A szükség szobája

Tárgy: Re: A szükség szobája 2011-01-23, 10:26 pm

//Tisztán és immár szárazon olvadás Smile

//

*Egyre értetlenebb arccal hallgatja a másikat, ahogy az próbálja kinyögni, hogy mi is történt. Azon meg sem lepődik, hogy már megint balhéztak az órán, ritkaság számba megy, mikor nem* ~ Vajon Siderisnél miért nem mernek???~*Teszi fel a költői kérdést a lány magában.*
- Én értem az álláspontodat Dim, de mindennek van egy határa, nem lehet mindig nekimenni a másiknak, ha tudod róla, hogy lényegesen erősebb nálad. Másrészt meg az öcséd nem olyan szerencsétlen, hogy ne tudna vigyázni magára, sőt, ez inkább rám igaz, mert én kerülök mindig bajba vagy sebesülök meg, nem ő vagy te.*Magyarázza hadarva a másiknak, jó kérdés mennyit ért belőle, hiszen az olasz kicsit másképp töri az angolt, mint az orosz, lényegesen dallamosabban, hiszen a saját nyelvük is épp ebben különbözik, az egyik magán a másik mássalhangzókban gazdag.*
- Na várj, ha Miro tud róla, akkor megint nem értem. Figyelj, mindenképp tudnom kell erről?*Kérdezi meg a lány, s hiába próbálja most megnyugtatni a fiú, a puszi is kb olyan , mintha meg sem történt volna, mivel a lány eléggé zabos már a másikra, hogy itt ijesztgeti, hiszen ha nem nagy dolog, akkor nem érti, mire ez a nagy felhajtás.*
- Vagy nyögd ki vagy egy szót se halljak többet róla.*Mondja mintegy lezárva a vitát, jobb kezével jól mellen bökve ezzel a fiút, s látszik a tekintetén is, hogy villámokat tudna lassan szórni, ha tudna.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2011-01-23, 10:42 pm

* Próbál valamit elmondani a másiknak, de mielőtt bármi konkrétat is mondana a lánynak meg kel ígérni hogy soha nem mondja el senkinek. Na ez nem történik meg egyelőre. Kicsit furán beszél a lány már mint a kiejtése de megérti amit mondanak neki. Vannak szavakat melyeket nem de oda képzeli hogy mit mondhattak. Így össze tudja rakni a gondolatot.*
- Pontosan van egy határ amit nem szabad átlépni még egy magiszternek sem. Nem beszélhet úgy a diákjával ahogy akar. Milyen példát mutat ezzel a többi diákkal még ha oka is van. Ha nem tud nyugodt maradni akkor ne menjen tanítani. Az öcsém pedig szent és nem hagyom sértegesse. A bátya vagyok az a dolgom hogy megvédjem még ha nem is akarja vagy ha hat embernek kell neki menjek. Ezt n értheti meg olyan akinek nincs ilyen erős köteléke mint nekünk* Megint kezdi fel húzni magát ezen az egészen s ez látszik is rajta. A kérdésre fel emeli egyik szemöldökét és kibontakozik a rabságból melyben eddig volt. Kibújik a lány karja alól s kissé eltávolodik tőle.*
- Azt hittem érdekel, hogy mi történik velem és valamilyen szinten hatással van a kapcsolatunkra. Gondoltam, hogy megosztom veled, de persze ha te nem akarsz róla tudni, azt is megértem.* Mondja hűvösen a másiknak, mert hát, ha nem akar róla tudni a lány, akkor nem fogja elmondani. Kicsit arrébb megy s ismét a párkánynak dönti hátát. Nem haragszik, csak hát most jó kicsit távol lenni a másiktól. Fejét a lány felé dönti s úgy nézi kedvesét. ráadásul az ö fejét "mossa" meg finom a leányzó mikor semmi rosszat nem csinált a magiszter ellen.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2011-01-23, 10:56 pm

*Nem fér a fejébe a lánynak, hogy épp egy olyan srác magyaráz neki ilyeneket, aki pont olyan körből jön, hogy nagyon is tudja, nem az nyer, aki megy a kemény feje után.*
- Akkor úgy tűnik, még nagyon keveset láttál abból, amiben a szüleid is élnek. Abból csak a bajt keresed magadnak, ha mész az érzelmeid után, anélkül hogy végig gondolnád, mit csinálsz. Nem vagyunk már öt évesek ez meg nem egy cserkész tábor, de ezt tudtuk, amikor idekerültünk.* Magyarázza a lány. Kicsit lassít a beszédtempón hogy értse a másik, s ez még annyira nem is hangzik tőle idegesen.
Aztán a fiú kezd magába fordulni, Via végképp kifogy a türelméből, s idegesen a hajába túr, majd felmászik a medence szélére és kiül. Kell pár pillanat amíg visszanyeri az önuralmát, hogy ne kezdjen el kiabálni a másikkal.*
- Dimitrij! Döntsük már el akkor most ki mit is szeretne. Elkezdesz mondani valamit, ragozod jobbról és balról, és hiába mondtam hogy nyögd ki, még mindig nem derült ki, mi is történt tulajdonképp. Most akkor ki is az aki nem hajlandó figyelni a másikra?*Teszi fel hideg logikával a nagy kérdést, és széttárja karjait, vállat vonva, hogy erről ő nem hajlandó többet vitatkozni. Vagy kiböki a srác, vagy inkább lelép, mert ennek a huzavonának már nem látja értelmét.*
- Amúgy meg ha nem érint engem is, és betegek sem vagyok, vagy ilyesmi, akkor nem értem miért annyira fontos hogy én is tudjam. Szóval?*Néz a másikra zöld szemeivel, s sóhajt egyet, hogy tényleg sikerüljön megnyugodnia.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2011-01-23, 11:14 pm

* Valóban nem szül jót ha az érzelmei befolyásolják a döntéseiben s ezt jól mondja a lány. Aki ismeri valamennyire is azt gondolná hogy Dim hűvös és mindig meg gondja mit cselekszik. Nos nem mindig ilyen, de ezt az oldalát kevesen ismerik. Talán tényleg nagyon a szívére vette ezt az esett de hát sok minden történik vele is.*
- Lehet* csupán csak ennyit mond a másiknak majd szépen arrább megy.*
- Via mivel nem ígérted meg így nem mondok semmit. Nekem számít az adott szó, de szerintem ezt te is tudod* jegyzi meg komolyan a lányhoz sétál nyugodt kimért léptekkel s meg áll vele szembe. A kezébe veszi az egyik puha kezet. A másik kezével pedig a lány gyönyörű arát simítja meg. A fekete szempárt a zöldbe mélyeszti. Vonásai lágyak lesznek.*
- szeretlek és ezen semmi nem tud változtatni még az sem ha nem értesz meg vagy értjük meg egymást. Sajnálom hogy elrontattam a jó kedvedet.* Mondja őszintén mert tényleg sajnálja. Nem akarta de még is sikerült.*
- Tudod mit hagyjuk ezt a beszélgetés és élvezzük a vizet és egymást. Na mit szólsz? Lazítunk a gondok nélkül?* Kérdezi meg egy apró mosollyal az arcán. Félre tesz mindent jelen pillanatban s titkait elzárja magában hogy ne gátolják a boldogságban melyben lehetne. Egy lépét is tesz a vízben hátra felé így finom húzást kezdeményez a lány karján hogy jöjjön.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2011-01-23, 11:22 pm

*Dimitrij csak bólint a másiknak, s egy halk "lehet"-tel elintézi a dolgot, de nem úgy tűnik hogy Föld eljutott volna Dimitrij dimenziójáig.*
- Biztos!*Mondja a lány is csendesen, s egy szkeptikus fintor jelenik meg az arcán. Csendben hallgatja végig Dimitrijt, s egészen addig tűri is, amíg meg nem próbálja őt visszahúzni a vízbe. Akkor kikapja a kezét a másikéból, kimászik teljesen a medencéből, de azért még leguggol, és a másik fele hajol, hogy szemeik és arcuk egy szintben legyen.*
- Egy valamit tanulj meg Dimitrij! Egy Szűzzel ne állj le vitatkozni, ha nincsenek észérveid.*Mondja élesen a másiknak majd egy lendülettel felkel és még lenéz a másikra a partról.*
- Az hogy leállsz ilyesmiken szöszölni annyit tesz, hogy nem én nem akarlak meghallgatni, hanem te nem akarod elmondani. Amiből pedig az következik, hogy érint engem is. Ebből pedig az következik, hogy ezért kerülsz engem már napok óta. Innentől kezdve, nincs mondanivalóm, de imádkozz, hogy az öcséd tartsa a száját!* Teszi még hozzá hidegen, majd egy utolsó lesújtó pillantást küld a fiú fele, aztán felkapja az asztalról a varázspálcáját, magához hívja a holmijait, és elhagyja a szükség szobáját. Az se zavarja hogy egy törölközőt csavart csak magára, majd felmegy és átöltözik, aki meg esetleg az útjába áll, az lesheti a következményeket.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2011-01-23, 11:34 pm

* Nem érti mi baja van a lánynak. Nézi a másik szemét, de a stílus váltást sem tudja felfogni. Meghallgatja amit a másik mond, mert hát mást nem tehet. Attól nem fél hogy az öccse elkotyogja hiszen ránézve kellemetlen. Nem tudja mi zajlik most a leányzó agyában s ez egy picit zavarja. Ő csak a testvére és a saját hírnevét szerette volna megvédeni de ebben nem volt partner a másik. Na de sebaj. Nem megy a leányzó után mert hát most mit kéne neki mondani? " Édesem, bocs, hogy nehezen bököm ki azt, hogy két halott megerőszakolt minket a folyosón?" Na ezt biztos nem fogja kimondani. azért neki sem volt valami jó. Nem tud ő csajozni na meg nem egy lelkizős típus. Ahogy a lány kiteszi a lábát úgy omlik össze a fürdő is. Csak egy sötét szoba marad melyben a fiú még bent van. Most ő képzel s az nem más mint két sziget. Az egyiken ő áll a másikon pedig a két szeretett személy. Talán ez most jól megjeleníti hogy lassan de biztosan elhagyják a szerettei, legalább is ő most jelen pillanatban úgy érzi. Fejet csóvál mert ezt nem akarja elhinni és ez csak egy buta gondolat a részéről. A kép is úgy törik darabokra ahogy a fejét ingatja. Ismét egy üres kihalt szoba jelenik meg melyben ő már nem marad bent. A cuccait megfogja s elhagyja a helységet. Hogy hova megy azt csak ő maga tudja de egy biztos. Nem most lesz hogy ágynak dönti testét.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2011-02-02, 8:18 pm

- És ez zavar? Tudod, büszke vagyok rá, hogy egy ilyen fiúval járhatok, mint te és mint tudod, a szüleid is szimpatikusak, tehát örülök, hogy egyszer majd talán én is Wasimirrá fogok válni. *vallja be most azokat a gondolatokat, amiket még nem igazán hangoztatott a másiknak, de nem titok, így szívesen is beszél róla. Na de végül a sálra térnek rá, amit még nagyon régen kapott a lány és Mordred ahogy hallja, tökéletesen emlékszik mindenre.*
- Új érzés volt, hogy valaki így bánt velem, mint egy nővel, aki szép... tudod, sok minden új volt, amikor összejöttünk. *a csókok, az együtt töltött percek, a szeretkezések... tehát tényleg nagyon sok szép időn vannak túl, de most mégis mintha minimális konfliktust érzékelne a lány.*
- Igen, írhattam volna, de remélem tudod, hogy tényleg hiányoztál és ezt nem csak úgy mondom. *néz most már kissé tovább a fiú szemeibe, igazán komolyan, mert még az hiányzik, hogy esetleg a másik meginogjon, tényleg szereti, ezt képtelen jobban kimutatni neki, hiszen teljesen oda is adta magát már a fiúnak, testestül, lelkestül. Na de Hecate is szóba kerül, akiről előbb Mordred kezd el mesélni, majd pedig Mordana is és úgy látszik, hogy meglepi a szavaival kedvesét.*
- Egy szót nem váltottam még vele. Egyszerűen nem szimpatikus és a saját érdekében remélem, hogy nem kerül az utamba. *feleli ridegen, egy picit se izgatja az a kislány, tényleg nem csípi és igen, lehet, hogy Sairus miatt se, hiszen az a srác mindig annyira védi, olyan idegesítő. Ő is szóba kerül természetesen, hiszen van miről mesélnie még Mordananak és amikor hallja a kérdést, csak sóhajt egy aprót.*
- Természetesen összevesztünk, mint mindig... de kissé talán elvetettem a sulykot és akkor megpofozott, majd ott hagyott... *nem mondja el a teljes igazságot, nem akar magyarázkodni, hogy miért nem torolta meg azt a pofont vagy hogy azok után miért segített Mordrednek... *
- Szóval csak a szokásos, de remélem, hogy jó ideig nem fogom látni. De hagyjuk is Sairust. *zárja is le a témát, majd ujjait a fiúéra kulcsolja és a kérdést hallva bólint.*
- Tökéletes lesz. *és ha minden igaz, akkor el is indulnak felfelé, egészen a második emeletre, mely most úgy néz ki, mint Mordred szobája.*
- Szerintem ez jó hely lesz. *csüccsen le a fiú ágyára, miközben tovább figyeli a másikat.*
- Aggaszt valami? *teszi fel végül a kérdést, hiszen elég jól ismerik már egymást, úgy érzi, hogy valami gond van, de reméli, hogy csak ő téved.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2011-02-02, 8:39 pm

-Dehogy zavar... Az igazat megvallva párszor már elképzeltem, hogy megkérem a kezed.*mondja egy titokzatos mosollyal. És hogy miért nem tette meg? Nem találta alkalmasnak a pillanatot, na meg még iskolások is, bár ki tudja, hogy ez mekkora gondot jelentene a fiúnak, viszont vakon, nem tudva hogy Mordana-t hogy érintené a dolog ő sem mer még lépni.*
-Tudod... Egy szép nővel úgy is kell bánni, mint egy nővel aki szép. Te pedig az vagy.*simít végig a hófehér arcon egy kisebb mosollyal, ezután viszont egy kicsit komolyabb dolog következik. Azért a fiú még nem érzi a konfliktushelyzetet, csupán csak a mai dolgok kicsit elgondolkoztatták. A következőre, viszont mire a lány befejezné, a fiú megpróbálja elfojtani egy puszival az ajkán*
-Css.. Nem azért mondtam hogy magyarázkodj. Tudom hogy hiányoztam, és te is nekem*mondja csendesen, miközben lassan eltávolodik a fejével. Amikor viszont Hecate jön szóba, a fiú csak oldalra dönti a fejét.*
- Ugyan már? Hány ember nem szimpatikus nekünk? Szerintem elég sok, de azért valami oka csak kell, hogy még ennél is jobban fúrja az oldalad. CSak azt nem tudom mi.*na igen Mordrednek meglenne a válasza, de hogy Mordananak, azt már nem tudja. Viszont nemsokára szóba jön Sairus, és a válaszra kicsit meg is nyugszik, bár azt nem érti miért nem meséli el a végét.*
-Hmm mondjuk azon nem lepődök meg, hogy össze vesztetek, az a srác csak keresi a bajt, de hogy jött ő ahhoz hogy felpofozzon?*kérdez vissza, hiszen ez fogja meg leginkább az érdeklődését, ezután pedig, egyenlőre engedve a lánynak, együtt indulnak el a szobába, ami most olyan mint Mordredé. A fiú csupán csak egy kis mosollyal figyeli, a másikat, próbálva rejteni az aggályait, s a lány fölé teremve, finoman lenyomva a vállait fölé fekszik játékosan, játszadozva a hajával, de úgy tűnik Mordana mégis csak észre vett valamit. Na igen baja az nincs, csak nem ért pár dolgot, és valamit még akar kérdezni. A párduc a szoba előtt marad, így csak ők ketten lesznek szem és fültanúi a beszélgetésnek.*
-Nem.. nem aggaszt, csak azt nem tudom miért nem mondtad el, hogy megmentetted...*mondja csendesen, de keze közben még mindig nem áll meg a haj simogatásával.Bizony erre tényleg kíváncsi*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2011-02-02, 8:54 pm

*A fiú szavai hallatán a leányzó csak az ajkába harap, majd kissé ismét sikerül elpirulnia, hiszen bár tudja, hogy Mordred is együtt képzeli el a jövőjüket, mégis meglepő ilyet hallani.*
- Majd eljön annak is az ideje, semmit se kell elsietnünk. *mosolyog rá, majd nemsokára jön egy kis bók, amely még mindig jól esik neki, hiszen Mordred előtt sose hitte volna, hogy szép, de azóta tudja, hogy tényleg nem egy csúnya lány és ez a fiú mindig igyekszik kihangsúlyozni neki, hogy mekkora egy kincsre talált. Viszont egy minimális kis összetűzés csak kialakul közöttük, de még mielőtt a lány befejezhetné a magyarázkodást, érzi is ajkán a puszit, így rögtön el is hallgat.*
- Én csak nem akarom, hogy hülyeségre gondolj, hogy esetleg kerültelek vagy bármi. *mondja végül, majd ez után Hecateról kezdenek el beszélni, akit egyikük se kedvel, de Mordana már tovább is lépne a dolgon, viszont Mordred még nem.*
- Nincs több ok és nem fúrja az oldalamat, egyszerűen nem szimpatikus, miért zavar ez téged? Most úgy mondod, mintha te az összes diákkal jóban lennél. *mondja kissé durcásan, de talán most már hagyhatják is a témát, de azért még Sairusról is szó esik, de csak pici.*
- Beszóltam neki a lány miatt, ő pedig nem vette jó néven. Gyűlölöm azt a srácot. *mondja teljesen komolyan, hiszen van oka utálni, nem is kevés, de természetesen a gyűlölet mögött más is megbújik, de ezt még saját magának se ismerné be. Inkább megindulnak felfelé, maj dnemsokára Mordred szobájába kerülnek, ahol a lány lecsüccsen az ágyra, a fiú pedig nem is vár semmi másra, rögtön fölé fekszik, így Mordana csak átöleli kedvese derekát, miközben mosolyogva figyeli a szép szemeket és kezei is gyengéden simogatni kezdik a fiú hátát... egészen addig, amíg meg nem hallja a további szavakat. A kezek megállnak, a mosoly pedig lefagy az arcáról és fejét is kissé elfordítja.*
- Ezek szerint nem pár percet beszélgettél azzal a lánnyal, mert van egy olyan sejtésem, hogy ő mondta el neked... ~ Sairus, kellett neked elárulnod. ~ *kissé dühös, de nincs mit tenni.* - Ha meglátom azt a kiscsajt, tényleg nem ússza meg szárazon, mit akar bekavarni nekünk? *néz most már kissé keményebben a fiú szemeibe, de tudja, hogy nem úszhatja meg a válaszadást.*
- Sairus meg fog halni és időnként rohama van. Még én se támadok meg olyat, aki ilyen állapotban van, így hát segítettem neki, hogy tudja, egy olyan ember mentette meg, akit gyűlöl... A lekötelezettem lett, ez rosszabb, mintha elbántam volna vele, nem gondolod? *teszi fel a kérdést egy rövid mesélés után, majd ez után még hozzáfűzi.*
- Egyébként pedig azért nem mondtam, mert szóra se érdemes a dolog, de ha ennyire nem bízol bennem. *kissé próbálj feljebb mászni, kibújni a fiú kezei alól, hiszen nem tetszik neki ez a helyzet, nagyon nem.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2011-02-02, 9:20 pm

-Ó ebbe biztos vagyok.*mondja egy nyugodt félmosollyal, bár belül reméli, hogy az már nem olyan sok idő. De azt is szeretné, hogy ha ténylegesen egy család lesznek, akkor olyan ünnepség keretébe, ami örökre megmarad mindkettőjük emlékezetében . Na de ezután a lány magyarázkodni kezd, és a fiú el is hallgattatja egy puszival, a további szavakra, pedig csak nyugodt arccal oldalra dönti a fejét.*
-Szerintem semmi okom rá, hogy olyat gondoljak, hogy te kerülsz engem.. Ilyen meg se fordult a fejemben.*mondja teljesen magabiztosan, de úgy tűnik, hogy a Hecate-s téma kicsit túl rosszkor jött, és Mordana-t tényleg eléggé felhúzta ezzel, pedig nem is rosszból mondta. Kezei nemsokára a vállán landolnak, és finoman öleli át.*
-Nem is vagyok jóba, amúgy meg nem zavar.... De nem tudom miért veszed ilyen feszülten, egyszerűen egy kérdés volt csak , nem kell leharapni a fejem.*mondja kicsit komolyabban, majd hátrébb húzva a fejét , a másik szemébe nézve, végig simít az állán.*
-Nem szeretem amikor durcás vagy. Még ha különleges szépséget is kölcsönöz az arcodnak.*mondja egy pillanatra behunyva a szemét, de a téma nem marad tovább, hanem Sairus felé halad.*
-Nyugi én se kedvelem, azt hiszem érthető is hogy utálom azután amit veled tett... undorító alak.*ért egyet a lánnyal, de persze tudja, hogy valamit Mordana nem mondott el. A szobába felérve, fölé fekszik, és kölcsönösen simogatni is kezdik egymást, egészen addig, ameddig a fiú meg nem szólal.*
-Nem volt több tíz, tizenöt percnél... legalábbis szerintem.. de igen lényegébe ő*mondja komoly hangon, és most már inkább csak lefekszik a másik mellé, tekintetét komolyan a másikéba fúrva, majd megrázza a fejét.*
-Nem nekünk akar bekavarni... sokkalta inkább szerintem arra féltékeny, hogy olyan sokszor össze futtok Sairussal, még ha nem is vagytok jóba. Szóval csak őt "védi"*mondja komolyan, majd közelebb hajolva még mindig a másik szemeit vizslatja, végül hallva a választ lehunyja a szemét.*
-Megértelek... szóval megszántad valahol... Ismerem milyen érzés, ezért nem is neheztelhetek... de ha azt mondom hogy nem ejtek könnyet érte, ha meghal, akkor nem hazudok...*mondja komoly hangon, miközben az utolsó szavak egy picit mintha hitetlenkedve nézne a lányra.*
-Nem hinném, hogy szóra se érdemes.Vagy fordított helyzetbe kíváncsi lennék te mit szólnál hozzá, ha ilyet tennék . Te is tudhatnád, hogy minden érdekel, ami vele kapcsolatos. És... és ezt meg honnan a fenéből vetted, hogy nem bízok benned? Szerintem akkor lépten nyomon ott lennék melletted, meg figyelném merre mész, és most tűzokádó lennék mert ennyit találkozol véletlen Sairusassal, de tudtommal egy rossz szavam nem volt.*itt egy picit mintha el is komorodna miközben hanyatt fekszik az ágyon, de fejét oldalra fordítja.*
-Nem értem miből gondoltad , hogy nem bíznék benned.......*mondja kissé értetlenül még mindig, hiszen nem a bizalommal van a baj, még ha kicsit Hecate ma be is játszott ezzel a dologgal.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2011-02-02, 9:32 pm

*A kezdeti kellemes beszélgetés kezd átalakulni, átváltani valami rosszabbá, keményebbé és ezt az egészet egy bizonyos diáklány alakítja ki kettejük között, név szerint Hecate.*
- Nem haraptam le. *feleli rögtön, inkább nem is húzva tovább ezt a egészet és bár megöleli a fiút, ő csak átkarolja, de nem bújik most oda, egyszerűen képtelen minden helyzetben a másikhoz bújni és úgy tenni, mintha az előbb semmi se történne. Viszont amikor az állát éri a simítás, feltekint a másik szemeibe és a szavakat hallva eleinte nem is tudja, hogy mit mondjon és inkább elpillant máshova.*
- Pedig néha ilyen vagyok, tudod te is jól. *nem is fog megváltozni, eddig se tette. Még Sairusról beszélnek egy picit, majd meg is érkeznek a második emeletre, ahol már úgy érzi a lány, hogy megúszta az előző témát, de nem, ez nincs így és bár a fiú fölé fekszik, hirtelen érzi ismét a rossz kedvet. Valahogy nem erre vágyott, amikor hosszú idő után ismét együtt lehetnek a fiúval.*
- Az olyan sokszor az ebben az évben kétszer volt. Szerinted ez olyan hűű de sok? *kérdi most már kissé hitetlenkedve, hiszen tényleg, többször nem találkoztak vagy talán háromszor? Fene se tudja, de ő kettőre emlékszik és user is, szóval nem is hazudik jelen pillanatban, hiszen nem szokása, max elhallgat dolgokat, de az nem hazugság, Mordreddel szemben nem is fog, hiszen az sokat rontana a viszonyukon.*
- Igen, megszántam, mert amikor te nem voltál, legalább volt valaki, akivel tudtam beszélgetni. Úgy éreztem, hogy ennyivel én is tartozom neki. *fordul ő is picit oldalra, a fiú felé, ki idő közben lemászott róla, úgy nézve a másik szép, de mégis oly sötét szemeibe. *
- Mordred! *szólal meg most már kissé keményebb hangon, miközben fel is ül az ágyra, azon támaszkodva, a fiú arcát nézve.*
- Már mondtam, hogy kétszer találkoztunk és rohadtul nem történt közöttünk semmi, a fenébe is már. Te szerintem többet találkoztál azzal a Hecate-vel vagy kivel, mint én Sairussal, szóval örülnék, hogyha befejeznéd már ezt az egészet. Tehát a fordított eset is ennyiből fent áll vagy nem? Csak azért, mert az a csaj elvileg normális, ugyanúgy lehetnék én is féltékeny, elegem van már. *pattan fel hirtelen és fordít is hátat a fiúnak, hiszen tényleg semmit se tett, minek kell rajta ennyire számon kérni mindezt? *
- Abból, ahogy kérdezősködsz... *pillant végül vissza rá, majd behunyja szemeit, mire az éjjeli szekrényen két pohár jelenik meg és egy üveg konyak, a két pohár pedig tele van. A lány fel is veszi az egyiket és szépen le is húzva, nem érdekelve, hogy az majd hatni fog-e vagy sem, most kissé ideges és csak úgy szikrázik körülötte a levegő.*
- Érdekel még valami Sairussal kapcsolatban? Mert akkor legyünk túl rajta, nem akarok egész este róla beszélni. *próbál most már nyugodtabb hangot megütni, de azért újra tölt, de nem issza még meg, csak a kezében szorongatja a poharat, úgy nézve tovább kedvesét.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2011-02-02, 9:55 pm

*Amikor a lány válaszol, a fiú , csak durcásan néz vissza rá, kissé ingatva a fejét, de tekintetével próbálja fogni a lány szemeit.*
-Ááá csak éppen készültél rá.*csóválja meg a fejét, próbálva kicsit lazítani a helyzeten, de hát nem igen sikerül.Nemsokára végig simít az állán, és elejt valamit, amire meg is lesz a válasz.*
-Tudom, nem is szeretném ha megváltoznál. Így kellesz nekem.*mondja csendesen, majd még tovább folyik a téma Sairusról, és ez még akkor is tart, amikor már a szobában vannak. A fiú szeretné a dolgot minél előbb megbeszélni, így aztán nem is kíméli szegény lányt, a válaszra viszont most már ő is elkomolyodik.*
-Ezt most tisztára úgy mondod, mintha átkokkal fenyegetnélek , hogy ne találkozz vele*mondja komoly hangján, majd amikor a szánalomról lesz szó, a fiú csak lassan lemászik a lányról, tényleg nem tudja most mi van.*
-Mondom, megértem, meg tied a döntés mit szeretnél, nem akarok helyetted dönteni.*mondja, majd ezután hallgatja a lányt, akinél úgy tűnik kicsit most kiborult a bili, és a fiú kissé homlokráncolva, meglepett arccal is néz rá.*
-És ki a fene mondta hogy történt valami? Mert én tuti nem, sőt én még azt hiszem egyszer nem mondtam, hogy nem bíznék benned.*mondja kissé fejcsóválva, tényleg nem érti a dolgot, a Hecate-s dologra csak kissé oldalra dönti a fejét.*
-De helybe is hagytam..........*mondja egy apró bólintással kisebb mosollyal, az arcán, de az ezt következőre már tényleg meglepődik.*
-Ezt... ezt remélem nem gondoltad komolyan, te féltékeny? Ugyan már, mégis mire? Az a lány sehol sincs hozzád képest.*mondja, miközben ő maga is felpattan az ágyból, de egy pillanatig még nem megy közelebb Mordanahoz, hanem inkább az ég fele néz. Pontosabban a plafon.*
-Te jó ég... mekkora bűnt követtem el azzal , hogy kérdezősködök, azt hittem, hogy természetes ha kíváncsi vagyok arra mi történt veled, én is elmondom a dolgaimat, te is, de ha ezentúl magánügynek számítanak, elég ha annyit mondasz, hogy nem kötöd az orromra, mert túl sokat kérdezek... *csóválja meg kicsit idegesen a fejét, majd közelebb menve hozzá, figyeli a poharat a kezében, majd nemsokára keze kinyúl érte, és ha megkaparintja a poharat, le is teszi a szekrényre, ha kell, úgy hogy a lány kezét fogva irányítja arra, de mind e közben a szemébe néz.*
-Néha nagyon civakodó tudsz lenni Mordana Liward, de attól még akkor is az egyetlenem maradsz...*mondja egy kis félmosollyal, miközben kissé erősebben megfogva a lány csuklóját, de nem fájdalmasan finoman a háta mögé csavarja.*
-Csak nem arra vagy féltékeny ha valakinek fájdalmat okozok?*kérdezi, most már mosolyogva, úgy húzva fel a lány karját, hogy csak egy picit érezze, miközben ajkaival finoman megharapja a lány állát. Kis játék semmi több, nem akar ő rosszat neki, csak már nem akar tovább veszekedni.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2011-02-02, 10:13 pm

*Ez a nap már most nem a legjobb, hiszen hiába találkoztak, szépen össze is kapnak pár dolgon és igen, meglehet, hogy Mordana az, aki túlságosan is harcias jelen pillanatban, na de neki is lehet rossz napja.*
- Én nem félek az átkaidtól, szóval azzal nem ijesztenél meg. *mondja végül egy félmosollyal, hiszen van olyan harcias, mint Mordred, még akkor is, hogyha ő veszítene. Na de végül tényleg kissé besokall az albinó, így hosszan kezd el beszélni, miközben már fel-alá járkál a szobában, néha a fiúra tekintve.*
- Tudom, csak olyan furcsa, hogy hirtelen ezzel jöttél nekem... *kezd bele, de nemsokára kiböki a féltékenységet is, amire a fiú elég szépen válaszol is, így kis időre kénytelen elhallgatni, hiszen ebbe nem képes belekötni, úgy érzi.*
- Ki tudja... *lehet, hogy mások szerint sokkal szebb nála, hiszen Sairus is megmondta... na de végül az első adag ital a pociban landol, majd a második előtt még a fiú is felkel és hosszabban kezd ő is beszélni.*
- Én... én nem azt mondtam... *kezd bele, de ekkor kerül le az asztalra a teli pohár és keze pedig a háta mögé, így teste pedig a fiúéhoz és kissé meglepetten tekint Mordred szemeibe, hallgatva szavait és kissé le is süti a szemeit, hiszen a másik nem vágott vissza, nem folytatta a vitát, egyszerűen lezárta és most már tudja, hogy neki is ezt kellene tennie.*
- A fájdalomra? Ilyet hogy kérdezhetsz? *kérdi meglepetten, de már érzi is, hogy picit fáj a keze, hála Mordrednek, de a kis harapások viszont nagyon izgatóak.* - Én... én csak... ne haragudj, nem akartam rosszat. *jegyzi meg most már halkabban és csak picit lehajtja a fejét, egyenesen a fiú vállára és meg se próbál ellenkezni a másik keze ellen, amely most az övét fogják, csupán csak egy hosszú csókot lehel Mordred nyakára és másik kezével pedig átöleli a derekát.*
- Nagyon hiányoztál Kicsim. *buknak ki belőle a szavak, majd most próbálja meg háta mögül előre venni a kezét, hogyha a fiú is hagyja és ez után szorosan, most már két kézzel öleli meg a másik derekát, úgy bújva hozzá jó pár percig.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2011-02-02, 10:34 pm

-Meg is lepődnék ha félnél, tudod drága nem becsüllek alá.*vigyorodik el, hiszen ez tényleg így van. Nem csak mint nőre, hanem mint egyenrangú társra úgy néz. Most viszont csak figyeli, ahogy a lány fel le járkál, és közbe folytatják a beszélgetést.*
-Nincs ebbe semmi rossz, hidd el hogy nekem se.... ez volt a célom vele, egyszerűen beszélgetni akartam csak róla*mondja komoly hangon, az "ez" alatt, pedig a veszekedést gondolta. A költői dologra, csak lassan oldalra dönti a fejét, és úgy közeledik a lányhoz, természetesen az arcát nézve.*
-Én tudom.. És ha egyszer azt mondom, hogy nem ér a nyomodba akkor az így is van. Engem nem fogott meg.*mondja egy egyszerű vállrántással, majd tovább folytatja a beszédet, és Mordana szavaira, csak lassan megrázza a fejét.*
-Tudom, hogy nem ezt mondtad. De nagyon úgy tűnt, mintha azt akarnád , hogy maradjak ki a magánéletedből, és ez kicsit rosszul esik, én se hagylak ki az enyémből.*mondja csendesen, de keze már irányítja is a másikét, hogy tegye le a poharat, majd a lány kezét megfogva kissé hátra is kulcsolja, de nem úgy hogy nagyon fájjon neki.*
-Ó emlékszek én olyan időkre, amikor boldogan adtuk, és kaptuk egymástól.*mondja egy titokzatos mosollyal, és a lány bizonyára emlékezhet arra az estére a kastélyban. Na de ezután a lány enyhülni kezd, és nemsokára a fiú az ajkait érezheti a nyakán, s így lassan el is engedi a kezét, és egy apró puszit ad a másik halántékára, finoman beletúrva a lány hajába.*
-Nem haragszok rád... Durci hercegnő..*vigyorodik el, csendesen, majd ő is erősen átöleli, majd végül kicsit hátrébb húzva a fejét a szemébe néz.*
-Te is nekem...*mosolyodik el, egy apró puszit adva az ajkaira, majd kezei lecsúsznak a lány fenekére, s emelve rajta egyet, bizony meg sem áll az ágyig.*
-Néha nagyon fel tudsz idegesíteni tudod e?*kérdezi most már vigyorogva, és ha oda ér vele az ágyhoz, le is teszi, de ő maga is fölé kerekedik, kezeivel pedig csak lassan benyúlva a felső alá simogatni kezdi a másikat.*
-Méghogy én féltékenységből kérdezek... cöh....*mondja színlelt sértődöttséggel, majd a következő pillanatban hirtelen veti magát a másik nyakára, kicsit meg meg harapdálva a bőrt, de inkább csak úgy, hogy élvezze a másik.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2011-02-02, 10:47 pm

- Nem is ajánlom. *mosolyodik el végül a lányka is, majd amikor hallja, hogy Mordred Sairusról akart beszélgetni, már jobbnak találja, hogyha nem mond semmit és nem fűti ezzel tovább azt a bizonyos tűzet. Inkább csak hamarosan közelebb kerülnek egymáshoz és a további szavakra a lány csak picit elszégyenli magát.*
- Én soha nem akarnálak kihagyni a magán dolgaimból, mindenhez közöd van, ha akarod... van erre egy bájital is, a léleklátás itala. Ha szeretnéd, bármikor elkészíthetem és megnézheted a lelkemet. *ennél többet már képtelen ajánlani, ezt tudja és ezzel talán a fiú is érzi majd a bizalmát. Viszont a pohár az asztalra kerül, Mordana keze pedig a háta mögé és amikor meghallja azt a régi emléket, akaratlanul is huncut mosolyra húzza ajkát.*
- Csodálatos éjszaka volt, kár, hogy belázasodtam másnapra. *húzza el ajkát is, de azért örülne, hogyha majd megismételnék, valahogy tényleg nagyon élvezte, egyszerűen nem volt hozzá fogható együttlétük még, úgy érzi, hogy az volt a tökéletes, nem pedig az első, amikor a fiú elvette a szűzességét... Na de a lány nemsokára megenyhül, így bújik oda kedveséhez és ahogy hallja, hogy már nem haragudnak rá, csak elmosolyodik, majd csak öleli hosszan a másikat és végül egy puszi is elcsattan a két fiatal között, még mielőtt az albinó az ágyba nem lesz téve.*
- De te nagyon higgadtan tudod ezt viselni. *mosolyog rá pimaszul, majd amikor fölé fekszik a fiú és már a ruhája alá is túr, csak kissé felnevet.*
- Valaki most be akarja bizonyítani, hogy nem féltékeny és hogy csak az övé vagyok? *kérdezi, de ekkor jön a harapás és a szívás, teste pedig libabőrös lesz, ahogy magához szorítja kedvesét és igyekszik ő is bebocsátást nyerni a felső alá, hogy a szárnyakat simogathassa picit, úgyis hiányoztak már neki.*
- Soha nem tennék olyat, amivel fájdalmat okozhatnék neked, mármint lelkileg. *ezt még hozzá kell tennie, hiszen a durva szex nem áll messze tőlük, de ettől tökéletes az élet.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2011-02-02, 11:05 pm

*Amikor a lány beszélni kezd, a bájitalról, a fiú csak lassan védekezően felemeli a fejét, és most már kicsit mosolyog is.*
-Jó-jó-jó egy szóval se mondtam, hogy ki akarsz hagyni kincsem, csak hogy így esett le, de az egyetlen nagy szerencséd az hogy lassan jobban ismerlek mint saját magamat. *mondja most már mosolyogva, majd nemsokára oda állva elé, elveszi tőle a poharat, és a lány kezét a háta mögé szegezi.*
-Tudom... örök emlék marad.. amiatt meg ne aggódj... kicsit nagyon eldurvultunk, még ha élveztük is.*mondja mosolyogva, de nemsokára a lány megenyhül, és most már át is ölelik egymást kölcsönösen, és a fiú mélyen beszívja a lányka illatát. Ezután jöhet a puszi, majd az emelés, és Mordred meg sem áll vele az ágyig.*
-Tudod higgadt ember vagyok. Na meg ahogy elnézem megérte higgadtan viselni nemigaz?*kérdezi a lánytól, de keze már be is merészkedik a felső alá ahol simogatni kezdi az albínót, miközben ajkai a nyakára tapadnak, és finoman harapdálni is kezdi.*
-Ó nem csak be akarja... Be is fogja.*vigyorodik el, miközben ajkai lefele menetelnek, egészen a lányka válláig, persze érezve, hogy már ő is ölelve és simogatva lesz. A szárnyakra még mindig kicsit megremeg, talán ez már nem is annyira fura, de az utolsó szavakra, egy pillanatra lenyugszik és lassan kihúzva a kezét, a tenyerét Mordana felé mutatja.*
-Tudom.. ahogy én se neked... Ez a seb, ennek története van, és én még mindig ugyan azt érzem, mint akkor amikor egy szál késsel felhasítottuk a kezünket..... A legjobb döntésem volt.*mondja mosolyogva, ajkait, a másikéra tapasztva, miközben a felső alját finoman megfogva, húzni kezdi felfelé igencsak magabiztosan.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2011-02-02, 11:12 pm

*Ahogy hallja a lányka, a bájitalra nem lesz szükség, a fiú bízik benne, így csak kedvesen elmosolyodik és bólogat is párszor.*
- Okés. *mondja végül, majd amikor hallja, hogy nagyon eldurvultak, csak picit nevetgélni kezd.*
- Azért majd valamikor megismételhetjük. Na nem mára gondoltam, de majd egyik nap. Persze majd ha lesz hozzá kedved. *puszilja meg a fiút kedvesen és pillanatok múlva már az ágyban is találják magukat, ahol Mordred igen határozottan kezdi el simogatni ezt a szépséget, aki nem rest ezt viszonozni is. Ahogy hallja, csak úgy jönnek a fiúból a magabiztos szavak és végül még a kezét is felmutatja Mordananak.*
- Én is úgy érzem, mi örökre összetartozunk. *csókolja meg a fiút hosszan, miközben engedi, hogy le legyen véve róla a ruha, szépen lassan minden, akár csak Mordredről. Tehát a két fiatal nemsokára egymásnak esik, az alkohol eltűnik, hiszen nincs rá szükségük és itt töltik az egész éjszakát, együtt, boldogan, szerelmesen, minden gond nélkül és végre Mordana lelkivilága is helyre került most, hogy ismét együtt voltak és tisztázott magában minden érzelmet ez a csodálatos szeretkezés közepette.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2011-02-05, 7:49 pm

*A lányka jobbnak látja, ha még most figyelmezteti Christ a kísértetkastély miatt, ami elmondása szerint igen veszélyes hely, így a srác egy fogadalom ötletét veti fel, amiben láthatóan Hecate is örömmel benne van. Chris is kinyújtja felé kezét, s egy mosoly mellett meg is rázza a lányét egy kicsit.*
-Akkor ezt megbeszéltük. *fűzi még hozzá szóban is, majd a magiszterek kerülnek szóba, akiről Chris semmit sem tud még, így egy kis információ után kutakodik a lánynál. Kap is tőle pár meglepő adatot, bár igazából ő nem ilyesmire gondolt, de egy kis plusz tudás sosem árt. Amikor végül elmondja a lánynak, hogy ő mire lenne kíváncsi, Hecate gyorsan mond pár külső tulajdonságot is a három magiszterről. A mondandója végén viszont a fiú még jobban elmosolyodik.*
-Most komolyan, mi lenne, ha tudnál is valamit a magiszterekről? *ahhoz képest, amit korábban említett a lány, csak a modorukról nem tud semmit mondani, de hát talán azt is megtapasztalják hamarosan. Hecate viszont már megitta a kakaóját, s Christian szendvicse is elfogyott már, így a lányka egy ötlettel áll elő, miszerint akár filmezhetnének is, a srác pedig boldogan felel igent az ötletre. Már csak a kakaóját kell elfogyasztania, s máris indulhatnak, bár ezzel kapcsolatban fel is merül egy kérdése, miközben észre se veszi, hogy kakaós maradt a szája.*
-Hmm, ez igazán remekül hangzik. Nem is tudtam erről a szobáról, de ez nagyon jó. *jegyzi meg a srác, miközben Hecatet figyeli, amint mellé lép egy szalvétáért. Párat értetlenül pislog, mikor felé közeledik vele, majd megtörli ajkát, de mikor meglátja a foltot a szalvétán, kissé zavartan elmosolyodik.*
-Öhm, köszi. És rendben, menjünk. *mosolyodik el végül, majd ő is feláll a helyéről, s együtt vágnak neki az útnak, s mivel ő nem tudja, merre is van, így csak követi Hecatet, de persze mellette.*
-Szóval ebben a szobában akkor bármit el lehet képzelni, amit csak akarunk, és akkor olyan lesz a hely? *érdeklődik tovább egy picit menet közben, majd hamarosan meg is érkeznek a szükség szobája elé.*
-Kipróbálhatom? *kérdi a kékségekbe pillantva, majd ha pozitív lesz a válasz, el is képzel egy helyet, majd benyit. Ha besétálnak, egyelőre egy világos szobába kerülnek, egy jó nagy és puha ággyal, amivel szemben egy már-már mozivászon nagyságú tévé foglal helyet. A szoba amúgy kék színű, s a többi kiegészítő barátságossá is teszi a helyet. Amikor Chris is belép, s meglátja a tévét, elképed.*
-Hűű, lehet, hogy egy kicsit túl nagyra gondoltam. *vigyorodik el, majd ismét a lánykára pillant.*
-Na és mit szeretnél nézni? *érdeklődik picit, hisz minden bizonnyal közösen fognak dönteni a film felől.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2011-02-05, 7:56 pm

*A kézfogás megtörténik, majd mindezek után mesélni kezdek Chrisnek a magiszterekről, igyekezve minden fontos információt megosztani vele, majd amikor hallom a költő kérdését, csak zavartan kezdem el piszkálni a bögrémet.*
- Én nem tudok sokat, tényleg. *nézek végül fel a szép, barna szemekbe, majd mindezek után eszembe jut egy remek ötlet, mely szerint filmezhetnénk egyet és ahogy hallom, benne van és a szoba is tetszik neki.*
- Tök jó. *mosolyodom el, végre valami jó dolog is történik velem és még nem maradok egyedül, amit manapság nagyon rosszul viselek, hiszen társasági ember vagyok. Mindenesetre még egy kis szalvétával történő ügyeskedés után kezdünk csak el indulni, így érünk fel hamarosan a második emeletre, de közben figyelek ám rá, így hallom a kérdését is.*
- Ahogy mondod és természetesen, gondolj csak. *adom át az elsőbbséget, majd pár pillanat múlva be is nyit és hamarosan meg is látom a hatalmas ágyat, a mozivásznat és az egész szobát, így becsukom magam mögött az ajtót és csak pislogok még párat.*
- Nem rossz... *viszont az ágy kissé meglep. Egy hatalmas franciaágy, nem kanapé, így még picit ácsorgok az ajtóban, de végülis, biztosan nem akar tőlem semmi rosszat, így hát csak kibújok a cipőmből, majd leveszem a pulcsimat, így pedig már csak egy fekete top marad rajtam felül, mely szépen kiemeli kerek domborulataim és vékonyka derekam.*
- Szerintem valami vígjátékot nézzünk. Nem akarok szomorkodni vagy félni. *sétálok végül az ágyhoz, majd szépen fel is térdelek rá és be is mászok, meg is feledkezve arról, hogy így szép popsim kidugva Chris felé virít. Végül amikor beérek, csak betakarózom, hiszen itt jó meleg van, de talán ez még nem fog ártani, majd várom, hogy a fiú válasszon.*
- Nem igazán tudom, hogy mit nézzünk, tehát dönts te. *hajtom a fejem egy párnára, miközben hol a fiút, hol pedig a képernyőt fürkészem szép szemeimmel.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2011-02-05, 8:16 pm

*A páros miután végzett a konyhában, egy kis közös filmnézésre indul a szükség szobája felé. Bár már késő van, de mmég egyikük sem álmos, s úgy tűnik, mindketten örülnek a másik társaságának. Menet közben viszont Chris még a szoba felől érdeklődik, s a helyeslő válaszra csak elmosolyodik.*
-Jól hangzik. Remélem még nem lesz foglalt. Tuti sűrűn használják, ha ennyire praktikus. *közben fel is érnek a másodikra, az a bizonyos ajtó elé, ahol a lányka át is engedi Christiannek a lehetőséget, hogy elképzelje a szobát. A fiú nem is habozik sokáig, így miután gondolt egyet, már be is nyitnak a szobába. Chris maga is meglepődik a tévé méretén, valahogy a képzeletében talán eltúlozta kicsit a dolgot, de hát sebaj, így tényleg mozizósabb az érzés. Ahogy hallja, Hecatenek is tetszik a hely, hamarosan pedig már az ágyhoz is sétál a lányka, ahol lekerülnek róla a cipői, majd a pulcsi is. Chris is pont ekkor fordul felé egy kérdéssel, s mivel ő is férfiból van, a lányka pedig nőből, nem is akármilyenből, így természetesen neki is megtetszik a látvány, melyet a feszes kis top eredményez.*
-Rendben, akkor valami vígjáték. *bólint rá a srác, majd csak végignézi, ahogy Hecate bemászik az ágyba, kerek, feszes popsija pedig már-már incselkedik vele mászás közben. A fiú szívverése picit fel is gyorsul.*
~Hűha, ez nem semmi. Nagyon szép lány. Lehet, hogy nem is csak filmezni akar?~ *fut át az agyán a gondolat, s bár neki tényleg nincs semmi hátsó szándéka, a másikat csak most ismerte meg, így nem tudja, hogy neki van-e. Mindenesetre csak ő is lerúgja magáról a cipőit, s ekkor hallja, hogy a film eldöntése rá van bízva.*
-Hm, oké, akkor gondolkozok, mi legyen az. *jegyzi meg, majd a cipzárhoz nyúl, aztán leveszi magáról a felsőjét, amit korábban már felajánlott Hecatenek, így már csak az ing van rajta is felül, hisz nem kell most több ruha, elég meleg van itt.*
-Mondjuk a Távkapcs megfelel? *kérdi a filmre utalva, nem pedig arra, hogy egy távirányítót adna a lánykának, majd ő maga is bebújik az ágyba, hisz itt nem kell betenni a lemezt, elég a filmre gondolni is. Ha megfelel a film, akkor a fények el is alszanak, így egy pillanatra teljes sötétség borul rájuk, míg pár másodperc múlva el nem kezdődik a film. Ha viszont Hecate mást nézne inkább, akkor mindez csak pár perccel később történik meg, amikor eldöntötték, mit is nézzenek.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2011-02-05, 8:30 pm

- Hát, amikor én erre járok, általában üres. De persze meglehet, hogy szerencsém van. *mosolyodok el kedvesen és nemsokára már be is sétálunk a szobába, mely igazán barátságos és tetszetős, de meg kell hagyni, hogy az a franciaágy egy minimális félelemmel tölt el, hiszen nem tudom, hogy mit akarhat tőlem, na de próbálok nem úgy tenni, mint aki számára ez zavaró, így hamarosan már be is mászok az ágyba és Chris szerencséjére fel se tűnik, hogy néz engem és hogy mennyire benéz. Na de végül mindketten elhelyezkedünk az ágyban és hallom is a kérdést, amelyre csak pislogok párat.*
- Nem ismerem, de bízom benne, hogy jó lesz. *pillantok rá, majd amikor hirtelen sötét lesz, csak kissé feszültebb leszek, eleinte nem igazán értem, hogy most mi történt, de ahogy elkezdődik a film, megnyugszom és most már csak kissé belefúrom a fejem a párnába, úgy figyelem a filmet. Igazán viccesnek tűnik, így szinte folyamatosan mosolygok, majd feltekintek közben Chrisre is.*
- Ez jó ötlet volt, tetszik. *mosolygok rá kedvesen, de még mindig az ágy egyik szélén vagyok, nem közelítve hozzá, hiszen nem ismerem igazán. Na de végül már vagy egy jó órája mehet a film és hamarosan már azon kapom magam, hogy az igazak álmát aluszva halkan szunyókálok, néha kissé nyüszörögve, valószínűleg rossz álmok gyötörnek. *

Tárgy: Re: A szükség szobája 2011-02-05, 8:57 pm

-Ez meglepő. Azt hittem, hogy egy ilyen helyet akkor már jobban kihasználnak, bár az is igaz, hogy sok más érdekes hely is van erre, ahogy mondtad. *jegyzi meg a srác meglepetten, de hát meglehet, hogy mégsem érdekel mindenkit annyira ez a különleges szoba, mint ahogy azt ő hitte. És valóban, most is, mikor ők megérkeznek ide, a szoba üres, vagyis már nem sokáig, mivel Chris elképzeli az esti filmnézés helyszínét, hatalmas tévével, franciaággyal és pár kiegészítő kellékkel, amiktől hangulatos lesz a szoba. A két diák neki is vetkőzik a filmnézésnek, bár nem esnek túlzásba, csak a cipők és a plusz felsők kerülnek le róluk, hisz itt tényleg kellemes az idő. A módszer, ahogy Hecate bemászik az ágyba, Chrisben felvet egy teóriát, hogy talán a lányka nem csak mozizni hívta fel ide, de hát erre igazából nem tud másból alapozni, mint az imént látottak, így talán mégsem erről van szó. Mindenesetre azért a látvány elnyerte a tetszését, s mivel a film kiválasztása rá lett bízva, így fel is vet egy címet ötletként.*
-Nekem tetszik, remélem neked is fog. *jegyzi meg egy kis mosollyal a srác a kékségekbe pillantva, majd máris elsötétül a szoba, de csak pár pillanatra, majd el is kezdődik a film. Mivel jópofa filmről van szó, így időnként Chris is elneveti magát, majd mikor meghallja a lány hangját, az ágy másik oldaláról pillant oda rá szintén mosolyogva.*
-Ez jó hír, legalább nem égtem be elsőre a filmválasztással. *vigyorodik el kicsit a srác, majd csak visszafordul a film felé, s tovább nézi azt. Egy idő után viszont fura nyüszörgést hall Hecate felől, így felé fordítja a fejét, s látja, hogy a lányka elaludt. Gondolkozik rajta, hogy talán hagynia kéne, legalább a film végéig, de ahogy látha, nem alszik épp a legjobban, így végül közelebb mászik az ágyban, s lassan végigsimít Hecate karján, miközben kissé a lányka fölé is hajol.*
-Hé, Hecate. Ébresztő, nincs semmi baj. *kezdi el lassan, kedvesen ébresztgetni a másikat, majd ha az kinyitotta a szemét, csak egy kérdést tesz fel neki.*
-Valami rosszat álmodtál? *érdeklődik, hisz neki az a halk nyüszögés arra utalt.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2011-02-05, 9:05 pm

*A film kezdetét veszi, így hát kíváncsian figyelgetem, egészen addig, amíg meg nem jegyzem, hogy tetszik a film, nem is picit és ahogy hallom a választ, csak kíváncsian emelem fel a fejem és pillantok Chrisre.*
- Elsőre? Ezzel csak nem arra akarsz célozni, hogy máskor is eljövünk filmezni? Mert akkor benne vagyok... *kérdem először kissé komolyabban, majd kis szünet után már vigyorogva adom a tudtára, hogy én örülnék, hogyha majd sűrűbben ejtenénk meg a filmnézést. Viszont fejem visszakerül a puha párnára, majd már nézzük is tovább a filmet és nemsokára el is alszom. A simítást még nem igazán érzékelem, viszont a nevem hallatán és a többinél kissé megremeg a testem, majd hirtelen, picit ijedten nyitom ki szemeimet és pillantom meg Chris helyes arcán.*
- Én... én csak... *picit kapkodva veszem a levegőt és a szívem is csak úgy kalapál.*
- De... rosszat, nagyon nem jót én... *szipogok is picit, majd hirtelen ölelem át a fiú nyakát és fejemet a mellkasába fúrom, bele az ingbe, így szippantom be kellemes illatát.*
- Nagyon rossz volt. Meghalt, a legjobb barátom és ... és én ezt nem akarom. *nem akarom elereszteni a másikat, most valahogy megnyugtató, hogy van velem valaki és hogy felkeltett, így a sírást már megúszom, viszont még mindig nagyokat nyelek és hosszú percekig maradok közel hozzá, nem érdekelve most, hogy még szinte ismeretlenek vagyunk egymás számára. Na de amikor már picit megnyugszom, csak lassan eleresztem, majd feltekintek a szemeibe.*
- Ne haragudj, én csak... *sütöm le szemeimet is.*
- Én csak nagyon megijedtem. *nem tudatom vele, hogy az a bizonyos legjobb barát halálos beteg és hogy ez az álom ez miatt is volt oly szörnyű, na de inkább csak visszafektetem a fejem és a film felé fordulok, próbálva rá figyelni, bár tudom, hogy már jó részéről lemaradtam, de most egyszerűen nem tudok mit mondani a fiúnak, kellemetlen helyzetben érzem magam az előbbi miatt.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2011-02-05, 9:24 pm

*A fiú örömmel hallja, hogy Hecatenek is elnyerte a tetszését a film, viszont a visszakérdezésen kicsit meglepődik, ahogy a lányka a szemeibe pillant.*
-Hát... valami olyasmi, igen. Én is szívesen benne vagyok máskor is. *bár ilyen szinten továbblépve nem gondolt bele konkrétan, de végülis tudatalatt benne volt, hogy ha a mostani film nem tetszene, akkor azt egy másikkal kéne majd jóvátenni, szóval jó volt a lányka értelmezése. Chris is mosolyogva veszi tudomásul, hogy Hecate is szívesen filmezne vele máskor is, majd mindketten visszafordulnak a hatalmas képernyő felé, s tovább nézik a filmet. Pontosabban egy idő után már csak a francia fiú, mivel Hecate idő közben szépen elszunyókál, amit csak akkor vesz észre Christian, mikor meghallja a nyüszögő hangokat felőle. Oda is mászik mellé, majd finoman ébresztgetni kezdi a másikat, mire Hecate összerezzen, majd ijedt tekintettel mered rá. Rá is kérdez a srác, hogy rossz álomról volt-e szó, s a lány hangján is hallatszik már, hogy tényleg valami rosszat álmodott. Ekkor viszont hirtelen lesz átkarolva a nyaka, majd Hecate máris a mellkasához bújik. Christ meglepi ez a hirtelen közvetlenség, így csak lassan, kissé bátortalanul öleli át a lánykát, s kezdi bíztatólag simogatni a hátát.*
-Ne aggódj. Ez csak egy álom volt. Nem a valóság, még ha nagyon élethű is. Nyugodj meg Hecate. *igyekszik vígasztalgatni a kissé remegő hangú leányzót. Csak most érzi meg úgy igazán, milyen kellemes is ennek a görög leányzónak az illata, mivel így közelről most még jobban érezni. Jó pár percig csak így feküdnek, vagy ülnek, aminek ezt nevezni lehet, miközben Christian a simogatással és nyugtató szavakkal próbálja megnyugtatni a lánykát, aki végül lassan elereszti, majd a kékségekkel rá pillant, s magyarázkodni kezd.*
-Ugyan már, semmi baj. *kis mosoly jelenik meg a srác arcán, miközben ő is elengedi a másikat.*
-Néha nagyon élethűek tudnak lenni az álmok. De attól még csak álmok maradnak. A barátodnak biztosan nincs semmi baja. *nyugtatgatja tovább a másikat a srác, aki végül visszafekszik az ágyba, s a film felé fordul, de Chris még mond pár szót.*
-Tudod azt mondják, hogy ha valakinek a haláláról álmodunk, az azt jelenti, hogy sokáig fog élni. Szóval tényleg ne izgulj. *fűzi még hozzá a szavakat, majd csak elhallgat, hogy ha inkább a filmbe akar merülni Hecate, akkor ne emlegesse csak még tovább a rossz álmot.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2011-02-05, 9:33 pm

*Sajnos kicsit elszámoltam magam és meglepő módon álomba is szenderülök, de ez az álom nem jó és nem kellemese, Sairus haláltusáját nézem végig, majd pedig azt a folyamatot, amikor eltávozik az életből. Szörnyű... borzasztó, de Chris felkelt, így kissé ijedten tekintek rá eleinte, majd hirtelen ölelem meg, hozzábújva a fiúhoz és így próbálva megnyugodni, miközben ő gyengéden megsimítja a hátam, majd nemsokára már hallom is a vígaszataló szavakat is. Kis idő múlva végül eleresztem, majd zavartan kérek bocsánatot és úgy hallgatom tovább a szavait.*
- Remélem, hogy igazad van és jól van. *most csak arra tudok gondolni, hogy milyen rossz állapotban váltunk el egymástól, úgy érzi, hogy haragszom rá és ha történne vele valami, én soha nem lennék képes megbocsátani magamnak. *
- Tényleg azt mondják? Jó lenne. *mosolygok rá, majd mindezek után most már csendben nézem végig a filmet, bár agyam még néha Sairuson jár, mégis sikerül elfeledtetnie ennek a kedves vígjátéknak velem a rémálmom és amikor vége, csak egyet ásítok, miközben kezem a szám elé kerül, majd ez után egy nagyot nyújtózok is.*
- Nagyon jó volt, viszont azt hiszem, hogy most már csak az alvásra vágyom. *pillantok rá jókedvűen, majd lassan fel is kelek, hiszen nem kéne egy ágyban aludnunk, még nem ismerjük egymást annyira.*
- Szerintem én visszamegyek a szobámba, de te nyugodtan aludj itt, senki se fog megzavarni. És köszönöm ezt az estét, kellemesen éreztem magam, az álmot leszámítva. *magyarázom és hamarosan már fel is veszem a cipőm, majd jöhet a pulcsim is, miközben néha még Chrisre tekintek és az egyik falon lévő lámpa meg is gyullad, így már láthatunk is valamit.*
- Akkor jó éjt és remélem, hogy hamarosan találkozunk, szia. *köszönök el tőle, majd ez után hogyha minden igaz, akkor el is fogom hagyni a szobát és meg sem állok a saját hálómig.*

» Ian Branson szobája
» Nikolai szobája
» Victoria szobája
» Azrael szobája
» Naomi Teigneux szobája