Victoria állam tengerpartja

Tárgy: Victoria állam tengerpartja 2012-06-22, 3:21 pm

A Tizenkét apostol sziklák

[You must be registered and logged in to see this image.]

A Tizenkét apostolnak nevezett sziklacsoport Ausztráliában, Victoria állam tengerpartján található. A nagy magasságú sziklák (46 m) mészkőből és homokkőből állnak, a hatalmas szirteket a tenger hullámainak pusztító hatása, az abrázió formálta meg. A tornyok anyaga az egykor mélyebb tengerben rakódott le, főként a vízben élt lények meszes vázaiból. A lerakódott rétegek hosszú időn keresztül a vízfelszín alatt voltak, majd az utolsó jégkorszak utáni tenger visszahúzódással kerültek a felszínre, s a folytonos hullámverés azóta is pusztítja őket, ma is évi néhány centimétert hátrál a part. A sziklák főleg a korábbi szerkezeti (tektonikus) törések mentén pusztulnak, így jöttek létre és különülnek el egymástól az egyes tömbök. Az ellenállóbb és kevésbé ellenállóbb anyagok jól elkülöníthetőek: előbbi lassabban, utóbbi jóval gyorsabban kopik, így tehát kipreparálódnak az ellenállóbb kőzetek, rétegeik kiállnak a falakból, tömbökből.

Tárgy: Re: Victoria állam tengerpartja 2012-06-22, 3:52 pm

* Kis idővel ezelőtt még nekem sem volt túlságosan tiszta, mire is jó egy amolyan szükség szobája, s ahogy hallom, az ő érdeklődését is felkelti a dolog. *
- Persze, szívesen. * kezdek is bólogatni rögtön, és már forogni is kezd agyam, arra amit mond nekem, hisz tipikusan az az ember vagyok, akit nem tántorít vissza egy kis kaland.. bár attól függ persze, mindezt honnan nézzük. Gyorsan, némi teketóriázás közepette ki is találom, mi legyen a következőkben, hogy hogyan is töltsük el az elkövetkezendő pár órát, így hát egy gyors szétválást és összekészülést követően már a teleport szobában, teljes harci díszben magyarázgatom neki a dolgokat. *
- Rendben-rendben! * nevetek fel kissé ideges szavain, mintegy válaszként, és úgy is teszek, ahogyan kérte: én kezdem az utazást, példát állítva elé, hogyan is kellene mindezt tennie. Azt nem mondom, hogy én magam teljesen rutinos lennék, de újabban már nem riadok vissza ettől az utazási formától sem. Pár pillanatig csak mosolyogva, némán ácsorgom a hatalmas kiterjedésű, mondhatni partként funkcionáló szikla egy pontján, ahol egyébként teljesen egyedül leszünk, sehol egy árva lélek.. a szél fúj, összekötött tincseimet szinte rögtön kibontja, de ahogy így nézelődöm a csodálatos, utánozhatatlan hazai tájat, ismerős hangját hallom, közvetlenül mellőlem. Felé fordulva vigyorodom el szavain, majd ismét a messzeségbe meredek, végül pedig meg is indulok a szikla széle felé, amely csak pár méterre esik tőlünk. *
- Ez itt Ausztrália legszebb része. Igazából sosem volt lehetőségem utazni nekem sem, de nem rég volt szerencsém eljutni ide.. és hát a varázsvilágban amúgy sincsenek távolságok. * kezdem normális hangerővel, amelyet kissé fel is kell erősítenem a szél miatt: * - A kérdésedre válaszolva pedig.. ugrani fogunk! * tekintek rá vigyorogva, szavaimban ott a kihívás, vajon meg meri tenni ilyen magasból? Már éppen szólásra nyitnám ajkaimat, de ekkor kimondatlan kérdésemre érkezik válasz. *
- Ugyan már.. majd fogom a kezed, ha annyira berezeltél, nagyfiú. * nyújtom is felé kacsóm pajkos vigyorral, és hát én is lepillantok, teljesen a széléről. Ez itt pontosan egy olyan szakasz, ahol alattunk csak a mély tenger fekszik, tehát se sziklák a vízben, se semmi, így nagy az esélye a túlélésnek. A part viszont láthatóan közel, szóval ki is tudunk majd úszni, és az a helyzet, hogy egyelőre vetkőzésbe sem kezdek, csak pálcámat és törölközőm markolom egyik kezemben, a másikkal pedig felé kalimpálok. *
- Na gyere. Meleg van, megszáradunk hamar, és tanácsos nem itt hagyni a cuccod, lehet, hogy sohasem jutunk fel ide újra. * búgom vészjósló hangon, de én már annyira ugranék a mélybe.. innentől viszont csak rajta áll, hogy akar-e őrült lenni, avagy sem.. ami számomra persze egy pillanatra sem merült fel, mint kérdés. *

Tárgy: Re: Victoria állam tengerpartja 2012-06-22, 4:11 pm

*Érdekes és bukdácsolós találkozásunkból hamar program szövődik, ráadásul egy ígéretet is tesz nekem a lány, miszerint a számomra érdekes helyet megmutatja, ezzel újabb találkozó képét felfestve. Ezek után egy gyors szétszakadás következik, hogy felkészüljünk az eltervezett akcióra, s nemsokára ismét a kijelölt találkozó pontnál küldöm előre a lányt, ki megmutatva a trükköt vár a másik oldalon, ahova én, követve példáját, hamarosan meg is érkezem.*
- Akkor ki kéne használni ezt a lehetőséget... rengeteg szép hely van a világon. *mélázok saját magamban, mire meghallom kérdésemre is a választ, mely összeszorítja torkom, csak úgy, ahogy görcsbe rántja gyomromat. Ijedten nézek a másikra, hol lepillantva, hol a szemébe, de inkább a zöld pillantást nézem, mivel az legalább nem kék, mint a tengervíz. Kezét nyújtja felém, mire egy nagyot fújtatok, s egy pillanatnyi gondolkodás után lassan kifújva a levegőt, mint aki nyugtatja saját magát, közelebb is lépek, ráadásul pimasz módon megragadom a lány kezét.*
- Oké... rendben. Háromra. *egyezek bele, jómagam is megmarkolva a pálcámat, s most ismét a mélybe pillantok, mielőtt megvárnám a lány válaszát. Látom, hogy alattunk a mélység tiszta, sziklátlan, ez valamennyire megnyugtató, de sejtelmem sincs, hogyan kéne érkeznem, illetve elrugaszkodnom...*
- Egy... kettő... három. *számolok lassan, és ha a lány beleegyezett, akkor bizony nagyot rugaszkodok a szikla széléről, és egyenesen a vízbe vetem magam, nem engedve el a lány kezét, nem is lerántva, távolról sem akrobatikusan, egyszerűen mintha a medencébe csobbannék. Észre sem veszem a vidám kiáltásomat zuhanás közben, mintha nem is én volnék, hanem valaki egészen más, egy ismeretlen. Amint elérem a habokat, elengedem Wera mancsát, hiszen felúszáshoz illenék használni mind a két karunkat, így lassabban, de felszínre török, egy megsemmisíthetetlen vigyorral az arcomon, társamat keresve.*

Tárgy: Re: Victoria állam tengerpartja 2012-06-22, 4:27 pm

* Fel sem tűnik, vagy legalábbis nem azt figyelem, és nem azon izgulok, hogy ahh, vajon mikor futunk össze újra. Ami azt illeti, szeretek ismerkedni, ő pedig rendes srácnak tűnik, tehát simán lehet haverkodni, így gondolom. Na de ma mégsem az a bizonyos szobácska lesz a célunk, hanem maga a nagy Ausztrália, érkezésünk pedig igencsak hamar meg is történik találkozásunk kezdetéhez mérve. Először le sem esik, hogy mit mond, hogy sosem utazott még, majd lassacskán eljut tudatomig a dolog, de nem most fogok erre kitérni.. előbb jöjjön, aminek jönnie kell. És igen, most már figyelem reakcióit, hát mégis mit lehet csinálni egy gyönyörű tengerparton, egy több tíz méter magasban fekvő szikla tetején? Jó, lenne sok tippem, de én konkrétan egy valamit szeretnék, amit meg is osztottam vele az imént. *
- Te tényleg berezeltél. * vigyorgom tovább, méregetve őt, s vele ellentétben bennem csak cseppnyi izgalom pihenget, és éledezik.. holott tudom, első alkalommal nekem is liftezett a gyomrom, de most... most már teljesen máshogy élem meg, s pimasz módon még a kézfogás lehetőségét is felajánlom neki, amivel úgy tűnik, élni fog. Magabiztosságot sugall az, ahogy elkapja kezem, tehát ujjaim rápihennek a fiú mancsára, és ahogy számol, én bólogatok, s ha lehet, még inkább markolom cuccaimat. *
- ... hárooooom!!! * kapcsolódom be én is a számolás végébe, s nagyjából vele egy ütemben lépek le a szikláról, kicsit persze elrugaszkodva. Szemem lehunyva kiáltozom, kurjongatok és sikítok, egyszerűen felszabadító az érzés, főleg annak tudatában, hogy jó pár másodpercig eltart majd az esés.. azért mégsem tíz méterről zuttyanunk a vízbe. Szívem egyre hevesebben ver, olykor-olykor szemem is kinyitom, s a fiúra pillantok, amennyire megy. Szólnék is hozzá, de ez ilyen sebesség mellett képtelenségnek bizonyul, csupán csak artikulálatlan kiáltás az, amit hallatok, egyre közeledik és közeledik arcomhoz a víz, a hullámok és a csobbanás.. majd végül automatikusan engedem el én is a fiú kezét, hogy fejest ugorhassak, így több méter mélyre lekúszva a hűs tengervízben, a fenék irányába. Szemem csukva érzem, hogy tompul a lefelé húzó érzés, majd ha már képesnek érzem magam ellentolni a víznek, egy ügyes fordulással indulok meg felfelé. Levegőm fogytán, de addig éppen kitart, míg fel nem érek a felszínre, ahol óriási levegőt véve dugom fel buksim, s törölgetem is azonnal szuszogva, szinte lihegve szemeimet, melyeket majd ha kinyitok, Conrad után vizslatják a kék vizet. *
- Na, mennyire volt őrült? Remeg még a térded? * kiáltom felé vigyorogva, lábaimmal taposva a vizet, majd a közeli part irányába mutogatok kezeimmel, és el is kezdek arra lubickolni, hogy megszabaduljak ruháimtól, és minden mástól is.. majd akár jöhet az újabb ugrás is, vannak még erre sziklák, alacsonyabbak, amikre fel is lehet akár mászni, tehát ezt a maradék időt is tuti el tudjuk majd tölteni kellemesen. *

Tárgy: Re: Victoria állam tengerpartja 2012-06-22, 4:41 pm

*Kutyanevelés ide vagy oda, érdekes módon az iskolától igen messze, egy hatalmas sziklán kötök ki Werával, kivel nem rég ismerkedtem össze, és éppen leugrani készülök. Már értem, hogy miről szól a lázadás. Elkezdek valamit, és a végére teljesen mást fejezek be, természetesen a szabályok és a nevelés áthágása mellett. Valóban, félelmem növekszik, de végül elhatározom magam, így lépek oda, és ragadom meg Wera felém nyújtott kezét, majd hamarosan együtt zuhanunk lefelé. Esés közben a szorongató érzés elmúlik, valami más veszi át a helyét, valami egészen bódító, és izgalmas, tehát ehhez híven, csak úgy mint a lány kurjongatok, mígnem a vízbe nem csapódunk, ahonnan én, ellentétben a másikkal, azonnal felszínre jövök. Kissé riadtan vizsgálgatom a környezetemet, ugyanis Wera még sehol, tehát a vízbe is letekintenék, már-már buknék, mikor ő előbukkan.*
- Megijesztettél! *nevetgélek cseppet sem úgy, mint aki komolyan gondolja, annak ellenére, hogy valóban így történt. Természetesen most már képesek vagyunk beszélgetni, így érkezik felém egy kérdés.*
- Nem találok szavakat. Ja de. Király volt. *vigyorgom a lányra, s valóban láthatja rajtam, hogy most eltűnt az eddig félénk fiúcska, helyette egy, az életet élvező került elő, aki a veszélyektől sem riad vissza.*
- Csinálhatnánk még ilyet! Van még ötleted? *billentem kissé félre fejemet, miközben látom, hogy a part felé int, így én is követem őt, mellúszásban kifelé, rajta tartva a szemem, ám tekintetem nem egyszer elvándorol hosszabb időre megcsodálni a tájat, hiszen ez az első alakalom, hogy külföldön lehetek.*
- Gyakran csinálsz ilyet? *kíváncsiskodom felőle, míg egyre közeledünk a parthoz, ami már nincs oly messze, s most egy kérdés is fejembe ötlik, melynek megválaszolásához a lány is szükségeltetik.*
- Ha nem ugrottam volna le, otthagytál volna, hogy üljek ott... kilencig? *érdeklődöm továbbra is, pusztán kíváncsiságból, mivel bár máskor igen, most nem sértődnék meg azon, ha így volna.*

Tárgy: Re: Victoria állam tengerpartja 2012-06-22, 4:57 pm

* Spontán jönnek a jó ötletek, és ez az ugrás, a kikapcsolódás is annak tűnik, még akkor is, mikor már kettecskén állunk a szikla szélén. Ilyen vagyok, nem csípem a sablonos dolgokat, sőt mi több.. ha tehetem, inkább teszek olyat, ami nem normális, mint hogy befásuljak valamibe. Nem kell nagy unszolás a srácnak sem, elég az is, ahogyan szavaimmal hatok rá, kezem tehát a kezében, és hopp.. máris a mély felé zuhanunk. Felemelő az érzés, utánozhatatlan, és ritka.. de ugyanakkor felpörget még jobban, mint az átlag, és valljuk be, izgalmasabb is, mint citromos vizet kortyolgatni a kastélyban bolyongva, vagy egy kutyusnak mutatni be a terepet. Kiélvezem minden pillanatát a zuhanásnak, elengedem kicsit a világot, a bajokat és mindent, egész egyszerűen felszabadulok. A becsapódás kissé sem fájdalmas, a felszínre jutás viszont tovább tart a kelleténél, pici vagyok, nagy sebességgel érkeztem, nem véletlen tehát, hogy jó mélyre kúsztam a víz alatt. Felérve a fiú riadt tekintetével találom szembe magam, de két szusszanás között fojtom el csírájában aggodalmát. *
- Ugyan, nyugi. Nem ez volt az első alkalom! * válaszolom így, képtelen vagyok legyűrni vigyoromat, de azért megérdeklődöm tőle, hogyan is érezte magát. Örvendetes, hogy pozitív a válasza, ami csak megerősít abban, hogy kár lett volna megfosztani őt ettől az élménytől. *
- Egyelőre csak annyi, hogy irány a part, tudod, nincs valami sok időnk. De talán legközelebb is kiötlöm valamit.. vagy majd te! Ezért cserébe legközelebb lepj meg te engem valami őrületessel! * kérem máris a visszáját a dolognak, és meg is indulok a part felé, jelezve ezt neki is, szóval jó volna száradni kicsit, esetleg süttetni magunkat, annyira kellemes a hely és az idő.. következő kérdését hallva vállam vonom, még a vízben, de lassacskán felhagyok a tempózással, hiszen a part azért tényleg közel, és ahogy érzem, a lábaim is érik a finom homokot. *
- Azt nem mondom, hogy túl gyakran, a korlátaim végesek. De általában úgy élek, hogy megteszem, amit szeretnék. Mert amit nagyon akar az ember, azt úgyis megvalósítja.. * motyogom végül, immár két lábon haladva előre, így testemből is egyre több és több látszik: a ruha rám tapad, vizes tincseim is hátamra is mindenhová.. zuhanás közben elhagytam a hajgumim, szóval ennyit erről. Kiérve a homokos, napos partra az első pálcám földre hajítása, valamint törölközőm kicsavarása és kiterítése, majd szépen, nem zavartatva magam vetkőzni is kezdek, ekkor hallva furfangos kérdését. *
- Nem ültél volna ott kilencig.. én pedig nem hagytalak volna ott. Hidd el, nem vagyok a legügyesebb boszi a világon, de megvannak a módszereim. * kacsintok kuncogva felé, vizes ruhadarabjaim pedig ekkor már a földön pihennek egy kupacban, szóval csak egy hófehér bikini van rajtam, melynek felsője teljesen pánt nélküli. * - Egyébként hogy jött most neked az, hogy valamit csak úgy spontán, valami abnormálisat? Ennyire visszafogtak otthon? * telepszem le közben törölközőmre, két kezem a földre támasztva hátam mögött nyújtom ki előre lábaimat, s süttetem magam a napon, válaszára várva pislogva irányába zöldségeimmel, melyekről a spirál lehet, kissé lemosódott, de annyira azért csak nem vészes.. Tényleg kíváncsi vagyok, mint mond erre, hisz elég merevnek tűnt még úgy az első percekben, de aztán valami gyökeresen megváltozott. *

Tárgy: Re: Victoria állam tengerpartja 2012-06-22, 5:17 pm

*Hihetetlen élmény csak zuhanni... úgy érzem magam, esés közben elhagyom az összes terhem, amit a vállamon cipelek... ott röppen le mögöttem a múltam, és a fülem mellett süvítő szél fújja át fejem, gondolatmentesre. Pár pillanatig csak ösztönlény volnék: azt teszi, amit szeretne, amit élvez, és ami szép, mint ez az ugrás, fentről le, melegből a hidegbe, földről a vízbe, egy kis napsütéses átmenettel. A becsapódás élménye önti belém végképp ezt az életérzést, mikor úgy hiszem, teljesen önmagamat látom, minden meghatározottságtól mentesen. Vigyorom is ezt sugallja, ahogyan pár pillanat múlva a felszínre török, mentoromat keresve. Hiába részemről az aggodalom, mikor konstatálom, hogy bizony mélyebbre süllyedt mint én, mikor felszínre bukkan, rögtön siet a megnyugtatásomra.*
- Tényleg, számíthattam volna rá... de nekem ez volt az első alkalom! *vigyorgom vissza, hiszen szavaiban van igazság. A vízben taposva teszem fel kérdéseimet, míg lubickolva követem őt, s már hallom is ötletét, mely elgondolkodtat.*
- Hm... rendben. Hol talállak meg? *kérdezősködöm tovább, tervemet elősegítendő, míg azon elmélkedem, vajon hova vigyem majd őt viszonzás képpen. Természetesen felül szeretném múlni a mostani őrültségünket, és ehhez alapos kutatást fogok végezni.* - Talán bagollyal is üzenhetek. *morfondírozom hangosan, mígnem további kérdések szaladnak ki belőlem, így bólogatok szavaira, de ezek után sem hagyok neki pihenési időt, egy számomra érdekes kérdéssel állítok elő ismét, ám válaszát hallva méginkább kíváncsi leszek.*
- Módszereid? Például? *kérdezek rá rögtön széles vigyorral, mintha nem is önmagam lennék... esetleg pont most vagyok önmagam?* - Miért ne lennél te a legügyesebb? *ráncolom még szemöldököm, ugyanis ez a mondat szemet szúrt számomra, mondhatni meghallás után megragadt emlékezetemben. Nemsokára a partra is érünk, ahol tekintetem első sorban nem a lányt fürkészi, hanem a földre dobott pálcát, mire kissé elmosolyodok.*
- Nem te mondtad, hogy mindig legyen készenlétben a pálca? Mi lesz, ha most megtámad minket egy viziszörny? *viccelődöm, ám mást nem teszek, csupán tétován, de leveszem atlétámat, és amint elkészült, leülök a közelébe, viszont felhúzott térdekkel, átkulcsolva lábamat két karommal hajolok előre, és meredek a kékségre.*
- Igen... nemesként úgy kellett viselkednem, ahogyan azt a szüleim szerették volna. Most kipróbálnék mindent, hogy magamra találjak. *felelek, ám ugyan ezt a kérdést magamban a lánynak is levetítem, viszont a válasz számomra egyértelmű, így nem is kérdés, ami megfogalmazódik bennem.*
- Téged nem fogtak vissza, gondolom... laza vagy. *jegyzem meg, most először ránézve, mióta leültem. Tisztában vagyok vele, hogy nincs sok időnk, de ennyi idő alatt lebarnulni sem fogok, éppen ezért a beszélgetésre koncentrálok.*

//Fagy.//

Tárgy: Re: Victoria állam tengerpartja 2012-06-29, 8:31 pm

//olvadás//

* Ez az ugrás nem kevés adrenalint szabadított fel szervezetemben, kiélvezem ám minden pillanatát, és hát szívem szerint ugranék én még jó párat, de most azzal kell gazdálkodni, ami van, tehát ezzel a csekélyke idővel, amennyire úgymond kikértem magunkat az iskolából. Vízbe zuhanáskor már ügyesen érkezem, éppen ezért jó mélyre süllyedek a sötét, sós vízben, majd mihelyt felérek, máris nyugtatnom kell ezt az elsős fiúcskát egészségi állapotom felől. Tapasztaltabb vagyok ilyen téren, mint ő, és ezt közlöm is vele, tehát megnyugodhat, nincsen semmi bajom, de ha már így bele vittem a hülyeségbe, felszólítom ám arra is, viszonoznia kell valamivel ezt a kis kirándulást, ha annyira marhulni akar. Ne én legyek mindig az ötletgazda ugyebár, így hát máris elérhetőségeim felől érdeklődik, mire mosolyogva válaszolok, természetesen. *
- Keleti főtorony, Mirtusz háló! * közlöm nevét átmeneti, vagy inkább állandó (?) lakhelyemnek, végül pedig bólintok is a bagolyra, valószínűleg az a legegyszerűbb módja az értesítésnek bizonyos dolgokra. Kifejtve szabad életem és gondolkodásmódom tartok ám kifelé a vízből, végül a partra is érek, itt kapok egy újabb kérdést, és hát a reakciói is rafkósak, de továbbra is csak vigyorgom. *
- Ugyan Conrad, ha elárulnám, meg kéne, hogy öljelek. * kuncogok is most már aranyosan, persze nem kell arra gondolni, hogy itt helyben leteperném, én egyszerű mágiára gondolok egyébiránt, bár fogalmam sincs, ő maga mit hisz jelenleg. Arra pedig csak legyintek, hogy nem vagyok valami ügyeske, ami igazából lehet, hogy nem teljesen fedi a valóságot, mert hát én igyekszem.. de egyelőre nem szándékszom erről többet mondani, így hát levetkőzöm, és jön is az újabb beszólás pálca ügyben, mire csak összevont szemöldökkel csóválom meg fejem, mintha komoly arcot akarnék vágni, de hát esélyes, hogy össze is jön.. *
- Egy vízi szörny? Ugyan, lekaratézom, ne viccelj. * foglalok is helyet egy kis pocak süttetésre, vagy legalábbis addig, míg megszáradok, na meg közben hallgatom ám válaszát is, feltett kérdésemre, mely egészen logikusan hangzik, viszont visszakérdezése már annyira nem boldogságos. *
- Részedről érthető a dolog, engem viszont nem volt, aki visszafogjon. * ejtek felé egy halvány mosolyt, majd végig is mutatok magamon, telis tele vagyok tetkokkal, na meg a piercingek orromban és ajkamban, ennyit az önkifejezésről. * - Azért cserélnék veled egy kis időre, kipróbálnám, milyen jó körülmények között felnőni. Persze nem örökre, csak a kíváncsiság hajt. * sandítok felé ismételten, kíváncsi tekintettel, vajon ebből mit szűr le? Önsajnáltatásról szó sincs, nem kezdek szónoklatokba, köszönöm, nekem így is tökéletes, csak ha már kíváncsi volt, csurgathatom az információkat, apránként. *

Tárgy: Re: Victoria állam tengerpartja 2012-06-29, 9:01 pm

*Azt hiszem, csak a megfelelő löketre vártam ezidáig... az alanyra, aki majd elindít és bátorságot ad ahhoz, hogy belekezdjek nagyszabású tervembe, miszerint magamra találok, hiszen a berögződésektől egy felemás világképpel rendelkező kiskorúnak nehéz szabadulni. Ezt szolgálja most Wera és az ugrás, mely a kezdeti bonyodalmak ellenére meglepően élvezetes adrenalin bomba, így érdeklődöm a folytatásról, és partnerem elérhetőségéről.*
- Keleti főtorony? Exortusos volnál? Akkor azt hiszem, elég kicsi rá az esély, hogy bármikor is bekopogok... mivel Cruorises vagyok. Marad a bagoly. *gondolkodom hangosan amolyan fejtegetős arckifejezéssel, s hamarosan egyéb témák mellett érünk partot. Meglepődöm saját magamon. Hihetetlen, hogy egész életemben kizárólag azt nyújtottam, amit másik vártak tőlem, mégis, úgy érzem mint mindenki életében, számomra most jött el az idő, hogy magam szeretnék lenni, mivel rég belefáradtam a színjátszásba. Ezért keresem saját magamat, és meglepő mód egész érdekes személyiség lehetek, hiszen Werával is milyen jól eltársalgok, nem beszélve a szituációról... ám mindennek volna hátulütője, így mikor egy számomra ismeretlen társadalmilag elfogadott mondással huzakodik elő, reakcióm a normálistól eltérően - lévén, hogy ismeretlen számomra a kifejezés -, egy hatalmas nyelésben s egy riadt mókus képével vetekedő arckifejezésben nyilvánul meg.*
- Tényleg? *csuklik el hangom, míg nagy szemeket meresztek a másikra gyakorlatilag vigyáz állásba dermedve. Úgy érzem, muszáj gyorsan témát terelnem, ám szerencsére ez erősségem a diplomáciai találkozók révén, így sikeres az akcióm, mire némileg megkönnyebbülök.*
- Olyat is tudsz? *döbbenek meg. Igen, határozottan nehezen értelmezem egy másik társadalmi kultúra szokásait, ráadásul süket vagyok a poénokra, így némileg nehezebb az alkalmazkodás mint azt elsőre gondolnám... Míg a saját környezetemben pingvinekkel körülvéve érzem magam egyszerre elememben és szörnyen kellemetlenül, itt csupán ugyan ezt mondhatom el, mégis egy hajszálnyi különbséggel... Ilyen gondolatok között vándorol tekintetem a lányra, s arcomról a kellemes mosoly egy pillanat alatt olvad le, ahogy tudatosul bennem, tulajdonképpen milyen öltözék van a másikon. Nem véletlen jegyeztem meg lengeségét, ám eddig izgalomtól megvakulva töltöttem vele időmet, mégis amennyiben szőrszálhasogató szeretnék lenni, Wera az első, akit ilyen öltözékben látok. Ezelőtt ugyanis nem kényeztettek el ilyesmivel, mondván, hogy ez nem herceghez illő... fürödni is egyedül fürödtem mindig a medencénkben. Rádöbbenve erre kapom el tekintetemet, mely már-már indiszkréten sokáig pihen a másik testén, elidőzve tetoválásain, illetve piercingjein.*
- Hát, aham, ő... *bambulok most a part felé, gyakorlatilag összegörnyedve, mint aki saját magát takargatja - hiszen Wera alakját látva én szégyenlem magam, hogy még csak szálkásnak sem volnék nevezhető -, s mindeközben átkozom magam, hogy nem jönnek a szavak, így egy pár pillanat zavart hallgatás és pislogás elteltével indul csupán újra agyam...*
- Tu-tudod valóban mindent megkapsz ami szem-szájnak ingere, de mégis minden lépésedet megszabják. Hosszú távon olyan, mintha egy szerepet játszanál színészként. Fárasztó. A sok... formalitás. *közlöm vele itt-ott megakadva, de a végére belelendülve mondandómba, mivel ez régóta itt terjeng bennem, csupán kimondani kellett... Kínos hallgatás következik most részemről, míg kerülöm, hogy akár csak szemem sarkából is a másikra nézzek, s közben, hogy valamivel eltöltsem az időt - már az értelmetlen helyezkedés mellett, amit most művelek -, kezeimet kezdem tördelni.*

Tárgy: Re: Victoria állam tengerpartja 2012-06-29, 9:17 pm

* Egy mély bólintás a válasz kérdésére, ami igen, csak azt jelentheti, hogy fején találta a szöget. *
- Igen, az Exortus az én házam, immár harmadik éve, és jöhet a bagoly, részemről rendben. * bólogatok még párat mosolyogva, s immár a parton is vagyunk, most vizeztem össze, remélhetőleg koszolni nem koszoltam, újabb gönceimet, szóval egy alapos mosás vár a manókra. De még mielőtt idáig eljuthatnék, némi vicces szóváltásba keveredünk, mármint én viccnek szánom azt, amit mondok neki, és hát fene sem gondolta volna, hogy így félreért.. de látva arcát hirtelen kapom kezeimet magam elé, védekezőleg, leginkább. *
- Hé-hé nyugi! Ez csak egy amolyan szófordulat.. nem áll szándékomban kinyírni! * próbálom meggyőzni szándékaimról, melyek kicsit sem negatívak, szóval tényleg csak egy vicc volt ez, de azért rendesen megsajnálom, nem picit ijedhetett most meg. Ám ha tématerelésről beszélünk, sikerül neki igen, én persze amolyan Werásan vágok vissza erre a szörnyes témára, nem is ijedek meg tőle még elméletben sem, így kérdésére egy ismételt vigyor a válasz, na meg néhány sokat sejtető szócska. *
- Ó pppersze, ha te azt tudnád! * kezdem kuncogással, majd nevetésbe vált át ez a megszólalás, mert hát idétlenül reagálok neki, na meg túlságosan, túlontúl vizuális vagyok ahhoz, hogy ne képzeljem el a lekaratézott vízi szörny reménybeli hulláját itt mellettem, én magam pedig esetleg a testen csücsülök, mint valami hős.. haha, egész pofás kis hülyeség. A varázsvilágban minden lehetséges, és semmi nem szabhat határt képzeletemnek, ahogyan nekem sem parancsolt soha senki megálljt, s ha már így szóba jött a származás, ezt tudnia kell rólam, nem szokásom hazudni. Persze feltűnik ám, hogy kicsit jobban benéz, mint eddigi ismeretségünk alatt, szóval pár órán belül bármikor, így pislogva tekintek végig magamon, értetlenül reagálva szavaira: *
- Valami van rajtam? * nézelődöm testemen, de semmi szokatlan, így hát inkább csak zavart arcára pislogok. Valahogy még mintha testtartása is megváltozott volna, na de végül csak megszólal, én pedig bólogatok párat, és hát ez a csönd, csak várom, hogy mondja, de semmi.. s mikor megszólalnék, pillanatokon belül már érzékelem is a változást, így kapok azonnal cuccaim után, szó szerint rájuk vetem magam, még mielőtt visszateleportálnék a suliba.. szóval igen, az ismerős húzás következik most, és így pillanatokon belül eltűnik szemeim elől a napfényes part, helyette a hűs követ érzem testem alatt, s körbe nézve zöld szemeimmel láthatom a szobát, melyből elindultunk, remélhetőleg Conraddal egyetemben. *

Tárgy: Re: Victoria állam tengerpartja 2012-06-29, 9:47 pm

*Az ugrás után a folytatást is megbeszélve pár témán kívül lassan a partra érve folytatódik beszélgetésünk, a kezdeti folyamatossággal ellentétben itt már visszatérve az esetlen Conrad-hoz, aki találkozásunkkor voltam.*
- Áh... szoknom kell a környezetet. *bólintok felszabadultan, mikor kiderül, hogy igencsak félreértettem a lány szavait, de végül mégis tovább haladunk, félreértésektől nem mentesen. Ahogy figyelgetem a lány nevetését úgy görbül mosolyra az én szám is lassan, de akaratom ellenére biztosan, ám belül képtelen vagyok eldönteni, hogy azért nevet-e mert viccelt, vagy pedig rajtam, így inkább nem szólalok meg, csupán úgy teszek, mint aki tisztában van a helyzet mikéntjével. Ahogyan tünedezik el az adrenalin ereimből, úgy tér vissza a szelíd Conrad, így kezdem egyre kellemetlenebbül érezni magam, amit kívánságom ellenére Wera is észrevesz, s szavaira hirtelen rázom meg a fejeimet oly nagy hévvel, hogy a nyakam is beleroppan.*
- Nem, neeem... *adom meg neki a választ, ezzel természetesen nem megmagyarázva a helyzetet, ám túl sok idő nem marad számomra, hiszen a következő pillanatban érdekes húzást érzek gyomromban, és az utolsó amit látok, hogy a másik szó szerint veti rá magát cuccaira, melyektől eltérően az én tulajdonom ölemben nyugszik. Pár pillanaton belül az ismerős helyiségben találom magam, így rögtön a visszaöltözéssel kezdem, gyorsan kapkodva magamra ruhadarabjaimat, tekintetemmel közben a lányt keresve.*
- Hát... ez jó volt. Örültem. Megismételhetnénk, az én ötletem szerint... *vetem fel az ötletet egy reményteli mosollyal, ám érzem, hogy itt a búcsú ideje, hiszen szoros értelembe véve a konferencia lezárult, ilyenkor pedig a résztvevők távoznak...*
- Nos... szerintem még megakadályozhatom Lokit abban, hogy szétrágja a cuccaimat amiért itthon hagytam, úgyhogy rohannék... *integetek a lánynak, míg valóban így teszek, ám ez nem csupán ürügy, kutyám olyan teremtés amilyennek leírom. Amennyiben a másik elenged, futólépésben szedem a lépcsőket, hogy elvégezzem az említett feladatot.*

Tárgy: Re: Victoria állam tengerpartja 2012-06-29, 10:00 pm

* Tényleg nem akartam én itt ráhozni a frászt Conradra, s bár félre értett mégis, végül sikeresen túlléphetünk ezen a kis akadályon is, úgy érzékelem. *
- Az lehet nem lenne rossz. * teszem hozzá bólogatva, akkor hát ezzel is megvolnánk, hirtelen szívbaj lerendezve, és talán legközelebb már érteni fogja vicces szavaimat, mert nem tudok mindig odafigyelni arra, kinek mi a jó, vagy éppen nem.. Ám de a csevej kissé elkalandozik, méghozzá az ő és az én világom felé, s mikor az enyém kerül terítékre, hogy ki és mi is vagyok én valójában, picit megkönnyebbülve fogadom azért, hogy nem csap le rögtön titokzatoskodásomra, de valamelyest meg azt furcsállom, hogy így benéz. Nem azért kaptam le magamról a ruhát, s mutatom most a bikinit, mert bármiféle szándékom is lenne vele itt és most, helyben, egyszerűen csak a szituáció kívánta így. De ami nekem viszonylagosan természetes, neki nem tűnik úgy, hogy az, szóval bár kérdezek valamit, és a választ is megkapom, többet vélek kihámozni belőle, mint kellene. Talán tényleg a látványtól jött zavarba, és ez végső soron kedves, de engem meg nem tud zavarba ejteni ezzel, ahhoz kicsit több kéne. A kínos csend csak azért is beáll, tényleg várom ám, hogy beszéljen, de mit sem szól már, és hát a legjobbkor jön természetesen a visszaút is, melynek idejét éppen jól diagnosztizálom, s szerencsémre cuccaimat markolva az utolsó pillanatban jelenek meg a kastélyban. Gyors létszámellenőrzést tartok, hogy minden megvan-e, de így elsőre úgy vélem igen, tehát a sráchoz hasonlóan rövidnadrágom, s sarum kerül vissza csak a ruhadarabok közül, a felsőt inkább kihagyom, helyette a törölközőt terítem hátamra, s vonom körbe előre, csak nem fogok így végig mászni a egész kastélyon. *
- Rendben, szívesen. És én is örültem! * bólintok a dologra, s fejezem ki egy mosollyal tényleges jókedvem, majd a következőket hallva nevetgélve kicsit indulok vele együtt kifelé a szobácskából. *
- Hajrá, én nem tartalak vissza! Szia! * köszönök még utána, s egy darabig ugyanarra haladok, mint ő, de közel sem olyan tempóban, míg végül a Keleti főtorony felé nem veszem az irányt, hogy egy jó forró fürdő után valószínűleg ágyba bújhassak, hisz lassan eljön ennek is az ideje. *

Hozzászólások száma : 114 Csatlakozás : 2010. Mar. 02.

*Nem szokatlan errefelé a furcsa jelenség, ám az incidensek ilyen közel az iskolához és ilyen nyíltan annál ritkásabbak. Ennek ellenére egy kis csetepaté alakul ki a két diák és az őket elrabolni óhajtó matrózok között, s ahogyan halad a harc, egyre nagyobb lesz a veszély a barátnők számára. Mona ugyanis hiába próbálja védeni sentinelét, ugyan sikeresen lendül keze, a kést, mit oldalába kap elég mélyre hatol és elég bénító ahhoz, hogy térdre rogyva próbáljon meg tovább harcolni, egy újabb kalózt ártalmatlanná téve, mikor annak lábába vágja a kést, miután kihúzza, így az felüvöltve esik össze. Alinox viszont nem tétlen, így négy támadóval is végez, egy halálos átokban leli vesztét, a többi három megfullad, mikor a hirtelen csattant hang mintha villámcsapásként állítaná meg az eseményeket. A kapitány az, ki ajánlatot tesz, s majma is beszáll a beszélgetésbe, de a lány szavaira csak felvisít, s gazdája utasítására hallgat el, míg az a diáklány válaszára szélesen elmosolyodik kimutatva rohadó fogazatát.*
- Milyen kis határozott valaki. Ezt szeretem. Gyertek! *int, majd a lányokkal együtt a kalózok is megindulnak felfelé terelgetve a két diákot, ugyanis ha Alinox elég ideig pofozgatja barátnőjét, magához fog térni, főleg hogy az egyik férfi mikor a jelenetet látja megállva húz elő nadrágjából egy üveget, s a dugót fogával kitépve köpi el, hogy a maró rumot öntse a szöszi szájába, mitől biztosan életre kel. Ezek után érhetnek csak fel a fedélzetre, hol Alinox szavaira felnevet kissé vendéglátójuk, miközben a hajó érezhetően megindul kifelé.*
- Először is: hókuszpókuszolj nekünk valamit, amitől a szöszke meggyógyul, vagy mi leszünk kénytelenek helyrerakni, és azt nem biztos, hogy megköszöni. Másodszor: kapaszkodj. *adja ki az utasítást majd gonoszul nevet fel, s újra int, mire minden matróz rémülten fut a kabinba, vagy a kötelekhez, hogy két kézzel, sőt, lábban is ráakaszkodva kezdjenek el kapaszkodni. A következő pillanatban ugyanis a hajó hirtelen remeg meg, s ha a két lány figyelmes, örvény keletkezését látják maguk alatt a vízben, amibe bizony utasszállítójuk is belekerül, egyre gyorsabban pörögve és pörögve, mintha a lefolyóból húzták volna ki a dugót, és tollpiheként tehetetlenül sodródnának. Nem tart mindez soká, amint a víz hirtelen felcsapva lepi el a hajtó, már érezhetően iszonyatos erővel zúdulnak felszínre, s ismét normális tempóban kötnek ki... teljesen máshol, mint ahol találták magukat. Az időjárás napos, a meleg szellő kellemes, ahogy a morajló kék víz is igen lágynak tűnik most, a távolban pedig mintha delfinek szökkennének... mintha... ugyanis harosan egyértelmű: delfinszerű lények, ám páncélzattal, kiálló tüskékkel. Hogy miért veszélyesek?*
- Pikkelyesek! *mutat az ugráló foltok felé az árbocon lévő tengerész, s azok hatalmas sebességgel közelednek a hajóhoz, s következő pillanatban egyszerűen átugorva a hajótest fölött csap el egy matrózt a három állat közül az egyik, vízbe rántva őt, mire a többiek is támadásba lendülnek.*
- Most mutassátok meg kislányok! A hajó elsüllyed, ha léket ütnek rajta! *pattan elő hirtelen egy fiatal lány, kést forgatva a kezei között, s elszánt pillantással méregeti a két diáklányt. Nyilván nem viccel.*

Tárgy: Re: Victoria állam tengerpartja 2012-07-13, 5:36 pm

*Ő csak csokit akart enni, erre tessék, el akarják rabolni a kalózok, na nem mintha ezt hagyná olyan egyszerűen, de hamarosan Mona oldalába kés szúródik, és a kapitány hangja is felcsattan, így a küzdelem abbamarad. A szőke lány el is ájul, így Alinoxnak egyedül kell meghoznia a döntést, hogy harcol, vagy megteszi, amire a kalóz kéri. Végül határozottan válaszol, és utóbbit választja. Kérdezi, mit kell csinálniuk, immár a hajón, de választ nem kap, de esélyt igen, hogy Monát meggyógyítsa. Ahhoz mély a seb, hogy Hippokrax-al próbálkozzon, így inkább a magnetizációt hívja segítségül. A seb fölé tartja a kezét, majd az abból kisugárzó energia hatására a seb lassan gyógyulni kezd. Ez a varázslat, meg a nemrégiben használt fojtó átok azért mentálisan már kicsit lefárasztotta Alinox-ot, de természetesen erős leányzó, van benne szufla. Mikor Monának már csak a vér jelzi sebesülésének helyét, visszatekint a kapitányra, és elég értetlen fejet vág, nem érti, miért kéne kapaszkodni, de mivel látja, hogy a matrózok is ezt teszik, sőt, vannak, akik a kabinba futnak.*
- Gyere, nem tudom mi készülődik, de a kabin biztonságosabbnak tűnik! *mondja Monának, és kézen fogva húzni kezdi őt befelé, és bevetődik az egyik kabinba, és becsapja az ajtót. Nincs ott más abban a kabinban, de ez talán nem is baj, sőt. Leül az ágyra, és érzi a pörgést, és bent is kapaszkodik, de biztonságosabb, mintha kint maradtak volna.*
- Minden oké? *kérdezi a barátnője felé fordulva, ki remélhetőleg kezd megerősödni a leszúrás ellenére. Nem sokkal később a hajó újra nyugodt hullámzásba kezd, és bár erős a késztetés, hogy Alinox bent maradjon, míg szárazföldre nem érnek, hogy aztán ott elszökhessen, de kíváncsisága nyer, így kinyitja a kabint ajtót, és kimegy a fedélzetre. Körbenéz, minden tök vizes odafent, és ahogy kijjebb lép, látja, hogy ez már nagyon nem Mystral. A barna hajú lány nem veszi észre a delfineket, csak mikor már egy nagy csobbanás hallatszik, aztán ordítások, és újabb csobbanás.*
- Mi a fene ez? *forgolódik ide-oda Alinox a pikkelyes, tüskés delfinszerű lényekre célozva, de választ nem igazán kap, ellenben egy fiatal lánytól egy utasítást igen. Logikus, hogy segíteni fog, hisz ha ténylegesen elsüllyed a hajó, itt fulladnak meg Monával. A következő pillanatban ismét felugrik egy lény, de most Alinox fel van készülve.*
- Avada Kedavra! *kiáltja a mutáns delfinre céloz, és remélhetőleg az -immár holtan- csapódik a tengerbe, és süllyed el. Remélhetőleg a matrózok se tétlenkednek, és megölnek egyet legalább, és Mona is biztos próbálkozik.*

Tárgy: Re: Victoria állam tengerpartja 2012-07-13, 5:45 pm

*Nem mondhatnám, hogy felvagyok dobva, hogy ezek belénk kötöttek. Nem igaz, hogy nincs jobb dolguk. Rúgjanak be, béreljenek, kurvát érdekel is engem, de minket hagyjanak békén. Azonban nem lesz igazuk, mert mi nem adjuk meg könnyen a harcot. Alnox-nak ez most jobban megy nekem. Eleinte közösen küzdünk vigyázva egymásra, ám él oldalamba kést kapok, ami fel is használok a küzdelemben, de nem sokáig, mert hamarosan hátulról leütnek, amitől elájulok.*
~Soha többet nem teszem ki a lábam péntek 13-án az utcára.~ *Fogalmazódik meg bennem az első gondolat, amikor valami a torkomat kezdi el marni, amitől hevesen köhögni kezdek. Megpróbálok felülni ám oldalamba éles fájdalom, hasít, mire felnyögök, majd oda is kapok. Tekintetem ezután azonnal Alinox-ot keresi. Fejem még nem teljesen jó kicsit zúg a kobakom ám, azt érzékelem, hogy lábra kell állnom, amit meg is próbálok, bár csak másokra támaszkodva sikerül. Séta közben a fejem kitisztul, így érzékelem, hogy a hajóra sétálunk.* ~Hát ez remek, pompás, nem fogom hagyni, hogy hozzámérjenek.~ *Fogalmazódik meg bennem az első épeszű gondolat. A kapitány utasításai egyértelműek és Alinox a sebem begyógyításához is lát. Ahogy látom a magnetizációt használja, ami szépen be is forrasztja a sérülést miközben a fájdalmam is megszűnik.*
- Köszönöm. Miről maradtam le? *Súgom neki oda a választ, hogy ő meghallja, de a közelben ácsorgó kalózok ne felétlenül értésék minden szavamat. Ezek után sárga tekintetemet körbejáratom a hajón, ahol a matrózok elkezdenek rohanni. Most már van elég erőm feltápászkodni így lábra állva nézek le a hajóról, ami egy örvény felé közelít.*
- Francba. *Lököm el magam a korláttól, majd a kabin felé veszem az irányt. Eleinte nem akaródzik kinyílni, de csak feltépem az ajtót. Nehogy már én ne jussak be. Bent a kabinban már csak a forgásra leszek figyelmes. Zsuoszkulccsal utazni jobb, de ez az én mázlim. Gyomrom rendetlenkedni kezd, de kisebb gondom is nagyobb annál, minthogy ezzel foglalkozzam. A kabin falát a tenger kezdi el csapkodni mintha egy óriás dörömbölni rajta, majd elsüllyedünk és iszonyatos erővel a felszínre robbanunk valahol máshol, hogy ott folytassuk az utazást. Mivel az idő elcsendesedett, ezért kisétálok a kabinból, hogy körülnézhessek, de nem látok semmi ismerőst, így fogalmam sincs, hol vagyunk, de nem is ez a lényeg, hanem a vízben úszkáló delfinek, aminek láttára ismét pánikban tör ki a személyzet.*
- Hogy mivan? *Pördülök meg. Volt nálunk is MLI, de ilyen izéról tuti nem hallottam ám most egész közelről láthatom ugyanis az egyik micsoda a mellettem ácsorgó alakot ragadja el.*
- Az istenért már! Nem a megváltók vagyunk. *Morgolódók magamban miközben agyamat a varázslaton töröm. Ahogy látom, hárman vannak, mire eszembe jut egy remélhetőleg hasznos démonológia varázslat. Lecsiccsenek a padlóra törökülésbe, majd az igét kezdem el magamban mantrázni, ami nem más, mint a Ex Imper. Mivel pálcára most nincs szükség, ezért kezemet az ég felé emelem, majd csukott szemmel zárom ki a zavaró dolgokat, hogy maximálisan ide tudjak figyelni.
Kis idő multán szerencsére ez sikerül is,mert kezemen melegséget kezdek el érezni, majd a füst és az időző gömb is megjelenik a sikerességet jelezve. Továbbra sem nyitom ki a szemem, hanem gondolatban megkeresem a három pikkelyest. Ehhez fel kell állnom, hogy lássam őket, amint ez megvan jöhet a következő ige.*
- Inferial. *Találom meg őket kis idő elteltével. A gömbből kiszabadul a három démon, amik ha minden jól megy meg is szállják a három delfinfélét, amit ezután én fogok irányítani. Mivel átvettem fölöttük az uralmat így azok nem támadnak többet, hanem a hajó egyik oldalán elhelyezkednek, majd mellettünk siklanak tovább.*

//megszálló” démonokat tudunk kiengedni, szám szerint hármat, amik képesek ellenfeleink testébe szállva átvenni felettük az irányítást. Pontosabban szólva mi vesszük át felettük a démonokon keresztül. A varázslat addig tart, amíg meg nem szüntetem vagy a gazdatestek meg nem hallnak.//

Hozzászólások száma : 114 Csatlakozás : 2010. Mar. 02.

*Nem sok választása marad a két lánynak - illetve egynek -, ugyanis Mona sérülése elég súlyos ahhoz, hogy Alinox ne akarjon ellent mondani a kapitánynak, így egy rögtönzött ajánlat után a hajón folytatódik az adok-kapok. Elsődleges feladat az ájult szöszit magához téríteni, s mivel ez megtörténik, jöhet a gyógyítás is, mire a kapitány hívja fel a figyelmet. Igen kimerült a lány, ennek ellenére barátnőjéről van szó, s mivel egyszerre egyfelé kell koncentrálni, a varázslat sikeres, azonban most jön csak a java. Kabinba futva vészelik át az elhangzó parancs utáni forgás és pörgést, ám még itt is kapaszkodniuk kell, hiszen nagy sebességgel történik mindez. Azonban mivel túlélik, kihajtja őket a kíváncsiság éppen a megfelelő időben: támadás éri a hajtó, és nem mindegy, hogy képesek-e védekezni, hiszen ha nem, akkor egyszerűen elsüllyednek. Nem is tétlen a két lány, így Alinox kezdi rögtön a varázslást, kiiktatva egy ellenfelet, így marad másik kettő, mire Mona lép akcióba. Eleinte a hajó rázkódása és a többiek kiabálása miatt nem sikerül rögtön a varázslat, így koncentrálnia kell.*
- Mi az Istent csinál a barátnőd? *sziszegi a fiatal lány Alinox-nak a kérdést, míg a matrózokat lökdösi ide-oda, hogy azok helyezkedve próbáljanak meg védekezni a gyorsan mozgó, vízből ki-be ugráló lények ellen. Úgy látszik Mona átérzi a helyzet komolyságát, ugyanis immár eléggé koncentrál, s lévén, hogy az egyik támadó hal meghal, a másik kettő fölött veszi át az irányítást, a hajó test mellett tartva őket.*
- Mit csinált velük? *hangzik ismét a kérdés a fiatal leányzótól Alinox felé, ám mielőtt az válaszolhatna, csak legyint a kérdező egyet.* - Áh, hagyd. A lényeg, hogy tartsa őket itt. *mondja, majd körbe is pillant, hogy a lenyugvó kalózok verődjenek egy táborba Mona köré, bámulva őt mint egy csodabárányt.*
- Gyorsan vázolom a helyzetet. *tör utat magának a kapitány.* - Látod azokat a sziklákat? *mutat most a hatalmas kiemelkedő sziklák legnagyobbika felé, és a kalózok is szétválnak, hogy láthassák vendégeik a helyet, ahova egyébként a hajó is tart. Nyilván nem ok nélkül....*
- Oda megyünk be. Nem kell tudnod, hogy miért. A probléma, hogy egyszer már próbáltuk, és majdnem elsüllyedtünk a mocskos víziszörnyek miatt, akik védik a kincset. Ezeket kell kiiktatnotok, és hazamehettek. *reszeli erős hangján a kapitány, majd a kalózok felé fordul, hogy intsen nekik, mire azok hirtelen indulnak el helyükre, ki-ki a kötelekhez felfegyverkezve, mások pedig az ágyukhoz...*
- Rázós menet lesz kislányok. Ha mi meghalunk ti is. *kacsint oda a fiatal leányzó, és elég is neki ennyi... Pont mire kimondja a mondatot, hatalmas rázkódás érződik a hajón, s az majdnem oldalára borulva billen egyet. A baj elég nagy, ugyanis mikor visszadől eredeti helyzetébe, riadt tekintettel kiált fel az egyik kalóz.*
- Megsérült a hajó test. Nem hatalmas a lyuk, de ha nem rakjuk rendbe, elsüllyedünk! Csináljatok valamit! *kiáltja, ám elég ennyi, hogy erre figyelmeztesse a többieket, egy kar egyszerűen lerántja a fedélzetről. Valóban, elég egyetlen emeletet lemenni a nyitott padló csapóajtaján keresztül a hajtótestbe, és már láthatóak is a betört deszkák a földön, illetve a beáramló víz. Artikulálatlan bömbölésbe remeg a víz, s ha a lányok eltekintenek balra egy kék víz alatt úszó hatalmas feketeséget pillanthatnak meg, hosszú nyakú hal formájában. Nem kérdés, hogy elég merész vállalkozás lenne, ha még párszor nekimenne a hajónak... Azonban nem biztos, hogy megéri együttes erővel felvenni a harcot, hiszen a víz szépen lassan, de áramlik be a hajótestbe. Ebben a pillanatba fordul vissza a hatalmas lény, a hajó alá, majd kiálló uszonyaival próbálja azt megragadni azt és rángatni, ám ezzel együtt testének nagy része is a víz fölé kerül...*

Tárgy: Re: Victoria állam tengerpartja 2012-07-13, 6:53 pm

*Meg kell hoznia egy döntést, és a kisebbik rossz mellett dönt, így felmegy a hajóra, hol meggyógyítja sebesült barátnőjét, aki érdeklődik, miről maradt le.*
- A kapitány azt akarja, hogy segítsünk neki valamiben, de azt nem árulta el, miben. *súgja neki vissza Alinox, majd ezek után nincs sok idejük trécselni, mert rohanniuk kell kapaszkodni, és egy kabin mellett döntenek. Alinox gyomra is felfordul kicsit a pörgés-forgás miatt, de szervezetében még mindig tombol az adrenalin, így annyira nem figyel rá. Mikor vége az utazásnak, felmegy a fedélzetre, és delfinszerű lényekkel találja szembe magát, méghozzá hárommal. Egyet, mikor az kiugrik a vízből, eltalál Alinox halálos átka, és gondolkodna, mivel ölje meg a következőt, mikor egy hang szólítja meg.*
- Hogy mi? *kérdezi értetlenül, és barna szemeivel Monát keresi, ki a földön ülve varázsol, de tényleg idiótának nézhetik azok, akik ezzel nincsenek tisztában.*
- Megmenti a nyavalyás kis seggeteket! *válaszol vissza mogorván Alinox, rá nem jellemző stílusban, de érthető módon most nincs túl jó kedve. Újabb kérdést kap, immár a Démoni megszállás után, de nem kíván rá válaszolni, de a lány nem is igényli. Mivel a vész elmúlt, a kapitány jön oda Alinoxhoz, aki hallgatja, amit mond. Igen, látja a sziklákat, majd szemeit forgatja picit, mikor hallja, hogy kincs a cél. Mi más is lenne? Alinox bólint, hogy felfogta, de torkában azért gombóc van, mert mi van, ha nem tudják legyőzni őket? Nincs 100%-on mentális képessége már, és Monának se...*
- Nem értem, miért nem felnőtt varázslókat hoztatok el? *teszi fel a logikus kérdést Alinox, hiszen Monával még csak tanulják a mágiahasználatot, vannak náluk sokkalta erősebb varázslók is. Ha kap választ, ha már nem, a rázkódásra nem számít, így egyensúlyát elveszti, és a földre esik, de rögtön fel is pattan onnan, keresi a veszélyforrást, mert csak úgy magától nem kezd el félrebillenni a hajó.*
~Mi vagyok én, hajóács?~ *csattan fel magában Alinox. Hihetetlen mennyi semmirekellő alak van itt, akik két 17-18 éves lányra bíznak kb mindent. Még jó, hogy a feneküket nem ők törlik ki... Igen, Alinox kellően dühös most, így odamegy a lyukhoz, és egy egyszerű bűbájjal próbálkozik, mi talán bejöhet.*
- Reparo! *mondja a javító varázslat igéjét, mi remélhetőleg jó, ha nem, átmenetileg egy hordót gurít oda, hogy az felfogja a beáramló vizet. Alinox-ot nem üti szíven az egyik matróz vízbe rántása, semmi kötődése nincs hozzá, ő csak haza akar menni. Gondolkozik, mivel is győzze le a csápos szörnyet, ki elég undorító, de aztán eszébe jut valami, ami talán beválhat.*
- Glacies...granatum! *mondja ki egymás utána varázsige két szavát. Az első szónál a víz felé tartja a pálcáját és rajzol egy kört, majd pedig az ellenfél felé bök és kimondja a második szót. Ha minden jól megy, a nemrég a vízből kiemelkedett fagyos gömb a szörny vízből kint levő teste felé száguld, és úgy, hogy kör alakban rendesen meg tudja sebezni. Az egyik csápján ér "földet", és onnan kezdenek el a jégcsapok szerte repülni, ezzel remélhetőleg jól legyengítve a szörnyikét.*
~Már nagyon elegem van ebből az egészből, haljon már meg, fogják a kalózok a nyamvadt kincsüket, aztán húzzunk haza...~ *morgolódik magában, aztán Monához megy, megnézni, ő mit csinál, kell-e segítség.*

//Jéggránát: Ezt a varázslatot a mugli repeszgránáthoz lehet hasonlítani, ugyanis az elve ugyanaz, csak itt fémdarabok helyett a jég játszik szerepet. ... A granatum szó kiejtése után bökünk egyet a pálcával, mintha megtolnánk a jéggömböt, amit az ellenfél felé száguld, majd miután lezuhant előtte, hirtelen felrobban, s rengeteg tűhegyes jégdarabot lő ki, egy teljes körben, tehát nem árt, ha mi is távolabb állunk ilyenkor. //

Tárgy: Re: Victoria állam tengerpartja 2012-07-13, 6:54 pm

*Alinox meghozza a döntést, ezért a hajón kötünk ki ahol gyors gyógyítás után egy kabinba menekülünk, amit Alinox választott ki. Nagy pörgések közepette elnyel minket egy örvény, aminek köszönhetően egy másik helyen lyukadunk ki, ki tudja hol.*
- Nem, nem minden okés? Hogy lenne az? Elvittek minket kitudja hova és fogalmunk sincs, mit kell tenni. Úgy ugrálunk, ahogy ők fütyülnek…. találnák valahol egy tintát. *Válaszolok a feltett kérdésre, majd tovább morfondírozok, miközben kisétálok a kabinból. Jobban érzem magam a fedélzeten, mint abban a szobában, így legalább látom, mi történik körülöttem. Még jó, hogy kijöttünk, mert a hajót támadás éri. Valami féle pikkelyesek, ami ellen valamit tenni kéne méghozzá úgy, hogy egyszerre iktassuk ki őket. Leülök a fedélzetre, majd koncentrálásba kezdek ám a körülöttem nyüzsgők és az ostoba kérdések zavarnak így ez nem is megy olyan könnyen, mint szeretném. Menet közben Alinox leszerel egyet így a létrehozott három démon közül kettő egy testbe kerül. Most, hogy ez megvan sokkal könnyebb az élet. Nem kell rájuk-annyira figyelni csak gondolati úton osztogatni nekik a parancsokat. *
- Ha nem hagyjátok abba a bámulásom rátok eresztem ezeket az izéket. *Vicsorgok a bámészkodók felé, majd alátámasztva szavamat az egyik ilyen kis micsoda át is ugorja a fedélzetet bár most nem visz magával senkit. Még. Ezután a kapitány is előkerül, aki természetesen továbbra is úgy ugráltat minket, mint a vállán ücsörgő kis majmot. Ha ezt sokáig folytatja, itt hagyom őket. Úgy sem tudják, melyik varázslathoz mi kell.
Megfordulva észreveszem a sziklákat, majd a szavakra biccentek egyet.*
- Persze és ez olyan egyszerű, mint az egyszer egy. Azt sem tudjuk, mi ellen kell egyáltalán harcolni. *Háborodom fel. Most tényleg azt hiszik, hogy félisteneket ejtettek foglyul? Az isten szerelmére csak boszorkányok vagyunk nem hősök. Legalább nem kell egyedül harcolnunk ugyan is a kalózok is részt vesznek az ütközetben. Nem tudom, mennyi hasznukat vesszük, de legalább gyengíti az ellenfél táborát.
Hatalmas valami rázza meg a hajót majdnem az oldalára billentve, ami miatt kénytelen vagyok megkapaszkodni a hajó oldalába. Utána visszanyeri vízszintes helyzetét, ám ennyivel nem oldódott meg a probléma, amit az egyik kalóz ordítása jelez is.*
- Persze ezt is mi oldjuk meg? Ti meg díszből vagytok vagy hajónehezéknek? *Szegezem neki pálcámat kérdőre vonva. Tényleg itt az ideje, hogy végig gondolják, ezt az egészet nem menthetjük meg őket mindentől.*
- Én nem csinálom meg. *Pillantok rá Alinoxra. Ötletem sincs, hogy kéne és bevallom, őszintén az sem érdekel, ha ez a tetves hajó itt és most elsüllyed.
Ezután a hajót valami halszerű izé is megtámadja. Remek nem elég, hogy ez a sok vizipatkány itt nyüzsög körülöttünk, süllyed a hajó még ez a szutyok is itt van.*
~Támadás.~ *Parancsolom meg a szörnyikéimnek, akik meg is támadják a micsodát.*
- Venaliter. *Támadom meg a szörnyet. Pálcámmal a vízből kilógó testrészre irányítom méghozzá arra amelyikkel megpróbálja tovább roncsolni a hajót. Mivel a varázslat nem terjed tovább, ezért többször is megpróbálkozom a varázslattal.*
- Venaliter. *Hangzik ismét az ige remélhetőleg jó nagy károkat téve a dögben és ha szerencsém van akkor a szívét vagy az agyát is megpróbálom célba venni, hogy meg is dögöljön.*

//Az adott testrész felé kell irányítanunk a pálcánkat, tehát pl. kar, láb, szív... és ennek következtében a vér forrósodni kezd a testben, majd pedig rothasztó hatása lesz, így hát belülről bomlasztja szét az adott testrészt. Varázslatot bár megszüntetni nem lehet, de a testrésznél nem is terjed tovább! //

Hozzászólások száma : 114 Csatlakozás : 2010. Mar. 02.

*Elég hamar kiderül, menekülni nehezen fognak, hiszen egy pörgést követően már csatahelyzetbe is kerülnek valahol távol a Mysterio-tól. Rövidesen együtt összedolgozva oldják meg a feladatot, egy ellenséget semlegessé téve, kettőt a saját oldalukra állítva, mikor is a kapitány gyorsan vázolja a tervet.*
- Kétlem, hogy azokat foglyul tudtuk volna ejteni. Két kicsi kitesz egy nagyot. Nem? *fordul a kapitány Alinox felé, majd mikor Mona kezd fenyegetőzni kissé fel is nevet, mire példáját a többi csatlósa is követi.*
- Nyugodtan, de ne feledd, még mindig többen vagyunk. Ha mi meghalunk, ti sose juttok haza. Hacsak nem ketten akarjátok elvezeti a hajót innen a... óh, hisz nem is tudjátok hol vagyunk. *vigyorog a férfi, ám további beszédre nincs idő, ugyanis újabb ostrom alá veszik a legénységben erősen megfogyatkozott hajót. Nem mindegy tehát, hogy ki vezeti, ugyanis kormányos nélkül esetleg sodródna a szállító eszköz egyenesen egy nem megfelelő sziklának... Mint az kiderül, sérül a hajó, éppen ezért Alinox jól teszi, ha még idejében megelőzi a bajt, míg a víz nem repeszti még nagyobbra a lyukat, így ha lemegy, gond nélkül elvégezheti a varázslatot, elvégre ha hatalmas lenne a lék, már süllyednének. A harc fent is folytatódik, míg a kalózok a fel-fel bukkanó uszonyokat próbálják meg vágdosni - nagyrészt saját vesztüket okozva ezzel -, addig Mona a két delfinszerű lényt irányítja a hatalmas viziszörnynek, s azok meg is támadják, mire a lény elengedve a hajó egy részét lendül velük harcba, ketté harapva az egyiket, míg a másik felsérti oldalát, ám egy farokcsapással agyoncsapja, tehát Mona két szárnysegéde elveszik. Ellenben Alinox is megérkezik, és az újra támadásba lendülő szörnyeteg most pár jéggránátot kaphat, és a bömböléséből ítélve nem kellemes, annak ellenére, hogy komolyabb kárt nem tesz az állatban. Ekkor érkezik meg Mona ismételten egy varázslattal, ami elsőre ugyan nem sikerül, azaz a hajót fogó állati rész nem sérül, azt viszont a kalózok robbantják le ágyútűzzel több helyen is, s következő próbálkozásra mikor már az állat vízben lévő fejét veszi célba, ami összetéveszthetetlenül ül hosszú nyakán, sikerrel jár. Lassan megremegve csúszik le uszonya, ahogyan egy búcsúztató sortűzzel küldik mindörökre a mélységbe. Üdvrivalgásban törnek ki a legénység megmaradt része és a kapitány is elismerően vigyorogva rohadó fogaival lép elismerően a lányokhoz, majd biccentés után néz a szikla felé, melyet már megközelíthetnek akadályok nélkül.*
- Szép volt kiscsajok! *vereget vállba a fiatal leányzó Monát, kissé talán túlságosan erősen is.* - Amint beértünk, tegyetek úgy ahogy mondja, ha segítetek nekem, segítek haza jutni. *sziszegi hirtelen a szöszinek, kérdés, hogy az hisz-e neki, illetve érti-e a ködös magyarázatot. Ám a fiatal lány tekintete a magasló kőtömeg felé fordul, ugyanis az gyakorlatilag nyílást képez magában, és a hajó gond nélkül úszik a belsejébe, hogy a sötétség záruljon rájuk mindaddig, míg pár petróleumos lámpát meg nem gyújt a legénység, hogy azzal világítsák ki a megálló hajtó, és a barlang falaiban lévő járatokat.*
- Kiszállás kiscicák! *szólal meg a kapitány, s utasítását mindenki követi, ráadásul egyenlőre nincs értelme ellenkezni: innen egyedül nem jutnak ki. Nem túl tágas a barlang, tehát ha lekászálódnak a hajról, csupán pár keskeny sziklába vájt járat vezet el egy nagyobb részhez, amin furcsa totemoszlopok, pár csontváz, és csillogó aranytömegek találhatóak...*
- Végre! A hajó hazatért! Öljétek meg őket! *hangzik a parancs, mire a megfogyatkozott legénység pár tagja elindul a lányok felé, élén a fiatal kalózlánnyal, ám a többi egyszerűen elsiet a kincsekhez. Bizonyára úgy vélik, négy-öt ember is elég ahhoz, hogy elintézzék a két lány, kérdéses, hogy a lassan közeledő ellenfeleket megvárják-e, vagy kockáztatják a rögtönös védekezés adta figyelemfelkeltést. Talán itt az ideje menekülni is... elvégre a hajónak, mint az kiderült nem okoz gondot, ha egyik vízből a másikba kell kerülnie, s talán van aki tudja a titok nyitját.*

Tárgy: Re: Victoria állam tengerpartja 2012-07-13, 7:43 pm

*Egy egész napos semmittevést és beszélgetést szántuk mára ám helyette elrabolnak minket, megállás nélkül dolgoztatnak, mi meg alig tudunk egymáshoz szólni pár szót. A kabinban nagy kapaszkodás közepette beszélgetünk egy kicsit, de utána meg sem állunk, mert hol delfinek, hol lyukak, hol meg halak támadnak ránk a sok hülye tökfilkóról nem is beszélve.*
- Tényleg azt gondolod, hogy nem tudnánk le lépni innen? Az egy dolog, hogy nem nyílt még re lehetőség, de megoldanánk. *Válaszolom a kapitánynak. Tényleg nem kellene sok minden csak tinta és már itt sem lennénk, azt meg kétlem, hogy a hajón egyáltalán nem lenne.
Alig indultunk el, de a hócipőm már most tele van azzal, hogy nem csinálnak semmit. A delfineket sikerül elintéznünk, sőt a magunk oldalára állítom Őket, amik nem kis bámulatot okoz a fedélzeten, de még csak most jön a lényeg, amiért végül is útra keltünk. Kiderül, hogy kincset kell megszereznünk… meg se lepődők ezen. Az embereket a pénz, hírnév, szerelem, becsvágy, szex és az önös érdekek hajtják előre.*
- Persze, hogyne. Kincs, azok őrzői, rejtett csapóajtók… már csak a szirének hiányoznak és CSI, ami kijelenti, hogy erre jogunk hajózni, de mielőtt megmenekülnénk, előbukkan egy másik hajó, hogy harcban törjünk ki a kincsért. *Forgatom meg szememet miközben a hajó oldala kilyukad. Cseppet sem érdekel, ezért oda Alinox-ot küldöm, ha pedig ő sem megy, akkor oldja meg a kapitányt végül ez az ő bárkája, dehogy ne legyen ez az egész könnyű sétahajókázást a hajót megtámadja valami hal, ami uszonyával próbálja meg elsüllyeszteni a kócerájt. Első sorban rá uszítom delfinkéimet, majd megpróbálom elrohasztani testrészeit, hogy legalább abba pusztuljon bele. A lényeim nem bírják sokáig, de addig is küzdöttek a lénnyel megsebesítve őt. Menetközben Alinox is megérkezik rendbe rakva a hajót. Bevet egy jéggránátot, ami megsebesíti a szörnyet most pedig rajtam a sor. Az első pár varázslatom nem jár sikerrel ám a szörny fejére mért támadás igen hatásosnak bizonyul, mert a lény meghal abba hagyva a hajó ostromlását. Elégedett vigyor terül szét az arcomon, ám amikor a csajszi hátba vereget, az azonnal lelohad, majd homlokom ráncba szalad. Először nem tudom mire vélni a leányzó szavait, sőt nem is hiszek neki, de azért kételyeimet félre téve aprót bólintok az ajánlatra, hisz ha tényleg nem így lenne miért mondta volna ezt nekem. Ennek ellenére nincs bizalmam iránta. Ezután a hajó befut a sziklák közé sötétségbe borítva a fedélzeté egészen addig, amíg fényt nem gyújt a legénység. Az egyetlen értelmes cselekedetük mostanában. Ezután letessékelnek minket a hajóról egy totemoszlopos, kincsen barlangba. Az én érdeklődésemet nem kelti fel a kincs inkább már menné, de ahogy arra számítottam is innen nem jutunk ki élve.*
- Fantasztikusan be tudja tartani az ígéretét kaptány. *Mondom megvető gúnnyal az utolsó szót. Öten ránk is tapadnak közte a sugdolózós bige. Remélem, nem vág át, különben ha lesz rá esélyem elevenen megnyúzom a rohadékot. Ideje menekülni. Összenézek Alinox-szal, majd tekintem a kis csajszira esik.*
- Enyém a csaj tied a másik három. *Ezzel előre is lendülök pálcámmal a kezemben, majd megragadva a lány kezét magamhoz rántom és ha már a közelemben van jobb kezemmel átkulcsolom a nyakát miközben pálcát tartó kezemmel húzok egy egyenest, majd köré egy kört.*
- Ignis velius. *Hangzik fel az ige mire engem és a foglyomat 1 percig tűzburok véd, amin ne hatol át varázslat és ha valami a közelbe jön megég. Az egyik ilyen pasinak pechje van, mert beleér a hatósugárba, aminek köszönhetően megpörkölődik a képe.*
- Most segíts cserebogár. *Sziszegem a csaj fülébe miközben a hajóhoz kezdek hátrálni, amit pajzsom is követ.*

Tárgy: Re: Victoria állam tengerpartja 2012-07-13, 7:45 pm

*Igen csak sokat kell varázsolnia a két exosnak, hisz kezdték ugye a kikötőben, aztán a delfinszerű lényekkel egy számukra már ismeretlen helyen. Érdeklődik, miért nem felnőtt varázslókat hívtak, és a válasz kézenfekvő, és számukra logikus, de nem kezd el ezen agyalni, hiszen már itt vannak, innentől mindegy. Nem sok nyugtuk van, mert valami megrázza a hajót, és lyuk is keletkezik a hajótesten, mit Alinox szerencsésen kezel, így ez a kis veszély már nem fenyegeti őket, "csak" a csápos lény. Mindenki harcol, a barna hajú leányzó is, ki jéggránátot küld a szörny felé, kit annyira nem hat meg, de azért kicsit mégis. Mona testrohasztása jobban sikerrel jár, és hamarosan lecuppan a szörnyeteg a hajóról, és az újra egyenesben áll. Meg lesznek dicsérve, de ez a sok becenév már roppant mód idegesíti a sentinel leányzó, de tűr, remélhetőleg hamar a szabadulás időpontja. A szikla felé néz, hová besiklik szépen a hajó, majd megáll, az emberek pedig elkezdenek leszállni. Utálja, ha parancsolnak neki, de azért leszáll, pálcája készenlétben a kezében van, és miközben sétál, szemével ide-oda pislog, hátha lát kiutat, de sajnos ez zsákutcának tűnik, Alinox nagy sajnálatára.*
- Hogy mi? *kapja fel hirtelen a barna leányzó a fejét, mikor hallja, hogy parancsba lesz adva az ő megölésük. Nem sokan figyelnek a kapitány szavaira, a kincs utáni vágy a fejükbe szállt, de azért vannak, akik közelítenek feléjük, és nincsenek messze, csak pár lépésre.*
- Stupor! Incarcerandus! Petrificus totalus! *mondja egymás után, és mindig más-más emberekre támad rá, így ezzel három remélhetőleg el is van intézve, a maradék kettővel csak elboldogul Mona. Alinoxnak gőze sincs arról, mit suttogott a fiatal lány a szőkének, így csak abban bízik, hogy barátnője elintézi az ellenfelüket a lehető leggyorsabban, aztán megpróbálhatnak valamit kezdeni a hajóval.*

Hozzászólások száma : 114 Csatlakozás : 2010. Mar. 02.

*Nem mondhatni, hogy eseménymentes a két diáklány számára a hajótúra, hiszen elrablásuk után nem egy ellenféllel kell szembenézniük, köztük delfineknek álcázott vadállatokkal, süllyedésveszélybe került hajóval, illetve egy hatalmas viziszörnnyel, mit a legénységgel együttes erővel győznek le. A nagy ünneplés közepette senki ügyet sem vet a lányokra, és eldörmögött sértődött mondataikra, kivéve egyvalakit, aki Monához csoszogva gratulál és ejt meg egy érdekes mondatot. Hamarosan az is kiderül miért, ugyanis egy sziklához kerülve úszik be a hajó kényelmesen, hogy a kapitány itt adja ki kivégzésükre szánt parancsát, mikor is a matrózok megindulnak feléjük. A gyors taktikai eszmecserének köszönhetően nem jut mindegyik támadó közel, amelyik sikeresen odaférkőzik, azt Mona tűzpajzsa égeti meg, és gyújtja fel, mikor is lángra kap haja.*
- A hajó... azzal elmehetünk. *sziszegi a kalózlány, és szeme csillog az örömtől a helyzet ellenére is, nyilván okkal... Kissé hátrálni kezd, mire Alinox érkezik, s három ellenfelet legyőzve teszi az egyiket kábulttá, a másikat megkötözötté, a harmadikat megfagyasztottá, ezzel végleg visszaverve a támadást.*
- Mi? Kapjátok el őket! Náluk van az első tisztem! Megállj te tetves kis r*banc, ha elmered nekik mondani hogyan menekülnek, pórul jársz! Inkább pusztulj bele, mindjárt ott vagyunk! *ordibál eszeveszetten a kapitány, mire a maradék emberei megindulnak felé, immáron igen gyenge rohamot indítva, hiszen a kikötő óta fogyatkozik számuk, tehát már csak öt-hat ember indul meg feléjük. Idő közben, a tűzpajzs elenyészik, lejár ideje, s a kalózlány állja szavát: a kormányhoz rohanva teker rajta bonyolult módon ide-oda, mintha csak egy széffel játszana.*
- Viszlát te ostoba! Immár az enyém a hajó, az új kapitány én vagyok, te pedig itt ragadsz! Örökre! Majd visszajövök pár év múlva... ha halott leszel! *kacag fel diadalittasan, majd már képződik is az örvény, úgyhogy a két lánynak nem árt sietni, ám közben védekezni sem, hiszen a pallót pár másik matróz is eléri, hogy három még idejében felszaladjon, megpróbálva semlegesíteni Monáékat csapkodnak feléjük karddal. Óvatosan kell hát cselekedniük, ám egy idő után illenék kapaszkodni, mivel a pörgés gyorsul, ők pedig pár pillanatra eltűnnek a víz alá, hogy ismételten felbukkanjanak, valahol a Mysterio közelében, a kikötőtől pár méterre.*
- No lefelé a hajómról kislányok! *kacag fel a kalózlány, mire a hajó is megérkezik, s a pallót leengedve távozhat a két lány. Nincs több szükség rájuk, s valószínűleg a ma bemutatott teljesítményük után inkább egyedül az újdonsült kapitány nem próbálja meg őket visszatartani.*

//Köszönöm a részvételt remélem tetszett! Very Happy

//

Tárgy: Re: Victoria állam tengerpartja 2012-07-13, 8:20 pm

*Alinox nem túl babonás, de úgy tűnik, ez a péntek 13.-a nem túl szerencsés Mona és az ő számára. Elviszik őket a kalózok, különböző lények ellen kell harcolniuk, majd pedig egy barlanghoz érnek, ahol a kincs van, amit a kalózok annyira meg akartak szerezni. Úgy lett volna happy end, ha szépen felpakolják a matrózok a kincset, aztán visszaviszik szépen a lányokat Mystral-ba, de persze, hogy nem így történik, hanem meg akarják őket ölni. Nincsenek sokan a támadóik, de őket is hamar leszereli a két lány, és Alinox kissé értetlenül pislog Mona felé, hogy minek szorítja annyira azt a lányt, de követi őket, tisztes távolságból, hogy ne essen bele a tűzburok csapdájába, és nemsokára fel is érnek a hajóra, hol a barna hajú lány kissé félredöntött fejjel szemléli a fiatal lány ténykedését, de megvilágosodik, mikor hallja a párbeszédet közte és a kapitány között. Túl egyszerű lenne minden, ha innentől csak simán vissza tudnának menni, ám három matróz felér a hajóra.*
- Na most már tele van a hócipőm az idióta matrózokkal! *kiált fel dühösen, és a három közeledő felé szegezi a pálcáját, kik szerencsére egy kupacon jönnek, így egy átokkal el tudja őket intézni.*
- Reducto! *kiáltja, és ezzel megtisztítja maga előtt az utat, a három potyautas lepotyog a hajóról, és mivel elkezdődik a pörgés, Alinoxnak csak annyi ideje van, hogy megkapaszkodjon egy kötélben, és hamarosan csupa sós víz lesz, de nemsokára felbukkan az ismerős környék, és Alinox fellélegezhet kicsit. Bízott benne, hogy a lány nem akarja továbbra is fogva tartani őket, de kiköt a hajó, ő pedig elengedi őket. Alinox csak biccent, és lesiet, mielőtt bármi váratlan történhetne. Ha Mona mellé ér, feléfordul.*
- Nem tudom hogy vagy vele, de most egy csoki nagyon jól esne. *nevet fel, és az elmúlt pár órában most először felszabadult. Nem semmi kis kaland volt, rendesen elfáradt.*

//köszi, nekem természetesen tetszett Very Happy

//

Tárgy: Re: Victoria állam tengerpartja 2012-07-13, 8:47 pm

*Elégé pörögnek az események, amióta a hajóra kerültünk. Mindenféle szörnnyel meg kell küzdennünk és más parancsokra is ugrani, mert valaki azt mondta. Ez természetesen egyáltalán nem tetszik nekem és legszívesebben elküldeném a halálba a majmos figurát ám sajnálatomra erre nincs lehetőségem, mert folyamatosan dolog van, kettő az életem múlik rajta. Úgy tűnik az utolsó vízi akadályon is túl vannak, mert a legénység őrjöng a boldogságtól, sőt még az a szokatlan lány is megkörnyékez a furcsa mondatával, majd a hajó egy barlangba siklik, ahol a kincs rejtőzik, ám mai kalandunk nem tündérmese. A kapitány koránt sem úgy szándékozik elengedni minket, ahogy azt megbeszéltük, hanem egyből ránk küldi megmaradt legénységét. Nincsenek sokan alig 15-en és szerencsénkre az első támadásban csak páran vesznek részt, mert a többieket a kincs érdekli. Én magamhoz ragadom, az első tisztet miközben kiiktatom az egyiket, a többit Alinoxra hagyom, majd a hajóra sietünk, ahol szabadon engedem a lányt, hogy csinálja a dolgát, hogy végre eljuthassunk innen. Persze ennek a kapitány cseppet sem örült, de mi sem örültünk annak, hogy elrángatott minket. A csaj fent van a hajón, és ahogy látom, ügyködik is a kormánnyal tehát a mi dolgunk a maradék legénységet, de szerencsére nekem már ehhez sem kell hozzászólnom, mert Alinox egy varázsigével elintézi az összes muksót. A lány szavaira csak a szememet forgatom, majd a kabinba sietek, hogy ne ázzak el és a pörgést-forgást is átvészeljem.*
- Ez az egyetlen parancs, amit szívesen teljesítek a nap folyamán. Csá bige aztán légy ezzel a bárkával boldogan el. *Hagyom, el gyorsan a hajó fedélzetét mielőtt ismét valami hülyeségbe rángatnának bele, majd csapzott hajamat megigazítom és véres pólómra nézek, majd gonoszan csillogó sárga szemeimmel Alinoxra nézek.*
- Csoki? Meg mit nem! Akkor kérek csokit, ha az fürdőkádban van. *Vigyorgok rá szelesen, madj közelebb lépek hozzá.*
- Jössz egy pólóval és ne, ne tiltakozz akkor is jössz, egyel. *Vigyorgok elégedetten, no meg holt fáradtan, majd azért csak elmegyünk azokért a fránya csokikét.*

//Szerintem nagyon király mese volt Very Happy

Köszönöm szépen nagyon élveztem  Majd nyaggatlak a köviért. //

» Victoria Parker
» Victoria Blody
» Victoria szobája
» Victoria - vámpír