Mystral kikötője - A rév

Hozzászólások száma : 114 Csatlakozás : 2010. Mar. 02.

*Hatalmas a hőség, de a két barátnő nagyszerű kilátásokkal indul útnak, azonban az már kérdéses, hogy eljutnak-e céljukhoz. Ekkora hőfokon az embert leginkább a hűs árnyék, vagy hideg vízcseppek csábítják, s a tenger morajló zajával együtt sós illata, mit az enyhe szellő hoz bizony ha a lányokat nem is, másokat idecsal. Amint a két Exortusos a kikötőben sétál, hirtelen egy hatalmas árnyékra lehetnek figyelmesek, ami beborítja Alinoxot cipőfűző kötése közben. Hogy honnan az árnyék? Nem mindennapi hajó érkezik a kikötőbe, mintha csak egy kalandregényből csöppent volna ide, elvégre kinézetre leginkább egy hatalmas kalózhajóra emlékeztet, amint lassan úszik be az egyik szabad helyre, s már a hangok is megcsaphatják két főhősnőnk fülét. Harsány férfihangok ezek, némi muzsika és kiabálás, majd nemsokára a hozzájuk tartozó személyek is feltűnnek elképesztő módon szintén régimódi kalózfelszerelésben. Kérdéses, hogy van-e bármi mágikus vonatkozása, vagy egyszerűen egy őrült hagyományőrző társaságról van szó, ám az iskolához ilyen közel megéri latolgatni az első lehetőséget is. Egyenlőre inkább tűnik érdekesnek a helyzet mint fenyegetőnek, ugyanis a hajóról kötélen lecsúszó és leugrándozó matrózoknak nehézkesen nevezhető férfiak egyszerűen nevetgélve verődnek egy csoportba, hogy Mystral felé vegyék az irányt, ám amint a két lányhoz érkeznek hirtelen állnak meg fenyegetően körbevéve őket, mint egy csapat farkas.*
- Hé, Francois, mit gondolsz a Kapitány ilyenekre gondolt? *szólal meg az egyik felhorkantva, és undorító falábával Alinox felé is rúg egyet, mintha csak egy állatot vizsgálgatna.*
- Azt mondta ilyen korúak... és lányokat hozzunk, azok kevésbé harcolnak. *válaszol a megszólított férfi, mire el is vigyorodik, ám fogai aranyból vannak, s mire megindul, a többiek is közelednek, előkapva pár kést és pisztolyt. Kérdés, hogy megéri-e harcolni ekkora túlerőben, mikor az ellenfelek nagyjából ötször annyian vannak, mint a két lány.*
- Nem kellett sokáig keresgélni, ha nem felel meg, akkor majd vízbe vetjük őket. Gyertek kiscicák, nem bánt a papa! *szólal meg ismét az aranyfogú, és nem törődve a lányokkal ragadja meg mind a kettő karját, hogy lehetőség szerint felráncigálja őket a hajóra, ahonnan most egy palló nyúlik le értük. Kérdés, sikerül-e.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-07-13, 3:49 pm

*Csak egy átlagos napnak indult a mai, a két barátnő pedig édességbeszerző körutat tervezett délutánra, ám valami más történik. Alinoxnak kikötődik a cipőfűzője, így kénytelenek megállni rövid időre. Melegnek azért meleg van, így az exos sentinel örül az árnyéknak, ami feje fölé húzódik, de elgondolkodik, hogy honnan is jöhet ez az árnyék itt a kikötő közepén. Hátrafordul, és egy pillanatra megáll cipőit kötő keze, és úgy szemléli a kikötőbe beérkező óriási hajót, ami elég erősen kalózhajónak néz ki.*
- Ez most valami vicc? *néz fel a szöszire Alinox, és befejezi a cipőfűzőjét, ám a másik is kikötődik, így lábat cserél, és nekiáll a balt is bekötni, így még mindig guggol, mikor a beöltözött férfiak körbeveszik őket, és hallja, mit kérdez egyik egy másik, Francois nevűtől. Mikor a faláb odakerül a közelébe, Alinox picit feljebb emelkedik, aztán egy erőteljes rúgással megpróbálja kigáncsolni a falábút, de felpattan, és még épp időben, mert elkezdenek a férfiak feléjük késekkel közelíteni. Alinox a farmerzsebében levő pálcájához nyúl, előrántja, és bár túlerőben vannak a kalózok, de ő aztán nem fogja hagyni, hogy valamilyen kapitánynak őket elhurcolják, de Mona se, ahogy ismeri.*
- Avada Kedavra! *mondja, és elég düh, valamint elszántság van benne ahhoz, hogy meg tudja ölni azt, aki hátulról elkezdte tapizni, és akihez egy 180 fokos fordulattal megfordult. Remélhetőleg az holtan esik össze, de még mindig vannak ellenfelek, így mást is kitalál.*
~Scytichs!Scytichs!Scytichs! ~*ismétli magában párszor, miközben három kört rajzol pálcájával, természetesen az ellenfelek felé célozva. Túlerőben vannak, de néhányat legalább talán el tud intézni. Igen, a fojtó átokkal próbálkozik, ami remélhetőleg bejön, és akkor három ember most letudva. Tovább koncentrál, és bízik benne, hogy sikerül őket megfojtani vagy elérni, hogy elájuljanak, mert akkor máris kevesebb az ellenfél.*

//Fojtó átok: A Varázslat segítségével vákumot vagyunk képesek teremteni az ellenfelünk tüdejében, ami megakadályozza a tüdő illetve a mellkas izomzatának mozgását, ezzel rohamosan csökkenti az energiát az oxigén felvételre. ... A varázslat létre hozása nem nehéz, viszont rengeteg koncentráció kell hozzá, ami ha megszakad akár ahhoz is vezethet, hogy ellenfelünk felszabadul az átok hatása alól, ami úgy 10 percig működik.//

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-07-13, 3:50 pm

*Éppen rabolni készülünk ebben a csodás időben, amikor valami hatalmas árnyékot vet a mólóra. Tekintetem felemelem Alinoxról, meglepődve veszem észre, hogy egy hatalmas kalózhajó köt ki mellettünk. Szoktak erre hajók járni, de nem ilyen csürhével a fedélzetén. Különös az öltözékük, de nem cáfolják meg a tengeri kutyákról alkotott véleményemet viselkedésükkel. Valósínűnek tartom, hogy ez nem csak egy egyszerű mugli hajó matrózokkal, ahhoz túl nagy lenne a véletlen, hogy pont egy varázslóvárosba jöttek kikötni.*
- Ahogy látom est megint tele lesz a kikötő fetrengő matrózokkal. *Rázom, meg kicsit a fejemet miközben arra várok, hogy Alinox elkészüljön. Nem szeretek hajókázni, ezért a hajó sem kelti fel túlságosan az érdeklődésemet, de azét megnézem magamnak a létesítményt, ritkán látni erre ilyesmit. A fedélzetről a nép is elkezd, lefele mászni gondolom egyből a kocsmába indulnak, de sajnos tévedek. Lehet, hogy ez péntek 13-ai balszerencse, lehet az is, hogy nem, de nagy szerencsétlenségünkre a 10 fős vizikutya horda körbe áll minket, ami cseppet sem bíztató jel. Amint az egyik Alinox felé lép ökölbe szorult kezekkel lépek közelebb barátnőmhöz miközben a másikat a hátam mögé csúsztatom. Már ott van nyelvem hegyén a beszólás, de egyelőre jobbnak látom nem megszólalni, hátha az egyiküknek több esze van és nyugodtan arrébb állnak, de a válasz cseppet sem bíztató mire gyilkos pillantást lövelek a megszólaló felé jelezve, hogy én nem adom könnyen magam.
Fegyverekkel közelednek, ami koránt sem jó jel, de agyam azonnal kattogni kezd és felmélri a helyzetet. Végül is arra jutok, hogy nem igazán éri meg kapálózni. Talán ha megfogjuk a vezért, akkor a többiek kicsit lenyugszanak. Sárga szememmel Alinoxra pillantok, aki mint látom, cseppet sem akarja megadni magát.*
- Eressz el! *Sziszegek azonnal a másikra, majd bal kezemmel megpróbálom beverni a képét, majd varázslásba kezdek. Ezzel az ellenség nagy részét ki tudom iktatni, de mivel az aranyfogú még hozzánk ér, már ha nem engedett el így Ő sajnos megússza. Ha még sem fog, akkor megérintem Alinox-ot mielőtt létrehoznám a burkot.*
- Aeris velius. *Nyújtom ki kezemet miközben az erős koncentráció sem marad el. Remélhetőleg a varázslat létre jön, mert akkor megússzuk a harcot ezekkel a mocskokkal.*

//Ahhoz, hogy létre tudjuk hozni a Légburkot, a pálcánkat egyenesen az ég felé kell tartani, majd miközben erősen koncentrálunk, kimondjuk az Aeris velius igét. Hogy sikerül-e a létrehozás azonnal kiderül, ugyanis a létrehozó körül hirtelen egy 3 méter átmérőjű gömb formálódik, ami egy erős lökéshullám formájában alakul meg, messzire repítve a közelben álló embereket, állatokat és tárgyakat. A varázslat viszont még nem merül ki ennyiben. Aki ugyanis közel merészkedik a burokhoz, azt 1 méteres távon belül villámcsapások érik a burokból. Ezek nem okoznak halálos sérülést, de ájulást akár igen. Maga a burok 2 percig áll fen. Ezalatt a 2 perc alatt természetesen tudunk varázsolni, de akár menekülni is, mivel ez a burok is követ bennünket, megtartva a 3 méteres hatósugarat. Ha a létrehozója nem csak magát, hanem valaki mást is meg akar védeni a burkon belül, akkor még a létrehozás előtt hozzá kell érnie a másik személyhez. Ha nincs meg az összeköttetés a légburok létrejöttekor kirepülnek a körből, ami mellé áramütést is szenvednek a villámok miatt.//

Hozzászólások száma : 114 Csatlakozás : 2010. Mar. 02.

*Talán a nap hozza, esetleg a varázslóiskola környéke, de sajnos koránt sem indul olyan jól a tervezett út, mint azt a két lány gondolja. Jogos a kérdés Alinox részéről, ám mint hamarosan kiderül, egyáltalán nem vicc, sőt, halálosan komoly, így kerülnek közelebb hozzájuk a férfiak is, míg azok a lányokat figyelmen kívül hagyva tanakodnak. Amint a falábú megközelíti az Exortusos sentinelt, az kigáncsolja, így a kalóz egyensúlyát elvesztve zuhan hátra, helyébe azonban az aranyfogú jön, kire most Mona veti rá magát, orrba vágva, mire az hátra lendülve elengedi őket, és háta mögül a kést kikapva vágja a szöszi oldalába markolatig, úgy, hogy halálos sebet ne ejtsem a lányon, mégis megtántorítsa, ám többet nem tehet: Alinox varázslata révén holtan esik össze. Nagy kiabálás veszi kezdetét, ahogyan a többi kalóz fogvicsorgatva indul meg feléjük, s a gond egyre nagyobb: a hajó fedélzeten is fel-fel bukkan még pár, azonban ha figyelnek a lányok, közöttük egy igen érdekes személyiség is felbukkan, aki kinézetéből ítélve a kapitány lehet. Hiába próbálkozik viszont Mona, a varázslat nem jön létre, ugyanis késsel az oldalában nehéz megfelelő koncentrációt nyújtani, nem úgy, mint Alinoxnak, aki sikeresen végrehajtja varázslatát, így három kalóz esik térdre fulladozva, torkát markolgatva. Azonban másik hat még feléjük közeleg, feles arányban megosztva rávetve magukat a két lányra, s a hajóról leugrándozó kalózok közül egy már ott is terem Mona mögött, hogy pisztolyával vágja fejbe szegény lányt, aki így eszméletét vesztve esik össze. Úgy látszik az egyetlen aki marad Alinox, kinek átka révén másik három kalóz veszti életét, ám a következő pillanatban...*
- Elég! *csattan fel egy erélyes hang, mire a támadók megtorpannak, s fegyvert ugyan nem leeresztve, de megállva néznek a lányra, míg a tömegből elő is lép a kapitány, hogy szemügyre vegye a fogást.*
- Úgy látom, megfelelő a kapás. Nézd csak... barnuci, a barátnőd sebesült és ájult, gondolod, hogy megéri tovább harcolni? Van egy ajánlatom: feljöttök a hajóra, segítetek nekünk, és bántódásotok nem lesz... legalábbis részünkről. Még haza is hozunk. *tárja szét karját, miközben egy majom is felugrik a vállára üveggel a kezében és visítva vágja neki Alinox-nak a rumot.*
- Na de kincsem... *mondja a kapitány, lecsitítva a rikácsoló állatot. Innentől kezdve Alinox-on múlik, hogy kivel foglalkozik inkább: sebesült barátnőjével, vagy a támadókkal, akik ha nem egyezik bele újabb rohamot indítanak a kapitány intésére.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-07-13, 4:36 pm

*Ugyan jó az idő és a társaság, no meg persze az úti cél is megfelelő ám az odavezető úton bajba keveredünk. Először nem számítok semmi ilyesmire, de pechünkre a kalózok nem csak inni jöttek. Eleinte még csendben várakozom, hogy lássam mi lesz ebből, ám amikor elkezdenek, minket szekálni agresszívabbá válik a helyzet. A verekedést Alinox kezdi, aki nagyon ügyesen kirúgja az egyik vizipatkánynak a lábát, ám Ők sokkal többen vannak, és ahogy kiütünk, egyet jön a következő. Most az aranyfogú ürge közeledik felénk. Fedezve barátnőmet emelem ütésre a kezem orrba verve az említett kutyát. Lehet nem volt a legjobb ötlet, mert oldalamba azonnal egy tör, vágódik, amitől fájdalmas felkiáltok, majd térdeim összecsuklanak alattam. Kezemmel azonnal a sebhez kapom, amiben még ott van a kés. Egyelőre jobbnak látom nem azonnal kihúzni hátha valami olyan eret talált el, de ahogy jobban megnézem a sérülést és felmérem, a helyzetet szerencsére semmi ilyesmitől nem kell aggódnom ám ezen túl óvatosabban, kell, majd ugrálnom.
Közben Alinox sem tétlenkedik, azonnal kinyír egyet, majd a fojtó átokkal tovább ritkítja a népet ám azok egyre csak közelednek. Most már kihúzom a kést az oldalamból és a közelemben álló egyik ember lábfejébe döföm, mielőtt varázsolni kezdenék, ám a fájdalom túlságosan eltereli figyelmem, hogy létrejöjjön a varázslat. Egyre hangosabbak és valószínűleg egyre többen is vannak, bár innen lentről mindent kitakarnak az emberek és nem látok túl sok mindent csak a sokasodó lábakat és a tolongást. Agyamat a következő varázslaton töröm, és már mondanám is a támadó igét, amikor erős ütést érzek a fejemen, majd a hirtelen jött erős fájdalmat. Ez után már csak arra leszek figyelmes, hogy szemeim le akarnak ragadni és a kép fekete foltos lesz, majd meg is szakad.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-07-13, 4:38 pm

*Úgy tűnik, még se fognak nyugodtan édességet vásárolni, mert Alinox cipője miatt meg kell állniuk, ám ez idő alatt a kalózok körbeveszik őket, és megkezdődik köztük egy kis harc, mert se a barna, se a szőke lány nem adja magát könnyen. A sentinel egy halálos átokkal megöl egyet a tízből méghozzá azt, amelyik oldalra szúrta Monát. Alinox megijed picit, de mikor látja, hogy barátnője azért életben van, néhány aggódó pillantást még vet felé, majd elszántabban áll neki a fojtó átok létrehozásának, mivel el is intéz még három kalózt, és bár nem szívesen öl, ha oka van rá, tud. Már indítana újabb varázslat rohamot, de ekkor egy határozott hang miatt egy pillanatra ereiben megfagy a vér, és a hang forrása felé fordítja a fejét. Mindenki más is abbahagyta a támadást, így nem nehéz levonni a következtetést, hogy ő a kapitány, aki egy ajánlatot tesz. Alinoxnak forr a vére, és mikor Mona kerül szóba, ránéz a vérző, ájult barátnőjére. Legszívesebben megölne itt minden kalózt, de tudja, ez óriási túlerő vele szemben, és mivel Mona sérült, egyedül lenne, kockáztatva ezzel mindkettejük életét. Miközben ezen gondolkozik, valami nekirepül a bal vállának, mi a földre esve összetörik.*
- Te büdös kis korcs... *sziszegi fogai között, és legszívesebben megfojtaná a majmot, de nem teszi, azzal most talán csak ártana.*
- Döntöttem. Felmegyünk. *húzza ki magát fájó válla ellenére Alinox, és hangja határozott. Nem tudja, honnan jött ez a magabiztosság, mert nem tudja mi vár rájuk, talán az adrenalin okozza. Direkt nem mondta, hogy segít is, előbb még informálódnia kell, de harcolni egyelőre nem fog. Odalép Monához, kit párszor megpofozgat, hogy magához térjen, majd ha ez megtörténik, felsegíti a földről, miközben várja, hogy elinduljanak.*
- Mit kéne segíteni? *kérdezi Alinox, és reméli, hogy valami gyors feladat lesz, és hamar szabadulni fognak, ha nem, Monával úgyis megpróbálnak megszökni, vagy valamit biztos tenni fognak. Időközben Alinox a pálcáját szépen visszateszi a zsebébe, bízik benne, azt nem akarják tőle elvenni, és pólóját is megigazítja, mert alapból ejtett vállú szabása miatt most még lejjebb csúszott, és szinte már a melltartója is kint volt, amit nem szándékozik itt és most bemutatni a kalózoknak, amit akar, azok válaszok, és természetesen a szabadulás, ám ez valószínűleg még arrébb van.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-07-18, 3:22 pm

//Pusztítástan, 2. házi//

* A hét eddigi részét itt töltöttem Mystralban, távol a kastélytól. A Dorának készített ajándékkal babráltam és tettem helyre, értek bár ezekhez a batár dögökhöz, de azért volt még némi javítani való rajta, na meg legalább kialudtam magam a nagymértékű energia- és vérveszteséget követően, így pótolva ezeket. Nem vagyok még teljesen képben azért, kábán bandukolok végig az Árnyas úton, szokásos, szakadtas kinézetemmel, kissé üveges tekintettel és elég lapos pillantásokkal, így érek el végül az út legvégéig. Egy hatalmas ásítás készül feltörni tüdőmből, de ahelyett, hogy megállnék, menet közben hunyom le szemeimet, s nyílik is már szám helyébe, kezem sem igen emelem oda, hisz mindkettő nadrágzsebeimben pihen, lendületből sétálok neki valaminek, vagy inkább valakinek. *
- Mi van haver, nem látsz a szemedtől? * hallom a felém morranó, cseppet sem kedves hangot, mire szemeim lassan kinyílnak, én pedig nyammogva még az ásítás végét állok meg, s pislogok a hang forrására szánakozó mosolyommal. Így felmérve az alakot nem túl bizalomgerjesztő, az út legutolsó házsarkának dőlve cigarettázik és pöfékel, tekintete sem sejtet túl sok jót. *
- Bocs, kicsit még álmos vagyok. Remélem azért nincs gond. Bocs még egyszer. * biccentek felé visszakozva, nem úgy néz ki, mint akit a falhoz préseltem és bevertem az arcát, tehát talán hagy elmenni. Ki is kerülöm őt, majd már rá is térek a főutcára, tovább ásítozva, kissé sem éberebben haladok előre, ekkor viszont vállaimon erős ujjak szorítását érzem, még vissza is rántódik testem cseppet. Nem igen tudom mire vélni a helyzetet, éppen hogy nem veszítem el egyensúlyom, még csak most keltem fel, de ahogy az események alakulnak talán jobb volna éberebbnek lennem. *
- Nézd koma, bocsánatot kértem, oké? Nem figyeltem, bárkivel megesik. * szólok már fordulás közben hátra, azért leesik, hogy ki rángat itt engem össze-vissza, megérzésem tehát nagyon nem csalt, a rosszarcú gyerek ácsorog velem szemben. Most nézem meg csak jobban magamnak, szakadt ruhái utcai suhancnak mondják, de nagyjából velem egykorú lehet, viszont a penge, a rövidke kés, amit ujjai között forgat némi gyomorgörcsre ad okot. *
- A bocsánat itt nem elég.. koma! Szépen meg leszel leckéztetve, az lesz! * lép felém pár lépést, mire nekem sem kell több, pálcát rántva hirtelen éberséggel szegezem azt neki, hogy egy taroló átkot küldjek felé: *
- Reducto! * taszítja máris hátra pár métert a srácot átkom, mely mellkasánál kapja telibe, én pedig fölényes, de mégis dühös hangnemben intézek még felé néhány szót. * - Te leszel megleckéztetve. Mondtam, hogy hagyj békén! * köpöm felé idegesen a szavakat, míg ő továbbra is a földön van, de valami fura nekem.. nem látok szemeiben semmi ijedtséget, sőt, mintha ajka mosolyra húzódna, ami azért zavarba ejtő, s sötét szemeivel olykor-olykor testem egyik majd másik oldala mellett tekint el a távolba. *
~ Ennek meg mi baja? ~ * teszem fel magamban a kérdést, majd már zsigerből fordulok is hátra, így szépen belenézve egy felém lendülő ökölbe. Az utcai harc sem áll távol tőlem, kisebb koromban gyakran keveredtem ilyesféle dolgokba, de ez pont egy olyan horog, amely elől képtelenség kitérni. Jobb szemem kapja el az ököl, iszonyatos fájdalom nyilall oda, s mivel meglepetésként ért a cselekedet, a bekapott ütéstől fejem hátrabicsaklik, s kissé meg is szédülve az erősségétől tántorodom hátra, pár lépés után pedig a porba érkezem hátsó fertállyal. *
- Ja, hogy elfelejtettem említeni a társaságot? Na most legyen nagy a szád. * hallom újra a hangot, egyik kezemmel jobb szemem tapogatva, szép kis monoklim lesz ezáltal, de amennyire tudok ép szememmel körbe nézni, nagyjából öt-hat, hozzám hasonló kaliberű srác áll körbe. Remek egy nap, komolyan. *
- Beszéljük meg, srácok.. áááá!! * kezdenék alkudozni, de mivel még mindig szédelgek, így cselekvésképtelen vagyok lényegében. Reflexem lassú, nem tudok védekezni a felém röppenő átkok ellen egyelőre, melyek közül pár pólómat szakítja fel, de fájdalmat is érzek pár helyen lábamban, valamint mellkasom környékén, honnan friss, meleg vérem kezd csörgedezni. *
- A következő a szíved lesz.. meg a gyomrod. * vigyorog rám a fővezér, akinek nekiütköztem, a haverok meg csak röhögnek, én pedig kihasználva az időt, egy alapigét használva döntök úgy, egérút kell.. nincs nekem energiám harcolni, ennyi ellen meg ilyen állapotban, kialvatlanul és megfelelő koncentráció nélkül felesleges. *
- Protego! * húzom fel magam elé a láthatatlan falat, mely hatással van a körülöttem állókra is, hiszen elég közel vannak hozzám, tehát most úgy dőlnek szét, mint egy adag bábu a bowling pályán. A földre kerülésüket és a meglepetés ereje által nyert pár másodperces kis előnyömet kihasználva pattanok fel a földről, amilyen gyorsan csak tudok, s hátra sem tekintve iramodok meg a főutcán cikázva az ott sétáló emberek között, egyenesen a kikötő felé. Hátam mögül jövő ordítások jelzik, nyomomban a csürhe banda, efelől semmi kétségem, de mégis fürge vagyok, néhol véres és koszos, na meg pólóm is miszlikekben lóg testemen, de nem túlzottan érdekel.. engem csak az foglalkoztat, hol van ilyenkor a révész, mikor kéne? *
- A francba te öreg, hol a búsban vagy, mikor kellenél? * ordítok mérgesen, továbbra is őt kutatva tekintetemmel, de hátra pillantva láthatom magam felé rohanni a sereget, kik átkokat szórnak felém. Nem szállok szembe, a legközelebbi kis vitorlásra rohanok fel, arrébb lökve menekülésem közben az egyébként valamit rakodó legénységet, akik remélem az engem üldözők útjába is állnak majd. Átrohanva a keskeny fedélzeten vetem magam a vitorlás peremére, gyorsan lerúgva lábaimról cipőimet, meg a zoknikat is, s meztelen talpam egyikét érintem a vízhez. *
- Aqua ingressus. * mondom ki a hangzatos igét, miután pálcámmal a vízhez érő lábfejem felé mutatok, s csak pár másodpercem van, nem is figyelem, mennyire sűrűsödött már be a víz, eltolva magam a vitorlás oldalától lépek rá a stabilnak gondolt víztömegre. Lábam érezhetően tovább süllyed és gyorsabban, mint kéne, nincs meg az a fix, ruganyosabb érzet talpam alatt, valamint hátamra most egy átok is betalál, felhasítva ténylegesen bőrömet és húsomat, mely a koncentrálásból is kizökkent, így zuhanok arccal előre a vízbe, s merülök el egy darabig a vízben, nem kevés kortyot benyelve a sósból. Köhögve, nagyokat lélegezve fordulok az éltető levegő irányába, sebeimet marja a sós víz, hajam testemre tapad, mindenem csurom undormány.. én pedig nem csak belekapaszkodom végül a vitorlás szélébe, tovább kapkodva levegő után. *
- Szánalmas vagy.. * hallom kárörvendő szavaikat és röhögésüket üldözőimnek, kikre barna szemeimmel csak egy lekezelő pillantást vetek. Elbénáztam, az tény, bárkivel előfordulhat.. legnagyobb meglepetésemre viszont tényleg hátat fordítanak nekem, pár másodperc kínlódás után, mert hogy ki akarnék mászni, az egyik rakodó siet a segítségemre, s húz be a hajóba, ahol pár percig meg is pihenek, és nagyjából ekörül fut be a révész is, ahogy nézem, tehát vele fogok visszajutni a kastélyba, hogy helyre tegyem magam.. ilyen megaláztatásban is régen volt már részem. Egy jó kis monokli kerekedik szemem körül, nem kevés sebből vérzem, enyhe kifejezés a viharvertség jelenlegi állapotomra. *

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-07-21, 7:37 pm

//3. Nekromancia házi//

*A mai napom nagy részét vásárlással töltöttem, ugyanis kezdek kifogyni a készleteimből. Oly sok tantárgy és tananyag van, amelyhez különféle dolgok szükségesek, hogy elment a fél napom is, mire végeztem a bevásárlással, úgyhogy jelen pillanatban a rév felé tartok, hogy végre visszatérhessek a kastélyba és lefürödhessek, este pedig ha úgy alakul, talán még Demetriust is láthatom. Öltözetem egyébként most nem túl extra, egy vérvörös színű blúz van rajtam, fekete rövidnadrággal, melyen szegecses öv pihen és lábaimon pedig kényelmes sportcipő, mivel le kellett járnom a lábamat is. Borostyán szemeim körül fekete smink található és fekete hajam is ki van bontva, ahogy szinte mindig. Jó idő van, de mégis... ez most így esik jól. Ahogy viszont a kikötőhöz érek, hangzavar üti meg a fülemet, így kíváncsian leselkedek is, hogy vajon mi történt. Na nem kell szó szerint venni a leselkedést, csak sétálok tovább a főutcán, oldaltáskámon pihentetve a kezem és úgy várom, hogy elém táruljon a látvány... de a füstöt is megérzem és be kell vallanom magamnak, hogy erre nem számítottam. Soraya is fölém kerül, ugyanis ő se marad ám el tőlem túl sok időre és most már együtt láthatjuk, ahogy egy fekete hajóról tovább özönlenek az igen kétes kinézetű emberek és a többi kereskedő hajót kezdik el támadni. Leginkább tűzzel, de akadnak sima átkok is, bizonyára ki akarják rabolni őket, de ezt mégsem hagyhatom, ugyanis azok a dolgok, amik a hajókon vannak, a Mysteroiba is kellhetnek, én pedig senki kedvéért sem fogok koplalni, így pálcám elő is veszem, miközben közeledek is az esemény színhelyére, de egyelőre senki se néz rám, legalábbis a kalózok közül nem, csak a velem szembe jövő tömeg próbál elhessegetni, mintha bajom eshetne.*
~ Csak tudnám mit aggódnak egy idegenért. ~ *sóhajtok is fel, majd tovább figyelem, ahogy hullanak az emberek, de az ellenségből csak pár fekszik a földön, nyöszörögve... Jó sokan vannak, most látom csak, hogy vannak vagy 30-an is, de nincs most se kedvem, se időm megszámolni mindezt, így hát pálcámat mellkasom felé irányítom és két kört írok le vele, majd fejem fölé emelem és már mondom is a varázsigét.*
- Grex mortem Avium! *hozom is létre a varjakat, de idő közben egy gombot még kigombolok a felsőmön, hogy ne szakadjon szét teljesen a ruhámat és miután mindez megtörténik, a körök is kész vannak, tehát már mocorogni is kezdenek a vállaimban az állatok és hamarosan a vágásoknak hála kiutat is kapnak, így törnek előre, majd támadnak is, hála az én akaratomnak.*
~ Tépjétek szét azokat a kalózokat! ~ *adom is ki az utasítást, de mivel elég nagy feltűnést sikerül keltenem már most, így úgy érzem, hogy nincs más hátra, minthogy egy kis cselt is bevessek. Nekromanta vagyok, szóval ez rám jellemző, így körmömet húsomba mélyesztem, majd miután a sebhely kialakul, már pálcámat oda is illesztem, hogy kimondhassam a varázsigét.*
- Laviantus! *a koncentrációm most is erős, mint mindig és bár a varjak szépen támadnak, még nem öltek meg senkit se, de a kalózok azért sikeresen észrevettek ám, de Soraya, mint mindig, most is segít, tehát védőburkát körém is emeli, mely addig marad csak fenn jelen pillanatban, amíg nem végzek a varázslattal. A pálca és a seb is felvillan egy pici időre zöld színben, majd mostantól már aki meghal a kezemtől, az a szolgám lesz. Az egyik varjúseregleg - egy kisebb csoport -, épp most végez az egyikükkel, kinek teste megmozdul és széttépett hússal, de felkel és saját társai ellen támad.*
- Avada kedavra! *hangzik is tőlem az ige, minek hatására pálcámból zöld fény tör elő, így végez egy eddig épségben lévő, körvérkés kalózzal, ki először meghal, majd már felkelve, üveges szemekkel fordul vissza, hogy engem védjen. A varjúim is jó szolgálatot tesznek, én pedig még párszor kiejtem a halálos igét, majd ahogy nézem, egy kirakodóhelyen szigonyokat árulnak, így arra felé is célzom pálcámmal.*
- Reducto! *az egyik kalózt szépen rá is húzom így az egyik szigonyra, kinek szívét bökte át, tehát hamar kileheli lelkét, de mivel mellettem áll, így ő is kikászálódik fogságából és már harcol is, ahogy bír. A varjúk közül már kevesen maradtak életben, de az élőhalottak igazán meglepik a kalózokat, hogy társaik tetemével kell küzdeniük és bár néhányan ezt megteszik, vannak, akik ez miatt veszítik életüket.*
- Multus sanguis! *körkörös mozdulatok, majd egy újabb halál, mely saját vérébe merül el és teremtődik új életre, tehát zombiként az én oldalamra áll. Már egyre inkább fáradok, de élvezem is a harcot, amibe most kerültem, mivel egyre kevesebb az élő kalóz, sőt, szerintem már most túlerőben vagyok, de még azért nem fejeztem be.*
- Venaliter! *célzok az egyik ellenfél nyaka irányába, kinek azon testrészét szépen el is rothasztom, így félig megmaradt fejjel hullik a földbe, hogy a saját zombi hadseregemhez csatlakozhasson. De azért engem is betalál egy átok, így bukom előre, mivel hátam mögül egy kaszabolás következik, így ruhám felszakad, vérem pedig megered.*
- Te szemét! Ego flammatum! *égetem is el szépen, az öngyulladás segítségével, miután vele szembe fordulok, így belőle már nem lesz zombi, csak egy adag hamu, amibe jól bele is tiporhatok.*
- Na, hányan vagytok még? *kérdezem is dühösen, arra az irányba is fordulva, de ahogy megnézem, bizony már csak pár kalóz maradt, a többi hajóból pedig félve nézik a jeleneteket és ujjal mutogatnak rám, mint a zombik irányítójára és szinte hallom, hogy a Mysteriot emlegetik. A kalózok összesúgnak, majd hallom is azt a szót, amire vártam.*
- Meneküljünk! *nem képesek saját barátaik ellen harcolni, így a horgonyt már fel is húzzák és bár mindenki nem ér vissza a hajóra, de akiknek sikerül, azok elhajóznak, a többiek pedig a maradék zombim áldozatává válnak. A varjak mind elpusztultak, így az a varázslat ezennel véget is ért, de ideje a másikat is megszüntetnem, így fáradtan rogyok le az egyik sziklára, majd magam előtt végighúzom a pálcámat.*
- Devantus! *szüntetem is meg ezt a varázslatot, Soraya pedig fölém repülve ereszt könnyeket a hátamra, mely szépen be is gyógyul, így lélegezhetek fel. A halottak immáron összecsuklanak és örök kárhozat lesz a jussuk, én viszont tekintetemmel a révészt keresem, ki ott van a csónakjában, nem is túl messze tőlem.*
- Menjünk öreg! *dobom be magam mellé, fáradtan, de mégis, jól esett ez a harc, felért egy igazi gyakorlással. Ahogy a tapsokat meghallom magam mögött, meglepetten fordulok hátra, de hát igen, most sokat segítettem az ittenieknek, remélhetőleg hálásak is lesznek ezért, ha már azért utálnának, hogy az itt élő vámpírok vezetőjével vagyok... ki valószínűleg sok lakos haláláért felelős. Visszatérek a kastélyba, majd irány a szobám, ahol egy fürdés se fog megártani piszkos, elfáradt testemnek.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-07-28, 5:25 pm

*Nem csak Félix az, aki örül mindennek, hogy megbeszéltük a dolgokat és nem marad semmi se így, lezáratlanul. Nem tudom, hogy mi lesz ez után, de én nyitott maradok, tényleg engedni fogok a vágyaimnak és hogyha úgy érzem majd, hogy csak ő kell nekem, akkor szólni fogok, de még nem vagyok ebben teljesen biztos, nem akarok ismét megcsalni senkit. Még mindig szeretem Nilt és Tak is sokat jelent nekem, tehát idő kell, még mindig és ezt az időt most a fiúval óhajtom tölteni. Tényleg nem tudom, hogy a jövő még mit tartogat számunkra, de valószínűleg hamarosan ki fog derülni. *
- Azért ha ismét lesz valami, csak szólj. Azért, mert kedvelem, még meg tudom őt leckéztetni. *jelentem is ki magabiztosan, majd hamarosan már anyucinak leszek hívva, ami picit fusztrál, nem tetszik, egyáltalán nem.*
- Az elmegy, de jobb a Daph, esetleg cica vagy valami normális becézés. *adok is választ a kérdésére, majd végül figyelemmel követem is ahogy levetkőzik előttem és végül öltözni kezd, de nem tudom megállni azt, hogy ne keljek fel és ne lépjek oda hozzá, majd az övet megfogva folytatom az öltöztetését, de hamarosan egy kérdés is kibukik belőlem, így nézek fel a másik szép szemeibe.*
- Igen, én is így érzem. *bólintok rá, de még nem fejezte be, tehát újból elhallgatok és picit bele is pirulok a szavaiba, de mégis, lelki szemeim előtt látom mindezt, de hamár ő ennyire őszinte volt, én is az leszek hozzá.*
- Én azt szeretem, hogyha engem kötnek ki és én kerülök kiszolgáltatott állapotba. Valahogy az jobban felizgat, mintha én kötöm ki a partnerem vagy esetleg nincs kötés. *vigyorodom is el és most lehet, hogy ez neki negatív lesz kissé, nem tudom, de én már csak ilyen kis vad cicus vagyok és annyira sok alkalmam még nem volt kipróbálni az ilyesmiket, de mindenképpen szeretném és talán Félix vevő lenne rá. Elhagyjuk a szobát is és miután a klubhelyiséghez érünk, már le is szállok az öléből, úgy gondolkodom el.*
- Mi lenne, ha ennénk egy sütit vagy valami finomságot? Ott az édesség bolt... *egy kis szünetet tartok, majd végül a fiú keze után nyúlok és két kezembe veszem.*
- De egyszer elmehetnénk egy étterembe is, valahova máshova, romantikusan. Annyira jó lenne... *motyogom halkan, mivel vágyom egy kis romantikára, de ez a Seolon lévő étterem nem elég jó, oda jár mindenki, én pedig valami különlegeset szeretnék, kiöltözni szépen, elegáns lenni és úgy is viselkedni. Na de egyik kezemmel eleresztem a másikat, másikkal pedig ujjaim kulcsolom Félixére és mint egy pár, úgy indulok el vele az árnyak folyosójára, ha minden igaz, akkor Seol szigetére. Ha a révész viszont átvesz minket, akkor a révnél különféle árusokat láthatunk meg, mindenki árul valamit, de én az ékszereket szúrom ki először, majd pedig a kendőket... *
- Hű, de szépek! *mondom is örömteli pillantással, de a másikat el nem engedném ám, így húzom magammal mindenhova.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-07-28, 5:57 pm

*Úgy érzem, most sikerült elsőként megbeszélni mindent, ami kérdőjeles volt kettőnk számára. Mint kiderült a beszélgetés során, hogy lényegében sok hasonlóság volt azokban a dolgokban, amit gondoltunk, csak eddig valahogy sosem sikerült megbeszélni, elmondani a másiknak, többségében veszekedésbe vagy sértődésbe torkollottak... de most nem. És ez jó!*
- Mond csak azt egyszerűen, hogy sentinel feladataid közé tartozik, hogy Félixet megvédd és akkor beleegyezem! *Kénytelen vagyok viccesen reagálni szavaira, mert azt sosem hagynám, hogy ő intézzen el valamit én helyettem. Biztos hogy a föld alá süllyednék viszont azt is tudom, hogy nem hagy nekem addig békít, míg nem bólintok rá, így pedig megoldottam frappánsan a dolgot. Miután már lezártnak tekintjük, gyorsan öltözködésnek látok, hogy sétálni mehessünk. Közben megvitatjuk azt is, hogy miként szólítsam. Az anyucit egyáltalán nem gondoltam komolyan, de teljesen olyan hatást keltett bennem a mondata, mintha egy büntetésből engedett volna édesanyám. A madárka szerintem aranyos, nem gyerekes, nem kötött, de látom ez se igazán nyerte el tetszését. Meglepődtem volna, ha egyből rábólint. Az öltözködést persze Daph előszeretettel nézi végig, mi több az övnél be is segít, és egy kérdést is feltesz nekem, ami váratlanul ér, hirtelenjében felelni sem tudok, de csak megered a nyelvem. Voltaképpen még nem nagyon volt kötözősdiben részem, mindössze csak egyszer, azt nagyon élveztem, szóval el is mondom véleményemet, utána pedig Daph fejti ki bővebben.*
- Meg sem lepnek szavaid! *Nevetem el magamat, próbáltam teljesen fapofával végighallgatni, de nem megy, muszáj nevetnem. Fejemben már összeállt egy kép, amit remélhetőleg egyszer ki is próbálhatok rajta. Szavaiból kivenni vélem a vágyakozást, határozottan imponál nekem a dolog. Egy pillanatra elmerengek, vajon mit szólna, ha most egyből az ágyra dönteném vissza és nem mennénk sétálni, de ha már felöltöztem akkor egy séta nem árt, maximum nem engedem vissza s szobájába. Így hagyjuk hát el a helységet, ölemben viszem egy darabig, pontosabban a lépcsőkig.*
- Édességre vágysz? *Kérdem vissza fülig érő vigyorral. Aligha tudnám tagadni, hogy nekem a vágyakozásról két dolog is eszembe jutott, de magának köszönheti, ha ilyenekről beszélgetünk hát ne csodálkozzon, ha az agyam egyik fele már teljesen máshol jár. Férfiból vagyok és nagyon rég voltam nővel. Kezére pillantok majd bele a szemeibe és a szavakon megütközve csodálkozom el.*
- Étterembe... romantikusan! Rendben, amit csak szeretnél! *Elhessegetem gondolataimat, ugyanis az étteremről egyből Naomi ugrik be, és azt viszont nem akarom, hogy megtudja Daph, így csak mosolyogva bólintok rá. Van is egy ötletem, hogy hova is vihetném el romantikázni egy kicsit, ahova szépen kiöltözhet, igazi nőként érezhetné magát. De erre most nincs több időm, kezem összekulcsolódik a lányéval, hogy így menjünk utunkra, melyet a révész felé veszünk, onnan pedig a városba. Mivel az édességboltot említette elsőként arra gondolok, elmehetnénk oda, aztán pedig sétálhatnánk egy nagyot, de még végig se tudom gondolni a sok árus láttán feléled benne a nő én pedig mint a jólnevelt férfi megy utána. Más választásom egyébként sincs! Nem bánom egy picit sem, örülök hogy önfeledt vagyunk mindketten.*
- Tetszik valamelyik? *Érdeklődöm felé fordítva fejemet, látva hogy a kendők és az ékszerek megfogták, és ha tetszik neki miért ne vehetném meg neki, mint valami kis ajándék? Szabad kezemmel átnézem a kendőket, hogy lássam milyen mintákban és színekben van.* - Te jó ég! Napestig válogathatnál! *Már vagy a tizedik félét fogom kezembe és az eladó szerint ez csak egy része annak, ami a dobozokban van a pult alatt.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-07-28, 6:21 pm

*Nem akarom, hogy bármi gond is érje Félixet, éppen ezért is jegyzem meg neki, hogy bár fontos nekem Tak és kiállok mellette is, ha szükséges, hogyha bántja ezt a cruos srácot, akkor azt meg fogja bánni, mivel képes vagyok én is bántani őt, hogyha úgy van, de úgy hiszem, hogy egy sima beszélgetés is elegendő lenne. *
- Rendben, akkor vedd úgy, hogy sentinelként a kötelességem. *vigyorodom is el, így hát rá is bólintva akaratára, majd miközben öltözik, egy másik ötlet is eszembe jut, méghozzá a szexualítás, hiszen ilyen jó testtel képtelen vagyok ellenállni neki és ösztönösen koncentrálok másra is, így kérdezve rá a szexuális játszadozásra és jön szóba az öv is, amellyel oly sok mindent el tudnék képzelni, de nem én szeretném kikötni őt, szeretném, ha ez fordítva történne.*
- Tényleg nem lep meg? Az jó. *mosolyodom is el és mivel nem felel negatívan, így hát nincs is probléma. Nem tudom, hogy mit tennék, ha most azonnal akarna ilyen játékba kezdeni, de nem biztos, hogy nemet mondanék, túlságosan vágyom már rá. Na de felkap, így hagyjuk el a szobát, majd a klubhelyiségbe érve mesélek is arról, hogy ennék ám egy kis édességet, de szavaira csak aprókat pislogok.*
- Édességre is vágyom, ha már elhagytuk a szobát. De te meg mit vigyorogsz ennyire? *bököm is meg picikét, de végül kezét is megfogva mesélem el neki, hogy mit szeretnék. El akarok menni vacsorázni is, egy normális randira, nem pedig csak ide-oda futkosni vele, hanem úgy tenni, ahogy bárki más is. *
- Szeretném, nagyon. Tudod, Nillel nem volt sok romantikus élményem, pedig bármilyen hihetetlen is, szeretnék még. *mondom is ki kedvesen, picit megszorítva a fiú kezét és ez után nemsokára már meg is indulunk Seol felé, hol éppen árusok sokasága fogad minket és ha már itt vagyunk, nem tudom kihagyni azt, hogy meg ne nézzek mindent.*
- Hmm, nem is tudom, talán ez a jégkék-ezüst színű kendő igen. *kapok is fel egyet, szép, selyem anyaga van és szerintem tökéletesen passzolna hozzám. Az ékszerek se csúnyák, de lehetnének még szebbek is. Nyakam köré tekerem ezt a bizonyos kendőt és már a fiú felé is fordulok.*
- Szerinted? *kérdezek is rá kíváncsian, hiszen lassan jön a hűvös és bár norvég volnék, szeretem az ilyen dolgokat.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-07-28, 7:02 pm

*Abban nem kételkedem, hogy Daph ne tudná leállítani -így vagy úgy- Takodát, ha arról van szó. Azt hiszem elég lenne csak szépen kérnie, ugyanis a múltkori afférunkból kiindulva Tak mindent megtenne Daphért, ehhez kétség sem fér. Magamat ettől függetlenül nem féltem és legközelebb nem én fogok szenvedni, időt sem hagyok neki, hogy reagálhasson. Ha akarok tudok kegyetlen lenni, nem várnék semmire sem. De most nem róla van szó, gondolni sem akarok rá, ezért ezt a témát lezártnak tekintem, persze tudom, hogy Tak úgy is hírt fog róla kapni, hogy mégis csak voltam a lány közelébe...Öltözködésem közben letárgyalunk egy igen fontos szempontot, amiből úgy veszem ki, hogy közel állunk már ahhoz, hogy ne csak egy-egy csókcsata legyen a másik jussa. Eddig még annyira nem is gondoltam a szexre, de ha így folytatja tovább és ilyen dolgokat kérdez tőlem képtelen leszek uralkodni vágyaimnak. Szeretném, még mennyire szeretném, mégis még próbálom elhúzni a dolgot, hogy ne mondhassa azt, hogy csak ezt akarom tőle. Elhagyjuk a szobát, aztán a klubhelyiséget meg sem állva a révészig, ahol egyik partról a másikra hajózunk át.*
- Most biztos azt fogod mondani, hogy perverz vagyok, de nem bánom...*Nevetek tovább halkabban, de amikor megbökdös kissé felkuncogok, most valahogy még csikis is vagyok. Talán csak a vágy és az adrenalin szól belőlem.* - Ha egy nő az édességre vágyik az csak két dolgot jelenthet! Terhes, ami... *Jól láthatóan végigmérem Daphot.* -.. a te esetedben lehetetlen, mert tökéletesen jó alakod van, szóval marad a szex. Anyám mindig azt mondta, hogyha egy nő édességre vágyik az csak azt jelentheti hogy nagyon túlfűtött a kitörő érzelmektől, ugyebár az édesség vágy és kéjfokozó.. *Csóválom hevesen fejemet, már előre félve attól, hogy most kapok egy tockost, de vétek lett volna kihagyni mindezt. Tényleg jó kedvem van! Most először érzem úgy, hogy nincs veszteni valóm. A révész feltehetőleg hall egy s mást, mert néha rám néz és én úgy veszem ki, hogy mosolyog is kissé. Át is érünk a túlpartra közben.*
- Hogyha tényleg szeretnéd akkor számíthatsz rá, tudok pár nagyon szép helyet, ami biztosan fog tetszeni, de az nem itt van, úgyhogy el kell hogy raboljalak téged egy-két napra majd. *Látom tekintetében, hogy tényleg szeretné, örülne neki, én pedig miért ne tehetnék ennek a kérésnek eleget. Egyébként is szerettem volna valami hasonlóban részesíteni, de nem tudtam eddig, minek is örülne igazán. Nem nagyon tudjuk megbeszélni ezt a romantikázást, mert már érzem is a húzást és egy pillanat alatt rengeteg kisebb árus között találom magam, ahol mindenféle csecsebecsét, sálat, ékszereket, finomságokat árulnak. Egy nővel lehetetlenség ilyenek közt elmenni megállás nélkül. Daph felkap egy sálat melyet nyaka köré csavar elegánsan.*
- Nagyon jó, elegáns és merész! *Mindig is úgy tartottam, hogy a sál egy kiegészítő, nem pedig ruhadarab, az ilyeneket pedig meg kell válogatni. Egyébként nem szeretem, ha egy nő elrejti a nyakát, de Daphnak nagyon jól áll.* - De akkor már egy másikat is válassz, hogy tudjalak mivel kikötni, meg gondolom több ruhád is van amihez más színkombináció is jó lenne! *Incselkedem visszatérve kissé előbbi beszélgetésünkre. Egyből farzsebembe nyúlok pénztárcám után, de még nem veszem elő csak ha a hölgy kiválasztotta azokat a darabokat melyeket szeretne.*
- Vegyen még egyet a hölgy és kap egy harmadikat ajándékba! *Szólal meg nem kis meglepetésemre az árus, kedvesen, mintha csak azt szeretné, hogy Daphnak legyen elegendő kiegészítője a további találkozókra, s úgy érzem kifejezetten a romantikázásra gondolhat, mert úgy vélem hallott pár szófoszlányt.*
- Nah mit szólsz, az úriember is úgy gondolja, hogy gyönyörű vagy! *Mögé lépek hátulról ölelve át belecsókolva nyakába, hogyha a sál engedi. Tagadok a büszkeségtől, hogy most én állok mellette, nem pedig valamelyik idióta.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-07-28, 7:24 pm

*Nem tudom, hogy mit mondhattam én Félixnek, amit ennyire viccesnek talált, tehát egyértelműen rákérdezek a dologra és csak szemöldökömet vonom fel kissé, amikor meghallom, hogy perverz gondolatai lehetnek és egyre kíváncsibb vagyok, ezt tagadni se lenne érdemes, tehát ne is teszem. Így hallgatom hát meg, hogy mit mond és az állam majd leesik, amikor meghallom a szavakat és rendesen bele is pirulok, hiszen ő mégis csak egy jó pasi és olyan furcsa, hogy erről a témáról ennyire nyíltan beszélgetünk, amikor még nem is voltunk úgy soha együtt.*
- Én ezt nem is tudtam... de lehet benne valami. Max majd megpróbálom visszafogni magamat, hogyha zavar. *vigyorodom is el, hiszen tudom én, hogy nem zavarja mindez a másikat. Na de végül át is érünk a túlpartra, ahol a téma terelődik, méghozzá egy utazásra, hogy valahova külföldre is elmehetnénk mi együtt. *
- Pár napra elmenni innen? Jó lenne tényleg, úgyis beszéltük már, tehát tudod jól, hogy benne vagyok. Na meg, valamikor a rajzodat is magamra tetováltatnám ám, nem csak poénból mondtam, teljesen komolyan is gondoltam. *mosolyodom is el, így jelezve a fiúnak, hogy az sincs ám elfelejtve, tehát ha úgy jön ki a lépés, akkor leugorhatunk a mystrali szalonba és meg is csináltathatjuk majd. Idő közben megérkezünk a kis árusokhoz is, én pedig már nézelődni is kezdek, szegény Félixet pedig próbálom sajnálni, de nem megy, örülök, hogy velem van, így már érdeklődöm is tőle, tehát egy vékonyka kendő kerül a nyakamra, melyet meg is mutatok a másiknak.*
- Örülök, akkor ezt biztosan megveszem. *nem számítok én arra, hogy majd ő fizet helyettem, de leveszem a kendőt a nyakamról és a megjegyzést hallva huncutul el is mosolyodom.*
- Csak ne a szád legyen nagy és végül meg elmenekülsz előlem. *hergelem is picikét, de egyre jobban érzem, hogy itt közöttünk nemsokára történni fog valami olyasmi is, ami eddig még nem és már nem húzhatjuk sokáig, nem is szeretném. *
- Egyébként a fekete színt szeretem a legjobban, illetve a sötétkéket és az ezüstöt, de van pár fehér darabom is, meg lila. *magyarázom is a fiúnak, így végül találok is egy kék színű kendőt is, mely még szintén tetszik, de ekkor szólal meg az eladó, így emelem fel tekintetem és bólintok is neki.*
- Tehát kettőt veszek és a harmadik ajándék. Köszönöm, igazán kedves! *biccentek neki lágy mosollyal az arcomon és már kutatok is egy utolsó darab után, mely teljesen fekete, de mégis, magával ragad, annyira tetszik. Ekkor lép mögém a fiú is, így remegek bele a csókjába is és bújok is oda hozzá az ölelés közben.*
- Örülök neki, ad egy kis segítséget estére. *upsz, miket mondok. Csak lassan fordulok meg, belenézve Félix szemeibe, de aztán ajkát támadom be, hogy egy édes csókkal ajándékozhassam meg a másikat, miközben egyik kezemben a kendők vannak, másikkal pedig ruháját fogom, így húzom magamhoz, nem eresztve.*
- Na, haladunk tovább. *végül pénzért nyúlok és ha minden igaz, már fizetek is, ez után pedig egy halk "viszlát" következik, én pedig már az édességbolt felé is haladok tovább.*
- Nálad alszom ma? *kérdezek is rá jókedvűen, miközben már a főutcán haladunk, de én csak lazán átkarolom a fiút, így sétálok vele, tehát a közelében maradva, nem akarok eltávolodni.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-07-28, 8:01 pm

*Tényleg jót nevetek ezen a dolgon, nem palástolva, hogy most igen elememben vagyok és fantáziámat is rendesen szabadjára engedtem, de be kell látnia, ezt nem hagyhattam ki. Kell egy kis egészséges piszkálódás, incselkedés, amit örömömre nem is ért félre. Még bele is pirul, amit úgy veszek, hogy ugyanakkor bele is találtam rendesen a dologba, ami titokban nagyon imponál, így tudom, hogy nem csak én vagyok a szokottnál perverzebb és heves vérmérsékletűbb.*
- Igenigen! *Bólogatok vigyorogva, hogy jól teszi ha visszafogja magát, mert engem nagyon zavar, de ennek a fele sem igaz, sőt egyáltalán nem akarom, hogy visszafogja magát, csak örülök, hogy ilyen jól megtudjuk még ezt is beszélni és nem értjük félre a másikat. Kicsit színészkedem, de ez nekem nem megy olyan jól, egyből lerí arcomról. Meg is érkezünk a városba, elhagyva a révészt, de még mielőtt a vásárlásé lenne a főszerep Daph-ból előjön a romantikázhatnék, ami kicsit meglep, viszont jó lehetőségnek tartom.*
- Sok mindent beszéltünk már, most már tényleg ideje egy kicsit időt szakítani a tanulás és a sentineli munkád között egy kis pihenésre, kikapcsolódásra. Jót fog tenni, szeretném, hogyha ellazulnál. Szóval parancsba adom, hogy valamikor összecuccolj és elmehessünk innen hajókázni, pár napra elrabollak és akkor elmehetünk vacsorázni, meg kirándulni, moziba is beülhetünk... *Tényleg sok jó ötlet kering a fejemben, de úgy nem fog menni, ha mindig csak beszélünk róla és közben semmi nem történik, tán most valóban nyílik rá lehetőség. Erőltetni nem akarom, hiszen tudom mennyire fontos számára a tanulás és a sentinelkedés, élvezi amit csinál, nem akarom kiszakítani belőle, hogyha nem esik neki jól.*
- Tényleg magadra szeretnéd tetováltatni? *Zökkenek ki gondolatmenetemből hirtelen. Amikor mondta én nem vettem komolyan, főleg mert annak a rajznak van már egy párja is, melyet elmondtam Daphnak, hogy olyan embernek szeretném ajándékozni, aki fontos a számomra, mint egy jelkép. Most fülig ér a mosolyom, zöld szemeim pedig fényesen csillognak, valahol két centivel a föld felett érzem magam. Mindeközben azért haladunk, elérkezve az árusok közé, ahol hamar megtalálunk egy sálakkal teli pultot. Ennyit még nem láttam egy rakáson.*
- Elmenekülni? Ha tehetném se mennék... *Itt biztos nem fogom leteperni, pedig erős késztetést érzek rá, hogy megszűnjön létezni körülöttem a világ, de mivel kiválaszt magának egy sálat, majd még egyet miután én felhívom nyílt keringőre, és persze az árus is ad egy visszautasíthatatlan ajánlatot, hirtelen egyből három sállal és Daphal állok szemben. Mögé lépve belecsókolok a nyakába, érzem a borzongást és a húzást, hogy ne engedjem el, de nem is teszem, mert megfordul egy heves csókot adva, amit viszonzok, jómagam egy másik dimenzióba lépve át.*
~Megőrjítesz te lány!~ *És ez tényleg így van, mert tudom, hogyha nem a nyílt utcán lennénk, már egymásnak estünk volna. Úgy érzem, most vagyunk egymáshoz a legközelebb. Nem engedem, hogy Daph fizessen, pénztárcámat egyből elő is rántom, kifizetve a sálakat.*
- Legyen ajándék!...Menjünk tovább, gyerünk, futááás.. *Suttogom fülébe lehunyt szemmel, miközben egyik kezem egészen fenekéig vándorol és finoman bele is markolok, nem szemtelenül csak játékosan. Szavaim inkább kérlelőek, kéjesek egyben, mint utasítóak, de jelezni akarom, hogy az árus nem biztos, hogy jó szemmel nézné, ha itt esnék neki.*
- Annak ellenére, hogy inkább a sötét színeket kedveled nagyon jól tudod vegyíteni a ruhatáradat. Nem is tudom, hogy láttam-e már olyan embert, aki nem egysíkúan öltözködik, és ez most dicséret. *Csak most tudok szóhoz jutni és elmondani véleményemet, mert az előbb csak úsztam az árral és vágyaimmal, de kell még némi önuralmat tausítanom, csak egyre nehezebb.*
- Hát, az előbb azt mondtad az estére... úgyhogy akkor gondolom ma velem tartasz! *Vigyorgok vissza, persze hogy nálam tudjon aludni ki kell dobnom a szobából Kayodát, de majd valahogy megoldom, biztosan megfogja érteni, ha csajról van szó, akkor nála édes mindegy hogy megy vagy marad. Elérünk útközben az édességbolthoz is, ahol nem is olyan régen voltam. Kinyitom az ajtót előre engedve Daphot, de ha a kezét fogom, akkor egyből megyek be én is.*
- Jártál már itt? Én a múltkor valósággal elvesztem az édességekben. Még most is van a szobában, annyit sikerült vennem! *Kuncogok jókedvűen, mivel az Ashival folytatott beszélgetésben nem tűnt fel, hogy mennyit pakoltam a kosárba.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-07-28, 8:24 pm

*Nem tudom, hogy mi lelt engem, talán belém bújt a kisördög, de folyamatosan máson jár az eszem és ebbe most Félix is tökéletes társ. Hallom ám, hogy azt mondja, ne perverzkedjek, de tettei és arca is teljesen másra utalnak, így vigyorodom el én is, de azért egy ici-picit megpróbálom majd visszafogni magam, nem szeretnék én tényleg gondot okozni. A romantikázás és a nyaralás viszont jól hangzik, így nemsokára már ezt beszéljük ki és én pedig egyetértően bólogatok is arra, hogy tudom ám, ideje lenne tényleg most már elindulni.*
- Még augusztusban sort kerítünk rá, minél hamarabb, megígérem. Jó? *pislogok aprókat szemeibe és jól esik, hogy így szeretne gondoskodni rólam, tényleg ér elég stressz a suliban, jó lesz picit lazulni, nem gondolkodni a fájó dolgokon, csak élvezni azt, amit együtt csinálunk.*
- Moziba? Oké, azt hiszem, hogy akkor nagyon jól elleszünk és ha akarunk valahova menni, akkor akár egy zsupszkulcsot is össze tudok dobni. *persze tudom, hogy nem szeretne mágiával utazni, de ha hajókázunk és máshol kötünk ki, akkor egyértelműen szükségünk lesz a mágiára is. Most, hogy ezeket tisztáztuk, ismét felhozom a tetoválást is, amit annak idején is komolyan gondoltam, ugyanis tetszik nekem és a mai napig így tartom ezt, tehát ha nem bánja, akkor tényleg magamra varratnám.*
- Igen, teljesen komolyan, szóval majd készülj fel, mert elkísérsz. *mosolyodom is el és végül már oda is érünk az árusokhoz, ahol válogatásba is kezdek. Mivel az ékszerek szépek, de nem a legszebbek, így azokra csak pár pillantást vetek, majd tovább haladva inkább a kendőkkel kezdek el foglalatoskodni, majd ha megvan az a három darab, már Félix kerül előtérbe, hála a csókjának és ölelésének, így bújok oda hozzá, csókolva is meg hevesen, vadul, picit még ajkát is megharapva, majd mivel ő fizet, így én csak egy zacskóba teszem a kendőket, hogy ne legyen bajuk és el se vesszenek.*
- Ez esetben köszönöm. *viszont ahogy fenekemhez ér, csak feltekintek rá, majd fejemmel is hozzá bújok picit, szeretném, hogyha még többször érintene ott is, hogyha még közelebb kerülne. Ajjaj, már megint mikre nem gondolok. Próbálok tovább lépni, tehát a színeket hallgatom és már bólogatok is hozzá.*
- Aha, hát igen, én szeretem a jó cuccokat és bár a feketék az elsők, jól áll más is, így miért ne? Na meg, hozzád teljes gyász felszerelésben amúgy se passzolnék. *vigyorodom is el és na ná, hogy fogja végig a kezemet, mert én el nem eresztem, tehát meg is érkezhetünk az édességboltba is. Az éjszaka le van beszélve, szóval ott maradok ma és bár van bennem egy kellemes félelem, annál több a vágy és az izgalom.*
- Szerinted három év alatt még nem jártam itt? *kérdezek rá vigyorogva, majd végül fel is nevetek.* - Még a végén kiderül, hogy feleslegesen jöttünk ide, hiszen van nálad is elég édesség. Bár, akkor nem lenne kendőnk. *emelem meg picit a zacsit, így lépek be az üzletbe, ahol köszönök és már válogatni is kezdek, méghozzá a táblás finomságok közül, így egy mogyorós fehér csokit és egy nugát krémes csokit már a kosárba is teszek, tehát ezeket fogom megvenni. *
- Neked gondolom nem kell más. *ha még mindig annyi édessége van, nem hiszem, de én viszont fizetek és a fehércsoki már a zacsiban is landol, a másikat viszont megbontom és először Félix felé tartom, vegyen csak belőle, utána pedig én is eszegetni kezdek.*
- Szeretnél valahova még elnézni? *kérdezek is rá, mert utána mehetünk majd hozzá, de először erre még rákérdezek.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-07-28, 8:55 pm

*Legkevésbé sem zavar vagy frusztrál, hogy Daph ennyire nyílt a perverzkedés terén, úgy hiszem ez még nem lépett át semmilyen határt, így legalább tudok egy-két apró információt is, amit ha nem is szándékosan, de elkotyogott. Ez, továbbsegítette az én ténykedésemet, terveimet, tudom, hogy mik azok a dolgok, amik beleférnek egy esetleges intim együttlétbe. Igen, egy nőnél, legyen bármilyen vadmacska, fontosak ezek a dolgok, az érzékiség vagy pont a vadság. Hogy a saját tapasztalat vagy csak a nőkhöz való viszonyulásom szól belőlem, azt nehéz lenne megállapítani.*
- Szavadon foglak, ne felejtsd! *Cukkolom csak azért is, és ha mégse jönne valamilyen oknál fogva össze, akkor tényleg elrabolom. Beöltözök fekete csuklyába, szerezek olyan maszkot, amit nem tud rólam letépni és egy szép estén elrabolom és elviszem egy titokzatos helyre, ahonnan nem fog tudni meglógni. Igen, biztosan ezt fogom tenni, hogyha megszegi az ígéretét. Ilyen gondolatokkal pislogok bele ártatlanul szép zöld szemeibe, mert tudom, hogy sort fog rá keríteni, hiszen ő is vágyik rá és végeredményben ez az ő érdeke is egyben, nem csak hogy ketten lehessünk néhány napig.*
- Moziba vagy valahova olyan helyre ahova szeretnél elmenni, ahol nem voltál még vagy régen jártál. Most azt szeretném a leginkább, hogy gondolj magadra, hol éreznéd magad a legjobban és meglátjuk mit tudok ennek érdekében tenni! *Az már csak hab a tortán, hogy én is jelen leszek ezeken az eseményeken, és bár a mágiával nagyon sok minden elérhető, egy jó kis masszázs, fürdőzés, olyan női dolgok, mint a bőrápolás és a szépítkezés más formája nem összevethető a muglik által nagy előnyben részesített szalonok. Pasi vagyok mégis tudom milyen jó, ha téged kényeztetnek. Ha nem csal a szemem akkor jól látom, hogy már várja ezeket a napokat. A tetoválás is szóba kerül közben, hogy szeretné magára tetoválni, amit múltkor mutattam.*
- Hogyha tudnék tetoválni én magam csinálnám, nem csak elkísérnélek! *Válaszolok mosolyogva, abszolút boldog vagyok, hogy tényleg magának akarja.* - És... a párját kinek szánod? *Érdeklődöm kajánul, hiszen akkor az ő joga eldönteni, hogy kin szeretné látni a másikat, mert mint mondtam, a kettő együtt jár, párban. Mystralba érkezve az árusok közé vetjük magunkat, ahol Daph kiválaszt pár szép sálat, melyek közül az egyiket ajándékba is kapjuk az öregembertől, a többit pedig kifizetem, mint ajándék, egyébként se hagytam volna, hogy fizesse, hogy néz már az ki. Még mielőtt tovább mennénk egy csókban forrunk össze, kezem le is téved fenekére, halk szavakat suttogva fülébe. Így ölelem át szorosan, egymáshoz bújva hosszú másodpercekig. Ha nem az édességbolt lenne a cél, már a másik irányba vinném futva.*
- Gyászruhában? Micsoda? Nem mondhatod, hogy nem hordok elég feketét. Na persze nem annyit mint te, meg igen nekem van fehér meg kék, zöld felsőm is, de a feketét én is szeretem! *Mindig is úgy tartottam, hogy egy lány a fehérben szexi és elegáns, míg a feketében vad és észbontó. Elérkezünk a bolthoz, ajtaját kinyitva pedig be is térünk kéz a kézben.*
- Kitudja, tudom szerinted? Azért csak nem fedeztél fel még mindent a városba. *Nézek rá kicsit kerek tekintettel. Három év sok idő mondjuk ez tény.* - A fiókom tömve van édességgel, esténként azt szoktuk dobálni, mert a labdák eltűntek... na látod, öröm az ürömben. Nem bánom egyébként, jó most sétálni veled. *Azért én is leveszek pár édességet a polcról, többjük csokoládé, de sok cukorka is van közte, amiket nagyon szeretek. Rágót is vettem, végeredményben elfér, olykor pedig nem árt ha van. Daph-al hamar végzünk az édességboltban, ez nem tartott sokáig, én is fizetem a magam részét, amit egy szatyorba szórok.*
- Máshova? Semmi egyéb ötletem, úgyhogy szerintem lassan vissza is mehetünk, hogy előbb érjünk vissza a hálóba. *Török egy sor csokit, amit majszolgatni kezdek, és ha minden igaz el is hagyjuk a boltot köszönve az eladónak. Kint lassan sötétedik, sok időt eltöltöttünk fent a hálóban és már jó két órája járkálunk a városban.* - Azt hiszem még nem kérdeztem, de ha befejezed ezt az évet akkor mi lesz? *Teszem fel a nagy kérdést, ami pár napja kering a fejemben. Kicsit aggódom, hogy ha Daph befejezi a sulit itt hagy és éli tovább az életét.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-07-28, 9:18 pm

*Rettentően jól esik, hogy Félix ennyire a kedvemben szeretne járni, hogy most is azt mondja, hogy oda megyünk, ahova én szeretnék, tehát tényleg mindent rám bíz szinte, én pedig nem is tudom, hogy most mit kellene mondanom, egyszerűen képtelen vagyok megszólalni, így csak nagyokat pislogok rá.*
- Elkényeztetsz. *csak ennyi jut ki ajkaim közül, se több, se kevesebb, a többire majd úgyis rátérünk akkor, ha ott leszünk, szeretem a spontanaítást is, nem akarok mindent kigondolni előre, szeretném ott élvezni a helyzeteket. Viszont most, itt a parton már ki is választom a kendőket, majd ezen ajándékok után már a fiúhoz bújva indulunk is meg az édességek felé, de e közben se maradunk ám csendben, szóba jön a tetoválás is, hiszen nem felejtettem ám el, kívételesen most jó az emlékezetem.*
- Hát szerinted kinek? Neked egyértelműen, hiszen elfér még rajtad egy tetko... *nekem is vannak ugye a démon szárnyak, de ezt a mancsot muszáj magamra tetetnem, annyira tetszik, olyan gyönyörű és ez legalább összekötne minket. Ha véletlenül valami közbejönne, hogy nem lennénk együtt, én őt akkor se akarom elveszíteni, fontos lett a számomra és szerintem ez fordítva is így van. *
- Nem mondtam én egy szóval se, de mégse illene hozzád egy goth csaj, így már érted? *kérdezek is rá kíváncsian, hiszen járnak ide olyan stílusú lányok is és én Félix mellé akkor se tudnék olyasmit elképzelni, ő ehhez túl laza.*
- Szóval nyugi van, nem szóltalak én le. *simítok végig arcán is, majd végül az üzlethez érve már be is megyünk, de azért idő közben még erről a helyről és az évekről is beszélünk.*
- Mindent felfedeztem már itt, szóval nincs titok előttem. Szerinted mégis milyen senti lennék, ha nem? *teszem is fel a nagy kérdést, majd végül ki is választjuk a nekünk való finomságokat és miután fizettünk mind a ketten, idejét látjuk a távozásnak is.*
- Jó ötlet, akkor irány a Callisto! *kapok is be még egy falat csokoládét, majd indulunk is a révész felé ismételten, hogy visszatérhessünk a házunk tornyába és végre feldobhassuk az esténket, még jobban. Bár eddig is szépen alakult a nap, de még tehetünk rá egy lapáttal. A kérdése viszont nem lep meg, így felnézek rá ismét, majd picit oldalba bököm könyökömmel.*
- Sejtheted, hogy maradok, még van mit tanulnom, szóval választok egy szakot és azon maradok tovább. A pletykák azt mondják, hogy lesz valamiféle egyetemi képzés is, tehát nem szabadulsz tőlem. *kacsintok is a másikra, majd ahogy a csónakhoz érünk, már be is csüccsenünk és így indulunk vissza az iskolába, majd fel a szobába, ahol le is teszem a zacskómat, majd az ajtót becsukom magam mögött és ha van benne kulcs, azt rá is fordítom, majd benne is hagyom. Nem hiszem, hogy Kayoda betörne a saját szobájába, na meg, Félixel úgy tudom, hogy nincsenek rosszban, csak nem akar zűrt a haverjával.*
- És most? *kérdezek is rá, az ajtónak dőlve, kíváncsian pillantva a másikra, mivel igyekszem visszább fogni perverzségem, tehát egy sima filmezésben is benne lennék akár.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-08-06, 1:13 pm

//Olvadunk a kikötőből//

*Nem haverkodtam még senkivel össze ezen a helyen és nem is áll szándékomban túl nagy barátságokat kötni, de ma még is belebotlok egy szexi vadóc leányzóba. Egyáltalán nem ismerem, de az Olasz utca stílushoz méltóan úgy kezelem az idegent, mintha már legalább egy hónapja ismernénk egymást. Nem bízok benne, semmi ilyesmi csak az utca gyermekeire mindig is jellemező volt a felszínes összetartás, na meg amúgy is jóban kell lenni valakivel. Együtt kezdünk el füves cigit szívni rövid cserélés után, majd beszélgetésbe is elegyedünk, sőt mivel szemrevaló bige, ezért meg is nézem magamnak, amit egy pofonnal díjaz is. Különösebben nem veszem magamra, hiszen nem éppen diszkréten csináltam, no meg megis érte. Kaján vigyor szökik képemre, mire elő is állok egyik frappáns válaszommal, amiben van, igazság csak különösen van megfogalmazva. Jelen helyzetben, ez igazán mindegy is, főleg, hogy szervezetemben már kezd munkálódni a drog, amitől lassan repkedni is kezd az agyam. Szeretem ezt az érzést és ismerős is csak már régen volt, ami miatt ez a pillanat most különösen jól esik. Közben persze azért Rachelre is vetek pár sanda pillantást mire az egyik ilyen alkalommal a képembe mászik. Meglep hirtelen mozdulata, de nem húzom, el arcomat megvárom, had bámészkodja, ki magát felemás tekintetemben miközben én érzem leheletét. Eltudnám viselni ha, megcsókolna, de már az előbb figyelmeztetett, hogy semmi ilyesmi nem forduljon meg a fejemben, így nyugton maradok, bár ettől még bitang jól esne egy smaci. Ugyan bennem belül enyhe faszkó támad a helyzet még is lazán kezelem, nem mintha tudnék másképp viszonyulni a helyzetekhez, ám úgy tűnik, nem minden megy simán. Apró félreértésbe ütközünk, amit gyorsan meg is magyarázok, bár szerintem tök fölöslegesen, mert ha nem tetszik a helyzet, akkor lelép, azt nyomában csóközön. Ezután még pár szót ejtek a szárazföldön élő emberekről, már magam se tudom mit mondtam, amikor Rachel megmozdul és akkorát rúg a sípcsontomba, hogy fájdalmasan felnyögök.*
- Borítaná fel a csónakod egy széllökés. *Káromkodok, matróz módón miközben felülök, és fájó lábszáramat kezdem el dörzsölgetni. Úgy látom kifogtam az ördög jobb kezének tüzes lányát.*
- Mire felrugdalózol? *Teszem fel a kérdést, mert tényleg nem rémlik, hogy mivel bántottam meg, azonban a felém nyújtott maradék spanglit elfogadom, de a heverészésnek vége, így talpra állok. Zsebemben ekkor megcsörren a mobil, ami a várva várt üzenetet jelzi nekem, mire széles félmosoly terül el arcomon.*
- Egy carbon batár, de mindjárt meglátod. Nehéz, mint a dög. *Válaszolok még hátra félvállról, majd már is a csónakba pattanok, de hogy jó fej is legyek elhívom magammal, hogy ketten járassuk be a kicsikét. Csónakban arrébb leszek még lökdösve, amit cseppet sem veszek magamra. Békésen üldögélek a csónakba miközben egyik kezemet a vízbe lógatom, viszont ahogy a túloldalra érünk már látom is a hatalmas dobozt és körülötte a sok mozgó ismerőst, akik épp egy hajóról emelik le az én gyöngyszemem.*
- Halihó sakcok. *Pattanok ki azonnal a csónakból bele a tömegbe, ahol a többiek azonnal váll veregetve és kézen fogva üdvözölnek. Ez bizony az Olaszországi banda, ezért azonnal nyelvet válltok, mert közülük nem túl sokan beszélik az angolt. Rövid cseverészés után azonnal észbe kapok és kimászok a tömegből a csajszihoz, akit azonnal bemutatok a tömegnek mire ismét lelkesen felkiáltanak és őt is körbe rohamozzák, hogy öklözzenek.*
- Úgy látom nagy sikernek örvendsz. *Főzöm gyorsan hozzá, mielőtt Raul felkapná, már ha a lány hagyja.. vagy is jobban mondva ellent tud állni egy szekrény méretű borjúnak, aki alig két méter, tehát innentől kezdve a magaslatból figyeli az eseményeket, kivéve ha nem lép ez ellen, azonban a bandát elhívja a kapitány, nem mulatozhatok velük sokáig csak este. Megkaparintom a kulcsot, majd a doboznak is lekerül az eleje, sőt menet közben a srácok még a biztosító köteleket is leoldották, így nekem nincs más dolgom mint ráülni, beindítani és kigurulni a fekete csodával egészen Raul elé, ahol ha Rachel a vállán ül rá is pakolja a leányzót a hátsó ülésre. Rövid motorbőgetés után intek a srácoknak és azonnal indulunk. Minden utas megérezheti a motor nagy teljesítményét, mert szinte ránt egyet rajunk a motor ahogy elindulunk. Eleinte még súlya is érezhető, ám amint túllépjük a hatvanak mintha a motor vattából lenne.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-08-06, 1:26 pm

*Nem számítottam arra, hogy pont ma lelek társaságra, méghozzá egy olyanéra, aki nem szól be nekem a fű láttán, hanem inkább csatlakozni kíván hozzám, hogy hamarosan együtt szálljunk egy kicsikét. Jó pár dolgot szóba hozunk és már alakul is a beszélgetés, egészen addig, amíg szárazföldi patkánynak nem leszek titulálva, tehát acélosom már érinti is lábát, melyre felmorran, én pedig fel is nevetek a nagy káromkodás hallatán, mivel számomra ez aztán nem fenyegetőzés, maximum a révésznek lenne az.*
- Mire fel szólsz be? *kérdezek is vissza és a kérdésemben utalás is van, tehát talán most már megvilágosodik a dolgokat illetően. Viszont ideje lenne ellépnünk innen, így pattanunk be az öreg mellé, majd nemsokára már meg is indulunk a túloldal felé, miközben a motoron jár az eszem. Ezer éve nem ültem ilyen dögön, de már nagyon várom, szóval teljes izgalommal érkezünk meg a túloldalra, majd miután én is kipattanok, már látom is, hogy jó sokan vannak itt, na, erre nem számítottam.*
- Öhm, hali! *intek is kezemmel, miközben a matrózokat vizslatom, így figyelgetem meg, hogy mennyire jól is elvannak Dixonnal, de közben a motor is kezd ám kibontakozni előttem, így amíg engem figyelmen kívül hagynak, addig azt a szépséget nézegetem. De ki leszek ám szúrva, így jöhet a nagy köszöngetés is, majd a kis megjegyzést hallva csak a fiúra kacsintok, de ekkor kap fel az egyik és már a vállára is csüccsenek.*
- Hé, nem krumpliszsák vagyok ám! *nézek is le rá meglepetten, de nem ellenkezem, most mit tehetnék? Vannak itt jó páran és amúgy se zavar a dolog, tehát egészen addig vagyok itt és szívom a magaslati levegőt, amíg Dixonnal végre meg nem tudunk indulni és a kapitány is szól a legénységnek, tehát rá leszek pakolva a mocira, így közelebb is húzódom a másikhoz, hogy a sebességtől le ne zúgjak és kezeimmel már derekát is karolom át.*
- Jó fejek a cimboráid, bár azt nem szeretem, hogyha így felkapnak. *nevetésem jelezheti Dixon felé, hogy nem zavart ám a dolog. Na de állam a másik vállára fektetem, majd már várom is, hogy induljunk és száguldjunk ezzel a csodával, mely hamarosan kezdetét is veszi, így kiáltok is fel, miközben hajamba is durván belekap a szél.*
- Merre viszel? Még a végén azt hiszem, hogy elrabolsz. *kérdezek is rá a füléhez hajolva, tehát hogy hallja is azt, amit mondok. Nem zavarna, ha el akarna rabolni, előbb engedne szabadon, mivel hosszú távon nem valami egyszerű ám velem.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-08-06, 2:08 pm

*Bevallom őszintén sok ökörség és lehetetlen helyzet megfordul a fejemben, de az nem, hogy spanglit szívogatva fogok ücsörögni, ennek a börtönnek az ajtajában. Az külön feldobja a hangulatom – a fű ellenére természetesen – hogy egy stílusban hozzám hasonló és csinos lánnyal lehetem meg mindezt. Kellemesen elbeszélgetünk ám valami rosszat mondtam, mert azonnal lábszáron leszek rúgva, mire fájdalmasan és puffogva fel is morranok, amin a drága hölgyike csak még jobban szórakozik.*
- Ahha. *Túrok bele hajamba jelezve, hogy most már értem mi nem tetszett neki, de bocsánatot nem kérek. Nem tehetek én arról, hogy magára veszi a matrózos szófordulataimat, na meg amúgy se szoktam bocsánatot kérni. Viszont ideje indulni, ezért feltápászkodom, majd az sms-t elolvassa mosollyal az arcomon pattanok be a csónakba, magammal hívva Rachelt is, hogy átvegyük a szállítmányt. A túloldalon ugyanis olasz barátaim és matróztársaim várnak, hogy együtt mulatozzunk egy kicsit. Ahogy megáll a csónak azonnal kipattanok, hogy a hangoskodó tömegbe vessem magam. Mióta eljöttünk Yvonne-nal otthonról, azóta nem láttam a srácokat. Azonnal olaszul kezdenek el mesélni az új helyzetről, a banda összeütközésekről, no meg arról, hogy mióta leléptem a versenyeket sorba Tyler nyeri és, hogy ez mennyire felháborító. Ebben teljesen egyet értek, de a fiúk jó vezetőt választottak a megüresedett helyemre. Ramsas tényleg megtudja védeni a bandát ha arra van szükség, meg ha vesz egy jobb motort a szálkás v@laga alá, akkor a versenyeket is megnyerhetné. Közben észbe kapok és gyorsan bemutatom új ismerősömet, mire a banda nyomban rá kattan, sőt Raul a maga gyermeki buta módján még fel is kapja a leányzót.*
- Ha az lennél a szemed most Raul hátát fürkészné. *Kotyog bele a társalgásba Robert, aki azok kevesek közé tartozik, akik beszélnek angolul. A fiúkra jellemző módón mind a 10 egyszerre beszélnek, de a fene bánja, megszoktam már, azonban hangosan a tömeg mögül beordít közünk a kapitány, hogy ideje eltűnni. Ezután a csoda is előáll. A hangja még mindig megbabonáz, de mielőtt eltépnék a yamahával, megállok Raul előtt, aki könnyedén lekapja válláról Rachelt, majd a motorra ülteti. Nincsen bukó, se kabát se semmi ami megvédene minket a borulástól, így ha esünk az fájni fog, de ezt az árat mindig is megmertem kockáztatni, nem véletlen hívott Lucia nővérem szervdonornak.*
- Raul már csak ilyen, amúgy olyan, mint egy kis bocika. Megpöckölöd az orrát és a talpadon maradsz. Rendes gyerek csak nem egy IQ huszár, de ajtónak kiváló. *Nevetek én is a leányzóval, majd meghúzva a gázkart azonnal repülni is kezdünk. Élvezem, ahogy a pólóm alá beszökik a szél, ahogy kezem magabiztosan tatja ezt a dögnehéz járgányt és főleg azt, hogy enyhe csuklómozdításra már is százzal megyünk. Bizony figyelnünk kell, hogy merre megyünk, különben könnyedén a másik államban köthetünk ki.*
- Nem tudom, nem ismerem a helyet, csak követem a betont. *Kiálltok hátra bár nem tudom ebből mennyit hall. Örülök, hogy eljött velem Rachel, így kellemesebb a motorozás. Hamar elzúgunk a város mellett a hegyek felé véve az irányt, nem tudom hova vezet az út, de az előbb messzinek tűnő távolságot hamar átszeljük főleg, hogy Mystralből kiérve adok még egy kicsit a gáznak. Így már bőven megyünk 150-nel, ami ruha nélkül keményen, főleg, hogy a fejemet is tartani kell, de hogy ne legyen ilyen nagy az ellenállás kicsit lejjebb is dőlők, de még nem simulok rá a motorra. Elmegyünk még egy építkezés mellett, majd utunkat egy ösvény keresztezi. Már nem is megyek olyan gyorsan, sőt egyre jobban lassulok, majd az ösvény mellett megállok és leállítom a motort, onnan pillantok bele a sötétségbe.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-08-07, 8:55 pm

*Egyhangúan telnek a napok, nem csinál kb semmit itt, sokszor gondolkodik, hogy itt hagy mindent, a sulit, és hazamegy Angliába, ott legalább történik vele valami. Ám ilyenkor eszébe jut, hogy apja talán szégyenkezne, ha nem fejezné be az iskolát, hisz ő az egyetlen testvérei közül, aki iskolába járhat. Ezek a gondolatok járnak Connie fejében mindig, ha kedve lenne elhagyni a Mysterio-t. Ez a meleg idő neki nagyon furcsa, Angliában nem szokott ilyen időjárás lenni, így Connie nem is igazán mozdul ki a suliból, csak estefelé, szóval ma is csak ötkor indult át Mystral-ba. Vett egy doboz sört, cigit, öngyújtót, majd kiült a kikötőbe, és azóta is ott van. Az utolsó csepp sört issza most a dobozból, de inna még egyet, szóval vesz egy újabb dobozt, majd visszaül a kikötőbe, lábát lefelé lógatja. Öltözete egy szürke rövid ujjú ingből áll, farmer halásznadrágból, és tornacipőből, mi kissé már viseltes, de nincs sok holmija. Elővesz egy újabb cigit a dobozból, majd visszasüllyeszti ingének zsebébe, meggyújtja, majd beleszív, miközben a lemenő napot nézi. Felhúzza a lábát törökülésbe, és rákönyököl térdére, miközben néha a sörébe kortyol. Az emberek jönnek mennek, de csak kikerülik őt, és bár elvan ő egyedül, szereti a társaságot is, szóval nem küldené el azt, aki idejönne, de ő maga nem fog társaságot keresni.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-08-07, 9:18 pm

*Várok meddig lehull egy csöppet a levegő, hogy kimászhassak a kastélyfalain kívülre is. Nincs most nagy társaságom csak egy magam nyitom ki az ajtót az aulából. Lassan rá érősen indulok meg a révészhez kinek halkan köszönök és már bele is ülök a csónakjába hogy el vigyen a szomszédszigetre. Miközben a csónakban ülök élvezem a nap fény meleg sugarait a bőrömön és a vörös ingemen. Van most annyi eszem hogy nem fekete rövidnadrágot hanem egy farmert rövidnadrágot hoztam fel a inghez. A lábamon fekete sport cipő van mivel nem találtam meg a szandálom másik párját. Csukot szemmel nézek az ég felé, de nem igen tudom hogy mit csináljak. Ekkor hallok egy halk koppanást ami azt jelenteti hogy megérkeztem. Kipattanok a csónakból a táskámmal majdhogynem ott is hagyom, de szerencsére a révész szól hogy ott ne hagyjam a csónakban. A cuccommal épp indulni készülök mikor épp hátra nézek és a naplementét meg látom. Szépen vöröslik körülötte az ég. Gyorsan körül nézek hol nézhetném még egy darabig. Megpillantok egy lányt ki ott ül és a napot nézi.*
~Talán nem leszek ott útban.~*gondolom és odasétálok a lányhoz. Zokszó nélkül lehuppanok mellé. Nem túl közel de nem is nagyon mesze.*
-Szia. Remélem nem baj hogy idejöttem csak nézni szeretném a naplementét.*közlöm vele a szándékomat barátságosan mosolyogva majd a mondatom végénél oda is nézek a napra.*
-Egyébként Ashi Angel vagyok.*nyújtom ki felé a jobb kezemet. Majd ha megtörténik a kézfogás hanem én a lábaimat lelógatom és úgy nézem a napot.*
-Ha jól látom te is diák vagy.*állapítom meg nem is nagyon zavartatva magamat persze ha eddig nem küldött el.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-08-07, 9:54 pm

*Mivel már nincs az a fullasztó meleg, így az angol leányzó is kimerészkedik a suliból, és Mystral-ban tölt pár órát, most épp egy sör és egy cigi mellett a naplementét szemléli a kikötőben. A Nap már eléggé lemenő félben van, de azért még szép. Hamarosan lehuppannak mellé, és Connie csak megvonja a vállát, őt nem zavarja a társaság.*
- Cornelia Brown. *mutatkozik be, és gyengécske jobb karját felé nyújtja, a kézfogás kicsit erőtlen, de azért határozott. Régóta ilyen, vagyis a baleset óta, de ez talán annyira fel se tűnik Ashinak, nem lényeg.*
- Igen, diák vagyok, elsős. És cruos. *válaszol, és elsorolja azokat, amik szóba szoktak jönni, ha az iskoláról van szó, ezzel megspórolva a szavakat. Beleszív a cigijébe, majd visszadobja a vörös lánynak a labdát.*
- Na és te? Merről jöttél? *érdeklődik, és kissé felé fordul, de ha a füstöt ki kell fújni, akkor elfordul, annyira nem tapló, hogy a másikra fújja. Lassan vége lesz a ciginek, így a vízbe dobja, majd a sörösdobozért nyúl, és belekortyol. Félig van tele, és mivel nem akar udvariatlannak tűnni, ezért Ashi felé nyújtja.*
- Kérsz? Nem vagyok szájbajos. *teszi hozzá, és bár lehet, hogy a másik lány nem fogadja el, de nem erőszak a disznótor, végül akárhogy dönt, a sör lekerül kettejük közé a földre.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-08-07, 10:37 pm

*Mivel már az idő kedvezőbb lemerészkedek a révészhez ki át is visz a túlpartra. Mikor kimászok a csónakból majdnem otthagyom a táskámat, de szerencsére a révész szól és el is veszem tőle. Visszanézek a tengerrel és meglátom hogy hogy megy lefelé a nap. Annyira szépnek találom hogy rögvest keresek egy ülőhelyet ahol tudom folytatni a táj nézését. Ez egy lány mellett találom meg ki épp "egészséges" életmódot él. Nemigazán érdekel hogy dohányzik hisz nem egy ember cigizik a suliba. Így nem is szólók semmit, egyébként is én pofátlankodok oda. Elkezdek vele beszélgetni egyből nem is zavartatom magamat. *
-Kora? vagyis inkább nem mondtam semmit*vonom meg a vállamat hisz nem tudom hogy szereti-e ha így hívják vagy sem. A kérdésemre a választ meg is kapom a visszakérdéssel is.*
-Évfolyam társad vagyok ezek szerint, de inflatusos.*mondom és egy kicsit meg is örülök hogy végre van még egy évfolyamtársam. De ekkor eszembe ugrik hogy nem mindenre válaszoltam az előbb és gyorsan hozzá is teszem a kimaradt információkat.*
-Angliából te merről tengtél erre?*kérdezem és most már kinéztem magamat a napot ezért el is fordulok és a csak a lányra figyelek. Mikor a cigi a vízbe kerül előkerül a sör a kérdés egy kicsit meglep.*
-Nem kérek köszönöm.*utasítom vissza nem azért mert félek hogy valami bacit elkapok hanem nem kívánom most a sört. Különben is nemigen szeretem a sört.*
-Nincs kedved sétálni egy kicsit?*kérdezem meg majd ah igen felállok és elindulok valamerre ha nem akkor meg ott maradok a helyemen.*
-Szereted az állatokat?*kérdezem meg és ha maradunk én hátra is fekszek nem érdekelve hogy ki megy át rajtam.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-08-07, 11:03 pm

*Másfél doboz sörrel és pár szál cigivel később, mint hogy a cruos leányzó kijött Mystral-ba, társasága akad, ki lehuppan mellé.*
- Inkább Connie. *válaszolja, hisz ezt a becenevet szokta meg, és nem szeretne mást, neki ez tökéletesen megfelel. Folytatja eddigi tevékenységeit, miközben szót ejtenek picit a suliról. Bólogat, miszerint évfolyamtársak, aztán felcsillan picit a szeme, mikor hallja, hogy Ashi is angol.*
- Én is Angliából jöttem. Én Bristol-ból, és te? *érdeklődik, és ez azért kissé már jobban érdekli, hisz ha úgy nézzük, honfitárssal hozta össze sors. Szereti Angliát Connie, bár túl sok helyen nem járt az országon belül, de szülővárosát imádja, és ismeri, mint a tenyerét. Megkínálja a sörből, amit épp iszik, de Ashi nem kér, szóval Cornelia csak megvonja a vállát, iszik két kortyot, majd leteszi maga mellé a dobozt.*
- Nem igazán van kedvem sétálni, bocsi, de ha menni akarsz, menj csak. *válaszol Connie, mert bár szívesen töltene még időt évfolyamtársa társaságában, de ha menni akar, akkor menjen, eddig is elvolt egyedül, ezután is el lesz.*
- Az állatokat? Nincs velük bajom, de nem vagyok az a tipikusan nagy állatbarát. Te hogy vagy vele? *kérdez, és ő is hanyatt dől a mólón, és abszolút nem érdekli, kinek van így útjában. Lába időközben elzsibbad törökülésben, így azt kinyújtja, kezeit pedig feje alá helyezi.*
- Szereted a sulit? *beszélgetni kéne, és ez az első kérdés, ami eszébe jut, így hát ezt teszi fel, miközben az egyre sötétedő eget bámulja.*

» Mystral főutcája
» Mystral parkja