Mystral kikötője - A rév

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-29, 10:18 pm

*Igen, jól sejti, tényleg az incselkedés volt a célom, de nem vártam el tőle semmit, csak játszani akartam, édesnek tűnni, de mintha minden szavam, tettem félreértené, mintha egy picikét se ismerne, mintha nem tudná, hogy mire hogy is szoktam reagálni, így hát halkan felsóhajtok, amikor hallom a szavait.*
- Akkor még az ágyban feküdtél és a törölköző is rajtad volt, nem akartam semmit, csak kíváncsi voltam, hogy tetszik-e vagy sem, ennyi. *vonom is meg vállaimat, mivel nem óhajtom túlmagyarázni, de mégis kezdem úgy érezni, hogy szükség lesz rá, ugyanis mintha azt hinné, hogy azt várom, rám vesse magát, pedig ez nagyon nincs ám így.*
- Te teljesen lökött vagy, nem is feküdnék le veled ma, mégha akarnád se. Azért ennyire könnyen nem adom ám magam. *jelentem is ki most már igen csak elkomolyodva, ugyanis nagyon nem tetszik ez a hozzáállás. Na de ideje terelni a témát, nem akarok újabb konfliktust, csak jól akarom magam érezni, akár egész este cirógatni, csókolgatni őt, nem pedig hülye félreértéseket kimagyarázni. Ezért is jön szóba most az utazás is és amikor hallom, hogy továbbra is ugyanazok a helyek vannak terítéken, mint eddig, akkor csak rábólintok.*
- Jó lesz majd, egyébként nem, még nem jártam ilyen helyen, nem is búvárkodtam és delfinnel se úsztam még idáig. Szóval, ideje lesz. *döntöm is meg picit a fejemet is, de sajnos ez után ismét szóba jön a nemrég történt kis vitánk, így sütöm le szemeimet is.*
- Akkor se értem, hogy minek kezdtél ki vele. *zárom is le, legalábbis én lezártnak tekintem ezt a témát, mivel nem óhajtom tovább ragozni, sőt, arra a kis szajhára se akarok már gondolni.*
- Jó igaz, errefelé jöttem, de amikor megláttalak a vitorlásban, akkor már direkt jöttem ide, mivel el is mehettem volna. *forgatom is meg a szemeimet, mivel a lényeg az volt, hogy fontos és kész, jobb lenne már, hogyha felfogná végre. De ha nem hiszi el, akkor úgy is jó, de akkor jobb, ha lelépek. Picit morgolódom még magamban, de aztán szerelmet vall nekem, mely ismét meglep. Hallottam ám múltkor is, csak nem tudtam hogy kezelni az adott helyzetet és még mindig nem megy a legkönnyebben, de ideje lenne kiokoskodnom a megfelelő választ és így döntök az őszinteség mellett, melyet mintha elfogadna. *
- Majd a film után már simogathatsz, de fejezzük be. *eszegetem is tovább a szenyomat, de ahogy látom, nagyon humoros kedvében van ám, így nevetek fel, majd teszem is le a tálcát magam mellé és végül bújok a fiúhoz is.*
- Annyira lökött vagy. Na jó, ki vele, mit akarsz akkor csinálni? Mert ahogy nézem, a filmnézéshez semmi kedved. *kérdezek is rá, miközben féloldalasan fekszem mellette, kezem pedig lassan pocakjára kerül, azt cirógatom a beszélgetés közben.*

//fagy, mert Félix ismét eltűnt :/ //

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-07-03, 6:24 pm

//Olvadás//

*Értetlenül nézem Daphot miközben csöndesen hallgatom a szavait, ami most kissé dorgálóan hat rám. Mintha csak azt várná, hogy egyből megértsem minden női logikáját, megint úgy érzem magam, mint aki a 22-es csapdába esett. Nem akarom én ezt előröl kezdeni egyáltalán nem, de azt nem szeretem ha úgy beszélnek velem, mint egy kölyökkel. Azt viszont most már csöppet sem értem mégis mit akar tőlem, így ezt szóvá is teszem halkan, de a kedélyeket egyből felzabolázva kapom is a kellemetlenül eső mondatot melyre egy fintort vágok. Jobb lenne nem szólni, ám ez most elég szarul esett.*
- Daph! *Kapok is rögtön a lehetőségen, hogy végre elhallgattassam, mert nem tudom most már, mi lenne a következő mondata, amivel még inkább kiakad nálam a mérce és szeretnék pontot tenni a dolog végére.* - Ha akartad volna se tettem volna meg, de néha a viselkedésed eléggé egyértelművé tette. Ne gyere azzal, hogy pasiból vagyok és mindent félreértek… *Ezt a mondatot hallani se akarom.* - De hogy tiszta vizet önthessünk a pohárba halkan és mellékesen megjegyzem, hogy néha nagyon furán próbálod kifejezni hogy mit vársz el tőlem. Nem vagyok a játékszered! *Lehet, hogy kicsit nyers volt és bántó, attól függetlenül ez még így van és ezzel jobb, ha ő is tisztában van. Elmondtam a felé táplált érzéseimet, de ez még nem jogosítja fel arra, hogy holmi játékszert csináljon belőlem, aki majd cirógatja és kényezteti az unalmas perceiben. Én szeretni akarom, nem pedig megdugni, bár hogy is próbálom ezt vele megértetni, valahogy nem akarja megérteni és fogalmam sincs, hogy ennek mi az oka. Reménykedve hogy nem jön egy újabb vita kitérünk a tervezett kirándulásunkra is, az úti célok még nem teljesen egyértelműek, de bennem már körvonalazódni látszik a dolog, s mivel Daph nem búvárkodott és delfinekkel sem lubickolt élvezetes programoknak nézünk elébe. Hiába minden ténykedésem és erőfeszítésem, megint visszatérünk a csajra és arra, hogy mit csináltam vele aztán persze jön az egész tortúra én pedig már kellemetlenül sóhajtok fel, kezeimet is ökölbe szorítom, arcomon pedig átfut a méreg. Nincs kedvem válaszolni, csak az eddigieket tudom mondani és Daphot sem akarom újból kellemetlen helyzetbe sodorni, egy veszekedésre pedig egyikünknek sem fűlik a foga, így nagyot nyelve nem felelek. Eldőlök az ágyon magamhoz véve egy sajtdarabot mellyel incselkedni kezdek, remélve ezzel végérvényesen el tudom terelni mindkettőnk gondolatát és sikerrel tudjuk lezárni ezt a bonyodalmakkal teli időszakot, mert személy szerint már borzalmasan unom és kifejezetten frusztráló érzés, ha csak rá kell gondolnom. Ez a sajtmajszolás egészen hatásos, mert szinte egyből hozzám is bújik, én pedig átkarolom a derekát.*
- Mit? *Pillantok le rá, mert fejét a mellkasomra fektette. Kaján vigyor jelzi, hogy most valami nagy gonosz dolgot találtam ki. Kettőt csettintve a fények teljesen kigyúlnak, a film helyett pedig valami fülbemászó zene kezd el szólni, s ennek ritmusára a plafon különféle színekben pompázik, de azt nem lehet látni hogy hol van a fényforrás, mintha rejtett ledekből lenne kirakva a mennyezet.*
- A hajó nem megy sehova és későre jár már az idő, mit szólnál ha lassan aludnánk, aztán holnap meg ha gondolod és lenne hozzá kedved állhatnál nekem modellt… *Végig a zöld szempárt figyelem, mit is szól mindehhez.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-07-03, 6:36 pm

*Ismét jól alakítunk, mind a ketten teljesen másra gondolunk, mindketten a saját igazunkat szeretnénk bizonyítani és igazából tök jól meglennénk, ha nem értenénk ennyire félre egymást. Az eset viszont megtörténik és érzem, hogy Félixben is elpattan valami, így szólít hát nevemen, majd folytatódik ez a fajta vita is, mert igen, én annak érzem, de már annyira elegem van belőle, hogy elmondani se tudom.*
- A játékszerem? Félix... atya ég, mikre nem gondolsz... De örülök, hogyha ezt hiszed rólam. *fújom is ki lassan a levegőt, nem, nem fogom már tovább rizsázni ezt az egészet, mert ha ennyire nem ismer és ennyi mindent félreért, akkor tényleg jók vagyunk mi barátnak, de így más nem igazán lehetséges. Próbálok lenyugodni és ez valamelyest sikerül is, amikor a közös kis kirándulásunkat szervezzük, melytől belül már előre félek, hogy megint min fogunk összekapni, ugyanis egy teljes feszkós kiruccanásra azt hiszem, hogy nekem nincs szükségem. Na de nem festem az ördögöt a falra, belül remélem, hogy minden jó lesz, csak a mai nap volt túlságosan feszkós mindkettőnk számára, így eszegetni kezdünk és miután én végeztem, Félix felé sandítok. Édes, ahogy a sajtot majszolja, meg se tudom állni, hogy ne bújjak oda hozzá és amikor átölel, már egy puszit is lehelek az arcára, hiszen most olyan ismét minden, mintha az előbb nem történt volna semmi. A film viszont ki lesz kapcsolva és helyette egy kellemes zene, illetve fények jelennek meg, így tekintek a plafon irányába, majd végül bólintok is egy aprót a fiúnak.*
- Igen, igazad van, nem ártana pihenni is egy picit. *egyezek is bele, mivel én is fáradt vagyok már, de már előre izgulok, hogy ismét a karjai között aludhatok el, mint azon az estén. Annyit jelentett nekem, szerintem ő nem is tudja.*
- Modellt? *akadok meg ezen egy pillanatra.* - Miféle modellt? Nem is tudtam, hogy rajzolsz vagy festesz... és ruha lehet rajtam? *nevetek is fel, mert addig nem vagyok hajlandó aludni, amíg ezt nem fejti ki kicsit jobban.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-07-03, 6:54 pm

*Nehezen hoznak ki a sodromból, erre leginkább eddig csak Brian volt képes és ő is elég csúnyán megjárta az effajta parázsvitákat/találkozásokat. Daph e tekintetben teljesen más, hiszen nem tudok rá haragudni, annyira se hogy itt hagyjam csak úgy, de nőből van, ebből kifolyólag persze tökéletesen ki tudja forgatni a szavaimat, nem az egész mondat ragad meg benne, hanem csak egy bizonyos szó, ez esetben a „játékszerem” szó és tessék, rögtön megvan az újabb támadható felület. Látom, hogy ő se akar vitázni és én is minél jobban el akarom kerülni, ezért csak hozzá hasonlóan kifújom a tüdőmben lévő levegőt aztán lassan beszívva a következőt határozom el, hogy ideje a kirándulásra kitérni, amit meg is ejtünk. Fogalmam sincs arról, hogy miket gondolhat, de nem tartom kizártnak, hogy már nincs kedve az egészhez beleértve engem is.*
~ Abszolút lojális vagyok… nyugalom Félix, minden rendben lesz…~ *Arcomra némi mosolyt erőltetve magamhoz veszek egy kevés kis sajtdarabot, mert a film ezek után csöppet sem köt le, nem teszi rendbe ezt az egészet, ezért ez is rám marad. Átölelem Daphot, amint hozzám bújik, kapok egy kis puszit is, amit természetesen viszonzok egyből. Szívem eddig eléggé kalapált az idegességtől vagy a feszültségtől, de most hogy itt tudhatom a karjaimban, már rögtön érzem a nyugalmat.*
- Igen modellt! *El felejtette volna? Értetlenül, elkerekedett szemekkel nézek rá, bólintok.* - Hát amit megbeszéltünk… *A szavai mint a hideg zuhany úgy vágnak fejbe. Hátamról az oldalamra gördülök, ezzel Daphot a hátára döntve, felé hajolva pásztázom kissé ijedten.*
- De hát a rajzot is mutattam, a farkasmancsosat… és akkor megbeszéltük, hogy egyszer lerajzollak, te magad hoztad szóba. *Magyarázom. Én tökéletesen emlékszem rá és tudom, hogy nem álmodtam, de akkor Daph miért nem emlékszik rá?*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-07-03, 7:28 pm

*Ez az egész beszélgetés ismét kezd rossz irányt venni, nem is értem már, hogy kanyarodtunk ide vissza és nagyon is zavar, bánt ez az egész, de talán majd tovább lépünk, talán idővel minden rendben lesz. Az utazást azért még megemlítjük, melytől bár félek, mégis remélem a legjobbakat, hiszen tetszik Félix, közel is érzem magamhoz, de a szerelem kihunyt a lelkemből egy jó időre és ki tudja, mikor tér majd ismét vissza. A filmnek viszont mára lőttek, így jöhet a kis bújás is, majd a puszik, mely után már minden kezd kellemesebb lenni, de amikor a modellezésről szól, tényleg mintha kitörölték volna az emlékeket a fejemből, úgy pislogok értetlenül Félix irányába, majd ajkamba harapok és végül hagyom is magam a hátamra fektetni. Ahogy fölém mászik, két kezemmel átkarolom derekát, kíváncsian fürkészem szép, zöld szemeit és végül képzeletben a homlokomra is csapok.*
- Ahj, persze, hogy emlékszem, hiszen nagyon tetszett az a tetoválás, nem is értem, hogy felejthettem el. Félix, úgy sajnálom, de manapság az agyam mintha lyukas szita lenne, nem is értem ezt... Órákon is bénán teljesítek, az egész életem romokban és nem találom magam. *sóhajtok is fel egyet, majd végül fejem mellkasába fúrom egy kis időre, de ez után már ismét az ágyra fektetem és lágyan magamhoz húzom a fiút, hogy ez után lágyan meg is csókolhassam, már ha nem haragudott meg rám annyira, hogy ismét kezdődik minden előlről.*
- És miért álljak? A fekve-modellezés nem jó? És persze, benne vagyok, majd ott fent, ott szép a kilátás is. *kíváncsiskodom is picit, majd már elő is állok a nagy ötlettel, mely szerint kint, a fedélzeten jobb lenne egy ilyen kép elkészítése, de magamat még mindig képzeletben átkozom a hülye memóriámért.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-07-03, 7:40 pm

*Ugyan egy kicsit megint összeszólalkoztunk,elbeszéltünk egymás mellett, de csak sikerül jó felé terelni az egészet melynek hatására szóba kerül a kirándulásunk is. Nem gondolom feltétlenül azt, hogy nincs egyikünkben egy kis félsz, de én reménykedve bízom a legjobbakban, és ha rajtam múlik megteszek minden tőlem telhetőt, hogy úgy legyen minden, ahogyan azt én fejben elterveztem, mert ott szép és jó. A kirándulást megbeszélve, vagyis újabb részleteket letárgyalva tovább gurulunk a ma estére, ami ugyan nem felhőtlen, de nem is olyan rossz s hogy ez ne változzon én egyenest próbálkozom egy kis incselkedéssel, játékkal minek köszönhetően puszi a jussom, viszonozva pedig felfedem az estét illetően a terveimet. Lassan ideje aludni, hosszú és fárasztó volt ez a nap, de még nincs vége. Eszembe jut a rajzolás, a hajó jó helyszín lenne, ezért ezt hamar fel is vetem Daphnak, aki úgy tesz mintha nem tudná hogy én rajzolok, s ez megdöbbenő, egyenesen megijeszt.*
- Jaj, nincs semmi baj. Csak kicsit meglepődtem… *Simítok végig az arcán, hogy megnyugodjon, nem haragszom rá. Nekem is vannak dolgok, amiket elfelejtek, mindenkivel megesik.* - Ugyan, csak sok dolog ért téged egyszerre. Lassan rendeződik minden én te is teljesen helyrejössz, hidd el! *Nyugtatgatom szépen ahogyan újra a hátamra kerülök és már kapom is a lágy csókot amit egy szoros öleléssel egybefonva viszonzok. Ezt az érzést nem tudom megszokni, mindig olyan jól esik, mintha csak az első lenne.*
- Hát végülis az alkotó akkor jó alkotó, ha minden helyzetben képes alkotni, és mivel a megrendelő te vagy így te is döntöd majd el, hogy hogyan szeretnéd. Persze hogy fenn, ez nem is kérdés, bár a táj hozzád képest semmi…. *Bókolgatok csöndesen tovább cirógatva arcát, míg a másik kezem a derekát kényezteti. Le-lehunyom a szemem, nem alvás céljából csak így sokkal jobban esik minden, mintha csak egy álom lenne, amiből személy szerint nem akarok felkelni.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-07-03, 8:10 pm

*Szerencsére most se ragadunk le a negatív dolgoknál, hanem kellemesen elbeszélgetünk a további dolgokról is, így említve az alvást is, majd pedig a holnapi modellezést is. Kíváncsi vagyok, hogy vajon miképp tudna vászonra festeni, azaz rajzolni pontosabban, így egyértelműen nem ellenzem a dolgot és bár eleinte elfelejtem, hogy ezt már egyszer megbeszéltük, azért szerencsére nem orrol meg rám, hanem kedvesen nyugtatgatni is kezd.*
- Tényleg nem rosszból nem emlékszem, annyira szégyellem magam. *a simogatás jól esik, így hunyom le egy pillanatra a szemeimet, de ez után a két zöld szempár ismét találkozhat, én pedig aprókat bólogatok Félixnek.*
- Remélem is, hogy így lesz, mert már nagyon elegem van ebből. *én egyébként magamra húztam, nem a hátára döntöttem, de hogyha ő úgy szeretne feküdni, akkor picit rámászom, de csak félig, tehát nem nehezedem rá és már lágyan meg is csókolom, mintha természetes lenne. Annyira régóta vágytam a csókjára, most pedig ki akarom használni az alkalmat és a lehetőséget is, így ismerkedem még egy ideig az ajkával, egészen addig, amíg rá nem térünk újból a modellezésre.*
- Rendben, akkor viszont majd fent elkészíthetsz rólam egy szép kis rajzot. És majd meglátjuk, hogy mit kapsz érte cserébe. *kacsintok is rá, de amint érzékelem, a fiú már igen csak álmos lehet, szemeit is lehunyja, én pedig nem is tartom most már fel, csak egy pici csókot lehelek a nyakára, érzékien, kedvesen és végül jöhet még pár szó.*
- Aludj jól! *mosolyodom is el lágyan, majd az én szemeim is lecsukódnak és nemsokára el is nyom az álom, hogy holnap egy újabb napra vírradjunk.*

//Másnap reggel//

*Mivel tegnap megkért, hogy álljak neki modellt, így muszáj úgy érzem korán kelnem, ugyanis van valami, amire szükségem lenne és nincs nálam, méghozzá egy csinos kis bugyi. Így a kora reggeli időkben a rítusmágiához folyamodva hozom létre a szükséges tárgyat, majd miután kész van, csak ruháimhoz teszem és Félix ágyára ülve kezdem el cirógatni csinos pofiját.*
- Jó reggelt hétalvó! *próbálom is meg felkelteni, majd fölé hajolva lehelek egy kis puszit az ajkaira, mivel úgy érzem, hogy szabad. Nem tudom, hogy ez után mi lesz, de jelen pillanatban nem is akarok arra gondolni.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-07-03, 8:47 pm

*A szóban forgó modellt állás egy rajz erejéig eleinte picit furán indul, mivel úgy tűnik Daph elfelejtette melynek hatása, hogy én kicsit meglepődöm aggodalommal vegyült tekintettel próbálom elmagyarázni, hogy ezt már egyszer megbeszéltük, méghozzá a szobában egy rajzot mutatva. Kiderül aztán, hogy Daph csak megfeledkezett róla, de én nem mérgelődöm ezen, elő szokott ez nálam is fordulni.*
- Tényleg semmi gond, ne aggódj! *Tovább nyugtatgatom, látom hogy kicsit megijedt azon, hogy rosszul fog esni a feledékenysége. E miatt nem aggódom, de az kicsit szöget üt a fejemben, amit mond: mostanság ez többször is előfordul nála. Nem jó dolog, legalábbis amennyire én tudom ez ilyen korban nem igazán normális, és ha ez kihat az életvitelére még probléma lehet. Ezt egyelőre nem osztom meg vele, de mindenképpen ügyelni fogok erre és szólni, ha súlyosbodna, mert akkor ki kell vizsgálni, s Daph fontos nekem ennyire. Elhiszem, hogy nem kellemes dolog ez, de nem kell egy pillanatig sem aggódnia, ahogyan mondtam én nem haragszom és bízom benne, hogy ez csak átmeneti állapot. Elmosolyodom, amint felém mászik kissé így figyelve szemeit, arcát, ajkát és ha úgy van meg is csókolhassam. A csókban benne van minden, ami fontos. Érzem a szeretetét, és hogy neki is ugyan olyan jól esik, ahogyan nekem.*
- Meglátjuk? Minimum egy csókot kérek cserébe, de egy mosollyal is beérem! *Igazság szerint már annak is örülök, ha tetszeni fog a rajz, mert még nem mondtam, de sosem rajzoltam le senkit, legalábbis konkrétan nem. Próbálkozások voltak kisebb állatokról, ám azok nem sikerültek olyan jól. Ambícióm van és túlteng bennem a vágy és az izgalom, már várom a holnapot, de ahhoz ki kell aludnom magam, s fáradt is vagyok. Le-lehunyom a szemem, s úgy hiszem el is alszom elég hamar, mert a nyakamra kapott puszit már nem tudom viszonozni, ahogyan az „aludj jól”-t is már csak motyogni tudom. Utolsó erőmmel persze nem engedem el Daphot magam mellől, vele szeretnék aludni, szorosan.*

//Másnap reggel//

*Fizikálisan nem, de lelkileg és szellemileg igen fárasztó volt a tegnapi nap, aminek köszönhetően késő este elnyomott az álom. Alapvetően is sokáig tudok aludni, de egy ilyen nap után, Daph mellett nyugodtan békésen még tovább vagyok képes szundizni. Fel sem ébredek arra, hogy megmozdul mellettem pedig felszoktam kelni, ha mocorognak mellettem, de tovább húzom a lóbőrt, s csak akkor mozdulok meg amikor érzem a cirógatást és a számomra oly édes női hangot. Önkéntelenül mosolyodom el, de a szemem még nem tudom kinyitni, csak fejemet fordítom a másik irányba. Rögtön megérzem az ajkamra kapott csókot, amit nem hagyok annyiban, fejemet emelem, kezemet pedig átkulcsolom a dereka körül, hogy magamra húzhassam eztán.*
- Jó reggelt neked is! *Suttogom két csók között, de már nyelvemmel keresem az övét, persze nem tolakodóan csak finom játékot keresek. Este nem öltöttem magamra nadrágot, egyedül a törölközőm van még magamon, vagyis nem… nincs rajtam… egy takaró van terítve a derekamra így eltakarva meredező zászlómat is, ami egyébként is aktív ébredést követően, nehogy még így keltegessenek.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-07-03, 9:02 pm

*Mivel a mai nap modellt kell majd állnom Félixnek, így egyértelműen készülök is erre, tehát korán fel is kelek, majd egy kis meglepivel is készülök a fiúnak és miután már sikeresen rendbe tettem magam, tehát szép a pofim és a hajam is, az ágyra csüccsenve kezdem el keltegetni a fiút, hogy nemsokára már mosolyogva pusziljam is meg puha ajkát. Ekkor érzem meg a viszonzást, majd az erős kezek húzását is, én pedig most már elvigyorodva csókolom meg hosszan, nyelvemet is bevetve ám a játékba, tehát nem vonom meg tőle ezt az élvezetet. Jó sokáig használom ki mindezt, nem is figyelve a takaróra egy picit se, de miután végül úgy érzem, hogy sikerült felkeltenem, lassan felemelkedem pár apró puszi után.*
- Nos, a következő az ajánlatom. Én megleplek kint egy pózba, te pedig szedd össze magad. Öt perc múlva találkozunk a fedélzeten, ha megfelel. *kacsintok is rá, majd a bugyihoz lépek, amit hamar kezembe is veszek és végül már jókedvűen indulok is fel a lépcsőkön, amelyen most sikeresen fel is jutok, nemsokára pedig már a fedélzeten nézek körbe. Ledobom magamról a felsőm, majd az alsóm is,így veszem fel a szexi bugyit is, de felülre most semmi se kerül, csak én lépek oda a falhoz, hogy annak nyomjam testem és úgy várjam kíváncsian a fiút. *
~ Vajon mit szól majd hozzám? Tetszem majd neki? ~ *a hátamra tetovált démon szárnyakon kívül természetesen nincsen rajtam több tetko, de szerintem ez pont elég egyelőre, így vagyok igazán szép, úgy hiszem. A bugyi egyébként csipkés és fekete színű, de mégis, annyira különleges... Szóval már csak Félix kell ide.*

//Daph így néz ki, a tetkok nélkül: http://photos.modelmayhem.com/photos/090908/11/4aa69e1414679.jpg Very Happy

//

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-07-03, 10:01 pm

*Jól aludtam, nagyon is jól és ami azt illeti még ilyen jól talán soha nem aludtam. Kedves érintések és gyengéd csókok közepette nyitogatom szemeimet, amit elsőként meglátok az Daph mosolygós, vidám arca, lágy ajka pedig sajátomra tapasztva gyöngéd csókba forr össze hosszan, nyelvünk játéka pedig nem akar szűnni, de nem is szeretném. Mégis megérzem a húzást s egyszer csak eltávolodik tőlem. Felülök, magamra húzva automatikusan a takarót, mert ettől a reggeli ébresztőtől mindenem görcsbe rándult és a zászlómon kívül még a szőr is felállt a hátamon, olyan jó érzés kerített magába. Az ajánlatot hallva kezdem úgy érezni valamire nagyon készülődik, de hiszen csak lerajzolom, ebben nincsen semmi extrém, s bár már most nagyon jól néz ki a meglepi szó megmozgatja a fantáziámat. Felvonom egyik szemöldököm, így méregetem a távolodó leányzót.*
- Miben settenkedsz? Mi van nálad? *Láttam ugyanis hogy valamit magához kapott, de nem láttam, hogy mi az, és nem áll meg hogy elmondja, húzza az agyamat én meg persze kapok a dolgon és már ki is mászom az ágyból, hogy valamilyen ruhadarabot magamra kaphassak. Egy boxert veszek fel, másra most nincs szükségem, mert a nap nemsokára hétágra fog sütni. Az egyik fiókból előveszek egy papírvásznat, grafitceruzát, kést, radírt, zsebkendőt nah meg pálcámat, aztán Daph után sietek a fedélzetre hogy megleshessem mi ez a nagy titkolózás. Pont úgy áll be, hogy háttal legyen nekem, de mivel magam előtt nem látom, így tudom hogy mögöttem lehet. Már a vászonra pillantok amikor megfordulok.*
- Nah Daph, készen vagyunk? *Kérdem ekkor még nem pillantva rá. Magamhoz húzok egy széket, s már ülnék le amikor felnézek megpillantva őt.*
~Atya isten…~ *Teljesen leblokkolva állok. Végignézek rajta, s a csoda és a szépség, ami most magával ragad teljesen megbénít.*
- Daph… eszméletlenül jól nézel ki. *Komolyan gondolom, hangom elhalló, alig bírom kinyögni a szavakat. A hátán lévő démoni szárnyak, a bugyi és hogy csak ennyi van rajta, nah meg ahogyan hozzádől a falhoz annyira összhangban van, hogy kell pár másodperc amíg rendbe szedem a gondolataimat. Muszáj lesz uralkodni magamon, mert így nem fogok tudni rajzolni. Lépek felé, remélve hagyja.*
- Feladtad a leckét… még nem állt nekem senki modellt, de ez aztán tényleg nagyon… észveszejtő… *Az utolsó szót súgom, s ha engedi odalépek hozzá, hátulról átölelve derekát kezeimet a hasa előtt kulcsolva össze. Nyakába csókolok egészen finoman, illatát mélyen magamba szívva, szemeimet egy pillanatra lehunyva. Annyira szívesen maradnék így még pár percig, órákig, de ígéretet tettem és ezt meg kell örökíteni egy rajz formájában.*
- Akármit mondasz, igazán szép vagy. *Lehelem bele nyakába, aztán fordulok is odalépve a székemhez, hogy leülhessek rá.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-07-03, 10:14 pm

*A gyengéd ébresztő talán feledteti mind a kettőnkkel a tegnap esti kis ellentétet, így hamarosan már csak csókjait élvezem, de mégsem túl sokáig, ugyanis mára mást terveztünk, aztán pedig muszáj visszatérnünk a valóságba, tehát a Mysterioba, hiszen sentinel vagyok... nincs mit tenni, a kötelességem is fontos. Felkelek tehát és a bugyim elkapva indulok el kifelé, de amikor Félix utánam szól, csak kuncogok picit.*
- Majd megtudod odakint. *kacsintok is rá játékosan és már itt sem vagyok. Türelmesen várakozok a művész úrra, aki nemsokára meg is jelenik, én pedig felé fordulva figyelgetem, hogy mi minden van nála. Amikor viszont tekintetünk találkozik és jól láthatóan végig is néz rajtam, már mosolyogva figyelem is, miközben felém tart. Már miért ne hagynám? Nyugodtan jöjjön és bár picit szégyellős vagyok, igyekszem ezt most palástolni.*
- Örülök, hogy tetszem. Gondoltam, hogyha már lerajzolsz, akkor az örök emlék legyen és talán így tetszem majd neked. *tény, hogy nem látott még így, ilyen kevés ruhában, de mindennek eljön egyszer az ideje. Tehát kíváncsian figyelem, ahogy nemsokára további bókokat mond és végül mögém érve ölel át hátulról. Arcomon aranyos pír jelenik meg, úgy hunyom le szemeimet és fejem neki is döntöm kissé a falnak.*
- Igyekeztem meglepetést okozni, de ha így csókolgatsz... *ahj, Félix egyszerűen remek pasi és nagyon is ért hozzám, így halk sóhajt hallatok, miközben nyakamat kényezteti és popsim is oda dugom férfiasságának, annyira kívánom őt, de nem, nem adhatom még oda magam, így inkább ismét a falnak simulok.*
- Most már... most már rajzolnod kéne. *lihegem halkan és mivel lassan távolodni kezd tőlem, szívverésem is lassul cseppet, ugyanis oly gyorsan vert, hogy az hihetetlen. De miért izgulok ennyire? Csak még egy kicsit lehunyom a szemem, aztán már felé is fordulok, hogy édesen mosolyogva álljak neki modellt, ahogy azt ő szerette volna.*
- Elég meleg van, szerinted mennyi ideig tart majd? *kérdezek is rá és azért gondosan figyelek, hogy mellemből többet még ne lásson, tehát a falnak nyomódom továbbra is.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-07-03, 10:35 pm

*Ez a reggeli mosoly és ébresztgetés úgy érzem nem csak ennyiből áll, mintha e mögött sokkal több lenne. Hamar magamra kapok egy boxert, nem vagyok egy szégyenlős fajta és hát a nyílt óceánon egyébként sem láthat meg senki. Én nem tétovázom sokat az öltözködéssel, végeredményben nem én állok modellt. Kezembe veszem a kellékeket, amikre szükségem lesz a rajzolásnál aztán már lépkedek is fel a hajó fedélzetére, ahol kisvártatva megpillantom Daphot nem akármilyen helyzetben. Elakad a szavam, a lélegzetem és a tekintetem is megfagy egy pillanatra. Megérzésem most sem volt hiába való, jól sejtettem hogy készül valamire és az a valami most itt van előttem Daph formájában egy szál bugyiban, mellei fedetlenül csak a fal takar belőle egy keveset. Odalépek hozzá, átölelem, nyakába csókolva apró szavakat suttogva fülébe bókolok, őszintén, szívből. Érzem a ragaszkodást, a testében tomboló vágyat melyekkel már ő is harcol.*
- Örök emlék... hogy taláán tetszel nekem? Ne viccelj, hisz csodálatos vagy és már az is örök emlék lesz hogy lerajzolhattalak, de hogy így… *Tovább csókolgatom lassan a nyakát, nem sietve el semmit, s bár ideje lenne nekifogni a rajzolásnak nehezemre esik elmozdulni innen. Hozzádörgöli fenekét ágyékomhoz, ahol már egyébként is életre kelt férfiasságom, ezek után meg aztán alig bírok levegőt venni.* - Daph.. rossz vagy! *Nyögöm fülébe, halkan felszisszenve az érzésre, de pontosan tudom hogy ideje rajzolni és ezt ő is megjegyzi, bár úgy gondolom most mindketten dilemmázunk a dolgokat illetően. Megadom magam, természetesen elhúzódom tőle, kezeimet azért kicsit felcsúsztatva előtte hasán mellének vonaláig és mintha csak véletlen lenne ujjaimat végighúzom ott amint elveszem kezemet testétől, aztán már fordulok is a szék felé. Alig bírok leülni, mert a boxeremben elég kényelmetlen lett a helyzet. Nagyokat nyelve próbálok koncentrálni a vászonra és amint Daph elhelyezkedett felnézek, hogy jó legyen minden.*
- Elölről a hajadat kicsit vidd hátrébb a vállad mögé, hogy az arcodból több látszódjon és így jó lesz, maradj így, ne mozogj most. *Kérem szépen, aztán a kérdést hallva felnézek az égre.* - Igyekszem gyors lenni, de a jó munkához idő kell. *Válaszolok s bár nem tudok pontos időt mondani, ezért is kezdek bele rögtön a körvonalakba Daph arcával kezdve először, de csak a csontozata, majd a hajának omlásával folytatom. Amint ezzel megvagyok az arcához visszatérve a szemeinek ívét húzom meg, az íriszt belerajzolva egyből. Ez gyorsan megy, alig két perc alatt megvannak, de innen jön a munkásabb, pepecselősebb részt. Többször is pillantok fel, ügyelve a pontosságra. Látom mellkasának ütemes emelkedését, ami minden alkalommal megmosolyogtat.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-07-03, 11:02 pm

*Lehet, sőt, szinte biztos, hogy cseppet túlzásba viszem ezt az egész helyzetet, de mégis, képtelen vagyok ellenállni annak, hogy egyfajta kihívás elé ne állítsam őt. Kíváncsi vagyok, hogy mit fog tenni, hogy fog nézni, vajon hozzám ér-e, de amikor már érzékelem, hogy bizony mögém kerül és átölelve nyakamat csókolgatja, komolyan elgondolkodom rajta, hogy vajon lesz-e ebből rajzolás? Én mást szeretnék, egész testem fel van hevülve tőle, de mégis, vissza kell fognom magam, hagynunk kell valamit a későbbiekre is.*
- Nem is tudod, hogy mennyire jól esnek a szavaid... *végül fenekemet is hátrébb dugom, érezni akarom, hogy mennyire is kíván, de amikor a kis megjegyzést hallom, halkan fel is kuncogom és picit el is távolodom testemmel a faltól, főleg, amikor kezei felfelé haladnak, így nyugodtan végig tud cirógatni izgalomban lévő melleimen, így sóhajtok fel én is és annyira utána kapnék, annyira akarom őt, de magamnak is nehéz az ellenállás. Szám kiszárad, úgy nyelek egy hatalmasat, majd jelzem is felé, hogy menni kéne. Testem vissza is nyomom a falhoz, amikor magamra hagy, majd ez után már úgy is teszek, ahogy a művész úr szeretné, tehát hajamat hátrébb dobom és így egy pici időre egyik mellemet teljesen meg is láthatja a fiú.*
- Így jó lesz? *kérdezem tőle még mindig huncutul, de fel se tűnik, hogy az előbb többet mutattam magamból, mint kellene. De azért egy kérdés még megfogalmazódik bennem, hogy vajon meddig fog mindez tartani, a válaszra pedig egy aprót bólintok, aztán igyekszem nyugton is maradni.*
- Addig legeltetheted a szemeidet rajtam, amíg csak szeretnéd. De utána azért vigyél vissza a suliba. *kacsintok is rá, majd igyekszem jó kislány lenni, de néha mégis megmozdulok, hiszen meleg van és kívánom is őt, képtelenség teljesen nyugton ácsorogni, de talán nem fog nagyon megszidni érte. Az idő úgyis telik, én pedig kitartóan ácsorgom ám, amíg csak kell, hogy elkészüljön a rajz.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-07-03, 11:43 pm

*A látványtól is teljesen levert a víz, pedig ritkán fordul elő velem az ilyesmi és persze nem lehet ellenállni a látványnak, ami most karnyújtásnyira van tőlem, de már ez is bőven elég arra, hogy elvegye az eszemet. Momentán abban sem vagyok biztos, hogy képes leszek rajzolni, nemhogy ha még előttem áll és a popsiját az ágyékomnak dörzsöli erőteljesen, amire a válasz egyértelműen az, hogy én is kissé nekinyomom a fenekéhez, összekulcsolt kezeimet pedig felfelé víve megfogva mellének alsó részét. Érzem a vágyat, az érzést, ami ugyan úgy engem is kerülget. Annyira szeretném itt és most. Kényeztetni, simogatni, hozzábújni, levenni róla a maradék ruhát, ami már csak egyetlen darab bugyi, ami kiemeli formás fenekét. Egyik kezemmel végig simítok melle vonalában az oldalán lefelé, végig a derekát érintve, hosszan elnyújtva az érzést. Szinte már hallom a szívverését, levegővételét, látom ahogyan a mellkasa egyre csak emelkedik és süllyed.*
- Daph.. *Súgom a szavakat, de még egy pillanat és nem tudok ellépni tőle, így ezért most teszem meg, s már mozdulok is egyenest hátat fordítva neki. Szám alsó ajkába harapok, gyöngyözik a homlokom és ez úgy hiszem nem az égető naptól van. Kezem is izzad, amint beletúrok a hajamba. Másodperc töredékéig megállok a szék előtt gondolkozva azon, hogy fog menni a rajzolás, de bele kell vágnom nincs mese. Leülök, kezembe veszem az eszközöket, némi instrukcióval ellátva Daphot, mert a haja kicsit takarja az arcát és az nagyon fontos egy portrénál. Még meg-megakad tekintetem a testén, főleg amint a haját hátraveti a válla fölött ezzel meglátva egyik mellének teljes körét s kicsit torokkaparó érzéssel, arcomon lágy mosollyal fogok bele az első vonásokba.*
- Tökéletes! *Súgom inkább magam elé. Nem szeretném elkapkodni ezért minden apró vonalat nagy precizitással húzok meg azután, hogy végignéztem Daph azon testrészén, amit éppen a vászonra „festek”. Olykor-olykor én is kényelmetlenül mozdulok, meredező férfiasságom azóta sem lankadt csak annyira hogy ne legyen annyira zavaró. Megkértem ugyan, hogyan ne mozduljon de nem várom el tőle, hogy teljesen mozdulatlan maradjon. Néha a pálcám után nyúlok egy-egy javítás erejéig. Lassan elkészül a mű is, ahogyan az idő vészesen pereg, míg homlokom tovább gyöngyöződik. Daph teste is felhevül, ami némiképp változtat a helyzeten, így sokkal márványosabb színt kölcsönöz bőrének, mintha csak egy gyönyörű élő szobor lenne.*
- Kicsit emeld meg a fejed, ne sokkal csak már lassan teljesen lebillentetted… *Nézek rá szépen, szemeimből kiveheti, hogy borzalmasan jól néz ki.* - Mindjárt készen vagyunk, már csak apró simítások… *Jelzem, hogy már nincsen sok hátra. A hajszálak szépítése, a szeme körüli sötétebb tus és a falnak árnyékolása van már hátra, nah meg mellének aprólékos kidolgozása, amit direkt hagytam a legvégére. Még nagyjából tíz perc álldogálásra van szükség a türelemmel együtt, aztán a grafitot leengedve dőlök hátra, fejemet előre szegvén. Pár másodpercig pásztázom a lányt majd a portrét aztán torok köszörülve állok fel odalépve hozzá.*
- Készen vagyunk! *Egyik kezemmel átölelem a derekát és magamhoz húzom, míg a képet felé mutatom átadva neki, hogy nézze meg. Én személy szerint meg vagyok vele elégedve, sőt mi több, nagyon is jól sikerült, remélem, ezzel ő is egyetért.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-07-04, 12:16 am

*Direkt nem mozdulok, nem nyúlok hátra, csak érezni akarom, hogy ő irányít, hiszen ő a férfi, érintsen úgy, ahogy szeretne és valószínűleg hogyha Félix tovább menne, most engednék neki. Ebben az esetben képtelen vagyok az önmegtartóztatásra, hiszen melleimet is engedem, hogyha szeretné, hát érintse meg, szeretném érezni a kezét, a simogatását, a csókjait és azt, hogy csak engem akar... és igen, ezt mind érezhetem. Hallom a nevem suttogását, mely most már folyamatos mosolyt vált ki belőlem és odalent is érzem, hogy bevetésre készen áll, de nem, ez még nem az a pillanat, ez még túl gyors lenne, hisz tegnap éreztem meg az első csókját.*
- Én is nehezen tudok uralkodni magamon, de... de most rajzolni szeretnél. *köhögök is egy picit, mivel érzem, hogy teljesen kiszáradok, de amikor eltávolodik tőlem, már kissé megnyugodva lehelem ki a bent rekedt levegőt, hogy ez után most már lefesthessen. Egy kicsit még igazítok magamon Félix kérésére, így mutatva meg neki formás domborulatomat is, de ez után már tényleg igyekszem nyugton maradni, nem ficánkolni. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz a kép, de oly meleg van, így hófehér testem is kezd barnulni idő közben, mégsem zavar.*
- Bocsi. *szólalok meg, miután hallom, hogy emeljem feljebb a fejem és végül meg is teszem mindezt, próbálva még tartani magamban az életet, de annyira nehéz és fárasztó így, egy helyen állni... Igazi megkönnyebbülés, amikor hallom a torokköszörülést és Félix is megindul felém. Viszont picit mintha megszédülnék a melegnek hála, inni kéne valamit, de most mégis, a rajz az elsődleges, így automatikusan fordulok a fiú felé, melleim mellkasának nyomódnak, én pedig sugárzó arccal nézem a művét.*
- Hűha, ez gyönyörű lett. Nagyon ügyes vagy, ugye tudod? *tekintek is fel rá, majd ajkam az övére talál, így puszilom meg, de most csak ennyire futja.*
- Viszont... inni kéne valamit, nagyon szomjas vagyok. *testem picit megremeg, tényleg elfáradtam a napon való állásban, így nem lerázni akarom, de nem tudok testemmel mit csinálni, a homlokom is verejtékezik, tehát látszik, hogy le kéne ülnöm, tehát ha elereszt, szépen a földre is kuporodom.*
- Hoznál valami hideget? *kérem is szépen, de hogyha hagyja, a lapot magamnál tartom és azt nézegetem továbbra is, minden apró vonalat és be kell ismernem, tényleg szép vagyok, magamnak is tetszem.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-07-04, 12:41 am

*Egy ilyen ébredést elég nehéz túlszárnyalni de Daphnak még ez is sikerül egy gyönyörű bugyival, amit nem láttam rajta még s nagyon impozáns látványt nyújt, amint fedetlen melleivel a falnak dőlve pózol nekem teljesen készen állva, hogy lerajzolhassam, megörökítve gyönyörű idomait, mosolygós arcát. Még mielőtt a rajzolásba kezdhetnék némi közjáték, apró csókok, gyengéd, kéjes érintések és mozdulatok, apró sóhajok öveznek bennünket körül. Ha most nem lenne feladatom simán megfordítanám két kezét a falnak szorítva csókolnám végig ajkától a nyakáig végig le a melléig, de ezt nem tehetem meg, pedig szeretném. Most még nincs itt az ideje, sőt talán jobb ez így, hogy mindketten vágyunk a másikra.*
- Téged szeretnélek… rajzolni… *Mindkettő igaz, hiszen nagyon szeretném szeretni, de előbb meg kell örökítenem ezt a pillanatot, ezért bele is fogok rögvest kis szenvedés után, mert ez az akciózás most meglátszik boxeremben. Pillanatnyi feszültségemet, a vágyódást és az érzéseket félretéve elkezdem a művet pontról pontra, vonalról vonalra haladva, ügyelve a legapróbb részletekig hogy minden pontos legyen. Egyszer szólnom kell rajzom alanyának, hogy kicsit emelje meg a fejét, mert időközben teljesen leszegte, de ezután hamar elkészülök, és amikor úgy érzem teljes, felpattanok hogy megmutathassam alkotásomat. Izgulok, hogy mit fog hozzá szólni, mert ez az első ilyen alkotás, amit kiadok a kezemből.*
- Szerintem is jó lett. Szóval tetszik, örülök, huuh,, megkönnyebbültem. Mond meg ha valami nem jó, most még tudok rajta változtatni. *Kacsintok rá s ekkor látom csak meg hogy az ajka teljesen ki van száradva. Nem csodálom, jó ideje kint áll a napon teljesen mozdulatlanul. Megcsókol melyet viszonzok, próbálva kicsit felpezsdíteni a vérét, de ez itt már nem segít. Ahogy nekem dől, mellei mellkasomnak feszülnek, most mégsem tudok ezzel az érzéssel foglalkozni, rögtön csúszik is lejjebb a fal mentén.*
- Azt hiszem napszúrást kaptál… *Fogom meg homlokát, ami valósággal égeti a kezemet, ahogyan az arca és a teste többi része.* - Nem, nem. Leviszlek, le kell zuhanyoznod és persze innod is! *Most haragszom magamra, lehettem volna gyorsabb vagy lehetett volna annyi eszem hogy nem hagyom ennyi ideig a napon állni. Finoman alányúlok a combjainál másik kezemmel pedig a kezei alatt s már ölbe is kapom, hogy levihessem a hajótestbe.*
- Utána gyönyörködhetsz a rajzban, de le kell fürdened, jó? *Nézek rá aggódó tekintettel, mert hát igenis féltem, és ha már volt ennyi eszem az a minimum, hogy ügyelek rá. Rögtön a zuhanyzóhoz viszem, beállok vele a zuhanytálcába, finoman leteszem, de tartom továbbra is, hátát a hűs csempének támasztva. Pontosan tudom, hogy ellenkezni fog, ám ebből nem engedek, felhevült testének szüksége van a vízre, ezért is engedem meg a csapot, mire a zuhanyrózsából lassan csordogálni kezd a langyos víz.*
- Segítsek vagy menjek inkább el? *Kérdem, mert kitudja, lehet kellemetlenül érzi magát egy ilyen helyzetben. Ha maradhatok akkor segítek lezuhanyozni alaposan lehűtve testét nem foglalkozva azzal hogy magam is vizes leszek, ha pedig mennem kell akkor hozok neki vizet ahogyan azt eredetileg kérte tőlem.*

//Fagyasztás//

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-07-04, 12:32 pm

//olvadás//

*Nem adtam egyszerű munkát szegény Félixnek, mivel ilyen kevés ruhában egyértelműen nem fog csak úgy nézni és állni, mint valami bot, ő annál magabiztosabb srác, tehát már hozzám lépve kezd el csodásan kényeztetni, én pedig engedek ám neki, sőt, viszonoznám is, de nem, nem tehetem még meg, mert tudom, hogyha megteszem, akkor itt nem lesz semmiféle rajzolás és az egész napot szépen mással töltjük majd. Tehát csak engedem, hogy magamra hagyjon és próbálok jó alany lenni a rajzához. Viszont a rosszullétet is kezdem megérezni, fejem is ezért dől előre kissé, de hamarosan végzünk, így lép oda hozzá, én pedig már a rajzot is csodálom, de minden pöttyös a szemem előtt, homályosodnak a dolgok.*
- Nagyon jó így. *ajkam az övére talál, így érzem meg a csodás csókot is, miközben hozzá is bújok, de a gyengeségem most megmutatkozik, így dőlök a meleg falnak és már érzékelem is Félix aggódását, mely azért lágy mosolyra késztet.*
- Áh, csak nem... *húzom is el a számat, de már hallom is a következőket és arra leszek figyelmes, hogy az ölében vagyok. Picit összébb húzom magam előtt kezeimet, hogy melleimből mindent ne lásson, mert azért a cseppnyi féltékenységem még megvan, de aztán megadóan a fiú mellkasának dőlök.*
- Hát jó. *egyezek is bele az aggódó szemek láttán és miután már a zuhanyzóhoz érünk, ismét lábaimra állok, hátam a hűs csempének dől és nagyot lélegzem, mert mindjárt jobb idelent lenni, mint fent a melegben. A víz is folyni kezd, én pedig szemeimet becsukom egy pillanatra és arcomat is megmosom a víznek hála.*
- Maradhatsz, már úgyis láttál így az előbb is, szóval örömmel fogadom a segítséged. Nem akarok kidőlni és amennyire szédülök, félő, hogy előfordulna. *lassan hátat fordítok neki, kezeimmel és mellkasommal a csempének dőlök, majd homlokommal is és úgy várom, hogy Félix lemossa a hűs vízzel a hátam, tehát segítsen valahogy, ahogy ő szeretne.*
- Ciki, hogy rosszul lettem, elhiheted, hogy nem így terveztem. *utálom is magam, hogy időnként kijönnek az ilyen nyavajáim, de talán hamar rendbe szedem magam és akkor utána minden okés lesz.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-07-04, 12:59 pm

*Ebben az apró ruhában vagy fogalmazhatok úgy is, hogy kellékben; nem sokat takar magából Daph, ami egy ilyen este után már csak hab a tortán és persze szemet gyönyörködtető látvány, aminek nem tudok ellen állni. Így lépek oda hozzá némi kényeztetés, bókolgatás céljából, mire fenekét hozzám dörgöli. Érzem, hogy szeretné, de van még egy fontos feladatunk és ennek fényében lépek hátrébb, elfoglalva székemet. Hamar neki is kezdek a rajzolásnak, apró vonalakat, amolyan sablon szerűen húzom a vonalakat egymás után, mire az előbb még üres vásznon körvonalazódni látszik Dah arca amit szemével, orrocskájával és végül szájával egészítek ki. Nem akarok kapkodni, de igényes, szép munkát szeretnék kiadni a kezemből. Eltelik csöndesen jó néhány perc, néha felpillantok –többször is mint kellene-, hogy láthassam a vonalak esését, derekának és combjának ívét, fenekének formásságát. Egyszer kell csak kérnem, hogy emelje meg picit idő közben előreszegett fejét, melyet készséggel tesz meg a lány. Én végig mosolygok, néha feljebb ülök a székben is vagy lábaimat zárom, nyitom éppen ahogyan „hozzáférek” a rajzhoz. Kell jó 20 perc, mire elkészülök, de azt hiszem megérte ennyit várakozni és tökéletes modellem volt. Közelebb érve hozzá, hogy megmutathassam, jövök rá arra, hogy nincsen jól, teste felhevült a meleg nap hatására, szédül és hamar össze is görnyed előttem én pedig aggodalmasan mérem fel a helyzetet. Ellenkezést nem tűrően kapom finoman ölbe, hogy levigyem, mert le kell tusolni, nem maradhat egy pillanatnál tovább sem a napon. Magamban mérgelődve állítom a zuhanytálcába egyik kezemmel tartva, hogy véletlenül se billenjen ki egyensúlyából. Megengedem a frissítő, langyos vizet és óvatosan kezdem el csorgatni Daph hátára, aki idő közben háttal fordult nekem, mellkasát a hűs csempének szorítva.*
- Ne szabadkozz Daph bolond voltam, eszembe juthatott volna, hogy nem lesz ez így jó. *Csitítgatom finoman, hiszen ez nem az ő hibája és ezt neki is tudnia kell. Haragudni még akkor sem tudnék, ha megkérne rá. Aggodalmam viszont annál nagyobb. Beállítom fixen a zuhanyfejet, így felszabadul az egyik kezem, hogy végigsimíthassak, a hátán miközben a víz folyamatosan folyik rá. Magamat is bevizezem, először csak a hajamat, de mivel már hosszú végigfolyik belől a víz végig az arcomon, úgyhogy már én is teljesen vizes vagyok, jól is esik.*
- Kezdesz jobban lenni? *Nem látom az arcát, mert a csempének nyomja a buksiját is, s hát egyébként is háttal áll nekem, de én finoman karolom át, fejemet oldalra billentve hogy legalább a pofiját láthassam.* - Ugye most csak a meleg miatt vagy rosszul és egyébként nincsen semmi bajod? Kezded a frászt hozni rám. Nem vagyok szívbajos, de mostanság nem igazán vagy fizikailag sem a toppon úgy érzem. Voltál orvosnál? *Kérdezgetem finoman. Nem akarok tolakodó lenni vagy hogy az idegeire menjek, de szerintem természetes hogy aggódom érte és inkább ezért haragudjon rám, mint bármi másért.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-07-04, 1:20 pm

*Nem hittem volna, hogy ilyen vége lesz ennek az egésznek, hogyha lerajzol, majd a meleg miatt így kidőlök, mivel igazán bírhatnám jobban is a dolgokat, de valahogy manapság kezdem feladni, nem működik ez az egész, testem tényleg gyengébb a kelleténél, de most már csak összeszedem magam. Talán... talán sűrűbben ki kéne járnom napközben, nem csak éjszaka bóklásznom és tanulni, gyakorolni, de azóta a pusztítástan óra után, amikor úgy lebőgtem, méghozzá Nil előtt is, muszáj teljesítenem, jobb akarok lenni. Félix viszont most is kedves, mint mindig, tehát rögtön aggódni is kezd, így visz be a kabinba, majd a zuhany alá is állít, én pedig hátat fordítva neki dőlök a falnak, ugyanis elég kellemetlen a számomra mindez, képtelen vagyok a szemeibe nézni, hogy most meg ő előtte vagyok ennyire gyenge.*
- Én akartam kint csinálni a képet, szóval nem a te hibád. Nem kell mindent magadra vállalnod. Azért, mert most rosszul érzem magam, én tehetek róla, de majd jobb lesz ám. *főleg most, hogy a vizet is érzem magamon, tehát alakul ez, testem is hűl, tehát tényleg érzem, hogy nem lesz itt gond, főleg mert a fiú elég gyors volt ahhoz, hogy behozzon, nem bízott semmit se a véletlenre.*
- Azért jó, hogy nem dobtál be egyszerűen a tengerbe, vicces lett volna. *vigyorodom is el, majd lassan meg is fordulok, mivel érzékelem ám, hogy szeretne látni, így nézek végig rajta, majd hajába is picit beletúrok, annyira édes, amikor így, csurom víz.*
- Ühüm, már sokkal jobb. *hátam azért nekidöntöm a csempének, úgy figyelgetem a másikat és hagyom is közben, hogy testemre és arcomra, na meg hajamra jöjjön a hideg, mivel jól is esik és én se akarok rosszabbul lenni. Na de amikor az aggódás tovább fokozódik, felsóhajtok és szemeimet is megforgatom szépen.*
- Nem voltam és nem is megyek, mivel kössz, de jól vagyok. És nincsen más gond, esküszöm.... *kezem szívemre is teszem, úgy pislogok fel rá, majd ez után elmosolyodva karolom át derekát és húzom magamhoz.*
- Inkább az aggodalom helyett csókolj meg... az sokat segítene az egészségügyi állapotomon. *ajkam már a fiú arcára is tapasztom, pár apró puszira, de ez után már reménykedem abban a várva várt csókban.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-07-04, 1:39 pm

*Más befejezést szántam a dolognak, vagyis egyáltalán nem ilyenre, hogy majd rosszul lesz a napon való ácsorgástól, de ha ép ésszel végiggondolom tudhattam volna a következményt. Így jártam, vagyis pontosabban Daph járt rosszul, aminek csöppet sem örülök. Hibásnak érzem magam, akármit is mondjon, de még ha tényleg nem is vagyok bűnös, kötelességemnek érzem, hogy tegyek ez ellen, ezért cipelem be egyenest a fürdőbe, hogy hideg vízzel lehűthessük testét.*
- Ugye tudod, hogy ezzel nem győztél meg? *Nézek rá kedvesen mosolyogva amint a zuhanyfejjel babrálok, mert szeretnék végigsimítani a hátán, de úgy nehéz lesz, ha mindkét kezem „foglalt”. Megszabadulok az említett tárgytól és már bújok is hozzá hátulról aggódó kérdésekkel és a fejemben összeállt elmélettel bombázva. Mit is vártam? Már akkor tudtam, hogy nem fog egyetérteni a dologgal, amikor egyáltalán nekikezdtem, de ilyen vagyok. Felnevetek a bolondos megjegyzésen.*
- Tuti egyből rendbe jöttél volna… *Vagy nem, mert a felhevült testtel nem szabad a hideg vízbe ugrani, nem véletlenül nem dobtam bele, ennyi eszem még nekem is van, pedig gyorsabb megoldás lenne, de akkor nem tudnék most így idebújni hozzá. Bújásomnak köszönhetően velem szembe fordul én pedig mélyen a szemébe nézek. Persze nézhetnék más hova is, de most a tekintetét szeretném látni. Egyik kezem derekán állapodik meg, amolyan biztonságot adóan fogom, míg a másik kezem felfele halad a derekán a mellei alatt végigcikázva a szett csontján át a nyakát simítva, hogy aztán a haját kisimíthassam arcából.*
- Hiszek neked! *Megadom magam, egy nővel ilyenről nem érdemes vitatkozni, legtöbbször úgy is szólnak, ha gond van, vagy észreveszem, remélhetőleg. Átkarol, magához húz, én pedig eleget teszek ennek, s most már én is teljes valójában ölelem át simogatva tovább. Hallom a kérést is nah meg a puszikat is megérzem arcomon, amin csak fejcsóválva mosolyodom.*
- És ezt melyik dokinénitől hallottad? *Kérdem amolyan kíváncsi tekintettel, de a csóknak nem tudok nemet mondani. Kicsit lehajolok s már keresem is ajkát, hogy lágyan csókolhassam meg. A víz alatt Daphhal, szinte már-már majdnem meztelen, mellkasomnak nyomódó kebleit érzem, s aligha tudnék most ennél szebb dolgot elképzelni. Utat török ajkai közt nyelvét keresve miközben teljesen a falnak nyomom és kezeim segítségével megemelem egy picit, persze mindezt a lehető legfinomabban megoldva.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-07-04, 2:06 pm

*Kedves, hogy így aggódik értem és nem is tudja szerintem, hogy mennyire jól is esik most mindez, így hát nemsokára már a fürdőben kötünk ki és mivel nem áll módomban kiküldeni őt innen, ezért is hagyom, hogy bent maradjon velem és amolyan közös hűtőfürdőt vegyünk. Nem hiszem, hogy kellenek most ide habok, csak a testhőmet kell lehűteni, ami szerintem szépen lassan, de sikerül is.*
- Ne akard már mindig magadat hibáztatni! *mordulok rá, mivel tényleg most én voltam a balga, így viselem is a tettem következményeit, ahogy azt mindig is teszem, de azért közben valahol élvezem is ezt. Na nem jó a napszúrást, de ez a gondoskodás, kedves cirógatások mindjárt megérik a dolgot... mondjuk, meglehet, hogy Félix az nélkül se ellenkezne. Egy kis poénos megjegyzést is teszek azért azzal kapcsolatban, hogy be is dobhatott volna akár a tengerbe, de a szavakra már én is felnevetek és lassan meg is fordulok, így kerülve szembe a másikkal és engedem is, hogy kerek, telt idomaimat is megnézze, hogyha szeretné. Nem akarok most már elszakadni tőle, de picit belepirulok a tettébe, mégis, még mindig tartani akarom magam, csak a testem nem, az itt a probléma.*
- Hmm, semelyiktől, de te is tudod, hogy így van. *kacsintok is rá és végül egy csodás csókban forrunk össze, melyet tovább hevítünk ám, így bújok teljesen hozzá és amikor fel leszek emelve, lábaimmal csak átkulcsolom Félix derekát, miközben hajába túrok, hátát cirógatom és élvezem is tovább nyelvünk játékát. Jó pár percig nem óhajtom ezt abbahagyni, de aztán elválva tőle nézek bele a zöld szemekbe.*
- Gondoltad volna, hogy tegnap óta ide jutunk? *kérdezek is rá kíváncsian, direkt így téve fel a kérdést, mivel a beosztásán én tudom, hogy mondta, hogy az övé leszek... és kezdem úgy érezni, hogy igaza volt, tényleg eléri a célját.*
- Lassan viszont vissza kéne mennem a Mysterioba, tudod, sentinel vagyok. De ettől függetlenül még sokszor ráérek ám veled lenni. *jegyzem is meg huncutul, majd egy újabb csók után lassan lábaimat leeresztem a földre, hogy ez után a zuhanyt is elállítsam. Már jobban érzem magam, tényleg, de tudom, hogy vannak kötelességeim is és nem lehetek önző, hogy esetleg egy új diáknak kellene segítenem, én pedig mással mulatom az időt.*
- Remélem nem haragszol. *pislogok is fel rá szép szemeimmel, így is elhúztuk ezt a vitorlázást, de remélem, hogy még sok ilyen lesz. Végtére is, valamikor le is kell festenünk.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-07-04, 2:43 pm

*Egy pillanatra megijesztett odafenn amikor elkezdett lefele csúszni a kezem közül, de hamar észbe kaptam és hoztam is le ide a zuhanyhoz. Nem mondom, megfordult a fejembe hogy gyorsabb megoldás lenne az óceán vize, de hamar elvetettem különféle okok miatt. Mindegy is, már itt vagyunk együtt a víz alatt, meglehetősen intim helyzetben, Daph is kezdi összeszedni magát. A morgást hallva összehúzom két szemöldököm és úgy nézek le rá, hogy csak ne tessék morogni, teljesen mindegy ki volt a hibás és miért. A baj megtörtént, de nagy probléma nem lett belőle. Homlokára adok egy kis puszit, ezzel is jelzem, hogy rendben van a részemről.*
- Egyiktől sem, mindjárt gondoltam… hát akkor most én leszek a doktor bácsi és megnézzük hatásos-e. *Nincs időm a mosolyra, mert egy pillanat tört része alatt történik minden s az arcomra kapott puszikból egy csók keletkezik, mely hosszan elnyúlik. Továbbra is úgy érzem, mint az elsőnél. Mindenütt átfut rajtam a jóleső borzongás, amit most a hideg víz is tetéz és szüntelenül feszülnek meg újra meg újra az izmaim. Daph szinte pille könnyű, de mivel a falnak támaszkodik sokkal egyszerűbben férhetek hozzá, egyik kezem is szabaddá válik. Nyakának egyik oldalánál simítok hátrafelé végig tarkójánál a hosszú vizes haja alatt túrok bele. Nem húzom meg, talán kicsit rá is segítek, s hogy ne tudjon elszakadni ajkunk így tartom tovább, de mégis… ennek az édes érzetnek meg kell szakadnia hosszú percek után. Egészen lassan nyitom csak fel szemeimet egyből Daphét megpillantva.*
- Nem gondoltam volna... reméltem. *Tényleg csak remélni tudtam, bár már az is kétes volt, hogy egyáltalán szóba áll még velem. Én vagyok a legboldogabb, hogy mégis helyre jött a kettőnk közti kapcsolat, és ha még nincs is minden teljesen rendben legalább itt van velem, mellettem. Nem mással és én is ő vele vagyok. Az idő viszont vészesen pereg és tudom, hogy az én kis démonom sentinel, így vannak bizonyos kötelességei, de egyáltalán nem osztom a véleményét, hogy ezt most kéne teljesítenie. Hiába mondja hogy jól van, én még aggódom, de ezt nem teszem szóvá. Leteszem hát a földre, majd egy-egy törölközőt veszek elő, hogy megtörölközhessen. Még kap tőlem egy apró csókot az ajkára aztán csak elmosolyodom.*
- Dehogy haragszom, végeredményben nem lehetsz mindig velem. *Ha tudná milyen boldog vagyok, hogy eddig velem volt, így s a rajz i sikerült és az este is remek volt. Jól éreztem magam és tudom, hogy lesznek még ilyen esték, szeretném, akarom. A szekrényhez lépve elkezdek szedelőzködni, keresek valami száraz ruhát, amibe gyorsan belebújok. Nem takargatom magam fölöslegesen, végeredményben már látott, de ha most nem akar pásztázni hát nem néz ide. A lányra bízom mennyire óhajt szemrevételezni.*
- Öltözz fel, én addig elkezdem felhúzni a láncot és visszakormányzom a hajót addig. *Nézek rá félszemmel huncutul vigyorogva hozzá, végül eltűnők a lépcsőnél. Pár perc után érezhetővé válik, hogy a vitorlás erőteljes irányváltoztatást hajt végre hogy a manőverezésnek köszönhetően visszamenjünk a kikötőbe ami nagyjából fél órára lehet.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-07-04, 2:56 pm

*Áh, egyre jobban imádok vele lenni és a csókjait is, melyek között mindig elgondolkodom rajta, hogy vajon mi lenne, ha... ha tovább lépnénk, ha egész testével engem akarna és én is őt, hogyha egymáséi lennénk, de nem gondolhatok én már mindig erre, micsoda gonosz dolog tőlem, így inkább csak ajkammal ismerkedem tovább vele és két csók között egy kérdést is felteszek.*
- Én is reméltem... nagyon. *pislogok is rá szép szemekkel, majd hamarosan tovább kedveskedünk egymásnak, egészen addig, amíg ismét nem utalok arra, hogy lassan tényleg vissza kellene térnem a Mysterioba. Nem akarok elválni tőle, de vannak kötelességeim, amelyeket teljesítenem kell, de így is, örülök neki, hogy bár picit morogva, de ennyi időt együtt tölthettünk. *
- De azért majd igyekszem sokat a nyakadon lógni. *kacsintok is rá játékosan, majd ez után elereszt és végül egy törölközőt is kapok, amit magam köré csavarok, majd egy másikat a hajamra és úgy pillantok ki a fürdőből és nézem is végig az öltözését. Ajkamba harapok pici-Félix láttán, de aztán a zöld szemek felé tekintek.*
- Rendben! *bólintok is egy aprót és szépen le is veszem magamról a bugyimat is, hogy ez után a száraz ruháimba kerüljek újból. A hajam még vízes, de megtörlöm picit a száraz törölközőbe, majd ez után már meg is érezhetem az indulást is. Nincs más hátra ezek után, minthogy felmenjek hozzá a fedélzetre, majd ott tovább kényeztessük egymást, egészen addig, amíg be nem fut a vitorlás és el nem válnak útjaink.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-07-13, 2:57 pm

*Itt a nyár és állandóan úton vagyok jelen esetben Alinox-szal szobatársammal. Famulusainkat a kastélyba hagytuk had csináljanak azt, amit akarnak, míg mi felvásároljuk az édesség boltot. Most, hogy nem süt annyira a nap én is szívesebben vagyok az utcán. Így nincs meleg és még a szél is fúj ez által még kellemesebb az idő. 20-25 °C közöttire tippelem. A nagy meleg után ez felüdülés.*
- Mennyivel jobb ez az idő, mint a negyven. *Vigyorgok barátnőmre. Mind a ketten északabbról jöttünk, úgyhogy valószínűleg ő is értékeli.*
- Este sárkányokról álmodtam, úgyhogy ma vennem kell sárkányos édességet. *Ma nagyon rá vagyok hangolódva az édesség evésre. Nem pörgök túlzottan, de látszik, hogy jó kedvem van. Lábamra bakancsot húztam és egy fekete lyukacsos cicanadárgot, amihez egy hosszabb egyszerű sárkányos fehérpólót választottam. Hajam ki van, engedve egyedül egy fekete hajpánt van benne. Sminkem szokásos, bár most nem látszik napszemüvegemtől.*
- Ne felejts szólni, hogy vegyek Nagininek ugró tej csokis békát. Imád velük játszani. *Jut még gyorsan eszembe a mólón sétálva.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-07-13, 3:02 pm

*Most nincs olyan meleg, mint az előző napokban, de Alinox ezt nem is igazán bánja, neki jó ez a huszonhárom fok körüli hőmérséklet. Ezen a kora délutáni órán Monával elhatározzuk, hogy feltöltjük az Amarillisz háló édesség-tankját, így egymás mellett lépdelve megyünk ki az iskolából, hogy nemsokára kiszállhassunk a révésztől a kikötőben. Öltözetem egy sötétkék ejtett vállú pólóból, farmer halásznadrágból, és fehér tornacipőből áll, hosszú hajamat most nem fogtam össze, így kibontva fújja a lengedező szél.*
- Igen, pont ezen gondolkodtam én is, hogy ezt az időt jobban elviselem, mint a kánikulát. Hiába vagyok itt már egy ideje, azért csak Kanadában töltöttem eddigi életem nagy részét. *ért egyet, majd elraktározza az agyaában, hogy szóljon Monának a csokibékáról.*
- Várj egy picit, kikötődött a cipőfűzőm! *szól oda a szőke leányzónak, majd hátratűri a haját, és leguggol, hogy tornacipőjének fűzőjét bekösse, hogy aztán indulhassanak tovább.*

» Mystral parkja
» Mystral főutcája