A Tükrök terme

Tárgy: Re: A Tükrök terme 2012-05-01, 5:10 pm

*Nem tudom, hogy mi lehet a kiszúrt ajtó mögött, bár reményeim szerint valami érdekes, így, hogy még véletlenül se maradjak le egy esetleges izgalomról, így be is nyitok szépen. Na de amit látok, az jóval több, mint amire valaha számítottam, hiszen szemem nem sokkal később egy igazi szépségen akad meg, kit azóta az este óta se tudtam elfelejteni. Így oda is lépek hozzá, s fogom be szemeit, arra kíváncsian, vajon felismer-e. Az érintésre elnyílik a szám, s halkan sóhajtok is egyet, hiszen azóta is vágyom erre a leányzóra. Csendben, magamban kuncogva hallgatom a szavakat, mik nem kicsit lendítenek a már így is több, mint egészséges önérzetemen.*
- Szolgálatodra.*hajolok meg játékosan, már amennyire a nyakamba pakolt kezek engedik, s ugyan arcán most nincsen egy rakat smink, de nem zavar különösebben, így is gyönyörű, s alakja se változott semmit, ezt pedig nagyon jól tudom, hiszen alaposan végigmérem. Tekintetem aztán a tetováláson állapodik meg, min végig is simítok szépen.*
- Szép, illik hozzád.*mormogom végignyalva ajkaimon, mikor a kérdésemre is megkapom a választ csak hümmögök, a ringatózós lépkedésnél meg majd kiesik a szemem, de még idejében visszafogom magam és kevésbé meredek csak rá. Nem kell ám tudnia, hogy mennyire felszítja a vágyam néhány apró mozdulatával is, hagyom hagy próbálkozzon csak.*
- Sok mindent kipróbálnék.*mosolygok rá, meglehetősen kétértelműen.* - És mit tudnak ezek a tükrök?*veszem szemügyre mindkettőt, bár túl sok különbséget nem látok közöttük, mondhatni semmi sem.*
- Nagyon csábító az a meghitt hely, de még mennyire, hogy az.*lépek hozzá közelebb, s át karolom a derekát szépen, míg közelebb hajolok az ajkaihoz, de egyelőre nem csókolom meg. Megvárom szépen, míg megtörik és ő teszi meg a maradék távot.*
- Bár ezek a tükrök is érdekesnek tűnnek. Nem is tudom, mit kéne tennem?*pislogok a hölgyeményre. Ez így persze nem igaz, pontosan tudom, hogy mit akarok, ahogy azzal is tisztában vagyok, hogy mi lenne a helyes. De mentségemre legyen mondva, hogy egyetlen hímnemű se lenne képes ellenállni egy ilyen invitálásnak.*
- Na és, hogy vagy mostanság szépségem?*érdeklődök kicsit, csak, hogy valamivel eltereljem a fejemben felbukkanó képeket, legalábbis egy rövidke időre.*

Tárgy: Re: A Tükrök terme 2012-05-01, 5:45 pm

*Csatangoláson töröm azon a szép kis szőke bukómat, ami egyre jobban csak visz előre. Még szerencse, mert így van esélyem találkozni Lukával. Én a dolgaimat lerendeztem Brunóval, szóval most semmilyen lelkiismeret furdalásom nem lesz, hogy játékba kezdjek Lukával, aki menet közben mögém settenkedik. Ha már volt ilyen kedves és törte magát, hogy meglepjen én is meglepem őt méghozzá egy kósza érintéssel, majd néhány bókkal. Ugyan nem lenne rá szüksége, mert tisztában van isten adta adományával, de mindig jól esik az embernek egy kis hízelgés. Ahogy kezével végig simít sárkányomon, gerincemen végig fut a jól eső bizsergés, de természetesen ezt nem árulom el neki.*
- Köszönöm. Szerintem is. *Kacsintok rá huncutul és mielőtt félreértés esne nem azért választottam, mert az Exoba járok. Pusztán véletlen és ez is csak azt erősíti, hogy hol az én helyem. Na, de mindegy is, hisz dolgom van. Nem hagyom abba a játékot, sőt egész este folytatni akarom. Ringatózó csípővel fordulok meg és sétálok a tükrökig, amik már el is vesztették érdeklődésemet. Tovább kacérkodom a fiúval, majd férfiak számára visszautasíthatatlan ajánlatot teszek, amit remélem Luka sem fog visszautasítani… ha meg igen, akkor egyetlen jó indoka van rá méghozzá az, hogy impotens vagy, hogy meleg más kifogást nem fogadok el. Persze nem erőszak a disznótor, de nem fogom könnyen beadni a derekam, ha már a sors szerencsésen összehozott minket. *
- Az jó. Én is nyitott vagyok a jó dolgokra. *Nyalom végig finoman számat, majd picit széjjelebb nyitom lábam és végig simítok combom belső felén.*
- Be kell, hogy valljam, fogalmam sincs. Még soha nem jártam itt. *Fogadom sugárzó örömmel közeledését, majd bal lábammal átkulcsolom az évét és kezemet a mellkasára helyezem. Az ingének gombjaival kezdek el játszani, de nem gombolok ki többet csak a már amúgy is csupasz mellkast kezdem el cirógatni. A próbálkozás azonban hiába való lesheti, hogy én fogom először megcsókolni és most nem csak arról van szó, hogy ki tör meg előbb. Nem, egyszerűen csak arról, ha kellek neki, akkor szerezzen meg magának.*
- Hm… van pár ötletem. *Siklik végig kezem felsőtestemen, majd nyakamon megpihen.*
- Mondjuk megcsókolni ezt a pontot. *Mutatok nyakam egy pontjára. Legalább is szerintem ezt kéne tennie az egy dolog, hogy lehet ő nem erre gondolt. *
- Mostanában nagyon magányos voltam, de mióta bejöttél ilyen gondokkal nem küzdök. Megszabadítasz a magánytól én ördögbőrbe bújt Adoniszom? *Angyalkámnak és hősömnek tuti nem fogom szólítani, mert Luka egy vérbe rosszfiú, aki éppen egy rossz játékot játszik. Természetesen csupa nagybetűvel és pozitív jelzővel.*

Tárgy: Re: A Tükrök terme 2012-05-01, 6:07 pm

*Meglepődök, mikor a teremben ráakadok Monára, de ez amolyan kellemes meglepetés, így oda is lépek hozzá, azzal a szándékkal, hogy megnézzem mennyire emlékszik rá, elégedett vagyok az eredménnyel, akár csak az érintéseivel, ami eddig csak a sárkányán, de szépen viszonzok is. Eddig is érdeklődtem iránta, de a mostani kacérkodás és csipőringatás tökéletesen elfeledteti velem a tényt, hogy nekem tulajdonképpen barátnőm van, nem vagyok az a hűséges típus, ezt ő is tudja, amit pedig nem sejt, az amúgy se fáj. Így azt a csöppnyi kételyt is szépen elkergetve lépek közelebb a szőkeséghez és karolom is át azonnal.*
- Újabb pozitív vonás.*mosolyodok el, mikor hallom, hogy benne lenne a dologba, s minden bizonnyal ugyanaz jár a fejében, mint nekem. Mikor lábai szétnyílnak kissé, lábam azonnal mozdul, s térdemet közelebb nyomom hozzá, így támaszkodva a falnak, s egész testemmel hozzá simulok.*
- Hmm, talán van a tükröknél érdekesebb dolog is ebben a szobában.*csillogó szemeimet az övébe fúrom, s kezem szép lassan feljebb csúszik derekáról, így simítok végig az oldalán, majd vállain, s végül a nyakán is, majd ezen az útvonalon halad lefelé, de mielőtt ismételten megállapodna tenyerem a csípőjén, popsiján is végigvezetem. Közben türelmesen várom, hogy megcsókoljon, de mikor ez nem jön, gondolatban megrántom a vállam és úgy döntve nem érdekel a dolog, odahajolok és ajkaira tapadok. Nyelvemmel végigsimítok az ajkain, bebocsátást kérve, de nem viszem túlzásba a dolgot, így rövid idő után el is húzódok szépen.*
- Hmm, ez bizony egy remek elfoglaltságnak tűnik.*dörmögöm, immáron a nyakába, hogy eleget téve a kérésnek végigcsókolgassam a puha bőrt, a szavaira belemosolygok a nyakába, majd felnézve, apró csókot nyomok ajkaira és csak ezután válaszolok.*
- Ez minden vágyam, szépséges szőkeségem.*mosolygok rá, de nem társalgok sokáig, inkább visszahajolok nyakára, hogy ajkaimmal szépen végigcirógassam.* - Azt hiszem egyre kevésbé érdekelnek ezek a tükrök és egyre jobban az a bizonyos szoba.*mormogom a fülébe, mielőtt óvatosan beleharapnék, de ezután elhúzódok kicsit, jelezve, hogy amit akarok, azt bizony nem itt kéne megejtenünk.*
- Ugyan ez a hely is elég szimpatikus, de talán mennünk kéne.*néhány lépést hátrálok csupán, de onnan nem mozdulok el, várom, hogy mit mond erre. Remélem ő se akar most a tükrökkel foglalkozni.*

Tárgy: Re: A Tükrök terme 2012-10-06, 1:45 pm

*Reggel úgy kelt fel, hogy ma bizony tesz egy nagy sétát a kastélyban és megnéz néhány számára ismeretlen zugot, mert már ideje, hogy ne pislogjon minden egyes hely említésére értetlenül. A fekete nadrághoz kényelmes tornacipőt húz, sötétszürke színűt, felvesz egy sötétkék felsőt, rá egy fekete pólót, amin most éppen csak egy vörös pentagramma virít körbe írva, összeköti a haját, elveszi a pálcáját is, no meg az éppen olvasott Poe kötetet, ha netán jó csendes helyre akadna, akkor szándékában áll folytatni az olvasását, majd már el is lehet indulni. Egy kis felfedezéshez sminkkel egyáltalán nem vesződik, csak szemceruzával van kihúzva a szempillái töve alul, még tegnapról, viszont ez cseppet sem látszik, legfeljebb csak kicsit halványabb a vonal, mint amúgy lenne. Fülében most ismét ott a fülhalggató, meglepő módon nem holmi hörgősnek titulált izé bömböl az ipodjáról, ahogy unokaöccse nevezni szokta az általa kedvelt zenét, hanem Mozart Requiemjét hallgatja, valahogy Poe-hoz még megy is ez az zene. Csak úgy találomra fordul be az első útjába eső kanyarban, felbaktat a lépcsőkön, és egy folyosón találja magát. Megáll az első ajtó előtt, amin az áll, hogy ez a tükörterem. Megvonja a vállát, bár kíváncsi, hogy mi lehet ez?*
~Vajon valami torztükrös cucc lehet?~*merül fel benne a gondolat, lenyomja a kilincset, és először csak résnyire nyitja az ajtót, majd lassan tárja ki teljesen. Két hatalmas tükröt lát maga előtt. Az ajtót becsukva közelebb megy, és megáll közöttük, belenézve. Mély levegőt véve veszi tudomásul, hogy a haja ismét kezdi visszanyerni tövénél az eredeti rozsdavörös színét, amit állítólag az anyjától örökölt. Azon is csak most lepődik meg, így egész alakos tükörben látva magát, hogy milyen iszonyúan vékony, mintha nem is enne. Na jó, néha bele szokott felejteni, és este jut eszébe, hogy csak előtte való nap evett, de attól még eszik, mindenféle izét, aminek sokszor a nevét sem tudja, csak azt, hogy feltehetőleg nem a legegészségesebb dolog a világon. Szusszant egyet, amolyan csalódottan és zsebredugva a kezeit, hóna alatt a könyvvel még egyszer belenéz a tükörbe. Kíváncsi lenne rá, miben hasonlít az anyjára, mert mindenki azt mondja. *

Tárgy: Re: A Tükrök terme 2012-10-06, 2:06 pm

* Napok óta alig alszom, kissé már-már hisztisnek is érzem magam emiatt, de ez a közelgő év vége, ez teljességgel tönkre tesz. Nem mondaná meg senki a link, bulizós, pasizós, és nemtörődöm lányról, aki történetesen én vagyok, hogy igenis fontos és lényeges neki a tanulás, de mivel mindennél jobban akarok az a valaki lenni, akiről egy képtöredéket kaptam hetekkel ezelőtt, ezért választásom nincsen sok. Amit muszáj, azt muszáj, és az eredményeim sem rosszak egyébként, tehát ügyeskedni kell, de néha pihenni is, meg kikapcsolni, és én most pontosan ezt akarom tenni. Semmi sem esik jobban annál, mint egy kiadós testmozgás, esetemben futás a túlsó szigeten, Seolon, mert hát igen csak friss és kellemes az idő, nem túl meleg és nem is nagyon hűvös, szóval éppen tökéletes. Teljes harci díszben lépek ki tehát a klubhelyiségből: hajam lófarokba összefogva, sminket nem viselek most amúgy is szép pofimon. Felül egy fekete, kapucnis pulcsi, ami alatt azért egy fehér póló most láthatatlanul figyel, alul pedig fekete cicanadrág, lábaimon szintén ebben a "színben" pompázó edzőcipő. Egyik kezemben egy fél literes ásványvizes flakon pihen, ami egyébként tele van, csak a miheztartás végett, pálcám pedig most nincs velem, se pénz, se semmi: tényleg kikapcsolódni akarok, semmi mást. Ám miközben kilibbenek ruganyos lépteimmel azon a bizonyos ajtón, szinte már vágyom a levegőt, hogy a friss oxigén szétáramolhasson tüdőmben, egy nem várt esemény szakítja meg álmodozásomat. Egy ismerős fekete üstök, és a hozzá tartozó profil tűnik el éppen a tükörterem ajtaja mögött, tudom, ez az a lány, aki kiütötte múltkor magát a kviddics pályán. *
~ Nem megyek utána, nem megyek utána.. ~ * fordítom még el fejem is a folyosó másik oldala felé, hiába vonult már be, de akkor is önző akarok lenni, nem pedig vele foglalkozni, hanem magammal.. ám agyam hiába ellenkezik annyira, lábaim mégis a jól ismert hely irányába visznek, hová egy halk, lemondó sóhajjal be is nyitok, s szép buksim bedugom az ajtófélfánál keletkezett kis nyíláson. *
- Szia Athalie! * köszöntöm a magát bámuló leányzót a tükörben, s ahogy elnézem, talán nem is hallja, hogy bejöttem, mivel fülében ott szól a zene, így inkább szélesebbre tárva az ajtót sétálok be mögé, s húzom ki óvatosan egyik füléből, hátulról a fülest. * - Jól elkóboroltál a tornyodtól. Hogy vagy mostanság? Helyre jöttél már az ütközés óta? * engedem is le vállára a zenemasina lényegi részét, végül én magam is a tükörbe pillantok, de fintorogva el is fordulok zilált, meggyötört tükörképemtől.. szörnyen nézek ki, ez van. *

Tárgy: Re: A Tükrök terme 2012-10-06, 2:30 pm

*Most itt a tükörképét bámulva igyekszik felidézni az anyja vonásait, de nagyon nehezen megy. Inkább az a kép él, amilyennek elképzeli, a több mint tíz évvel ezelőtti emlékei alapján. Homályos kép egy zöld szemű, vöröshajú nőről, és most látja, ahogy besötétül a szeme, egyszerűen a világos zöld valahogy olyan árnyalatra mutál, ami inkább a méregzöldhöz van közel. Talán attól van, hogy más a fény, na meg a gyomrában kavargó furcsa érzéstől, ahogy arra az egészre gondol, amit nemrég megtudott a családjáról. Mondták már, hogy a szeme különleges, de miért hinné el ezt éppen Ericnek? Megemeli a kezét, előre nyúlt a tükörhöz, egyenesen a szeméhez, és hozzáérve a tükör lapjához meglepődve tapasztalja, hogy annak olyan lett a felülete, mint a víztükör és már benne is van a csuklóig. Elszörnyedve rántja ki a kezét, hiszen odaát éppen hosszú rózsaszín műkörmök jelentek meg a tövig rágott színtelen körmei helyett ujjai végén. Gyorsan kirántja, és muszáj megnéznie, hogy ugye nem történt semmi változás. Megkönnyebbülten fújja ki a levegőt, és észre sem veszi, hogy nincs egyedül, csak amikor kihúzzák a füléből a fülhallgatót. Le is esik a könyv, amikor összerezzen, még mielőtt meghallaná Chloé hangját. Kifújja a levegőt, kihúzza a füléből a másik füléből is a fülhallgatót és kikapcsolja a zenét. *
- Szia. Öhh... hát szétnézek csak... bocs, azt hittem... egyedül vagyok. Amúgy jól vagyok, köszi, és iiigen... bár azóta is gondolkodom rajta, hogy merjek-e még felszállni egyáltalán. Talán egy jobb seprűvel... hagyjuk. Te hogy vagy? *kérdez, miután legyintett, még mindig meg van ígérve Tarkhnak, hogy elmegy repülni, hátha sikerül kikupálni, de nem veszi biztosra, hogy jó ötlet. *
- Amúgy... te tudod, hogy molyen tükör ez? Valami fura történt, mármint belenyúltam véletlenül... és rózsaszín műkörmöket mutatott nekem... *pislog végül a tükörre, meg még néha a kezére, még mindig nem hiszi el, hogy van ilyen. Ő meg a rózsaszín ősi ellenségek, minimum. *

Tárgy: Re: A Tükrök terme 2012-10-06, 2:46 pm

* Remekül elterveztem a mai napi elfoglaltságomat, s többnyire szeretek emberek között lenni, ha más nem, alázni őket, és szemétkedni, de manapság már ez is megváltozott. Most is, ahogy ránézek erre a lányra, énem, szerintem normális, ép része itt hagyná a francba, de az az én, az a Chloe, akivel még én is ismerkedem, önkéntelenül is bevezet ebbe a különös helységbe, melyben csak két tükör ácsorog, árván. Láthatóan nem hall engem, s talán túlságosan is el van foglalva a tükör felfedezésével, és hát ahogy elfigyelem, mindjárt könyékig merül az egyik furcsaságban, s ebben a ténykedésben zavarom meg én magam, gaz, galád módon, hátulról támadva. Hirtelen rántja ki kezét a fura tükörből, mely jelenet, mármint az, hogy keze elmerül benne, nem újdonság számomra, de azért megijesztenem elég szépen sikerül, még egy fél lépést hátrálok is, nehogy vissza kézből kapjak egy nyaklevest, mint ahogyan a könyv is kipottyant kezéből. *
- Na, nyugi, csak én vagyok. Nem foglak megenni. * pillogok arcára pár másodpercig, végül míg beszél hozzám, őt megelőzve guggolok le könyvéért, amit még nem adok neki vissza, szándékomban áll megvizsgálni, mit olvas a feketeség. * - Szerintem próbáld meg, de semmiképp sem egyedül. Persze csak ha nem félsz. * döntöm meg cseppet buksim, miközben tekintetem az övét keresi, ám de egy vállrándítással reagálok csak kérdésére, na meg Poe nevét is sikerül retinámba vésnem. *
- A holló a kedvencem. * tolom máris felé a könyvet, persze nem hagytam figyelmen kívül érdeklődését sem. * - Amúgy megvagyok, de iszonyatosan fáradt is. Év közben is készültem az órákra, de most még inkább leterhelve érzem magam.. de mindegy, majd elmúlik. * rázom is meg picit magam olyan formán, mintha én magam egy csodás fa lennék, méghozzá ősszel, s a lombkoronámat potyogtatom, magányosan méghozzá, ám kérdése kizökkent a pillanatnyi mélázásból, s pofimon máris alattomos mosoly szalad keresztül. *
- Rózsaszín műköröm? Hát, ezek a tükrök trükkösek. Az egyik a jövőt mutatja.. nem tudom pontosan, melyik az a kettő közül. Lehet, hogy pontosan ez. * váltok át mosolyból elgondolkodó, mégis színpadias arckifejezésre, amint csípőre tett kézzel pillantok egyik, majd a másik tárgyra. Mert hát adott egy olyan szituáció, amiben szinte már-már szentírás, hogy elememben érezzem magam, s vele ellentétben úgy tűnik, én tudom a tükrök titkát. * - De ha meg akarsz bizonyosodni, akár át is sétálhatsz rajta.. szerintem. * buzdítom ki tudja, mennyire okos dologra, amit én sem mertem megtenni még soha. Köszönöm, nekem tökéletesen elégséges, ha a jelen képet mutatja, legyek akármennyire lerobbant állapotban is, ellenben másnál megnézném, milyen is a hatás pontosan. *

Tárgy: Re: A Tükrök terme 2012-10-06, 3:30 pm

*Már azon is meglepődik, hogy át lehet nyúlni a tükrön, arról nem beszélve, hogy meglátja a rózsaszín körmöket, és elszörnyülködve rántja vissza a kezét. Közben meg is lepi Chloé, zenével a fülében tényleg kevésbé figyelmes, viszont most már ki is kapcsolja, hisz feleslegesnek tűnik engedni. Meg is szólal, és megrázza a fejét a válaszra. Nem is gondolta, hogy megennék.*
- Csak meglepődtem. *jelenti ki, ismét lenyugodva, és már hajolna is a könyvért, de Chloé gyorsabb, így csak elveszi egy félmosoly kíséretében. *
- Köszi. Azt én is szeretem... nagyon jó. *bólogat a hollóra és kezében szorongatva mostmár a könyvet, ismét a tükörre pislog méregetve azt, de figyel a lány szavaira is, sőt vissza is fordul felé, csak nem hagyja nyugodni az a tükör. *
- Túl a nagy hajtáson majd jobb lesz... gondolom. Most nálam is ez van. *válaszol, megvonva a vállát, már lassan bele is kezdett bonyolódni az adatokba meg a feladatokba, annyi mindennel foglalkozik hirtelen, de ha túlélte jobb lesz. A legjobban azért az zavarja, hogy nem megy ez maximálisan, otthon más volt a tanulás, de majd legfeljebb megszokja, hogy nem lehet minden tökéletes. El is hessegeti a gondolatot, most nem tanulni indult, így inkább a tükörről kérdez. Bólint a rózsaszínre, majd elhúzza a száját arra a gondolatra, hogy ez lenne a jövő. *
- Pfff.... ki van zárva, hogy én valaha is rózsaszínben... tuti, hogy nem a jövő. Ki nem állhatom azt a színt... még a mumusom is... na mindegy... lássuk a másikat inkább... brrr, méghogy én rózsaszínben. *morog maga elé, megrázza a fejét is, elképzelhetetlen, hogy valaha is magára vegye. Eleinte még a lila is gondot okozott, de azt már megszokta. Odasétál a másik tükörhöz, tenyerét a lapjának nyomja és megvárja, amíg folyékonynak tűnik, aztán átlép és elképed. Hát nem rózsaszín, az tény. Fekete tüllből készült szoknya van rajta, fekete ujjatlan felsővel, fehér- fekete teniszcipő, és ami a legjobb az egészben, hosszú haja rozsdavörös, mint eredetileg, ráadásul lánynak néz ki, nem magasabb, csak nem látszik már minden csontja. Visszalép a tükörből, és muszáj belenéznie. Megszusszan, amikor konstatálja, hogy tényleg csak a töve vörös és sürgős festést igényel. *
- Szerintem ennek is van valami izéje... szeretem feketén a hajam. *jegyzi meg, azért nem mondhatja, hogy nem volt érdekes, amit látott, de a vörös haja... kiábrándító, hogy valaha is venné a bátorságot, hogy megkockáztassa, hogy valaki Pippinek hívja megint.*

//fagy//

Tárgy: Re: A Tükrök terme 2012-10-06, 6:37 pm

//délutáni szieszta utáni olvadás//

* A nagy ijedtséget követően azért valamennyire sikerül összekaparnia magát a leányzónak, ki most, hogy így elnézem, talán még nálam is aggasztóbban fest. Legutóbb már megfigyeltem ez, és szóvá is tettem, amit ezek után soha nem fogok megtenni, és most nem is ez a lényeg elsősorban. Előbb a könyv, aztán a csacsogás, mindenféléről.. ha már így tartja az illem, na meg soha be nem vallanám, de tényleg érdekelt, hogy van. Fura mód meg sem lepődik azon, ismerem ezt a neves írót, sőt, még kedvelem is, ám minden esetre van ebben valami jó, valami kellemes. Legalább neki nem kell elszámolnom mindenért. Pozitív. Röviden azért kifejtem jelen helyzetem, miért is festek ilyen pompázatosan, szavaival persze egyet értve bólogatok párat, én is ebben reménykedem, ha vége, akkor legalább pihenhetek egy kicsikét. *
- Majd elmúlik. * legyintek keménykedve egy elég gyér eresztésűt, hihetőnek beszédstílusom sem hihető, ellenben ügyesen tereli a témát, és figyelmem is, s egyszeriben már azon kell kapnom magam, talán mégis csak jobb, hogy utána jöttem. Rühellek egyedül lenni. A tükrök segítségével pedig máris többedmagunkkal állunk itt, s míg ő fejtegetné a titkokat, én magam orrom alatt kárörvendek reakciói felett, s még egy kevéske információt is elcseppentek számára. *
- Pedig annyira nem borzalmas. * nézek rá úgy, mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy ilyenben rohangásszanak az emberek, ám álcám képtelen vagyok sokáig tartani, így csak vigyorogva fintorgom egyet. * - Amúgy ki nem állhatom én sem. Cica vagyok, nem tagadom, de a rózsaszín elég tróger. * érezhető ki hangomból cseppnyi undor is, tekintetem viszont immár érdeklődve követi Athalie útját a másik fali tárgyhoz, míg át nem sétál rajta, s pár másodperc elteltével vissza nem keveredik, újra hozzám. *
- Ezek szerint nem babonázott meg annyira a jövőd. Mert hogy ez volt az. * bökök most már őszinte szavakkal a jelenlegi irányába, majd egy félfordulatot követően az előzőhöz tér vissza tekintetem a lenőtt üstökhöz. * - Ez pedig mindennek az ellentéte, valószínűleg erre fel a rózsaszín körmök. * mosolyodom el magyarázatom közben, s most már érdekelne, mire fel ez a fekete imádat? *
- A hajad tök szép volt. Te miért nem barátkozol meg vele? * mert hogy én nem szeretem a saját seszínű szőkémet, az egy dolog, mely szoros tartozéka kék szemeimnek, de ez a vörös üstök nem volt semmi. * - Egyébként az a tüllszoknya nem volt az igazi. Kicsit javítani kéne az ízléseden, nem gondolod? * teszem hozzá, s mérem fel a Cruost csipkelődő szavaimmal, bár ez most inkább építő jellegű kritika, akár hiszi, akár nem. *

Tárgy: Re: A Tükrök terme 2012-10-06, 6:56 pm

*Ha már társaságot kapott, akkor legalább megpróbálkozik azzal, hogy normálisan viselkedjen, bár bőven van még mit tanulnia azért. A könyvet visszakapja és még el is mosolyodik halványan, azon lepődne meg inkább, ha Chloe nem tudná, kicsoda Edgar Allen Poe. Bólogat arra, hogy majd elmúlik. Persze, hogy el fog, csak sikerül évfolyamot lépni, és azután kicsit lehet pihenni, mielőtt a másodéves feladatokat is teljesíteni akarná az ember mind, vagyis na... ő most így áll hozzá. Közben a tükrökről is szó kerül, és mivel meggyőződése, hogy az ő jövőjében sincs helye a rózsaszínnek, feltéve ha nem ejtik úgy fejre, hogy teljesen kótyagos legyen, ezért az átellenben lévő tükörrel is megpróbálkozik. Nem tart sokáig, hogy lássa magát pár évvel későbbről, az egyéb mellékes információkat meg kizárja. Különben is a nagybátyja jóstehetség, és mégse jósol soha, mert azt mondja, hogy a jövő képlékeny. Ebben feltétel nélkül hisz, mert a döntéseire alapszik szerinte az egész, így arra is csak megrázza a fejét, amit lát, majd visszalép a valóságba.*
- Annyira nem érdekel igazából, mert egyetlen jóslat sem száz százalékos. Sokkal inkább teljesülnek azért, mert tudja az ember, hogy mire vár és elhiszi, hogy az lesz. *von vállat, majd elmosolyodik arra, hogy a túlsó tükör mit is mutat. Amolyan aha élménye van, így már világos a rózsaszín. Ha már szóba kerül a haja, kissé elhúzza a száját, és vállat von. *
- Azt hiszem, azért zavart eddig, mert pont olyan színű, mint anya haja... és mindenki azt mondja a családban, hogy nagyon hasonlítok rá. Kisebb koromban meg csúfoltak azért, mert rozsdavörös... *válaszolja, a tüllszoknyára pedig tényleg elmosolyodik és megrázza a fejét. *
- A szoknyákért sem vagyok oda. A nagynéném mániája, hogy átalakítsa a ruhatáram, mert túl fiús, szóval fogalmam sincs, miért tüll és egyáltalán miért szoknya. Lehet csak sikerül a merénylet. Na és te nem nézed meg valamelyiket? *kérdezi a végén, igazából mindenféle hátsó szándék, vagy kárörvendés gondolata nélkül csak úgy, elvégre ha már itt vannak, miért ne. *

Tárgy: Re: A Tükrök terme 2012-10-06, 7:12 pm

* Egész tűrhetően elkommunikálok a leányzóval, ő sem egyszerű eset, ahogy én sem, de a múltkori balul sikerült edzést követően mégis szimpatikus nekem. Természetesen ez is azon információk közé tartozik, amelyek ha a kicsi buksimból kikerülnének, megölném az illetőt, akinek kikotyogtam, én már csak ilyen vagyok, ám egyre inkább úgy tűnik, több bennünk a közös vonás, mint ahogyan azt hittem volna. Először itt van például Poe, aztán a hajfestés, amelyek mind-mind talán jellegtelen dolgok, de legalább bizonyságot nyerek afelől, én is, és ő is ugyanolyan átlagemberek vagyunk, minden hátulütőnktől eltekintve, mint bárki más. Elnézve kalandjait a tükrökkel gonoszkodom egy olyannyira picinykét, hogy talán még csak fel sem tűnik neki mindez, vagy maximum jól titkolja a kétségbeesést, már ami a rózsaszínt illeti. Na de elég a lehetetlen játszadozásból, s ideje azt az arcot megmutatnom, aki valójában vagyok. Nehéz és különös, de perceket, magamról megfeledkezett pillanatokat kaphat belőle. *
- Igen, én is ettől tartok. De talán most még tudok az ellen tenni, ami a későbbiekben vár.. igazán frenetikus élmény lenne megélnem és túlélnem bizonyos dolgokat és embereket. * sóhajtok egy halkabbat, miközben kiszakadnak belőlem aggályaim, elnézve a jövőbe tekintő tükröt, mert hát így igaz. Nem akarok fiatalon meghalni, és bár tudom, egyedülálló leszek, se család, sem pedig barátok, legalábbis ezt láttam, maximum egy-két bizalmast, és egy tökéletes állást. De mit ér mindez, ha nem éltem egy cseppet sem? Jobb akarok lenni ennél. A témaváltást pedig hajával kezdem meg, tényleg érdekel válasza.. vagy legalábbis azt hiszem. *
- És azért festeted, hogy feledtesd az emlékeket másokkal, meg hogy ne hasonlíthassanak hozzá? Korrekt. * biccentek megértően, de azért, hogy ne legyek túl kedves, burkolt megjegyzésem a szoknyára egész külsejére irányul, s szavain csak elmosolyodom, buksimat csóválva. * - Akkor nagynénéd sem egy divatdiktátor. Lehetsz nőies nadrágban is, én is jobban szeretem. Ha kicsípem magam, jöhet a szoknya, meg amúgy is. Neked sincs mit takargatnod, szóval ha ilyesféle tanács kell, keress csak bátran, összehozunk neked valamit, amiben jól is érzed magad. * ajánlom fel segítségem, aztán él vele, ha szeretne. Az utóbbira viszont csak megrázom buksimat. *
- A jelen ellentéte nem érdekel, a jövőmből pedig hetekkel ezelőtt eleget láttam. Talán változott azóta, de ha mégsem, akkor nem akarok úgy átlépni, hogy egyszerűen megszűnjek létezni. * csillan most tekintetemben némi kétségbeesés, láthatóan csak menekülnék innen, még egy fél lépést hátrálok is. * - Futni indultam alapból.. nincs kedved hozzá? * ajánlom is fel neki a lehetőséget, bár egy rögtönzött divat tanácsadásban is benne lennék, volnának ötleteim, mondjuk a franciáknál vagy az olaszoknál mely boltokban érné meg valami elegáns, nőies darabot előhalászni a sok-sok csodálatos ruhanemű közül. *

Tárgy: Re: A Tükrök terme 2012-10-06, 7:38 pm

*Jobban meggondolva neki sincs baja Chloe-val, azt leszámítva, hogy a segítség elfogadásával akad némi problémája, plusz még mindig hülyén érzi magát, hogy volt annyira béna, hogy nekicsapódjon az oszlopnak, meg egyáltalán... a lány úgy látta, ahogy nem sokan szokták. Hajlamosabb azt mutatni másoknak, hogy nem érdekli senki és semmi, pedig emögött ő sem másabb semmivel, ez tény. A gonoszkodás nem tűnik fel neki most, leköti a felfedezés lehetősége és pillanatokon belül meg is tudja, mit mutat meg a második tükör. Annyira talán nem is zavarja az, amit lát, csak a vörös haja kissé meglepő. Talán egyszer tényleg eljut arra a pontra, amikor azt mondja, hogy elég volt a festése és legyen ismét az eredeti színe, de ez most még nem jött el. A válaszra megrázza a fejét, ha már a jövőnél tartanak.*
- Tudod... a nagybátyám jós, de soha nem jósol. Azt mondja, hogy nincs olyan, hogy valami vár, csak az van, hogy teszek valamit, aminek lesz következménye, és azzal, hogy megpróbálja megmondani előre, hogy mi lesz ez, csak azt éri el, hogy olyasmit teszek, aminek tényleg az lesz az eredménye... szóval... carpe diem és kész. *mondja egy félmosollyal, végtére is ezt tanulta, és már megszokta, hogy ne érdekelje, mit hoz a holnap, mindig a jelen a fontos... és persze a következményelemzés, mielőtt bármit tenne- feltéve ha nem olyan időszakában van.*
- Elment, amikor öt éves voltam, eszem ágában sem volt rá hasonlítani, szóval... mondhatjuk... igen. *bólint rá a feltételezésre, tényleg soha nem akart olyan lenni, br most talán meggondolja, ha véletlenül még többet sikerül kiderítenie az anyjáról, esetleg megtudni, hogy hol van, arról nem is álmodik még, hogy találkozhatna vele. A szoknya kapcsán most kénytelen megrázni a fejét, és ismét elmosolyodik. *
- Freyyának jó stílusa van, csak az enyémmel ötvözni komoly munka. Abban igaza volt, hogy csupa fiús cuccom van... már nem egyszer fiúnak is néztek miattuk... bár, tüllszoknyám még nincs, szerencsére... *válaszolja, az ajánlatra meg egyelőre nem mond semmit, még fontolgatja az előtt, csak biccent. Értette, de majd meglátja, él-e vele. *
- Ééértem... elméletileg folyamatosan változik. Öh... futni... nem is tudom, nem rossz ötlet. Még a seprűért is be kell mennem az üzletbe úgyis... szóval persze. *bólogat, úgyhogy akkor már el is indulhatnak kifelé.*

Tárgy: Re: A Tükrök terme 2012-10-06, 7:50 pm

* A jövő tökéletes téma, úgy tűnik, és bizony nekem is megvan arról a véleményem, hogy megnézném-e, akarom-e egyáltalán látni. Erre már közli is, az egyik rokona miféle dolgokkal foglalkozik, nekem pedig automatikusan a mugliknál érvényben lévő, iszonyatosan gagyi szalonok jutnak eszembe. Igen, a szüleim ebből is kiokítottak, ismerem azt a fajtáját az embernek, annak ellenére, hogy zsigerből le kell néznem őket. *
- De gondolom neki nincs se gömbje, se poénos hacukája. Na de komolyra fordítva a szót.. szerintem teljesen igaza van. Nem szabad hagyni, hogy az életed egy jóslat irányítsa, maximum pozitív irányban. Úgy értem, ha el akarsz kerülni valamit.. nem tudom. Kétségbeejtő amit mondasz. Ezen dolgozom, hogy elkerüljek bizonyos dolgokat, amiket megtapasztaltam, amikbe betekintést nyerhettem. És nagyon nem akarom, hogy megtörténjenek, sőt, látni sem akartam őket. * vált át kissé számomra is zavarosba beszédem, még arcomon is látható, hogy kicsit mintha sikerült volna gyönyörűen elkalandoznom. * - Soha nem akarnék ilyen képességet, de soha. * rázom még meg végül fekete, összefogott üstököm, s most már az édesanyjáról kezdünk beszélni. Ami pedig újfent különös, hogy csak így, egyszerűen megoszt velem dolgokat. S ez kis idővel ezelőtt ténylegesen zavart volna, lelőttem volna az illetőt, maradjon csak meg magának, de most mégsem teszem, sőt mi több, legbelül megtisztelőnek érzem, hogy én hallhatom ezen vélhetően nem a nagyközönségnek szánt dolgokat. *
- Elment? Néha én is ezt kívánom az én anyámmal kapcsolatban.. bárcsak lépne ki az életemből, és hagyna nekem egy kis nyugtot. Lehet, hogy szerencsés vagy. * pillantok el tükörképem irányába, de végül mégis tovább kíváncsiskodom, na meg teszek jó pár megjegyzést külsejére és a szoknyára is, egy ajánlattal egyetemben. Tudomásul véve a lányos gondokat bólogatok egyet-kettőt, majd ellenkezve a tükör kipróbálása végett terelem a szót azonnal a futás felé. *
- Remek, akkor akár oda is elkísérhetlek, csak jussunk ki ebből a börtönből. Vagy mi lenne, ha összeszednénk neked a seprűt, és amíg te repülsz, én futok? * fordulok máris az ajtó irányába, tehát ha tényleg velem tart, akkor én már ki is lépdelek a folyosóra, s ha minden igaz, együtt indulunk meg a révész irányába, ki mivel helyben van, át is furikáz minket a túlpartra, vagy az erdős részre, vagy pedig Mystralba, ezt Athalie-nak kell eldöntenie. *

Tárgy: Re: A Tükrök terme 2012-10-06, 8:27 pm

*Eljutnak a jövő kérdésköréhez is, amiről elmondja a véleményét, majd amikor rákérdez a gömbre Chloé, elneveti magát. Stockholmban látott ő is ilyen önkényesen magukat jósnak tituláló embereket, és szerinte egészen vicces, hogy csupán tapogatóznak és tippelnek, semmi többet nem csinálnak, mert nincs ahogyan.*
- Neem, nincs neki gömbje, bár biztos többet tudna mondani, mint a mugli áljósok... de nem, se gömb, se kártya, se poénos cuccok... és nem vagyok jós, nem tudom, hogy működik pontosan, de azt hiszem, ő csak lát dolgokat, viszont tényleg nem jósol soha semmit. Öhm... ez meg olyan, hogy... talán csak nem kell rágörcsölni, mert minél többet foglalkozol valamivel, annál valószínűbb, hogy bekövetkezik... *válaszolja, ez tényleg olyasmi, amihez ő aztán nem ért, csak ismer egy véleményt, olyan embertől, akinek ez az élete része. *
- Hát én sem. *vonja meg a vállát, nagyon is megérti ő e tekintetben a lányt. Nem a legjobb előre látni dolgokat, sőt, inkább fárasztó és frusztráló lehet. Ha már az édesanyjánál tartanak, akkor csak úgy minden mellékes nélkül kimondja azt is, hogy elment. Most már valahogy nem dühíti annyira a tény, hogy ismeri a teljes igazságot. Egy halvány mosollyal bólint a válaszra. *
- Lehet. *teszi hozzá, fogalma sincs róla, milyen lenne, ha nem egy férfi nevelte volna fel, hanem lett volna anyja is, de hát ez már nem derül ki. Hamarosan azonban mindenféle kényes kérdés nélkül eljutnak a ruhák kérdéséig, az ajánlatot még megfontolja, aztán a tükör problémájának megtárgyalása után felmerül a futás is, és miért is ne alapon beleegyezik. A kérdés kissé elgondolkodtatja, de nem sokáig filózik a válaszon, már ki is böki pillanatokon belül. *
- Hát... azt hiszem, ma csak elhozom, és kihagyom a repülést. Valami olyasmit rebesgetett nemrégiben a sportszerüzletben az elárusító, hogy valami mérkőzések lesznek a hétvégén a szigeten... szóval inkább csak futás. Majd úgyis rendelek magamnak valami jobb seprűt és akkor ismét nekifogok gyakorolni. *válaszolja, ezzel el is döntve a kérdést, így mehetnek futni, meg majd beszerezni a csereseprűt az általa eltört helyett. *

//fagy//

» A Lélek terme