivel. Ahhoz képest hogy mennyi van itt, eléggé kevés diáktársamról tudom hogy kedvtelnek efféle szórakozásnak..*mondom egy kisebb félmosollyal, de azért megtartom magamon azt a fegyelmet, amit egyébként sugároz a megjelenésem.*

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2012-05-01, 4:05 pm

*Nem nagyon szokásom cél nélkül kóborolni, mivel hajlamos vagyok olyasféle dolgokra, mint az eltévedés és egyebek. S ugyan odafelé általában eltalálok mindenhova, de a visszajutás már okoz némi problémát. Ezúttal viszont mégis elindulok, s legnagyobb meglepetésemre a lovardánál kötök ki, s ugyan lovagolni nem szándékozok, de azért bemegyek, puszta nézelődés céljából. Szinte azonnal ki is szúrok egy gyönyörű fekete állatot, akihez azután oda is lépek és óvatosan simogatni kezdem, nyugalmam viszont egészen addig a pillanatig tart, míg meg nem hallom az ismeretlen hangot magam mögött. Úgy megijedek, hogy kis híján fel is sikkantok, de végül egy egyszerű megugrással letudom a helyzetet.*
- Mért kell így mögém lopakodni?*igyekszek szúrós pillantást küldeni a srácra, aki nem mellesleg remekül néz ki, de még mindig kicsit gyorsabban veszem a levegőt a kelleténél, így nem igazán sikeres a dolog.* - Dima? Szép név. A tiéd?*pislogok először a fiúra, majd egy utolsó simítás után hátrébb is lépek a lótól, s teljes testemmel a másik felé fordulok.*
- Héderváry Fruzsina, de szólíts csak Fruzsinak. Igazából csak véletlenül kötöttem ki itt, nem lovagolni jöttem.*küldök felé egy apró mosolyt. Minek tagadjam, hogy még véletlenül se szándékozok felülni ezekre a monstrumokra, legalábbis egyedül biztosan nem. Azt pedig, hogy bárki engem vigyázzon, nyilván nem várhatom el, így inkább maradok a földön, az a legbiztonságosabb.*
- Gyakran jársz ide?*kíváncsiskodok kicsit. Úgy tűnik a srác tökéletesen ismeri ezt a helyet, így nyilvánvaló, hogy elég gyakran lehet itt. Időközben aztán Rocky is észreveszi a jövevényt, s szépen meg is környékezi őt, majd azelőtt, hogy feleszmélnék, már fel is kapaszkodik rá és mászik fel a nyakára, ahol a hajába szagolgatva a próbál ismerkedni.*
- Ne haragudj, nem igazán ismeri az illemet. Na gyere ide!*az utolsó szavakat már az állatkához intézem, s szépen le is operálom a fiú nyakából, majd leteszem a földre és szúrós pillantással adom a tudtára, hogy meg ne merje próbálni ezt még egyszer.*

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2012-05-01, 4:27 pm

*Úgy tűnik érkezésem szép nagy riadalmat kelthetett, pedig nem szándékoztam lopakodni, ahogy azt hallom a másik szájából, de arcomon nem látszik más, csupán csak az illedelmes arckifejezés, ami mögött egy apró ravasz mosoly is megbújik.*
-Nem lopakodtam csupán csak nem szeretek nagy zajt kelteni. Ha megijesztettelek vele ez esetben elnézésedet kérem.*mondom még mindig ugyan azzal az arckifejezéssel. Hogy sajnálom e azt nem mondanám, de a tisztelet megköveteli az ilyesféle szóhasználatot, na meg nem veszek én se mindent beszólásnak, inkább elmondom a ló nevét, a kérdésre viszont csak enyhén oldalra döntöm a fejemet.*
-Mondjuk úgy hogy nem a tulajdonom, de mióta itt vagyok én ülöm meg, és csak őt,*jobban nem tudom elmondani, hiszen tényleg nem a hazámból származik viszont mint kiderült orosz származású, s ez már mindjárt az első pillanattól megtetszett nekem, így természetes hogy csak ezzel a lóval foglalkoztam, és foglalkozok. A bemutatkozás sem maradhat el, de amikor meghallom a nevet, tekintetem egy pillanatra megcsillanni látszik.*
-Á, csak nem egy Magyarhoz van szerencsém?*kérdezem még mindig ugyan abban az állásban hátra tett kézzel, bár arcomon érdeklődő kifejezés ül. Hogy ismerem e a magyarokat? Név szerint csak hallottam róluk, Magyar ismerőseim nincsenek, de ha rákérdezne, hogy ismerem e a Magyarokat adhatnék olyan frappáns választ hogy " HÁt persze. Nehéz lenne nem ismerni egy olyan népet amit az országom csaknem negyven évig tartott megszállás alatt" Ámde azt hiszem ez a megszólalás nem tenne jó a későbbi kapcsolatunknak*
-Amikor tehetem le le szoktam nézni, a lovaglás kikapcsolja az elmét, és nyugtatja a testet. Továbbá fegyelemre nevel.*felelem diplomatikusan, kissé talán mereven is, hiszen nehéz leráznom magamról a múltamat, ahol az ilyesféle fegyelemnyílvánítás mindennapos volt még a szüleim felé is. Na de az apró szőrös rágcsálló felkelti ám a figyelmemet, kissé talán meglepett arcot is vágok, miközben érzem hogy valami mászik fel rám, de nem várom meg a lányt, hanem egy magabiztos mozdulattal hátra nyúlok s erősen de nem durván megfogva fel is emelem az állatot magam elé, hogy jobban szemügyre vehessem.*
-Azt hiszem ez a potyautas ezekszerint a tied lehet... Famulus vagy rendes állat?*teszek fel egy kézenfekvő kérdést, hiszen nehéz megkülönböztetni őket, na meg a lány nem mondta hogy hányadikos. A görényt természetesen ezután óvatosan lerakva el is engedem.*
-Ha már itt vagy, és találkoztunk, talán tehetnénk egy próbát a lovaglással, még ha nem is azért jöttél..*adok egy tippet, hiszen én viszont olyan szándékból érkeztem, és a célom az hogy kicsit ki is vigyem Dimat ügetni, na de kérdéses mit mond erre a lány.*

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2012-05-01, 4:46 pm

- Semmi probléma. De tudod, nem tűnsz túlságosan vidám fickónak.*jegyzem meg mindegy mellékesen, apró, némileg félén mosolyt küldve felé. Úgy veszem észre, kicsit mintha merev lenne, de ez minden bizonnyal a neveltetésének köszönhető.*
- Tehát amolyan kedvenc hátas. Meg tudom érteni.*pillantok a paripa felé, ami kissé mintha hegyezné a fülét, talán tudja is, hogy róla van szó, de az is megeshet, hogy egyszerűen csak örül, hogy társasága akadt végre. A kérdés hallatán viszont meglepődök, de ez csupán egy pillanatig tart, s arcomra már költözik is egy vidám mosoly, imádom, ha valaki ismeri a hazámat.*
- Eltaláltad. Kissé meglepett, hogy egyből kiszúrtad, ezek szerint jártas vagy a magyarokban. Valamelyik közeli országból származol?*kérdezek is rá az otthonára. Ugyan a nevéből oroszra vagy valami hasonlóra tippelnék, de biztosabb, ha megkérdezem, mintha itt barkóbáznék, főleg, hogy elég kínos lenne a helyzet, ha mondjuk tévednék.*
- Szóval egy ideje már a suliban tanulsz gondolom. Hanyadikos vagy?*nem akarok faggatózni, de ha már itt ez a remek lehetőség, akkor megkérdezem. Egyébként, ha sejtésem nem csal, akkor eddig csak a saját évfolyamomból találkoztam emberekkel, s ugyan szívesen ismernék meg egy felsőbe járó egyént is, azért kicsit félek is tőlük. Még annál is jobban, mint amennyire egy normális embertől szoktam. Beszélgetésünket viszont egy rövid időre félbeszakítja a görényem, ki ismerkedés céljából felrohan a srác vállára, akinek láthatóan nem tetszik annyira ez a módszer. Kissé megrezdülök, mikor mozdulatomat megelőzve érte nyúl, de mikor látom, hogy nem akarja bántani hátrébb húzódok.*
- Igen az enyém és csak egy rendes háziállat, még csak elsős vagyok.*teszem hozzá, bár abból, hogy nincs famulusom erre magától is rájöhet. A mondata hallatán pislogok egy kicsit, majd nyelek egy aprót.*
- Jól hangzik, de nem igazán tudok lovagolni. Mondjuk nem ez lenne az első eset, hogy ülök egy ilyenen, de egyedül még nem próbáltam.*azt nem teszem hozzá, hogy félek is tőle egy kicsit, de arcomból minden bizonnyal könnyedén kiolvashatja mindezt. Végül kis gondolkozás után mégiscsak rábólintok a dologra.*
- Tudod mit, mégis kipróbálnám, egyszer élünk, végül is. Nem tudod, hogy melyik itt a legszelídebb?*nézek körbe, hátha kiszúrok egy aprócska pónit, mert hát az lenne a legbiztosabb, bár jelenleg egy roppant jámbor példánnyal is megelégednék.*

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2012-05-01, 5:09 pm

*A megjegyzést egyszerűen csak elengedem a fülem mellett, nem mintha nem hallottam volna, de nem kell mindenre feleljek. A vidámság és hogy merev vagyok meglehet egymás mellett is maximum kívülről tompít a látványon hogy nem egy ugrándozó cserfes sráccal hozta össze a sors, hanem valamivel komolyabb egyénnel. A lóra csak bólintok valóban lehetne így nevezni, bár a helyes válasz a kedvenc, és egyetlen lenne de nem javítom ki elvégre nagyjából eltalálta a dolgot, a névnél viszont kéne némi magyarázatot adnom, amit egy kisebb mosollyal meg is teszek.*
-Van érzékem a nevekhez, így tudom őket párosítani a szülőhazájukkal, pontosabban azokkal az országokkal ahonnét származhat, de nem ismerem annyira a magyarokat maxiumum pár apró dolgot tudok róluk.*többet nem mondok, nem fogok valótlant állítani, hiszen számomra tényleg jelentéktelen nemzet, bár a legtöbb mással is így vagyok, de ezt nem mutatom ki, hiszen valószínűleg sértődöttséget váltana ki. A kérdésre azonban csak megrázom a fejem.*
-Nyet.. Bár ahogy nézzük, egy fél világgal sem származok távolabb, de azért nem is vagyunk szomszédok. Orosz vagyok.*mondom el kissé elnyújtva a mondandómat, így talán már képben lehet a lány is a dolgokkal.*
-Jelenleg másodikos, de ha van rá lehetőség megpróbálok minél előbb osztályt lépni ha tudok..*mondom egy kisebb biccentéssel hiszen ez nem titok. Közben megigazítva magamon a ruhát, már tovább folytatjuk is a beszélgetést, egészen addig míg meg nem jön a görény és meg is leszek környékezve. Természetesen nem durvulok vele, de azért magabiztosan tartom magam elé, kérdezve róla egyet s mást, s meg is tudom nemsokára hogy hányadikos.*
-Óh értem, ez esetben még egy dologgal többet tudtam meg. Nehéz megállapítani itt hogy az állat valódi e vagy famulus.*főleg ha valakinek ilyesféléje van, hiszen gondolom egy valódi tigrist például csak nem engednek behozni. Közben támad is egy ötletem, hogy talán el lehetne menni kicsit, mert bár lehet a lánynak jó itt egy helyben, én kicsit azért kimozdulnék méghozzá a lóval magam alatt, a válaszra azonban csak kicsit kiszélesedik a mosolyom.*
-Pedig nem egy nagy ördöngősség, csak be kell tartani a szabályokat. Ha nem teszünk olyat amivel veszélyérzetet kelltenénk a lóban az se fog ledobni minket, vagy hagyni hogy bajunk essen.*legalábbis én így tudom, nekem nem volt apelláta, ha féltem valamitől ha nem rögtön a mélyvízbe dobtak, na de úgy tűnik a lány végül mégis csak belemegy.*
-Szerintem a nagy átlag nem egy vad csataló, hiszen sokan járnak le lovagolni, gondolom ezért a legtöbb ló emberbarát, legye mondjuk az..*mutatok egy szürke izmos nagyobb termetű ló felé, csak amolyan megérzésből, hiszen elég csendesen áll ott a karám végébe, nem lehet egy idegbajos állat.*
-Nyergelni tudsz vagy segítsek?*teszem fel a kérdést, miközben a fekete paripa karámját kinyitva finoman ki is vezetem a lovat, és elkezdem felszerszámozni. Nem sietek vele, elvégre ráérek előttem van még a nap nagy része.*

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2012-05-01, 5:34 pm

*A szavaira már csak bólogatok, amúgy se vagyok az a túlságosan beszédes típus, most pedig még csak nem is tudok nagyon mit reagálni rájuk. Bólogatni bólogatok persze, így jelezve, hogy megjegyeztem, hogy tulajdonképpen csak ráhibázott a nevemre, valamit arra is, hogy orosz származású, így egyik tippem a sok közül igaznak bizonyul, ami miatt azért meg vagyok elégedve magammal. Nagy szerencséjére Rocky is megússza a kis akcióját, bár tőlem számíthat majd egy szép kis fejmosásra, ha majd visszatértünk a hálóba. Ugyan erősen kétlem, hogy érdekelném, vagy, hogy hallgatna rám, de azért egy próbát mindenképp megér.*
- Nem titok. Igen ezt olvastam valahol, bár, ha egy nagyobb állatról van szó, akkor azért elég feltűnő.*mosolyodok el egy kicsit. Hiszen nem hinném, hogy egy oroszlán vagy leopárdot lehetne tartani sima háziállatként, ahhoz azért elég veszélyesek ezek a lények, famulusként pedig kezelhetőbbek, legalábbis véleményem szerint.*
- Valóban? Én eddig csak segítséggel lovagoltam, akkor is elég kis termetű állaton.*kissé megrántom a vállam, na de némi gondolkozás után mégiscsak belemegyek a dologba, egyrészt mert megjön a kedvem hozzá, másrészt pedig azért, mert nem akarom, hogy kapásból gyávának tituláljon. A szavainál követem a pillantását, s nyelek egy kicsit a hatalmas állat láttán, na de azért megindulok felé és óvatosan megpróbálom felhívni magamra a figyelmet, ami néhány perc után sikerül is. Kénytelen vagyok egyetérteni a fiú választásával, mivel ez a ló túl lustának tűnik ahhoz, hogy bármi miatt felizgassa magát.*
- Azt tudok, de szólok, ha nem megy valami.*barátságos mosoly a fiúra, majd már megyek is összeszedni a szükséges holmikat. Az ötödik fordulóra aztán össze is gyűjtök mindent és szép lassan nekiállok felszerelni a hátast. Mikor végzek hátrébb lépek és egy elégedett biccentést követően megfogom a kantárt és szépen kivezetem az udvarra, ahol aztán megpróbálok felülni rá, de rá kell jönnöm, hogy a magasságkülönbség miatt ez nem is olyan egyszerű.*
- Ebben viszont szükségem lenne egy kis segítségre.*zavartan keresem meg a srácot a tekintetemmel, s ha segít, akkor szépen fel is mászok a lóra, majd kényelmesen elhelyezkedve a nyeregben, várom, hogy új ismerősöm is így tegyen. Ha viszont nem segít, akkor megoldom egyedül a dolgot.*
- Most merre?*nézek szét onnan fentről, teljesen a másikra bízva a dolgot. Én nem tudom, hogy itt merre található olyan hely, ahol kényelmesen próbálkozhatok a lovaglással, így kérdőn pillantok rá.*

//fagyunk//

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2012-05-14, 4:49 pm

*Maga a helyzet vonzza magával a beszélgetés témáját is, és én nem fogom kikerülni, magamhoz híven pimaszkodom egészen addig, míg meg nem szólal a lány, melyre most mélyen a szemeibe nézek.*
- Az emberek legtöbbször pont azt akarjak, ami a legtöbbet arthat nekik. Tevedsz. *kötöm az ebet a karóhoz, ugyanis több aggályom is van ezzel kapcsolatban, de ezt nem most fogom neki megjegyezni, sőt, visszafogni is ideje lenne magam, mikor belemelegedünk a csókba, ám mint hallom nincs baj, így én is elmosolyodva várom meg immár az ágyon, hogy felöltözzön. Ideje viszont indulni, így csipkelődés gyanánt már fel is teszek egy kérdést, és a lány válasza előcsalja a nevetésem.*
- Oh, hölgyem, ön bizonyara a nöies üleshez ert, es a legnagyobb sebesseg amit valaha elert egy lovon, az a seta volt, igy engedje meg, hogy ketelkedem kepessegeiben. *hajolok meg hirtelen pimaszul előtte, direkt cukkolva egy kicsit, hiszen nyilván elhiszem, hogy tud lovagolni, de én is... Amint kiderül, Gingert nem úgy tervezi ahogy én, és végülis, ha ő így szeretne menni, akkor nincs ellenvetésem.*
- Nalam van, persze. *bólintok neki, hiszen mindig magamnál hordom, így elő is kotrom zsebemből, felhúzva az ujjamra, ám még meghallom Ginger válaszát, aminek őszintén nem örülök, de hát magamból kiindulva tudom ám, hogy nem a jófiúk jönnek be neki.*
- Az, hogy egy paraszt. *vonok vállat kissé felmordulva, ugyanis engem megsértett a srác nagyon is, és nem tetszik, hogy Ginger ilyen alakokkal áll le. Ahelyett azonban, hogy ezt tovább erőltetném, inkább a lovardára koncentrálok, így együtt érkezhetünk meg elé, hogy aztán a lányt kézen fogva sétáljak a lovak felé.*
- Merre induljunk majd a lovakkal? *pillantok a lány felé, ugyanis szerintem elnézhetnénk valamerre, mondjuk a tóhoz, vagy a vízeséshez, és esetleg mivel meleg van, meg is mártózhatunk egy kicsit, addig pedig kikötjük a lovakat.*
- Hany lovatok van egyebkent? *érdeklődöm tovább, hiszen nemsokára elkerülhetetlen az is, hogy bemutasson a szüleinek, és nem ártana tudnom néhány dolgot, de jobb kicsiben kezdeni...*

//Fagy.//

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2012-05-25, 9:28 pm

//olvad//

*Szavaival egy picit sem sikerül meggyőznie, inkább kétkedő pillantásommal találkozhat. Nem értem én ezt a srácot, mások már kaptak volna a lehetőségen, de neki mintha nem kellenék igazán.*
- Nem hiszem, hogy tévednék. *ha már ő köti azt a szerencsétlen ebet, akkor én is azt teszem, csak egy másik karóhoz vezetem oda és ennyi. Nem, nem fogok neki igazat adni, eszem ágában sincs. De még mielőtt sikeresen összekapnánk, szóba is hozom a lovaglást, de a kis beszólására most már csak oldalát bököm meg mutatóujjammal.*
- Ne becsülj le engem. Simán lehagylak lovaglásban. *jelentem is ki határozottan, de mivel gyalogolni és csónakázni nincs kedvem, ezért felhozom a teleport gyűrűk használatát és amikor hallom, hogy Tarkh is belemegy, már ujjamra is húzom és a célra gondolok, így érkezünk meg közel a lovardához, így már csak a maradék méterek vannak hátra. Hogy az út ne teljen csendben, tovább beszélgetünk, de az Alexis-téma lehet, hogy nem a legmegfelelőbb.*
- Szerintem nem az. Csak nem féltékeny vagy? *na nem magam miatt értem a féltékenységet, hanem Alexi erejére gondolok, mivel érezhetően erős az a fiú, oly sok mindenben segített azon a kalandon és ha ő nincs ott, lehet, hogy nem is éljük túl azt a napot. *
- Szerintem a tópart körül mehetnénk, úgyis szép az idő, az pedig jó hely és a lovak is tudnak majd inni. *gondolkodok is el hangosan, majd végül be is térek az épületbe, így nézek körbe és egy fekete paripához érve kezdem el felnyergelni, már teljesen rutinosan, idő közben pedig néha lágyan végig is simítok a ló oldalán.*
- Egy tucat, de lehet, hogy lesznek kicsik. Ennyi viszont elég nekünk, majd meglátod őket egyszer te is. *pillantok Tarkh felé, majd miután végzek a lóval, ki is vezetem az épület elé, majd már fel is ülök a nyeregbe, egy gyors mozdulattal és egy kis kört írok le vele, csak bemelegítésképpen, úgy várom a fiút is.*
- És nektek volt lovatok? Vagy hogy tanultál meg lovagolni? *érdeklődöm én is felőle, mivel erről a témáról még soha nem beszéltünk és azt hiszem, hogy egy kapcsolathoz ez is hozzátartozik, mindent tudni szeretnék róla.*

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2012-05-25, 9:43 pm

*Nincs kedvem veszekedni, de úgy gondolom, hogy nem látja elég tisztán az okokat és miérteket, ám nem fogok minden egyes találkozásunkkor ezen veszekedni vele, így válaszára csak egy kissé felsóhajtok, amolyan beletörődöm módon, és egy nyugodt mozdulattal végigsimítok arcán.*
- Ahogy gondolod. *bólintok egyet ráhagyva, ám koránt sem igazat adva neki a témával kapcsolatban. Ehelyett inkább a szurkálódást veszem elő, ami sikeresen hat is, és mint hallom, nem kéne lenéznem - amit egyébként nem is teszek meg -, tehát válaszom egy vigyor lesz.*
- Azt majd meglatjuk. *kacsintok rá, hogy aztán ha mindent megtárgyaltunk, egy gyors tanácskozást követően már a gyűrűink segítségével el is utazunk az általunk kínált helyre, ahol egy másik téma kerül szóba általam. Kissé a lány felé fordítom a fejem, mikor felel, és hunyorogva mérem végig.*
- Kene? *kérdezek vissza egy pillanat csönd után, valami furcsa éllel a hangomban. Nem gondolom úgy, hogy bárkitől is féltenem kéne Gingert, ő hűséges hozzám, én pedig hozzá, így féltékenységi problémáim ilyen téren nincsenek, de furcsának tartom, hogy ilyet kérdez tőlem. Nem vagyok. Hamarosan azonban meg is érkezünk a lovardához, ahol csak úgy mint a lány, én is nyergelni kezdek, ám én egy hófehér paripát, s kissé lassabban dolgozom mint Ginger, hiszen idő közben oda-oda nézek akár több másodpercre is, hogy lássam, tényleg ért hozzá.*
- Mikorra tervezed a latogatast? Szerintem eleg komoly a kapcsolatunk hozza, hogy bemutass. Ha mar itt tartunk... a nagybatyaddal mi a helyzet? *érdeklődöm picit az engem is érintő tervek felől, hiszen nem ártana tudni, mivel akkor úgy készülök, és tovább faggatózom. A lovarda vonzza a lovas beszélgetést, így most a lány felől érkezik egy kérdés, melyre egy picit felhorkanok.*
- Nekünk is voltak lovaink. Majdnem minden nap lovagoltam körbe a birtokon. Eleg nagy terület, el van keritve jo nehany hektar, ahol elfernek... a lehetösegek... Majd meglatod öket egyszer te is. *mosolyodom most el a lányra nézve. Kissé lemaradva tehát, de végül én is felrugaszkodom, s nyeregbe pattanva bököm meg a ló oldalát lábammal, hogy kisétáltassam a lány mellé, felzárkózva a jobb oldalára. Nem okoz gondot megülni, és bár az öltözetem nem pont erre való, én így is nyugodtan, de mégis valami finom eleganciával kezelem egészen biztosan az állatot.*
- Mit gondolsz, a szüleid mit fognak hozzam szolni? *kérdezek most én, lélekben még mindig annál a témánál járva, és bevallom, kissé összeszűkült a gyomrom, ami talán egy egészséges kis félelemnek is betudható, és ez kívülről úgy nyilvánul meg, hogy a lovam sörényét bámulom, még kérdés közben is, mely szokatlanul halk.*

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2012-05-25, 9:54 pm

*Miután sikeresen megérkezünk a gyűrűk segítségével Seol szigetére, egy olyan téma jön szóba, amit nem is értek, hogy miért kerül most elő, de ha már így alakult, nem fogok hazudni sem. Egy kérdés is megfogalmazódik azért bennem, amit ki is mondok, de ahogy végignéz rajtam a fiú, majd hallom a kérdését, egy pillanatra elhallgatok.*
- Nem magam miatt gondoltam. Tudod, hogy hűséges vagyok hozzád, szóval ilyesmitől nem kell tartanod. *ez szinte sértő rám nézve, mivel én akartam jobban vele lenni és úgy érzem, hogy ez még mindig így van. Én soha, semmit se tennék, amiért elhagyhatna, nem csalnám meg. Az más kérdés, hogy Alexi jól néz ki és igen, tetszene nekem, hogyha nem lenne párom, de mivel van, ezért nem nézek úgy rá. Kész röhej ez az egész. Megcsóválom cseppet a fejemet is, úgy folytatom még azért ezt a témát.* - Nem tudom, hogy te más lányokhoz hogy állsz, de én amióta együtt vagyok, senkinek se engedek és senkire se nézek úgy. *ezt jobb, hogyha most már elfogadja, mivel így van, de ha kételkedik bennem, akkor adhatok okot a féltékenységre, képes vagyok rá. Azért szerencsére odaérünk a lovardához, így el is terelődik Alexi felől a gondolatom, miközben a lovat szerelem fel és a kérdést hallva hirtelen dermedek meg, majd fordulok Tarkh felé.*
- Nem te mondtad azt, hogy nem akarsz eljönni hozzánk? Szóval a családomnak nem terveztelek bemutatni, éppen ezért, a nagybátyámhoz viszont szerintem júniusban fogunk elmenni. *hirtelen meglep ez a családi érdeklődés, muglik, teljesen mások, mint Tarkh és picit se gazdagok. Igazából félek is bemutatni őt nekik, hogy azok után nehogy negatív dolgokat gondoljon rólam, szóval nem fogom elsietni ezt az egészet, végülis, ráérünk. Ha velem akar maradni, akkor velem is fog, tehát nem hajt minket a tatár. *
- Nem tudtam, hogy nálatok is voltak... Oroszország nálam a hóval egyenlő, ahol nem lovagolnék. *vonok vállat, mert valahogy ez a rossz felfogás maradt meg bennem. Na de a lovak készen állnak, mi pedig már meg is indulunk a hátukon a tó felé, de ahogy hallom, visszakanyarodunk az előző témához.*
- Hogy mit fognak szólni? Tesztelni fognak, hogy megérdemelsz-e. *nevetek is fel, majd nézek bele a kék szemekbe, már ha felém fordul a sörény felől.* - Tudod, a sok bátyám miatt félteni fognak, főleg, hogy te varázsló vagy, méghozzá tiszta vérű... Szerintem majd idő kell, amíg megbíznak benned, de anyám szerintem kedvelni fog. Ha látja, hogy szeretsz, akkor nem lesz baj. *nyújtom felé a kezem, hogyha megfogja, picit megszoríthassam az övét, de ez után eleresztem és megbököm picit a lovam oldalát, így ösztönzöm a gyorsulásra.*
- Na gyere, aki utoljára ér a tóhoz, az hozza ágyba a reggelit. *nevetek fel és ezzel el is intézem, hogy az éjszakát is együtt tölthessük majd. Nekem mindegy, hogy hol, a lényeg, hogy vele legyek.*

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2012-05-25, 10:15 pm

*Valószínűleg sikeresen félreértjük egymást Alexihez érve, amit nem is csodálok, lévén, hogy régebben bizony nem igazán néztem jó szemmel senkit sem, aki hímnemű volt, és három méterre megközelítette Gingert. Válaszára azonban csöppet megrázom a fejem, miután sikerül eltüntetnem a meglepettséget arcomról.*
- Nem ugy ertettem. Ugy ertettem, hogy van barmilye is, ami miatt feltekenynek kene ra lennem? Egyebkent is bizom benned, neked sincs okod feltekenykedni. Az meg mas kerdes, hogy nalad ugy sincs jobb csaj, nalam meg jobb pasi. *vigyorodom el, és nevetek fel kissé, így érkezve meg a lovardához is, ahol a paripa kiválasztása után már azzal foglalatoskodunk, természetesen beszélgetés kerete között. Azonban véleményünk ismét nem egyezik, így én is meglepődöm ismételten kissé, mikor visszakérdez, de után egy szelíd mosoly ül ki arcomra, mielőtt felelnék.*
- Sosem mondtam ilyet. Azt mondtam Parizsban, hogy majd meglatjuk. Egyebkent meg azt, hogy felek, nem jönnek velük ki jol. *javítom ki kissé, mert nem szeretem, ha elferdítik akarva vagy akaratlanul a szavaimat. Egyértelműen hezitálás közepette voltam, de sosem jelentettem ki határozottan, hogy nem szeretnék menni.* - Amugy pedig erted barmit. Csak gondoltam idöszerü. Együtt vagyunk mar egy ideje, es ezt nem tervezem megvaltoztatni. *lépek is hozzá közelebb, egy kissé végigsimítva a kezén, de persze természetesen nem erőltetem rá, majd amikor jónak látja, akkor elvisz. Kissé bánt, hogy nekem nincs kinek bemutatnom őt, bár ez talán nem a legjobb ötlet: mintha kutyáknak mutatnék be egy macskát, ha ostoba hasonlattal akarnék élni.*
- De talan jobb lenne, ha elöbb a nagybatyjadhoz mennenk. Hiszen nagyon erdeklödött felöled. *egyezek is bele tehát szavakkal a véleményébe, és egy kissé más téma kerül elő, ám szavaira vidám kacagás tör ki belőlem, úgy csóválom meg a fejemet. Nem zavar a sztereotípia a hazámról egészen addig, míg nem negatív.*
- Egyaltalan nincs nagy ho mindenütt, van ahol nem is esik. Meg tevek is vannak. Szoval akkor lovak is. Mert szerinted egesz Oroszorszag területen nem elnek a lovak? Na nem baj, majd jo sokat leszel ott, es megvaltozik a velemenyed. Alig varom, hogy megmutassak mindent. *mosolyodom el, hiszen hazám említése egyértelmű pozitív gondolatokat és érzelmeket hoz elő belőlem. A nyergelés is kész hamarosan, és immár a lovon ülve beszélgethetünk tovább, a tó felé tartva, ahogy megegyeztünk. Érdeklődve hallgatom szavait kérdésemre, és kissé el is gondolkodom, de tekintetünk is találkozhat, és a kézfogás is megtörténik, ami kissé felvidít.*
- Hat remelem megfelelek. Es ha nem? *ez csak úgy mellékes, mert tudom, hogy Ginger nagyon szereti a családját, így félek az eshetőségtől, hogyha a család ellenezné, akkor talán ő is átgondolná a kapcsolatot, és én jönnék ki rosszul. Gondolataim most arcomon is tükröződnek egyébként riadtság formájában. Épp időben kerül elő tehát a verseny ötlete, és egy vigyorral az arcomon bólintok rá, s egy kis előnyt is engedek. Fogalmam sincs, hogy le tudnám-e győzni, rég nem lovagoltam, ráadásul ismeretlen a terep, az állat, és a ruha sem a legkényelmesebb... nos és egyáltalán. Miért lenne jó üzlet nekem, hogy én kapom ágyba a reggelit? Én szeretnék kedveskedni. Így úgy ötven méter után én is megsarkalom a lovat, hogy gyorsabb tempót diktáljak, fokozatosan vágtára gyorsulva, hogy oda simulhassak a lóhoz, mint a zsokék, de figyelek rá, hogy ha néha-néha be is érem a lányt, vagy esetleg lehagyom pár méterre, mindig vissza tudja szerezni a vezetést, és így a vége felé lemaradva jóval, de utána érjek be. Ha ez megtörténik, akkor csak egy vigyorral az arcomon vezetem oda a lovat egészen közel hozzá, szemben vele.*
- Mit kersz? Magam keszitem neked. Ha meg nem sikerül, azert parhuzamosan rendelek egyet a manoktol is. *kacagok fel belenézve szép szemeibe, és tudom ám, hogy velem szeretné tölteni az estét, csak úgy mint én ővele. Fejemmel is intek, hogy egy kört menjünk a tó körül, és a lovat is irányba terelem újra a lány mellé csapódva, most már normál tempóban.*
- Elvinnelek vacsorazni egyszer. Mit szolsz? *pillantok rá, ám helyet és időpontot nem mondok, ahogy egyéb információkat sem: szándékosan. Ugyanis különlegesre szeretném, ahogy az tőlem várható, mivel neki a legjobb jár.*

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2012-07-29, 9:09 pm

*Egész nap Seol szigeten járok kutyástól-macskástól. Este felé már kezdem nagyon unni magamat és látom, hogy az állataim is unatkoznak. Müzli a válamon heverészik néha-néha a táskámra téved. Tequila meg a lábamra dőlve vonszolja magát.*
-Ne vegyelek fel?* forgató ma szemeimet. Ezt nem kellett volna mondanom mert hirtelen a karjaimba ügrik mitől egy kicsit megrogyok. Felnyalábolom rendesen és megyünk is tovább egypár métert.*
-Tequila ha könnyebb lennél vinnélek, de már elég jó súlyod van.* Mondom és le teszem a földre. Megigazítom a fekete vörös pálmafás rövidnadrágomat, meg a fekete pólómat. Lassan véget tér az ösvény és egy nagy épület terem a szemem előtt. Közelebb menet hallok halk nyerítéseket is ami arra utal hogy lovak is vannak itt.*
-Talán egy lovarda lehet srácok?*kérdezem őket és közben közelebb megyek az épülethez. Közben forog az agykerekeim és rájövők, hogy szívesen lovagolok egy kicsit és addig az állatim itt maradhatnak is. El is indulok fel keresni az istállót. Mikor meg találom be is sétálok rajta és szemlélem a lovakat.*

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2012-07-29, 9:26 pm

*Úgy hallottam van valahol a szigeten egy lovarda, és mivel szeretem a lovakat, mint kb az összes állatot, így délután elhatározom, hogy megkeresem. Barna lovaglónadrágot veszek fel, fekete csizmát, és fehér pólót, és bár kicsit melegem van, de elviselem. Hajamat lófarokba gumizom, de így is leér a hátam közepéig, sőt tovább. Sminket most nem viselek, ha sportolok, márpedig a lovaglást sportnak tartom, akkor nem szoktam sminket viselni. Pálcám nálam van, az övemre csatolt barna pálcatartóban, így indulok útnak. Sajnos nem találok oda egyből, eltévedek, így pár órát bolyongok az erdőben, már lassan úgy vagyok vele, hogy itt kell éjszakáznom, mikor a kissé sötétedő környéken egy vörös üstököt szúrok ki, aki épp bemegy valamiféle épületbe. Nem tudom, mi az az épület, egyáltalán a haj gazdája barát, avagy ellenség, de jó lenne megtudni, milyen messze vagyok a Mysterio-tól, és hol a lovarda. Utóbbi kérdésemre nem lesz szükség, mert ahogy pár méteres körzetébe érek az épületnek, megcsapja orromat a jellegzetes istállószag, mire arcomra mosoly kúszik. Bemegyek, és már látom is a barátságos patásokat, és a hozzám legközelebb levő, barna lónak a fejét meg is simogatom.*
- Hahó, van itt valaki? *szólalok meg, kissé talán bátortalan hangon, és kezem a pálcám felé siklik, ki tudja, ki jött be az előbb, mindenesetre most nem látom a vörös haj gazdáját sehol, de úgy igazából senkit se, de aztán lehet én vagyok a vak.*

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2012-07-29, 9:50 pm

*Egész nap a szigeten koszálok és nem tudok mit csinálni már, de nincs kedvem vissza menni a kastélyba sem. Épp az ösvényen sétálok mikor Tequila elkezdni produkálni magát amit nem igen nézem jó szemmel, mivel igen csak jól táplált kutyakölyök erős izomzattal és csontozattal. Miután ledobom a földre nem sokára meg láttok egy nagy épületet mely csak bár percig titok előttem, hogy mi is az. Egy lovarda ami azt jelenti van ló is hiába nincs rajtam hosszú nadrág akkor is lovagolni szeretnék egy kicsit. Ezzel az ötlettel keresem meg az istállót szerencsére gyorsan meg találom. Nézegetem is a lovakat egy darabig de aztán egy dacos szépség mellett állok meg. Besétálok a lóhoz és meg simogatom a fejét. Nyerít egyet a fekete ló de azért közelebb is jön hozzám.*
-Jól van kis paci nincs kedved kilovagolni velem?*kérdezem és közben érzem hogy a macskám elkezd dorombolni a vállamon. Ekkor hangot hallok.*
-Én vagyok csak!*mondom és tudom hogy ez a válasz sem valami nyerő. Ekkor ki oldalazok a bokszból és szemügyre veszem az idegent ki kb velem egy korú lehet.*
-Szia! Ashi Angel vagyok! Bocsánat nem tudtam hogy ide be lehet jönni...*elgondolkozok egy kicsit majd közelebb megyek a lányhoz.*
-Te is Mysterioba jársz igaz? Mi szél fújt erre?*kérdezem, bár hülyeség mert látom, hogy miért jött ide. Tequila közelebb megy a lányhoz és a lábához dörgölőzik.*
-Öhm bocsánat, csak már egy kicsit fáradt a kutyám.*mondom neki és a kutyámhoz akarok menni de a cicám elkezd nyújtózkodni a vállamról leugrik.*

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2012-07-29, 10:19 pm

*Lovaglás a célom, mikor elhagyom az Orchidea hálót, majd pedig a Mysterio épületét is, de mivel még nem vagyok túl járatos a környéken, ezért a szigeten jól eltévedek, sötétedik is kissé, és már kezdenék kétségbeesni kissé, de ekkor kiszúrok egy alakot, aki egy épületbe slisszol be, így jobb ötlet híján utána megyek. Kicsit megnyugszom, az illat, ami az istállóban terjed, nyugtató hatással van rám, és rögtön a közelben levő barna ló felé lépek, megsimogatom, de nem felejtem el, hogy láttam valakit bejönni, így megszólalok, és kérdésemre válaszol is egy lányhang, mi ártalmatlannak tűnik, és erről meg is bizonyosodom, mikor a hang gazdája kilép egy ló mellől. Aki a lovakat szereti, rossz ember nem lehet, nincs igazam?*
- Szia, én Yvonne Ricci vagyok. *mutatkozok én is be, majd közelebb lép a lány, én viszont maradok a helyemen, kissé bizalmatlan vagyok az idegenekkel, bár Ashi barátságosnak tűnik.*
- Igen, Mysterios vagyok. Lovagolni készültem, de ez volt jó pár órája, azonban eltévedtem a szigeten. Nem régóta vagyok itt, és csak hírből hallottam még csak a lovardáról. *mondom, és remélem nem tart bénának, amiért eltévedtem. Mikor a kutyája a lábamhoz dörgölőzik, leguggolok, és megsimogatom az állatot, szeretem a kutyákat is.*
- Semmi baj, nagyon édes kutyus... mi a neve? *kérdezem, és felszabadultabbnak érzem magam, nem tehetek róla, az állatok ezt váltják ki belőlem. Kiszúrom a cicát is, ő is aranyos, és meg is simogatom, ha a közelembe jön. *
- Hányadikos vagy? Régi diák vagy már? *nézek fel rá, és fel is állok a kutyus mellől. Ashi már tudja rólam azt, hogy új vagyok, és szeretek ugyanolyan információkat megtudni a másikról, mint amiket ő rólam tud.*

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2012-07-29, 10:55 pm

*A sétálás végén egy lovardában kötök ki és egy fekete szépséget simogatok kivel szívesen kimennék lovagolni, akár sötétben is. Közben egy leányhang is megszólal, én meg ki lépek a bokszból és már be is mutatkozok az idegenek mivel nem tűnik veszettnek. Ki is derül hogy nem az. Közben közelebb lépek Yvonne-hoz, de nem nagyon. Megkérdezem, hogy ő is az iskolába jár-e és a válasz igen.*
-Na akkor jól eltaláltam.*kuncogok egy kicsit mikor meg hallom hogy eltévedt, de rögtön meg is magyarázom neki.*- Nem téged nevetlek ki de én is eltévedtem már a szigeten, de talán neked most szerencséd van mert nincs ma óra. Én egypár hónapja akkor tévedtem el itt mikor első órám lett volna...*mondom és kicsit grimaszolok is hozzá. Közben Tequila is közelebb megy a lányhoz és már keleti is magát. Elkezdek bocsánatot kérni, de úgy néz ki nem kell mert a lány szeretni a kutyákat.*
-Tequila a neve... nem az ital miatt... szerinted érdekes most kilovagolni mert én nem félek hogy el tévedek de nincs kedvem egyedül menni.*mondom és ezzel valószínűleg társaságot kapok. A macskám is odasétál a lányhoz és felugrik a kezébe feltéve ha el kapja Yvonne.*
-Elsős vagyok és inflatusos amúgy meg áprilisban érkeztem ide. Szóval nem vagyok valami régi diák. De azért ismerem egy kicsit a helyet és már nem is tévedek el. Amúgy a macska neve Müzli.*mondom majd visszalépek a pacihoz. Közben figyelem a lányt is de rég voltam lovak közelében és így muszáj simogatnom.*
-Ahogy észre vettem szereted az állatokat te is. Melyik a kedven állatod?*bár hülye kérdés mert nem mindenkinek van kedven állatja, de mégis felteszem. Végig mérem a lovat és a mellette lévő nyerget.*
-Egyébként miért jöttél ide mármint az iskolába?*teszem fel azt a kérdést amit már valószínűleg un de érdekel mi cél vezette.*

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2012-07-29, 11:22 pm

*Bár eltévedek, néhány óra elteltével azért csak megtalálom a lovardát, és még társaságom is akad. Pozitívan állok hozzá a találkozásnak, mert eddig mindenki jófej volt, nem olyanok, mint a régi sulimban, így Ashi felé is már közvetlenebb vagyok, mint az első napokban Chrissel, aki az első ember volt, akit itt megismertem, de persze nem változtam annyit, hogy csak azért mert szimpatikus, rögtön puszipajtásoknak tekintem magunkat. Elmesélem neki, hogy eltévedtem, mire felnevet, és erre én összeráncolom a szemöldököm kissé, és elkomolyodom, mert régen is kinevettek, és most ez ezt váltja ki belőlem, de kifújom a levegőt, és kicsit felengedek, mikor hozzáteszi, nem rajtam nevet, inkább a helyzeten.*
- Nem szeretek eltévedni, kezdem kiismerni magam a környéken, talán nem lesz gond... *mondom bizakodóan, majd leguggolok megsimogatni a hozzám pártoló kutyust, kinek neve Tequila. Nem tudom, mint italnak milyen íze van, nem iszom alkoholt, bőven elég nekem az, hogy a testvéremet ápolom egy-egy átmulatott éjszaka után, ez betett annyira, hogy megutáljam magát az alkoholt, így sose iszom, na nem mintha eljárnék bármi olyan helyre, ahol inni kéne. No de most nem ez a téma, Ashi feltesz egy kérdést, én pedig lassan felállok, lábam kissé elzsibbadt a guggolásban, így lerázom picit, közben pedig felelek a kérdésére.*
- Őő benne vagyok, menjünk. *bólintok az ötletre, miszerint bár sötét van, mégis lovagoljunk ki. Nem lovagoltam még sötétben, de megbízom a csodás patás állatokban, így bár ismeretlen számomra a barna ló, amit választok a célra, mégis hatalmas barna szemeiből barátságosság árad, ami megnyugtat. Szemem sarkából hirtelen egy közeledő szőrgolyót pillantok meg, és el is kapom szerencsésen a cicát, ki dorombolni kezd, mikor simogatni kezdem.*
- Tequila és Müzli... jó párosítás. *nevetek fel kicsit, és néhányszor még végigsimítok a cicus fején, majd leteszem Tequila mellé, és mivel lovaglás a cél, ezért kivezetem a folyosóra a lovat, és módszeresen nekiállok felnyergelni.*
- Én exortusos vagyok, és három hete vagyok itt még csak. A tesómmal jöttem ide, Elton a neve, nem tudom, találkoztál-e már vele. *osztom meg ezt a kis információt. Elton, vagy ahogy a hajón hívják Dixon nagy csajozó hírében áll, biztos akadt már itt néhány hódítása, de nem beszélgettünk túl sokat, mióta itt vagyunk, csak a szokásos dolgok, mikor összefutunk a klubhelyiségben.*
- Hm, kedvenc állat? Nem tudom, nem igazán van, szeretek mindenféle állatot. Na jó, talán a kígyókat annyira nem. Viszont nemrég vettem egy tengerimalacot itt Mystral-ban, őt is nagyon megszerettem már. *mondom, és kicsit meglepődök magamon, mennyire közlékeny is vagyok ma este, nem igazán tudtam eddig, hogy ez a tulajdonság megvan bennem.*
- Neked van kedvenc állatod? Azt nem kérdezem, szereted-e őket, mert van egy cicád, egy kutyusod, most lovagolni készülsz, szóval evidens a válasz. *mosolyodom el, és lassan elkészülök a ló felnyergelésével, és a bukósisakokhoz lépek, hogy egy fejemre illőt találjak, majd ha megvan, visszasétálok, és meglesem, hogy áll újdonsült ismerősöm, ki ismét kérdez is.*
- Fekete mágiát szerettem volna tanulni, és ezt az iskolát választottam, szóval semmi extra oka nincs. Na és veled mi a helyzet? Nem bántad meg, hogy idejöttél? *érdeklődöm őszintén felőle, szóval remélem nem tűnik úgy, hogy csak azért teszem fel a kérdéseket, mert ezek után ő is kérdezett, hanem tényleg érdekel, én lennék a legboldogabb, ha jó ismerősöket, netán barátokat tudnék szerezni, de ezt lekopogom a biztonság kedvéért, nem akarok elkiabálni semmit.*
- Ha végeztél a ló előkészítésével, akkor részemről indulhatunk. Te menj előre, te tudod a járatot. *közlöm, majd ha eljön az idő, felpattanok a lóra, felveszem a bukósisakot, majd ha Ashi is elindult, utána irányítom a lovamat.*
- Müzli és Tequila is jön velünk? Vagy ők itt maradnak? *nézek le a földre, ahol a cica és a kutyus pislog ránk.*

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2012-07-30, 12:18 am

*A társaságnak megörülök hisz mostanában kevesebb emberrel futtok össze, mint szoktam és szívesen beszélgetek bárkivel. A lány gyámoltalanak tűnik, akár csak én mivel én sem mondhatom el magamról hogy elégé maga biztos vagyok, de azért szeretem néha megjátszani az agyam. Elkezdünk beszélgetni és mikor hallom hogy el tévedt eszembe jut, hogy én mennyi ideig nem tudtam mi hol van és elfog a nevetés emiatt mit nem kellet volna. Gyorsan ki is javítom magam hogy nem miatta nevettek hanem az miatt ami velem történ még egypár hónappal ezelőtt.*
-Ki szeret? Azt tudom ajánlani mit Gabriel nekem mondott anno , hogy rajzoljak térképet. Vagyis sokan mondták rajta kívül, de ő kinevetett, mert nem tudok szépen rajzolni csak kopírozásban vagyok jó... De nem aggódj hamar feltalálod magadat.*mosolygok hisz nem rosszból mondom. Folytatjuk a beszélgetés és a kutyám kerül szoba kit épp dögönyöz Ynonne. Elmondom hogy Tequila a neve és hogy nem az alkoholról neveztem el. Közben egy tequilázás is eszembe jut ami jó volt szerintem. Felvetek egy kérdés mire pozitív választ kapok.*
-Na, okés ez jó buli lesz!*jelentem ki és már egy kicsit hátrálok is vissza de nem megyek be még a bokszba, közben a cicám felugrik a lányka kezébe aki ügyesen el is kapja.*
-Na ez szép volt amúgy meg tényleg elég érdekes így vele gondolva hogy Tequila és Müzli akár reggeli is lehetne... na jó most már tényleg alkoholistának nézhetsz, pedig csak néha iszok alkoholt.*nevetek jóformán csak egyszer ittam mióta itt vagyok. Figyelem a barna pacit ahogy ki jön a helyről és állja hogy nyergelik fel. Közben kérdést sem felejtek el feltenni. A válaszra egy kicsit köhögnöm kell mert már ismerem a testvérét.*
-Igen... találkoztam már a tesóddal... egy sötét lépcsőházhoz hasonlítót engem.* roppantom meg az ökleimet, de inkább vissza is megyek a lovamhoz. Nem ítélek el senkit, de nem is kell egyből szeretnem sem. Közben inkább elterelem a témát és kivezetem lovamat az bokszból majd én is felnyergelem szépen sorban haladok, mert nem akarok semmiről sem megfelejtkezni. *
-Tengerimalacot is rég láttam, az is édes és hogy hívják amúgy meg nyugtatlak én sem szívlelem a kígyókat.*mondom és meg is húzom az utolsó szíjat majd a kobakért megyek,, Sikeresen találok is egyet ami jó a fejemre. A kérdést természetesen vissza kapom.*
-Hát igen egy kicsit szeretem az állatokat. Nekem négy kedvenc állatom van farkas, kutya, macska és ló, de a medvéket is szeretem meg úgy az összeset csak ne rovar legyen.*mondom és megsimogatom a macskám fejét. Majd fel is teszek egy kérdést mire választ is kapok. Érthető és tiszta válasz. Ami egy mosolyt csal az arcomra.*
-Értem. Én egy kicsit összetettebb dolog miatt vagyok itt mert a nővéremet fogom megkeresni ha itt végeztem. Meg hát születésem óta fekete mágia vesz körül és imádom.*vonom meg a vállamat majd fel is ülök a lóra. Jelezve hogy tőlem indulhatunk is. A kérdés nem lep meg de azért habozok is egy kicsit.*
-Hát szerintem itt alszanak egy kicsit mert én Tequilát nem tudnám vissza cipelni és lebegtetni nem akarom. Na srácok jók legyetek.*mondok és ki is megyek az istállóból mögöttem a lánnyal.*
-Na és mióta lovagolsz?* tetsszem fel a kérdést és már az erdő felé veszem az irányt. Még csak sétába megyek mert nem akarom ki fárasztani a lovamat és nem tudom miylen jól lovagol Ynonne. *
-Sportolsz valamit?*teszem fel következő kérdést. Kicsit előredőlök amit nem szabad de muszáj megsimogatni ezt az állatot. *
-Egy kis ügetésben benne vagy?*teszem fel a kérdést és ha igen akkor elkezdek ügetni.*
//jégkorszak köszönt be//

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2012-07-31, 9:29 pm

//olvad//

*Annak, hogy eltévedtem, egy pozitív oldala akad, méghozzá az, hogy a lovardában összefutok egy évfolyamtársammal, kivel szóba is elegyedek. *
- Térkép? Talán annyira béna nem vagyok. Egyébként jó a tájékozódóképességem, de a mai napon ez valamiért cserben hagyott, de hát ez van. *Beleegyezek, hogy menjünk ketten Ashival lovagolni, és bár kicsit aggaszt, hogy sötét van, úgy döntök, most megbízom a lányban, hogy nem csak kívülről kedves, de nagyobb bizalmat fektetek a lóba, akit majd kiválasztok az útra. Időközben megismerkedem a vörös hajú leányzó kutyusával, és cicájával, kik roppant aranyosak, de egyébként is állatbarát vagyok, szóval azonnal belopja magát a szívembe Tequila és Müzli, és a névválasztásáról picit viccelődök is.*
- Oh ugyan, nem szoktam hamar ítélkezni, az nem az én stílusom. *legyintek egyet mosolyogva, mikor Ashi szabadkozni kezd. Tényleg nem ez az én stílusom, inkább régen mindenki másé volt ez, mikor rólam volt szó, de felejtsük el a múltat, inkább nekiállok nyergelni a barna patást, miközben szóba hozom a testvéremet, és Ashi reakcióján picit meglepődök, és felhúzott szemöldökkel pislogok rá párat.*
- Uh, bocsánatot kérek a nevében is! Néha elég bunkó tud lenni, sajnálom, ha megbántott. *pirulok el kicsit, és gondolatban jól leszidom Eltont. Ő, aki annyira szereti a lányok társaságát, nem hogy udvariasabb lenne, inkább még beszólogat nekik, hihetetlen. Kicsit bosszankodok, amit a ló is megérez, mert dobbant a patájával, mire simogatva csitítgatni kezdem, és meg is nyugszik szerencsére az állat. Nem akarok erre tovább gondolni, majd beszélek a bátyámmal, és inkább beszélgetek Ashival az állatokról.*
- Irina a neve, majd egyszer kihozom a klubhelyiségből, és akkor majd megmutatom... már ha érdekel. *teszem hozzá az utolsó három szót, hisz nem szeretném senkire se ráerőltetni magam, vagy épp kiskedvencemet. Megtárgyaljuk, kinek mi a kedvenc állata, majd az iskolába jövetel okáról kezdünk társalogni. Az én okom egyszerű, de Ashi a nővérét akarja megkeresni majd.*
- Á értem. *vagyis nem, nem teljesen, de nem fogok kérdezősködni, ez magánügy, és én nem szoktam ilyenekbe belemenni, meg hát nem is ismer, én se ismerem, szóval inkább lóra pattanunk, és útnak indulunk, a két kisállatot pedig itt hagyjuk. *
- Már elég kiskorom óta tudok lovagolni, havonta egyszer, de van, hogy többször is ellátogattam a lovardába, szeretem ezeket a hatalmas állatokat. És te, mióta lovagolsz? *dobom vissza a labdát, miközben megsimogatom az alattam levő állat nyakát.*
- Öt éves korom óta járok atlétikára, meg ugye jártam lovagolni, ennyi. Mi a helyzet veled, sportember vagy? *érdeklődöm meg tőle ezt az információt is, és kezdem úgy érezni, hogy én mindig csak válaszolgatok, meg visszakérdezek, a végén még Ashi egyhangúnak fogja érezni ezt a beszélgetést.*
- Ügetés? Persze. *egyezem bele, és gyorsabb tempóra sarkallom a lovam, miközben beérünk már a fák közé, mik között ügyesen manőverezik a lovam.*
- Történt már veled itt a suli környékén valami extrém? Úgy hallottam, nem kerüli el a kalandos eseteket a Mysterio. *érdeklődöm rövid idő után, mikor újra sétára lassítom a lovat.*