Kviddicspálya

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2011-05-02, 1:38 pm

*Felnevetek amikor Alinox a bélyeget kezdi el hibáztatni, azért amit érzett.*
- Csak akkor buli, ha élvezni lehet? Szerintem jobb ez a bélyeg, de amíg nem próbáltam ki addig csak gondolatban tudom elképzelni a hatását. *Megyek közelebb évfolyamtársamhoz, majd a padra helyzet, krétát a kezembe veszem, hogy ki próbálhassam az elméletem.*
- Igen tériszonyom van és neked is volt 15 perce kb. Te lehetsz az első olyan ember, aki elmondhatja magáról, hogy negyed órás betegsége volt. *Mosolyodok el bár most a nevetés elmarad.*
- Örülök, hogy ennyire érdeklődsz, de nem kell sokat tartanod. Ugyan azokat a bélyegeket fogom alkalmazni, amiket te is kipróbáltál rajtam csak egy kicsit talán érdekesebben.
*Homlokom ráncba szalad a bosszúságtól és a nem tudástól.*
- Ne használd a vezetéknevem! *Morgok rá figyelmeztetőleg. Nem ez a rendes nevem. Ezt a nevet az árvaházban aggatták rám és egyszerűen gyűlölöm.*
- Amúgy honnan tudod a teljes nevem? Biztos vagyok benne, hogy a bemutatkozásnál csak a Monát mondtam. *Ülök le vele szemben, majd az alkarjáért nyúlok, ahova fölrajzolom a fordított M betűt, majd a tőrrel, ami ki van készítve megszúrom az ujjam és egy csepp vérrel aktiválom a pecsétet.*
- Nem ér letörölni. *Mosolygok, rá fölállok, majd a pálcámért nyúlva varázslatot hajtok végre, de figyelek arra, hogy svédül szólaljak meg, hogy Alinox véletlenül se tudja meg mi vár rá.*
- Invto kvast! *Hívom magamhoz a játékhoz szükséges eszközt, majd a barna hajú lányra pillatok.*
- Amíg az eszközt várjuk addig tessék nekem majmot utánozni, majd áriázva énekelni. *Ülök le a padra és leülve átdobom egyik lábamat a másikon, majd kezemet a összefonva az ölembe helyezve várom szobatársam produkcióját.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2011-05-02, 1:51 pm

* Megtudja, hogy Mona ugyanazokat a bélyegeket akarja rajta kipróbálni, mint amiket az elmúlt időben ő a lányon. Kicsit fél Mona ötleteitől, hiszen néha őrült egy liba, persze nem rossz értelemben.
Mikor Alinox a teljes nevén szólítja a másikat, az rámorog, hogy ne használja ezt.*
- Jól van, jól van, nem kell egyből a fejemet leharapni...* mondja a lány, és kezét felteszi, mert nem tudja, miért van ennyire kiakadva szobatársa.*
- Egyébként onnan tudom, hogy a Kalandorok térképén kiírta az egész nevedet, nem csak annyit, hogy Mona. De nem tudom, mi ütött beléd, senki nem szokott kiakadni azon, ha a teljes nevén szólítják...* jegyzi meg a lány, de hamar ejtik a témát, mert Mona a karjára rajzolja a fordított M betűt, vagyis az akaratátvitel bélyegének a jelét.*
~Jaj nee nem akarom!~ gondolja a lány, de évfolyamtársa ajkát már el is hagyja a parancs, amit önkéntelenül is teljesítenie kell. Ez nem más, mint egy majom utánzása, majd egy ária eléneklése.*
- Tudd, meg, hogy gonosz vagy!* kiált neki Alinox, na nem mintha az előbb Monának nem egy tyúkot kellett volna utánozni. Na de az vicces volt, mert nem vele történt. Ugrál, mint egy csimpánz, végül abbahagyja, és énekelni kezd. Szerencsére nincs rossz hangja, ezért még jól is hangzik, amint torkát elhagyó hangok egy áriává állnak össze.*
- Abbahagyhatom már?* kérdezi a barna hajú lány énekelve, hiszen most beszélni nem tud. Nagyon reméli, hogy társa megkönyörül rajta, és inkább a másik bélyeget alkalmazza rajta.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2011-05-02, 2:08 pm

- Fergetegesen csinálod! *Nevetem ki gyakorló társamat. A kezdetleges higgadtság, ami eddig magával kísért teljesen megszűnt. Hasamat foga, könnyezve röhögök Alinoxon míg a majmot utánozza. Miután kikacagtam magam át tér az áriázásra és meglepődve tapasztalom, hogy egész kellemes a hangja… nem hallgatnám egész nap és a lemezét se venném meg, de így rögtönzésnek kiváló, de a kérdésen, amit énekelve tesz, fel ismét nevetnem kell.*
- Haláli, ahogy ezt csinálod, de mivel ilyen ügyes és engedelmes voltál abbahagyhatod a vinnyogást, de még nem szabadultál meg. *Mosolyodok el gonoszul, majd körbenézek, hogy nem e jött meg a seprű, amit rendeltem. Már látom is, ahogy igyekszik felénk a varázseszköz, amire rögtön fel is hívom Ingren figyelmét.*
- Néz, mi repül ott! *Mutatok az ujjammal is a cél felé.* - Az ott nem más, mint egy repülő seprű és szeretném, ha repülné rajta egy kört, ha már én nem tehetem meg, de hogy én is átéljem, ezt a remélem így van, csodás dolgot rád rajzolom az érzékelés bélyegét. *Amint ezt közöltem közelebb lépek hozzá és másik kezére felrajzolom a két kört ábrázoló pecsétet.*
- Na, most már repülhetsz. *Nyújtom, át neki a menet közben megérkezett seprűt.*
- Erősen tessék kapaszkodni, hogy ne ess le. *Figyelmeztetem még, majd leülök és teljesen átadom magam Alinox érzéseinek.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2011-05-02, 2:26 pm

*Kénytelen majmot utánozni, majd áriát énekelni, ami most cseppet sem tetszik neki. Szerencsére ezt hamarosan abbahagyhatja, de Mona még nem törli le róla a jelet.
Pár perce Mona valamit a begyűjtő varázsigével magához hívott, de valami olyan idegen nyelven szólalt meg, amit Alinox nem értett. Valószínűleg svéd volt, hiszen szobatársa onnan származik.
Meg is pillantja a Mona által hívott tárgyat, ami jelen esetben egy seprű, és azt is megtudja, hogy repülnie kell. Még sohasem repült, ezért reméli, nem fog leesni. Míg a seprű leér, diáktársa rárajzolja az Érzékelés bélyegének jelét.*
~Ahaa, akkor erre ment ki a játék. Ha már neki tériszonya van, és nem tud repülni, akkor legalább az érzés had legyen az övé... Ravasz Mona... nagyon ravasz...* világosodik meg a lány.*
- Ha leesek, neked kell elvinned a gyógyítóhoz, azt remélem tudod... És minden felelősség a tied.* figyelmezteti a lányt, de szája szélében mosoly bujkál, szívében pedig remény, hogy nem landol majd a földön.
Végül felszáll a seprűre, és felszáll, de nem távolodik el nagyon a földtől, csak 3-4 méterre. Körberepül, és kicsit bizonytalan, de egész jól megy neki. Élvezi, ahogy a szél a hajába kap, és a szabadság érzését nyújtja neki a repülés.
Pár perc után, de lehet, hogy volt az negyed óra is, Mona megengedi neki, hogy lejöjjön a levegőből, és a jeleket is letörli.*
- A repülés jó volt nagyon, remélem te is élvezted. Az akaratátvitelnél szerintem kvittek vagyunk.* összegzi a lány.*
- Ha most nem bánod, én elmegyek enni, mert megéheztem ez idő alatt. Majd még beszélünk. Szia, Mona Orphan* szólítja teljes nevén a lány, de csak hogy cukkolja. Gyorsan elszalad, mielőtt szobatársa haragja esetlegesen lesújtana rá.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2011-05-02, 2:52 pm

- Jajj ne hisztizz, tudom, hogy nem lesz semmi bajod. Nem eshetsz le hisz megparancsoltam, hogy kapaszkodj. *Kacsintok rá Alinoxra.*
- Na, de ne ácsorogj itt nekem, hanem repülj! *Bíztatom, de a bélyeg miatt ez is parancs lesz. Leheveredek a padra, majd az érzésekre koncentrálok melyek nem az enyémek, hanem a lányé, aki most repül még is olyan mintha én is ott lennék. Szememmel látom az alattam suhanó tájat, érzem, ahogy a hajamba kap a szél, és ahogy a bőröm siklik végig, de nem csak a testével érzek. Érzem, ahogy aggódik azért, hogy ne essen le, érzem a bizonytalanságát, az élvezetét, sőt még azt is, ahogy a repülés felszabadítja. Teljesen föltölt ez az új élmény, de magamhoz térek az élvezetből és megengedem Alinoxnak, hogy visszatérjen. Amint mellém lép letörlőm kezéről az akaratátvitel bélyegét. Még egy kis ideig érezni fogom, amit ő, de nem sokára az a bélyeg is eltűnik.
- Nagyon élveztem és ezt nagyon köszönöm neked és igazad van. Kvittek vagyunk. *Nyújtom neki kezem, hogy kezet foghassunk, de mivel még ér a pecsét így duplán érzem a kézfogás következményeit, ami nagyon-nagyon szokatlan.*
- Nem, dehogy bánom. Örülök, ha megszünteted az éhséget a hasadban, mert akkor az enyémben is megszűnik. *Mosolygok rá, majd mosolyom grimasz lesz, amikor kiejti teljes nevemet. Érzem, hogy örül magának, hogy cukkolhat, de most nem harapom le a fejét, hanem csak összepakolok és az új érzéssel gazdagodva vonulok vissza hálókörletembe.

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2011-05-25, 1:31 pm

*Ha már ki szeretne menni, akkor Michelle se rest egy olyan programot kitalálni kettejüknek, amely talán valamelyest az ő közérzetén is javítana és lefoglalná legalább pár órára. Így veti fel a kviddicset, ami eleinte tetszik a másiknak, de mégis van egy kis bökkenő, amit Mona nemsokára a tudtára is ad.*
- Hmm... hát ez esetben szerintem a kviddicset akkor most halasszuk máskorra, inkább csak repüljünk egy picit. Ha gondolod, megtaníthatlak ám, nem nagy ördöngősség. *a seprűn lévő labdázás viszont már nehézkesebb lenne az számára, aki még seprűn se ült, hiszen meg kellene maradnia egy helyben és ha játszanának úgy, ahogy azt a lány elképzelte, akkor valószínűleg jó magasan lennének, de egy kis tanítás is mindig belefér a dologba és legalább Mona is tudni fog majd repülni, mert bármikor kerülhet az ember olyan helyzetbe, hogy használnia kell a seprűt... Megindulnak tehát ki Seol szigetére és útközben eszébe is jut a kék szemű leányzónak, hogy már hallotta Mona nevét, így említi hát meg Alinoxot is, akivel elég jól kijött és igazán szimpatikus is volt neki az az exortusos is és most fel is dereng benne a nagy tervük, hogy majd elmennek bulizni. Nincs most annyira olyan hangulatban Michelle, de talán nem lenne gond, hogyha elmenne, az is elterelné Josh-ról a gondolatait. Viszont a lényeg, hogy a kérdés meg is lesz válaszolva, majd ez után hallgatja tovább a barátnő mesélését.*
- Hát igen, elég könnyedén. Meglepett engem is, amikor odajött hozzám, de örültem neki. Kedves lány és ahogy megfigyeltem múltkor, van bennünk hasonlóság. *mosolyodik el kissé, miközben már az ösvényen haladnak egymás mellett és Michelle szemei már észre is veszik a karikákat, amelyek a kviddicspályához tartoznak és hamarosan már oda is érnek, így kerít két használt seprűt most a lány a kis szekrényekből, amelyek a bejáratnál vannak. Bár van saját seprűje, de azt a szobájában hagyta, így hát ott is marad, most úgy se terveznek magasra és gyors repülést.*
- Nah, itt is a tiéd. *nyújtja át az egyiket Monának, mely ugyanúgy néz ki ám, mint a Michelle kezében lévő, tehát tök mindegy, hogy melyiket kapta volna meg.*
- Állj terpeszbe, majd tedd a lábaid közé, ez után pedig ülj rá óvatosan és lassan kezd el felfelé húzni a seprű elejét és így fogsz felemelkedni. Ne siesd el... és ha menni akarsz, dőlj előre, ha fékezni, akkor meg hátra. Ha leszállnál, akkor a seprűvel dőlj lefelé óvatosan. *ő meg is mutatja mindezt, tehát a seprűt hamar a lábai közé kapja, majd megemeli annak orrát és nemsokára már egy méter magasságban lebeg Mona előtt.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2011-05-25, 2:01 pm

*Kifelé menet az épületből fölvázolom a tényeket, hogy miért is ütközik akadályokba e a program, de a tériszony ellenére is kiszeretném próbálni ezt a sportot, amire szerencsére Michelle rugalmasan reagál és fölajánlja, hogy először csak repülni tanulunk. Nekem ez így tökéletes megfelel, bár kételkedem, hogy 3 méter fölé fogok menni. Kikötőbe érve beülünk a révész mellé, majd miután partra értünk szóba jön szobatársam Alinox neve és mind a ketten megállapítjuk, hogy roppant kedves lány.*
- Az jó, hogy van bennetek közös, mert én nem fedeztem fel túl sok hasonlóságot háztársam és köztem. *Nevetek fel, míg gyalogolunk a kapuk felé. A lány elmegy egy kis időre hozni két seprűt, amit én türelmesen meg is várok, majd az egyiket átnyújtva nekem bele is kezd az oktatásomba. Mindent elmond, majd el is kezdi mutogatni a dolgokat. Magabiztosan fogom meg a seprűt, de a lábam közé már nagyon bizonytalanul helyezem be a repülő tárgyat. Lassan ráülök az eszközre, majd vetve néhány bizonytalan pillantást a Crouris-os lányara finoman felhúzom a seprű elejét, hogy csak egy kicsit emelkedjek el a talajtól. Csak olyan magasra rugaszkodom el, hogy még le tudjak ugrani, majd egy fél perc lebegés után leereszkedem.*
- Hú, hát ez rémisztő volt. *Mesélem élményem egy nagy sóhaj kíséretében. Veszek még pár levegőt, majd ismét elemelkedem, de most nem csak lebegek, hanem nagyon lassan haladni is kezdek.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2011-05-25, 2:09 pm

*Mivel Monáról nincs eddig egy picinyke rossz véleménye se a lánynak, így hát azt a lehetőséget veti most fel neki, hogy először csak tanuljon meg repülni az exortusos diáklány és majd ha ismét találkoznak vagy megbeszélnek egy időpontot, majd akkor megtanítja a kviddics rejtelmeire, bár nem ártana majd a könyvtárban utána olvasnia a szabályoknak, de ezt talán magától is tudja, ha meg mégse, akkor majd Michelle megemlíti később vagy majd elmagyarázza ő a fontos tudnivalókat. Mostanra már viszont a kviddicspálya közelében sétálnak, miközben Alinox is szóba kerül, akivel már igen szívesen összefutna Michelle, de bizonyára tanulgat, azért nem futnak össze csak úgy a folyosókon... az első év nem volt túl könnyű.*
- Hmm, szerintem is mások vagytok, de egyikőtökről se mondanám azt, hogy negatív. Egyébként meg, azt mondják, hogy az ellentétek vonzzák egymást. *dönti meg picit a fejét, hiszen ez nem csak a párkapcsolatoknál érvényes, hanem a normális barátságoknál is. Na de elsiet két seprűért a lányka, majd miután visszatért, átnyújt egyet az elsősnek és már magyarázni is kezd, így mutatva be a nagy taktikát, mi nem túl bonyolult és sokaknak a vérében van a dolog, bár a tériszony nem túl jó indítás.*
- Rémisztő? Dehogy is. *vigyorodik el most már lényegesen jobb kedvűen, ahogy az első próbálkozást figyelte, de ahogy Mona ismét lebegni kezd, majd meg is indul, ő is mellette halad, hogyha bármi baj is lenne, akkor segíthessen.*
- Oké, most akkor emelkedj picit fejlebb és menjünk az erdők felé és kezd el kerülgetni a fákat. Ez jó gyakorlásnak. *magyarázza, miközben nem megy ám előrébb, csak kissé feljebb és távolabb, hogy szabad teret adhasson a lánynak, így irányítja az erdő széle felé a seprűjét, mert azért a sűrűjébe most nem kellene bemenni és ott még talán szem elől is veszíthetné a másikat.*
- És próbálj meg gyorsítani is, csak magabiztosan. *kiállt kissé hangosabban, hogy a szél miatt is meghallhassa Mona a hangját és közben már ő is gyorsít, így kezdi a szlalomozást a fák között.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2011-05-25, 2:27 pm

*Megkapva a két egyforma seprű közül az egyiket figyelni kezdem új tanárom utasításait, majd a bemutató végeztével seprűre ülök, és óvatosan próbálkozni kezdek. Elsőre csak felemelkedek, majd le is ereszkedem, de másodjára már haladni is kezdek.*
~Kerékpáron gyorsabban közlekednek, mint én.~
*Sértem mag magam. Ezek után Michelle is csatlakozik lassú tempómhoz, ami fokozatosan gyorsul habár az eredmény nem szembetűnő. Nem mondhatnám, hogy bízok a lányban, de bizalmatlan sem vagyok így teljesítem a következő utasításokat. A seprő elejét megemelve magasabbra emelkedem, majd az erdő felé veszem az irányt. A kiáltásra, ami fölülem jön, ismét gyorsítok a seprűn most már tényleg haladva, de azért nem akarok neki szállni egy fának. Figyelem, hogyan fordul a leányzó a seprűvel, hogyan dönti felsőtestét, hogy a seprű arra haladjon, amerre ő szeretné és igyekszem leutánozni mozdulatait, hogy én is jól csináljam, amit kell. Nem vagyok annyira ügyes, mint ő, de tökéletesen elégedett vagyok a teljesítményemmel.*
- Nem is annyira rossz. *Kiáltok én is előre.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2011-05-25, 2:35 pm

*Amint Monának is sikerül a felemelkedés és most már egyre biztosabban ül a seprűn, Michelle újabb leckével áll elő, mi szerint a szlalomozással kellene megpróbákozniuk, mert csak az után lehet majd a labdajátékba is belekezdeni. Tehát mellé repülve az erdő felé mutogat és hamarosan neki is kezd ő maga, hogy Mona is láthassa, valóban miként dől vékonyka teste és repkednek fekete tincsei ide-oda, amelyek Michellet egy picit se zavarják, élvezi ezt az egészet, hiszen imád repülni, ilyenkor szabad igazán a drága.*
- Nem rossz? Még jó. *nevet fel, de fél szeme a másikon van, így figyelgeti a lányt, majd jó pár méter után áll csak meg és fordul vissza.*
- Most lassíts és fordítsd visszafelé a seprűt! *tanácsolja továbbra is, hogy miképpen kellene ezt csinálni, majd miután Mona is megvan, visszafelé is jöhet a fák közötti repkedés, most már Michelle sokkal, de sokkal gyorsabban halad, szinte nem is látszik, de ezt persze nem kell utánozni, csak élvezni szeretné mindezt. Viszont miután visszaért a kiinduló helyhez, megvárja a másikat, de arca picit kipirosodott már a szembe fújó széltől... *
- Na, úgy látom, hogy most már egész ügyesen megy. *pillant rá, mikor már megérkezett, így néz el távolabbra is.*
- Én viszont szerintem még egy darabig maradok repkedni. Ha gondolod, jöhetsz te is, de ha nem, akkor örültem, hogy megismerhettelek és remélem majd gyakran összefutunk. *mosolyog rá és hogyha Mona vele tart, akkor együtt fognak még egy ideig repülni, majd visszatérni a Mysterioba.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2011-06-30, 10:26 am

*Céltalanul bolyongok a suli környékén egy egyszerű farmerben,fehér pólóban és tornacipőben. Felfedező kedvem támadt, meg be is akarom fejezni a rajzomat anyáról. Nagyon hiányzik. Most itt tökegyedül vagyok és nincs kivel megosztani azt, ami bennem kavarog. Férfiasan bevallom, hogy összecsináltam magam. Biztos tök sokan annak, akik nem varázstalanok közül jöttek és én így elég nagy hátránnyal indulok, bevallom, ez erősen feszélyez. Csak kóválygok össze-vissza és igazából annyira belemerülök a gondolataimba, hogy már azt sem tudom, hogy hová megyek. nem mintha eddig tudtam volna. Végülis egy stadionnál kötök ki és meglepetten bámulok fel rá. Az első gondolatom, hogy ez egy focipálya, de hamar rájövök, hogy az alakja ahhoz nem egészen jó. Végül is kíváncsian sétálok be. Amikor beérek, még mindig nem vagyok okosabb. A füvön jelzett vonalak tisztán érthetőek számomra, hisz szeretem én a labdajátékokat, de az már rejtély számomra, hogy mi a fene lehet az a három karika. Nagy szemekkel nézegelődve járom körbe a pályát, habár tudom, hogy nem fogok így sem rájönni. Végül aztán letelepedek az első ülőalkalmatosságra a pálya szélén és gyorsan rajzolok róla egy vázlatot. Úgyis meg akartam keresni Dianát, ő biztosan tudja azt is, hogy itt mit szoktak játszani.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2011-06-30, 10:42 am

* Az elmúlt napokban nem igazán történt velem semmi, a tanulásba és a gyakorlásba temetkeztem, próbálgattam feszegetni tűrőképességem de hamar rá kellett jönnöm, hogy ez nem megy egyről a kettőre. Kissé haragszom ám a szüleimre kik igen csak távolt tartottak a fizikális fájdalomtól, mivel most e végett elég nagy bajban vagyok. Így már érthető is számomra miért léptek elém ha harcra került a sort vagy miért terjesztették ki rám is pajzsukat ha engem nézett ki magának az ellenség. E miatt most szinte nullának érzem így hát ma reggel úgy döntöttem, hogy sétára adom a fejem és kicsit arrébb tolom tanulmányaimat. Hamarosan már Seol szigetén taposom az utat s egy eddig számomra ismeretlen utat követek mi egy épülethez vezet. Így kívülről nem mond nekem sokat de amint kíváncsiságom felülkerekedik rajtam és besétálok a kapuján, úgy pillantom meg a kviddicspályát.*
- De jó van itt ilyen is!* lelkendezek mosolyogva, bár a térképen láttam, hogy ez itt van, de az már jó pár hete volt, így a meglepetés ereje érvényesült most nálam. Ahogy körbenézek felfedezek ám egy srácot is, ki láthatólag rajzol de nem állít meg abban, hogy oda ne menjek hozzá.*
- Szió! Joi vagyok.* mutatkozom be kedvesen elmosolyodva, mellesleg egy térdig érő farmert viselek és egy combom közepéig érő fehér, ujjatlan felsőt, derekamon pedig egy széles öv díszeleg. Hajam kibontva kissé rakoncátlanul verdesi vállaim, arcom sminktelen mivel csak nagy ritkán festem ki magam.*
- Mit gondolsz félre tudnád tenni a rajzodat egy picit? Mindig is szerettem volna kipróbálni a seprűn való repülést.* fordulok felé kíváncsian, otthon erre nem volt lehetőségem és be kell valljam nem is igen foglalkoztatott na de most talán sikerül eme aprócska álmom teljesítése.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2011-06-30, 10:53 am

*Miközben én vidáman húzogatom a vonalakat a papíron, egy női hang üti meg a fülem, mire kissé tétován fel is emelem a fejem és elmosolyodom.*
-Chris. Örülök a szerencsének.
*A ceruzát le is teszem a füzet tetejére, majd elgondolkozom, hogy vajon ő tudja e, hogy ezen a pályán mi a jó eget játszanak. Hamarosan rájövök, hogy igen,de felfogni nemigen sikerül. Valami seprűn való repülésről hadovál.*
-Hogy mit? *Bukik ki belőlem a kérdés meglepetten, órási szemekkel. Seprűn repülni? Azt nem a vasorrú bába szokott? Akárhogy nézem, Joinak normális orra van. Bár ki tudja, lehet, hogy csak ügyesen titkolja és igazából tényleg vas. Majd ha lesz nálam mágnes, kipróbálom. Egy pillanatra eltekintek a pályára, majd barna szemeim ismét a lányon állapodnak meg és kissé bizonytalanul teszem fel az engem foglalkoztató kérdést.*
-Szóval te tudod, hogy itt mit játszanak?
*Igazán örülnék, hogyha felvilágosítana róla, mert hiperaktív lényként lehet, hogy kedvem is lenne kipróbálni a dolgot. A rajzot végülis leteszem, ahogy kérte, amúgy sem egy nagy művészi alkotás akart belőle lenni. Én is felkelek most már abban a reményben, hogy megtanítanak az alapokra, de ha nem, az se baj. Lehet, hogy vasorr nélkül is lehet repülni. Sosem tudhatom meg, ha nem próbálkozom meg vele. Igazából egész tűrhető ár lenne vasorrot szereltetni azért cserébe, hogy repüljek.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2011-06-30, 11:09 am

* Kezem ugyan nem nyújtom bár így lenne helyest az etikett szerint, szerintem néha eltekinthetünk ettől na meg látom, hogy mindkét keze foglalt. Azért nem állom meg, hogy le ne pillantsak a papírra így rajzolódik ki előttem ez a pálya hol most vagyunk.*
- Ügyesen rajzolsz, eléggé élethű kezd lenni.* mosolygok továbbra is ahogy rápillantok s bár tudom, hogy talán zavarok mégis remélem, hogy felül velem egy seprűre mert hát kettecskén minden sokkal élvezetesebb. De amikor visszakérdez kissé felvonom a szemöldököm és a karikák felé pillantok egy rövid időre.*
- Hát, azt mondtam, hogy ha esetleg lenne kedved akkor repüljünk egyet...a seprűn, mert egyenlőre máshogy még nem tudok. Sajna nem vagyok egy superlady.* pillantok vissza rá kissé oldalra döntött fejjel s mivel látom, hogy az arcom fürkészi egyenesedek vissza.*
- Mi az mit nézel?* ciki lenne ha kajás lenne az arcom, így két kis tenyerem végig is húzom az arcomon, hogy az esetleges nyomokat eltüntessem de ezek után a rajz is félre lesz téve és egy kérdést is kapok.*
- Hát persze, hogy tudom! Nem minden pályán vannak ilyen karikák.* bökök fejemmel arra felé hol azok vannak.* - Kviddicst szoktak itt játszani, ami annyit tesz, hogy seprűn kergetsz egy labdát.* nevetek fel mert hát lényegében erről van szó, de engem mégsem a játék érdekel, csak a repülés.*
- Vannak posztok is de ne kérdezd ki mit csinál ebben a játékban mert én sem tudom...csak nézni szeretem, de a szabályokkal ne vagyok tisztában.* megelőzöm a lehetséges következő kérdését s mivel már áll így hát azért fel is tűnik időközben, hogy mekkora darab ez a fiú.*
- Hááát... jó nagyra nőttél! Mivel etettek a szüleid?* emelem fel rá kíváncsi tekintetem, szép izmokkal rendelkezik miket élvezet lehet simogatni tudom én jól, na de most fontosabb az, hogy repül e velem avagy sem a többi pedig elhessegetem.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2011-06-30, 11:24 am

*Szavaira egy pillanatra letekintek a rajzra, majd a pályára, s megrázom a fejem.Tudok én ennél jobbat is, s ez igazából nem titok.*
-Ezt csak felvázoltam, hátha valaki elmagyaráz nekem egyet s mást.
*Amikor a repülést emlegeti amin én meglehetősen elámulok, mert eddig csak a mesében hallottam ilyenről és fura gondolatok is megrohamoznak ennek kapcsán, amiket talán nem mondok ki, mert nem vagyok bunkó. Kissé zavarba jövök ahogy rájövök, hogy velem akar repülni.*
-Öhm....igazából..van kedvem...csak fogalmam sincs, hogy kell.
*Észre sem veszem, hogy bámulom, mivel az jobban leköt hogy seprűn akar repülni. Nem tudom eldönteni, hogy ez megszokott, vagy Joi megőrült.*
-Semmit...csak még sosem hallottam ilyesmiről. Tudod, nekem elég új ez az egész.
*Persze ha már akad valaki, aki esetleg felhomályosíthat, akkor kapok az alkalmon és megkérdezem tőle. Alaposan kinyitom a fülem, és nagyjából vágom is, hogy miről lehet szó, bár bővebb infóért azt hiszem, hogy máshoz kell majd fordulnom. Kissé megkönnyebbülten mosolyodom el.*
-Á! Szóval olyan mint a foci, csak nem a földön játsszák.
*Eközben már fel is kelek ülőhelyemről és egyet nyújtózom is. Hát akkor repülésre fel, remélem, nem töröm be a kobakom. A kérdés hallatán elvigyorodom. Már megint a hülyeségen jár az eszem.*
-Spenóttal. Tudod, igazából Popeye-nek készültem, csak elrontották, mert nem lett aránytalanul nagy az alkarom úgyhogy végül is Popeye helyett Christiano lettem, mint a híres focista.
*Vidáman ki is oldalazok a helyemről, majd megközelítem a pályát, melynek füvére lépve megállok és továbbra is mosolyogva megfordulok.*
-Szóval hogy is csinálják ezt?
*Felvillanyoz a gondolat, hogy repülhetek, még akkor is, ha fogalmam sincs, hogy kell. Reményeim szerint nem fogok lezuhanni és nem adok elő egy olyan jelenetet, mint tegnap a gyógyítónál.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2011-06-30, 11:43 am

* A rajz még kezdetleges de már alakul ezt magam láthatom, biztosan élethű lesz amint végez vele. Na de ha már itt vagyok akkor repülni is szeretnék, de úgy tűnik akad itt némi gond mivel úgy vélem dunsztja sincs miről beszélek.*
- Ó hát az nem baj, ráérzel majd amint nyeregben vagy.* felelem legyintve, igazán én sem tudom nagyon hogy kell, de azt mondták nem nagy ördöngösség az egész. Látom, hogy nagyon nézi arcom így kissé zavartan kapok oda és tüntetem el az esetleges morzsákat, csíkokat, de amint hallom szerencsére nem erről van szó.*
- Aha sejtettem...hát figyelj nem lehet olyan nehéz, van egy seprű rá kell ülni azt kész.* azért még nagyjából elmondom miről is van szó, már ami a pályát illeti de játék nélkül is lehet menni ide oda nem kell ahhoz labda.*
- Igen valami olyasmi.* mosolyodok el mikor feláll megállapítom, hogy ő egy óriás - legalábbis hozzám képest, nagydarab is, dagad az izomtól szóval biztosra veszem, hogy nem anyatejen nevelkedett. Szavaira önfeledten nevetek fel, van humora a fiúnak mit tudok értékelni így fejet csóválva várom meg míg csatlakozik hozzám.*
- És a labdát is úgy bűvölöd mint Ronaldo?* teszem a fel a kérdést mert hát őt én is ismerem, tudom kihez hasonlítja magát. A kérdés elhangzásakor felemelem mutatóujjam.*
- Na várj csak ez nem így megy....kell az a seprű.* és már itt sem vagyok, sietősen megkeresem a szertárt, hol ki is választok két tetszetős járgányt s azokat megragadva térek vissza Chris-hez és az egyiket át is nyújtom neki.*
- Tessék, erre kéne ráülni.* én magam is így teszek kissé izgatottan mert hát nem szeretném nyakam törni e mutatványban, nekem is ez lesz az első repülésem. Már ha sikerül. Lábam lendítem is, így combikám között van a nyél, két kézzel megragadom úgy hogy kényelmes legyek s leeresztem popsimat. A fene se gondolta, hogy meg is indulok akaratom ellenére így kissé megránt ahogy megindul, mire fel is sikkantok, de pár méter múlva dülöngélni kezdek jobbra-balra így fordulok hát le róla és esek le a fűre.*
- Ooppsz.* nyögöm feltolva magam, szerencsére nagyon nem ütöttem meg magam mivel közel voltam a földhöz. A seprű pár méterrel arrébb hever tőlem de mielőtt összeszedném mosolyogva pillantok vissza a fiúra.*
- Hát mehetett volna rosszabbul is....* jegyzem meg ahogy felállok és ismét megkaparintom a nyelet.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2011-06-30, 11:58 am

*Immáron kissé bizonytalanul tekintek a lányra. Ez pont olyan szöveg, amit azok mondanak, akik nem tudják, hogy mit kell csinálni. No de sebaj, vicces lesz legalább a dolog. Persze muszáj vagyok elmondani, hogy nekem nem csak a repülésről, de semmiről nincs halvány lila dunsztom se.*
-Te figyelj, azért az autó se úgy megy, hogy beleülök és megy.
*Mindezt nem kötöszködve mondom neki, csupán megjegyzem. Reményeim szerint majd rájövünk, hogy hogy kell ezt csinálni. Habár a repülés felvillanyoz, engem a játék is meglehetősen érdekel, s hamar megtudom, hogy hasonlít némileg a focira, ami jó, mert focizni szeretek.*
-Akkor nem lehet olyan nehéz... *felelek tűnődve, majd fel is kelek, hogy induljon a mandula. A poénjaim persze elmaradhatatlanok és Joi még alám is kérdez, hogy hülyeségeket mondhassak.*
-Hát...annyira azért nem, de tudok egyet s mást. Nem vagyok elveszett gyerek, úgy fogalmaznék. *Villantok rá egy kedves mosolyt,majd nagy lendülettel már akarok is repülni, csak a seprűt felejtem ki ebből a dologból, amit hamarosan meg is hoz a leányzó.*
-Köszi.
*Hölgyeké az elsőbbség, úgyhogy először őt figyelem, de hamar le is bucskázik a seprűről, mire én sietve odamegyek hozzá és felsegítem a földről.*
-Nem ütötted meg magad?
*A hangomban őszinte érdeklődés cseng, majd felkapom a seprűmet, hogy megmutassam, mit nem tudok. Egészen bátor vagyok addig, amíg fel nem száll velem a seprű, akkor már kissé ijesztőbb a helyzet és ijedten markolom a seprűt, ami kábé fél méter magasan száll. Nagy görcsös ijedtségemben azonban sikerül felhúznom az orrát, mire a seprű felfelé kanyarodik, én pedig hanyatt levágódom róla. Nemsokára a seprű is landol mellettem, én pedig elterülve a füvön pár pillanatig pislogok, majd elnevetem magam.*
-Tudtam én, hogy ehhez kell a vasorr... *Nyögöm, majd feltápászkodom a földről és felszedem magam mellől a takarítóeszközt is.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2011-06-30, 12:12 pm

- A fiúnak akadnak felmerülő gondolatai, de sajnos nem tudok mit kezdeni velük.*- Figyi én sem vagyok jártas ebben, még sosem próbáltam oké? Csak azt tudom, hogy ez milyen labdajáték, hogy mire valók a karikák, de hogy repülni hogy kell azt én sem tudom.* felelem mivel ez az igazság, tőlem ne várjon csodát mikor rám is rám férne egy jó nagy adaggal. Hamarosan el is mondom milyen játék is ez s ahogy kioldalaz a sorok közül úgy tűnik fel, hogy mekkora is ez a fiú s még egy poén is elhangzik mire felnevetek.*
- Értem...nehéz lehet ennyi tömött izommal ugrálni.* jegyzem még meg s mikor Chris már repülne is megállítom ebben és elszaladok két seprűért mivel e nélkül tuti nem fog menni. Mikor visszatérek át is adok neki egyet majd az izgalomtól egyből rá is pattanok a nyélre, persze erősen kapaszkodok mégis lepottyanok róla pár méter után mikor elkezd rángatózni.*
- Áh nem kutya bajom bajom.* fogadom el segítségét egy mosoly kíséretében, majd összeszedem a járgányt. Figyelem miként boldogul a srác ki talán jobban indul mint én de végül is hanyatt vágódik, mire nevetnem kell de mikor látom, hogy kiterül úgy kerekedik el szemem és szisszenek fel.
- Megvagy?* kérdezem felé sietve s ahogy feláll úgy motyog valami vasorról is mit nem nagyon értek.*
- Nem hiszem, senkin sem láttam olyasmit, mindenkinek szép, pisze nózija volt.* mondom nyugodtan majd sóhajtva kissé megrázom a fejem.*
- Hát nem olyan egyszerű mint ahogy mondják....szerinted hogy kéne irányítani? Eléggé ráz is....* húzom el a szám, mert hát erről fogalmam sincs én csak repülni akartam egy jót, élvezni a magasságot és a szabadságot, de ez nem megy zökkenőmentesen.*
- Talán ha ketten próbálnánk meg?* vetetem fel az ötletet, mert hát eltörni csak nem fog alattunk.*
- Vagy a kettőt összerakhatnánk és úgy.* morfondírozok még a lehetőségeken de közben kíváncsian pillantok fel olykor Chris arcába.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2011-06-30, 12:25 pm

*Kissé elmosolyodom a szavaira, mert nem bántani akartam őt, nem vagyok én olyan bántós alak, hogy ilyet tegyek.*
-Hidd el, hogy nincs viccesebb, amikor vak vezet világtalant.
*Szerintem tényleg az, ráadásul így az sem ciki, ha bénázunk, mert úgysem tudjuk jobban egymásnál, kivéve, ha őstehetségek vagyunk. Meg is indulunk a pályára, miközben elkanyarodik a társalgás a kviddicsről a focira. Nevetnem kell az elképzelésén, úgyhogy nevetek is.*
-Nem igazán. Legfeljebb akkor lenne nehéz, ha héliumos lufi lennék.
*Kicsit nagy bennem a hév és majdnem seprű nélkül akarok nekifogni, de hamarosan azok is megérkeznek, Joi pedig a földre érkezik, ahonnan sietve fölszedem. Hallva, hogy jól van, egy kedves mosoly terül el arcomon, majd én is nekilendülök, hogy végül hanyattesve én is megérkezzek. Persze biztos vagyok benne, hogy vasorra van szükség, úgyhogy ezt meg is osztom a lánnyal.*
-Ki tudja. A mai technikával megoldható, hogy szép legyen.
*Végül azért felkelek és már rájöttünk, hogy annyira nem egyszerű. Alapvetően az irányításával van a gondunk meg azzal, hogy rajta maradjunk. Tehát mindennel gond van.*
-Nem tudom, ha lenne kormánya, akkor könnyebb lenne a dolog.
*Oldalra döntött fejjel hallgatom a morfondírozását, majd odalépek hozzá és elkapom a seprűjét.*
-Szerintem elbír. Biztos nem zárják ki a kövér embereket se a repülésből.
*Persze mi nem vagyunk kövérek, de ketten lehetünk egy db kövér ember. Végül a lány háta mögé húzódom és magunk alá húzom a seprűt, de mielőtt elindulnánk, a seprű elmegy magától és leesik. Kissé döbbenten állok még mindig Joi előtt fogva a semmit.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2011-07-01, 10:33 am

// Olvad //

- Eltudom képzelni.* hagyom annyiban nevetgélve a dolgot s mielőtt még életünk első seprűzése megtörténne szót ejtek termetéről mi nem kicsi így azt is megtudom, hogy Popey-nek készült de végül egy Ronaldo gyerek lett belőle, még ha nem is olyan fürge lábakkal. Azért én nehezebbnek vélem a mozgást ezekkel az izmokkal de láthatólag mulattatják szavaim mivel felnevet szavait hallva pedig követem példáját.*
- Mennyi hülyeség árad belőled.* jegyzem meg miután már csak egy mosoly ékeskedik arcomon.* - Kész humorzsák vagy.* ezután elszaladok két seprűért mivel ezek nélkül lehetetlenség lenne repülni bármennyire is akarná Chris s mikor visszatérek neki is veselkedek az első próbálkozásnak mi nem éppen a legjobban sül el, mint ahogy a srácé sem. Hát ez nem olyan egyszerű mint mondják, de nem adom még fel, egész nap ráérek próbálkozni. Gondolataimat megosztom a másikkal a legfőbb bajom az az, hogy fogalmam sincs hogy lehetne irányítani.*
- Valószínűleg. De elég murisan festene labdajáték közben.* pillantok rá mosolyogva s azt sem zárom ki, hogy ketten talán ügyesebbek lennénk végtére is akkora nagy hülyeség nem lenne, ő az egyik irányba dől én pedig a másikba és akkor tuti egyenesbe maradunk.*
- Akkor próba cseresznye.* a fiú mögém áll és alánk kerül a seprű is, de még időm sincs megfogni nyelét mivel az elhúz szinte azonnal így pislogva nézem, hogy pár méterrel arrébb megadja magát és földhöz veti magát.*
- Szerintem nem tetszett neki az ötlet.* húzom el a számat s pislantok hátra a vállam felett.* - Akkor marad a szingli repülés.* vonom meg vállaim s kapom fel a seprűm egy sóhaj kíséretében ismét magam alá vágom azt s megkapaszkodva benne kissé rádőlök. Meg is indulok vele s ahogy örömömbe hátranézek Chrisre úgy picit az eleje is megemelkedik így emelkedek egyre feljebb s feljebb mire nem számítottam.*
- Hű ha!* ámuldozok csillogó tekintettel ahogy egyre feljebb török az ég felé. Picit gyors nekem a tempó de egyenlőre nem tudok mit kezdeni vele, örülök ha nem esek le így lábfejeimet is összekulcsolom a biztonság kedvéért. Kicsit elhúztam a pályától így ajkamba harapva próbálom meg testemmel irányítani s úgy tűnik beválik mivel egy nagyobb ívben sikerül megfordulnom így közeledek vigyorgó fejjel a fiú felé.*
- Ez irtó jó!* kiáltom le neki vígan s felbátorodva kezdek el felette kavirnyálni. Persze picit néha megráz, néha kibillen az egyensúlyom is de még idejében korrigálok így egyenlőre fennmaradok a seprűn.*
- Gyere kapj el!* nézek rá huncut tekintettel, nem vagyok messze tőle szóval hangom is hallhatja, hogy hogy tudok leszállni róla az egyenlőre nem is érdekel, örülök, hogy sikerült így kihasználom az alkalmat és addig repülök ameddig csak kedvem tartja.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2011-07-01, 10:48 am

*Kissé elvigyorodom szavaira, majd egy kissé közelebb hajolok és onnan fókuszálok rá, hogy hatásosabb legyek.*
-Tán sírjak? Egy szavadba kerül.
*Hamarosan kezemben van a seprű és le is esünk róla, így ketten próbálkozunk a dologgal, de az nélkülünk száll el és én néhány pillanatig csak bambán nézek utána.*
-Ja... *Mire feleszmélek, Joi már a nyeregben ül és száll, meg száll. Kíváncsian tekintek utána, hogy vajon hogy csinálja, de nem nagyon jövök rá, így a magam logikáját követve próbálkozom meg.*
-Már megyek is!
*Vigyorogva felkapom a seprűt és most igyekszem nem rángatni össze meg vissza, így sikerül felemelkednem, de egyelőre túl alacsonyan körözök. Bár ha azt vesszük, végül is ez is siker.*
-Na hát akkor ha nem húzom fel annyira, mint az előbb, akkor talán felszállok... *mormogom magamba, s a szót tett követi, hamarosan már a lánnyal egy szintben körözök és írok le nyolcasokat.*
-Már értem, hogy miért jó madárnak lenni! *rikkantom, majd leírok egy teljes kört a pályán, mert az jó, hamarosan azonban ismét Joi mellett röpködök. Rávillantok egy fogkrém-reklámot, majd elhúzok mellette lefelé, miközben egy kissé megérintem a vállát.*
-Megvagy!
*Mindeközben már erősen közelítek a pálya füvéhez és az utolsó pillanatban...nem sikerül felhúznom az orrát, így kis ívben becsapódok a földbe.*
-Azt hiszem, hogy inkább meteornak születtem. *Sóhajtok egyet a földön, majd egy kis nehézség árán ülő helyzetbe tornászom magam, s ettől ráadásul úgy nézek ki, mint egy jóllakott napközis.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2011-07-01, 11:09 am

- Ne! Isten ments!* emelem fel tagadólag a kezem s közben fejemet is megrázom. Még csak az kéne, hogy ez a bölöm bika itt itassa az egereket s mielőtt meggondolná már ketten próbálkozunk a repüléssel mi nem igazán jön össze mivel az öntörvényű seprű ezt másként gondolja. Nem sokáig téblábolok megragadom a sajátom és ügyeskedve megpróbálok végre feljutni a levegőbe. Ez is meg is történik bár koránt sem zökkenőmentesen mivel még apró rángási és stabilitási problémáim vannak, arról nem is beszélve, hogy az irányítás sem megy még flottul. De azért már a pálya felett keringek s onnan nézek le a fiúra kinek szintén sikerül végre felemelkednie.*
- Csak bizonyos értelemben.* jegyzem meg szavaira mivel hallom mit mond s mivel sikert arattunk fogócskázhatnánk is. Próbálom én elhúzni de nem nagyon tudom hogy kell így kerül mellém s érinti meg vállamat egy mosoly kíséretében.*
- Na megállj!* felelem vigyorogva s már mennék is felé tehát oldalra mikor csak azt veszem észre, hogy erősen megcélozza a talajt.*
- Mit csinálsz?* oda se merek nézni szitu de nem tudom elvenni a pillantásom róla így nézem miként csapódik be ismét.*
- Úúúh!* rándul össze arcom, mert hát ez nem lehetett kellemes s megpróbálok ereszkedni.*
- Hé jól vagy?* pillantok le rá aggódva fejemet kapkodva mivel nem sikerül megközelítenem a talajt.*
- Nem tudok lemenni...mit csináljak?* ez így kezd nem tetszeni, nem tudom, hogy miként csinálta így csak kőrözök, int gólyafos a levegőben. Picit azért lejjebb nyomom a seprű orrát így azt veszem észre hogy a föld felé közelítek.*
- Hohó...hohoó!* nem, nem mikulást játszom csak egyre közeledek már a föld felé és nem akarom azt eljátszani mint a fiú és a csontomat se akarom szana szét törni. Három méterre a földtől kinyújtom lábaimat és megfeszítve azokat sarkkal szántom végig a földet majd elengedem a nyelet így huppanok a fenekemre.*
- Azt hiszem ezt egy gumiágy felett kéne gyakorolni.* állok fel s tapogatom meg a sejhajam. A seprűm pár méterrel arrébb hever de most nem érzek akkora késztetést, hogy ismét megpróbáljam.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2011-07-01, 11:21 am

*Nyugtázom magamban, hogy sírom nem kell. Ha meg kérne, talán megpróbálnám, de valahogy így nekem sokkal jobb, hogy jó a kedvem, így ebben a nagyon vidám hangulatban meg s próbálkozunk a repüléssel, ami harmadik próbálkozásra még sikerül is. Hát nagyon király vagyok. Csak hangfoszlányokat tudok kivenni Joi szavaiból, mivel épp szállok erőteljesen, így ehhez mérten kiáltok vissza neki.*
-Ennél nincs fantasztikusabb!
*Hamarosan már őt közelítem meg és el is kapom közvetlenül a becsapódásom előtt néhány pillanattal, aztán elterülök kissé. Fájdalmasan tekintek fel a lányra és ha nem ebben a helyzetben lennék, lehet, hogy még örülnék is,hogy alatta vagyok.*
-Teljesen jól! Csak napozok egy kicsit!
*Fel is kelek aztán, legalábbis felülök, azonban míg nekem az érkezéssel volt gondom, a lánynak a lefelé menéssel van.*
-Nyomd lefelé!
*Hamarosan már jön is lefelé, némileg kevesebb fájdalommal, mint én gy már ketten ülünk a fűben. Tök jó dolog e a repülés, csak jobban jár az ember,ha nem akar lejönni. Az nehéz.*
-Hát lehet, nem ártana. Vagy inkább maradjunk fent és repkedjünk életünk végéig. Ez is egy megoldás.
*Kihúzok egy fűszálat magam mellől, majd két hüvelykujjam közé fogva megfújom, így a növény egy vékony hangocskát hallat, én meg addig fújom, amíg el nem fogy a levegőm.*
-Tiszta Elton John...
*Habár én nem vagyok meleg, a fűvel való zenélésben már profi vagyok. Lehet, fel kéne lépnem, vagy valami. De az is lehet, hogy mindenki jobban jár, ha rajzolok.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2011-07-01, 11:37 am

* Sejtelmem sincs arról, hogy a fogócska az még nehéz lenne számunkra így mikor elkap, azon vagyok, hogy máris megfogjam de ő a játék helyett inkább a drága anyaföldet választja, így csapódik be míg engem a frász kerülget.*
- Bolond.* csóválom meg fejem, még most is humorosan fogja fel az egészet, de talán addig jó míg a jókedv is megvan. Viszont nekem fogalmam sincs miként szálljak le így a fiútól várok tanácsot s azt követve nyomom lejjebb a nyelet így hát hamarosan már a sarkammal vájom a gondozott gyepet s végül fenékre pottyanok.*
- Az uncsi lenne hosszútávon...akkor meg arra vágyná, hogy járhass.* picit fáj a popóm de nem fogok belehalni így közelebb sétálok a sráchoz és előtte csücsülök le. Figyelem miként szólaltatja meg a fűszálat, ismerős játék de nekem sosem sikerült így csak félredöntött fejjel hallgatom míg abba nem hagyja.*
- Nem akarom elvenni a kedved de attól még messze vagy.* mosolyodom el szórakozottan s behunyt pilláimmal arcom a nap felé fordítom.*
- Amúgy játszol valami hangszeren? Úgy talán több esélyed lenne.* pillantok rá hunyorítva egy pillanat erejéig majd napoztatom pofim tovább, hisz olyan szép idő van.*
- Melyik házba jársz? Elsős vagy?* zúdítom rá kérdéseim szokásomhoz híven, én már csak ilyen vagyok s mivel a repülést pihentetjük kicsit akkor legalább ismerjük meg egymást.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2011-07-01, 11:49 am

*Egész jól elücsörgök itt a földön, mert ennél lejjebb már biztos nem fogok esni, viszont szegény Joi még odafent van, s a földet érése neki sem zökkenőmentes. Megoldásokon töröm a fejem, hogy miként lehetne nem lezuhanni, de nemigen találok.*
-De legalább nem fájna a lejövés.
*Ha már itt ülök a fűbe, elkezdek nótázgatni is egy fűszállal, melyen csodaszép nótám egy hangból áll. Szerintem egész tehetséges vagyok, de ebben nem osztják a véleményemet, gy hát lemondok róla, hogy fűszál rocksztár legyek.*
-Igen...ezen a fűszálon remekül játszom. De ezt leszámítva jobb, ha nem engedsz hangszer közelébe. Habár a boci boci tarka egész jól megy zongorán...
*Akár azzal is befuthatnék. No de elég legyen a rocksztár ábrándokból, egyébként sem nekem való a rivaldafény. Tuti tök zavarba lennék többszáz ember előtt.*
-Hű de sok kérdésed van! *nevetek fel vidáman, mert hát tényleg sok van. De nem vagyok az a titkolózós fajta, így készségesen megválaszolom őket.*
-Exortus. És igen, elsős vagyok. Bár lehet, hogy egy nulladik osztállyal jobban járnék.
*Bizony nem ártana belerázódnom ebbe a varázsvilágba, mert a pálcámra ránézni is alig merek, nehogy véletlenül felrobbantsak vele valamit.*
-Na és te? Te biztos egy csomó mindent tudsz.
*Valami fura oknál fogva én komolya el is hiszem azt, hogy itt én vagyok a leghülyébb és ennek van valóságalapja. Elvégre más legalább meg meri fogni a pálcáját.*
-És te varázslócsaládból származol? *tekintek rá nagy szemekkel, mert feltételezem, hogyha ennyi mindent tud a repülésről, legalábbis elméletben, akkor biztos nem olyan helyről jön, mint én. bele nem mertem volna gondolni, hogy repülőgép, agy helikopter nélkül lehetséges repülni.*