Gyakorlóterem

Tárgy: Gyakorlóterem 2011-01-23, 9:03 pm

Gyakorlóterem

A vámpíroknak a vérükben van a harc és a küzdelem, hogy megmutassák, hogy ők az erősebbek. Ebből a célból található az egyik felsőbb szinten egy úgynevezett gyakorlóterem, amely bár gyönyörű, a falakon mégis halálos fegyverek sorakoznak. Az ablakokon lévő függönyöket éjszaka elhúzzák, hogy a hold, illetve a csillagok fénye bevilágíthasson, de amikor kint nappal van, akkor általában be vannak húzva. A mennyezeten csillár ég, a padlón hatalmas, drága szőnyegek találhatóak. A terem közepe üres, de kétoldalt asztalok és székek sorakoznak, az asztalokon pedig serlegek, természetesen vérrel telve, hogyha valaki megsérül és egy kis pihenésre vágyik, rögtön magához vehessen egy adag vért is, még mielőtt baja esne. Viszont ha valaki veszélyesebb helyet keresne, akkor a terem végén, a legnagyobb serleg bal oldalánál láthat egy ajtót, mely egy kör alakú edzőterembe vezet, mely további veszélyes fegyverekkel van tele és ott oly nagy a tér, hogy még több szabadságot ad az élőhalottaknak a harchoz. Tehát a választás lehetősége fenn áll és hogyha esetleg egyszerre többen edzenek, akkor valószínűleg inkább a belső teret használják, hiszen idekint könnyen baja lehet a szép bútoroknak.

Gyakorlóterem Gyakorlo

Tárgy: Re: Gyakorlóterem 2011-03-27, 11:31 pm

*Unalmasan telnek manapság a napok, semmi "élet" nincs a kastély falain belül és a kínzásokba is egy idő után bele lehet unni. Viszont egy jó dolog történt velem, jártam a szomszédos szigeten, de legnagyobb sajnálatomra egy aranyvérűvel se futottam össze, pedig milyen nagyon örültem volna neki. Be kellett hát érnem a félvérekkel, azok is jók, bár nem annyira, mint a tiszta vérű mágusok vagy máguspalánták. A mai estém viszont nem a vérivásról szól. Jól laktam, nem is picit, így hát idejét láttam egy kis gyakorlásnak. Hosszú, fekete hajamat még mindig kibontva hagytam, viszont öltözetem most nem a szokásos magassarkúból és szoknyás ruhából áll, hanem egy edző felszerelést húztam fel. Hosszú, fekete bőrnadrág van rajtam, felül pedig egy nem túl sokat takaró, nyakba akaszthatós, szintén bőrből készült ruha. Igazán jól néz ki, kiemeli egész testemen, kerek idomaimat és hófehér bőrömet. Szemeim körül sötét, feketés-ezüstös szín található, miközben ajkam kissé vörös a rá alvadt vértől, hiszen az edzőteremben lévő serlegek olykor csak odacsábítanak az asztalhoz pár kortyra. Most viszont kezeimben egy-egy éles kardot tartok, miközben a puha szőnyegen lépkedve különböző ugrásokat és harcmodorokat gyakorlok. Fontosnak érzem, hogy tudjunk harcolni és bár lehet, hogy vámpírként erősebb vagyok egyes embereknél, de nem mindnél és az önvédelem olykor nagyon is fontos, főleg ha egy vámpírvadásszal találkozik az ember. Így hát nem vagyok rest most is mindent beleadni, hogy iszonyatos gyorsasággal gyakoroljak tovább, jó pár órán keresztül még mindig nem feladva a tervem.*

Tárgy: Re: Gyakorlóterem 2011-03-27, 11:56 pm

*Holdfényes éjszaka... ez a mi időnk, ilyenkor élünk csak igazán, az éjszaka a miénk, vámpíroké. De olykor nagyon unalmas tud lenni ez az időszak, ha nem találunk rá semmi módot, hogy feldobjuk a több száz éve megszokott mindennapjainkat. Azért annyira nem kísért az unalom, hogy önként végetvessek évszázados létezésemnek, és megvárjam a napfelkeltét, de mégis nagyon zavaró tud lenni. A mai nap viszont semleges. Nem mondom azt, hogy kitűnne a többi szürkébb nap közül, de ma nem is érzem a kínzó unalmat. Egy valamit viszont igen, egy kis harc utáni vágyat. Na de nem holmi halandókkal, főleg nem azokkal, akiket ezen a környéken eddig megismertem és eltettem láb alól, hisz azok nem jelentenek kihívást, és túl hamar végezni velük pedig nem is élvezet. Így inkább az edzőtermet választom, abban a reményben, hogy találni fogok ott egyet a fajtársaim közül, akikben szintén túlteng ma a harc utáni vágy, így egy kicsit megmozgathatjuk egymást. Öltözékem is ehhez illő a mai nap, egy fekete bőrnadrág és egy szorosabb, szintén fekete póló van most rajtam, talán csak az a bőrcipő az, ami a szokásos felszerelés része. Eleinte nyugodt, lassú léptekkel haladok a kiszemelt cél irányába, egészen addig, míg meg nem hallom a tipikusan edzésnél hallható hangokat. Eszerint szerencsém van, valóban nem csak nekem van ma küzdhetnékem. Ahogy innen hallom, valamelyik női egyedre kell számítanom, de egyelőre még nem tudom kivenni, hogy melyikükről van szó. Viszont hamar elérem a gyakorlótermet, ahová bepillantva már meg is látom, ki lesz a mai ellenfelem. Hát persze, ki más is lehetne.*
-Tökéletes este egy kis edzéshez, nemdebár? *beljebb sétálva meg is szólítom, egy apró mosollyal biccentve is neki, majd végig is nézek az öltözékén, mely kissé szokatlan tőle, hisz nem ilyen ruhákban szoktam meg Willow-t, de meg kell hagyni, hogy jól áll neki. Közben az egyik asztalhoz megyek, ahonnan egy vérrel teli serleget emelek magam elé, majd bele is kortyolok lassan, miközben szemeim továbbra is őt figyelik.*
-Mit szólnál hozzá, ha inkább páros gyakorlásba kezdenénk? Szerintem izgalmasabb, mint egyedül hadonászni a levegőben. *ismét egy kis félmosoly fut arcomra, majd lehúzom a vér maradék részét, s visszatéve a serleget az asztalra lassan megindulok a nő felé, majd mellé érve kinyújtom felé az egyik kezem, hisz nála két kard is van.*

Tárgy: Re: Gyakorlóterem 2011-03-28, 12:06 am

*Már nem tudom, hogy mióta is lehetek idelent, a gyakorlóteremben, de az biztos, hogy egyre inkább elhatalmasodik rajtam a harci vágy és nem fáradok, azt meg se érzem még mindig, miközben egyre gyorsabb és pontosabb mozdulatokat teszek, egészen addig, amíg lépteket nem hallok. Picit lassítok, de nem állok meg, viszont a kíváncsiságom mégis oly mértékben győzedelmeskedik fölöttem, hogy odapillantok az ajtó felé, hogy vajon ki lehet az ilyenkor, akinek eszébe jut velem együtt egy kis gyakorlás. Oh igen, ő az, meg is állok a mozdulatban, hiszen azóta a bizonyos éjszaka óta, amikor érezhettem édes és egyben rideg külsejéhez mérten igen csak gyengéd csókját nem találkoztunk egymással. Most nem is tudok mosolyogni, hirtelen nem tudom, hogy is álljak hozzá, főleg nem most, hogy tudom, ő is ugyanúgy vonzódik hozzám. Zöld tekintetem végigméri, hiszen nem kicsit néz ki jól ebben a szerelésben és végül a sötét szempáron állapodnak meg szemeim, miközben hallom is a költői kérdését. *
- Ahogy mondod Demetrius. *végül biccentek felé köszönésképpen, hiszen tudom, hogy bár jóban vagyunk, az illedelmesség ennyit megkövetel tőlem is, bár még kissé haragszom rá a múltkori hirtelen eltűnése miatt, mégse róhatom fel neki most mindezt. Csak tovább folytatom az edzést, próbálva figyelmen kívül hagyni, ahogy ott van és engem figyel, bizonyára felmérve azt, hogy mennyit is fejlődtem azóta, hogy itt találkoztunk utoljára, én pedig még keményebben próbálkozok, hogy ne okozzak csalódást neki. Nem értem magam, hogy miért akarok még mindig megfelelni neki, amikor egyértelműen semmibe vesz, de ahogy ismét megszólal, csak leállok, úgy fordulva felé és kissé a vállaimat is megropogtatom idő közben.*
- Veled bármikor szívesen gyakorlok. *nyújtom át a kezébe az egyik kardot, majd már egy hirtelen sebességgel fordulok meg úgy, hogy kitérjek előle és mögé kerülve hátulról indítsam kardom a háta közepe felé - még csak véletlenül se a szívet célozva, hiszen az veszélyes lehet - és eközben lábaimmal a térdhajlatát célzom egy-egy erős rúgással, hogy térdre kényszerítsem és így kerülhessek előnybe.*

Tárgy: Re: Gyakorlóterem 2011-03-28, 12:26 am

*A mai nap a kinti séta és vadászat helyett inkább egy kis edzésre fáj a fogam, s csak remélni tudom, hogy ezzel valaki más is éppen így van, és nem csak egyedül fogok a gyakorlóteremben edzeni. Az is gyakorlás, persze, de most inkább ténylegesen harcolni van kedvem, semmint csak hadonászni. Így mikor a helyiség felé közeledve meghallom a hangokat, gyorsabb tempóba kezdek, így hamar meg is pillantom azt a nőt, aki most odabent gyakorol, s akivel elég sajátos a viszonyunk. Amikor megpillant, le is áll a mozdulattal, de most nincs az arcán a megszokott mosoly, csak fürkészi az arcom, én viszont küldök felé egy kis mosolyt, miközben beljebb sétálok, egészen az egyik asztalig. Egy serleget magamhoz véve kezdek el iszogatni kicsit, miközben a mozgását figyelem, azt, hogy hogyan gyakorol, mikor hogyan mozdul, hogyan támad. Látszik rajta, hogy szokott gyakorolgatni, s bár még elég fiatal, ügyesen mozog, és nagyon gyors. Egy kis ideig még figyelem, majd felvetem neki az ötletet egy kis közös gyakorlást, harcot illetően, majd lehúzom a maradék vért, s mellé sétálok.*
-Ennek örülök. *felé nyújtom a kezem, majd már át is veszem a kardot, a hirtelen támadásra viszont számítok, biztos voltam benne, hogy meg fog vele próbálkozni, így csak megperdülök, s félreállok a penge elől, a rúgás viszont meglepetésként ér, így valóban meg is rogyok, ahogy azt Willow akarta.*
-Ügyes. *vetem oda neki, majd két kezemmel rámarkolok a kardra, s azt nagy sebességgel hátra és kissé felfelé indítom meg, hogy ha nem tér ki előle, hasba szúrhassam, miközben már fel is pattanok az iménti megrogyott testhelyzetből, majd ismét lendül a kezem, benne a karddal, s jobb kezemtől megindítva gyors mozdulattal támadok rá Willow azon kezére, melyben ő is a kardot tartja, de közben nem zavartatom magam, s egy kis beszélgetésbe is kezdek vele.*
-Találtál már aranyvérűt a szigeten? *én tényleg csak Nymphadoráról tudok egyedüli aranyvérűként ott, de ki tudja, hogy vannak-e mások is. De az biztos, hogy ha Willow még mindig nem jutott aranyvérhez, ezért a kérdésért csak még hevesebben fog támadni.*

Tárgy: Re: Gyakorlóterem 2011-03-28, 12:35 am

*Nem zavartatom magam azzal, hogy itt van és hogy figyel engem, hiszen tudok róla, hogy Demetrius remek harcos és sokkal öregebb vámpír, mint én magam, tehát bizonyára jobb nálam, de én, fiatalabb lévén bizonyára képes vagyok meglepetést okozni neki, hogyha akarok, így hát csak még inkább bizonyítási vágytól fűtve mozgok tovább, egészen addig, amíg meg nem hallom, hogy egy kis közös edzésre fáj a foga. Így hát az egyik kardot a kezébe adom, miközben már meg is fordulok, így érkezve mögé és ahogy nézem, elég szépen félreugrik, de én még gyorsabb vagyok, így lábammal se kímélem az övét, így rogy előttem térdre és végül el is mosolyodom rajta.*
- Ezt el bírnám viselni. *mondom kissé gonoszan, utalva arra, hogy előttem térdel, hiszen régimódiak vagyunk, számunkra ez mást is jelent. Na de végül már ő is támad, így kissé felsérti a hasamon a bőrt, miközben arrébb mozdulok, de csak egy kicsinyke vágás keletkezik, így nem veszítek sok vért és már tudom, hogy jobban kell figyelnem és nem szarkasztikusan örülni az ideiglenes csapásaimnak. Így ússza meg hát a kezem az éles pengét, majd amikor hallom a kérdését, csak a szemeibe tekintek.*
- Még nem, de ahogy hallottam, Darius talált! *jegyzem meg dühösen, hiszen másnak sikerül, de nekem nem, ez valahogy nem igazságos, nem lehetek ennyire peches. Így rugaszkodom el hirtelen, hogy Demetriust átugorva kerüljek úgy mögé, hogy a levegőből sújtsak le válla felé, így víve be egy erős csapást, majd amikor ismét mögé kerülök, most erősen kapom el hosszú haját, így rántva hátra a fejét és pengém máris a nyaka felé indul, hogyha úgy alakul, elvághassam a torkát, amit természetesen nem tennék meg, csak egy kis kóstolót kapna belőlem és ezzel elismerhetné gyors győzelmemet.*

Tárgy: Re: Gyakorlóterem 2011-03-28, 12:57 am

*Ha már a harc miatt jöttem ide, akkor nem fogok csak itt ácsorogni és vért inni, miközben Willow-t figyelem, bár legalább kicsit sikerült talán felmérnem a technikáját. Na de ideje akkor egy kis közös edzésnek, így csak odasétálok hozzá, elkérve az egyik kardot tőle, amit miután átadott, már támad is a másikkal. Ügyes húzás lenne, de túl kiszámítható, így természetesen könnyedén kitérek előle, a térdemet ért rúgással viszont nem számoltam, így meg is rogyok előtte, mire nem tudja megállni megjegyzés nélkül.*
-Mindjárt gondoltam. *felelem röviden, de már jön is az ellentámadás, két kézzel rámarkolva kardomra szúrok erősen a hasa irányába. Úgy tűnik, nem számolt ezzel most ő sem, de mivel gyors, így nem okozok neki súlyosabb sebet, csak kissé felvágom hasán a bőrt. Viszont itt még nem állok meg, már meg is forgatom a kardot, hogy most karjára csapjak le vele, de tényleg gyors és ügyes, így ki is tér a támadás elől, közben viszont arról is érdeklődök, jutott-e már aranyvérhez. Ez részben persze beszédtéma, másrészt ki is lehet vele zökkenteni a koncentrálásból, viszont mikor meghallom a válaszát, a fegyverem fordítva sül el, így szemeim hirtelen kerekednek el, s csattanok fel.*
-Micsoda? Kit? *szökik ki belőlem hirtelen a kérdés, hiszen ha Nymphadoráról van szó... szörnyű lenne, ha Darius elvenné őt, s csak magának tartaná meg. Ő az enyém, az én aranyvérűm, nem pedig azé a mocsoké. Igen, gyűlölöm Dariust, s nem biztos, hogy simán tűrném, ha megfosztana az aranyvértől, amire én bukkantam rá. Na igen, ezek a gondolatok szépen kizökkentenek most a harc hevéből, így mikor Willow átugrik felettem, s vállamba csapja a kardját, csak felüvöltök egyet, s már fordulnék is meg, de ekkor már érzem is a nő kezét, amint hosszú hajamba markol, s erősen megrántja hátrafelé. Most tényleg gyorsan kell gondolkoznom, mert nagy előnyt adtam ennek a bestiának, ráadásul a saját fegyveremet fordította most ellenem, ezt pedig nem hagyhatom. A pillanat tört része alatt fut át több lehetséges módszer is az agyamon, végül pedig csak engedek az erős húzásnak, de mielőtt Willow magához ránthatna, csak egy gyors mozdulattal fordítom meg kezemben a kardot, úgy, hogy pengéje most ismét a harcias vámpírnő felé álljon, s ha minden igaz, a saját erejével történő húzással fogja a saját gyomrába állítani kardomat. Ettől még nem hal meg, de lényegesen legyengítené azért egy ilyen seb, amivel ismét a magam oldalára fordíthatnám a harcot. Ha sikerrel járok, egy lökéssel el is taszítom magamtól Willow-t, majd ismét szembe fordulok vele, de szememben látszik a düh, ami nem neki szól, hanem Dariusnak, de most vele harcolok.*
-Kitől hallottad a hírt? És mit csinált az aranyvérűvel? *törnek elő a kérdések, majd sérült vállamra pillantok, melybe belenyilall a fájdalom, hisz elég mély vágást sikerült ejtenie Willow-nak.*

//fagy//

Tárgy: Re: Gyakorlóterem 2011-04-07, 2:23 am

//olvad//

*Bár a csapásaimra ügyesen figyel, mégis elérhetem a lábát, így rogyik térdre előttem, én pedig kárörvendően nézek rá, egy kis megjegyzést is téve felé. Viszont ahogy kardja felém vág, felsérti a bőröm, de csak egy kis szisszenést hallhat, semmi mást, nem fogok itt síránkozni. Viszont ahogy tovább folytatjuk a harcot, na meg a beszélgetést is, rögtön meg is jegyzem neki, hogy bár én nem jutottam még egy aranyvérű közelébe se, velem ellentétben Darius már igen és ahogy hallom, kissé ki is akad most mindezen. *
- Fogalmam sincs, annyi mindent nem mondott még el... *mondom közönyösen és nemsokára már át is ugrok fölötte, így mélyítve kardomat a vállába, majd már elkapva a haját húzom hátra.*
- Csak nem aggódsz azért a kislányért? *kérdezem kissé ridegebb hangon, hiszen még a mai napig zavar, hogy Demetrius összejár vele, mert minden bizonnyal azt teszi, látom rajta, hogy mennyire ideges és figyelmetlen lett, ahogy megemlítettem mindezt és talán ez is az oka annak, hogy nem óhajtom most elmondani a teljes igazságot annak, amit tudok. Na de ahogy húzom hátra a haját, elég nagy erővel, nemsokára meg is érzem a hasamban a pengét, így köhögök fel, majd egy kisebb nyögés is elhangzik tőlem, miközben a testem is megremeg, de már nincs időm semmire, csak ellök magától, így csapódok neki a falnak és kissé le is roskadok a tövébe, miközben a nem kardot tartó kezemet picit remegve a sebemre teszem, mely elég szépen vérzik a hasamnál.*
- Ez fájt! *mondom és végül hamarosan már fel is nevetek, hiszen megszoktam már az ilyesmit és még élvezném is, hogyha nem lenne mindez ilyen mély, na de nemsokára csak erőt véve magamon dőlök neki továbbra is a falnak, miközben a seben tartva a kezem nézek a szemeibe.*
- Tőle hallottam és ivott belőle természetesen, de nem ölte meg. Többet nem tudok a sorsáról és nem is érdekel... *persze van még egy apró információm, aminek örülne és szemem csillogásából látszik is mindez, de nem, már csak azért se fogom elmondani neki, inkább csak kissé összeszorított fogakkal emelem fel a kardom és indulok neki gyors sebességgel, ami még tőlem telik és csapok le most az oldalára következő ütésemmel.*

Tárgy: Re: Gyakorlóterem 2011-04-07, 2:48 am

*Amikor Willow-t próbálom kizökkenteni a harc menetéből, a fegyver visszafelé sül el, mivel bár ő nem ivott, és nem is találkozott még aranyvérűvel itt, de Darius már igen, és ez felettébb idegesítő. Mi van, ha ő is Nymphadorát találta meg? Hisz még én sem tudok másik aranyvérűről a környéken, így egyelőre csak ő jut az eszembe erről a jelzőről. Hiába próbálok név után kutakodni, Willow nem tudja, vagy legalábbis nem óhajtja elmondani. Helyette inkább csak gyorsan és precízen támad, mire meg is érzem pengéje élét a vállamba. Felüvöltök a hirtelen fájdalomtól, hisz mélyre vágott ez a bestia, de már nem tudok megfordulni gyorsan hogy ellentámadjak, mivel már el is kapja hajam, s húzni kezd maga felé, miközben egy kérdést is feltesz. Még nem válaszolok neki, most nincs arra idő, inkább csak gyorsan megfordítom kezemben a kardot, élét pontosan felé tartva, így sikerül elérnem azt, hogy saját magát döfje fel a kardomra. Mikor hallom a köhögést és a nyögést már tudom, hogy sikerrel is jártam, így most már el tudom lökni őt magamtól, kiszabadulva ezzel csapdájából.*
-Nem a lányért aggódok, hanem azért, hogy Darius magának akarja. Ő az enyém! *morgom még mielőtt megfordulnék, de egy pillanat múlva már ismét szemben állok a sérült nővel, aki vérző hasánál tartja kezét.*
-Tudom! *el is vigyorodok gonoszul a szavai hallatán, hisz nem véletlenül támadtam rá így, tudom milyen hatásos, ha az ember hasába egy kardot szúrnak. Nem véletlenül tartanak tőlem annyian. A nevetése viszont nem lep meg, tudom, hogy őrült, s inkább élvezi a fájdalmat, bár valljuk be, ezzel sokszor én is így vagyok, na meg nálunk ez amúgy sem halálos seb. Amikor feltápászkodik kicsit, csak újabb kérdéseket teszek fel neki, hiszen érdekel, mit tett az az állat az aranyvérűvel, s pár dolgot el is mond a nő, de érzem, hogy többet tud, mint amennyit elárul nekem. Szúrós pillantással, felé tartott karddal kezdek el közeledni felé, hisz az iménti seb még nem feltétlen jelenti a harc végét.*
-Tudom, hogy nem mondasz el mindent nekem. Mit tudsz még? *kardom nyak magasságban tartom, de nem támadok rá Willowra még, de inkább jobb lenne, ha most nem húzna fel azzal, hogy titkolózik, mert ez nem éppen az a téma, ami perpill hidegen hagyna. Ekkor viszont ő is támadásba lendül, oldalam felé csapva kardjával, mire csak odarántom én is a kardot, de hogy mennyire sikerül kivédeni, vagy le elcsúszik az acél a másikon, akkor hol köt ki, azt még nem tudom.*

Tárgy: Re: Gyakorlóterem 2011-04-07, 2:59 am

*A vállát elég szépen sikerül megsebeznem, de azzal nem számoltam, hogy kissé hamari és túlságosan is szenvedélyes vagyok, így ismét úgy éreztem, hogy enyém a győzelem, pedig ez nincs így, mivel kardja nemsokára a hasamba kerül, így természetesen már megérzem ezt a fájdalmat, amely természetesen, hiszen mi se vagyunk sziklából és érzéketlenek se, mégha sokan azt is hiszik rólunk. Azért a kérdésemre örülnék, ha kapnék választ és nemsokára meg is hallom azt, így ajkam ismét csak mosolyra húzódik, miközben a sebemet vizsgálgatom.*
- Áh értem, szóval kisajátítottad... és a magadévá is tetted legalább, hogy tényleg a tiéd legyen? *úgy beszélek róla, mintha valamiféle tárgy lenne, de ezzel nem vagyok egyedül, Demetrius is ezt csinálja, bár szememben láthatja a harci szellemet és azt, hogy nem kicsit vagyok dühös rá és azért, mert ilyen nagyon védi. Na de végül felém tart és jelzi is felém, hogy direkt okozta ezt a fajta fájdalmat nekem, én pedig már csak nevetni tudok, miközben még pár információmorzsát elszórok neki, de látom rajta, hogy nem tetszik neki a válaszom és nem is tartja elégnek, így kivont karddal közelít felém, de vajon képes lenne végezni velem?*
- Ennyit tudtam, ha nem elég, kérdezd meg tőle, neked is van szád, hogy beszélhess vele! *jelentem ki határozottan és egyben mérgesen is, hiszen fáj a sebem és nem kicsit vérzik, egy vámpírnak pedig nem tesz jót, hogyha vért veszít, bár be kell ismernünk, hogy senkinek sem. Így nem ijedek meg kardjától, egyszerűen támadom meg az oldalát, amelyet hamar ki is véd, hiszen gyorsabb, mint én, viszont most jöhet a másik fajta támadás, így lendülök előre, majd kezemmel erősen meg is ragadom a nyakát és hogyha tudom, akkor hirtelen fordítok az álláson, hogy a falnak dönthessem a testét, a kardom pedig a szíve tájéka felé kerülhessen, ezzel érve el a győzelmet.*

Tárgy: Re: Gyakorlóterem 2011-04-07, 3:23 am

*Egy-egy az állás, már ami az erősebb sérüléseket illeti, bár ő csúnyábban vérzik, így mégis úgy érzem, én állok nyerésre. Viszont a harc most inkább csak másodlagos szerepet tölt be, mivel inkább most arra figyelek, hogy minél több dolgot megtudjak Willow-tól azt illetően, kit is kapott el Darius. Amikor viszont ellököm magam a nőtől, kijelentem, hogy Nymphadora az enyém, nem engedem át Dariusnak, mire a dühös nőszemély egy újabb kérdéssel áll elő. Szó, mi szó, igaza van a kérdést illetően, valóban a magamévá tettem, részben talán abból az okból, amit ő is mondott, másrészt viszont az ital hatása miatt, amit a lány vérével együtt szívtam magamba azon az estén.*
-Mi közöd van hozzá? *vágok vissza élesen, hisz nem tartozok én senkinek elszámolással, maximum Dariusnak, neki viszont csak azt mondanám el inkább, mikor nézheti meg a napfelkeltét. Willow már ismerhet annyira, hogy bár mi nem vagyunk rossz viszonyban, mégis bármikor képes vagyok ráförmedni, mivel ilyen a stílusom, így ezt most ismét megtapasztalhatja. De érzem, hogy többet tud annál, mint amit megoszt velem, így csak gyilkos pillantással közelítem meg, nyakmagasságban felé tartott kardommal, miközben további információkat próbálok kicsikarni belőle. De a nő nem mondd többet, inkább csak a fővámpírhoz irányít, mire ismét felcsattanok.*
-Gyűlölöm Dariust! Látni se akarom a képét, nem fogom önként felkeresni, ha nem muszáj. *nem sokan mernek nyíltan fellázadni Darius ellen, általában aki megtette, az már halott. Nekem is óvatosnak kell lennem, vagy talán kellene, hisz a fejemmel játszok, de egyszerűen ki nem állhatom azt a vámpírt, s nem bírom ki, hogy ennek ne adjak időnként hangot. Viszont Willow nem csak beszél, ismét támadásba lendül, s megpróbálja az oldalamba vágni kardját, de hála gyorsaságomnak csak egymáson csattannak a pengék, mire gonoszul el is vigyorodok.*
-Lassulsz! *hát persze, hiszen sok vért vesztett, mivel mély a sebe. De most én hibázok. Megint nem számolok a második csapásával, amit nem a kezében lévő fegyverrel visz véghez, hanem magával a kezével. Elkapva nyakam hirtelen vág a falhoz, aminek hála fejem is keményen koppan a betonon, így egy pillanatra eltorzul arcom, s szemeim is lehunyom, ráadásul a kard is kihullik kezemből. Amikor ismét kinyitom, csak Willow szemeibe pillantok, majd le a szívem felé, ahol a kardja készen áll arra hogy belém mélyedjen. Csak elfintorodok, majd ismét a szemeibe pillantok.*
-Mire vársz? Tedd meg, ha mered. *tudom, hogy szeret, vagy legalábbis vonzódik hozzám, így azt is tudom, hogy nem lenne képes megölni, így csak farkasszemet nézve vele várok, hogy mit akar most tenni.*

Tárgy: Re: Gyakorlóterem 2011-04-07, 3:46 am

*A vita ismét fenn áll közöttünk, ez meg se lep, mi egyszerűen képtelenek vagyunk balhé nélkül meglenni egymással, így nemsokára rá is vágom, hogy bizonyára már le is feküdt azzal az emberrel, de ezt persze csak a düh mondatja velem, nem gondolom komolyan, főleg azok után nem, amit meséltem neki, hogy Darius is pont hasonló módon játszadozott velem. Amikor viszont felcsattan és visszavág, szemeim láthatóan elkerekedtek.*
- Ezt nem gondoltam volna rólad! Te se vagy jobb, mint Darius! *vágom vissza neki dühösen, majd természetesen fel is tápászkodom, hiszen most kellőképpen ideges vagyok a harc további folytatásához, így vágok hát az oldala felé, majd amikor hallom a szavait, már csak mosolyogni tudok rajta.*
- Meglehet, de még így is jobb vagyok nálad! *jegyzem meg, amikor beszól a gyorsaságomra és nemsokára már egy határozott mozdulattal lepem meg a kezemmel való támadással, így szorítom hát a falhoz és ahogy hallom a fém ütközését a földdel, máris elmosolyodom, miközben a penge a szívéhez ér.*
- Inkább te lassulsz... vagy kiöregedtél már? *kérdezek vissza még mindig pimaszul és ekkor hallom meg a szavait, hogy mire várok, egyszerűen csak húzza az agyam, pedig tudja jól, hogy mennyire odavagyok érte. Igen, mindig kihasználja és mindig megbánt, folyamatosan a szavaival és tetteivel.*
- Azt kéne tennem és nem is tudom, hogy miért nem végzek veled, amikor megérdemelnéd. *szemeimből most gyűlöletet olvashat ki és megvetést, mivel ezt is érzem iránta azért, amit tett. Neki elmondtam mindent, erre ő se jobb, mint a teremtőnk. Csak elveszem a kardot, majd végül a nyakát is eleresztem, nem akarok már a közelében se lenni. Persze ezzel magamnak is hazudok, de nem tudok ilyen könnyen megbocsátani és lehet, hogy erre ment ki ez a játék...*
- Örülhetsz, most már elérted azt, hogy te se legyél különleges a számomra. *vetem még oda neki mérgesen, majd hátat is fordítok neki és így lépek oda az egyik asztalhoz, ahol kissé meg is bicsaklik a lábam, hiszen a sebem eléggé mély, de így ülök csak le az egyik székre és veszem a kezembe az egyik kupát. Bár ez a vér nem friss, most nem tudok mit kezdeni vele, szükségem van rá, ezzel kell hát beérnem.*
- Jobb ha most eltűnsz innen, mert látni se akarlak. *fordítom el tőle végül a fejemet is, hiszen ez a tette olyan volt, mintha szíven szúrt volna, így még nem igazán bántottak meg, vámpír létem alatt legalábbis még nem... csak talán akkor, 300 éve, amikor Darius eldobott magától.*

//fagy//

Tárgy: Re: Gyakorlóterem 2011-04-08, 6:01 pm

//olvad//

*A harc mellé most egy kis vita is betársul, hála annak, hogy Darius is talált magának egy aranyvérűt, aki történetesen lehet, hogy éppen az én aranyvérűm. Ez nagyon nem tetszik, így hát rögtön fel is húzom magam, amit Willow kérdései csak tetéznek, így mikor azzal jön, hogy biztos lefeküdtem Nymphadorával, csak felcsattanva teszek fel egy kérdést, ami számára azonnali bizonyíték arra, hogy valóban megtörtént az, amivel az imént csak hergelni akart. Látom rajta, mennyire meglepődik, de mikor a szavait hallom, gyűlölet ül ki arcomra.*
-Sokkal jobb vagyok, mint Darius! *üvöltök rá, hiszen ezt gyűlölöm, ha ahhoz a féreghez hasonlítanak. Kivont karddal közelítem meg ezt a nőszemélyt, még pár szót szólva hozzá, de ekkor jön a támadás, amit sikerül kivédenem, mivel ő már lassabb a sérülése miatt, és számoltam is ilyesmivel. A pengét még kivédem, de rögtön támad is tovább, s a kis megjegyzésemre is visszaszólva hirtelen kapja el a nyakam, s máris a falnak vág, amitől a fejem is bevágom, de ami rosszabb, hogy elejtem a kardot. Amikor ismét kinyitom szemeim, már csak az ő kardját látom a szívemhez tartva.*
-Csak szerencséd volt. *morgom magam elé, ridegen pillantva szemeibe, majd felteszem a kérdést, hogy mire vár még, ha annyira akar, hát öljön meg, itt a lehetőség. Elvégre Dariushoz hasonlított az imént, őt pedig gyűlöli és megölné, ha tudná. De nem tudja, ahogy egyedül én sem, viszont engem most elkapott. De azt is tudom, hogy nem lenne rá képes, mivel ahhoz túlságosan is kedvel. Csak némán állok vele szemben, mikor felel a kérdésemre, mélyen a szemeibe nézve, ő viszont hamarosan elhúzza kardját, majd a nyakamat is elereszti, mire én csak megmozgatom azt egy picit.*
-Nem tudom, mit érdekel ez téged. Én nem azt csináltam, mint amit Darius veled. *vágok vissza, kicsit megigazítva felsőm nyakát, miközben Willow az asztalhoz sétál, s egy székre ülve kezd el inni az egyik kupából. Én viszont csak pár lépést teszek előre, de nem őt figyelve, majd mikor ismét megszólal, csak odakapom a fejem.*
-Akkor miért nem mész el te magad? *tekintetem feszült, főleg, hogy nem tűröm, hogy így beszéljenek velem. De... igazából úgysincs itt több keresni valóm. A gyakorlás megvolt, ráadásul sikerült neki is rendesen felhúznia ahhoz, hogy ne akarjak beszélni vele tovább, így csak felkapok egy kupát, lehúzom a vér egy részét, majd ismét rá pillantok.*
-Többet ne merj Dariushoz hasonlítani! A két eset nem ugyanaz. *morgom még oda, majd még egy korty vér, s csak elhajítom mérgesen a kupát, így a vér maradék része is kiömlik, de nem érdekel. Csak idegesen elviharzok, s úticélom most nem más, mint a kínzókamra. Annyi biztos, hogy nem irigylem most azt az embert, aki a kezem közé fog akadni.*

Tárgy: Re: Gyakorlóterem 2011-04-08, 6:11 pm

*Látom a tekintetén, hogy mérges, de egy kicsit se tud meghatni ez a gyermeteg viselkedés, amikor olyat tett, amit én nem vagyok képes túl könnyen megbocsátani. Ezért is mondom meg neki a véleményem, de láthatóan csak jobban kihozom a sodrából és van egy olyan sejtésem, hogyha tudna, akkor bizony most végezne is velem. *
- Eddig én is azt hittem... *nézek komoran a szemeibe, majd megtörténik a további harc is, amelyből most már én kerülök ki győztesen, így kezem a nyakát fogja, miközben pengém pedig a szívét veszi célba, de nem, még nem ölöm meg.*
- Legalább a győzelmemet beismerhetnéd... jobban meg vagyok sérülve, mint te, mégis én élném túl, ha életre-halálra menne. *engedem végül el, hiszen tény, szeretem még mindezek ellenére is, bár valami már eltört és többé nem lesz semmi se ugyanolyan, mint amilyen régen volt...*
- Nem? Biztos vagy te ebbe? *kérdezem, miközben már le is ülök egy székre, majd inkább elküldöm, miután kijelentem neki, hogy most már nem lesznek ugyanolyanok az érzéseim iránta, ezt jobb, hogyha tudja... Viszont amikor visszakérdez arra, hogy miért nem én megyek el, csak csendben nézem még mindig az arcát, majd egy aprót sóhajtok is.*
- Annyira szánalmas vagy ilyenkor. *mást már nem is mondok, inkább hagyom, hogy dühösen eltűnjön innen, nem is érdekelve, hogy a számunkra életet jelentő vért elpocsékolja. *
- Dehogynem, ugyanolyan... *lépek az ajtóhoz, miközben halkan mondom ezeket a szavakat, de ő már nem hallhatja, hiszen ki tudja, hogy merre jár. És hogy megfordul-e a fejemben az, hogy esetleg utána megyek? Nem, eszem ágában sincs ekkora badarságot elkövetni, így térek hát vissza a szobámba, ahol egy fürdővel kezdem valószínűleg.*

Tárgy: Re: Gyakorlóterem 2011-06-12, 7:25 pm

*Nem éppen a kedvenc szabadidős foglalkozásom, de azt hiszem nem árt néha egy kis edzés, még a magamfajtának se, így aztán mai első utam ide le a gyakorlóterembe vezet. Úgy döntöttem nem megyek ma ki, azt hiszem eléggé zavaros, és lehet hogy még veszélyes is lenne a dolgokra nézve, amik az utóbbi időkben történtek. Még mindig vissza van a találkozás Dariussal is, hiszen valószínűleg a vámpírvezér tudomására fog jutni az ügy, de most próbálok nem ezzel foglalkozni, hanem inkább rendbe szedni magam gyakorlás téren. A sok halandóval való harc, bizony elgyengített, hiszen ők jóval gyengébbek voltak nálam. Nemsokára már le is érek a terembe, ahol a fegyverekhez lépve, talán a számomra leginkább kézre álló fegyver felé nyúlok, ami egy jól megtermett kétkezes pallos. Nehéz szerszám, emberek számára valószínűleg kész kínszenvedés a forgatása, viszont a vámpírok között akiknek olyan kiemelkedő fizikumuk van, mint nekem, talán mégse olyan nagy ördöngősség. Csupán csak meglendítem, majd megforgatom a kezem ügyébe tapasztalva a súly eloszlását, majd egyenes, súlyos vágásokkal haladok előre, szelve a fegyverrel a levegőt. Nemtudom miért, de úgy érzem kissé kikapcsol, talán már kellett is egy kis efféle szórakozás is. Szinte nem is figyelek a körülöttem lévő világra, s mondhatni lassan már tánccá alakul a fegyverrel való gyakorlásom, miközben komor arcomról semmilyen gondolatot nem lehet leolvasni.*

Tárgy: Re: Gyakorlóterem 2011-06-12, 7:49 pm

*Nem Victor az egyetlen, aki ezen napon úgy dönt, hogy a gyakorlóteremben kezdi a napi időtöltését. Én is eképpen döntöttem, hiszen imádok edzeni és most is eképpen teszek. Egy bőrömhöz tapadó, fekete színű bőrnadrág van rajtam, lábaimon hosszú szárú csizma, melyekbe be vannak tűrve a nadrágom szárai, de a sarka viszont kissé magas, tehát elegáns is és nehéz benne menni, de én a röpke 300 év alatt azért már megtanultam, felülre pedig egy egyszerű fekete színű fűző került. Hosszú tincseim most is szabadon omlanak végig a hátamon és a zöld szemeim körül pedig vad, fekete smink díszeleg. Nem tudom, hogy pontosan mennyi ideig is fogok most ott lenni, főleg, ha ismét egyedül töltöm majd a következő órákat, de ez most nem is számít, úgy is valószínű, hogy estére áttérek Seol szigetére, hogy egy kis elemózsiát szerezzek. Ahogy viszont a terem ajtajához érek, nemsokára meg is hallom a léptek és a suhintások hangját, így mosolyodom el és sétálok be, kíváncsian nézve, hogy vajon ki is van odabennt. Ahogy látom, Victor az. Rég láttam ezt a helyes férfit, fura mód alig futunk össze... viszont most annál jobb, hogy itt van. Erősebb nálam, ahogy elvileg Demetrius is, de őt legyőztem, vajon Victort is le tudom? Csak a falhoz sétálok és egy egykezes kardot veszek a kezembe, majd párszor megforgatom, egy kis bemelegítés gyanánt, majd máris a férfi felé dobok egy időközben a falról lekapott tőrt.*
- Üdv Victor! *pillantok rá egy kedves, de egyben igen csak furcsa mosoly kíséretében, majd közelebb lépkedek hozzá és szó nélkül kezdem el támadni, így célozva meg a bal vállát először, majd egy gyors fordulás és már mögé is kerülve próbálom meg a hátába állítani a kardom.*
- Remélem nem zavartalak meg. *búgom a fülébe, miközben hirtelen közelebb lépek hozzá, de hamar eltávolodva ismét elé kerülök, hogy az édes játékot folytathassam.*

Tárgy: Re: Gyakorlóterem 2011-06-12, 8:10 pm

*Nem is hittem volna, hogy egy kis hadonászás mennyire képes felszabadítani. Mondhatni tényleg sikerül kizárnom minden külső tényezőt, és néhány pillanat múlva már csak a vágásokra koncentrálok. Persze nem olyan mintha élő húsba marna az acél, márpedig ez a jókora darab nem csak marna, hanem össze is zúzná azt amit eltalált. Viszont úgy tűnik magányom nem tart túl sokáig, s bár nem veszem észre mikor jön be Willow, ez a páratlanul szép , de egyben valahogy szívemnek kétes nőszemély, de az acél suhanásának hangja már annál inkább figyelmeztető jelleggel van füleimnek, s mielőtt elérne a tőr éppen az utolsó pillanatban húzom el a fejem. Szerencse, hogy gyors vagyok, bár a penge miatt még így is lassul a mozgásom, így engedem le, a fegyvert, ami súlyos vízhanggal kongdul meg a földön, s szegezem rá a nőre nyugodt, de egyben fürkésző tekintetemet.*
-Nem is hittem volna, hogy ilyen szívélyes fogadtatásban lesz részem, amúgy szép estét a kisasszonynak is.*hangom nem gúnyos viszont nem lehet kiérezni rajta, hogy "szívből" ezt kívánom e vagy nem, minden esetre csupán felé fordítva törzsemet figyelem ahogy közelebb jön hozzám, de amikor támadni készül, hirtelen kapcsolok, s emelem fel a nehéz fegyvert, hogy elhárítsam a támadást. Hiába vagyok gyors, az én kardom kétkezes, és ráadásul többet is nyom, mint egy sima egykezes kard, így nem éppen sebességem fog előnyt jelenteni, így aztán a nő könnyedén mögém kerül, de amikor a döfés a hátam felé igyekszik fél kezem hamar lendül meg hátra felé, elkapva a fegyvert az élénél, aminek hatására bizony alaposan szét is vágja a tenyeremet, főleg mivel még rá is markolok a fegyverre, miközben felmordulásom arról tehet tanúbizonyságot, hogy igencsak fáj.*
-Ó dehogy is... már azon csodálkoznék, ha valaki öleléssel, vagy virágözönnel várna rám, legalább nem felejtem el , hogy itthon vagyok. Amúgy ezt akkor vegyem, felhívásnak keringőre?* kérdezem, egy apró félmosollyal miközben taszítva, megfordulok a nővel szemben, és alulról kissé talán lomhán is meglódítva a pallost a mellkasa fele célzok vele.*

Tárgy: Re: Gyakorlóterem 2011-06-12, 8:20 pm

*Tisztában vagyok Victor jó reflexeinek, hiszen dupla annyi ideje van a világon, mint én, így egyértelműen tapasztaltabb is, tehát hallhatta, hogy jövök. Nem is vagyok rest üdvözölni, csak Willow-san, tehát egy tőrt repítek felé, melyet éppen hogy kikerül, pedig egy kis vágásba nem halt volna bele és örök emlék lehetett volna a számára, már ha nem gyógyult volna be a seb. Na de csak lassan közelebb lépegetek hozzá, kecsesen, ahogy mindig és már hallom is a viszont üdvözlést.*
- Ha már itt találkoztunk, gondoltam beszállok. Elszórakoztathatnánk egymást. *kacsintok rá és pillanatok múlva suhintok felé, majd miután hárít, mögé kerülök, szinte csak úgy teleportálva, oly sebesen és ismét támadok, de most egy egyszerű döféssel, amely ha eltalálja, bizony jó mélyre beléhatolhatott volna, de ő gyors, ahogy arra számítottam, tehát talán nem lesz olyan unalmas a győzelmem, így fogja hát meg az éles pengét, még mielőtt belé válynám és hamarosan értékes, vörös vére csepeg a padlóra... Csipp-csepp... oh igen, de megkóstolnám ismét. Fura ez a szenvedélyem, mi vámpírok nem szoktunk egymásból táplálkozni, de mindegy is, én már csak ilyen vagyok és bár Demetrius ezt a bogaramat nehezen viseli el, Victor más ezzel, tudom. Nem sajnálom a kezét, ebcsont beforr, tehát csak kislasszézok onnan, kihúzva a pengét a kezéből, miközben hallgatom a szavait és kissé el is mosolyodom a hallottakon.*
- Keringőzni szeretnél velem? Ha nyersz, lehet róla szó, ellenben elfelejthetsz. *döntöm édesen oldalra a fejem, hiszen a keringő az mást jelent, nem holmi harcot, hanem annál vadabb szexet, bár hogy én és ő együtt... olyanra még nem vetemedtem és nem is tudom, hogy érdemes lenne-e vagy hogy kívánnám-e valaha, de bizonyára érdekes lenne. Na de akkor felőlem legyen ez a tét, már ha tényleg ezt akarja, de én már csak könnyedén hátrébb is lépek párat, csak gyorsan, még mielőtt eltalál az éles fegyverével.*
- Amúgy csak nem ölelésre vagy virágokra vágysz? Még a végén azt hiszem, elpuhultál! *a te kintetemen láthat némi dühöt, hiszen nem kenyerem ez a fajta viselkedés, így inkább csak felugrok, hogy annál erősebben csaphassak le rá, ismét a válla felé, de most a jobb oldalát célozva meg, majd mielőtt a pengém leérne, hirtelen váltok át és támadom meg a mellkasánál egy suhintással, hogy felvághassam azt a hófehér bőrt, mely a már oly régóta nem dobogó szívet relyti.*
- Hiányoztam? *kérdezem ismét mosolyogva, mint valami kislány, ki bár csábít, de egyben gyilkos is tud lenni. Fura is egy ilyen beszélgetés, pont ebben a szituációban, na meg, én már lábammal alá is rúgok, így próbálva őt elesésre kényszeríteni és kizökkenteni az egyensúlyából.*

Tárgy: Re: Gyakorlóterem 2011-06-12, 8:43 pm

*Miután megvolt a nem éppen szokványos köszönés, hamar szóba is elegyedünk, persze mindezt úgy , hogy Willow támadni is kezd önkényesen beszállva a gyakorlásba.*
-Gondolod elég szórakoztatóak vagyunk egymásra nézve? Na nem bánom legyen.*válaszolok vissza egy fura sunyi mosollyal, miközben védekezni is kezdek, de a nő bizony beér a hátam mögé s a kardja már döfni is készül. Szerencsére elkapom, bár így se úszom meg fájdalom mentesen, főleg hogy az a penge igencsak éles, s a nő elmondhatja magáról hogy ontja is a véremet. Nem kell ránéznem, hogy tudjam élvezheti a dolgot, s bár nem olvasok a gondolataiba, de némileg azért volt időm megismerni a nőt, még ha túlságosan nem is mélyedtünk el egymás feltérképezésében. Pár szó után viszont ismét fordulok, s kissé lassabb mozdulattal suhintom meg felé a pallost.*
-Hmm.. másfajta keringőre gondoltam, de ha már felajánlottad akkor , miért ne úgy is szeretek küzdeni, főleg ha tétje is van..*villantok egy gonosz mosolyt felé, miközben támadok, de ahogy sejtettem is Willow kecsesen el is kerüli a csont törő fegyver csapását, amiért azért nem esek kétségbe,legalább tudom, hogy nem lesz könnyű harc. Már unom is , hogy általában akikkel össze akadok nem jelentenek túl nagy veszélyt a számomra, de ez inkább az én, mintsem az ő hibájuk. Willow viszont tényleg kihívás lehet.*
-Nem Willow, az nem az én formám... Tudod jobban szeretem a keményebb dolgokat...*mondom szemrebbenés nélkül, még ha belül valahol lehet a lényemnek jól is jönne a gyengédség, de ez a lényem már majdnem hogy halott, persze a következő szavakra megvillannak a szemeim.*
-Ahhoz több idő kell a halandókkal , hogy elpuhuljak, amúgy csak nem némi méreg jelét látom a pillantásodban kislány?*kérdezem egy apró mosollyal, direkt cukkolva a nőt, hiszen nem úgy emlékszem, mint aki szereti ha így hívják. Minden esetre a következő támadására már menne is a hárítás, de a hírtelen váltás bezavar, és nem vagyok elég gyors, hogy a pallost félre is húzzam, így bizony szép csíkban fel is vágja a mellkasomat ahonnan csörgedezni kezd a vér. Egy pillanatra hátráol csupán, hogy egyensúlyban maradjak.*
-Nocsak... ügyes vagy, de azért még ne írj le......*kezd érdekessé alakulni ez a küzdelem, eddig nagyon úgy néz ki, hogy a nő előnyben van, s ha így folytatom még talán ki is véreztethet.. Én pedig nem szeretem, ha túlságosan a véremet veszik, a játéknak is megvan a határa.*
-Ó nem is tudod mennyire, tudod te legalább tudsz újat mutatni...*mondom egy gonosz félmosollyal, bár más is tudott, de róla most nem beszélek, amikor viszont a lábamat akarja kirúgni, hirtelen lépek hátrébb, és ugyan ebben a pillanatban suhintom meg a fegyvert lapjával a lábának, azzal a céllal, hogy elkaszáljam a nőt. Ha ez össze jön, meglendítve a fegyvert felülről próbálok meg lecsapni rá.*

Tárgy: Re: Gyakorlóterem 2011-06-12, 8:56 pm

*A kérdésére feleslegesnek érzem, hogy válaszoljak, hiszen nem mondtam volna azt, hogy szórakoztassuk el egymást, ha nem éreztem volna így. Inkább megindítom első támadásom, amely nem arat sikert, hála a gyors reflexeinek, de ahogy mögé kerülök, úgy vágom fel a kezét, majd közben azért egy kis beszélgetés is megkezdődik kettőnk között és ahogy hallom, másra gondolt, mégis az én szótáramban a keringőzés ezt jelenti a normális táncon kívül.*
- Úgy se fogsz nyerni! *nézek bele hosszan a szemeibe, majd ahogy támad rám, máris kitáncolok a fegyver útjából, hiszen bár nekem több támadás kell, hogy nyerjek, neki valószínűleg kevés is elegendő ahhoz, hogy legyőzzön, hiszen szétzúzhatja a testemet azzal a karddal, de ettől még izgalmasabb ez a küzdelem.*
- A keményebbeket? Akkor mutasd meg, légy kemény és küzdj normálisan! *szólok rá kissé erélyesebben, majd ez után figyelek fel arra, amiket mondott. Nem csípem a gyengeséget a vámpírok között, pedig néhányan valóban érzelgősek, de Victort nem ilyennek ismerem és én magam is csak Demetrius előtt mertem kimutatni azt, hogy szükségem lenne rá, pont rá, akit biztosan nem kaphatok meg. De ahogy lekislányoz, csak kissé felnevetek.*
- Csak úgy látom, hogy elgyengültél és ez nem tetszik. Egyébként meg, nem tudsz ennyivel felidegesíteni. *már azért jó pár éve élek és nem hallgatok mindenféle cukkolásra. Viszont már ugrok is és nemsokára egy kis átverés következik, így vágom fel a mellkasát és a pengém elég mélyen bele is hatol a férfi húsába, amit élvezettel nézek, főleg, hogy egyre jobban vérzik és minden bizonnyal gyengül is.*
- Dehogynem! *már tudom, hogy nyerek, így próbálok rúgni is felé, de ezek szerint élvezi a küzdelmet, de most ő a gyorsabb és elhátrál, majd már lendíti is a fegyverét, így lábaim hirtelen érzik az erős fegyver ütését és el is terülök a földön. Egy picit elhúzom az ajkam, azért fájt és megéreztem, de nem fogom kimutatni, csak kislányosan, édesen felnevetek.*
- Máris a lábaid előtt heverek! *pillantok fel rá, de amikor megindul a fegyver felém, akkor már nem találom viccesnek, így fordítom hirtelen a kardom és állítom meg, ha minden igaz a suhintást vagy ha nem is teljesen megállítom, akkor lassítok és maximum csak engem is kissé felkarolcolhat az ő pengéje, mert hamar fordulok ki alóla és már talpra is állok. Kezd keményebb lenni ez a harc, tehát most már csak a falhoz nyúlok és két tőrt rögtön le is kapok róla, melyeket Victor irányába hajítok, most már nem kímélve, a szíve felé célozva.*

Tárgy: Re: Gyakorlóterem 2011-06-12, 9:17 pm

-Ne bízd annyira el magad.*mondom kissé mosolyogva, bár teljesen biztos se vagyok benne, hogy én nyerek, hiszen tudom hogy ő se ma kezdte. A nő viszont elég könnyedén hátrál ki a fegyverem útjából, ami való igaz csontot törne ha normálisan betalálna, de ahhoz kell egy nagyon jó pillanat is, ami véleményem szerint sosem jön el, hiszen Willow is tudja milyen lenne ha ezzel eltalálnám.*
-Ó csak nem felidegesítettelek? Azt hiszem még nem győztél...*mosolyodom el, hiszen valahol belül jó nézni ezt az erélyes akaratos nőszemélyt, aki bizony meg szeretné kapni amit akar. Rajtam nem fog múlni, viszont amikor felnevet, csupán csak érdeklődve nézek rá, de a szavaira egy pillanatra az én szemeim lobbannak fel kissé mérgesebben.*
-Nem gyengültem el... És ne kételkedj bennem.*mondom kissé mogorvábban, na de Willow ugrik és egy gyors manővernek köszönhetően fel is metszi a mellkasomat azzal a karcsú kardal. Bizony ha így folytatja, hamar meglehet hogy legyengülök, hiszen bár nem akkora a fegyvere mint az enyém, de a vágása mély és bizony veszélyes sebeket ejt a testemen, ami azért nem áll ellen az acélnak, és érzem is, hogy bizony fogyatkozik drága vérem. A szavaira már nem is reagálok inkább csak ki kaszálom a karddal a lábát, amivel most sikerrel is járok, így nézve le kissé győzedelmes mosollyal fürkészve az arcát. A szavaira viszont úgy tűnik jóleső nevetés tör fel ajkaim közül.*
-Minő szép, és izgató látvány... egy picit heverhetnél feljebb is..*villannak meg a szemeim, ha már fegyverrel nem, legalább a szavaimmal kissé szurkáljam meg a nőt, aki valószínűleg pofátlanságomért talán úgy se fog örök időkre megutálni. Minden esetre nem hagyom sokat pihenni , a kard már lendül , de úgy tűnik Willow megőrizte a hidegvérét, így a két acél össze csendül, szikrát szórva, s mi ketten egymásnak is feszülünk. Nemsokára a nő viszont talpra is áll, s a kard újabb támadásra indul méghozzá a szívem felé. Ha akarna most azonnal megölhetne ezzel a csapással, és bizony az ilyen harcok pezsdítik fel az én szívemet is. Szeretem a veszélyt annyi szent, de azért nem akarom még megöletni magamat, így aztán hirtelen próbálok meg kioldalazni aminek az lesz a vége, hogy bár a mellkasomat nem szúrja át, de a vállamba bele áll a kardja és én felmordulok ismételten.*
-Áh.... veszélyes vagy..... Azt hiszem komolyan kéne téged vennem...*bár szavaim úgy látszanak, mintha eddig nem tettem volna, de mégis nagyon komolyan vettem, tudom mire képes, és bizony nem tudnék biztosat mondani kettőnk erejének összemérésével kapcsolatba. A következő mozdulattal viszont elhajítom a pallost , s szemeimet megvillantva lépek hátrébb, ezzel kihúzva a kardot magamból, s egy pillanatig hangosan fel is sóhajtok...*
-Harcot akartál... most megkapod..*mondom ki, de a következő pillanatban már meg is indulok felé, méghozzá gyorsaságomat kihasználva már amennyire még bírom, s próbálok mögé kerülni. Ha ez sikerül hátulról próbálom meg elkapni a kardot fogó kezét, s csavarni kezdem azzal a céllal, hogy megszabadítsam a fegyverétől.*

Tárgy: Re: Gyakorlóterem 2011-06-12, 9:35 pm

- Mint mondtam, nem könnyű felidegesíteni. *jegyzem meg továbbra is jókedvűen tekintve bele sötét és egyben oly rideg tekintetébe, de a harcunk már elkezdődik és miközben folyamatosan támadom és kaszabolom a testét, szavaim erejével is igyekszem gyenge pontokat keresni rajta és ahogy érzékelem a válaszából, egész jó úton járok.*
- Ne kételkedjem? Miért ne? *pillantok rá és hamarosan már a mellkasa bánja mindezt, de ahogy ő is támad, nem sikerül nekem térdre kényszerítenem, ellenben ő most ügyesen halad, így kerülök le a földre és nézek fel rá, még mindig igen csak szórakozottan és ahogy hallom a szavaimra a válaszát, úgy villannak meg szemeim a pofátlansága miatt.*
- Hogy mersz ilyet mondani? Nem vagyok holmi cafka vagy ember, akivel játszadozhatsz! *de mielőtt felpattanhatnék, máris támad, én pedig éppen hogy ki tudom védeni a támadását és gyorsan fel is pattanok, még mielőtt rosszul járnék és hamarosan a szívét támadom, hiszen ezen szavai bosszút kívánnak és még több vért, hogy bocsánatot kérjen. Velem nem beszélhet így és ezt egy örökkévalóságig a tudatába vésem. Ahogy érzékelem, a támadásom nem tudja rendesen hárítani, így a vállába szúródik a kardom, elég mélyen, talán még át is bökve azt.*
- Ideje lenne! *jegyzem meg, miközben elhátrál, én pedig csak kissé elmosolyodom a haraga láttán, hiszen kezdi észrevenni, hogy eddig csak ő vérzik, csak ő járt rosszul, nem pedig én. Ahogy viszont mögém kerül, hiszen gyorsabb nálam, hirtelen ér a meglepetést, hogy a kezemet csavarja és mivel nem óhajtom megvárni, amíg eltöri, így ejtem le a kardom, de ahogy fordulok, másik kezemmel hirtelen csapok az arcába, természetesen jó erősen és ököllel, hogyha akarja, akkor felőlem folytathatjuk közelharccal is mindezt, nem fogok megfutamodni és térdem máris a legféltettebb pontja felé indul, hiszen emlékszem még arra a megjegyzésre és a keringőről most már biztos letehet!*

Tárgy: Re: Gyakorlóterem 2011-06-12, 9:54 pm

*Lehet , hogy nem könnyű de azért meg fogom próbálni, hiszen mindig is vonzottak a nehéz esetek, mint például Mordana is valahol. Na persze Willow és az albínó esete teljesen más, de mindkettő elég nehéz eset az is biztos.*
-Ameddig nem fekszem holtan előtted, még semmi nem dőlt el..*adok rövid magyarázatot a kérdésére, hiszen én is tudom, hogy a jó ellenfél a halott, ameddig el nem intéz teljesen addig pedig veszélyes vagyok rá. Mindezek alatt persze tovább folytatódik a harc és miután sikerül kikaszálnom a lábát, egy pofátlan megjegyzésre is futja tőlem, amire már úgy tűnik az ő rendíthetetlen nyugodtsága is átcsap valami másba. Ez tetszik nekem, jelzem is az arcomon lévő kiterülő mosollyal ahogy ránézek.*
-Most miért? Lehet hogy még élveznéd is, arra pedig hogy cafka lennél drága Willow, még álmaimba se gondolnék. Tudod egy cafka már széttette volna...*kacsintok rá egy sunyi mosollyal, remélve hogy elérem a kellő hatást, hiszen most rajtam a mosolygás sora. Minden esetre a csapásomat hárítja s mikor feltápászkodik, ismét támad s bizony keresztül is szúrja a vállamat, amire ismét csak fájdalmasan felnyögök.*
-Ne légy olyan sietős a java még hátra van..*válaszolom kissé ingerült hangon, miközben hátrálva talán kijön belőlem a fegyver, és ismét megrohamozva most már a gyorsaságomnak is hasznát tudom venni. Nemsokára mögé kerülök, s erősen kezdem csavarni a fegyvert tartó kezét, ami nemsokára el is engedi a kardot, de a fordulatból érkező öklöse szépen e is találja az arcom, s felsérti az ajkaimat, amiből szinte azonnal fel is serken a vér.*
-De tüzes lett valaki...*mondom, de a térd támadásra már a saját térdemet használom védekezés képpen, ami ha minden jól megy össze is csattan a nőével, de a következő pillanatban már én sem késlekedem. Kezem villámgyorsan a torkának szegeződik, s fel emelve a földtől meg is próbálom a falnak vágni, persze úgy hogy nem engedem el közbe, a torkát, csak még jobban szorítok rajta.*

Tárgy: Re: Gyakorlóterem 2011-06-12, 10:11 pm

*A harc egy jó ideig izgalmasnak és érdekesnek is tűnik a számomra, egészen a beszólásáig, amit már nem tudok mosolyogva fogadni és egy kis kioktatás is hallható lesz felőlem, amelyre láthatóan tud ám ő is mit reagálni.*
- Hogy élvezném? Veled semmit se élveznék. *nézek végig rajta és bár nemrég még nem így gondoltam, hamar változtott a véleményem. Bár, valamilyen szinten kecsegető lenne ez az egész, főleg Demetrius miatt, aki annyira semmibe vesz. Akkor lehetek én mással is, mégha csak néhai alkalmakra, de ezek a szavak akkor is most megbántottak engem.*
- Minden bizonnyal! *mondok még ennyit, hiszen 300 éve élek már a közelében és még soha nem kerültünk oly közel egymáshoz, bár mintha nem is akart volna soha, én így éreztem és talán tényleg ez a legjobb, de a lényeg, hogy hamarosan felkelek a földről és kardom a vállába áll, erősen és durván, de ő hamar mögém kerül és a fegyverek már a földön is vannak. Az öklöm az arcába csap, majd pedig már látom is az ajkából felserkenő vért, mely igen csak vonzó, így kis időre el is téved a tekintetem.*
- Valaki pedig bunkó! *vetem neki vissza, majd a térdemmel támadok, de ezt már nem hagyja és pillanatok alatt érzem a nyakamon a kezét, majd erősen a falhoz is leszek vágva, így köhögök fel kissé, miközben kezeim a kezére kerülnek, majd jöhet a farkasszem. Kellemetlen most ez a szituáció, de mégis ő van megsérülve, nem pedig én, így nemsokára eleresztem, majd egyik kezemmel a vállába vágok, pont oda, ahol nemrég még a kardom volt, míg a másikkal a kezére, próbálva eltörni a csuklóját és ezzel leszedni rólam a kezét, mert nem szeretem, ha így a falhoz nyomnak és sarokba szorítanak, ezt nem pont neki fogom hagyni.*

Tárgy: Re: Gyakorlóterem 2011-06-12, 10:32 pm

*Úgy tűnik nem bírom ki, hogy ne szóljak rosszul hozzá, amit a szívére is vesz. Megvallom ezen nem csodálkozok, de már nem szívhatom vissza amit mondok, bánkódni meg nem fogok miatta.*
-Nem tudhatod ameddig nem próbáltad ki.*villantok rá egy mosolyt, majd jöhet a támadásom, amit sikeresen ki is véd, és kardja nemsokára a vállamba fúrva valálja magát, ami meg kell vallani elég fájdalmas ahhoz képest, hogy nem élethalál harcot vívunk. A szavaira csak megrántom a vállamat.*
-Te mondtad, hogy elpuhultam, ezt az oldalamat akartad látni nemde Willow? Vagy tévedek?*kérdezem mikzöben szemeim rá villannak, s ismételten támadni készülök ezzel elkapva a kezét, s bár fegyverétől megszabadítottam, de mégse teljesen tettem harcképtelenné , s így ér el az ökle ami fel is sérti a számat, hiszen nem egy gyenge pofont kaptam most a nőtől. Csupán csak figyelem a szemét, ami eltéved kissé a véremen, de persze az alattomost térdes támadást sikerül hárítanom, elvégre nem szeretném, hogy azon a ponton rúgjon meg. Azzal tényleg kihozna a sodromból.*
-Ha annyira zavarna, már rég itt hagytál volna mindennel együtt, és nem folytatnánk a harcot, valld már be , hogy így is vonz a harc...*mondom kissé magabiztosabb hangon, miközben a falnak is vágom, s egy mosollyal nézem ahogy felköhög...*
-Szereted amikor így bánnak veled?*kérdezem, miközben farkasszemet nézünk, kissé halkabb, hűvösebb hangon, de ekkor jön az ütés a fájós vállamba, amire fel is hördülök fájdalmasan, hiszen nem kellemes az előbb támadott testrészt ütni, s a karom is enged, így eresztve le a nőt, aki már el is kezdené kitekerni a kezemet. Egy darabig megy, sőt meg is roppan a kéz, de egy pillanat múlva erőt veszek magamon, s bizony a kitörendő csukló megmakacsolja magát. Másik kezem közbe lassan a nő kézfejéhez is ér, s finoman kezdem el a másik irányba hajtani, miközbe végig is simítok a kézfején.*
-Vagy jobban szereted az ilyesmit?*döntöm oldalra a fejem, miközben tekintettemmel Willowét kísérem. Kíváncsi lennék arra, hogy most mi járhat a fejében.*

» Gyakorlóterem