Seol rejtelmes vízesése

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-07-04, 6:38 pm

*Kissé meglepődve pillant a másikra, ahogy az magyarul szólal meg, majd megbökdösi, hogy ez így nem fer, mert ő nem tud magyarul. No de hát ha már Ambrus így, akkor Illya is.*
-Paha! *Vigyorodik el a leányzó, hisz emlékei szerint Ambrus nem tud finnül. Nesze neki! Aztán ha már minden visszaállt a megszokott kerékvágásba, akkor enni is kezdenek, míg a magyar fiúk elég jókat derül a kis törpicseken, ami egyébként felettébb idegesítő. Inkább el is kezd hadonászni, hogy jó a kaja. Ezt szerencsére a másik meg is érti, mit akar, majd előkerül valami másik doboz is, ami miatt egy kicsit abba is hagyja a nyammogást. Kíváncsian pislog bele, majd a következő pillanatban már Ambrus karjaiba is veti magát. Boldogan tekint a sötét szemekbe, majd hagyja magát beleolvadni élete legédesebb csókjába, amit a legédesebb pasitól kap, s közelebb is bújik a másikhoz, hogy még a legminimálisabb távolságot is lecsökkentse kettejük között. Kétségkívül imádja ezt az embert, s ha tehetné, egy pillanatra se eresztené. No meg persze, akkor holmi Fruzsinák is jó távol maradhatnának tőle. Felhúzza magát a fiú ölébe, majd nagy élvezettel elmeríti apró ujjait a magyar fiú hajában. Végül lassan elhúzza fejét s csillog szemekkel felpillant a másikra.*
-Hiányoztál nagyon *mosolyodik el kissé, majd továbbra sem távozva a fiú öléből, folytatja az evést. Hát igen, semmi nem állhat a kaja és Illya közé. Az utolsó pár falat belapátolása után ismét mosolyogva fordul szerelméhez.*
-Megnyertem veled a lottó ötöst. Leteszi a tányért, majd még a muffinok előtt még valami más édességre vágyik, s újabb csókért hajol a másikhoz. Nem arról van szó, hogy nem figyel rá, csupán ha kaja van akkor evés van. Pont.*

//Paha=gonosz//

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-07-04, 7:03 pm

*Kicsit összekap a páros. Persze semmi komolyabb vita nincs köztük csupán gyermeki, játékos összeszólalás.*
- Naaa! *Hízeleg, egyből kedvesének mielőtt végleg átváltana finnre… csúnya fenekelés lenne a vége, de helyette most csak pár csók csattan a nyakra. Remélhetőleg a békülés nem várat sokáig magára, azért enni is kezdenek. Ambrus jól főz, érdekli is a konyha szokott főzőcskézni bár mióta elköltözött Vilnusból egyre kevesebbet teszi, de kedvesének bármikor és bármit. Ambrus jókat derül Illyán aki ezen egy kicsit bosszanokdik, de ha az égből villámcsapás robbantaná ketté a fát köztük, akkor sem hagyná abba az evést. A magyar fiú hízelgőnek találja, hogy így ki tudja elégíteni párja éhségét. //Ezen most jót vinnyog az user. Kell nekem jó fiút játszani x’D//
Hosszas mutogatás után végül kiderül a lány szándéka és előkerül a sütis bödön, aminek annyira örül a leányzó, hogy hosszas szenvedélyes csók lesz a jutalma.*
- Te is nekem. *Csókol bele Illya nyakába, majd új körre invitálja, mielőtt visszaengedné falatozni.*
- Azért nem csak egy szakácsot. *Kacsint , majd a dobozból kivesz egy Muffint és elkezdi etetni vele szerelmét.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-07-04, 7:20 pm

*Kissé elmosolyodik, hagyja, hogy hízelegjen a másik, de azért még inkább egy kicsit szadizza, s megrázza fejecskéjét*
-Ei! *Élvezkedve emeli meg fejét, hogy ha már a nyakát csókolgatja a másik, akkor rendesen oda is férjen. De azért élvezettel eszeget, s ebbeől csak egy csók erejéig lehet kizökkenteni, majd befejezi rendesen azt a lecsót, majd visszafordítja figyelmét a fiúra, akit szeret.*
-Neeeem. Annál sokkal jobbat. *Mosolyodik el, majd egy puszit nyom a cruo-s arcára, még mielőtt betömnék a száját azzal az isteni finom muffinnal, amibe beleharapva kissé felnyög. Két szenvedélye van. Ambrus, meg a főztje. Ezt most így együtt ki is élvezi, és ez már majdnem felér egy bizonyos dologgal. De szerencsére csak majdnem.*
-Van új villámhárító-darabkám. *Ez Illyánál a piercinget jelenti, mert amíg távol volt, szerzett némi pénzt, s egy keveset rááldozott a villámhárítósdira, habár már így is belecsapna, ha kint sétálna a viharban. S ha már így emlegeti, akkor meg is mutatja. Kissé lejjebb húzza középen topját, s néhány milliméter után ki is villan a kis ékszer a leányzó mellei között.*
-Eredetileg máshova akartam. Aztán ez lett belőle. Magam sem tudom miért. *Ez mondjuk ilyen formán nem igaz, szimplán arról van szó, hogy az a piercing valaki máshoz kötődött számára, s bármennyire is tetszett neki az ékszer, lemondott inkább róla. Jobb ez így. Meg hát van amit nem mutogat az ember csak úgy nyíltan bárhol. Elvégre nem tartozik mindenkire. Habár Illya nem az a szégyellős fajta.*

//ei=nem//

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-07-04, 7:47 pm

*Szóval így akar játszani. A gonosz kis dög kihasználja Ambrus naivságát ám a fiú sem ostoba és hamar rá jön a turpisságra.*
- Nem e? *Harap bele az eddig csókolgatott felületbe, majd kicsit jobban meglökve a földre dönti Illyát, akinek kezét azonnal elkapja és feje mellett le is szorítja őket.*
- Szóval? *Vonja fel Ambrus szemöldökét, majd egyre közelebb hajol a lány ajkaihoz, de nem csókolja, meg őket helyette nagyon közel hajolva szájával végig vándorol, arcán egészen a nyakig ahol csók helyett csak finoman végig fújja az eddig édesgetett pontokat.
Miután abba hagyta a lány kínzását gyorsan az ebédre térnek, ami közben kellemesen eldiskurálnak, majd felfedésre kerül Illya nagy kincse a csupa csokis muffin, aminek örömujjongás lesz a vége és szenvedélyes csókolózás. A cruos kicsomagolja az egyik süteményt, majd elkezdi etetni vele szerelmét, aki gasztro orgazmusban tör ki megízlelvén azt. *
- Hm. Mutasd. *Teszi félre a paprikát, hogy közelebb ülhessen hozzá. Érdeklődve figyeli, mit ügyködik a leányzó, majd ahogy felvillan, a kis ékszer mosoly terül, szét az arcán miközben meghallja a magyarázatot is.*
- Végleg megrontasz. *Pillant fel vágytól csillogó szemmel a fiú, majd ha már úgy is olyan közel van, csókokat lehel először a pc környékére, majd végül a formás kis halmokra is.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-07-04, 8:02 pm

*Vigyorogva megrázza fejét, s mivel nem ellenkezik, így könnyű őt földre kényszeríteni. Vidáman viháncol a fiú kezei közt, mert azért nehogy már csak úgy meg izé. Persze nem olyan egyszerű ez az ellenkezés, ha pont Ambrus az, aki őt kínozza.*
-Apuuuuu *Nem szabadul olyan könnyen a jelek szerint, de mikor mégis, akkor bizony mindent beburkol, s szerelmét is megjutalmazza, amiért ilyen finomságokkal lepte meg őt. S ha már itt vannak és ilyen rég látták egymást, akkor bizony ő is mesél, s villantásra kerül az új piercing is. Kissé elvigyorodik, majd piszkálgatni kezdi ismét Ambrus sötét üstökét.*
-Nem igaz. Te magadtól romlasz el. Én például tök jó gyerek vagyok. Két hete nem ittam alkoholt! *Élvezettel figyelgeti a másikat, majd végül megemeli a fiú állát, s közelebb húzva magához, újabb hosszú csókba kezd, mint aki máshonnan már nem is juthat igazából levegőhöz. Karjait átfonja a fiú nyaka körül, s kissé beleharap ajkaiba, majd mikor jóval később elhúzódik, egy kis kuncogás tör fel belőle.*
-Csokis lettél. *A kis csokifoltot le is törli a másik szája széléről, de azt már bizony nem a fiú fogja megenni, mert a leányzó azon nyomban le is nyalja ujjáról, s pajkosan elvigyorodik. Egy lendületes mozdulattal szembe is fordul a fiúval, s nagy szemekkel pislog rá, mint egy nem is tudom mi, mintha várna valamit.*

//apu=segítség//

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-07-04, 8:20 pm

*Ambrus próbálja kordában tartani szerelmét ám kevés sikerrel, mert Illya úgy is azt csinál, amit akar, azért egy kis játszadozás még belefér.*
- Apu? Nem vagy a lányom. *Vigyorodik el a fiú. Minden bizonnyal Illya nem így gondolta a szót, de magyarul ezt jelenti és vicces most ebben a szituációban hallani. Hamarosan azonban szabadon lesz engedve Illya és vele együtt a Kraken is, ami mindent befal, ami az útjába kerül. Menet közben beszélgetnek, sőt Illya villant is egyet, amit a jól nevelt keresztény fiú kicsit sem jól kihasznál.*
- Az alkoholfogyasztás nem bűn kicsiszívem. *Duruzsolja bele a keblekbe a választ.*
- Persze azért büszke vagyok rád. Ma tele vagy meglepetésekkel. Nem iszol, új ékszer és még a hajad is össze van fogva. Egyszerűen el vagyok bűvölve. *Csókolja meg szerelmét, aki menet közben akcióba lendült ám egy fránya csoki folt megzavarja ténykedését. Nem tart sokáig eltűntetni a fránya kis útonállót. Ezt követően szembe kerülnek egymással és szemezésbe kezdenek. Nemsokára történik is valami… valami, amire egyikük sem számított. Lehet, hogy Illya eddig várt valamire ám biztos, hogy az a valami nem ez volt. Az égből hirtelen jött záporeső kezd el hullani. Először lassú kövér cseppekben, majd egyre gyorsabban és sűrűbben, és ha a két diák nem siet el innen pillanatok alatt bugyijuk is vizes lesz.
Ambrus azonnal cselekszik, nem akarja, hogy Illya megfázzon, ezért gyors feltápászkodik, majd ujjai segítségével nagyot füttyent. Ezután a kosárba kezdi el pakolni a kacatokat, de alig, hogy elrakta a holmit Alaster meg is érkezik. Fekete és zafírkék színekben pompázó alakja olyan mintha Ő maga lenne a viharmadár.-
- Gyere, szállj fel. *Nyújt segítő kezet a lánynak, hogy könnyebben fel tudjon mászni a famulusra, aki először ellenkezik, de Ambrus erélyesen ráparancsol.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-07-04, 8:33 pm

*Kissé meglepetten pislog a másikra, de hát vicces dolog ez a nyelv...akárhogy is nézzük. Végül amikor enged a szorítás, komolyan a sötétkék szemekbe bámul.*
-Minä rakastan sinua. *Habár ezt alapvetően Ambrus valószínűleg nem érti, viszont ha a leányzó szemeibe pillant, akkor nem nehéz megérteni ezt a szép finn szerelmi vallomást. Az étel elfogy, s immáron a fiú valami másra éhezik a jelek szerint, miután Illya felfedi legújabb szerzeményét.*
-Hát ez attól függ, honnan nézzük... *Persze nem fog mindent felsorolni, pláne, hogy ilyenkor azért tök jó, hogy nem vallásos, mert a gyóntatószék valószínűleg szétesne alatta néhány perc után. Viszont kétségkívül sokkal jobban viselkedik, mióta a magyar fiúval van, annak ellenére, hogy inflatusos mivoltát még így sem tudja letagadni, még akkor sem, ha ő egy nem átlagos tagja a házának. Aztán már szembe is fordul a fiúval, amit azonban néhány perc múlva egy esőkezdemény zavar meg, mindkettejük legnagyobb öröme helyett idegesítésére.*
-Francba! *Kissé nehézkesen felkel Ambrus öléből, majd az égre pislog, ahonnan egyre inkább hull az eső. Nem a szíve csücske, de a megjelenő famulus még kevésbé az. Bizonytalanul pislog a hippogriffre.*
-Izé...inkább szólok Orceyiának... *Habár az egy remek kérdés, hogy vajon hogy vinné őt el a sólyom, még akkor is, ha húsz kiló vasággyal, de inkább lezuhan, minthogy felüljön erre a bestiára, aki ráadásul még utálja is. Inkább véletlenül essen le, minthogy szándékosan dobják le, mert ha feldobja a 36os tornacipőjét, akkor még megbosszulni sem tudja, ami aztán elé idegesítő lenne. Valljuk be, nem egy Illyához méltó bosszú az, hogy halálra kísértsen egy hippogriffet.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-07-04, 8:58 pm

*Szép szerelmi vallomás után, amiből a fiú egy kukkot sem ért, de Illya szemei szótárként fordítják, az ebéd következik. A finn lányban szerencsére nem kell csalódni mindent, elpusztít morzsát sem hagyva az éhezőknek. Már, mint az ételre éhezőknek, mert a közelben leselkedő szatírok jól járnak, hisz rövid, de annál lényegesebb villantás történik, ám sajnos egyikük se élvezheti sokáig ezt a tökéletes pillanatot, mert az égből hirtelen jött eső áztatja el a két diákot. Lehet, hogy ez Isten jele lenne? Vigyáz, Ambrusra mielőtt valami olyat tenne, amit vallás megtilt neki? Lehet, hisz a fiú fejében éppen kétes gondolatok tömkelege cikázott át mielőtt elkezdett volna esni az eső.
A cruos gyorsan reagál, azonnal magához inti famulusát, aki el tudja vinni őket valami fedett helyre ám Illya húzódozik az ötlettől.*
- Ugyan már! Ne kéresd magad. *Pillant Ambrus a lányra, majd megpacskolja a hippogriff nyakát, aki a jelzésre térdre ereszkedik. Nem is árt, hisz a lány majd kétszer akkora, mint gazdája. Alaster idegesen csapkod farkával az eget kémlelve. Egyáltalán nem tetszik neki ez az időjárás. Megböki gazdáját csőrével vagy hangot ad panaszának.*
- Mennünk kell. Szerintem hamarosan eldurvul a helyzet. *Ambrus szavait megerősítve hangos villámcsapás hangzik el a közelből. Remélhetőleg most már Illya is felszáll mielőtt végleg itt ragadnak ugyan is villámlás közben Alaster nem tud repülni.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-07-04, 9:12 pm

*Ez az eső éppenséggel a legrosszabb pillanatban jött, habár tisztában van vele, hogy ezt most jelnek kell venni. Hát ő nem veszi, de azért inkább úgy csinál, hisz ugyan egyszer már majdnem elcsúszott a dolog, de ettől függetlenül neki Ambrus mindennél fontosabb a hitével együtt, ami amúgy néha az agyára megy, de ezt egész ügyesen titkolja. De szép is a szerelem... Hát igen, a magyar fiú azért így kerek, nem pedig valami bérgyilkos maffiózóként. Valahogy nem is állna jól neki.*
-Ö...Izé...Muszáj ezt? *Nem igazán fűlik a foga hozzá, hogy felszálljon a hatalmas állatra, aki ráadásul nem is csipázza őt, de kétségkívül nem csak magával szúrna ki, ha most nem szállna fel, így végül lassan...sőt, nagyon lassan megközelíti a hippogriffet és felevickél rá. Az ért biztos, ami biztos, ellenőrzi, hogy pálca van nála, majd várja Ambrust, hogy ő is felszálljon, s elindulhassanak a...hová is?*
-Ömm. Tényleg, hová is megyünk? *Virgons vigyor jelenik meg a leányzó arcán.*
-Csak nem elrabolsz? *Na hát nem is ő lenne, ha nem a rosszaságon járna az esze még a zuhogó esőben is, melytől már egyébként nagyon csini módon rátapadt mind a pólója, mint a haja. Ebben persze valószínűleg Ambrus sem áll jobban, de a finn lányka mindenesetre így nagyon édesnek találja. Bár igazából mindig.*
-Szeretem a vizes pasikat. *Nevetgél el még, míg fel nem szállnak, mert akkor viszont aztán befogja a száját és addig ki sem nyitja majd, amíg le nem szállnak. Ki tudja, mitől gondolja majd úgy Alaster, hogy le kell őt dobnia ki tudja milyen magasról... És a lány nem kételkedik benne, hogy megtenné.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-07-05, 10:54 pm

//Olvadunk Azraellel Smile

//

*Igen, az a szomorú helyzet, hogy még mindig odavagyok Noelért, így áradozom is róla, nem is keveset, nem törődve azzal, hogy ez valószínűleg Azraelt egy picit sem érdekli és hát... a könnyeim se szűnnek meg teljesen, de az ital furcsa hatással van rám, néha ilyen vagyok, máskor olyan.*
- Nem feltétlen ismered jobban! És ne gonoszkodj, ne akard, hogy azt fogadjam el, hogy elhagyott, nem csinálhatod ezt! *akadok ki teljesen, hiszen fel se foghatom, hogy miért is teszi most mindezt, hogy mi örömét leli ebbe. Persze nem élő, nem vagyok neki fontos, de Noel óta én a vámpírokat is egyenjogúnak tartom, olyannak, mint amilyen én is vagyok. Még azért pár kedves szót mesélek a hőn szeretett hercegemről és ahogy látom, mintha érdekelné is a másikat, így végül el is mosolyodom ezen az egészen, mely szépen le is törlődik arcomról, amikor a logikai részre tér rá.*
- Én használom a logikámat, egyszerűen dolga van, biztosan csak ennyi van a háttérben. *ezt akarom érezni, így iszom is rá egy kortyot újból, de ez után Azrael eltulajdonítja tőlem az üveget, én pedig már oda is mászom hozzá, hogy visszaszerezzem, mivel szeretnék ám inni belőle és nem veheti csak így el. De az alkuja nem elfogadható szerintem, így inkább megtarthatja felőlem az italt, nem érdekel, de megharapni nem fog!*
- Szóval, nem tudod, hogy ki ő neked? Azaz eddig nem tudtad? Elmondod, hogy mire jutottál? *kíváncsiskodom is tőle, de amikor közel hajol hozzám, csak nyugodtan hagyom, mivel sejtem, hogy nem fog semmit se tenni ellenem és végül mosolyogva veszem magamhoz az üveget, hogy igyak is belőle pár kortyot boldogan és közben fél füllel azért beszélgetőtársamra is figyelek.*
- Nos, tudod, ha túl sokat iszik belőlem Noel, akkor képtelen vagyok koncentrálni és varázsolni, tehát a válaszom igen, képes vagyok rá, akármikor, mivel varázserő nélkül is erős vagyok és szerintem meg is éri. *mondom most ezt, de végül fejem picit lehajtom, mivel érzem, hogy nem teljesen őszinték a szavaim, ugyanis a sok méreg miatt egy kis kezesbárány leszek, mint valami kis ágyas, semmi más nem jár akkor a fejemben, csak Noel kedvében járni.*
- Bár tény, hogy nem szeretek a méreg hatása alatt lenni, akkor annyira más vagyok és gyenge... néha védtelen is. *ismerem is be, fejemet felemelve, úgy fürkészem tovább a borostyán szempárt. Szinte fáj, hogy akkor mennyire nem önmagam vagyok, hogy is felejthettem el?*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-07-05, 11:23 pm

*Akármennyire is érdekes számomra ez a helyzet, hogy végre önfeledten... beszélgethetek, azért vannak témák, amiket kerülnék, viszont erre a lány nincs tekintettel, s hamarosan unottan hallgatom az áradozását hőn szeretett hercegéről. Felcsattanására azonban védekezően kapom magam elé kezeimet, és kissé kikerekedett szemmel engedek meg magamnak egy pimasz vigyort.*
- Hé-hé... rendben, nem akartalak megbántani. Csupán így gondolom, azt hittem... szeretnéd, ha őszinte lennék. *billentem kissé félre fejemet, ám a téma ezzel nem szűnik meg, s valahol belül egyre inkább kíváncsi leszek erre a vámpírra, így keresni fogom az alkalmat, hogy személyesen hosszabb időre találkozzunk... talán még ezt az alkalmat is megemlíthetném neki. Nem óhajtok többet beszélni vámpírtársamról, így egyszerűen biccentek a lány szavaira, ezzel engedve neki - még ha másképp is gondolom -, hiszen néha jobb csendben tűrni, hogy átvészeld a vihart... ezzel remélhetőleg a téma is lezártnak tekintendő. Ekkor viszont én kerülök célpontba, s kérdésére egy pillanatig nem válaszolok, csupán fókusztalan tekintetem mereng a távolba, míg agyam kattog, majd fáradtan rázom meg behunyt szemmel fejemet, egy apró sóhajtással.*
- Ezen még gondolkodom kell, de bevallom, te egy új megközelítést világítottál meg számomra Vixilien... *mosolyodom el, elvégre akitől nyerhetek... azt nem feltétlen éri kár közelemben. Bár megtehetném, hogy kihasználom a helyzetet a lány védtelensége miatt, mégis úgy érzem, jelenleg ő az egyetlen, aki... egyenjogúnak fogad el, és nincs okom arra, hogy bántsam. Elvégre emberségem maradványait próbálom őrizni, ez az én féltett titkom...*
- Varázserő nélkül is erős vagy? *horkanok fel, s látszik rajtam a hitetlenség.* - Mondd, hányadikos vagy? Találkoztam én már harmadikossal, méghozzá sejtésem szerint a jámborabb fajtával, és olyan csodákat művelt... a helyedben arról sosem mondanék le. *rázom fejemet, csöppet elgondolkodva a helyzeten, hiszen ezt az életet önként választottam, de csupán javulást várhattam tőle, míg egy mágus erősen kétes eredményeket kapna átváltozás után...* - Nem biztos, hogy megérné. Én ember voltam, nekem igen, de ne mondd nekem, hogy olyan trükköket tudsz varázserő nélkül is, mint vele... *nézek mélyen szemébe, s remélem innen megérti, hogy nem arra vagyok kíváncsi, miszerint befolyás alatt mire lenne képes. Józanul... tiszta elmével mérlegelje a kérdést, csak úgy veszem figyelembe a szavát.* - Tehát... józanul, feladnád a varázserődet a szerelemért, az örökkévalóságban pár képességért és folytonos vérszomjért? *nézek keményen a szemeibe, s nem szeretnék kibúvókat hallani, két szó közül kell itt választani, s én kíváncsi vagyok, mit felel...*
- Bántott téged? *kérdezek rá szavaira, hiszen másképp nehezen értelmezném, de mégis, sötét tekintetemben kérdések ülnek, és egy csöpp... megértés? Érdekes.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-07-05, 11:55 pm

*Azrael furcsa egy vámpír, nagyon is emberinek tűnik, minden tettével. Most is, ahogy maga elé kapja a kezeit és védekező állásba áll, így mosolyodom is el jókedvűen, miközben őt figyelgetem.*
- Igen, szeretném, de attól még nem érzem úgy, hogy feltétlenül igazad van... és remélem is, hogy nincs, de szerintem ezt te is megérted. *pillantok bele mélyen a szemeibe, majd folytatjuk is tovább a témákat, így jön szóba egy lány, aki szintén a Mysterioba jár és mint érzékelem, valamilyen szinten talán fontos lehet ennek a vámpírnak, ugyanis a viselkedése vele szemben és az utána való érdeklődés erre utal.*
- Azért kíváncsi lennék, hogy mit gondolsz... tudod, nem tűnsz éppen szerelmes típusnak és nem is tudnék elképzelni hozzád egy diákot sem a suliból... Bár, ha harmadikos, akkor talán, de egy kislánnyal te mit kezdenél? *én azért érettebbnek érzem magam és nemsokára 17 leszek, szóval úgy érzem, hogy én már nőttem eleget ahhoz, hogy ilyen jellegű kapcsolatba kezdjek. Ismét meghúzom az üveget és egyre inkább kavarog a fejem, de ettől függetlenül igen készségesen felelek minden jellegű kérdésre is.*
- Profi kardvívó vagyok, tehát igen, szerintem az erőnek számít. *bólogatok is rá és bár tudom, hogy egyszer Victor ellen veszítettem, de akkor a helyzet is más volt.*
- Egyébként másodikos... és igen, tudom, hogy nagy tudás van a mágiában, én is szeretem, főleg, hogy aranyvérű is vagyok... Azt pedig csak én tudhatom, hogy megéri-e. *dőlök is ki hanyatt a fűbe, lábaimat pedig szépen fel is húzom picikét, így fordítom fejem Azrael irányába és amikor meghallom a kérdést, egy pici időre elhallgatok.*
- Ha Noel erre kérne, akkor igen, képes lennék eldobni a varázserőmet, hogy vámpírrá váljak. De szerintem nem kérné... szereti a testem melegét, a véremet, azt, ami emberré tesz engem. Vámpírként megváltozhatnék. *világítok is rá erre a fontos dologra, próbálva még mindig észnél maradni, bár egyre inkább érzem, hogy ez nem lesz könnyű... egészen addig, amíg a bántást nem hallom. Fejemet elfordítom a vámpír felől és másik oldalamra dőlök a fűben, így hát háttal helyezkedem el neki.*
- Eleinte igen, amikor még nem engedtem közel magamhoz és... meg is alázott, elég csúnyán. De manapság már nem bántana, csak sokszor olyan, mintha nem értené, amit mondok, mintha ki akarná forgatni a szavaimat, szóval mostanában a lelki sebek azok, amiket kapok, de én... én így is szeretem őt. *simítok is végig a fűvön, igen csak elgondolkodva mindezen, hiszen nem kéne szeretnem, de mégis, nem tudok nélküle élni. Már túlságosan magához láncolt, mindennel, amit tett ahhoz, hogy eleressze... és szeretnék végre boldog lenni.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-07-06, 12:20 am

*Szerencsére a Noel téma - már a ballada része -, halálán van, hiszen le is zárom érezhetően, és a lány szavaira is csak biccentek egyet. Magamban lélegzem fel csupán, hogy a tömény nyálszirupot nem kell tovább tűrnöm, s ha még hinnék, bizonyára Istenhez imádkoznék, hogy Vixi többet ne hozza szóba a témát... Helyette inkább én kerülök előtérbe, illetve Aideen, akinek a gondolata most kissé felforgat, s képtelen vagyok racionálisan elmélkedni... ez, talán rossz jel. Így hagyom, hogy egy-két engem érdeklő, bennem megfogalmazódó kérdésre adjon választ a másik, míg figyelmesen hallgatom, hátha megszüntetheti bennem a zavart, és a kavargó érzelmeket a lány irányába.*
- Jól látod, sosem voltam még szerelmes. De... nem kislány. Illetve, elsős, de mégis, jóval komolyabb, mint bárki akivel eddig találkoztam. *merengek el kissé, s néhány emlékkép is bevillan. Hogy mit kezdenék egy kislánnyal? Nos... itt van a probléma a testiséggel, mert bár egyáltalán nincs problémám Aideen-el, elvégre csinosnak találom, mégis úgy érzem, feszültség csak nő közöttünk, akárhányszor egymáshoz érünk bármilyen módon is. Hiszen ilyen tekintetben... még kislány.* - És tudod... időm bőven van, hogy felcseperedjen. *pillantok most rá, gondolkodva is, míg kezem automatikusan indul meg, hogy a fűbe markolva tépjek szét pár szálat, mint valami kölyök... Szavaira csak mosolyogva rázom meg a fejemet egy kicsit, ám a következő pillanatban arcomra fagy a vidám görbület szám szélén, és fejemet oldalra billentve csillan meg szemem.*
- Igen? Nos, nem mérhető a varázserőhöz, hiszen én is annak tudhatom magam... profi kardvívónak, így tudom miről beszélek. Viszont... gyűjtöm a pengéket. Ha már úgy is Noelhez tartozol, és esetleg összefutunk a jövőben, kíváncsi vagy a gyűjteményemre? Játszhatnánk egy barátságos mérkőzést is. *izgalmas gondolat részemről, hogy valaki, aki elvisel, ilyen fajta szórakozást űzzön velem, ráadásul Vixi bizonyára értékelné a fémeket... és a kastélyba való bejutás sem lehet gond részéről.*
- Noel... elvitt már haza? *pillantok rá, direkt így megfogalmazva a kérdést, hiszen ha nem, bizonyára oka volt, így nem is szeretném elárulni, hol vagyunk megtalálhatóak. Az ellenkező eset pedig jó hír volna... Szavait ráhagyom, amint figyelgetem ténykedését, elvégre ő dönthet saját magáról, ám a komoly témák nem óhajtank kiveszni, s monológjára csupán hümmögök, míg az információt emésztem magamban.*
- Tudod... vicces, de hasonló vagy ilyen téren Aideen-hez. Ő hasonlót érezhet, illetve... ilyet élt át, csak más vámpír társaságában. *küldök felé egy pimasz mosolyt. Őszintén szólva, igazából nem akarom kiadni az Őzikémet, nem volna jó, ha bármi módon kiderülne, hogy találkozgatunk... de mégis, talán megnyugtatja a másikat, ha látja: nem ő az egyetlen, aki ilyet él át.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-07-06, 12:53 am

*Hogyha már én ennyi mindenről beszéltem Azraelnek Noellel kapcsolatban, akkor igenis elvárom, hogy ő is meséljen nekem Aideen-ről, mivel nem vagyok vak, sejtem, hogy ott is hasonló lehet a szituáció, csak egy vámpír nehezebben beszél az érzéseiről. Így hát kíváncsiságomnak hangot is adok és most már övé lesz a főszerep.*
- Szóval úgy érzed, hogy nem való hozzád, mert fiatal? De akkor... Ki ő neked? Mert úgy érzem, hogy fontos, de akkor hogyan? Mint egy testvér vagy egy barát? *kérdezek is tovább, mivel egyelőre tényleg nem tudom felfogni, hogy mire is gondolhat, hogy miképp is tekinthet arra a lányra, mert ezek szerint nem párként, ez most világos. El is dőlök idő közben, hogy jöhessen a téma változása is és amikor meghallom, hogy kihívna egy kardozásra, igen csak felvidulok, most már a könnyeknek egyébként nyoma sincsen, ez a kis beszélgetés úgy érzem, hogy nekem is segít.*
- Persze, benne vagyok. Majd ha úgy alakul, akkor tényleg meg kéne küzdenünk, de mindenféle erő bevetése nélkül. Szóval én nem használok mágiát, te pedig a képességeidet, úgy az igazságos. *szögezem le még most, mivel tényleg úgy érzem, hogy ennek lenne értelme és legalább a gondolataim elterelődnének egy picit a gondjaimról.* - Lehetne mihamarabb? *bukik ki belőlem a hirtelen kérdés is, majd ez után ő is rákérdez arra, hogy vajon jártam-e már náluk.*
- Oh igen, elvitt... *pirulok is bele, hiszen az első együttlétünk ott történt és milyen csodálatos is volt.* - Nagyon... jól éreztem magam, bár gyenge voltam a vérveszteségtől, de felejthetetlen élmény volt ott lenni, csak vele, több napon át. *mondom is neki ismét sugárzó tekintettel, ezek szerint nehezen lépek ám túl rajta, főleg, hogyha mindig visszakanyarodunk ehhez a témához. De nem baj, még mindig szívesen beszélek a férfiról, egészen addig, amíg a további faggatózásoknak hála ismét eszembe nem jut, hogy milyen gyenge is vagyok sokszor mellette.*
- Tudom, hogy te vagy az a vámpír, Azrael, akire most utalsz... de nem hiszem, hogy annyira hasonló lett volna. Te valaha kényszerítetted arra, hogy csókoljon meg, úgy értél hozzá a testéhez, hogy ő ezt nem akarta? Térden állva hívtad magadhoz, mint valami... *rázom is meg a fejem a rossz emlékektől és inkább lassan felkelek, nem, nem akarom tovább ezt a beszélgetést folytatni.*
- Én nekem lehet, hogy jobb lenne, ha mennék. *motyogom és a borosüveget most ott is hagyom a pálcámmal és a papucsommal a vámpír mellett, én pedig a vízhez lépek, letérdelek mellé és kezeimet bele is merítem, így mosom meg ez után az arcomat, próbálva észhez téríteni magam. El is mehetnék, de előbb most ez a hűs víz kell, nem akarok a rosszakra emlékezni Noellel kapcsolatban.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-07-06, 1:12 am

*Hamarosan érdeklődésem visszaüt, s most a lány veszi át az én helyemet, én pedig az övét, tehát ő kérdez, én mesélek, így lyukadunk ki Aideen-hez is, illetve gondolataimhoz, érzéseimhez, melyből keveset mutatok ki számára, ám belül annál nagyobb háború zajlik bennem.*
- Tudod, ez a furcsa. Ő mindegyik egyben. Ő a barátom, de volt már, hogy úgy beszéltem hozzá, mint a hugomhoz, mégis, alapjáraton kaland, és áldozat, de... talán szeretői is, mert úgy érzem, túllépte az egyszerű szórakozás hatáskörét. *meredek magam elé, immár rájőve, hogy sajnos ezt a játékot valószínűleg elvesztem, és az Őzike nyer. Hiába csalogatja a Vadász szép szóval, közben elcsábul a vad szépségétől, és egész lényétől. Persze, nem jelenthetem ezt ki rögvest, elvégre rengeteg összeütközésünk van, és nem egy történést éltünk már meg együtt, mégis úgy gondolom, hogy ha ez tovább folytatódik, akkor bizony a fejemben lejátszódó hasonlat megelevenedhet valóságunkban is. Éppen ideje, hogy döbbentemtől nyelve kérdezzek rá, valamire, amiben Aideen nem szerepel, se Noel, így jön szóba a kihívás, és a kicsúszó kérdésre hirtelen kapom tekintetem a másikra, egy pimasz mosolyt megeresztve.*
- Persze, én is kizárólag tudás alapján gondoltam. Akkor Vixi... keresni foglak, gondolom te is mutatkozol majd sötétedés után. *mosolyodom el gonoszkás éllel szám sarkának rándulásában, melyhez szemeim csillogása is társul, mikor a lány beismeri, hogy járt nálunk, ám szavaiból kihallom a sejthető mögöttes tartalmat.*
- Örülök, hogy nálad sikerrel járt egy vámpír. Talán tényleg tanulhatnék tőle... ez esetben pedig akár nálunk is összefuthatunk egyszer egy gyors csattogásra. *mondom, nyilván a pengecsattanásra értve, hiszen felvillanyoz a lehetőség, hogy valakivel megoszthatom szenvedélyem. Egyáltalán nem kell belegondolni semmit sem, nem lenne okos a lányt közelebbről megismerni mint szabadna, hiszen Noel nem mai kölyök... nem kifizetődő, ráadásul bár Aideen nem a barátnőm, mégsem érzem úgy, hogy ez feljogosítana arra, hogy távollétében kedvemre szórakozzam. Ez féregség volna. A lány további szavai azonban meglepnek, és kissé elkomorodok rájuk... valóban, a gyomrom sokat bír, elvégre a kínzás mestere vagyok, bérgyilkos létemre sokat láttam, de nálunk is tiltott valami: a nők meggyalázása, és a másik szavaiból ítélve, Noel közel járt ehhez, ez számomra pedig nem szimpatikus.*
- Igazad van, nem tettem ilyet. *felelem, és így is érzem. Nálam éppen az az izgató, ha saját magától engedi meg számomra a másik, esetleg egy kis méreg hatására, ámbár nyilván néha alkalmaztam erőszakot, mégsem olyan mértékben, ami miatt sérülhetne a meggyalázás határa. Gondolataimból Vixi rángat ki, mire pillantásom is felkapom, és villámgyorsan pattanok fel, figyelgetve mozdulatait eleinte dermedten, majd mikor a vízhez ér, pálcájához is lehajolok. Kezeim között forgatom, amint felveszem, s a lányhoz sétálva lassan nyújtom át neki.*
- Ha legközelebb is felügyeletlenül hagyod a pálcád, ne csodálkozz, ha kihasználják a helyzetet. *nézek rá komolyan, majd ha elveszi, teszek egy lépést hátrafelé, ezzel jelezve, hogy távozni készülök, elvégre úgy érzem, a mai találkozó tartalmas, és kellemes, de más dolgom is akad.*
- Nekem még áldozatot kell találnom. Viszlát Vixilien. *köszönök el tőle, majd egyszerűen eltűnve rohanok el, hogy csillapítsam éhségemet. Sokat beszélgettünk, több dologra ráébredtem, és itt az ideje nyugtatni magam egy kis vérrel.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-07-06, 1:32 am

*Nem igazán tudom felfogni, hogy ez a lány mennyit is jelenthet Azrael számára, ezért is próbálok tippelgetni, hogy megtudjam, mit is ér neki. De amikor hallom a válaszát, akkor csak kíváncsian figyelgetem a szemeit, de érzékelem, hogy teljesen őszintén beszél hozzám.*
- Hmm, akkor érdekes a viszonyotok, idővel biztosan kiteljesedik és valamelyik véglegesen lesz. *próbálok is bíztató lenni, de mivel érezhetően nem akar túl sokáig a saját magánügyéről beszélni, így nem is húzzuk ezt tovább, hanem inkább egy közös szórakozásnak kedvezünk, ami nem más, mint a kardvívás és így beszélünk le egy jövőbeli időpontot is.*
- Igen, elég sűrűn szoktam mászkálni, szerintem tudod, hogy miért. *hogy vajon kire várok... Hiszen minden este remélem, hogy Noel erre lesz, de nincsen. Viszont ha már vámpírkastély, akkor az a bizonyos éjszaka is eszembe jut, ahogy minden szép emlék és bár gyenge voltam, imádtam azokat a napokat.*
- Hogyha Noel előkerül, mert nélküle nem megyek csak úgy oda. Azt mondta, hogy vigyáznom kell. *nézek is komolyan a másik szemeibe. Ez után áttérünk még arra is, hogy milyen negatív dolgokat éltem át a vámpír hercegemnek köszönhetően, de ahogy nézem, az arca elkomorul, furcsa, de mintha zavarná mindez.*
- Furcsa, mintha nem tetszene. Azt hittem, hogy te is ilyen vagy. *döntöm is meg picit a fejemet is, de aztán úgy döntök, hogy felkelek, nem bírok már itt maradni, egy kis hűs víz kell, így nemsokára a víz partjához is lépek és megmosom szép pofimat is, de ekkor már mellettem is terem a vámpír, pálcámat felém nyújtva, amit én szépen el is veszek tőle.*
- Csak te voltál itt és te úgyse bántasz. Eddig is megtehetted volna... Amúgy is, pár méterrel arrébb volt, könnyedén magamhoz tudtam volna vonzani, ha baj van. *magyarázom is meg és bár így, alkoholos szervezettel ez annyira nem biztos, de most eszembe se jut félni, így hát csak mosolyogva kelek fel és bólintok is rá a búcsúzó szavakra. *
- Akkor jó vadászatot, Azrael! *biccentek is felé, majd végül a papucsomhoz lépve bújok bele és ez után már itt is hagyom a vízesés környékét. Azt hiszem, hogy ideje aludnom egyet. A bor egyébként a parton marad, majd megtalálja valaki, nekem már nem kell.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-07-08, 3:00 pm

*Isabella még csak pár napja tért vissza az iskolába, mégis úgy érzi mennie kell, nem szabad megállnia, mert akkor egy helyben csücsülve várja a halált. Már reggel óta a szobájában kuksol, amikor úgy dönt, hogy elindul le a vízeséshez, és beleveti magát. Kell valami, ami lehűsíti a gondolatait. Szép lassan fel is öltözik a megfelelő ruhába. Felveszi tengerkék fürdőruháját, ami nem mellesleg még jobban kiemeli a lány csodálatos szemszínét, majd felhúz egy krémszínű rövidnadrágot, és sárga ujjatlan felsőt. Emellé bepakol magának még egy kis üveg ásványvizet, lepedőt és törölközőt, majd elindul a Keleti toronyból egyenesen le Seol rejtelmes vízeséséhez. Meg sem áll sehol, csak megy előre. Léptei szaporák, és ütemesen kopognak a folyosó padlóján. Lélegzetvétele egyre hevesebb, tekintete üres. Nem akarja, hogy most bárki is meglássa, vagy megállítsa. Se sentinel, se magiszter, senki. Kell neki egy kis magány. Kis időn belül le is ér a vízeséshez, ahol leteszi a táskáját, majd lassan bikinire vetkőzik, és a vízbe ugrik. Pupillája kitágul, szíve heves ellenkezésbe kezd, és jelzi a lánynak, hogy túl hideg a víz, hogy nem kellene itt lennie, de Isabella nem megy ki a partra.*
- Kár, hogy nem vagy itt. *Suttogja az ég felé, mintha csak a halott barátnőjéhez szólna, majd lenéz a vízbe és kezeit lassan simítja végig maga mellett a vízfelszínen. Érzései egyre inkább ürességérzetet keltenek a lányban, aki már csak pár kérdésre szeretne választ kapni. Néhány miértre. Még most sem érti, hogy miért történnek vele ilyen rettenetes dolgok, és hogy miért bántja őt mindenki. Ekkor jut eszébe a pár nappal ezelőtti afférja egy sentinellel. Nos, nem indult jól a visszatérése, de reménykedik még. Talán lesz itt még valaki aki emlékszik rá, vagy valaki aki befogadja. Gondolatai ekkor a magiszterekre terelődnek.*
- Vajon engedik, hogy itt maradjak? Elvégre hosszú időt kihagytam. *Mormolja maga elé, majd lassan kiúszik a partra és az égre mereszti a tekintetét. Teljesen úgy néz ki, mint aki valami érdekességet kémlel a hosszú kékségben...*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-07-08, 3:14 pm

*Mivel meleg van, sok időt töltök vízparton a négy fal között, és mivel tegnap a tónál voltam, most a vízesés felé tartok. Már megebédeltem, és vártam is egy kis időt, mert nem ajánlatos rögtön kaja után vízbe menni. Louis nem tart most velem, nincs kedve úszkálni, és a négy fal között legalább nem süt rá a nap. Azóta se próbáltam ki Ashi ötletét, aki nem is olyan rég a korcsolya pályán mesélte, hogy az ágy alá bújt a meleg elől. Én még mindig inkább a hűs vízre szavazok, és hamarosan csobbanhatok is. Egy egyszerű szürke fürdőnadrág van rajtam, ami combom közepéig ér le, feljebb egy fehér trikó van, lábamon papucs, vállamra meg egy törölközőt tettem. Mikor kiérek a vízeséshez, látom, hogy más is van ott, egy leányzó ül a víz szélénél, de ez nem tántorít el, továbbra is céltudatosan sétálok oda.*
- Hello, Patrick vagyok. Zavarlak, vagy maradhatok? *kérdezem mosolyogva. Ha azt mondja, hagyjam békén, akkor kicsit odébb megyek, elvégre nagy ez a hely még, de ha azt feleli, hogy maradjak, akkor ledobom a törölközőmet a földre, leveszem a papucsom és a trikómat, majd egy bombával csobbanok bele a vízbe, mi kellemesen hűvös egy ilyen meleg napon.*
- Te nem fürdesz? Vagy napozni jöttél? *teszem fel a kérdést barátságosan. Nyitott vagyok az emberekkel, szeretek új arcokat megismerni, szóval a beszélgetés akár idegenekkel is, nem áll távol tőlem.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-07-08, 3:25 pm

*Éppen nyugodtan elmélkedik Isabella a vízparton, amikor egyszer csak megjelenik mellette egy számára teljesen ismeretlen fiú. Eleinte észre se veszi, mikor hozzá szól akkor is csak arra eszmél fel a lány, hogy valamit kérdeztek tőle. Kék tekintetét a fiúra szegezi, majd barátságos arccal halkan megszólal*
- Ne haragudj, mit mondtál? Nagyon elgondolkodtam. *Pirul el kicsit, majd végignéz a fiún. Nem különösebben azt nézi, hogy mennyire izmos, vagy helyes, hanem a ruháját, amiből Isabella le is szűri, hogy a srác is csobbanni kíván.*
- Várj, összébb pakolok, dobd csak le a cuccaid. Amúgy én Isabella vagyok. Te melyik házba tartozol? *Érdeklődése őszintének hangzik, és ezúttal az is. Nem akar több ellenséget. Régen se volt ebben az iskolában túl népszerű, a napokban is vitába keveredett, és nem kívánja az ellenségeskedést tovább folytatni. Senkivel sem. Eldöntötte magában, hogy aki nem szimpatikus neki, azt csak simán helyben hagyja, hadd idegeskedjen egymagában.*
- Most másztam ki a vízből. Igazából, csak egy kis magányra vágytam, hogy gondolkozzak. Azért jöttem ide, de végtére is nem zavar, hogy találkoztunk. Legalább van egy ember akivel nem vesztem össze első pillanatban. *Mosolyodik el, miközben a tegnapi srácra gondol. Tudja, hogy tegnap úgymond megadta magát, de nem sérült az önérzete. Akkor is többre tartja magát egy olyan suhancnál, mint a tegnapi sentinel.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-07-08, 3:43 pm

*Nem számítottam társaságra a vízesésnél, igazából csak reménykedni tudtam, hogy nem kell egyedül lennem, és lám, reményeim teljesültek is, hiszen egy szőke leányzó ücsörög az említett helyen, kit meg is szólítok, hogy zavarom-e.*
- Csak annyit kérdeztem, hogy maradhatok itt, vagy menjek kicsit arrébb. *ismétlem meg amit az előbb mondtam, mert nagyon a gondolataiba volt mélyülve a lány, kit megtudok, hogy Isabella-nak hívnak. Mivel megkapom az engedélyt, ledobom a néhány holmimat, ami tényleg nem sok, éppen csak az, ami szükséges. Az előbb nem említettem, de egy literes palackban hoztam magammal vizet, mert ilyenkor a nagy melegben fontos a folyadék újra pótlása a szervezetben. Nem vagyok egy nagy egészség guru, mielőtt az lenne a következtetés, de azért csak nem akarok magamnak rosszat. Mielőtt csobbanok a vízben, iszom egy kortyot, majd árnyékba teszem a palackot.*
- Exortusos vagyok, és te? Új vagy, nem láttalak még azt hiszem a suliban... *kérdezek tőle, immár a vízből. Hajamat kicsit megrázom, hogy ne lapuljon vizesen a fejemre, és úgy nézek a szőke leányzóra, kinek szép kék szemei vannak, ez egyből szembetűnő.*
- Hagyhatlak, had legyél magányos, de bármi a gond, én úgy vagyok vele, hogy a társaságban jobb tölteni az időt, addig se gondolunk a problémára. *mondjuk lehet, hogy nincs semmi Isabella-val, csak szimplán egy ilyen magába mélyedő típus, de nem tudhatom, hiszen épp csak néhány perce ismertem meg.*
- Amúgy kivel vesztél össze? Nem tűnsz így elsőre balhés csajnak, de aztán ki tudja, lehet, hogy a bőröd alatt egy ördög lakozik? *nevetek fel jókedvűen, és kezemmel szórakozottan fröcskölöm a vizet.*
- És, egyébként hogy viseled ezt a meleget? Néha már túlságosan forró a levegő, de az időm nagy részét itt töltöm vagy a Szivárvány tónál, így azért elviselhető... *mondom, és ez igazából a bőrömön is látszik, egyenletesen barna vagyok mindenhol.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-07-08, 4:10 pm

*Szíve mélyén talán kicsit örül is annak, hogy nincs egyedül, elvégre olyankor csak önpusztító tevékenységet művel. Okolja magát, hibáztatja, sír egy sort, hisztizik, elmélyed a gondolataiban, stb. Egy kicsit jót is tesz a lánynak, hogy megjelenik egy Exortusos diák, így legalább a saját házából ismerni fog valakit, akivel még talán jó baráti kapcsolatuk is lehet. Miután kiderül, hogy a srác is egy házba tartozik, a lány arcára gyengéd mosoly ül ki, és a szíve is egyszerre csak örvendeni kezd.*
-Én is. Amúgy, nem új. Régebben ide jártam, csak nem sikerült az első év. Utána el kellett utaznom személyes ügyek, problémák miatt. Történt egy két megrázó dolog az életemben. Örülök, ha azokon túlteszem magam. Sok lett volna még az iskola is. Remélem majd engednek a magiszterek újra itt tanulni. *Mondja a fiúnak, majd néhány lépést hátralép, és nekifutásból csobban egyet a vízben. Világos bőrén egyszerűen ragyog a napfény, amikor egy tökéletes fejest ugrik a vízbe. Ahogy leérkezik, bőre egyből riasztja az agyát. "HIDEG A VÍÍÍÍZ TE ESZEMENT LÁNY!" De nem figyel rá. Kicsit megborzong, majd a fiúhoz úszik.*
- Így legalább nem kell kiabálni. Amúgy, egy fekete hajú "aranyvérű" sentinellel. A nevét nem jegyeztem meg. Őszintén megvallva, nem is nagyon érdekelt. Tudod, megbotlott a csomagjaiban, mert csukott szemmel jár, és ilyenkor is mást hibáztat. *Forgatja szemeit, majd lefröcsköli a fiút, és elneveti magát. Érdekes arcot vet fel, amikor a fiú felveti, hogy Is bőre alatt maga az ördög lakozik. Erre csak újabb nevetés tör ki a lányból, de egyenlőre nem válaszol. Figyeli a fiú következő kérdését.*
- Nem hinném, hogy az ördög egy törékeny, szőke tinédzsert választana álcaként. Amúgy, meg, tudod, az ördög a pokolban él... Ezért viseli jól a meleget *Mormolja oda Patricknek, majd közelebb úszik a fiúhoz.*
- Nem tudom te hogy vagy vele, de én inkább kimegyek a partra az árnyékba. Nem jössz? *Kérdezi, azzal háton úszva lassan partot ér, és felmászik a cuccaihoz. A törölközőt egyenesen a hátára fekteti, majd előkutatja az ásványvizet amit hozott, és nagy kortyot fogyaszt el belőle.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-07-08, 4:43 pm

*Mint az hamarosan kiderül, egy háztársammal futok össze Seol rejtelmes vízesésénél, amit igazából nem bánok, a társaságot jobban preferálom, mint az egyedüllétet, ez világéletemben így volt. Érdeklődöm, vajon új-e, vagy eddig csak elkerültük egymást, majd elhúzom picit a számat a hallottak miatt. Nem szeretem a kellemetlen dolgokat, és mivel valószínűleg Isabella-nak is ez egy kényes téma lehet, így nem kérdezek rá arra, mi történt, egyébként is, miért árulná el egy idegennek, hiszen az vagyok a számára.*
- Miért ne engednék a magiszterek? Szerintem senkit nem tiltanak el a tanulástól, inkább örülnek neki, ha jönnek diákok a suliba. Vagyis a te esetedben visszajönnek... Szóval szerintem emiatt ne aggódj. *mondom bátorítólag, de egyébként is így gondolom. A következőkben nézem, ahogy Isabella nekifut, majd beugrik a vízbe.*
- Tíz pontos fejes! *mosolyodom el, mert tényleg kecses volt az ugrás. Na de mivel hallom, hogy valakivel sikerült összebalhéznia, ezért érdeklődöm picit efelől.*
- Csak azért felhúzta magát, mert a saját bénasága miatt megbotlott? Ez hülye... *rázom meg a fejem, és nem értem az ilyet. Biztos rossz napja volt, ha ennyi elég volt neki, hogy összevesszen a lánnyal, de nem máson kéne levezetnie a feszültségét. Úgy tűnik, elbambulhattam, vagy valami, mert a szöszi lefröcsköl, mi váratlanul ér, így szememet sincs időm becsukni, így picit égeti a víz, ezért megdörzsölöm.*
- És ezek után higgyem el, hogy nem te vagy az ördög? Meg hárítasz is, kezdesz gyanús lenni nekem... *nevetek fel, és megborzolom kicsit a hajam, mert megint kezdett lelapulni, azt meg nem szeretem.*
- Oké, menjünk, majd még később bejöhetünk, vagyis hát én biztos bejövök még a vízbe. *mondom, és én is elkezdek kifelé tempózni. Isabella háton úszik, és nem bírom ki, hogy ne éljek a kínálkozó lehetőséggel. Hirtelen fogom meg a lábát, és húzom vissza, és nagy valószínűséggel még a víz alá is lemerül a leányzó. Mire feljön, én már kint ülök a parton, és jót nevetek rajta.*
- Ezt a fröcskölésért kaptad! *kiáltom neki oda jókedvűen, és lehuppanok a törölközőmre. Lecsavarom a vizes palackom tetejét, belekortyolok, aztán elfintorodom.*
- Fúj ez meleg mint a pisi... Na majd mindjárt megoldom... *mondom, majd felállok és a vízhez sétálok. Keresek egy helyet, ahová az üveget be tudom rakni úgy, hogy ne süllyedjen vagy sodródjon el, majd leteszem. A hűs víz majd lehűti aztán hidegen tartja a vizet. Visszabattyogok a törölközőmre, és Isabella is valószínűleg a parton lesz már addigra.*
- Egyébként honnan jöttél a Mysterio-ba? Én New York-i vagyok. *érdeklődöm kicsit, hogy jobban megismerjem diáktársamat.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-07-08, 5:04 pm

*Valahogy a mai társalgás sokkal szimpatikusabb Isabellának. Jobban örül Patricknek, mint a tegnapi srácnak. Valahogy a vitás dolog nem nyerte el a tetszését. Kicsit talán el is feledkezik a lány barátnőjének haláláról, és mindezt a háztársának köszönheti. Egészen eddig önmagát emésztette a lány és nem tudott szabadulni az emlékektől, most mégis olyan könnyedén megy neki, mintha minden ezer éve lett volna, vagy mintha sosem történt volna meg. Nos, a fiú jó hatással van a lányra, és az is megnyugtatja Isabellát, hogy Patrick szerint nem lesz gond a magiszterekkel sem.*
- Köszi... *Suttogja a fiúnak vékony, lágy hangon, majd a vízbe mélyedve lassan a vízfelszín felé kezd úszni. Bár nem hallja a másik dícséretét, mivel a csobbanástól nem hallhatta, viszont Patrick kérdése már elér Ishez.*
- Nos, elesett, és elkezdett velem cinikus hangon beszélni. Alapból nekem sem volt jó kedvem, így elég volt nekem is ez ahhoz, hogy ugyanolyan hangnemben válaszoljak neki. Na meg persze az se tetszett neki, hogy ki akartam fizettetni ha eltörött valami a csomagomban. De mindegy is. Én is lehettem volna nyugodtabb, de az egyértelmű, hogy ő kezdte. *Meséli a lány miközben olykor-olykor felhúzza a szemöldökét, és forgatja szemeit. Hangja nyugodt, és közvetlen. Látszik rajta, hogy benne nem hagyott mély nyomott a sentinel viselkedéde. Következő pillanatban viszont arra eszmél a lány, hogy a fiú a szemét dörzsölgeti, majd komolyan odafigyel rá.*
- Nem így akartam, ne haragudj. *Mondja, majd a fiú mondatára mosoly ül az arcára. Ha a fiú haragudna rá, már biztos nem így beszélne vele. Ezért teljesen nyugodt marad Isabella. Meglepő, hogy milyen könnyen barátkozik, és mennyire közvetlen, annak ellenére, hogy nem túl sok barátja volt eddig. El is gondolkozik ezen, így váratlanul éri, ahogy lefogják a lábát és a feje is a víz alá kerül. Egy jó adaggal le is nyel a folyadékból. Lassan, ahogy felér a cuccaihoz, megpillantja a fiút is, aki elégedetten néz rá*
- Oh, ezt még megbosszulom majd. Hidd el. De van egy jó oldala is. Most már kevésbé vagyok szomjas *Neveti el magát, majd elkezd megszárítkozni, és lehuppan a földre. Tekintete boldogságot sugall. Napok, hónapok óta először, és ezért hálás is a fiúnak. Patrick újabb kérdése szakítja meg a csendet, mire Is felkap egy kavicsot maga mellől és a vízesésbe dobja, aztán halk sóhajt követően megszólal *
- Berlinből. De ha nem haragszol, nem szívesen mesélek a múltamról. Életem legjobb eseménye az volt, hogy ide kerültem ebbe az iskolába. *Suttogja, bár maga sem gondolja ezt teljesen komolyan, de azért próbálja bemesélni. Még önmagának is.*
- És..sok barátod van itt? Régóta vagy itt? Mesélj magadról *Kérdezi, majd kortyol egy kevés ásványvizet az üvegéből, amivel aztán a fiút is megkínálja*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-07-08, 5:36 pm

*Isabella így elsőre szimpatikus, és talán ez nem is fog változni. De ahogy így belegondolok, nem is nagyon ismerek olyat, aki ellenszenves lett volna. Na már most akkor vagy vonzom a jófej embereket, vagy a Mysterio ilyenekkel van tele. Nagy valószínűséggel egyik se, inkább mázlim van, és olyanokkal találkozok, akik hasonlóak hozzám, és nem akarnak megölni. Mint az a bolond csaj az uszodában anno, de nem is gondolok rá szívesen, így inkább az köti le a figyelmemet, hogy Isabella mesél az incidenséről az egyik sentinellel.*
- Lehet te is hibás vagy, de azért jó érzés a másikra fogni a dolgokat. Az mondják, tévedni emberi dolog, másra kenni még emberibb. *nevetek fel, és azért valljuk be, tényleg így van. A fröcskölés nem esik túl jól, főleg, hogy a nyitott szemembe spriccelt a víz, de nem vagyok hülye, nem fogok ennyi miatt megharagudni a lányra, így egy vicces mondattal el is oszlatom ilyen téren a kétségeit.*
- Semmi gond, túlélem. I'm a hero! *mondom, és kihúzom magam, mint egy szuperhős, aztán elnevetem magam, végül elkezdünk kifelé menni a vízből, de megbosszulom én a lefröcskölést azzal, hogy lábánál fogva visszahúzom a szöszit. Nem túl nehéz lány, és én amúgy is erős vagyok, így tervem beválik, és immár kint a partról jót mulatok a leányzón.*
- Na látod milyen kedves vagyok veled. Tudtam, hogy szomjas vagy, ezért gondoltam megitatlak. *mosolygok rá, majd mivel meleg a folyadék, amit hoztam magammal, így egy rögtönzött ötlettel a hideg vízbe teszem a palackot, így remélhetőleg pár perc alatt lehűl. Egyébként érzékelem, hogy Isabella-nak mintha jobb kedve lenne, mint mikor idejöttem, épp ezért elkönyvelem magamban, hogy szórakoztató vagyok. Nem vagyok egoista, de hát egy vicces srácnak tartom magam. Megkérdezem, honnan jött, de ez rossz ötletnek bizonyul, mert újra elszontyolodik kicsit.*
- Okés, akkor ezt a témát hanyagoljuk... *zárom le ennyivel, és remélhetőleg Isabella gyorsan túl lesz rajta. Azt kéri, meséljek magamról, mire én veszek egy mély levegőt, de a vizét elutasítom, van nekem is.*
- Mire vagy kíváncsi? Szeptemberben lesz egy éve, hogy ide járok, és igen, van pár ismerősöm már, bár a "barát" kifejezés a legtöbb esetben túlzás, de azért vannak itt jó arcok, de majd úgyis meglátod te is. Fél éve van barátnőm, szóval minden tök szuper. *kezdek bele, és így kimondva durva, hogy már hat hónapja együtt vagyok Elisa-val. Ha jól emlékszem, már pedig miért ne, januárban jöttünk össze, most július van.*
- Hobbim a parkour, gördeszka, görkori, kalandozás, ismerkedés, ilyesmi. Szinte minden dologra nyitott vagyok. *nem tudom mit mondhatnék még, szóval visszadobom a labdát.*
- Na és te? Mi a hobbid? Milyen vagy te, azon kívül, hogy maga vagy az ördög? Vagy annak a szolgája*kérdezem mosolyogva, és gondolom sejti, hogy nyugodtan kihagyhatja a múlt témáját, nem haragszom meg érte. Miközben válaszol, elbattyogok a vízig, és kiveszem a palackot a vízből, mi kellemes hőmérsékletűre hűlt, így belekortyolok, közben végig figyelek Isabella-ra. Időközben nagyon melegem lesz, így ha lezártuk a "mesélj magadról" témát, megszólalok.*
- Folyik rólam a víz már megint, visszajössz a vízbe? *érdeklődöm, és felállok. Úgy döntök, nem várom meg a válaszát, így felkapom könnyű testét a földről, beledobom a vízbe, majd utána ugrok egy fejessel.*
- A végén még nem a nekem tetsző választ adtad volna, szóval kezembe vettem a döntést. *nevetek fel, miközben megrázom a fejem, a víz pedig szanaszét fröcsköl, talán a szőke leányzót is eltalálja.*

//fagy//

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-07-19, 7:48 pm

*Mivel ma is nagyon jó idő van, így nem látom értelmét annak, hogy a szobámban kuksoljak és ahogy végignézek magamon, bőrőm hófehér. *
~ Egy kis szín nem ártana.~ *töprengek a tükör előtt, miközben meg is fordulok párszor és végül úgy döntök, hogy egy hajamhoz passzoló, vörös színű bikinit veszek elő, melyet magamra kapok és ez után már indulhat is a menet. Több ruhára jelen pillanatban nincs szükségem, ugyanis a teleport gyűrűm segítségével fogok utazni. Hajam még megfésülöm, sminkem picit megigazítom, mely egyébként csak egy kevéske fekete szemceruzából és szempilla spirálból áll, majd miután mindennél úgy érzem, hogy tökéletes, már az éjjeli szekrényemhez is lépek, melyen a gyűrűm pihen. Felkapom, ujjamra húzom és koncentrálok is. Nem kérdés, hogy hová szeretnék menni, a vízesés a célom, ahol pár pillanat múlva, már mezítlábasan, bikiniben, teljes felszerelésben meg is jelenek.*
~ Sehol senki... ~ *bár szívesen társalognék valakivel, de így is jó lesz, tehát csak lecsüccsenek a napra és végül hanyatt is dőlök. Szép, zöld szemeim behunyom, hogy a fény ne zavarjon és így próbálkozom meg a napozással is, miközben lábaim néha megmozgatom, kezeimmel a füvet piszkálom, de a lényeg, hogy élvezem a meleget és talán később még a vízbe is be fogok menni, ez még eldől.*