Lovarda a sziget szívében

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2011-09-02, 6:12 pm

*Délutáni programnak a lovaglás mellett döntök, hiszen kedvelem ezeket az állatokat, és maga a mozgás is jól jön kicsit, nem szabad elhagynom magam, mert még felkúsznak rám a kilók, bármennyire figyelek. Na de ebbe még belegondolni is rossz, inkább csak köszönök a srácnak, ki szintén a lovardában nyergeli paripáját, mi nem igazán nyeri el a tetszésemet, mert foltos, és én a fekete lovakat szeretem, de hát nem is nekem kell majd arra ráülnöm. A segítségét kérem, bár meg tudnám oldani, de vagyok annyira elkényeztetett, hogy a másikkal végeztessem el a feladatot.*
- Köszönöm. *mondom, majd rámosolygok a fiúra, kinek részéről igen csak tetszik az a stílus, amiben hozzám szól. Bókot is kapok én is és a telivér is, mire ismét egy mosoly jelenik meg az arcomon.*
- Magam is így gondolom, de örülök, hogy más is így gondolja, köszönöm. *válaszolok ennek a fiúnak, kit láthatóan megtanították, hogy kell beszélni a nőkkel, ráadásul én nem is vagyok
átlagos lány, már csak a szüleim miatt sem.*
- Egyébként Naomi Teigneux vagyok. *mutatkozok be, és kezemet a másik felé nyújtom.*
- És magának mi a neve? *veszem fel ő is a magázó beszédet, hiszen a helyzet most ezt megköveteli.*
- Jól sejtem, hogy ön is előkelő családból származik, csakúgy, mint jómagam? *érdeklődöm, majd mikor végez a másik lovam felszerelésével, egy hálás mosolyt villantok felé.*
- Esetleg van kedve velem tartani a lovaglás idejére? Akkor akár tovább folytathatnánk a csevegést is. *ajánlom fel, és zöld tekintetemmel pillantok a srácra, ki sejtésem szerint nem utasítja vissza ezt az ajánlatot.

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2011-09-02, 6:44 pm

*Miután a fiú felnyergelte saját lovát a helységbe belépő lánynak is segít elkészíteni kiválasztott jószágát. Ambrusnak jó szeme van az állatokhoz, ezért is dicséri meg a gyönyörű jószágot, amit a lány választott, de hogy ne csak a lóhoz legyen udvarias kedves szavakat fűz a diáklányhoz is. Stílusából látszik, hogy nemes származású, mert egyből átveszi a stílusát pont úgy, mint Krishana. Tényleg azzal a leánnyal is rég találkozott. Ezen felül látszik rajta, hogy élvezi a helyzetet, hogy ilyen szépen szólnak hozzá. Természetesen ez nem negatív jelző csak jele annak, hogy tisztában van önmagával.*
- Fekete Ambrus szolgálatára hölgyem. *Fogadom el a felém nyújtott kezet, de nem rázom meg, hanem az etikett szabályainak megfelelően kezet csókolok neki, már ha hagyja. A lány is gyorsan vált tegezésből magázásba, de a fiú nem olyan, hogy ez megkövetelje ezért fel is ajánlja neki, hogy tegezze.*
- Kisasszony ön engem tegezzen nyugodtan. *Nem fog megsértődni a fiú, ha a lány tegezi, de ő nem fog át térni arra a stílusra marad a tisztelet teljes megszólításnál.*
- Igen jól sejti, arisztokrata család sarja vagyok, de akkor én ezt nem kérdezem meg öntől. Ha szabad ilyet mondanom, akkor ezt én is sejtettem kisugárzásából és modorából. *Paskolja meg a ló nyakát, majd haloványan viszonozza a mosolyt.*
- A lova készen van, most már nyugodtan igénybe veheti. *Lép oda saját lovához, aminek meg is simogatja barna foltos orrát.*
- Szívesen veszem mindig a kellemes társaságot, és ha már felajánlotta, akkor önnel tartok, de ha terhére vagyok, kérem, jelezze és már is távozom. *Persze, hogy ezt muszáj, közölnie különben nem lenne teljesen előkelő és udvarias. Ő már kigondolta hova megy, de nem akarja eltéríteni ötletével Naomit ezért is engedi előre.*
- Csak ön után. *Vezeti ki a lovat a boxból, aminek fel is ül a hátára, hogy kezdetét vegye a lovaglás.*

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2011-09-02, 7:15 pm

*A lovardában egy udvarias sráccal futok össze, ki mikor megkérem, még lovamat is segít felnyergelni, ráadásul közben igen tiszteletteljesen beszél, mi azért valljuk be jól esik, hiszen én meg is érdemlem ezt. Mindketten bemutatkozunk, és a nevén elgondolkodom, hogy vajon honnan jöhetett.*
- Megkérdezhetem, hogy honnan származik? Nem hallottam még a nevét soha ezelőtt. *kérdezem meg, mivel semmi értelmesre nem jutottam. A kézcsókot engedem, nem ez az első alkalom, hogy így köszöntenek, de azért meglep, hogy tényleg vannak hasonló emberek még itt a suliban. Ki tudja, lehet vannak többen is, és akkor még akár majdnem jónak is mondható még ez a hely.*
- Rendben, köszönöm. *mondom mikor megengedi, hogy tegezzem. Nekem biztos kicsit kényelmetlen lenne, hogy engem tegeznek, én viszont magázom a másikat, de hát ez Ambrus dolga, én ugyan nem akadok fent ezen, élek a lehetőséggel.*
- Esetleg van valaki a családodban, ki kicsit híresebb, és esetleg hallhattam már róla? *érdeklődöm, de arra most nem kérdezek rá, hogy ő hallott-e a szüleimről, úgyis mondaná, ha ismerősen csengene neki a Teigneux név.*
- Köszönöm szépen a segítséget. *mosolygok rá kedvesen, és bal lábamat bele is akasztom a kengyelbe, majd a jobbost átlendítem a ló túloldalára, így ülve fel a nyeregbe, miben kicsit helyezkedek, hogy kényelmes legyen nekem is, és a jószág számára is. Mikor felajánlom, hogy tarthatnánk együtt lovaglás közben, Ambrus él a lehetőséggel.*
- Rendben, ha unnám a társaságod, ígérem szólni fogok. *bólintok mosolyogva, majd megvárom, míg a másik is felpattan a paripájára. A fekete telivérrel kilépkedek a lovardából, és rátérek az egyik ösvényre.*
- Van valami terved, ahová menni készültél? Mert nekem mindegy, még nem sok mindent láttam ezen a helyen. *fordulok hátra, miközben könnyű séta tempót diktálok lovamnak, ki most a Black Damon nevet kapja tőlem.*

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2011-09-02, 7:42 pm

*Illendően bemutatkoznak egymásnak és a lány neve ismerősen cseng a fülében, de elsőre nem tudja beazonosítani, de ennek ellenére nem hagyja, homályba veszni inkább elhessegeti a gondolatot az agya egyik szegletébe, amely megemészti e kérdést. Közben szorgalmasan felkészíti a lovat a lovaglásra és válaszol a Naomi kérdésére.*
- Magyarországról származom. Elég kicsit ország ezért nem is valószínű, hogy sokat hallhatott róla. A név eredete a görögökhöz csatolható az Ambrosziosz név rövidítéséből származik, ami a hallhatatlant jelenti, de nem ezért kaptam ez a nevet, hanem azért, mert ez egyben egy Szent ember neve is és mivel egyház tagja vagyok így kötelező volt ilyen névvel keresztelni. Amúgy ritka név, mindig is az volt. *Hát igen a fiú alaposan utána nézett neve jelentésének, hiszen minden ember legyen méltó nevéhez. Lehetne becézni is, mint Ambos, Ambró, de ezek nem tetszettek neki, ezért soha nem is hívatta így magát, de a nevekről eszébe jutott valami.*
- Az ön neve, viszont nagyon ismerős nekem. Csak nem a híres démonológusok sarja? *Nagyon érdekli Ambrust a démonológia ezért nem is csoda, hogy ilyen jól informált ezen a téren. Ambrus annyira nem szereti, ha őt is magázzák, ezért inkább megengedi a lánynak, hogy őt tegezze a kérdésre viszont egyértelműen megrázza a fejét.*
- Nem hiszem, hogy bárkit is ismerne a családból nem előkelő tagjai a társadalomnak. *Szülei csak az országában voltak fontos emberek és nagynénje se olyan nagy varázsló, hogy a lány hallhasson róla. A köszönőmre egy biccentés lesz a válasz, majd ő is a lovára pattan és elfogadja a meghívást.*
- Igen, van. Úti célomnak az Árnyhágót néztem ki. Nem jártam még arra, de már a neve is tetszik. *Jelenik meg haloványka mosoly a szája szegletében ugyan is a fiúcska szereti az árnymágiát.*
- Ha önnek is megfelel, akkor mehetnénk oda. *Üget Rickkel a páros mellé. Versenyben esélye se lenne Ricknek az erőtől duzzadó telivér ellen és csak remélheti az apró termetű ló, hogy nem kerül sor hajszára. A hosszútávot bírná, de a röviden hamar elfáradna szegény.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2011-09-08, 5:05 pm

//olvad//

- Magyarország? *ismétlem meg, közben pedig gondolkodok.*
- Mintha hallottam volna már róla... Nem az én világom, ha jól tudom gazdasági válságban van, és tök szegények... Nem foglalkozom ilyenekkel. *jelentem ki, majd hallgatom nevének eredetét. Tartalmasabb választ kapok, mint mire számítottam, és igazából nem is érdekel ennyire, de nem vágok közbe most.
Mikor az én nevem kerül előtérbe, büszkén húzom ki magam, hiszen végre találtam egy olyan diákot, ki hallott már családomról.*
- De bizony. Esetleg jártas vagy abban a témában, vagy csak szimplán hallottál már felőlük? *kérdezem, miközben az immár felszerelt lovamra ülök fel. Mivel senki olyan nincs Ambrus családjában, aki említésre méltó lenne, ezért nem is foglalkozok azzal a témával többet. *
- Nem lehet mindenki előkelő. *mondom kicsit felsőbbrendűen, de hát ha egyszer igazam van?*
- Nem tudom, merre van az Árny hágó, szóval menj csak előre. *mondom, és igazából ellentmondást nem tűrő a hangnemem egy csöppet. Tudok tájékozódni, de ha a fiú tudja, merre is van az a hegység, akkor csak hajrá, induljon elsőnek. Lassan mindketten elhagyjuk a lovardát, és a szabad levegőn lovagolunk. Magabiztosan ülök az ideiglenesen Black Damon névre keresztelt telivéren, hiszen egy Teigneux hogy is máshogy ülhetne?*
- Régóta tartózkodsz az iskolában? *teszem fel a kérdést, bár annyira hű de nagyon nem izgat ez a dolog, de ha már együtt indultunk el, akkor csak ne kukán baktassunk már.*

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2011-09-08, 5:42 pm

*A két arisztokrata diák között szóba jön a hovatartozás. A fiú büszkén vállalja fel azt az apró országot, amiben oly sokáig nevelkedett. Igaz, hogy a lány nem hallott róla, de ez várható volt.*
- Igen a válság most érinti országomat, de szegénynek nem mondanám. *Attól, hogy nem minden utcában lakik egy milliomos, még nem lesz szegény egy ország.*
- Viszont szókincsben a leggazdagabb. Magyar nyelven lehet a legtöbb szót alkotni nyugaton. * Keletet azért hagyja ki a sorból, mert az egy másik kultúra más beszéddel és írással. Ezután szóba jön, mind a két diák neve. Először a fiú, amiről halhatunk is egy szép monológot majd a lányé kinek szülei igen csak híresek a varázslóvilágban.*
- Jártasnak nem nevezném magam, inkább csak érdekel az az irányzat. Annál meg többet tudok híres családjának tetteiről, hogy csak halljak róluk. *Ez olyan köztes állapot a fiúnál. Nem a család után olvasott vagy érdeklődött, hanem inkább a cselekedeteik felől.*
- Ön kívánja folytatni a családi vállalkozást, ha élhetek ezzel a szóval, vagy inkább ezt a feladatot bátyjára hagyja és más szakirány után érdekelődik? *Közben már mind a ketten lovon vannak és haladnak előre, míg megbeszélik merre is menjenek. Végül a két varázsló tanonc az Árnyhágóban egyezik meg.*
- Igen is hölgyem, azonnal. *Mosolyodik el a fiú a parancsra, mert ez végül is, majd lovának a kantárát rövidre veszi és megfordul, hiszen az útjuk ebben az esetben arra visz. Megvárja, míg a Naomi is így cselekszik, majd válaszol a neki feltett kérdésre.*
- Nem régóta csak sokat. Most érkeztem Júliusban az óta vagyok az iskola tagja, de ön is mostanában érkezhetett, mert egy ilyen szép nőt biztos észrevettem volna. *Úgy tűnik a fiú nem rest dicsérni és növelni Naomi egóját, aki minden bizonnyal élvezi a helyzetet.*

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2011-09-08, 6:19 pm

- Tök mindegy. *rántom meg a vállamat, nem fogok valami Magyarországhoz hasonló jelentéktelen kis országról vitázni. A fiú mondandóját a neve eredetéről végighallgatom, de igazából az agyam nem igazán ott jár, viszont mikor érzékelem, hogy befejezte, és az én szüleimre terelődik a szó, büszkén emelem fel fejem.*
- Értem. Mindenesetre örülök, hogy nem ismeretlen előtted a Teigneux név, mi egy plusz pont. *jelentem ki, aztán mikor arra terelődik a szó, hogy folytatom-e a démonológia irányt, nem tudom, mit mondjak. A teljes igazsághoz, hogy nekem milyen a viszonyom a szüleimmel, azon belül főként apámmal, semmi köze hozzá, ezért kicsit ködösítek.*
- Még nem döntöttem el, más szakirány is érdekel, de a bátyámról bizton állíthatom, hogy őt nagyon érdekli a démonológia. *mondom, és igazából ezt a témát lezártnak tekintem. Nem mondok a magánéletemről semmi mást, legalábbis most biztos nem.*
- Téged mi vonzz ezen kívül? *kérdezem, miközben már az Árny hágó felé lépkedünk a lovak hátán.*
- Néhány napja érkeztem valóban. *bólintok, és elmosolyodok a dicséretre.*
- Te aztán tudod, hogy kell bókolni a lányoknak. Biztos ragadnak rád emiatt. *jegyzem meg, na valószínűleg nem a külsője miatt, bár lehet, hogy csak az én ízlésemnek nem felel meg, de ki tudja.*

//fagy//

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2011-09-25, 2:14 pm

*Larissa nem is gondol másra, csak egyszerűen furcsa neki, mondhatjuk azt is hogy szokatlan. Mindenesetre a lány is elvonul átöltözni, ahol szépen megszárítja a haját. Hiába kötötte fel, lemerült a víz alá, így vizes lett neki. Ahhoz meg azért nincsen annyira jó idő, hogy csak úgy vizes fejjel kimenjen lovagolni. Természetesen a táskájában van egy fekete köpeny is, amit magára húz, majd úgy kilép a fiúhoz, aki már a bejáratnál várja. Megindulnak a csónakok felé, mindenesetre a lány nem sokat beszél útközben. Persze, amikor a másik visszakérdez akkor azért válaszol.*
- Elcibállak a lovardába, aztán ki tudja lehet utána meg soha többet nem is találkozunk. *Mondja a lány, miközben megvonja a vállait. Nem valami közvetlen személyiség ez a Rissa az már biztos. Más lány bizonyára oda-vissza lenne, ha egy helyes fiú segítene neki, hogy újra a lovak közelébe merjen merészkedni. Természetesen Rissa is örül, az már egészen más kérdés, hogy ezt nem mutatja ki... Beszállnak a csónakba, ahol aztán a lányka egy kicsit elbambul. Raiden szavai rántják vissza a jelenbe, mire hatalmas kék szemeit a másikra veti. Ajkai elnyílnak, de csak valami nyögésszerű hangot ad ki magából.*
- Ridegnek tűnök? *Kérdez vissza a leányzó, miközben zafírkék szemei is megvillannak. Mindenesetre szépen lassan megérkeznek, mire a hölgyemény kiszáll a csónakból és Raidenre pislant. Arcán egy keserédes mosoly szalad keresztül, aztán megszólal.*
- Csak nem vagyok hozzászokva az emberekhez. Illetve nem is az emberekhez, hanem hogy egyáltalán valakivel normálisan beszélgessek... *Mondja a lány, miközben szemei lassan elvándorolnak Raiden arcáról. Most aztán kellőképpen zavarban van, nem bírja felfogni, hogy hogy lehet ilyen hülye. Végre valakivel el tudna beszélgetni, erre még azt is elrémiszti. Közelednek a lovarda irányába és a lány orrát meg is csapja az az ismerős illat. Valahol régen már érezte, de annak már jó pár éve... Mindenesetre most majd kiderül, hogy mennyit felejtett el a lány. Vékony ujjaival megérinti a másik kezét, miközben kérdőn pislant fel rá.*
- És most...? *Teszi fel a kérdést, miközben elpislant a karámok irányába. Emlékek kezdenek el benne kavarogni, régi nagyon régi emlékek.*

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2011-09-25, 2:26 pm

*Szerencsére nem szükséges túl sokáig várakoznom, ugyanis Larissa elég hamar kijön az öltözőből, így indulhatunk most már meg egymás mellett a révész felé, ki majd lesz oly kedve és átfurikáz minket Seol szigetére, ahonnan már egyenes út vezet a lovarda felé. Na de még nem tartunk ott, még csak beszélgetünk és amikor hallom a szavait, csak vállat vonok rá, úgy tekintve én magam is most előre.*
- Meglehet, de nem csak rajtam múlik ez az egész. Hogyha te akarsz találkozni velem a jövőben is, meg fogod találni a módját. *fordítom végül felé a fejem, így jelezve felé, hogy bizony azt tőlem nem várhatja el, hogy majd én mindig keresni fogom, nem vagyok egy olyan srác, de talán erre majd idővel ő is rá fog jönni, ha pedig nem... *
- Igen, számomra ridegnek... akikkel eddig találkoztam, nem voltak ilyenek és bár én magam se vagyok valami remek társaság, furcsa, hogy valaki hasonlít rám. *ismerem be, miközben én is kiszállok a csónakból, majd nemsokára már ismét a lány szavait hallhatom, ahogy megoszt velem pár gondolatot... melyek ismét csak meglepően érintenek engem.*
- Én se, mégis megpróbálkozom vele. *nézek cseppet komolyabban rá, mivel egy jégszobor számomra nem jó társaság, a kettőnk közül akkor már én lennék az, de most mégse ez a helyzet áll fenn és valahogy nem örülök ennek. Csak megindulok a karám felé, majd amikor megérzem a vékonyka ujjakat, csak letekintek a kezemre, majd aztán a lány arcára.*
- Ha téged nem zavar, akkor mehetnénk együtt, aztán legközelebb már egyedül se fogsz tartani a lovaktól. Így biztosan tudhatod, hogy nem lesz gond, mert én ott vagyok. *na nem mintha azt várnám tőle máris, hogy bízzon meg bennem, de van annyi egom, hogy tisztában legyek saját képességeimmel. Tehát egy fekete kancát nemsokára már fel is szerszámozok és kivezetem a szaba ég alá, ahol a nyeregbe is pattanok könnyedén, majd kezemet Larissa felé nyújtom.*
- Gyere, segítek! *szerintem én most nem váltam túl szimpatikussá a számára, de nincs mit tenni, ez vagyok én és én se értek igazán se az ismerkedéshez, se pedig a barátkozáshoz. Viszont a ló igen csak nyugodt, direkt őt választottam, tehát talán Rissával se lesz gond és fel fog ülni mögém, tehát ha ez megtörténik, csak akkor indulok meg előre, a tópart irányába.*

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2011-09-25, 2:55 pm

*Hallgatja a másik szavait, mire csak lesüti a szemeit. Olyan butácska tud lenni, na de sebaj majd idővel ez változni fog. Idővel úgy is felenged majd... Azt természetesen nem várja el, hogy a fiú keresse fel, hiszen egy kapcsolat két személyből áll. Legyen az, baráti, szerelmi, vagy akármilyen. Mindenesetre a leányzó megrázza a fejét, amikor az megszólal.*
- Szerintem nincsen veled semmi baj. *Mondja és most mintha egy kis "Életet" is lehetne érezni a hangjában, látszik rajta, hogy őszintén beszél. Aztán ugye kiszállnak a csónakból és megindulnak a lovarda irányába.. Raiden szavaira csak nyel egyet, tudja, hogy igaza van a fiúnak így nem is felel rá semmit. Viszont ő tényleg nem akar rideg lenni, nem akarja játszani az úri hölgyet. Egyszer olyan jó lenne szabályok nélkül élni, csak egyszer. Mindenesetre hamar a lovaglásra terelődik a téma, mire a lány bólogat és figyeli, ahogy a másik elkezdi szerszámozni a lovat. A lány egy picit távolabb áll, majd amikor a másik már feltette rá a kantárt, ahol közelebb megy és megsimogatja az állat fejét.*
- Olyan szép. *Mondja apró mosollyal az ajkain, bár ami azt illeti kicsit tart az állattól. Örül, hogy a másik azt mondta neki, hogy menjenek együtt. Tuti nem merne egyedül felülni rá, az meg nem lenne jó, ha megint leesne. A fiú felpattan a kanca hátára, majd a kezét nyújtja Rissa felé, aki egy picit habozik. Megbizonyosodik róla, hogy a paci teljesen nyugodt és nem fogja felrúgni, szóval szépen fel is mászik a fiú mögé. Kényelmesen elhelyezkedik, majd átkarolja a másik derekát, a fiú érezheti, ahogy Larissa egy hatalmasat sóhajt.*
-Hűha... *Mondja a lány, miközben még egy mosoly is átszalad az arcán. Rég nem ült lovon az biztos, el is felejtette, hogy milyen amikor érzi, hogy az alatta lévő állat teste mozog. Amikor érzi, hogy annak minden izma megfeszül, amikor egyszerre mozognak. Mindenesetre Raiden rosszul érzi, mert Rissának igen csak szimpatikus a fiú. Noha, ugyebár ezt nem ártana éreztetni a másikkal.*
- Ugye nem esünk le? *Kérdezi egészen halkan, miközben újra körbenéz a lovardában. Arcán egy apró mosoly jelenik.*
- Merre felé megyünk? *Teszi fel a kérdést érdeklődve, miközben fejét egy picit ráhajtja a másik hátára. Olyan sok gondolat kering most az agyában, hirtelenjében annyi mindent mondana de egyszerűen nem tud, szóval inkább csendben marad.*
- Egyébként köszönöm... *Mondja halkan a másiknak, arcán pedig egy hálás mosoly jelenik meg, noha azt a fiú nem biztos, hogy látja. Elvégre előre néz, de hangjából is kicseng a hála.*

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2011-10-02, 4:50 pm

*Selena ma úgy dönt, hogy lesétál a lovardába. Bár nem szereti a lovakat, de mégis az esze azt súgja, hogy ott nyugodtan üldögélhet egy darabig. Soha életében nem szerette a lovakat, és nem tudta ez miért van. Lesétál a lovardába, leül a kerítés széle mellé és gondolkozni kezd. Újra eszébe jutnak a gondolatok Alexről. Nagyon hiányzik neki a fiú.*
-Miért kellett meghalnia? *ez a gondolat forog a fejében végig. Forgolódik és szép, szőkésbarna haját csavargatja, amit néha néha meglibbent a szél. Mai öltözéke is elég lenge, csupán csak egy kis rózsaszín, virágos top és egy barna szoknya. A nyaklánca is a nyakában van, mint mindig. Soha nem veszi le. Ha rajta van, úgy érzi, mintha Alex vele lenne. Feláll és sétálgatni kezd, majd újra és újra eszébe jut a fiú. Sétálgat fel-alá, és nézi a lovakat. Itt nyugalomban érezhette magát, nem volt ott senki aki zavarhatta volna. Egyedül lenni nagyon jó, és ezt Selena ki is használja. Odasétál a lovakhoz és beszélni kezd.*
-Milyen szép teremtések vagytok...* suttogja. Eszébe jut hogy kimegy egy kicsit lovagolni. Próbál felülni a lóra, de valahogy sohasem sikerül neki. Bosszankodik, és újra csak sikertelenül próbálkozik. Ha felrakja a lábát és fel akarja húzni magát, mindig lecsúszik. Talán nem elég erős ehhez a feladathoz. Soha nem ült lovon, talán ez lesz neki az első alkalom. Végül hagyja a próbálkozást, nem sikerül neki, de azért ott marad a lovaknál, és csak bámulja a tájat. Szép, tetszik neki. Néha nagy széllökések vannak, mintha közeledne a vihar. De ez nem volt igaz.*
-Olyan jó végre egy kicsit nyugis helyen lenni. Senki sem zavar.* az égre néz és suttogja. Ezek a szavak úgy hangzottak, mintha bánatos lenne a lány.*

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2011-10-02, 5:08 pm

*A mai nap valahogy unalmas és egyszerűen képtelen vagyok mihez kezdeni. Talán ez az oka annak, hogy most egy kis sétára adtam a fejem, teljes magányomban, mivel nem igazán van szükségem senkire se. Oké, ez van a kemény külső mögött, de valahol bent, rettenetesen mélyen mégis csak vágyom ám a társaságra, hogy legyen valaki, akivel meg tudom értetni magam. Tudom, hogy mindez csak gyermeteg álom, egy vágy, melyet már rég elrontottam, kezdve ott, hogy végeztem a szüleimmel... Igen, borzasztó ember vagyok, de már megszoktam magam és meglehet, hogy akad majd olyan ember, aki szintén elfogad így, mindenféle borzalmas tettemmel és viselkedésemmel együtt. Na de ennyire nem vagyok ám magamba borulva, így érkezem meg a lovardához, ahova fene tudja, hogy miért kerülök, mivel utálom ezeket az állatokat. Valahogy a lovaglás nem nekem való, nincs nekem ehhez türelmem. Számat is elhúzom kissé a négylábúak láttán, majd végül tekintetem egy ismeretlen lányt vesz észre. Valószínűleg már láttam valahol, a Mysterioban lehetett, de nem vagyok benne teljesen biztos, így lépek hát oda hozzá, miközben sötét szemiem arcát fürkészik. Amúgy egy fekete hosszú nadrág van rajtam, melyről mindenféle láncok csüngnek lefelé és a nadrágom alja hosszú, 20 soros bakancsomba van tűrve. Övnek egy fekete, szegecses övet húztam fel és egy szintén fekete felsőt, melyen koponyák vannak természetesen. Kezeimen szúrós alkarvédők találhatóak, nyakamban pedig egy egyszerű koponyan lóg, semmi extra, tehát csak a szokásos. Hajam felemás, mint mindig, fele tüskés, másik fele hosszú, szemeim pedig kissé sötétebb túnusúak.*
- És ha én megzavarlak? *teszem fel a nagy kérdést, miközben elé sétálok, ugyanis sikerült elcsípnem pár szót a lányka mondandójából.*
- Amúgy üdv, Daemon vagyok, az Inflatus házból. Na és te? Nem hittem volna, hogy látok itt rajtam kívül még valakit, aki csak úgy itt van és nem lovagol. *ahogy a kerítéshez érek, csak féloldalasan neki dőlök, majd úgy vizslatom tovább a másik arcát, várva, hogy bemutatkozzon végre ő is.*
- Na és miért vágysz a magányra? *teszem fel kissé ridegen a kérdésemet, de ez velem együtt jár, szinte hozzám tartozik, nincs ezen mit szépíteni, nem ellene szól, bár ezt nem tudja, még nem és lehet, hogy soha nem is fogja megtudni.*

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2011-10-02, 5:28 pm

*Selena csak áll és néz, amikor egy alak közelít felé. Nagyon furcsa, kicsit meglepődik, hiszen azt hitte egyedül van. Úgy látszik mégsem. Észreveszi hogy a másik, éppen őt bámulja, majd felteszi egy kérdést. Kissé gonoszan hangzik, mintha direkt akarna zavarni. Ez biztosan nem így van.*
-Nem baj ha megzavarsz, már kezdtem unatkozni. Selena Archibald vagyok...* mondja kicsit halkan, mintha félne. Látja hogy a rejtélyes idegenen fekete gatya van, tele lógó láncokkal. Ő soha nem venne fel ilyen dolgokat, inkább az egyszerű dolgok felé húz. Nem gondolta volna, hogy valaki éppen akkor amikor ő ott lesz a lovardában, bár ez megtörténhet. Amint lenéz, egy újabb kérdés jön, amire alig tud válaszolni. Elöntik az emlékek, amikről nehezen tud beszélni, főleg egy idegennek.*
- Csak olyan zsongás volt mostanában körülöttem, hogy kell egy kis nyugalom. Ha érted mire célzok.* Suttogja és a lovakra pillantott. Újra lenéz, majd egy kis könnycsepp gördül le az arcán. Nehéz elviselnie ezt a dolgot, hogy akiket igazán szeretett el kellett veszítenie. De megpróbálkozik vele. Látja, hogy beszélgetőpartnerének nagyon sok menő cucca van, kemény embernek tűnik, aki nem fél semmitől, ellentétben vele.*
-És amúgy hogy-hogy te is ide vetted az irányt a lovardába? Talán szereted a lovakat?* kérdezi, és miközben a válaszra vár, megtörli a szemeit.*

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2011-10-02, 5:36 pm

*Nem mondanám magamat barátkozó embernek, de nem vagyok rest most odamenni szépen a lányhoz, hogy addig is lekössem magam és talán az unalomtól is megmenekülhessek. Ahogy figyelgetem a másik reakcióját, úgy veszem észre azt az apró zavart is az arcán, mi most megmosolyogtat, nem is kicsit.*
- Hmm, ezt akkor pozitívumnak fogom fel. És örvendek Selena! *biccentek is egy aprócskát a lány felé, majd teszem fel a nagy kérdésemet és megállapításommal rohanom le. Na jó, annyira nem rohanom le, csak érdeklődöm egy kicsit, hogy elüssem az időt, mivel az éjszaka még messze van és csak akkorra van ötletem, a mostra még nincs...*
- Igen, azt hiszem, hogy értem. Bár ha így rád nézek, nem igazán gondolnám azt, hogy te magányra vágynál... *tekintek végig rajta jól láthatóan, de ez után már csak a könnycseppet látom meg a szemében és kissé eltorzul az arcom is. Hogy lehet valaki ilyen szánalmas? Egy vadidegen ember előtt sírdogál? *
- Most mégis mi a fene bajod van? Gondoltam beszélhetünk egy kicsit, de ha te egy depressziós emost játszol, akkor inkább tovább állok. *kissé undorító ez az egész így, nem tettem vele semmit, még csak hozzá se értem, nem is bántottam és az átkomat is egyenlőre megúszta, akkor meg mit kell itt sírdogálni rögtön? Csak fejet csóválok kissé, de ahogy visszakérdez, csak a lovak felé nézek, most jobb tájképnek tűnik, mint a lány.*
- Útba esett ez a hely és nem szeretem a lovakat. Csak gondoltam járok egyet, épp a lápvidék felé indultam. Ha akarsz gyere, de ha nem, maradhatsz is tovább sírni, mert én nem foglak megnyugtatni, ebbe biztos lehetsz. *vonok vállat nemtörődöm módon és már el is tolom magam a kerítéstől, hogy nemsokára már megindulhassak a lápvidék felé, de azért pár lépés után visszatekintek még Selena felé, hogy akkor lássam, hogy is döntött végül.*
- Na? Nem eszlek ám meg... *teszem még hozzá és most már csak rajta áll, hogy velem tart-e. Ha nem, akkor értelemszerűen találkozásunk most véget ér, ha pedig igen, akkor hát nemsokára tovább próbálok beszélgetni vele.*
- És te mióta jársz ide? *mivel még nem igazán láttam, így érthetőnek tartom, hogy feltegyem ezt a kérdést, miközben unottam rúgok bele bakancsommal az útban lévő kő és fadarabokba.*

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2011-10-02, 5:52 pm

*Látja, hogy a könnycsepp láttán az idegen fiú hátrálni kezd. Igaza volt, nem volt szép dolog ezt csinálni.*
-Ó sajnálom!* felkapja a fejét és szégyenkezve mondja. A válasz is hamar megérkezik, ami nem annyira döbbenti meg. Nem sokan szeretik a lovakat, és ezzel tisztában is van. Csak gondolta jó lenne rákérdezni. Nem lepődött meg azon sem, hogy a fiú a lápvidék felé veszi az irányt. Ő még soha nem járt arra, szeretné megnézni. Nagy meglepetésére jön is a kérdés, hogy nem tart-e vele. Nem gondolta volna, hogy megkérdi, de ha már megkérdezte akkor miért ne?*
-Hát jó lenne szerintem. Még soha nem jártam arra. *mondja majd arca felderül. Kicsit boldogabbnak tűnik, bár még most sem az igazi. Azért reméli, hogy a bút elfeledi és boldogabb lesz.*
-Én nem is olyan régen jöttem, még nem ismerem annyira a terepet.*próbál válaszolni a fiú összes kérdésére.*
-Na és te mióta vagy itt? Úgy értem mióta jársz ebbe az iskolába?* kérdi gyorsan, majd a fiú után rohan.*

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2012-01-23, 4:21 pm

* A mai napon, ebédem elköltése után, mivel igen jó az idő odakint, úgy döntöttem, teszek egy kört a szigeten, s megkeresem azt a lovardát, hogy egy kicsit hódoljak egyik nemesi szenvedélyemnek. Lábaimon most egy lovaglócsizma látható, az elegánsabb féléből, felette egy kényelmesebb, fekete színű nadrág, mely nem gátol a mozgásban sem, tehát szűkebb szárú: mi otthon így szoktuk űzni ezt a sportot, s ha már megvannak hozzá az eszközeim, hát nem vagyok rest használni is őket. Kabátot most nem vettem fel, ehelyett inkább jól aláöltöztem szürke pulóveremnek, több réteg van rajtam, és mivel a legfelső egy garbós pulcsi, így kicsit sem fogok fázni a lovon sem. Pálcám azért övemre tűzve tartójában, így indultam neki a szigetnek, s érkezek is most már lassacskán a keresett hely irányába. Messziről látom már az istállót, s körülötte, kint is a jó nagy placcon néhány ló üget, vagy vágtat éppen kedvére, engem pedig máris mosolyra fakaszt ez a látvány, apám ez egyszer nem tévedett, tényleg a tökéletes helyet találta meg nekem ezzel az iskolával. Megszaporázva lépteim érem el kellemes tempóban a nagyobb épületet, melynek ajtajában szinte azonnal megcsap a számomra kellemes illat. *
- Jó napot, van itt valaki? * kiáltok be, pár lépést téve előre, s biztos vagyok benne, hogy van valahol erre egy istállófiú, aki rendezi a lovak dolgait. Ahogy haladok a karámok között, s meg-megnézem magamnak a lovakat, hátam mögül hallom a srác hangját, ki máris segítségét ajánlja fel. Egy gyors bemutatkozás után közlöm is vele, valami nyugodt természetű jószágon szeretném eltölteni a délutánt, ő pedig máris egy csodaszép, fekete ménhez vezet. Elismerően kezdek bólogatni, s sétálok bátran fejéhez közel, hagy szaglásszon meg és ismerkedjen velem, s azt hiszem, nem is kell nekem más mára, így hát segédem el is kezdi felszerelni a lovat, míg én szétnézek idebent, s keresek magamnak egy megfelelő méretű lovagló sisakot is, csak a biztonság kedvéért. *

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2012-01-23, 4:36 pm

*Nem Mathis az egyetlen, aki a délután lovaglással kívánja tölteni, jómagam is hasonlóképp döntök ezen a kora délutáni órán. Öltözetem egy fekete cicanadrág, felette szűk, sötétbarna lovaglónadrág, és hozzá passzoló csizma, feljebb pedig egy szürke garbós felső, ami testhez álló, szóval kihangsúlyozza remek alakomat. Szemeim körül most is található smink, feketével van kihúzva, és szempilláim is dúsak. Természetesen hullámos hajamat most csak kifésültem, de így is szép, és a napfényben megcsillannak lila tincseim. Így lépkedek tehát az istálló felé, hova mikor belépek, egyből afelé a box felé megyek, hol az általam elnevezett Black Damon található. A fekete telivéren lovagoltam a legutóbb is, és szimpatikus ló volt nekem, szóval nem kérdés, hogy ma is rajta kívánok lovagolni. Megsimogatom a gyönyörű állat homlokát, mire az belesimul érintésembe, láthatóan felismert, de hát hogy is lehet engem elfelejteni? Körbenézek, ki van még erre, és ekkor kiszúrok egy másik lovat, és az őt előkészítő istállófiút, kihez oda is szólok.*
- Hé te ott! Ha végeztél gyere ide is! *mondom neki talán nem túl barátságosan, de hát nem vagyok én az átlagemberek megsegítője, úgy beszélek vele, ahogy akarok, az a dolga, hogy segítsen. Miközben várom, hogy jöjjön, hajamat hátradobom, és némi répa vagy kockacukor után nézek, amit majd Black Damon-nek kívánok adni.*

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2012-01-23, 4:49 pm

* Rettentően tetszik ez a hely, teljesen otthon érzem magam itt, tényleg, mintha csak a saját, otthoni lovardánkban ténykednék, és még segítségem is akad, nagyszerű. Az istállófiú máris nekilát a munkának, én magam pedig felmérve a terepet választok magamnak egy sisakot is, vagy legalábbis megpróbálgatok párat, mert ugye a megfelelő méret szükségeltetik. Ahogy így teszek és veszek a szerszámok és eszközök között, fel sem tűnik, hogy valaki hozzám hasonlóan besétál ide, legalábbis addig nem, amíg kissé lenéző hangon kiált minden bizonnyal az istállófiúnak. Kíváncsi tekintettel fordítom tekintetem a hang irányába, nem túl furcsa, hogy valaki lenézzen egy olyan embert, aki kétkezi munkával szerzi meg a pénzét, hiszen a szüleim is pontosan ilyen nemes emberek, de én mégis emberszámba veszem őket, nem úgy, ahogyan ez a lány. Csendben nézem meg magamnak így messziről, s mivel nekem már megvan a sisakom, még egy kisebb méretűt kerítek elő a kupacból, így sétálok oda hozzá, meglehetősen nyugodt és talán kissé hűvös arckifejezéssel, de egy amolyan rideg mosoly mégis kerül arcomra, amint oda érek elé, s felé nyújtom a sisakot. *
- Azt hiszem, erre is szükséged lesz. * adom át neki a védőfelszerezést, már ha elveszi, majd jobb kezem természetesen udvariasan lendül felé, ahogyan azt tanították. * - Had mutatkozzam be, Mathis Boll vagyok. * biccentek is egy aprót, s remélhetőleg én is megtudhatom az ő nevét. Ha pedig ez megtörtént, el is engedem őt, majd a felénk közeledő istállófiú irányába tekintek, ki mellett már ménem teljes harci készültségben érkezik hozzám, s veszem is át tőle a gyeplőt. *
- Áh, köszönöm. * mosolyodom el, majd kezet is fogok vele újból, megköszönve segítségét, míg végül fel nem pattanok, teljesen rutinosan annak hátára, kényelmesen elhelyezkedve a nyeregben. Zöldes tekintetem végül ismét a lila hajú lányka arcára siklik, majd aztán lova felé, kit máris, szó nélkül kezd felszerelni az istállófiú. *
- Nem tudom, merre tervezted a menetelt, de ha gondolod, csatlakozhatsz hozzám, kint megvárlak. * hagyom nyitva a dolgot Naomi számára, tehát döntsön akárhogy, én most lépésre késztetem lovam, hogy kint, a friss levegőn ügethessünk pár kört az istálló előtti területen, míg meg nem érkezik a nemes kisasszony. *

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2012-01-23, 5:13 pm

*Lovaglással kívánom tölteni a délután, ezért is lépkedek most az istálló felé, hol a fekete telivérhez sétálok, ki már nem ismeretlen számomra. Mivel épp a közelben tartózkodik az istállófiú, ezért odaszólok neki a sajátos hangnememben. Általában így szoktam beszélni, aki ennyivel rangomon aluli. Hamarosan keresésem sikeres lesz, és találok egy kevés répát, mit oda is adok a fekete telivérnek, ki jóízűen ropogtatni kezdi. Ekkor megszólítanak a hátam mögül, így megfordulok, és egy hozzám hasonló korú srácot pillantok meg, kivel kedvezett az anyatermészet, mert elég jól néz ki, és még sisakot is hozott nekem, amit nem vagyok rest elfogadni.*
- Köszönöm szépen! *mosolygok rá, és elveszem a felém nyújtott tárgyat.*
- Naomi Teigneux vagyok! *mutatkozok be én is, és felé nyújtom kezemet. Egymás nevének megtudása után megjelenik az istállófiú, kinek Mathis megköszöni a segítséget, majd ezek után amaz neki is áll az én lovam előkészítésének is.*
- Nem terveztem meg előre útvonalt, szóval szívesen társulok hozzád! *mosolyodom el, és nézem, ahogy elhagyja az istállót, hogy kint megvárjon. Mathis nem tűnik nekem holmi egyszerű embernek, nemesi vért sejtek, de ha ennek ellenkezője kiderül, és úgy áll a dolog, akkor szimplán csak hagyom ahol van. Sürgető tekintetekkel nézek az istállófiú felé, ki mintha kicsit ideges lenne emiatt, de nem érdekel túlzottan. Szerencsére hamarosan el is készül mindennel, mire én biccentek neki köszönetképpen, mert azért annyira tapló nem vagyok, majd felülök a fekete ló hátára, kit kifelé irányítok, és meg is pillantom Mathis-t.*
- Meg is jöttem. Te terveztél valamerre menni, vagy az útvonal majd improvizálva lesz? *teszem fel a kérdés, miközben zöldes szemeimmel a fiút nézem, kin látszik, hogy nem először ül lovon, a mozgásából ítélve. A válasz után valamerre elindulunk vélhetően, és én lassú ügetésre fogom a lovamat először.*
- Mysterio-s vagy te is, jól sejtem? *kérdezem, bár elég gyanús, hogy sejtésem helyes. Csak nem engednek be mindenkit a suli területére.*
- Honnan jöttél? *teszem fel a következő kérdést, és remélhetőleg vevő a beszélgetésre, bár ha nem így lenne, akkor nem ajánlotta volna fel, hogy jöjjek vele.*

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2012-01-23, 5:26 pm

* Nagyon úgy tűnik, legalábbis a hangból ítélve, amely a szerintem nagyon is rendes sráchoz szól, hogy társaságom lesz ma, s felmérve a leányzót indulok is meg felé kezemben egy lényeges dologgal, szerintem számára is. Kezdem már megszokni, hogy itt az emberek nem úgy működnek, mint otthon, tehát itt az elsődleges nagyon is az, ami kifelé látszik, de azért mégis kissé kellemetlenül érint a dolog, ideje volna hozzá szoknom ehhez a hozzáálláshoz. Mindent összevetve azért annyira nem borzalmas ez, viszont elveszi tőlem a sisakot, s a bemutatkozás is gyorsan letudódik, vevő a dologra a különös, francia szépség. Ám mivel épp megérkezik lovam, így inkább vele foglalkozom, legalábbis amíg fel nem ülök hátára, majd az újonnan megismert leányzóhoz intézek még pár szót, válaszára pedig bólogatva néhányat hagyom hát el az istálló belsejét. Hét ágra süt a nap, nagyon kellemes most az idő, így én is és alkalmi paripám is csak úgy szívjuk magunkba az éltető vitamint. Pár percig tart csak az, hogy kettesben vagyunk, s az én agyam is kikapcsol kicsit, mikor viszont visszaérkezünk az istálló elé, kénytelen vagyok lassítani az ütemen: Naomi is készen áll a tervezett kikapcsolódásra, úgy hiszem. Kérdését hallva előbb szétnézek a messzeségben, majd végül zöldes tekintetem arcát kezdi fürkészni, de meg is indítom lovam újból, nem akarok lemaradni tőle nagyon. *
- Nem tudom, nem voltam még itt, mióta itt vagyok, de ha jól sejtem, a tó vagy a vízesés nincsenek innen messze, na meg az erdő sem, szóval szerintem arrafelé. * bökök abba az irányba, mely felől én magam is érkeztem, végül lovam is arra irányítom, így hallhatom meg nekem szegezett kérdéseit is, amikre természetesen válaszom is hamar érkezik. *
- Igen, ide járok, és most jöttem nem rég, Németországból. Szóval még elsős vagyok. * nézelődöm most egy darabig magunk elé, s innen nem messze már látom is az erdőt, de amíg sima a terep és nincs akadály, ami gátolhatna a haladásban, bízom lovam ítélőképességében, így pillantok felé egy rövid időre. *
- És te, te merről érkeztél? És ugye már nem elsős vagy? Nem igen emlékszem rád az órákról. * vonom össze szemöldököm, bár ha elsős is lenne, akkor sem biztos, hogy emlékeznék, hiszen eddig egyetlen órán voltam bent, na meg a mai lesz a második. *

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2012-01-23, 5:53 pm

*A lovardában összefutok Mathis-al, aki csakúgy, mint én a lovaglást választja. Az istállófiú először az övét, majd az én lovamat szereli fel a szükséges dolgokkal, és a sisakért se kell nekem elmennem, mert a fiú hozott nekem egyet. Felajánlja, hogy tartsak vele lovaglás közben, mibe én bele is egyezek, és hamarosan csatlakozom hozzá kint, immár én is lóháton. Kérdezem, merre menjünk, miközben elindítom a lovamat.*
- Jól tudod, egyik sincs túl messze, de akkor irány arra. *mondom, és az általa mutatott ösvény felé ügetek, közben kérdezni se vagyok rest.*
- Mondhatni a szomszédságodból érkeztem, hiszen otthonom Franciaország.* felelem, majd következő kérdésére megrázom a fejem, mire lila tincseim repdesni kezdenek arcom körül.*
- Már másodikos vagyok. *válaszolom, miközben az erdő már közel van hozzánk. Végigsimítok a telivér sörényén, majd Mathis felé fordulok újra.*
- Engem már kiskoromban megtanítottak lovagolni... Te régóta lovagolsz? *fordulok Mathis felé, és akár el is fordítom fejemet, hagyom, hogy Black Damon vezessen, bízom a lóban.*
- Milyen órák voltak eddig megtartva az elsős évfolyamon? Van olyan, ami mondjuk kifejezetten érdekel, vagy ez meghagyod a jövő zenéjének? *teszek fel még egy kérdést, mert ha már ketten vagyunk, nem lenne jó, ha végig kukán menetelnének lovaink egymás mögött vagy mellett, meg talán ez is elárulhat valamit majd a jelleméről. Első benyomásként egy komolyabb, és magabiztosabbnak tűnő srácnak tűnik nekem, de aztán ki tudja, lehet, hogy rácáfol erre a megállapításomra.*

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2012-01-23, 6:10 pm

* Kint már azt tárgyaljuk, merre menjünk, ez pedig egy gyors megbeszélés tárgyaként el is dől pillanatok alatt. Az erős terület tényleg nincs messze, meg is indulunk immár lóháton arra felé, s természetesen beszédbe is elegyedünk. Furcsa, hogy velem milyen kedvesen beszél, mosolyog, és hangja is egészen csacsogós.. na hát igen, ezt nem csípem én az úgymond magamfajtákban, túlságosan sok van olyan köztük, akik megvetnek mindenki mást, aki kicsit is eltér tőlük. Kérdését vissza is dobom neki, de nem vagyok túl egyértelmű úgy látszik, azt elfelejtettem vele közölni, már ismerem a nemzetiségét. *
- Igen, ezt gondoltam, már a vezetéknevedből. * bólogatok párat, majd megtoldom még egy aprósággal, csak hogy kibújjon a szög a zsákból, hiszen azért tudok egyet s mást a környezetünkben élő népekről, csodálatos memóriámnak köszönhetően, és bizony ismerősen cseng neve. * - És mond csak, valami nemesi családból származol? Azt hiszem, mintha már olvastam volna ezt a nevet valahol. * érdeklődöm tovább, s előbbi megérzésem is bebizonyosodott, miszerint nem velem jár egy évfolyamba. De most rajta a sor, hogy beszédre bírjon, közben már elérjük az erdő szélét is, s lassacskán egyre bentebb hatolunk a helyenként sűrűn nőtt fák közé. *
- Igen, tudod a családomnak nagy múltja van, és ebbe minden finom dolog beletartozik, köztük említve a lovaglást is. * fejtem ki a dolgot részemről, ami természetesen annyit jelent, hozzá hasonlóan, mintha csak lóra születtem volna. Kérdezősködik még egy kicsit a tanórákról, mire egy kissé lazább mosolyt eresztek meg, de előre figyelve a fákra most már, persze őszintén fogok válaszolni, így csóválom meg fejem lassan. *
- Tulajdonképpen fogalmam sincs, eddig egy órán vettem csak részt, de a könyvek megvannak, és idővel el is kezdem olvasni őket. Na meg ma héttől lesz az első Halotti mágia, szóval arra vissza kéne érnem, igazán érdekel, hogy mit tartogatnak itt számunkra. * fogom rövidre a dolgot, majd egy kellemes kis játék jut eszembe, legalábbis ez kevésbé személyes, mint Ginger úszó fogócskája, így cseppnyi sunyi mosollyal állítom meg lovam, s remélem Naomi is így tesz. *
- Mit szólnál egy versenyhez a Szivárvány tóig? Szerintem már nincs messze, na meg persze csak akkor, ha szereted a kihívásokat. * ajánlom fel neki a dolgot, nincs tétje, nem fogadás, nem kell adni a másiknak cserébe semmit, ha veszít.. egyszerűen csak a szórakozáson van most a hangsúly, és szerintem ő is benne lehet. *

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2012-01-26, 5:44 pm

*Kíváncsian lépked az úton, nincs kedve a megszokott helyekhez, így úgy dönt, hogy inkább szétnéz arra, amerre eddig még nem járt. A hidegre való tekintettel meleg öltözetet visel, ami egy sötétkék nadrágból, hosszú szárú csizmából, meleg vászonkabátból és gondosan a nyaka köré tekert sálból áll. Haját két tűvel laza kontyban viseli, vállán pedig most is ott ücsörög famulusa.*
- Merre megyünk?*érdeklődik a madár, mivel már vagy fél órája céltalanul császkálnak.*
- Oda.*bök a lány a távolban lévő épület felé, amit nem sokkal később lovardaként azonosít be. Anno mondta neki valaki, hogy van ilyen hely a környéken, de még sose járt erre, így az egész újdonság neki. Érdeklődve lép közelebb és kíváncsian nézelődik. Viszont, ha már itt van akkor nem megy el anélkül, hogy ne lovagolna egy kicsit, így belép az épületbe, hogy kiválasszon egy szimpatikus patást.*
- Biztos, hogy nem veszélyes ez?*érdeklődik Ulix, mikor odalépnek egy közepes méretű foltos állathoz, aki vidáman nyerít az érkezők láttán.*
- Ugyan.*legyint Elisa, miközben megsimogatja a szőrös fejét, majd elindul, hogy keressen néhány a lovagláshoz szükséges holmit.*

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2012-01-26, 6:00 pm

*Mostanában kb alig hagytam el a sulit. Legutóbbi kis kalandom óta talán nem is voltam kint, és nagyon nem is találkoztam senkivel, pedig cseppet sem vagyok antiszociális, csak valahogy így jött ki a lépés. Ma azonban mehetnékem van, így felveszem a bőrkabátomat, fejemre húzok egy szürke sapkát és Louis-al együtt elhagyom a hálót, és úgy döntök, a lovardát látogatom meg. Ősrégen lovagoltam utoljára, szóval ha megkérdeznék, akkor valószínűleg azt mondanám, nem tudok lovagolni. Igazából elsődleges célom most se ez, szimplán csak kíváncsi vagyok, milyen az itteni lovarda, meg ilyesmi, de aztán ki tudja, mi lesz. Belépek, és egyből megcsap egy szag, ami nem feltétlenül rossz, de nem is a kedvenceim közé tartozó, ez valószínűleg tipikus istállószag, mert orrom felismerte ezt az aromát. Elisát nem veszem észre, miközben ő keresi a cuccokat, így teljesen olyan hiszemben vagyok, hogy rajtam kívül, no meg famulusomon kívül senki más nincs itt. Na persze, lovak is vannak itt, az egyik hangos nyerítéssel fel is hívja magára a figyelmemet. Körbenézek, és mivel az egyik kosárba találok répát, ezért kezembe veszem, és oda viszem a barna jószágnak, ki elfogadja és jóízűen ropogtatni kezdi.*

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2012-01-26, 6:15 pm

*Miután járkál egy darabig a szigeten rálel a lovardára, s ha már úgyis itt van nem megy el anélkül, hogy ne utazna egy kört az egyik hátason. Hamar ki is választ egy barátságosnak tűnő jószágot, s mivel csak úgy nem szándékozik ráülni, ezért elindul, hogy keressen nyerget és hasonlókat. Szerencsére hamar ki is szúrja őket az egyik sarokban, s vidáman közelebb libben.*
- Na akkor rajta!*szólal meg, s tökéletesen megfeledkezve a tényről, hogy ő tulajdonképpen boszorkány, tehát akár lebegtethetné is a dolgokat nehézkesen a karjába emeli, s lassan vonszolva magát elindul a lóhoz.*
- Vigyázz, le ne ejtsd a lábadra.*szólal meg a bagoly valahonnan a feje fölül.*
- Maradj egy kicsit csöndben. Jaj ez borzasztó nehéz.*sóhajt fel, s mivel olyan magasan tartja, hogy nem lát ki mögüle, így néhány lépés megtétele után megbotlik egy, a földön hagyott valamiben, majd nem túl kecsesen orra esik.*
- Jól vagy?*repül oda Ulix, miközben Elisa feltápászkodik, s a fenekére huppanva megvizsgálja beütött térdeit.*
- Hát persze, minden remek.*dünnyögi gúnyosan, majd óvatosan körbenéz, hogy még mindig egyedül van-e. Ekkor szúrja ki a srácot, akinek remélhetőleg nem tűnt fel a nagy hangzavar. Mindenesetre azért feltápászkodik, s mivel hátulról és olyan messziről nem ismeri fel a másikat, ezért egyszerűen csak ráköszön.*
- Szia.*emeli meg a hangját kissé, hogy biztosan meghallják, majd visszafordul az esését okozóhoz és gyanakodva mered rá.*