Azrael szobája

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-11-21, 8:25 pm

//NRT: Aideen és Azrael - 2012.11.07.//

*Elcsendesedik az összecsapás verbálisan és fizikailag is, tehát ideje, hogy nyugodtan kezdjem el ápolni, takarítani a romokat és kárt, amit okoztam. Szükséges volt az, s most szükséges ez. A mi kapcsolatunk mindig ilyen volt, kezdek hozzászokni, eképpen működni. Remélhetőleg a lány is hamarosan felfogja ezt, illetve el is fogadja.*
- Szólj, ha kell valami. Nem kell kiabálni majd, ha nem lennék itt, ha a másik helyiségekben vagyok, akkor is hallak, ha suttogsz. *látom el egy kis információval, miután betakargatom, italt hozok neki. Remélhetőleg használ, bár nem igazán látom, csupán azt, hogy nem ízlik neki... pont amire számítok. Sebeinek ellátása után egy téves feltételezés is kiszalad a lány száján, mire tekintetem kapom oda kétkedve.*
- Tudom. De gondoltam szólok, hogyha akartad volna, ilyen lett volna. Nagyjából. *zárom le ezzel a témát, hiszen ostoba én sem vagyok, ezek után kevés ember gondolná úgy, hogy a segítségemet kéri abban, hogy ismételten ilyen fájdalmat okozzak neki. Nem veszem magamra, mivel érthető és logikus. Csak tudnám miért volt olyan nagy a szája fent a toronyban... Ezek után kezd elhalni a beszélgetés, mert csak bólintok szavaira, jobb volna, ha pihenne. Cirógatásom megtalálja arcát, azonban elhúzódik, mire a folyamat is leáll, csupán ezt követően nyújtom még oda kezemet utolsó próbálkozás gyanánt, s bár érzékelem a bizonytalanságot, mégis megtalálja keze az enyémet. Óvatosan fogom meg, de biztosan, ám ekkor számomra váratlan esemény történik, s döbbenten figyelem egy darabon, ahogy sírva is fakad a lány. Ennyire bántottam? Engedem, hogy elhúzódjon, s gondolataim vészes forgásba kezdenek, hogy mit is tegyek. Nem vagyok jó ilyenkor. Nem tudom kezelni a helyzetet, mert így nem kellett sosem. Aideen nem akárki, hogy semleges kliséket vágjak hozzá.*
- Sajnálom. *mondok csak ennyit, míg óvatosan hozzá érek, ha engedi, pontosan a fekete hajtincseihez, majd a hátán simítok végig nyugtatólag. Folytatom, amíg nincs hatással rá, már ha engedi, ha igényli, ha pedig nem, akkor egy időre be is szüntetem ezt, így várva a megnyugvást. Mit kéne tennem? Örülnék, ha adna valaki valami jelet, mert képtelen vagyok kezelni az ilyen viselkedést.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-11-21, 11:16 pm

//NRT: Aideen és Azrael - 2012.11.07.//

*Borzasztó volt, amit odalent, a kínzókamrában átéltem és még mindig nem tudok tovább lépni rajtam. Lüktet, fáj mindenem és a sírás kerülget, de nem engedhetek neki, nem szabad. Így hát csak bólintok arra, amint mond, hogy hallani fog, hogyha akarok bármit is, de mégis, most nincs más kérésem, minthogy segítsen bekötözni a sebeimet. Az italnál bár úgy látszik, hogy nem használ, segít elengedni magam, így egy nagyon picit jobban leszek, de még jobban bele tudok gondolni ebbe az egész helyzetbe és bár a fájdalom minimálisan csökken, még mindig nagyon rossz. Hozzá se akarok érni, látni se akarom a vámpírt, nem hogy ilyen közel maradni hozzá, de mégis, rettegek attól, hogy ellent mondjak, félek, hogy akkor ismét bánthat, így hát kezem kezébe kerül, kis ideig pedig még bírom is, de ez után eltörik a mécses, én pedig sírva is fakadok, hosszan, csúnyán kifakadva, nem bírom most már visszafogni magam. El is húzódom a vámpírtól, arcomat kezeimbe temetem, majd hallom is azt a bizonyos szót, hogy sajnálja. Erre már felemelem a fejem és könnyes szemekkel nézek bele szemeibe.*
- Dehogy sajnálod... pontosan ezt akartad, megtörni engem. *és gratulálok, sikerült is neki. Ne akarja azt mondani, hogy bán bármit is, amit tett, amikor mindketten tudjuk, hogy ez nincs így. A simítások viszont nem segítenek, semmit sem, így lassan arrébb tolom a kezét...*
- Ne érj hozzám! *sziszegem, most már rá se nézve és szépen magamra húzom a takarót, elfordulok, már amennyire lábaim engedik és magamba roskadok... Valószínűleg jó pár perc múlva majd legyőz a fáradtság és a fájdalom és álomba fogok szenderülni, de hogy mi lesz holnap... azt nem tudhatom.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-11-21, 11:36 pm

//NRT: Aideen és Azrael - 2012.11.07.//

*Sajnálom-e? Igen és nem is. Valahogy egy részem tudni akarja, hogy vajon lett-e volna másik lehetőség, más irány, amivel elkerülhető az agresszió, a kártékony bántalmazás, de mégis... úgy érzem, hogy Aideen ilyen, csak ebből tanul, elég makacs hozzá, ismerem már. Tehát nem sajnálom, mert megérte, most dühös lesz rám, de folyton képes vagyok visszaédesgetni, folyton megbocsájt, és talán ő is érzi majd, hogy valamilyen szinten megérdemelte. Persze ha lett volna módszer, ami humánusabb, akkor azt alkalmaztam volna. Mivel ez nem adatott meg, ezért most viselem a következményeket, ellátom sebeit, melyeket én okoztam lábán és karján, illetve itallal kínálom, hogy oldassam a feszültséget és a fájdalmat, nem sok sikerrel. Szeretném, ha pihenne, azaz nem zaklatnám fel, inkább engedek neki, had üljön el a beszélgetés. Azért kíváncsi vagyok, hogy vajon mennyire haragszik rám, vajon mit érez, tehát hozzá is érek, de egyáltalán nem sejtet jót, viszonzásának lassúsága, kelletlensége, s mikor elsírja magát, már tudom, hogy semmi sincs rendben. Miért is volna, mi ilyenek vagyunk? Nem tudok mit kezdeni a helyzettel, csak ülök, számomra sosem volt fontos, hogy lélekből vigasztaljak meg valakit, Aideen pedig ezt érdemli, nem a betanult, gépies szöveget, amit az áldozataim kaptak mikor közelükbe férkőztem...*
- De igen. Az egy dolog, hogy ezt akartam, de attól még az árat sajnálhatom, amiért megkaptam. *jelentem ki, ám nem fogok neki bizonygatni semmit. Majd ő is rájön, ha pedig nem, azt is megérdemlem. Megértem a dühét, fájdalmát, így mikor eltolja kezemet, el is húzom, s egyáltalán nem veszem magamra, csak biccentek egyet, míg felállok. Ekkor azonban más is eszembe jut, kétségbeesett gondolkodásom közepette, így pillantok rá.*
- Holnap, ha akarod, megfelelő keretek között visszaadhatod amit megérdemlek. *komolyodom el, s úgy értem, hogy... talán lekeverhet egy pofont, vagy megrúghat még egyszer, esetleg mágiát vethet be, ha ettől jobban érzi magát, ha így kiadja a haragját, elül a dühe, megnyugszik... Morálisan vitatandó lenne ez a felajánlás, ahogy az is, amit okozhat, de most ezt látom magam előtt, sajnos nem is feltétlen megoldásként...*
- Megtalálsz, ha szükséged van rám. Én most magadra hagylak, holnap reggelig, akkor talán leszel olyan erőben és lelkiállapotban, hogy meggyógyítsd magad, és nyugodtan távozhass. *közlöm halkan és szomorúan, majd lassan el is indulok, egy utolsó pillantást vetve a lányra, hogy kisétáljak a meleg szobából, nyugalmat hagyva. Nem engedem, hogy bármi megzavarja az álmát, kint várok, ám egy idő után, mikor valószínűleg már elalszik, akkor láthatatlanságomat felhasználva lopózom be halkan, hogy a kandalló melletti karosszékbe üljek le, s ott várjak arra, hogy felébredjen a lány.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-11-22, 9:53 pm

//NRT: Aideen és Azrael - 2012.11.07.//

*Eddig bírtam és nem tovább. Sírva fakadok, el akarok távolodni Azraeltől, ugyanis félek tőle, még mindig nem érzem úgy, hogy hozzá tudnék érni ezek után és szerintem hosszú időbe fog telni, mire ismét engedek neki, ha egyáltalán lesz ilyen. Nem hiszem, hogy bánná a dolgokat, amit tett velem odalent, és bár szavai mást mondanak, mégis, képtelen vagyok hinni neki, talán azért, mert most csak a rossz oldalát látom mindannak, ami előttem áll. A holnap említésével viszont meglepő dolgot hallok, így törlöm meg lassan a szemem, majd nézek is a vámpír arcára.*
- Én nem tudnálak téged így bántani Azrael, még most se, amikor te megtetted velem. *ismerem is be, tehát nem lesz itt semmiféle gyerekes bosszú sem, annál érettebb vagyok, akármilyen hihetetlen is. Inkább csak elfordulok, magamra húzom a takarót, majd nemsokára el is nyom az álom. Jó lesz, hogy holnap elmehetek, azt hiszem, hogy nem bírnék túl sokáig még itt maradni.*

//Másnap reggel: 2012.11.08.//

*A nap sugarai nem érik bőrömet, én mégis megérzem, hogy reggel van és fel kellene kelnem. Lassan fordulok, kezeimmel nyújtózom, de ahogy lábaim megmozdítom, már érzem is a beléjük hasadó fájdalmat, így nyitom ki szemeimet hirtelen, majd lassan fel is ülök. Hasam picit megkordul, de nem törődöm most ezzel, csak lehúzom a takarót, felhúzom a szoknyát és szépen leveszem a kötéseket. Azraelt nem látom, talán még nem tudja, hogy ébren vagyok, így figyelem meg sérüléseimet, miután lábaim láthatóvá válnak. Csúnyák, be vannak dagadva és alig tudom mozgatni is őket, nekem viszont koncentrálnom kell. Teljesen nem hiszem, hogy képes vagyok most a gyógyításra, de megpróbálom, tehát kezeimet egyesével teszem lábaim fölé és miután a magnetizációval végzek, már egész szépek lesznek. Még mindig fáj, picit duzzadtak és pirosak, de később majd jobban rendbe szedem, ahogy én is helyre jövök, lelkiekben. Lábaimat a hűs padlóra teszem, szoknyám visszaigazítom a helyére, majd lassan csizmáim után nyúlok, amiket fel is veszek. Azt hiszem, hogy nincs több keresnivalóm itt, tehát felkelek az ágyról és egy kis sziszegés után - hála a fájdalomnak -, meg is indulok a másik szoba felé, így halkan nyitom az ajtót, hogy a vámpírral ne kelljen ma beszélnem és hogyha lehet, el is fogok sunnyogni, észrevétlenül hagyva magam mögött ezt a kastélyt és menekülve el ismét hosszabb időre a vámpír elől.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-11-23, 11:43 pm

//NRT: Aideen és Azrael - 2012.11.07.//

*Mivel a látogatás ismét átfordul agresszivitásba, csak úgy mint a múltkoriak közül egy, ezért érzem ám, hogy hasonló lehet a végkimenetel is. Ezért szeretném csillapítani a károkat, meg azért, mert ennyivel tartozom neki, ha már én elértem a célomat. Jó volna, ha pihenne, így miután sebeit ellátom, váltunk pár szót, de inkább nem beszéltetem, hogy elaludhasson. Utolsó mondata azonban szöget üt fejemben. Nem hiszek neki. Tudom, hogy sosem volna képes bántani magától engem, csak úgy nem támadna rám, de most is ő rúgott, s ezzel sajnos kiváltotta azt, ami történt. Talán önvédelemnek érezte... a helyében lehet, hogy én is így cselekedtem volna. Ezt azonban nem akarom kifejteni, mert csak felzaklatnám. Már hallom is a tiltakozó választ magamban... inkább csak biccentek, jelezve, hogy tudomásul veszem, nincs érelme erről vitázni, főleg úgy, hogy nem vagyok meggyőződve az ellenvéleményről, ám ez a kijelentés fájó ám. Magára is hagyom, had aludjon, de láthatatlanul még visszalopózom a szobába, megfigyelés alatt tartva őt, egészen reggelig.*

//Másnap reggel: 2012.11.08.//

*Türelmesen várok, míg ébredezni nem kezd a lány, de nem fedem fel magam, csak figyelem, hogy miként gyógyítja meg magát - ez is hasznos információ -, ám mikor öltözködni kezd, és egyértelművé is válik számomra, hogy nem óhajt elbúcsúzni, kissé össze is vonom szemöldökömet. Léptei az ajtó felé vezetnek, ahova egyetlen másodperc alatt állok be még mindig láthatatlanul, s egészen addig fel sem fedem magam, míg valószínűleg belém nem sétál, hogy felismerésre jusson. Ha ez mégsem történik meg, akkor nyilván láthatóvá válok.*
- El sem akartál köszönni? Ennyire rossz voltam? *billentem félre a fejemet, de elállok útjából, mert nem szándékozom itt tartani. Tudom, hogy menni akar, most pihenésre van szüksége, arra, hogy kiheverje ezeket, s nagy sokára majd ismét láthatom. Meglátjuk, hogy mennyit fog változni a személyisége.*
- Persze elengedlek. Tudom, hogy el akarsz menni. De azért jó volna, ha majd újra láthatnálak, ha kiheverted az egészet. *lépek az ajtóhoz, s szemem villanásából nagyon jól tudhatja, már csak a kiállásomból is, ha igazán ismer, hogy ha ő engem nem, akkor majd én őt fogom megkeresni. Nyilván nem fog ismételten hónapokig az iskolában gubbasztani. Amennyiben elfogja hagyni az épületet, úgy szó nélkül kísérem ki, mert egyedül még sem engedném keresztül ezen a helyen, főleg úgy, hogy nyilván mindenki itt van.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-11-24, 8:40 pm

//NRT: Aideen és Azrael - 2012.11.08.//

*Miután sikerül nagyjából helyre hoznom a sérüléseimet, fel is húzom a csizmámat, majd ez után meg is indulok a kijárat felé, hogy útközben a kabátomat és a sálamat is felvéve hagyhassam el végleg a kastélyt. Igen, ezek után nem óhajtom nála hagyni a sálam, nem érzem úgy, hogy megérdemelné és hogy bármimnek nála kellene lennem. Ahogy viszont elérem az ajtót, hirtelen ütközöm neki egy kemény, de mégis ismerős testnek, így pillantok fel rá, ahogy láthatóvá is válik előttem, majd hirtelen ijedten csusszanok hátrébb egy kicsikét. Ajkamba harapok, hogy vajon most mi lesz és szavaira csak kezeimet kezdem el hátam mögött tördelni, szinte feltűnésmentesen.*
- Nem tudtam, hogy itt vagy. *ismerem is be, de nem mondom el azt, hogyha tudtam volna is el akartam volna menni innét mielőbb. Félek tőle, még mindig, oly frissen él bennem a tegnap éjszaka, így végül elkerülöm a pillantását és picit megnyugszom azon, hogy elenged. Ezek szerint nem fog itt tartani, azért ez most jó hír.*
- Majd ha kihevertem, újra láthatsz. *mondom teljesen őszintén, ugyanis fogalmam sincs, hogy mikor lesz az a nap, amikor én mindezen túl fogok jutni. Mivel nem állja már az utam, így a sálamhoz lépek, nyakam köré tekerem, ez után pedig magamra veszem a kabátomat és ha minden igaz, a vámpírral együtt hagyjuk el ezt a szobát, így kísér le a csónakhoz, ahol már bele is ülök, mindenféle puszi, ölelés nélkül.*
- Szia. *köszönök el tőle halkan, még mindig kerülve tekintetét és hogyha nem tart vissza, akkor el is fogom hagyni a vámpírok sötét és egyben ijesztő lakhelyét, hogy visszatérjek a Mysterio falai közé, ahol valószínűleg a gyógyító lesz az első, akit meglátogatok.*

//Köszi a jáccit. Smile

//

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-11-24, 11:19 pm

//NRT: Aideen és Azrael - 2012.11.08.//

*Elérkezik a reggel, én pedig türelmesen várok erre, az éjszaka folyamán egyszer sem elmozdulva a lányt figyelő pozíciómból, elvégre kényelmes nekem a tűz mellett, kandallóm oldalán ülni láthatatlanul egy székben. Vigyázom az álmát, hogy senki és semmi ne zavarja, de közben gondolkodom is róla. Előre sejtem, hogy mi fog történni: megharagszik, elmegy és nem látom pár hónapig, mikor ismét találkozunk majd, mert vagy ő keres engem, vagy én őt, s megkötjük a békét. Aztán ismét veszekedés lesz... Nem unom, ez egy végtelen tánc amit ketten járunk, kérdés, hogy mennyire értelmes. Azt csak az idő deríti ki. Most viszont ébredezik az Őzikém, én azonban nem fedem fel magamat, csöndben és láthatatlanság képességemet használva mustrálom őt, míg ellátja sebét és felöltözik. Hamarosan azonban feltűnik, hogy viselkedéséből következtetve nem áll szándékában elbúcsúzni tőlem, mivel már indulásra készen, ezért állom útját az ajtóban, s kérdezek rá erre. Mintha félne... nem bánom, míg ez nem ölt nagyobb fokot, elvégre ebből sejtem, hogy sikerült letörnöm a szarvát.*
- Nem hagytalak volna itt. *mondok csak ennyit csendesen, mert ennyire ismerhetne. Szerintem ismer is, s ebből ítélve, illetve testbeszédéből, meg is állapítom, hogy nincs minden rendben az állításával, ám erre nem óhajtok kitérni. Távozni akar, nem fogom feltartani, nem lenne bölcs döntés. Egyetlen kérdésre vagyok még kíváncsi, mire biztató választ kapok, így bólintok egyet enyhe mosollyal arcomon, mielőtt csendesen engedem tovább, és kísérem le, figyelve rá, hogy ne érjen engem a Nap gyilkos ereje.*
- Szia. *köszönök tőle el a csónaknál. Nem várok el semmilyen búcsúzást, de türelmesen várom végig, míg eltűnik távolban a csónakja, én pedig komoran, és lehangoltan térek vissza szobámba. Várom a következő találkozást, kíváncsi vagyok rá, hogy mennyi idő után bocsájt meg, illetve hogyan fog akkor fogadni. Egy darabig én nem keresem, majd találok mást, amivel elüthetem az időt. Neki is jár pihenés és nyugalom.*

//Én is köszöntem a játékot. Very Happy

//

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-12-22, 12:46 pm

//NRT: Aideen és Victoria ( - Azrael) - 2012.12.22.//

*Kicsit félek attól, amit tenni készülök, hogy felkeressem Azraelt, de úgy érzem, hogy ennek mégis csak eljött az ideje. Nem fogok bújdosni előle, mert be kell ismernem magamnak, hogy fontos számomra a férfi, de mégse fogok lenyelni mindent és azt pedig végképp nem, hogy meg akar változtatni. Szerintem egy normális beszélgetés jobb lett volna, mint az, hogy bántott és ezt nem is vagyok rest ma megmondani neki. Jelen pillanatban az iskolai kikötőben vagyok, Morrigan társaságában, kinek csodálatos, fekete szőrzetén simítok végig.*
- Óvatosnak kell lennünk, de tudod, csinálj mindent úgy, ahogy megbeszéltünk. *bíztatom is kedvesen az állatot, majd ez után már hátára is pattanok, hogy a magasba szálljunk. A hűs, téli szél belekap hosszú, derekamig érő fekete tincseimbe és ezüst szemeimet is össze kell hunyorítanom, hogy tisztán lással. Ajkam szerencsére nem szárad ki, rendesen bekentem és a fekete smink is jól mutat rajtam, miközben szőrén ülöm meg a lovat. Mivel ma lovon utazom, így fekete, hosszú nadrágot viselek, lábaimon csizmát, melybe bele van tűrve a nadrág szára, felül pedig egy csinos, fűzős felsőt, melyre még egy elegáns, szintén fekete színű télikabát kerül. Kezeimet könyökömig érő kesztyűk védik és a pálcám se veszett ám el, ott pihen oldalamnál, az övem közelében. Nincs túl messze a vámpírok kastélya, tehát elég hamar oda is érünk a toronyba, ahol aztán körbenézek, majd mivel látom, hogy tiszta a terep, így le is ereszkedünk a tetőre. Nappal van, egyértelmű, hogy ilyenkor egy vámpír se tartózkodik itt, így leugrom a lóról, majd körbe is kémlelek, pálcámat elővéve.*
- Most menj vissza, innentől már nem lesz baj, ügyes voltál! *természetesen hazudok neki, de ha tudná, biztosan nem hagyna magamra, viszont nem sodornám bajba egyetlen társamat. Morrigan is körbenéz, majd végül beleegyezően biccent és már fel is repül, majd eltűnik szemeim elől.*
~ Akkor induljunk. ~ *emlékszem az útra, szóval reményeim szerint nem fogok eltévedni, így nyitom ki az ajtót, majd húzom be magam után, hogy a fény le ne buktasson és lassan meg is indulok a lépcsőkön lefelé, rátérve a sötét folyosókra. Azrael mondta, hogy így keressem fel, tehát az ő lelkén fog száradni, ha bármi is történik velem.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-12-22, 4:01 pm

//NRT - Victoria és Aideen (később Azrael) - 2012.12.22.//

* Minden egyes, újabb nap estéjén, mihelyst sötét lesz, máris elhagyom ezeket az ódon falakat, és bizony csak akkor térek vissza, mikor a nap vészes első sugarai megjelennek. Most sincs ez másként, hét-fél nyolc körül érkeztem vissza, nem véletlen, hogy ismerem az időt óra nélkül is, több, mint száz évnyi tapasztalat után.. s kivételesen még mindig, így órákkal később is kádamban áztatom testemet. Vadállat módjára táplálkoztam az éjjel, olykor nekem is engednem kell vérszomjamnak, nem feledhetem el, mi voltam valójában, tehát most nem fogva vissza magam, be kell vallani, csurom véresen érkeztem meg, jó pár széttrancsírozott, valamint tisztára szívott hullát hagyva hátra Mystral városának különböző pontjain. Nem különösebben érdekel, valaki majd takarít utánam, eddig is ez történt, de most, hogy tényleg hosszú ideje fekszem kényelmesen kádamban, melyből csak karjaim lógnak ki a karimára, azokkal kapaszkodom, s még szemeimet is lehunyva relaxálom.. valami új, ismerős, de mégis ismeretlen illat nyomja el a véres vízét, s pattannak ki máris szemeim hirtelen. A vadászösztön feléledt bennem, így szimatolok párat mozdulatlanul egyelőre, majd felülve a kádban ismét. *
~ Mi a fene? ~ * tényleg nem tudom hová tenni a jelenséget, de gyorsan teszek arról, hogy sikerüljön: egész egyszerűen kilépek a kádból, az első törölközőt ragadva magamhoz törlöm le szép, hideg, hófehér testemről a vízcseppeket, majd hajamról is kissé, végül pedig komódomhoz lépve szedegetek elő néhány göncöt, melyeket magamra is húzok, kezdve a fehérneművel, majd egy fekete nadrág kerül még rám, térdig érő sötét csizmámmal egyetemben, felülre pedig egy fehér, hosszú ujjú blúz, semmi más. Továbbra is szeretek elegáns lenni, s a sminkkel most nem vesződöm, a tükrök továbbra is bosszantanak, inkább csak láthatatlan gyorsasággal pásztázom át a kastélyt az illat forrása végett, így lyukadok ki immár szép, száraz, hullámos tincsekkel, illatosan az egyik folyosó végére, melyen éppen végig halad a fekete hajú teremtés. Megbújok a sötétben, az egyik árnyékosabb helyen méghozzá, amely annyira sötét, hogy szabad szemmel véletlenül sem vehet észre, vörös szemeim viszont pásztázzák az arcot, agyam próbálja feldolgozni az illatot, és azt is, kihez tartozhat? Mintha Azrael szagát érezném, aurájából pedig egyértelműen kiderül számomra, keres valakit, igen csak céltudatosan. *
- Nocsak.. házhoz jön a reggeli. * fűzöm össze mellkasom előtt karjaimat, miközben színpadiasan kisétálok rejtekemből, amelytől ő már csak pár méterre lehet, így pont szemben állok meg vele, így nézem végig őt ismét, s bár nem tudhatja, hogy mások tulajdonából nem eszem, sőt, éhes sem vagyok igazán.. amíg van esélye a menekülésre, meg kell tennie. Őrültség itt lennie, bár sosem gondoltam, hogy egyszer én magam leszek az, aki a vámpírlét ellen beszéli az étket.. mivel gondolom tudja, hol van, ha ennyire céltudatos, tehát nem árulok zsákba macskát azzal, ha közlöm, butaságot művel, és hogy miért. *
- Elég meggondolatlan ez a cselekedet, nem gondolod? Belopózni egy kastélyba, ami teli van vámpírokkal.. feltehetőleg éhes vámpírokkal. * mosolyodom el kissé ördögien, minek köszönhetően szemfogaim csücskei is kilátszanak egy röpke pillanatra. Egész megjelenésem tekintélyt parancsoló, és különös, félelmet keltő is lehet akár, ebben a sötét, félhomályos folyosón, itt a kastélyban, ami egyértelműen az én területem is. *

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-12-22, 9:30 pm

//NRT: Aideen és Victoria ( - Azrael) - 2012.12.22.//

*Nem sietek, tényleg lassan haladok, hogy senkinek se tűnjön fel érkezésem és bár tudom, hogy illatom elárulhat, de ilyenkor áldom az eget, hogy aranyvéremet nem lehet ilyen könnyen kiszimatolni. Tudom, hogy merre van Azrael szobája, szóval próbálok célirányos lenni és nem eltévedni, de jó pár lépés után egy női hangot hallok, melyről egyértelműen lerí, hogy nekem szól, és pár másodperc múlva már a hanghoz tartozó alak is megjelenik, egy csinos nő formájában. Vámpír, ehhez kétség sem fér, én viszont nem teszek egyelőre semmi hirtelen mozdulatot sem, így nézek bele vörös szemeibe, miközben megtorpanva közeledek a falhoz, hogy arról az oldalról menedékre leljek.*
- Nem gondolom, mivel megvan, hogy kihez jöttem és az nem te vagy. *lassan kezem a pálcámhoz ér és már elő is rántom azt. Érzem, hogy félelmet kelt bennem egész megjelenése, ezt pedig nem szeretném sokáig így hagyni. Bár tartok attól, ami történhet, de mégse szabad túlságosan félnem, hiszen évet léptem, most már kétszer is, elég jó vagyok ahhoz, hogy távol tartsam őt magamtól, így hát gyorsan suhintok lába felé.*
- Locomotor mortis! *egy lábbilincselő átok egyelőre elég lesz, addig biztosan itt fog maradni, amíg én eljutok Azraelhez, tehát remélhetőleg nem fogja tudni kivédeni a támadásomat és akkor ennek hála könnyedén magára tudom hagyni.*
- Nem szeretnék bajt, tehát jobb lenne, ha békén hagynál még most, mielőtt kárt teszek benned. *fenyegetem meg halkan, de mégis furcsa éllel hangomban és szép szemeim is kissé dühösen csillognak meg. Nem fogok már az a félős kislány maradni, tehát jobb lesz, hogyha tudja a nő, hogy kivel is van dolga, tehát talán nem oly botor, hogy bármi áron kiálljon ellenem és esetleg megsérüljön vagy rosszabb esetben végleg meghaljon. Nem gondolok túl sokat magamról, de őt nem sajnálom, ellentétben Azraellel, képes vagyok teljesen élet-halál harcot vívni vele, ha így hozza a sors.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-12-22, 10:04 pm

//NRT - Victoria és Aideen (később Azrael) - 2012.12.22.//

* Komolyan semmiféle éhségérzet nincs most bennem, alig érzek vérszomjat, és ezen az sem változtat, hogy egy újabb, másabb illatot érzek meg, délelőtti semmit tevésem közepette. Nem más napirendi pontot zavart meg az illető, mint a tisztálkodást, mely egyébként igen csak rám fért már, de semmi perc alatt sikerül összekapnom magam, értelmes külsőt formálni, hogy aztán felfedező körútra indulhassak. Nem tart sokáig bejárnom a nagy kastély főbb folyosóit, melyeken végig haladva orrom vezet el a minden bizonnyal ártalmatlan étekig. Egy darabig csak figyelem a lányt, egészen meg vagyok győzve arról, éreztem már itt az illatát, biztosan járt már erre, s végül, pár hosszú másodpercnyi mérlegelést követően felfedem magam számára, néhány intő szót is szólva felé. Lehet, hogy aggodalmas képet kellett volna vágnom szavaimhoz? Akkor talán eljutott volna tudatáig, mit is akarok? Ennek ellenére elég határozott, én pedig elég sok mindent tapasztaltam már ahhoz, hogy résen legyek minden mozdulatára.. így mikor még csak szándékként érlelődik benne a pálcahasználat gondolata, s igyekezne kirántani, én hirtelen tűnök el helyemről, s csupán csak egy erősebb széllökésként érezheti, hogy elsuhantam mellette, pálcáját pedig mindeközben, láthatatlan gyorsasággal húzom ki kezéből, végül a folyosó túlvégén állapodom meg, újra sötétbe burkolózva. *
- Azt értem én, hogy nem engem keresel, csodálkoznék is. Ugyanakkor nem tudom, ki volt az a bolond, hogy ide hívasson. * morgok mögüle, bár továbbra sem ijedek meg következő szavaitól sem, de azért köszönöm, tökéletes lesz itt nekem. Látom őt, érzékelem, azt is, hogy a félelem azért óvatosan átjárja minden porcikáját, mivel én így kívánom. Nem túl durván táplálom most belé ezt, nem akarom, hogy sírva omoljon össze előttem, de érezze, hogy nagyon nem jó helyre tévedt. Őszintén. *
- Nem félek tőletek, tehát próbálkozhatsz, de nem hinném, hogy okot adtam arra, még te fölényeskedj. Ugyanis ha nem tűnt volna fel, éppen arra próbálok rávilágítani, meggondolatlanul cselekszel. Itt nem csak az lakik, akihez jössz, és nem csak én. * lépek ki ismételten a sötétségből, pálcáját forgatva ujjaim között, s egyre csak közeledem hozzá, míg végül két lépésnyire állok meg tőle, s felé nyújtom a fadarabot. *
- A helyedben lelépnék, mielőtt más nem szagol ki. Randizz a haveroddal máshol. * biccentem oldalra szép fejemet is, de hoppá. Egy dolgot még nem tudok, így ideje lenne megkérdezni. * - Apropó. Ki is a szerencsés? Válaszolj, és eszedbe se jusson engem megtámadni. * nézek szemeibe, s teszem is fel jogos kérdésemet, valamint két utasítást is kap, amiket muszáj betartania. Érzem auráján érzéseit, nem titok ez sem, szóval jobb lenne, ha válaszolna, láthatóan én sem fogok itt balhézni. *

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-12-22, 11:04 pm

//NRT: Aideen és Victoria ( - Azrael) - 2012.12.22.//

*Voltam oly naív, amikor ide jöttem, hogy azt hittem, nem fogok egy vámpírba se beleütközni, de ez sajnálatos módon nem sikerült. Nem tudom, hogy mit akar, de összességében a vámpírok nem olyanok, mint az emberek, agresszívak és bár egy idő után megváltozhatnak, akár csak Azrael, azért tisztában vagyok vele, hogy tartanom kéne tőlük a távolságot. Pálcám tehát hamarosan elő is kerül, ahogy megpillantom a nőt, de sajnálatos módon nincs időm már varázsolni, ugyanis hamarosan pálcám kezébe kerül, én pedig meglepetten fordulok körbe, kutatva a másikat, kinek alakját egyelőre még nem látom, de talán hamarosan...*
- Miért érdekel? Szerintem ehhez nincs semmi közöd. *jelentem is ki és egyre jobban fusztrál a helyzet, hogy a pálcám nincs nálam, így nagyjából védtelen vagyok vele szemben. Persze akad néhány trükk a tarsolyomban, de nem feltétlen szeretném használni őket, mert akkor valószínűleg más figyelmét is felkelteném, nem csak ennek a vámpírnak és akkor nem lenne túl sok esélyem.*
- Tudok róla és igazán kedves tőled a figyelmeztetés, de muszáj beszélnem vele. *ismerem is be és talán... talán rá kell jönnöm, hogy mégse olyan veszélyes a nő. Eddig is bánthatott volna, de nem tette, így bár kezeim először lassan X alakba kerülnek előttem, leeresztem, nem, nem fogok támadni. Bár tartok tőle, mégse érzem azt, hogy feltétlenül nekünk harcolnunk kell, mert tényleg normális volt, legalábbis eddig. Ismét előlép hát, így tekintek bele újból szemeibe és bólintok is egy aprót.*
- Köszönöm a tanácsot, de tényleg fontos. *ismerem is be, tehát itt nem holmi randizásról van szó, de ez után jönnek a kérdések és ahogy szemeimbe néz, érzem, hogy kényszerít arra, hogy feleljek neki, de támadni már nem tudok, de mivel nem is akarok, így annyira nem feszélyez a dolog.*
- Azrael. Gondolom ismered... de miért érdekel ennyire? *ha már így cseverészünk, akkor talán én is kérdezhetek, de nem mozdulok a másik elől, inkább csak kíváncsian mérem végig ismeretlen alakját, és meg kell állapítanom, hogy egy igen szép, fiatal nővel van dolgom. Vajon mióta vámpír és hogyan változott át? Nem szabadna, hogy ilyesmi érdekeljen, de én már csak ilyen kíváncsi teremtés vagyok...*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-12-22, 11:28 pm

//NRT - Victoria és Aideen (később Azrael) - 2012.12.22.//

* Nem nehéz megtalálnom a leányzót, és máris beszédbe elegyedni vele, de ahogy elfigyelem, neki másabb szándékai vannak, érthető módon megijed, teszek is róla egy kicsit, nem tagadom, de mivel komolyan nem szeretnék balhét, így teszem, amit teszek, s fosztom is meg pálcájától, irdatlan sebességgel, mely most engem is ment. Nem tudom, mit csinált volna, de akármi is lett volna az, jobb, hogy nem történt meg. Inkább csak hangosan gondolkodva közlök néhány dolgot vele, melyre reakciója igen csak indulatosan hangzik, és még neki áll fentebb. Bátorság, botorság. *
- Ne haragudj meg, de szerintem meg van. Elvégre te jöttél többek között az én területemre, nem pedig én a tiédre. * meresztem ki szemeimet a sötétben, melyet még nem érzékelhet, csupán csak én látom őt, s érzem azt is, amit én táplálok belé, valamint a frusztrációt, amelyet gyakorlatilag majdnem teljes védtelensége okoz, és amit még szavaim is tuningolnak benne. *
- Akkor ha megfogadsz egy tanácsot, elkerülöd ezt a helyet. De komolyan. * folytatom tovább óva intését, magamtól is, természetesen, mert bár most én is tele vagyok friss, éltető vérrel, és uralkodom magamon, de mi történik, ha máskor érkezik ide, és úgy találom meg? Lehet, hogy a megállapodás sem tudna leállítani, és elveszíteném a fejem. Persze ez most nincs így egyáltalán, sőt mi több, még a varázsbotot is vissza kapja, mivel én magam sem rettenek meg az x-be tett kezektől, melyek minden bizonnyal egy varázslat előzményei, amely talán nem fog létre jönni. *
- Oké. Túl kitartó vagy ahhoz, hogy ne higgyem el. * mérem végig tetőtől talpig, érzékelem is, hogy igazat mond, na meg még mielőtt befejezhetném a diskurzust vele, és magára hagynám, kíváncsiskodom is cseppet, felhagyva a félelemkeltéssel, ugyanakkor mégis bebiztosítva magam, mindkettőnk érdekében. *
- Azrael? * kérdezek vissza megdöbbenten, hát ennyire felelőtlen lenne, hogy házhoz rendeli saját ízlésének tökéletes vérbankját? Tényleg tanítanom kellett volna neki egyet s mást. * - Csak puszta kíváncsiság az egész.. voltak bizonyos szokásaim emberként, amiket a mai napig nem tudok levetkőzni. * fonom össze egy sóhajjal testem előtt karjaimat ismét, majd egy pillanatra kiábrándultan pillogok a plafonra. *
- És ő hívott ide, vagy magadtól jöttél? * tekintek ismét rá, szemeibe, de nem kényszerítem már tovább, szerintem anélkül is megértjük egymást. Majd egy olyan dolgot teszek, nagyvonalúságom bizonyításaként, amelyet nem igazán gondoltam, hogy valaha is meg fogok. * - Ha gondolod, elkísérhetlek a szobájáig. A biztonság kedvéért. Mert ha út közben valaki kiszagol, neked véged.. nem is értem, miért erre jössz, miért nem a szobájába egyenesen? * értetlenkedek kicsit, de ha beleegyezik, egy biccentéssel kerülöm ki, csatlakozhat, ha gondolja, közben pedig szépen válaszolhat is kérdéseimre. Én komolyan nem értem ezt a férfit.. ha csak a vért látná szegény lányban, akkor sem volt jó ötlet, hogy az egész kastélyon át kelljen egyedül caplatnia, ha pedig gyengéd érzelmek fűzik hozzá, még kevésbé. *

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-12-22, 11:59 pm

//NRT: Aideen és Victoria ( - Azrael) - 2012.12.22.//

*Nem örülök neki egyértelműen, hogy eltulajdonítja tőlem a pálcámat, hiszen így valamilyen szinten védtelen vagyok, de mivel eddig se támadott meg, remélem, hogy továbbra se fog. A beszélgetés viszont nem kezdődik jól, mely érthető, hiszen tartok az ilyen lényektől, idő kell, mire képes vagyok másként tekinteni rájuk, de eddig ez a nő nem tűnik túl vérengzősnek, engem is meglep normális viselkedésével.*
- Ez nem jelent semmit. *persze, jelent és valahol érzem, hogy jogosak szavai és ahogy érzem, segíteni próbál, mintha jót akarna nekem, hogy ne essen bántódásom. Furcsa, hogy ilyen egy vámpír, de talán igazat kellene adnom neki, mégis, fontos lenne beszélnem Azraellel.*
- Nem is szívesen vagyok itt, de most nincs túl sok választásom. *ismerem be, de amikor felém nyújtja a pálcámat, csak bizonytalanul nyújtom felé a kezem és el is veszem, ugyanis odaadja. Eleinte csak letekintek rá, majd végül el is teszem, azt hiszem, hogy nem kell további fenyegetettséget éreznem a másik felől, különben már rég eltörte volna a tulajdonomat. Végül viszont igazat ad nekem és bár kényszer pár dologra, nem állok ellen, elárulom neki, hogy mi is az igazság és amint látom, igazán meglepi a dolog.*
- Öhm, ahogy látom, meglepődtél, miért? Olyan hihetetlen, hogy ide hívott? *bár jóval fiatalabb vagyok nála, testem törékeny, mégis elegáns és nemes, lényegesen különbözök a vámpírtól, tehát Azraeltől, ezt meg lehet állapítani már akár most is, de mégis, valami megfogott benne, ahogy szerintem ő is érzi ezt fordítva.*
- Még régebben mondta, hogy majd jöjjek ide, így jöttem. *azt nem említem, hogy veszekedtünk, hogy mik történtek, ezek csak ránk tartoznak, így megtartom mélyen magamban és csak meglepetten pislogok rá és tekintek körbe, amikor hallom, hogy bizonyára rossz irányba jöttem. Meg se fordul a fejemben, hogy esetleg be akar csapni.*
- Azt hittem, hogy erre van... de köszönöm. *indulok is meg utána, majd mellé érve fordítom felé a fejem, úgy téve fel következő kérdésemet.* - Miért segítesz nekem? *ezt nem igazán értem, nem tettem eddig túl jó benyomást szerintem a számára, mégse támad rám, sőt, még el is kísér engem Azrael szobájához, úgymond vigyázva rám, hogy ne essen bajom. Persze megfordul a fejemben, hogy átver, de a pálcám most már nálam, talán nem lesz probléma.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-12-24, 4:31 pm

//NRT - Victoria és Aideen (később Azrael) - 2012.12.22.//

* Merész, és szerintem továbbra is meggondolatlan a leányzó, nagyszájú és határozott.. azért ez kicsit sok így hirtelen. *
- Figyelj, kislány. Én megértem, hogy szeretsz ellenkezni, de az eszed legalább legyen a helyén. És ne csak belül. Nem szégyen, ha okosan gondolkodsz és szólsz is. * morgom oda neki, komolyan hülyeség, amiket beszél, főleg, hogy aurája érzékeléséből számomra az is tiszta sor, érzései valamelyest ellenkeznek szavaival. Na de türelem, számomra is erény, de a végtelenségig én sem leszek kedves, szóval ezer szerencséje, hogy végre normálisan reagál nekem, így értelmetlennek tartom pálcáját továbbra is magamnál tartani. *
- Jól van, eljutott az agyamig, és minden bizonnyal jó indokod is van rá, hogy itt legyél. * csóválom meg fejem, látva, és érezve csodálkozását, meglepettségét. Nos igen, a pálca immár újra nála van, nem akarom átvágni se, sem pedig rátámadni, tényleg nincsenek ilyen jellegű szándékaim, viszont érdeklődő vagyok mindezzel szemben, talán lehet jogom tudni ittlétének okát, még ha nem is én vagyok a keresett cél. Azrael nevének hallatán ugyanakkor egy pillanatra megrökönyödöm, igen gyorsan sikerült valakit magához láncolnia. *
- Hát, akkor ő is elég idióta, már ne is haragudj. Bár, ha veszélybe akar sodorni felelőtlenül, tulajdonképpen még illetek is egymáshoz. * tárom szét karjaimat lemondóan, nem fogom megjátszani magam, én nem kérnék senki ember fiát arra, hogy önszántából jöjjön ide. De mindegy is, mások vagyunk, tehát már csak sóhajtok egy drámaibbat az ide hívás gondolatára, majd megnézve magamnak a kitartó teremtést, segítségem ajánlom fel neki. *
- Igen, erre van, de közben még valaki megtalálhat, és nem biztos, hogy ilyen kedves lesz veled, mint én. * vetek felé egy semmitmondó pillantást, végül el is indulok, ő pedig egy kérdést szegez felém, miközben láthatóan mellém szegődik. *
- Miért ne tenném? Igaz, hogy a százon már bőven túl vagyok, de belül mégis tizenkilenc, és tagadhatatlanul emberi. De ha ezt bárkinek elmondod, legközelebb te leszel a fő fogás. * pillantok rá oldalra gőzölgő fejjel, érezheti az iróniát, hiszen higgyen csak mindenki rólam azt, amit szeretne. Közben viszont haladunk is előre, s mindössze egy folyosónyi és lépcsőfordulónyi sétát követően, egy újabb folyosó végéhez vezetem őt, a nagy, míves faajtó elé, ahol megállapodva mutatok amolyan "tádám" mozdulattal a bejáratra, mert hogy megérkeztünk. *

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-12-24, 10:04 pm

//NRT: Aideen, Victoria és Azrael - 2012.12.22.//

*Meglepő, hogy ilyen vámpírok is vannak, nem gondoltam volna, hogyha összefutok menet közben valakivel, akkor az nem fog ártani nekem, sőt, még normálisan el is cseverészünk és elvett pálcám is visszakerül hozzám. Ez számomra már elég bizonyíték ahhoz, hogy visszavegyek, tehát nem leszek továbbra is ellenséges a nővel szemben, hanem visszafogom magam és normálisan reagálok neki és ha már kíváncsi, hát én teszek róla, hogy a kérdéseire megkapja a normális, őszinte választ.*
- Én nem tudom, hogy mennyire illünk össze, de meg kell vele beszélnem valamit, ezért is szeretném ma felkeresni, nem hiszem, hogy sejti, hogy ma érkezem. *ismerem is be, de mivel ilyen időben szerintem itt fog tartózkodni, hiszen odakint süt a nap, így nem érzem úgy, hogy rosszkor járnék erre. A vámpír viszont segít nekem eljutni a szobáig, ami talán előnyömre is válik, mert tényleg nem szeretném, hogyha valaki ebédnek nézne, így hát követem is, mellé szegődve és úgy folytatom a beszélgetésünket.*
- Nincs túl sok barátom és nem szoktam mindenkinek mindent elmondani, mindenesetre köszönöm a segítséget! Egyébként én Aideen vagyok. *mutatkozom is be, ha már így alakultak a dolgok és próbálok nem nagy feneket tulajdonítani annak, hogy főfogásnak is nézne, ha úgy alakulna. Remélhetőleg ő is elárulja majd nekem a nevét, bár annyiban mindegy, hogy idő közben meg is érkezünk az ismerős ajtóhoz, én pedig már kezemmel nyúlok is, hogy párszor kopogtassak rajta. Kíváncsi vagyok, hogy mit fog majd szólni Azrael, ha meglát egy másik vámpír társaságában, de a lényeg, hogy itt vagyok, most már csak neki kellene ajtót nyitnia...*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-12-25, 1:19 am

//NRT: Aideen, Victoria és Azrael - 2012.12.22.//

*Létem teljesen olyan, mint egy érme két oldala. Lehet tulajdonságait pozitívnak és negatívnak is tekinteni, ezzel pedig teljesen tisztában vagyok, de az egyik kedvencem ezen állapoton belül a végtelen idő. Igen, néha lassan telik, néha elviselhetetlen, azonban rengeteg olyan tevékenységre tudok időt szánni, melyre eddig nem. Ezt természetesen képességeim fejlesztésére használom, mely jelen pillanatban az olvasásban nyilvánul meg. Imádom a szépirodalmat, de a szakirodalmat szintén, ám most a napfény börtönében szórakoztatásomra helyezem a hangsúlyt, és egy kalandregényt fogok kezeim között.*
~ Ahj, milyen ostoba vagy, először mindig a fegyverest iktatjuk ki, és utána a fegyverteleneket. ~ *dühöngök magamban, hiszen az írók pontatlanságai és logikátlanságai egyszerre zavarnak s mulattatnak, tehát gyakran nevetek olyanon, amin nem is kéne... mert beteges. Ilyenkor azonban teljesen elfeledkezem magamról, a létezésem milyenségéről, s a könyv világában élek. Ez kikapcsolódás, nehéz megzavarni ilyenkor, de nagyon nem szeretem, ha megteszik. Figyelmem tehát kötve van, egészen addig, míg az illatok és hangok, lépések, beszélgetés foszlányok kérlelhetetlenül nem lesznek elég hangosak ahhoz, hogy muszáj legyen oda is figyelnem rá. Jó, hogy teszem, mert elég érdekes a beszélgetés, főleg érdekes hangokkal és illatokkal. Egy pillanat alatt pattanok fel, s mielőtt a kopogás elhangzana, de Aideen már emeli kezét, fel is rántom az ajtót, viszont csak fejem látszik a résen, nem nyitom ki teljesen, inkább oda dőlök, úgy szemlélve a furcsa jelenséget.*
- Aideen... *nézek a lány felé némileg döbbenten. Mit keres itt? Nyilván örülök neki, de ez számomra meglepetés, tehát hangomból is ez hangzik, ahogy a kíváncsiság.* - Victoria... *pillantok most feléje, bele a szemeibe, úgy biccentek, de a hanglejtésem most kételkedőbb, komolyabb, majd lassan kitárom az ajtót. Öltözékem elég egyszerű, nem számítok vendégekre, lábamon nincs semmi, ehhez egy fekete melegítő társul és fehér atléta, így izmosabb felsőtestem jobban kiemeli, ahogy karom is teljesen csupaszul látszik. Kinézetem azért rendezett mint általában, hajam szintén, azonban a lány kérésével ellentétben a borosta marad, én pedig az ajtónak támaszkodva kutatom ezüst tekintetét az én borostyánommal, kezemben a könyvet tartva.*
- Elég furcsa a párosítás. Hogyan sikerült nem megenned a barátnőmet? *vonom fel szemöldökömet a másik vámpírra nézve, s egy sokat sejtető villám mosoly is végig fut ajkamon, mely azonban semmi vidámságot nem tartalmaz, de furcsa mód... egy kis hála felfedezhető benne. Hogy mire fel a jelző? Nem teljesen így van ahogyan mondom, engem rengeteg módon lehetne a lányhoz kapcsolni, s ez talán csak az egyik, ingatag lehetőségek közül. Victoriának ezt nem kell tudni, gondolja azt, hogy Aideen az enyém, így talán nem fogja többet megkörnyékezni, és magyaráznom sem kell majd neki, hogy megvédem, akkor is, ha sok az ára. Ezzel más célom is van, de az nem Victoriával kapcsolatos.*
- Talán jobb megoldás, ha betöröd az ablakot. Nem mindenki lesz olyan... kedves, mint Victoria. *nyújtom ki Aideen felé szabad kezemet, ellökve magamat az ajtótól, hogy utat engedjek neki, de közben fajtársamon a tekintetem. Nem bízom benne, őt nem így ismertem meg, bár ezek után az is előfordulhat, hogy tévedek, és sütivel együtt küldenék legközelebb hozzám.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-12-25, 1:54 am

//NRT - Victoria, Aideen, Azrael - 2012.12.22.//

* Nem győzöm elégszer, és változatos módokon hangsúlyozni azt, mennyire rosszul cselekszik ez a fekete szépség. De végül legalább azt megérti, nem kéne ellenségeskednie, nem végtelen az én türelmem sem, tehát jelenleg én teszek neki szívességet, és még csak fenyegetve sem kell éreznie magát amiatt, hogy találkozott velem. Gyakorlatilag kezesbárányként kezdek el társalogni vele, de arra már nem igen tudok mit mondani, illendős-e ő ehhez a friss vámpírhoz, aki szerintem emberi korban is jóval idősebb lehet nála. Ízlések és pofonok, én ugyan nem állok közéjük, távol álljon tőlem, így inkább, megelőzve a bajt ajánlom fel segítségem ahelyett, hepajkodnék, hiába is esne olyan jól legbelül, hisz nekem sem érdekem, hogy egy száraz, csoffadt testté váljon Aideen. Kérdésére válaszolva végül csak elmosolyodom, egyedül lenne? Akkor ez itt a kulcs. *
- Had találjam ki, ezért is vonzódsz annyira hozzá. Legalább ő van neked, aki megért és kedvel, legalább egy kicsit is. * rázom meg szép fejemet, én sosem voltam az emberi érzelmek nagy értője és tudója, leszámítva egyetlen teremtményt, de immáron számomra ő is a múlté. Nevét megtudva én már bizony hallom, társaságunk fog érkezni, mikor is Aideen még csak kacsóját irányítja az ajtóhoz, s ahogy sejtettem, vörös szemeim hirtelen villannak a rés felé, ahonnan ott kukucskál Azrael, nevünkön szólítva mindkettőnket. *
- Victoria. * ejtem ki nevem még egyszer, a férfit követően is, s most már tekintetem a leányzó élvezheti egy darabon, mosolygós arcommal egyetemben. * - Csak állsz ott, vagy be is engedsz minket? Ennyire nem lehet meglepő, hogy itt látsz. Én is itthon vagyok, emlékszel? * előzöm be a halál angyalát a kérdezősködésben, cseppet közel is hajolva hozzá, s csak ezt követően húzódom vissza, továbbra is testem előtt összefont karokkal, végül már a plafon felé áhítozva tekintetemmel. *
- Csak vigyáztam rá, már az is baj? Egyébként pedig tele vagyok. Ne akard tudni, hány szerencsétlent szipolyoztam szárazra hajnalig. * küldök egy baljós mosolyt Aideen irányába is, nem vagyok ám én olyan ártatlan, ahogyan azt a vámpír is jól tudja, a barátnő jelzőre pedig már nem is reagálok, rájuk tartozik ez a dolog, nem rám. Persze a következőkre büszkén bólogatok párat, de szó nélkül ezt sem hagyhatom. *
- Ugyanezt mondtam neki. Én nem bánom, ha itt enyelegtek egymással, áldásom rátok, de jobb volna, ha közvetlenül ide jönne. * nézek most már kicsit komolyabban Azrael szemeibe, mikor is betessékeli a feketeséget, mivel nekem nem fontos a lány egyáltalán, de fordított esetben ennyi tőle is kitelhetne. Nem kell, hogy ellenségek legyünk, egy percig sem, nincs miért. *

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-12-27, 1:55 pm

//NRT: Aideen, Victoria és Azrael - 2012.12.22.//

*Az ember nem gondolná, hogyha betér egy vámpír kastélyba, majd ilyen jellegű fogadtatásban lesz része, mivel Victoria készségesen fogad és kísér is el Azraelhez, én pedig nagyjából minden mást feltételeztem volna róla, de úgy tűnik, hogy ettől nem kell tartanom, így beszélgetünk menet közben, ahogy egyre közelebb kerülünk ahhoz a bizonyos ajtóhoz és most már számomra is világos a cél, tudom, hogy jó felé tartunk és nem fog átverni.*
- Azért ennyire nem vagyok rossz ember, hogy más ne kedveljen, tehát nem igazán van úgy, ahogy gondoltad. *mosolyodom is el kicsit, mert ha esetleg ezzel meg akar bántani, akkor túl sokat nem ér vele. Megvan a magam élete, amely elég sajátos, oly sok mindenre vagyok hivatott, de mégis, Azrael mellett más lehetek, ezért is fontos ő nekem. Az ajtóhoz érve viszont idejét látom a kopogásnak, így emelem fel kezem, de legnagyobb meglepetésemre az ajtó magától tárul ki és már meg is pillanthatom Azraelt, ki megszólít minket, én pedig borostyán tekintetébe meredek.*
- Szia! *köszöntöm is a férfit, miközben érdeklődve nézek végig rajta, ahogy az ajtó jobban kitárul, és ez után veszi csak át a meglepő beszélgetés. Most már tudom, hogy Azrael és Victoria annyira nem kedvelhetik egymást, de engem nem rémít meg a nő étkezési rendje, Azrael se minden esetben kedvesebb az áldozataival, szóval nem is reagálok erre semmit, hiába próbál fenyegetően nézni vagy bármi, nem fog ezzel elijeszteni, na meg, most már a célnál vagyok. A barátnős megjegyzés viszont picit furcsa, főleg ettől a vámpírtól, de nem most fogom ezt felróni neki, inkább csak felsóhajtok a szavaira.*
- Te voltál az, aki mondta, hogy így jöjjek, nekem megfelelt volna eddig is az ablak. *vonok is vállat, nem törődve azzal, hogy próbálnak keményebbnek tűnni nálam. Ha akarom, kárt tudok tenni bennük, de mivel érzem ezt a furcsa vibrálást, ezt a feszültséget közöttük, így inkább kezemet a másik kezébe helyezem, majd be is sétálok az ajtón, megállva a vámpír mögött és onnan nézek Victoriára.*
- Köszönöm a kíséretet, de innen szerintem is elegen vagyunk ketten. *jegyzem is meg, tehát őt szerintem se kellene beengedni és nagyon remélem, hogy Azrael is hasonlóan érzi. Mert bár nem bántott, de érzem rajta, szinte visít róla, hogy nem bízhatok benne. Az is lehet, hogy én tévedek, de majd talán egyszer kiderül...*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-12-28, 10:12 pm

//NRT: Aideen, Victoria és Azrael - 2012.12.22.//

*Hangok szakítanak ki világomból, sajnos nem készülök rájuk, ezért némileg érdeklődve, de bosszúsan suhanok az ajtóhoz, és nyitom azt ki. Tudom, hogy kik ők, azt nem tudom mit keresnek itt, miért pont most, s egyáltalán... hogy-hogy ketten? Aideen felkeres? Ez érdekes számomra, ahogy az is, hogy Victoria nem tép szét mindent ami él és mozog. Mi történt a nőkkel? Nem köszönök viszont, egyszerűen fejem hajtom meg egy aprón mosolyogva, ellenben Victoriát már bizalmatlanul szemlélem.*
- Emlékszem, de sosem jártál a szobámban, miért most akarod ezt elkezdeni? *vonom fel szemöldökömet, és a vámpírt nem, de a boszorkányt be is invitálom, mikor elfogadja feléje nyújtott kezemet. Különösebb problémám persze nincs a másik nővel, egyszerűen idősebb és valamilyen szinten veszélyesebb is nálam. Nem bízom benne, de ez nem jelenti, hogy nem is kedvelem... furcsának találom a helyzetet.*
- Nem számítottam rád. Persze kellemes meglepetés. *felelem halkan a lánynak, ki nem is akad fenn a megszólításon. Talán sejti, miért nem...* - Mostantól viszont jó lenne az ablak is. *erősítem meg, azt pedig már hozzá sem teszem, hogy szeretnék tudni arról a jövőben, mikor is ér ide. Azért köszönettel tartozom Victoriának is, mit nem felejtek el megejteni a magam módján, mire természetesen az ő stílusában kapok választ.*
- Egészségedre. *felelem, de ebben semmi sértő hangnem nincs, komolyan is gondolom. Nem válaszolok már a további felvetésre, mivel fajtársam is hallhatta az előbb, hogy nem szándékozom tovább így ide hívni Aideen-t. Nem engedem hát be a másikat, s ha távozik, akkor intek neki, ha pedig nem, akkor kiderül, mi következik. Remélem addig Aideen kényelembe helyezi magát, mert amint ketten maradunk - ha maradunk -, akkor követem is őt, és egy inget veszek magamra mindenek előtt, illetve cipőt lábamra. Azért nézzek ki valahogy. Fogalmam sincs mit kéne mondanom, vagy hogyan kéne viselkednem a múltkori után.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-12-28, 10:36 pm

//NRT - Victoria, Aideen, Azrael - 2012.12.22.//

* Meglehetősen nyugalmasan telik társalgásunk és utunk Azrael szobájááig ezzel a még vélhetően emberi teremtménnyel, és azt hiszem, nagyon félre érti szavaimat. *
- Én nem is erre céloztam.. te magad mondtad, hogy nincs túl sok barátod. Semmi más nem volt a szavaim mögött. * reagálok normálisan, szerintem csak elbeszéltünk egymás mellett, persze lehet, stílusom nem szavaimat támasztja alá, de nekem oly mindegy, mit hisz rólam. De nem is fontos ez most már, hisz megérkezvén, Azrael ajtót is nyit, én pedig talán kissé nyájasabban is a kelleténél szólok hozzá, szavaira pedig kimért mosollyal bólintok. *
- Nem is fogok gyertyát tartani.. csak pesztráltam egy kicsit a.. barátnődet. * élek most már én is ezzel a szóval, ha ő is így hívja ezt a leányzót, aztán részükről következik némi bájcsevej, amihez nekem nincs sok közöm, így kissé ideges topogást hallatok lábaimmal, majd végül, ha ismét rám szegeződik a figyelem, közlöm mai menüm, mire megfelelő reakciót kapok. *
- Ó, igazán köszönöm, arra ment, hidd csak el. * válaszolom kissé undorítóan, talán másnak ez az lehet, de nekem az "éltető" nedűt jelenti a vér. Ocsmány egy dolog, de ez van, Aideen pedig nagy szájával egy idő után, ha így haladunk, még magára haragít. Így villan felé tekintetem, nem igen sértődötten, mint inkább úgy, mint akit egy hajszálnyit talán tisztelnie kéne.. *
- Nem szívesen, és remélem, máskor nem lesz rám szükséged, mert lehet, hogy akkor már éhes leszek, és kevésbé elnéző. * nézek rá még egy hosszú másodpercig vörös szemeimmel kihívóan, nem akarom bántani, de ez a lekoptatás, és amúgyilagos szavai is kissé furák. Vagy csak én lennék nagyra magammal? Mindegy, nem akarok tovább itt maradni, egyértelműen felesleges lenne. *
- Azrael. * biccentek még a férfi felé, majd szemnek láthatatlan sebességgel iramodok el a folyosó túlsó irányába, el innen, ki tudja merre? A kastélyon belül kell még maradnom egy darabig, ez biztos, de feléjük nem jövök már, ellesznek ők nélkülem is. *

//Köszönöm a játékot ^^//

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-12-29, 3:37 pm

//NRT: Aideen, Victoria és Azrael - 2012.12.22.//

*Már magam sem tudom, hogy jó ötlet volt-e ide jönnöm vagy sem, na de itt vagyok és ezen most már semmi se változtathat. Azael javasolta, hogy ne az ablakon át jöjjek, tehát magára vessen, de szerencsére nem történt semmi gond se.*
- Sokat gondolkodtam, hogy ide jöjjek-e, de így döntöttem. *az ablakos megjegyzését pedig tudomásul veszem, de nem látom értelmét tovább ragozni, inkább besétálok mellé, azaz talán így kissé mögé is kerülök és onnan szólok Victoria felé, de szavai hallatán csak meglepetten pislogok rá.*
- Nekem nem úgy tűnt, hogy nem segítesz szívesen, akkor magamra hagyhattál volna. *nézek is bele vörös szemeibe, mivel nem fogok csak úgy bólogatni mindenre, amit mond, azok az idők elmúltak már nálam, elég rég.* - Akkor lehet, hogy nem alakul majd jól a találkozásunk. *biccentek is felé, de szerencsére a nő eltűnik, így most már kettesben maradhatunk a férfival, tehát remélhetőleg az ajtó bezárul. Én viszont nem ülök le sehová sem, nem látom értelmét, inkább csak a másik felé nézek, ki már öltözködni is kezd.*
- Öhm, ezt most miért? Már láttalak így, nem tűnik negatívnak sem, miért szeded hirtelen össze magad? *kíváncsiskodom picit, miközben a kandalló felé tekintek, majd vissza a másik felé. Kellene valamit mondanom, de magam sem tudom pontosan, hogy mit, hiszen még mindig haragszom rá azok után, amit tett velem.*
- Tudod, sokat gondolkodtam, a múltkori óta. Bár Victoria előtt barátnőként voltam említve, mindketten tudjuk, hogy nem vagyok az és valamiért úgy érzem, hogy soha nem is leszek. *sétálok lassan az ablak felé, majd egy picit elhúzom a függönyt, nagyon kevés napsugarat engedve így be a szobába és nézek is kifelé a csodálatos óceánra.*
- Talán... talán el kellene engednünk egymást, folyton csak megbántjuk a másikat, ennek semmi értelme. *húzom be végül a függönyt, majd lassan Azrael felé fordulok, tekintetét keresem, tudni szeretném, hogy ő miképp gondolja mindezt... Hogy neki mennyit számítok és ez az egész, ami van kettőnk között.*

//Én is köszönöm Rose. Smile

//

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-12-29, 4:18 pm

//NRT: Aideen, Victoria és Azrael - 2012.12.22.//

*Az ajtó nyílik, én pedig már némileg értetlenül szemlélem a két nőt, és a közöttük ki is bontakozó enyhe vitát. Szerencsétlenségemre egyik sem viszonyul most hozzám tökéletesen, Aideen-el múltkor volt vitánk, Victoriát pedig furcsának találom, bizalmatlan vagyok vele szemben. Némán hallgatom végig vitájukat, közben a lányt be is hívva, csak néha szólok a vámpírhoz, válaszaira pedig már nem felelek, arcomra feszült, vidámság mentes mosoly ég. Hamarosan távozik fajtársam, mire én halkan csukom be az ajtót és kezdek öltözésnek, mivel fogalmam sincs mit mondhatnék, bár egy intelem eszembe jut.*
- Vigyázz ezzel a nővel. Idősebb, tapasztaltabb mint én, nem új vámpír. Bizonyos tekintetben erősebb is nálam. Elég durva tud lenni. *utalok személyiségére és tapasztalatára is. Nem kell az, hogy Aideen feldühítse, mivel fogalmam sincs miért volt ilyen "kedves", s a végén még baja esik a lánynak. Az már talán egyértelmű, hogy innentől kezdve az ablakot választjuk, remélem kopogni fog, az kevesebb zajjal jár, de még hallom, és nem kell folyamatosan ezt a szép üveget össze is törni. Bizonyára majd tudok róla, ha érkezik.*
- Mert nekem nem felel meg ez az öltözet. Vendégem van, illik valahogy kinézni. Különben sem azért jöttél valószínűleg, hogy az izmaimat szemléld. *veszem hát fel az inget, miközben egy másik szobából beszélek ki, a lány számára is hallhatóan. Meg sem említem, hogy szerinte egyébként nem vagyok számára az álomférfi, ami nem esik jól, de ezzel nem tudok mit tenni. Ezek után lépek elő tehát normális ruházatban, fekete cipőben, nadrágban és fehér ingben, éppen galléromat igazítva, úgy vizsgálom a másikat.*
- Aideen... *ejtem ki nevét, de inkább figyelmeztetően, mivel a függöny is keze közé kerül... Bízom benne, viszont természetesen azt is hallom amit mond. Nem felelek, csak kis idő múltán, addig gondolkodom, a szekrényemhez lépve pedig elő is veszek egy poharat, és töltök be... narancslevet. Mert vettem. Igen.*
- Miért gondolod így? Most nem én vagyok az, aki ezt nem akarja, hanem te. *pillantok rá, oda is lépve mellé, átadva a poharat. Egyáltalán nem kérdezem meg, szomjas-e, ha nem, hát akkor vissza fogja utasítani, de talán ennyi izgalom és az előttünk álló hosszú beszélgetésben meg fog szomjazni.*
- Mellesleg jól tudod, hogy rengeteg szóval jellemezhető a kapcsolatunk. Voltunk mi ellenségek, legjobb barátok, társak a magányban, egyszer én domináltam, egyszer te, közelebb is kerültünk, néha pedig bátyádként, vagy apádként óvlak. *billentem aprón félre fejemet az ezüstös tekintetekbe meredve. Így igaz ahogyan mondom, legelső találkozásunk egyáltalán nem volt kedves, de aztán már én voltam akit közelebb engedett, és nem az iskolából szerzett barátokat, szerintem az itt élők közül én ismerem a leginkább, arról nem beszélve, hogy sokszor dominálok fölötte az erőmmel, de egyszer-egyszer meg lep mondjuk csápokkal vagy pegazussal... Furcsa az egész, talán itt az ideje választani egyetlen, fő jelzőt.*
- Nem hiszem, hogy folyton megbántjuk egymást. Mindenhol vannak problémák, mi sokan keresztül is mentünk, és a különbségek miatt... *ütögetem meg mellkasomat már nem verő szívem fölött.* - ...nekünk több a jogalapunk a vitára és összezördülésre. Nem tudom mennyire vagy az emberi kapcsolatok szakértője, szerintem nem vagy profi, de én sokat játszottam már szerepeket áldozatoknak, és tudom jól, hogy az ilyen normális. Volt kellemesen együtt töltött idő is. *vonom meg vállam, majd lököm el magam a faltól, aminek eddig támaszkodom. Persze eleve nem értem a feltételezést. Én vagyok a jó vámpír? Azért ez erős... honnan veszi, hogy elengedem őt? Eddig nem volt számára még világos, hogy nem tudok, nem is akarok más pajtást találni?*
- Persze... ha nem akarsz közelebb kerülni hozzám, azt nem erőszakolom rád, de... honnan veszed, hogy képes lennék téged tökéletesen elengedni? Honnan veszed, hogy nincs több opció a páron kívül? Honnan veszed, hogy jó vámpír módjára mosolygok a visszautasításon, és elmehetsz? *villan ki szemfogam is egy pillanatra, ahogyan hirtelen kerülök közel hozzá s kérdezem ezeket arca előtt. Nem lépek fel fenyegetően, nem szorítom sarokba, nem magasodom föléje, egyszerű kérdések ezek, én pedig kíváncsi vagyok a válaszra. Gáláns, hogy személyesen akarja ezt rendezni, de egyszerre botor is.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-12-29, 4:37 pm

//NRT: Aideen és Azrael - 2012.12.22.//

*Szerencsére a Victoriával való találkozás vége is normálisan zajlik, nem lesz ideges a nő és bár érezhető egy kis feszültség közöttünk, mégse történik baj. Így hát útjaink elválnak, én pedig hamarosan már Azrael szobájába kerülök, úgy hallgatom a tanácsokat és kissé meg is lep az, amit hallok, de bólintok mindezek után.*
- Köszönöm a figyelmeztetést, ezek szerint tényleg jobb lesz vigyázni vele. Bár ha szerencsém van, akkor többé nem fogom látni. *mosolyodom is el kissé, majd hamarosan már a férfi öltözködésére figyelek fel, amit nem is vagyok rest megjegyezni neki. Feleslegesnek érzem, hiszen nem meztelen és nem is csak egy boxerben van, így pedig már volt alkalmam látni őt...*
- Nem, tényleg nem azért jöttem, csak azt hittem, hogy neked úgy kényelmesebb, ahogy voltál, ezért mondtam, de persze a te döntésed. *vonom is meg kissé vállaimat, így hagyva magára egy kis időre, hogy nyugodtan felöltözzön úgy, ahogy neki tetszik, én pedig az ablakhoz sétálva kukucskálok ki, de nevem hallatán kíváncsian tekintek a másikra.*
- Ugyan már, ha bántani akarnálak, már rég megtehettem volna és ezt te is tudod. Csak kinéztem, nem kell félned. *mosolyodom is el kissé, majd végül bele is kezdek a beszélgetésbe, mivel nem hazudtam Victoriának sem, okkal jöttem ide, fontos most ezt átbeszélnünk és tényleg túl akarok lenni mindezen. Az ital viszont teljességgel meglep, úgy pillantok a felém tartott pohárra, majd veszem is el tőle.*
- Köszönöm. *el se tudom hinni, hogy az én kedvemért vett ilyen italt, de egy kortynál többet most mégsem iszom, inkább leteszem a közelben lévő asztalok egyikére, csak van ilyen vagy valahova, ahol elfér egy kis időre, majd minden bennem lévő dolgot tisztázok a másikkal.*
- Megválaszoltad a saját kérdésedet, én nem akarom. *ismerem is be, majd hallgatom végig türelmesen mindazt, amit mondani szeretne nekem, nem szólok közbe és hát igen, tudom, hogy sokrétű volt a mi kapcsolatunk, bár az apa jelzőtől nagyon távol áll, most mégse szándékozom ezt megmondani neki.*
- Nem tagadom, hogy voltak nagyon szép idők is közöttünk, de a múltkori nekem sok volt és én nem akarom ezt tovább folytatni, szeretnék eltávolodni tőled és a magam útját járni, legalább egy kis időre, amíg tovább lépek. *ismerem is be neki, de nem is értem, hogy miért hittem azt, hogy normálisan fog zajlani közöttünk ez a beszélgetés, valóban nem gondoltam bele abba, amit mond, pedig pillanatok múlva terem előttem szavai után és számomra nagyon is negatívan cseng mindez. Bizony, elfelejtettem szinte, hogy ő egy vámpír...*
- Onnan veszem, hogy én ezt akarom és nem csak a párod nem akarok lenni! Megelégeltem ezt a barátság dolgot, ahogy a vérbank szerepét is, köszönöm, nem kérek ebből többet... *látom, hogy bizony fenyegetően lép fel ellenem, mert bár lehet, ő nem veszi annak, de ha felém villantja fogait, én akkor is úgy érzem. Tény, hogy szeretem őt, nagyon és nehéz nekem ez az egész, hiszen nagyon fontos lett nekem, de el kell engednünk egymást, hogy nekem is normális életem lehessen, mert nem tudom már, hogy mi van velem, hogy mit kéne tennem. Csak szemeit figyelem, majd picit közelebb lépek hozzá, hogy közvetlenül előtte állhassak meg.*
- Neked is el kell engedned, mert nincs értelme így annak, ami közöttünk van. *rázom is meg gyengén a fejem, ugyanis magam is tudom, hogyha megharap, képtelen leszek visszafojtani azt az érzést, ami bennem van, azt, hogy mennyire is szeretem őt, mint férfit... de így, hogyha eltávolodhatok tőle, talán sikerülni fog.*
- Szeretnék normálisabb életet élni és te vámpír vagy, én pedig ember, ez pedig így nem lehetséges... *ismerem is be, majd elfordulok tőle és szépen arrébb is lépkedem, más irányba nézelődve, így most valahogy könnyebb. Az a baj, hogy már annyiszor ártott nekem, nem vagyok képes ugyanúgy viszonyulni hozzá, mert félek, igen, félek tőle bizonyos alkalmakkor és gyűlölöm ezt az érzést. Nem, nem teheti meg, hogy itt tart vagy hogy nem engedi azt, hogy szabad akaratomból cselekedjek.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-12-29, 5:21 pm

//NRT: Aideen és Azrael - 2012.12.22.//

*Amint magunkra maradunk, csöndes és hideg beszélgetésbe kezdünk, de talán nem meglepő. Figyelmeztetem, s most arra várok, hogy szokásos módon utasítja el, azonban más történik, hallgat rám. Csoda. Nem reagálok, sem erre, sem a ruházat kérdésére, nekem így kényelmes, ilyen módon tisztességes. Amint azonban újra megszólal, mondata közben szakítom félbe.*
- ... Vagy nem. *teszem hozzá, mert bár tudom, hogy erősebb lett, én viszont fizikailag gyorsabb, erősebb, láthatatlan, mellesleg uralhatom elméjét, ismerem az ellenfelet is. Érzékenyen érint, ha lenézik tudásomat. Nem hiába gyakoroltam végig majdnem harminc évet. Bízom benne egyébként, de jobbnak látom a figyelmeztetést, ám ha a mondat végére ér, csak bólintok, s inkább italt töltök neki. Mosolyogva figyelem ahogyan elveszi, láthatóan meglepi, ez pedig elégedettség érzést kelt bennem. Figyelek rá, ha nem is gondolja mindig így.*
- Miért? *teszem fel az egyszerű kérdést. Eddig én nem akartam, most ő nem akarja. Kergetőzünk. Nem értem az egészet, bár sejtésem van, nagyon jól tudja, hogy egy vámpírral kezdett ki. Lett volna lehetősége másképpen dönteni, de eljött aznap a klubba, ezzel pecsételte meg sorsát. Kétlem, hogy olyan távlatban hatott volna mérgem.*
- Tovább akarsz lépni... *komolyodom el, innentől kezdve pedig egyáltalán nem tetszik a beszélgetés, mivel én nem így gondolom, más akarok. Többször volt már ilyen, mindig vissza-vissza jött, talán most már ideje lenne végleg dönteni a kapcsolatról, és nem negatív formában.*
- Én viszont nem akarlak elengedni. Te szavad az enyém ellen. Nem muszáj belőled innom, tudod jól, hogy nem jellemző rám az erőszak ilyen téren, eddig csak párszor fordult elő. Akkor viszont másokkal kell táplálkoznom, bár eddig is így maradtam életben. Nem vagy vérbanknak mondható. *felelem én is neki. Valóban, kapcsolatunk elején erőszakos voltam vele, de utána már ő engedett nekem, és igazából én ezt szeretem, nem azt, ha erővel veszem el. Tovább beszél, de nem is tudok mit mondani, csak akkor nyújtom ki karomat, mikor távolodni készül, ezzel állítva meg finoman.*
- Úgy gondolod nem lehetséges? Had áruljam el, hogy legalább egy ilyen pár van, de azért hall sztorikat az ember... *utalok itt Vixire és Noelre, de van pár alak a klubban aki látott ember vendéget teremtőmnél is, és nem úgy tűnt, hogy mindig mást. Ezzel nem vagyok teljesen tisztában, igazából nem is érdekel, viszont már ez eleve cáfolat arra, hogy nem működne.*
- Miért akarsz magadnak fájdalmat okozni? *kérdem tőle csendesen, és jól tudom, ha velem marad, nem garantálom a kizárólagos boldogságot, de ha távolodik, akkor pedig csendben és folyamatosan fog szenvedni. Rajta áll, azt viszont szerintem már tudja, hogy felesleges hazudni... van rá képességem.*
- Tudod jól, hogy vámpír vagyok, semmit nem ígérhetek. Ilyen a természetem, de képes vagyok valamennyit változni. Kiismerjük egymást, kerüljük a bökkenőket, egyszerű. Nem látod még mindig, hogy fontos vagy nekem? *kérdezem. Valóban így van, hülyét is csináltam magamból, mikor még csak ki sem raboltam egyetlen liter narancslével az üzletet, hanem én, a vámpír vettem ilyet. Nevetséges. Tartanám-e vissza? Még nem vagyok benne teljesen biztos, attól függ, milyen idegi állapotba kerülök.*

» Ian Branson szobája
» A szükség szobája
» Nikolai szobája
» Victoria szobája
» Theodore Morderston szobája