Azrael szobája

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-06-01, 7:32 pm

*Valahol belül már várom, hogy mikor lép valamelyikőnk olyat, ami miatt lesiklik kis vonatunk pályájáról, és veszekedésbe torkollik az este, hiszen ha ez nem történne meg, már nem is beszélhetnénk a mi különleges kapcsolatunkról. Sikerül feldühítenie, így le is teperem, ám talán nem pont félmeztelenül érem el a kívánt hatást, s sajnos Aideen magabiztossága csak tovább dühít, így el is vicsorodom.*
- Mindig, minden két emberen múlik. *préselem ki szavaim csikorgó fogaim közül, mígnem a lány ismét megszólal, ráadásul olyan pimasz módon, amit tőle nem várnék, így egyszerűen felhorkanok, és el is engedem, hogy eltávolodjak tőle egy szemforgatás közben.*
- A mérgem lojalitást szül benned, de ne felejtsd el, hogy gyakran nem találkoztunk több hétig is. Kitisztultál. Csak mostanában kapsz nagyobb dózist. *morgom magam elé, s hiába hagyom figyelmen kívül szavait, tovább erősködik, mire csak felsóhajtok. Néha olyan kis értetlen tud lenni, a saját naivságával együtt, hogy rövid távon nagyon édes, de hosszabb periódusban fárasztóvá válik.*
- Felejtsd el az inget. *dörmögöm némileg lehangoltan, ám a lány indulni készül, amit nem szívesen hagynék, így nem foglalkozom dühödt tekintetével, egyszerűen szavak nélkül is visszaparancsolom az ágyba, míg én elindulok olvasni. Az idő múlása számomra nem sokat jelent, egybefolynak napok és órák, ám azt hallom, hogy a lány forgolódik, tehát bizonyára nem alszik, vagy nem jól. Egy kis idő elteltével azonban amint lába földet ér, kissé fel is emelem fejemet, s már el is mosolyodnék, de nem, egyszerűen visszaszegezem tekintetem a sorokra, míg figyelmesen hallgatom a lépéseket, és úgy nagyjából mielőtt az ajtót kinyitná, számára is hallható módon felszólalok.*
- Hallak. *közlök ennyit, de nem fordulok meg, ugyanis háttal ülök az ajtónak, így bár nyilván tudom merre jár, engedem hogy mögém lopakodjon, s nemsokára tincsei takarják el a könyvet ahogyan átölel. Egy kis ideig nem szólalok meg szavaira, s az után sem erre reagálok.*
- Miért viselkedünk úgy, mint egy szerelmes pár? *pillantok most némileg döbbenten magam elé, majd kezem lassan indul meg a lány karja felé, hogy elkapva csuklóját kezdjem el húzni, ezzel egyértelművé téve, hogy beülhet az ölembe. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem vagyok még sértett, és nem szakad át a gát, és ömlik belőlem ki minden.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-06-01, 7:41 pm

*Elég gyors és erős ahhoz, hogy könnyedén képes legyen leteperni engem, de én már oly nagyon megszoktam mindezt, ahogy a közelségét is, hogy egy kicsit se rémiszt meg és nem is zavar a helyzet.*
- Nem biztos. *csóválom meg a fejemet is, az istenért nem adnék ám igazat neki, de végül egy kis megjegyzést is mondok, mire érezhetően nem számított, így elmosolyodva figyelem arcát, ahogy végül elereszt és el is távolodik tőlem. *
- Meglehet, de ennek hála kezdődött el minden. Nem tagadom, hogy utána én is akartam engedni neked. *jegyzem is meg és hát az ing se érdekli, ennyit erről. Nekem azért tetszik, bár a nyakánál lévő vérfolt és az én sebem az már kevésbé, bár utóbbit már egészen megszoktam, valahogy sűrűn kapok ilyen kis "ajándékokat" Azraeltől. Én viszont most nem tudok távozni - talán azért sem, mert Azrael tarthat tőle, hogy elmegyek a nappalijából, ki a kastély többi részére -, helyettem ő megy ki a nappaliba. Próbálok aludni, de mégsem oly egyszerű minden, így kis idő múlva már lábaim a földre kerülnek, én pedig tanácstalanul indulok meg a vámpír felé és amikor hallom szavait, már kevésbé halkan sétálok mögé, majd ölelem is át, így árulva el egy mondatot neki.*
- Mint egy szerelmes pár? Hááát, nem tudom, talán mert én szeretlek téged? *kérdezek rá egy lágy mosollyal, majd amikor húzni kezd, megkerülöm a kanapét és mellé csüccsenek le, tehát nem az ölébe, de még így is hozzábújok kissé Azraelhez, de mégsem adom meg pontosan azt, amit ő szeretne, már csak dacból sem.*
- Miért, szerinted olyanok vagyunk, mint a szerelmesek? Ahhoz előbb még egy vallomással tartozol. *kuncogom is halkan, majd fejem vállára is hajtom.* - Nem tudok nélküled aludni... *motyogom halkan, alig hallhatóan, de ő biztosan hallani fogja szavaimat, ezzel tehát arra célzok, hogy örülnék, ha visszajönne velem a szobába.*
- Mit olvasol? *kérdezek is rá, de nem érek hozzá a könyvhöz, amíg nem engedi, nem akarok semmit se megzavarni, szóval türelmesen megvárom, amíg elmondja.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-06-01, 8:04 pm

*Ki kéne találnom valami mást, valami merőben ellentétest, amivel megijeszthetem, ugyanis nem jó, ha nem érzi, hol van nálam a határ, mert könnyen megütheti a bokáját, és hirtelen mozdulataim, valamint agresszívságom jelzés kéne legyen számára, ám az idők során ezt az előnyömet elvesztettem.*
- De igen! *kontrázok felcsattanva, ugyanis jóval többet éltem mint ő már így is, és ha valaki, akkor egy bérgyilkos bizony elveszhet az élet nagy kérdéseiben révén munkájának. Lefogásom most enged, így eresztem őt el, de a vitánk tovább folytatódik.*
- Azzal, hogy beismerted, az igazam ismerted el. *szögezem le, ám ezzel le is zárnám a vitát, melynek egyébként koránt sincs vége, csupán tűzszünetként szolgál az alvás, mely Aideen számára a szobámban kéne történjen, de mégsem forgatókönyv szerint mennek a dolgok, ugyanis a lány egy kis idő múltán kidugja az orrát fehér zászlót lengetni. Közelebb jöttére kezdünk el beszélgetni, és most már megmosolyogtat amit mond. Félig-meddig engedelmeskedik nekem, amit észre is veszek, de nem jegyzem meg, helyette két kezembe véve mancsát kezdem el cirógatni, s gondolkodóan meredek kézfejeinkre. Egyszer úgy is el kéne mondanom neki, amit gondolok, de az még várhat, így végül csak egy mosollyal felelek neki, valami vallomás halasztást. Nem szeretném még megbántani, és végképp nem most akarom mindezt megbeszélni.*
- Arra még várnod kell. Tudod mit gondolok. Idő kell, hogy másképp gondoljam. *felelek csak ennyit halkan, míg hallgatom is szavait, s szívem szerint elmondanám neki, hogy mit gondolok, de nem... pedig egyszer már megtettem, viszont az elméletemben nincs benne, hogy feltétlen el kéne utasítanom Aideen-t, tehát várnék még.*
- Nem volt még párom, de láttam már egy-két szerelmest. Azok szoktak veszekedni ilyeneken. *legalábbis én így feltételezem, bár az emberi érzelmek ezen részét, sose voltam képes megérteni, tehát lehetséges, hogy hibásan gondolom. Bár egyenlőre Aideen viselkedése is az én igazamat mutatja...*
- Akkor nagy bajban vagy. Nem mehetek be az iskolába. *nevetek fel kissé, mikor az alvás kerül szóba, de értem a célzást, így fel is állok, magammal húzva őt, mikor a kérdés érkezik, és a fél kezembe fogott könyvet most leteszem az asztalra, hogy ő is láthassa a címet.*
- Harci technikák magas fokon. Gondoltam felkészülök a holnapra. *kacsintok a lányra, és ha engedi, akkor kézen fogva vissza is húzom őt a szobába, hogy ismét ágyba kerülhessen, én pedig mellé.*
- Édes voltál az előbb. *suttogom magamhoz ölelve őt, mikor megint hallottam a kis vallomását, és máskor ilyet nem mondanék, de ez az igazság. Egyenlőre nem szólalok meg, mivel ideje lenne, hogy Aideen elaludjon, hiszen holnap újult erővel kéne harcba szállnunk egymással. Persze, ha mondandója van, nyilván nem akadályozom meg, hogy elmondja, és beszélgessünk még egy kicsit.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-06-01, 8:15 pm

*Miután magamra hagy, egy ideig még forgolódom az ágyban, próbálok elaludni, de úgy érzem, hogy ez nem fog sikerülni, akármennyire is szeretném, így végül ki is sétálok a nappaliba, hogy ez után Azraelhez bújhassak, egyelőre még csak hátulról, majd kérésére szépen mellé is csüccsenek. Sejtem, hogy megint az ölébe szeretne húzni, de most mindennek nem engedek, már csak azért sem, mert tudom, mennyire nagyon szeret úgy fogni. Kis kezem viszont az övébe kerül, így pillantok rá és érzékelem is a lágy simításokat. Egy pillanatra eszembe jut, amikor azt mesélte, hogy eltörte valaki csuklóját, de tudom, hogy engem úgy nem tudna bántani... *
- Tudom és kíváncsi vagyok, hogy valaha fogod-e másképp gondolni. *bólintok is rá, de mivel ő nem akar engem úgy, ezért megvan a lehetősége annak, hogy mire mégis akarna, addigra már másé leszek, mást fogok szeretni, mivel van eszem és nem fogok teljesen elzárkózni az emberektől. *
- Még soha nem volt párod? Hogy-hogy? Azt... azt hittem, hogy már volt. *gondolkodom is el hangosan, mert ezzel most tényleg meglepett. Na de elárulom ám neki, hogy nélküle nem megy az alvás és amikor egy humoros kis megjegyzéssel jön, én magam is felkuncogok, de csak egy picikét és végül felkelve sétálok vele a hálójába is.*
- Áh, szóval könyvből tanul a mester. *tekintek bele a szép szemekbe, majd végül becsukom az ajtót és ez után mászom csak be az ágyba, hogy kényelmesen elfeküdve bújjak picit közelebb Azraelhez, de azért mégse rámászva. Érzem a fáradtságot, a vérveszteségnek hála nem tudom nem észrevenni... de mégse szeretnék aludni, annyira jó lenne még beszélgetni. Még egy kedves kis mondat is elhangzik, így szép szemeim boldogan csillannak meg, úgy simítok végig Azrael arcán egy pillanatra.*
- Egy búcsú csókot nem kaphatnék tőled? *kérdezem halkan, de most direkt nem én hajolva oda, azt szeretném, hogyha ő csókolna meg.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-06-01, 8:34 pm

*Kell egy kis idő, míg lenyugodnak a kedélyek, szerintem ez érezhető is, mivel egy óra elteltével lényegesen higgadtabban fogadom közeledését, amire nyilván neki is rá kellett szánnia magát, s a beszélgetés sem megy dühbe fulladva.*
- Meglátjuk... *zárom le a témát elgondolkodva. Igazából adva van a lehetőség, hiszen Aideen valóban szép lány, kedvelem a jellemét, szeretem a társaságát, de olyan problémákat kéne bennem feloldani, amik kis túlzással 30 éve rakódnak bennem le. Képes lehet erre egy 16 éves lány? A korkülönbségről szót nem is ejtve...*
- Aideen... mit gondolsz, lehetett olyan ember, akiben megbízhattam volna? Akit szerethettem volna a folyamatos mozgás közben, vagy akivel lett volna időm kibontakoztatni egy kapcsolatot? *teszek fel pár költői kérdést, mivel Aideen bár nem ismeri a múltamat, azért szerintem ez magától értetődik, hiszen tudja, mi volt a foglalkozásom, és egy kis gondolkodással rá lehet jönni, hogy szinte minden emberitől el voltam zárva...*
- Már eleve nehézkes olyan embert találni, aki szeretett volna engem, neked is a méreg adta meg egy kicsit a löketet, amivel egyébként csak az elfogadtatás volt a célom. Ha nem haraptalak volna meg, most nem ülnénk itt. *billentem félre fejem fürkészően nézve szemeibe. Talán a folyamatos titkolózás teszi a félreértéseket, és a jelenlegi helyzetet, de a legelső szabály amit megtanultam, hogy sose adjam ki magam... ezt nem lehet megtörni ennyi idő alatt. Azért engedek kérésének így állok fel, de kérdésére még választ adok, s feltételezésére kissé felnevetek.*
- Csak átismételtem. A legtöbbet nem alkalmazom, csak a jókat, de tisztában vagyok vele legalább, hogy mások mivel jöhetnek, ha olyan a célpont... most egy-két jó fogás után kutattam. *pillantok hátra vigyorogva, s még mielőtt túl durván hangzanának szavaim, el is komolyodom, úgy teszek hozzá valamit, nehogy félreértse, vagy megrémüljön.* - Persze vigyázok rád... *nyugtatom meg, s már be is érünk a szobába, ahol egymás mellé is bújunk, de egy mondatot nem tudok megállni, kicsúszik a számon, mert úgy vélem néha ilyen is kell, hogy fenntartsunk egy normálisnak tűnő kapcsolatot. Látom, hogy boldog, ami megmosolyogtat, de kérdésére elgondolkodom egy kicsit elkomolyodva. Végül odahajolok hozzá, hogy egy kicsi és lágy csókot adjak ajkaira, kívánsága szerint, majd némán távolodom el egy kis idő után, hiszen azért hagyok neki is időt kibontakozni.*
- Hm... mit kap holnap a győztes, és mi a vesztes büntetése? *kérdezem még ezt meg, ezzel izgalmasabbá téve a holnapi összecsapást lehetőleg, és kíváncsi vagyok rá, hogy Aideen mit eszel ki, ezért is kérdeztem meg.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-06-01, 9:10 pm

*Nem hittem volna eddig, hogy még soha nem volt kedvese Azraelnek, így igazán meglepődöm azon, amit hallok, hiszen velem is olykor annyira figyelmes.*
- Nem tudom, hogy lehetett volna megoldani, de most talán lesz rá alkalmad, hiszen nem öregedsz és ha minden jól megy, soha nem is halsz meg. *mosolyodom is el, bíztatva egy picit ezzel a vámpírt is, de nem magamat mondom, mivel tény és való, hogy a mi kapcsolatunk furcsa, nem biztos, hogy lenne értelme ebbe belemelegedni, mert csak fájdalmat szülne.*
- Az előbb én is pontosan ugyanezt mondtam, amikor lefogtál... Ezzel akartad te mindezt. *utalok vissza az előbbi beszélgetésünkre is, de most már tisztább fejjel, nem mérgelődve, mivel egy újabb vita most már nem hiányzik, de így talán érti, hogy mire gondoltam akkor, amiért rá ruháztam a felelősséget. Na de tovább lépünk most ezen a témán, így indulunk meg vissza, a hálószoba irányába, majd közben azért arra is fény derül, hogy miféle könyvet is olvasott Azrael, de amikor hallom a szavakat, csak meglepetten pillantok rá.*
- Ajánlom is, hogy ne törj össze. *jegyzem is még meg, majd nemsokára már be is fekszünk az ágyba, szépen, egymás mellé és amikor meghallom a kedves mondatot, egy csókot is kérek tőle, talán megkaphatom, annyira jó lenne. De a komoly arc láttán fejemet lassan elfordítom, így max megpuszilni tud, ha akar.*
- Mi a baj? Nem akarsz megcsókolni? *kérdezek is rá, most már visszahajolva felé, mivel ha nem szeretné, akkor nem kell, azt hittem, hogy ez egyértelmű. A következő kérdése viszont újabb meglepettséggel szolgál nekem.*
- Fogadni akarsz? Én nem gondoltam bele ebbe... de akkor fogadhatunk. Ha én nyerek, eljössz velem oda, ahova én szeretném... ha te nyersz, akkor meg mondd el azt, hogy mit kérsz. *nézek is rá most már érdeklődve, kíváncsi vagyok, hogy mégis mire gondolhat, hogy mit szeretne kapni, hogyha ő nyer. És hogy büntetés? Nem, én arra egyelőre még nem gondolok, döntse el ő, hiszen ha ő a vesztes, arról én felelek, de ha én... hát ő dönti el, hogy miféle büntetést ad nekem.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-06-01, 9:27 pm

*Azt hittem eddig is sejtette - bár nem voltak utaló jelek -, hogy nem rendelkeztem eddig barátnővel, ám úgy látszik, elég magabiztos vagyok hozzá, hogy ez ne tűnjön fel másnak. Hallgatom nyugtató szavait, és bólogatok rá, mivel nem szeretnék pesszimistának tűnni.*
- Talán. De ha olyat találok, aki nem él örökké? *nézek a lányra, s igen, ez a kérdés róla szól, hiszen ebbe is bele kéne gondolnia, amit talán meg is tett, de kézen fogható döntés nem született meg benne, az biztos.*
- Nem. Én csak elfogadást akartam. Az nem ugyan az. *ismétlem meg megcsóválva fejemet, ugyanis annyit szerettem volna, ha nem kell vele folyamatosan küzdenem, és őszintén szólva megragadtam egy vitánknál, ami azóta sem dőlt el. Nemsokára azonban a háló felé vesszük az irányt, hogy ismét egymás mellé feküdjünk, de Aideen ismét kezdi, talán számára érthető okokból, hiszen kívülről nem látszott min gondolkodom, ezért érezhette sértésnek. Mikor elfordul, akkor visszahúzódom, nem éri tehát ajkam sem ajkát sem arcát, hanem egyszerűen felsóhajtok.*
- A következményein gondolkoztam. *jelentem ki, ám nincs kedvem folyamatosan a lány kedvében járni. Úgy fogok cselekedni, ahogy nekem kedvem tartja, mert biztosra veszem, ha nem csókolom meg, akkor pedig azért sértődik meg. Inkább feldobok egy másik témát, s szavaira kíváncsian fel is könyökölök, ugyanis felkeltette az érdeklődésemet.*
- Rendben... hova szeretnél velem menni? *érdekel, hogy mit gondolt ki, így nézek szemeibe, és gondolkodom el azon, hogy én vajon mit is kérnék a lánytól, de jelen pillanatban semmi nem jut eszembe.*
- Majd még meglátom... nem tudom. *hümmögök kissé, s láthatóan tovább gondolkodom, néha-néha felpillantva a lányra, mint aki méregeti a másikat, és mutató ujjam is fel-le simít a lány karján.*
- Azért remélem, te sem akarsz felgyújtani... *jut hirtelen eszembe, így nézek is bele szemébe, hiszen ha én megígértem neki, akkor neki is illik, ugyanis nem szeretném véletlen se, ha gond lenne. Persze nem azt kérem, hogy ne támadjon teljes erőbedobással, de van egy határ...*
- Későre jár, ideje aludnod. Holnap még beszélhetünk, de ha összeesel a fáradtságtól csata közben, mert végigbeszéltük az éjszakát, az nem nekem lesz rossz... *ajánlom is fel ezt az eshetőséget neki, és ha beleegyezik, akkor jó éjt kívánok neki, és hagyom elaludni, míg figyelgetem őt egész éjszaka, gondolataimba merülve.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-06-01, 9:40 pm

*Egy picit elgondolkodom a szavain, mivel súlya van annak, amit felelek és igen, sejtem, hogy esetleg rám is utalna, bár még nem állunk oly közel egymáshoz, ki tudja mi lesz még a jövőben.*
- Lehet, hogy az örök élethez nem muszáj vámpírnak lenni... vannak mítoszok, melyek szerint különféle kövek vagy vízek az örök életet rejthetik... és egy boszorkány megtalálhatja. Egyébként pedig, az örök élethez társaddá tehetsz majd idővel valakit, ez csak rajtad áll. *na ezzel nem magamra utalok, furcsa is lenne, hogyha vámpírrá válnék, de bizonyára ez nem fog bekövetkezni, én szeretek emberi lény lenni és Azrael se kötődik úgy hozzám, hogy ilyesmit tegyen és ez így is van jól. Még pár szót váltunk bizonyos dolgokról és végül az ágyban kötünk ki, ahol nemsokára már aludni is fogok, mivel egyre jobban elhatalmasodik rajtam a fáradtság. De a csókot hiába kérem, nem kapom meg, vagyis nem úgy, ahogy én szeretném, így pedig köszönöm, de nem kell, nem szorulok rá.*
- Furcsa. Annak idején megkértél, hogy többször ihass az ajkamból és azóta se teszed és bár megcsókolsz néha, mintha nem is akarnád. Megbeszéltük, hogy nem gondolok többet ebbe a kapcsolatba, mint ami, tehát nem lesz következménye is. *fejtem még ki a véleményem, de aztán hagyom is annyiban a dolgokat és inkább a holnapi harc végeredményéről diskurálunk tovább.*
- Az legyen meglepetés... de a lényeg, hogy jó messzire. *mosolyodom is el és mivel beleegyezik, így már fejben el is kezdek gondolkodni a helyen, bár félő, hogy veszíteni fogok. De ő még nem tud mit mondani, csak lágyan cirógat és az ilyen lépéseivel kavar össze teljesen. Minek simogat és kedveskedik, ha nem kéri a csókom és semmi mást? Nem értem...*
- Felgyújtani? Nem szándékoztalak... *pislogok is rá szép szemekkel, majd végül fel is sóhajtok picit, ugyanis igaza van.*
- Rendben, akkor jó éjt! *végül lassan elfordulok tőle, nem akarok most hozzábújni, így kuporodom össze picit, majd próbálok is elaludni. Nem megy olyan könnyen, de idővel mégis szemeim lecsukódnak és elnyom az álom.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-06-01, 10:03 pm

*Eleinte úgy hiszem, hogy bár próbálkozik, egy általános megnyugtató szöveg nem hat rám, de aztán kérdésemre egész érdekes kis válasz érkezik, így ahogy egyre többet beszél, oda is fordulok felé érdeklődve, hogy szavait hallhassam.*
- Erről nekem miért nem szólt senki, mielőtt vámpírrá váltam volna? *hördülök fel igazán felháborodottan, de aztán egy fejrázással le is nyugszom, ám még mindig homlokom ráncolom, hiszen első sorban ez csábított leginkább a teremtőm ajánlatában, az egyéb képességek mellett.* - Hát... talán lesz majd valaki, aki velem van. Ha egyáltalán akarom. Nem tudom mit akarok. *vonok vállat, hiszen bár néha akarva-akaratlanul is összezavarom a lányt, kezdek én is belezavarodni mindebbe, bár egyenlőre még próbálok kimászni a szakadékból, amit a lány viselkedése keltett bennem, és meglátjuk sikerül-e úgy, hogy ne törjem össze mindkettőnket... Egy félresikerült csókkísérlettel azonban ismét félreterelődik a téma, és oly nehéz bármi is válaszolni a lánynak, így gondolkodom el egy kicsit, mielőtt felelnék.*
- Akkor viszont... javaslom, hogy egy ideig szüntessük be ezeket, míg nem tisztázom magamban a dolgokat. Tudod, ha most megcsókollak, de te nem gondolsz bele többet ami, akkor egyszerűen álltatlak. Ezt szeretnéd? *kérdezek rá őszintén, hogy ezzel tisztában van-e, vagy hogyan is gondolja, ugyanis nekem ez a fő problémám attól eltekintve, hogy eleinte azért csókoltam meg, hogy lássam a zavarát, aztán később természetesen élvezetből, de úgy hiszem, sose mentem túl messzire... Inkább terelem a témát, ami sikerül is, és egy érdekes ötlettel áll elő a lány, mire már elégedetten vigyorgom.*
- Külföldre akarsz menni? Én szinte már mindenhol jártam, de kíváncsi vagyok rá mit mutatnál. *szólalok meg, ezzel talán részben elárulva, hogy akkor is elmennék vele, ha nyernék, annak ellenére, hogy ez így már nem igazi nyeremény. Azonban ideje aludni, s míg én a holnapi témákon, és a kapcsolatunkon gondolkodom, valamint a versenyen, addig ő kissé eltávolodva ugyan, de el is alszik. Nem zargatom, de mielőtt a nap első sugarai sütnének be, elhúzom a függönyt, és halkan el is kezdek készülődni, hogy a tegnapi ruházatom kerüljön rám - természetesen ugyan olyan típusú ruhadarabok, de nem ugyan az -, s remélhetőleg mindezt úgy végzem, hogy Aideen ne ébredjen fel. Egy kicsit várok ugyan dolgom végeztével a székben, de olyan kora délelőtt, ha nem kel fel magáról, akkor bizony odasétálva mellé ülök le az ágyra, és cirógatom meg arcát finoman.*
- Aideen... ha átalszod a napot, nem marad időnk. *mosolygom magamban, mire remélhetőleg már felébred a lány, ám étellel nem igazán tudok készülni számára. Elmentem volna a közeli városba, de nem szerettem volna egyedül hagyni, nehogy gond legyen, ellenben ha felébred, az ágyra készítve találhat egy sima futó-edző ruházatnak is beillő kis ruházatot, ami egy hosszú, de kényelmes és szellős nadrágból áll, illetve egy pólómból.*
- Gondoltam nem szeretnéd, ha a ruhád látná kárát, de női öltözékkel nem tudok neked szolgálni. *közlöm azért, ha felébredt, a ruhadarabokra nézve, melyhez tartozik egy sportcipő is, ugyanis úgy hiszem, talán eredeti ruházatában kéne megtanulni harcolni, ám ez egyedi alkalom. Türelmesen várom tehát, hogy elkészüljön.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-06-01, 10:30 pm

*Látom a dühöt kibontakozni arcán, a szemében a csillogást, hogy elveszítette azt a reményt, amelybe ezek szerint kapaszkodott. Most már tudom, hogy miért is vállalta el az örök életet...*
- De te nem varázsló voltál, tehát erősebb nem lehettél, de most, hogy vámpír vagy, vannak képességeid, erősebb is vagy. Ez teljesen más dolog. *magyarázom is meg neki, próbálva lenyugtatni egy picit legalább Azraelt, bár nem tudom, hogy mennyire is fogok sikert elérni majd ezzel.* - Tudom... *sóhajtok fel, mivel oly tanácstalan, de én nem siettetek semmit, nekem jó ez így, csodálatos és bár lehetne még jobb, nem fogok semmit se erőltetni. Így jutunk be a szobába, majd kérek is tőle egy búcsú csókot, még így, elalvás előtt, de mindez nem jön létre, hála a komorságának.*
- Hogy mi? *kapok is hirtelen a szavain, mert nem, ezt nem akarom.* - Azrael, ne csináld azt, hogy most megszüntetsz velem mindent... Akkor, miért tetted azt, amit a fogadóban? Miért viselkedsz úgy velem, mintha kellenék és miért hoztál ide? *igen, az ilyen dolgokkal készít ki idegileg, mert ez a játszadozás, nem pedig az eddigiek voltak.* - Én nekem jó volt eddig így, ahogy voltunk, de ezek szerint neked tényleg semmit se jelentett? *akkor miért vetkőztetett le, ért úgy hozzám, tekintett nőként? Semmit se tudok már felfogni, de ahogy ezeket most hallom, lassan törik össze bennem a világ, mivel úgy érzem, hogy kihasznált, teljes mértékben és most nem tudok sehová se elmenekülni, pedig most arra vágyom a legjobban, hogy minél távolabb legyek tőle, így picit arrébb is húzódom.*
- Szeretnék, csak nem tudom már, hogy miképp álljak hozzád. Nem tudom már nem érezni azt, amit kéne. *sütöm is le szemeimet, majd inkább elfordulok tőle, nem akarok most a közelében maradni, nem akarom, hogy hozzám érjen, többé ne csinálja ezt velem. Most már tudom, hogy másnak kell engednem, Azraeltől pedig szépen lassan el kell távolodnom, igen, az lesz a legjobb. A fáradtság és a vérveszteség viszont legyőz, így alszom is el, méghozzá jó mélyen, tehát fel se ébredek a vámpír mozgására, csak akkor, amikor arcomhoz ér. A hirtelen érintésre elmosolyodom, még így kábán jól esik az érintése, de hamar kapcsolok és húzódom is el tőle.*
- Ébren vagyok. *ülök is fel gyorsan, majd rápillantok és végül a ruhákra is, amiket hozott nekem. Meglepetten figyelgetem őket, majd már hallgatom is a másik szavait.*
- Akkor fordulj el, hogy felöltözhessek. *nem, eszem ágában sincs kigombolni csak úgy az ingem, de az tuti, hogy a harc most jól fog esni, ki tudok adni majd mindent magamból, tehát lassan fel is kelek, majd a ruhákhoz lépek, de még előtte türelmesen tekintek Azraelre, tehát amíg nem fordul el, addig nem fogok se vetkőzni, se öltözni... *

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-06-01, 10:54 pm

*Hirtelen dühödök fel saját sorsomon, ám mivel erről nem a lány tehet, nem szeretném rázúdítani, így vissza is fogom magam, főleg nyugtató szavaira, mivel igaza van, ám a vámpírság árnyoldalát nemigen látja.*
- Igazad van... *bólintok neki, némileg le is nyugodva, amit egy fáradt mosollyal jelzek felé, ugyanis nem fogok dühöngeni, most nem érdemli meg, nem vele van a gondom. Beszélgetésünk az ágyban folytatódik, és úgy látszik sikeresen érzékeny pontra tapintok ismét, mivel Aideen reakciója elég heves. Lassan behunyom a szemem, és kifújom a levegőt, majd egy sóhajtás kíséretében nyitom csak ki újra szemem, hogy mélyen belenézzek az ezüstös tekintetbe.*
- Gondolom... egy ideje feltűnt, hogy mintha egyszer kellenél nekem, egyszer nem. Ez azért van így, mert én sem tudom eldönteni, hogy melyiket válasszam. *kezdek is bele fáradtan, de még mielőtt bármi is mondhatna, egy kissé elgondolkodom, a lány fölé vándorol tekintetem, úgy meredek a semmibe.*
- Azért tettem a fogadóban... mert jó volt, ahogy a többi csók is, és minden. Egyszerűen... nem szeretnék barátnőt egyenlőre, mert most lettem csak szabad... élni akarok, egy társ lekötne, hiszen nekem alapvetően csábítás lenne a profilom, de ha te vagy nekem, hogyan élhetnék vele? *folytatom, a fő indokkal magyarázva neki egy kissé a helyzetet, eleinte felvázolva a problémát, hogy lássa, ez összetettebb mint gondolja, és többet gondolkodom az egészen, mint egyáltalán kéne...*
- Ráadásul a kor és fajkülönbség... a nézeteink... mind ellentétesek. Ezért gondolom úgy, hogy nem tudom neked megadni amit te már megadtál nekem, nem tudom, hogy valaha beléd szeretek-e. Másrészről pedig talán ki akarok szakadni a magányból... de félek túl közel kerülsz. Félek a változástól. *fejtem ki a többi problémát, amik gondolataim törzsét képezik, hiszen nem tudom együtt elképzelni a jövőnket, annyira zavaros, annyira kifürkészhetetlen, veszélyes... bolond.*
- Gondoltam rájövök... de még nem jöttem rá, mivel akarom is... meg nem is. Nem szeretnélek kihasználni. Érted már? *kérdezek rá reménykedve, hátha megértette a problémámat, hátha felfogja, hogy igazából ő is jelen van az egészben, őt is védeném valamilyen szinten, és persze magamra is gondolok...* - Te... látsz megoldást? *azért ezt hozzá teszem, hátha ő is képes valamit mondani, ugyanis nem óhajtom teljesen kizárni őt mindenből ami kettőnkről szól. Elvégre ő is szerves része. Azonban ezek után kellemesebb témák kerülnek szóba, majd pediglen az alvás, melyet természetesen én nem művelek, inkább gondolkodom, mint szoktam, s reggel már ébresztgetem a gyanúsan hirtelen ébredő leányzót.*
- Hogyne. *bólintok, ugyanis akkor is elfordultam volna, ha nem történt volna semmilyen beszélgetés közöttünk kettőnkről, és meg is teszem amit kér, de nem szeretnék csöndben álldogálni.*
- Szabályokat fektessünk le? *kérdezem hirtelen tőle, hátha erre is van ötlete, hogy mivel lehetne behatárolni a csatát valamilyen szinten. Ha elkészült, úgy fordulok felé végigmérve őt, s várok is a továbbiakra.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-06-01, 11:05 pm

*Nem akarom ezt felfogni, hogy Azrael tényleg így megszakítana velem minden testiséget, most, hogy életemben először engedtem valakinek. De azért csendben végighallgatom mondanivalóját, de egyre jobban fájnak a szavak, így nyelek is egy aprót, majd hallom, hogy jó volt neki minden, de élni akar.*
- Annyira önző vagy! Bele se gondolsz, hogy nekem mindenképpen te vagy az első, hogy mit tettél már velem és mennyire megszerettelek... Te tényleg csak egy vámpír vagy, a saját dolgod számít, hogy te jól legyél most, ebben az új életben. *fakadok is ki egyre jobban, mivel tényleg úgy érzem magam, mint akit kihasználtak. *
- Már rég kihasználtál! Ide se kellett volna hoznod, hogy veled kelljen lennem ennyi ideig, nem szabadott volna mást tenned, csak a véremet venned és bántanod, hogy véletlenül se kerüljek közel hozzád. *és hogy van-e ötletem, tudok-e megoldást, persze! *
- Én tovább lépek és keresek magamnak valakit, akinek hála elfelejthetlek. Ez az egyetlen megoldás, de akkor ne várd, hogy majd máskor is odaadom neked a véremet, többször nem akarom, hogy megharapj. *pár könnycsepp meg is jelenik az arcomon, majd már el is fordulok, így alszom hát el, nehezen, de a fáradtságtól mégis sikeresen és csak jó pár óra múlva ébredek fel Azraelnek hála, kit belül ugyanúgy szeretek, de ahogy észhez térek, már emlékszem is a tegnapi vitánkra, így fel is kelek, majd miután elfordul, már le is veszem az ingét, így húzom magamra a felsőjét, majd jöhet a nadrág és a sportcipő is.*
- Nem haraphatsz meg! Mint tegnap is mondtam, soha többé nem akarom, hogy megharapj. *kapom is fel a pálcámat, majd lépek is Azrael mellé, jelezve, hogy én készen állok. Ennyi volt az én szabályom, nagyon ajánlom neki, hogy be is tartsa.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-06-01, 11:20 pm

*Nem tart sokáig elárulni a lánynak, hogy mit is gondolok a kapcsolatunkról, de annyira nem ismer, hogy vétek bármiféle következtetést is levonni, amit megtesz, és sajnos valahol igaza van. Úgy gondoltam, idővel majd rájövök, hogyan is kéne alakulnia annak, ami kettőnk között van, de ez nem történt meg eddig, az időm fogy, és belátható időn belül valószínűleg nincs esélyem megoldásra. Szívesen hozzávágnám a fejéhez, hogy míg őt kényeztették, addig én harminc évig mást sem csináltam, mint amit mások akartak, végre ideje lenne magammal foglalkoznom, de nem teszem, inkább lenyelem, mert csak elmérgesedne a helyzet. Végighallgatom a dühöngését, de képtelen vagyok bármi okosat is mondani, így nem szólok, míg el nem fordul.*
- Sajnálom Aideen. *sóhajtom utolsó szó gyanánt, és én is a hátamra fordulok. Hogy mi lesz most? Kerültem már Aideen-nél hasonló helyzetbe, mikor látni sem akart, így annyira nem rémiszt meg a helyzet, de nem is örülök a gödörnek, amibe beleestem. Ilyen hangulatban folytatjuk másnak reggel a társalgást, míg én elfordulok, és ő öltözik, addig én a szabályok felől érdeklődöm. Belül megmosolyogva üdvözlöm a régi, makacs, elszánt Aideen-t, de kívül egyáltalán nem mosolygok, csak felvonom a szemöldököm.*
- Eszemben sincs. Ennyi erőből már most utasíthatnálak, hogy veszíts. Az nem lenne játék. *felelem neki, s mivel látom, hogy készen áll, el is indulok, remélhetőleg nyomomban a lánnyal, hogy az edzőterem felé vegyem az irányt, közben természetesen fürkészve a környezetet, hogy jár-e itt valaki, de úgy tűnik egyenlőre szerencsénk van.*
- Mikor jelenthetjük ki, hogy győzött valaki? Ha feladja a másik? *teszek fel még egy fontos kérdést navigálva az irányok között, s nemsokára ha minden igaz, meg is érkezünk a terembe, melynek gyakorló részébe befáradva - tehát a kör alakúba -, kissé távolabb sétálok a lánytól, felé fordulva.*
- Kezdhetjük? *kérdezem, s ha igenlő válasza van, akkor amint kimondta, egyszerűen láthatatlanná válok, és kissé odébb is suhanok a teremben, egyenlőre biztos távolból megfigyelve a lányt, majd hirtelen lekapva egy pajzsot a falról, egyszerűen rendes erővel megküldve a lány felé hajítom.*

//Fagy.//

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-06-02, 2:42 pm

//olvad//

*Nem érzem úgy, hogy bármit is sajnálna, szerintem ez egyáltalán nincs így és minden, amit tegnap este mondtam neki, az úgy is van. El kell távolodnom tőle, soha többé nem hagyhatom, hogy a véremet vegye és még ma el kell hagynom ezt a kastélyt, mert nem maradhatok tovább vele. Ezen gondolatok között öltözöm fel, majd amikor a szabályokra tér rá, azonnal ki is jelentem, hogy harapni nem ér és tényleg nem fogom többé engedni, nem akarom egyszerűen...*
- Akkor jó! *bólintok is rá, majd végül meg is indulunk lefelé és végig követem is Azraelt, de azért tekintetem időnként a régies festményekre téved, na meg a kastély minden részletére, így érünk be a gyakorlóterembe is, mely igen csak magával ragadó, de mégsem állunk itt meg.*
- Igen, akkor. *rá se nézek, úgy sétálok be a kör alakú terembe, ahol egy kicsit jobban körbetekintek, majd ez után pálcámat úgy fogom, hogy azonnal képes legyek varázsolni is. De amikor hallom a kérdést, még egyszer körbenézek, hogy mindent lássak, végül a borostyán tekintetet veszem célba.*
- Kezdhetjük! *ekkor tűnik el a szemeim elől, így nézek is rá meglepetten, mivel ilyesmiről nem volt szó, de már repül is a pajzs felém, elég nagy sebességgel, én pedig hirtelen mondom ki az eltüntető varázsigét.*
- Evapores! *majdnem eltalál a pajzs, de ez szerencsére nem történik meg, így tűnik el a szemeink elől és semmisül meg. Remélhetőleg senkinek se fog hiányozni. Az a helyzet, hogy túl sok mindent még nem tudok Azrael ellen tenni, de azért igyekezni fogok... Így fülelek, hogy merre is jár, majd kap is egy taroló átkot, mely úgyis megindul, tehát ha a vámpír a vonzáskörzetében van, akkor el fogja találni.*
- Reducto! *és ez után már az egyik kard felé is intek pálcámmal.*
- Invito kard! *hogy gyorsan magamhoz is tudjam hívni, így kapom is el a markolatát, majd nézek is körbe, hogy hol is lehet. Nem, nem örülök neki, hogy így csal...*
- Ez nem érvényes, remélem, hogy tudod. *morgom is oda neki, bárhol is van, mivel tényleg nem erről volt szó, hogy majd meg is kell őt találnom.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-07-12, 9:47 pm

*Burkoltan, de tanácsát kérem bizonyos témával kapcsolatban, ám eme kérdéskör legsötétebb részén is olyan részletesen tud válaszolni, hogy hamarosan ismét megtorpanok lassan feléje fordulva, és szemöldököm is felkúszik kissé, amint őt vizsgálgatom.*
- Nocsak... mennyi báj, és mégis miket hallani tőle. *lepődöm meg kissé szavakban is. Sejtem ám, hogy ez nem a lány... igazából Noel lehetett rá ilyen hatással, illetve nem véletlen feketemágus képzőbe jár.* - Próbáltam egyébként, de ott pont akkor nem érvényesült a fokozatosság elve. *ismerem be, s valahol belül anno a győzelem vágy is motivált. Ezek után jutunk csak el a mi kis párbajunkig, mely két stílus találkozása is, s a megemberelésem ellenére sem veszem halálosan komolyan a másikat. Felesleges. Inkább ismerkedem vele, majd megrohamozásom után egy ügyes csellel terít le, s hagyom, hogy torkomhoz szegezze pengéjét, mit el is tolok kissé, majd kezét elfogadva állok fel, ám saját erőmből.*
- Nem. Nem hoztam magamból ki a maximumot távolról sem. Ráadásul nem kifejezetten kardvívással győztél le. *vigyorodom el, ám szavaimban nem ül gúny, inkább csak barátságos közlés. Vérének csordulása megzavart, illetve a gáncsolást sem tartom szabályosnak, elvégre a fizikai bántalmazásba számomra ez is tartozik. Ha ezt tudom, konkretizálom jobban a szabályokat. Viszont nem hazudok, cseppet sem bánom győzelmét, elvégre születésnapja van, ráadásul sakklépésben nem jövök ki rosszul... Felszólításomra azonban érdekest választ kapok, mikor is közelebb araszolok hozzá, s egy pillanatig csak dermedten nézem kezét, míg a kérdés elröppen fülem mellett, csupán felém közelítő ujját figyelem, majd tekintetem hirtelen téved szemébe.*
- Most gyógyítsd meg magad! *hangzik hangom, ám immár... parancs. Miért teszem mindezt? Mindkettőnknek jobb, ha nem történik meg, ám mégis... azt hiszem a végletesség nem minden téren jó, így ha cselekedne is, hirtelen kapom el csuklóját, ami véres ujjához tartozik, még mielőtt elhúzhatná, közelebb húzom magamhoz, és nyelvemet finoman kidugva nyalom le vérét ujjáról. Csodálatos. Természetes, hogy Aideen vére nálam az etalon, mivel az első, az utánozhatatlan, ám az aranyvér az aranyvér... akaratlanul is jobban szorítom meg picinyke csuklóját mint kéne, ám a sérülés határán még nem vagyunk, de elengedve őt viharzok az ajtó felé, hangosan szuszogva próbálva nyugtatni magamat. Ha minden igaz, kérésemet teljesítve eláll a vérzés, ami elég arra, hogy a folyamatos kísértés megszűnjön, de nem tudom képes vagyok-e visszafogni magam, ha tovább erőlködik.*
- Ezt... miért csináltad? *krákogok csöppet, míg elindulok vele a szobámba felfelé. Gondolkodásra ösztökél... érdekes ez a lány. A kérdéseimnek nincs vége ezzel, ugyanis kíváncsi volnék tudásának alapjára is, s szavaira bólintok is. Nem akarom megtudni, mit jelent, a "bántott" szó.*
- Érdekes módja az önvédelemnek, de határozottan hasznos. *felelem, miközben szobámba is megérkezünk, s az ajtót kinyitva engedem őt is be, hogy körülnézhessen. Kissé meg is állok a nappali részen, hogy felmérhesse a szobát, míg mosolyogva figyelem.*
- Nyugodtan körbenézhetsz, addig megkeresem az ajándékod. *mondom is, s magára hagyom, annak ellenére, hogy elsőként körbe kéne vezetnem, ezt most nem teszem meg, majd esetleg az ajándék átadása után.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-07-12, 10:00 pm

*Nem kellene ilyen dolgokat mondanom neki, ezt én is tudom, de mégis, ha ötleteket kér, hát nem fogom visszafogni magam, annyi minden eszembe jut és azoknak csak a tört részét osztom meg a férfivel.*
- Elég sok mindenen átmentem már. *nem, nem csak Noel itt a lényeg... azért Nikolai-ra is emlékszem, arra az incubusra, aki az életemre tört és majdnem meg is ölt, de szerencsére még élek, mégha belül meg is sebzett azért, mert szó szerint megerőszakolt, mégha nem is tudtam ellenkezni, akkor is. Fejemet is megrázom a rossz emlékre és inkább tovább is lépünk mindezen és már meg is kezdjük a harcot, melynek elég hamar vége van és sejtem, hogy nem adott bele most mindent.*
- Azért majd egyszer harcolhatnánk egy igazit is. *húzom is fel egy kicsit, majd elmosolyodva lépkedek utána. Bár azt mondja, hogy gyógyítsam meg magam, én nekem mégsem olyan fontos most mindez, tehát már mellé is sétálok, így közelítve hozzá, még ujjammal is, de amikor a parancsot hallom, szinte megdermedek. Nem számítottam ellenkezésre, így kezemet már húznám is vissza, hogy azt tegyem, amit mondott, de ekkor kapja el, majd húzza magához vékony, törékeny csuklómat és nemsokára már ízemet is megérezheti. Fejem picit megdöntöm és lágy mosollyal figyelem helyes pofiját.*
- Finom? *kérdezek is rá, amikor megérzem a szorítást, de egy pillanatra se jut eszembe, hogy meg kéne ebben akadályoznom a kevéske fájdalom miatt. Így hát figyelem, amíg el nem enged és ez után kezem a sebem fölé kerül, hogy a magnetizációt használva gyógyítsam meg magam. A vérem azért ott marad, az nem szívódik fel olyan könnyedén, de most csak felkapom a tokomat, beleteszem a kardom és már Azrael után is indulok.*
- Csak kíváncsi voltam, hogy mit reagálsz és hogy ízlik-e a vérem. *pillantok is fel rá, mindenféle zavar nélkül és bár tudom én is, hogy nem kéne, egyszerűen már nem érdekel. Felejteni akarok, jól érezni magam, tehát nyugodtan figyelek minden helyre, ahol elhaladunk és nemsokára már a férfi szobájába bejutva nézhetek körbe.*
- Oké. *csukom be magam mögött az ajtót, majd tekintetem végigfuttatom a nappalin, ahol pár érdekes tárgynál meg is állok, de ez után ideje megnézni a fürdőt is. Ahova pedig utoljára nyitok be, az nem más, mint a hálószoba, ahova belépve a kandallóhoz is sétálok, így figyelem hát meg azt is, türelmesen várva Azraelre.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-07-12, 10:24 pm

*Nem kételkedem a lány szavaiban. Ilyet magától senki nem mond. Elhiszem, hogy van oka, gyakorlatilag a múltjában lévő ködös foltok, amik akár személyekhez is kapcsolhatóak, hogy megkeményedett, éppen ezért biccentek csak neki. Nem akarom feszegetni. Én sem örülnék neki a helyében. A beszélgetés helyét hamarosan az igen rövidre sikerült, érdekes párbajunk veszi át, minek a végén szavát hallva vigyorodom el.*
- Feltétlen. Majd következő alkalommal. *egyezem bele, s kissé meg is rázom a kezét, míg fogom, ezzel pecsételve ezt meg. Ezek után következik párbajunk utóhatása, az érdekes rész, mikor is hirtelen kerül vére a középpontba és egy köztes módszert alkalmazva kóstolom meg a lányt, de egyben zárom is el magam a hatalmas csábítási októl, a sebet begyógyíttatva. Tudom, hogy megmarad rajta a vér, de mégsem olyan, mint a finom, friss, csöpögő vörös cseppek.*
- Aranyvér... még szép. *suttogom, míg nagyot szívok vérének illatából is, s csak ezek után engedem el őt, kissé megemberelve magamat. Természetesen akad kérdésem ezzel kapcsolatban, így teszem is fel, ám válaszára egy ideig nem szólalok meg, csak hümmögök, majd menet közben rápillantva fürkészem egy csöppet.*
- És ha azt mondom, kérek még? *kérdezek rá pimaszul, ám hangom teljesen komolyan hangzik, sőt, némileg gyerekes kíváncsiság is cseng benne. Miért is ne? Nekem muszáj táplálkoznom, Vixi elérhető és... a számomra hátrányosabb kérdéseket inkább ne fejtegessük. A szobámba felérve hagyom magára egy pillanatra, ám hallásom segítségével mindig számom tudom tartani, merre is jár, így mikor pár perccel később utánaindulva nyitok be a hálóba, becsukva magam mögött halkan az ajtót, az ágy mellé is lépek, hogy három kisebb, és egy nagyobb tokot helyezzek a puha huzatra.*
- Három tőr, egy kard. Azt választod amelyiket szeretnéd, ha egyik sem tetszik, a gyűjteményem kintebb rendelkezésedre áll. Úgy érzem... ez a leginkább hozzád álló. *mondom, majd egyenként kiveszem tokjából az elsőt, hogy ujjaim között végigforgatva csillogtassam meg a gyönyörűen megmunkált fényes pengét a fáklyák tüzében.*
- Kialakításának köszönhetően veszedelmesen könnyű, ámbár igen kemény, mindezek ellenére elegáns mozdulatokkal kezelhető. *mutatom be, átadva a lánynak a pengét, mit valószínűleg majd az ágyra helyez, ha úgy érzi megvizsgálta eléggé, elvégre három másikat még kézbe fog kapni. A második következik, mi már elegánsabb kidolgozással bővelkedik tok és nyél tekintetében, továbbá az is teljesen biztos, hogy nem akármilyen fém... Ezt nem pörgetem meg ujjaim között, csupán végigforgatom, tisztelettel bánok vele, úgy adom át.*
- Kis mérete miatt könnyen kezelhető dísztőr, ám nem kevésbé hasznos mint előde. *mutatom meg, s immár figyelmem a harmadik felé irányul, ami egy szett, azaz két ugyan olyan darab is található egy nagy bőrtokban. Elővéve csillogtatom és teszek is vele pár mozdulatot, hogy csak ezek után adjam át.*
- Az első kettő tulajdonságait ötvözve kialakításügyileg dísztőrnek sorolnám, ám mégis a veszélyesebb fajtából, hiszen az első tulajdonságaival is bír kialakítása miatt. *mutatom be a pengét, majd végül tekintem az utolsó, nagyobb penge felé irányul, mely most még tokjában pihen rejtve, de csupán addig, míg lassan ki nem húzom, hogy hátrébb lépve tegyek vele pár szakszerű mozdulatot.*
- Kard. Két apró penge vehető le róla, ez a díszítés. *mutatok a sárkányokra, mik egyrészt védelemként szolgálnak, másrészt ugyan úgy felhasználhatóak, s most ezt helyezem a lány kezébe, kissé hátrább is lépve, magam mögé kulcsolt kezekkel figyelgetve, vajon tetszik-e egyáltalán valamelyik is, illetve ha igen, melyiket választja.*
- Nos? *kérdezem, s kíváncsi vagyok a válaszára. Természetesen, ha egyik sem nyeri el tetszését, még választhat bármit kollekciómból, ám azt hiszem, az eddig megismert jelleme alapján ezek illenek hozzá.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-07-12, 10:38 pm

*Mivel ez a harc nem volt annyira komoly, így meg is egyezünk egy következőben, hiszen sok jót ígérhet még a számomra, hogyha van kivel edzenem. Amióta itt vagyok, nem volt túl sűrűn lehetőségem ilyesmire, tehát ideje kihasználnom a helyzetet. Na de ez után jön a véremnek hála a kóstoló is, amit nem képes úgy értékelni, ahogy én akarom, mivel meg is gyógyíttatja velem a saját sebemet, de nem zavartatom magam, ez után felelek neki teljesen őszintén, de a kíváncsi kérdésre egyelőre nem adok választ, inkább csak csendben maradok, mintha nem is hallanám. Ezen még van mit átgondolnom. Inkább besétálok Azrael szobájába, ahol körbe is nézek, majd végül a hálónál állapodom meg, ahol kíváncsian figyelem meg a gyönyörű kandallót, míg a férfi vissza nem tér hozzám. Nem telik bele túl sok időbe, már meg is látom az ajándéknak szánt fegyvereket, így csillannak meg szép szemeim is.*
- Kíváncsian várom. *bólintok is rá, de amikor hozzáfűzi, hogy ezt gondolja hozzám, akkor egyre izgatottabb leszek. De ahogy előkerül a tőr, csak kezembe veszem, végigsimítok pengéjén, majd lágyan megrázom a fejemet is.*
- Én nem így érzem, ez nekem nem tetszik igazán. *utasítom is el, így téve vissza az ágyra, majd jön a második is, mely bár gyönyörű, mégse az igazi, még várok a továbbiakra is. A harmadik láttán viszont picit megugrok, úgy fogom meg mindkét tőrt a kezeimbe, pár szép mozdulatot is elvégezve vele, majd végül jöhet a kard is.*
- Igazság szerint ezek a tőrök és a kard tetszik a leginkább. *mutatok is a harmadik, illetve a negyedik számú fegyverre, így azokat még szépen próbálgatom is párszor, megnézve a súlyelosztását is, majd végül a harmadik tőr lesz a nyerő.*
- Akkor ha tényleg ilyen kedves vagy és nekem adod az egyiket, akkor ezeket kérném. *mutatok is rá, majd mosolyogva simítok végig még egyszer a pengéken.* - Gyönyörűek... *suttogom magam elé, teljesen megbabonázva, bár még mindig nem tudom, hogy miért is kapok tőle ilyen ajándékokat. Na de ez után csak Azrael elé lépek, majd hajam arrébb dobva döntöm meg a fejemet is.*
- Had háláljam meg... *nézek bele szemeibe is, mivel tudom, hogy tartozom neki és szeretném érezni a harapását is, ahogy véremet veszi, ahogy mérgét is átadja és legalább egy kicsit kikapcsolni. Nem érdekel Noel, már vagy másfél hónapja nem láttam őt... Szóval azt hiszem, hogy ideje azt tennem, amit én akarok, tehát Azraelé a döntés, de a nyakam ott van, makulátlanul, kínálkozóan.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-07-12, 10:54 pm

*Nincs szükségem gyakorlásra, ám ha akad valaki, akivel néha napján kedvenc csattanásaimat hallathatom, szívesen ajánlok fel még találkozót, hátha gyakrabban is összejárhatnánk egy kis pengecsapásra. Vére azonban megzavarja az idilli képet, így hiába döntök egy köztes megoldás mellett, a pimasz kérdés ott motoszkál bennem, ám feltevése felesleges... Vixi nem válaszol, ám nem vetem meg ezért. A türelem erény. Éppen ezért döntök úgy, hogy ideje megkapnia az ajándékát, így a hálómban letelepedve mutatok be neki párat, majd szavait hallgatva figyelem hozzáértő mozdulatait is.*
- Rajtad áll a döntés. *mondom neki államon finoman végigsimítva, míg egyre kíváncsibb tekintettel fürkészem, majd mikor végleg elhatározza magát, mosoly szalad arcomra, s bólintással jelzem, hogy természetesen az övé. Mindeközben a maradék pengékhez lépve helyezem biztonságba őket, s pár lépést téve teszem az asztalra, elvégre nem az ágy a kijelölt helyük. Mikor azonban visszaérek, a lány furcsa ötlettel áll elő, így dermedek meg ismét, míg rápillantok, s hirtelen gondolatok száza tódul fejembe, mit mérlegelnem kéne. Ha megharapom, nem azért, mert hálálkodnia kéne a születésnapján... ám mióta vagyok én olyan nemes lelkű, hogy visszautasítsam? Nevetséges volna. Éppen ezért felelet helyet egyszerűen közelebb is hajolok nyakához, míg kezem automatikusan csúszik derekára, hogy megtartsam, majd onnan már hátára is, hogy keresztezve karjaimat húzzam közelebb, s nem törődve a következményekkel harapom meg. Túl nagy a kísértés. Mézédes vére most nem pár cseppben kerül számba, hanem gyakorlatilag beleömlik, ahogyan tőlem telhetően finoman harapom meg, és gyakorlatilag nyakába fúrva arcom ízlelem meg a nedűt halkan felmorranva. Mióta tud ennek egy vámpír ellenállni? Kis idő elteltével eresztem csak el lassan, majd számat is megtörlöm, míg csillogó tekintettel pillantok szemeibe.*
- Nem mindennapi. *suttogom. De nem is egyedülálló. Őszintén szólva most fogalmazódik meg bennem, hogy nem szabad félreértésekbe keveredni, így kissé hátrébb is lépek, míg tekintetem karjára téved.*
- Ha szeretnéd, a mosdóban letisztíthatod magad, mielőtt visszatérnél a kastélyba majd. *ajánlom fel neki, terelés képpen. Egyáltalán nem áll szándékomban megbántani, sem elüldözni, elvégre kiváló társaság, viszont valamivel oldani kell a köztünk kialakult hangulatot.*
- A társaságomon kívül innentől mást nem tudok felajánlani. Kétlem, hogy rendes étellel és itallal meg tudnánk ünnepelni téged. *billentem kissé félre a fejemet, míg hátrálva pár lépést el is helyezkedem a kandalló mellet. Nem fogok rákérdezni, hogy meddig szándékozik maradni. Gorombaság, én pedig szívesen látom.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-07-12, 11:06 pm

*A kard és a három tőr majdnem mind csodálatos, igazából csak az első az, amelyik nem tetszik, de azt se szólom le nagyon, főleg azért nem, mert Azrael azt szánta volna leginkább nekem, na meg, ajándék, aminek örülni kell. Egy ideig még válogatok, de aztán végül megszületik a döntésem is, így mosolyodom el és köszönöm is meg mindezt, majd jön a hála is, melyet kifejeznék és bár van benne egy kis hátsó szándék is, van egy olyan érzésem, hogy Azrael meg fogja érteni és nem fog kiakadni azért, mert a harapását kérem. Elmosolyodom hát, kíváncsian várva, hogy most mit fog tenni, de amikor megérzem erős kezét oldalamnál, majd a másikat hátamnál, csak lassan közelebb lépek hozzá és próbálva nem a közelségével törődni hunyom le szemeimet is egy pillanatra. *
~ Gyerünk... ~ *gondolom magamban, próbálva nem kimutatni azt, hogy mennyire is vágyom rá, de amikor megérzem a harapást, fogai süllyedését a bőrömben, hirtelen sóhajtok fel cseppet, mert bár rég éreztem ilyesmit, azóta is a fájdalom már eltompul a hamarosan következő élvezetek mellett. Kis kezeim derekára kerülnek, amit picit meg is markolok, majd ez után a markolás gyengül és csak automatikusan fogom, picikét talán meg is ölelve ez a furcsa helyzet közben. Nem tudom, hogy mennyit iszik, de most mindez nem számít, nem érdekel, csak sodródom az árral, annyira jó érzés és csak lassan nyitom ki barna szemeimet, miután Azrael is elszakad tőlem. Érzem, hogy el akar távolodni, így lassan el is engedem, majd kezem a nyakamra is siklik, mely lüktet, de mégsem fáj, azt még nem érzem. A mancsom picit véres lesz, de csak elmosolyodva sütöm le szemeimet is.*
- Jó. *mondom halkan, így fordulok meg és nyitom is ki nemsokára a szoba ajtaját. Az előbb már láttam a mosdót, így rögtön oda is találok, majd egy kis vizet engedek, hogy ez után először kezeimről moshassam le a véremet, majd egy ruhát keresve törlöm meg nyakamat is, de a harapás nyomát nem tüntetem el, nem akarom, jó helyen van az ott. Miután végzek, úgy öt perc múlva térek csak vissza a másikhoz, így állok meg az ajtóban és mivel értem a célzást, mely szerint most inkább hagyjam magamra, nem is erőltetem tovább az estét.*
- Visszakísérsz a csónakig? Nem akarom, hogy valaki megtámadjon. *a hajgumit kihúzom a hajamból, így szépen el is tűntetem a barna tincsekkel a harapás nyomát, majd ez után az asztalhoz lépek és fel is kapom a nekem szánt tőröket, hogy azt ölelve léphessek el a kifelé vezető ajtó felé.*
- Köszönöm az estét, jól éreztem magam. *nem tudom, hogy miért vagyok zavarban, talán az előbb történteknek tényleg nem szabadott volna megtörténnie, de inkább nem is gondolok ilyesmit, csak ha enged, akkor lesétálunk a csónakhoz, ahol még egy "szia" elhagyja ajkaimat és végül már el is indulok Seol felé. Ideje azt hiszem visszatérnem a Mysterioba, bár az érzéseim furcsák... Egyre kevésbé tudom, hogy mit tegyek, hogy mi legyen Noellel, hogy tovább kéne-e lépnem, de a méreg miatt most minden kellemesebb. És hogy Azraellel kapcsolatban mit gondolok? Rejtély... amelyet talán egyszer sikerül megfejtenem.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-07-12, 11:17 pm

*Óh, persze tudom én, hogy kölcsönös kihasználásnak minősül ez: én megkapom a vérét, ő pedig megkapja a mérgemet, ám a köszönöm burka alatt ez érinthetetlen kifogás. Nem is jegyzem meg. Felesleges. Hangulatölő. Így veszem vérét, s azt hiszem, kijelenthetjük, hogy mindketten élvezzük, kicsit talán túlzásba is visszük, így távolodom el, felajánlva neki valamit, s míg teljesíti kérésemet, türelmesen várakozom, próbálva elnyomni magamban a további harapásra irányuló vágyat. Mikor megérkezik csak finoman jelzek neki, elvégre még a végén elvesztem a fejemet, és kérdésére természetesen bólintok.*
- Máskor azt mondanám, hogy csak ürügy a kérés a társaságom miatt, de megharaptalak... így más, elkísérlek. *mondom mosolyogva s meg is várom, hogy ajándékát összepakolva induljunk meg lefelé a csónakig. Azt hiszem, Vixi rengeteg gondolkodni valót ad számomra, főleg Aideen-el kapcsolatban. Ám hamarosan a csónakokig is megérkezünk, ahonnan már csak a búcsúzás van hátra.*
- Én úgyszintén. Boldog születésnapot! *lehelem halkan kissé félrebillentett fejekkel, s egy csöppet integetek is neki, míg türelmesen állva várom távozását, és nem is mozdulok, míg alakja a csónakkal el nem tűnik a messzi sötétségben. Nyugodtan kijelenthetem, hogy várom a következő találkozást, bizonyára rengeteget fog mozdítani kettőnk életén másokkal kapcsolatban is...*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-07-22, 10:08 pm

*Nem tudom, hogy helyesen cselekszem-e most, de mégis, úgy érzem, hogy Morrigannak meg kell tennie az első feladatát értem. Még nem vagyunk túl régóta együtt, de már most közel került hozzám, már most érzem, hogy megszerettem ezt a csodálatos, fekete színű pegazust, kinek jelen pillanatban a hátán ülök és mondva neki az irányt Azrael felé tartok. Kívételes alkalom ez a mai, ugyanis ritkán hordok nadrágot, de most egy fekete, hosszú nadrág található vékonyka lábaimon, melynek vége sportcipőben végződik, felül pedig egy vékony blúz van rajtam, melynek ujjai hosszúak, tehát a csuklómig érnek és a felső gombok is be vannak gombolva. Így is elegáns és csinos vagyok, de mégis, annyira más, mintha valamivel lazábbnak tűnhetnék, de talán azért, mert sikerélményem van. Sikerült átjutnom a második évfolyamra és most már egyedül se vagyok, Morrigan mindig velem lehet, hogyha szeretném és még segíteni is tud nekem. A fekete paci tehát az eget szeli, fekete hajzuhatagom meg csak úgy lobog az éjszakában, pontosan addig, amíg a vámpírok kastélyához nem érkezünk, ahol nem tart túl hosszú időbe, amíg megtalálom Azrael szobáját, így a nappalijának ablakos részére mutatok pálcámmal és már ki is mondom a robbanó varázslatot.*
- Deprimo! *valahogy be kéne jutnom hozzá és most ezt az utat választom, így miután az üveg kitörik, én már meg is jelenek ott, méghozzá a szárnyas ló hátán, ki a falhoz repül, én pedig bemászok az ablakon, már ha minden igaz és semmi se fog közbejönni. Azrael szerintem hamarosan itt lesz, de még nem teszem helyre az ablakot, előbb meg szeretném neki mutatni az én drágámat, kinek ehhez semmi kedve, így picit tűzbe is gyullad a szőre, de hát ez az eleme, így nem árt neki.*
- Nyugi, minden rendben lesz! *simítok is végig rajta és amíg én itt leszek, ő kint fog figyelni rám, mert ha kell, akkor megvéd engem bárkitől...*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-07-22, 10:22 pm

*A borzasztó hőség elülni készül, ahogyan a Nap nyugovóra tér, én pedig mintha ébredeznék, pislákolni kezd bennem a láng, a vágy, hogy kimozdulhassak, és enyém legyen az éjszaka. Készülődöm is tehát, így kerül lábamra fekete acélbetétes bakancsom, minek szárába egy pengét is illesztek, majd katonai nadrágom, és fekete felsőm is bőrdzsekivel, illetve zsebembe pénz, övemre pedig egy másik kés. Találomra nézek végig magamon, ahogyan igazítgatom látatlanban ruházatomat, mikor hirtelen üti meg fülemet egy szó, illetve egy ismerős hang a csöndben, mire megdermedek, a következő pillanatra pedig már az üvegszilánkok csörömpölése veri fel azt. Másodpercek alatt suhanok oda, hogy megpillantsam mi is történik, közben természetesen kezembe kapom késemet, s már emelem is fel, mikor tekintetem a lányra téved, és egyszerre esek döbbenetek sorozatába. Meglep a ruházata, a sportosan elegáns, mégis csinos öltözék, de nem hétköznapi az sem, hogy egy törött ablakon mászott be valószínűleg, és számat is kissé eltátom, mikor meglátom simogatásának tárgyát.*
- Aideen? Az... egy... ló? *kerekedik el szemem, míg kezem is lehanyatlik, és megdermedve méregetem a gyönyörű, de egyben megdöbbentő állatot. Főleg, hogy ég... hirtelen nem tudom mire vélni a helyzetet, így tanácstalanul nézek a lányra, majd egy nagy levegővétellel higgasztom le magam, és indítom újra a rendszert, ahogyan azt egy jó bérgyilkosnak kell, hiszen reagálni szükséges.*
- Tisztázzuk... te betörtél az ablakomon egy kigyulladt repülő lóval egy vámpírkastélyba, hogy láthasd a te... vámpír... öh...? *akadok el, hiszen nem tudom hogyan is kéne jellemeznem magamat, és a kapcsolatunkat. Azonban egy kis gonoszkás mosoly kíséretében lépek tovább.*
- Újabb mondat, amit fel kell írnom abba a füzetbe, amibe olyanokat jegyzek, amikről azt hittem sosem fogják elhagyni a számat. *rázom meg kissé fejemet morgolódva, de végül feleresztek teljesen, így a kést helyére csúsztatva lépek közelebb hozzá, tekintetemet ide-oda járatva közte és... állata között. Soha életemben nem láttam még ilyet, nem tudhatom, hogy ez egy famulus, hiszen azzal sem találkoztam még.*
- Hatásos belépő volt. Mióta rendelkezel ilyenekkel? *vigyorodom el, s most már egyértelműen látszik, hogy tetszik amit látok, még a helyzet ellenére is, hiszen csillogó szemekkel méregetem az állatot. Repülni érdekes lehet... már persze ez nem az én... lovam.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-07-22, 10:31 pm

*Elég sokszor átrágtam magamban, hogy miképp fogok megérkezni Azraelhez, most, hogy már kissé összébb szedtem magam, tehát a testem is most köszöni, de egész jól van és bár még mindig iszonyúan sovány vagyok, az arcom legalább már nem annyira beesett és nem is hófehér. Szóval elérkeztem hát a második évhez és így ideje kimozdulnom is Morrigannal, ki szívesen segít nekem, bár a vámpír közelségét egy picit se várja. Pálcám elővéve robbantom be az üvegeket, majd ez után már meg is jelenek a nappaliba, óvatosan mászva be a szilánkok között, hogy vérem ki ne cseppenjen, de ekkor jelenik meg Azrael is, támadólagosan, késsel a kezében, mire csak kíváncsian fordulok felé.*
- Egy pegazus. Nem láttál még ilyet? A mitológiában fehér színűek, de Morrigan fekete. *mutatom is be ezzel és kezem is felé nyújtom, nem törődök hát a férfi kezében lévő fegyverrel, úgy mosolyodom el, bemutatva famulusom neki és végül már hallhatom is a meglepett kérdéseit.*
- Akkor még nem égett és igen, téged akartalak látni, őt pedig bemutatni. Tudod, tegnap óta másodikos vagyok, tehát kaphattam egy ilyen famulust, egy varázslényt is magam mellé. Őt én teremtettem, ilyenné, mint amilyen most. *a tűz lassan eltűnik a paciról, így gyönyörű, fekete valójában láthatja most a másik és a szarva is szépen csillog meg a hold fénye alatt.*
- Ezek szerint okozhatok még meglepetéseket. *pillantok is fel rá, majd mivel már minden kérdésére megkapta a válaszát, a famulusom úgy dönt, hogy nem fogja megvárni, amíg Azrael esetleg hozzá akar érni, így fújtat is a férfi felé, majd elrepül, de a közelben marad, bár ezt csak én tudhatom.*
- Bocs az ablakért. Reparo! *hozom is létre az üveget, melynek szilánkjai visszakerülnek a helyükre, én pedig már szembe is fordulhatok a másikkal, ezüstös szemeimmel őt figyelve.*
- Gondoltam meglátogatlak, bár még nem tudom, hogy jól döntöttem-e. *döntöm meg picit a fejemet is, majd végül a pálcát elteszem az övemhez, ahol eddig is volt, ugyanis nincs rá a továbbiakban szükség, úgy hiszem.*
- Hova indultál? *kérdezek azért még rá, mivel ahogy végignézek rajta, nagyon is menetre készen áll. Csoda, hogy itthon értem.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-07-22, 10:45 pm

*Megszokott módon készülődök a kimenetelhez, ám cseppet sem zajlik mindez tökéletesen, ugyanis nem várt akadályokba ütközöm, mikor meghallom a behatolást, s amint kiérek, egyik meglepetésből a másikba esek, ám úgy tűnik a lány jól kezeli a helyzetet. Nem úgy mint én.*
- Nem láttam még ilyet? *kacagok fel jókedvűen.* - De igen, könyvek lapján. Aideen, én egyszerű halandó vagyok, és csak néhány hónapja vámpír. Ez... meglepett. Akkor ezek szerint nagyjából minden igaz? Ez máris másképp festi le ezt a világot. *felelek neki, míg tovább szemlélem az állatot. Szerintem a lány elfelejti, hogy nem vagyok olyan járatos mint ő, főleg nem a varázsvilágban, még ezen lényemet, ami most volnék, csak nem rég szoktam meg.*
- Másodikos? Ez... nem lehet sima évfolyamlépés. Gyorsítottál gondolom... bár nem ismerem a tanrendet, viszont akkor érkeztél a környékre mikor én, úgyhogy... *merengek kicsit, mire a szavak is eljutnak tudatomig, és bizony egy kis logikát erőltetve magamban gondolok bele. Ha évfolyamot lépett akkor bizony többet tud, mint eddig. Na és ez a ló... mert nekem ló marad és nem pegazus.*
- Te készítetted? Nahát... van benned fantázia. *vigyorodom el, hiszen egyrészt félelmetesebbé teszi a lányt, másrészt büszkévé engem, hogy ilyen ismerősöm van. Szavaira biccentek, míg teljesen felengedek, hogy normális társalgásba kezdjünk.*
- Bizony... nem árt vigyáznom. *bólogatok mintha magamnak mondanám mindezt, azonban a ló elrepül, Aideen pedig már intézkedik is. Végülis egy olyan kis apróság, mint egy berobbantott ablak már szemet sem szúrt a háttér miatt...*
- Köszönöm. *mondom neki, de tekintetem még az állatát kutatja az éjszakában.* - Nem tetszettem neki? *billentem kissé félre a fejemet, ugyanis Morrigan nekem nagyon is tetszik. További szavait hallva mosolyodok el kissé, még közelebb is lépek hozzá, hogy egy intéssel tessékeljem beljebb, és jelezzem, hogy otthon érezheti magát, illetve leülhet.*
- Jól döntöttél. *felelem neki, azonban egy kérdés is érkezik, mi kissé meglep, hiszen azt hittem egyértelmű, így ülök le a kanapéra, és hívom magam mellé a lányt, ha nem mellém telepszik le.*
- Este van. Ki a szigetre vadászni, és téged keresni. Azt mondtad találkozunk még. *billentem kissé ismét oldalra fejemet, míg felméregetem őt láthatóan. Tetszik amit látok, valahogyan ezt az oldalát is meg tudnám szokni a lánynak, a csöppet lazábbat, hiszen jól áll neki, elegánsan sportos.*
- Jó színben vagy, és az öltözéked is... tetszik. *közlöm hát vele mindezt egy pimasz kis mosollyal, míg tekintetem elidőzik a nadrágon. Nem zavar, de szoknom kell. Kíváncsi vagyok, mit szeretne tőlem.*

» Ian Branson szobája
» A szükség szobája
» Nikolai szobája
» Victoria szobája
» Theodore Morderston szobája