2. emeleti folyosó

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-09-12, 2:43 pm

*Ideje lenéznem egy kicsikét a másik szigetve és vennem egy-két dolgot, ugyanis be kell látnom, valóban szükségem van bizonyos hozzávalókra a mérgek gyakorlásához, na meg a többi tantárgy anyagát is le kéne jegyzetelnem és azt hiszem, hogy most értem el odáig, hogy egyetlen füzet nem elegendő mindehhez. Ezen okból hagyom hát el a cruoris ház klubhelyiségét, majd a lépcsőkön lefelé baktatva érkezem is meg a második emeleti folyosóra, amin szándékomban áll végig is haladni. Egy sötétbarna színű rövidnadrág van egyébként rajtam, fekete-barna tornacipővel és felül pedig csak egy fehér színű kis top van rajtam, melyből pocakom is kilátszik, de tökéletesen elegendő mára ez a viselet. Svéd volnék, nem vagyok én olyan fázós, mint sokan mások ebben az intézményben. Hajam kócos, szeplőim a helyükön és egy minimális fekete smink található még az arcomon is, mely elsősorban csak szemeimet emelik ki. Ékszer nincs rajtam, ahogy pálcám sincsen nálam - még mindig nem hordom, nem értek a használatához igazán -, tehát így, üresen, némi pénzzel a zsebemben folytatom az utam a folyosón, amikor egy sötét alakot pillantok meg, kit azonnal fel is ismerek. Ici-picit lassítok, szinte feltűnésmentesen, szemöldökömet is felvonom, ugyanis még mindig iszonyatosan haragszom rá, de a tervem készen áll, csak azt nem tudom, hogy képes leszek-e megtenni azt, amit szeretnék, mert úgy érzem, hogy nem... de valahogy meg kéne próbálnom.*
- Csak nem egy kemény legényt látnak szemeim? *kérdezek is rá, miközben szépen elé is sétálok, majd kezeim megakasztom nadrágom zsebeibe, úgy emelem fel fejem és nézek is bele a másik szemeibe.*
- Merre tartasz? Csak nem újabb áldozatot keresel, mert akkor meglesem a taktikád, hogy mi módon választod ki a kiszemeltjeidet. *kacsintok is rá, majd lazán mellé lépek, nekidőlök a hűs falnak és lassan fütyörészni kezdek, de tekintetem időről-időre a másik felé vándorol.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-09-12, 2:56 pm

*Nyugodtan megyek előre, igazából nem is nagyon figyelem a körülöttem zajló eseményeket. Ez olyankor van amikor sikerül elég mélyen a gondolataimba merülni. Azonban amikor valaki megszólít egy pillanatra alig észrevehetően rezzenek meg, a meglepetés miatt. Ezután sötét szemeim a hang irányába vetülnek, és már rá is jövök miért volt ilyen ismerős ez a hang. A lányé akivel nem is olyan rég volt egy kis összetűzésem, minő véletlen.*
-Nini úgy tűnik sikerült belém botlanod. Rachel igaz? Hogy van a karod?*kérdezem rezzenéstelen arccal, még érdeklődést is kifejezve a hangommal, hiszen emlékszem a mi kis kalandunkra az étkezőben. Lehet ott kicsit durva voltam, de hát ő nem tudta hogy kell viselkedni.. Hogy ez most gonosz volt e? Meglehet de nem hinném hogy a mi kapcsolatunk olyan virágzó lenne, hogy betartsuk egymás meg nem sértését. A következő szavaira azonban kicsit felvonom a szemöldökömet. Ezt most komolyan gondolja? Vagy barátkozni akar vagy mi a fene? Furcsa szerzet ez a lány. BÁr a szavai egy gonosz mosolyt csalnak ki az arcomra.*
-A kiszemeltjeim általában azok akik nem tudják hol van a helyük, roppant egyszerű ilyen embereket találni tele van velük az iskola.*mondom diplomatikusan miközben tekintetemet a szemeibe fúrva fürkészően kezdem figyelni a másikat.*
-Na és te? Csak nem olyan emberek keresésére indultál akiknél ki tudod még vágni a biztosítékot?*kérdezem egy apró mosollyal, ha azt hiszi bunkó vagyok, egyáltalán nem téved, hiszen az iskolában igencsak kevesekkel olyan a kapcsolatom, ami normálisnak nevezhető egyáltalán, azt pedig végképp nem hinném, hogy ez a kör annyira bővülne tudni illik, nem vagyok az a barátkozós fajta.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-09-12, 3:01 pm

*Nem gondoltam volna, hogy pont Sairussal fogok találkozni, de vártam már ezt a napot, az alkalmat, hogy ismét beszélhessünk egymással. Tudom, hogy nem lesz könnyű, az, amit tervezek és rohadt jól esne már most egy cigaretta, de még nem gyújtok rá, nem keltek gyanút, nem kéne, hogy máris lebukjak, még mielőtt bármit is tehetnék. Megszólítom tehát a fiút, a magam sajátos kis módján, mely igen spontán jött, majd elmosolyodva döntöm meg picikét a fejemet is.*
- Csoda, hogy emlékszel a nevemre... egyébként megvan, mint látod, még nem hagytam el sehol és más se akarta eddig letépni. *utolsó szavaim már kissé ridegen csendülnek el, de szerintem érti, hogy miért, ugyanis számomra nem volt oly élvezetes az az egész, mint ahogy ő neki. A falhoz lépek, nekidőlök, majd egy újabb megjegyzést teszek felé, melyet úgy ért, ahogy csak szeretne. A válaszát hallva viszont már ott is hagyom a falat, had ácsorogjon tovább magában és a fiú elé lépek, igen közel hozzá, bele az intim szférájába.*
- És én nekem szerinted hol van a helyem? Mondd meg kérlek, annyira örülnék neki. *szemeim is megcsillannak aranyosan, ahogy őt lesem továbbra is, kíváncsian várva, hogy vajon erre most mit is fog reagálni, de amikor ő érdeklődik, csak lassan megcsóválom buksim.*
- A-a, én csak Mystralba tartok, vennem kell pár füzetet, szóval akár el is kísérhetsz és vehetsz is nekem, ha már ilyen bunkó voltál a múltkor. Van mit jóvá tenned. *kacsintok is rá, majd már egy gyors, 180 fokos fordulatot teszek, így fordítva hátat a másiknak és indulok is meg a lépcsők felé, melynek tetejénél még visszafordulok Sairus felé, egy amolyan: "Akkor jössz vagy nem?" tekintettel.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-09-12, 3:16 pm

*Úgy tűnik ez a nap sem fog eltelni izgalmak nélkül, bár kérdés hogy ez valóban izgalom, lesz e és nem egy újabb veszekedés esetleg harc. Bár amiatt nem tartok, a múltkor se tanusított túl nagy ellenállást, így nem kezelem veszély forrásnak, de a szája az nagyon nagy. A rideg hangnemre a mondat végén azonban ismételten egy gonosz mosolyt engedek meg magamnak.*
-Csak nem bepöccentünk, te kis méregzsák? Messze volt az hogy letépjem a karodat, ha akarom akkor már anélkül mászkálnál..*morgom hűvös hangon miközben figyelem, ahogy a falnak támaszkodik, s a kérdésre igencsak bunkón felelek. Ezután viszont érzékelem, hogy Rachel közelebb jön végig figyelem minden mozzanatát egészen addig ameddig közel nem kerül hozzám. Nem viselem el mindenkitől hogy ennyire közel merészkedik hozzám, főleg olyan akinek erre nem adtam engedélyt. Nagyon bátornak érezheti magát ez a lány, csak rá ne fázzon ezzel a hevességével. A kérdésre csupán csak komor, rezzenéstelen arccal fürkészem az arcát, majd fejemmel közelebb hajolva egy picit hallkan kezdek hozzá beszélni, igencsak hideg stílusban.*
-Négy méterre a föld alatt, egy csinos kis fejfával fölötted, ha nem veszel vissza kislány..*nyúlok előre és ujjammal megbökve a kulcscsontját jelzem neki hogy jó lenne ha hátrébb állna.*
-És ne akarj ennyire a közelembe jönni, tudtommal nem vagyok senkid se..*morgom még hozzátéve az előbb mutatott cselekvésemhez, majd inkább érdeklődni kezdek felé a magam módján. A válasz azonban annyira természetesre sikerült Rachel részéről, hogy ezen már nevetnem kell.*
-Háh.. álmodj csak királylány, ami pedig a dolgokat érinti amit jóvá kéne tennem, nem sorolnám oda azt ami történt akkor, ha nem lett volna nagy a szád bizonyára megkímélhetted volna magadat mindentől, amit akkor kaptál.*mondom igencsak nagy beleéléssel kis feszültséggel is a hangomban. Végül aztán ahogy látom hogy megfordul és elindul megrántom a vállamat.*
-De én is Mystral fele tartok, szóval van egy olyan érzésem hogy ha nem akarunk várni a révészre akkor kénytelenek vagyunk együtt menni.*morgom hozzá téve, bár annyira nem zavar a dolog mint látszik rajtam, igazából hozzá szoktam már hogy vannak ellenségeim.*
-Na és miért akarsz füzeteket venni? Milyen tantárgy érdekel egy magad fajta lányt?*kérdezem enyhe megvetéssel a hangomban, na nem mintha a lány tehetne arról amilyen, ez inkább az én rossz oldalam, de vagy megszokja vagy megszökik, ő se illedelmes velem, én miért legyek az?*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-09-12, 3:25 pm

*Bár van egy tervem, amivel talán hosszú szülés után sikerülne bosszút állnom Sairuson, egyre inkább érzem, hogy nem fog sikerülni, nem leszek képes rá, mivel ő olyan, amilyen, én pedig ezt képtelen vagyok elviselni. Tehát elő is tör belőlem a düh, nem tudok megálljt parancsolni neki, az önuralmam az nagyon gyér sajnálatos módon, de amikor meghallom a szavait, csak dühösen nézek bele azokba a rideg szemekbe.*
- Hogy lehetsz ekkora tahó? Fogadni merek, hogy egy barátod sincs, mert egy ilyen embert, mint amilyen te vagy, nem lehet elviselni. Csak tudnám, hogy mire fel viselkedsz így, ki vagy te? *kérdezek is rá dühösen, de próbálok lenyugodni, így kerülök hát a közelébe és teszem is fel most már valamivel nyugodtabban a kérdést, hogy hol is lenne az én helyem és nem mozdulok el akkor sem, amikor közelebb hajol hozzám. Miért... miért számítok normális válaszra? Persze, hogy nem azt kapom, kezeim is ökölbe szorulnak és ösztönösen köpöm arcon a fiút, tehát a pofont most megússza, de ezt nem, elég közel van hozzám, nehezen tudna kitérni előlem.*
- Most se tettem semmit, te viselkedsz úgy velem, mintha egy senki lennék! *mert bár valóban az vagyok, egy senki, nem szeretem, ha még éreztetik is velem. Megbök, én meg picit hátrébb is lépek és most már tudom, hogy a tervem soha az életben nem fog valóra válni, én miattam, mert nem leszek rá képes.*
- Soha nem is leszel senkim! *és még egy lépést hátrálok, tessék, örüljön neki, amúgy sincs gusztusom túl sokáig Sairus társaságában és közelében maradni, de mégis, még egy utolsó ötlet, ami előtör belőlem, így lépek a lépcsők felé, de érzem ám, hogy nem fog ez se működni, így dühösen nézek csak vissza a fiúra.*
- Hogy nekem volt nagy a szám? Te voltál és vagy is elszállva magadtól Sairus, pedig te egy senki vagy... nem érsz többet, mint a cipőm. *nézek is le rá, mely igen kopott már, látszik rajta, hogy régi és sokat volt használva, tehát igen, én most ehhez hasonlítottam a másikat és valahogy már egy csónakban sem akarok vele lenni. Így inkább csak ledobom magam a legfelső lépcsőfokra, majd onnan nézek lefelé, nem is figyelve most már a fiúra.*
- Menj csak egyedül, én tudok várni. Nem akarok egy levegőt se szívni egy ilyen féreggel... *rá se nézek már, most csak magamnak mondom a szavakat, de mindent hallhat a másik is természetesen. És hogy miért kellenek a füzetek? Rettenetesen okos kérdés, tanulni logikusan, de hogy mi érdekel, hát arra már nem felelek. Egyik fülemen be, a másikon pedig ki, szóval felőlem le is léphet, én innentől kezdve már nem fogok foglalkozni vele és ha meglátom valahol, hát egyszerűen el fogok menni mellette, mintha ott se lenne. Csinál amit akar. Előre dőlök picit, könyökeimmel térdeimen támaszkodom és próbálom lassan venni a levegőt, nyugtatni magam, mert most olyan ideg van bennem, hogy a szívem is majd kiszakad a helyéről, de tudom, hiába támadnék rá, esélyem se lenne, szóval maradok most a seggemen.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-09-12, 3:44 pm

-Ahhoz hogy van e barátom vagy nincs ahhoz neked semmi közöd nincsen.*mordulok kissé talán hirtelen is rá a lányra, ezzel talán már elárultam magamat, hogy bizony nem sok olyan ember van már akivel megoszthatom ha boldog vagyok, vagy éppen az ellenkezőjét. Valószínűleg miattam vált minden ilyenné, akik meg közel állnak hozzám, azokat én kergetem el. Nincs ezen mit siránkozni úgy tűnik ez az én szokásom, hogy mindenkit elküldök magam mellől. A lány azonban közelebb jön, és egy kérdést tesz fel. Nekem nagyon úgy tűnik hogy megint szórakozni akar, így gondolkodás nélkül mondom ki a legelső válaszomat, amire meg is lesz a jussom. Bizony a "támadás" elől nem tudok kitérni így nemsokára érezhetem is az arcomon az ő köpetét. Arcom egy pillanatra változik meglepetté, majd dühödté, és a lány csak annyit érezhet hogy két kezemmel a felsőjébe kapaszkodva taszítok egyet, és koránt sem finoman vágom oda a falhoz saját testsúlyomat rávetve.*
-Te kis.........*kezdek bele sziszegve, látszólag fortyogva a dühtől, ám a következő pillanatban, érezheti hogy kezeim engednek, én pedig a zsebembe nyúlva egy zsebkendővel meg is törlöm az arcomat.*
-Az ilyen megnyilvánulások miatt vagy egy senki... Szóval azt hiszem nem tévedtem ha akként kezellek..*mondom komor hangon, bizony most új tervet eszeltem ki. Nem fogok lealacsonyodni megint odáig hogy bántsam, ellenben a közöny lesz a fegyverem. Fura hogy most az egyszer először az eszemmel gondolkodom, és nem a vehemenciámmal.*
-Nem is akarok hidd el.*nevetek fel gúnyosan, és dühös hangon, még csak az kéne hogy bármilyen közöm legyen egy ilyen kis csitrihez. Még jó hogy kerül közénk egy kis távolság, én is hátrálok pár lépést, szeretném nem a közvetlen közelembe tudni ezt a csajt. A válaszára azonban tekintetem hideg marad, s hangom is hűvösen szólal meg.*
-Meglehet hogy egy senki vagyok, de még senkiként is eltöröllek az utamból, ha akarlak.. Ne te akarj kritizálni engem, neked is lehetne még hova fejlődni. Csak a szád nagy, de tenni semmit nem tudsz. Nincs meg hozzá a kellő akaratod, az elszántságod, gyenge vagy...*mondom elhúzott szájjal. Kissé fentről kezelem a dolgokat, de mivel nem ismerem a lány háttértörténetét így nem is tudok mit kezdeni a dologgal. Amikor azonban leül a lépcsőre és kijelenti hogy ő nem akar velem jönni, igazából a dolog nem is zavarna, de a férgezésből kezd már elég lenni. Látszik rajtam hogy ideges vagyok, bár elég jól rejtem véka alá, s komor arcom sokat takar, de szinte érezhetően izzik körülöttem a feszültség. Végül hirtelen meggondolásból kioldom a pálcámat az övemen lévő tokból és oda dobom a másiknak. Tudom hogy ha akarja akár szét is törheti de ez a darab amúgy se nőtt a szivemhez, nem ez volt az első és az utolsó se, viszont ezzel esélyt adok neki, és hogy mire?*
-Tessék, ha van benned kellő szufla akkor tegyél valamit, támadj meg.. Törlessz! Bár ahogy sejtem még ahhoz is gyenge vagy hogy egy fegyvertelent legyőzz...*nézek rá, lesajnálóan kíváncsian várva milyen reakciót váltok ki belőle. Fel akarom húzni, még magam se tudom pontosan mi célból, de ez biztos.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-09-12, 3:55 pm

*Nem is érdekel, hogy kije van és kije nincs, szóval felőlem aztán lehet tök magányos vagy barátokkal körülvett személy, de belül mégis érzem, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki így vélekedhet Sairusról. A beszélgetés viszont akármennyire is szeretném, hogy most működjön közöttünk, úgy látszik, hogy nem fog menni és amikor a sírba kíván, bizony arcon is köpöm őt, de a hirtelen agresszióra nem számítok, így hátam a falhoz kerül, de én fel se szisszenek, szemeim se rebbennek, úgy nézek csak dühösen a fiúra.*
- Na gyerünk, üss meg, hidd el, jót fog tenni! *sziszegem neki a szavakat, de aztán elereszt, én pedig most kezdem megérezni cseppet, hogy sajog a hátam, de nem gond, majd jobb lesz holnap vagy az után... minden seb begyógyul egyszer, ezen az elven vagyok és mivel már kaptam ennél ezerszer rosszabbat is, hát kibírom.*
- Persze, mert te több vagy nálam, hát hogyne. *csóválom is meg a fejemet, majd még eleinte úgy döntenék, hogy mehetnénk együtt Mystralba, mindez hamar megváltozik, Sairus szavait már nem tudom figyelnem kívül hagyni és most, először a mai nap folyamán el is mosolyodom, úgy nézek a szemeibe.*
- Oh, te egyáltalán nem ismersz még engem, nem vagyok gyenge és ezzel nem tudsz felhúzni. *vonom is meg lazán, nem törődöm módon a vállaimat, majd már a lépcsőre is telepszem, onnan pillantva fel a fiúra, aki még nem hagy magamra, úgy látszik, hogy valamit próbálgatni akar, talán az én türelmemet, de hogy a pálcáját is nekem adja? Örök hiba... ahogy megkaparintom, már talpam alá is teszem a botot és szépen ketté is töröm, szóval hallatszik a reccsenés is, az egykori pálca darabjai pedig a lépcsőn bukdácsolnak most lefelé, én viszont a szavakat hallva gyorsan cselekszem és a cipőmben lévő kis tőrömet felkapva lépek hamar a fiúhoz, remélve, hogy elég gyors leszek, hogy nem fog tudni megállítani. Nem vagyok gyenge és nem érdekel, hogy nincs fegyvere, nekem se volt a múltkor, nem tudtam megvédeni magam.*
- Semmivel se vagy se jobb, se több nálam! *és a penge, ha minden igaz, akkor át is hatol a húson, méghozzá a fiú oldalába vájva azt, két borda között, tökéletes pontossággal, így akarom mélyen beledöfni a másikba és még meg is forgatni benne a nem túl nagy, de mégis elég fájdalmat okozó fegyvert.*
- Ne nézz le engem! Bármikor megölhetlek, ahogy már nem egy embert eltettem lába alól, szóval ne kóstolgass, inkább törődj a magad dolgával és kerülj el engem! *és kirántom a tőrt - már ha sikerült bele döfnöm -, és bár a fiú vére a padlóra csöpög az engem nem zavar, csak lassan lefelé indulok a lépcsőn, úgy hiszem, hogy ennyi elég volt belőle, én most lelépek... bár valamiért úgy érzem, hogy nem fogja ennyiben hagyni mindezt, de nem fordulok meg, meglátjuk, hogy mit csinál, hogy kicsinyesen megtámad-e... bár úgy sejtem, hogy igen, de akkor tessék, tegye, így egyre többet csökken majd a szememben.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-09-12, 4:15 pm

*A tetteiért a falhoz vágom, s egy pillanatig magamon kívül is vagyok ez látszik rajtam. Mintha még a szavait se hallanám tisztán, legszívesebben igenis megütném, de mégsem teszem meg valamilyen indíttatásból.*
-Nem fogok lealacsonyodni a te szintedre.*morgom miközben elengedem őt, s egy két lépést hátrálok is tőle. Nem félek attól hogy bátsam, egyszerűen csak próbálok taktikát váltani, tudom hogy hamari vagyok, és ez a hamariság hamar lehet a vesztem. Megfontoltnak kell lennem.*
-Azt hiszem ezt még bizonyítanom sem kell..*mondom lenézően arra hogy több vagyok e vagy sem. Igenis többnek érzem magamat, egy ilyen sárvérű kis fruskánál, mert hogy ilyen viselkedéssel nem aranyvérű az már szinte biztos szerintem. Ezután egy kis monológ hallatszik tőlem, amire persze megvan a lány válasz. Tekintetem össze szűkül, szembogaraim pedig most már semmi mást nem néznek csak a lányt. Arcizmaim azonban teljesen rezzenéstelenek maradnak.*
-Akkor bizonyítsd, beszélni könnyű megtenni nehezebb, egyenlőre még nem vettem le hogy annyira veszélyes lennél rám nézve..*vetem oda neki nem érdekelve hogy mit is mondott, hiszen én nem érzem úgy hogy annyira félnem kéne tőle, eddig én voltam fölénybe és nem ő, már csak ezért is. Nemsokára azonban a lány maradni készül, én viszont nem hagyom annyiba a dolgot. Bizony fel akarom húzni így kerül oda hozzá a pálcám, aminél sejtéseim be is igazolódnak ugyanis eltöri.*
-Kár hogy nem használni akartad.. amúgy se igazán illett hozzám.*morgom a pálcára, nem nagy veszteség, viszont mielőtt bármit tehetek, látom hogy már felém is iramodik, s elő húzza azt a kést. Megtehetném hogy védekezek, de valamiért mégse, kíváncsi vagyok rá meddig képes elmenni egy dühös ember.*
-Mérföldekkel jobb vagyok nálad..*ordítok rá, de ekkor a tör már el is éri a húst, én pedig fájdalmasan nyögök fel. Nemtudom hogy létfontosságú szervet ért e de az eszméletemet nem vesztem el, bár azt meg kell hagyni hogy fáj nem is kicsit. Nem gyakran késeltek meg, főleg úgy hogy ha úgy vesszük hogy hagytam, csak én lehetek ekkora barom.. Szídom is már magamat belül de mindegy, ezt a játékot én kezdeményeztem, azonban a tőrt már kihúzni nem fogja mert az egyik kezem szorosan kapcsolódik rá a csuklójára, megszorítva egy két pontot rajta , így ha nem akar nagy fájdalmakat érezni, bizony elengedi azt a szúró eszközt. Azonban másik kezem is akcióba lendül egy erős durva lökést intézve fele, Én viszont hátrálok néhány lépést, arcomon láthatni a meglepettséget, de mellette valami őrült csillogást is a szemembe.*
-Te kis sárvérű senkiházi, valóban azt hitted hogy egy késsel el fogsz tenni láb alól. Azt hiszed hogy én félek ettől? Nevetnem kell rajtad.*mondom miközben valóban felnevetek, bár egy kis vért is felköhögök emellé, így nincs mást tenni a kés egy erős rántással kijön belőlem, én pedig kezemet fölé helyezve kezdem magamat magnetizációval gyógyítani. Mit ne mondjak drága mulatság volt számomra hogy felhúzzam, de mindig is tudtam hogy nem vagyok normális.*
-Megkaptad a jussodat, amiért bántottalak az étkezőbe, innen kvittek vagyunk ha még egyszer ledöfsz garantálom hogy meg foglak ölni. Erre a sz*rra pedig nincs szükséged.*vágom ki az ablakon a kést, bár arcomon látszik hogy nem vagyok kellemesen, talán most már Rachel is érezhet egy kis elégtételt, nem törődök vele hogy elmegy e, ha akar megvárja a műsor végét ha nem nem ez az ő döntése.*

//Fagy//

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-10-22, 9:00 pm

*Hogy a vacsora alatt felszedett kalóriákat kicsit ledolgozzam, sétára indulok az iskolában, karomban hófehér, puha bundájú hermelinemmel. Öltözetem elég feketére sikerült, egy fekete bőrnadrág, térdig érő magassarkú csizma, hosszú ujjú, fekete fölső, és egy kötött, drága poncsó. Hajam enyhén kócos hatást kelt, de ez direkt ilyen, szemem körül fekete-ezüstös smink, szóval véleményem szerint elég vadító külsőm van, de hát ez ízlés kérdése. Jó ízlésé, természetesen. Ráérős tempóban lépkedek, most éppen fel a lépcsőn, egészen a második emeletig, ahol a folyosón az egyik ablak mellett megállok, és kifelé nézve bámulom zöldes tekintetemmel a holdat és a csillagokat. Egész szépek, noha annyira nem kedvelem a csillagászatot, de azért a szépet tudom értékelni. Jobb dolog híján, és hogy még nincs kedvem visszatérni a Baldr hálóba, leülök az egyik kipárnázott ablakba, hátradőlők, de közben lábaimat keresztbe rakom, és így nézelődök kifelé, miközben kezemmel automatikusan famulusom szőrén simítok végig, mit Elizabeth igen csak kedvel, imádja, ha kényeztetik, pont olyan, mint én, szóval tökéletesen összeillünk a hermelinnel. Néha akadnak nézeteltérések, bármilyen furán is hangzik, van, hogy megsértődik, és akkor elvonul tüntetőlegesen, de mindig visszatér, és szent a béke. Miközben kifelé nézelődök, azon gondolkozom, hogy meg kéne keresni Dixont, még mielőtt lejár a Rémálom kártya határideje, de ma már biztos nem, majd inkább holnap.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-10-22, 9:23 pm

*Lucius is rója a folyosókat, hogy kicsit kikapcsolódjon és gondolkodjon egy jót. A folyosók elég sötétek még a világítás mellett is, de ez nem baj, Lucius beleburkolózik valósággal, mert szokás szerint fekete nadrág, ing, cipő van rajta, aminek puha gumitalpa nesztelenül suhan a köveken tova. A mai nap se nagyon tért el az átlagtól, de ez a séta kifejezetten jól esik neki, főleg így vacsora után. Ahogy a folyosón grasszál, Naomit szúrja ki, aki hamarost le is ül az egyik ablakba. Kicsit somolyog magában a srác, majd megközelíti a lányt, de lehetőleg úgy, hogy valamelyest háttal legyen neki a másik és ne vehesse észre. Ebben nem is rossz a srác, szeret lopakodni alakomadtán. Így kerül Naomi mögé s váratlanul szólal meg halk, de kellemes hangon.*
-Szép jó estét frankhon virágszála! *arcán kellemes mosoly ül, ha kicsit megijesztette a lányt, akkor ez cseppet szélesebb is lesz. Ha hagyják, kezet csókol, bár az etikett szabályait kicsit áthágja, mert hosszabban időzik el s nem az ujjhegyek, inkább a kézfej a célpont, közben pedig szép pillantásokkal ostromolja Naomi szemeit. Jó a szerepében. Úgy érzi ma se fogja rosszul érezni magát, jó mókának néz elébe.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-10-22, 9:48 pm

*Céltalanul bolyongok a famulusommal az iskola folyosóin, gondolkodva pár dologról, például átgondolom a bosszúm forgatókönyvét. Á már előre imádom az egész szituációt, holnap meg kell keresnem azt a köcsögöt.*
- Jöhetne valami értelmes társaság, nincs igazam, Elizabeth? *fordulok a hófehér hermelin felé, ki felemeli a fejét, majd visszateszi. Láthatóan neki édes mindegy, jön-e valaki, vagy nem, ő tökéletesen elvan így. Én viszont most örülnék egy partnernek, de természetesen az se mindegy, hogy milyen. Ezek a gondolatok lekötnek, így nem szúrom ki a közeledő lépteket, így kissé össze is rezzenek, mikor hallom a hangot, és már pálcát ragadnék, mikor agyam párosítja a hangot egy archoz, így lenyugszom, és fordulok Lucius felé.*
- Szép jó estét. *köszönök vissza Luciusnak, és bár nem szeretem, ha megijesztenek, nem áll szándékomban ezt felróni neki, leszek olyan kegyes. Engedem a kézcsókot, és nem tud nem feltűnni a hosszadalmasabb elidőzés, de hogy őszinte legyek, ez nincs ellenemre, bár nem igazán tudom mire vélni ezt, no meg a pillantásokat se, de nem mondom, hogy nem fényezi ez az amúgy se túl kopottas egomat.*
- No és mi járatban vagy errefelé? *teszem fel a kérdést, miközben kezemmel a mellettem levő hely felé mutatok, hogy ha akar, a srác nyugodtan leülhet. Lucius egy olyan személy, ki megfelel azoknak a követelményeknek, akiknek most a társaságára vágytam, így nem fogom elüldözni.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-10-22, 10:12 pm

*Az egészségügyi séta most az iskola falai között zajlik, a természetben mostanában túl sok atrocitás érte Luciust. De nem is baj ez, mert hamarost Naomival fut össze. Picit megijeszti a lányt "gonosz" módon, de ez annyira nem vészes és el is nézik neki, persze a pakliban benne van a bók s az érezhető hódolat is, amelynek viszont Lucius tudja igazán, hogy mennyit ér a rőfje. Szavai amúgy is a női önbecsülés épülésére szolgálnak, de Naomi esetében ez hatványozott, világosan látja és nem is hagyja szabadon ezt a támadási felületet.*
-Remélem nem zavar, ha megjegyzem, hogy igazán jól festesz, főleg a fehér famulusoddal. *újabb szép mosoly. Kreatív játék mindig újat kitalálni, amit mondhat. És így tesztelheti is, hogy mi az, amit érdemes megtartani fegyvertárában s mi az, amit a női fülek mégse hallanak oly" szívesen, mint bókot. De lecsüccsen Naomi mellé, olyan gesztussal, hogy érezni lehessen, megtiszteltetésnek érzi.*
-Csak egy kis bolyongós folyosójárásra jöttem ki, így vacsora után. Kell egy kis levegő és laza mozgás. *majd hogy válaszolt, vissza is dobja a labdát szépen.*
-És te kedves Naomi? Nincs senki, aki mondjuk táncba vigyen? *kérdezi vidoran. Jól megfogta a karaktert, így minden oké. Nehéz kizökkenteni.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-10-22, 10:30 pm

*Pont társaságra vágyom, mikor megjelenik Lucius, és bár egy kissé megijeszt, de csak azért, mert nem számítottam arra, hogy valaki a hátam mögött jelenjen meg. Mindenesetre emiatt nem kezdek el kiabálni vele és szitkozódni, most elnézem ezta dolgot, és kompenzálja is a srác ezt néhány bókkal, mik jólesnek nekem, de hát melyik lány ne lenne boldog, ha egy fiú, vagy igazából akárki dicsérő szavakkal illeti. *
- Nem zavar, köszönöm szépen. Ha már itt tartunk, te is egész fess vagy. *válaszolok vissza udvariasan egy kis mosollyal az arcomon. Picit meglep Lucius viselkedése, ha jól rémlik, legutóbbi találkozásunkkor nem így viszonyult hozzám, bár akkor is bókolt, de nem tudom, most másnak tűnik, de ki tudja, lehet, hogy csak az én memóriám szar, mindenesetre kíváncsi vagyok, mi lesz még itt. Az exos leül mellém, én pedig megérdeklődöm, mi járatban van, mit meg is tudok.*
- Hasonló célokkal vagyok idekint én is. Második kérdésedre felelve, nincs, nem sok emberrel vagyok itt olyan viszonyban, hogy ha hívnának is, egyáltalán elmennék. *válaszolok őszintén, és tényleg így van, az élet minden területén megválogatom a partnereimet, nem töltök időt olyanokkal, akikről úgy gondolom, hogy nem érdemlik meg a társaságomat. Tudom, sznob vagyok, de ez van, megszoksz vagy megszöksz elv működik nálam.*
- Mellesleg ha már itt járunk, te miért nem egy buliban vagy? *kérdezek vissza, de mivel nem csak az ő kérdéseit szeretném ismételgetni, ezért mást is felteszek.*
- Történt valami említésre méltó mostanában veled? *kérdezem, és bár nem érdekel száz százalékosan, de úgy gondoltam, bajom abból nem lehet, ha ezt a kérdést felteszem.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-10-22, 11:03 pm

*Az esti meditálás beszélgetés lesz, ahogy Lucius Naomival fut össze. Az alkalmat ki is használja, hogy szórakozzon cseppet. Most átvedlik urizáló aranyvérűvé s már átlényegülten kezdi meg a társalgást.*
-Köszi, bár nem tartom magam valami nagy spektákulumnak. *válaszolja, ami így is van. Külsejét tekintve nincs benne hiúság, mert a férfiak is bírnak ezzel a tulajdonsággal, csak más területeket réintve, mint a nők. Most is kedves, mint eddig is Naomival szemben, ám most talán picit az évődőbb színezet nagyobb hangsúlyt kapott. De hát ilyen az élet, úgyse csinál olyat, ami a lelkiismeretének gyomrát megfeküdné a jövőben. Mert azért van amihez tartja magát, minden játéknak van szabálya és határa. Naomi mellé ül s a csevej tovább folyik.*
-Óh értem. Hát mi tagadás, meg kell válogatni az embernek, hogy kikkel érintkezik. De sajnos akaratlanul is belebotlik olyanokba, akiknek társasága nemhogy épülésül, de romlásul szolgál. Tapasztaltam. *csodás önuralma van, hogy hangja picit se ironikus, bár ebbe lehet benne van, hogy most valamelyest átérzi amit mond, mert Zaine ugrik be neki.*
-Nem oly sűrűn megyek én bulizni, sőt ritkaság számba megy. Sokszor beérem az epikuroszi gyönyörökkel. *magyarázza a lánynak. A kérdés nem lepi meg, hiszen jó pár korabeli most is odavan hepajkondi, meg okádni a sikátorba.*
-Hát hamarost lesz egy mugli módira elintézett verekedésem egy kellemetlen fráterrel. Az kifejezetten érdekes lesz. *ezt hozza elő, mert van olyan téma, amit nem szeretne érinteni mint újdonságot, mert egyrészt labilis, másrészt nem kívánja, hogy oly sokan tudjanak róla. Lis számára gyenge pont, ha azt nézzük, hogy érzelmileg függésben van tőle és nem szereti, ha a hozzá közel állók lesznek a céltáblák mondjuk miatta, ezt pedig így tudja elkerülni.*

//Fagyasztás és innen pedig NRT//

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-10-23, 1:31 pm

//NRT: Lucius-Naomi 2012.10.22.//

*Reméltem, hogy akad értelmes társaságom ezen az estén, és akadt is, Luciussal kezdek el beszélgetni, kivel egész jól kijöttem már eddigi találkozásaink során, úgy vettem észre, sok dologban egyezik a nézőpontunk, és ez mindenképp plusz pont. Hamarosan a fiú is helyet foglal a párnázott ablakpárkányon, és tovább beszélgetünk.*
- Ennél szebben én se tudtam volna megfogalmazni. *bólogatok a szavaira. Elég választékosan tud beszélni a fiú, de ez nem baj, sőt, igencsak pozitív tulajdonság, ebből is lejön az, hogy nem alpári és egyszerű gondolkodásmódú. A bulizásról is szó esik, hisz biztosan elég sokan vannak most a klubban meg a fogadóban, és szétmulatják a fejüket, csökkentik az agysejtjeiket, hasonlók. Nem mondom, én is néha elmegyek szórakozni, de nem minden hétvégén, vagy netalán minden nap.*
- Miért pont ilyen primitív módon intézitek el? Miért nem jó egy varázslópárbaj? Ott aztán tényleg az nyerne, aki jobb, és aki megérdemli. *nézek rá Luciusra érdeklődően, hisz tényleg nem értem, miért jó egymást szétverni, mikor sokkal jobban meg lehet kínozni valakit a mágia segítségével. Mondjuk a verekedés inkább a fiúkra jellemző, bár tudomásom szerint vannak olyan lányok, akik a kicsinyes vitáikat hajtépéssel igyekeznek megoldani, de én őket csak lenézni tudom, nem tehetek róla, így vagyok beállítva.*
- Én is szívesen ellátnám mostanában valakinek a baját, bár ha minden a terv szerint halad, ez napokon belül meg is történhet. *mondom, és arra gondolok, hogy fogok bosszút állni Dixonon, és már tényleg nagyon várom, remélem minden úgy fog elsülni, ahogy azt már előre kiagyaltam.*
- A tanulással hogy állsz? Meglesz az évfolyamlépés év végén? *érdeklődöm, hisz most már közeleg az idő, hogy vége legyen a tanévnek, ami nekem azt jelenti, hogy hamarosan elkezdhetem az egyetemet. Már kiválasztottam a szakot, amire menni szeretnék, nekem találták ki, szóval már alig várom.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-10-24, 6:15 pm

//NRT: Lucius-Naomi 2012.10.22.//

*Az esti séta beszélgetésbe fordul s Lucius már azt veszi észre, hogy Naomival cseverészik az ablakban. Most épp a kellemetlen emberekről. De a téma lezárt, így Lucius csak bólint egyet, majd továbblépnek a szórakozás témakörére. Ebben is van némi konszenzus, mint kiderül s végül Lucius egy konfliktusa kerül szóba.*
-Nos az illető még elég új, nem nagyon tudna ám labdába rúgni, azt meg szükségtelennek érzem. Mellesleg olyannyira nagyra van magával, hogy ha olyan harcformában verem meg, amiben magát jónak hiszi, sokkal inkább megalázom, az egy valódi győzelem, nem pedig annyi, hogy elveszem egy kisfiú nyalókáját... Ez motivál adott esetben. *látja, hogy Naomi sokkal inkább a fizikai kínzásra és győzelemre helyezi a hangsúlyt, míg Lucius gondol arra is, hogy lélektanilag mit lehet elérni. És épp ezért gonosz amit csinál. Zaine méltó ellenfél lesz, efelől nincs kétsége, de nem ezt mutatja, sokkal inkább a magabiztosságot, ami meg is van. Afelől sincs kétsége, hogy a másik alábecsüli, ami viszont komoly fegyver.*
-Nocsak! Volt valaki oly pimasz és megsértett? Ez komoly vétség ám... ha gondolod és van szükség egy segítő kézre, állok rendelkezésedre. *komolyan is gondolja a dolgot, hiszen nem árt, ha tesz egy-két szívességet s Naomi olyan, akit szívesen tudna szövetségesének. A benne lakó Machiavelli keveri a kártyákat.*
-Hát nem rosszul, komoly munkám van benne, így remélem meglesz. De annyi szent, hogy komolyan és sokat tanultam eddig is. És te hogy állsz?*mert a visszakérdezés se maradhat el. Majd támad egy ötlete, aminek hangot is ad.*
-Mi lenne, ha mondjuk biliárdoznánk egyet? Régen játszottam... *miért ne? Kicsit lehet pörgetni is az eseményeket, meg a játék közben is lehet beszélgetni.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-10-31, 12:35 pm

//NRT: Lucius-Naomi 2012.10.22.//

*Összefutok Luciussal a második emeleti folyosón, és mivel nincs bajom a sráccal, sőt, egész szimpatikus, így beszélgetésbe is elegyedünk, és ennek során tudom meg, hogy konfliktusba került egy másik diákkal, kivel mugli módon kívánnak majd megmérkőzni, mit én kicsit furcsállok, így erre rá is kérdezek.*
- Áá most már értem. Van benne logika, és tetszik az ötlet. *mondom, és tényleg. Én szeretem fizikailag is megkínozni az embereket, de az is örömet okoz, ha a lelkébe tudok tiporni a másiknak, és ebből kifolyólag látom a szenvedését. Barátságtalannak tűnik? Kétségkívül az is, de persze nem mindenkivel viselkedek így, csak azzal, aki valamilyen okot adott rá, így ki is térek egy közelgő bosszúmra, mit Dixon ellen tervezek.*
- Hát igen, szörnyű milyen emberek vannak... Köszönöm a felajánlást, de azt hiszem egyedül is megbirkózom a dologgal, de ki tudja, ha a jövőben is áll még az ajánlat, talán még egyszer kérem a segítséged. Természetesen ez a dolog kölcsönös is. *teszem hozzá ezt egy halvány mosollyal. Kevés emberrel vagyok jóban az iskolában, és azokkal is igyekszem ápolni a viszonyt, hogy ha szövetségesekre van szükségem, tudjak kire számítani. Na de ezen túllépünk, és én rákérdezek, hogy áll a tanulással.*
- Én nem is olyan régen léptem évfolyamot, így most már harmadikos vagyok, és most sokat tanulok, hogy mehessek egyetemre a következő évtől. Már kiválasztottam a szakot is, szóval alig várom. Neked viszont sok sikert hozzá. *fordulok felé, majd hallgatom, ahogy előáll az ötletével.*
- Hát, hogy őszinte legyek, még sosem biliárdoztam, de ha vállalod, hogy megtanítasz, szívesen játszom. *mondom, és nem szeretek valamiben nem a legjobb lenni, de a biliárd pont egy olyan dolog, ami nem az erősségem, de ki tudja, lehet, hogy csak ki kell próbálnom, lehet ebben is jó vagyok, de ez majd kiderül. Vagy nem, amennyiben Lucius nem megy bele az okításomba.*
- Egyébként lovagolni tudsz? *érdeklődöm, és kérdés lehet, hogy függ össze a biliárd és a lovaglás, de ez egyszerű, mivel biliárdban nem vagyok jó, ezért rögtön asszociáltam egy olyan dologra, amiben viszont jeleskedem, és többek között az egyik a lovaglás. Közben ha úgy alakul, hogy biliárdozunk, akkor el is indulhatunk. Gondolom a játékterembe megyünk, az pedig nem ezen az emeleten van.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2013-03-17, 7:37 am

//NRT - Laura és Sharlotte - 2013. 03. 17.//

*Hiába is van ilyen korán, én határozottan nem tudok aludni már. Ez van nálam általában, ha egszer felkelek, akkor a következő éjszakáig biztos nem kell még csak tettetnem sem, hogy álomvilágban járok. Ez még normális is lenne, hiszen maradhatnék a szobámban és szenvedhetnék egy sort, de nem. Én inkább elindulol egy kis hajnali sétára. Előtte a pizsamámat átvedlem a szokásos bőrruhámra, ami egy fekete nadrágból és ugyanilyen színű dzsekiből áll. Újításként most a bakancstól távol álló lábbelit, tornacipőt húzok lábaimra, mindezt olyan halkan, hogy szobatársaim nyugodtan aludhassanak még. Ezek mellett még egy kék felsőt veszek fel, pálcám a helyén, és baktathatok is lefelé a toroyból a körletem elhagyása után. Fogalmam sincs merre megyek, csak egyszerűen visz a lábam egy irányba. Áthaladok folyosókon, termeken,, jó néhány lépcsőfokot megmászok, mire eljutok idáig, a második emeleti folyosóra. Általánosságban egy ilyen, vagy ehhez hasonló helyen rögtön leragadok a fényeknél, de ez most valamiért nem történik meg, így első biztos döntésemként leülök szépen a párkányra, figyelni az óceánt. Lassan már majd a nap is felkel, talán látni fogom, de addigis magányomban van időm átgondolni mindent, ami épp eszembe jut, vagy valamiért fontos. Biztosra veszem, hogy egy lélek nem jár erre ilyenkor, hiszen hétvége ban, és ezt mindenki kihasználja, aki csak teheti. Hogy én miért nem, azt nem tudom. Arról csakis ez a sajátos alvászavarom tehet. Mondjuk annyira nem is bánom, tényleg szükségem van egy kis rendszerre a fejemben már, mert elképesztően sok gondolat fogalmazódik meg bennem percről percre, ráadásul valamiért mindegyiket fontosnak érzem, csak elfelejtem. De jelen pillanatban a leglényegesebb átgondolni valóm az a rengeteg magányosan, elzárkózva ltött idő végterméke, ez, ami most vagyok. Kellene néhány barát, ismerősök, vagy akár ellenségek, csak legalább bővüljön már ismeretségi köröm. Tudom, nem várhatom, hogy minden egy csettintésre az ölembe hulljon, nekem is tennem kell az ügyben egyet, s mást. Kezdhetném ott, hogy többet vagyok közösségben, forgalmas helyeken. Így kezdem az elmélkedést, miközben majdnem megvakulok a felkelő Nap sugaraitól itt a párkányon ücsörögve, de azért viszonylag hamar újra kitisztul a látásom. Ekkor már nekidőlök egy kisebb szabad falfelületnek, lehunyom a szemeimet, hogy folytathass a gondolkodást. Arcomra közben mosoly kúszik fel majd tengerkék íriszeimet a semmibe meresztve várok.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2013-03-17, 1:20 pm

//NRT - Sharlotte és Laura - 2013.03.17.//

* Másokkal ellentétben az én napom jelenleg kissé korábban kezdődik. Vasárnap van, méghozzá egy megfelelő nap arra, hogy anyám délutáni akciójába besegítsek, ezáltal edzene engem egy kicsit ismét. Minő meglepő, mióta nem produkálok tüneteket és tudom valamelyest kontrollálni betegségem, egészen beteg módon mutatja ki szeretetét: elvisz magával ölni. *
~ Micsoda családi program.. lassan szivárványt fogok hányni tőle. ~ * forrongok magamban, bár tulajdonképpen átértékeltem már ezt is, egyszerűen nem kell feltétlenül tudomást vennem róla, vagy legalábbis ezekről a cselekedeteiről. Többet nem tud adni, nekem meg éppen tökéletesen elég, hisz hozzájárul a fejlődésemhez, és utam is itt, a Mysterioban szépen egyengetve van. No de nem kéne még ilyen hamar mennem, gondoltam csak meglepem anyámat némi reggelivel, amit majd ott készítek, jelenlegi búvóhelyén, s hogy elindulhassak, nem ártana emberi ábrázatot faragni külsőmnek. Kék hajam egész egyszerűen összefogom, arcomra kevéske smink kerül, nézzek már ki valahogyan azért, hisz szép vagyok, és bizony olykor ez is része feladatomnak, hogy éljek ezen adottságommal. Felülre ellenben egy laza, szürke pólót veszek, alulra pedig sötét farmert, s kopott, ócska, régi hátizsákomba kerül jó néhány másik gönc, amelyek hasznomra válhatnak majd az akcióban, de tőrömtől nem válnék meg ennyi időre se, így az szokásos helyére, magasabb szárú tornacipőmben kialakított kis zugba megy. Nem tűnik fel ez senkinek így, még pálcám kell, amit övemre erősítek a tartójába, végül pedig egy sál még nyakam köré, valamint bőrdzsekim felsőtestemre, arcomra pilótaszemüvegem, hátamra táskám kanyarul féloldalasan, és azt hiszem, kész is vagyok. *
- Balthazar, lépjünk. * szólítom fel a cicát, s ahogy meghallja hívó szavam, máris nyomomba szegődve indulunk meg kettecskén lefelé az épületben. Zsupszkulccsal fogok menni, de még van egy kis elintézni valóm Mystralban is, utána nézek annak a hullának, amit a minap ott hagytam a dögevőknek. Viszont ahogy így megyek előre, már-már majdnem jó kedvvel pillantok meg egy nekem úgy tűnik, háttal az egyik ablakban ücsörgő lányt. *
~ Ilyenkor ember itt? Ez se normális dolog. ~ * konstatálom magamban, és bizony ahogy közelebb érek hozzá, nem állom, hogy ne hívjam fel magamra figyelmét valahogyan.. egészen sajátos módon. *
- Te komolyan meg akarsz halni? Csak megpöccintelek és már zuhansz is. * sétálok lazán mellé, hogy én is kileshessek a morajló vízre, szürke szemüvegem mögött. Nem, nincsenek ilyen szándékaim, de szórakozni jól esik, és valljuk be, botor dolog így helyet foglalni itt, én meg csak kaptam az alkalmon. Hát majd meglátjuk, mi lesz a reakció, én ugyan nem riadok vissza semmitől sem. *

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2013-03-17, 8:56 pm

//NRT - Laura és Sharlotte - 2013. 03. 17.//

* Már igazán azt sem tudom, miért vagyok itt. Hogy valahova megyek, mert nem tudok aludni, az teljesen oké, de ilyen jó hely kiválasztása sosem sikerül. Akkor ez bizonyára egy kivételes alkalom lehet, mert általában tudni szoktam, mit, miért és hol teszek. Üldögélek a párkányon bámulva a semmibe, gondolkodás céljával. Ebből azonban semmi sem lesz, hiszen éppen annyira vagyok gondolkodóképes, amennyire szőke. Minden esetre egész jó időtöltésnek bizonyulhat ez is, mivel jelen pillanatban még csak kedvem sincs felállni és tovább menni, így aztán nekidőlök a mögöttem lévő falnak, és szemeimet is behunyom, ahogy kevéssé koncentrálok már a külvilágra. Itt követem el az első hibát,amint az kiderül, mert a tudatomig hirtelen eljutó hang akkora sokként ér, hogy majdnem le is esek. Szerencsémre nem történik meg, de fejem hirtelen felkapom és kiegyenesedek ülő helyzetemben. *
- Hát ha meg akarnék halni már tettem volna érte. * fordulok már felé fejemmel, ahogy a szavak elhagyják számat. Végül is teljes mértékben igaz, amit mondok, de nem vagyok benne biztos, hogy erre sort kerítenék a közeljövőben, vagy akár távolabbiban is. Még egyszer kitekintek az ablakon, majd teljes figyelmemet élvezheti a lány. Ami először megfog természetesen a kék haja. Tudom, itt egy még normálisnak is mondható, szinte minden színben virító hajkoronával rendelkező emberkék futkároznak erre-arra. Nekem azért elsőre mégis furcsa. Személy szerint biztos, hogy sosem fogok ilyen extrém hajszínre váltani, tökéletes nekem ez a fekete, ami hűen tükröz mindet. Leginkább személyiségemet jellemzi, de mégis az egész lényem. Visszatérve gondolatban a jelenbe nézem jobban végig, bár igazából más furcsát nem fedezek fel rajta. Most, hogy megvan ez a cseppnyi kis feltérképezés, igazából minden készen van, amiről azt mondhatom, hogy kell. *
- Amúgy mi járatban erre ilyen korán? * kérdezem még meg, ami foglalkoztat. Igaz, magamnak is feltehetném ugyanezt, és akkor nem biztos, hogy normális választ tudnék adni rá. Nem tudok aludni, ezért vagyok itt, ennyi az egész. Csak hogy mások erről hogyan vélekednek, arról nekem fogalmam sincs. Bár azon sem lepődnék meg, ha ez nem lenne természetes, viszont szinte biztos vagyok benne, hogy akkora elmebajnak nem lehet tünete, mivel itt sokkal abszurdabb dolgok szoktak történni, amiket természetesnek könyvelnek el. *

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2013-03-18, 12:57 am

//NRT - Sharlotte és Laura - 2013.03.17.//

* Elég korai kelés ez, de mivel van célom, amiért megteszem most ezt a kis szívességet annak, aki világra hozott, és főként persze saját magamnak, nem igen esik nehezemre kimászni az ágyból. Amúgy is.. rühellem ezeket a madarakat, de mist kivételesen jó szolgálatot tettek azzal, kiugrasztottak egy jó órával ezelőtt takaróm kellemes melegétől. Utálom a tavaszt, csupán csak emiatt, na meg mert minden ember megkergül ilyenkor, én pedig egyszerűen nem értem őket, az érzéseiket. Számomra mind csak üres szó s cselekedet, a fontos dolgok meg persze rám maradnak, mint például a nyakamon mérges pattanássá változó, semmirekellő, életet nem érdemlő emberek. Épp egy ilyet készülök kiiktatni újfent, de ahhoz előbb még ki kéne jutnom ebből a börtönből, s persze más cselekedetek is várnak még rám a mai napra, de pár percre azt hiszem, lazíthatok az én drága orosz kékemmel. Így ragadok le egy ismeretlen csaj mellett, s ahogy elnézem, sikerül is ráhoznom a frászt. Jó, nagyon jó. Csak mosolygom elégedetten napszemüvegem mögött, melynek takarásában fél arcom most nem is látható a számára, na nem mintha az ijedezés közepette éppen velem lenne elfoglalva. *
- Úgy látom, magadtól is megy, még csak hozzád sem kell érnem. Nem kennék rám, ez már előny. * teszem hozzá pimaszul, kékségeim egyértelműen arcára villannak, mihelyst kellőképp felmértem az alattunk, igen csak mélyben lévő terepet. Figyelmem ugyanakkor az sem kerüli el, túlságosan megnéz magának, először nyakam tenném rá, hajam az, amin fennakad, s míg ő tovább halad, egy tincset ujjaim közé véve húzom azt előre szemeim elé. *
- Kösz a bókot, szerintem is briliáns. Ha kell a fodrászom száma, csak szólj. * vigyorgom felé semmitmondó tekintettel, mely még mindig csak az enyém, ám cicám ekkor már közel is ér hozzánk, olyannyira, szépen felugrik a lány mellé, hogy előbb felé szegezhesse csodás, zöld tekintetét, mely teljes ridegséget áraszt magából, végül közönyösen fordít neki hátat, hogy a továbbiakban inkább a kinti hűs időt szemlélhesse, s az ebben a magasságban repkedő madarakat. A laza szavak valahogy ekkor juthatnak el fülemig, mire kissé előrebillentve fejem húzom le orrom közepéig a pilótát, afölött pislogva a csajra. *
- Amúgy, nem tudtam, hogy ekkora barátnők vagyunk. De ha már így kérdezed, semmi közöd hozzá. * váltok át angyali mosolyra, párat gyorsan pislogva hosszú pilláimmal, miután inkább vissza is tolom a tárgyat a helyére, s így folytatom. * - Te viszont minden bizonnyal álmatlanságban szenvedsz.. nincs ember, aki vasárnap önszántából ilyenkor talpon van. Javaslom írass a gyógyítóval némi nyugtatót magadnak, segít a pihenésben. * beszélek úgy hozzá, mint valami ósdi társalkodónő, miközben szabad kezem most Balthazar háta felé téved, párszor végigsimítva a cicuson. Szórakoztató ez a beszélgetés.. asszem maradok is még egy darabig. Anyám megvár. *

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2013-03-18, 3:48 pm

//NRT - Laura és Sharlotte - 2013. 03. 17.//

* Az még az én esetemben mondhatni természetes, hogy ilyenkor már nem alszom, hanem valahol vagyok épp máshol, de az már annyira nem kellemes, hogy mindenféle ismeretlenek hozzák rám a frászt. Az ember azt hiszi, hogy legalább ilyenkor nyugta lehet, na de nem, valaki mindig elrontja. Azt nem mondom, hogy megérdemlem, de azonnal rá kell jönnöm, hogy ez az ijesztgetés még a pozitívabb csoportba tartozik, hiszen ezernyi más szituációban lehetnénk most. Megjegyzésére inkább nem mondok semmit, csak mosolygok, igazán kedvesen, már amennyire tudok. A következőből azonban már egyértelműen le tudom szűrni, hogy a csaj imádja provokálni az embereket, és bizony én sem vagyok kivétel. Ez azonban olyan szinten nem tud zavarni, hogy azt ő nem is gondolná. *
- Majd ha ilyen borzadályt akarok a fejemre, akkor talán elkérem, köszi. * vetem oda neki hidegen, és még arcom is kellően eltorzítom hozzá. Egy pillanat alatt ez azonban feloldódik, és ugyanazon semmitmondó tekintetemmel meredek rá, ahogyan eddig is. Egy apró kérdést intézek feléje, és a válaszból még inkább megbizonyosodok afelől, hogy a lánnyal bizony nem fogok normális hangnemet találni. *
- Ó, hát ilyenről szó sincs, csak nem akartam rögtön a bunkósággal kezdeni, ám ha ez minden vágyad... * állok fel immár, ezzel valamelyest előnyösebb helyzetbe kerülve. Először úgy tervezem, hogy akkor indulok is, nekem erre nincs szükségem, de a kék hajú további megnyilvánulása marasztal. *
- Nem tudom, hogy minden áron provokálni akarsz, vagy ez csak az alaptermészeted, de valahogy most egyáltalán nem tud érdekelni. Jöhetsz nekem a kioktató dumával, de épp úgy, ahogy nekem nincs közöm hozzád, téged se érdekeljen én miért és mit csinálok. * fonom össze kezeim a mellkason előtt. Ezt ugyanúgy a legnagyobb természetességgel mondom, mint az eddigieket, semmi stressz vagy idegesség nem hallatszik hangomban, mivel ilyenekről szó sincs. Tényleg nem tudok semmi érdeklődést mutatni a másik felé ilyen téren. Talán műskor, más helyzetben azonnal kiakadnék és kikérném magamnak, de ez nem az. Igazából ha bármit tenni akarna ellenem, az sem fogna meg semmilyen tekintetben, ha pedig így folytatja talán vissza is alszom. *
- Nos, még valami probléma esetleg? * kérdem, miközben a körmeimet nézegetem. Nem annyira színpadiasan, mint elterveztem, de ez így éppen elég. Ha tényleg csak provokálni akar a csajszi, akkor ez talán még sok is, de majd meglátjuk hogyan reagál a nyugodtságomra. Nekem nem feltett szándékom átvenni a viselkedését, és visszafordítani rá, ez most a természetes nálam. *

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2013-03-21, 10:33 pm

//NRT - Sharlotte és Laura - 2013.03.17.//

* Kellemes lesz ez a mai nap, legalábbis számomra már igen csak jól kezdődik ezzel a lehetetlen párbeszéddel. Komolyan mutattat a lány minden rezdülése, s ha már esetleges halálát kiveséztük, jöhet újabb téma. No persze kicsit sajnálom, miért nem próbáltam azonnal tettlegességhez folyamodni, de talán majd legközelebb, korán van még az agyaláshoz. No de mint mindenki másnak, neki is megvan a véleménye hajamról, melyet én kissé furán fejezek ki irányába, mármint azt, feltűnt fura tekintete, mire egy halk, de annál élesebb kacajba fullad óriási vigyorom, és bizony hangot is adok jókedvemnek. *
- Kérlek folytasd, talán ma még sikerül megsértened úgy igazán. Gyerünk, hallgatlak! Kritizálj, hagy röhögjek! * mutatom felé szép, fehér fogsorom továbbra is, cukkolva őt, ez teljesen evidens. Az emberek nem ismernek, így azt sem tudják, komoly gondjaim vannak, még ha teljesen normálisnak tűnök, akkor is. Fura ember vagyok, még furább családi háttérrel, s ha valaki nem érez, az pont én vagyok.. de most valahogy mégis, boldoggá tesz a kialakult szituáció, melybe végül famulusom is belekeveredik, kire a csaj nem igen böffent semmit.. pedig egy ilyen szépséget nem észrevenni vétek. S ha mát ott tartunk, mi a helyes és mi nem az, elég furán szól hozzám, mire én sem vagyok rest csípősen válaszolni, ő pedig máris a szívére veszi minden egyes szavam, de arcomról továbbra sem szublimál el a mosoly. Bosszantom őt, és ez perverz kielégülést nyújt lelkemnek. *
- Szóval akkor igazam van? Na és mondd.. szimplán sz*rul alszol, vagy csak pasid nincs, aki segítene levezetni a stresszt? Ugyan már, kis kakas, ne pukkadj ennyire. Egy kiadós szex rád férne, tényleg, ez a minimum. * provokálom tovább, úgy bizony, de nem tehetek róla, élvezem a helyzetet. S bár macskám rá sem hederít a továbbiakban, én annál inkább nem akarom, hogy vége legyen ennek a beszélgetésnek. Persze nem venném a szívemre, ha lelépne most azonnal, minden bizonnyal mennék a dolgomra, de újra elszúrja: kérdez. Rossz ötlet. *
- Hmm.. most, hogy így mondod, van egy helyes haverom, aki bukik a magad fajtákra. Kell a száma? Egy kis masszázs, meg ilyenek, és új ember leszel! * nyúlok lassan farzsebem irányába, mintha esetleg egy telefont óhajtanék elő venni, amiről persze szó sincs, rögtönözöm és kamu az egész, de ha már így sikerül elütnöm az időt, tegyem rendesen, és véresen komolyan. *

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2013-03-25, 6:55 pm

//NRT - Laura és Sharlotte - 2013. 03. 17.//

* Milyen csodás napnak indul, korán keléssel, és azon tervvel, hogy majd végiggondolhatok mindent. De akad társaságom, és már első szavaiból következtethetek, hogy nem annyira kellemes. Próbálom először figyelmen kívül hagyni, de azért valamit reagálni, bár nekem olyan szinteken nincs életkedvem az egészhez, hogy legszívesebben pár kedves szó után hagynám és mennék, el innen. Ez azonban neki biztosan azt jelentené, hogy megfutamodok, és én azt nem akarom. Tudom, ez nem arról árulkodik, hogy teszek az egészre magasról, mert idő közben valami érdeklődést is felkelt bennem. Viszonylag, azért ez még nagyon csak szikra szintjén van. Talán majd fog még égni, de jelent pillanatban lefoglal az, hogy ne vágjak pofákat. A hajára tett megjegyzésemnél nem tudom megállni, de egyébként nem artikulálok, csak a hangsúllyal fejezem ki, amit akarok. *
- Semmi rosszat nem akarok én neked, csak ha te így, én is így. * közlöm a tényállást egy bájos mosoly kíséretében, ami igazából leeshet neki a segítségem nélkül is. Belül igazából röhögök, mert nem tudom semmire válni a provokálást, amit itt művel, de ez csak a pillanatnyi állás, akár még más szintekre is léphet a dolog. Átmehet gyakorlatba, és amint arra terelődik a téma, hogy szerinte alvászavarom van, ennem egyre inkább biztos vagyok. Először reagálok neki valamit, de mint várom, nem hagyja abba, tovább akarja húzni az idegeimet, és ezután már tényleg nevetnem kell, ahogy arcom a jobb tenyerembe temetem. *
- Jaj, milyen jól tudok, hogy nekem mi kéne. Most már tényleg foglalkozhatnál egy kicsit magaddal. * próbálkozok a szavak helyes kiejtésével, miközben a nevetést még nem tudom abbahagyni. Pár másodpercen belül azonban arcizmaim lenyugodnak, és ugyanazon aranyos tekintetemet kapja folyamatosan ajándékul a lány. Ez most egy kicsit segít rajtam, nem alszom így legalább el. Különben lehet megtenném, amennyiben tovább maradok itt, hogy hallgassam a hülyeségeit. Sem humorom, sem kedvem, de még talán kellő haragom sincs semmi iránt most, hogy fel tudjam fogni a nekem címzett szavakat olyan értelemben is, ahogy küldi. Semmi negatív célzást, szándékos idegelést nem észlelek belőle, ugyanakkor tudom, hogy ez a célja. Még meg is kérdezem, hogy szándékozik-e folytatni a tevékenységét, és a választ is megkapom, bár nem olyan formában, mint vártam. Mondjuk nem is tudom mire számítok, hiszen ez már szánalom. *
- Nem tudom ez miért probléma, de kösz nem kell. * válaszolok már a ténylegesen szánalmat sugárzó hangnememben. Talán valamelyest több életkedv megléte esetében még elszórakozgatnék itt, de sokadszorra is rájövök, hogy ez nekem nem kell, nincs szükségem arra, hogy itt a semmivel, és a próbálkozással fárassza az agyamat bárki is. De azért még bírom, nem alszok be neki, vagyis megpróbálok. Csak angyali mosollyal nézek vissza rá, még a fogsoromat is megvillantom. Meg persze kérdőn tekintgetek ki magamból, hogy lesz-e még valami, mert akkor én mennék is. De ez nem tart sokáig, máris leveszem róla tekintetem és össze-vissza nézelődök. Konkrét célom nincs vele, csak valamit csinálok, hogy húzzam az időt és figyelhessen reakcióját. Észreveszem a macskát, de annak sem szentelek több figyelmet, csak várok. Hogy mire, azt sem tudom, de elmenni nem biztos, hogy akarok, ez minden tekintetben tőle függ. *

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2013-04-09, 9:18 pm

//NRT: Gareth-Naomi 2013.04.09.//

*Unatkoztam a Destrukciós szakházbéli szobámban, így úgy döntöttem, átnézek a suliba, hátha találok magamnak valami megfelelő társaságot, így most per pillanat a második emeleti folyosót járom.Mostanában nem igazán történt velem semmi érdekes, valami esemény lehetne, egy kis szórakozás, bármi. Ezen gondolkodva lépkedek a folyosón, és ha valaki látna, akkor egy igen dekoratív leányzót vehetne észre, hiszen egy hosszú ujjú, ám alakomat kihangsúlyozó, kicsit mélyen dekoltált fekete fölső van rajtam, cicanadrág, mi kiemeli formás, kerek fenekemet minden egyes lépésnél, amit a 10 centis szintén fekete magassarkúmban teszek meg. Hajam szexin kócos hullámokban omlik a vállamra és a hátamra, arcomon smink, ami most nem túl durva, de nem is szolid. Tisztában vagyok a szépségemmel, és a sok pozitív visszajelzés is csak megerősít ebben. Akinek meg nem tetszem, az elmehet a búsba, hogy szépen fejezzem ki magam. Egyébként a karomon van az öltözetemhez illő táskám, benne mindenféle női piperecucc, pálca, minden, amire szükségem lehet. A folyosó csendjét magassarkúm ütemes kopogása szakítja meg csak, egyébként senkit nem látok a környéken, elég kihalt ezen az estén a Mysterio, mit ne mondjak... Azt hiszem, inkább visszamegyek az egyetemi körletbe...*

» Curriculum- első emeleti folyosó
» Alagsori folyosó
» Sejtelmes folyosó
» Magiszteri folyosó
» Sötét rúnasor (A folyosó)