Kviddicspálya

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-04-17, 7:12 pm

- De még mennyit. Tegnap voltunk a kondiban, de öt perc után leült beszélgetni.*elkeseredett arcot vág és talán a szemét is megforgatná, már ha egy madár képes lenne ilyesmire. Aztán már érdeklődik is a másik helyzetét illetően, s kíváncsian várja a választ.*
- Én örülök, hogy ehhez legalább volt kedve. Semmi különös nincs velem, élem a baglyok átlagos életét.*kissé megdönti a fejét, majd újra a másik kettő felé pillant, s mivel megint csak azt látja, hogy minden rendben, újra visszafordul a famulushoz. A levegőben pedig Elisa épp elveszi a csokrot a virágárussá fejlődött sráctól.*
- Hiszen fizetek érte, méghozzá a nagyszerű személyiségemmel.*nyújtja ki a nyelvét vidáman, majd elsiklik a padig, lehelyezi a csokrot és már megy is vissza, hogy érdeklődjön a fiú hogyléte felől. A szenvedő arc láttán próbálkozik mutatni egy kis együttérzést, de az arcára minduntalan visszakúszik a szokott mosoly.*
- Hasonlóan semmi változatos. Tegnap voltam futni, de még mindig jobban tetszik a repülés, mint testmozgás, ja és összefutottam egy elsőssel is. Igazából csak a szokásos.*kis sóhaj, majd megrántja a vállát, s mikor sikerül előhalásznia a labdát, felmutatja és felveti a játék ötletét. Elvigyorodik a beleegyezés hallatán, a fogadás gondolatán meg kicsit elmereng, de végül bólint egyet.*
- Benne vagyok. Győzzön a jobbik!*kiált még fel, majd ujjait szétnyitva elengedi a tárgyat. A fürge sárgaság pedig már tovább is szárnyal és szinte eltűnik a szemük elől, még jó, hogy színe eltér az ég kékjétől, máskülönben az életben nem találnák meg. Elisa pedig nem teketóriázik sokáig, hanem már ki is lő és tapasztalt módszerrel kutatni kezdi az aprócska szökevényt. Kis nézelődés után megpillantja, így már száguld is utána, csak hogy aztán újra meg kelljen állnia, mert szem elől téveszti. Nem sokkal később ismét kiszúrja, tehát elindul, de ezúttal kis híján ütközik az egyik oszloppal.*
- Mi a csuda? Ez mindig itt volt?*pislog meglepetten, megdörgölve vállát, mivel a hirtelen fordulásnak hála kissé beütötte, na de nem ér rá most ezen siránkozni, hiszen a kis szemtelen megjelenik az orra előtt, így ismételten a nyomába szegődik és nagyon reméli, hogy sikerül elkapnia, ha már ennyire próbálkozik, de mikor érte nyúl, a sunyi labda kicsúszik vékony ujjai közül.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-04-17, 7:34 pm

- Az embereket nagyon nehéz megnevelni.*ért egyet bólogatva a tigris. Ő már tapasztalta, hiszen ebben a négy és fél hónapban, amióta együtt vannak, a srác nem sok hajlandóságot mutatott az engedelmességre. De akkor minek neki famulus? Legalábbis Léna így értelmezi a dolgot.*
- Megvan, a legújabb ötletem! Fordított pszichológiát fogok rajta alkalmazni, hogy elérjem, amit akarok.*elégedett mosoly jelen meg a tigris arcán, és a gondolatra elégedetten bólogatni kezd. Nem hiába ilyen okos! Közben felnéz az égre, hogy nem zuhantak-e még le a seprűn szórakozó diákok, és mivel látja, hogy még nem, visszafordul a bagolyhoz.*
- Az túl kevés. Két nagyszerű személyiség az ára.*mint egy igazi virágárus, úgy alkudozik, de azért a virágot odaadja, és amíg a lány leteszi a csokrot az egyik lenti helyre, türelmesen várakozik. Mikor aztán visszajön, megkezdődik a csevej, amely az ő szenvedő arcával indul.*
- Én a múltkori óta kettővel is.*vagyis a múltkori találkozásuk óta, így értendő. Egyik találkozás sem volt épp a legszerencsésebb, de amilyen szerencséje van, egyiknél sem ő húzta a rövidebbet. Közben Elisa elővesz a zsebéből egy kis aranylabdát is, és felveti a játék ötletét, amibe a srác azonnal bele is egyez. Bár nincs sok tapasztalata, mint fogó, sőt, igazából semennyi sincs, ez nem zavarja benne.*
- Vagyis én!*kiáltja még oda vigyorogva a lánynak, majd hozzá hasonlóan keresni kezdi a labdát. Elisa hamarabb megtalálja, így mikor elindul utána, a fiú őt követi inkább, mint a menekülőt. És amikor a lány elveszti a labda nyomát, ő is megáll. Jó taktika, kövesd az ellenfelet, aztán mard el előle a labdát. Mikor látja a lány majdnem ütközését, vidáman felnevet.*
- Dehogy, azért rakták oda, hogy akadályozzon téged! Hát nem szemétség?*miközben ezt kiáltja a lány felé, apró arany villanást érzékel valamerről, így kezdi el újra kutatni a labdát. Mikor azt látja, hogy Elisa ujjai már csak pár milliméterre vannak a labdától, felkészül a vereségre. Meglepetésként éri, hogy pár másodperccel később a cikesz előtte ugrándozik ide-oda.*
- Cic-cic-cic, gyere ide, kicsi cikesz.*mosolyogva nyúl a cikesz felé, de mikor már lecsapna rá, a pici kis labda elszáguld egy másik irányba. A srác azonnal utána. Már a póznák körül kergetőznek. Felrepül a középső póznán lévő karikáig, onnan néz szét. A cikesz hirtelen repül el a feje felett, majdnem dob is egy hátast meglepetésében, de aztán reflexből kinyújtja a kezét, és ujjai valami apró fémesre kulcsolódnak. Mikor maga elé emeli zsákmányát, elmosolyodik.*
- Ez az!*kiált fel győzedelmesen, majd meglengeti kezét Elisa felé, hogy a lány is lássa. Majd odarepül hozzá, és két ujja közé fogva a cikeszt felmutatja megint.*
- Nyertem. Én kérhetek tőled, akármit.*kis hatásszünetet tart, hadd találgasson a lány, mit akar, de ezt az időt inkább arra használja fel, hogy kitalálja, mit is kérjen.*
- Megvan! Menjünk el nyaralni! Bár még nincs nyár, de mindegy. A helyet te választhatod ki.*minő udvariasság, úgy látszik, ez is szorult belé. Mindenesetre most kíváncsian várja a választ. Az elutasítás lehetetlen, a fogadás miatt, úgyhogy már csak az esemény helye és időpontja van hátra.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-04-17, 8:06 pm

- Sajnos egyelőre csak egy személyiségem van, de megpróbálhatok növeszteni egy másikat.*horkant fel, majd már magához is veszi a virágot, lerakja a padra és ismét visszatér a fiúhoz. S némi beszélgetés után felvetődik egy kis játék és a hozzá tartozó fogadás ötlete, amibe kis gondolkozás után bele is megy, tulajdonképpen semmi oka arra, hogy ne tegye meg. S mivel nála van a labda, így el is engedi, s már vetődik is utána, látja maga mögött a srácot, de előnyben érzi magát, így egyelőre nem foglalkozik vele túlzottan. Türelmesen repked az apró tárgy után, bár egyre bosszúsabb lesz, ahogy újra és újra meglép előle. Figyelmetlenségének hála pedig majdnem frontálisan ütközik egy oszloppal, szúrós pillantást küld a nevető felé és sértődöttet játszva összefonja karjait, míg lábával megtartja magát a seprűn.*
- Tudtam én, hogy eddig nem volt itt. Mégis ki tenne ilyen? Ha megtalálom velem gyűlik meg a baja.*rázza meg egyik kezét kicsit, immáron vigyorogva. De hamarosan újra üldözőbe veszi a cikeszt, s már épp elkönyvelné a nyereséget, mikor a kis labda kicsúszik az ujjai közül és a fiú felé repül. Kissé elkeseredik ugyan, de nem adja fel, teljes sebességgel kilő és egyenesen Éliás felé veszi az irányt, majd úgy fordul, hogy elé kerüljön, mert véleménye szerint, így egyszerűbb lesz kicseleznie a srácot.*
- Elkaptad?*kiált oda az örömujjongást hallva, majd lassít, végül pedig megállva várja meg, hogy ideiglenes ellenfele odaérjen hozzá. Közelebb hajol, mikor meglátja a labdát és alaposan szemügyre veszi, de semmi kivetnivalót nem talál benne, így egy kis sóhajjal veszi tudomásul, hogy ezt a kört bizony elvesztette.*
- Ismétlést!*kiált fel vigyorogva, de nem ellenkezik a nyeremény behajtása ellen és türelmetlen pillantást küldözgetve a fiú felé várja, hogy végre megtudja pontosan mit is szeretne kérni tőle. A szavakra aztán felnevet és állát simogatva úgy tesz, mintha nagyon gondolkozna a dolgon.*
- Hát nem is tudom, na jó, de csak mert te nyertél.*kinyújtja a nyelvét, de vigyorán látszik, hogy tulajdonképpen tetszik neki az ötlet. Bár akkor is kénytelen lenne elmenni, ha ellenezné a dolgot. Ugyan megfordul a fejében, hogy barátja mit szól majd az egészhez, így eldönti, hogy alkalomadtán megkérdezi tőle, csak hogy még véletlenül se mástól tudja meg.*
- Írország!*csillan fel a szeme vidáman.* - És szállást se kell keresnünk, ha oda megyünk. De minden mást te fizetsz.*vigyorog rá. Na nem mintha szüksége lenne rá, hogy bárki eltartsa, de ha nem az ő ötlete volt a kirándulás, így ebből nem enged, bármennyire is tiltakozzanak ellene.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-04-17, 8:26 pm

- Akkor hajrá, siess. Később behajtom az adósságot.*vigyorog, miközben figyeli, hogyan landol a virág a lelátón, és repül vissza a magasba a lány. Egy kis beszélgetés után pedig felvetődik a játék ötlete, amiben mindketten benne vannak. Ráadásul az a plusz, hogy a győztes azt kérhet a másiktól, amit akar. A játék el is kezdődik, és először Elisa van előnyben, a fiú csak őt követi, ráadásul nem is olyan megfeszített tempóban. A lány sietségének következménye pedig az lesz, hogy kis híján nekimegy egy oszlopnak.*
- Most valaki biztos elkezdett reszketni. Nem irigylem az illetőt.*a durcás arcot nem is veszi figyelembe, esetleg csak annyira, hogy azon is szórakozik egy kicsit. Hamarosan folytatódik a labda üldözése, és pár percig újra a lány lesz előnyben, de a labda minduntalan kicsúszik az ujjai közül, így hamarosan ő kerülhet előnybe. Néhány percig tartó üldözés után a trükkös kis cikesz mégis a markában végzi.*
- igen!*kiáltja vissza a kérdést hallva, majd már meg is indul a lány felé, hogy felmutassa a tárgyi bizonyítékot*
- Csak szeretnéd.*vigyorog, miközben egy hirtelen mozdulattal a lány felé dobja a cikeszt. Könnyű elkapni így, már ha odafigyel az ember, mert a cikesznek még fel kell eszmélnie a kergetőzés és az elkapás után. Közben behajtja nyereményét, vagyis még csak elmondja, mit akar nyereménynek.*
- Még szép. Kételkedtél benne?*van önbizalom bőven, kicsit sem szűkölködik belőle, akár egy teljesen önbizalom hiányos embert is fel tudna tölteni a sajátjával, akkor is ugyanolyan magabiztos lenne, mint most.*
- Hm, Írországban még nem jártam. Tökéletes!*majd ahogy hallja a további szavakat, úgy vigyorodik el, és kicsit megbántott arcot színlelve folytatja.*
- Szegény csóró angolt meg akarod kopasztani? De szívtelen vagy.*Elisa persze tudhatja, az arcáról, a hangjáról is, hogy viccel, meg arról, hogy a múltkor említette a saját bankszámlát.*
- Na és mikor menjünk? És mennyi időre?*ezeket a dolgokat a lányra bízza, a szebbik nem úgyis sokkal jobban szeret szervezkedni, mint ők, fiúk.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-04-17, 8:54 pm

- Az a minimum, hogy rettegjen, ha már ilyen galád cselekedetet követett el ellenem.*most már meg se próbálkozik sértődöttnek látszani, teli szájjal vigyorog, majd ezt is befejezve újra üldözőbe veszi a labdát, de minden próbálkozás hiába, mivel végül ő lesz az, aki csúfos vereséget szenved. Na nem mintha vérre ment volna a küzdelem, tehát nem nagy probléma, meg egy szép napon úgyis rá fogja venni a srácot egy ismétlésre és addig fog próbálkozni, míg nem lesz ő az, aki előbb kapja el a labdát.*
- De még mennyire. Nekem kellett volna nyernem, sokkal szebb vagyok.*húzza fel az orrát és mint holmi díva a válla mögé dob néhány tincset, bár a mozdulaton sokat segítene, ha arcán nem játszana ott a vidám mosoly. S mivel választhat, így természetes, hogy kedvenc országa meglátogatása mellett dönt.*
- Persze, hogy az. Minden ötletem tökéletes.*nem kérdés, neki is van bőségesen önbizalma és egója is, tehát nem kell félteni. S ugyan nem csillogtatja túl gyakran ezen képességeit, de borzasztóan nagyra tud lenni saját magával, ha olyan kedve van, s most éppen egy ilyen helyzetbe csöppent bele.*
- Hogy én gonosz? Dehogyis vagyok az.*rázza meg a fejét, szomorkás, majdhogynem sírós pillantást erőltetve az arcára. Ugyan nem szokott senkivel fizettetni semmit, hiszen neki is van, de véletlenségből a másik anyagi helyzetével is tisztában van valamennyire, így ezen gondolatából nem fog adni. S ahogy nézi, nem is lesz erre szükség.*
- Érdemes lenne legalább egy hétvégét eltölteni ott. Ugyan mondanám, hogy majd a suli befejezése után, de kinek van kedve azt megvárni. Menjünk egy olyan péntek estefelé, amikor jó időt jósolnak. Mit szólsz?*érdeklődik és bólogat is a saját szavaira, majd elcsendesedve nekiáll, hogy átvegyen minden apróságot, s ha a srác nem szól rá, akkor jó darabig a gondolataiba merülve marad. Amennyiben viszont erre felhívják a figyelmét, visszatér a valóságba és elvigyorodik.*
- Versenyezzünk lefelé!*kiált fel és csalás ide vagy oda ő már meg is indul, anélkül, hogy a másiknak egyáltalán a válaszra hagyna időt. A seprűt egyenesen a föld felé fordítja, majd már suhan is lefelé, nagyjából úgy, mintha bármelyik pillanatban nekicsapódhatna az aljzatnak. Mielőtt azonban ez megtörténhetne felrántja a szerkezet elejét és néhány centivel a lelátó első sorának tetejétől lefékez.*
- Ügyes voltam?*vigyorog a fiúra, mikor ő is megérkezik mellé, majd leszáll a seprűről és kinyújtóztatja tagjait. Úgy véli, hogy sötétben már nem lenne sok értelme az egésznek, ezért is jött le ide.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-04-17, 9:11 pm

*Most is sok, már nem olyan általános témát említenek, ameddig eljutnak a versenyzéshez. A majdnem ütközésről szóló eszmecsere nem tart sokáig, hiszen üldözni kell tovább a labdát. Mindketten próbálkoznak, de végül ő lesz az, aki győzedelmeskedik, így választja a nyaralást nyereményként.*
- Most vitatkozhatnánk ezen ítéletnapig is, de fölösleges, mert mint tudjuk, a tudás számít és az ügyesség számít, és szintén tudjuk, hogy ezekben én állok felül.*hosszú okfejtés, az egészet végigvigyorogva. Egyiküknek sem kell a szomszédba menni egy kis egójért, van nekik belőle bőven.*
- Csak el ne szállj.*figyelmezteti mosolyogva a lányt, miközben tréfásan meg is lengeti az ujját, ahogy az anyák szokták dorgálni a gyerekeiket.*
- Ja, csak velem. Én szegény, csóró angol...*szomorú sóhaj, lehajtott fej, ami azért kell, hogy elrejtse vele széles mosolyát. De aztán már nem is titkolja, inkább kíváncsian hallgatja Elisa ötletelését a nyaralással kapcsolatban.*
- Benne vagyok. Bár az időjóslást kihagynám, inkább magam bizonyosodom meg a jó időről.*felkel, kinéz, jó idő, mehetünk kirándulni. Ennyi lesz, nem kell neki a megbízhatatlan időjárás jelentés. És miközben ő ezen gondolataival van elfoglalva, Elisa tovább tervezgeti magában az utazást, legalábbis úgy tűnik, hogy azt csinálja. Pár perc múlva meglengeti a lány előtt a kezét, hogy szálljon vissza a földre... vagyis, térjen vissza a gondolatok világából.*
- Oké!*kiáltja, és már zuhanórepülésben el is indul a föld felé, pár méterrel lemaradva a lány mögött. Látja, ahogy szép bravúrosan lefékez és leáll, majd ő maga is bemutatja ugyanezt a landolást.*
- Hát, volna még mit javítani, de... igen, az voltál.*szívózik egy kicsit a lánnyal. A mondat első felében magasra emeli az orrát, és fontoskodó arcot vág, de a második felében már mosolyog.
- Hé, mehetnékem van! Menjünk!*hallja Léna kiáltását a nézőtér felé. Odanéz, és látja, ahogy a tigris elindul feléjük.*
- Úgy tűnik, mennem kell. Jössz te is?*ha igen, akkor a seprű elrakása után a lány mellett indul vissza, ha nem, akkor nélküle. De bármelyik eshetőség is álljon fenn, az elköszönés előtt még hozzáteszi.*
- Majd írok levelet, mikor menjünk, jó?*és ha megvan a válasz erre és a másik kérdésre is, akkor a megfelelő pillanatban elköszön, és visszatér Lénával a szobájába.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-04-17, 9:39 pm

*Hiába a kviddicses előélet és tapasztalat, a mostani kis fogadást mégis sikeresen elvesztette, így kénytelen eltölteni egy nyaralást Éliással. Persze nem bánja túlságosan a dolgot, így meg se próbál ellenkezni, inkább azzal tölti az időt, hogy kitalálja mégis hova és mikor lenne érdemes elmenni.*
- Hát jó, ha nem, hát nem. Akkor majd megyünk, ha úgy fest, nem szakad ránk az ég.*vigyorog, de csak egy ideig, mert hamarosan elmerül a gondolataiban, s csak akkor eszmél fel mikor a tenyér beúszik arca elé. S hogy elfeledtesse a bámulást, versenyt hirdetve száguldani kezd lefelé. Tökéletesen, a kitervelt módnak megfelelően érkezik, a szavakra pedig csak kinyújtja a nyelvét. Tudja, hogy remek volt, kétség sem férhet ehhez, így nem sértődik meg holmi szívózásokon.*
- Persze én is megyek, úgyis kezd sötétedni.*ilyenkor már nem szeret kint lenni, így megvárja, míg a srác elrakja a seprűt, majd a sajátját magához véve követi a másikat felfelé.*
- Tökéletes, várni fogom.*bólint egyet vidáman, majd egy integetés után, vállán Ulixal elindul a saját hálója felé, ahol elvégzi a szokásos esti dolgokat, enni ad a madárnak és résnyire nyitja az ablakot, hogy kirepülhessen, ha akar. Végül pedig szinte beledől az ágyba, s pár perc múlva már alszik is.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-06-25, 11:54 am

*Ma viszonylag korában kelek mint az elmúlt egy hét bár melyik napján. Magam elé veszek egy könyvet amit egy kis olvasás után megunok és a földön köt ki. Unottan nézegetem a plafont, de aztán valami eszembe. Így kipattanok az ágyból hogy vegyek egy hideg zuhanyt és összeszedjem magam. A zuhanytól felfrissülök és már kiment a szememből az álmosság. Felveszek egy fehér topot és egy fekete rövidnadrágot. Persze a labeliről sem feledkezhetek meg. Ami most egy fekete sportcipő. Fel veszem a szokásos táskámat és már indulunk is kifelé a kutyámmal. Nem siettünk sehova kényelmesen sétálgatunk. Mikor kiérünk akkor érzem hogy most kellene napozni, de valószínűleg ez is elmarad. Mikor átérünk a szigetre kicsit összekavarodok, de nem veszek el és indulok is, arra amerre a pályát sejtem. Nem is tévedek annyira, mert hamarosan meg is láttok hat hatalmas oszlopot. Egy kis mosolyt megengedek magamnak hogy eltalálta a helye irányt. Megindulok a pálya felé ami egyre nagyobbnak tűnik. Fel megyek a kilátóra, és ott elfoglalok egy helyet.*
-Na ide is eljöttünk, kár hogy nem hoztam seprűt.*sóhajtok, de4 nem vagyok benne biztos hogy lehetne-e repkedni.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-06-25, 12:05 pm

*A tegnapi találkozó eléggé felbátorított ahhoz, hogy kivonuljak a szigetre és olyasmit műveljek, amit még soha. Persze nem kell itt rögtön rosszra gondolni, hiszen nem másról van szó, mint a repülésről. Mindig is szerettem volna megpróbálkozni vele, de apu sose engedte, így kénytelen voltam kivárni a megfelelő pillanatot, ami feltehetően most érkezett meg. Így hát, hogy bátorságom ne múljon el mire leérek azonnal össze is kapom magam és rövid farmernadrágot, valamint virágos toppot felvéve, kezemre bicigliskesztyűt húzva, hogy ne menjen tönkre a tenyerem, lépek ki a hálóból és haladok egyenesen a pálya felé.
Mire végre odaérek kezd a remek ötlet ostobaságnak tűnni, na de azért összefogom hajam és ellenőrzöm kontaktlencséimet is, miket csak ezen jeles alkalomból raktam a szemembe. Ezután pedig elbandukolok a szekrényig, hol magamhoz veszek egyet az iskolai seprűkből és szerzeményemmel együtt megállok a pálya szélén és enyhén remegve, de sziklaszilárdan markolom a járművet és meredek az ég felé.*
- Teljesen megőrültem!*nyögök fel, miközben a megfelelő pozícióba helyezkedek a nyélen, majd elrúgom magam a földtől és elkezdek lebegni, bár szerencsére alig távolodok el pár méterre a megnyugtató füves részről, így kezdek picit megnyugodni és egészen bátran indulok meg előre, persze csak szép lassan. S mivel már egész jól megy a dolog arra is van idő, hogy körbenézzek, így pillantom meg Ashit nem is olyan messze tőlem, fenn a nézőtéren.*
- Ashi! Szia!*intek felé, ami meglehetősen rossz ötletnek tűnik, mivel elvesztem az egyensúlyomat és a seprűvel együtt megdőlve a fenekemre huppanok, mi szerencsére egy kis sajgásnál többet nem okoz, hiszen alig távolodtam el a földtől, minek most nagyon is tudok örülni.*
- Á ez nem nekem való.*dörmögöm még mindig ücsörögve, majd lassan felállok, leporolom hátsó felemet és a vörös leányzó felé fordulok, s fel is kiáltok neki, ha még mindig a lelátón üldögél.* - Nem jössz le?*kérdezem tőle egészen vidáman, majd lassan meg is indulok arrafelé, hogy a nézőtér alja alatt találkozhassunk.*
- Repülni jöttél?*kérdezem tőle megemelt szemöldökkel, ha már megérkezik hozzám, s vissza is állok normális, enyhén halk hangnememhez. Ahogy nézem seprű nincs nála, ami egy csöppet fura, tekintve, hogy hol vagyunk, de persze az is megeshet, hogy csak nézelődni és levegőzni van itt.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-06-25, 12:28 pm

*Ma elégé bele untam az unalomba ezért úgy döntök át megyek a szigetre. Gyorsan fel veszek egypár ruhát és már indulunk is át. Mikor átértünk rögvest indulunk is arra felé ahol a pályát sejtem. Szerencsémre bebizonyosodik az, hogy jó felé haladunk mert meg is látjuk a hat oszlopot. Mikor odaérek felmegyünk a kilátóra, ahol kényelmesen el is helyezkedünk. Így nézek le a fűre ahol nem sokára meg is jelenik egy lány egy seprűn ismerősnek tűnik így felállok és közelebb megyek a korláthoz hogy megnézem magamnak. Elmosolyodok mikor fel ismerem, de nem szólok egy szót sem. Nem sokára észre is vesz és köszön is nekem minek vége az hogy a földön köt ki.*
-Szia Fruzsi!*köszönök neki és már rohanok lefelé. Tequila is jön utánam majd mikor leérek már Fruzsi vár engem.*
-Hát ha lehet akkor igen. Ahogy látom te is azért jöttél, nem akarsz még repülni egy kicsit?*mosolyodok rá majd odalépek a szekrényhez és kiveszek belőle egy viszonylag jó állapotban lévő seprűt.*
-Amúgy szeretsz repülni? Vagyis bocsának nem akarlak megsérteni de én nem olyannak ismerlek ki az égen tölti az összes szabad idejét.*Vonom fel az egyik szemöldökömet, de nem piszkálásból mondtam hanem azért mert tényleg nem úgy ismerem.*
-Egyébként, hogy vagy mostanában?*kérdezem, mert elégé érdekel mi történt vele.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-06-25, 12:47 pm

*Elég sok gondolkozásba és önmagam győzködésébe telt, mire végre rávettem magam arra, hogy kipróbáljam a repülést. Igaz ugyan, hogy mindig is kíváncsi voltam rá, de vágyakozni valami után és megtenni azt nem teljesen ugyanaz, így nem csoda, hogy egy kicsit megrémültem most, hogy véghez is kéne vinni a gondolatot. Mindenesetre ez most egy jó lehetőségnek tűnik, hogy kicsit csökkentsek gyávaságomon, így megindulok a pálya felé, hol magamhoz veszek egy seprűt és azon kezdek el repülgetni egy kicsit.
Egészen jól megy a dolog, egészen addig, míg figyelmemet el nem tereli Ashi, kit meglátva azonnal integetni is kezdek neki, ezzel viszont egyensúlyom semmivé lesz és a földre huppanok. Túl nagy kárt azonban nem szenvedek, így néhány pillanattal később már a lány előtt állok és vidáman mosolygok rá.*
- Persze, hogy lehet, azért van a pálya. Hát ha már itt vagyok, akkor persze repkedek még egy kicsit, bár túl messze nem akarok felszállni.*borzongok meg kicsit, miközben felmérem milyen messze vannak az oszlopok, na meg az ég. Néhány méternél távolabb biztosan nem fogok felrepülni, mert ha esetleg leesek távolról jóval kellemetlenebb élmény lenne.*
- Nem vettem sértésnek, igazad van. És ami azt illeti ez az első eset, hogy seprűre ültem.*vallom be zavartan. Az meg, hogy a vöröske meg akarna sérteni eszembe se jut, meg hát valóban jól gondolja, egyáltalán nem vagyok az a típus, aki szívesen tölti idejét a fellegekben.*
- Remekül vagyok, bár nem nagyon csináltam mostanában mást a tanuláson kívül.Tegnap mozdultam ki először és összefutottam az egyik háztársammal, aki csak pár napja érkezett. Egész jól elbeszélgettünk.*mesélek kicsit nem túl kalandos életemről. De hát nem tehetek róla, kimozdulni annyira nem szeretek, a szobában pedig igazán nem történik semmi említésre méltó. A legnagyobb izgalom az, ha bejön egy darázs, amit aztán percekig kergethetek, hogy végre kitaláljon.*
- Veled történt valami érdekes?*dobom vissza a labdát és biztos vagyok benne, hogy őt sokkal több dolog érte az utóbbi napokba, hiszen sokkal mászkálósabb és barátkozósabb típus, mint én, így nem csoda, hogy mesélnivalóból is akad neki bőségesen.*
- Te rendesen tudsz repülni? Játszottál már valaha kviddicset?*érdeklődök ismételten, majd míg a válaszra várok elhelyezkedek a seprűn és egy hatalmas sóhajtás kíséretében újra lebegni kezdek, s ezúttal kicsivel jobban eltávolodok a földtől, majd megvárom, hogy Ashi is így tegyen és csak ezután kezdem meg az előre haladást.*
- Trükköket is tudsz?*kérdezem felé se nézve. Na nem azért mert bunkó vagyok, egyszerűen csak amiatt, mert túlságosan félek ahhoz, hogy elkapjam fejem a menetirányról vagy bármilyen szükségtelen mozdulatot tegyek, így inkább mereven előre nézve, mozdulatlanul ülök a seprűn és igyekszek nem leesni róla.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-06-25, 1:18 pm

*Elhatározom hogy elindulok ma a pályára mert még nem jártam ott. El is hagyom a szobámat a kutyámmal, kivel lassan sétálva haladunk át a szigetre hol már menetirányba is fordulunk. Mikor oda érünk felmegyek a lelátóra hol el is helyezkedek, de nem sokkal később már egy ismerős alak jelenik meg. Egypár perc múlva már tudom hogy Fruzsi az kit repked a levegőbe. Észre is vesz minek következtében el kezd integetni majd le is esik. Lesietek hozzá, hogy most jól van-e, de mi kor le érek már látom hogy nincs semmi baja. El is kezdünk beszélgetni és közben előveszek egy seprűt is.*
-Rendben, de lehet hogy egy kicsit magasabbra fogok majd én szállni a vége felé...*vakarom meg a tarkómat. Mond és fel is teszem egy kézre eső választ. A válaszára bólintok, mert akkor jól gondoltam. Lehajolok a kutyámhoz, hogy megsimogassam. Ő erre csak elkezdi csóválni a farkát, de azért figyelek Fruzsira kinek időközben teltem fel még egy kérdést.*
-Milyen fura én is találkoztam egy nem rég érkező elsőssel, tegnap...* gondolkozok el egy kicsit majd felállok.*
-Hmm.. Velem nem történt semmi izgalmas, khm... tegnap csak egy érdekes hármast láttam... de szerencsére nem egyedül voltam... Amúgy meg esténkét kimozdulok vagyis át jövök ide a szigetre mert nem tudok aludni a meleg miatt, ha gondolod egyik este eljöhetsz velem*ajánlóm fel mert jó lenne egy kis társaság ki nem alszik be a kérdésére nevetek egyet, de nem azért, mert bunkó vagyok hanem azért mert még soha nem repültem.*
-Hát most kiderül, hogy is tudok repülni. Has szerzel engedélyt akkor akár kviddicsezhetünk.*mondom majd követem a lányt és felülök a seprűre hogy elrugaszkodóhasak. Megmarkolom esősen hogy ne csuszak ide oda. Majd egy kicsit bele is gyorsítok.*
-Hát megnézzük?*kérdezem majd ha igen a válasz akkor próbálkozok valamicskével.*
-Egyébként majd valamikor segítesz árnymágiából?*kérdezem mert eszembe jut hogy kéne egy kis gyakorlás is.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-06-25, 1:38 pm

- Csak nyugodtan, én majd innen támogatlak. Bár megeshet, hogy felbátorodok kicsit és követlek felfelé.*ingatom a fejem, habár utóbbinak kevés esélyét látom. Talán majd legközelebb, néhány hasonlóan lightos gyakorlás után megpróbálkozok komolyabb magasságokba emelkedni, de egyelőre jobban féltem cseppnyi életem, minthogy ilyesmivel hősködjek.*
- Elég sok elsős szokott jönni, meg az is lehet, hogy ugyanaz volt.*rántom meg vállam kicsit. Szerintem annyira nem furcsa ez az egybeesés, így hát nem is gondolkozok túl sokan a dolgokon, inkább visszakérdezek és érdeklődve hallgatom a választ.*
- Hármas? Milyen hármas?*emelem meg szemöldököm nagyon kérdőn és teljes egészében rá koncentrálva várom, hogy adjon valamiféle magyarázatot, aminek hála jobban el tudom képzelni ezt a dolgot, mert egyelőre nem tudom, hogy pontosan miről is van szó. Mindenesetre érdekesnek tűnik, így nem adom fel addig, míg nem mesél egy kicsit bővebben.*
- Persze, szívesen. Úgyse csinálok semmit esténként és ugyan a meleg nem zavar túlzottan, de rám fér egy kis mászkálás.*egyezek bele szinte azonnal. Épp tegnap fogadtam meg, hogy több időt töltök majd a szobámon kívül és igyekszek több ismerősre és barátra szert tenni, mert így egyedül meglehetősen unalmas és egyhangú az élet. És ugyan remekül elvagyok magamban, de ha már eljöttem ilyen messzire és el kell töltenem itt három évet, akkor akár aktivizálhatnám is magamat egy kicsit jobban.*
- Nem kell engedély, csak ki kell venni a labdákat onnan.*bökök a szekrény felé. Nem csak találgatok, pontosan ismerem a szabályokat, még azelőtt megtanultam őket, hogy betettem volna a lábam a kastélyba, tehát tudom mit beszélek.* - Csak érdekesebb lenne a dolog, ha több emberrel játszanánk, na meg még egyszer se játszottam, szóval nem biztos, hogy menne.*sóhajtok kicsit. Egyelőre még repülni se nagyon tudok, nem hogy még labdák után is kelljen rohangálnom, tehát maximum mint néző vennék rész ilyesmin. Egyelőre legalábbis.*
- Mutasd mit tudsz!*intek felé nagylelkűen, persze csak azután kezdek el hadonászni, hogy lejjebb ereszkedek és megvetem lábamat. Majd ismételten folytatom a kissé bénácska, de legalább stabil lebegésemet.*
- Gyakorlatban vagy elméletben?*érdeklődök tőle kíváncsian. Igazság szerint az utóbbiban jobban benne lennék, de tulajdonképpen nekem se ártana egy kis gyakorlás, így végül rábólintok a dologra, legyen szó bármelyikről.* - De persze, segítek.*kis mosolyt villantok arra, amerre Ashit sejtem, majd ismételten a repülésre fordítom figyelmemet és egy kicsit magasabbra emelkedek, majd felbátorodva gyorsítok is egy kicsit.*
- Hogy kell ezzel megállni?*sikkantok fel, mikor rájövök, hogy arra egyelőre nem gondoltam, hogy valahogy le is kéne állni a repüléssel és egyelőre annyira kapaszkodok, hogy gondolkozni se nagyon tudok, így a lánytól várom a megváltást vagy legalábbis valamilyen tanácsfélét.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-06-25, 2:16 pm

*Elmosolyodok a válaszán és remélem hogy azért fel fogbátorodni , meg hogy én is. Bár nincs tériszonyom szóval nem hiszem hogy lesz akadálya az egész dolognak hogy maegnézem az oszlopokat. A másik válaszára csak bólintok és felnézek rá.*
-Öhm... hát tegnap kit voltam az erdőben és hát egy nyúl-róka-medve páros talált rám, miközben a pálcám nem volt nálam, de szerencsére ahogy mondtam nem voltam egyedül.*mosolyodok el mert hát ha egyedül lettem volna akkor most nem lennék itt legalább is nem ilyen egész emberi formában.*
-Szuper akkor majd valamikor össze hozzuk, bár én szinte minden éjjel kint vagyok 1-2 óráig ezért is kellek fel mostanában 8-10 között... na de hát majd meg lehet sülni a szobába.*fújok egy kicsit majd ismét vissza térünk az eredeti kérdéshez hogy ki milyen jól tud repülni és ki kviddicsezet már. Hát ebben egyikünk sem próbálta, de mit ha lenne nekem egy kviddicses könyvem. Így felajánlom, hogy esetleg játszhatunk ha szerez engedélyt.*
-Nem? Pedig valahol azt olvastam hogy kell, na de akkor legközelebb ha már jobban megy mindkettőknek a repülés játszhatnánk egyet. Akár egy kisebb csapatott i szerezhetnénk... vagy nem.*gondolom végig és hát nem tudom hogy ki örülne egy kis játékba az ismerőseim közül, mert azt tudom hogy Carol benne lenne, de mást nem tudok. Már fent is vagyunk a levegőben mikor megkérdezi ismerek-e trükköt mire én csak elgondolkozok majd bátra felek is. Hát legközelebb kevesebb bátorságom lesz az ilyen kijelentésekben, de kitudja hogy sül el. Rá dőlök a seprűre hogy felgyorsuljak és magasabbra emelkedjek. Mikor már legalább vagyok olyan jó 7-8 méter magasságban bukfencezek a levegőben, majd lefelé tartom a seprűnyelet és előre dőlök közben elhatározom hogy kipróbálok már valamit ami nem más mint egy szép forgás mitől kellő képen el is szédülök, de azért a földtől, két méterrel sikerült lassítani és vízszintbe hozni a seprűt. *
-Na milyen voltam?*kérdezem a lányra nézve, de inkább becsukom a szemet mert forog a világ. De azért fel teszek ni egy kérdést mire egy másikat kapok.*
-Gyakorlat és az árnycsápokra gondoltam.*nézek rá hálásan majd ismét fel emelkedek a levegőbe hogy megint repülhessek. Ne sokára Fruzsi hangjára leszek figyelmes ki-segítséget kér.**
-Öhm ... Nem mondom hogy ugorj le, de ne dőlj előre inkább mintha lovagolnál húzd vissza a seprűt...* Hát nem tudom más hogy mondani neki, de azért oda megyek hozzá ha kell elkapjam.*
-Na és milyen ilyen magaslatokban?*kérdezem egy kicsit nevetve, de nem sértésből.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-06-25, 2:39 pm

- Ó nem lehetett kellemes élmény, jó, hogy nem történt komolyabb baj. Nem volt nálad pálca? Ez elég felelőtlen dolog.*csóválom meg fejem kicsit. Persze nem akarom leszidni, de arra már rájöhetett volna, hogy kész öngyilkosság pálca nélkül menni bármerre a környéken. S ugyan én például jobban csípem a mugli önvédelmi módszereket, de fegyverem nélkül mégse mozdulok ki soha.*
- Majd egyszer én is kinézek és gondolom nem lesz nehéz összefutni, csak egy találkozóhely kell.*tanácsolom egészen felvillanyozódva. Az éjszakai mászkálás se tartozik a gyakori elfoglaltságaim közé, de néha-néha ezt is túlélem, így örömmel csatlakozok majd hozzá az egyik ilyen alkalommal. Lehet még mesélnivalót is sikerül összeszednem ezáltal.*
- Szerintem nem, bár...hát még ez is megeshet. Elbizonytalanítottál.*vakarom meg államat kicsit, de végül megrántom vállamat.* - Na mindegy, majd kiderül. Szerintem nem lenne nehéz csapatot összehozni, talán beszélhetnénk a sentinelünkkel vagy egy magiszterrel esetleg.*felelem elgondolkozva. Szerintem még egy kisebb verseny se lenne olyan rossz ötlet, de azt mindenképpen valami feljebbvalóval kéne előtte megtárgyalni.
Időközben pedig Ashi nekikezd néhány manővernek, mit érdeklődve figyelek, s mikor végez vigyorogva tapsolom meg, jelezve, hogy tetszett a bemutató.*
- Jó, bár a sok pörgés nem neked való.*kuncogok, hiszen látszik rajta, hogy mennyire megszédült. S míg azzal van elfoglalva, hogy összeszedje magát szóba kerül egy kis gyakorlás is, amiben örömmel segédkezek. Az árnymágia meg nem is tűnik annyira nehéznek és a csápokat is képes vagyok létrehozni, így már csak bólintok egyet, hogy megértettem és benne vagyok a dologban.*
- Leugorni? Azt nem is szeretnék. Szóval mintha lovagolnék, oké.*motyogom magam elé, majd finoman megrántom a seprűt, mire olyan gyorsan fékez le, hogy kis híján lerepülök róla, így kell pár perc, mire észhez térek a hirtelen jött rémületből és csak ezután küldök egy szúrós pillantást a lány felé, reagálván a beszólására.*
- Nagyon vicces.*nyújtom ki nyelvem, majd megrántom a vállam.* - Egyébként kellemes és biztonságos, de hogy ne gondold, hogy gyáva vagyok mehetünk feljebb.*jelentem ki és kihívó pillantást küldök felé és egy nagy levegővétel után irányba állítom a seprűt és feljebb emelkedek kicsit, majd szép lassan körözni kezdek.*
- Na mi az? Nem jössz?*kiáltok vissza Ashinak és csillogó szemeim, valamint az arcomon játszó mosoly mutatja, hogy remekül szórakozok, na meg azt is, hogy kezdeti rémületemnek és távolságtartásomnak már nyoma sincs, bár a félénkségemet Ashival szemben egész gyorsan legyőztem, ami jó dolog, hiszen így teljesen magamat adhatom.*

//fagy//

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-07-04, 3:18 pm

*Még itt sohasem voltam, pedig már nem egyszer láttam messziről a pályát. Biztos nagyon ritkán rendeznek benne meccseket, mert alig-alig járnak ki ide emberek, legalábbis messziről mindig kihaltnak tűnik. De majd most én benépesítem, így indulok el ezen a kora délutáni napon a kviddicspályára. Viszek magammal egy kis kosárban szendvicset, kólát, meg sütit, amit a konyhában találtam. Ámulattal nézek szét, de nem sokáig gyönyörködök, hanem inkább elindulok az egyik lelátó felé, hogy megmásszam azt az irdatlan magasságot. A legfelső padon telepszek le, és máris kipakolom elemózsiámat. Egy könyvet veszek a kezembe, amit még belesüllyesztettem a kis kosárba, mielőtt elindultam volna a kastélyból. De nem kezdek el olvasni, hanem nézem a teljesen néptelen pályát, majd az egyik szendvicsbe bele is harapok. Idefent fúj a szél, érzem már a vékony, pántos póló és a rövidnadrágomon keresztül.*
-Éééééés kezdődjék a meccs! Tilos harapni, csípni, rúgni, egymást elverni a seprűkkel és söpörni!*Ez hirtelen jött, de jól esett egyet ordítani. Most már legalább tudom, h így érezheti magát egy bíró. Jó hangos ordítás, és összpontosított figyelem.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-07-04, 3:32 pm

*Úgy érzem, a mai nap csodálatos lesz. Nem elég, hogy a kedvenc tárgyam órája nemsokára kezdődik, jól aludtam, így kipihent révén igen jól esett az ebéd is, mit nem rég fogyasztottam el, hogy közben tervezgessem, este milyen kötelességi programokat iktatok be. Azt hiszem, a Nap már nem a tetőfokán jár, éppen ezért, hogy megkoronázzam az alkalmat, egy kis repülést iktatok be. Időjáráshoz illő öltözetem most egy fekete félcipőből, illetve lazább nadrágból áll, mi szintén fekete vörös csíkokkal, illetve egy atléta is társul hozzá teljesen vörös színben, s a hátán lévő sarló és kalapács súghatja származásomat, csak úgy, mint a mellkasomon virító cirill betűkkel írt "ruszki" szöveg. Tom anno mondta, hogy szerinte nem túl egyértelmű akcentusom, mivel viszont kedvelem, ha felismerik országomat, mindent megteszek ennek érdekében. A kiegészítőket most hanyagolom, így bal csuklómon csillogó karórám mellé csupán jobb csuklómra kerül barátnőm ajándéka, illetve ugyan azon oldal kézfejének középső ujjára teleportgyűrűm, valamint övemre pálcám, és zsebembe egy kis pénz, hogy teljes legyen az összkép, bármi is közbe jön, esetleg támadás, vagy séta a városban. Máris előhalászom az ágy alól óvatosan, díszdobozába sárt seprűmet, hogy tüzetesen megvizsgáljam, majd amint tökéletesnek találom, az izgatottságtól várni nem akaró énem máris behunyja szemét, hogy a kviddics pályára koncentráljon, minek bejáratához érkezem pillanatokon belül. Amint talpam a földet éri a csöppet sem megterhelő utazás után, fülemet érdekes ordítás üti meg, s azonnal lábam közé kapom seprűmet, hogy gyorsan és elegánsan röppenjek a magasba, mielőtt lenéznék, ezzel meglátva magam előtt háttal ülni egy lányt. Egy pillanatnyi gondolkodás, és villám gyorsan suhanok feléje szépen kikerülve őt, de tőle pár méterre megállítva seprűmet kanyarodom vissza, hogy finoman lebegve engedjem el magam a seprűn, alkarral megtámaszkodva rajta.*
- Priviet! *biccentek neki mosolyogva, s annak ellenére, hogy az idegenekkel barátságtalan szoktam lenni, posztom megköveteli a némileg emberszámba vevést, ráadásul nem akárhol találkozunk a lánnyal, hanem szívem második szerelméhez, a repüléshez köthető helyen, így szentségtörésnek minősíteném itt, a sport templomában az ellenségeskedést.*
- Netan a varazslo palya utan kommentatornak akarsz elmenni? Lenne hozza tehetseged. *említem meg, míg végigmérem, ám csupán tájékozódó jelleggel, s pillantásom a hozott finomságokra is talál, min egy csöppet elidőzik, elvégre csábítóak, majd pedig a könyvön állapodik meg végleg.*
- Ide jöttel olvasni a finomsagokkal? Mashol szebb a taj... *jegyzem meg, ám apró mosolyomból kitűnik, hogy végképp nem elküldeni szeretném, csupán érdeklődöm. Hirtelen rengeteg kérdésem támad, ahogyan elsőre szimpatikus a másik, a hely miatt...*
- Mit olvasol? *tudakolom meg, míg kiegyenesedem ültő helyzetemben az előredőlésből, s tekintetem most a karikák felé is vándorol, elvégre nem feltétlen társalogni van kedvem, de mégis... a kettőt együtt is lehet.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-07-04, 3:51 pm

*A kviddicspálya határozottan olyan hely, ahol kevesen vannak és bár mostanában kijutott nekem a magányból bőven, még sem gondolom, hogy olyan rossz lenne elszigetelődni a többiektől úgy istenigazából. Így találom ki a pályát, és már fel is pakolom az ebédnek nevezett kalória tengert és slattyogok ki. Nos, most hogy már itt vagyok, valóban NAGYON magányosnak érzem magamat, ezért inkább még hallgatom egy picit a csendet, az egyik kezemben egy halas-garnélás szendviccsel a másikban pedig a könyvvel. Ezután jön az ordítás, hogy ne legyek annyira egyedül, és még társalgásba is kezdenék a kitalált barátommal, hogy ha valami nem kavarná fel körülöttem a levegőt. Ahogy elkezdek forogni, meglátom a légváltozás okát, egy vörösbe öltözött fiút. Nos, ez a délután is érdekesnek bizonyul.*
-Hello.*Köszönök én is neki, bár nem ismerem azt a nyelvet, amelyen megszólított, mégis gondolom, hogy ez a szó semmi más nem lehet. Bár ha tévedek, max röhögünk rajtam egy jót.*
-Szerinted jó lennék benne? Legalább lenne valami elképzelésem, hogy mi leszek az iskola után.*Mosolygok rá, majd mikor meglátom, hogy a finomságaimat nézegeti, felé nyújtok egy még harapatlan szendvicset.*
-Van halas-garnélás meg sima szalámis, és a süti csak sima csokis piskóta. Meg még van kóla. Kérsz valamit?*Kérdezem, remélve, hogy azért elfogad valamit a felkínáltak közül. De ha nem akkor elrakom azt a szendvicset, amit felkínáltam neki, és egy szalvétával megtörlöm a kezemet.*
-Nos, hogy a kérdésedre válaszoljak, kedves idegen. Máshol már voltam, elég sok helyen az iskolában és akörül, de itt még soha és mindig is kíváncsi voltam rá, hogy milyen közelebbről. És most rávettem magamat.*Vonom meg a vállamat, és még egy harapásnyi garnélás szendviccsel ajándékozom meg magamat, majd a ruhámra hullott morzsákat gyorsan félresöpröm, nem akarom, hogy összepiszkolják a szoknyámat.*
-Egy kis Stephen Kingféle horror. Tudod, hogy féljek visszafelé menetbe.*Szeretem azt az írót, mindig kiráz a könyveitől a hideg, de ez most inkább krimi, mint horror. Majd meglátjuk, hogy milyen lesz, még csak most kezdtem.*
-Na és te mi járatban? Csak egy kis röpködés vagy kviddics mérkőzésre gyakorolsz?*Nézek rá kíváncsian, és leteszem a könyvet magam mellé, úgy érzem, egy ideig nem lesz rá szükségem.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-07-04, 4:21 pm

*Tervembe egy üvöltés zavar be, melynek okát hamarosan kutatni is kezdem, s így találok rá a lelátón ülő lányra, kiről rengeteg kérdés özönlik a fejembe, és kihez kivételesen... kedves vagyok. Egy ravasz kis mosolyt kap tőlem, mikor visszaköszön, ezzel jelzem, hogy ha bizonytalan is az én köszöntésem jelentésében, sikerült megtippelnie, mit is jelenthet a szó. A következőkben azonban érdekesebb témák kerülnek elő, mire összevonom szemöldökömet.*
- Hogy-hogy? Remelem csak kviddicset kommentalnal... mas, mugli sportot nem, mert akkor elveszik a tehetseged, es hiba csiszoltak a varazseröd. *jelentem ki határozottan, majd elmosolyodom. * - De ha az en meccseimet te kommentalnad, az jo lenne. *biccentek, s komolyan így gondolom, poénos lenne, ráadásul ismerem is, egy kis befolyás sem árt... apámtól megtanultam a kapcsolatok kiépítését. Pillantásomra, és finom utalásomra megérkezik az ajánlat, min egy csöppet elgondolkodom majd megrázom a fejemet.*
- Nem reg ettem, de szpasziba. Ha repültem, felajalnhatnad ujra, akkor biztos megehezem. *felelek is vissza is utasítva, meg nem is. Valóban így hiszem, a repülés kifáraszthat, főleg, ha nem is egyedül tervezem most már... főleg, hogy jól hangzanak a finomságok, így van cél is, amit a repüléssel érhetek el.*
- Aha, ertem... *bólintok szavaira, végülis logikus, és itt még esetleg száguldozó embereket is láthat. Tovább érdeklődöm, azonban a poént - mivel annak hiszem -, nem értem, így egyszerűen nézek rá vissza, inkább meg sem szólalva, csak ismét bólintva, hogy tudomásul vettem. Hiába kérdeznék rá, melyik a kedvence, nem ismerem az írót, és bár a könyveket szeretem, most mégis inkább másról szeretnék társalogni...*
- Nem szoktak meccsek lenni. Csupán repülok. *felelem neki mosolyogva, s úgy érzem, elérkezett az idő, hogy feltegyem a kérdést, mi a beszélgetés kezdete óta bennem lapul, és pozitív válaszra vár.*
- Te... repülsz? Nem akarsz jonni egy kort? Ha nem tudsz, megtanithatlak. *ajánlom fel neki, reménykedve a számomra kedvező válaszban, hiszen imádok tanítani, és társasan játszani is kviddicst.*

//Fagy.//

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-07-05, 5:20 pm

*Csendben hallgatom hogy mit válaszol, s néha csak egy apró bólintással illetve mosollyal jelzem hogy még mindig figyelek arra hogy mit mond. Furcsa, de tetszik a nyers modora ennek a fiúnak, olyan őszinte. Látszik rajta hogy nem játssza meg magát, és ez elismerésre méltó a mai világban. Kicsit felkapom a szemöldökömet annak hallatán hogy nem cigizik, de vizipipázik. Mondjuk nincs benne semmi szokatlan, csak még is egy kicsit meglepődök rajta. Régóta kiszerettem volna próbálni a vízipipát mert mindig is nagyon tetszett az, hogy ilyen sok és finom ízű dohány van. Elgondolkozok azon amit mond a megcsalással kapcsolatban, és sajnos rájövök hogy igaza van. Ám ami váratlanul ér, az az, hogy ezen cseppet sem szomorodok el, sőt talán még egy kicsit jól is érzem magam ettől a ténytől. *
-Mondjuk ja. Tehát hogy ha megcsalt, akkor nem érdemli meg azt hogy szeressem. *Nézek rá elgondolkozva. Ám a következő kérdés hallatán sóhajtok egyet, és a földet kezdem el nézni, majd egy cseppnyi hatásszünet után ismét ránézek.*
-Luka-val jártam és Mona-val csalt meg. *mondom s közben egy apró mosoly kíséretében picit megrándítom a jobb vállam, majd már terelném is át a gondolataimat, egy kellemesebb dologra. S sikerül is. A téma a repülés felé szállt. *
-Hm... vigyázz mert még szavadon foglak, és valóban megkérlek hogy taníts meg repülni. *nevetek rá, és valóban komolyan gondolom, mert jól hangzik. Persze nincs semmi hátsó szándékom, de akkor is jó lenne ha tudnék repülni....elvégre boszorkány vagyok vagy mi. Örömmel hallom hogy nem kell az erdőben sétálnunk, s egy percnyi gondolkozás után már el is határozom magamat. *
-A repülés nagyon jó ötlet lenne, de biztos hogy akarsz magad mögé egy visító lányt? Mert ha nekem elkezdesz manőverezni nekem KO. *mosolygok rá kedvesen, majd közben követem a kapu felé. Érdekes hogy azért jöttem ide hogy körülnézzek, de igazából nincs itt semmi érdekes. Ez is csak egy egyszerű temető. Mondjuk nem szép tőlem hogy így gondolom, de akkor is így van.*
-Nos akkor jól láttalak. *mosolygok.* -Nos ha arra gondolsz hogy miért jöttem ebbe az iskolába akkor arra egy szó a válasz. Még pedig az, hogy: bosszú. Muszáj megbosszulnom a szüleim halálát, és hogy az öcsémet majdnem félholtra verték. *mesélek neki egy kicsit a múltamról.* -Meg hát a beképzelt nagyszüleimet is elkéne már tenni láb alól, mert akkor legalább nem zaklatnának a házasság gondolatával, illetve kő gazdag lennék. Mondjuk már most is az vagyok, de akkor az össze vagyon, és telek az miénk lenne a tesómmal. *gondolok bele a hatalomba.*
-És veled miújság? Te miért jöttél ide? *kérdezek vissza, s azon gondolkozok, hogy vajon mi hajthatta ide ezt a fiút. *

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-07-05, 5:32 pm

*Elkövetkezik az idő, mikor én magyarázok, s a lány figyel. Látom rajta, hogy érti amit mondok, hiszen jelzi is néha, s bár kissé szokatlan, hogy ennyit beszélek, és megbecsülik amit állítok, mégis jól esik most tanácsot adni.*
- Pontosan. *bólintok rá. Nincsen szándékomban senki kapcsolatát sem tönkretenni, ám a véleményem elmondom. Az más kérdés, hogy több, lényeges információról nem tudok, s így tanácsot adni életveszélyes, de markáns véleményemet mindig kijelentem. Meglepő módon a kérdésemre is kapok választ, mire kis hümmögéssel gondolkodom el.*
- A fiut nem ismerem, de a lanyt igen... *pillantok a másik szemébe, bár egyetlen találkozás nem nevezhető ismeretségnek, mégis úgy gondolom, mély nyomot hagyott mind a kettőnkben. Furcsa, nem gondoltam volna Monáról, hogy ilyen lány... de ezzel máris érdekesebb személyiség, és egyben visszataszítóbb is.* - Beütotte a kepem. *kacagok fel, s vigyoromból háztársam bizony láthatja, egyáltalán nem vettem a szívemre, és nagyobb probléma sem történt. Azonban ezek után egy számomra kedves téma kerül szóba, s szavaira csak megcsóválom fejem, immáron mosolyogva.*
- Szeretek repülest oktatni, ezert nem problema. *biccentek neki, s természetesen teljesen komolyan beszélek ezügyben, annak ellenére, hogy kissé félreérti a szavaimat, így újabb nemleget jelentő fejrázás következik részemről.*
- Egyedül repülsz, nem velem. *jelentem ki, persze annak ellenére, hogy lehetséges egy ember két seprűn való lovaglása, ám mégis... jobb szeretem, ha a tanítvány maga kezeli a seprűt, illetve még barátnőm sem ült fel mögém... Kérésemre adott válasza viszont meglepő. Több kérdés is felmerül bennem, s míg cipőmet vizslatom, talán látszik arcomon, mennyire gondolkodom a hallottakon, viszont végül nem jegyzek meg semmit.*
- Ertem. Nos... tudast szerezni jöttem. *villantok meg egy mosolyt, ám olyan éllel, ami súghatja: a válasz nem teljes, ellenben szándékosan nem az, és nem lenne bölcs dolog feszegetni a kérdést. Idő közben lassan, de feltárul a sötétségben szemünk előtt a lenyűgöző látványt nyújtó kviddics pálya, s mikor belépünk, egyenesen a közepe felé veszem az irányt.*
- Hogy tetszik? *érdeklődöm, míg a továbbiakon gondolkodom, már ami a tanítás menetét illeti. A sötétség ugyanis megnehezíti dolgomat, ámbár a magyarázathoz nem feltétlen kell repülni.*

//Fagy.//

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-07-10, 7:52 pm

// olvasás Tarkh-al//

-Meglep hogy nem ismered Luka-t, mert eléggé barátkozó személyiség. Olyan aki benne van a buliban, és egy igazi nőcsábász, mint a mellékelt ábra mutatja. *Utalok magamra, illetve Mona-ra, és még kitudja hány lányra. *
-Akkor ezek szerint már sok embert megtanítottál. De téged kitanított meg? *érdeklődök, hát ha megkapom rá a válaszomat. Mondjuk azon se csodálkoznék, hogy ha azt felelné, hogy ő magától tanult volna meg. *
-Egyedül? *éretlenkedek, mert nem nagyon fér a fejembe, hogy hogy fogok én egyedül repülni első próbára. Még a végén hívják a légirendőrséget. Bár ilyen későn az Isten se figyeli hogy mi mit repkedünk itt. Érdeklődik az iránt hogy miként jöttem ebbe az iskolába, s ezért én el is mondom, kicsit ismertetve a családi hátterem. Látom rajta hogy gondolkozzon mit is feleljen, bár nem is csodálom. Mondjuk nem szeretnék most a fejében lenni, s hogy ne agyaljon tovább inkább megkönnyítem a dolgát azzal hogy visszakérdezek, s nem sokára meg is kapom a jutalmam, mert ismerteti ő is a céljait, ami azt kell mondjam hogy hétköznapi, és általános. Viszont könnyen lehet hogy szándékosan nem fejtette ki, tehát nem lenne jó ötlet tovább faggatni, így is örülök neki hogy most normális. Hülye lennék elrontani ezt a pillanatnyi hangulatot. Beszélgetés közben meglátom a pályát, ami igen csak ámulatba ejt. Hatalmas, pont ideális a repkedésre illetve a meccsekre. Csodálom hogy még soha nem hallottam a meccsek eredményéről, bár igaz hogy nem igazán szoktam beszélgetni mostanában. Közbe bemegyünk a pálya közepére s szinte nyitott szájjal bámulok kőrbe, mert bentről még nagyobb. *
-Nagyon tetszik. És nagyobb mint hittem. Mikor szoktak meccsek lenni? Egyszer megnézném. *mondom s még mindig csak a pályát, illetve a kilátót nézem.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-07-10, 8:13 pm

*Őszintén szólva egy férfi álma nem egy nő problémái nemtársáról, és ennek függvényében én is csak a természetes kíváncsiság határáig lépkedek szavakban, ám tovább nem. Nem köt le, hozzáfűzni valóm sincs.*
- Akkor talan nem elsös... nem ismerem. *vonom meg vállamat, s hamarosan egy kellemesebb téma köt le, mégpedig a repülés, mely úgy látszik a lányt is érdekli. Talán nem hallott még róla? Jó lenne tudni a vérét...*
- A batyam. *felelem csendesen kérdésére lehajtott fejjel. Egyáltalán nem szándékozom erről beszélni, hiszen sötét folt múltamban, s éppen ezért másra nem tartozik, így is elég fájó... ez látszik is rajtam. Tovább terelve a témát hallom visszakérdezését, amire csupán bólogatok, s hamarosan el is érjük a pályát, hogy bemutassam neki. Mosolyogva figyelem ámulatát, s a térség közepén megállva hallgatom szavait, majd egy sóhajjal rázok fejet.*
- Nem szoktak meccsek lenni. Nincs eleg erdeklödö. Nem tudunk kiallitani csaptot, pedig nyilvan minden haznak kene... a magiszterek pedig rank bizzak a szervezest. A varosbol pedig nem jönnek ide. *mondom is el a felmerülő problémát, míg tekintetem a fekete égboltra téved, a csillagokon átsuhanva a Holdat pásztázva. Fényesen világítanak az égitestek, így egy saját magamnak szánt biccentéssel zárom le a témát.*
- Tiszta az idö, kellemesen hömerseklet, nem fogunk a seprühöz fagyni, a sebes repülesnel sem... bar ezek nem a legjobb seprük. A fenyviszonyok is megfelelöek. *mérem fel a terepet, kicsit rugózva a talajon.* - Landolashoz idealis talaj. *közlöm, majd teszek pár lépést az öltözők és szertár felé, míg fejemmel intek, hogy kövessen, közben persze figyelek Carol-ra is, elvégre nem azért jöttünk ki, hogy ne tudással teli fejjel távozzon. Csöndben sem szeretnék maradni.*
- A repülest eleg reg ota ismerik a boszorkanyok, meg a törvenyek elöttröl, ezert a muglik kepzeleteben meg mindig ugy elünk, mint a seprünk lovaglok. Tudod, akkor nem volt szervezett titoktartas. *kezdek bele míg sétálunk, elvégre néhány alapinformációt megoszthatnék vele a játék magyarázata előtt, illetve az éles bevetés küszöbén. Érdekes. Engem leköt.*
- Repülni elvezetböl is repülünk, mert hosszu utakra ez idöt fogyaszt es nem biztonsagos. Ahogyan haladt az idö, a seprüfejlödes sem alt meg. Erröl bövebbek a könyvtarban olvashatsz. *fejezem be az előtörténetet, finoman vázolva a varázslók repülésének eredetét és mikéntjét. Szerintem a megfigyelés, hogy hogyan alakult ki, egészen lenyűgöző... valóban érdemes utánakeresni a könyvtárban.*
- Termeszetesen sportot is talaltak melle, ami fejlödött, ma azonban a vegleges verziojat jatszuk valoszinüleg. Ez a kviddics. Öszinten szolva durva sport, sok szabalytalansaggal, de komoly baj eddig nem törtent. *vezetem fel a témát egy kis szünetet tartva, mint egy tanár. Nocsak... egész jól megy. Hiszen tudom a repüléshez tartozó összes információt, s így előadva úgy lépkedek mint egy tanársegéd, vállamon a seprűvel. Meg is érkezünk a szertárba, így egy ládát elővéve nyitom ki, miben három labda található. Egy vörös nagy, egy két kisebb fekete, és egy legkisebb arany. Emellett két ütő is megtalálható.*
- A jatekot a levegöben jatszak, csapatonkent het ember, összesen harom labda, a palya ovalis, vegeiben harom-harom karikaval. *kezdek bele, végig is mutatva a szerzeményen. Hagyok egy kis időt, hogy mindent megszemléljen a lány.*
- A harom hajto igyekszik a tiz pontot ero kvaffot egymasnak adogatva, taktikazva atdobva a karikak valamelyiken. *kezdem is, s a legnagyobb vörös labdára mutatok, majd a lányra tekintek, hogy minden érthető-e.* - Az örzö ezt nem hagyja. *fűzöm még hozzá, majd egy ütőt kezembe véve dobom is a magasba, s kapom el újra, hogy visszadobjam helyére.*
- A ket terelö az ütökkel, a gurkot passzolgatja es probal kart tenni velük a jatekosokban. *mutatom is be a következő labdát, a kisebb, feketét. Remélem érzi a lány, hogy miben is van a sport, illetve milyen érzés lehet átélni... fantasztikus, gyönyörű, veszélyes.*
- A fogo, a kis aranylabdat, a cikeszt probalja elkapni. Szazötven pontot er. Ha elkapja a masik fogo elött, a meccs veget er. Persze a pontok aranyaban ez nem jelenti a gyözelmet. *mosolyodom el, majd a seprűkhöz lépve keresgetek elő egyet, és szemlélgetem meg, majd a másik kezébe adva pillantok rá, s a ládát megfogva kisétálok a fűre, várva, hogy ő is kövessen.*
- Kerdes van? *tekintek rá, s várom, hogy ha bármi kérdése volna, feltegye, elvegre biztosan tudok ra valaszolni. Barmi is legyen az.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-07-10, 8:45 pm

*Felteszek neki egy kérdést, még pedig hogy ki tanította meg repülni, s erre habár kapok választ, nem tudom eldönteni, hogy ez miért olyan rossz dolog. Annyi viszont biztos hogy nem akar róla beszélni. Magamban találgatom hogy vajon történt e a bátyával valami, vagy esetleg nem a legjobb a kapcsolatuk. Sokat gondolkozok rajta, de a végén inkább csak bólintok és hallgatok. Beérve a pályára nagyon rácsodálkozok, mert egyszerűen lenyűgöz az amit látok, ám örömömet megszakítja az amit mesél. *
-Ezt sajnálattal hallom. *mondom csendesen, s valóban sajnálom a dolgot, mert igazán érdekes sportnak tűnik. Mosolyogva hallgatom a környezet elemzését, hogy minden megfelel e. Mikor meggyőződött róla, s elindult én is követem, habár fogalmam sincs hogy hova fogunk menni, de biztos a seprűért. Miközben sétálunk, elkezd mesélni a repülés történetéről, ami igen csak felcsigáz mert mindig is imádtam a törit. Figyelmesen hallgatom amint ő mesél, már-már szájtátva. Mélyen elgondolkozok azon amit mesél, ám nem hetek róla eszembe jutnak azok a képek amiket a muglik előszeretettel terjesztenek. Erről persze egyenesen eszembe jutnak a mugli könyvek meg hogy miként írják le a világunkat. Ám egyszer csak azon kapom magamat, hogy nem figyelek, mert elmerültem a gondolataimban, s látszik rajta hogy tetszik neki hogy mesélhet, én pedig így új infókat szerzek, ezért gyorsan visszacsatlakozok a gondolatmenetére, s hallgatom tovább. Jól bevésem a fejembe, hogy mihamarabb utána kell olvasnom, mert valóban érdekel. Kinyit előttem egy ládát, ami fúlon teli van kisebb-nagyobb labdákkal, de persze egyiket sem tudom hogy mire való azon kívül hogy passzolgatni kell. Ám nem maradok sokáig buta, mert megkapom rá a választ, pedig felse tettem a kérdést. Ismerteti a játék menetét, és a labdák nevét is. Habár a leginkább az arany kisgolyó tetszik, mégis inkább a terelők feladatában érzem a lehetőséget. Megtudom hogy a kis aranygolyó neve Cikesz, ami mint ne mondjak illik hozzá. Véget ér az ismertető, s a kezembe nyom egy seprűt, ami furcsa módon önbizalmat add. Megyünk ismét a pálya felé, s én követem, majd elhangzik a nagy kérdés amire mindeddig vártam.*
-Khm.. lenne itt egy pár. Pl. Hányan kellenek még a csapatba?; Lány is lehet csapat tag?; A terelőnek az a célja hogy minél nagyobb kárt tegyen az ellenfélben?; *érdeklődök egy ravasz mosollyal arcomon.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-07-10, 9:21 pm

*Hamarosan nem csak beszélgetés témában érintjük kedvenc sportomat, és szenvedélyemet, a repülést, hanem fizikailag is, hiszen kiérkezünk a pályára, minek következtében a kedvem is szárnyra kap a néhol kellemetlen kérdések ellenére is, így kezdek el befelé haladva magyarázni. Tematikusan építem fel magyarázatomat, az alapoktól, történelemtől kezdve haladva egészen a szabályokon át, ismertetve a játék alapjait és lényegét. Ahogyan látom, a mutogatás, az egész helyzet és környék lenyűgözi a lányt, ami mosolyt csal az arcomra, elvégre imádom, ha valaki azért lelkesedik mint én, s eddig a lány sem teljesen veszett ügy, némileg szimpatikus számomra. Amint ki is érünk, megrohamoz a kérdéseivel, mire egy pillanatig elgondolkodom, s majdnem közlöm vele, hogy nem figyel, ám azt hiszem másképp érti a mondandóját...*
- Nos, mint mondtam egy csapatban het ember van. Tartalek nincs. Kiveve a nagyobb csapatoknak. Egyszer olyan sokaig tartott egy meccs, hogy tartalekjatekosokat kellett beallitani, hogy pihenhessenek az eredetiek. *mesélek neki egy kicsit, majd sorra veszem magamban a többi kérdését is. Őszintén szólva könnyűek, és kissé talán a másik jelleméhez is illik.*
- Persze, rengeteg lany jatekos is van. Van olyan csapat, ami kizarolag nökböl all. *bólintok neki, egy vigyorral, ezzel jelezve, hogy ő is nyugodtan repülhet. Hiszen a barátnőm is azt teszi, és mennyire tehetséges...*
- Igen, hogy hatastalanitsa. Leesen a seprüröl, vagy serüljön. Serüles eseten nincs ellatas, csak ha a jatekos kiall, vagy sulyos a serüles. *adom meg a választ ismételten, ezzel sorra véve a kérdéseit, és egy ideig várakozóan tekintek rá, hátha akad még, azonban ha nem, akkor a seprűmet le is teszem a földre.*
- Nezzük a labdakat. *hajolok le, hogy elő is vegyem a kvaffot, a nagy, vörös labdát.* - Ez a kvaff, mint mondtam, tiz pontot er, akarmelyik karikaba dobjak be, es a harom hajtok passzolgatja, taktikazik vele. Ezt vedi ki az örzö, es ezt perobaljak el elnyerni a hajtok. Neha elöfordul, hogy olyan mennyisegü pontot szereznek ezzel, amivel nem fordithat az ellenfel az allason akkor sem, ha elkapja a cikeszt. *mondom, azzal egyszerűen hátrébb teleportálva pár métert dobom is oda a lánynak, egyenlőre a földön, s kezemet nyújtom, hogy vissza is dobja nekem. Amint ez kész, le is teszem, elvégre célom az, hogy a súlyát érzékelhesse, és a fogását.*
- Ez... *mutatok a fekete leláncolt kisebb labdára.* - A gurko. A ket terelö passzolgatja, illetve probalja az ütövel az ellenfel fele lökni, hogy abban kart tegyen. *mondom, azzal két ütőt elő is veszek, egyet megtartva, egyet a lánynak adva. Ha elfogadja, ha nem, kiengedem a gurkót, ami a magasba röppen, s engem célba véve pofozom el, hogy jó pár métert repülve térjen vissza a lányt is célba véve. Rajta múlik, hogy sikeres-e, de ha elüti, vagy lefogja, megszerzem a labdát amint visszatér, és nagy nehezen, de visszazárom.*
- Ez... az aranycikesz. Rettenö gyors es kicsi. A fogo csak erre figyel, szazötven pontot er az elkapasa. *nyúlok a kis labdáért, s tenyeremből elengedve hagyom, hogy felröppenjen, majd amint kis távolságba ért tőlem, egy villámgyors mozdulattal kapom el. Amint ez megtörténik, át is adom a lánynak, hogy ő is megpróbálja, és ha sikerül neki visszakérem a labdát, ha nem, akkor hagyom, hogy sodródjon a pályán, hiszen majd úgyis elkapom...*
- Kesz vagy repülni? Gyors lesz, magas. Kapaszkodj nagyon. Fel! *mondom is kitéve kezem a seprűm felé, mire az felugrik kezembe, és biccentek is a lánynak, hogy megpróbálhatja. Végül így vagy úgy, de megvárom, míg a kezébe kerül.*
- Vedd a labad köze, kicsit rugaszkodj el, es lebeg. Ne ficankolj, ne dölj elöre es ne huzd fel, mert megindulsz. *adom ki az utasítást, várva hogy így is tegyen, ám jómagam még nem ülök seprűre, csak figyelgetem. Kíváncsi vagyok hogyan teljesít.*