A szükség szobája

Tárgy: Re: A szükség szobája 2012-05-27, 8:11 pm

*Ha már ennyi fajta ital van itt, akkor a vodkát választom jelen pillanatban, tehát kérek is belőle egy kis pohárral és végül le is húzom úgy, ahogy azt Tarkh szokta. Ő simán bírja, ahogy eddig is, de én továbbra se igazán, így rázkódom is meg és kérek is inkább egy kis normális italt, de ahogy érzékelem, ezt most nem kapom meg, tehát töltök magamnak egy kis őszi levet, majd már meg is iszom, miközben fejemet is megcsóválom cseppet.*
- Hát igen, de majd alakul. Te mit iszol? *kérdezek is rá kíváncsian, így figyelem meg azt, hogy pontosan mit is csinál, majd amikor látom, hogy milyen jól is néz ki, hát kezemet természetesen felé nyújtom, majd pár korty után már bólogatok is hozzá.*
- Hmm, tényleg finom. Hogy te miket tudsz, mindig meglepődöm. *mosolyodom most is ott díszeleg arcomon, szinte el se tudom tüntetni, mivel jól érzem magam Tarkh-al, na de ideje lenne úszni is egy kicsit, így már vetkőzni is kezdünk és miután már csak a fehérnemű van rajtam, kedvesemhez is lépek, feltéve egy nagy kérdést, amelyre egy igen csak pimasz választ kapok.*
- Akkor neked kell levenned rólam mindent. *adom is meg a választ, de ez után már fenekemet érinti kezeivel, én pedig már át is ölelem, úgy bújok oda hozzá. Furcsa még mindig, ahogy a csupasz popómhoz ér a kezével, de ezt is szokom ám, tehát nem lesz gond úgy érzem... keze is megindul és végül a melltartónál marad, majd jöhet a puszi is, amelytől megremegek. Imádom, hogy ilyen velem, így mosolyogva döntöm meg fejemet is, élvezem a pillanatot és én magam is cirógatni kezdem a hátát, de nem gondolok ám most semmire, csak a pillanatra, jó most így vele. *
- Lent? *kérdezek végül rá, de ekkor jön a következő lépés, tehát már fel is kap, így nemsokára valamiféle csúszdába kerülünk, mely eddig tuti, hogy nem volt itt, így szépen fel is kiálltok, ahogy lefelé csúszunk, most már egyre nagyobb sebességgel, majd nagy levegőt veszek a csúszda végén és jöhet is a víz, amelybe szépen bele is pottyanunk, így merülök alá, majd lábaimmal taposok, hogy feljussak újra a felszínre.*
- Uhh, de gonosz vagy... utállak ám. *csapkodom is felé a vizet, tehát nem fogom ám engedni, hogy ismét megöleljen, csúnya húzás volt most ez de...*
- Még egyszer! *már a medence széléhez is úszok és szépen ott is hagyom Tarkh-ot, így megyek fel a csúszda tetejére, hogy még egy kört megtegyek, sőt, akár ezt ismételgessem vagy fél órán át. Ő képzelte el így a helyet, én pedig élek a lehetőséggel...*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2012-05-27, 8:32 pm

*Mivel szép számmal vannak italos üvegek, ki is fogom használni a helyzetet, így kezdünk el szépen italozgatni, ám én kissé eltérek a megszokottól, így normális, hogy egy kérdés is kicsúszik a lányból.*
- Cosmopolitan-t. Vodka, Triple Sec, es afonyale. *adom meg a választ, míg elkészítem az italt, s tény, hogy jól néz ki, így nem lepődöm meg, mikor kér is egy-két kortyot, amit természetesen megkap.*
- Ez volt a hobbim. Az oroszok szeretnek inni. En ennek a mestere vagyok. *vigyorgom egy kicsit, aztán az italokat elhagyva tervezzük is az úszást, melyhez kapok egy kérdést, amit viszont egy kis gonoszsággal óhajtok megválaszolni, így kezdem elterelni a lány figyelmét, immár kevesebb ruhában mint voltunk, s működik is ahogy érzem, tehát jöhet a kis csel és a csúszás. Én élvezem, ahogy Ginger is, ez látszik rajta, de érzete ám, hogy gonoszság is volt a cselekedetemben, így nem enged magához közelebb, melyre csak ártatlanul széttárom karjaimat.*
- Ugyan mar. Te imadsz engem. Ahogy en teged. *pimaszkodom tovább, de szavaimban úgy hiszem igazság van. Kapok egy kis fröcskölést is, amit viszonozni is óhajtok, azonban csak akkor mikor hátat fordít nekem barátnőm, s ekkor képzelek el egy hullámoztató készüléket a medence hátuljába, mely nagy hullámokat csap a vízen, s lebukva már vigyorgom is magamban, hiszen akkora hullámokat csak a gép, hogyha eltalálja Gingert - márpedig így tervezem -, akkor bizony szépen beteríti a víztömeg. Egyetlen hullámra teszek fel mindent, tehát utána el is tüntetem, hogy nehogy én essek csapdába, de reményeim szerint, mivel próbálok úgy időzíteni, még mielőtt kiszállhatna a medencéből, megtörténik a nagy attrakció. Nem késlekedem, én is röhögve kimászok, és odasietek a lányhoz, hogy fenekére csapjak.*
- Aggodom erted kicsim, szolj ha szeretnel gumikacsat, ami fenntart a vizen, es elkepzelem neked, mert olyan elveszettnek tünnel ezekben a nagy hullamokban. *gonoszkodom továbbra is vigyorogva, de a létránál, melyet bizonyára a lány gondolt el, előre engedem, hogy felmásszon, s én is követem, nem maradok ám le. Pár csúszás erejéig még kitart az egy csúszda, és egy alkalommal bizony bevárom a lányt, hogy mikor közelebb ér a csúszda végéhez, egy kicsit még lejjebb gondoljam a medencét - tehát nagyobbat csobbanjon -, ami természetesen nem olyan mély, hogy fájjon a becsapódás, de mégis meglepetés lehet a nagyobb zuhanás. Megvárom míg vízfelszínre jön, s vigyorom jelzi, hogy úgy gondolom, ma ilyen kedvemben vagyok, s ha tovább óhajt csúszdázni, akkor egy alkalommal, míg becsobban, én tovább képzelem a csúszdát nagy műgonddal, olyannyira, hogy egy lecsúszást ki is hagyok, hogy erre koncentráljak. Két bejárata van, tehát párhuzamosan fut két üvegalagút szerű lefelé a vízben, s ha oldalra tekintünk, látni lehet egymást, ám egy idő után ezek a csúszdák több részre vállnak, s ha ügyes az ember, akkor irányítani tudja, hogy melyik elágazásba is csusszanjon be. Természetesen mindegyik ugyan oda vezet, a medencébe, ám a főjáratok egy ízben össze is találkoznak. Én pár csúszást lerendezek ezen, akkor is, ha a lány nem jön, ám végül kiélve magam csobbanok a vízbe, és keresem meg a lányt.*
- Remelem elvezted. *döntöm meg picit a fejemet, tesztelve, hogy vajon közelebb enged-e már magához, és ha igen, akkor odasiklok, hogy fél kézzel átkaroljam.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2012-05-27, 8:49 pm

*Nem csak jól néz ki ez a koktél, amit Tarkh kever, hanem még finom is, így egyértelműen kíváncsi vagyok, hogy miből is van, de amikor hallok egy számomra ismeretlen szót, fel is vonom a szemöldököm.*
- Triple Sec? Az meg mi? *kérdezek is rá erre, majd végül az italozást egy kis időre mellőzzük, így döntünk a pancsolás mellett, ha már a tóban nem jött úgy össze, ahogy azt szerettük volna. A vetkőzés után egy kis kényeztetést kapok, mely oly rövid, szívesen elviselném a továbbiakban is, na de nincs mit tenni, már lendülünk is le az alagutas csúszdán, hogy végül a vízbe csobbanhassunk. Nem örülök ám ennek, hogy így át lettem ejtve, így durcázva nem engedem közelebb magamhoz, hiába is igaz az, hogy imádom, ez csak egy dolog. Inkább a medence széle felé kezdek el úszni, hogy majd a létrán felmászhassak a csúszda tetejére, de amikor jön a hullám, meglepetten nézek hátra Tarkhra... Sehol senki, hát jellemző, hogy már megint gonoszkodik, de kikerülni már nem tudom a hullámot, így prüszkölök is utána egy picit, majd mászom ki a vízből, de ahogy jön a fenékre pacsi, majd a szavak, hirtelen fordulok meg, majd két kezemmel eltolom a fiút, vissza a vízbe.*
- Neked fog kelleni egy gumikacsa, hogyha így folytatod. *morgom most oda, mert ma már kezd kicsit az agyamra menni ez a sok piszkálódása, de neeem, nem fogom most felhúzni magam ezen, inkább élvezem az újabb csobbanást, amit most már Tarkh-al együtt teszünk meg és egy idő után jöhet az újítás is, tehát az elágazások, amelyek során láthatjuk is egymást, de találkozni pont nem találkozunk, majd miután kiúszkáltuk magunkat, picit fáradtan mászom ki a vízből, majd terítem is magamra a törölközőt, tehát nem, még mindig nem engedek neki.*
- Jobban élveztem volna, hogyha nem mész az agyamra idő közben. De amúgy jó volt, de sikeresen elfáradtam. *még picit megtörlöm magam, majd nedves tincseimet is és nem zavartatom magam ezek után, belebújok a puha, hófehér ágyneműk közé és szépen be is takarom magam.*
- Na, én alszom, jóóó éjt! *hunyom is be szemeimet, tehát az este nekem ennyi volt, nem fogok én már erőlködni, amúgy is fáradt vagyok, a víz valahogy mindig tesz róla. Azért fél szemmel néha meglesem, hogy Tarkh mit is csinál, mivel várom ám, hogy hozzám bújjon, de kíváncsi vagyok, hogy mit szól ehhez az egészhez.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2012-05-27, 9:08 pm

*Néha elfelejtem, hogy nem mindenki ismeri annyira az alkoholokat mint én, és nekem természetes egy-két ital összeöntése, de másnak ez magyarázatra szorul, ám nem bánom, mert szeretem, ha Ginger érdeklődik olyanok iránt, amiket én kedvelek.*
- Narancslikör. *adom meg egy mosollyal az arcomon a választ, míg öntögetem az italt, mely finomra sikerült, így nem is csodálom a kérdését. Azonban az ital most felfrissített, így egy kis mozgás sem árt, tehát pancsolunk is egyet, egy kis gonoszkodással megbolondítva, melyet Ginger nem vesz olyan jó néven mint én, így hiába vidulok, a lökés váratlanul ér, tehát szépen a vízben kötök ki, de nem felelek, csupán prüszköldök egy nagyon. Kis módosításokat is végzek, mely szerintem feldobja a hangulatot, de egy idő után, hiába élvezem én - és talán a lány is -, kezdek elfáradni, tehát közelebb is úszok hozzá, de amint látom*
- Ugyan mar... csak szorakoztam. *búgom halkan neki, mivel utána mászom, de én is csak a törülközőért nyúlok, hogy megtörölgessem magam. Kissé talán megsértődött, ezt érzem, de nem tudja kedvem szegni, így picit lemaradva, de követem őt az ágyba, odabújva mellé ha engedi szorosan, át is karolva. Haját picit félresöpröm, hogy ismét támadást indítsak válla ellen, melyről befele haladok apró pici puha csókokkal egészen fel a nyakán, a füléig, ahova belesuttogok.*
- Mit szolnal hozza, ha megmassziroznalak kiengeszteles gyanant, hm? *suttogom halkan a fülébe, és ha enged nekem, akkor bizony megvárom míg hasra fordul, és mellé ülve oldom ki melltartóját, hogy gond nélkül hozzá férhessek, és egy kis masszázsban részesítsem, mely kellemes, nem túl erős, de jóleső, bejárva a nyakától kezdve a vállán át, egészen a hátán keresztül a lány derekáig Ginger testét, néha egy-egy apró puszit lehelve rá. Ha nem fogadja el, akkor csak mellé fekszem, és úgy próbálok elaludni, megálmodva a holnapi reggelit, amivel minden bizonnyal végképp kiengesztelem - már ha sikerül nem teljesen tönkre vágnom a konyhát.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2012-05-27, 9:17 pm

*Őszintén élvezem ezt a játékot, még akkor is, hogyha cseppet idegesít közben Tarkh, de nagyon is önfeledten szórakozunk, hiszen imádok vele lenni és hát nah, néha én is moroghatok egy picikét. Tényleg fárasztó volt ez az egész, így hát szépen ki is kerülöm az ölelését, majd kimászva a medencéből törölközni is kezdek. Tudom, hogy picit nedves maradt a ruhám, na meg a hajam is, de nem baj, ennyi most belefér, így mászom be az ágyba, majd jelentem is ki a fiúnak, hogy én most bizony aludni fogok és hát ahogy arra számítottam, már mögém is mászik. Picit arrébb megyek, hogy azért elférjen és engedek is a kényeztetésnek, tehát hogy kiengesztelhessen. Ahj, nem is tudnék ennek ellenállni, így hát picit hozzá is bújok így hátrafelé, kezemmel pedig combján simítok végig...*
- Az most nagyon jól esne... Te mindig tudod, hogy mi kell nekem. *fordítom egy picit felé a fejem, de aztán már el is helyezkedem hason, ahogy azt kell és úgy várok a masszírra. Hogy is utasíthatnék ilyen dolgot vissza? Annyira nem haragszom ám, sőt, szinte semennyire, mivel így szeretem őt, gonoszkásan, de ha már akar kedveskedni, hát nem fogom megakadályozni benne, így nemsokára már mellém csüccsen, majd a melltartómat is kioldja.*
- Hé, azért az maradhatott volna úgy. *jelentem is ki pironkodva, mert még mindig szégyenlős vagyok, de azért talán nem fog többet látni... vagyis hát, túl sokat, csak a mellem oldalát, az édes domborulatokat, amelyeknek még azért van mit nőni, tehát nem tökéletes, de talán így is tetszem neki. Kezeimet magam mellé fektetem, így lazítom el a testem, majd már érzem is a fiú kezeit, így hát nyakamtól kezdve a vállamra tér át, majd bejárja egész testemet és apró puszikat is kapok mellé, én pedig mosolyogva, csukott szemmel élvezkedem.*
- Lassan te neked is kijár majd egy masszír... de ma szerintem ehhez lusta leszek. *mondom halkan és addig fekszem így, amíg be nem fejezi a testem kényeztetését, majd ha végzett, szemeim lustán kinyitom és végül hátra is nyúlok, a melltartómhoz.*
- Segítesz becsatolni? *kérem is meg rá, majd ha megteszi, arrébb is fekszem, hogy kényelmesen elférjen mellettem.*
- Most már tényleg aludjunk... jó éjt! *egy kis puszit nyomok a nózijára, majd az ajkára is és végül a fiúhoz bújva nyom el az álom.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2012-05-27, 9:45 pm

*Látom ám, hogy kicsit megsértődött, de mivel ilyenkor olyan édes, hogy nem tudok rá haragudni, és nem is akarok vele összeveszni, nem teszem szóvá, inkább én igyekszem egy kicsit. Elgondolkodtató ugyanis, hogy talán nem érzi, mennyire is fontos nekem... talán jelezni kéne. No és persze nem ártana egy kicsit gyakorolni a romantikát sem, így ha kilubickoltam magam, az ágyba érve ajánlok is neki valamit.*
- Hogy ne tudnam? Ismerlek. *felelem szelíden, és mivel elfogadja, megvárom míg elhelyezkedik, és melltartóját is kioldom, de szavaira csak felvonom szemöldököm, amit nem igazán láthat, hiszen hason van, ám hangsúlyom talán elárulja, hogy kicsit furcsállom a szavait.*
- Ugyan mar... elöbb meg az volt, hogy le kell vetköztesselek teged nem? *kérdezem most őszintén meglepetten, hiszen ez nem kicsit ellentmondásos. Kissé úgy érzem, mindketten pont akkor riadunk meg a helyzettől, mikor komollyá válna... addig nagyon nagy a szánk.*
- Es nincs miert aggodnod... gyönyörü vagy... szoval... *bókolok neki egy kicsit, és mutatóujjamat most le is húzom gerince mentén finoman, egészen a kis fehérneműig, melyet szintén elkezdek letolni, amivel valószínűleg hátra csalom a lány tekintetét, és ha ez megtörténik, akkor csak rámosolygom, és elengedem a ruhaneműt, és némán látok munkához. Amint hallom nekem is kijárna egy, ezt őszintén megmosolygom, de bólintok is rá egyet.*
- Hat igen... majd talan reggel. *vetem fel az ötletet, de olyan hangsúlyban, mint akinek mindegy mikor. Remélem élvezi amit csinálok, de jó néhány perc elteltével abbahagyom, mikor kiélvezhette már, és kérdésére sem felelek ekkor, csupán odasiklik kezem, hogy segítsek becsatolni, s ezek után már el is helyezkedem mellette, hogy magamhoz ölelve hunyjam le a szemeimet.*
- Jo ejt kis vörösöm! *viszonozom én is a köszöntést, és rövid időn belül elalszom, hiszen reggel nekem korábban kéne kelni... így kipihenem magam, hiszen bár egyszerűnek hangzik, nem óhajtok egyetlen tojást összeütni neki, mert az olyan... átlagos. Fel kell dobni egy kicsit, tehát erre pihenek rá a nyugodalmas éjszaka.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2012-05-27, 9:52 pm

//Másnap reggel.//

*Nem alszom túl mélyen, ugyanis rendre azon görcsölök, hogy sikerül-e a tojásrántottát elkészíteni - lévén, hogy ilyet sosem csináltam még -, és hiába terveztem kiadós pihenést, most mégis csak a felére futotta. Ennek ellenére viszont ahogyan lennie kell, remélhetőleg jóval előbb nyitom ki a szemem mint a lány, és óvatosan elengedem őt karjaim közül, nehogy felébresszem, mikor óvatosan felkelek az ágyról, és kicsit távolabb osonok. Szemem behunyva képzelek el egy jó nagy konyhát, mely tágas ahhoz, hogy egy férfi dülöngéljen benne ide-oda, és nem felejtem ám el, hogy egy hűtő is legyen, melyben mindenféle alapanyag megtalálható, valamint egy fűszerpolc, csap, illetve evőeszközök, tányérok és poharak, továbbá a legfontosabb: receptkönyvek. Kinyitva egy, a szobához illő modernebb stílusú konyha tárul a szemeim elé, amilyennek elképzeltem, és már közelebb is lépek a könyvekhez, hogy kikeressem a reggeliket taglaló példányt. Fel is lapozom, és a tartalomjegyzéket átfutva akad meg szemem egy ismerősnek tűnő néven: a birtokon folyton ezt ettem reggelire, így ismerem, hogy mi van benne, nem lehet olyan nehéz. Felcsapva a könyvet a megfelelő oldalnál már leolvad arcomról az elégedett mosoly, ugyanis bár nem túl bonyolult, mégis olyannyira idegen nekem, hogy magam elé kell készítenem egy tollat és ceruzát, hogy külön kijegyzeteljem lépésenként, majd az alapanyagokat, illetve a segédeszközöket... Az összetevők természetesen frissek, ezt látom is, na és persze természetesek, tehát bizonyára finom lesz... Kinyitva a hűtőt egy tányérra elő is szedem a hozzávalókat: négy tojás, egy kaliforniai paprika, amit előtte megmosok, 1 kis marék olivabogyó, mely külön kis tálkába kerül, egy fej lilahagyma, szépen letisztítva, kis feta sajt, szintén külön tálkába, és négy szelet bacon.*
~ Szuper... minden előszedve és megtisztítva... na most aszongya... ~ *olvasom is tovább a receptet, és aszerint amit ír, egy kért elővéve a paprikát és a sajtot csíkokra, a magozott olajbogyót karikára szelem szépen ügyelve az esztétikára, mert ez még megy. A tojásokat egy tálba ütöm, miután három percig keresem hozzá a megfelelő eszközt... és egy csipet sót rakok hozzá - mely tényleg csak egy csipet, mivel ragaszkodom a recepthez, így megeshet, hogy kissé sótlan -, s aztán egy serpenyőt szedek elő, melyben most jön a trükkösebb rész. Ügyelek rá, hogy ne legyen túlságosan elégetve a sonka, de azért kissé talán túlpirítom. Következik a hagyma, mely kifog rajtam, ugyanis könnyekben török ki, és ezen nem segít, hogy hagymás kézzel törlök szemet. Szuper. De nem baj, egy férfi csak ezért sírhat, így szépen a hagymát is megpirítom - bosszúból kicsit túlpirítva -, és most következik a tojás, rendhagyó módon mindkét oldalt megsütve. Próbálok ügyeskedni, és valamennyire sikerül is, ami mosolyt csal az arcomra, s mikor kész, a hagymát, sonkát, és paprikát, valamint olívát a közepére helyezve óvatosan feltekerem, és egy fogpiszkálóval rögzítem. Tányérra rakva még elhelyezem szépen, melléje szelve egy kis zöldséget, és egy pohárba narancslevet öntve rakom tálcára, hogy odavigyem - a remélhetőleg még a finom illatok ellenére is alvó - Gingernek.*
- Ginger. Megcsinaltam, de meg is haltam közben. Pedig csak egy tojasrantotta...fele. *nyújtom felé a tálcát, hogy egy kis illatot kapjon, és le is fektetem az ágyra, kissé eldőlve a lány mellett, várva, hogy felébredjen.*
- Nem tudok fözni. Te hogy tudsz még sütiket is csinalni? * hüledezem végiggondolva, vörös szemekkel a lányra nézve, ugyanis kisírtam a hagyma miatt, a kezemen pedig pár vágás díszeleg... de összességében nem szenvedtem halálos sérülést.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2012-05-27, 10:07 pm

*Tarkh-al ellentétben én az igazak álmát alszom, mivel nagyon is kényelmes a karjai között lenni, így hát élvezem is a pillanatot, tehát jó sokáig alszom, legalábbis nekem annak tűnik és csak akkor nyitom ki lassan a szemeimet, miközben mocorgok is egy picit, amikor a bacon ismerős illata csapja meg a nózimat. *
~ Hmm... de megéheztem, de mégis honnan jön ez? ~ *ilyen kómásan egyértelmű, hogy nem emlékszem a megállapodásunkra, tehát hogy ma én kapom ágyba a reggelit, így hát tovább forgolódom, de lusta vagyok felkelni és a szemeim is csak időnként nyitódnak ki, végül pedig teljesen becsukódnak. *
~ Csak még egy picikét alszom és utána megnézem. ~ *beszélem is meg magammal ezt a fontos dolgot, majd végül hasra fekszem és fel se tűnik, hogy a takaró a földön köt ki idő közben, úgy ölelem magamhoz Tarkh kispárnáját, az enyémen pedig vörös üstökön pihen. Az álom hamar elnyom ismételten, tehát fel se tűnik az idő múlása és csak akkor moccanok meg ismét, amikor a nevemet hallom, méghozzá az ismerős hanggal.*
- Miaz? Még korán van... *motyogom, de ekkor jut el a tudatomig, hogy reggelit kaptam, méghozzá azt, amit kértem is, így végül kinyitom szép, zöld szemeimet, majd nemsokára már meg is mozdulok, így látom ám meg, hogy nem is akármilyen rántottát kaptam, hanem egy igazi különlegességet.*
- Hűha... valaki nagyon kitett magáért. *nézek is a tálcára, majd lassan fel is kelek és úgy veszem szépen az ölembe a tálcát, a poharat pedig az éjjeliszekrényre helyezem, hogy még csak véletlenül se dönthessem ki.*
- És te mit eszel? Megfelezzük? *kérdezek is rá, mert a gyomrom is érzékeli ám, hogy mennyire megkívántam ezt a kaját, de ahogy nézem a vörös szemeket, majd hallom a kérdését, úgy kuncogok fel kicsit.*
- Majd megtanítalak rá, ha szeretnéd. De látom, hogy az ételek nem adták könnyen magukat. *nézek is rá kezeire, majd végül felemelem a kész ételt és már bele is harapok. A friss zöldségek csak úgy ropognak a fogaim alatt, így rágom hát meg jól és már mosolygok is.*
- Nagyon finom lett! *dícsérem is meg és bár a sonka és a hagyma szerintem cseppet túl lett sütve, semmi pénzért se jegyezném ám ezt meg, ahogy azt se, hogy az olajbogyóért se vagyok oda. Nem utálom, de nem áll közel se hozzám, most mégis próbálok teljes beleéléssel enni, mintha minden szuper lenne, mert hát végülis az, mivel Tarkh-tól kaptam, de azért az olajbogyóktól mégis megszabadulnék... *
- Te is egyél! *tartom is felé, hogy harapjon belőle, nehogy már csak nézze azt, ahogy én eszek.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2012-05-27, 10:38 pm

*Annak ellenére, hogy nem csináltam még ilyet, azért indultam előnnyel, lévén, hogy ilyeneket ettem otthon, így nem ismeretlen az étel, és mivel szép receptkönyv is van, nem rontom el... annyira, inkább csak magamban teszek némi kárt, ám nem olyan súlyosat, hogy gyógyítgatni kezdjem magam. Közben persze barátnőmre is oda-oda pillantok, ellenőrizve, hogy alszik-e még. Sikeresen elkészül tehát a reggeli, melyet már fel is tálalok Ginger-nek.*
- Reggeli. *felelem szelíden a lánynak kérdésére, hiszen nagyon álmosnak tűnik, amit megvigyorgok ám, mivel én is az vagyok... kifáradtam.*
- Milyen kis komas valaki... *jegyzem is meg gonoszul, és figyelgetem, hogy milyen hatást vállt ki belőle a rántotta, s mivel láthatóan tetszik, egy könnyed mosollyal terülök el az ágyon, odafeküdve a lány ölébe, ha engedi.*
- Olyan nehez volt elkesziteni, hogy te edd meg az egeszet. Bosszubol en nem eszek belöle. Bar, az olivabogyokat szeretem. *nyúlok is oda, hogy kicsippentsek egyet, mivel szeretem a különleges ételeket, így ezt is. Még szép, hogy csipegetek belőle, hiszen így pihengetve megteszi, mivel elég fáradt vagyok.*
- Nekünk ilyet csinaltak... otthon. *jegyzem meg, s fejemet megrazom mikor kinalja az etelt, jelezve, hogy tényleg az egész az övé. Inkább csak figyelgetem ahogy eszik, és gondolkodom a továbbiakon, de a fejemet ismét megrázom az ajánlatra.*
- Ez olyan mint a toxicologia. Nincs hozza erzekem. Te nagyon finomat csinlasz mindig, ugyhogy megelegszem azzal, ha te tudod. *mosolygom, finoman visszautasítva az ajánlatot, hiszen nem szeretek főzni, és szerintem pocsék tanítvány lennék már csak ezért is. Különben sem férfias dolog...*
- Örülök, hogy izlik. *bólintok egyet, s most feltápászkodom egy kicsit az öléből a párnára dőlve, hogy egy csöppet pihenjek, s eszembe is jut valami, mely vigyort csal az arcomra, és talán pihenést is hoz.*
- Akkor kaphatok masszirt? *pillantok a lányra szép szemekkel, hiszen úgy gondolom kiérdemeltem, de ha nem, akkor sincs semmi, csak megvárom, míg befejezi az evést, s addig lehunyom a szemem.*
- Tudod, azt terveztem, hogy en fözök neked, de mivel szerintem a kastely is tüzveszben veszne el akkor, ezert valahol mashol kene megejteni a vacsorat. *dobom fel az ötletet, visszatérve az előző napra. Bizonyára nem lesz a lánynak ellenére, hiszen talán egy jó kis helyet ki tudok nézni magunknak...*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2012-05-27, 10:55 pm

*Valahogy olyan jó ez az alvás, hogy nem akarok felkelni, még akkor sem, amikor hallom kedvesem hangját, de azért lassan mégis csak felcsücsülök és bár a kis beszólást is hallottam, most mégse reagálok rá semmit, csak szelíden elmosolyodom.*
- Szeretek veled aludni, az mindig annyira jó. *ismerem is be aranyosan, majd végül ölembe is veszem a tálcát, tehát Tarkh oda nem tud feküdni, hiába is szeretne, maximum csak mellém, így ha a közelembe kerül, egy kis puszit is lehelek ajkaira.*
- Köszönöm! *és végül már bele is kezdek. Mint hallom, nem fogja elfogadni az ételt, de az olivabogyókat viszont igen, így szemeim picit megcsillannak, majd kiveszem a fogpiszkálót és szépen felnyitom a tojást, hogy kiszedjem az összes kis bogyót a fiúnak, majd a tálca szélére helyezem és végül visszacsukom a reggelimet.*
- Akkor a tiéd az egész, ugyanis én nem vagyok oda érte. *ismerem be most már, mivel nem érzem úgy, hogy titkolnom kellene. Kötelességből nem akarom megenni azért, hogy esetleg rosszul essen, így a második harapás már jobb ízzel történik. Bár az olivabogyó hagyott utóízt, mégis jobb, mintha még benne lenne. *
- Szóval nem szeretnéd, hogy megtanítsalak pár apróságra? Hát jó... akkor majd kiszolgállak, azt úgyis szereted. *kacsintok is rá jókedvűen és végül már boldogan fogyasztom továbbra is az ételt és hát igen, ízlik, ezt nem tagadom, meg jól is esik, tehát néha egy-egy korty narancslével le is öblítem a torkomat, majd csak akkor nézek újból Tarkh felé, amikor hallom, hogy mit szeretne.*
- Teli hassal masszírozzalak meg? Hááát, na jó, egye-fene, de csak azért, mert ilyen finom reggelivel készültél nekem. *és már eszek is tovább, hogy az egész elfogyjon, ugyanis semmit se szeretnék meghagyni belőle, így melegen a finom, az a lényeg.*
- Hmm, szóval valahol te fogsz főzni nekem vacsorát? Méghogy nem szereted az ilyesmit. *nevetek fel és hát igen, én így érzékelem szavait, de az is lehet, hogy tévedek.* - Hát csak szólj, hogy mikor menjünk és hogy mit szeretnél, hogy felvegyek, aztán mehetünk is. *és miután elfogyott az utolsó falat is, leteszem magam mellé az éjjeli szekrényre a tálcát, kiiszom a maradék narancsomat is, majd felkelek és szépen azért elmegyek kezet mosni a csaphoz és ez után pedig az ágyon heverésző fiúra nézek.*
- Akkor fordulj hasra! *szólítom is fel, majd ha megteszi, amit kérek tőle, már rá is mászom, lábaimat oldalai mellé helyezve, tehát hátsójára dobom le magam és a vállaival kezdem a masszírt, hogy aztán lassan haladjak lefelé a lapockához, majd végig a gerinc mentén, le a derekához is és végül lassan visszafelé és a legvégére hagyom csak a nyakát. Nem sietek ám, jó lassan haladok végig mindenen, de mivel tele a pocim, így csókokat nem kap, nincs kedvem most hajolgatni, ilyenkor az nem esik jól.*
- Na, tetszik? *kérdezek is rá, miközben a nyak után visszatérek a vállaira is.* - Egyébként nem szeretnél erősíteni picit? Kondizni? *nincs bajom a testével, de egy kis izmot még felszedhetne, így ha már eszembe jutott, akkor meg is jegyzem neki ezt a kis apróságot, majd meglátjuk, hogy mit szól hozzá.*

//fagyi//

Tárgy: Re: A szükség szobája 2012-05-31, 8:59 pm

//olvadunk Monával//

*Nem számítottam a találkozásra, de ez nem jelenti azt, hogy nem használom ki maximálisan a helyzetet, így igen gyorsan alkalmazkodok a leányzó játékához és viszem is tovább a cselekményt szépen. Barátnőm csupán egyetlen pillanatig nyújt visszatartó erőt, de amint meglátom a szőkeséget riszálni előttem, agyam egy egész más síkra áll rá, s már csak őt látom magam előtt senki mást. Vágyok rá és akarom őt, s nem vagyok rest ezt meg is mutatni neki, mikor lábai szétnyílnak, térdemet betámasztom, s így simulok hozzá, majd hajolok az ajkaira. De azoktól eltávolodva se pihenek, hanem nyakát veszem kezelésbe, végigcsókolgatva a bőrt.*
- Kit érdekelnek a tükrök, ide azzal a szobával.*vigyorodok el végül, s már tényleg hidegen hagy, hogy belépve még fel akartam fedezni a helyet, mivel azóta tökéletesen elvesztettem az érdeklődésem iránta, jelenleg Mona sokkal jobban feltüzel. Mikor beleegyezik a dologba bólintok, s kezét egy pillanatra se eresztve lépegetek szépen, míg el nem érjük a második emeletet, tudom, hogy hova jöttünk, így ajkamra egy apró elégedett mosoly szökik, majd már lépünk is be a szobába, mi igazán tetszetős. Ugyan nem veheti fel a versenyt az előttem álló hölgyeménnyel, de megteszi.*
- Tökéletesen.*az ajtóban állva nézem végig, ahogy az ágyig riszál, s ajkaimat megnyalva figyelem miként helyezi le hátsófelét a fekvőalkalmatosságra. Nem sietek el semmit, lassú, elnyújtott léptekkel haladok felé, közben végiggombolgatva ingemet, amit szépen el is hagyok az út során. Lefékezek a leányzó előtt, ujjaimmal az álla alá nyúlok, s így kényszerítem, hogy a szemembe nézzen. Mikor ez megvan közelebb hajolok, s ezúttal egy jóval szenvedélyesebb csókot követelek.*
- Az őrületbe kergetsz.*suttogom az édes, puha ajkak közé, majd még egy csók, de végül elhúzódok. Nem teszek semmit, én ma már eleget próbálkoztam, s az indulás előtt megejtett érintésének hála minden bizonnyal tudja, hogy mit vált ki belőlem pontosan.*
- Nos szőkeség, te következel.*kacsintok rá egy félmosollyal, miközben hátrálok pár lépést és csillogó szemekkel figyelem mit lép ezután. Bár közben azért nem tétlenkedek és egyesével lerúgom lábamról cipőimet, mert nagyon remélem, hogy semmi szükség nem lesz rájuk.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2012-05-31, 9:31 pm

*Attól, mert nem lett egyeztetve találkozó mi még összefutunk Lukával. Szerencsére ez nem gond, mert nagyon örülök, hogy újra láthatom, sőt nem csak én hanem a bennem lakozó kisördög is ujjong a boldogságtól, hogy újra láthatja a szépfiút. Azonnal játékba kezdek méghozzá igen izgalmasba, hisz az a célom, hogy újra elcsábítsam, de ha most lehet, akkor meg is hódítsam a saját Adoniszom. Nem várok sokat ettől a dologtól lehet, hogy nem is fog megismétlődni, de ma maximálisan rá vagyok hangolódva és ahogy nézem Ő is azonos frekvencián van velem, ami jó… Nagyon jó. Nem mondhatnám, hogy ilyen téren túl szemérmes lennék, sőt, mint egy kéjnő vetem be magam a siker érdekében.
Elkezdődik kettőnk között a játék, ami egyre fűtöttebbé válik, így megbeszéljük, hogy nyomás egy szoba, ahol ezt tökéletesen befejezhetjük, utunk így a szükség szobájába vezet, amit képzelő erőm számunkra tökéletesen megformáz tovább javítva a hangulatot és biztosítva a szükséges kellékeket. Az ágyhoz riszálok, majd lehuppanva várom a folytatást. Lassú léptekkel közeledik felém Luka. Eszem ágában sincs sürgetni. Élvezem a látványt, a játékot és a testem bizsergését, égését, ami egyre jobban elhatalmasodik… főleg, amikor az ing a földre hull. Luka ujjaival az állam alá nyúl, ezzel arra kényszerítve, hogy a szemébe nézzek, amiben csak még jobban elveszek, de ami igazán elveszti az eszem, azaz ezután következő szenvedélyes csók, ami a végső engedély és az utolsó ellenállás lehetősége volt. Én tudtam mit akarok és ezeket tisztáztam. Eddig volt ideje meggondolni magát, de most már késő. Az enyém, számoljon a következményekkel innentől.*
- Remélem nem csak oda. *Suttogom vissza a kincseket érő ajkakba, amik sajnálatosan elhúzódnak tőlem. Egy pillanatig durcis arcot vágok, majd visszazökkenek a játékba. Úgy tűnik, azt szeretné, hogy átvegyem az irányítást, ami ellen nincs ellenvetésem.*
- Nincs ellene kifogásom. *Kúszom feljebb az ágyon, ha már ő eltávolodik tőlem. A magnóra pillantok, amin szuggesztióval elindítok egy CD-t. Az első szám nem tetszik, ezért azt gyorsan elkapcsolom, de a második szám már megfelel, így lassú szexi vetkőzésbe kezdek, amivel remélhetőleg elcsavarom a fejét. Miután már csak az alsó fehér neműm maradt magamhoz hívom egy intéssel, hisz eddig nem engedtem, hogy közelebb jöjjön, de most már közelebbről is kényeztetni kezdem, majd jöjjön, aminek jönnie kell.*

//Pár eseménnyel később//

*Elégedetten terülök szét a kék szaténlepedőn, ami kellemesen simogatja még mindig érzékeny bőrömet. Mellkasom fel-le emelkedik.*
- Hát ez hűűű. Imádlak Luka. *Könyökölök fel az ágyon még mindig csillogó szemekkel mérve végig őt.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2012-05-31, 10:05 pm

*Mindig is tudtam, hogy roppant szerencsés fickó vagyok és ezen gondolatom csak fokozódik, most, hogy itt áll előttem a leányzó, aki néhány aprócska mozdulattal is képes elcsavarni a fejem. Na nem mintha én annyira tiltakoznék a dolog ellen, sőt, ennél jobban nem is örülhetnék a kialakuló helyzetnek, hiszen Mona gyönyörű és kiválóan reagál minden egyes lépésemre. A tükrök terme jó hely, de már egyáltalán nem hoz lázba, így rögtön bele is egyezek abba, hogy illene egy másik helyet keresni, hol kettesben lehetünk. Így jutunk el a szükség szobájába, ahol végignézem amint a szépség az ágyhoz riszál, majd kihívóan mered rám. Persze én se vagyok rest, így megindulok felé, lassan, tökéletesen kiélvezve minden egyes pillanatot, annak teljes tudatában, hogy amit csinálok, az tovább emeli a hangulatot. Mikor odaérek, immáron félmeztelenül invitálom újabb, ezúttal jóval szenvedélyesebb csókra, amivel reményeim szerint az utolsó kételyét is messzire űzöm, már ha volt ilyen.
A szavaira elvigyorodok, majd egy újabb csókot lehelek ajkaira. Ezután viszont el is húzódok, mert feltett szándékom átadni neki a kezdeményező szerepét, amit remekül teszek, mivel azonnal belemegy a játékba és az, amit művel szavakkal leírhatatlan, de egyértelműen kellemes látvány. Nem lépek hozzá közelebb, bár kénytelen vagyok nagyokat nyelni és ajkamba harapni, hogy ezt sikerüljön véghezvinnem, s már csak egy fehérnemű van rajta, mikor végre int felém. Hatalmas megkönnyebbülés ez nekem, de nem akarok elsietni semmit, így nyugodt tempóban lépek oda hozzá, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy még ennél is jobbá váljon ez az este.*

//Néhány dologgal később//

*Levakarhatatlan és roppant elégedett mosoly ül az arcomon, miközben még kicsit gyorsabban szedve a levegőt ülök a leányzó mellett, hátam mögött az egyik párnával és néhány szétterülő szőke tincsét birizgálom éppen. A szavak hallatán felemelem fejem, hogy a szemébe nézhessen, majd el is vigyorodok, mert ez a kis beszólás szépen feltornázta ám az önérzetem.*
- Igazi élmény volt, bel ami.*becézem is kapásból, anyanyelvemen természetesen, a szó annyit tesz "szépségem", de angolul túl snassz lett volna kimondani. Eközben pedig végignézek rajta még egyszer és nyilvánvalóan nem utoljára. Egy darabig elgondolkozva nézem őt, majd hála a szükség szobájának meg is jelenik az, amit szeretnék, mi nem más mint egy ceruza és egy vázlatfüzet.*
- Meg ne moccanj.*kacsintok rá mosolyogva, majd ujjaim közé fogom a cerkát és enyhén kidugott nyelvvel karistolni kezdem a papírt. Nem vagyok épp a legjobb a rajzolásban, de most rám szakadt az ihlet.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2012-05-31, 10:26 pm

//Később//
*Arcomon széles mosollyal terülök, szét az ágyon miközben mellkasom még mindig gyorsabban emelkedik. Fantasztikus volt bár Lukától nem is vártam mást. A szaténtakaró kellemes csikizi bőrömet miközben az Francia fiú a szőke tincseimmel játszik, amiket a kék szín még jobban kiemel. Teljesen elégedetten és őszintén dicsérem meg, ami láthatóan dob az egóján, de nem bánom, mert megérdemli, és mint már mondtam is imádom a srácot.*
- Jag håller. *Válaszolok neki én is anyanyelvemen. Nem tudok túl sok nyelvet, de tudom, hogy Luka francia és azt is, hogy a szó mit jelent és nagyon jól esett. Valószínűleg ez látszik is, mert szemem még jobban felragyogott és emiatt a válaszom is késett pár másodpercet. Behunyt szemmel hallgatom, ahogy motoszkál és zizeg alattunk a takaró és minden mást, ami a környezetünkben történik. Szinte már magam is elhiszem, hogy világítok, mint egy neoncső, amikor Luka benyögi váratlan mondatát.*
- Igenis! *Pillantok, fel rá sárga íriszemmel miközben meglesem, hogy mit csinál. Egy cseppet sem zavar, hogy le akar rajzolni főleg az nem, hogy pont aktot. Ha így érte az ihlet, akkor én nem leszek az elrontója. Szófogadóan meg se moccanok helyette lesem, ahogy dolgozik, de nem bírom tovább muszáj megszólalnom.*
- Olyan cuki, ahogy ki dugod a nyelved. Tiszte Titanic… csak nekem nem kék kövem van, hanem sárkányom. *Kuncogok egy kicsit, amitől megremeg alakom, de ennél többet tényleg nem mozdulok meg helyette tovább lesem tevékenységét.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2012-05-31, 11:00 pm

*Meg se próbálom titkolni, hogy milyen elégedett vagyok a helyzettel, felesleges és értelmes lenne. Remek élmény volt, nem csalódtam a leányzóban, számítottam rá, hogy nem csak gyönyörű, de igen tehetséges is. A dicsérete pedig egyértelműen remekül esik és kissé emel is az egómon, amit nem is vagyok rest kimutatni egy vigyorral, na meg a becézéssel, ami láthatóan nagyon is kedvére való, így el is döntöm, hogy gyakori használatba iktatom. S miközben őt nézem rám jön a rajzolhatnék, így némi mocorgást követően az ölembe pakolom a kis füzetet és erősen koncentrálva próbálom visszahozni Mona szépségét.*
- Cuki? Ugyan kérlek én egy nagyon férfias alak vagyok.*vigyorodok el, bár egyáltalán nem látszik rajtam, hogy kicsit is zavarna a dolog. A sárkány hallatán felemelem a fejem és ahogy a mai nap folyamán olyan sokszor, úgy most is rápillantok az említett tetoválásra.*
- Nos sárkány lady elkészültél.*jelentem ki jó negyed óra múlva, miközben átnyújtom neki az alkotást, ami ugyan nem lett tökéletes, de azért elég jól sikerült és félrebiccentett fejjel, érdeklődve figyelem a reakcióját.*
- Na?*sürgetem kicsit, hogy minél gyorsabban megkaphassam a véleményét. Izgulok, hogy mit gondol róla, így arcomon meg is jelenik egy kis gyerekes kíváncsiság és sürgetően kúszok egy kicsit közelebb. Amikor pedig válaszol végre, akkor bólogatok, majd egy hatalmas nyújtózkodás kíséretében elterülök az ágyon. Nem tehetek róla, lefárasztott a leányzó, így feltett szándékom itt maradni és aludni egy hatalmasat, remélhetőleg vele együtt.*
- Bon soir, bel ami!*küldök felé egy mosolyt, majd az oldalamra fordulok és néhány perc múlva már alszok is. Ha akarjak, akkor persze át is karolom, ha meg nem, akkor karom a fejem alá pakolom és úgy süppedek az álomvilágomba.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2012-05-31, 11:19 pm

*Remekül sikerül ez a mi kis véletlen találkozónk… csak, hogy szolidan fejezzem ki magam. Nem csalódtam Lukában tudtam, hogy igazi férfi és nagyon ért a nőkhöz. Remek partner úgyhogy szerencsés az a lány, aki mellett végleg kiköt… már ha csinál olyat, bár ahhoz még nagyon fiatal… szerencsémre. Természetesen megdicsérem, amire egy nagyon szép kifejezést is kapok. Egyértelműen tetszik, hisz még pár másodperc erejéig bennem ragadnak a szavak, majd kérését parancsnak véve meg sem mozdulok egészen addig, amíg el nem készül a mestermunka… a beszélgetést leszámítva.*
- Én ebben egy percig sem kételkedem. *Jelenik meg pimasz mosoly az arcomon. Tudom, hogy nem zavarja, ezért gyorsan megosztom vele következő gondolatom, ami úgy tűnik az Ő elméjét is tovább lendíti.*
- Sárkány Lady… Jól hangzik. *Nyúlok közben a vázlatfüzetért, ami miatt hasamra gördülök, így lábammal a levegőben kezdek el kalimpálni. Amikor a meglátom, a rajzot nem túl sok mindent tudok kinyögni.*
- Nagyon szép lett. *Nem mester munka, de Luka szépen rajzol és ez a rajz tetszik nekem. Én biztos nem tudnék ilyet, de ez akkor is… hűűha.*
- Remélem, azért nem cserélsz le érte. *Simítok, végig a papíron ahol éppen a lábaim vannak. Természetesen nem magamat csodálom az bűvölt el, hogy ennyire vissza tudta adni, de ami a legjobban meglepett a rajzban az az, ahogy magamra pillantok vissza… ilyen csillogó szemekkel.*
- Tényleg így nézek vagy csak így rajzoltad? *Bukik ki belőlem a kérdés, hisz hihetetlen, hogy ennyi érzelem megbújik egy ilyen apró testrész mögött…. az én szemem úgy tűnik tényleg a lelkem tükre. Természetesen kap tőlem még egy csókot az inflás, majd a füzetet félre tolva közelebb kúszok és fejemet a hasára hajtom, miközben bebugyolálom magam a takaróba.*
- Jó éjt Adonisz, szép álmokat. *Lehelek puszit pocijára, majd álomba merülök, miközben újra pörgetem az eseményeket.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2012-06-07, 6:12 pm

//Olvadunk.//

*Kissé talán lassan és kótyagosan kel a lány, melyet nem hagyhatok szó nélkül, ám éppen a lassúság miatt egy kedves kis mondat érkezik vissza, mit öntelten megvigyorgok, míg az ételt felszolgálom.*
- Hat remelem is. Aludhatnank együtt többet. Emlekszel at akartam hozzad költözni Tom utan, de mivel vele kibekültetek nem törtent meg meg, viszont megis atvihetnek egy par cuccot, hogy esetleg huzamosabb ideig veled aludhassak... ha szeretned. *vetem fel az ötletet, mi most jut eszembe mikor szóba jön mindez, s ezek után már elheveredve figyelgetem ahogyan barátnőm falatozik. Reményeim szerint nem lett ehetetlen, még ha nem is tökéletes, hiszen első alkalommal próbáltam, annak is örülök, hogy nem okoztam magamban és környezetemben kárt. Bár az ételt visszautasítom, az olívabogyókat szívesen elfogyasztanám, s mint kiderül nincs ellene Ginger.*
- Szpasziba. *csapok hát le a részemre, természetesen megjegyezve, hogy ezt a fajta különlegességet a későbbiekben hanyagoljam. Amint a lány végez az evéssel, egy érdekes, de számomra annál kellemesebb ötlet jut eszembe, mit megpróbálok behajtani rajta, s bár huzakodva, de beadja derekát, mire egy győzedelmes mosolyt kap tőlem.
- Az is megeshet. De ha igy lesz, akkor is elöregyakorlom, mert ciki lenne, ha egyaltalan nem sikerülne. *felelem már bele a párnába akkor, mikor ismét a terveink kerülnek szóba, és mivel Ginger ruhát is említ, kissé elhallhatok, hiszen egyenlőre nem sok érzékem van hozzá lányok terén, hogy a megfelelő öltözéket válasszam ki, így végül csak egy sejtelmes választ eszelek ki.* - Majd arrol gondoskodom. *zárom le ennyivel a beszélgetés ezen részét, és szándékomban áll majd szakemberek segítségét kikérni ezt illetőleg, egy új ruhának a beszerzésével egyetemben. Végre én is megkaphatom amit szeretnék, nevezetesen a masszirt, melyet a lány kezd meg, miután elhelyezkedik, mivel természetesen engedelmeskedem kérésének. Nem szólalok meg, egyszerűen élvezem, egészen a kérdésig, melyre jól hallhatóan belehümmögök a párnába, de hangomon hallatszik, hogy valóban tetszik amit csinál. A következő kérdés viszont annyira meglep, hogy a hátamra is fordulok - ha engedi -, úgy nézek rá egy kissé elgondolkodva, majd végig magamon, s csak ezek után talál vissza tekintetem ismét a lányra.*
- Nem tetszem? *kérdezem kíváncsian, egyáltalán nem megsértődve - egyenlőre -, úgy méregetem ismét magam, majd egy kis gonoszkás mosoly ül ki arcomra, míg a lány hasába csípek gyorsan, természetesen úgy, hogy ne fájjon neki.* - Majd ha te is leadsz nehany kilot. *nyújtom ki nyelvem gyerekesen felnevetve, hiszen ezt csupán amolyan viccnek szántam, Ginger számomra úgy tökéletes ahogy van, nem szükségeltetik alakítania magán. A fejlődést úgyis a természet hozza majd...*
- Viszont ahogy akarod. Mit szeretnel, hanyas karom legyen? *csipkelődöm tovább, be is feszítve kicsit, s bár nem vagyok abszolúte kigyúrva, egy egészséges izomzattal rendelkezem, ami meg is látszik karomon. Ezek után kapom el derekát, ha még rajtam ül, ha pedig már nem, akkor csak felé fordulok párnámra könyökölve.*
- Merre csatangoljunk? *kérdezem tőle, hátha van bármi ötlete is, hogy mihez kezdjünk magunkkal, hiszen szívesen elnéznék még vele ide-oda, nem is muszáj, hogy túl messze legyen a hely, ahová esetleg tartanánk.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2012-06-07, 6:31 pm

*Szeretek Tarkh-al aludni, ezt nem is titkolom előle és soha nem is titkoltam. Bármennyire is fura, de egyszerűen ez az igazság, vele akarok lenni, mivel szükségem van rá, ő nekem a minden és ezzel nem hiszem, hogy újat mondanék neki, ha tudná. És hogy mi ez a hatalmas kötődés? Fogalmam sincs...*
- Felőlem bármikor átjöhetsz több éjszakára is. Képzeld, Athalie is azt is felajánlotta, hogyha úgy van, akkor szívesen lelép egy időre, amíg ott vagy. *mosolyodom el huncutul, majd már folytatom is.* - De persze mondtam neki, hogy semmi olyat nem fogunk csinálni, de azért kedves tőle. *kíváncsi vagyok, hogy vajon minderről Tarkh mit is fog mondani, és közben azért falatozom is. A kis bogyókat kedvesemnek adom, majd a reggelimet már magam tüntetem el. Nem kapkodok, ráérősen, kényelmesen eszem meg az utolsó falatot is, majd közben már arról a bizonyos vacsiról esik szó, amit már említett nekem a fiú.*
- Szóval majd veszel nekem egy ruhát? Hát jó, de ha nem tetszik, akkor nem fogom felvenni, remélem tudod. *vonom fel picit szemöldökömet is, mivel furcsa egy ízlésem van, szerintem ezzel még őt se lepem meg. Az étel viszont elfogy, én pedig felkelek, kezet mosok és ez után térek csak vissza a fiúhoz, hogy masszírozni kezdjem, de természetesen csak a hátát és a nyakát fogom meg, mozgatva az izmokat is, nem mászkálok arrafelé, amerre nem kéne. Inkább jár a szám tovább, hogy ötleteljek is egy kicsikét, de amikor felém fordul, felemelkedem, de továbbra is rajta ülve maradok, úgy pislogok rá.*
- Erről szó sincs, csak megjegyeztem, hogy lehetnél még izmosabb és erősebb, ebbe most mi volt a rossz? *de ekkor jön a csípés, így ugrok meg, pontosan azon az érzékeny ponton a fiúnak, majd pottyanok is vissza.* - Héé, én nekem nincs is nagy hasam, sőt, tökéletes az alakom! *morgolódom is most már, cseppet duzzogva, majd szépen le is mászom róla, azért ez most nem volt szép. Egy lányt nem szabad piszkálni a külsejével, ezt tudhatná már.*
- Csak egy kis edzést mondtam, nem azt, hogy túlzásokba kell esni. *felkelek végül és a cuccaimhoz lépek, hogy szépen felkapjak magamra mindent, de azért fél szemem a fiún van.*
- Menjünk le a városba, nézzük meg, hátha jöttek új hajók és vannak idegen kereskedők. Néha tök jó dolgokat lehet beszerezni a révnél. *nem tudom, hogy vajon ezt eddig tudta-e a fiú, de ha nem, hát most már akkor tudhatja. A hajamat is kifésülöm most és miután készen állok, csak az ajtóhoz lépek.*
- Na, benne vagy? *kérdezek is rá, de azért egy picikét még mindig megbántva érzem ám magam.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2012-06-07, 6:46 pm

*Alapvetően és is barátnőm mellett szeretek aludni, így természetes, hogy mivel a téma felkerül, meg is jegyzem neki szándékomat, melyet nem utasít vissza, sőt... mondatai odacsalják pillantásomat, s huncut mosolyára én is önkénytelenül elvigyorodom, ám ezek után kissé elgondolkodom.*
- Ez vegülis kedves töle. Bar mar mondtam, ha mi csinaljuk, akkor azt nem ott. *közlöm határozottan, hiszen ebből nem engedek, nem szeretném ha bárki benyitna, vagy akárki mocskos zokniját kéne néznem a mellettünk lévő ágyon. Egyszóval számomra a környezet is fontos és meghatározó, ezt jobb, ha a lány is tudja.*
- Athalie? Hm... ö az a lany, aki a szobatarsad, es elvettem az olvasnivaloit? *kíváncsiskodom kissé összeráncolt homlokkal, mint aki emlékeket idéz fel, de arcomon látszik a vidámság. Érdekelne, hogy mesélt-e rólam Ginger a lánynak, vagy fordítva...*
- Tetszeni fog. Azt hiszem, kezdem kiismerni az izlesed. *kacsintok rá cseppet sem megsértődve, hiszen ez természetes a részéről, de ha már itt tartunk, kaphatna a ruha mellé egy szép kiegészítőt is... Ekkor kerül azonban szóba egymás testfelépítése, hiszen ha masszíroz engem barátnőm, akkor természetes, hogy figyelget is, ám nem hagyom magam, nyilván nem sértődöm meg, mivel úgy vélem némileg igaza van, de csipkelődni én is tudok...*
- Semmi rossz sincs benne, örülök, hogy szoltal. Csupan viccelek, tudom, hogy csodaszep vagy. *vigyorgom, és kötözködöm tovább, ám csínytevésem nem sül el túl jól, mivel csípésemnél rossz helyen landol az idő közben megugró lány, melyre fájdalmasan felnyögök, és kezeimmel is odakapok.*
- Au Ginger! Tudom, hogy meg nem lattad, de nekem is van ott valami, mint a többi fiunak. *szűröm a fogam között behunyt szemekkel, s mikor csillapodik a fájdalom, akkor hanyatlok vissza az ágyra és figyelgetem a készülődő lányt.*
- Nem is tudtam, hogy effajta elfoglaltsag is letezik. Mondjuk a hajokrol sem tudtam... de rendben, mehetünk, esetleg majd a varosba is elnezhetünk. *bólintok, míg én is kikászálódom az ágyból, hogy kissé rendbe tegyem magam, és ruháimat és felöltsem, s csak ezek után lépjek oda a lányhoz.*
- Mehetünk gyürüvel is. *ajánlom fel a lehetőséget, hiszen eddig is azzal közlekedtünk, és ekkora táv igazából nem nyújt esztétikai pluszt, ami miatt érdemes lenne a révésszel tartani. Ekkor ötlik fel bennem a gondolat, hogy bizony vajon mit szeretne a lány beszerezni, annak ellenére, hogy erre költőpénze nincs...*
- Mit szeretnel venni? *érdeklődöm meg tehát, míg dzsekimbe is belebújok, s ha mehetünk, akkor át is karolom a lányt, hogy vagy a gyűrűkkel, vagy sétálva induljunk meg a kiválasztott helyhez.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2012-06-07, 6:58 pm

*Ha már a Hematitban való alvás a téma, akkor egy emlékemet is megosztom a fiúval, mely szerint az egyik szobatársnőm nyugodtan békén hagyna minket, hogyha úgy van, de mint érzékelem, ismét azt hiszi, hogy én arra akarok kilyukadni, pedig ez nincs így.*
- Én is ezt mondtam neki, nem kell rögtön így mondanod. Amúgy is, már beletörődtem abba, hogy szűzen halok meg. *öltöm ki felé a nyelvem, ezzel cukkolva egy picit a srácot, de tudom ám, hogyha oda kerülne a sor, akkor én magam is megijednék, csak addig nagy a szám, amíg megtehetem. *
- Fogalmam sincs, hogy te elvettél-e tőle valamit, de az biztos, hogy a szobatársam és bár fura egy csaj, nekem nagyon szimpatikus. *jelentem is ki határozottan, mert tényleg így érzem. Bár nehezen indult a beszélgetésünk, főleg a cigizése miatt, de mégse volt nagy probléma. És hogy Tarkh szeretné, ha mesélnék? Ahhoz meg kérne kérnie, mivel nem vagyok gondolatolvasó, szóval ezt a témát el is hagyom menni a távolba, majd végül egy pár téma után már az ágyra kerül, én pedig rá, így masszírozom meg a testét és végül ez után pedig már egy kis megjegyzést is teszek, méghozzá a külsejére. Nem rosszból, de tényleg szívesen látnék egy kicsit több izmot rajta és tudom, hogy nem fogja mellre szívni, nem olyan ő.*
- Akkor jó, mert nem akartam rosszat. *pislogok is rá aprókat, de a kis csípésre megugrom. Azt hinné az ember, hogy ezzel csak jót okozok neki, hiszen ott érintkeztünk, ahol kell, de nem, ő csak fájlalja magát és már kezeivel is tapogatja intim testrészét, így csüccsenek hát mellé.*
- Nem tudtam, hogy ez is fáj és tudom ám, hogy mi van ott neked. *kezemmel kezeire is nyúlok, amellyel azt fogja és ez után picit beljebb is, hogy egy kicsikét hozzá tudja érni, majd jöhet a huncut mosoly és már fel is pattanok.*
- Na gyere, készüljünk! *kacsintok is rá és már öltözni is kezdek, eközben mesélek arról, hogy miben is reménykedek a révnél.*
- Nem tudtad? Hiszen ez egy sziget, méghozzá hatalmas és nagy a kikötője is, mindenféle hajó szokott itt kikötni az áruikkal, én pedig kíváncsi ember vagyok. Szóval nem szándékozom semmi extrát se venni, egyszerűen nézelődni akarok, mert érdekel, hogy honnan és miket hozhatnak ide. *
- Rendben, akkor irány a gyűrű és akkor a napot eltölthetnénk Seolon. *javaslom is, végül már gondolok is, pontosan a révhez, hogy remélhetőleg Tarkh és én is ugyanoda kerüljünk, hogy az egész napot együtt töltsük el, ismételten.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2012-06-22, 11:35 pm

*Ha már vettem a bátorságot és felsétáltam hozzá, akkor igen is elő kell állni az ötleteimmel és mivel sentinel is vagyok, ezért segítenem kell az új diákokat. Na tény, hogy most nem kötelességből teszem mindezt, hanem azért, mert szívesen lennék egy kicsit Lucius társaságában, így már hallom is, hogy a kastélyt már nézte, de hogy mit?*
- És pontosan milyen helyeken jártál eddig? Csak hogy tudjam, hova ne vigyelek. *kíváncsiskodom is kedvesen és bár én szívesebben néztem volna le a klubba vagy a vízeséshez, ezt most inkább nem mondom, jó lesz a kastély, majd talán a jövőben valamikor oda is eljutunk. *
- Nem hízelgő, egyszerűen nincsenek igazán barátaim és gondoltam te jó fej vagy és új is, talán kölcsönösen jól érezhetjük magunkat. *remélem, hogy nem érti félre a szavaimat, mivel egyáltalán nem szándékozok rányomulni, se semmi, mivel elvileg egy vámpíré vagyok, de hogy ő merre van... talán már nem is él. Mindegy, nem tudhatom és most nem is akarok Noelen agyalni, elegem van ebből, hogy mindig eltűnik.*
- És kíváncsi vagyok a szórakoztatásodra. *kacsintok is rá és végül már a hangszeré lesz a főszerep, mely valóban gyönyörű, csak az a bökkenő, hogy egy cseppet se értek hozzá. *
- Áh, csak még te vagy túl tudatlan, azért dobom fel mindig, de ne hidd azt, hogy minden nap így lesz, ennyire nem vagyok jó társaság. Egyébként pedig igen, van ilyen, majd biztosan könnyen meg fogod találni. *bólintok is rá, majd hamarosan már ki is fejtem, hogy én mennyire nem értek ehhez az egészhez, de a kedves szavak ismét meglepnek, akár csak a bók, de most nem pirulok bele, csak szemeimet sütöm le cseppet.*
- Énekelni nem szoktam túl sűrűn, de ki tudja, talán nem vagyok annyira béna abba. *gondolkodom el hangosan, majd végül már indulásra is késztetem a fiút, így utalok a cipőkre, miket fel is kap és már el is indulhatunk. Ki leszek tessékelve az ajtón, tehát előre is lépek, majd miután be van zárva az ajtó, már a klubhelyiség felé is veszem az irányt.*
- Van egy szoba, a másodikon, megmutatom először azt, ott szerintem még biztos nem jártál. *mondom is ki hangosan a gondolataimat, majd le is sétálok a lépcsőkön és végül a Szükség szobája előtt állok meg, ahol már a srác felé is tekintek.*
- A szoba olyan lesz, amilyennek elképzeled. Szóval képzelj el valamit, lepj meg és utána nyissunk is be. *most rá bízom a kreatívkodást, hiszen én már oly sokszor voltam itt. Szép emlékek kötnek ehhez a helyhez, bár valahol fájnak is.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2012-06-22, 11:54 pm

*Készségesen válaszol is, hogy megkönnyítse a másik dolgát helyszínválasztásban.*
-Igazából csak a folyosókon járkáltam, megnéztem nagyjából mi merre van, ennyi. Csak ami létszükséglet, olyasmit egyelőre, hogy ha kell valahova mennem, a keresgetéssel sok idő ne menjen el.
*majd meghallgatja a magyarázatot, hogy miért őt kereste fel a lány s ehhez is van természetesen hozzáfűznivalója.*
-Pedig akkor még inkább az, hiszen a bizalmaddal tüntettél ki. Ha mások irányában rossz tapasztalataid voltak mondjuk és azért nincs sok barátod, akkor meg pláne így van. Bár tényleg van egy kis üzleti jelleg a dologban, hiszen én se ismerek még szinte senkit errefelé. De hogy mi lesz, az a jövő zenéje.*újabb mosoly. Nem érti felére a dolgot, nem tűnne számára racionálisnak hogy a másik rányomuljon, ő maga sincs ilyen szándékkal, ha igen, akkor bizony nem így viselkedne, nem lenne ilyen visszafogott a bókokkal. Amiket mond, inkább csak a természetes kedvességéből fakad, amit a nők kiváltanak belőle.*
-Még én se tudom, hogy mi lesz, de majd megpróbálom... De szerintem nem a tudatlanságomtól függ, hogy feldobsz-e. Inkább attól, hogyan közelítek meg egy-egy dolgot. És igyekszem pozitív lenni, amennyire tudok, főleg, hogy új helyen vagyok. *fűzi hozzá a gondolatait Vixi megnyilvánulásaihoz.*
-Jaja, a szobát is meg fogom találni. Nem vagyok annyira elveszett ember...*és ezt nem is firtatja tovább. Helyette az éneklésre tér ki.*
-Majd tegyél próbát és kiderül. Nem veszíthetsz vele semmit. *közben a cipő kérdés is megoldásra került s már úton is vannak, a szoba bezárva, ők átvágnak a társalgón.*
-Közben azért mesélhetnél te is magadról, legalább annyit, hogy honnan származol, én ezt már tegnap elárultam. *valahol ezt is el kell kezdeni. figyel a másikra és az útra is végig a folyosókon, egészen a szobáig.*
-Ó remek! Már adtál is valami lehetőséget a szórakoztatásodra! *ezt követően kicsit mereng, hogy mit is lenne célszerű odaképzelni. Nem akarja elkapkodni.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2012-06-23, 12:13 am

*Kíváncsi vagyok, hogy vajon merre is járhatott, hiszen akik a kastélyt próbálják meg felfedezni, azok közül sokan el is tévednek sikeresen és nem pont azt a helyet találják meg, amelyiket kellene. Na de ahogy hallom, most nem fűz olyasmit hozzá a srác, hogy nem járt sikerrel, így csak apró bólintással jelzem, hogy értettem, amit mond, de hát nincs mit mondanom rá, inkább magam mögött hagyom a témát és jöhet a következő.*
- Nem mondanám, hogy annyira bizalom lenne, mivel csak egy próba mindez. Én senkivel se vagyok ok nélkül bunkó, hanem egyszerűen az olyan emberekbe botlom bele, nem tudok mit tenni, de remélem, hogy mi nem kapunk össze ma. *nevetek is fel, bár ez cseppet erőltetett, mégsem akarom túl komolyan kezelni a helyzetet. Tovább beszélünk még pár dologról, de aztán úgy érzem, hogy tényleg ideje lenne elindulni, végtére is, ezért jöttem fel a sráchoz, hogy mászkáljunk egy picikét.*
- Majd meglátom, de annyira nem akarok zenei pályára térni. *fűzöm ezt még hozzá és végül már el is hagyjuk a szobát, hogy a klubhelyiségen át kiérjünk a folyosóra és végül a második emeletig csatangoljunk. Szerencsére nem telik csendben az utunk, mivel érdeklődni is kezd felőlem, így hát felé pillantok, majd már meg is ered a nyelvem.*
- Spanyolországból érkeztem ide és jelen pillanatban másodéves vagyok. A szüleim is mágusok, tehát aranyvérűnek számítok, bár nem tudom, hogy ez téged mennyire érdekel. *pislogok is rá kérdőn, mivel oly sokan vannak itt, akik egy sárvérűt lenéznek. Én is egyszer annak adtam ki magam, aztán jól megjártam... azóta se hazudok erről, csak hát kíváncsi voltam.*
- És neked mi a célod a sulival? *kérdezek én is akkor már, de szerencsére hamar megérkezünk a szükség szobája elé, ahol megállva át is adom a terepet Luciusnak, mivel nem én fogok ám gondolni, hanem rajta a sor.*
- Akkor hajrá, ne álljunk itt napestig. Képzeld el a szobát olyannak, amilyennek szeretnéd és ha kész, nyiss be. *bíztatom is, mivel én már nagyon betérnék, kíváncsi vagyok, hogy mi is rejlik ebben a fiúban.*

//fagyunk//

Tárgy: Re: A szükség szobája 2012-06-25, 10:56 pm

//olvadás//

*A Kobra hálóban sok mindenről szó esik Lucius és Vixi közt, többek közt az eddigi felfedezéseinek eredményéről a kastély ügyében, meg a bizalomról, ami egy új ismeretség kötésénél felléphet. A kastélyos ügyet már kitárgyalták s Lucius figyelmesen hallgatja a magyarázatot az ő felvetésére, miszerint a másik közeledését kitüntetőnek találja. Természetesen a válaszhoz is van hozzáfűznivalója, miután együtt nevetett a lánnyal, még ha a kacaj csak erőltetett is volt.*
-Remélem én is, hogy nem kapunk össze, de annyi szent, hogy ez mindkettőnkön múlik. Én igyekezni fogok! *Végül is elindulnak Vixi vezetésével. A zenei kérdést nem forszírozza tovább, azt kimerítették, a másik megállapítását zárszónak veszi a kérdéskört illetően.*
-Persze, ahogy gondolod. *ennyit azért még hozzá fűz, hogy annyira mégse lógjon a kijelentés a levegőben. Miközben a folyosókat róják a klubhelyiségből kilépve figyelmesen hallgatja Vixit, aki kérésére magáról oszt meg vele néhány információt.*
-Na akkor már értem, hogy miért nem zavar a meleg! Aki Spanyolból jött, annak ez nem nagy valami! Szerintem a vér nem annyira fontos, mint az ember maga, tulajdonságai, tettei. A származása csak ezekhez adhat plusz tartalmat, mert aranyvérű kviblinek lenni már nem dicsőség cseppet sem, akkor meg sokra megy valaki a felmenőivel! *Bizony a vér kérdése a mágusok körében presztízs, a tinédzserek meg hajlamosak ezt túlhajtani. De Lucius nem esik ebbe a hibába, pedig a vérvonal hosszú visszavezethetőségével lehet jó pár nagyhangút be tudna alázni.*
-Egyébként én is aranyvérű vagyok... *teszi még hozzá, de ezt csak halkabban, nem tartja oly fontosnak. Viszont arra a kérdésre, hogy mi a célja, már rendesen válaszol.*
-Nos a szüleim bájitalokkal, főleg mérgekkel foglalkoznak, szeretnék az ő nyomdokaikba lépni. Egyelőre ennyi a célom, de úgy gondolom, hogy az iskolai évek alatt ez még változni fog. *Majd meg is érkeznek a szobához s a fiú az instrukciók szerint gondol is, rövid koncentrálással.*
-Megvan! *közli s le is nyomja a kilincset, majd kitárja az ajtót. Vixit maga elé engedi s ő csak aztán megy be. Odabent a lány egy fáklyákkal megvilágított magas, gótikus boltívekkel tarkított teremben találja magát. Középen zöld csúszásbiztos anyag, ami éppenséggel annyira puha, hogy ha valaki elesik, ne nagyon üsse meg magát, akár egy tatami. A falon szembe végig kardok a föld minden tájáról és minden történelmi korból. A terem két végében pedig szekrények olyan vívóruhákkal, amiket egy biztonsági mágia véd, hogy a vívók ne okozzanak sérülést, de a találatot azért érezzék.*
-Láttam a kardot a múltkor a hátadon és gondoltam, hogy akkor mozoghatnánk egy kicsit. Ez elég szórakoztató? *kérdezi, miután beléptek, s ő is felmérte a termet.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2012-06-25, 11:19 pm

*Furcsa. Soha nem voltam félénk, se visszafogott, mindig is barátkozós lánynak tartottam magam, itt pedig, mintha folyamatosan olyan emberekbe botlanék, akik valahogy megbántanak, miután megbízom bennük és fontosak lesznek a számomra. Már paranoia, amit most művelek, főleg, hogy még meg is osztom mindezt Luciussal, de talán nem lesz ebből gond, talán nem leszek kevesebb a szemében, így hálásan elmosolyodom a szavain és úgy tekintek fel szép szemeibe.*
- Köszi és én is igyekszem majd nem rossz benyomást kelteni. *mondom is neki halkan, de őszintén és ez után engedem is tovább a témánkat, így jön szóba a zene, a gitár, majd pedig a hangom. Lehet, hogy igaza van és meg kéne próbálkoznom az énekléssel, de valahogy félek attól, hogy beletörne a bicskám, hogy nem lennék túl jó és csak kellemetlen helyzetbe hoznám magam. Apró félelmek, de mégis azok. Elhagyjuk a klubhelyiséget és egy érdekes hely felé haladunk, melyet a szükség szobájában hívnak... érdekel, hogy vajon ez az új fiú mennyire is kreatív, de reményeim szerint az lesz, bár még alig ismerem, mégis, remélem, hogy megismerhetem, ha már egy házba járunk. Most viszont ő érdeklődik én felőlem, így hát ideje mesélnem. *
- Bizony, ezért bírom ilyen jól. Jártál már ott? *kérdezek is rá, majd jöhet a vérem elmondása is, hiszen tiszta vérű vagyok, amire azért büszke is vagyok, de mégse szoktam leszólni azokat, akik nem aranyvérűek, mivel nem a származás a fontos, hanem az, hogy az ember mivé lesz, saját önerejéből.*
- Teljesen egyetértek veled! *bólintok is rá és hamarosan az is kiderül, hogy ő is aranyvérű, akár csak én, így elmosolyodom egy picit és bár tényleg nem számít, azért valamicskét talán mégis.*
- A Mysteiroban elég sok aranyvér mániás ember van, akik lenézik azokat, kiknek más a vére... Főleg az Inflások ilyenek, borzasztó mi? *költői kérdés, de akár reagálhat is rá, nekem mindegy, de talán nem gond, ha tudatom ezt most vele, így tudja felmérni majd az itteni dolgokat. *
- Hmm, fura, hogy a méregkeverés érdekel téged, valahogy inkább harcosnak tartanálak, nem pedig egy olyan srácnak, akik mérgeket főz és azokkal éri el a céljait. *gondolkodom is el hangosan és ezt persze nem negatívumként mondom, csak ránézésre ez jött le nekem.* - Engem most az elemi mágiák érdekelnek, de szeretem még az árnymágiát és a vérmágiát is. A toxicológia valahogy távol áll tőlem. *sóhajtok is fel cseppet, de idő közben a szobához is érünk, így ácsorgunk egy kis ideig még az ajtóban, majd amikor Lucius kijelenti, hogy "megvan", már ki is nyílik az ajtó, én pedig újból be leszek tessékelve.*
- Néha mehetsz ám te is előre, nem sértődöm meg. *kacsintok rá jókedvűen, de aztán már a szobáé lesz a főszerep, így nézek végig a falakon, nézve meg minden apróságot, amely megtalálható benne, majd pedig a vívó ruhákra és a csodálatos kardokra kerül tekintetem.*
- Atya ég... de szép. *suttogom halkan, mivel engem ilyesmivel lehet levenni a lábamról. Eddig őszintén szólva senkit se érdekelt igazán, hogy kardozom, max kihívtak egy-egy párbajra, de azóta se hajtották be. Fordulok egyet, így nézek csillogó szemekkel a fiú arcára.*
- Azt hittem, hogy nem figyelted meg... de persze, hogy elég szórakoztató, már alig várom. Szóval te is tudsz vívni? *kérdezek is rá kíváncsian, majd ez után mint egy kisgyerek, úgy sietek oda a kardokhoz, nézve is végig rajtuk, egyeseken végig is simítok, hiszen számomra kincs egy szép munka és ez után nézek csak a vívóruhák felé.*
- Kellemes meglepetést okoztál, főleg, hogy nem varázslópárbajra hívtál ki, hanem egy ilyesmire. Na de akkor öltözzünk is be. *lépek is oda a vívóruhákhoz, tehát kinyitva a szekrényt, majd egy nekem valót már elő is veszek és szépen magamra is kezdem húzni, de fél szemmel Luciust figyelem.*
- Milyen kardokkal vívjunk? Ilyen tompákkal vagy szerinted az élesek ellen is véd ez a ruha? *azt érzékelem, hogy mágia hatja át, de mivel ő találta ki a helyszínt, bizonyára jobban fogja tudni a kérdésemre a választ, mint én.*

» Ian Branson szobája
» Nikolai szobája
» Victoria szobája
» Azrael szobája
» Naomi Teigneux szobája