Seol rejtelmes vízesése

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-06-27, 12:24 am

*A beszélgetésünk bár a bagolyházban veszi kezdetét, mégis úgy döntünk, hogy ideje távozni innen. Azaz pontosabban Wera szeretne másfelé is mászkálni, én pedig nem vagyok ellene a dolognak, így hamarosan át is jutunk Seol szigetére, hol teljesen őszintén válaszolom meg a kérdését, fel se tűnve, hogy esetleg bunkón hangozhat az, amit mondok neki, így hát elhallgatok a szavaira és csak felsóhajtok cseppet.*
- Nem rád akartam. *mondok most csak ennyit, majd végül a parthoz érve már vetkőzésbe is kezdünk, azaz pontosabban a lány, mivel én nem igazán vagyok erre képes jelen pillanatban, így csak nagyokat nézek, ahogy elém tárul a csodálatos látvány és hamarosan már egy szál fehérneműben ácsorog előttem, én pedig meg is dícsérem őt, nem is figyelve szavaimra, de talán nem gond, hogy egy bók elhangzik tőlem, néha ez is kell. Ahogy látom, sikerül is zavarba hoznom és most tűnik csak fel, hogy milyen nagyon is jól áll neki a pirulás, de engem nem tud zavarba hozni szavaival, így csak elfordulok tőle, elnézést is kérve és nemsokára már vetkőzésbe kezdek, egészen addig, amíg egy fekete boxer marad csak rajtam, ugyanis másra nincs szükség és szerintem Wera látott már így pasikat, nem én vagyok az egyetlen.*
- Nem foglak ennyire nézni, de ha szép vagy és levetkőzöl előttem, akkor nem fogok átnézni se rajtad, ezt nem várhatod. *azért igazi férfi vagyok és tény, ami tény, Wera tudja, mivel kell levenni egy pasit a lábáról, aminek én most engedtem is. Na de terelni kéne a témát, így fogom meg kezét és kezdem el a víz felé húzni, a költői kérdést pedig csak lágyan megmosolygom. odabent eleresztem, majd mosakodni kezdek, hogy szokjam a vízet, de Wera már a mélybe is kerül és végül jöhet a kis beszólás, ahogy a felszínekre tör.*
- Nem igazán, csak így szoktam bejönni a vízbe. *de most azért én is a víz alá merülök, hogy még a hajam is nedves legyen, majd pár másodperc múlva már ismét fenn vagyok és kapom is a fröcskölést, amelyet játékosan viszonzok is.*
- És ha elkaplak, akkor mi a jussom? *kérdezek is rá kíváncsian, így indulok is meg utána, elég gyors tempóban, ugyanis szándékomban áll elkapni a lánykát, így ha mellé érek, nemsokára oldalra ki is nyúlok, hogy oldalát elkapva magamhoz húzzam és ha ez sikerül, szépen felegyenesedem és hátulról át is karolom a lánykát, de vörös tincseinek nem tudok ellenállni, így szívom magamba édes illatát.*
- Szóval? *kérdezem halkan, majdnem suttogva a fülébe, de természetesen nem várok el tőle semmit, csak kíváncsi vagyok, hogy mit reagál, ezért se engedem el, csak puha pociján simítok végig ujjaim hegyével, miközben még mindig magamhoz húzom, de nem szorítom, bármikor elmehet.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-06-27, 12:42 am

* Tényleg kezdem nem érteni ezt a srácot, és lehet, hogy nagyon mazochista vagyok, de most egyszerűen csak szeretném élvezni azt, hogy normálisan viszonyul, hogy elfogad úgy, amilyen vagyok, és így tovább, és így tovább. S kezdem azt hinni, a vízesés is jó választás volt, a levegő kicsit még inkább felfrissít, és bár nem láthat belőlem túlságosan sokat, hisz idekint elég sötét van, csak a Hold az immár, ami világít így hajnal tájt, de mégis úgy benéz, és engem ezzel úgy zavarba hoz, hogy az valami hihetetlen. Nem esik meg ez túlságosan sokszor, de immár másodjára pirulok el az este folyamán, ami már egy év alatt is több, mint soknak mondható. Picit le is torkollom ezért, de válaszára is akad némi reakcióm, na nehogy már ne kössek belé! *
- Nem is várom, én is megnézném magam. * vonom meg vállam, eleinte közönyösen, majd végül vigyorogva. Na nem mintha egyébiránt olyan túlságosan sok önbizalmam lenne, meg egom, mert marhára nincsen, ám jól szeretném érezni magam, ki tudja, mikor lesz megint olyan, hogy azt mondhatom, nem bunkózik velem, több órán keresztül? Ő is megválik eközben ruháitól, én viszont nem fogom olyan hévvel bámulni, és dicsérgetni, ahogyan ő tette. Visszafogtam magam, próbálok kicsit kevesebb lenni, hisz az is én voltam, akiből anno kapott, de ha ez elriasztotta.. most viszont valamiért mégis vissza szállt. Kéz a kézben sétálunk hát be a vízbe, ahol még egy kis megjegyzés is elhangzik felőlem, de nem reagálva válaszára invitálom egy kis játszadozásra, tesztelném én őt, s amennyit még hallok belőle, talán be is adja a derekát. Egy ideig haladok előre, de olykor csak vissza-vissza pislogok, vajon követ-e, de talán rossz irányba nézelődöm, vagy nem is tudom, így halk sikkantással konstatálom, hogy elkapott, s máris magához húz, én pedig két lábikómat a trutyiba fúrom, hisz itt még, vagy már, a vízeséshez közel is leérnek talpaim. Érintése előbb csak meglep, fülembe is suttog viszont, amire már kiráz a hideg, hasam cirógatására pedig, és elég durva közelségére még szemeim is lehunyom, s kissé hátra biccentem fejem, hogy válla környékén támaszthassam meg. *
- Nem tudom.. amit szeretnél. Vesztettem, szóval találd ki, még mielőtt elmenekülök újra. * simítok végig erős karján, majd fordulok is felé lassan, hogy szemeibe tekinthessek, ennyire közelről. Mélyeket lélegzem csak, fogalmam sincs, hogy mit is akar, lehet hogy csak játszik velem? Hogy egyszer bunkó, aztán meg kedves, és ki tudja, mi lesz a következő? De annyira vonz.. annyira vonzódom hozzá, kicsi kezeim pedig önkéntelenül is mellkasa irányába siklanak az erős karokról, így pislogok fel rá.. ő dönt, mi fog történni ebben a lehetetlen helyzetben. *

//jégkorszak egy darabig//

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-06-29, 2:25 pm

//olvad//

*Nem tudom még egyelőre, hogy vajon meg fogom-e bánni ezt az egészet, hogy most lejöttem vele, ide, a vízeséshez, majd nemsokára már vetkőzni kezdünk és tőlem bizony elhangzik egy kedves bók is. Na de igyekszem nem teljesen zavarba hozni, így hamar ledobom magamról ruháimat is, majd ez után már a víz felé is tartunk, hol egy kis fröcskölés után meg is kezdődik a játék. Még nem tudom, hogy mi fog történni, csak élvezem a helyzetet és próbálok kicsit ellazulni, ami valljuk be, de Wera mellett nem is megy olyan nehezen, így cselesen mellé úszom, majd oldalát elkapva húzom magamhoz, hogy nemsokára hátulról ölelhessem át, fülébe súgva, miközben kezeim lágyan pociját is megcirógatják. Elmosolyodom a válaszon, majd ahogy érzem fejét a testemhez érve és önkéntelenül döntöm rá picit buksimat is, jól esik valaki közelsége, oly rég éreztem már ilyesmit.*
- Nem akarlak kihasználni és a helyzetet sem. *ismerem is be, de ekkor érzem meg a simítást, majd engedem is, hogy felém forduljon, így nézek le a csodás, zöld szemekbe és végül nagy kezemmel puha arcán simítok végig, szinte belefér az egész a tenyerembe. Az ő kezei mellkasomra találnak, én pedig kezemmel lágyan tarkójához érek, így húzom picit közelebb, miközben magam hajolni kezdek.*
- Akkor ne menekülj el. *suttogom ajkai elé, majd jégkék tekintetemmel nem eresztem az övét, így éri ajkam a leányzóét, lágyan, picit sem követelőzően, majd ez után behunyom szemeim és picit erősebben fogom meg tarkójánál, de inkább izgatóan, mint sem fájdalmat keltően és ez után egy erőszakosabb, régóta vágyott csók következik, mivel igen, vágytam már rá, csak eltoltam magamtól és el is rejtettem mélyre az érzéseket, de most akarom őt, meg akarom kapni, így másik kezem derekát fogja, picit meg is markolva oldalát, de még mindig nem fájdalmasan, csak követelőzően, hogy az enyém legyen, hogy el ne menjen és mélyen belül remélem, hogy a csókom viszonzásra talál. Úgy érzem, rosszul viselném az elutasítást.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-06-29, 2:45 pm

* A vízesésnél kötünk ki, s cseppnyi izgalom van gyomromban, már onnantól, hogy belépek a vízbe, ám mikor el is kap, hisz nem menekülhetek előle, és nem is biztos, hogy akarok, valami megváltozik bennem. Ahelyett, hogy túlpörögném a dolgot, kedvesen bújok hozzá, érintésére megborzongok, és igazából szavai sem aggasztanak.. nem tudom, nem ezt érzem, vagy csak vak akarok lenni? *
- Szerintem nem ezt teszed.. * reagálok röviden, nem is tudok mit mondani, a helyzet magával ragad. Így fordulok felé, pár szót szólva egyébként, és egy kis simítást is kap karjánál, de ahogy szembe fordulok vele, mintha máris közelebb volna, végül pedig keze tarkómra talál, és egyszerűen mosolyognom kell már attól is, hogy arcomat cirógatta az előbb, most pedig a vak is látja, hogy mit akar, méghozzá igen céltudatosan. *
- Nem fogok! * súgom még, majd próbálkozom azért én is a lábujjhegyre állással, bár ki tudja, az alattam lévő trutyiban ez mennyire fog menni. Ahogy egyre közeledik, szívem mintha picit hevesebben verne, míg végül szemeimet is lehunyom, ahogyan ajkaink találkoznak egymással. Fogalmam sincs, benne mi játszódik le, de az, ahogyan picit durvábban húz magához, tetszetős számomra, így csusszan fel két kicsi kezem mellkasáról nyakába, körbe fonva az izmos testrészt, és ahogyan kapom ezt a rég áhított csókot, most olyan formán talál részemről viszonzásra. Nyelvem tehát hosszú, vad és szenvedélyes játékba kezd az övével, míg egyik kezem végül vizes tincseibe nem túr, érezvén azt, hogy kíván, s az, ahogy szorít, az is csak feltüzel, így bújok hozzá a csók közben egész testemmel, mint valami édes, de mégis vadóc kiscica, míg szusszanásnyi időre, cseppnyi pírral pofimon nem távolodom el tőle, kezeimbe véve arcát. *
- Erre azt hiszem, megérte várni.. * szuszogom orrom alatt, felnézve szép kék szemeibe, s ha hagyva lesz, most én kezdeményezek egy újabb csókot, s bár pici vagyok, így innen lentről annyira nem kényelmes, de ennyi áldozatot igazán megér a dolog.. kiélvezem a pillanatot, hisz ki tudja, visszatér-e valaha? *

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-06-29, 2:57 pm

*Ez a közelség egyszerűen mámorító a számomra, mivel most érzem, hogy képtelen vagyok ellenállni neki. Mégis csak pasiból vagyok és a helyzet az, hogy nem igazán volt még lehetőségem ilyesmire, most mégis, egyszerűen vágyok arra, hogy megkaphassam, hogy megcsókolhassam, hogy az enyém legyen teljesen, így nem is teketóriázom sokat és szerintem sok pasi a helyemben nem tenné, tehát már magamhoz is húzom, majd egy kis puszi után már meg is csókolom ezt a drága vöröskét, eleinte még finoman, de aztán egyre durvábban, szenvedélyesen, mégis remélhetőleg úgy, hogy tetszeni fog neki. Ahogy érzékelem, nem ellenkezik, csókom viszonzásra talál, kis kezeivel pedig át is ölel, én pedig elmosolyodva simítok végig hátán most már, eleresztve a fogásból és ahogy érzem a további bújásait, végül mindkét kezemmel végigsimítok gerince mentén, majd le a formás hátsókra, melyeket először még csak magabiztosan megmarkolok, de ez után már egy hirtelen mozdulattal fel is emelem a vízben, hogy így erős kezeimben tarthassam, tehát a magassággal se lesznek itt problémák.*
- Nehéz volt ellenállni neked eddig. *talán ezért is kerültem. Na de engedek ám az újabb csóknak, nem ellenkezem, így húzom most már teljesen ölemhez és szívem szerint itt azonnal letépném róla a ruhákat, de nem, ideje visszatérnie a nyugodt, hideg úriembernek is, így lassan mégis csak megszakítom a csókot, majd végül magamhoz is ölelem. Egyik kezemmel hátsóját tartom, a másikkal pedig derekánál fogom magamhoz, hüvelyk ujjammal lágyan cirógatva Werát.*
- Szerintem ideje úszkálni is egy kicsit. Jártál már a barlangban? *kérdezek is rá és végül lassan leengedem, így fejemmel a zuhatag mögötti rész felé bökök, majd vissza is nézek a lányra.* - Csak mert én még nem. *egyszerűen csak hallottam a helyről. Nem távolodom el nagyon tőle, de úgy érzem, hogy muszáj lehűtenem magam, nem akarok semmit se elkapkodni, így végül a víz alá is merülök, ugyanis odalent is valami már nagyon kemény és miután két méterrel arrébb ismét a víz felszínére érkezem, a lányt keresem szemeimmel.*
- Na, bemegyünk? *a zuhatag választ már csak el tőle, így csak akkor haladok át rajta, hogyha a másik is így dönt, mert ha nem, akkor egyértelműen vele maradok.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-06-29, 3:26 pm

* Egy pillanatra sem gondoltam, hogy ma este sor kerül egy csókra, meg egyáltalán ilyen jellegű és mértékű közelségre, amit ráadásul Raiden kezdeményez maga, de most mégis itt állok előtte, s bár picit lehet óvatos vagyok, egyelőre nem túl heves, mégis minden porcikám sürgeti belül, történjen már meg az, amit annyira áhítottam! Érzem, hogí kíván, hogy kellek neki, ezért sem hinném, hogy kihasználna, s mert egyáltalán nem olyannak ismertem meg, aki minden csajt, mint a legyet, tehát röptében.. engedek így a csóknak, mely egyre csak durvul, én pedig, lehet meglepi, bár kétlem, de még csak lassításra sem kérem, annyira, de annyira jó most vele. És igen, kissé bensőségesebbé téve a dolgot ölelem magamhoz mindeközben, és még hozzá is bújok: biztonságban érzem magam, és ez az újabb simítás hátamon.. azt hiszem, önkéntelenül is sikerült megtalálnia leggyengébb pontomat, tehát egy újabb, erősebb borzongás fut végig testemen. Popómat sem kíméli, mely továbbra is csak feltüzel, s ahogy az ölébe kap, automatikusan kulcsolom össze teste körül lábaimat, így csókolva tovább lehunyt szemekkel. Pár szót azért kinyögök kis idő elteltével, a válasza viszont cseppet meglep, így egy kis szusszanással vigyorodom el, pár puszit hintve még az újabb csók előtt ajkaira. *
- Nekem nem úgy tűnt, szóval igazán jó színész vagy, legyél csak büszke magadra! * csókolom meg végül, ahogy pedig magához húz, érzem ám, hogy szavai nem csak üres beszédként vannak itt most jelen, de egyáltalán nem ijedek meg ettől, sőt mi több.. Persze szóvá sem teszem, bár azért okos húzás cseppet elszakadnia ajkaimtól, ennyire könnyen nem akarom adni magam én sem, hiába tüzel fel annyira a helyzet. Fontosnak érzem őt, tehát csak belebújok az ölelésbe, buksim vállán pihentetem, kérdésére pedig nemet biccentek, majd egy puszit kap azért még nyakába, végül pedig eleresztve őt lábaimmal kalimpálom le magam, vissza a vízbe, hogy hozzá hasonlóan búbomig elmerüljek, őt pedig hagyjam kicsit távolabb úszni, majd pedig pár pillanattal később már ismét a felszín fölött söpröm ki szemeimből ázott tincseimet. *
- Aha, jövök, várj! * bólogatok, s párat lépve előre érem be őt, majd mélyebb levegőt véve sétálok át bátran a vízfüggönyön, mely egyébként jól meg is dögönyözi kicsinyke testem. Vizet prüszkölve kezdhetem előröl a hajigazítást és társait, de csak szét tudok pislogni idővel, így keresem meg tekintetemmel a fiút is, hogy kezem nyújtva felé invitáljam bentebb, s meg is indulok előtte a sötétségben, kezem széttartva, hol előre, ha netán valami akadályba ütköznék. Nem akarom egyelőre felhozni ezt a kinti esetet, eddigi tapasztalataim alapján jobb, ha pihentetem a dolgokat.. *
- Vajon milyen messzire v.. áúú!! * kezdeném az érdeklődést, ám ekkor talpam alatt érzek valami éleset, mely szerény véleményem szerint bele is vágódik húsomba, mely miatt szépen el is veszítem egyensúlyom, hisz hirtelen kapom fel lábikóm, így pottyanok popómra a nyirkos földre, de picit sem ütöm meg magam, tehát csak egy nyikkanás hallatszik felőlem. * - Asszem.. beleléptem valamibe. Lehet el is vágta a talpam. * vonom ölembe lábikóm könnyen, s bár látni nem látok semmit, de érzem, hogy egy kő, vagy ilyesmi ott figyel, és szerintem még vérzik is.. hozom a formám, igazán szuper. Na de érzem azért a fájdalmat is, szóval pár szusszanás, meg felszisszenés is elhagyja ajkaimat, segítség kéne, ez nem vitás. *

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-06-29, 3:41 pm

*Ez a csók annyira feltüzel, hogy nem is figyelek arra, hogy esetleg Werának bármi is gyors lenne. Valahogy túl bátor és merész lánynak ismertem meg, aki bármire kapható. Na nem, nem leszólni akarom őt, de mégis biztosan tudom, hogy nem fog eltolni magától. És hogy megkaphatnám-e már ma? Meglehet, fene se tudja, de én nem fogok semmit se elkapkodni, tehát csak fenekét megfogva ismerkedem vele, majd ez után ölembe is kapom és ahogy azt vártam, lábaival át is ölel, így még közelebb kerülhetünk egymáshoz és isteni ez az érzés is. Most már tudom, hogy megérte nekem is várni, bár még mindig nem tudom, hogy mennyire jó ötlet ez az egész, hogy fájni fog-e később, de most nem is akarok ezen gondolkodni, tényleg vágytam már rá és ezt hamarosan a tudtára is adom.*
- Csak próbáltam visszafogni magam. *mosolyodom el, ezzel ismerve be a dolgot, majd végül pár csók után már csak magamhoz ölelem és lágyan cirógatni is kezdem puha bőrét. Jó most vele, szívesen így maradnék, csak nem akarom, hogy esetleg unalmasnak találjon vagy bármi, ezért is eresztem el, majd váltok is témát. Mivel még ő se járt a barlangba, azt hiszem, hogy most jön el az ideje, főleg a hűs víznek, mivel még pár ilyen puszi a nyakamra és tényleg nem tudok ellenállni magamnak. Furcsa, hogy mennyire türelmes ember vagyok és most... Wera kiforgat önmagamból. A víz alá merülök tehát, de mint figyelem, a lány is hasonlóan tesz és végül már át is lép előttem a vízfüggönyön, ahova nemsokára magam is követem, így érzem meg a masszírozást is, melyet pár másodperccel tovább élvezek ki, mint a lány. Erős vállaimnak mindez jól esik, de túlzásba se viszem, így végül átlépve körbenézek, de oly sötét van. Kezeim X-be teszem, majd hirtelen rántom szét.*
- Ignis pilas! *mindkét kezem lángra lobban, így hát mindketten láthatunk is éppen eleget, így körbe is tudunk nézni a belső barlangrészben és hát igen, tetszik, amit látok, de nem tudok túl sokáig nézelődni, mivel Wera ekkor hallatja a hangját, tehát valami gond érhette, én pedig fejemet csóválva nézek oda. Mivel látom, hogy a víz véget ér, így két tűzgolyót már oda is dobok, ahol pár szárazabb gally van és mivel azok begyulladva fényt adnak, le is rázhatom kezeimről a lángokat.*
- És nem tudod meggyógyítani magad? *kérdezem oldalra döntött fejjel, ugyanis ő is harmadikos, nem csak én és akár egy másodikos is képes rendbe tenni magát. Na de odalépek mellé, majd le is csüccsenek és végül lábát az ölembe is veszem.*
- Vagy azt szeretnéd, hogy segítsek? Miért érzem azt, hogy nem vagy te ennyire elveszett? *kezem idő közben sebes lábánál van, így a magnetizációt is megkezdem és miközben talpa begyógyul, én végig a szép szemeket nézem és másik kezem idő közben a combját fogja.*
- Tényleg úgy érzem, hogy direkt hergelni akarsz, borzasztó vagy. *csóválom meg most már mosolyogva a fejemet, majd miután rendben van, már el is eresztem, talán jobb is ez így, hiszen oly puha volt a combja, annyira sima és úgy cirógatnám még, de nem, nem lehet. *

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-06-29, 4:13 pm

* Az események hirtelen pörögnek fel, s vesznek újabb fordulatot azzal, hogy ily közel kerültünk egymáshoz, én pedig idomulva hozzá kerülök végül karjai közé, lábikóimmal rásegítve a nem vízbe zuttyanásra, és csókolom csak tovább hevesen. Persze némi párbeszéd is keveredik a dologba, mire végül már nem szavakkal reagálok. *
~ De csak azért sikerült, mert elkerültél, ilyen sokáig. ~ * címzem neki a mondatot kimondatlanul, és hát eléggé rá vagyok most hangolódva ahhoz, hogy elméjében felcsendüljenek a szavaim. Még néhány csók, majd egy édes ölelés kerekedik ki a heves kezdésből, melynek persze vége szakad. De jobb ez így, itt, a vízben kis ideig, de csak egy puszit követően puha bőrére, természetesen. A hűs vizű vízesés tavacskája megnyugvást ad testem minden porcikájának is, s ha már azt indítványozta, nézzünk be a barlangba, én állok elébe, ott még tutira nem jártam. Na de be is sétálok oda, keresztül természetesen a vízen, utánam pedig ő is érkezik, s még mielőtt elkezdhetnék sötétben tapogatózni, némi fényt csihol, azaz jobban mondva tüzet kezeiből. *
- Mindjárt jobb. * szólalok meg fennhangon, komolyan eszembe sem jutott ez az opció, de ha eszembe is jutott volna, vagyok annyira szerencsétlen és figyelmetlen, hogy belesétáljak valamibe, ami nem pici sebet ejt rajtam, majd pedig már a földön is csücsülök, vérző talpam nézegetve, melyből egy egész nagy szilánkszerű valamit húzok ki felszisszenve a dologra. Persze kérdésére igen a válasz, vagyis de, képes vagyok, ám.. *
- De előbb ki is kéne tisztítani. * nézem még talpam, na igen, van, hogy sárvérű énem kerekedik felül a mágián, viszont újfent meglepő dolog történik, lábam máris ölében, viszont szavai hallatán láthatóan felmegy bennem a pumpa, még hogy én elveszett! *
- Na várj, nem azért léptem bele, hogy fogdoss kedvedre! * húznám is el lában öléből, ha hagyja, és akkor magam gyógyítom be a vérző sebet, ha pedig mégsem, türelmetlenül várom, hogy befejezze, amit csinál, rá sem nézek helyes arcára, amit azért nehéz megállni, és újabb hozzám intézett szavai hallatán én leszek az, aki durcásan, piros pofival boxol egyet vállába, lefejti combomról erős kezét, s húzom ki végleg lábam öléből, és állok is fel, majd sétálok arrébb, a tűz túloldalára téve le magam duzzogva, tőle tisztes távban. *
- Direkt? Még hogy direkt. Senki nem kérte, hogy gyógyíts meg! Pasik.. mindegyikőtök azt hiszi, minden miatta történik! * nézek rá morogva a túloldalról, és még nyelvem is felé nyújtom, hiába mosolyog, ne gonoszkodjon velem! * - Amúgy is. Te indítványoztad, hogy bejöjjünk ide, szóval a te hibád! Ergó te viszel engem olyan helyzetbe, amiből azt hiszed.. mindegy, hagyjuk. Inkább meg sem szólalok! * morcogom tovább, picit már bele is kavarodva a szavakba, de csak amolyan aranyosan, és nem is tudom, mennyi komolyság van ebben, viszont most már szét is nézek szavaim között, de ha tovább akar társalogni, akkor bizony dolgoznia kell az ügyön, mert hogy én innentől befogtam! *

//fagyi ismét xd//

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-07-03, 9:10 pm

*Már képtelen vagyok tettetni azt, hogy minden rendben van, hogy semmi se bánt és hogy nincsenek belül fájdalmaim. A szülinapom is itt van, a héten és már előre tudom, hogy egyedül fogom tölteni. Én Noel miatt mindenkit eldobtam, nekem csak ő számította, de valamiért úgy érzem, hogy én neki már nem. Hiába vagyok kint minden este Seolon, ő sehol, még a régi helyeken se, ahol annyit voltunk együtt. Jelen pillanatban a vízesésnél ücsörgöm, a puha fűben, mezítláb, ugyanis papucsom mellettem van és a ruházatomon is látszik, hogy igazán meleg van, tehát egy fekete kis rövidnaci van rajtam és egy hófehér felső, hajam kibontva omlik végig a hátamon és sminkből is kevés van most rajtam... jobb is, ugyanis a könnyeim most már utat törtek, nem tudom megállítani őket. Szerencsére nincs itt senki, senki se lát és nem szól meg ezért, tehát engedek is most fájdalmamnak, miközben tőlem szokatlanul a magammal hozott vörösbort iszogatom. Jól esik most ez, picit ki akarok kapcsolni, nem Noelre gondolni, annyira fáj, amit tett velem, hogy szólni se tud, hogy elmegy. Tudom, érzem, hogy nincs baja, tehát csak megint meghúzom az üveget, majd szemeimet is megtörlöm picit, de hiába, a könnyek újból zápornak erednek.*
~ Miért? Miért járok így mindig? ~ *bárkivel is alakul úgy a kapcsolatom, az eltűnik, elhagy és amikor megjön, azt akarja, hogy minden a régi legyen, de én erre már nem vagyok képes, már elfogyott az erőm, most már csak magam akarok lenni, nem érdekel semmit... Az üveg negyede amúgy már üres, de mivel egy helyben ülök, nem érzem, hogy hatna, nem is érdekel, mivel néha én is berúghatok, ha úgy hozza kedvem, nem akarok mindig az a példamutató sentinel lány lenni.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-07-03, 9:39 pm

*Akármi is történt tegnap, nem mondhatnám, hogy víg napjaimat élem. Úgy hiszem, elég volt egy kivételes alkalom, ideje visszaállnom az őrhelyemre, ám hiába állok a kikötőben, ismételten senki nem érkezik... akit én várok. Nagy sóhaj tör fel belőlem, és talán életemben először érzek valamit, amit eddig még sosem. Nem tudnám meghatározni pontosan, azt hiszem, az emberi szó rá talán... magány? Szomorúság? Aggodalom? Egyik sem egészen, de részben mindegyik, így egy fejcsóválás is történik részemről, míg zsebembe csúsztatott kezeimmel egyszerűen hátat fordítok a kikötőnek, hogy céltalanul induljak el, ma estére áldozatot keresni. Láthatatlanságomat felöltve ballagok végig az utcákon, majd ráunva a keresésre a vadászat hiányában megtorpanok, s egy olyan hely képe villan agyamba, hol már rég jártam, és enyhén szólva érdekes emlékek fűződnek hozzá. Irányba fordulva kezdek el rohanni a vízesés felé, ezzel szellőztetve kissé fejemet és gondolataimat, mivel néhány percig csupán lenni akarok. Mit várok? Mi a gondom? Egyikre sem tudom a választ, az viszont egyértelmű, hogy bármibe kezdek, a kedvem nem a régi, így teljesen önmagam sem a kínzásban, sem pedig a vadászatban nem lelném meg. Talán az ismerős környezet, a régi emlékek ráébresztenek majd valamire, ami segíthet, vagy egyszerűen... szépet szeretnék szemlélni. Pontosan ekkor érkezek meg a fák takarásához, hogy a kis tisztásra is rálássak, ám meglepetésemre foglalt a helyem, ráadásul nem is akárhogyan, hiszen egy lengén öltözött lány sírása üveggel a kezében koránt sem mondható megszokottnak. Homlokom is összeráncolom, míg figyelmesen vetem be képességemet, és szemlélem a másikat, próbálva információkat gyűjteni.*
~ Valaki itt nagyon szomorú... ~ *villan át a gondolat fejemben, míg fanyarul megrándul szám széle, egy mosolyt imitálva. Egyszerűen kisétálok a lányhoz, gondosan ügyelve rá, hogy ne csak a háta felől közeledjek, hanem láthatatlan, és lehetőség szerint nesztelen maradjak. Mögötte megállva pillantok le rá, egy pillanatig elgondolkodva, majd láthatatlanságomat levetkőzöm, hogy megszólítsam mielőtt észrevenne.*
- Tudod, Azrael a nevem, és egy unalmas alkoholistákon segítő csoporttól jöttem hirdetni az igét, hogy az ital semmit nem old meg. *kutatom tekintetét teljesen komolyan, hangom is már-már ezt az irányt szolgálja, ám egy finom él benne, valamint az arcomon elterülő enyhe mosoly súghatja a lánynak, hogy egyszerű poénról van szó, és nem a megtévesztés a szándékom. Lassan melléje lépek, immár lehetőséget biztosítva arra, hogy kényelmesen megszemlélhessen, így láthatja meg fekete bőrcipőmet, és nadrágomat, valamint vérvörös ingemet, mely felső két gombja szabadon, azaz nincs begombolva.*
- No persze, ha az ember tudja mit választ, akkor ízletes, elnyomja a problémát és szépeket ígér... de ezzel nem arra akarok célozni, hogy alkohol gondokkal küszködnél. *billentem félre a fejemet kíváncsian, majd megunva a játékot, egyszerűen felsóhajtok, és arcom is egy pillanat alatt vált határozottan komollyá, amellett, hogy kellemes érdeklődés, sőt, csöppnyi megértés tükröződik rajta.*
- Elárulod mi a baj? *kérdezek rá konkrétan. Miért teszem mindezt? Mióta érdekelnek engem az emberek? Semmi óta. Igazából nem vagyok kíváncsi a lány gondjára, de mégis van valami a szomorúságában, ami saját magamra emlékeztet, ezért érdeklődöm. No és persze nem árt, ha nem menekül el azonnal a vacsora...*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-07-03, 9:48 pm

*Nem tudok mit csinálni, képtelen vagyok most már tartani magam, ki akarom sírni a bánatom itt, ahol talán nyugton lehetek és valahol mélyen még reménykedem benne, hogy Noel rám talál. Miért? Miért hiszem még mindig azt, hogy érdekelhetem? Megkapott engem, a véremet, szórakozhatott velem, de ezek szerint nem szeret úgy, ahogy én őt, így jöhetnek az újabb kortyok, egészen addig, amíg valaki meg nem szólal mögülem. Az érzékeim még normálisak, tehát biztos vagyok benne, hogy nem én voltam figyelmetlen, így egy pillanatra megdermedek és a remény szikrája is felcsendül bennem, így fordítom fejem azonnal irányába, még mielőtt megszólalna és boldog csillogás fut át szememen, mely el is tűnik azonnal, amikor észreveszem, hogy nem ő áll itt, nem az a vámpír, akit szeretnék. *
- Üdv... *köszöntöm félszegen, de a szavaira egyszerűen képtelen vagyok most hirtelen mit mondani, így nézek fel rá, főleg, amikor már mellém is sétál, majd szemeimet gyorsan meg is törlöm, nem akarom, hogy más gyengének lásson, így csak próbálok elmosolyodni és lassan fel is kelek. Az üveg a helyén marad, én pedig már felállva nézek bele a másik szemeibe, melyek elég különlegesek ahhoz, hogy tudjam, kivel is van dolgom, de hogy biztos legyek benne, kezemet felé nyújtom. Ha megfogja, akkor már tudhatom, hogy hideg lesz, de én mégsem ijedek meg, azt hiszem, hogy már nem félek az élőhalottaktól.*
- Én pedig Vixi vagyok és ne félj, nem alkoholista. Megtudhatnám, hogy mit szeretne tőlem egy vámpír? *döntöm is meg finoman a fejem, majd végül kezem lágyan kihúzom az övéből.* - El kell keserítselek, de én már másé vagyok. *úgy tudom, hogy ilyenkor nem szoktak egymás áldozatából inni, de még az is lehet, hogy tévedek. Visszaülök hát a helyemre, majd megpaskolom magam mellett a fűvet.*
- Csatlakozol, Azrael? *kérdezek is rá kíváncsian és maximum ha nem vámpír, hanem csak egy városi, majd felvilágosít róla, de én mindenkiben egy ilyen lényt akarok látni. *
- Megkínálnálak, de szerintem nem tudnád megemészteni. *utalok is az üvegre, melyet kezembe is veszek és nemsokára pár kortyot magamba is töltök, de az utolsó kérdésnél csak halkan sóhajtok és vállat is vonok hozzá.*
- Nem hiszem, hogy igazán érdekelne. *fordítom felé a fejem, de én nem kérdezek tőle semmit, majd úgyis kiböki, hogy mit akar, hiszen mindannyian akarnak valamit. Viszont most, hogy tudja, hogy foglalt vagyok, meglehet, hogy már tovább is áll, én pedig nem akarok feleslegesen cseverészni senkivel sem.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-07-03, 10:11 pm

*Egyszerűen tengődöm, mialatt össze-vissza kóválygok, ahogyan az érzelmeim csaponganak bennem, és gondolataim dörömbölnek koponyám falán. Így tévedek bizony egy ismerős helyre, jobban szólva szánt szándékkal érkezem meg, s mivel "anomáliát" észlelek, ezért kihasználva az alkalmat közelebb is osonok, remélhetőleg ezzel a megmozdulásommal frászt hozva a lányra. Érzem, látom, hogy sikerül, hiszen megdermed, ám a következő pillanatban, mikor felém tekint, furcsa csillogást vélek felfedezni szemeiben, melyek rögtön kialszanak, amint felcsaphat benne a felismerés, ki volnék. Különös... mintha mást remélt volna... mintha... Nem tudhatom egészen biztosan, éppen ezért, további magyarázat nélkül félreteszem magamban ezt a témát, míg immár szavait hallgatom, érdeklődve félrebillentett fejjel. Lassan feltápászkodik, de számomra olyan szokatlan ez... ez a könnytörlés, félszegség, mégis mintha az ital valami védekező funkciót nyomna el benne, elvégre kézfogásra nyújtja kacsóját. Mereven pillantok le rá, egyszerűen szememmel sandítva lefelé, míg fejem nem moccan, majd kisvártatva, de belehelyezem kezemet az övébe, hogy finoman, de megrázzam azt, mialatt hallgatom a szavait. A szavait, melyek villámcsapásként érnek, így arcom szó szerint mintha megkövülne, ahogy jómagam is a mozdulat közben, ezzel azonnal elárulva magam. Lassan kezdek olvadozni, és egy gonoszkás kis mosoly is felcsúszik enyhülő arckifejezésemre.*
- Ha valóban ilyen okos vagy, akkor erre tudod a választ. *felelem neki halkan, mire jöhet tőle a következő mondat is, mialatt kihúzná kezét az enyémből, ám én elsőként nem engedek, de aztán eresztem csak el, egyszerűen ellazítva kezemet, hogy kihúzhassa belőle az övét, azonban sajátomat nem eresztem le.* - Ez érdekes fejlemény. A probléma ott van, hogy ezt nem elég mondani. Bizonyítsd. Hogy is hívják a herceged? *vonom fel szemöldökömet, s a kép kezd tisztulni... ő már más valakié. Teljesen egyértelmű, rá sem kell kérdeznem, erre fel az érdekes viselkedés, és a villámgyors kapcsolás kilétemet illetőleg, de ami még furcsább... a jelen helyzet kialakulása.*
- Akkor ezek szerint benned egy kis boszorkányt tisztelhetek, igaz? Méghozzá... ha jól sejtem aranyvérűt. *eresztem most le kezemet, kissé hátrabillentve fejem, mint aki válaszként helyeslést vár, ám annak ellenére is kíváncsi, hogy tökéletesen biztos igazában, hiszen erre fel arcán az önelégült mosoly. Kérdés röppen felé, melyre most mosolyom barátságosba vált, és lassan mozdulva, de letelepszem mellé, vele szembe fordulva, törökülésben, hogy így figyeljem szemét szüntelen.*
- Jól gondolod. *bökök az üveg felé, mikor újra nyilvánvalóvá teszi, hogy nem lepi meg kilétem. Kétlem, hogy bárki ilyen tapasztalt lenne az iskolából a vámpírok területén, hiszen Lycorist meglepetésként értük anno, s mint kiderült nem buta lány, de még csak nem is kezdő...*
- Nos, valóban, nem érdekelt a történeted, de azóta pár érdekes információval gazdagabb lettem, így viszont... kíváncsi vagyok. *szögezem le határozottan most válaszára, így várva, hogy komolyabban kifejtse bánatát, mint arra rákérdeztem. Hogy milyen sorsot szánok neki? Bántani biztosan nem fogom, míg nem provokál. Az nem éri meg... nem kell egy újabb rosszakaró fajtársaim közül. Lecsapok-e az adódó alkalomra vérét illetőleg? Talán. Talán nem. Nemsokára eldől...*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-07-03, 10:25 pm

*A hirtelen megjelenés a hátam mögött, egyértleműen Noelt juttatja eszembe. Annyira hiányzik, úgy megölelném, érezném csókját, hiszen a méreg nálunk nem játszik semmiféle szerepet sem, szeretem őt, tiszta szívemből. Egész életemben a rossz fiúk után érdeklődtem és ő mindent megtestesít, amit szeretek, ami vonz engem és az ágyban is... Na nem, nem gondolhatok most már rá, tényleg elég volt, főleg, mivel nem is ő áll mögöttem, hanem egy ismeretlen férfi, kiről azonnal sejtem, hogy ki lehet. Tehát amikor mellém ér és próbál viccelni, csak lassan kelek fel - pálcám is a földön hagyva a papucsom mellett -, és végül nemsokára már vékony kezem nyújtom felé, hogy így mutatkozhassak be. A kézfogásom viszonzásra talál és megérzem ám a testhő hiányát, így a kép teljes lesz, tehát szavaim is elhangozhatnak és ahogy nézem, igen csak meglepett lesz a másik, bizonyára nem járt még így senkivel sem.*
- Igen, tisztában vagyok vele. *biccentek is egyet, majd már ki is bököm, hogy én már másé vagyok. Kezem viszont nem akarja elereszteni azonnal, így döntöm meg picit a fejemet is, majd amikor már enged, nyugodtan húzom vissza magam mellé a kacsómat.*
- A neve Noel, de nem tudom, hogy már mennyire a hercegem... Ha harapásnyomra vagy kíváncsi, akkor azzal nem tudok szolgálni, mivel be szoktam gyógyítani magam... de ha nem hiszed el, akkor nézz a fejembe, már ha te is képes vagy a gondolatolvasásra. *pislogok is rá kíváncsian, de nem magyarázkodom tovább, így is egyértelmű, hogy kié is vagyok és szerintem ismerik is egymást. Noel már elég öreg 300 éves vámpír, tehát nem hiszem, hogy annyira kekeckednének vele Leülök idő közben és mivel Azrael is így tesz, nyugodtan fordulok felé és a kérdéseit hallva bólogatni is kezdek.*
- Igen, teljesen jól sejted, bár nem a vérem miatt van velem... Vagy volt, én már nem tudom. *sóhajtok is fel cseppet, hiszen nem akart belőlem inni már többször se, hogy ne gyengüljek el, hogy ne érezzen a mérget, így csak fáradtan húzom meg az üveget, miután hallom, hogy nem kér egyértelműen a boromból. Jó pár korty csúszik le torkomon és egy pici ajkamon is végigfolyik, amit hamar le is törlök kezemmel és ez után nézek csak ismét Azrael szemeibe.*
- A történet nem túl hosszú... együtt voltunk, de már nagyon régóta nem láttam, nem tudom, hogy mi van vele, szóval... valószínűleg elhagyott. Csak akkor nem értem, hogy miért mondta annyiszor, hogy nem akarja, hogy a mérge hasson rám, hogy ne legyek gyenge, hogy igenis harcoljak vele, hogyha úgy alakul... Nem értem, hogy miért... *erednek meg ismét a könnyeim, így hajtom előre a fejemet is, most már nem érdekelve, hogy más is lát. * - Én annyira szeretem őt... És tudom, hogy ő is engem, de akkor merre lehet? *emelem fel lassan a fejem, így várva valami választ a férfitől, mivel ő van most itt, ki mástól kérdezhetném meg? Vámpír, hátha tud valamit, csak a lényeg, hogy Noel ne legyen végleg halott, félek, hogy azt nem tudnám megemészteni.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-07-03, 10:48 pm

*Egyik érdekes helyzetből csöppenünk a másikba, s hamarosan nem látom értelmét takargatni a számomra osztott kártyákat, egyszerűen olyan nyílt lapokkal játszom, amilyennel a lány. Valahogy számomra furcsa a szituáció, hiszen eddig egyetlen egyszer sem akadt emberi lény, ráadásul boszorkány, aki bár tudta, hogy mi vagyok, nem támadott volna meg, sőt, társalgásba is kezdett volna velem. Ezért a mostani helyzet... olyan szokatlan, de mégis kellemes, nem kell titkolnom saját magamat, és úgy érzem életem azon kevés történetei közé sorolhatom egyenlőre a mostani beszélgetést, ami egyenlőre igazi társalgás... tabuk nélkül szabadon. Természetesen egy kis macska-egér játék itt érződik a levegőben, de csupán azért, hogy éles határokat szabjon jellemet és szándékomat illetőleg.*
- Ahhoz képest elég nyugodtnak látszol. *jegyzem meg színtelen hangon, pókerarccal, lévén, hogy nem mindennapi közlés részéről, hogy igenis tudja mit szeretnék, ellenben semmit nem tesz megelőzés képpen. Sántít nekem itt valami... ezt megjegyzem, és olyan pontos felelet érkezik, mire egy elismerő bólintással egybekötött ajaklebiggyesztést is kap a másik.*
- Nem szükséges az ilyen... ismerem. Jellemző a fajtánkra, hogy... kedvenceket tart. Elhiszem. *legyintek szavaira, finoman kikerülve a választ, hogy vajon rendelkezem-e olyan képességgel ami szóba került... ellenben valóban hiszek a másiknak, és így már kristálytisztán látok át mindent, viszont egy személy is felbukkan ismét tudatomban, mi egy pillanatnyi zavarként jelenik meg arcomon, hála a kellemetlen emlékeknek. Innentől kezdve letelepedve folytatjuk a társalgást, de szavaira nem reagálok, csupán metszőn figyelem, egészen addig, míg mesélni nem kezd, s végül a könnyek is előtörnek.*
~ Hoppá... ~ *blokkolok le saját magam. Most mit kéne tennem? Ki ő nekem? Nem fogom azzal tölteni az időmet, hogy vigasztalom, tisztán szerelmes Noel-be, nekem ott van Aideen, hasznot ezzel nem szerzek. Amit pedig akarok, erőszakkal is elvehetem... Lassan sóhajtok fel szavaira, míg ezek a gondolatok átfutnak agyamon, majd tekintetem a másik pillantásába fókuszálom.*
- Nem tudom merre van, a saját dolgát járja valószínűleg. Kétlem, hogy bármi baja esett... *jegyzem meg, tulajdonképpen nem eldöntve, hogy vajon megérte-e elárulni ezt az információt. Ez egy rendhagyó helyzet, ezért egy pillanatra felfüggesztem a gondolkodást, és nem a másikon járatom eszemet...*
- Kétlem, hogy lenne jogom tanácsot adni. Vámpír vagyok, és ez mindent megmagyaráz. *billentem ismét félre fejemet, míg egy kis hallgatás következik a részemről, majd egyszerűen az üvegért nyúlok, kikapva a másik kezéből, már ha nem akadályoz meg benne. Nincs szükségem rá, hogy tovább rontsa a hangulatát az ital...*
- Figyelj... ismersz, egy Aideen nevezetű lányt? *kérdezem halkan, azt sem tudva, miért is teszem mindezt... muszáj információt szereznem róla. Bármi áron. Ha ez azzal jár, hogy végigszenvedek egy lelkizést... hát legyen.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-07-03, 11:11 pm

*Mivel az első pillanattól kezdve tudom, hogy mi is ő, nem aggódom, egy pillanatra sem. De keze az enyémhez ér, így minden biztossá válik, tehát az, hogy ő egy vámpír és ezt el is mondom neki, félelem nélkül, mégha meglepő is. Mi mást akarhatna tőlem, mint a véremet? De sajnos máshová kell mennie, mert hogy belőlem nem ihat, az is teljesen biztos... a nyugalmamnak tehát oka van és ezt hamarosan már Azrael is megtudhatja.*
- Kedvenceket? Már bocs, de lehet, hogy te így gondolsz valakire, de Noel és én szeretjük egymást, tehát nem a kedvence vagyok, hanem a párja... Benne több van, hogy ne egy korcshoz hasonlítson. *angyali mosollyal felelek neki, de hangomban azért van ám él is, mivel még csak az hiányzik, hogy csak egy vérbank legyek vagy egy olyan lány, aki a vámpír kedvében jár. Nálunk minden máshogy működik, szeretem őt és ez több annál, minthogy kiszolgáljam. A méreg miatt igazán olykor túlságosan is a kedvében járok, de az nélkül is tudom, tisztán, hogy mit akarok. Miután mindketten helyet foglaltunk, már folytatódik is a beszélgetés, én pedig iszogatva bukom ki neki, így mondva el azt, ami bánt, hogy mennyire is fáj belül ez az egész...*
- Én is remélem, hogy nincsen gond... de akkor nem tudom, hogy miért nem szólt, hogy elmegy vagy hogy miért nem keres. *sóhajtok is fel még mindig pityeregve és bár szerinte a tanácsadásának nincsen értelme, szerintem nagyon is lenne. A borom viszont elveszi, így hirtelen kapok utána, melynek következtében térdeim a puha fűbe kerülnek, kezeimmel pedig Azrael combjain támaszkodom el. Azt hiszem, hogy hatott az ital és az egyensúlyvesztésnek hála most kicsit közelebb kerültem hozzá, mint kellene. Barna tincseim az arcát érhetik, de nemsokára szép szemeimmel az övét keresem, egyelőre még nem távolodva el.*
- Kérem vissza! Nincs jogod elvenni. *morgom is oda neki, majd ez után eresztem el, most már popsimra csüccsenve és kezem édesen felé is nyújtom, melybe az italomat várom. Lazulni akarok és most csak az segíthet feledtetni velem mindent.*
- Hogy kit? *pislogok is aprókat, ugyanis ezt a nevet még eddig soha nem hallottam.* - Nem, fogalmam sincs, hogy ki ő. De mégis honnan kellene ismernem? És ki ő neked? *vigyorodom most már el, a piának hála a hangulatom is ingadozik, de azért kíváncsiskodom, mintha egy jó haverral beszélgetnék és hogyha esetleg visszakapom az italomat, már iszom is tovább.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-07-03, 11:34 pm

*Akármennyire furcsa a helyzet, én saját magam próbálom adni, még akkor is, ha jelen pillanatban nem tudom hol kezdődik és végződik Azrael... így jegyzek meg számára valamit, ami nem nyeri el tetszését, ám én csupán elfintorodom, fejcsóválás közepette.*
- Noel nem mai kölyök. Ha ismered a vámpírokat, tudod a természetüket is. Rám még rám lehet fogni, hogy van bennem emberség, de idősebbre már nehezen. Ha mégis, akkor gratulálok, nagy hatással lehettél rá. *biccentek felé, majd egy kis hatásszünetet tartva húzom mosolyra a számat, melyben némi gonoszkás él is található.* - No persze az, hogy most nincs jelen, nem a te elméletedet erősíti. *jegyzem meg, mintha mellékes volna. Hirtelen túl sok változót kéne figyelembe vennem ahhoz, hogy a kapcsolatteremtés és a cselekvésem eldöntését szolgáló egyenletet megoldjam, ezért lelkiekben csendes készülök fel, a Noel drámára, amit a lánytól fogok hallani... ám meglepően visszafogott, a... körülményekhez képest.*
- Hát... i-ilyenek a férfiak. *vonok vállat, ugyanis sok okossággal szolgálni nem tudnék. Továbbra sem érzem azt, hogy nekem kéne vigasztalnom, illetve a tények ismerete nélkül gyakorlatilag öngyilkosság tanácsot adni a másiknak... nem tudhatom mikor állítok ugyanis ostobaságot...*
- De mondd csak, mit kedvelsz benne? Ő vámpír, halott. Te élő vagy. Nem zavar téged... ez az ellentmondás? *vonom hirtelen össze szemöldökömet, s most látható rajtam, hogy érdekel a véleménye, ugyanis ültömben kihúzva magam hajolok kissé előre, a másik tekintetét fürkészve, s el is veszem tőle az italt, ugyanis bár borban az igazság, józan embert faggatni mégis könnyebb... Hiszem ezt addig, míg közelebb is kerül hozzám, mire lassan felé fordítva arcom szippantok mélyet a levegőből, illatát vizsgálgatva, becsukot szemmel.*
- Hm... *morgok, mikor kéri is vissza, s most először egy vidám mosoly is megjelenik, mint aki élvezi a helyzetet. Nem lenne erkölcsös visszaadni... sem kifizetődő... csak részben.* - Visszaadom, ha megkóstolhatlak. Épp csak egy kicsit. *ajánlom fel pimasz vigyorral, ám természetesen a helyzetet kihasználva kérdezek tovább, mire lehangoló válasz érkezik, de a kérdésre elgondolkodom.*
- Hát... egy kedves ismerős. *felelem a tényeket kissé elferdítve, hiszen ez így nem pontos, de mivel a kapcsolatunkat definiálni nem tudom, ezért a legkézenfekvőbb és legegyszerűbb magyarázatot adom. Természetesen egyértelmű, hogy nem feltétlen mondok igazat, illetve nem a teljes igazságot, ám mégis... nem hoznám kellemetlen helyzetbe Aideent azzal, hogy kibeszélem.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-07-03, 11:42 pm

*Nem tetszik ez a fajta felfogás, amivel Azrael előáll, de amikor azt is tovább fűzi, hogy mivel Noel egy idősebb vámpír és hogy ez miatt nem lehet benne emberség, már a nevetés is elfog.*
- Szerintem te semmit se tudsz róla, valószínűleg nem is ismered. Hidd el, ő egy tökéletes férfi és van benne annyi emberség, amennyire csak szükség van, szóval max rád igazak a szavaid, ami sajnálatos... *azért, mert valaki vámpír, egyáltalán nem érzéketlen és tudom, hogy Noel hogy tekint rám, tisztában vagyok vele, mivel éreztem már a szeretetét, a gondoskodását, az aggodalmát és a dühét is. Bár nehezen indult a mi kis ismerettségünk, bár bántott és csúnyán meg is alázott már, mégis, ezt érte el nálam, hogy őt akarom, akármennyire is volt gonosz. Az emlékek iszonyú erővel törnek elő, így sírom is el magam ismételten és Azrael gonosz szavai se segítenek, tehát próbálok nem figyelni rájuk, nem akarok hinni neki.*
- Miért zavarna? Ő örökké élhet, örökké fiatal és helyes marad és talán idővel én is a párja lehetek, ha úgy döntök. Ő nekem tökéletes, hiszen szeret, gondoskodó, erős és akaratos. Tudja, hogy mit akar, határozott és nagyon is céltudatos, ezen kívül figyelmes... Ő nekem a tökély, el se tudnék képzelni mást magam mellett. *magyarázom is el neki, de ahogy kikerül a kezemből az ital, már utána is kapok, így szépen közelebb is kerülök Azraelhez, természetsen egyáltalán nem direkt, mivel nem érdekel más férfi, így fel se tűnik, hogy finom, édes illatomat is érezheti, hiszen kellemes parfümöt használok és egy vámpír figyelmét ez talán nem kerüli el.*
- Hé, ne morogj már! *csattanok is fel cseppet elhúzódva, de amikor hallom a feltételét, előre hajtom fejem és úgy nevetek fel.* - Felejtsd el! Engem csak Noel haraphat meg és a véremet se ízlelheti meg más, sehogy! Ha engedném, az olyan lenne, mintha elárulnám vagy megcsalnám, szóval ilyesmit ne kérj tőlem... Inkább tartsd meg az üveget. *és végül már le is csüccsenek mellé, így kerülve ismét tisztes távolságba. Még ilyet... nem is értem, hogy képzelhette, hogy majd ezt kéri tőlem, hogy odaadom neki a véremet, mégha egy picikét is.*
- Jah, kedves ismerős... Csak nem a kis kedvenced? *direkt így mondom, hogy az ő szavával éljek. A könnyek amúgy már csak arcomon vannak, de nem sírok tovább, kezdem jobban érezni magam és talán ez a társalgás is segít.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-07-04, 12:00 am

*Hiába akadékoskodik a lány, pontosan ezért vetem meg a szerelmet, mint olyant. Hihetetlen, mikre képes egy-két csalfa, értelmetlen emberi érzelem, s ennek példája nyomán hallom most a védekezést, mire csupán magabiztosan húzom féloldalas mosolyra a számat, metsző tekintetemmel.*
- Érdekes, hogy a szerelmesek csak azt hajlandók látni, amit nekik mutattak. Nem gondolod, hogy egy vámpír jobban ismer egy vámpírt? Egy vámpír tudja mi fán terem ez a lét... de nem is érdekes, mint mondtam, a hiánya engem igazol. *vonok vállat lezseren, s inkább elszakadva a témától hagyom folyni a beszélgetést saját, érdekes medrében, s folyamának köszönhetően én is kezdek összezavarodni, illetve a kezdeti kellemes társalgást egy idő után számomra a kínos helyzet váltja fel, ahogyan áradozni kezd a másik.*
~ Ez egyszerűen hihetetlen. Mintha a tinédzser lányomat hallgatnám első szerelmi csalódása után... emberek. ~ *fordul meg fejemben, ám kifelé a tökéletesen érdeklődő férfi képét mutatom, meg sem inogva a gondolatra. Azonban felelni már nehéz, így bólogatok neki cseppet, mialatt sejtelmesen figyelgetem, néha-néha fókuszálatlanul a távolba meredve, mint aki elmélkedik.*
- Érdekesek az érzéseid. De tudom, hogy komolyan gondolod. Azért nem ártana a logikát is használni. *adok egy tanácsot hirtelen, kezdjen vele amit akar, valamint értelmezze ahogyan szeretné... kissé túl pesszimista vagyok ahhoz, hogy elhiggyem, nem csupán a behálózás műve mindez.* - Talán még tanulhatnék is tőle ilyen téren... *suttogom magam elé, mielőtt érdekes pozitúrába csapna át a társalgás, s felcsattanására vidáman felkacagok, színpadiasan meghajtva kissé fejem, ezzel jelezve, hogy történjen akarata szerint.*
- Ahogy... gondolod. *hagyom annyiban, egy pimasz mosollyal, elvégre a pálcája mostanáig szabadon hever, ráadásul zaklatott, ittas és közel is vagyok hozzá. Akármennyire is tapasztalt, lenne esélyem, viszont tettlegesség helyett van jobb tervem is, amit viszont hiába hajtok végre, nem kecsegtet eredménnyel.*
- Talán. Talán nem. Az is... nem is. Ha teljesen őszinte akarok veled lenni, nem tudom, kicsoda ő nekem. De azt hiszem, te ma segíthettél eldönteni... *felelem neki, majd pillantásom ismételten rátalál, hogy előrehajolva adjam kezébe az üveget, ezzel sejtetve, hogy engedek neki, ám készülődő arckifejezésemből ítélve egyértelmű lehet társalgási szándékom.*
- Szóval Vixi, te nagyon szerelmes vagy egy vámpírba... gondolod, úgy mindent egybe vetve, hogy megéri? Akár alkalom adtán a varázserődet is elhagyni érte? *érdeklődöm izgatott kíváncsisággal szavaimban. Azt hiszem, még van pár kérdés, amit kihúznék belőle.*

//Fagy.//

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-07-04, 12:54 pm

*Eljött hát ez az idő is, hogy a páros újra találkozzon. Ambrus sokat várt Illyára azonban úgy tűnik ma hajlandó megjelenni a nagyságos asszony. Természetesen a fiú nem fogja a lány orra alá dörgölni, hogy már megint sokáig volt távol. Türelmes és toleráns természet. Nagyon hiányzott neki a finn leányzó. Azonnal megörült, hogy újra láthatja kedvesét és egy percig sem habozott tovább. Nem dogja faggatni a lányt, hogy merre járt, mit csinált távolléte alatt. Egyáltalán nem fog semmit kérdezni csak örülni fog annak, hogy újra látja. Bízik annyira Illyában, hogy ne tegyen fel neki kérdéseket és tudja, vagyis Ő úgy gondolja, hogy a lány mindent elmondhat neki, és ha ezt Ő is így gondolja, akkor meg is teszi.
Mivel lassan itt az ebédidő és Ambrus nem felejtette el, hogy kedvese mennyire is szereti hasát, ebédet csinál a nagy találkozóra. Jól főz a fiú, úgyhogy az ételre nem lehet panasza. Hazája ízeivel lepi meg a leányzót méghozzá rizses lecsóval. Természetesen azt is tudja, hogy az inflás mennyire édesszájú, ezért az édességről sem feledkezett meg és hozott magával csokis muffint.
Alaster segít neki eljutni a helyszínre, de nem marad gyorsan tovább is áll. Nincs kibékülve a lánnyal és annak sólymával. Ambrus, míg vár a fűre terít egy csíkos pokrócot, majd amellett ácsorogva várakozik a lányra. Kicsit korábban jött, mint megbeszélték, de inkább vár, minthogy késsen.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-07-04, 1:06 pm

*Csodás bevezetők után most már Illya is elindul, hogy végre szerelme karjaiba ugorhasson, aki már nagyon hiányzott neki. Fekete sortot, topot és tornacipőt húz, haját laza lófarokba köti, aminek Ambrus majd lesz szíves örülni, mert ilyet ritkán látni, majd ki is lép szobája ajtaján, melyen Orceyia is kivitorlázik, ő azonban más felé tart, kettesben hagyja a szerelmeseket, mert ő ilyen rendes kismadár. Sietősen lépdel a vízesés felé, ahol már messziről látja a fiú sötét üstökét, majd néhány perc múlva odaérve rá is veti magát amolyan illyásan, ahogy szokta.*
-Na ki van itt? *Egy cuppanós puszit nyom a fiú arcára, majd ha szembe kerül vele, egy hosszú, érzelmes csókkal köszönti szerelmét, ami addig tart míg ki nem szagolja a kaját a kis éhenkórász.*
-Hű! Kaja! *Kíváncsian a fiúra sandít, majd a kosárra.*
-Mit eszünk? *Nem mintha nem lenne mindegy, hisz Illya mindent beburkol, ami finom. Szép lendületesen lehuppan a pokrócra törökülésben, majd a magyar fiúra függeszti szép szemeit.*
-Mi újság? *Habár ő is mesélhetne, hisz ő volt az aki ismét kivonta magát a forgalomból, de neki nincs mesélnivalója. Csak rájött az antiszockodás és elvitte magát a társadalomtól egy kis időre. Persze ilyenkor hiányzik neki Ambrus, és tudja, hogy ez a fiúnak is rossz, de hát ha egyszer szüksége van erre, akkor ez van, ezt kell szeretni.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-07-04, 1:19 pm

*Remek hír hallatára a fiú azonnal készülődni kezd, hogy köszöntse szokatlan természetű párját. Kicsit sem zavarja, hogy Illyának ilyen a természete, mert pont emiatt jöttek össze… Egy kósza folyosói beszélgetésnek köszönhetően. Már előre kigondolt mindnet. Étel a kosárban, pokróc a földön jó az idő egyedül a lány hiányzik, aki perceken belül meg is érkezik.*
- Egy só zsák. *Vigyorog szélesen a lányra, majd egy hátraarc kíséretében szorosan megölelgeti szerelmét miután fogadta a hosszú csóküt. Mintha el sem ment volna, mintha minden nap találkoztak volna. Vajon ez az igazi kötődés jele? Netalántán az ellenkezője? Mindegy is, amikor az ember ennyire boldog.*
- Gondoltam rád és Krakkenre.*Böki meg a finn lány hasát, majd hátulról átkarolva ismét magához hozza. Nehogy már megint csak úgy lelépjen egy kis kajáért. Nem ússza meg a hossza ölelgetést, végül, azért a fiú is elengedi. *
- Én azt, amit hagysz nekem te pedig magyaros konyhát. Lecsót. *Hajol le a kosárhoz, amiből elő is húz egy piros csuporszerű valamit, majd Illya felé nyújt egy kanalat és egy villát, hogy válasszon. Ha ez megtörtént Ambrus magának is elővesz egy edényt, de hogy ne legyen hiány pár zsemlét is előkotor a kosárból.*
- Meleg. *Emeli le a fedőt, ami alól azonnal gőz tör elő, majd a lány mellé huppan és nyakon puszilja.*
- Semmi különös. Ismerkedek az emberekkel és órára járok. Találkoztam egy magyar lánnyal, Fruzsinával és megismerkedtem még Ashival. *Fordul párja felé, majd ismét a kosárral van elfoglalva ahonnan poharat, bort és gyümölcslevet vesz elő, hogy párja kedve szerint válogathasson.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-07-04, 1:37 pm

*A lány játékosan oldalbaböki a fiút, hisz alapvetően meglehetősen alultáplált annak ellenére, hogy annyit eszik, mint három másik. A természet csodái. Boldogan tapad a másik ajkaira, aztán persze kiszagolja az ennivalót, amivel azonban még nem lehetnek egymáséi, mert Ambrus még egy kicsit nem ereszti el, amit a lány azonban nem bán. A hasbabökésre gyorsan odakapja kezét, majd durcásan néz a cruo-sra, s elnagyolt sértődött hangon panaszkodni kezd.*
-Azt akarod mondani, hogy kövér vagyok? *Persze a finn kis törpére nehéz lenne ilyet mondani, de hát azt így mifelénk humornak hívják, máshol meg nem tudom, mert nem ott vagyok. Kíváncsian hallgatja, hogy mit fog enni, majd egy hatalmasat vág a saját homlokára.*
-Te jó ég! Már megint egy olyan kaja, amit sose fogok tudni kimondani. *No persze a lecsó még mindig egyszerűbb mint a pörkölt, vagy a gulyás, ahogy Illya mondaná: guvács. A villát kikapja a fiú kezéből, majd már szinte folyó nyállal tekintget a kajára, melybe bele is kezdene, amikor Ambrus mesélni kezd, s a két női név hallatán felkapja fejét. Persze tudja, hogy Ambrus nem az a fajta srác, de azért...ne ólálkodjon senki az ő pasija körül, mert még a végén meg talál harapni valakit. Néhány pillanatig összehúzott szemmel bámul a távolba, mintha legalábbis lézerszeme lenne és ott lennének a lelőnivalók, majd inkább gyorsan betömi a száját a kajával, mielőtt mondana valamit. Mennyei íz árad szét a szájában, így hamarosan már kedve sincs igazából mondani valamit, mert annyira leköti ez a valami. Élvezettel nyammog rajta. Nagy mozdulatokkal mutogatni is kezd, hogy finom, bár a villával való hadonászásból ez valószínűleg nehezen hámozható ki, de beszélni nem akar így mindössze pocokmódon vigyorogva és villával hadonászva úgy csinál, mint egy értelmi fogyatékos.*

//Határozatlan időre fagy, Mona eltűnt, bízom benne, hogy még ma előkerül :S//

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-07-04, 5:34 pm

//Áramszünet vége Very Happy

Mikrózzuk a játékot.//

*Jól esik Ambrusnak újra a karjaiban tartania a lányt. Érezni illatát, bőre mellegét, csókját, hallani hangját. Jól esik neki együtt lenni vele, minden percét élvezi. Örömmel megy el a találkozóra, amire apró ajándékkal is készült, amit az örökké éhes finn leányzó azonnal ki is szagolt. Az Ő orra elől nem lehet elrejteni az ételt.*
- Nem akarom mondani, de már mondtam. *Kacsint huncutul fiú az inflás diákra. Tudja, hogy nem fog megsértődni az Ő Tündérbogara, hisz max a szája nagyobb, mint egyes emberkéknek nem a hasa.*
- Az Ambrussal is megbékéltél. *Pillant hátra, majd kihúzza magát és úgy néz kedvesére.*
- Tudod mit? Agy neki te egy saját nevet és legközelebb akkor tudni fogom, mire gondolsz vagy marad a lecsó. *Artikulálja szépen az utolsó szót, hogy a lány nyomon tudja követni. Beszélgetés közben előkerül az étel és az itóka, de az igazi nagy meglepetés még rejtve van, az csak később kerül elő a kosárból.
Mivel megkéri a lány, ezért Ambrus mesélni kezd, de nem bírja megállni, hogy kedvese reakcióján ne mosolyodjon el. Egy csöpp büszkeséget is érez, hogy párja így vigyáz rá. Elégedetten mosolyog az orra alatt előkészítve a poharakat megmutatva a két üveget a finnek, hogy válasszon a bor és a körte lé között.*
- Csak nem megtámadott egy irigy bogárraj? *Nevet fel a fiú. Természetesen tudja, mire akar kilyukadni a haspók, de nagyon viccesnek találja, hogy így hadonászik az apró leányzó.*
- Örülök, hogy ízlik. *Kóstolja meg most már saját ételit is és egyet kell értenie a lánnyal, tényleg fenséges lett.*
- Mit szeretnél csinálni miután végeztünk? *Kérdezi meg miután majdnem végeztek az evéssel, de mielőtt bármelyikük felállna, előveszi a sütis dobozt.*
- Tessék ez a tied. *Nyújtja át a nagy kék fémedényt. Kicsit a kalaptartó dobozokra hasonlít, de így legalább a lánynak nem lesz olyan egyszerű kitalálnia, hogy kakaós-fehércsoki darabos tej csokival leöntött muffinok vannak benne.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-07-04, 5:55 pm

*A lány bevágja a műdurcit, majd egy mosollyal puszit nyom a fiú arcára, s rögtön a kaja iránt kezd érdeklődni. Semmi nem állhat közéjük. Mármint az étel és Illya közé. Persze ennek is már megint valami jó neve van, mint minden magyar kajának.*
-Az egészen más. Te nem vagy kaja. *Kissé elgondolkodva pislog a hamizni valón. Saját név. Az egy dolog, hogy sokat olvas, no de na. Ez nem olyan egyszerű!*
-Bigyó! *Ez volt íme az Illya-fantázia csúcsa. Mindegy, az íze a lényeg úgy is, nem pedig a neve, így hát neki is lát a kajálásnak, legalábbis addig, amíg Ambrus mesélni nem kezd. Nos igen, a mi finn törpénk kissé féltékeny típus. De hát nem lehet hibáztatni ezért, hisz tisztában van a saját múltbéli hibáival is, és azt sem bírná ki, ha elveszítené a fiút holni Fruzsinák meg Ashik miatt. De szemfüles ám és kiszúrja azt a kis mosolyt, mire, végül ő is kissé elmosolyodik. Inkább az étellel foglalkozik, nem a lányokkal, ha már ilyen jól főz a párja, helyette is. A fiú egész ügyesen megérti a nagy hadonászást, mire ismét hálásan elmosolyodik a leányzó. A kérdésre megint hadonászik egy kicsit, majd ha lenyelte a falatot, kiböki.*
-Majd meglátod. *További szavak helyett felszed még egy kicsit a villájára, s Ambrus felé nyújtja. Nehogy éhen haljon szegény. A következő falat ismét a lány szájába zümmög be, mire előkerül a doboz, ő pedig meglepetten pislog rá. Elveszi a tárolót, s kíváncsian kukucskál be a teteje alá, s ha ezt a nyitogatást nem akadályozza meg a másik, akkor a következő pillanatban visítva ugrik a cruos nyakába. A leányzó köztudottan csokifüggő //akárcsak a user//, s hát Ambrus igazi főnyeremény, hogy még erre is gondolt.*
-Imádlak! *Egy puszit nyom a fiú ajkaira, majd hosszú másodpercekig mosolyogva fürkészi szemeit, mert az jó.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-07-04, 6:12 pm

* Az Ő kis bohóca. Nem is lehetne ennél egyszerűbben jellemezni a lányt, mint hogy bohóc. Tökéletesen illik rá főleg a durcis színésznői drámai hatású jelenet után. Annyira mélyen érintette Ambrust Illya tehetsége, hogy tovább cukkolja a lányt, akinek megint nehézségei vannak, a nyelvel, ezért udvariasan felajánlják neki, hogy keresztelje át a kosztot, de a lány nem él a lehetősséggel megfelelő képen.*
- Kreativitás a köbön. *Szólal meg a fiú magyarul, majd szerelmén kezd el kuncogni, de amikor eljutna odáig, hogy elkezd enni ismét eszébe, jut a bigyó, így újra nevetni kezd. Evés közben jól esik a társalgás, főleg ha a másikból féltékenységet vált ki pár női név. Mulattatja Ambrust Illya féltékenysége, de örömének nem ad hangot had főjön a kisasszony a saját levében. Hamarosan a kis Prücsök hadonászása, mutogatós táncba kezd ezzel kifejezve elégedettségét és végképp elhitetve mindenkivel, hogy nem normális és biztos, hogy nem erről a bolygóról származik. Közben azért természetesen gyakorolja az emberi viselkedési formát. Ilyen az etessük-a-másikat trükk is. Ambrust a leányzó már teljesen az ujja köré csavarta, így nem is tud neki ellent mondani és elfogadja a feléje nyújtott falatot, majd leteszi saját üres bödönét, hogy elővegyen egy nagyobbacska kék dobozt, amit aztán az inflás diáknak át is nyújt.*
- Én is téged. *Fogadja a puszit, majd szorosan magához szorítja párját, aki szemét fürkészi. Ha jól figyel a leányzó, akkor könnyedén kitudja olvasni a sötétkék szemekből a szerelmet, a rajongást, az alázatot és a hűséget, amiket mind a lány vált ki egy bűnös érzelemmel együtt méghozzá a vággyal. Ambrus nem is bír magával tovább. Illyát ölelő kezei végig simítanak a lány hátán, majd két oldalt megfogja a lány arcát. Szájával lassan közelít, a lány ajkai felé mintha most csókolná meg először és nem is hagyja, hogy a másik elkapkodja a csókot, ami mély érzelmiekket sugároz fogadója felé miközben ajkaik lágyan játszanak egymással.*