Bejárat, aula

Tárgy: Bejárat, aula 2011-01-23, 7:22 pm

Bejárat, aula

A vámpírok kastélya is egy sziklás szigeten található, akár csak a Mysterio, így hát nekik is a kikötőn át vezet az út a bejárat felé, mely egy hatalmas lépcsősoron vezet felfelé. A lépcsőn vörös szőnyeg foglal helyet, körülötte pedig hófehér korlát. Bár a stílus régies, mégis magával ragadó, nagyon is csodálatos.

Bejárat, aula Hall2

És hogy mi vár arra, aki betéved? Egy hatalmas, csodálatos aulát láthat, különféle oszlopokkal, középen bársonyszőnyeggel és ódon, rideg falakkal, melyeken fáklyák lógnak. Szemben viszont, a mozaikos üvegek közepén egy groteszk kép foglal helyet, valószínűleg a vámpírok egyik kedvence lehet, hiszen kínlódó áldozatokat látni rajta, na meg alig kivehető formákat... mindenesetre a hely jéghideg, nincs szükségük az élő halottaknak semmiféle melegre, így hát egy ember nem érezheti itt valami jól magát, főleg a negatív kisugárzás miatt, hiszen az áthatja az egész épületet, akár csak a félelem és a halál érzése... Csak akkor térj hát be ide, hogyha felkészültél arra, ami várni fog itt rád, de a betolakodók életükkel fizetnek, a vámpírok ura nem tűri meg az idegeneket az otthonában...

Bejárat, aula Hall

Tárgy: Re: Bejárat, aula 2011-10-05, 1:29 am

*Bár normális hangvételben elbeszélgetnek egy ideig, Demetriusból mégiscsak előjön a vámpír, így végül Faith nyakára tapadva kezdi el szívni magába a vért, kiélvezve minden egyes cseppjét. Most nem durva, mint oly sokszor, csak normálisan táplálkozik. A lányka viszont tényleg nagyon okos, jól taktikázik, így túlzott akaratosság helyett inkább úgy érvelget kedvesen a férfinek, hogy az végül ne mondhasson nemet. Fejben végül dönt is a férfi, még ha ki egyelőre nem is mondja, hisz még véletlenül se akar előbb elszakadni Faith nyakától, mint hogy az szükséges lenne. Inkább csak egyre erősebben fogja magához, ahogy egyre több vérét veszi, de végül azért mégis kénytelen megszakítani táplálkozását. Ekkor ismét a sárga szempárba pillant, s Faith tudtára is adja, hogy sikerült meggyőzni, elviszi őt a kastélyba, de azt nem garantálja, hogy vissza is fog jönni onnan. A lány még egyszer tudatosítja szavait, így Demetrius csak szorosan magához öleli őt, s már suhanni is kezdenek lefelé a hegyről. A lábánál egy pillanatra megáll, épp hogy csak levegőt vehessen a lány, majd már suhan is tovább, s meg sem áll a kikötőig. Mivel a révész épp ennél a szigetnél rostokol, Demetrius végül elereszti Faithet, s úgy pillant rá.*
-Gyere! Itt a fuvar. *azzal ha minden igaz, a lány mellett sétálva odalép a révészhez, majd a vállánál fogva szembefordítja magával, s mélyen az öreg szemeibe néz.*
-Kéne nekünk egy fuvar, de nem arra a szigetre, hanem kissé távolabb! *jelenti ki komoly hangon, erejét is bevetve, így a férfi csak bólogat párat, s arrébb lépve engedi be a párost a csónakba. Út közben azért a férfi ismét Faith felé fordul.*
-Mondd csak. Téged mindig ennyire vonzott a halál közelsége? Vagy csak ez az új hobbid? *a csónak szerencsére nem halad túl lassan a vízen, így végül megérkeznek a hatalmas kastély előtti apró partszakaszhoz. A vámpír ki is száll a csónakból, majd ismét farkasszemet néz a révésszel.*
-Most pedig visszamész a másik szigetre, és elfelejtesz minket. Nem is láttál, és nem hoztál minket semmiféle kastélyhoz, megértetted? *kérdi, ismét befolyásolva a férfit, aki újra csak zavartan bólogatni kezd.*
-Meg uram! *feleli kurtán, mire Demetrius kissé megpaskolja arcát, majd kezével int, hogy lépjen le. Ezt követően viszont ismét Faithre pillant, majd a hosszú, vörös szőnyeggel díszített lépcsősorra.*
-Induljunk! Jobb lesz, ha mielőbb a szobámba megyünk! *azzal ő már meg is indul felfelé, oldalán remélhetőleg Faith-el.*

Tárgy: Re: Bejárat, aula 2011-10-05, 1:38 am

*Nem számítottam ilyen jellegű sebes utazásra, így kapaszkodom a férfi vállaiba, ahogy csak tudok, majd ha néha megállunk, bizony nem vagyok rest levegőt is venni, de fejem azért a férfi mellkasán pihen, mivel a vérveszteségnek hála bizony elgyengült a testem, de ezt nem akarom kimutatni, még nem, bár egy forró fürdő és egy kis alvás majd nem fog megártani... Viszont most a kíváncsiságom előrébb való mindennél. Így érkezünk hát meg a révészhez, kit könnyedén befolyásol Demetrius, én pedig csak beülök mellé a csónakba, úgy nézve meg távolról a Mysteriot. Nem tudom, hogy meg fogom-e bánni mindezt, de most valahogy jó érzéssel tölt el ez az egész és méla gondolkodásomból a férfi hangja térít ismét magamhoz.*
- A családom nekromanta, tehát egész életemben vonzott és ha már itt vagy te, kihasználom a lehetőséget... *viszont a kastély egyre közelít, én pedig csak elhúzom a sebről a hajam, majd kissé felszisszenek. Elég csúnya, bár én ezt nem látom, így kezem csak a seb fölé helyezem, majd a magnetizációval be is gyógyítom sebemet, így nézheti mindezt végig Demetrius is, ki talán meglepődik mindezen, nem tudom.*
- Így biztosabb a többi vámpír miatt... *pillantok rá, majd nemsokára egy zsepit veszek elő, hogy letöröljem a tenger vízével a sebemről a vért, majd ez után a hajamat is belelógatom még útközben a vízbe, tehát ha minden igaz, minden vérfoltot sikerül ideiglenesen eltűntetnem. Viszont amikor ezzel megvagyok és visszapillantok Demetriusra, meglátok az ajka szélén egy kis vérfoltot, így hajolok közelebb hozzá, majd nyelvem hegyével eltűntetem azt onnan és végül csak kissé elmosolyodom.*
- Azt hiszem megérkeztünk. *tekintek fel a rideg kastélyra, majd hamarosan már ki is szállok a ladikból, így nézve meg a vörös szőnyeget, majd miután már a révész elhagy minket, csak Demetrius mellé szegődve indulok el befelé.*
- Olyan hideg van itt... *egyre inkább fázom, nincs ezen mit tagadni... Akármennyire akarok viszont most feltűnésmentes maradni, a magassarkú kopogása akkor is jelzi, hogy nő sétál idebent, mivel nincs mindenhol szőnyeg...*
- Merre van a szobád? *pillantok rá és remélem, hogy ott tényleg nyugtom lesz, legalábbis más vámpíroktól, mert tudom ám, hogy egy fészekbe érkeztem, de a vérem nem óhajtom bárkinek oda adni. Demetriust néztem ki, ő kaphat belőle, de a többieknek ez jelen pillanatban tabu. 600 éves... talán ő a fővámpír itt... így hiszem, de erre majd később kérdezek rá, nem akarok most semmit se elrontani.*

Tárgy: Re: Bejárat, aula 2011-10-05, 2:07 am

*A hegyről hamar leér a páros, ahogy a révészhez sem tart sokkal tovább az út. Egy olyan egyszerű embert, mint egy csónakhajtó nem feladat Demetriusnak befolyásolni, így a férfi nem is törődik Faith véres nyakával, csak beengedi őket a csónakba, s már meg is indulnak. Közben azért Demetrius tovább kíváncsiskodik, hisz nem mondhatni túl általánosnak, hogy az ember ennyire ne féljen a haláltól, sőt, kifejezetten élvezze a közelségét. Bár ha jobban belegondol, ezzel Nymphadora is ugyanígy van. Úgy tűnik, ebbe az iskolába csupa ilyen lány jár. Halálvágyó népség.*
-A lehetőséget? *kérdez vissza a vámpír, hisz a halál ritkán nevezhető lehetőségnek, mégpedig Faith most tényleg pengeélen táncol, s bármikor megütheti a bokáját. Megbízni egy vámpírban épp olyan nagy ostobaság, mint vérszívóként kiállni megnézni a napfelkeltét. Mindkettő halálos lehet. A lány viszont közben a nyakával kezd el foglalkozni, s ezt a szisszenés után a férfi is észreveszi, s valóban meglepődve figyeli, ahogy Faith végül begyógyítja a sebet.*
-Nocsak. Egy újabb mágikus trükk... Ügyes. *jegyzi meg szárazon, Faith szavaira viszont összevonja szemöldökét.*
-Többi vámpír? Ki mondta, hogy van itt több vámpír is, és nem vagyok egyedül? *végülis így belegondolva a lány tényleg sok dolgot tudott vele kapcsolatban, így akár logikus lehet, hogy valakitől már tud arról, hogy itt vannak. Talán Nymphadorától? Mindenesetre nagyon alaposan tisztogatni kezdi magáról mindenhonnan a vért, a nyakától kezdve egészen a hajáig, vagyis tényleg tudja, hogy vannak itt mások is rajta kívül, vagy legalábbis meg van győződve róla. Ezután viszont jön egy újabb meglepetés, Faith közelebb húzódik, s megnyalja a vámpír ajkát. Mivel ő nem vette észre, hogy egy kis vérfolt maradt ott, így csak íncselkedésként értelmezi a dolgot, főleg a mosoly mellett, de ami azt illeti, nincs ellenére. Tényleg szép lányról van szó, hát miért is ne? Már épp megszólalna, mikor megérkeznek, s ezt Faith is jelzi, ő pedig csak bólint egyet, s már ki is száll a csónakból. Hamar lerendezi a révészt, aki már meg is indul visszafelé, ők ketten pedig a vörös szőnyeg felé fordulnak.*
-Mit vártál? Egy vámpírnak nincs szüksége a kánikulára. *szól vissza, miközben felérnek a lépcsősoron, s már be is sétálnak a nagy aulába, ahol viszont elég jól visszhangzanak a leányzó léptei, ami elég feltűnő lehet a többiek számára, így Demetrius rögtön meg is állítja a lánykát.*
-Vedd azt le. Nem kéne, hogy meghalljanak. *innen már fölösleges titkolni vagy tagadni, hogy többen vannak, hisz a lány bent van a fészekben, úgyis ügyelni kell rá, hogy a többiek ne szerezzenek róla tudomást, és mivel okos lányról van szó, hamar rájönne a miértekre, bár az is igaz, hogy már most is sok mindenre rájött. Ha viszont Faith levette magáról a csizmát, a férfi két oszlop között megindul egy folyosón, majd a lépcsősorra mutat.*
-Arra! Gyere, de siess! *az egy dolog, hogy ha valaki észreveszi őket, akkor a lány könnyen meghalhat, az pedig egy másik dolog, hogy ha ez a valaki éppen Darius, akkor akár őt is lefejezheti azért, mert magának hozta a lányt, s nem neki. Így tehát tényleg nem árt a gyorsaság. Végül biztos, ami biztos alapon a vámpír úgy dönt, ismét suhan, így felkapva Faithet rohan fel a lépcsősoron, egészen a hálója ajtajáig, ahová rögtön be is nyit, majd miután beértek, be is zárkózik.*
-Nos hát... itt volnánk! Üdv nálam! *pillant ismét a lány sárga szemeibe, majd körbe a szobán, mely már oly sok hosszú éve otthon nyújt neki.*

//fagy//

Tárgy: Re: Bejárat, aula 2011-10-05, 7:16 pm

//olvad//

*Nem óhajtok választ adni erre a felesleges kérdésre, így csak lágyan elmosolyodom, miközben inkább a sebemmel kezdek el foglalatoskodni, mely oly fontos jelen pillanatban a számomra. Úgy hiszem, hogy nem él egyedül ez a férfi, tehát nem vagyok rest tisztogatni magam, de ahogy hallom szavait, muszáj kuncognom rajta.*
- Trükk? Nem vagyok holmi bohóc vagy cirkuszi mutatványos, hogy trükközzek! *döntöm meg kissé a fejemet is, majd nemsokára szavaimmal felkeltem a vámpír kíváncsiságát, így nézek egy ideig a szemeibe, majd vonok szépen vállat is.*
- Egy ekkora kastélyt nem tartanál fenn magadnak... vagy ha mégis, akkor nem máshová vinnél embereket, hogy rajtuk szórakozz, hanem rögtön ide. *szerintem ez eléggé logikus, tehát úgy hiszem, hogy bár lehet, hogy ő a vár ura, mégse hiszem, hogy egyedül van itt... Na de ahogy egy kis vérfoltot látok ajkán, úgy hajolok hozzá közelebb, majd nyalom meg kissé a férfi ajkát, amelyről fogalmam sincs, hogy esetleg félreértheti. Nem tiltakozik és tol el magától, ez pozitív dolog, tehát tényleg megindíthattam benne valamit. viszont a célunkhoz is idő közben elérkeztünk, így szállok ki a csónakból és nemsokára már Demetrius mellett lépkedem, hogy egyre beljebb és beljebb juthassak a vámpírok fészkébe.*
- Az meglehet, de én személy szerint fázok... Kénytelen leszek kölcsönkérni tőled valami melegebb ruhát. *mosolyodom el huncutul, majd ez után lépek le a szőnyegről és kezd hangosabbá válni ittlétem, mint kellene. A figyelmeztetést viszont meghallom, így pillantok le lábbelimre, majd bólintok és nemsokára könnyedén bújok ki a magassarkú csizmákból, így kissé kisebb leszek és így, mezítláb méginkább fázom. Próbálok nem foglalkozni ezzel, hanem csak a férfi után lépkedem, szinte lábujjhegyen, hogy még kevesebb hangot kelthessek és még kevésbé fázhassak, de bal kezemben fogom a csizmáimat is természetesen. Sietek, ahogy tudok, de amikor felkap, már úgy érzem, hogy nem voltam elég halk, így hát nemsokára már ott is vagyok az egyik ajtó előtt, amelybe hamar be is nyit a férfi, így lépek hát be rajta, majd tekintek a bezárt ajtóra, majd vissza a vámpír szemeibe.*
- Hmm, tetszik... szép hely. Azt hittem, hogy egy kriptában laksz, de ez... kész lakosztály. *teszem le az ajtóba a csizmákat, majd nézek is körbe a helységben. Sejtem, hogy merre lehet a fürdő, de most nem azt nézem meg, hanem inkább a festményeket, a berendezést...*
- Van vendégágy is vagy szeretnéd, ha melletted aludnék? *fordulok vissza hirtelen Demetrius felé, tekintetét keresve szép, sárga szemeimmel. Nem tehetek róla, imponál, hogy itt lehetek, veszélyben, halálos veszélyben és amit teszek, annál nagyobb marhaságra már nem lehetnék képes.*

Tárgy: Re: Bejárat, aula 2011-12-28, 7:38 pm

*Élvezet most számomra minden csepp, amit ebből a fiúból kiszívok, de mégse szívok annyit, hogy használhatatlanná váljon a számomra, tehát észnél marad, de legyengül és talán picit még ideiglenesen szédülni is fog. Na de végül a földre kerül, én pedig nemsokára már elé is guggolok, úgy mondva el neki a nagy tervemet, mely szerint egy időre magammal vinném, ahol igazából egy vérbank szerepét töltené be, mely számára kevésbé lenne kellemes, mint az én számomra, de itt nem is ő a lényeg.*
- Már megmondtam, hogy ne merészelj tegezni! *suhanok oda hozzá és egy újabb pofonnal jutalmazom, nem kímélve testét és ebbe azért belehalni még nem fog. Viszont ahogy a felsőjét elkezdi levenni, összeszűkítem szemeimet, így nézve bele gondolataiba és már tudom is, hogy mit tervez.*
- Nocsak, eddig nem is mondtad, hogy tudsz repülni. *mivel már ácsorog a fiú, így suhanok oda hozzá már állva én is, majd kapom el a két vállát és a következő pillanatban azt érezheti, hogy ő is suhan velem, tehát nem hagyok neki esélyt arra, hogy elszabaduljon a fogságomból és a hosszú utazás során levegőt is nehezen fog kapni, oly gyorsak vagyunk, de az óceán előtt egy pillanatra még megállok, rá tekintek, majd kezemet a kastélyom felé nyújtom.*
- Mostantól az az otthonod... szolga. *villannak meg éles fogaim az éjszakában és már viszem is tovább Mordredet, be a kastélyba, ahol az aulánál el is eresztem, majd felemelem fejét, hogy a szemeimbe nézzen.*
- Nem akarsz elmenni innen soha... és nem fogod elhagyni ezt a kastélyt. *biztosra kell mennem, hogy nem fog elmenekülni, de hamar engedem el és tűnik is el szemei elől. Nem túl sokáig, csak úgy fél percre, amíg ő talán körbe tud nézni a kábulatából és levegőt tud venni, de végül egy üveg bort nyomok a kezébe.*
- Igyál, minél többet, annál jobb! Szükség van a véredre! *döntöm meg fejemet is, de most nem vetem be a képességem, csak szigorúan kérem, de jobban teszi, hogyha szót fogad, mert pár kar nélkül is ugyanolyan értékes marad az én számomra, csak a saját életét nehezíti meg.*

Tárgy: Re: Bejárat, aula 2011-12-28, 7:58 pm

*A következő pofonra szintén megcsuklok, valahogy úgy érzem nagyon zokon veszi, hogy letegezik, én viszont már kezdem úgy érezni, hogy úgy is mindegy, két lehetőség van, vagy meghalok, vagy én leszek a komposzt az asztalon, és ha választani kell inkább meghalok, minthogy egy tárgy legyek, és megnehezítem a kapcsolatunkat ha már ennyire "barátkozni akar velem"*
-Nem nehéz így hősnek lenni. Csak nem félsz, hogy folyamatosan uralni akarod a tudatomat, más nincs a tarsolyodban?*mondom vértköpve.Na igen, lehet ebben a helyzetben nem a legjobb ötlet így beszélni de inkább verjen agyon minthogy az legyen amit ő akar, na meg így kevésbé gondolok a harapás "gyönyöreire". Minden esetre a felsőmet próbálva levenni a szárnyaimban bízok mint utolsó mentsvár, de ismételten elfelejtettem hogy olvas a gondolataimban, így mikor ismét elkap már nem tudok válaszolni, csak azt érzem hogy suhanok, s ismét fogyatkozni kezd a levegőm. Meddig akar elvinni? Mérföldekig, vagy csak ide a közelbe... nem lakhat olyan messze, azt se igazán tudom mióta repülünk de az idő hosszúnak tűnik. Ezeken jár az agyam miközben szinte ismételten önkívületi állapotba kerülök. Az emlékező képességem is mintha elhagyna, a következő képek már a kastély bejáratánál várnak, amit meg is mutat a vámpír.*
-És most repkedjek az örömtől?*kérdezem gúnyos szájelhúzással bár az ütés után még mindig bizsereg minden csontom az állkapcsomba, és sajog is , de nincs mit tenni, ha a szellemem behódolt, az agyam még nem fog. Nemsokára tovább haladunk, és a kastély aulábjába kötünk ki. A vámpír szavaira már nem is igen reagálok, nem tartom fontosnak, úgy is sejtem hogy ha akarnék se tudnék elmenni innen. Talán ez lenne a vég? Lehet, de mindig is úgy gondoltam a halál csak a béklyók levétele, kivéve ha éppen egy ilyen őrült markába kerülök aki tenne róla még hogy sokáig éljek, és szolgáljam őt a véremmel. Nem is reagálok arra amikor eltűnik csak akkor amikor a borosüveggel vissza tér. Csupán csak lassan felemelem a fejemet rá, mint valami kábult részeg, majd arcomon egy fura mosoly jelenik meg, belül szomorú vagyok és fáj, hogy mindennek így kell vége lennie, de nem adom meg neki az örömöt hogy lássa, meg fog gyűlni velem a baja.*
-Unalmas egy szemétláda vagy te hallod.... Ha kitakaródsz a fejemből akkor elgondolkodok... ha nem akár most meg is ölhetsz..*úgy tűnik fontos neki a vérem, nekem ebbe a helyzetbe az életem kezd egyre értéktelenebbé válni, szóval alkudozhatok, én nem veszthetek max ő, így fordítom el a fejemet a bor irányából jelezve, hogy bizony nem fogom pótolni az elveszett mennyiséget. Ez már az őrület lenne? Meglehet, de most valahogy már úgy se lehet ennél a napnál rosszabb*

Tárgy: Re: Bejárat, aula 2011-12-28, 8:29 pm

*Láthatóan semmi humora Faithnek az életét kockáztatnia egy vámpírért, még akkor sem, ha ez a vámpír történetesen Demetrius. A férfi viszont elárulja, hogy akár rá is kényszeríthetné a segítségre a szépséget, de ő nem akarja, azt szeretné, ha magától segítene.*
-Nem akarok én semmit kihasználni, de így vagy úgy szükségem van rád, de jobban örülnék, ha magadtól tennéd. *szögezi le még egyszer a dolgot a vámpír, közben azonban Faith agya tovább jár, olyannyira, hogy végül az is felmerül benne, hogy Demetrius mindvégig csak ezért foglalkozott vele, ezért csábította magához, hogy most majd bevethesse, s akár fel is áldozhassa őt a saját célja érdekében. Mielőtt azonban erre még bármit is felelne a vámpír, közelebb lép, s vadul megcsókolja a diáklányt, Faith természetesen próbál ellenkezni eleinte, de nem sok sikerrel, végül pedig győznek a vágyak, így a harc helyett inkább átadja magát a csóknak, s minden érzelmét belesűríti, úgy viszonozza azt. A csók után azért szavakkal is rácáfol a férfi a vádakra, hisz ez tényleg csak az elmúlt pár napban ötlött fel benne, ez nem egy hosszú terv része. Végül a lányka lesütött szemmel, továbbra is aggodalmasan szólal meg, hiányolva maga mellől famulusát, melyről tényleg nem tudja Demetrius, hogy mi a fene az.*
-Mondtam már, hogy a pálcádon kívül nem kell más holmi, nem lesz idő használni. A gyorsaságomat pedig jól ismered, nem fogom hagyni, hogy bántson. *ismétli meg magát a férfi egy újabb simítás mellett, majd az újabb kérdésre biccent egyet.*
-Megígérem. *feleli komolyan, majd átkarolja a hozzá bújó lánykát, aki végül ki is mondja az induláshoz szükséges szavakat.*
-Köszönöm! *a következő pillanatban már suhannak is, egészen a partig, hogy onnan átcsónakázzanak a vámpírkastélyhoz, ami nem tart túl sok ideig, de az izgalom egyre csak fokozódik. Innen már nincs visszaút, ha kikötnek és belépnek, megkezdődik az a harc, melyre Demetrius már nagyon hosszú ideje vár. Bár azt ígérte Faithnek, hogy nem hagyja, hogy baja essen, de még abban sem lehet biztos, hogy ő életben marad, bár nagyon reméli, hogy együttes erővel már elbírnak Dariussal. Hamarosan ki is köt a kis csónak, amiből kiugrik a férfi, s kisegíti Faithet is, majd a kastély felé fordul. Egy mélyet sóhajt, miközben komor arccal figyeli az épületet. Ha sikerül az akciójuk, akkor ennek az egésznek innentől ő lesz az ura, ő lesz a legöregebb vámpír, a vezető. De könnyen lehet az is, hogy hamarosan már csak egy marék hamu marad belőle, ez hamarosan majd kiderül.*
-Induljunk. Valószínűleg a lakosztályában lesz, ilyenkor általában még nem mozdul ki. *fordul a lányka felé Demetrius, majd meg is indulnak felfelé a bársonnyal borított lépcsősoron, hogy aztán betérhessenek az aulába. Egészen addig elég magabiztosnak tűnik Demetrius arca, míg a csarnokba érve meg nem pillant egy másik vámpírt.*
-Darius? *akadnak fent szemei, hisz a legkevésbé sem számított rá, hogy össze fognak futni már itt mesterével, ami elég nagy gond.*

Tárgy: Re: Bejárat, aula 2011-12-28, 8:40 pm

*Sejtem, hogyha nem segítek neki önként, akkor megparancsolja majd nekem, de arra én se szeretném, hogyha sor kerülne. Viszont ezt a kihasználást se bírom elviselni, így kezdek hát el ellenkezni vele, illetve a csókja ellen is, melynek végül megadom magam, így élvezem ki annak minden pillanatát, majd hozom fel a famulusomat is végül. A válasz hallatán most már csak apró mosolyra futja, így csóválom meg lágyan a fejem.*
- Ő egy élőlény, aki segítene... *mesélem el neki nagyon röviden, de végülis igaza van, Demetrius is nagyon gyors, biztosan nem lesz gond. Azért még egy ígéretet kicsikarok belőle, majd ez után egyezek is bele, így indulunk hát meg a kastélyhoz, mely előtt meg is állunk, még egy utolsó kis tanácskozásra, de én egyre idegesebb vagyok, így piszkálom meg hajamat is, majd végül bólintok is neki.*
- Oké... *bököm ki nagyot nyelve és követni is kezdem a vámpírt, de amikor felérünk az aulába, hirtelen torpanok meg és mérem fel gyorsan a helyzetet. Mordred, egy ismerősöm a földön és ahogy nézem, nincs is túl jó állapotban és a férfi, Darius... róla beszélt Demetrius és ez most már személyes ügy is, egy ismerősöm is bajban van, így nyúlok azon nyomban a pálcámhoz, el is lépve Demetrius mellől, tehát gyorsan cselekszem, most kell támadnom... *

Tárgy: Re: Bejárat, aula 2011-12-28, 8:44 pm

*Bolond kölyök. Nem figyelek már felesleges szavaira, nem látom értelmét, ő az én táplálékom, semmi több és azért létezik, hogy szolgáljon, ahogy minden emberi lény ezen a földön, tehát végül elkapom és magammal viszem, nem húzva egyikünk idejét sem, ugyanis még ott is el kell intéznem a dolgokat és a védelmét is, mely szerint ő csakis az enyém, senki más nem ihat belőle. Megmutatom neki még Seol szigetéről a kastélyt, majd ez után suhanunk át az óceánon és jutunk el a bejárathoz és végül az aula az, hol eleresztem szerencsétlent, had nézzen csak körül, tudja meg, hogy mi vár rá, mert itt fog raboskodni öreg koráig, ha rajtam múlik. Ideje újítani a raktárat, a sima muglik és félvérek már unalmasak, aranyvérűekkel kell telepakolni a pincét! Ha már pince, akkor egy üveg vörösbor sem árt, amiért el is sietek és végül Mordred felé tartom, de ő láthatóan nem óhajtja azt elvenni tőlem.*
- Ha akarom, rögtön inni fogsz, egy szavamba kerül. És a fejedbe nem mentem be, csak utasítottalak pár dologra... magaddal szúrsz ki, ha nem iszol. *döntöm is meg a fejemet, nem igazán hat meg a gyermek siránkozása, oly idős vagyok már, hogy könnyedén tudom kezelni a helyzetet, így teszem le csak mellé az üveget, mely ki is van bontva természetesen, de még mielőtt hozzáérhetnék a fiúhoz, ismét kinyílik a bejárat ajtaja, tehát fejemet is oda kapom... a léptek is hangosak, de magabiztosak, viszont akiket látok.*
- Demetrius? Kit hoztál ide... az engedélyem nélkül? *kezdek bele, de a helyzetet igen gyorsan ismerem fel, ahogy a lány hirtelen pálcát ránt és nem óhajtom megvárni azt, amíg támad is vele, így suhanok hozzá, majd ragadom el és eltávolodva mindenkitől karolom át, magamhoz húzva, tehát háta mellkasomnak ér és fejét igen gyorsan döntöm oldalra picit talán reccsen is, de el nem törik, viszont sikolya most már az egész termet körbejárja, ahogy igen durván harapom meg a nyakát, szinte húsát is megmozgatva, épphogy ki nem harapva azt, élvezve a halálsikolyt, minden egyes cseppjét az aranyvérnek, melyben ghoulság is keveredik, így szemeim Demetriusra függesztem, melyből kiolvashatja azt, hogy ő lesz a következő, ugyanis rájöttem az árulására, így szívom egyre gyorsabban a lány vérét, miközben derekánál fogva szorítom magamhoz, körmeimet kissé a hasába is vájva, szenvedjen csak a szajha, mert más nem igazán lehet és a hatalmas vérveszteségnek köszönhetően bármelyik pillanatban meghalhat a diáklány.*

Tárgy: Re: Bejárat, aula 2011-12-28, 8:55 pm

*Úgy tűnik legalább a pofonoktól megkímél, végülis kis győzelmeknek is kell örülni, főleg ha az jár az ember fejében, hogy mi fog majd ezután történni. Ebben az esetben a halál tényleg jobbválasztásnak tűnik, mint az élet, úgy hogy valaki a véremet vegye mindig, és én csak egy héj legyek, amit néha fel fel nyitva megkóstolnak. Nemsokára meg is érkezünk a kastélyba, nem érzem magamat a legjobb állapotban, ez már vert helyzet maximum valami történés segíthetne, de ebben nem igen bízok, soha nem hittem a vak szerencsében. Nemsokára érzékelem, hogy a bórt akarja rám tukmálni. Na igen kell neki a vérem, és ez a nedű nagyszerűen pótolja, azonban ha rajtam múlik nem kapja meg olyan egyszerűen.*
-Miért ha iszok akkor nem szúrok ki magammal?*na igen ez költői kérdés akart lenni, hiszen kinek jobb, mert nekem biztosan nem, és ha már ezzel elérhetem azt hogy éhezzen hát megteszem. Viszont a szavai súlyosságával is tisztában vagyok, és tudom, hogy ha akarja akkor annyit és akkor iszok amikor csak ő akarja. Nem tudok mást tenni csak próbálom kikapcsolni az agyamat, miközben a fáradtságtól fejem néha meg meg csuklik lefelé, ám amikor fura hangokat hallok, nem kell hozzá sok idő, hogy némileg felocsúdjak, és észre vegyem, hogy társaság is érkezett. A fickót nem ismerem, igazából halvány lila gőzöm sincs ki lehet ez a fazon, de lenne pár ötletem, a lányt viszont már jobban hiszen egy házba tartozunk, és még csak nem is az ellenségem, bár a baráttól is távol áll.
~Mi a fene ez.........~*gondolkodok, hiszen ahogy nézem ez senki számításába nem volt belekalkulálva. Ahogy viszont beindulnak az események, rá kell jöjjek, hogy nem tudok mit tenni így csak lelökve az üveget, próbálok felállni figyelve mi történik. Szegény Faith, nem elég hogy a támadás nem sikerült, megjárta ezzel a fickóval, ha a másik nem cselekszik gyorsan valószínűleg hamar elérheti a végzet, magam sem tudom mibe csöppentem, de van egy olyan érzésem hogy a talaj kezd forrósodni.*
-Nem tudom ki vagy, de ha nem csinálsz valamit gyorsan akkor Faithből nem sok minden marad így..*én nem tudok segíteni, már csak amiatt is mert meg van tiltva Darius álltal hogy megtámadjam őt, másrészt mire mennék vele? Másodpercek alatt elintézne, így tekintetemmel csupán csak az ismeretlen fickót figyelem. Úgy tűnik ő az egyetlen aki fel tudja venni a harcot.*

Tárgy: Re: Bejárat, aula 2011-12-28, 9:08 pm

*Még vált pár szót Demetrius és Faith a szigeten, így az is kiderül, hogy a vámpír hiedelmével ellentétben a famulus nem egy tárgy, hanem egy állat. Végül megállapodnak az indulás mellett, így hamarosan már a vámpírkastély lépcsősorán állnak. Ez az a pont, ahonnan már tényleg nincs visszaút. Ha felmennek, már csak meg kell keresni Dariust, és közös erővel megölni őt. Legalábbis ez a terv, ami remélhetőleg sikerül is nekik. Mikor a lányka is rábólint, meg is indulnak, s hamar felérnek a lépcsők tetejére, ám a látványra, amit az aulába érve fogadja őket, még Demetrius sem volt felkészülve. Darius és egy fiatal fiú épp az aulában vannak, méghozzá úgy tűnik, a srác sem vendégségből lett meghívva ide. Demetrius döbbenten ejti ki mestere nevét, mire Darius is feléjük fordul, hasonlóan meglepetten, s részben lehordóan is a hívatlan vendég miatt. Faith azonban máris akcióba lendül, pedig ez most nem épp a legmegfelelőbb alkalom erre. Darius viszont gyorsan kapcsol, s még mielőtt bármilyen átok is eltalálhatná, hirtelen suhan a lányhoz, el is kapva őt, majd ugyanezzel a lendülettel távolabb is suhan, s már dönti is Faith fejét, hogy belé haraphasson.*
-Ne! *mordul fel Demetrius, miközben fejét idegesen kapkodja, hogy mit is kéne tennie. Közben a srác is beszélni kezd hozzá, úgy tűnik, ismeri Faith-et, viszont vele nem tud mit kezdeni Demetrius. Ahogy viszont Darius a szemeibe pillant, már tudja a vámpír, hogy lebukott, ami a ghoulságot illeti, s azt is tudja, mindez milyen következményekkel jár, ha nem cselekszik valamit nagyon gyorsan. Ahogy megpillantja a megfelelő fegyvert, már suhan is egy a falat díszítő pajzshoz, melyen keresztben két kard van, s az egyiket leakasztva suhan oda Dariushoz, s még ezzel a lendülettel az oldalába is állítja a fegyvert. Sajnos nem tudja szíven döfni mesterét, mivel azzal Faithet is megölné, de így legalább sikerül valamennyire meggyengítenie, közben pedig kitépi kezei közül a gyönyörű lányt, aki ájultan omlik kezeibe, s már suhan is tovább, hogy valami biztosabb helyre juttassa Faithet.*
-Meg ne halj nekem. Megígértem, hogy nem halsz meg! *nyögi a vámpír, miközben a földre fekteti a lányt, s ahogy figyeli, egy ravasz lépés jut eszébe. Mordredre pillant, s szavak nélkül parancsol a srácra, mivel most szüksége lehet rá, ahogy Dariusnak is a vérére.*
~Vesd be a vérmérget! Segítened kell Faithen!~ *üzeni neki, miközben Faith pulzusát vizsgálja, hogy vajon él-e még a lány. Szerencsére nem halt meg, de elég gyenge, viszont mivel ájult, így nem tud neki vért adni, hogy rendbejöjjön, illetve ahogy talán tudna, ahhoz a körülmények nem elég nyugodtak.*

Tárgy: Re: Bejárat, aula 2011-12-28, 9:25 pm

*Az események elég gyorsan felpörögnek, Faith igen hamar támadásba lendül, azért azt el kell ismerni, hogy van akarat a lányban, és vakmerő is. Azonban most elszámolta magát, így Darius elkapja őt, és rögtön támadva meg szívni is kezdi a vérét. Ha akarnék se tudnék segíteni, sajnos nem támadhatok a vámpírra, bár valószínűleg hasonlóan végezném mint a lány. Ahogy nézem viszont a másik vámpír is akcióba lépett, és megtámadja Dariust, úgy tűnik kezd egyre jobban elharapózni a helyzet, azonban amikor a férfi elviszi távolabb Faithet, felé nézve hallani kezdem a hangját a fejembe.*
~Hogy te mekkora zseni vagy, egyáltalán honnan ismerheti ezt az igét. Végülis, nem támadok vele…. kíváncsi vagyok mennyire fog bevállni~*nem igazán vagyok bizakodó azután amit ma kaptam, de ahogy nézem bármit is teszek gyorsan kéne cselekedni, ameddig Darius nem figyel. Elég barbár módszerhez nyúlok, mivel nincs nálam se tű se kés se semmi, egyszerűen a fogaimat bevetve próbálok kiharapni egy részt a saját kezemből, legalább annyira hogy felsértsem, majd oldalra nyúlva a pálcámért aminek hegyét a sebbe is érintem, hogy érjen a vérhez, majd határozottan, de azért elfolytott hangon ki is mondom az igét eközben.*
-Veneni vulneris*mondom ki komor hangomon, és ha a varázslat beválik úgy téve vissza a pálcámat lépek közelebb, bár nem mintha bármit tudnék tenni.*

Tárgy: Re: Bejárat, aula 2011-12-28, 9:31 pm

*Hogy képzeli, hogy az engedélyem nélkül idehoz valakit? El se tudom hinni, hogy pont ő, az első gyermekem tesz ilyen lépést, amely az én uralkodásomat veszélyezteti? A lányt azon nyomban elragadom és bár látom, hogy ez nagyon is fájó pont Demetrius számára, én csak megharapom és szépen magamhoz is húzom, jó erősen, úgy fogva meg, mintha az enyém lenne, mert hogy minden az enyém, az övé semmi se lehet csak úgy, nem érdemel rá... Viszont a vére, olyan isteni, hogy muszáj szemeimet is lehunynom közbe, nem is gondolok arra, hogy esetleg megtámadhatna, így ahogy áthatol oldalamon a kard, hirtelen kiáltok fel és a lány már el is tűnik kezeim közül. Csak a kardhoz érek és hamarosan ki is rántom, így zihálok, miközben a vámpírra nézek, aki láthatóan a lányt nézi, hogy él-e még.*
- Mit aggódsz egy szajha miatt? Hogy képzelted ezt, hogy ellenem fordulj? *lépek igen csak lassan Demetrius felé, de a vérveszteség most túl nagy, pótolnom kell és áh igen, a fiú felém is indul, jó kis szolga módjára, így hát nem húzom az időt, csak a szemeibe nézek.*
- Gyere ide! *hívom tovább, de fél szemmel a másik vámpírt fürkészem, így ha Mordred odaér hozzám, csak hirtelen harapok bele a nyakába, most a másik oldalba és vadul, durván szívni kezdem vérét... de... a túl gyors vérszívás most nem válik be, ugyanis egy erős lökéssel a falhoz lököm és talán még egy pár percre eszméletét is veszti majd, de én csak összeroskadom, miközben fekete vér folyik ki számon.*
- Mi történik? Demetrius, te elárultál! *érzem, ahogy szinte marni kezd a vér és most már szinte vérszemet kapva suhanok oda az ájult lányhoz, hogy maradék vérétől is megszabadítsam. Az ő vére tiszta volt és isteni, meggyógyíthat, mert most szükségem van valami másra, tehát Demetrius kezei közül óhajtom kivenni őt, hogy teljesen kiszipolyozhassam és ha a másik vámpír ellenzi a dolgot, akkor jöhet a fizikai harc.*

Tárgy: Re: Bejárat, aula 2011-12-28, 9:52 pm

*Ahogy betoppan a páros, máris megkezdődik a harc, mellyel valamivel később számolt Demetrius. Nem számított rá, hogy Darius épp az aulában lesz, de most már felesleges ezen agyalni, mivel a vámpír elragadja Faithet, s kenyetlenül a nyakába harap, hogy csak úgy visszhangzik a hatalmas terem a sikolyától. Láthatóan élvezi mindezt Darius, ahogy azt is, hogy látja a másik férfin az aggodalmat. Sőt, arra is rájön, hogy a lány Demetrius ghoulja, amit nem is fog megtorlatlanul hagyni a későbbiekben, ám most túlzottan is magával ragadja Faith édes vére. Ezt teljesen meg tudja érteni Demetrius is, hisz tényleg isteni a leányzó vére, viszont nem szándékozik azt megosztani Dariussal, így már le is kap egy kardot a falról, s a pároshoz suhan. Lendületből szúrja keresztbe vele teremtőjét, aki fel is üvölt, s így meggyengül szorítása is, Demetrius pedig már el is ragadja tőle a diáklányt, s arrébb suhan, ahol biztonságban lehetnek. Míg Darius az oldalában lévő karddal foglalkozik, Demetrius Mordrednek ad ki egy parancsot, de egy pillanattal később már ismét Dariust figyeli, aki flé közelít.*
-Ő nem egy szajha. És ami az ellened fordulást illeti, már rég meg kellett volna tennem. *meg is tette volna, ha lett volna elég ereje hozzá, vagy legalább elég segítője. A mostani alkalmat látta megfelelőnek erre a támadásra, de úgy tűnik, a dolgok nem éppen zajlanak terv szerint, mivel a titkos fegyvere most ott fekszik karjai közt, élet és halál között lebegve, míg Dariusnak nincs komolyabb baja. De talán Mordred még beválhat. Okos a srác, így miután elvégezte a varázslatot lép is egyet Darius felé, aki magához parancsolja. Demetrius mindezt feszülten figyeli, mintha semmiről nem tudna, Darius pedig bele is sétál a csapdába. Mikor a srác odaér hozzá, a fővámpír már le is csap nyakára, s mohón szívni kezdi magába a mérgezett vért, melytől gyógyulást remél, ám csak még rosszabbul lesz. Erre azért hamar rá is jön, így erősen hajítja el magától a srácot. Nem ismeri őt Demetrius, de azért bízik benne, hogy ő sem halt meg, még akkor is, ha annak idején az ő foga is fájt Mordredre, nehogy a srác elárulja ittlétüket. Viszont arról fogalma sincs, hogy ez az a fiú, csak azt tudja, hogy ügyesen teljesítette feladatát, Darius pedig roskadozva értetlenkedik.*
-Hogy mi történik? Hatalomátvétel, Darius. Ideje, hogy végre meghalj, és átadd a helyed nekem! *morogja egyszerre acsarkodva, s vigyorogva a férfi, de nincs sok ideje minderre, mivel Darius ismét kiszemeli magának Faithet, hogy a maradék tiszta vérével gyógyítsa magát.*
-Azt már nem. Belőle többet nem iszol! *ereszti el a lányt Demetrius, majd Darius nyakát elkapva kezd el suhanni, egészen addig, míg hatalmas erővel neki nem csapódnak az egyik falnak.*
-Megöllek Darius! Lejárt az időd! *acsarogja a férfi, majd erejét bevetve kezdi el püfölni a másik vámpír sebét, miközben Darius nyakába is harap, de nem azért, hogy vérét igya, hanem hogy felszakítsa ott is a bőrt és a húst.*

Tárgy: Re: Bejárat, aula 2011-12-28, 10:05 pm

*Érzi, hogy valami nagyon nincs rendben és ahogy tapasztalta, Mordred sincs már a Mysterio környékén, pedig nemrég még látta a fiút, a fiút, aki veszélyben volt és akiért ő is felelősséggel tartozik, hiszen az iskola egyik diákja és nem is akárki, egy Wasimir, tehát egy tiszteletre méltó család tagja, legalábbis a feketemágusok között. Viszont a hely, ahova vitte az a vérszívó, egy olyan furcsa mágiával van lezárva, amit idő áttörni, éppen ezért sem érkezett meg hamarabb Sideris a harctérre, de most, hogy végre szabad az út, hirtelen nyílik ki az ajtó ismételten, mely már nyitva is marad és száguld be rajta a magiszterasszony, fekete köpenye pedig csak úgy suhog utána. A csuklya lehullik a fejéről és borostyán tekintetét azonnal végig is hordozza a bent lévőkön. Mordred még él, bár nincs túl jó bőrben, Faith is hasonlóan van, bár veszélyben, de most nincs ideje megmenteni és meggyógyítani, inkább a két vámpír felé tekint, akik egymást ütik és a másik húsát tépik fel. *
~ Vámpírok... hogy nem leltünk eddig rá a búvóhelyükre! ~ *mindkettőt értelemszerűen meg kell ölnie, így pálcájával már legyint is, minek hatására a két vámpír körül egy fura kör jön létre, mely kék színnel pulzál és folyamatosan vonja el a két vámpírból a vért, tehát Darius sebes vérét is, de elég nagy sebességgel, tehát a nő egyszerre óhajt végezni az átkozottakkal.*
- Hogy merészeltek az iskolában tanulókra támadni? *lép is közelebb hozzájuk, miközben pálcáját a kör fenntartása miatt rajtuk tartja, ahonnan ki se tudnak szabadulni a fenevadak... De ahogy jobban megnézi a két férfit, hirtelen ébred rá arra, hogy mi folyik itt, felismeri Demetriust, még fiatal korából, amikor egyszer majdnem meghalt az ő kezétől, de a vámpír valamiért elengedte.*
- Demetrius? *bukik ki belőle a kérdés és igen, most a kezében van a másik élete is, kinek máris emlékei közé ás, így derítve ki, hogy mi is ez az egész és igen, tudja, hogy Dariust kell eltűntetni, ő a rosszabb kettőjük közül.*
- A francba! *és hogy ezt miért is mondta? Mert nem ölheti meg Demetriust, tartozik neki, így szűnteti meg a kört, majd a két vérszegény vámpír között hordozza a tekintetét, végül Demetrius felé int pálcájával.*
- Mortifer! *mondja ki a varázsigét, majd hirtelen irányítja pálcáját a fővámpír felé, így Demetrius vére Dariusba áramlik, aki ettől remegni kezd.* - Colluctatio morientis! *és ezen szavak után a vér eláll, Demetrius pedig hátraesik, valahova Mordred és Faith közé és Darius teste pedig dermedni kezd. Már nincs ereje a vámpírnak, láthatóan valamiféle csapdába esett, méghozzá Demetrius vérével együtt. A mágia ilyen és jó pár percig tart még, amíg a nő varázsol, majd amint végez, Darius többé nem mozdul, csak kővé dermedve áll meg, így hát Sideris halkan sóhajt, hiszen sok energiáját felemésztette ez az egész, majd Demetrius felé indul.*
- Túl idős ahhoz, hogy meghaljon! Amíg te élsz, ő nem éled fel, csak a te véred által. *elég csak megitatnia Demetriusnak, ha viszont akarja látni Dariust, de sejti Sideris is, hogy erre nem fog sor kerülni, így lép a másik vámpír elé és pálcáját rá szegezi.*
- Mi folyik itt? És adj egy okot, amiért nem kéne megölnelek téged is és minden vámpír ebben az átkozott kastélyban! *láthatóan dühös a nő, végre tiszta a fejében minden, hogy mi volt ez a támadás a diákjai ellen és kételyek gyötrik, hogy mit is tegyen most az előtte lévő vérszívóval...*

Tárgy: Re: Bejárat, aula 2011-12-28, 10:26 pm

*Nemtudom mi ez a nagy felhajtás oda lent, de ha valami gond lenne a kastélyban oda kéne menni, már csak azért is, mert ki tudja mi forog kockán. Egy esetleges ostrom lehet nem lenne éppen túl jó hiszen nekünk csak ez a sátor van. Egyébként az edzőteremben vagyok, de még innen is hallani a fent idulakodást.*
~Mi a fene..~*akasztok egy kardot a hátamra, miközben lassan felfelé sétálva a lépcsőn, az aulába vezet az utam. Nem tudom mi üthetett itt mindenkibe, talán egymást gyilkolják? Amikor azonban megérkezek az aulába látom csak meg ám, hogy az előbbi vicces elgondolásom igaz, ahogy elnézem van itt néhány ember is, de nem akarom tudni hogyan. Ami fontos, az Darius teste, ami láthatólag kimúlt, legalábbis így első látásra. A beszédből nem sokat értek, hiszen van itt még egy ismeretlen felnőtt nő is. Lényegtelen, Demetrius viszont ahogy látom harcolt. Talán felkelt tényleg Darius ellen? Lehet, de talán ezzel még az én malmomra is hajthatja a vizet. Utáltam őket, ahogy a legtöbb vámpírt aki itt volt, miért ne ölhetném meg? A többivel majd leszámolok utána, szerintem nem kéne nagy körítést rendezni a dolgk köré, csináljuk gyorsan és kíméletlenül. Arcomon egy fura mosollyal sétálok közelebb miközben kezeimmel tapsolni is kezdek halkan, nem is figyelve a nőre, hiszen nem tudom ki ő.*
-Bravó... ahogy nézem Darius már nem rontja itt a levegőt..... Tudod adtál egy egész jó ötletet... mindig is utáltam az ittlévőket... talán így mrá egyszerűbb lenne rendet tenni.. ahogy látom te is fáradtnak tűnsz*vigyorgok a férfira, nem mondva többet de persze tekintetem ennél többet elárul Csupán csak felgyorsítva lépteimet, felé véve a lépteimet, leakasztva a kardot, szinte célzás nélkül felé ugorva, nem is más a tervem mint hogy lecsapjak rá, ezen kívül már más nem érdekel, lehet ez hiba, de agyamat megint elöntötte valami fura őrület.*

Tárgy: Re: Bejárat, aula 2011-12-28, 10:41 pm

*A harapás persze megtörténik, így Demetrius ötlete tökéletesen beválik, bár én ezt csak onnan érzem, hogy a vámpír neki vág a fallnak. Néhány pillanatig még nyitva tudom tartani a szememet, és csupán annyit látok hogy tényleg legyengült, majd Faithék felé veti magát. Innen viszont jó darabig kiballagok gondolatból, és időből. Amikor viszont kitárul az ajtó, és belép Sideris, lassan pislogva, kissé fájdalmasan nyitva ki a szememet próbálok talpra kászálódni. Nem értem én ezt az egészet, a két vámpír egymást püföli, megjelenik Sideris, ide már mindenki hivatalos lesz? Ahogy nézem a magiszter asszony nem sokat vacakol, hanem egy eddig általam nem ismert varázslatot alkalmazva hamar eldönti a harc sorsát. Kemény egy nő annyi szent, és van egy olyan érzésem, hogy ha ő nem jön, akkor ez a mai rosszabbra is fordulhatott volna.*
-Maga itt...?*hangom kissé érthetetlen hiszen nem értem hogy talált ide, és miért csak most érkezett meg, viszont nemsokára Darius teste felé vetem a tekintetemet, de a magiszter szavaira értetlenül pislogok fel.*
-Miféle dolog ez hogy túl idős? Vágjuk le a fejét, és le van a gond akkor biztos, hogy nem kel fel még egyszer... Ez a lény élve túl veszélyes...*mondom kiabálva hogy a hangom elérjen a magiszterhez, hiszen valóban ezt tartanám a legbiztonságosabbnak, nem értem ő miért nem, bár van egy olyan érzésem hogy ő többet tud mint én. Azt nem mondom hozzá hogy én az egész kastélyt felgyújtanám, bár lelkem egy része ezt kívánja, hiszen a vámpírok fenyegetést jelentenek. A magiszter viszont úgy tűnik nem ismeretlenként néz Demetriusra.*
~Remek, ismét egy különös találkozás......~*támaszkodok meg a falba, tekintetemmel keresve Faithet, hogy megvan e még, hiszen sok mindent nem igen tudok tenni, ekkor viszont a tapsoló hangra kapva fel a fejemet, észlelem hogy ismét valaki megérkezik.*
~A rohadt szemét... ez próbálkozott be Mordananal is...~*ahogy látom ránk szinte ügyet sem vet. Elég idióta hogy nem méri fel a terepet, pedig ha megtudná hogy nagyon is hátrányban van milyet nézne? Viszont a az egész nap miatt talán most hogy megszabadultam DAriustól, érzem hogy bár nem sok erőm maradt, viszont annál dühösebb vagyok, így használva ki hogy mögé kerültem pálcámmal leírom a körkörös mozdulatokat, miközben Victor felé mutatok, s végül ki is mondom az igét, persze nem abba hagyva a mutatványt.*
-Multus sanguis!*mondom ki , remélve hogy sikerül a kivéreztetés, ha igen, komor mozdulatlan arcizmokkal nézem végig ahogy a lény kivérzik, majd ha közelebb menve hozzá, pár jól irányzott rúgást is intézek a maradványaiba. Viszont amit csillapodni kezd a düh, úgy vesz rajtam erőt a fáradtság és a sebeim, így szinte álló helybe ájulva el esek össze a padlón.*

Tárgy: Re: Bejárat, aula 2011-12-28, 10:47 pm

*A harc immár megkezdődött, s bár Darius már szerzett egy sérülést, ez még közel sem halálos a számára. A vérméreggel viszont további előnyhöz jut Demetrius, ám a fővámpír sem hülye, egyértelműen arra akar most már lecsapni, akinek tiszta a vére, tehát Faithet akarja kifacsarni az utolsó cseppig. Demetrius viszont megígérte a lánynak, hogy nem esik baja, s ha ezt nem is sikerült teljes mértékben teljesítenie, de meghalni nem fogja hagyni, főleg, hogy vagy Darius hal meg, vagy ők ketten, illetve Mordreddel már hárman. Neki is esik hát mesterének, keményen a halhoz vágva a vámpírt, s nyakát is feltépi, de Darius se kegyesebb hozzá, így az ő nyakán is felszakad a bőr, s további sérüléseket is szenved. Tudta jól, hogy nem lesz egy egyszerű harc, így természetesen nem törődik a fájdalommal, s harcol, ahogy csak tőle telik, észre se véve a közben betoppanó nőt, bár ha észre is venné, akkor se tudná, hogy ki az. Nem ismeri fel Siderist, hisz mikor utoljára találkoztak, a nő még sokkal fiatalabb volt, ráadásul nem is talár volt rajta, na meg az évek alatt Demetrius megannyi emberrel találkozott már. Csak akkor veszi észre Demetrius, hogy valami megváltozott, mikor a kék pulzáló kört megpillantja, de ekkor már késő. A vámpírok teste megfeszül, s Demetrius fel is üvölt, ahogy ömleni kezd belőle a vér, majd a nő felé kapja fejét, aki egyre csak közelít.*
-Eressz el! Ez nem a te dolgod! *morogja a férfi, miközben további vérveszteséget szerez. Végezni akar Dariussal, ha már egyszer eljutott végre idáig, erre pont most kell valami boszorkánynak félbeszakítani őket. Ha Darius kiszabadul, s valahogy új erőre kap, akkor neki egy szempillantás alatt vége, tehát próbál küzdeni, de hiába. Amikor viszont a nő kimondja a vámpír nevét, Demetrius összébb szűkíti szemeit, úgy vizsgálja a másik vonásait.*
-Ki vagy te? *kérdi, s próbál belepillantani Sideris fejébe, de ez nem megy neki, így valaki mással próbálkozik. Mivel Faith ájult, így csak Mordred marad, aki remélhetőleg ismeri a nőt. A srác fejéből végül sikerül kiolvasni, hogy ki is toppant be, s mivel nem túl gyakori egy név ez, így a vámpír is megvilágosodik.*
-Sideris? *teszi fel a kérdést, de ekkor teste ismét megfeszül, s üvöltve veszi észre, hogy vére a saját testéből Dariuséba áramlik.*
-Ne! Ne tedd... *fogalma sincs róla, mit művel a nő, de egy vámpírnak egyértelműen nem jó, ha megfosztják vérétől, s egy olyan másik vámpírnak adják, akit ő meg akar ölni. Az újabb igék után viszont a vér eláll, Demetrius pedig hátraröpül, valahová a diákok felé, s lihegve terül el a földön. Igencsak sok vért veszített, így jócskán legyengült, s csak kissé fátyolos tekintettel annyit vesz észre, hogy Darius teste megváltozik, végül pedig kővé dermed. Elég ijesztően néz ki ez az egész, de túl gyenge most ahhoz, hogy túl sok mindent csináljon, így mikor Sideris felé indul, csak lehunyt szemmel várja, hogy ő is hasonló sorsra jusson. Sideris viszont nem támad még, attól függetlenül, hogy pálcája a vámpírra van szegezve, csak pár szót szól, miszerint Dariust nem lehetett megölni, s az ő vére fel is támaszthatja.*
-De... akkor ha megölsz, ő... *könnyen lehet, hogy eddig jutott a hatalomátvételről szóló tervével, s nem tovább, de támadás helyett továbbra is csak szavakat hall.*
-Hogy mi folyik itt? Hatalomátvétel, vagy legalábbis annak indult. *morogja a férfi, az utolsó kérdésre viszont csak mélyen a nő szemeibe néz.*
-Tartozol egy élettel. *feleli röviden, s még mielőtt bármi mást mondhatna, egy újabb vámpír toppan be, méghozzá tapsolva.*
-Victor... *nyögi Demetrius, mivel sosem kedvelte ezt a vámpírt, aki láthatóan most ki is akarja használni a helyzetet, hogy a két legidősebb vámpír kiiktatása után ő lehessen a legfőbb vámpír.*
-Te átkozott, sosem leszel jobb nálam... *veti még oda morogva, bár jelen helyzetben ez nem igazán helytálló, de ekkor lép közbe ismét a srác, aki valami igét kiált el, így a harmadik vámpírból is ömleni kezd a vér, s végül meg is hal.*
-Ennyi vámpírvér... nem semmi trónfosztás... *nem biztos benne egy cseppet sem, hogy Sideris életben hagyja őt, így csak komor tekintettel néz a nő szemeibe.*
-Hagyj életben, te is tudod, hogy tartozol ennyivel. Ha megteszed, senki nem fog megölni egy diákot sem... *próbál valahogy kimenekülni a kutyaszorítóból, s bár nem szeret alkudozni, most muszáj megtennie, mivel a nő könnyedén végezhet vele jelenlegi állapotában.*

Tárgy: Re: Bejárat, aula 2011-12-28, 10:58 pm

*Hiába szól hozzá Mordred, nincs itt az ideje ennek a beszélgetésnek, így hát szavaira se igazán figyel most a nő, ahhoz túl ideges ő maga is és részben izgatott is, hiszen végre rálelt ezekre a szemétládákra, akik az iskola diákságát bántalmazták. Hamarabb is megtalálhatta volna őket, de ami késik, az nem múlik és már bele is veti magát a harcba, nem foglalkozva most Demetrius szavaival, hiába nem akarja, hogy közbeavatkozzon, most nem kap több szót, egyszerűen nincs hozzá joga. A nő nem reagál, egészen addig, amíg rá nem jön, hogy az egyik vámpír mégis kicsoda, így rögtön tudja, hogy mit kell tennie és bárki szól is hozzá, választ nem fognak kapni, túl sok koncentrációt igényel ez az egész ahhoz, hogy megszakítsák, de amikor Darius végül kővé dermed és Demetrius is már a padlón van, lassan indul meg felé így téve fel a kérdéseket.*
- Áh értem, szóval a vámpír hierarchia frissül. *bólint egy aprót a nő, de ekkor jelenik meg egy másik vámpír, tehát a borostyán tekintet rögtön arra irányul, de még mielőtt ő végezhetne vele, Mordred tesz róla, egy Sideristől tanult varázslattal és pusztítja el a szerencsétlent, kinek nem sok esélye volt.*
- Szép volt, de már vége... *lép is a fiú felé, de hamarosan el is ájul, így koppan a padlón, a nő pedig csak végignéz rajta, majd Faith-en is.*
- Ők az én diákjaim, nem szabadott volna belekeveredniük a vámpírok dolgába. *pillant hirtelen Demetriusra, de most nem tartja rajta tovább a tekintetét, hanem csak a két diák felé int pálcájával.*
- Transporto! *minek hála testük eltűnik és a Mysterio gyengélkedőjére kerül, hol majd ellátják őket és nem is lesz bajuk. Egy halk sóhaj még kiszakad a nőből, így néz hát vissza a földön fetrengő férfire, ki ismét az életét akarja menteni.*
- Én nem tartozom neked semmivel sem. Ha annak idején nem támadsz meg, akkor meg se ismerlek. *jelenti ki igen csak komoran, de az alku nem tűnik rossznak. Ki tudja, hogy hány vámpír van itt és bár ő magiszter és Lucius, illetve Demien is tudnának segíteni, bármikor gonduk lehet, soha nem lehet tudni, a vámpírok pedig igen könnyen szaporodnak.*
- Szóval jól értem, most te lettél a fővámpír? *teszi fel neki a nagy kérdést, miközben csak lassan ereszti lejjebb a pálcáját, de esze ágában sincs közelebb menni a vérszívóhoz.*
- Van egy olyan sejtésem, hogy nem tudod megígérni, hogy a diákjaimnak ne essen bajuk... de ha valamelyik meghal, itt mindannyiótoknak vége. *ez az alku nagyjából elfogadható, de egy kis kiegészítés sem árt soha.*
- És ezen kívül azt kérem, hogy azért cserébe, mert most életben hagylak és a fajtádat, ha szükségem lesz rátok, akkor segítetek! *egyértelműen nem fogja elmondani kétejeit, mely szerint sokan lehetnek. Ezek a vámpírok erősek, fura képességeik vannak és ha Sideris is gyengébb, akár vele is végezhetnek, tehát észnél kell lennie és nem lebecsülni ezeket a dögöket.*

Tárgy: Re: Bejárat, aula 2011-12-28, 11:22 pm

*Ki tudja, még meddig zajlana a harc a két vámpír között, ha Sideris nem toppanna be, s egy rituálé segítségével nem végezne Dariussal. Demetrius is elég rendesen legyengül, ahogy lényeges vérveszteséget szerezve elterül a földön, miközben a nő felé sétál, s kérdéseket tesz fel neki. Úgy tűnik, érti, miről is van most itt szó, mibe avatkozott bele, de még mielőtt túl sok szót válthatnának, Victor is megjelenik, aki szintén ki akarja használni az alkalmat arra, hogy ő álljon a ranglétra csúcsára. Ez a terve azonban hamar megbukik, mikor Mordred felismeri benne párja támadóját, s kegyetlenül kivérezteti a vámpírt, sőt, utána még meg is rugdossa az aszott testet. Demetrius továbbra is csak lihegve fekszik a földön, miközben a srác is elterül, Sideris pedig ismét neki szól.*
-A sráchoz nincs közöm, a lányra pedig szükségem volt. *sajnos nem sok hasznát tudta venni Faith varázserejének, mivel a tervük már rögtön az elején megbukott, de szerencsére ott volt Mordred, aki így tartalékosból főszereplővé lépett elő. A két diákot viszont hamarosan eltünteti a kastélyból a nő, így már egyedül marad az aulában egy halott, egy kővé dermesztett, és egy legyengített vámpírral, na meg pár liter vérrel a padlón. Mivel azonban Demetrius egyik társa sorsára se akar jutni, így feleleveníti Siderisben, hogy régen nem ölte meg őt, vagyis tartozik neki, sőt, még alkudozni is kezd. Csúnya vég lenne, ha végre sikerül letaszítani Dariust a trónról, s utána őt is megöli a nő, főleg, hogy az ő vére visszahozná a fővámpírt, vagyis értelmetlen halála lenne.*
-Meglehet, de akkor sem öltelek meg. *vágja rá a vámpír Sideris szavaira, majd a fővámpírsággal kapcsolatban csak bólint egyet, de szemeivel a lassan ereszkedő pálcát figyeli.*
-Immár alám tartozik az összes vámpír ezen a helyen. Aki bántani mer valakit, azt saját kezüleg ölöm meg. *nem túl szép dolog ennyire próbálkozni, de életben akar maradni, mindig is ez volt a célja, túlélni Dariust, s végre a hierarchia csúcsán állni. De úgy tűnik, ez nem egy szimpla felvetés volt a nőtől, hanem számára ez maga volt az alku, amihez még valamit hozzácsatol, mire Demetrius fel is horkan.*
-Ennyit a szabadságról... *most, hogy végre ő a fővámpír, s azt tehetné, amit csak akar, nem teheti, különben a nő tesz érte, hogy Darius sorsára jusson.*
-De ha közületek tesz valaki a mieink ellen, annak se lesz köszönete. És ha nem ölünk, szabadon ihatunk a diákokból. *egyezik bele végül a dolgokba, mivel nem fogja csak úgy elfogadni a számukra egyértelműen negatív dolgokat. Be fogja biztosítani magukat, nem lesz ismét szolga, az már egyszer biztos.*

Tárgy: Re: Bejárat, aula 2011-12-28, 11:33 pm

- Hogy Faith-re szükséged volt? Remélem, hogy nem irányítottad... bár, belőled most nem tudok mást kinézni. *nem is mond többet, hanem inkább túllép ezen a dolgon és amikor már mindenki más halott és a két diák is már az iskolában van, biztonságos körülmények között, rátér az alkura is. Nem, nem fogja megölni Demetriust, mivel bár ki nem mondja és szavakban tagadja, mégis érzi, hogy az élet az életért való leíratlan szabály most is érvénybe lép, tehát életben marad, így bólint egy aprót a férfi szavaira.*
- A bántás szerintem reális... a diákjaink harciasak, akár a vámpírok, de ölést nem engedek meg... *azt sejti a nő, hogy lesz olyan diák, aki simán kinyírná a vámpírokat, de ezt most nem mondja el Demetriusnak, nincs ennek értelme. Ha nem tudnak vigyázni magukra, az már az ő saruk, max a jövőben még elbeszélgetnek egymással. A szabad ivás hallatán viszont halkan felnevet a nő, majd végül fura módon, de rábólint.*
- Aki nem tud vigyázni magára és hagyja, abból nyugodtan... Ez egy feketemágus képző, nem az anyjuk vagyok, tanulják meg megvédeni magukat! Még találkozunk! *zárja rövidre ezt a beszélgetést, mivel már így is más történt ezen a napon, mint amire számított, tehát biccent a férfi felé, majd körbe is néz a kastélyban.*
- De vámpírrá se tehetsz senkit! *ezt még hozzáfűzi az előző feltételekhez, tehát a Mysterio diákságából nem növelheti a vámpírok seregét, ha pedig erre sor kerülne, egyértelműen engedélyt kell kérni, ez a legalapvetőbb dolog, de valószínűleg ezzel Demetrius is tisztában van, így hát a nő nem is marad tovább, hanem elhoppanál a helyszínről és minden bizonnyal Demetrius is most már nyugodtabban fogja érezni magát, ugyanis ő lett az itteni vámpírok feje.*

Tárgy: Re: Bejárat, aula 2011-12-29, 12:00 am

*Amikor Demetrius elárulja, hogy Faithhez van csak köze az itteni diákokkal kapcsolatban, Sideris rögtön úgy gondolja, hogy a férfi kényszerítette, s mivel neki nincs kedve elárulni a köztük történteket, így nem is szólal meg, hadd gondoljon csak róla Sideris azt, amit akar. Inkább alkudozni kezdenek az életben maradás miattm legfőképp Demetrius, mivel most ő van rosszabb helyzetben. Érthetően próbál a nő minél rosszabb körülményeket adni a vámpíroknak, s jókat maguknak, de Demetrius még így se egyezik bele csak úgy mindenbe, ő is alakítja az alku tárgyát. Úgy tűnik, végül sikerül olyasmikben megállapodni, ami mindkét félnek megköti valamilyen szinten a kezét, de mégis enged is dolgokat, így például sikerült Demetriusnak elérnie a szabad vérivást is bármelyik diákból. Ölni egyik fél sem ölhet a másik csapat tagjai közül, ami még egy teljesíthető feladat, még ha néha jobb is végezni az áldozattal, mint szimplán szárazra szívni. Végül el is búcsúzik a nő, mire Demetrius is rábólint.*
-Ebben biztos vagyok. *na nem mintha túl sok kedve lenne egy újabb közeli találkozáshoz, de ő is tudja, hogy a találkozás időnként elkerülhetetlen lesz. Mielőtt azonban még Sideris távozna, pár szót még szól, ami cseppet se tetszik Demetriusnak, mivel ismét az alkuhoz fűz valamit, majd már el is hoppanál.*
-Azt majd még meglátjuk. Nem minden lesz a kedved szerint... *morogja a férfi, mikor már egyedül van az üres aulában, ahol körbe is néz. Végül sikerült elérnie a célját. Darius ha nem is halott, de ki lett iktatva a képből, az a mitugrász Victor szintén halott, így már csak ő maradt az igazán idős vámpírok közül. Mától ez az egész kastély az övé, a benne élő vámpírok pedig az ő parancsait szolgálják, ő lett a legfőbb vámpír. Ilyen állapotban azonban sajnos nem sok ereje van mindezt megünnepelni, így még mielőtt itt bármit is kezdene ezzel a kuplerájjal, összeszedi magát, s levánszorog a rabokhoz, hogy jó párat szárazra szívva visszanyerje régi erejét, sőt, talán ez a győzelem után még sokkal többet is.*

Tárgy: Re: Bejárat, aula 2012-03-11, 4:30 pm

* Szinte megnyugtatóak a lány szavai hisz fordított esetben én szívesen csüngnék ajkain így hát egy kis mosolyt eresztek meg felé majd pedig tisztázva lesz az is, hogy a vér nincs a kívánatos dolgai listáján de ha szeretném akkor bizony elviselné az ízt a kedvemért ami igen csak jól esik s talán már azt is tudja mit szeretnék hallani nem tudom és azt sem, hogy ez így fer e vele szemben így hát lassan ismét csókban forrnk össze mi hosszú ideig tart de aztán sétálunk tovább ahogy a beszélgetés sem marad el.*
- Maaximum a halál választhat el.* jegyzem meg elnézve a sötét sikátorok felé, gondolom tudja már, hogy igen ragaszkodó típus vagyok így egyértelmű számomra, hogy attól kevésbé kell tartani, hogy én hagyom magára sem mint ő engem. Ez a verzió nagyon is elképzelhető és igen csak dühít is így kissé meg is feszülök erre a gondolatra ahogy kezeim is ökölbe szorulnak de pár pillanattal később engedek tartásomon s mivel fogtam a kezét ezért valamelyest érzékelhette is ha nem törtem össze véletlenül ripittyára kis csontjait. Én már úgy vélem, hogy egy párt alkotunk ezért is merül fel az évszakváltozás és az ajánlat is mivel igen sűrűn esik bajba ez a lány s jó párszor alul is marad az erőviszonyok végett.*
- A végkifejlett ugyan az. Te maradsz alul és te iszod meg a levét.* persze az eddig sosem zavart, hogy velem szemben maradt alul ennek így kellett lennie, de hogy ezentúl mi lesz... azt magam sem tudom s nem is most fogok ezen elgondolkozni mivel a lány szavakba önti óhaját min kis ideig elgondolkodok.*
- Vix... mivel vívom ezt ki, hogy állandóan ezt gondold? Hm?* simítok végig arcán nyugtatólag, érzem hogy fél de szerencsére nem attól, hogy én cserben hagynám a vámpírok között, hisz csak pár olyan vámpír van a kastélyban kikkel az erőviszonyokat tekintve alul maradok vagy éppen aznos szintet ütünk meg. A dolog kockázatos de én nem tartok semmitől s mivel ő is bízik bennem így hát felőlem akár ebben a percben is indulhatunk, nincs miért várakoznunk ha szeretne velem lenni és megismerni a helyet ahol élek. Szavaira felnevetek s megcsóválom a fejem, lám-lám milyen előnyökkel jár az ha az ember halhatatlan...Mindene meg van.*
- Azt hiszem erről tududnk gondoskodni. Egy vámpírkastélyban azt hiszem ez nem akadály.* csitul nevetésem mosolygássá hisz legtöbbünk igen igényes a kinézetére s vannak enyveskezűek is tehát bizton állíthatom, hogy a ruházat és tisztaság kérdése megoldva.*
- Természetesen.* indulok meg vele kezénél fogva, a partig megannyi kisebb sötét sikátoron keresztül vágjuk le az utat de láthatja, hogy a kikötőbe érkeztünk hol elengedem és elkötöm az egyik csónakot mi a mi utazásunkra szolgál ha nem épp úszva tesszük meg a távot.*
- Gondolom nem is kell mondanom, hogy nem látsz semmit, nem tudod majd az utat.* pillantok rá ahogy a kezem felé nyújtom hogy besegítsem ha szüksége van rá, persze a biztonság kedvéért a ésőbbiekben teszek róla, hogy titok fedje lakhelyünket bár nem tudom, hogy ez még szükséges e régebben az volt. Ha a beszállás megtörtént akkor bepattanok és sunyi mosollyal ragadom meg a lapátokat ahogy rá nézek.*
- Szerintem kapaszkodj meg mert nem hiszem, hogy sokáig fogunk ringatózni a vízen.* nem áll szándékomban hosszú percekig evezni mint akinek az ég világon semmi dolga így hát hamarosan gyorsan és tiszta erőmből kezdek el evezni s csak úgy süvítünk az éjszakában, még hajunkat is felborzolja a szél. Tényleg nem tart bele sk idpőbe hamarosan ki is kötünk majd kisegítve a lányt állok meg a parton.*
- Itt volnánk... nem sokban különbözik a tiétektől. Csak tartalmát tekintve.* mosolyodom el kissé s ha nézelődni akar akkorr hagyom kis ideig majd pedigismét megfogva kezét indulunk meg az aulába. Ez a kézfogósdi egyre inkább kedvemre való így nem is áll szándékomban méterekre battyogni mellette, kellemes a meleg kezét fogni s érezni őt így hát így lépünk be a hatalmas kastély középső rétegébe.*

// fagy //

Tárgy: Re: Bejárat, aula 2012-03-14, 9:52 pm

//olvadunk//

*Már most boldog vagyok, hogy ismét találkoztunk és a csókjai miatt már érzem, hogy nincs baj közöttünk. Kicsit megijedtem, hogy véletlenül őt is elveszítem vagy eltávolítom magam mellől valamilyen módszerrel, de úgy tűnik, hogy ez a veszély nem áll fenn. Ahogy viszont kijelenti, hogy csak a halál választhat el minket, igen csak meglepődöm, mert azért ez durva dolog, én még 16 vagyok, de nem mondok semmit, csak akkor szisszenek meg, amikor kezemet kezdi egyre inkább szorítani.*
- Noel! Ez fáj... *húzom is el picit a kezem, bár szerintem biztosan sikertelenül, de gondolom szólnom kell neki, amiért ilyet tesz, de az okát nem tudom egyelőre. Ha megmondja, utána azért szóba jön az én védelmem és ahogy hallom, hogy általában én kerülök ki vesztesen, halkan felsóhajtok.*
- Régen ez nem így volt, régen jobb voltam, nem is értem... *motyogom halkan, szinte magam elé a szavakat, de Noel bizonyára remekül érti, amit itt motyogok, hiszen az ő hallása ezerszer élesebb, mint az enyém. Viszont félek ám valamitől, attól, hogy elveszítem, így amikor megkérdezi, csak elmosolyodva csóválom meg a fejem.*
- Nem rólad van szó, csak még mindig bennem él Gabe, hogy elhagyott és tudod, nekem ő volt mindenhogy az első. Sajnálom, majd túl leszek rajta, csak ez még mindig egy nagyon mély seb a szívemben. *bár csókban nem ő volt az, aki az elsőt adta nekem, ez mégse számít most, nem így értettem, hanem szerelemben, párban, szexuális értelemben... Na de ideje tovább lépni ezen a témán és meg is indulni Noel otthona felé, mivel nagyon szeretném már látni, hogy hol él és szeretnék most minél tovább vele lenni. Így érünk hát oda a révhez, majd ahogy megvan a csónak is, ami átvisz majd minket egy másik partra, csak lassan sétálok bele, elfogadva Noel segítő kezét is természetesen.*
- Nem kell félned, nem akarlak senkinek se elárulni, a magiszterek meg úgyis tudják, hogy hol laktok... Bízz bennem! *szorítom meg picit a kezét, mivel én tényleg nem akarok mást, csak vele lenni, tényleg csak ő számít most és hiányzott is nekem, miért akarnék neki rosszat? Csak elmosolyodom picit, majd eleresztem és végül meg is kapaszkodom a csónak két oldalába, így figyelve, ahogy meg is indulunk, elég gyors tempóba, majd végül hajam után is kapok menet közben. Pár perc és már meg is áll a csónak, én pedig a hideg széltől csak picit dideregni kezdek, illetve arcom is kipirultnak látszik, de hát nem zavar ez, ahogy nyakamon sem az alvadt vér, jó ez most így. Engedem, hogy kisegítsen és bár fel tudnám melegíteni magam, most ezt nem teszem, csak megnézem kívülről a hatalmas kastélyt, majd végül lassan befelé is lépkedem.*
- Hűha, hát ez gyönyörű! *nézek is körbe és most már kezem is Noel kezében van, ami nem zavar, még jó, hogy nem, szinte természetesnek érzem én magam is. Mosolyogva lépek fel a lépcsőkön, de ahogy a groteszk képet meglátom, picit elkerekedik a szemem.*
- Uh... na és innen merre? *fordulok felé, jó lenne ketten lenni, normálisan hozzá bújni, mert most valahogy szeretethiányom van. Bár valószínűleg nem szeret, de én tehetek érte, hogy ölelgessen, legalábbis úgy érzem, hogy nem utasítana el, de lehet, hogy tévedek.*

» Aula/társalgó