Gyakorlóterem

Tárgy: Re: Gyakorlóterem 2011-06-12, 10:41 pm

*Csak ciccegek egy kicsit, hiszen most már biztosn nem fogom vele összeszűrni a levet. Fura gondolat volt, de hamar véget is vetettem neki, így harcolunk hát tovább és hamarosan ki is jelenti, hogy erre az oldalára voltam kíváncsi.*
- A bunkóság és a normális harc két különböző dolog. Én arra voltam kíváncsi, hogy tudsz harcolni! *jelentem ki, tehát most már tudhatja, hogy téved... na de a közelharcunk is kezdetét veszi, majd nemsokára még mond pár dolgot, amire csak kissé elfordítom a fejem.*
- Unatkozom és ez jobb, mint az unalom. *pillantok vissza a szemeibe pimaszul, de nemsokára már a falhoz is leszek nyomva, ami eléggé kellemetlen, tehát egyértelműen nem fogom sokáig hagyni magam, mert a végén még alul maradok ebben a küzdelemben és ez nem lehet így, azt nem engedhetem.*
- Mi közöd van hozzá? 300 év alatt egyszer se érdekelt, hogy mit szeretek vagy mit nem. *nézek vissza rá, majd már támadom is a vállát és ez után a kezére ütök, tehát csavarásról itt szó sincs, viszont szerencsémre ő elereszt, de nemsokára már ismételten érzem, ahogy a kezemet mozdítja, szinte visszatörve a csuklóm, ami ropog egy picit, de talán nem töri el... viszont a következő szavak, a simítás és ahogy kóstolgat.*
- Már mondtam Victor, ne szórakozz velem! Menj, keress magadnak egy embert és játszadozz azzal, de engem ne kóstolgass. *jelentem ki határozottan, hiszen ezt nagyon nem szeretem, amikor valamiből nem én kerülök ki győztesen, de kezem elég gyorsan kapja el odalent a golyóit és kezdem el szorítani.*
- És ha nem engeded el a másik kezemet, esküszöm, hogy csak por marad belőle... *és hogy miből? Jelzésképpen kissé meg is szorongatom ismételten, tehát jobban tenné, hogyha eleresztene és egyben le is lépne, ezzel hagyva meg nekem a mai napra a békémet, de az biztos, hogy a következő utam már vérért lesz, ugyanis egyre idegesebb leszek és nem ártana magam lenyugtatni valamivel.*

Tárgy: Re: Gyakorlóterem 2011-06-12, 11:04 pm

*A magyarázatra nem akarok több szót fűzni, egyszerűen csak bólintok egy apró vállrántás keretébe, most már mindegy, hogy mit mondok úgy is kimondtam amivel megbántottam, de hát már máskor is cselekedtem hasonlót. A kérdésre adott válaszra viszont csak bele nézek a pimaszul mosolygó nő szemébe.*
-Akkor ezek szerint annyira még sem utálhatsz... *vonom le a számomra helyes következtetést, miközben már a falnak is taszítom, s bizony meg kell mondani egyáltalán nem bánok kesztyűs kézzel vele. Nem is mondhatja azt, hogy csak azért gyengéd lennék mert nő.*
-Veheted annak is,hogy egyszerűen csak elkezdett furdalni a kíváncsiság... Nem hiszel nekem?*nézek rá kissé ártatlanul, de ez a pillantás hamarosan átmegy valami fájdalmas , méregbe amikor a nő keze eléri a sérült vállamat, s kénytelen vagyok le ereszteni is. A csuklót viszont lassan vissza igazítom ügyelve rá, hogy ne törjem el. Kezem viszont most végig simít a kezén, de úgy tűnik ez se tetszik Willownak. Fura egy nő annyi biztos, azt se szereti ha kedvesek vele, azt se ha bunkók igazodjon ki rajta a vámpír.*
-Csak az szórakozás amit annak veszel, én egyáltalán nem veszem annak, amúgy meg lehetnél egy kicsit könnyedebb is, nagy körülötted a feszültség, amúgy nem megyek, most te érdekelsz.*vágok vissza szinte azonnal de amikor oda le talál a keze, hirtelen rándul meg az arcom, hiszen nem éppen a legkellemesebb pontot tapogatja és még csak nem is finoman.*
-Áh.... azt hiszem pont rátapintottál a lényegre... *mondom miközben arcom ismételten megrándul hiszen fáj de végül megadóan bólintok.*
-Hát jó.. ha így akarod..*engedem el, majd lassan próbálom lefejteni a gyenge pontomon lévő kezét miközben a szemébe nézek.*
-Viszont jó lenne ha te is eleresztenél, ha nem akarod hogy ugyan ilyen módon viszonozzam a szívességedet...*mondom most már figyelmeztető hangon, s még hogy komolyan is vegyen kezem megindul lassan affele a pont fele*

Tárgy: Re: Gyakorlóterem 2011-06-12, 11:12 pm

*Egyszerűen hihetetlen ez a pasi, képtelen felfogni azt, amit mondok neki és mindig csak ugyanazt ismételgeti, mi szerint nem utálom őt. Ennyire azt akarja, hogy kedveljem? De mégis miért? Áh... jobb, ha nem érdekel, de a harcunk tovább folytatódik, így vág hát neki a falhoz, én pedig azért érzékelem erős szorítását, melyből nem valami könnyű kimásznom.*
- Nem hiszek! Egy vámpírnak soha nem lehet hinni, ezt te magad is tudhatod. *mosolyodom el kissé, majd nemsokára rákényszerítem arra, hogy engedjen el, így érek sebes vállához, de amikor ismét elkapja a kezem, az már egy picit se tölt el kellemes érzésekkel és egyre inkább fusztrál.*
- Mert megbántottál és nem könnyű kiengesztelni! *jelentem ki, így fogok rá ott, ahol biztosra veszem, hogy érzékeny lesz neki és hogy el fog engedni. Nemsokára még egy kis megjegyzést hallatt, de végül elereszt, majd kezemre teszi ő is a kezét és még pár szót szól, amelyek annyira nem hangoznak jól, így eresztem hát el, majd fordítom el a fejem a faltól.*
- Elég volt a harcból! *jelentem végül ki, majd ez után szépen kislasszézok előle, így sétálok hát oda az egyik asztalhoz, hogy megnézzem, milyen vér is van benne. Amikor találok egy 0-ásat, akkor azt a kezembe veszem, majd mohón inni is kezdem. Bizony megszomjaztam és egy picit sincs most jó kedvem, valahogy Victor ezt hozta ki belőlem.*
- Szerintem vehetjük úgy, hogy én nyertem. *mondom jó pár korty után, miközben visszapillantok felé és véres ajkam is mosolyra húzódik. Egyértelműen letéphettem volna akkor neki és vége is mindennek, de veheti egyfajta jóindulatnak is tőlem, hogy nem tettem meg... és egy kicsit talán hálás is lehet.*

Tárgy: Re: Gyakorlóterem 2011-06-12, 11:38 pm

-Jól is teszed , ha nem hiszel... amúgy meg szerintem, éppen ez teszi viccessé...*mosolyodom el kissé fura arccal, na de a taszítás után még mindig úgy tűnik, hogy folytatódik a harc. A Nő ugyanis a vállamat kezdi el támadni, ami meg kell vallani nem éppen kis fájdalommal jár, így aztán engedek*
-Biztosra veszem, hogy valahogy ki lehet... mondjuk hozok ajándékba valakit neked.. mit tudom én egy embert Seolról vagy valami ilyesmi?*nézek rá a nőre, miközben fejem oldalra is döntöm , mintha valami bon-bonról beszélnék. Ezután viszont a gyenge pontomhoz ér, és így aztán mondhatni engedelmeskedek a kérésnek, hiszen egy megmogyorózás nem éppen lenne kellemes így a gyakorlás befejezésére, minden esetre csupán én is mondok pár szót miközben elengedem, s láthatólag sikerül elérnem, hogy ő is elengedjen engem.*
-Azt hiszem a szívemből beszélsz..*csupán csak ennyit mondok, de én magam most nem iszok. Bár vesztettem vért, de inkább majd Seol szigetén pótolom valakiből, minthogy itt igyak valamelyik instant vértárolóból, amiket amúgy se szeretek.*
-Csodálkozom , hogy téged nem látlak annyira a szigeten... van valami oka ennek, vagy csupán ennyire hű vagy Darius kéréseihez?*kérdezem enyhén érdeklődve, hiszen magamról tudom hogy rossz pont volt innom Mordanaból de már azon se változtathatok, a nő válaszára viszont csak elvigyorodok.*
-Inkább nevezzük döntetlennek.... tudtommal nem adtam fel.*villannak meg a szemeim, miközben lassan a kijárat felé nézek.*
-Akarsz még itt unatkozni , vagy elnézünk valamerre?*kérdezem, hiszen rajtam nem fog múlni, mehetünk együtt is valahova vagy külön, itt már a nőtől függ.*

Tárgy: Re: Gyakorlóterem 2011-06-12, 11:47 pm

*Vicces... hát kinek mi. Most már biztos vagyok benne, hogy eléggé különbözik a vicces szóról a véleményünk, na de most már nem számít, inkább csak jelzem felé ismételten, hogy mennyire megbántott, de ahogy hallom, ő ezt is jó viccnek veszi és máris megpróbálna holmi sima áldozattal kiengesztelni.*
- Nem felel meg! Kívéve, ha egy aranyvérűt hozol nekem, akkor talán megbocsátok, de addig látni se akarlak. *nézek rá gyűlölködve, hiszen tényleg nem volt szép ez az egész kis közjáték, így még azért jelzem felé, hogy jobban tenné, ha eleresztene és miután ez megtörténik, csak a vérhez sétálok, melyből nyugodtan kezdek el iszogetni, de ahogy hallom a továbbiakat, csak hirtelen kerülök oda elé, a vérrel teli serleg pedig a földön köt ki, kiborulva, de engem az nem érdekel, csak elkapom az ingét és a falhoz vágom, de odáig követem természetesen.*
- Én nem vagyok hű hozzá! Ezt jobb, ha megjegyzed! *eresztem el idegesen és ez után indulok el kifelé, már nem is foglalkozva az előbbi harccal, ismét olyan dolgot mondott, amit nem kellett volna.*
- Inkább unatkozom, menj egyedül. *vissza se nézek rá, ennyi bőven sok volt belőle, nem hogy majd vele töltöm az éjszakát. Így hagyom hát magam mögött őt is és a gyakorlótermet is, menjen a fenébe, csak távol tőlem, mert most ha lehetne, akkor több évig nem látnám.*

Tárgy: Re: Gyakorlóterem 2011-06-13, 12:02 am

*Lehet hogy viccet csinálok pár dologból, de mi értelme lenne ennek az egésznek ha nem lehetne valamivel feldobni? Az megint más, hogy őt ez nem fogja meg, de hát ez van. A válaszra csak kissé elmosolyodom, hiszen van egy olyan érzésem, hogy ő még nem ivott itt aranyvérűből.*
-Hmm ha érdekel pár mese az aranyvérűekről csak keress fel a lakosztályomban... Tudnék mesélni pár ízletes történetet, de annyit mondok, hogy tényleg üdítő a vérük..*mosolyodom el, lehet ezzel is kicsit húzva őt, hiszen el tudom képzelni mennyire vágyik ő is , hogy végre hozzá jusson egy aranyvérű egyedhez. Amikor viszont elenged, úgy tűnik ismét olyat mondok amit nem kellett volna, így csak azt érzem, hogy hátam nemsokára találkozik a fallal, és bár arcom megvonaglik a sebek miatt, de mégis komoran tekintek vissza a szemébe, amikor beszélni kezd.*
-Szóval ennyire lázba hoz még a neve? Nyugodtan kimondhatod ha utálod, szinte az arcodra van írva...*mosolyodom el lágyan, majd hallgatva a szavait megrántom a vállam.*
-Akkor hát szép estét... pedig biztosan találtunk volna pár közös témát...*köszönök el tőle, s még pár percig itt maradva gondolkozok el a mai kis közjátékon, de nemsokára én is szedem a sátorfámat, és elhagyom a termet.*

Tárgy: Re: Gyakorlóterem 2012-06-02, 3:08 pm

*Érzem, hogy dühös, eléggé csalódott, és látszik is rajta, a viselkedéséből, amit mond, ahogy mondja... Nem gondolom, hogy meg kéne újra beszélni, Aideen-t hagyni kell, hogy lenyugodjon, így egészen addig nem fogok szóba hozni semmit, míg értelmét nem látom. Inkább csupán rövidke mondatváltások után el is érünk a célponthoz, a gyakorló terembe, s már fel is szólítom, hogy kezdjük, ha neki is megfelel, s mivel helyeslő választ kapok, eltűnve indítok meg feléje egy pajzsot, amit szépen hárít. Már megérte a harc, ma is tanultam valamit, így szorgosan jegyzem magamnak fejben a varázsigéket, az egyén beállását, és mozdulatait, valamint, hogy mi mire jó, milyen helyzetben. Nem érzem magam nyeregben, hiszen egy egyszerű varázslattal harcképtelenné tudna tenni, csak úgy mint múltkor tette, ugyanis sejtelmem nincs, hogy a csápokat mivel tudnám eltüntetni - ugyanis nem tudok róla, hogy csak sötétben használható -, tehát láthatatlanságomnak oka van. Egy ideig figyelgetem, s természetesen körbe-körbe a fal mentén cikázom gyorsan, míg átgondolom a következő lépést, de hiába küldi a taroló átkot, közelembe sem ér. A kardos jelenetet megmosolygom, ugyanis azt forgatni is tudni kell, ám szavaira nem megállva, hanem tovább cikázva, időnként hirtelen irányt változtatva felelek.*
- Kérdeztem tőled a szabályokat... ezt nem kötötted ki. *felelem sejtelmesen, de úgy hiszem, eljött az idő a cselekvésre, így egy közeli szék mögé állok be egy plusz kör megtétele után, hogy nem tudja megállapítani hol is álltam meg, s egy időben kapok le egy újabb pajzsot a falról, és hajítom ugyan azzal a mozdulattal felé, míg a széket is a lányhoz rúgom nagy erővel - azt előbb indítva kicsivel -, ugyanis kíváncsi vagyok, két szinte hajszál pontosan egyszerre érkező tárggyal szemben mire képes, s már odébb is suhanok.*

Tárgy: Re: Gyakorlóterem 2012-06-02, 3:08 pm

*Ez a kis harc talán segít valamennyit a feszültségem ellen, így természetesen bele is egyezem, hogy kezdjük meg a gyakorlást, de ahogy a páncél indul meg felém, igen gyorsan reagálok, el is tüntetve az adott tárgyat, majd egy taroló átkot is küldök, melynek hála pár szék felborul, de Azraeltől semmit se hallok, így sejtem, hogy nem találtam el. Egy kard is kerül a kezembe, majd szépen balomba fogom és meg is forgatom, ahogy azt kell. Nem ismer még eléggé, a családom megtanított vívni is, bár soha nem szerettem ezt a fajta sportot, de úgy érzem, hogy szükségem lesz rá. Inkább figyelek, hogy merre van, miközben pár szót is váltunk.*
- Erre nem gondoltam. *ismerem is be, mivel tényleg eszembe se jutott ez a képessége. Na de sebaj, koncentrálni kell, így figyelem is, hogy mit művel és már jön is két tárgy, amelyek elég szép sebességgel indulnak meg felém, de nem aggódom, ezeket még könnyedén ki tudom védeni.*
- Protego! *a láthatatlan fal már fel is áll, így a tárgyak beleütköznek, majd a földön kötnek ki, de én nem húzom az időt, a kardot forgatom még egyszer, majd gyorsan a férfi felé is repítem, pengével előre, abba az irányba, ahonnan a tárgyak jönnek, hogy bele is álljanak Azraelbe, de ez még nem elég.*
- Sectumsempra! *ejtem is ki a kaszaboló átkot, nagyon remélve, hogy legalább egy kicsit meg tudom sebesíteni, mert ha vérezni fog, tudni fogom, merre is jár...*

Tárgy: Re: Gyakorlóterem 2012-06-02, 3:14 pm

*Nem tudom, mennyire jó ötlet ilyen idegállapotban Aideent harc közelbe engedni, ráadásul ellenfélként, ugyanis bár a szabályokat megbeszéltük, nem vagyok benne biztos, hogy nem rúgja fel őket, vagy hagyja figyelmen kívül, lévén, hogy kifejezetten haragszik rám, amit némileg meg is lehet érteni. Azért beleegyezem, s hamarosan kezdetét veszi a harc, csekély mondatváltás után, és igazából örülök neki, hogy nem hátráltam, ugyanis sokat megtudhatok most a lány harci technikáiról, és úgy egyáltalán az elsősök képességeiről. Azt már feljegyeztem, hogy gyorsan felé haladó tárgyakat képes eltüntetni, és idő közben ő is átkozódik, egyenlőre sikertelenül, hiszen nem lát, ám hiába próbálkozom most két tárggyal, azokat is könnyedén védi, amire már felvonom a szemöldökömet. Ezek szerint keményebb dió, mint gondoltam. Már éppen suhannék el, hirtelen félrelendülve a kard elől, de egyetlen pillanatra miután kikerülöm, meg is torpanva, hogy fékezzek, s ez elég arra, hogy még egy átok jön felőle, és meg is sebesíti karomat egy helyen, melyre halkan felszisszenek, ám egyenlőre nem fedem fel magamat, ugyanis egyik kezemet látja már, a lecsöpögő vértől, ám a testem többi részét nem, így tovább suhanva felkapok egy kardot egyik kezembe, illetve egy tőrt is a vérzőbe, s én magam is megindulok, egyáltalán nem kímélve, profin forgatva a vágó fegyvert suhanok elé. Nem véletlen rajongom a késekért, tanultam a használatukat több éven keresztül, így kíméletlenül csapok oda, lévén, hogy nincs mivel védenie, de nyilván nem olyan erővel, hogy levágjam bármilyen testrészét is.*

Tárgy: Re: Gyakorlóterem 2012-06-02, 3:24 pm

*Ahogy azt sejtettem, Azrael nem fog kímélni, de engem se kell félteni, most már kezdek ráérezni a harc ízére, így amikor a pajzs és a szék felém repül, egy egyszerű pajzs bűbájjal meg is akadályozom azt, hogy megsebesíthessen vele és hogy levegyen ilyen módon a lábamról. Most viszont én jövök, tehát a kardot mesterien dobom is oda Azraelhez, de mivel semmi vér, így sejtem, hogy nem értem el ezzel sikert, de jöhet a kaszaboló átok is, mely most már egy kis sebet ejt rajta, ugyanis vére kicsordul és én már tudom is, hogy merre jár. Elmosolyodom ezen a kis sikeren, majd már figyelem is, hogy mit csinál, de ahogy az egyik kard eltűnik, majd a tőr a vérző testrészhez kerül, picit meglepődöm, azért csak nem akar leszúrni, de pálcám már a tőr felé is irányítom, ugyanis azt látom jelen pillanatban.*
- Reducio! *zsugorítom is össze, miközben folyamatosan távolodom a vámpírtól és úgy érzem, hogy eljött az ideje egy keményebb varázslatnak is, tehát nemsokára egy kört rajzolok, majd bökök is.*
- Fatum orbium! *minek hatására az árnygömb létre is jön... Szép, vörös közepe van, körülötte árnyak cikáznak és hogyha a vámpírt eltalálja, akkor egyfajta égető érzést érezhet majd, mely cseppet se kellemes, de ha ő már le akart szúrni, akkor hát játszhatunk keményebben is. Idő közben a falhoz érek, tehát ismét lekapok egy kardot, hogy azzal védekezzek, ha úgy alakul, nem, nem fogom könnyen adni magam, én akarok győzni, megérdemli, tehát kíméletben se lesz része...*

Tárgy: Re: Gyakorlóterem 2012-06-02, 3:43 pm

*Kezdünk belemelegedni a csatába, így a kezdeti sikertelenségeinket immáron majdhogynem a siker váltja fel, legalábbis az egyik oldalról, ugyanis bár Aideen eltalál, legalábbis megsebez kissé, azt nem tudom, hogy a kívánt mértékben-e, de sikerrel jár. Az én támadásaimat ellenben továbbra is védi, ám személyem is kikerüli az ő általa indított egyes varázslatokat, jobban szólva elkerülöm őket. Végül két pengével a kezemben indulok meg felé, s pillanatokon belül azt veszem észre, hogy a tőr zsugorodik, így még gyorsan a lány felé hajítom, míg van értelme, hogy tovább siessek felé, alkalmanként emberfeletti gyorsaságra váltva, egészen addig, míg meg nem látom, hogy a pálcamozdulatból ítélve bizonyára egy nagyobb varázslatra gondol. Feltételezem, ugyanis azokhoz a csápokhoz is külön mozdulat tartozik, és elég hatékonyabb, így egyszerűen suhannék odébb, de a furcsa gömb gyorsabban száguld felém mint gondolnám, így vállamnál meg is horzsol, mire felszisszenek az égető érzésre.*
- Hé! Megbeszéltük, hogy nincsen égetés! *csattanok fel, attól félve, hogy ez nem minden, és ki is gyulladok, így szabad kezemmel oda is kapok. Tart mindez nagyjából néhány másodpercig, ám tekintetem utána elkomorul, és a tőlem telhető legnagyobb sebességgel indulok feléje, ide-oda cikázva előtte, időnként meg is kerülve, hogy fordulnia kelljen velem. Nem okoz gondot utolérni, mire a karddal is oda csapnék, remélhetőleg most már eltalálva őt, de ha nem így lenne, egyszerűen egy gyors mozdulattal, mialatt a karddal is csapok, bokájánál megpróbálom kirúgni a lábát, hogy földre kerüljön, és ha ez megtörténik, gondolkodás nélkül vetem rá magamat beletérdelve combjába, a kardot a nyakára szegezve, gyorsan megpróbálva elérni pálcás kezét is, és ha sikerül, akkor le is fogom, ha minden igaz, legalábbis a pálcás kezét, a szabadot nem...*

Tárgy: Re: Gyakorlóterem 2012-06-02, 3:58 pm

*Nem tetszik, hogy késsel akar nekem támadni, pedig sejthettem volna, így egyértelműen össze is zsugorítom azt, de amikor felém dobja, könnyedén hajolok el a penge elől, bár fekete tincseim közül egy pici a földre zuhan, én mégsem állok le, egy árnygömb következik és bár tudom, hogy nem akar égési sebeket szerezni, ettől legalább fél.*
- Én pedig a pengét nem szeretem. *vágok vissza, nem érdekelve, hogy mit beszéltünk meg. Ekkor indul meg felém, elég nagy sebességgel és mivel vérzik, tudom, hogy merre jár, de azért a pálcával és a karddal a kezemben figyelek minden mozdulatára, nem akarok hirtelen meglepetéseket, de amikor mégis a karddal felém csap, hirtelen szakad fel hátamnál a ruha és egy csúnya vágás is megjelenik rajtam. *
- Áááh... *hallatszik hangom, mivel iszonyúan fáj ez az egész, a figyelmem is megszakad és már a földön is kötök ki, hála a gáncsnak. Amikor beletérdel a combomba, kissé fel is kiáltok, ismét megkönnyezek picit és hiába fogja le pálcás kezem, automatikusan védekezek, mintha nem is Azrael lenne, mert még mindig nem akarok neki annyira ártani, de most megteszem. Bal kezemben tehát a kard és hiába is nem látom a férfit, szépen a mellkasa felé célzok, ezt kerülje ki úgy, hogy rajtam van, szerintem nincs sok esélye... Pálcás kezem megmozgatom, ki akarom szabadítani, fel akarok kelni, hogy ne a sérült hátamon kelljen feküdnöm és ha kell, a karddal még egyszer szúrok, addig-addig, amíg szükségét érzem, nem, nem fog legyőzni ilyen könnyen, ezt nem hagyhatom.*

Tárgy: Re: Gyakorlóterem 2012-06-02, 4:17 pm

*Az egyik pengémet használhatatlanná teszi, így hiába hajítom feléje, semmi hatása sincs, csupán elhajol előle, de tincsei azért bánják, ám ez nem szerez nekem előnyt. Az egész nem lep meg, csupán figyelemelterelésnek hajítom oda, így egyetlen pillantásnál többet nem áldozok rá, csupán akkor horkanok fel, mikor felé indulva éppen csak ki tudok kerülni egyet a veszélyesebb varázslatai közül, ám súrol, mely nem esik jól, így hiába csattanok fel, Aideen-t láthatólag nem érdekli.*
- Megbeszéltük, hogy nincs kifejezett durvulás. Ha meg akarnálak gyilkolni, már láthatatlanul kitörtem volna a nyakad! Tartsd magad a szabályokhoz! Mert ha te nem teszed, én sem fogom! *ordítok fel dühösen, ugyanis nem őrültem meg, eszem ágában sincs leszúrni a lányt, egyszerűen megvágni szeretném, vagy pengével hatástalanítani az ő fegyverét, illetve lefogni, hogy ne harcolhasson tovább. Ha engem megszúr, nem lesz különösebb bajom, ha vért kapok, de ő másabb eset... én tudom a határaimat. Így suhanok oda még mindig láthatatlanul és cikázva, nehogy idő közben eltaláljon, s kardommal már csapok is egyet, mire hátánál ruhájával együtt bőre is felszakad, de nem állok itt meg, földre kényszerítem némileg lefogva, ám mivel a kardot nyakához kell tartanom, nem tudom mind a két kezét lefogni, így tisztában vagyok a veszéllyel, hogy bármikor oldalba támadhat, ezért figyelek is. Már amikor mozdul a keze egyszerűen legurulnék róla, el is engedve őt ezzel mindenhogyan, ám a penge hosszú, mellkasom felé szúr, és hiába oda céloz, nem lát, ráadásul gurulok, így nem ott talál el, hanem bordáim közé mélyed a penge úgy két-három centire, mire én is felszisszenek már. Pontosan a lány mellé gurultam, aki ennyi idő alatt, egyetlen suhintásnyi másodperc alatt valószínűleg nem pattan fel, és véres kezem már meg is indul a lány arca felé ökölbe szorítva, lehetőség szerint arcon is ütve, de ha mégis felállna, akkor térdhajlata lenne a célpont, míg kardomat feltartva próbálom védeni esetleges további csapásait, melyekkel szolgál. Kissé be is görnyedek, de mivel landolt már bennem mélyebbre is penge, ezért ez egyenlőre csak kellemetlenségnek számít, nem olyan sebnek, ami miatt fel kéne adnom.*
- Szóval már le is szúrjuk a másikat? *hörgök, ugyanis ez egyáltalán nem egy lovagias küzdelem, amilyennek elképzeltem, esetleg karddal, hanem bizony kő kemény tépkelődés és földön való fetrengés.*

Tárgy: Re: Gyakorlóterem 2012-06-02, 4:26 pm

*Egyértelműen meg fogom védeni magam és mivel még nem tanultam túl sok támadást, így abból fogok szemezgetni, amiket tudok. Bár tény, hogy nem akarta, hogy megégessem, én se akarok túl sok mindent, így hát ezt vissza is vágom neki, na meg, haragszom rá, nem hat meg az, hogy mit csinál.*
- Nem kell rögtön hisztizned, csak egy kis sebet kaptál. *felelek neki igen csak ridegen, engem aztán ne fenyegessen. De ez után az események felgyorsulnak, így sebzi meg csúnyán a hátam és a felső is egy kis helyen felszakad, de csak a hátamnál, tehát nincsen gond, viszont amikor már a földre teper, én tovább támadok, nem fogom megadni magam, még csak az kéne, bizonyára örülne neki, így mellkasa felé is szúrok, elég gyorsan, nem törődve a nyakamnál lévő pengével, mivel úgy érzem, hogy nem ölne meg, na meg, gyakorolunk elméletileg... De a tegnapi miatt képtelen vagyok úgy küzdeni vele, ahogy kellene, ezt én magam is tudom, így hát a kard belé is áll, méghozzá biztosan, mivel érzem ám mindezt, ahogy azt is, hogy végre leszáll rólam. Felkelni még se időm, se energiám nincs hirtelen, ekkor érzem meg azt, hogy ökle erősen arcomba csap, fejem elfordul, én pedig hirtelen kapok oda... Az ajkam picit felszakad, a szememnél pedig bizonyára csúnya duzzanat lesz, így erednek meg a könnyeim is, miközben a kard markolatát el is engedem, a pálcámat pedig tovább szorongatom kezemben, miközben egyre több könny jelenik meg az arcomon, ez most nagyon fájt.*
- Te akartál harcolni, szerinted mit kellett volna tennem? Feladni? *kérdezem tőle most már halkan, miközben tovább fetrengek a földön és testem is picit remeg. Nem, eszem ágában sincs most felkelni, annyira fáj, ilyet még soha, senkitől se kaptam és a fejem is érzi a fájdalmat, szinte beszakad. Nekem ennyi elég volt mára, sőt...*
- El akarok menni. *buknak ki belőlem a szavak, majd lassan fel is ülök, de arcomat még mindig nem engedem el... sajog, akár csak a hátam is. Azt hiszem, hogy ez így mégse volt a legjobb ötlet... talán ha nem vitáztunk volna tegnap, akkor nem lenne gond, de így... *
- Látni se akarlak. *hunyom be szemeimet, miközben fejemet térdemre hajtom, nem akarom, hogy lássa, mennyire is fáj, hogy lássa az arcom, amit bizonyára sikeresen elcsúfított, ugyanis érzem a duzzanatot, mely még nő. Azért az öklére tényleg nem számítottam...*

Tárgy: Re: Gyakorlóterem 2012-06-02, 4:46 pm

*Felhívom a figyelmét, hogy ne durvuljon a játék, ugyanis egyáltalán nincs szándékomban durvábban megsebezni, de veszteni gyűlölök, ráadásul önkénytelenül is, ha veszélyben érzem magam, védekezni fogok, és nem nézem, ki az ellenfél... Szavaira nem válaszolok, csak dühösen mordulok fel, s már jön is az akcióm, mely eleinte szépen indul, a leteperés, és egy kis fájdalom bevitel, ám mikor a lány felém csap, és belém is mélyed a kard, szeretném gyorsan lezárni, ugyanis vérem folyik, ami nálam egyáltalán nem jó, és oldalam sajog. Hiába nem adom fel rögtön, a tökéletes mozgásban meggátol, ami bizony kell a harchoz, és hosszútávon feladásra késztetne. Így öklöm megindul felé, és a csattanás jelzi, hogy betalált. Egy pillanatig néma csend, míg feszülten várom a támadást, de nem érkezik, helyette könnyek törnek elő a lányból, amit egyetlen másodpercig nézek, aztán...*
- Kelj fel és ne hisztizz! *dörrenek rá durván, meg sem várva a válaszát, vagy hogy összegörnyedjen egyszerűen feltápászkodom két kezemmel megragadom a lányt, és felemelem, s mivel a falhoz közel vagyunk, hiszen onnan vette le a kardját, odanyomom a falhoz.*
- A fájdalom nem ismer határokat, és nem nézi ki hány éves, ki milyen nemű, kinek mi a gondja, vagy hogy ki kit szeret! Azt akartad, hogy megtanítsalak, hát tessék. *vicsorgok az arcában, most én is kiengedve a dühömet, de szokatlan határozottsággal mondom mindezt, végig a lány szemébe nézve.*
- Kaptál egy pofont, lépj rajta túl! A szüleid gyilkosa is majd arcon üt, és megnyerte a csatát? Így édeskevés, szedd össze magad, nem vagy törékeny sem kívül, sem belül! *dühöngök tovább, s pillantásom most vérez kézfejemre ugrik, majd láthatóan vissza a lányra, némileg remélhetőleg ösztönözve a lányt arra, hogy nézzen rajtam is végig, hány sebből vérzek.*
- Nekem a kezem szakad fel, a vállam megégett, és a pengéd három centire belém toltad. Mégis itt állok, és nem adtam fel. Nem kellett volna feladnod, de ha engem büntetnél, azt közölhetted volna harc előtt is. Ez így durvulás volt. *közlöm most, és el is engedem a vállát, egyszerűen hátat fordítva neki, néhány lépést távolodva tőle, megindulva a kijárat felé.*
- Elmehetsz, ha akarsz. De ne gondold, hogy nem vagy fontos nekem. Ha nem lennél, akkor beszélgetés nélkül megszerezhettem volna a véredet bármikor, kényszeríthettelek volna bármire, de nem tettem. Ha nem lennél fontos, nem mentettelek volna meg, otthagytalak volna a fogadóban, és nem akartam volna veled ennyiszer találkozni. *nézek hátra nem csillapodó dühvel. Igen, lehetséges, hogy hibáztam, és némileg önző is voltam, de mentségemre szóljon, egyáltalán nem volt szándékomban, hogy ez az egész ilyen véget érjen. Nem akartam neki fájdalmat okozni, lelkiekben biztosan nem. Tovább is indulok, egyedül hagyva a lányt, és az ajtóból visszaszólok.*
- Gyógyítsd meg magad, vagy idetalálnak a többiek. Akkor pedig nem fogja őket érdekelni, mennyi sebed van, és fáj-e az ütés. *közlöm hátra se nézve, az előző terembe kifáradva, egy pohár vérért, amit le is hajtok gyorsan, és egyszerre, így gyógyulgatva. Egy pillanatig még állok, és után visszatérve az ajtófélfához támaszkodom a lányt fürkészve.*

Tárgy: Re: Gyakorlóterem 2012-06-02, 4:57 pm

*Nem hittem volna, hogy pont az arcomat képes lesz majd megütni, inkább máshol talált volna el, de ez most oly nagyon rosszul érint, olyan félelem kerít hatalmába, aminek nem szabadna, így fel se akarok kelni, nem akarok vele maradni egy légtérben, nem akarom látni se. Ez az egész még plusz a tegnap estéhez képest, úgy érzem, hogy most volt elég... Ahogy hallom, már le is szól, de nem mondok semmit, nem akarok erre reagálni... Ahogy viszont felhúz, majd a falnak nyom, úgy szisszenek fel, mivel a hátam is iszonyúan fáj és most ismét nekidönti valaminek, ahol valószínűleg vérem is ott marad majd.*
- Te is tudod, hogy nem így akartam. *bele se nézek a szemeibe, csak próbálom fejem is elfordítani, hogy ne lássa, hogy el lett csúfítva egyébként csinos pofim. És hogy nem vagyok törékeny? Én nem így érzem... hiába keresi tekintetem, akkor se nézek rá, nem vagyok egyszerűen képes erre. Amikor viszont hallom, hogy neki mi minden baja lett, csak lassan a keze felé nézek, mely tényleg elég csúnya, majd a mellkasa irányába, ahol a bordák közé szaladt a pengém.*
- Te vámpír vagy, egy nálam sokkal idősebb férfi és bérgyilkos, bizonyára megszoktad már a fájdalmat. Nem vagyunk egy súlycsoportban. *mondom még oda neki és szerintem már a harc előtt is sejthette volna, hogy mire fog kimenni a játék. Na de végül elereszt, így fogom meg ismét az arcom és amikor hallom, hogy elmehetek, utána nézek, de csak kis időre és már jön is a magyarázkodás, hogy valamit azért számítok neki.*
- Persze... *suttogom halkan magam elé, majd pálcámat arcom felé is irányítom, miközben rendesen koncentrálok is.*
- Hippokrax! *a seb lassan gyógyulni kezd, a duzzanat is csillapodik, de nem lesz tökéletes a gyógyítás, így picit még duzzadt és piros marad az arcom és fáj is még, de most ennyire tellett. A hátamon tátongó sebet viszont képtelen vagyok ellátni, mivel nem tudok úgy hozzáférni.*
- Akkor megtalálnak... *felelek és végül meg is indulok a kijárat felé, így lépek el Azrael mellett, majd a gyakorlóteremből ki is sétálok. A hátam még sajog, ahogy pofim is, de a vércseppek is ott maradnak a padlón, mivel fájó hátamból folyamatosan csordogál értékes vérem és igen, így haladok végig az aula felé, mivel ha kell, akkor úszni fogok, de elhagyom ezt a kastélyt.*

Tárgy: Re: Gyakorlóterem 2012-06-02, 5:11 pm

*Végül csatánk döntetlennel zárul, ugyanis amiben megegyezünk az nem történik meg. A lány nem mondta ki, hogy feladja, így én nem nyertem, de ez most a legkisebb gondom. Iszonyatos düh van bennem, hogy ismét elveszítem, ezért egyszerűen felkapom, és gyakorlatilag lehordva a lányt kijön belőlem, szinte minden, az utolsó kétségbeesett lány után való nyúlás.*
- Óh... akkor kérlek mond a fájdalomnak, hogy hogyan szeretnéd, és az ellenfeleid nyilván tiszteletben tartják majd. *gúnyolódom, és tovább beszélek, egyenlőre a falnak nyomva a lányt, mire újabb reakciót kapok, de erre csak megcsóválom a fejem, és el is eresztem, úgy felelek csak.*
- Az lehet, de ne csinálj úgy, mintha te nem durvultál volna. Mondd ki, hogy bántani akartál! *csattanok ismét, mert attól még, hogy valamilyen szinten bírom, fájdalmas számomra is. Talán jobb is lenne, ha most távozna, ugyanis már képtelen vagyok gondolkodni, és kontrollálni tetteimet, nem tudom mihez kéne kezdenem, és őszintén szólva nem is akarom tudni. Ha a lány úgy fogja fel, hogy kihasználtam, nem fogok leállni magyarázni, hogy nem akartam ezt. Nem érdekel monológomra adott válasza sem, de nem bírok megállni egy morgást.*
- Gyorsan felejtesz! *dörmögöm, s talán kibírhatatlan alak vagyok, de úgy gondolom, hogy nem minden tényt vesz figyelembe. Egy pohár vérrel gyógyítom magam, ám amint látom, a lány némán távozik is, így egy darabig még állok, de után lassan követem őt, egészen a kijáratig, ugyanis az életét még most sem kockáztatnám. Ekkor veszem észre a hátán a sebét, így hirtelen termek mellette, elkapva karját.*
- Várj. Még vérzel. Az én ruhám van rajtad, és a tied pedig a hálómban. Még nem mehetsz el. *mondom is, és ha minden igaz, el kezdem húzni visszafele, hogy odaadjam neki a ruháját, hogy átöltözhessen, letisztíthassa magát a fürdőmben, és ha kell, akkor elfogom látni. Elméletileg követnie kéne, bár ebben kételkedem, lévén, hogy összevesztünk, így ha nagyon ellenkezik, és nem törik meg, akkor egyszerűen elengedem, és egy csónakot szerezve neki útjára bocsájtom. Ellenkező esetben pedig a szobám felé veszem az irányt.*

Tárgy: Re: Gyakorlóterem 2012-06-02, 5:20 pm

*Szerintem ő is tudja, hogy mi volt az, amivel igazán sikerült túllépnie a célon. Azt a pofont nem érdemeltem volna meg, főleg nem ököllel, így ne várja, hogy majd jópofát fogok vágni. De a további szavai, na meg a nyomása a falhoz se tesznek jót ennek az egésznek, így végül el is mondom neki, hogy nem vagyunk egy kategória.*
- Igen Azrael, bántani akartalak úgy, ahogy te is bántottál... De mivel a lelkednek nem tudok ártani, hát a testednek akartam. *nézek is most már szemébe, mert ha ezt akarta hallani, hát kimondom. Iszonyatosan megbántott tegnap és ma nem kaptam elégtételt, de már nem érdekel, csak menekülni akarok, minél távolabb innen. Az arcomat nagyjából rendbe tudom tenni, de ez után távozom, nincs kedvem vele lenni, jó ideig látni se akarom. Nem így terveztem az itt töltött időt, de akkor még azt hittem, hogy ő is érez valamit irántam, hogy vágyik rám, a csókomra is, egész lényemre, de ez nincs így, most már tudom. Viszont ahogy karom elkapja, úgy nézek fel rá, picit megtörten, de mégis határozottan.*
- Nem tudom ott meggyógyítani magam. *magyarázom is el neki azt, hogy miért is olyan a hátam, amilyen, de amikor a ruhákkal jön, majd húzni kezd, hirtelen kapom ki kezem az övéből.*
- Ne merészelj hozzám érni többet és ha kell, odaadom a ruháidat itt rögtön, de vissza nem megyek a szobádba. *morgom még oda, mivel felőlem maradhatnak az én ruháim, nem érdekel, de félek, hogyha ismét ott leszek, akkor nem szabadulok ki egykönnyen, főleg ha ismét megharap... Tehát ha kell, akkor leveszem magamról a cuccait és egy szál bugyiban fogok a csónakba ülni, a pálcámmal együtt, lesz, ami lesz alapon, ha pedig maradhat a ruhája rajtam, akkor azzal fogok eltűnni innen, rá se nézve a vámpírra. Sajog még a testem, de majd jobb lesz, felmegyek a gyógyítóhoz és ő majd segít és egy kis altatót elkérve tőle majd talán sikerülni is fog lenyugodnom, de az biztos, hogy jó ideig nem fogok éjszaka kimozdulni a kastélyból, inkább valami mással fogom eltölteni az időm.*

Tárgy: Re: Gyakorlóterem 2012-06-02, 5:29 pm

*Hamar készül távozni a lány, szavaira sem reagálok, nem tudnék, és nem lenne mit, bár tekintve az együtt töltött időt, érthető lépés. Mindketten dühösek vagyunk, és állapotunk nem a legjobb, bár én már megittam a korsó véremet, így különösebb problémám nincs, ám a lánnyal ez nem így van, ugyanis hátán is éktelenkedik egy vágás, melyre fel is hívom figyelmét egyéb tényezőkkel egyetemben.*
- Az iskolában tudnak majd rajtad segíteni akkor. *közlöm is, hiszen történt már ilyen, hogy igen csak vérszegény állapotban vittem őt vissza a révészhez, és segítettek is rajta, ám mivel nem hajlandó velem jönni, nem erőltetem rá az ötletet.*
- Akkor maradj a ruhámban! *jelentem is ki, nem kis meglepődéssel szavaira, hiszen bár legbelső énem kíváncsi lett volna rá, hogy vajon megteszi-e amit mond, és valahol belül mulattatott volna a helyzet azon kívül hogy hatalmas pofátlanság lenne részemről, mégis beleegyezek abba, hogy ruháimmal együtt távozzon. Neki megmarad az enyém, nekem az övé, így egy darabon még állok, amint megy, majd a csónakját megmutatva számára, engedem, hogy elhagyja a kastélyt. Eszemben sincs itt tartani, ugyanis nem tudnám kezelni a helyzetet, még harapással sem, ráadásul nem tartom fair-nek, az ilyen húzást. Egy kis időre van szükségünk, és meglátjuk, hogy túléli-e ezt a kapcsolatunk.*

Tárgy: Re: Gyakorlóterem 2012-07-12, 7:11 pm

//Olvadunk Azrael-el az aulából//

*Nem tudom, hogy miképp álljak ehhez a tényhez, hogy a mai napon még nem vacsorázott meg, mivel igazán veszélyes mindez most rám nézve, de próbálok bízni benne, hogy nem fog semmit se tenni. A válaszára már el is mosolyodom, de ahogy átnéz fölöttem, majd hallom a továbbiakat, a mosolyom eltűnik és picit fel is sóhajtok, a férfi mellkasát fixírozva.*
- Annyira biztosan nem jó az íze a véremnek, gondold ezt. *mosolyodom is el lágyan, próbálva valahogy oldani ezt a feszültséget, majd tovább haladva még a Noeles témáról is leállítom őt. Ahogy oly közel kerül hozzám, meg sem állva, kissé zavaró, de végül csak kikerül, én pedig gyors fordulatot teszek és már haladok is őt követve és érdeklődöm is a lány iránt, akiről már hallottam pár dolgot.*
- És miért nem? *nem kéne ennyit kérdeznem, mivel nincsen semmi közöm se ehhez, de mégis, én tudni szeretném. Így ha kapok választ, ha nem, de beülök a csónakba, majd percekkel később már a túlparton vagyunk, az ismerős kastélyban és a válasz is elhangzik tőlem, mely szerint először gyakorolni szeretnék. *
- Persze, ez egyértelmű! *bólintok is rá és nemsokára már meg is érkezünk a küzdőterem elé, ahol még pár szót szól Azrael a harccal kapcsolatban, én viszont megtorpanok és lassan fel is nézek rá.*
- Ha úgy van, fizikai erőszaknak kell történnie egy harc során, tehát ehhez tartom magam. Illetve az is veszíthet, aki feladja. *talán így most már tiszta lesz a férfi számára is az, hogy én mit fűzök ehhez a kis víváshoz. Na de belépünk a gyakorlóterembe, ahol már körbe is nézek a csodálatos fegyverek között és mosolyogva kapom elő a kardomat is. Annak tokját leteszem az egyik székbe, majd türelmesen megvárom a másik választását és csak ez után jöhet a támadásom. Nem várok tovább, felesleges lenne, így kardomat suhintom is oldala felé, mely után hirtelen kapom fel a kardot, hogy jöhessen a váll támadása is. Nem óhajtok túl nagy sebeket okozni, de ha valamit nem tud kivédeni a másik, egyértelműen sérül, tehát ezért is láttam jónak tisztázni még pontosabban a szabályokat.*

Tárgy: Re: Gyakorlóterem 2012-07-12, 7:32 pm

*Őszintén szólva magamat adom. Alapvetően nem szoktam hazudni: a tényeket titkolom el, illetve félig teszem csak szóvá, kidomborítva azon részeit, melyek számomra kedvezőek. Nyilván, ez is hazugság valamilyen szempontból, ám ehhez ma nincs kedvem... tudja meg az igazat.*
- Nyugalom, nem fogom rád vetni magam. Azonban őrültség lenne ilyet állítani. *vigyorgok tovább, míg a megzavarására tett akcióm után továbblépek. Úgy érzem képes vagyok kontrollálni magamat, elvégre bár csábít a vére, rengeteget veszthetek, ha engedek az érzésnek, imádom a kihívásokat, s mivel sem még nem keletkezett a lányon, a kísértés sem hatalmas. Meglátjuk mennyire lesz az, ha majd a párbajnál megsebesül esetleg... A hozzánk legközelebb álló témák kerülnek szóba, nevezetesen Noel, illetve őt elhagyva Aideen, s Vixi visszakérdezése kissé pimasz, de ez nem dühít fel, éppen ellenkezőleg, tetszik, ám ettől függetlenül rá sem nézve haladok tovább. Miért kéne elárulnom? Vagy esetleg... miért kéne visszatartanom az információt? Megvannak a veszélyei annak, ha beszélek, elvégre nem ismerem túl rég, nem bízhatom benne tökéletesen, de ki tudja kinek fog csiripelni a jövőben...*
- Azt hiszi kihasználtam. Illetve azthiszem az orrát is majdnem betörtem. *felelek neki hűvösen. Kihasználtam? Részben igen, de ez már több volt annál, ám mégis talán kevesebb a másik végletnél, annál amit Aideen szeretett volna. Nem is tudom... nehéz döntésre jutnom. Persze a probléma komplexebb, ám kifejteni ezt rengeteg idő volna... ennyivel elégedjen meg a másik. Hamarosan el is érkezünk a kiszemelt terv helyéhez, azaz a gyakorlóterembe, ahol gyorsan ismertetjük a szabályokat.*
- Valóban, megsérülhetünk. Ha nem tudnám magam kontrollálni, tegyél meg mindent, hogy megvédd magad. *közlöm vele, s természetesen nem úgy értem, hogy gyilkoljon meg. Aideen is elég hatásosan védekezett... tud a kislány, ha szeretne.* - Ellenben pofozkodni nem fogok, a lényeg a kardvíváson van. Így tiszta. *biccentek, hiszen ez alapján valóban kár eshet bennünk, de szabad kezemet nem használom ellene. Kíváncsi vagyok mire képes, hiszen gyermekkoromtól kezdve tanulom a fegyverkezést, rengeteg éles helyzetben vettem már részt, így profinak vagyok mondható, ám nyilván, egy kicsit leeresztek a színvonalból, hozzá igazódom, és ki tudja... esetleg még nyerhet is a másik. Nem várat magára a küzdelem, már érkezik is az első támadás, mit elegánsan hárítok pengémmel, ám mikor felkapja a kardot, már le is pördülök mellette, hogy háta mögé kerüljek, így elvétheti a célpontot, miközben kardomat is vele emelem. Ha minden jól megy, háta mögé kerülve sújtok most én oldalára, ám támadás helyett most is helycserénél döntök, és ismét pár lépést oldalazok, hogy másmerre kerüljek, majdnem vissza eredeti pozíciómba.*

Tárgy: Re: Gyakorlóterem 2012-07-12, 7:41 pm

*Tényleg jól esik az őszinteség, bár nem tudom, hogy mire megyek vele abban az esetben, hogyha egyszer kiderül, hogy mégse lesz képes magát visszafogni vagy... rosszabb esetben én kérem meg, hogy harapjon meg. Nem, ennyire még nem vagyok azért elkeseredve, tehát ezt az aprócska gondolatot gyorsan ki is verem a fejemből és fejemet is picit megrázom, mint aki nem tud dönteni, de aztán szép szemeimmel ismét a másik arcára koncentrálok.*
- Igen, igazad van, én nem tudhatom. *bólintok végül rá, majd tovább haladva hozom szóba Aideent. Eleinte nem felel, pedig nagyon is érdekelne, hogy honnan ezek a gondolatok, de amikor meghallom, hogy mi történt, még jobban kíváncsi leszek. *
- Kihasználtad? És hogyan? *kérdezek is tovább, mintha szabad lenne és mintha Azrael bármire felelne, amit én kérdezek tőle, de azért ezen is tovább lépek ám.*
- És miért bántottad? Betörni az orrát... *húzom is fel picikét a nózimat, mintha már benne éreznék valami fájdalmat, de aztán ismételten a másikra figyelgetek. Az idő telik, mi is megérkezünk a gyakorlóterembe, ahol megkezdődik a mi kis harcunk, miután tisztáztuk egymás között a szabályokat.*
- Ne félj, nem fogom hagyni magam. *mosolyodom is el és már támadok is, először az oldalát célozva, majd ez után felfelé, de mivel érzékelem, hogy ő csak kerülgeti a pengémet, már mögém is kerül, én pedig úgy irányítom a kardomat, hogy ne eshessen bántódásom. A fém a fémmel érintkezik, majd fordulok is, de ő kislasszézik mögülem, így járva körbe, én pedig szemöldököm is felvonom cseppet és végül a falhoz nézek. Egy pajzs megmozdul, majd már erősen meg is indul Azrael felé, hogy fejbe kólintsa.*
- Ne táncikálj, hanem harcolj vagy különben használok mágiát is! *förmedek rá és a pajzs a földre is kerül, tehát ezzel jelzem, hogy mindez csak figyelmeztetés volt, nem óhajtok azzal tovább támadni.*
- Arról volt szó, hogy gyakorolunk, akkor küzdj és próbálj meg megsebesíteni vagy legyőzni! *és már suhintok is a nyaka felé gyors csapással, majd ez után kardom magamhoz húzva döfök vele, a gyomor irányába. Nagyon tudnám értékelni, hogyha normális küzdelem lenne, nem pedig gyerek-harc.*

Tárgy: Re: Gyakorlóterem 2012-07-12, 7:59 pm

*Kezdem kitapasztalni Vixi személyiségjegyeit, és minél többet mutat magából annál jobban megkedvelem. Benne megtalálható valami plusz is: egyenlőként kezel, ettől függetlenül saját akarattal rendelkezik, amihez foggal-körömmel ragaszkodik, mégis kedves. A kíváncsisága a következő, mit magából mutat, mire kissé felnevetek röviden és szárazon... nem zavar. Egy idő után úgyis el fogják rettenteni a semmitmondó, vagy rövid válaszok, esetleg ha nem, közlöm vele a tényállást.*
- Nem igazán tudom... kellett a vére, és a társasága. Aztán tudod, a mérgem elindította egy érdekes irányba... amilyenben ti vagytok most Noel-el, de nem vagyok benne biztos, hogy olyan szinten vagyok-e mint Noel... tudom-e viszonozni. *vonok vállat, akaratlanul is felhozva ismét a tiltott nevet, hiszen több példával nehezen élnék... ez a legkézenfekvőbb. Azonban más is megragadja a lány fantáziáját, mire csak legyintek egyet.*
- Harcoltunk. Kérte, hogy szoktassam fájdalomra, hát megkapta... *közlöm is, ugyanis ebben a témában egyáltalán nem érzem magam felelősnek: Aideen kérte. Megkapta. Azonban a kis beszélgetés után már a harcon van a téma, s elsőként kissé körültáncolom, méregetve a csapásainak erejét, és technikáját, a mozgását, esetleges gyenge pontjait, ám mikor a pajzs megmozdul, pillantásom is oda téved, s ha a másik mágiát használ egyértelműen, és is emberfeletti gyorsasággal hajolok el a pajzs útjából, ám mire felháborodhatnék, már hallom is a választ. Csupán elvigyorodom szavaira, ám szemeimben felvillanó csillanás jelezheti, hogy nem áll szándékomban megtagadni kérdéseit, míg lebukva kerülöm el a nyakam felé irányuló kardcsapást, és féloldalasan fordulva a szúrást. Pengém nem érinti az övét, gyakorlatilag elmozdulok támadása elől, ám hirtelen visszafordulva teszek egy lépést felé, és nagy lendülettel célzottan mérek a másik pengéjére hármat-négyet, igen erősen és gyorsan, megkóstolgatva mennyit bír a szép csuklója, majd a negyedik után hirtelen szúrok a válla felé. Kérdés, hogy elbízza-e magát három után, ami a penge csattanásokat illeti, és reagál-e még elég gyorsan. Szúrásommal egyidőben lépek is hátra, hogy védekező állást vegyek fel.*
- Remélem a véred nem fog megőrjíteni, ha elcseppen. *jegyzem meg pillantásomat az övébe fúrva, s úgy várom a következő lépést. Határozottan komolyabbra vettem a támadást, ám mégsem érzem úgy, hogy kötelezően nyernem kéne...*

Tárgy: Re: Gyakorlóterem 2012-07-12, 8:28 pm

*Nagyon sok minden érdekelne Azraellel kapcsolatban, így az Aideen-el való kapcsolata is foglalkoztat. Nem tudom, hogy ő mit érezhet, vajon ugyanúgy képes-e szeretni, mint Noel, de szándékomban áll kideríteni. Így kérdezgetek is tovább, egészen addig, amíg végre meg nem hallom a normális választ, így sóhajtok fel cseppet, ugyanis nálunk is hasonlóan kezdődtek a dolgok, de ott Noel akart nagyon engem, foggal-körömmel és meg is szerzett, most pedig... mintha mást érzékelnék.*
- De ha neked Ő nem kell, akkor mondd meg neki és ne tegyél olyat, amit félreérthet. Talán ez lenne a legjobb és akkor barátok maradhattok, tehát nem veszíted el, de ő se fog ez miatt rossz szemmel nézni rád. *próbálok is tanácsot adni és hogyha Azrael esetleg szereti, akkor úgyis megmondja majd vagy nem fog rám hallgatni. Nem egy olyan férfi, akit könnyű befolyásolni.*
- Áh... hát értem. De szerintem a fájdalmat másképp is megmutathattad volna neki. Én is kényes vagyok az arcomra, ez olyan női dolog. *próbálom is meg megmagyarázni neki ezt az egészet, de mivel idő közben megérkezünk a gyakorlóterembe is, így a téma terelődik, mi pedig harcolni kezdünk... azaz főleg én, mert Azrael részéről ez a harc másnak tűnik, így nem is vagyok rest egy kis pajzsot is bevetni, hogy észhez térítsem. Mivel elmozdul előle, így az a földre kerül, én pedig már meg is jegyzem, hogy mi is a problémám. Mint hallom, sikert aratok, ugyanis támadni kezd, én nekem pedig ideje védekezni, így lábaimmal megtámasztom magam, majd már védekezek is, de a harmadik csapásnál már kicsivel hátrébb lépek, hiszen tény és való, erősebb nálam, már csak azért is, mert férfi, így a szúrásnál már lassabban mozdulok el az előző ellépésem miatt, így felkaromat végig is súrolja a penge. Nem túl mély a seb, de vérem elered és pár csepp aranyvér a padlóra is kerül, de arcomon nem látszik a fájdalom jele, csak a magabiztosság, egészen addig, amíg meg nem hallom a válaszát, hiszen a véremet már láthatja.*
- Majd meglátjuk. *és most én suhintok, tovább támadva, először lábai felé, majd ha a közelébe tudok egy picit férkőzni, tehát hasát támadva, megpróbálom kigáncsolni is, hogy a nyakához foghassam a pengét, mivel nyerni szeretnék és most, hogy végzek, nem biztos, hogy nagyon el akarom húzni ezt az egészet.*

Tárgy: Re: Gyakorlóterem 2012-07-12, 8:48 pm

*Nem tudom, miért is osztom meg vele az információkat. Hasonló helyzetben van, és akármennyire is nem kéne rögtön odaadnom a bizalmam, engem érdekel a véleménye, talán segíthet... és nem is csalódok, máris közli azt.*
- Nem azt mondtam, hogy nem akarok tőle többet. Nem tudom eldönteni mit akarok. Ezen gondolkodom kell. *rázom a fejemet, ugyanis tökéletesen ebben a szituációban érzem magam. Persze azt hiszem, nemsokára végképp határozni kell, s bármi is legyen, kőkeményen megmondom döntésemet a lánynak. Amint hallom, máshoz is van hozzáfűznivalója, így torpanok meg kicsit, hogy felszegett fejjel vizslassam kíváncsian.*
- Igen? Értem. Hogy máshogy mutattad volna meg neki? *érdeklődöm puszta kíváncsiságból, elvégre engem kértek fel, én vagyok a szakértő, én döntök, ámbár ha használható ötletet hallok, nyilván figyelembe veszem. Már egyáltalán, ha a jelenlegi helyzetet tekintve érdekes még ezen gondolkodnom. Ezek után kerülünk a csatatérre, s először finoman kóstolgatom a lányt, ám felszólítása után komolyabb tempóra ösztönzöm magamat, minek hatására igen kemény sorozatot mérek rá, s utolsó vágásomnál sikerül megsebesítenem. Azonnal megdermedek, míg tekintetem a lehulló cseppeket kutatja, s az utolsó pillanatban észlelem csak a támadást lábam felé, mint pengével hárítok, ám hátrálásom következtében sikeresen gáncsol ki, mire egyensúlyomat elvesztve zuhanok hátra, s akadály nélkül szegezheti torkomnak a kardját, ha elég gyors, s ebben az esetben kardélét egy ujjammal félretolva adom meg magamat vigyorogva.*
- Ügyes. *dicsérem csöppet, elvégre meglepetésként ér az ereje ám az is biztos, hogy tökéletesen nem adtam bele mindent. Születésnapja van. Fel is kelek, ha megengedi, ám azt hiszem, itt az ideje távolodni tőle egy kicsit, így a terem másik végébe suhanva rakom el kardomat.*
- Gyógyítsd meg magad. *javaslom neki, s várva arra, hogy megtegye állok a sarokban karba tett kezekkel, s amint elkészül, közelebb is lépegetek hozzá, hogy kifelé vegyem az iránt, történetesen szobám felé.*
- Megérdemled az ajándékod. *jelentem ki, s remélhetőleg követni is fog. Őszintén szólva hatalmas a választékom, bármit találhat, de kifejezetten neki szánok pár darabot, amit ajánlok is választásra.*
- Kitől tanultál meg vívni? *érdeklődöm, hiszen emlékeim szerint ez eddig nem került szóba, ám ennek ellenére is kíváncsi volnék. Határozottan tehetséges, rengeteget fejlődhet még.*

» Gyakorlóterem