Nagyterem, étkező

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-03-19, 6:06 pm

*Gyomrom korgása szakít ki a Seol szigeten tett kocogásomból, hova famulusom is elkísért. A pápaszemes medvével, Donnal azt hiszem sikerült már eléggé megismerkedni, hasonló a jelleme, mint nekem, vagyis eléggé hűvös. Direkt választottam neki a Mertix jellemet. Egy Lirhil biztos az őrületbe kergetett volna. Na de ezen már úgyse tudok változtatni, így mivel a hasam jelzett, hogy valamilyen táplálékra vár, így visszafutok a révészhez, hol beülve a csónakba a suliba megyek. Nem vacakolok átöltözéssel, kicsit talán kevésbé vagyok illatos, de hát megszoksz, vagy megszöksz alapon nem érdekel. Ha találkoznék valakivel, az egy szürke melegítőnadrágot, és szintén szürke atlétatrikót láthat, mi szinte teljesen láthatóvá teszi izmos karomon a tetoválásomat, mivel meg vagyok elégedve. Némi izzadtságfolt is befigyel a trikón, de erről már kifejtettem a véleményem. Tehát eme öltözékben, nyomomban a famulusommal lépek be a nagyterembe, hol azonnal kiszúrok egy szőke üstököt. Egyetlen barátom, Mona csücsül az egyik asztalnál, és jóízűen falatozik. Mivel rég találkoztam vele, jó lenne már beszélgetni, így odasétálok hozzá, és mosolyogva köszönök neki, és leülök, nem hinném, hogy elzavarna, hiszen jóban vagyunk.*
- Csá szöszi! *nyúlok át az asztal felett, és belekócolok a hajába, miről érzem, hogy vizes. Talán úszni lehetett, mert eső száz százalék, hogy nem esett, azt észre vettem volna, elvégre órák óta kint vagyok.*
- Rég láttalak, történt azóta valami érdekes? *kérdezem tényleg érdeklődve. Nem szoktam ennyire közvetlen lenni az emberekkel, de Mona azon kevesek egyike, akik kiérdemelték ezt. Miközben válaszára várok, szedek némi sülthúst és rizst a tányéromra, és töltök almalevet a poharamba. Don nem messze lefeküdt, onnan tart szemmel minket.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-03-19, 6:21 pm

*Miközben bőségesen tömöm, magamba a mennyei kaját megjelenik egy idegen ismerős, akire felpillantok.*
- Emlegetett szamár! *Örülök meg neki, de úgy tűnik, nem csak én pattanok ki a bőrömből-e szerencsés véletlentől hanem Nagini is. Azonnal felpattan a helyéről, majd leugrik a földre, ahol egyik képességét használva jegesmedvévé változik, majd Don felé veszi az irányt. Hát igen nem találkozni túl sok medve famulussal, ezért most különösen megörül a másik macinak. Remélhetőleg a pápaszemes a hirtelen kirohanást nem veszi támadásnak, mert Nagini két lábra áll és úgy csinál, mint aki meg akarja ölelni a másikat, hogy lebirkózhassa fajtársát.
Másnak zsörtölődnék, hogy a hajamba túr, de ez Brunotól már annyira megszokott, hogy megjegyzést sem teszek, csak megrázom loboncom, hogy ne legyek kócos.*
- Történt ez-az pont ma reggel. *Kúszik mosoly az arcomra. Megtörlöm a kezem és keresztbe fordulok a padon, hogy még jobban nyissak barátom felé jelezve, hogy fontosat akarok neki mondani.*
- Gondolom, emlékszel még a drága Clarkra, az a szerencse ért minket, hogy ő viszont már nem emlékszik ránk egyáltalán. Mintha nem is lettünk volna, mert valahogy… rejtélyes módon kitörlődtünk az emlékezetéből. *Hallatszik Jhonson nevénél az undor a hangomban, de az gyorsan vált, amikor elkezdem hangsúlyozni, hogy azért valami turpisság van még a dologban. Büszkén kihúzom magam, majd bekapok egy hosszúúúúúú krumplit.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-03-19, 6:39 pm

*Mivel éhes vagyok, ezért megszakítom, vagyis szerintem a mai napra be is fejezem a futást a szigeten. Igazán örülök a jó időnek, jobb így kimozdulni. Bár mivel svéd vagyok, így azért jobban hozzá vagyok szokva a hideghez, mint mondjuk egy olasz, vagy egy spanyol, de a meleget azért én is szeretem. A nagyterembe összefutok Monával, kivel szemben le is telepedek, kissé összekócolva a haját. Lelkiekben felkészültem a lányos sikoltozásra, ám ez elmaradt szerencsére. Nem szeretem, ha egy lány nyafog, de igazából senkitől nem tűröm el igazán. Érdeklődöm, történt-e valami érdekes, és először csak sejtelmesen válaszol. Mivel tele van a szám sülthússal, így nem szólalok meg, csak a tekintetemből sugárzik a kíváncsiság, ám mielőtt Mona válaszolhatna, egy hangos morgást hallok meg famulusom felől. Ahogy látom, Mona famulusának egyik képessége az alakváltás, méghozzá jegesmedvévé, és barátkozni próbált Donnal. Hát ez kapásból nem jó ötlet, Don nem az a fajta, és mikor barátságosan átöltelni próbálná őt Nagini, Don felágaskodik, egy pofonnal a földre küldi a jegesmedvét, és dühösen morog rá.*
- Don, hagy abba kérlek! Nincs veszély! *igyekszem nem parancsolni neki túlzottan, nem szereti annyira, de le akarom állítani, mielőtt itt túl nagy felfordulást csinál. Pápaszemes medvém mivel makacs, még egy utolsót belemar Nagini szőrébe, aztán emelt fővel arrébb trappol, és pár méterrel odébb leheveredik, de fél szemét még mindig a jegesmedvén tartja.*
- Bocsi, Mertix a jelleme, és nem igazán akar puszipajtásokat... *fordulok kissé bűnbánóan Mona felé.*
- Persze, hogy emlékszem arra a szemétládára... *kezem ökölbe szorul, ahogy feldereng előttem annak a gyereknek a képe, aki miatt fiatalkorúak börtönébe kerültem anno... Jó, valamennyire én is hibás vagyok, de azt a verést megérdemelte. Kissé feszülten várom a folytatást, hogy vajon miért is hozta fel Mona pont ezt a témát. Mikor meghallom, értetlenül pislogok párat.*
- Hogy micsoda? Kicsit részletesebb mesét várok! *mondom ellentmondást nem tűrő hangon, és leteszem egy rövid időre az evőeszközeimet, mert kíváncsi vagyok, hogy vitte véghez ezt a remek kis cselekedetet.*
- Ja és remélem nem szivatsz, mert akkor véged. *fenyegetem meg, de azért játékosság is vegyül hangomba.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-03-19, 7:00 pm

*Úgy tűnik, akad még jó pillanat a napban, mert egy régi kellemes ismerős tér be a helységbe, akinek én azonnal megörülök. Mivel megkérdezte és amúgy is hamarosan felkerestem volna, hogy elújságoljam a híreket, ezért a mai eseményeket kezdem el neki mesélni sejtelmesen ügyelve arra, hogy azért a lényeget megtartsam magamnak és csak az érdeklődését keltsem fel, de akkor ismét valami rémes dolog történik ugyan is a két famulus összeveszik. Míg az én medvém kedvesen, barátságosan közeledik a pápaszemes felé, addig az lesóz egy sallert szegényemnek. Nagini ugyan elesett, de nem hagyja, hogy a másik csak úgy belemarjon, hanem védve a támadást hátsó lábával jól fejbe rúgja Don-t, hogy megtanulja, nem csinálhat mindig azt, amit akar, majd gyorsan talpára gurul és morogni kezd, miközben szőrét felállítja és készül a támadásra. Fehér fogáról felhúzta száját felfedve ezzel éles fogsorát, de nem támad, előtte megvárja a másik reakcióját.*
- Ha ne viselkedik, a famulusod összeveszünk. *Nézek, barátomra szúrós szemmel miközben pálcámat elérhetőbbé teszem. Nem fogok egyikkőjüknek se súlyos vagy halálos sérülést okozni, de ha bunyózni akarnak, akkor én és harcos társam benne vagyunk. Ma már elégszer felhúztam magam, ezért gyorsan folytatom a beszélgetést, ahogy az Bruno is szeretné.*
- Nem szívatlak, de csak figyelj. *Támaszkodom az asztalra elégedetten, majd a mesélésbe kezdek.*
- Reggel éppen sétálni indultunk és a révész felé vettem az irányt, hogy átutazzunk a túloldalra, amikor találkoztam azzal a csótánnyal. Éppen az egyik kofferját cipelte ékes jeleként annak, hogy be akar ide költözni. Én előbb felismerem Őt, mint Ő Engem. Aztán neki állt beszólogatni és természetesen téged is felhozott. Megkérdezte ide jársz-e meg közölte, hogy tudja előbb kijöttél a sittről. Aztán jött a szokásos szöveggel, hogy ő mekkora nagy gyerek meg tőtörő, ahogy szokta, tudod apuci így meg apuci úgy meg, hogy mi repülünk. Nekem természetesen eszem ágában sem volt hagyni, hogy megússza és főleg azt nem, hogy idejárjon. *Veszek itt mély lélegzetet, hogy folytassam a történetet. Teljesen beleéltem magam és még pörögnek a szemem előtt a friss képek, persze azért arra figyelek, hogy ne beszéljek túl gyorsan.*
- Aztán neki állt megtámadni varázslatokkal, de a kis senki még csak az alapigéket ismerte így nem jelentett nagy gondot. Néhány árnycsáppal elkaptam, majd a földre küldtem. Nagini is besegített szétkarmolta a dög képét én meg cserébe kivertem pár fogát utána egy felejtés átokkal töröltem magunkat, az iskolát és azt, hogy varázsló az emlékezetéből. Aztán beájult én meg belerugdostam a révész hajójába és mondtam neki, hogy vigye innen jó messzire. *Nyúlok egy krumpliért jelezve, hogy ezzel a mesének vége, majd még tele szájjal hozzáfűzöm.*
- Ja és a pálcáját eltörtem, ami most a móló alatt nyugszik valahol. *Vigyorodom el, majd belekortyolok szőlőlevembe.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-03-19, 7:26 pm

*Nem kell egyedül ennem, mint ahogy arra számítottam, mert Mona is a nagyteremben tartózkodik. Társulok hozzá, és beszélgetni kezdünk, ám ez hamarosan félbe lesz szakítva, mert a két famulus kicsit összekap. Donnak nem tetszik Nagini közeledése, így egy pofonnal ajándékozza meg a jegesmedvét. Bele is kapna a szőrébe, ám a fehér bundás ezt elkerülve fejbe rúgja famulusomat.*
- Nem lesz ennek jó vége... *dörmögöm magam elé, és felállok, hogy erélyesebben tudjak szólni Donnak.*
- Don! Hagyd abba! *mondom ismét, és bár visszatámadna újra, dobbantok egyet a lábammal, és bármennyire nem tetszik a pápaszemesnek, arrébb cammog, még mindig dühösen morogva.*
- Azt hiszem, a famulusaink nem lesznek jóban. Na nem mintha el tudnám képzelni, hogy Don valaha is jóban lenne valakivel rajtam kívül. *gondolkozok hangosan, miközben visszahuppanok a padra, és a Clarkos sztorit hallgatom kíváncsian. Meglepetten hallom, hogy az a féreg ide akart volna járni.*
- Az a nyápic fiúcska egy feketemágus képzőben? Hová fajul a világ? *nevetek fel, hiszen tényleg nehéz elképzelni, hogy idősebb nálam, mégis simán levertem pár éve. Széégyen. *
- Büszke vagyok rád. Az ilyen tetű szemetekkel így kell elbánni. *mosolygok elismerően Monára. Én is elintéztem volna a magam módján, de kitörölni az emlékét nem tudtam volna, ez biztos valamilyen harmadikos varázslat. Jó lenne harmadikosnak lenni, bár nem vagyok az a nagy tanulós, de azért meg kéne próbálkozni az év közbeni évfolyamlépéssel, de ez még a jövő zenéje, még ráérek ezen gondolkodni.*
- Szóval rendesen elintézted... Na ezt oldja meg Jhonson papa. *nevetek fel ismét. Azt hiszi ő a valaki, csak mert sok pénze van, de hát én, és Mona is ki nem állhatjuk se őt, se a fiát. Nagyban meghatározott minket anno az árvaház... *
- És. milyen harmadikosnak lenni? Tanultok jó kis varázslatokat? *érdeklődöm picit, ha már az előbbi gondolat a fejembe ötlött, meg hát kíváncsi is vagyok. Miközben várom a választ, újra nekiállok enni, mielőtt még jobban kihűlne a hús és a rizs. Így is majdnem hideg...*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-03-19, 7:42 pm

*Nem igaz, hogy nincsen tökéletes pillanat. Szúrós szemet vetek a két famulusra, hogy igazán viselkedhetnének. Persze tudom, elfogult vagyok, és csak Dont hibáztatom, de azért nem kéne ilyen gorombának lennie. Megpacskolgatom a combon jelezve, hogy lábhoz. Más esetben simán csak az ölembe szökkenne ehelyett most csak nagy, nehéz fejét a lábamra hajtja.*
- Látod? Nem kellenek ide szavak csak fegyelem. *Dicsekszem még egy kicsit. Tudom, hogy én és Bruno felfogása nem azonos és, hogy Ő nem fogja neveli Metrix-ét, mert az nem az ő stílusa.*
- Pedig jó lenne, ha kibékülnének. Nekünk is sikerült összeszokni. Emlékszem ám milyen voltál még. Veled is kellett küzdeni rendesen. *Bokszolok bele tetovált vállába. Úgy tűnik ő is büszkén mutogatja saját kis rajzocskáját, amit még anno együtt csináltattunk, amikor kiderült, hogy ő is idejár.*
- Biztos az apja akarta és tudod milyen nyalizós. Az viszont tuti, hogy a suli magiszterei nem lettek lefizetve. Ahhoz túl korrektek és nem érdekli őket a pénz. *Legalábbis én így gondolom, de nem hiszem, hogy csalódnom kellene bennük. Közben tovább ecsetelem életünk új fordulópontját. *
- Az a vicces, hogyha az összes pénzét is rákölti, nem tudja. Ezek a szép dolgok már örökre…*hm izlelgetem egy kicsit a szavakat.* - Örökre elvesztek… Olyan jól hangzik. *Rázom meg hajam, majd kuncogni kezdek.*
- Nagyon jó. Az előző két évfolyamot is szerettem, de ez egyszerűen szuper. Nem tudom mennyire látványos a fejlődés, de az tuti, hogy érzem, ahogy erősödöm. A varázslatok is egyre durvábbak és javarészt mindegyik gyakorlati ha leszámítjuk a szükséges elméleti anyagot. Egyszerűen imádom és szerintem te is fogod. *Mosolyodom el szélesen, de én már befejeztem a kaját, úgyhogy menni készülök.*
- Ha nem megy valamelyik vari vagy segítség kell, csak szólj, és nagyon szívesen segítek, de most lelépek. Rossz légy. *Kacsintok rá, majd az asztalról elveszem pálcámat és Naginivel az oldalamon elsétálunk Don mellett, hogy távozhassunk.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-03-19, 8:04 pm

*Jó újra egy baráttal beszélgetni, régen dumáltam egy jót. Picit összekapnak a famulusok, és én szavakkal küldöm arrébb famulusomat, Mona anélkül is megoldja.*
- Mindenki más. Don megköveteli, hogy egyenrangúként kezeljem, így igyekszem szavakkal meggyőzni arról, hogy azért mégis én vagyok az úr. *vonom meg a vállam.*
- Hát ja, kellett idő, de csak jóban lettünk. Arra a pofonra a mai napig emlékszem. *mosolyodok el, és szemem alá mutatok, hova is azt az ütést kaptam, ami barátságunk egyik alapköve lett. Feljön a szó Clark Jhonsonra, közös ellenségünkre, kinek neve hallatán dühös leszek, de mikor megtudom, hogy memóriájából ki lettünk törölve, arcomra kárörvendő vigyor költözik.*
- Egyszerűen rühellem azokat az embereket, akik mindent pénzzel akarnak elintézni. *szólalok meg újra, és azt hiszem, ezzel mindent elmondtam. Hogy eltereljem a témát erről a féregről, akiről remélhetőleg többet már nem kell beszélnünk, a harmadik évfolyamról kérdezem, és lelkes választ kapok rá.*
- Ha te mondod, hogy jók, én hiszek neked. *mosolyodom el, és bekapok egy falat húst, és bólogatok ajánlatára, mert beszélni teli szájjal nem beszélek.*
- Rendben, én se halljak jót! Szia! *köszönök el tőle, mikor indulni készül. Belekortyolok italomba, merthogy én még nem végeztem, de mikor egy hangos morgást és üvöltést hallok meg magam mögül, majdnem félrenyelek. Azonnal felpattanok, és látom, hogy a két famulus megint összeveszett. Pedig most szerintem nem történt más, minthogy elmentek Don előtt. A pápaszemes medve két lábra egyenesedik, úgy kezdi el csapkodni, löködni, harapni a jegesmedvét, mire erőteljesen rákiáltok.*
- Don! Hagyd abba! Nem hallod? Azonnal fejezd be! *parancsolom neki, de csak nem hallgat rám, csak tovább támad Mona famulusára, aki valószínűleg nem hagyja magát. Nem tehetek mást, odalépek, és a famulusomat mellkasánál megragadva arréb vonszolom, ami nem tetszik neki, de rám, gazdájára nem támad.*
- Azt hiszem, nekik kettőjüknek nem kéne többször találkozni... Sajnálom... *tekintek bűnbánóan a szőkeségre, és elengedem Dont, de odamondom neki, hogy ne merjen még egyszer rátámadni a jegesmedvére.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-03-19, 8:26 pm

- Milyen jól esett az. *Merengek el a régi emlékeken. Először ezen a pozitívon, majd a negatívon, de a múlt mögöttünk van most már teljesen lezártan, így ezt a témát is lezártam. Meglep, hogy Bruno hozza fel az iskolás dolgot, mert nem egy szorgalmas, él tanuló, de talán ez annak a jele, hogy felkeltette valami dolog az érdeklődésest, ami fontos neki. Elköszönök ugyan is végeztem és dolgom van még, de amikor távozunk az a nyavalyás Mertix nem bír magával és megtámad minket. Ugyan nekem nem árt, de bőven elég ahhoz, hogy felkapjam a vizet. Nagini okos Nyv így nem hagyja magát, sőt egyből védekező mechanizmusba kapcsol. Jég elemét használva Jégtüskéket növeszt bundájára, amire amibe ha belecsap Don igen csak fájni fog neki, de azért a másik is sikerrel jár karmával végigszántja Nagini bundáját, amit az én drágám húzni kezdi mellső mancsát.*
- Elég legyen! Aerisiccus! *Szegezem pálcámat Bruno mellkasára, hogy az ő dögje is lenyugodjon. Sajnálom, hogy barátomat bántanom kell, de egy famulus a gazdáján keresztül a legmanipulálhatóbb.*
- Ha nem maradsz, nyugton meg fog fulladni! *Emelem fel hangom a pápaszemes felé fordulva, és ha nem csillapít magán akkor szegény Bruno tényleg pórulfog járni bár azt nem hagynám, hogy megfulladjon. Mivel nem kell tovább a pálcám, ezért azt most a medvére szegezem, akit ha kell akár meg is ölök. Ő pótolható Brunó, majd csinál magának egy másikat.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-03-19, 8:42 pm

*Jó kicsit felszabadultan beszélni, már hiányzott. Előkerül a múlt, picit a jelen, ám mikor Mona menni készül, kitör a balhé. Don ismételten Naginire támad, és bár felpattanok, hogy rászóljak famulusomra, azok néhány támadásmóddal próbálják egymást kicsinálni. A jégcsapok jók lennének, de Donnak is jég az eleme, így ezzel ugyanúgy visszatámad, de én többedszerre is rászólok, de nem hallgat rám, így puszta kézzel vonszolom hátrébb, ám elengedni vétek volt, mert újból torokra megy. Mona látom, hogy pálcát ránt, ám ahelyett, hogy a famulusokra célozna, felém fordítja azt, és egy ige hagyja le a száját.*
- Mi a f... *szólalnék meg, ám ekkor mintha kipréselték volna a levegőt a tüdőmből. Szaporán kezdem el kapkodni a levegőt, de a szorító érzés a mellkasomban nem akar elmúlni.*
~Meg fogok fulladni...~ *gondolom kétségbeesetten, és lerogyok a padra a levegőhiány miatt fellépő gyengeségtől. Valószínűleg a fejem is elszíneződött már a fulladozás miatt. A famulusomra nézek, aki megérezte, hogy baj van velem, mert abbahagyja a jegesmedve támadását, és hozzám szalad, dühös pillantásokat vetve Mona felé. Ha ezt nem hagyja abba szűkös határidőn belül, én itt halok meg, de akkor Don támadni fog, és nem nyugszik. Csalódtam Monában, amiért elkövette ezt a lépést... Inkább a famulusa, mint egy barátja... na szépek vagyunk, mondhatom... Látásom kezd homályosodni, és torkom, szám már kiszáradt a folytonos levegőkapkodástól.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-03-19, 9:11 pm

*Élvezem a beszélgetést Brunoval. Lehet, hogy nincsen nagyölelés vagy egymás nyakába borulás, ez annál sokkal másabb és a más, jó. Ez a kapcsolat köztünk nem is annyira a barátságról szól ez inkább bajtársiasság. A múlt köt össze minket és az, hogy megértjük egymást. Sok dologban más a véleményünk és másképp gondolkodunk, de megértjük egymást helyzetét és ez szorosan összekapcsol minket.
Viszont semmi nem tart örökké, ezért távozunk Naginivel, de Don rosszban sántikál, ezért a famulusok összeverekednek. Egyik sem rest mind a kettő küzd lelkesen. Eleinte várok és hagyom, hogy Bruno érvényesüljön, de amikor látom, hogy nem tud ellene tenni drasztikus lépést teszek. Barátomra szegezem a pálcát, majd a légszomj átkot, hogy megtudjam védeni mindkét famulust és saját magunkat is, mert egy rossz mozdulat mind a két állattól és mindennek annyi.*
- Ne haragudj, de muszáj volt. *Nézek rá bocsánatkérő pillantással, bár tudom, hogy ez nem fogja meghatni. Teszek felé egy lépést, de rájövök, hogy ez rossz ötlet nem kéne tovább feszítenem a húrt.*
- Jajj Bruno hagyd abba a zihálást és jobb lesz. Kérlek, ne vegyél levegőt! Nagini menj! *Intek neki, de minden figyelmem a cruosra fordítom.*
- Bírd ki csak 10 másodpercig és meglátod jobb lesz! Kérlek, küzdj! Nem bírom, ki ha miattam halsz meg. Nagyon sajnálom, de muszáj volt. *Reményeim szerint menet közben már neki állat engedelmeskedni a szavamnak és már kezd jól lenni, de mielőtt a nagy maci megint neki állna aktivizálni magát, elkezdek kifelé hátrálni, és amikor meggyőződtem róla, hogy bajtársam túléli, lelépek a helyszínről a gyógyító rezidenciába, hogy meggyógyítsák Naginit.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-03-19, 9:19 pm

*Csak egy laza kis beszélgetésnek indult az egész a nagyteremben, amit megszakított a famulusok rövid cívódása, de szét lettek választva, ám mikor Monáék menni készülnek, Don ismét támadásba lendül, ezúttal -számomra- ismeretlen okból. Egymásnak egyik a két medve, és nem lehet őket leállítani. Egyszer majdnem sikerül Dont, de aztán felülírja a parancsomat, és újra támad. Ekkor Mona tesz egy lépést, mire egyáltalán nem számítottam. Valalmi átkot küld rám, vagy tudom is én, de fulladozni kezdek, és pillanatról pillanatra gyengébbnek érzem magam. Pápaszemes medvém abbahagyja a támadást, és aggódó tekintettel néz rám, és végre Mona is megszólal.*
~Ne vegyek levegőt? Ez tényleg meg akar fullasztani?~ *gondolom magamban, de azt teszem, amit mond. Ennél talán csak jobb lehet. Második próbálkozásra sikerül 10 másodpercig visszatartani a zihálást, és lám, tényleg elmúlt az átok hatása. Mire meg tudnék szólalni, Mona és a famulusa is eltűnnek. Kicsit haragszom rá, amiért ilyen lépést tett, de Donra most jobban haragszom, és kap is tőlem egy csúnya nézést. Kortyolok az almaléből, hogy ne legyen ennyire kiszáradva a szám és a torkom, majd dühös léptekkel hagyom el a nagytermet. Nem nézek hátra, de sejtem, hogy Don is jön mögöttem, és talán nem érti, miért vagyok kiakadva... Én vállaltam a Mertix jellemet, el kell tudnom fogadni.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-03-31, 3:44 pm

//Olvadunk - Fruzsina.//

*Nem lep meg, hogy nem rég érkezett, mivel elég visszahúzódó, de szerintem ez teljes mértékben érthető is, hiszen új a környezet, ráadásul nem beszélhetett még valami sok emberrel, hiszen nem tudja hol az étkező, erre pedig rájött volna már, ha lenne társasága, így én vagyok az, aki lekíséri őt rövid úton a nagyterembe. Halványan megmosolygom elképedését az ételek láttán, még ha járatos is lenne a mágiába - amit most már megkérdőjelezek -, akkor is elképesztő látványt nyújthat ennyi fajta finomság.*
- Mondd, neked milyen is a vered? *fordulok feléje hirtelen, zsebre dugott kezekkel fürkészve őt. Van egy köztes út, amit én ezzel kapcsolatban vallok, így nem fogom leharapni a fejét, ha nem kifejezetten azt a választ hallom amit várnék, de mindenképp megjegyzem magamnak. Hagyom, had falatozzon egy picit, azért persze hozzá is szólok pár szót, mesélve az itteni dolgokról, hogy ne legyen túl kínos a csend, mivel én nem eszek.*
- Hat igen, de biztos fogsz talalni majd baratot. A lenyeg, hogy legyel ovatos. *zárom le csak ennyivel, a többi diák kérdését, és innentől már az iskoláról faggatom.*
- Valoban, de nekem nagyon tetszik. Bar, mit is varnank egy feketemagus kepzötöl, ha nem komorsagot? *teszem fel a költői kérdést, míg kezeimet az asztalra rakva összekulcsolom, és úgy figyelgetem őt. Nem nézem ki az ételt a szájából, nem vagyok éhes, csupán megfelelő mértékű érdeklődést mutatok.*
- Nos, tanarsegédek, azaz sokat latott diakok tanitanak nekünk. Egyebknet volt, hogy Ms. Valbraith, a hazunk vezetője is bejött orat tartani... remelem lesz meg ilyen. *merengek egy kicsit, de azért megosztanék vele még több információt.* - Amugy erdekesek az orak, es ha igazan tanulni akarsz, be kell jarni. Mindig van valami kis izgalom benne, vagy veszely, de a lenyeg hogy jol adjak le az anyagot. Mivel a legtöbb diak korunk beli, ezert lazak is szoktak lenni a tanitasok, persze a megfelelö fegyelem mellett. *mondok el mindent, ami hirtelen az eszembe jut. Most egy kis csönd következik a részemről, és hogy ne csak a lányt nézzem, fel is mérem a közelben található többi ételt, de nem szedek magamnak még mindig. Kis idő múlva szólalok meg csak újra.*
- Hogy-hogy ebbe az iskolaba jöttel? *hangzik a rövid és egyszerű kérdés, biztos érti, hogy arra gondolok, miért éppen ez, milyen tervei vannak.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-03-31, 4:10 pm

*Csak nem olyan rég érkeztem, s mivel nehezen vettem rá magam, hogy kidugjam orrom a szobából, így új ismerősöm bizony az elsők között van, akikkel eddig találkoztam. Emiatt pedig azt se tudom, hogy mi hol van. Hatalmas szerencsémre viszont nem egy tipikus aranyvérű, mindenkinél jobb vagyok alakot sikerül kifognom, így Tark elkísér az étkezőbe. A hely kialakítása, s az ételek jelenléte is meglep, s ezt nem is tudom magamban tartani. A kérdés hallatán egy darabig zavartan pislogok, de végül felelek rá.*
- Félvér vagyok, édesanyám boszorkány volt. De nem ismertem őt, így nem sok mindent tudok a mágiáról.*tördelem kezemet kicsit, zavartan pislogva a srác felé. Remélem szavaim hatására nem pattan fel és hagy itt, bár talán az lenne a legjobb, amit esetleges dühében tehet.*
- Te aranyvérű vagy?*fordulok felé, mielőtt nekilátnék a tányéromra lapátolt ételnek. Na de ezután el is kezdek enni, alaposan megrágva az ételt, s ügyelve arra, hogy ne habzsoljak, pedig nagyon is éhes vagyok. Közben persze figyelek a srác minden szavára, s meg ugyan nem szólalok, teli szájjal nem is lenne okos dolog, de néha azért bólogatok, hogy jelezzem figyelek és értem, amit mond.*
- Miért legyek óvatos?*kíváncsiskodok, lenyelve a számban lévő falatot, de utána ismét villát ragadok és elégedetten rágcsálok tovább. A komorságra már csak bólogatok, a tanórák menetére viszont csillogó szemmel figyelek, hiszen ez egy olyan téma, amiben igazán otthon érzem magam.*
- Ms. Valbraith? Ó, ő a cruoris házvezetője. Olvastam róla az iskola történetében.*bólogatok, jelezve, hogy tudom miről van szó. Egyébként ez volt az első könyv, amit megszereztem, mikor eldőlt, hogy ide jövök. Elég vaskos példány, szóval még nem sikerült a végére jutni, de már rajta vagyok.*
- És miként megy egy óra menete? Van elmélet és gyakorlat része is?*pislogok érdeklődve. Nekem az elmélet jobban fekszik, így örülnék, ha csak arról szólna a tanítás, de kevéssé hiszem, hogy ez lehetséges. Időközben aztán az utolsó falatot is eltüntetem a tányéromról, s kortyolok egyet az italomból, majd valami édes után nézek.*
- Merengtem néhány iskola között, de végül ez tűnt a leghasznosabbnak. Szóval ide jöttem, bár semmi különösebb okom nincs rá.*vonom meg a vállam kicsit. Fogalmam sincs róla, hogy mi szeretnék majd lenni, ha egyszer felnövök, szóval olyan helyet szerettem volna, ami után sok lehetőség nyitva áll majd előttem.*
- Ó krémes.*szúrok ki egy habos, sárga krémes süteményt nem messze tőlem, amit aztán magam elé is húzok és izgatottan emelek egy darabot a számba belőle, egy villa segítségével.*
- De finom.*motyogom elolvadva, de mikor rájövök, hogy nem vagyok egyedül visszatérek a valóságba és beszélgetőpartnerem felé pillantok.*
- És te mért pont ezt az iskolát választottad? Van valami terved a jövőre nézve?*kíváncsiskodok kicsit, miközben az édes finomságot is eltüntetem a tányéromról, s immáron jóllakottan törölgetem meg a számat és kortyolgatom az italomat.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-03-31, 4:31 pm

*Ha már így megfigyelgetem a jellemét, bizony az a kérdés sem maradhat el részemről, hogy milyen a vére, hiszen levontam egy következtetést, és ahogy hallom, helyesnek is bizonyul a gondolatom.*
- Ertem. *bólintok csak egyet, talán azt hiheti, hogy gondom van vele, hát ez részben így is van, de nem akkora, hogy emiatt elkezdjem őt utálni. A kérdést viszont visszadobja, így fordulok meg ismét, most már lassan, és éles pillantásom szemébe szúr.*
- Az en csaladom töretlen aranyverü a gyökereitöl. Tehat en is az vagyok. *mosolyodom el lassan, de egyáltalán nem kedvesen, viszont ezt a pillanatot nem tartom meg soká, már indulok is az asztalok felé, helyet foglalva előtte telepedem le teljes nyugalomban nézegetve tovább arcát, és mozdulatait mesélek egy kicsit neki.*
- Azert mert vannak itt nem normalis diakok, es olyanok akik nagyon komolyan veszik a feketemagiat, tehat nem haverkodni jönnek es jopofizni. *felelem egyszerűen, persze az én véleményemet, ami szerintem helyes is. Megemlítem viszont a házam fejét, és meglep bizony, hogy tud róla, ez már jó pont, elindult egy úton, amit magamban csak "bizonyításnak" nevezek, hogy valóban méltó a mágus vérre.*
- Da? Es mit olvastal? *kérdezek rá rögtön igen csak kíváncsian, de van valami számonkérő is a hangomban. Az is jó, hogy érdeklődő, és szeretne beilleszkedni valamilyen szinten, tehát nem sértődöm meg a kérdésein, nem zavar. Tetszelegtem már egyszer a tanár szerepében...*
- Van elmeleti es gyakorlati resz. Nyilvan elöbb altalaban az elmeleti van, utana a gyakorlati. Ms. Valbraith egyszer elvitt minket egy labirintusba, ahol mindenki megküzdött valamivel. En egy arnyat kaptam meg egy elöholtat. Jo moka volt. *vigyorodom el nosztalgiázva a végére. Az viszont érdekesen hat, hogy pont ide jött, a mágusoknak a keményebbik rétegéhez, és azt sem tudja miért... hát, ő dolga.*
- Sok lehetöseg? Hat valoban sokat tanulhatsz, de ez az iskola azert szerintem eleg rendesen bekorlatoz. Nem hiszem, hogy aurornak mennel ezek utan, vagy a miniszteriumba dolgozni... szoval ha nem hetköznapi munkat valasztasz, mert ugye miert tenned azt, akkor bizony sötetebb utakra mesz majd szerintem. *közlöm vele a tényállást, mert szerintem ez így van, ezzel szembe kell néznie. Ez nem rózsaszín kisnyuszi képző. Nyilván egy bizonyos utat jelöl ki a két választható közül, és nem a fehéret... Persze visszakérdez, ez a kíváncsisággal jár együtt, de nem hoz zavarba, megszoktam már ezt, így van rá válaszom, amivel tulajdonképpen nem hazudok... csak normál esetben senkinek nem esik le a lényeg, mivel nem ismer.*
- Apam csaladi vallakozasat fogom atvenni, de ahhoz tanulnom kell termeszetesen. *családi vállalkozás... hehe. Hát ha az ember maffia családba születik, akkor bizony szó szerint azt veszi át.*
- Mennyit tudsz a magiarol? Mondtad hogy keveset, de azert az alapokat ismered? Peldaul tudsz varazsolni valamit? *tök felszínre most belőlem a kíváncsiság, hogy vajon mennyit tudhat. Ha az iskola történelmét elolvasta, lehet hogy kezébe kerül néhány alap könyv is...*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-03-31, 5:10 pm

*A reakcióra önkéntelenül húzódok hátrébb egy kicsit. Sejtettem, hogy lesznek olyanok, akik nem kedvelnek majd a származásom miatt, de nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan sikerül találnom valakit. A szavai és a mosolya láttán aztán megfordul a fejemben, hogy éhség ide vagy oda, de én megfordulok és vissza se nézek többet, viszont korgó gyomrom győzedelmeskedik, így követem az asztalokig, ahova le is ülök szépen.*
- Tehát ezért, bár ha belegondolok, akkor ez érthető is.*bólogatok kicsit, hiszen tudom, hogy milyen helyre jöttem, így számolnom kell a lehetőséggel, hogy néhányszor majd megjárom azokkal, akikkel összefutok. Azt viszont legalább biztosra tudom, hogy ki melyik háznak a magisztere, így ezt nem vagyok rest megosztani vele, ahogy azt sem, honnan szereztem az információkat. Kissé meglepődök ugyan a számonkérő hang hallatán, de elkönyvelem a neveltetés hátrányának, s inkább felelek a kérdésre.*
- Elég sok érdekes dolgot, főleg magáról az iskoláról. Hogy miért tűnt el és került újra elő, meg egyebekről. A magiszterekről is szó esett, de nem olyan hosszan. De hasznos könyv szerintem, ha gondolod egyszer kölcsönadom. Bár, valószínű, hogy a könyvtárban is megtalálod.*mosolyodok el kicsit, bár az előbbi, kellemetlen élmény hatására kicsit visszatér visszahúzódó természetem, így mosolyom is ehhez mért. De azért nem állom meg, hogy rá ne kérdezzek arra, ami igazán érdekel, így kíváncsian, bólogatva hallgatom a szavakat.*
- Nekem nem tűnik olyan remek mulatságnak.*rázkódok meg kicsit. Nem szívesen futnék össze semmilyen hullával, pláne ha az illető még mozog is. Az árnyakat annyira nem tudom elképzelni, de az biztos, hogy őket se fogom szeretni, nagyon nem.*
- Igen lehet, hogy igazad van, de az is megeshet, hogy tévedsz. Bár még messze van, mire végzek itt, lesz időm bőven kitalálni, hogy mihez kezdjek.*vonom meg a vállam. Nem vagyok az a típus, aki hirtelen döntene bármiről is, szeretem jó alaposan végiggondolni a dolgokat, s csak azután véglegesíteni valamit, hogy alaposan elcsámcsogtam rajta.*
- Ez elég sötéten hangzik.*döntöm meg a fejem kicsit, egy darabig a srác arcát fürkészve. Nem gondolkozok sokáig a dolog, végül is semmi közöm hozzá és nem szeretném, ha az akadékoskodásom vagy túlzott kíváncsiságom miatt bedühödne. Az kellemetlen élmény lenne, főleg nekem.*
- Elméletben elég sokat, rengeteg könyvet átlapoztam, mielőtt ide jöttem volna. Gyakorlatban nem vagyok ilyen jó, de az alap varázslatok mennek. Lebegtetés, kábítás, ilyenek.*felelem őszintén. Tény és való, hogy ha kérdez valamit, akkor arra nagy valószínűséggel tudok felelni, helyesen persze. De ha arra kér, hogy varázsoljak, nos akkor ahogy azt már említettem, akkor az egyszerűek mennek, a többivel bajban vagyok.*
- Az anyagok, amiket az órákon vesztek nehezek?*érdeklődök tovább, gondosan az iskola témánál maradva. El se tudom képzelni, hogy mennyire díjazná, ha belekérdeznék a magánéletébe. Így inkább veszélytelen, semleges témáknál maradok. Az a biztos.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-03-31, 5:29 pm

*Nem tudom levetkőzni neveltetésemet, még ha módosítottam is rajta egy cseppet, attól még meglátszik a véleményem, és ezt ő is érzi, látom rajta, de nem különösebben izgat, nincs okom bántani, egyszerűen túllépek a dolgon, és rátérhet az evésre, én meg a beszédre.*
- En is elolvastam mar, csak kivancsi voltam, hogy mennyire emlekszel. *mosolyodom el, finoman visszautasítva az ajánlatot.* - De az jo, ha erdeklödö vagy, mert csak tanulassal tudod behozni a lemaradast. *bólintok is magamnak egy kicsit, mintegy megerősítve saját szavaimat, és remélhetőleg ő is érti mire gondolok, ha nem is feltétlen ártó szándékkal mondom mindezt. Míg egy kicsit figyelgetjük egymást, addig az iskola téma egész jól megy, így szépen mesélek is neki, de mikor hallom a negatív hozzáállást, kicsit felvonom a szemöldököm.*
- Hat pedig jo ha gyorsan hozzaszoksz a brutalitashoz. Az elsö halotti magian peldaul egy halott utolso emlekeit eltük at, a fajdalommal együtt. Es mivel ez az elsö ev... gondolom csak a kezdet. *érvelek egy picit gondolatom mellett, mely szerint jobb ha már most felvértezi magát ezek ellen lelkiekben, mert ha nem, nehezen fogja bírni. Csak bólintok arra az elképzelésére, miszerint van még ideje gondolkodni azon, hogy mihez fog kezdeni, elvégre az ő dolga, tehát nincs beleszólásom, és nem is nagyon érdekel. Érdeklődve hallgatom viszont, hogy mi mindent tud a mágiáról, és nem lep ám meg ez a szintű felkészültség, de barátnőmből kifolyólag tudom, hogy a kemény munkával gyors fejlődést lehet elérni.*
- Hamar bele fogsz jönni. Az en baratnöm semmit nem tudott a magiarol, viccnek hitte mikor ide került, de mar parbajt is nyert, es szepen halad. Persze van meg sok ujdonsag neki, de egyre nehezebb meglepni öt. *mosolyodom el megint, részben Ginger miatt, akire most gondolataim tévedtek, részben pedig biztatás képpen mondom ezt a lánynak.* - De ha mar tudsz kabitani is, meg ehhez hasonlokat, az mar valami. Ö ennyit sem tudott. *teszem még ezt hozzá, de ezek után újra az órákra terelődik a szó.*
- Attol függ, mihez van tehetseged. Mindegyik erthetö, van ami kevesbe a szived csücske, vagy nem tünik olyan hasznosnak, esetleg nehezebb, de meg lehet csinalni. En peldaul nem szeretem a meregkeverest, de mult oran a legjobbak között teljesitettem. Mivel te Exos vagy, ezert menni fog neked szerintem. *próbálok egy kis lelket önteni beléje, hogy járjon nyugodtan órákra. Azt hiszem, ezt a témát kiveséztük, így részemről újabb hallgatás következik, míg gondolkodom egy picit.*
- Es akkor a kviddicset, vagy a varazslosakkot sem ismered? *pillantok rá, még egy olyan témát találva, ami engem is érdekel. Nem számítok pozitív válaszra, de nem is kell, hogy azt adjon, elvégre még csak most ismerkedik mindennel.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-03-31, 6:01 pm

*Nem örülök annak, amit látok, s annak ellenére, hogy számítottam efféle reakcióra, bizony bánt, hogy lenéznek származásom miatt, így kicsit a hangulatom is romlik.*
- Tudom, nem is reméltem, hogy anélkül bármire mennék.*küldök felé egy aprócska mosolyt. Ahogy látom a könyvvel egyszerűen csak vizsgáztatott, de nem zavar, általában megjegyzem, amit olvasok, így akár fel is mondhatnám a történetet fejből, na de azért ne essünk túlzásba. S míg én a vacsorámmal vagyok elfoglalva, addig hallgatom a srác szavait az iskolás témákról. A halotti mágia hallatán viszont elkerekednek a szemeim és arcom "nem akarom" fintorba torzul.*
- Az az Inflatusosok tárgya, ha jól tudom. Nem valami szimpatikus társaság.*dünnyögöm elgondolkozva. Ugyan egyetlen odajáróval se találkoztam még, de véleményem szerint nem lehet túl kedves az, aki szereti a halottakat, már pedig arról a házról ez a hír járja. Ezután szó esik a jövőbeli tervekről, illetve arról is, hogy mennyire vagyok képben a mágiát illetőleg.*
- Ó tényleg? Így most egy kicsit úgy érzem, hogy nem lesz lehetetlen.*mosolygok rá hálásan. Azt ugyan nem tudom, hogy csak dicsekedni akar-e vagy tényleg segíteni, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy most úgy vélem bátrabban tudok nekiállni a felkészüléseknek, ami nálam elég nagy szó. Lévén nem az önbizalmamról vagyok ám híres.*
- Egyelőre nem tudom, még nem voltam órán, bár a könyvekből már tanulgattam. Igen a toxicológia például érdekesnek tűnik.*bólogatok kicsit, jelezve, hogy egyetértek szavaival. S talán az exos tárgyak valóban menni fognak nekem, hiszen nem véletlenül kerültem ebbe a házba, legalábbis véleményem szerint.*
- Mindkettőről olvastam már, de bevallom egyik se fogott meg túlzottan, így nem tanulmányoztam őket. Repülni meg szintén nem tudok.*szusszantok. Annyira igazándiból nem is érdekel a dolog, nem vagyok az a túlzottan sportos alkat, mondhatni semennyire, így nem igazán fognak meg az ilyen dolgok. Jobban szeretem értelmesebb elfoglaltsággal tölteni az időmet, például a tanulással.*
- Kezd késő lenni, szóval én azt hiszem, hogy megyek. Mára még be van tervezve egy kis olvasás is.*állok fel, miután teljesen jóllakva úgy döntök, befejeztem a vacsorát.* - Örülök, hogy összefutottunk és köszönöm a segítséget. Szia és további szép napot.*integetek felé miután felállok, majd egy utolsó mosolyt megeresztve a srácra sarkon fordulok és kitipegek az étkezőből, hogy némi kóborlás után megtalálhassam a hálómat, ahol az időm további részét tölteni fogom.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-03-31, 6:14 pm

*Annak ellenére, hogy bizonyos távolságból kezelem őt vére miatt, megtaláljuk a közös nevezőt bizonyos dolgokban, például az emberek terén is...*
- Valoban, egyetertek. A halottak nem azert vannak, hogy szorakozzunk velük. *persze ezzel nem leszólom a tudományágat, csak tudatosítom, hogy nem szívem csücske az efféle mágia, de ettől még lehet hatalmas, és bizonyára az is. Azért mostanában kicsit szocializálódtam, így nem vagyok olyan harapós mint amilyennek látszom, tehát megpróbálom egy kicsit bátorítani is, amint hallom sikerül, tehát maradunk az iskola témánál, az mindkettőnknek kellemes. Látom, hogy szeretne tanulni, így persze válaszolgatok is a kérdéseire, ez csak előny, az ilyet én nagyon elismerem. Kiderül, hogy bizony tudja mikről beszélek a kviddicses téma alatt, és nem lep annyira meg, hogy nem kedveli, a lányok nem szokták, de hát elég durva sport.*
- Hat, en szeretek. Gingert is en tanitottam meg repülni. *büszkélkedem egy kicsit, barátnőm tudásának csillogtatásával, de eközben beszélgetőpartnerem már végez is az evéssel, és ahogy látom, menni készül.*
- Üdv. *mondok csak ennyit röviden köszönés gyanánt, és kezem is felemelem, mint egy intve neki búcsút. Megvárom míg elmegy, nem akarok vele együtt menni egy darabig sem, így egy kis idő múlva felállok, és én is távozom a szobámba.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-04-06, 12:19 pm

*Erősen félkómásan les ki a takaró alól, s ezt is csak azért, mert az oldalára nehezedő súly kirángatta kellemes álmaiból. Ugyan nem kell sokat gondolkozni azon, hogy ki is lehet a merénylő, de a lélegzésben erősen gátolja a plusz súly, tehát kénytelen felkelni, hogy arrébb hessegesse a kellemetlenkedőt.*
- Mi az?*próbálkozik kicsavarni a nyakát valamennyire, hogy a madárra pillanthasson. De nem kell sokat szenvednie, mivel Ulix megsajnálja és közelebb reppen, s így folytatja a kommunikációt.*
- Már majdnem dél van. Menjünk ebédelni.*hajol egészen közel, Elisa pedig egy kis sóhajjal veszi tudomásul, hogy kénytelen lesz feltápászkodni, amit némi nyújtózkodás és ásítozás után meg is tesz, hogy utána eltűnjön a fürdőben. Úgy fél órával később jön ki onnan, immáron emberibb külsővel, felöltözve. Ruházata egyébként rövidke farmernadrágból és piros felsőből áll, lábán tornacipő, haja összefogva. Lassú, enyhén csoszogós léptekkel vonszolja le magát a lépcsőn, hogy az aulába érve, szinte beessen az ajtón. Az eltaknyolást sikeresen megúszva az Inflatus asztalához lépdel, majd leülve a székre kis sóhajjal veszi szemügyre a felkínált ételeket. Rövid gondolkozást követően aztán magához vesz pár pirítóst, megkeni lekvárral, majd némán rágcsálni kezdi, miközben apró mosollyal figyeli a tollast, aki épp néhány szem szőlővel viaskodik.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-04-06, 12:35 pm

*Hamarosan dél van, én pedig elég éhes vagyok. Korán keltem, mint általában mindig, így már 9 órakor fent voltam. Azóta a Könyvtárban ücsörögtem és különböző varázsjelekről szóló könyveket tanulmányoztam. Érdekes, hogy egyszer elkap a hév és képes vagyok egész nap olvasni. De most a gyomrom az Étkező felé irányít, ami sikeresen először az Első emeleten kerestem és vagy 10 percbe telt, mire rájöttem, hogy vezet lefelé még egy lépcső. Kellemetlen, de sajnos ez van, még mindig nem szoktam meg ezt a hatalmas kastélyt. A gyomrom korgására meggyorsítom a lépteimet és végül az Aulában megérzem az étel illatát. A szagot követve egy nagy ajtóhoz érkezem és tádáám! Itt van az Étkező. Remek, fél óra alatt csak sikerült megtalálnom. Elég sokan eszegetnek odabent, de egy ismerős madáron akad meg a szemem, aki éppen valamiféle szőlőt próbál csipegetni. Egy örömteli mosoly szalad végig az arcomon, és kellemes, ruganyos léptekkel indulok Elisaveta-hoz. Nem is gondolok bele, hogy ez az Inflatusosok asztala, de gyanítom, hogy ez annyira nem is számít itt. Legalábbis remélem, hogy a szék nem fog felgyulladni, ha leülök, vagy éppen eltűnni az összes étel, amiért rossz asztalhoz ültem. Visszagondolva, hogy Elisaveta famulusa beszél, inkább a többes számot használom:*
- Sziasztok! *köszöntöm a két "régi" ismerőst az asztalnál és mosolyogva csüccsenek le.*
- Nem gond, ha csatlakozom? Nagyon éhes vagyok. *jelentem ki, bár gyanítom, hogy ez nem érdekel senkit, a válaszra azonban várok, de már az asztalt pásztázom, hogy mit is egyek és hát jócskán összefut a számban a nyál a sok finom és illatos étel láttán.*
Ruha

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-04-06, 12:47 pm

*Miután sikeresen levonszolja magát a nagyterembe, némi nehézségek árán ugyan, de le is ül az asztalhoz, s pirítósát rágcsálva vigyorog azon, hogy famulusán kifog néhány szőlőszem. A hang hallatán aztán kérdőn pillant fel, majd a szájában lévő utolsó falatot is bekapva mosolyog az érkezőre.*
- Szia.*köszönnek kórusban a madárral, s lévén a tollas nem épp jól nevelt, így a csőrében lévő szem a beszéd miatt kihullik és szépen legurul a földre. Mire a lány csak megcsóválja a fejét, Ulix pedig visszatér a tálhoz, hogy az üdvözlés megejtése után folytathassa a reggelit.*
- Nem dehogy, ülj csak le. Válogass nyugodtan, rengeteg étel van itt.*mutat kezével végig az asztalon, s hogy példát mutasson kinyúl és magához vesz egy túrósnak tűnő süteményt. Majd egy kancsót megfogva tölt egy kis kakaót a bögréjébe.*
- Kérsz?*mutatja felé, s természetesen neki is önt, ha beleegyező választ kap. Ha meg nem, akkor egyszerűen lerakja az eszközt és belekortyol saját italába, majd eszik néhány falatot és csak után néz ismét a másik felé.*
- És történt veled valami érdekes, mióta nem találkoztunk?*kíváncsiskodik kicsit, megtörölve száját egy szalvétában, s míg a választ várja tovább folytatja a reggelizést.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-04-06, 12:58 pm

*Megpillantva a két ismerőst, nem is tétovázok, hogy kihez, vagy hova üljek le, hanem a lábaim szinte maguktól indulnak meg Elisavetáék irányába. Igazán jó kedvem van ma, hiszen egy csomó új dolgot olvastam a Könyvtárban és amúgy is... Miért legyen rossz kedvem? Szép idő van, megtaláltam a Nagytermet, néhány percen belül elmúlik az éhségem is és még társaságom is van. Nem is lehetne jobb ez a nap! De tényleg. Tornacipőmben gyorsan és ruganyosan odasétálok a pároshoz, majd köszöntöm őket, mire egyszerre köszöntenek ők is engem. Ezen nevetnem kell és így, nevetve, majd mosolyogva ülök le az Inflatus asztalához. És nem, nem történik velem semmi különös, vagy fájdalmas, amiért a "halottasokhoz" csüccsenek le. Elisa persze megengedi, hogy csatlakozzak, amit egy hálás mosollyal köszönök meg.*
- Igen... Azt látom... *vizsgálom meg az asztalt alaposabban, amikor Elisa végigmutat rajta, hogy egyek, amit szemem kíván. Nos, kb. mindent, de végül mégiscsak egy sült csirke combot kapok magamhoz és egy kis rizi-bizi mellett nyammogni kezdek. A leányzó kakaóval kínál, amire kicsit felvonom a szemöldökömet.*
- Te kakaót iszol az ebédhez? *kérdezek rá kicsit nevetgélve, hiszen nekem ez elég furcsa és szokatlan. Nemet intek a fejemmel, majd megszólalok:*
- Köszi nem. Én inkább azt az almalevet pályázom meg! *nyúlok át az asztalon, de amikor megfogom a kancsót, Elisa bögréje és a kakaó lassan megbillen és leesik, a kakaó pedig a fehér nadrágomon loccsan.*
- Ó, hogy az a ... *pattanok fel gyorsan, de már késő: a kakaó kiborult, a bögre összetört, a nadrágom pedig csupa kakaó.*
- Hát ez remek... Ne haragudj Elisa! *pislogok le a bögrére, majd pálcát rántok:*
- Reparo! *motyogom a bögrére és lehajolva visszarakom az asztalra. Csalódottan és beletörődötten nézem a fehér nadrágomat, ami most már kakaó áztatta lett.*
- Szóval ott tartottam, hogy almalé... *vezetem vissza a beszélgetés fonalát és magamban átkozom az előbbi gondolatomat, hogy milyen szép is ez a nap!*
- Ezen kívül? *mutatok a gatyámra és elnevetem magam.*
- Nem, semmi különleges. Végre megismertem a másik szobatársamat is. Biztosan ismered, Mordana. *mesélek egy kicsit Elisának és közben igyekszem nem gondolni arra, hogy a combom éppen kakaó-pakolást kap.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-04-06, 1:24 pm

*Csöndes és magányos reggelije szerencsére nem tart túl sokáig, hiszen röviddel megérkezése után meg is jelenik Katherine, akinek meglehetősen örül is, így természetesen egyből beleegyezik, hogy a lány is csatlakozzon hozzá. Ráadásul ma remek kedve van, így boldog, hogy társasága akadt.*
- Ez a reggelim.*nevet fel, felmutatva a megrágcsált lekváros kenyérszeletet. Rögtön kelés után nem bír túl nehéz ételeket enni, azt majd eszik később, mondjuk estefelé. De most bőven elég neki a kakaó és az egyéb olyan dolgok, amiket normális ember csak a nap elején fogyaszt, legalábbis máskor biztosan nem jóllakás céljából. Kissé meglepődik, ahogy az edények hirtelen dőlni kezdenek, a bocsánatkérésre pedig megrázza a fejét egy kicsit.*
- Semmi gond, engem nem ért el semmi. Ó a nadrágod.*veszi észre a fehér szöveten éktelenkedő hatalmas foltot, ami rendes mosási módszerrel biztosan nem jönne ki. Rövid ideig gondolkozik azon, hogy mi is működne, de a végső ötletet szokás szerint Ulix adja.*
- Tisztító bűbáj Elisa.*pillant gazdája felé két szőlő között, mire a lány hálásan biccent egyet és már veszi is elő a pálcáját, hogy elvégezze a megfelelő varázslatot.*
- Suvickus!*pöccint a folt felé, ami reményei szerint el is tűnik, s amint ezzel megvan újratölti a bögréjét, amit ezúttal gondosan a másik oldalára helyez, jó messze az exos lánytól. Elővigyázatosságból, a többi balesetet elkerülendő.*
- Igen ismerem, nem túl beszédes.*bólint egyet. Tulajdonképpen mindössze ennyi, ami rémlik a lányról, nyilvánvalóan nem fogta meg túlzottan. Pár szónál többet, amúgy se beszéltek.*
- Sikerült már beleszoknod az itteni életbe?*kíváncsiskodik kicsit. S míg a választ várja magához veszi a poharat és azt kortyolgatva néz szét az asztalon, hogy mit termelhetne még be.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-04-06, 1:40 pm

*Szerencsére a nyüzsgő nagyteremben még én is találok ismerőst, ami azért kellemes érzéssel tölt el és meg is pályázom Elisaveta asztalát, ami habár az Inflatusos asztal, bajom nem lesz belőle. A leányzó bele is egyezik, hogy vele ebédeljek, bár ahogy látom, ő még csak reggelizik. Ejnye-bejnye! Soha nem értettem az ilyen embereket, akik 11 körül kelnek fel. elpocsékolják a fél napjukat henyéléssel. Pedig annyi mindent lehetne csinálni. No de hát ez van, végül is semmi közöm a dologhoz. Sajnos a kakaóhoz annál inkább, ugyanis amikor nyúlok az almaléért, ami persze az asztal másik oldalán van, egy gyönyörű íves mozdulattal verem le a leányzó bögréjét, a kakaó pedig csodásan landol a földön, no meg a nadrágomon. Yeah, kellett nekem fehér nacit felhúzni, sebaj. A bögrét gyors összeragasztom varázslat segítségével, Elisa pedig Ulix ajánlásával egy tisztító bűbájt alkalmaz. A ruhámból pedig el is tűnik a folt.*
- Wow! Köszi szépen! Neked is Ulix! *kacsintok a bagolyra vigyorogva és gyönyörködöm a szép és tökéletesen kakaómentes nacimban. Mikor a nadrágom már tökéletesen tiszta, tovább cseverészhetünk, miközben elkezdem enni a csirkét és a rizi-bizit néhány aprócska hümmögés közepette.*
- Hát igen. De mi jól elbeszélgettünk. Szerintem jó kedve volt, vagy nem tudom. *nevetem el magam és körbenézek, hogy nincs-e Mordana is az ebédelő tömeg között.*
- Örülök neki, hogy ő a szobatársam, mert Mr. Fenris mondta, hogy tanársegéd volt Toxicológiából. Én meg ugye imádom a bájitalokat meg a mérgeket. Úgyhogy majd lehet megkérem, hogy segítsen néhány dologban. Biztos nem fogja visszautasítani a segítséget. *magyarázom kicsit halkabb hangom Elisának a dolgokat és hogy milyen jól kiterveltem a dolgot. *
- Neked melyik a kedvenc tárgyad amúgy? Tudod, hogy milyen tárgyak lesznek harmadikban? *teszek fel egy kérdést és közben tömni kezdem a fejem, hiszen a gyomrom már türelmetlenül korog.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-04-06, 2:06 pm

*Némi közös eszegetés és beszélgetés után, már dől is a bögre és teljes tartalmát Katherine fehér nadrágjára eregeti. Elég esélyes, hogy a folt nem jön ki holmi mosószertől, így Elisa, Ulix hathatós segítségével megpróbálkozik egy kis varázslattal és örömmel látja, hogy a dolog sikeres, a ruhanemű pedig ismét eredeti színében pompázik.*
- Nagyon szívesen.*biccentenek ezúttal is egyszerre kiejtve a szavakat. Majd egy pillanatra összenéznek, de az egymásnak gratulálás ilyesfajta módja nem tart sokáig, mivel a madár hamar visszatér az ételhez, gazdája pedig a társalgásra kezd figyelni.*
- Az megeshet.*biccent egyet. Majd akaratlanul is követi a lány tekintetét, aki minden bizonnyal az emlegetett szobatársat keresi, legalábbis szerinte. S ha már úgyis az exo felé pislog meglesi nincs-e barátja a közelben, de nem látja semerre, így kissé csalódottan fordul vissza saját asztalához.*
- Remekül tanított, szóval jól jársz vele, ha hozzá fordulsz.*elismeri, hogy Mordana tökéletesen megtanított mindent, amit kellett, s ez megmutatkozik abban is, hogy könnyedén vette az adott tárgyból a vizsgát még régebben.* - Nem hinném, hogy visszautasítja. Csak a megfelelő hangulatát kell eltalálni.*utal itt arra, hogy lehetőleg ne olyan esetben vesse fel ennek az ötletét, mikor a volt tanársegéd épp duzzog vagy rombol. De ez nyilván logikus.*
- Elsőben a toxikológiát és a jelmágiát szerettem, most a pyromágia vezet, bár azt már tanultam korábban. Úgy nagyjából igen.*dünnyögi elgondolkozva, majd kicsit kutakodva agya legmélyebb zugaiban válaszol a kérdésre.* - Káoszmágia, Necromancia, Ereklyetan, Pusztítástan...hát így hirtelen ennyi rémlik.*rántja meg a vállát egy kicsit.*
- Ó el is felejtettem. Jó étvágyat.*mosolyodik el, mikor rájön, hogy a jókívánság elég rendesen elmaradt. Na de hamar pótolja is a hiányosságot, majd a maradék ételét is megeszegeti, s immáron csak az újratöltött bögréből kortyolgat néha, néha.*
- Voltál már órákon? Hogy tetszenek?*úgy rémlik neki, hogy erről legutóbb nem beszéltek, de könnyen megeshet, hogy téved. Viszont már feltette a kérdést, így visszaszívni már nem tudja.*