Mystral főutcája

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2013-04-26, 3:54 pm

//NRT: Conrad és Kenan - 2013. 03. 09.//

*Fogalmam sincs miért jöttem ide, de itt vagyok, és találkozom valakivel, bár a társalgás első felére nem emlékszem azért, ami történt, de ha már lenyugszom, ami azért eltart egy kis időbe, akkor úgy viselkedek, ahogyan szoktam, legalábbis majdnem úgy. A kíváncsiságom a régi, de ugyanúgy szeretek önmagamról beszélni, szóval amikor kérdezve lesz, akkor beszélek, bár egy kicsit erőlködnöm kell, hogy normálisan el tudjam mondani a hiányzó emlékek miatt. Életem történetét azért nem kezdem el mesélni, csak a származást, meg a szülőket. Abból már csak egy van, mert a hímneműt felrobbantották, úgyhogy egy alkoholista nőnemű maradt csak, de túléltem azt a tíz évet, és most itt vagyok.*
- Nem volt az annyira rossz, ha a szülőket nem számítjuk. De igen, itt javítani lehet az életen, bár ha rajtam múlt volna, nem jöttem volna ide.*ez már megint egy másik történet, ezekből nekem van egy pár, és tényleg, lehet soha nem kezdtem volna elkezdeni varázslást tanulni, ami pedig az örökségem, az egyetlen, ami az apámtól van, de elkezdtem, és vannak neki előnyei is. Mint például az a madár, ami kivezet minket a lápból, és talán másra is jó. Erről kérdezem a srácot, hogy a madár adott helyzetben meg tudja-e védeni őt. A kérdésemre válaszként fütyül a madárnak, a szárnyas pedig visszatér hozzá a levegőből. Kíváncsian nézem, milyen produkcióval akar meggyőzni a madár jó képességeiről, mikor lángba borul, egy kissé hátralépek, hogy ne égessen meg a tűz, és közben az jut eszembe, a guitarhero-nak biztos bejönne egy lángoló csirke, ami nem ég el. Nekem nem kedvencem a tűz, de azért kicsit lenyűgöző látvány, és az jut eszembe, hogy le kéne fényképezni, biztos jól mutatna az interneten. A lángolást viszont nem nézhetem tovább, mert az tűnik fel, hogy a környezetem egyre sötétebb, pedig ahogy látom, már a láp széle sem lehet messze, és valamennyi fényt a holdnak is adnia kell, de mintha sűrűsödne a sötétség, olyan érzésem van. De ezzel még nem ér véget, mert furcsa hangok is szólalnak meg távolabb, és közvetlenül a fülem mellett is, látni viszont nem látom, hogy mi okozhatja ezt a nagy zajongást. Magam körül viszont látom azt, mikor a földből hirtelen, egy kicsit se lassan, hogy ne kapjak szívrohamot, előbukkan egy kéz.*
~Zombi-film.~*jön azonnal első gondolatom, de aztán megcáfolom saját magam, mert mit keresne ezen a helyen egy Hollywood-i forgató stáb? Semmit, szóval rendes zombik. Az első kéztől eltávolodom, de sorra bukkannak elő a többi kezek, és hamarosan talán nem lesz hova hátrálni. A kezekkel azonban nem ér véget, a zombiknak nem csak kezeik vannak, de testük is, és az is megjelenik előttem, egy komplett zombi hadsereg. Kéne egy ostor, egy karika és már mehetne is az idomítás, cirkuszban jól mutatna. Aztán az tűnik fel, hogy a hullák körbeállják védelmezően a srácot, mintha ő lenne a gazdájuk. Talán úgy is van, gondolom, ő hozta ezeket ide. Nem óhajtok viszont elmenekülni, és még úgysem bunyóztam soha zombival, hát itt az ideje. Ökölbe szorított kézzel lépek előre, aztán a legközelebbi hullának töröm be a képét... azaz törném, de a kezem a semmit súrolja, a zombi nincs sehol, engem pedig a lendületem visz tovább. Szerencsére nem esek el, mert ahogy a kezem leér, visszalököm magam álló helyzetbe, és ahogy körülnézek, a környék hirtelen zombi mentes lesz. Egy pillanatig értetlenül keresem a hullákat, aztán leesik. Néha az is szokott.*
- Áh, illúzió. Hát persze. Nagyon klassz, hülyét lehet vele csinálni az emberekből.*bólogatok, egyetértően, miközben kiérünk a városba, tényleg szuper egy képesség, csak az a kár, hogy a madáré, és nem az emberé, mert mi van, ha történik valami a madárral?*
- Erről a zombis helyzetről a "Haláli hullák hajnala" jutott eszembe.*jegyzem meg csak úgy mellékesen, mert az egész kb. olyan volt, mint azok a klasszikus horror filmek, amikből mindet láttam.*
- Amúgy van neve a csi... a madaradnak?*egy kis szóbotlás, bár szándékos, mert elsőre tényleg csirkének akartam hívni, de meggondolom magam, ha már a szárnyas megtisztelt egy ilyen jó kis előadással. De azért a madarakat még mindig nem kedvelem, legfeljebb tetszik a képessége.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2013-04-29, 6:55 pm

//NRT: Rachel-Yvonne 2013.04.05.//

*Vásárolgatás közben ismerem meg Rachelt, aki szintúgy nadrágot keres, ahogy én. Nem idegen számomra a leányzó személye, noha még nem találkoztam vele soha személyesen, ám bátyám révén sokat hallottam már róla, és ezt hangosan is elmondom.*
- Csupa jót, nyugi. *mosolygok rá, mikor látom, hogy picit elgondolkozik, vajon Elton miket mondhatott róla. Igazából szinte mindent tudok, egymás legfőbb bizalmasai vagyunk a testvéremmel, kb mindent megosztunk a másikkal. Némi nézelődés után mind a ketten választunk egy-egy ruhadarabot, és a próbafülke felé irányulva fel is próbáljuk azt, aztán jöhet a "leleplezés". Mind a kettőnknet tetszik a saját, és a másik nadrágja is, így visszaöltözünk, fizetünk, majd távozunk, és a főutcán egymás mellett lépkedünk, közben pedig kibukik belőlem egy kérdés, ami Eltonnal kapcsolatos. Nem lep meg a válasza, hogy haragszik Eltonra, mert azok után, amit tett a fiú, meg is érdemli, de ettől függetlenül sajnálom őt.*
- Ez természetes, ha valakit megkedvelünk, netán valamennyire meg is szeretünk, azt nehéz elfelejteni, és nem hiányolni. *fordulok a másik felé, és mikor az megkérdezi, van-e kedvem sétálni, bólintok egyet.*
- De persze, szívesen. És egyébként ha valakinek, nekem elmondhatod az Eltonnal kapcsolatos dolgokat, hisz így legalább megismerem mindkét oldalt *mosolyodom el, de ehhez talán még nem ismerjük eléggé egymást, kicsit elragadtattam magam, furcsa ilyen közvetlennek lenni.*
- Bocsi, ha tolakodó voltam ezzel a kijelentésemmel, nem várom el, hogy így első találkozásra bízz bennem, én sem nagyon szoktam ilyet tenni. *teszem hozzá picit elpirulva, hisz tényleg nem akarok ezen a téren rámenős lenni, hogy "csak azért is mondd el, mit érzel a bátyám iránt.". Egy ideig sétálunk, majd Rachel feltesz egy kérdést, amin magamban kicsit elmosolyodom. Van egy olyan érzésem, Rachel nem teljesen közömbös Elton iránt, ami jó, sőt. Azt hiszem, ideje kicsit Elton érdekében járnom, mert ha rajta múlik, a dolgokban nem történik semmilyen előrelépés vagy változás, de nem durr bele a közepébe módon, hanem csak finoman.*
- Szerintem azért, mert nem tudja, te mit gondolsz, haragszol-e rá, hogy érzel iránta, milyen véleménnyel vagy róla... fontos voltál, vagy neki, és nem tudja nagyon, hogy mit csináljon. Nekem legalábbis így jön le. *mondom, mert konkrétan ezt így Elton nem mondta ki, még talán magának se vallotta be, hogy belezúgott a mellettem sétáló leányzóba, de én látom, ismerem már annyira őt.*
- Szeretnél vele találkozni? Mert szólhatok neki, ha gondolod, vagy esetleg te is írhatsz egy levelet, szerintem nem fogja visszautasítani a találkozót. *vetem fel az ötletet Rachelnek, közben pedig őt figyelem, milyen érzelmek tükröződnek arcáról, testbeszédéből.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2013-04-30, 11:24 pm

//NRT: Rachel és Yvonne - 2013.04.05.//

*A vásárolgatás után Elton kerül szóba, aki miatt nem is válnak még el útjaink, hanem együtt indulunk meg a főutcán és bizony őszintén felelek Yvonne kérdésére. Manapság kevesebbet gondoltam Eltonra, mások elvonták a figyelmemet és kezdek immunis lenni a férfiakra, annyian bántottak meg mostanság, de mégis, most, hogy ismét szóba került a matróz, valami megmozdult bennem.*
- Egy ideig ment… de most, hogy összefutottunk… *sóhajtok is fel szomorúan, de ez után a kijelentés igazán meglepő, így láthatóan döbbenek meg rajta, majd végül finoman elmosolyodva rázom meg fejemet.*
- Nincs gond, de még nem ismerlek, nem tudom, hogy bízhatok-e benned. Kedvesnek tűnsz, de ez lehet álca is… Bocs, de bizalmatlan vagyok az emberekkel. *sóhajtok is fel kissé, mert ezen lehet, hogy változtatnom kéne, bár a sok-sok csalódás mégse a változás felé irányít, hanem arra ösztökél, hogy maradjak önmagam. Mégis, szívem szerint elmondanék mindent, ami nyomaszt, de ezt talán Eltonnal kellene megbeszélnem. Vajon hogyan találkozhatnék vele? Mert én már nem merek kezdeményezni.*
- Akkor megkereshetne, hogy beszéljünk és megtudna mindent a hülye! *morgom oda, és ez most nem a lány ellen szól, de hogy lehet ilyen hülyeségekkel jönni? Szerintem amúgy nem vagyok fontos a számára, biztosan tök jól elvan a többi csajjal, ahogy régen is. És én még oda akartam adni magam neki… mekkora egy marha voltam. Mérgelődő gondolataimat viszont Yvonne kedves kérdése szakítja félbe, így egy pillanatra megállok, majd nyelek egy aprót és folytatom tovább a sétánkat.*
- Majd ha kíváncsi rám, akkor megkeres… de ha akarod, említheted neki, hogy összefutottunk. *ki nem mondanám, hogy igazán szólhatna pár szót az érdekemben a bátyjánál, de ha megteszi és Elton felkeres, én annak csak örülni fogok. Bár most, hogy így belegondolok, fogalmam sincs, hogy miként kéne viszonyulnom hozzá.*
- Na és neked van pasid? Jó pár helyes srác jár ide. *igen, a hirtelen témaváltásokhoz nagyon érek és egy kicsit én is szeretnék kíváncsiskodni a csajsziról, mert az tény, hogy jó bőr, bizonyára ezt már más is észrevette, rajtam kívül. *

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2013-05-05, 10:52 pm

//NRT: Conrad és Kenan - 2013. 03. 09.//

*Most, hogy az érdekes találkozás különösen kezdődik és folytatódik, valami számomra is érdekfeszítő történet kezd bontakozni ki, mikor a fiú mesélni kezd a múltjáról. Nem nagyon tudom, hogy a nálam "különb" emberek hogyan élnek, vajon milyen környezetben, kultúrában, gondolatokkal és érzésekkel, múlttal nőnek fel, ezért ez most egy jó alkalom, hogy a "herceg" a "köznépet" hallgassa meg, ahogy azt egy jó uralkodó teszi.*
- Hogy-hogy? Ez remek lehetőség. *kerekednek el a szemeim picit, mikor a kijelentését hallom, persze bizonyára van rá oka, mert mint látom, nem született mágus, illetve... nem mágiával nevelkedett, tehát ez a világ számára ismeretlen lehet, talán veszélyes, nehéz és különös, ezt pedig nekem meg kell érteni. Nem segítek azonban ezen azzal, hogy a madarat bemutatóra fogom, így hamarosan nem csak lángol, hogy egy képességét mutassa be, hanem bizony illúziót is kelt, amit a fiú is lát, s én kíváncsian figyelem, hogyan reagál. Persze, én nyugodt vagyok, de rajta látszik, hogy hezitál, végül pedig a támadás mellett dönt... hiába.*
- Hát igen... bátor voltál, hogy támadtál. *jelentem ki egy apró mosollyal az arcomon. A film említésére csak megrázom a fejemet, jelezve, hogy én még mindig nem tudom miről van szó, még egy vállvonás is jár hozzá, és tudatlan képem nyilván el fogja neki árulni, hogy azt bár tudom, mi a film, de az említett példányt még nem láttam. Egyszer mindennek el fog jönni az ideje.*
- Vitéz a neve. Mert Vizétsas a fajtája. *kacagok fel halkan, pedig megy is a madárhoz, hiszen vitézül védene engem, ő egy szerető társ. Ha már itt tartunk, akkor ahogyan a fiúra pillantok, eszembe jut, hogy neki milyen famulus is mehetne... illetve nem, bár valami szabados állatra gondolnék, aki fürge és erős, a jelleme pedig talán amolyan komoly, független.*
- Te milyen állatot választanál famulusnak? *kérdezek rá, mikor hamarosan már a révészhez érünk, s ha ez történik, akkor a csónakjába szállva várom a választ. Apró lépésekbe ismerjük meg a másikat, ez is ilyen, a kicsi kérdések, kicsi utalások egészítik ki a nagy képet, melyet majd kapok, persze csak akkor, ha találkozok a fiúval... ami egyáltalán nem biztos, mert rajta is múlik, nem csak rajtam.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2013-05-09, 12:33 am

//NRT: Rachel és Yvonne - 2013.04.05.//

*Meglepő módon épp Rachellel futok össze, akiért a bátyám annyira odavan, mire nem számítottam ezen a napon, de örülök neki, hogy őszinte legyek. A vásárlás után szóba is kerül, így az utcán sétálva beszélgetünk Eltonról.*
- Persze, teljesen megérteném, fordított esetben ugyanígy tennék én is. Majd ha többet találkozunk, rájössz, hogy nem csak álca. *mosolygok rá a másikra kedvesen, mikor kijelenti, hogy még nem tudja, bízhat-e bennem. Az én bizalmamat is nehéz elnyerni, szóval megértem őt teljesen ebből a szempontból. Elmondom, hogy véleményem szerint miért nem kereste őt Elton, és a morgásán kicsit felnevetek, nem tudom magamban tartani. Felajánlom, hogy szólok a bátyámnak, hogy keresse fel Rachelt, és értem én a kimondott szavak mögötti kérést.*
- Mindenképp. *küldök egy mosolyt a leányzó felé, és eldöntöm, hogy amint visszaérek a suliba, átbattyogok a Sas hálóba Eltonhoz. Ha kell, előveszem agresszívabb énemet, és elrúgdosom a találkozóra, de ezt meg kell beszélniük Rachellel, mert így csak mindketten szenvednek. A következőkben a lány témát vált, és rám kerül a szó.*
- Nem, nincs. És igen, meg kell hagyni van itt pár helyes srác, de nekem nincs nagyon szerencsém a fiúkkal, mindig túlságosan különc voltam nekik... *mondom, és emiatt picit zavarban vagyok, mert ez nem éppen egy pozitív kép rólam, bár annyira nem is negatív, na mindegy. Lényeg, hogy nem kereste nagyon még egy fiú sem a társaságomat, én pedig nem kezdeményeztem soha se.*
- Sok barátod van egyébként itt a Mysterio-ban? *kérdezem, mert azt már tudom róla, hogy nehezen nyerheti el valaki a bizalmát, ettől függetlenül lehet, hogy szerzett már magának barátokat.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2013-05-11, 11:13 pm

//NRT: Rachel és Yvonne - 2013.04.05.//

*Nem hittem volna, hogy a szabó után még lesz társaságom, de mégis, már csak Elton miatt is szívesen maradnék még egy kicsikét Yvonne társaságában. Nem szeretném én kihasználni a lányt, de egyelőre ő az egyetlen pont, akit a matrózhoz tudok kötni, oly rég nem láttam már azt a fiút. Viszont a bizalmi lépés még messze van tőlünk, így igyekszek nem tapló lenni és finoman a leányzó tudtára adni, hogy egyelőre még megtartanám magamnak a gondolataimat, még csak az kéne, hogy kikotyogjon valamit, amit nem kellene. A válaszára csak bólintok, idővel majd úgyis minden kiderül. Na de előbb még látni szeretném ezt a fiút és ha már Yvonna van oly kedves és fel is ajánlja nekem a segítségét, hát élek vele. Viszont ideje abbahagynom az önzőséget és érdeklődnöm egy kicsit róla is, biztosan örülni fog neki, így jobb téma híján a pasikat hozom szóba, most is egy ilyen nemű egyén miatt találtunk egymásra.*
- Különc? Ezt nem igazán értem… szóval, hogy miért gondolod így. Biztosan van olyan srác, akinek megfelelnél, csak legyél nyílt és barátkozó, aztán nem lesz gond. *böködöm meg kicsit könyökömmel a csajszit, így biztatva őt. Ha már csajok vagyunk, akkor igenis próbálok segíteni neki. Vicces mondjuk, pont én, aki szintén elég rosszul áll a másik nemmel, de ez most nem ide tartozik, attól még lehetnek jó tanácsaim. *
- Jaja, elég sok. Jó sok spanom lett, és még énekelek is egy bandában. Nem tudom, hogy láttál-e minket a farsangi bálon. Tényleg, te ott voltál? *térek is rá egy régebbi emlékre, ahol nagyon jól éreztem magam, tényleg, csodálatos volt. Kár, hogy azóta sok minden megváltozott.*
- Na és te mi mindent szeretsz csinálni? *kíváncsiskodom egy picit a lány felől, miközben az ösvény felé kezdek el bandukolni, mivel én nekem szándékomban áll még mászkálni egy nagyot, aztán az majd eldől, hogy Yvonne is velem tart-e vagy sem.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2013-05-12, 7:34 pm

//NRT: Fleur és Sairus – 2013.05.01.//

-Bizonyára a legtöbb ember annyira korlátolt, hogy egy kedves mosolyért, még vörös szőnyeget is terítenek a lábaid elé.*Én aztán nem. Nem vagyok az a fajta, aki hagyja magát kihasználni, még ha különösebb fájdalommal nem is járna, nem azt hiszem én túl büszke vagyok ahhoz hogy megvezessenek, még ha egy szép lány is tenné. A modelles beszólásom azonban "sikert" ér el, és nemsokára el is leszek könyvelve egy bunkónak. Valahol már hiányzott, hogy ezzel a jelzővel illessenek, nem is tudom miért váratott magára ez olyan sokáig.*
-Helyes megállapítás drágám, na és akkor mi van? Amúgy ezt tőled bóknak veszem.*vetem oda neki, látszik rajtam, hogy nem igazán érdekel hogy minek hív, nem ő az első akinek hasonló rólam a véleménye, sőt mondhatni mások még talán jobban is utálnak, mit számít hogy ez a szám nő e egyel vagy sem. A párbajos kijelentésére viszont már felnevetek, nem tudom már követni ezt a csajt, van egy stílusa annyi szent, tetszik.*
-Gondolom az ellenségeidnek is ezt fogod mondani, amúgy meg ha nagyon akartam volna, már rég kieszközölhettem volna érdem ide, érdem oda..*jelentem ki igencsak magabiztosan, nehogy azt higgye már hogy ő irányít.. A beszélgetést azonban a leányzó bokaficama szakítja félbe, amin kénytelen vagyok segíteni. Lehet eddig úgy tűnik ki nem állhatom, ami igaz is, de emellett Sentinel is vagyok, na meg ennyire talán még nem tett be nekem, hogy sorsára hagyjam. Így miután segítek neki készségesen el is magyarázom milyen varázslatot használtam, a szavaira pedig csak bólogatni kezdek. Nem kívánok hozzá szólni, hiszen jól gondolja, amikor viszont a következő szavakat hallom csak megcsóválom a fejemet.*
-A magadfajtának mindig két arca van, egy amit a külvilág felé mutat, ami valakinél kedves, aranyos, és van a másik az az arc amit senki nem láthat, a számító, és tervező, ami igazán irányít, és megtéveszt. Ne hidd hogy nem ismerem a magadfajta gazdag csemetéket.*morgom de, hogy miből az már az én dolgom. Én is régen más voltam, megtanultam egy másik arcot vágni ahhoz hogy elérjem a céljaimat, ha mást nem is apám ezt elég erősen belém plántálta mielőtt meghalt volna.A Demienes dologra viszont ismételten felnevetek.*
-Ja igen, tudjuk én egy bunkó vagyok, mint ahogy mondtad az előbb. Szóval úriember, nocsak a végén még azt hiszem szemet vetettél a házvezetődre..*mondom gonosz tekintettel, célom pedig csak egyszerű cukkolás. Viszont, mikor elmondom hogy Sentinel vagyok hozzá fűzök pár dolgot, így kerülve közel hozzá. Naná hogy érzem az illatot kellemesnek is ítélem, de arcom sem rezdül , mindvégig komor marad, nem érdekel az sem ha fizikai kontaktusba lépek vele, a szavai mintha elkerülnék a fülemet, viszont mikor megemlíti hogy tetszik nekem, csak felhorkanok.*
-Ch.. na persze, majd pont egy ilyen nebánts virág fog megtetszeni, álmodozz csak kislány.*mondom a szemeibe nézve, miközben már egyre közelebb érünk a városhoz.*
-Nem nyűg, csupán csak azt akartam a tudtodra adni, hogy nem tudsz vissza élni a kötelességeimmel.*mondom szimplán kissé kedvetlen hangon, miközben már meg is érkezünk a főutcára, ahol nagyon remélem , hogy elválnak útjaink. Azonban pár surmó, keresztül húzza a számításaimat, én pedig egy fáradt, kissé ideges sóhajjal fordulok körbe, jól észrevehetően. Na igen, meglehet hogy ezek az arcok még a végén kihasználnák hogy egyedül van. Oda kéne adnom nekik, hogy elszórakozzanak vele..*
-Francba.. Látom, leülsz a seggedre és megvársz, beszélek velük.*Adom ki szinte már utasításba, nem törődve egyenlőre a további szavakkal, miközben pálcát rántva, az egyik közelebb álló feje, pontosabban az arca felé mutatok.*
-Venaliter*mondom komor hangon és ha minden jól megy nemsokára rothadni is kezd az arca a fickónak, aki valószínűleg szörnyű kínok között veti magát a földre.*
-Ha még egyszer benézitek magatoknak, titeket is megkereslek.*mondom feléjük, halk, de mégis jól hallható hangon. Ahogy sejtem ez a csapat maximum piti erőszaktevőkből állhat, mert a többi már a társát hátra hagyva fel is húzza a nyúlcipőt, én pedig csak megfordulva térek vissza a lányhoz, nem érdekelve, hogy a szenvedő él e vagy hal.*
~Te jó ég legalább a szempilláit ne rebegtetné hozzá... hrrr esküszöm megfojtom még ma..~*nem tudom hogy az előbbi tettem tényleges védelem volt, vagy a lány keltette idegesség levezetése, de azt hiszem megint megy felfelé a vérnyomásom.*
-Jó essünk túl rajta, de ha megkíménél a jövőben ettől az aranyos nézéstől meghálálnám...Ami meg a pizsit illeti talán nem lesz rá szükség. A suliba kötve hiszem hogy bárki beléd kötne.*Na igen miért kéne nekem a szobájáig kísérnem? Fene tudja minden esetre ha tovább így húz maga után azt hiszem tépni kezdem a hajamat.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2013-05-12, 8:18 pm

//NRT: Jackie - Chris, 2013.03.21. Előzmény a tanulószobában.//

*Azért, mert találkoztunk már párszor - talán többször is, mint mással, Chris mindenképpen az első helyezettek között van valahol -, egyáltalán nem jelenti, hogy ismer engem. Pont ezért vigyorodok el a kérdésére, amit a mozdulatra adott reagálásom szül, ez teljesen egyértelmű, de itt most ő az akit én nem értek, vagy számomra nem érthető, persze az is lehet, hogy neki ez fordítva van így, azért értjük egymást félre.*
- Én mindenkit féltek. *szögezem le teljesen komolyan, mert általában empatikus lélek vagyok, senkit nem ítélek el elsőre, sőt, elég nehezen ítélek el embereket akkor is, ha van rá okom, végleg nem küldenék senkit a pokolra, ezért mindenkivel kedves és vidám maradok, amihez ez is hozzá tartozik. Úgy látszik nekem ez a stílusom, bár ez nem túl kifizetődő egy ilyen helyen. A mozdulatára csak nevetni kezdek, hiszen egyáltalán nem úgy néz ki, mint aki valóban tudja az anyagot és azt bátran vállalja fel, bár ez engem nem zavar, csak menjen át a második osztályba, mert az az ő érdeke is. Engem nem érdekelne, ha rám fognák, hogy bukottakkal barátkozok.*
- A pokol szája jó lesz szerintem, nekünk való. *bólogatok a kérdésére, hogy az uticélt meghatározzan. A gesztus ismét meglep, de nem szólok semmit, csak finoman elmosolyodva hagyom, hagy vezessen ki, majd amikor a parton leszünk már, mert sikerül az iskolán átjutni, akkor adom oda ismét kezem, mert mindig nehézkes nekem ebből a csónakból szállni ki. Valahogy az ingatag talaj nem az én terepem, de most, hogy nem kell izgulnom ezek miatt, már nem is kell csöndben maradnom.*
- A teleportálást kellett volna a famulusomnak a képességének adni. Utálom ezt a csónakot. *jelentem ki a hátam mögött keletkező nagy morgolódáskor, hiszen a révésznek ez a téma nyilván nem tetszik. Nem baj, szerintem a famulusok érdekesek, és az is érdekelne, hogy mit gondol más arról a témáról, ami engem köt le.*
- Sokat szoktál a pokol szájába járni a barátaiddal? *kérdem, mert azért egy ilyen vidám és kedves srácból azt nézem ki, hogy valóban szocializálódik, és nem ül otthon, ha pedig ez így volna, talán kérhetnék tőle tanácsot, mert bár én is társas lény vagyok, és próbálkozok, úgy látszik nem eléggé, mert nincsenek tartós baráti kapcsolataim, inkább csak köszönőviszonyba, ismerősi viszonyba vagyok mindenkivel, akivel huzamosabb ideig találkoztam.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2013-05-13, 7:49 pm

//NRT: Fleur és Sairus – 2013.05.01.//

*Nem bírom az ilyen fajta embereket, mint amilyen jelen pillanatban Sairus is tűnik, így egyértelműnek bunkónak titulálom, remélve, hogy azért valamilyen hatással csak lesz rá a dolog, de nagyon úgy tűnik, hogy nem érdekli.*
- Nem bóknak szántam, tehát nem kell annak venned. *felelek is szavaira, majd nemsokára a párbaj is említésre kerül, amelyet logikusan nem vagyok hajlandó elfogadni, mivel nem látom értelmét. De Sairus ezt ismét mintha félreértené, én pedig felsóhajtva csóválom meg kissé fáradtan a fejem.*
- Nagy érdem lenne legyőznöd egy elsőst. *jegyzem meg ridegen, mert tényleg nem tudom, hogy számára miért is lenne izgalmas velem küzdeni. Talán meg szeretne alázni? Azt lesheti… kereshet más prédát. Az eséssel viszont nem számolok, így kissé meglepetésként ér a helyzet, ahogy a fiú segítsége is, mintha valahol mélyen – nagyon-nagyon mélyen -, akadna egy kicsit normálisabb énje is, amelyikkel most meggyógyít és még fel is segít engem. De ez a kedvesség is hamar elmúlik, milyen kár.*
- Oh, most aztán nagyon megmondtad a tutit. Azt hiszed, hogy ismersz, pedig nagyon nem. Sajnállak, amiért ilyen sokat gondolsz magadról, alig várom, hogy pofára ess az életben. *angyali mosolyom ismét megjelenik, mely annyira nem illik a helyzethez, de talán ezzel tudom még jobban összezavarni őt. Miután megosztom vele, hogy az Inflatus ház tagja vagyok, szóba kerül a beosztásom is, de Mr. Cornwlade Sairussal ellentétben egy kedves ember, lehetne több is belőle.*
- Azért, mert valakit úriembernek nevezek, még nem jelent tetszést. Fárasztó vagy. *simítok is végig homlokomon, mint aki már valóban nem bírja sokáig a másik társaságát, de ahogy nézem, már nem is kell túl sok időt vele eltöltenem. A közeledés viszont meglep, de ezt mégse mutatom ki, inkább úgy reagálok, ahogy mindig is szoktam és kissé azért bántó az, amit mond, de nem mutatom ki felé.*
- Még csak az hiányozna, hogy neked tetszem. Amúgy meg nem vagyok nebánts virág. *csóválom meg fejemet, de nemsokára kiérünk a város főutcájára, ahol magamra akar hagyni. Nem lenne probléma, hogyha nem látnék rám veszélyes alakokat és ha ő már sentinel, miért mocskoljam be én a kezem? Igen, kihasználom őt, de lekezelő szavai most már szíven ütnek.*
~ Mit képzel ez magáról? ~ *mindenesetre végignézem a testrothasztást, de ahogy visszatér, már nem törődök szavaival, inkább csak a kikötő felé nézek, ahova szabad az út, nem hiszem, hogy bajom esne.*
- Tudod mit? Megkíméllek a további társaságomtól, egy ilyen emberre amúgy sincs szükségem. A soha viszont nem látásra! *morgom még oda, majd lábaimat kecsesen szedve magára is hagyom őt, a révész pedig már át is visz az iskolába. Nem kell itt segítenie, tényleg nem érdekel, de ha velem beszél, akkor moderálja magát. A szobámig meg sem fogok állni, ahol a jóleső fürdő után térek csak rá az alvásra, miközben azért még picit forrongok magamban Sairus miatt.*

//Köszi a játékot! Smile

//

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2013-05-14, 3:19 pm

//NRT: Conrad és Kenan - 2013. 03. 09.//

*Sajnos a találkozás első felére nem emlékszem, de erre a mostani másodikra igen, és a kezdeti bizalmatlankodásom után beszélgetni kezdünk. Mivel én olyan ember vagyok, aki szívesen beszél akármiről, így a "hú de rossz" múltamról is simán beszélek, ha már szóba jött, és mondom ki a véleményem, hogyha rajtam múlt volna, be nem teszem ide a lábam.*
- Aha, most már kezd leesni, de előtte nem voltam túlságosan oda a mágiáért. Mindig, amikor csak használtam, bajom lett belőle, és az sem segített megszeretnem, hogy egy varázspálca felelős a csonka-családért.*az én családomért, pontosabban, ami sok évvel ezelőtt lett csonka, mikor az apámat kinyírták egy hasonló pálcával, mint az enyém. Persze mindegyik hasonló, de mindegy, ha egyszer csak az jutott eszembe róla. Feleslegesnek és értelmetlennek tűnt a varázslat, de kezdek rájönni, hogy nem egészen így van ez. És ha nem én lennék az alany, hanem mondjuk valaki más, a srác madarának bemutatóját is jobban élvezném, de mondjuk, ha tapasztalom, jobban megjegyzem.*
- Ha nem reménytelen a helyzet, általában támadok. Csak később szokott leesni, hogy ezzel hülyeséget csináltam.*nevetek fel röviden saját magamon, de az ember tudjon magán nevetni, ha tényleg baromságot csinál. Bár gondolom, ebben a tekintetben nem fogok megváltozni, csinálok én még életem során rengeteg hülyeséget. Egy film jut eszembe az előbbi zombi-helyzetről, amit meg is említek, de látom a srácon, hogy nem ismeri. Kezdeném a dumát, hogy lehetséges, hogy valaki nem ismeri, de aztán eszembe jut, hogy a legtöbb varázsló általában semmit nem tud kezdeni ezekkel a mugli-dolgokkal. A famulusra visszatérve a nevéről kérdezem egy kis direkt nyelvbotlással, majdnem csirkének nevezve, de gyorsan váltok madárra. A kérdésen erősen gondolkoznom kell, mert eddig nem igazán találkoztam famulussal, hát honnan tudjam, milyen kéne nekem.*
- Hát valami fenséges és szép állatot, természetesen olyat, aminek köze sincs a levegőhöz, és olyat, ami visszatartana a sok baromságtól, mielőtt megölném magam.*simán kitelik tőlem, hogy valami ilyesmit találok ki, szóval egy ilyen visszatartóerő famulus lenne talán a legjobb ötlet. Közben már a révésznél vagyunk, úgyhogy beszállok a csónakba, a túlparton ki, majd belépek az aulába. A kastélyról egyből eszembe jut, az orvos. Aki a srác szerint meg tudná mondani, mitől volt ez az előbbi. Nekem viszont nem fűlik a fogam az orvoshoz.*
- Na itt az ideje visszavonulni, kösz a segítséget, szevasz!*indulok a nyugati torony lépcsője felé minél gyorsabban, a köszönésnél még visszaintve, de utána már sietve. Az orvosokat is utálom annyira, mint a magasságot, bár annyira nem, de mégis, úgyhogy az orvos gondolata sietségre sarkall. Különben is, a nyugodt környezet gyógyítóbb hatású, mint a doki, és ennek az ellenkezőjéről senki nem fog meggyőzni.*

//Köszi a játszit! Smile

//

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2013-05-17, 6:33 pm

//NRT: Fleur és Sairus – 2013.05.01.//

*Vállaimat emelem a szavakra, igazán nem érdekel minek szánta, én annak vettem, na persze nem azért mert ez tényleg így lenne, egyszerűen csak olybá tűnik erre igencsak harapós a kislány. A párbajozást, vissza utasítja, mondjuk gondolhattam volna, meg részben igaza van, nem lenne olyan felemelő érzés legyőzni egy elsőst, de nem is ezért teszem, akkor miért is? *
-Nem az érdem miatt tenném..*Mondok csupán csak ennyit, azonban többet nem is kötök az orrára, a baleset következtében azonban segítek neki. Fura érzés nem is tudom miért teszem, három éve lehet még itt is hagytam volna. Megváltoztam, elpuhultam és nem tudok mit kezdeni ezzel az érzéssel, azonban ezek a gondolatok arcomon egyáltalán nem látszanak meg.*
-Ha másképp lenne, akkor elmondtad volna miért nincs igazam, azonban te csak tagadsz azzal a kifogással, hogy nem ismerlek, meglehet nem is, de ez nem változtat a lényegen.*morgok oda hűvös hangomon, nem igazán érdekel a véleménye, lehet túl korán kritizálok, állítok be embereket, de ilyen vagyok, innen valami nagynak kell történnie , hogy megváltozzon róla a kialakult képem. A magiszteres dologra ejtek is egy beszólást, de ahogy látom csíplekődésem túl komolyan lesz véve, így a megjegyzésre ismételten csak vállrántást kap, nem akarok több szót pazarolni a dologra. Amikor viszont előjön azzal hogy tetszik nekem, a hozzám illő bunkósággal válaszolok. Nem bánom meg a szavaimat, pedig tisztában vagyok vele, hogy bántóak, de nem tudok vele mit kezdeni, bocsánatot kérni nem igazán fogok, ha erre várna.*
-Akkor meg mi a fenének jöttél ezzel?*kérdezek vissza de választ nem igazán várok, látszik az arcomon hogy csepet kezd elegem lenni a lányból, azonban miután megérkezünk a főutcára, megjelenik pár alak, akiktől azért nem ártana megvédeni a leányzót. Ezt meg is teszem, ám mikor végzek, s vissza megyek hozzá, kicsit felhúzom a szemöldökömet kérdőn nézve vissza rá.*
-Most meg mi a fenét csináltam? Már az is baj, hogy megvédtem a hátsódat?*Kiálltok utána, valahogy nem is tűnik fel, hogy talán az húzhatta fel őt ahogy beszéltem vele, elvégre egész idáig elég jól bírta végül csak intve fordulok meg.*
-Szintúgy.*Kiálltok oda elköszönve tőle, majd a szakház felé veszem az irányt, fene gondolta volna hogy a nőknek ilyen bonyolult a lelkivilága, vagy csak én voltam túlságosan bunkó? Na az meglehet.*

//Én is köszönöm Smile

//

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2013-05-17, 9:16 pm

//NRT: Jackie - Chris, 2013.03.21.//

*Persze Jackie-nél valahogy jobban belegondolva nem is olyan meglepő ez a reakció. Nem találkozunk túl gyakran, de akkor azért jól elvagyunk, de sose engedett még magához közel. De nem szívom mellre, hiszen ahány ház, annyi szokás. Nyilván oka van az óvatosságának. Halványan elmosolyodom az aprócska vitán az engem való féltés felett.*
-Majd igyekszem vigyázni magamra. *A tanulás azonban nem köt le hosszú távon, így hát hamar fel is dobom inkább, hogy menjünk el valahová bulizni, mert az ezerszer szórakoztatóbb és a lányban partnerre lelek ezen a téren. A tankönyveinket nemes egyszerűséggel a tanulószobán hagyjuk, mi pedig nemsokára már a révész lélekvesztőjéből próbálunk kikecmeregni, miközben jó hangosan utáljuk őt is, meg a csónakját is.*
-Hát ráférne már a sulira valami modernebb járgány. Én azon gondolkozom, hogy a pitbull helyett inkább valami nagy, repülő állat lesz, ami fuvarozhat. *Ez tartalmazza a véleményemet is, valamint az öregnek szóló beszólást is. Zseniális vagyok, komolyan mondom. Tempósan indulok meg az utcán, ahogy szilárd talajra kerülünk, majd kissé eltűnődve nézek Jackie-re. A kérdés jogos. A válasz viszont égő.*
-Nem igazán. Még mindig nem sikerült úgy igazán beilleszkednem. *húzom el kissé a számat. Alapvetően én szeretem az embereket és könnyen szót is értek a legtöbbjükkel, így magam sem tudom, hogy ez hogy van. Ráadásul még azt sem mondhatnám, hogy akikkel eddig találkoztam, azokkal rossz élményeim vannak. Valahogy mégsem sikerült ezidáig idevalóvá válnom.*
-Megoldható, hogy ma ne gyújts fel egy lányt se? *vigyorodom el. Bízom benne, hogy már túltette magát a traumán és ő is poénra veszi a dolgot, mert szerintem amúgy annyira nem volt ciki, legalább szórakoztatta az embereket és még csak meg sem kellett erőltetnie magát. Talán humoristának kéne mennie.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2013-05-18, 11:05 pm

//NRT: Conrad és Kenan - 2013. 03. 09.//

*Talán nem éppen díjazásra való a mai demokratikus világban, amire én gondolok, de pontosan az jut eszembe, hogy esetleg olyan a szituáció, mint mikor az uralkodó alattvalóihoz látogat, és őket kérdezgeti a problémájukról, ezzel kapva teljesebb képet az életükről, melynek segítségével jobban uralkodhat. Talán már belém van nevelve a felsőbbrendű tudat, amivel én serényen küzdök, de nem tudom nem észrevenni a finomságokat, amik királyi vérem miatt feltűnőek, és amire tanítottak.*
- Hát akkor a varázslótársadalom nevében üdvözöllek köreinkben. *mosolyodom el kedvesen, és valóban így is gondolom, hiszen az csak jó, ha egy fiatal a mágia szépségére és saját erejének nagyságára ébred rá, és nem tékozlódik el varázstalan embernek, hanem tudja majd irányítani, s nem lesz belőle gond. Félreértés ne essék, én nem ítélem el azokat, akik nem olyan erősek a varázslat nélkül, mint mi, csak szerintem aki tehetséges, ne menjen... tehetségtelenek közé. Aki magas, ne keressen az alacsonyak között helyet, és ez nem azt jelenti, hogy az alacsonyak negatívak.*
- Fiatalság, bolondság. *vigyorodom el, mert ez azért elég nevetségesen hangzik az én számból, hiszen én is fiatal volnék, nekem nem illik ezt mondani, bár azért az átlagnál koravénebbnek gondolom magamat, és komolyabbnak. Én nem mindent tennék meg, mint amit a fiatalok. Gondolkodni is szoktam. Nem véletlen ez a házam, ahol nem húzunk egyik oldalra sem, hanem pont középen állunk, így minden oldalt birtoklunk kisebb mértékben. A famulus kérdésére egyszerűen bólogatok, mert én is valami ilyet képzelek el neki, és okos is, hogy szeretne olyan állatot, ami kiegészítő őt... pont erre való a famulus, érti a lényegét, okos fiú. Hamarosan azonban útjaink el fognak válni, mert már érkezünk is, s mire szólnék, hogy kísérem fel a gyógyítóhoz, addigra ő már a másik irányba iszkol. Nem fogom útját állni, ő döntése, nem akarok akadékoskodó lenni, ezért egy fáradt mosollyal intek neki. Remélem nem lesz baja, bár akkor már másé lesz a felelősség.*

//Én is köszöntem. Very Happy

//

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2013-05-19, 12:31 pm

//NRT - Tarkh és Mathis - 2013.03.17.//

* Továbbra is csak arra vagyok képes gondolni, mi lesz ennek a találkozásnak a vége? Eddig talán túlságosan is simán megy, szerintem mindkettőnk számára különös ez a helyzet, egyébként meg úgy érzem, mintha valami ketyegő bombában mászkálnék, s amiről senki sem tudja, mikor robban: olykor elhallgat a ketyegés, olykor pedig felerősödik, ha valamelyikünk véletlenül nem úgy reagál, ahogyan a másiknak tetszik. De legalább próbálkozunk, és ez már valami.. na persze nem mondható ez el a magiszter asszony kéréséről, azt valahogy sutba dobtuk mindketten, s bár indokai logikusak, a gondolatolvasás sem utolsó dolog, ami nem igazán ér meglepetésként, nem fogom tehát hátsóm csapkodni a földhöz az információ hallatán, számomra ez túl egyszerű megoldás. *
- Sok minden lehetséges, de minden bizonnyal egyik variációt sem fogjuk megtudni, hacsak nem keressük mégis fel, eleget téve a kérésének. * bújok ki okos szavaimmal egy esetleges összezörrenés lehetősége alól, s azt hiszem, talán ez volna a legértelmesebb dolog, amit tehetnénk. A kérdés csak az, ennyi idő után megérné-e még? Lehet nem is emlékszik rá, lényegtelen. Ahogy a közös kalandunk is annak mondható, legalábbis részemről: én valahogy nem úgy élem meg az ilyesmiket, mint mások.. pedig közöm nincs semmi féle pszichopatához, az elmém is teljesen rendben van, ugyanakkor mégsem megyek tönkre az ilyesmikben. Ám mivel én kérdeztem, illik végig hallgatnom összegzését, mely gépies és monoton, és láthatóan nem is igen van ínyére, így hogy ne feszegessem tovább a témát, inkább csak biccentek párat tudomásul véve mindezt. *
- Túléltük, és ez a lényeg. * nem bátorítani akarom, számomra viszont mégis ez jelenti a megkönnyebbülést, azt hiszem. És talán az iszogatás is rá fog segíteni erre, de kiélvezve a jó időt állok elő egy javaslattal, amit egy cseppet félre értelmez, immáron itt, a fogadó előtt. *
- De-de, szeretnék. Jó lesz nekem is az, amit te iszol! * döntök gyorsan, nem majmolásból, egész egyszerűen ha már volt olyan nagyvonalú, hogy felkeressen, meg is hív, tisztelgek azzal előtte, hogy nemzeti italát fogyasszam, mivel logikusan nem egy skót whisky lesz az, amivel kisétál a fogadóból, gondolataim szerint. El- és feltűnése között nem telik el túlságosan sok idő, addig én fel, s alá lépkedek a hely előtt, de amint megjelenik, és esetleg felém nyújtja italomat, át is veszem tőle egy 'Köszönöm' társaságában, és természetesen vele is indulok meg, hogy végül a padon helyet foglalva kezdjek én is az üveg bontogatásába, s mivel eddig csak rágtam a kérdést, most talán válaszolhatnék is már neki valamit. *
- Nos, nem tudom, pontosan mire vagy kíváncsi.. de tulajdonképpen egy német nemesi családból származom, elég korán kiderült, hogy különösen fejlett az elmém, a muglik körében ezt zseninek nevezik, és mint majdnem minden ilyen családban, engem is szigorú szabályok között neveltek. Már azt is tudom, elvileg ki lesz a jövendőbelim.. utálom ezt a helyzetet. * vonom meg vállam végül, most már tudok erről így, nyíltabban is beszélni, eddig a szocializálódás is furán ment. * - Na és te? Néha olyan érzésem van, hogy az egész világra haragszol valamiért. * foglalom össze gondolataimat, s ha már nyitva az ital, felé emelem az üveget kissé, majd egy kortyot le is gurítok a nyelőcsövemet végigmaró átlátszó nedűből. *

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2013-05-19, 9:19 pm

//NRT - Tarkh és Mathis - 2013.03.17.//

*Annak ellenére, hogy nekem talán nagyobb a felelősségem, mint más diákoknak, pontosan a sentineli rangom miatt, ez soha nem akadályozott meg abban, hogy kerülgessem a forró kását, ahogy most is teszem a magiszteri parancs ellenére, mely szerint Sideris látni szeretne minket. Ennyi idő után már nevetséges volna oda állítani, a gyenge érve, hogy: mégis eljöttünk..., nem használna semmit, talán még dühös is volna ránk, már ha egyáltalán emlékszik még az esetre. Emlékszik szerintem, csak már nem érdekli. Mellesleg semmi érdemeleges nem történne, hiszen Ms. Valbraith nem békítő, sem gyerekcsősz, hogy köztünk a problémát helyre rakja.*
- Szerintem mar semmi ertelme. *zárom le a témát, s ezzel akár a másik is egyetérthet. Eleve keveset beszélek, mert nem tetszik a helyzet, hiába próbálkozom becsületesebben, mint alapból kéne, azért van olyan, amit én nem szeretnék szóba hozni, annak ellenére sem, hogy sikerül a másiknak... én nem úgy működöm mint ő, és ez minden baj forrása. Nem is reagálok már neki, inkább csak egy fintort vágok, amiből értheti, hogy mennyire értek egyet a kijelentésével... persze, túléltük, hogy utána más életveszélyes helyzetbe keveredhessünk.*
- Rendben, akkor hozom. *bólintok, s egy üveg vodkával térek vissza, nem kell pohár, nem gyerekeskedünk, kétlem hogy a pedáns életével bacihordozó lenne, és én sem vagyok az. Mi oroszok amúgy se vesszük az ilyet a szívünkre, tehát oda is nyújtom neki az italt, amikor oda érek, had nyissa csak ki ő először, és igyon bele. Kíváncsi vagyok a reakciójára.*
- Hogyan derült ez ki? Miböl gondoljatok, hogy zseni vagy? Te leszel a következö Einstein? *pillantok rá, s talán van szurkálódás a szavaimban, főleg a vége felé, attól függetlenül egyáltalán nem rosszindulatúnak hangzik - mert nem is annak szánom -, ez részemről egyszerű kíváncsiság. Persze, vannak jelek, amiből tudni, hogy valaki más, viszont azt nem tudom, hogy ilyen téren mik azok, amik feltűnőek.*
- Talan haragszom is. Van ra okom. Majd ha megtalalom a helyemet, kialakul minden. *s hogy mit jelentenek a szavaim? Nem tudom, elég változó személyiség vagyok, annak ellenére is, hogy van pár markáns vonásom, nem csak fizikailag, hanem szellemileg is. Még nem érzem magam késznek, talán sose fogom, addig meg felesleges nagy szavakkal kardoskodni a gondolataimról.*
- Hogy izlik? Nem ezzel fogod higitani a müzlidet, mi? *kacagok fel, majd oda is nyújtom a kezemet, hogy ha már ivott, akkor én is kortyolhassak a számomra ismerős italból. Fogalmam sincs hogyan bírja az italt, bár azt nem szeretném, ha az én cipőmön landolna az anyag, mert úgy dönt a srác, hogy nem csak leviszi, hanem vissza is hozza. Mint egy igazi mágus. Kac-kac.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2013-05-21, 12:27 pm

//NRT: Rachel és Yvonne - 2013.04.05.//

*Nem bánom, hogy vásárlás után kicsit jobban megismerhetem Rachelt, már kíváncsi voltam rá, milyen a valóságban, mert ugye Eltontól már rengeteget hallottam róla, de még nem ismertem. Valamit tennem kell annak érdekében, hogy ők ketten újra találkozzanak és olyan legyen a viszonyuk, mint azelőtt. A bátyám megérdemelné, sok dologban megváltozott, de ezekről nem szólok Rachel-nek, majd megbeszélik ezt ők maguk, én csak a kezdőlökést adom meg kettejüknek. Mikor nem érti, hogy értettem, hogy különc, sóhajtok egyet. Nem tartozik kedvenc témáim közé, de a lány teljesen normálisnak tűnik, így megpróbálom elmagyarázni neki különcségemet.*
- Tudod… kicsit magamnak való vagyok… a suliban nem nagyon voltak barátaim, általában a hátsó padok valamelyikébe leültem olvasni, csendes voltam, órákon nem annyira aktív, de a dolgozataim mindig ötösek voltak, szóval strébernek csúfoltak, meg hasonlók… *mondom, és kicsit bele is pirosodik az arcom, az ember nem igazán szokott a hibáiról beszélni, vagy a különcségeit felsorolni, és tőlem is egyébként távol áll ez.*
- Szóval ezért nemhogy a fiúk nem keresték a társaságomat, de a lányok se. Majd igyekszem nyitottnak lenni, de az előbb felsorolt dolgok miatt kissé zárkózottabb vagyok. *mosolygok rá, és jól esik, hogy ilyen kedves velem. Na jó elég rólam, inkább őt kérdezem.*
- Tudtam, hogy nem most látlak először. Ott voltam, nagyon jól nyomtátok, bár nem igazán az én stílusom az olyan zene. *válaszolok, mert így most már tudom hova tenni, miért volt ismerős Rachel arca, csak nem tudtam összerakni, hogy ki ő és honnan. Talán mintha Elton mellett is láttam volna, már nem emlékszem.*
- Olvasni szeretek leginkább, főként romantikus sztorikat. A Rómeó és Júlia a kedvencem. De szeretek rajzolni is, vagy a famulusommal lenni, jókat szoktunk beszélgetni. *na ez az utolsó mondat megint flúgosra sikerült. Itt ez a lány, akinek nincsenek nagyon barátai, és egy gyűrűsfarkú makival társalog szabd idejében. Roppant jó képet festettem magamról, na mindegy. Rachel az ösvény felé veszi az irányt, és mivel nekem semmi dolgom igazából.*
- Neked mi a hobbid? *érdeklődök én is. Énekelni azt valószínűleg szeret, ha már benne van egy bandában, de vajon mit még?*
- Hangszeren is játszol, vagy csak ének? *kérdezősködök picit tovább.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2013-05-22, 1:26 pm

//NRT: Rachel és Yvonne - 2013.04.05.//

*Azt hiszem, hogy már eleget beszéltünk Eltonról és ideje lenne rátérnünk kicsit magunkra is, hogy megismerhessük egymást. Azaz, pontosabban én szeretném megismerni őt, mivel jól láthatóan Yvonne azért már tud néhány dolgot rólam, a bátyjának hála, de én nekem egy űr tátong még a fejemben a csajt illetően. Próbálom tehát kissé faggatni is, de érzem ám, hogy nem olyan egyszerű most ez a dolog, de a kitartóságommal egyelőre még nincs gond.*
- Hát, nem igazán tudom átérezni a problémádat, de nem hiszem, hogy olyan vészes lennél. Azért, mert jók a jegyeid, te még nem vagy kevesebb másoknál. Max próbálj meg nyílni egy kicsit. *mosolyodom is el bíztatóan, és hát láthatja, én simán leszólítottam őt, ez szerintem neki is menne, csak meg kellene próbálnia. Na persze nincsen beleszólásom az életébe, nem is szeretnék, de ha nem érzi jól magát a bőrében, akkor bizony valamin alakítani kell, de ezt neki is tudnia kell. Ez a szomorkásabb téma után viszont a bál kerül előtérbe, amelyről én nagy vidáman mesélgetni is kezdek neki és jól hallhatóan tudja, hogy miről van szó, így rögtön mosoly is kerül szeplős pofimra.*
- Örülök, hogy tetszett. És hát igen, elég sok féle stílus van, de mi ezt nyomjuk és szerencsére engedélyezték a magiszterek a fellépést. Tök jó volt! *lelkesedem továbbra is, de aztán észrevéve magam ismét visszairányítom Yvonne felé a témát, hogy meséljen még picit magáról, mert eddig túl sokat nem tudtam meg róla és előre érzem, hogy ez nem lesz könnyű menet. *
- Öhm, Rómeó és Júlia? Hát, nem ismerem, az utcán nem jutottam túl sok könyvhöz, de ha te mondd, biztos jó lehet. *vakarom meg zavartan kissé a tarkómat, mert ez elég cikis helyzet, de egy utcakölyöktől mit várhat az ember? Majd fejlődök én is, de mindenhez idő kell.* - Amúgy azt már én is várom, hogy legyen famulusom, már annyi állatot elképzeltem. *ragyognak fel szemeim is, de eszem ágában sincs elárulni a terveimet, majd ha odáig jutok. Nem olyan egyszerű sajnos ez az évfolyamlépés se, de csak menni fog majd…*
- Hogy én? Hát zenélni, bandázni, motorozni és világot látni. Elég sok mindennel fel lehet kelteni az érdeklődésemet, mivel sok mindent nem ismerek még. *felelek is neki, majd fejem rázom meg a következőre.* - Csak ének, bár Axel dobját egyszer mindenképpen ki akarom próbálni. *nevetek is fel és mivel ezt a sráccal is már lebeszéltem, érzem, hogy egyre közelebb van az idő… Eképp beszélgetve haladunk az ösvény felé, majd egy kis séta után valószínűleg útjaink is el fognak válni, de a lényeg, hogy most legalább valamennyire sikerül majd megismerni egymást, én pedig örülök tényleg, hogy egy újabb emberre leltem rá, méghozzá sikeresen. Most már csak Eltont kellene megtalálnom. *

//Köszönöm a játékot! Én úgy gondoltam, hogy a lányok maradjanak NJK-ban picit együtt, aztán majd elválnak útjaik. //

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2013-05-24, 7:11 pm

//NRT - Tarkh és Mathis - 2013.03.17.//

* Azt hiszem, a Sideris témát is sikerült kiveséznünk, amit én már csak puszta udvariasságból is meggondolnék.. bár tulajdonképpen minden bizonnyal nem véletlenül nem erőltettem én sem annyira eddig ezt a dolgot. De most már nem is lényeges, biccentek is egyet szavaira, kár túlhúzni a dolgot, ahogyan közös kalandulnk sem érdemel több szót. Számomra igen, ez pozitívum, túléltük, ugyanakkor tudjuk, hogy az élet nem fenékig tejfel, és valószínűnek tartom, akkor sem lenne az, ha varázstalanok volnánk, ha más gondokkal kellene farkasszemet néznünk nap mint nap. Persze fintorára elmondhatnám mindezt hangosan is, de nem éri meg fennakadni ezen, egyértelmű ismét, hogy nem vagyunk közös nevezőn itt sem: ami pedig nem megy, azt nem kell erőltetni, hisz csak rosszabb lesz. Viszont az iszogatás ötlete már inkább vérpezsdítő és kellemesebb, mint agonizálni a múlton, én pedig döntök is a vodka mellett, melyet pár perccel később már ki is hoz a füstös, zsúfolt helyről: egy üveget kettőnknek. Nem sérelmezem, sőt, hiába furcsa, hogy így közösködik máris, átvéve tőle a flaskát bontom ki, míg helyet foglalunk, s mialatt válaszolok is kérdésére, melyet fricska követ.. halvány mosolyomon máris látható, értem én a szúrkálódást, már-már kezdem megszokni. *
- Nem, mivel belőle nincs több, így nem lehetek a következő. Egyébként pedig.. már kétévesen folyékonyan beszéltem, ismertem a betűket, számokat, tehát olvastam, írtam és számoltam. Az olvasás a legjobb.. rengeteg szót vagyok képes egy perc alatt elolvasni, hála a fotografikus memóriámnak. Így pedig egy nagyjából ezer oldalas könyv nem tart tovább pár percnél úgy, hogy mindent, amit olvasok, meg is jegyzek, szóról szóra. De felfedező, vagy tudós az nem vagyok. * rázom meg fejem végül, hosszabb kifejtésemet követően, ami számomra már unalmas, bár az én hibám, én hoztam fel a témát, de hát ő volt kíváncsi. Ahogy most én is őrá, s míg beszél, iszogatni kezdek: az első kortynál cseppett fintorba fordul arcom, de a következőket már gond nélkül küldöm le gyomrom irányába: szerintem kabátom levételére is hamar sor fog kerülni. Ám ezt a haragvós dolgot nem hagyhatom ennyiben, így egy egyszerű kérdés bukik ki belőlem: *
- És mi az az ok? * ha akar, válaszol, ha nem, akkor pedig nem. Semmi sem kötelező, hangom sem követelőző, ám még egy korty legurul, hogy aztán át is nyújtsam neki az áttetsző palackot. * - Hát, nem, de megszokható. * mosolyodom el jókedvén, hogy aztán ismét csak hangom hallassam. Nem akarok sablonos iskola témákról beszélni, leginkább őrá vagyok kíváncsi, ha már ilyen szépen össze jöttünk. *
- Te is mesélhetnél magadról, egyébként. * teszem szóvá ezt az apróságot újra, innentől pedig elhallgatok, ha hozzám kerül az üveg, finoman meghúzom azt, csak módjával, na meg figyelem az oroszt, amíg úgy érzi, van mondanivalója a számomra. Sejtem, hogy nem fogunk órákat itt ücsörögni, de addig is megtisztelem figyelmemmel, ez a legkevesebb. *

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2013-05-25, 4:50 pm

//NRT: Rachel és Yvonne - 2013.04.05.//

*Örülök, hogy összefutottam Rachellel, és beszélgetünk. Könnyű nyíltabbnak lenem vele így, hogy hallottam már róla, és tudom, hogy nem egy mumus típus. Szó esik pár dologról, többek közt azt is elmondom a lánynak, hogy miért tartottak anno különcnek, de nem érti a problémámat, én pedig nem akarok jobban belemenni.*
- Majd igyekszem nyíltabb lenni, csak a régi dolgokat nehezen vetkőzi le az ember. *mondom, közben pedig sétálunk tovább.*
- Feldobta a bált, annyi biztos. *mosolygok rá, mikor lelkesen mesélni kezd a báli fellépésükről. Tényleg jók voltak, hiába nem szeretem annyira a stílust, de a jót tudom értékelni. A következőkben a hobbijaimról mesélek picit.*
- A Rómeó és Júlia egy tragikus szerelmi történt. Nem tudom, kedveled-e az ilyeneket, de ha gondolod, kölcsönadom, ha el szeretnéd olvasni. *ajánlom fel, de persze akkor sincs harag, hogy ha nem él a lehetőséggel. Az ő szabadidős tevékenységeiről is kérdezem, valamint hogy az éneklésen kívül tud-e játszani valamilyen hangszeren.*
- Motorozás? Gondolom akkor Elton vitt már el egy körre az övén. *mondom, majd több további témát felhozva sétálunk az ösvény felé. Egy ideig még beszélgetünk, aztán mindenki megy a dolgára, én személy szerint Elton szobájába, hogy beszéljek picit a fejével.*

//köszönöm én is a jáccit! Smile

//

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2013-05-26, 5:34 pm

//NRT - Tarkh és Mathis - 2013.03.17.//

*Azt el kell ismernem, hogy nem tudok sokat Mathisról, és így ítélem el. Persze nekem elég az a kevés is, ami nem tetszik, hogy ne akarjak többet tudni, de ha már ígéretet tettem, és itt a lehetőség, akkor élek is vele, és kérdezgetem egy-egy korty ital mellett. Azt tudom róla természetesen, hogy egy évvel felém jár, nekem viszont nincs kedvem siettetni a tanulmányaimat - bár tudnám -, több okból is. Gingert nem akarom magam mögött hagyni, és minél tovább maradok itt, annál tovább vagyok biztonságban. Azért örökké sem tanulhatok, de idő kell, és nem elég, ha erősödöm gyorsan.*
- Szerintem az emberiseg bajban lenne, ha nem lenne majd a jövöben több olyan ember mint ö volt, mert akkor nem feltetlen haladnank. Szerintem ha ilyen kepessegeid vannak, te is probalkozhatnal olyanokkal, amik ehhez valoak. A muglik köreben is, de persze elsösörban a magusoknal. *gondolkodom el ezen, mert tényleg úgy gondolom, hogy az pazarlás lenne, ha tehetsége ellenére nem kezdene azzal semmit. Teljesen csak azért nem fogom elítélni, és lehúzni mindenhol és hogyan, mert nem tetszik benne valami. Most viszont én jövök, és rá kell döbbennem, hogy Mathis se tud rólam többet, mint én róla.*
- Az, hogy latom a vilag romlasat, es ugy gondolom, a vesztünkre törünk. Hanyok a kulturanktol, a jelenlegi helyzetünktöl. Persze azoktol is, akik lemeszaroltak a csaladomat. *rántom meg a vállamat, és iszok egy nagy kortyot, mert azért ez sem titok, amúgy is ki tudnák deríteni, ha kíváncsiak rá, hát aki kérdezi, annak mondom, aki nem kérdezi, annak nem. Nem sírok én itt, félreértés ne essék, de legyen mindenki tisztában a kérdésére kapható válasszal.*
- Akkor milyen italt iszol? *vonom fel a szemöldökömet, s ez talán úgy hangzik, mintha alkoholista volnék - nem vagyok, csak szeretem az alkoholt -, ellenben kíváncsi vagyok rá, mit iszik ő meg.* - Nektek peldaul mi a nemzeti italotok? *teszem ezt még hozzá kérdésként. Rengeteg felé kanyarodhatnék témában, főleg azért, mert az ital legalább ellazít minket, viszont azt is tudom, hogy nem szabad mindent egyszerre akarni.*
- Hat... nem tudom mit mondjak. Sentinel vagyok es tanarseged is lettem, bar szerintem erröl tudsz. Piszok gazdag is vagyok, es mindig a gazdagok eletet eltem. Ennek megfelelö a vilagszemleletem, es az eddigi hatterem, csak keverd hozza az orosz kulturat. *magyarázom neki nagy vonalakban, hiszen az ember ilyenkor akarva-akaratlanul sem tud mit mondani, olyan nagy ez a témakör, a milyen vagy kérdésre. Majd ha szeretné még tudni valamit, akkor kérdez.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2013-05-27, 9:41 pm

//NRT - Mia és Nikolai - 2013.05.27.//

* Teljesen kiment a fejemből, hogy be kéne szerezzek pár dolgot a sulihoz, kezdek ugyanis kifogyni írószerszámaimból és hasonlókból.. és persze logikus ötletnek tűnt így késő este átjönni Mystralba, reménykedve még abban, hátha nyitva van valami üzlet, de természetesen ilyenkor bár van élet, most még sincsenek olyan sokan az utcán, és ilyen az én szerencsém: minden bolt ablaka és ajtaja mögött feketeség köszön vissza szép pofim irányába. *
- Amúgy is butaság volt átjönni, de az meg csak természetes, hogy nem tudsz a fenekeden maradni, Mia Andersen. Legalább Castielt magaddal hozhattad volna, hogy ne legyél egyedül. * morgom orrom alatt, ahogy sietve érem el az írószeres üzletet, ami hasonló ürességgel fogad, mint az eddigiek. Csakis azért mertem remélni, hogy nyitva találom, mivel elvileg mindjárt nyár van, vagy mi a szösz, egyre inkább hosszabbak a nappalok, és talán a nyitva tartási idő is ki lett tolva, de most marhára nem úgy tűnik. Nem mintha olyan nagyon sietős lenne, holnap reggelig már csak kibírom.. el is tántorodom a sötét kirakattól, melyben azért megjegyeztem, hogy ott pihen egy számomra igen csak tetszetős füzet, amolyan különlegesebb fajta, s mivel megtehetem, hogy ilyesmikre költsek, hát majd ellátogatok ide ismételten. És hogy most mihez kezdjek? Azt se tudom, merre induljak, mivel a révész postafordultával, ahogy én kiszálltam, úgy vett fel egy újabb diákot, s indult meg vele a Mysterioba, tehát egy darabig még itt kell maradnom ezen a szigeten. Bulizni bár lenne kedvem, ahhoz elég lapos öltözékem, és nem is úgy készültem, na megy egyedül bemenni az oroszlán barlangjába? Kizárt.. talán jobb is lesz az, ha lassan megindulok a kikötő irányába, elmélázgatok úgyis a szabó kirakata előtt is picit, továbbra is imádom a szebbnél szebb ruhakölteményeket, nincs mit tenni. Céltalan lézengésem tehát kezdetét is veszi, mondjuk mostantól.. mivel azt sem tudom, Slashel most mi van, hogy hányadán is állunk, mivel a minap elég szépen ott hagytam őt, jobb is lesz ebben a cseppet borongós időben mászkálni egyet, kiszellőztetni buksimat, úgyis passzol jelenlegi hangulatomhoz. De hogy mit lát az, kinek esetleg megakad a szeme hosszú, hullámos szőke üstökömön, mely bőven leér derekam irányába már? Fekete, motoros jellegű bőrdzsekim viselem most, mely alatt egy sötétkék póló vonja magára a tekinteteket, néhány színes, nonfiguratív mintával. Sötét farmerem vékony lábaimra tapad, kiemelve hosszukat, és formájukat, fehér tornacipőm pedig tökéletesen kényelmes volt az előbbi kis rohanásomhoz.. persze famulusom most nincs velem, pálcám van csak farzsebembe tűrve, na meg némi pénz, így sétálgatok tehát, hogy sötéttel körbesminkelt, zöld szemeimet a sok-sok látnivalón legeltethessem. *

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2013-06-01, 2:58 pm

//NRT: Mia és Nikolai – 2013.05.27.//

*Az utóbbi időket távol töltöttem Seoltol és egyben a mesteremtől is, hála annak, hogy egy külön küldetésre küldött. Most viszont ismét itt vagyok, már látom, ahogy a mystrali kikötő fényei egyre közelednek hozzám, miként a hajó készül befutni. Végre ismét itt lehetek és mivel a lebukást nem kockáztattam, így jelen pillanatban mindenki vérkészlete a hajón teljes, én viszont farkas éhes vagyok, alig várom, hogy találjak magamnak egy tökéletes áldozatot, mely remélhetőleg az én ízlésemnek meg is fog felelni. Túl sokat nem válogathatok, de egy ideig még bírom, hogyha kell, max kicsit durvább leszek, hogyha eljön az idő. Megigazítom fekete nyakkendőmet szintén fekete öltönyöm alatt, miközben a partot fixírozom jégkék szemeimmel és hamarosan már oda is érünk. A sötét ruhák alatt egyébként egy vörös ing bújik meg, lábaimon pedig elegáns, drága bőrcipő található. Nem adtam le a megjelenésemből, szerintem soha nem is fogok. Hosszú, fekete hajam kibontva van, mint mindig, így van szépen előre igazítva, mivel nem szokásom feleslegesen összefogni, úgy nem tetszik és én nagyon is adok a külsőségekre. Na de a lényeg, hogy végre megérkezünk a partra, én pedig elsőként hagyom el a hajót, így indulok meg a kikötőn sétálva és szemeim hamar kiszúrnak egy szőke hajú lányt, kinek gondolatai csak úgy cikáznak felém. Most nem gondoltam rá, hogy bevetem a képességem, de időnként még rakoncátlankodik, talán azért is, mert még csak egy éve vagyok vámpír. Idővel majd minden tökéletes lesz, mindenesetre nem bánom, így kissé elmosolyodva tartok egyenesen felé és mivel túl sok ember nincs az utcán, remélhetőleg félreérthető se lesz nagyon a szándékom, mely egy egyszerű kérdésben rejlik, mintha még új lennék errefelé, mintha csak átutazóként jöttem volna ide.*
- Szép estét a fiatal hölgynek! *köszöntöm is, ahogy megérkezem hozzá és még egy kisebb mosoly is megjelenik egyébként rideg, nagyon is markáns arcomon. Orosz vagyok, nem várhatnak mást, de ettől függetlenül semmi ellenséges sincs bennem, külsőm is egy 20-30-as éveiben járó férfiéhoz hasonlít.*
- Nem szeretnélek feltartani, de meg tudnád mondani nekem, hogy merre találom a fogadót? Most érkeztem és lenne ott egy kis dolgom. *fordulok is hátra a hajóm irányába, amely tényleg nemrég érkezett be, láthatta is a lány, hiszen így éjszaka szépen ki van világítva és a matrózok most is teszik a dolgukat. Ha pedig szemfüles volt, akkor még leszállni is láthatott róla. Visszafordulok a lányka felé, majd úgy várom érdeklődve a válaszát és természetesen nem fogom hagyni, hogy ne kísérjen el célomhoz… a fogadó pont jó lesz mára.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2013-06-01, 7:18 pm

//NRT - Mia és Nikolai - 2013.05.27.//

* Elég szerencsétlennek érzem most magam, egyelőre nagyon úgy tűnik, teljesen feleslegesen tértem át Mystralba, mivel így egyedül nem is igen tudok mit kezdeni magammal, csupán csak a kirakatokat bámulom addig, míg vissza nem ér a révész, legalábbis jobb ötletem nem akar akadni. Nem félek egyáltalán egyedül, hiába nyújtana egy cseppnyi biztonságot mégis famulusom jelenléte, mégsem érzem azt, hogy bármi gond történne ma este: a kihalt utca elég hamar megtelik emberekkel, persze csak egészséges számúval, mivel ahogy szőke buksim a kikötő felé fordul, látom is, hogy egy hajó siklik puhán a sötét víz tetején, s engedi ki nagy hasából utasait. Kicsivel hosszabb ideig mélázom el a felém özönlő tömegen, nem különösebben szúrva ki senkit közülük, így szép zöld szemeim ismét valamelyik kirakat felé pislognak, igen csak csalódottan téve mindezt. Ám nem telhet el egy percnél több, hátam mögül érkezik egy igen csak kellemes hang, s már a megszólításból is azt hiszem, egyértelmű lehet, nekem lett célozva, ami miatt pedig lassan fordulok felé, elvonatkoztatva most a kirakat üvegétől. *
- Neked is! * nézem végig az ismeretlent, kinek külleme bár kissé rideg, mégsem félelmetes, mivel fiatal arca, és normális, kedvesnek tűnő mosolya eloszlat bennem minden olyan kételyt, amelyek gyanakvásra buzdítanák okos kis elmémet. Bár láthatóan nem az én korosztályom, még sem kezdek feszengésbe, így pedig nyugisan hallgatom végig mit is szeretne, és tekintek el végül a kikötő irányába is, egy aprócska biccentéssel. *
- Igen, láttam a hajót. * teszem is szóvá az aprócska tudást, képben vagyok én, bizony, de végül a kékségekben merül el zöld pillantásom. * - A fogadót arra találod, itt, a főutca ezen oldalában. Nézd csak, ott az a kis tömörület jelöli a kincs helyét! * lépek végül mellé ösztönösen, s mutatom is meg, merre kellene induljon, amolyan Miás kifejezéssel élve, de szerintem érteni fogja szavaimat, nem tűnik egy elveszett, és buta embernek. Na meg tényleg össze gyűlt ott pár viháncoló, félrészeg ember, kint az ivó előtt, így eltéveszthetetlenül látszik innen is célja. *
- Segíthetek még valamiben? * pillogok rá még aranyos mosolyommal, mert hát elkísérni nem óhajtom, nem hiszem, hogy bármi megenné út közben, nekem viszont lassan talán itt lesz a fuvarosom, a jó öreg révész, kinek ladikját most nem kéne elszalasztanom, nincs kedvem itt rostokolni órákon át, ha csak nem muszáj. Plusz, gondolom ő is pihenni szeretne, nyilván nem véletlenül keresi a fogadót, mert talán hosszú volt az útja, ami után egy kiadós alvás sosem árt. *

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2013-06-01, 7:57 pm

//NRT: Mia és Nikolai – 2013.05.27.//

*Egyelőre még nem tudom, hogy a választásom jó áldozatra esett-e, de most nincs kedvem tovább kutakodni tekintetemmel. Az biztos, hogy külsőre megfelel ez a leányzó, aztán majd meglátjuk, hogy milyen ízű is lesz a vére. Válogatós vagyok, nem mindegy számomra a nem, a kor és a vér sem, és bár az első kettőben megfelel, a harmadikat még nem tudtam kideríteni és egy kis ideig még húzom is magam, annál édesebb lesz az érzés, amikor végül éles fogaimat húsába mélyeszthetem. Már szinte érzem is belsőmben vére lüktetését, de nem, még nem szabad elragadtatnom magam, így odalépve hozzá veszem fel udvarias viselkedésem, melyet nem kell megjátszanom, mindig is ilyen ember voltam és mint látom, hamar felém is fordul és mintha fel is mérne. Nem bánom, tegye csak meg, nézzen meg magának bátran, nem találhat kifogást viseletemben, sem pedig modoromban, így a mosolyom is arcomon marad, miközben felteszem a kérdést, amely miatt megszólítottam. Természetesen tisztában vagyok a fogadó helyével, de most játszom az ismeretlent, ő még úgyse láthatott itt, ahogy én se őt, mivel biztosan emlékeznék rá… *
- Oh, szóval ilyen közel van. Azt hittem, hogy messzebb kell menni. *ismerem be úgy, mintha tényleg ezt gondolnám és kék szemeim a lány által mutatott hely felé tekintenek. Látom ám a kellemetlenkedő alakokat, akik egy picit se jelentenek fenyegetést a számomra, biztos vagyok benne, hogy nem merik majd utamat állni. Már csak egy aprócska dolog van hátra, és az nem más, mint a társaság.*
- Tudod, még csak most járok itt először, lenne kedved mesélni egy kicsit erről a helyről? Szívesen meghívlak egy italra, már ha nem utasítod vissza a társaságom. Ne félj, nem vagyok sorozatgyilkos. *mosolyom ismét megjelenik arcomon, miközben kezeimet is magam elé teszem, így játszva el azt, hogy tényleg nem áll szándékomban bántani őt. Micsoda színészi tehetség… csak remélni merem, hogy eléggé meggyőző vagyok most a számára, de azért adnom kell neki választást, nehogy kényelmetlenül érezze magát.*
- De persze ha dolgod van, akkor nem tartalak fel. *az emberek szeretik, ha nem kötelezik őket valamire, így most azt hiheti, hogy nem kell velem tartania, hogy ő dönt, pedig ez nagyon nincs így. Remélem, hogy egyelőre még megy szép szóval, ha pedig nem… hát akkor mégse lesz olyan kellemes ez az este… a lány számára. Az enyémet már lehetetlenség elrontani.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2013-06-01, 8:47 pm

//NRT - Mia és Nikolai - 2013.05.27.//

* Ha már így meg lettem szólítva a semmiből, hát evidens, hogy látni is akarom azt, aki mindezt megtette irányomba. Kíváncsian tekintek is hát végig a pasason, ki számomra túlságosan kifinomult, és láthatóan idősebb is nálam, ám ha már ilyen kedvesen és normálisan viszonyul, egy lapáttal adva egyébként jóhiszeműségemnek is, miért is ne segíthetném ki? Eszembe sem jut, hogy esetleg veszélyben vagyok, vagy bármi, no meg van egy pálcám, és eszem is, bár a naivságom a gyengém, aminek kihasználásával elég könnyen le lehet venni a lábamról.. még mindig. Változtam, ő viszont valahogy mégsem tűnik olyannak, aki berántana egy sikátorba, és megkéselne, míg el nem élvez a helyzetre.. brr. Készségesen kerülök tehát mellé, így mutatok arra, amerre az a bizonyos fogadó található, mi nincs ins túl messze tőlünk, csupán csak pár üzlet választ el minket az előtte összeverődött zajongóktól. *
- Bizony, ilyen nagyon közel. * húzom be picit nyakamat is, ahogy biccentek, helyt adva megállapításának, s bizony elfigyelem robusztus alakját és küllemét, ahogy vizslat a hely irányába. Ám idővel ismét pofimon érezhetem hűs tekintetét, s kékségeiben el is merülök cseppet, így zökkenve ki kis időre saját magam szerepéből. *
~ Vao.. azok szemek.. vajon lencsét hord? ~ * ötletelek magamnak, csak úgy, kimondatlanul, de szavai visszarántanak a valóságba, melyekben azért akad némi bibi. Bár normális, de az előzőekhez képest most mégis mást mond nekem, szóval kissé megrázva buksim vonom össze szemöldökeimet, kétkedő mosolyt kerítve arcomra. *
- Várj csak.. az előbb azt mondtad, dolgod van ott. Most pedig mégis ráérsz, hogy igyál velem egyet? * hoppá, annyira mégsem vagyok én egy butuska lány, de ahogy győzköd arról, nem sorozatgyilkos, na és szabad utat is engedne nekem, egy pillanatra tekintek el a kikötő felé, mely innen tökéletesen látható, így az sem kerüli el figyelmem, a révész egyelőre nem érkezett meg. * - A sorozatgyilkosok egyik módszere, hogy bizalmat keltenek a gyanútlan áldozatban.. de mivel még nincs eszköz, amivel elhagyhatnám ezt a szigetet, talán egy rövid bemutató Seolról beleférhet. * fordítom felé vissza lassan kislányos vonásaimat, s kissé furfangosan is fejezem ki magam, na nem mintha gyanítanék bármit is céljai végett. Csupa-csupa kérdőjel a fickó, én pedig kíváncsi vagyok, szóval hátat is fordítok a kikötőnek teljesen, ám még mielőtt elindulnánk, legédesebb mosolyommal pislogok fel rá, s tolom elé jobb kezem is. *
- A nevem Mia. És a tiéd, idegen? Mert nem szeretnélek egész este így szólítani, ha nem haragszol.. * mutatkozom is be neki, s ha ő is megteszi ugyanezt, minden bizonnyal meg is indulunk, némi különös érzéssel azért gyomromban. Nem szokásom tőlem idősebb fickókkal éjnek éjjelén beülni a legaljább helyre Mystralba, de most mégis, engedek gyermeteg énemnek, s vakon száguldom vesztembe.. melyről még mit sem tudok. *

» Mystral kikötője - A rév
» Mystral parkja