Járható utak- Az Ösvény

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2010-02-03, 1:05 am

*Minden apró neszre,a bokrok,fák lombjának rezdülésére ő is automatikusan összerezzen.Nem tudja,mi az,ami vonza őt ebben a helyben,de nem akarja itthagyni,még nem.*
-Nem tudom.*szólal meg végül.*Nem akarok vissza menni,de ha te szeretnél,menj nyugodtan. *néz a fiúra izgatottan.Tekintetében kíváncsiság és mély kalandvágy ücsörög,ugyanakkor egy cseppnyi félelem is keveredik közéjük.Megint szétnéz,a bokorka rezzenésének köszönhetően,s most pillantja csak meg az apró leágazást az Ösvényen.Feltűnik neki,mivel eddig egyet sem látott,amíg idáig elértek.Elengedi Jack kezét,s tesz pár bizonytalan,de egyre magabiztosabb lépést az ismeretlen felé.*
-Nem kéne megnéznünk,mi van arra?*hajtja a kíváncsiság,bár egy hang a fejében mégis azt súgja neki,hogy azonnal forduljanak vissza és felejtsék el,amit eddig láttak.*Ez a szag...érzed?*rökönyödik most meg,hisz pontosan tudja,mit érez:vért.Józan esze sípolva tiltakozik a továbbmenetel ellen,de kalandvágya és kíváncsisága újra felülkerekedik.*
-Én megnézem,mi van ott.*jelenti ki magabiztosan.Pálcáját készenlétbe helyezik,egyik kezében van most is,előre világít vele.Nem várja meg Jacket,majd eldönti a fiú,hogy akar-e jönni,vagy sem.*
~Ne légy nyuszi,Jack...~*gondolja magában,s közben mind beljebb halad az ösvénykén,előre az undorító szagba és az ismeretlenbe.*

//fagy//

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2010-03-03, 6:38 pm

* Ebéd utáni egészségügyi sétáját végzi az ösvényen melyre rátévedt, de ha már meglelte nem tér le róla. Így legalább nem fog eltévedni és könnyen visszatalál. Kései ebédje volt, mert teljesen beletemetkezett a tanulásba. A vége felé már kezdett fájni a feje, így el is tette könyveit és sétára adta a fejét, a kellemes ebéd után. Nem is ártott neki a friss levegő, napok óta csak a kastélyban mozgatta meg elgémberedett végtagjait, így ma felülkerekedett önmagán.
Gondolatai a két elmulasztott órája körül forgott, melyekhez még nem volt szerencséje és izgalommal telve várta, de elmaradtak sajnos. Sebaj gondolja, lesz még alkalma bőven ama órákra menni s talán a háta közepére is fogja kívánni őket.
Kezeit zsebében melegíti, a kesztyűjét rendszerint elfelejti felvenni de legalább most melegen felöltözött, s az idő sem olyan vérfagyasztóan hideg. Pont sétára való...*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2010-03-03, 6:47 pm

*Az utóbbi napokban sikeresen felfedezte az egész kastélyt és Seol szigetét is így most, kívételesen cél nélkül kezd el bolyongani a szigeten. Már vagy egy órája itt van, viszont eddigi idejét Mystralban töltötte, nézelődött és vásárolt pár kelléket, amikre még bármikor szükség lehet. De ezek most fekete bőrkabátjában pihennek, nem kell mindenkinek tudni, hogy mit is csinált. Öltözete egyébként ma egy fekete nadrágból és egy fekete ingből áll, mely fölött bőrkabátja van, ami szinte a bokájáig ér, míg lábait acélbetétes bakancs díszíti. Hosszú, szinte fekete hajtincsei most egyenesen, de talán egy kissé kócosan omlanak végig vállain és azon túl is a hátán.
A főutcát már egy ideje elhagyta, így rátért a jól ismert ösvényre, ahol már volt pár érdekes útja, remélhetőleg ma se fog unatkozni és összefut valakivel, akin kiélheti furcsa modorát. Viszont amikor meglát egy lányt, kissé kíváncsian méri végig, valahonnan ismerős a számára, de eleinte még nem tudja honnan, majd észbe kap és visszagondol arra az órára, amikor kiszúrta magának a leányzót. Ajka lassan mosolyra húzódik, majd kicsit megszaporázza lépteit, hogy Jasmine közelébe kerülhessen. Így amikor már ott van a közelében, hírtelen vág be elé, ezzel megállásra késztetve a lánykát, aki vagy tényleg megáll vagy pedig összeütköznek, mert Armand bizony ott maradt.*
- Üdv. Nem is gondoltam volna, hogy ma pont téged látlak errefelé. *jegyzi meg még egyszer végigpillantva a leányzón, majd végül a kék szempár a másik íriszeit kezdi el figyelgetni.*
- Armand vagyok, Armand Lourdel. Órán már találkoztunk, bár azt nem tudom, hogy te mennyire emlékszel... ~ ha nem, akkor majd én segítek ~ *gondolatai nem csak pozitívak, bár ezt a másik diák még nem tudhatja és talán addig jó.*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2010-03-03, 6:59 pm

* Az ösvényt körülvevő erdő csendes, szinte alig észlelhető mozgolódás van csak, mit a szél mozgat meg olykor, de nem vészesen. Tekintete az ösvényt járja be, hajlamos a bukásra és orra esésre, így az avar alatt megbúvó gyökerek és gödröket próbálja elkerülni tornacipős lábaival. Farmer, fekete kabát és egy fehér sált visel, haja félig betűrve maradt a kabátban, úgy is csak madárfészket csinálna a gyenge szél hosszú hajából. Smink megint nuku csak egy kis spirál van pilláin, de az is csak megszokásból. Fene festegessen egy kis sétára, úgysincs mit takargatnia.
Ahogy felpillant lábairól és az ösvény vége fele tekint - amit persze jó hogy nem lát - egy srácot pillant meg közeledni. Eleinte nem is figyel rá elpillant jobbra, még úgy is messze csak nem fogja végig megbámulni, mikor visszapillant majdnem beleütközik. Éppen hogy megáll előtte, így kicsit meginog, próbálja visszanyerni egyensúlyát. Felpillant az arcba, dereng neki hogy már látta valahol, kis idő múlva arra is rájön órán hesszelte, de a nevét nem tudta.*
- Pont erre támadt kedvem sétálgatni. Csalódás? * kérdezi kicsit hátrébb lépve, majd kitörik a nyaka ahogy fel kell pillantania a fiúra.*
- Örvendek Armad...én Jasmine Miels vagyok. Derengsz...aham óráról, de hogy melyikről azt már nem tudom.* nem is lényeges.*
- Honnan merre? * fogalma sincs mit talál az út végén s az se tuti hogy a kastély felé tart.*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2010-03-03, 7:08 pm

*Viszont ahogy ő közelíti meg a leányzót, bizony végig figyeli. Észre is veszi, miközben Jasmine elpillant más felé, de ez őt továbbra se zavartatja, így miután kiélvezte minden percét az érkezésének, a lány előtt megáll, aki kis híján bele is ütközik, de még éppen meg tud állni, milyen szerencse...*
- Oh, valaki rosszat feltételez, pedig még csak nem is ismer engem. Mondd csak Jasmine *kis szünetet tart, miközben szemei végig a másik szemeit nézik és ahogy kimondja a lány nevét, kissé meg is nyomja a hangot. * - Mondtam én egy szóval is, hogy csalódást okoztál azzal, hogy találkoztunk. Szerény személyem örül, hogy megismerhet még egy lányt. *fejét kissé oldalra dönti, majd jobb keze megindul a leányzó felé, a kézfogás nem maradhat el és reméli, hogy nem is fog.*
- Én se tudom, hogy melyik órán találkoztunk már, de szerintem nem is fontos. Gondoltam, hogy ha már épp velem szembe sétálsz, megszólítalak, hogy váltsunk pár szót, de valamiért úgy érzem, hogy te nem szeretnéd. Jól gondolom? *érdeklődik kíváncsian, hiszen ha a lányka tényleg nem szívesen beszélget most, akkor csak simán elkerüli, de valamiért még is mást gondolt, talán Jasmine se bánja annyira ezt a kis találkozást, főleg, hogy a teremben ő is megnézte Armandot, ez tisztán látszott.*
- Mystralban jártam, bár nem hiszem, hogy nagyon fontos lenne, tehát hagyjuk is, hogy mit csináltam ott. *szögezi le még az elején és így is furcsa tőle ez a normális hangsúly. Még se mondta most azt, hogy semmi köze hozzá a másiknak.*
- És hogy hova, az csak attól függ, hogy te merre tartasz, mert bizony veled tartok. *áll el az útból lassan és hogy ha Jasmine tovább indul, akkor bizony sétál mellette, igen csak közel maradva a lányhoz.*
- Amúgy miért jöttél pont ebbe az iskolába? Mindenkinek van valami célja itt, biztosan neked is. *most szemei ismét a lány arcán pihennek, de azért néha-néha az útra is ránéz, nem akar véletlenül se megbotlani.*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2010-03-03, 7:31 pm

* Nem szándékosan nem figyelte közeledését, csupán távolról nem igen ismerte fel a fiút kit ha egyszer volt alkalma látni, igaz kicsit az is hosszúra sikeredett de nem lényeg. Nem mintha rövid látó lenne, egyébként is elvolt maga kis gondolataival de azon igen meglepődött hogy már előtte is van, szinte neki ment. Szavaira megvonja vállát mi talán a kabáttól nem is látszik csak maga érzékeli.*
- Nem mondtad. Csak úgy mondtad ezt a pont engemet, mintha el se tudnád képzelni hogy eme ösvényen sétálhatnék. * feleli szokványos beszélgetős hangnemében, tekintete a fiú érdekes szemeibe mered, majd azért elmosolyodik.*
- Én is örülök, még ha nem is látszik. * bizony akkor azért nézte meg úgy mert jóvágásúnak tartotta, de minap egy elkövetett egy hibát, nyíltam a szemébe bökte valakinek hogy jóképű, ez most nem fog megtörténni még ha így is véli. A kérdésen meglepődik, szemöldökei kissé megemelkednek.*
- Miből gondolod? Egyáltalán nem bánom hogy megszólítottál nem ismerek még annyi embert hogy kihagyhatnék egy alkalmat is. * bár azért már két kezét kell igénybe venni a számoláshoz, szerencsére annyira már nem is zárkózott mint eleinte. Csupán nem bámulta meg a fiút, így fel sem ismerte míg közelebb nem ért.
A kérdésére mely arról szólt hogy honnan tart merre meg is kapja a választ.*
- Nem azt kérdeztem mit csináltál ott úgyhogy nem is kell róla beszélned.* fűzi hozzá csípősen, ha maga szerint nem lényeges nem is kíváncsi rá. Elpillant arra amerről a fiú érkezett majd állát kicsit megemelve arra bök.*
- Arra megyek, konkrét célom nincs csak sétálgatok. Akkor menjünk ha neked is megfelel a céltalan kószálás...* pillant a fiúra majd elindul az avaros ösvényen, tényleg nincs célja. Érzékeli a fiú közelségét, nem hiszi hogy nem férnének el ketten az ösvényen de nem teszi szóvá. Úgy is újdonság ez számára, jobb ha hozzászokik.*
- Mert ez volt legtávolabb az otthonomtól... híres is, messze is van, úgyhogy tökéletesnek tűnt. Van célom bizony...mágiát tanulni. * ez igaz is bár a teljes igazság még várat magára.*
- Te? Merről hozott a csónak? * kérdez vissza oldalra pillantva rá, s ahogy megnézi tényleg elég közel van, fejét emelheti igen csak felfelé ha az arcába akar nézni.*

//fagy//

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2010-03-15, 5:10 pm

//olvad//

- Tudod Jasmine, azért mondtam így, mert azon az órán már elterveztem, hogy bizony beszélni fogunk és meg foglak ismerni, már ha te is szeretnéd és ahogy néztél rám, az bizony arra engedett következtetni, hogy nem idegenkedsz a gondolattól. *mondja egy apró mosollyal, majd kék szemeit a lányéba fúrja.* - Szóval egyszerűen csak meglepődtem, hogy pont itt találkozunk, de természetesen pozitív meglepetés volt a számomra. *itt már halványan el is mosolyodik és bizony hamarosan a lány szavai is utalnak rá, hogy ő is örül ennek a véletlenszerű összefutásnak.*
- Valóban nem látszik, de sebaj. A lényeg, hogy örülsz, ha már ezt mondtad. Nem hiszem, hogy hazudnál, hiszen okod sincs rá.*lehet, hogy túlságosan is szókimondó ez a fiú, na de ő így érzi jól magát és ha a másiknak nem tetszik ez a stílus, majd szóvá teszi, bár úgy se tud mit tenni ellene, Armandot megváltoztatni nem lehet, legalábbis ahhoz nem akármilyen ember kell, de eddig még nem futott össze egy olyannal se, viszont minden idők kérdése ugyebár.*
- Nem is tudom, de akkor hagyjuk is, hülyeség. *legyint is egyet, majd a további szavakra ismét egy mosoly fut át az arcán.*
- Remek. *mondja végül és bizony már meg is indulnak a hosszú ösvényen, bár még nem tudni, hogy hová is fognak kilyukadni, egyszerűen csak jól esik nekik ez a kis bóklászás, na meg közben legalább tudnak egy kicsit ismerkedni. Ahogy haladnak az úton, Armand bizony elég közel férkőzik a lányhoz, de mivel egy szóval se mondja neki a Cruorisos lány, hogy zavarja, így hát nem távolodik el.*
- Ezek szerint nem szerettél otthon lenni... még is miért? Szülök? Barátok? Környezet? Mi volt az oka? *lehet, hogy a lány még nem akar neki erről beszélni, de ő bizony feltette a kérdéseket. Még mindig megvan az 50% arra, hogy kap választ.*
- Egyébként te hova valósi vagy? *még egy kis kérdés, de hamarosan ezt ő is megkapja a másiktól.*
- Én kérlek Franciaországból jöttem. Szeretem azt az országot és Párizs, egyszerűen csodálatos. *nem fogja jobban kifejteni, hogy még is miért tartja olyan jónak, az az ő személyes dolga.*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2010-03-15, 5:29 pm

* Nincs mit tagadni lebukott, ama órán érezte hogy figyeli valaki mire tekintet összeakadt a fiúéval s bizony nem is vette el egy hosszú pillanatig. Sebaj, nézni még szabad, abban nincs semmi, s mivel nem is ismerte a srácot hát miért ne? Úgy tűnik ő sem felejtette el s most össze is találkoztak eme egyetlen járható ösvényen, de nem bánja. Elmosolyodik.*
- Nem idegenkedek egyáltalán. Jó ha egy lánynak fiú ismerősei is vannak.* feleli felpillantva rá, semmi rosszra nem gondol ő a fiút illetően mivel nem is ismeri.*
- Nem hazudok...miért tenném? Utálok hazudni persze ha a szükség rávisz...* tárja szét karjait majd csapódik le combjára, akkor bizony őt sem kell félteni, de annak elég nyomós oknak kell lenni. Inkább legyen valaki szókimondó akár erős a megjegyzés akár nem, mintha kétszínű lenne, így felőle a srác mondhatja mi szívét nyomja.
Elindulnak az ösvényen mi elég széles ahhoz hogy elférjenek rajta ketten is, de a srác elég közel lépked mellette mit észre is vesz de nem teszi szóvá. Kapott egy kérdést miért ezt a sulit választotta s ő bíz felelt is, mire újabb kérdés fogalmazódott meg Armandban. Egy pillanatig csendben lépdel tovább majd megvonja vállát.*
- Szinte az összes amit megemlítettél. A családi idil valahogy kimaradt a mi családunkból, barátaim nem akadtak, s a suli híre is fényes volt. S távoli...utálom apámat ez van.* feleli keserűen, meg is van rá az oka, de ezzel nem nagyon szeret dicsekedni. *
- Spanyol vagyok...a jó kis mediterán vidékről érkeztem.* feleli sóhajtva bizony az országot maga is szereti, csak valahogy ott nem találta meg önmagát és társaságát. A fiú is felel a kérdésére, megtudja hogy francia mire nem is tippelt volna ha tehette volna.*
- Te mi okból választottad a Mysteriot? * kérdezi viszont miközben lassan sétafikálnak tovább.*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2010-03-15, 5:46 pm

- Persze, a fiú ismerősök mindig jól jöhetnek. *mondja egy aprócska mosollyal a lánynak, majd a hazugságos részre rá is bólint, bizony egyet is ért vele és azt is kifejtette, hogy tudja, hogy Jasmine nem hazudik, így hát nem fog tovább lovagolni a témán. Minek is tenné? Az teljesen felesleges. Így hát csak sétálnak tovább, majd a családról kezd pár szót mondani a leányzó, de nem túl bőbeszédű, ami azért nem nagy gond, hiszen még tényleg nem ismerik egymást.*
- A mi családunk elég összetartó, de meg tudom érteni a te álláspontodat is. Nem lehet mindenkinek jó a környezete otthon. Én viszont nem ez miatt választottam a Mysteriot. *bizony most olyat készül elmondani a lánynak, amit eddig nem sokat tudnak. Az iskola falain belül ugyanis csak a magiszterének mondta eddig még el, hogy még is miért került ide és miért akart minden áron ide jönni.*
- Tudod, én ez előtt a Durmstrangba jártam, két évig. Akkor még ugye nem volt meg a Mysterio, azaz nem emelkedett fel az óceán alól. *kis szünetet tart, majd végül felpillant a sötétedő égboltra és utána ismét a lányka arcára.*
- Egy régi ősöm járt ide, még amikor először állt a iskola. És sokat olvastam a könyveiben, melyben említette. Akkor már tudtam, hogy ide akarok jönni, de csalódnom kellett, mert elpusztult a hely. Viszont nemrég, decemberben megtudtam, hogy bizony ismét iskolaként üzemel és nem is akárki itt az egyik magiszter, hanem Mr. Cornwlade. Róla is sokat olvastam, annak idején ő is Durmstrangos volt. Így hát beadtam a kérelmemet az átjelentkezéssel kapcsolatban és sikeresen át is vettek, szerencsére pont az ő házába. Tehát ez már egy régi dolog, amiért ide akartam jönni, de szerintem most már számodra is érthető. *egy apró mosoly, bizony szép hosszan kifejtette most Jasminenek, minden kis információval, de hát nem is titok, miért tagadná le? *
- Na meg ez az a hely, ahol elérhetek majd mindent, amit csak akarok. *hatalmas mágus akar lenni és bizony itt elég keményen tanítják a diákok számára a fekete mágiát, jobban, mint a Durmstrangban, tehát ezért is ez a legjobb hely a számára.*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2010-03-15, 6:09 pm

* Barátok terén nem fog válogatni hogy fiú e vagy lány az illető, hisz neki tök mindegy, lényeg hogy valaki szóba áll vele, mi érkezése előtti években, évtizedben ez egyáltalán nem volt elmondható. Talán különc volt talán nem, de most ez már teljesen feledése is merült, mivel itt akadnak hasonló természetű emberkék is mint ő. A válaszára bólint, nem tudja mit mondhatna még ez ügyben, majd a család kerül szóba. El is mondja részben mi volt otthon, s miért is jobb itt mint otthon, majd ő is megkérdi a sráctól hogy miért a Misteryót választotta mit figyelmesen végig is hallgat. Biztosan megtiszteltetőnek érezné ha tudná nem sokan tudják ennek okát, s neki mégis elmondja de erről szó sincs, így érdeklődő tekintetettel lesi az infaltusos szavait. Amikor meghallja hova is járt, ismerősen cseng neki a Drumstag de nem tudja felidézni kitől is hallotta, most cserben hagyja memóriája, pedig sosem volt problémája vele, de most ez lényegtelen is. *
- Mit írt róla hogy így felkeltette a kíváncsiságodat? Persze én is csak jót hallottam róla na de mégis... * pillant vissza rá kíváncsian várva mit is mond a srác. Cornwaldről nem sokat tudott szinte semmit, de ezek szerint neves mágiamester a nagyvilágban, óráit mondjuk nagyon élvezi s ez a lényeg nem kell tudnia az élettörténetét ahhoz hogy diákja legyen.*
- Persze értem. Akkor végül is elérted a célod s ott tanulsz ahol akarsz. Mindig eléred a célod vagy amit akarsz?* kérdezi kicsit más irányba vonva a beszélgetést, neki elég magabiztosnak tűnik, de hát tévedhet is, nem olyan jó emberismerő ő hogy százszázalékosan biztos legyen dolgában. Tekintete az ösvényt követő fákon szalad végig néha Armandra pillant majd vissza a fákra miközben igyekszik nem eltanyálni, bizony bármiben eltud.*
- Mit szoktál csinálni a tanulás kívül? Egyre többször hallommásoktól hogy általában semmit.-* kuncogja el magát, de csak csak akad mindenkinek valami elfoglaltsága a tanuláson kívül.*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2010-03-15, 6:22 pm

*Miután elmeséli rövid kis történetét a lánynak, de azért még is egész normálisan kifejtve, Jasmine érdeklődni kezd, de erre csak Armand lassan nemet int a fejével.*
- Nem mondanám még el, majd talán egyszer, ha már jobban ismerjük egymást. *mondja egy apró mosollyal a lányt figyelve, majd amikor az életcélok is szóba kerülnek, nagyon meglepődik a kérdés hallatán, de arcán a mosoly kiszélesedik.*
- Eddig mindig elértem. Nem hiszem, hogy valamikor nem érném el. Én ilyen vagyok. *de jelen pillanatban nincs célja és bunkózni sincs kedve, de ki tudja, hogy mi lesz öt perc múlva. Armand bizony kiszámíthatatlan, talán néha túlságosan is.*
- Hogy mit? Mászkálok, tanulok és idegesítem a körülöttem lévőket. *vigyorodik el, majd ő maga is most már az ösvényt nézi és már látja is Mystral városát, ahol a kikötő is ott van.*
- Élveztem a beszélgetést Jasmine, most viszont én távozom. További jó sétát. *egy kis biccentés még a lány felé, majd ez után már kissé felgyorsítja lépteit és meg sem áll a kikötőig, ahol a révész segítségével hamar a másik kikötőben lehet. Gondolatai viszont most ezen a leányzón járkálnak. Kedvesnek tartja és szimpatikusnak. Majd elválik, hogy ha többször találkoznak, milyen is lesz a viszonyuk.*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2010-03-15, 6:33 pm

- Ó rendben, ha nem hát nem.* bólint a dologra, nem erőszakos ő ha még nem akarja elmondani akkor nem kell, de eme kis tereléssel bizony felkeltette a benne szunnyadó kíváncsiságot, mi egyre gyakrabban tör elő belőle. Amikor az életcélok kerülnek szó nem is kicsit melldülesztve mondja hogy eddig mindig elérte amit akart, egyszóval nincs előtte lehetetlen dolog. Kicsit oldalra dönti a fejét miközben elhúzza aprót száját.*
- Jó neked. Feladni én sem szeretek dolgokat de...* rá pillant majd megrázza fejét s legyint.* hagyjuk is, nincs jelentősége.* nem fog beszámolni mindenkinek arról hogy lusta egy kissé s néha nekikezdeni a dolgoknak sem akaródzik nem hogy elérni azt. Hallgatja az úgymond hobbykat hát őt sem vetik fel az elfoglaltságok de valahogy nem számított arra hogy rajzolgatással vagy kertészkedéssel mulattja az időt. Armand úgy tűnik távozóra fogja, kicsit bánja hogy ilyen rövidre sikerül e beszélgetés, de biztosan lesz még alkalmuk.*
- Jó csónakázást! Szia! * köszön el a sráctól, tekintettével követő a felgyorsított léptű srácot míg el vész szeme elől, maga még sétálgat egy kicsit a szigeten, nem siet sehová.*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2010-03-15, 10:27 pm

*Egy fiú sétáll végig az ösvényen, igazából nincsen sok célja csupán csak hogy kicsit kimozduljon az iskolából. Ma már járt egy nagyobb kört a kastélyban is viszont mégse találkozott azzal akivel igazán szeretett volna, így a sziget felé vette az irányt. Miután a révész kirakta a csónakból, a fiú nemsokára meg is indul, de csak a maga lába után, végül az erdőn átvágva itt kötött ki. AMúgy semmi fura nincs rajta. Szokványos 8 soros acélbetétes, farmer nadrág, méghozzá fekete, és egy hosszú bőrkabát. Úgy tűnik kezd esteledni, viszont a fiút nem nagyon zavarja hogy lassan a napot a csillagok és a hold fénye válltja fel, nem igen szokott parázni attól hogy eltéved, volt már veszélyesebb helyen is. Legalábbis ő úgy érzi. Szemeivel a körülötte lévő tájat páztázza, közbe elméje kicsit más vizeken jár*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2010-03-15, 10:49 pm

*A leányzó bizony a klubhelyiségben hagyta az új fiút, mert hát na, dolga volt, legalábbis valamiért úgy érzi, hogy dolga akadt, így fel is ment a szobájába, felkapta fekete kabátját és most teljese menetfelszerelésben indul neki Seol szigetének. Bizony minden ruhája fekete, ahogy általában az lenni szokott nála, na de ő már csak ilyen, így kell szeretni. Ahogy a ladik kiköt a szigeten, a lányka csak úgy kipattan belőle, majd már indul is a főutcán, egyenesen az ösvény irányába. Nincsen kimondott célja, bár talán a tóhoz elmenne, de még nem tudni. Viszont ahogy az ösvényhez ér, meglepetten veszi észre, hogy nincs egyedül, viszont azt még nem tudja, hogy vajon kivel is találkozik össze ma este. Ahogy egyre közelebb érnek egymáshoz, bizony már világossá válik számára, hogy ki az, Nil. Gyorsít a tempón, majd végül szaladni kezd és a fiú nyakában köt ki, egy jó nagy öleléssel és persze figyelve rá, hogy fel ne lökje.*
- Niill. *mondja örömmel, majd egy puszit nyom a fiú arcára és lassan kissé eltávolodik tőle, de azért nem akar messzire menni.*
- Szia. El se tudod hinni, hogy már mennyire hiányoztál. Nem tudom, hogy miért, de rossz volt, hogy pár napig nem láttalak. *pislog szépen, zöld szemeivel a fiút figyelve és hát na, látszik rajta, hogy igazat mond és hiányzott neki valami.*
- Merre jártál? Meglep, hogy pont itt találkozunk. *mondja mosolyogva, majd még gyorsan hozzáteszi.*
- Képzeld, betelt a szobátok. Jött egy új srác, Arthur. *mesélget egy picit, de szíve szerint még ott lógna a másik nyakában. Nem tudja, hogy mi van vele most, de hírtelen olyan jó érzés a számára, hogy van valakije.*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2010-03-15, 11:08 pm

*A srác csak továbbra is rójja az utat, bizony elég magányosnak néz ki, az is hiszen pár napja nem találkozot Daphneval, ma meg nem találta a szobába, így valószínűleg jól elkerülték egymást. Viszont nemsokára egy számára is ismerős alak tűnik fel, méghozzá az előbb gondolt lány, a fiú arcáról, el is tűnik a komoly arckifejezés, majd felgyorsítja a tempóját egyenesen a másik felé, majd amikor az a nyakába ugrik, ő csak lassan keresztül fonja a dereka körül a kezét, és bizony nem is engedi el egyhamar*
-Szia, te Sentinelek gyöngye*mondja játékosan, bizony nem bántólag, és nem is rosszból, az arcán is látszik ez, na meg az is hogy nagyon örül hogy találkozott a leányzóval. Egy apró puszit nyom a leányzó ajkaira , majd fejét hátrébb húzva a szemeibe néz. Lehet Daphne távolodni akarna, viszont Nil még mindig átkarolja a derekát, így bizony ha nem jelzi hogy bizony nem akarja akkor ez így is fog maradni*
-Annyira biztos nem mint te nekem*mondja lágy, játékos hangon, bizony gyakran gondolt a lányra, csupán nem volt alkalma találkozni vele*
-Hidd el nekem is... pedig kerestelek a szobádba, tegnap, meg most is egy fél órája- órája de nem voltál otthon*mondja kicsit továbbra is mosolyogva, elvégre miért szomorkodjon, ha most együtt vannak*
-Hmm lehet a jó szerencse sodort ide hozzád, vagy téged énhozzám*feleli mosolyogva, arra hogy furcsa hogy itt találkoztak*
-Amúgy semerre, miután kijöttem a toronyból, megnéztem hogy otthon vagy e.. de nem voltál így lassan lejöttem ide kicsit sétállni. De jó hogy megtaláltál*mondja egy kicsit jobban megölelgetve a lányt. Bizony örül neki hogy Daphnehez tartozik, a leányzó nem is tudja elképzelni mennyire. A következő szavakra kicsit elhúzza a száját*
-Hmm pedig jó lett volna ha nem telik be, így valahogy több hely volt, de hát nem szálodába vagyunk. Amúgy majd ha nagyon rosszba leszek vele,max rá gyújtom a szobát és költözök el hozzád. Na mit szólsz hozzá?. Amúgy akkor úgy tűnik ezért kerültük el egymást*mondja mosolyogva, miközben fél kezével elengedi a lányt, és végig simít az arcán*
-Tényleg nagyon hiányoztál*apró mosoly szavai hallkak és őszínték. Közben keze lassan lecsúszik a másik kezére, és pillantása kérdővé vállik a lány felé*
-VAn kedved kicsit sétálni? Mondjuk velem? Persze csak ha nem félsz hogy idő közben átváltozok valami vérszomjas ragadozóvá aki lányokat rabol el*teszi hozzá most már egy nagyobb vigyorral*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2010-03-15, 11:37 pm

*Ahogy az ösvényen halad a leányzó, bizony észre is veszi, hogy Nil jön vele szemben, akárcsak a srác és hamarosan már meg is ölelgetik egymást és a fiú még kedvesen is köszönti, majd egy szájrapuszit is kap, amit viszonoz is, már hogy ne viszonozna.*
- Dehogy vagyok sentinelek gyöngye. Gondolj csak vissza arra, amikor téged fogadtalak. Hát nagyon nem kedveltél, sőőőőt, tök ijesztő voltál ám, de én tartottam magam. *húzza ki magát egy kicsit, majd el is mosolyodik és közben vissza is gondol arra a napra, amikor találkoztak, na meg az erogénzónákra is. Vicces kis szituáció volt és Daphne számára nagyon is kínos, na de sebaj, már túl vannak rajta és most teljesen más a kapcsolatuk, még ha soha nem is gondolta volna, hogy ez lesz.*
- Dehogynem, nekem te jobban hiányoztál. *bizonygatja még egy kicsit és amikor érzi, hogy annyira nem akarják elerszteni, bizony nyugton marad, neki se áll feltétlenül szándékában a fiútól való eltávolodás.*
- Öhm, tegnap nem tudom, hogy merre jártam, ma viszont jött egy új srác, szóval őt osztottam be. Érdekes egy figura, de majd megismerjük, te biztosan, mivel a szobatársad. *vigyorodik el, kicsit oldalba is bökve a fiút, majd a szerencsés összefutás hallatán bizony arcán még kedvesebb lesza mosoly, mint amilyen eddig volt.*
- Hát bizony tényleg jó, hogy összefutottunk. Bár ha nem találkozunk még pár hétig, akkor se futok Takoda karjaiba. *mondja kicsit heccelve a srácot, mert miért is ne tenné, ők már csak ilyenek egymással.*
- Átköltözöl? Tudod jól, hogy sentinel vagyok, tehát nem hagyhatom és a magiszterünk se örülne neki, ahogy az én szobatársaim se. Na meg én se, hogy ők látnának téged egy szál boxerben. *mondja vigyorogva, hiszen ahogy aludni szoktak, az minden, csak nem túlöltözős alvás, de ez így a tökéletes, most már.*
- Szóval maradj csak a helyeden. Ki fogod bírni azzal a sráccal, na meg elég csendes, legalábbis nekem úgy tűnik. *mondja egy cseppet elgondolkodva, majd amikor végigsimítanak az arcán, csak belebújik a fiú tenyerébe, majd az őszínte szavakon továbbra is csak mosolyog. *
- Tudom. És jó hallani. *hangja most már halkabb, mint amilyen eddig volt. Lassan viszont csak a fiú mellé sétál, ujjait rákulcsolja Nilére, majd ez után meg is hallja a sétára invitálást.*
- Te már elraboltál, legalábbis a szívemet, így hát úgy érzem, hogy nincs félnivalóm. De menjünk a tó felé. *bizony ő meg is mondja a célt, ahova menni szeretne a mai este és bizony oka is van rá, egy kis késő esti úszás, bár lehet, hogy ez a terv még meg fog változni, na meg Nilnek is van beleszólása a dolgokba.*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2010-03-16, 12:03 am

*Bizony megtörténik a köszöntés, ésa puszi is viszonzásra lel, persze ilyenkor a leányzó dereka köré, már Nil karja fonódik így bizony ismét nagyon közel kerültek egymáshoz. A válaszra kicsit jobban elvigyorodik*
-Ó nekem az vagy*feleli mosolyogva, majd kicsit a múltról kezd el beszélni a leányzó, amire a fiú vissza is gondol, bizony mosolyt csalnak arcára az emlékek*
-Hát hogy nem kedveltelek erős túlzás, inkább kicsit a falra tudtam volna mászni, és igen tartottad magad. De azért én is ám. *mondja még mindig kicsit vigyorogva bizony azóta változott a helyzet, és ez az állapot sokkal jobb, még ha nem is gondolta volna hogy pont Daphneba lesz szerelmes. Kicsit finoman meg is szorongatja a lányt miközben egy apró puszit nyom az arcára, bizony ki akarja mutatni hogy mennyire örül a jelenlétének*
-Nem nem te nekem jobban*bizony nem adja fel a játékos versengést, de a mosoly még mindig ott pihen az arcán miközben a másik szemeibe néz*
-Hát én se tudtam de lettem volna veled*mosolyodik el majd folytatja*
-Maximum majd próbálom távol tartani magam tőle, tudod nem mindig bízok az új ismeretségbe. PErsze te kivétel vagy.*mosolyodik el, bizony a leányzónak nagyon örül hogy meg ismerhette és hogy most ilyen jól megvannak.*
-Hát remélem is hogy nem.. Tudod nagyon szomorú lennék*mondja csendesen egy lágy mosollyal hiszen tudja hogy a leányzó csak viccel. A következőre kicsit titokzatos mosoly fut át az arcán*
-Hmm de én úgy tudom hogy egy Sentinel vigyáz a diákok egésségére, és ha.... mondjuk engem elkülönítesz tőle akkor biztosan nem eshet semmi baja*feleli játékosan bizony van a srácnak sütni valója, de még mennyi*
-Engem nem érdekelne, amúgy majd úgy intézném hogy te láss csak, mindig éjjelente jönnék egy szál virággal, amit az asztalodra tennék, és órákig nézném ahogy alszol reggelre pedig hűlt helyem lenne*mondja kicsit csendesen, bizony szereti nézni ahogy a másik alszik. Miközben beszél egyre közelebb hajol a másikhoz, és lágyan végig is simít ismét az arcán, majd egy apró puszit lehel a másik ajkaira*
-HÁt azt mondják hogy a csendes emberek a legnagyobb őrültek bár ha jól viseli magát talán én is*mondja derűs hangon, miközben lágyan végig simít a másik arcán, és a leányzó bele is bújik a kezébe, bizony nem hagyja abba az arc cirógatását az ujjával*
-Mondani mégjobb*teszi hozzá kicsit jobban megölelve a másikat egy pillanatra csak a nyakába fúrva a fejét, majd keze lecsúszik a másikéra és bizony, el is invitálja egy sétára, amit Daphne elfogad.*
-Én elraboltalak , te megszelídítettél, és ezzel együtt te is elraboltad az enyém*mondja csendesen miközben lassan bólint a szavakra , és el is indulnak a tó fele*
-Hmm az a hely is szép emlékeket idéz, amúgy konkrét ok is van hogy arra menjünk vagy esetleg az titok?*kérdezi játékosan néha néha közelebb hajolva oldalra a lányhoz, egy egy puszit adva a fejére*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2010-04-24, 3:04 pm

*Az úton köpenyes alak jelenik meg. Magas, vékony testalkatú, hórihorgas figura. Arcát félig csuklya takarja el, mégis kilátszik hegyes álla, vékony ajkai. Jobb kezében pálcát fog, amit háta mögé szegez, egyenesen egy ládára, ami lebegve követi őt. Bal vállán egy méretes, ébenfekete holló üldögél, és kémleli a tájat. A holló gazdájára néz, és párszor megcsipkedi annak fülét a csuklyán keresztül, mire a hórihorgas alak egy kicsit elfordítja a fejét, és megszólal.*
- Nyugodj meg, mindjárt odaérünk. De ha sokat ficánkolsz, elzavarlak, és etesd magad.
*A közeledő hangján hallani, hogy fiatal. Lassan felnyúl, és lelöki fejéről a kámzsát, így láthatóvá válik teljes arca. A láda eközben hangos puffanással leesik az ösvényre. Ezekiel odalép, és lassan leül rá, a holló pedig a térdére ugrik. A madár hatalmasnak tűnik, hossza majdnem egy méter //kilencven centi//, és mikor szélesre tárja szárnyait, szárnyfesztávolsága ennek majdnem duplája. Ezekiel szeretettel nézi a "nyújtózkodó" hollót, megvakargatja csőre tövét, majd zsebéből egy csomagot vesz elő, és egy kis húsdarabot ad a madárnak, aki örömmel fogyasztja el. Ez után köpenye alól pipát, egy zacskót és egy öngyújtót húz elő, és pipázni kezd.*
- Csak pihenünk, nyugi...
*Mondja közben madarának.*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2010-04-24, 3:12 pm

* Elég szépen süt a nap, így egy szikárnak éppen nem mondható alak is megjelenik az ösvényen. A srácnál, aki ott van nyílván sokkal alacsonyabb, hiszen alig 165 cm magas a leányzó. Fekete haját most épp kiengedve hagyta, amit már kissé meg is bánt, hiszen a szél nem mondható éppen kedvezőnek. Mystralba igyekszik, de ahhoz ugye el kell haladnia az ösvényen is, ahol egy olyan valakire lesz figyelmes, akit előtte nem nagyon látott. A srác még így ülve is elég magasnak tűnik és a lány nem kis rémületére egy óriási holló hiden a térdén. Óvatosan közelebb megy, majd végigméri a srác öltözetét, amiből ugyan nem sok látszik a fekete köpenytől. Hősnőnkön épp egy sötét farmer van, fehér testhet simuló sölsővel, ami szépen kiemeli tökéletes alakját valamint egy hófehér tornacipő. Közelebb sétál a sráchoz, aki éppen pipázni készül, majd kuncog egyet. ~ Micsoda fura alak. ~*gondolja, majd mosolyogva a sráchoz lép, persze csak úgy, hogy ne kelljen túlzottan megközelítenie az állatot, ami a srácnál van, majd köszön neki.*
- Szija. Én Jane vagyok..*kezd bele, de a szél elnyeli hangját így kénytelen közelebb lémp a fiúhoz és kezet nyújt neki, majd megismétli a bemutatkozást.*
- Sose láttam még ekkora állatot erre.*mondja elképedve, majd pillantása a srác szájából lógó pipára vándorol és elmosolyodik.*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2010-04-24, 3:23 pm

*Ezekiel lassan felpillant szemüvege mögül, és egyértelműen végigméri a lányt, majd ajkait egy kicsit lebiggyeszti. Komótos mozdulattal kiveszi a szájából a pipát, és kézfogás nélkül mutatkozik be.*
- Ezekiel Opus. A térdemen ülő holló pedig egyszerűen csak Harag. Mármint ez a neve.
*Majd nagyot lök a madáron, ami erre lecsap szárnyaival, és a fiú mögé ül a ládára. Ezekiel ekkor áll fel, és fog kezet Jane-nel, még akkor is, ha a lány már leengedte a karját.*
- Min mosolyogsz? Talán valami vicceset látsz?
*Kérdi kíváncsian, ám hangja végig hideg, kimért, egyedül arcán látni, hogy érdeklődést mutat a jelenség felé, közben újra nagyot szív a pipából, és karikát fúj Jane arca köré.*
- És mi járatban erre felé? A Mysteriotól kifelé vezet az út... Hova indultál?
*Közben ledobja magáról a köpenyt, így már láthatóvá válik, hogy alatta fekete pólót, fekete farmert és fekete bakancsot visel. A nyakában vékony, piros-sárga sál lóg, nyakkendőként megkötve.*
~ Megérkezem, és egyből egy kíváncsiskodóba botlok. Ez hihetetlen... És tényleg ezen a helyen kell tanulnom? Hazarendelnek, megkapom a magamét azért, ami az iskolában történt, visszajövök, és kezdődik minden újra. ~
*Gondolja magában fortyogva, bár ebből nem igazán lehet észrevenni semmit.*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2010-04-24, 3:49 pm

* Tulajdonképp egy kis sétára indult, amikor belebotlott a srácba, akit egyébként nem is ismer. kezet nyújt neki, amikor a fiú a hollót, ami eddig előtte volt maga mögé tessékeli és csak ez után áll fel, hogy kezet rázzon a lánnyal. Természetesen Jane se bolond teljesen így nem fog órákig feltartott kézzel állni, a fiú mégis kezet nyújt neki, szóval viszonozza a gesztust. Jobban szemügyre veszi a srácot és az valóban jóval magasabb is nála, de hát ezt már megszokta. Látja rajta, hogy nem igen érdekli, hogy mi történik körülötte, ezért a fiú kérdését figyelmen kívül is hagyja. Az az ő dolga, hogy mi olyan vicces.*
- Hát tulajdonképpen mystralba tartottam, de egyedül elég unalmas az út. Ha van kedved velem jöhetsz vagy akár itt is ücsöröghetünk..* ~ baromi izgalmasnak ígérkezik~*de ezt már csak gondolatban teszi hozzá, majd a madárra pillant és kissé megborzong, ahogy elképzeli, hogy az a valami a húsából eszik.*
- szép állat.-jegyzi meg mint egy mellékesen, majd letelepedik a fiú mellé a ládára.*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2010-04-24, 3:57 pm

- Amint látod, egy méretes poggyásszal érkeztem, tehát most az egyetlen célom a kastély elérése, hogy újfent beköltözzem. Ám sajnos a ládám nem elég nagy méretű ahhoz, hogy ketten elücsörögjünk benne. Felajánlanám, hogy ülj te, de sajnos ahhoz empátia és udvariasság kellene, ami belőlem feltételezhetően hiányzik. A madaramnak is tetszel... Csak nehogy te legyél a vacsora...
*Mondja Ezekiel, és elmosolyodik, ám pillantása nem tükrözi ezt a mosolyt így egyeseknek ijesztő lehet a kettősség. Harag meglebegteti párszor szárnyait, majd hirtelen belecsíp a lány fülébe. Nem fájdalmasan, csak épp annyira, hogy jelezze a kettejük között lévő távolság fenyegető apróságát. Ezekiel ezzel odalép, és a lány mellé kucorodik, közben olyan pillantást vet Jane-re, mintha azt mondaná:
"Engedély nélül más csomagjára ülni kifejezetten nagy arcátlanság."*
- És minek mentél volna abba a koszfészekbe? Bocsáss meg, de ha nem kapaszkodom, leesek.
*És ezzel teljes szenvtelenséggel átkarolja Janet.*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2010-04-24, 4:07 pm

* Figyelmesen hallgatja a srác mondandóját, miközben a távolba mered és kisimít egy tincset az arcából, amit a szél fújt bele. Fél szemöldökét felhúzza, majd a srácra vigyorog. A madár belecsíp a fülébe, de szerencsére nem fájt neki, így csak egy rosszalló pillantást vet az állatra. A fiú megjegyzésére kissé szkeptikus fejet vág, bár azért nagyot nyel és valami megmagyarázhatatlan okból egy gombóc is keletkezett a torkában. Leül a ládára, mikor észreveszi, hogy a srácnak ez egyátalán nincs ínyére, de kifejezetten nem érdekli a dolog. *
- Csak úgy..*feleli kurtán, nem fog mindenkinek mindent az orrára kötni. Végignézi a srác csomagjait és valóban nincs rajta túl angy hely, na de az most nem számít. ezekiel mellé telepszik, mire kissé felvonja a szemöldökét, majd mikor a srác átkarolja nem kissé lesz mérges, de nem moccan, elvégre ő ült le előbb.*
- Megtudhatnám, hogy ez most mire jó?*kérdezi kissé ingerülten, majd mégiscsak feláll, hiszen nem is ismeri ezt a srácot.*
- Esetleg segíthetek beköltözni,ha gondolod, bár szerintem nem Cruorisos vagy, mert még sose láttalak.*vonja meg a vállát, most hogy nincs olyan közel a srác hozzá, máris sokkal szimpatikusabbnak tűnik.*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2010-04-24, 4:22 pm

- Gondoltam ha már a ládámat a saját székednek tekinted, akkor a válladat nézhetem tulajdonnak. Tudod, így fair...
*Mondja Ezekiel úgy magyarázva ezt, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon. Közben kiszórja pipájából a hamut, és újra megtömi, meggyújtja.*
- A beköltözéshez nem kell a segítséget, megtalálom a magam útját is. De azért köszönöm, egyszer még jó cseléd lesz belőled!
*Mondja, és talán a legszörnyűbb, hogy látszólag teljesen őszintén bóknak szánta ezt a mondatot. A fiú újabb húsdarabot vesz elő, ám ezúttal kettőt csettint a nyelvével, mire a holló a levegőbe veti magát, Ezi a magasba dobja a húsdarabot, Harag pedig repülés közben kapja el, és úgy száll le vele újra.*
- Ügyes fiú... *Vakargatja madara csőrét*
- És mondd csak, te szeretsz itt lenni? Gondolom nagyon, mert itt minden apró, jelentéktelen kis vágyad teljesítik... *A második mondatot inkább csak magának morogja, de van esély rá, hogy Jane meghallja. Ezekiel eközben újra végigméri a lányt, egyre arcátlanabb módon.*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2010-04-24, 5:06 pm

- Nos eddig nem tudtam,de köszönöm a felvilágosítást.* feleli a srácnak anygali mosollyal, majd feláll a ládáról és a távolba mered, egy kis pontot fixírozva, hogy addig se kelljen erre a modortalan srácra figyelnie. e közben a srác újratölti a pipáját, mire Jane kissé felhúzza a szemöldökét, de ő aztán nem fog szólni semmiért. Valahol azért tetszik neki a fiú pimaszsága, de tényleg nagyon mélyen.*
- Ez igazán megtisztelő.*feleli csilingelő hangon, majd nagy barna szemeit a srácra emeli és a "bókot" csak egy gonosz kis vigyorral fogadja.*
- Persze, hogyne.. itt mindenkit kiszolgálnak, nem tudtad?*kérdezi vigyorogva, majd a madárra pillant, akinek még mindig vélyjóslóan közel vannak a karmai, de úgy tesz, mintha ez az egész nem érdekelné. Nincs rossz füle, így persze,hogy hallja a srác szavait, de nem foglalkozik vele.*
- És Te miért jöttél vissza, ha szemmel láthatóan nem a kedvenced az iskola?*kérdezi maró gúnnyal a hangjában, de mellé ártatlan arckifejezést társít, mintha tényleg érdekelné a srác mondanivalója.*

//Fagy//