2. emeleti folyosó

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-07-26, 6:23 pm

*Sosem zavart az eső, mindig is imádtam. Nagyon jól tudom, hogy egyesek nem szeretnek mindenféle időjárási elemet, de a többségnek ha meleg van az a gond, ha hideg akkor az, így egyöntetűen gyűlölik a napsütést és havazást, s hogy teljes legyen az összkép, nem bírják "azt a szélhurrikánt" illetve a "mocskos, nedves esőt". Én nem ilyen vagyok. Mindent elviselek, kivéve a hatalmas hőséget, ott kellemetlenül érzem magam, de bármennyire is megviselnek a szélsőséges hőfokok, imádom az időjárási változókat, így különös, azonban az esőcseppek lesése kedvenc elfoglaltságaim közé tartozik. Folyamatosan drukkolok az ablakon legördülő két csepp versenyének, esetleg még fogadásokat is kötök... áh, nagyon egyedül érzem magam. Inkább sétára indulok, ugyanis kiskutyám csaholva jelzi ezen szándékát, nem ártana egy kicsit mozdulnom, még ha nem is a szabadba. Tehát már nyitom is az ajtót, hogy lábamon keresztülgázolva rontson ki a csibész, mire fel is jajdulok, elvégre rátapos lábfejemre.*
- Loki, ne légy ilyen türelmetlen! *pirítok rá, de rám se hederít, s hamarosan már a folyosón vágtat mint egy őrült, néha ide-oda csúszkálva a kövön, benézve egy-egy sarkon, szimatolva - elvégre van néhány állat, akinek érdemes megszimatolni a nyomát -, időnként irányt váltva, s ha eszébe jut lefutott gazdája, akkor visszaügetve hozzá. Öltözékem most ehhez mért, visszafogottan elegáns darabok, lábamon fekete bőrcipő illetve nadrág, melyet övem tart egyben, minek csatja családom címerét mintázza ezüstből, míg felül fehér inget hordok, melynek némi csöppnyi lazulásomat tekintve két ujja könyékig feltűrve, és felső két gombja is kigombolva, továbbá fejemen fekete kapucni, mihez tartozik is egy pulóver, ám ez nem található rajtam, csak vállamra van fektetve. Zsebemben pénz, övemen pedig elől lóg pálcám, azonban kiegészítőt nem hordok, csupán egy zsebórát, mi szintén övemről lóg le. Szinte robotként követem kiskutyámat, mire hirtelen kezd izgatott csaholásba egy olyan helyen, amelyről azt sem tudom meghatározni hol található az iskolában, de már megindulva gyorsítom lépteimet, s hamarosan már a kis dögöm nekifeszülve lóbálja farkát, és morog egyenesen egy ablak irányába, illetve vékonyka hangján is ugat, kivillantva apró fogait.*
- Loki! Ejnye, megint szemtelenkedsz? Mit találtál? *kérdezem tőle s közelebb érve csattog léptem, mire már tekintetem rá is téved egy macskára, s utána átsiklik annak gazdájára. Állam is leesik kicsit, nyelek egyet, mialatt a szavakkal küszködök, de végül egy zavart-félénk mosolyra futja.*
- Mona, szia! De jól nézel ki... *köszöntöm, s arcomról is lehervad a mosoly, mikor rájövök, hogy tekintve a múltat, talán nem a legjobb társalgás kezdeményezést alkalmazom. Csak hátra tett kezekkel állok, és a másikra meredve várok... valamire.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-07-26, 6:56 pm

*Kicsit a múlton merengve, a jövőt firtatva és az időjárást sajnáltatva telepszek le egyik kedvenc helyemen a második emeleti folyosón. Nem szeretek egyedül lenni és ezzel famulusom is így van, ezért természetesen Ő is velem tart és hozzám hasonlóan az ablakon tekinget kifelé bár nem tudom, hogy Nagini min gondolkodik. Pár pillanatra el is tereli figyelmem mire megcsodálom gyönyörű alakját. A bengáli macskák jellegzetes mintázatú puha bundáját, ami „eredeti” pöttyös. Megfigyekem még a fajta jegyét, ami nem más, mint a homlokán látható cirmos macskákra jellemző M-alakú mintázat. Ezután tekintetem buksiján időzik el, ami széles, kerek, testéhez viszonyítva kicsi, pofapárnái erőteljesek. Fülei öblösek, orra széles. Kezemmel végig simítok izmos hosszú testén, így érezhetem tenyerem alatt tömött bundáját, ami sűrű és rendkívül finom, prémszerű. Tovább folytatom fürkészését megállapítva, hogy lábai erősek, farka középhosszú és a vége fekete. Ezután sárgás-zöld ék alakú kissé mogyoróvágású szemével rám pillant, majd halkan nyávogva egyet hozzám dörgölőzik, majd visszaülve helyére folytatja a dorombolást, ám egyszer csak abba hagyja, és fülét hátracsapva hallgatózik. Hátán fölborzolja a szőrt, ami az ellenségességének első jele, majd megfordul, farkát a magasba emeli és csóválni kezdi, ami a harag jele. Nemsokára én is szem és fültanúja lehetek bosszúságának okára ugyan is egy felemás szemű husky jelenik meg csaholva. Ideérve morogva és farkát lóbálva esik neki Nagininek, aki az ablak párkányról fúj le rá. Érzem, hogy rosszban sántikál, mert el kezd körülötte lehűlni a levegő és barna színű bundája kezd kifehéredni.*
- Nagani nem szabad! *Szólók rá, bár olyan makacs, hogy teljesen felesleges úgy sem hallgat rám, ami látszik is, mert bundája most már teljesen fehér, sőt az apró jégcsapok is megjelentek rajta. Szerencsére nemsokára a rakoncátlan kutya gazdája is megjelenik, aki nem más, mint Conrad. Zavart mosoly jelenik meg arcomon, majd sárga szememmel végig mérek elegáns öltözékén.*
- Hello Conrad! Köszönöm, te nagyon elegáns vagy. *Dicsérem meg mielőtt zavartan végig pillantanék magamon, mert hirtelen az sem jut eszembe mit vettem fel. Lábamon természetesen bakancs, amiben a bicska pihen, fekete általam kilyuggatott harisnya, amihez fehér rövid farmert vettem fel, amihez egy láncot csatoltam. Felülre egy égkék topp van fedetlenül hagyva hasamat, amit egy fehér hálós anyaggal dobtam fel, ami ugyan kicsit fed belőlem, de semmit nem takar.*
- Nem famulus igaz? Nagani nem szokta bántani a famulusokat, de az igazi kutyákat ki nem állhatja. Nem vállalok felelősséget a tetteiért. *Pillantok hátra vállam fölött famulusomra, aki már emeli is mancsát, hogy lecsapjon a kutyára.*
- Nagani, nem! *Szólók rá erőteljesen mire leereszti mancsát, de azért mérgesen fúj. Látom rajta, hogy legszívesebben neki esne a kiskutyának, de mivel nem engedem neki, ezért csak magában morgolódik.*
- Szóval csak így elegánsan? Legutóbb mintha vagányabb lettél volna. *Fordulok vissza a cruos diákhoz, mert úgy gondolom, hogy most már nem lesz gond az állatokkal.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-07-26, 7:14 pm

*Gondolataimba mélyedve indulok meg kiskutyámmal, hogy sétát tegyünk legalább az iskola falain belül, mivel a kinti időjárás nem éppen nekünk kedvező. Öltözékem most ízlésesebb, de nem mondanám, hogy tökéletes összhangban tudok ruházkodni, ugyanis a mai napi adagom megszokott módon úrias, min csak csöppet változtatok néhány ruhadarab zsonglőrködésével. Lokit követve haladok a folyosón, mire figyelmes leszek egy kisebb összetűzésre, ahogyan dögöm kekeckedik egy nálánál jóval erősebb ellenféllel, figyelmen kívül hagyva annak természetellenes viselkedését makacsul tárja szét terpeszben lábait, mintha stabilan állna, és felvetett fejjel vicsorít, ugat vékony hangján apró fehér fogait villogtatva, farkát csóválva.*
- Loki, vissza! *utasítom, mivel érzékelem a veszélyt, tehát kezem is lassan pálcámra teszem szememet a nagyobb macskán tartva, hogy ha kell, megvédhessem állatomat, mivel az nem hallgat rám. Nem csak én próbálom visszafogni sajátomat, a macska gazdája is, kiben felismerem Monát, s hamarosan zavartan, de köszöntöm is. Látható az összetűzés, ezért lehajolva felkapom kutyámat, ki boldogan nyalogatja meg arcomat, mintha csak győztesen került volna ki egy csatából. Karjaimba tartva ölelem magamhoz, kissé bele is bújva selymes szőrébe, így hallgatva Mona szavait, melyekre elmosolyodom.*
- Danke. *köszönöm meg, és természetesen jön is első témánk az állatoknak köszönhetően, akik egyébként sikeresen lehűtik magukat, ugyanis bár Loki még sanda pillantásokat vet a macskára, attól függetlenül csak velem törődik, fejét Mona felé kapva, mikor az újra megszólal.*
- Nem famulus, egy kutyakölyök csupán, szibériai husky, ezért majd távol is tartom a... famulusodtól. Loki a neve, mint azt már tudod. *mosolyodom el, és a szőrpamacs vakkant is egyet nevének hallatára, mintha így üdvözölné a lányt, kit most kíváncsian méreget, és karomban előredugva fejecskéjét szagolgat a levegőbe, egészen addig, míg önkívületi állapotban nem húzom magamhoz védekezés gyanánt a következő szavakra. Elgondolkodom. Valóban? Nem volnék elég bátor? Mona jelenléte nem vált ki belőlem sok mindent a zavaron kívül, mi több tényezőnek is betudható, de célom, hogy tiszta lappal ismerkedjünk, azonban a másik mintha még maradna a múltban.*
- Vagányabb? Nem vagyok elég... bátor? *kérdezek rá kíváncsian, majd arcomon elhatározás csillan.* - Tudok vagány lenni szoba nélkül is. Eljössz velem egy randevúra? *vágom rá hirtelen, s mire kicsúszik a számon, esélyem sincs visszaszívni, csupán belül rendülök meg. Őszintén szólva csak bizonyítani szeretnék, nálunk a bátorság mindennél előre valóbb. A probléma ott kezdődik, ha félreértem szavait...*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-07-26, 7:48 pm

*Naginivel merengve ücsörgünk nyugodtan egészen addig, amíg meg nem jelenik egy kutya, aki természetéből fakadóan azonnal macskámra veti magát. Nagini kevésbé díjazza jelenlétét és fogai villogtatását, mire egyből rájövök, hogy ez nem famulus, mert azokkal nem szokott így viselkedni. Nemsokára Conrad is felbukkan, aki mint kiderül Loki gazdája. Mind a ketten rendre utasítjuk jószágainkat, de kellően makacsok ahhoz, hogy ne fogadjanak szót nekünk. Én nem féltem Naginit simán elbánik egy háziállattal bár tény, hogy a husky is tud kárt tenni benne, de ahogy látom ezzel Conrad is tisztában van, mire szikrázó tekintettel nézek rá.*
- Ha bántani mered, a famulusomat esküszöm, hogy megcsonkítom a kezed. *Mondom nagyon határozottan éllel a hangomban. Nem vagyok nagyon agresszív típus, de a verekedés nem áll tőlem távol és ezt az ígértemet képes vagyok nagyon komolyan megtartani. Ezután sárga szememmel végig követem a fiú minden mozdulatát kivéve, amikor lopva oda-oda pillantok famulusomra is, aki ugyan kelletlenül, de fegyelmezi magát. A kiskutyus nemsokára ölebbé változik, mert Conrad megfogja mielőtt valami butaságot csinálni, amit én nagyon okos döntésnek tartok. Ahogy a kutya gazdája kezébe kerül Nagini bundája visszaváltozik eredeti barnára, majd a foltok is megjelennek. Ezután egy könnyed mozdulattal mellém ugrik és kerek fejét a lábamhoz dörgöli. Végigmérem a német herceget, majd megjelenését meg is dicsérem, hiszen ma igen elegáns. Ezután a kis jószág felől kezdek el érdeklődni. Én nem veszem fel famulusom nem is maradna sokáig a kezemben, nem egy hízelgős, ölebfajta kivéve, ha kajáról van szó. Látom, hogy Loki érdeklődését nagyon felkeltettem, azonban nálam nem jár sikerrel. Macska párti vagyok és a kutyákért se rajongok, úgyhogy inkább a gazdájával kezdek el foglalkozni, akivel legutóbb enyhén kínos kalandunk volt. Teszek egy kósza megjegyzést, amit a fiú kicsit félre értelmez, de mire kijavítanám mondanivalómat ajánlatott tesz, ami nagyon meglep, még a szavam is elakad.*
- Öööö… nem ezt értettem a szó alatt, de ez alapján a tetted alapján nem mondanálak gyávának inkább meggondolatlannak. *Válaszolom még mindig meglepetten, majd rövid töprengés után felszegem fejemet és halovány, gonosz mosollyal az arcomon válaszolok az igen csak meglepő fordulatra.*
- Elmegyek veled egy randevúra, de akkor kérek egy kis átöltözési időt.. Vagy nem most akarsz menni? *Pillantok rá kérdőn, majd Naginivel az oldalamon elsétálok mellette, de nem megyek tovább pár lépésnél. Visszafordulok a fiúhoz, majd csípőre tett kézzel teszem fel a következő kérdést.*
- Nem baj ha máskor akarsz menni csak gondoltam kihasználom a helyzetet mielőtt elszáll a bátorságod. *Vonogatom meg huncutul szemöldököm most már szélesebb gonosz mosollyal. Nem bírtam megállni, hogy ne tegyem hozzá ezt a szúrós megjegyzést.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-07-26, 8:40 pm

*Az időjárásból adódó kutyasétáltatásnak köszönhetően találom szembe magamat egy kis összetűzéssel, majd pedig egy ismerőssel, ki kellemetlen múltbéli emlékeket ébreszt bennem. Először azonban az acsarkodó állatainkat kell visszafogni, mit meg is próbálunk, ám mondata meglepett pillantást vált ki belőlem felé.*
- Megvédem a kutyámat! Nem fogom bántani, másképp is el lehet rendezni. Esetleg félreránthatom Lokit, csak végső esetben hátráltatnám a famulusodat. *fejtem ki neki határozottan, elvégre itt az ideje, hogy férfiként álljak ki magam mellett. Egész életemben ezt tanultam, s most nem diplomáciai tárgyaláson vagyok... csak hasonló a helyzet, ezért kell határozottságot sugallni.* - Egyébként megtudom magam védeni, ahogy szerintem a famulusod is magát... kisasszony. *teszem hozzá egy csalafinta mosollyal, s valóban, hamarosan elül a vita és egymást köszöntve emelem fel kutyámat is, hogy egy kis beszélgetésbe kezdjünk, egyenlőre az állatoktól. Pillantását követve nézek Lokira, majd villan vissza tekintetem a másikra kíváncsian.*
- Nem szereted a kutyákat? *kérdezek rá, ám hamarosan egy kis félreértésbe keveredünk, melynek hatására ki is húzom magam, és meglepő ajánlatot teszek. Látom, hogy a másik is megdöbben, mi elégedett mosolyt szül arcomra, majd fejemet is félrebillentem kissé.*
- Talán. Néha megéri. *hagyom rá. Valahogyan azóta az ugrás óta Werával hajszolom az élvezeteket, és hajt a kíváncsiság, ahogyan meg szeretném ismerni a világot, ezért is vagyok ilyen határozott. Később jövök csak rá, hogy illett volna megtudakolni, van-e valakije a lánynak, de meglep felelete, így egy vidám, de megütközött mosolyt láthat arcomon.*
- Mehetünk most is. Csak még nem ismerlek, nem tudom mi volna jó helyszín, de míg esetleg átöltözöl, kigondolom, bár nem mindegy, mihez öltözöl. Talán jobb lenne megbeszélni. *elmélkedem picit, majd szavaira is megrázom fejemet, jelezve, hogy nem szökik el bátorságom, azonban mielőtt indulna, még teszek feléje egy lépést.*
- Az aulában találkozzunk... mondjuk fél óra múlva. *mérlegelek egy kicsit, s mivel adok a sztereotípiára a nők öltözködési idejével kapcsolatban, azt hiszem harminc perc elég lesz. Őszintén szólva... nem mindegy, mihez öltözik. Kissé elmerengek, míg hunyorítva felmérem a lányt. Vadócnak tűnik, aki szereti élvezni az életet. Micsoda sztereotípia... ismét.*
- Esik az eső, mi lenne, ha esetleg elmennénk mondjuk... egy szép tengerpartra, ahol úszhatnánk, beszélgethetnénk, van étterem, és esetleg... zene. *ajánlom fel, ugyanis lelkesedek a természetért, imádom az ilyen helyeket, és lefogadom, hogy tetszene neki az általam választott hely. Válaszát várom, ha van más ötlete szívesen alkudok, de nem nézem olyannak, aki végigmászna velem egy kastélyt.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-07-26, 9:12 pm

*Az állataink összetűzésbe keverednek. Különösebben nem féltem Naginit, de nem hagyom szó nélkül, hogy Conrad pálcáján tartja a kezét. Meglep, ugyan határozott kiállása ám ez semmiben nem tántorít el előbbi kijelentésem alapján. Nem megvédeni kell a kis vakarcsot, hanem megnevelni, de ezt inkább nem teszem, szóvá helyette rendre intem famulusom, aki kelletlenül, de szót fogad nekem. Nemsokára helyre áll a rend mire a kis kedvencekről kezdünk, eldiskurálni ám úgy tűnik Conrad jó megfigyelő.*
- Nem, abszolút macska párti vagyok. *Vigyorgok leplezetlenül lepillantva Naginire, aki abbahagyta a dörgölőzést és a lábam mellett pihen, de hogy ma ne legyen elég a jóból félre értett mondatom randi helyzetet szül. Egy pillanatig elgondolkodom a dolgon, mérlegelem a helyzetet, számításba veszem Lukát is ám miközben Ő velem kavart is volt barátnője, np meg amúgy sem úgy gondol rám Conrad így belemegyek a helyzetbe.*
- Oké, de nem adok, sok tippet kíváncsi vagyok, mivel állsz elő magadtól. Annyit elárulok, hogy magas sarkú lesz rajtam és szoknya. Szeretek ilyenkor kiöltözni. *Vigyorgok elégedetten, de mielőtt elindulnánk, egyeztetünk még egy kicsit. Az időpontra és a helyszínre csak biccentek egyet a fél óra bőven elég lesz tekintve, hogy már tudom, mit fogok felvenni.*
- Zene… zene és koktélok bármikor jöhetnek. *Súgom oda, de a többit már tényleg rábízom. Imádok táncolni és nem is tartom magam rossz mozgásúnak, a vizet is szeretem, bár nem tudom, hogy most tényleg akarunk-e úszni, mert akkor tönkre megy a sminkem, de egy tengerparti sétában még benne vagyok. Sietős léptekkel megyek fel a szobába, ahol azonnal a szekrény elé vetem magamat. Tudom, mit akarok, ezért leakasztom a megfelelő ruhát, amit az ágyra terítek, majd a bugyim kivételével mindent leveszek, majd magamra veszem a kiválasztott öltözéket, ezután a ruház sminkelem magam, majd ékszereket cserélek, kistáskát választok, amibe biztonság kedvéért gyömöszölök egy fürdőruhát, majd végezetül a kiválasztott cipőbe lépek. Ez kb 20 perc volt, ezért kicsit előbb indulok le az aulába, de mire leérek, már közeledik a fél óra. Ha találkozom Conraddal most már egyedül felteszek neki egy kérdsést.*
- Így jó vagy szeretnéd, ha egy kicsit elegánsabb lennék? *Pillantok rá, ha azt szeretné, át öltözök, de az még húsz perc, ha pedig benne van, akkor felé nyújtom kezem jelezve, hogy partnere ként bele akarok karolni és, hogy készen állok az indulásra.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-07-31, 7:25 pm

*A mai nap ismét nagy a forróság, de számomra ez nem zavaró, hiszen Görögország is meleg hely, de mégis, úgy döntök, hogy nem megyek ki Seolra, legalábbis egyelőre, hanem idebent maradok, a kastély falai között. Nem a hűs helyek után kutatok, hanem csak a második emeleti folyosó egyik kipárnázott párkányán ülök, onnan tekintve ki időnként az óceánra. Egy farmer rövidnadrág található rajtam, lábaimon hófehér sportcipővel és felül egy szintén fehér színű top van rajtam. A nyakamban ott lóg a Scottól kapott nyakláncom, alkaromon pedig a tetoválás látszik, melyet attól a démontól szereztem. Hajam picit hullámos, így omlik előre vállaimra, kékségeim pedig kevéske, halvány, kékes sminkkel vannak kifestve, tehát szolíd ez a külső, hozzám illő. Hátam a falnak döntöm, lábaim fel vannak húzva és egy mappa található az ölemben, rajta egy fehér lap, kezemben egy ceruza és mellettem, a lábam mellett pedig egy radír, tehát jelen pillanatban éppen rajzolással foglalatoskodom, így kezd kibontakozni egy csodálatos virág is a papíron. Nem is tudom, hogy miért döntöttem így, de most ehhez van kedvem, miközben a kissé kinyitott ablakból lassan szűrődik befelé a kellemes szellő. A folyosó kihalt, nem igazán járnak most erre diákok, de valahogy úgy érzem, hogyha járnának is, nem pont velem akarnának beszélgetni. Igen, kissé egyedül érzem magam, ismételten, de majd csak lesz valahogy, végülis, már nincs sok idő vissza a tanévből, utána pedig... majd jönnek az új dolgok.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-07-31, 7:45 pm

*Bár volt egy pár hét, amikor a meleg nem lépte át a kellemes határát, s nem váltott át elviselhetetlenbe, de úgy tűnik, lassan ismét visszanyeri erejét, s egyre nagyobb ismét a forróság. Ilyenkor vannak, akik kimenekülnek a szabadba, mások az uszodát foglalják be, Scott viszont ma inkább csak a szobáját választotta. Jól besötétítve, kitárt ablakokkal heverészett a nap nagy részében, de nem teljesen céltalanul. Az eddigi jegyzeteit olvasgatta, hisz lassan jönnek a félévi tesztek, amikre nem árt felkészülni, sőt, még neki is össze kell egyet állítania terramágiából, tehát elfoglaltságból nincs hiány. Ahogy viszont a jegyzeteket nézegeti, némi hiányosságot vél felfedezni, így félre is teszi azokat, s felül az ágyon.*
-Remélem már nincs olyan hőség. *pillant az órájára, és bár már késő délután van, de nyáron még bőven az égen van ilyenkor a nap, így talán csak kicsit enyhült a hőmérséklet. De nincs mit tenni, pótolnia kell a hiányosságokat, ha nem akar pórul járni később, így a szekrényéhez lépve magára is kap egy fehér, ujjatlan pólót, majd egy szürke-fehér terepmintás rövidnadrágot, lábait pedig csak kényelmes papucsba bújtatja. Egy kicsit igazít a haján, majd Narinra pillant.*
-Felmegyek a könyvtárba. Van kedved velem jönni? *kérdi, a kis famulus viszont olyan gyorsan ugrik oda mellé, mintha parancsszót hallott volna, mire Scott kicsit felnevet.*
-Ezt igennek veszem. Na akkor indulás. *azzal már maga mögött is hagyja a szobát, s a kis sivatagi rókával egyetemben megindul a második emelet felé. Pár percébe beletelik az út, hisz viszonylag messze van a déli toronytól az említett végcél, de nem rohan sehová, hiszen ráér, a könyvtár egy ideig még biztos nem fog bezárni. Folyosóról-folyosóra, emeletről-emeletre halad egyre feljebb a fiú, míg végül fel nem ér a másodikra, ami elég kihaltnak tűnik. Az aulában azért volt valamekkora élet, még ha nem is volt tömegnyomor, de itt szinte senki nincs. Ahogy viszont megindul a könyvtár felé, mégiscsak kiszúr valakit az egyik párkányon ülni. Fehér sportcipő, hosszú, fedetlen lábak, fehér felső, s fekete hajzuhatag. Így hátulról elnézve több ember is lehetne, viszont ahogy még közelebb ér a srác, úgy válik egyre biztosabbá, hogy Hecate az, aki ott ücsörög. Ez akkor válik biztossá, mikor a lány illatát is megérzi, így ajka mosolyra is húzódik. Úgy tervezi, meglepi a lánykát, így halkan kezd el közeledni, viszont Narin is megörül a lánykának, így ő egyenesen odaszalad hozzá, s felugrik az ölébe.*
-Na, ennyit a meglepetésről. *csóválja meg a fejét mosolyogva a srác, majd odalép a lánykához, s egy csókot nyom a fejére.*
-Szia édes. Mi jót csinálsz itt? *kérdi, fejét ráfektetve párja üstökére, miközben a lapra pillant.*
-Hm, szép. Milyen fajta? *érdeklődik picit egyelőre a rajzról, aztán majd úgyis egymásról is fognak beszélni.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-07-31, 7:52 pm

*Lassú vonalakkal haladok, nem sietek el jelen pillanatban semmit se, mivel szépen szeretném befejezni a virágot és mindez jól is alakul, egészen addig, amíg a tappancsok felém nem tartanak, én pedig időben emelem feljebb a lapot, hogy az ne gyűrődjön össze, ugyanis Narin már az ölembe is kerül, így mosolyodom el, majd simítok végig párszor buksiján és a hatalmas füleket se kímélem.*
- Szia szépségem! *köszöntöm is egy lágy mosollyal, majd a lapot visszafektetem a mappára és mivel sejtem, hogy Scott is erre jár, már felfelé is pillantok, így valahogy a homlokomra kerül a puszi, amire behunyom szemeimet egy pillanatra, majd már a másik felé is mutatom a rajzot.*
- Gondoltam rajzolok egy picit, de egyébként unatkozom. *vonok is vállat, majd Narint lágyan arrébb tolom, hogy a lábaimnál lévő kipárnázott részhez kerüljön és ne legyen baja a rajznak és ez után felelek csak a következő kérdésre.* - Nem tudom, csak úgy rajzoltam. De örülök, hogyha tetszik. Talán egy ilyesmi tetoválás jobban állna. *mozgatom is meg alkaromat, ahol még mindig ott van a démon bélyege, majd felsóhajtok és végül feltekintek a barna szemekbe. Oly rég nem láttam már a másikat, még mindig nem tudok mit kezdeni ezzel és bár a csókjára és az ölelésére vágynék, mégse vetem magam rá.*
- Most hogy-hogy van időd mászkálni? Utóbbi időkben alig fordítasz rám időt, bár nem tudom, hogy neked ez feltűnt-e... *azzal nem jöhet nekem, hogy ő is tanársegéd, mert én is az vagyok, mégis lenne időm rá és már a félévi tesztet is kidolgoztam, szóval én tényleg minden tőlem telhetőt megteszek, de ő úgy érzem, hogy nem.*
- Olyan, mintha csak meg akartál volna szerezni annak idején, de már nem jelentenék semmit... vagy legalábbis nem sokat. Nekem ez így nem jó. *buknak ki belőlem a szavak, fejemet pedig ismét az ablak felé fordítom. Nem akarom később elmondani neki, mert mi van akkor, ha már rohan is tovább? Inkább most beszéljük meg, amíg tényleg itt van...*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-07-31, 8:17 pm

*Ahogy a fiú a jegyzeteit nézegeti, csak most ugrik be neki, hogy bizony vannak ott hiányosságok, így hát fel is pattan az ágyból, hogy a könyvtárba betérve kicsit utánajárjon a dolgoknak. Pár perc leforgása alatt meg is érkezik a második emeleti folyosóra famulusa társaságában, ám mielőtt még betérne a könyvek birodalmába, kiszúrja a párkányon ücsörgő és rajzolgató párját. Ő némi meglepetésre készül, Narin azonban rögtön megrohamozza Hecate-t, felugorva az ölébe, s csak a lányka lélekjelenlétének köszönhető, hogy a rajz nem gyűrödik meg. A kis állat boldogan fogadja a gyimálást, kicsit meg is nyalja a lány kezét, közben pedig Scott is odaér, s egy puszit lehel a másik homlokára, majd a rajzot nézegeti.*
-Hát azt nem csodálom. Sikerült megtalálnod a legkihaltabb folyosót a suliban. *nevet fel kicsit Scott, miközben a famulus arrébb is mászik, így a rajz is megmenekül. Elég szép, ami azt illeti, de a srácnak nem nagyon sikerül rájönnie, hogy milyen virágot is ábrázol, így érdeklődik felőle, de úgy tűnik, ez csak egy szimpla rajz.*
-Igen, nagyon szép lett. *helyesel ismét a fiú, majd mikor a tetoválás is szóba kerül, kicsit elhúzza a száját.*
-Nem lehetne eltakarni egy másikkal? Egy csomóan varratják át magukon a régi mintát, biztos ezzel is tudnának valamit kezdeni. Ne kérdezzük meg? *a szomszédos szigeten van is egy tetováló, bár hogy milyen munkát végez, arról fogalma sincs Scottnak. De még ha nem is túl jó, tanácsot adni még ő is tudna, hogy miképp lehetne elfedni ezt a rossz emléket. Mikor a lányka a szemeibe tekint, egy bíztató mosolyt küld felé, de aztán a kérdés, majd az újabb szavak hallatán egy aprót sóhajt.*
-Tudom, hogy manapság kevésbé érek rá, és sajnálom, ha úgy érzed, hogy elhanyagollak. Nem állt szándékomban. *simít végig a lányka karján a srác, majd még hozzáfűzi.*
-A tanársegédség is felemészti az időm egy részét, bár tudom, hogy az neked is. Ma amúgy egész nap a jegyzeteimet olvastam, és most tűnt fel, hogy hiányzik az egyik Nekromancia anyagom. Igazából eddig se mindig birkóztam meg egyszerűen Mr. Cornwlade óráival, idén pedig még nehezebben megy. Valahogy a halottak és a démonok nem igazán az én világom. *próbál némi magyarázatot adni, bár tény és való, hogy erre sem lehet teljes egészében fogni a dolgokat. Amikor viszont Hecate elfordítja a fejét, s úgy beszél tovább, Scott hirtelen merevedik le.*
-Nem, dehogyis. Ez nem így van. De... ugye, ugye nem úgy érted, hogy ez nem jó, hogy... vége? *igaza van a lánynak, hogy kevesebb időt töltenek manapság együtt, mint korábban, de ő attól még nem akarja elveszíteni, nem fordult meg a fejében, hogy esetleg szakítás lehet emiatt, de úgy tűnik, Hec némileg sötétebben gondolkozik.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-07-31, 8:32 pm

*A mai nap az időm egy részét tanulással töltöttem, de most már elég volt, így jöhet a rajzolgatás és a nézelődés is. Szépen alakul a virág és már majdnem kész van, amikor Narin megjelenik és kicsivel az édes állat után a gazdija is, aki az én párom is, tehát fogadom is. Egy csóknak jobban örülnék, mint egy egyszerű puszinak, de nem fogok pipiskedni érte és hisztizni sem, nem vagyok olyan, beérem azzal, amit kapok, de mostanában kicsit összegyűltek a dolgok, nem tudok teljesen úgy állni a fiúhoz, ahogy azt szerintem ő szeretné, ahhoz túl kevés időt tölt velem.*
- Általában szoktak lenni ezen a folyosón, nekem például a kedvencem. *magyarázom is meg, de aztán még hozzáteszem.* - Egyébként most nem bánom, hogy nincs itt más. *vonok is vállat, néha azért egyedül se olyan rossz lenni. Kyle-al is kibékültünk, csak az a szomorú, hogy ezer éve nem látta már a fiút, így nincs kivel megbeszélnem a gondjaimat, mivel Scott is kevés időt tölt velem, talán ezért is vagyok ilyen rossz passzban. *
- Ezt egy démon csinálta, szerinted befogná más tinta? Te jobban otthon vagy a mágia világában, mint én, de valahogy úgy érzem, hogy nem járnánk sikerrel... Mr. Cornwlade el tudná tűntetni, de azzal veszélybe kerülnék, szóval egyelőre még marad, talán lesz valami rituálé erre a jövőben. *gondolkodom is el, tehát nem megyek semmiféle tetoválóművészhez sem ezzel, nincs rá szükség. Marad, amíg marad és majd ráveszem magam valamikor, hogy felkeressem az Inflatus ház fejét. Viszont ha már itt van Scott, talán most érkezett el az ideje, hogy megbeszéljük a dolgokat, ezért nem is kertelek, elmondom azt, ami bennem van.*
- Pedig nagyon is ezt teszed. Neked fel se tűnik, hogy alig vagyunk együtt? *kérdezek is rá kíváncsian, majd amikor meghallom a kifogást, amit sejtettem, picit el is mosolyodom, majd szép buksimat is megrázom.*
- Én is ugyanúgy tanársegéd vagyok, mégis lenne rád időm, csak már nem fogok utánad futni, belefáradtam, hogy mindig én kereslek és próbálom életben tartani ezt a kapcsolatnak nem nevezhető valamit. Scott, nekem nem elég belőled ennyi, érted? *tudom, hogy ő jelentene nekem egy jövőt, hogy nélküle otthonom sincs, de ezért nem fogok vele maradni. Szeretem őt, nagyon is, de akkor igenis elvárnék egy kis törődést, nem pedig azt, hogy néha találkozunk. Bólintok azért arra, hogy miért is van most itt, és bár fontos a tanulás, mi is azok vagyunk egymásnak.*
- Nem tudom, lehet... de lehet, hogy nem. Van értelme ennek? Te tényleg akarsz még engem? *lassan leteszem a mappát, majd felkelek és le is mászom a párkányról, így állok szembe a fiúval hamarosan és most minden figyelmem neki szentelem.*
- Érdekes vagyok én még a számodra Scott? Megkaptál, mindenkit legyőzve a tiéd lettem és veled vagyok azóta is, hű hozzád, mégis, mintha már nem jelentenék annyit, mintha unalmas lennék neked. Tudom, hogy te én előttem minden nővel kikezdtél, aki tetszett, talán ez hiányzik? Mert akkor mondd meg, én nem akarok így élni, ebben a kételyben. *kis kezeimmel megmarkolom picit felsőjét, majd fejemet is megrázom az utolsó mondatomra, annyira fáj, hogy így alakultak a dolgok, pedig egy házba is járunk, de mégis, mintha már nem lennék neki megfelelő. Fejem lassan mellkasának döntöm, halkan szuszogom picit, de nem teszek más megmozdulást és nem is szólok többet, nincsen mit.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-07-31, 9:28 pm

*Nem csoda, hogy unatkozik a leányzó, hisz sikerült a legkihaltabb folyosón leülnie, és ott rajzolgatni. Persze az is igaz, hogy együtt is lehettek volna eddig is, de a mai napot tanulásra szánta a fiú, bár igaz, hogy amúgy sincsenek együtt minden nap.*
-Nocsak, kedvenc folyosó. Ez aranyos. *mosolyodik el Scott, de mikor meghallja a további szavakat, csak végigsimít Hec karján.*
-Valakinek elege van a többiekből? Nem csodálom, egyesek tényleg az ember agyára tudnak menni sokszor. *tanársegédként ezzel még inkább szembesülhettek már bizonyára mindketten, bár lehet, hogy most nem pont erre gondolt a lány. A rajza viszont nagyon szép lett, s így szóba kerül a karján lévő tetoválás is, ami nem kelt túl jó emlékeket bennük, így veti fel a srác, hogy akár egy másikkal talán el lehetne takarni. A visszakérdezésre viszont csak vállat von.*
-Fogalmam sincs. Se tetováló nem vagyok, se démonológus. Nem nagyon értek én se az ilyen démoni jelekhez, de szerintem egy próbát megérne. Ha már Mr. Cornwlade módszere veszélyes lenne, ez tűnik jobb ötletnek. *feleli, majd kicsit elgondolkozva még hozzáfűzi.*
-Amúgy nem tudom, mennyire lesz ilyesmi rituálé. Azokat már tanultuk, és nem sok köze volt a démonokhoz. De akár felkeresheted Ms. Valbraith-et is, hátha ő okosabbat tud mondani. *vesztenivalója nincs a lánynak azzal, hogy érdeklődik, legfeljebb Sideris is azt mondja, hogy veszélyes lenne hozzányúlni, de legalább akkor már biztosra tudná, hogy jobb nem piszkálni, és beletörődni, hogy ott van az a tetoválás. Na de nem csak ilyen témák merülnek fel, Hec előáll azzal is, hogy úgy érzi, Scott elhanyagolja, hogy nem töltenek együtt elég időt. Ezzel nem is nagyon tud vitába szállni a srác, tény és való, hogy manapság kevesebb idejük van egymásra, és az is igaz, hogy ez neki is köszönhető.*
-De igen, már hogy ne tűnne fel. *bólint a fiú, majd magyarázkodásba kezd. Jól tudja, hogy a tanársegédségre nem foghatja teljesen a dolgot, hisz Hecate is az, és ő is megbirkózik vele. Demien óráival viszont idén nehezebben boldogul a srác, és ennek is köszönhető, hogy több ideje megy el tanulásra.*
-Kapcsolatnak nem nevezhető valamit? Miért... akkor mi van kettőnk között? *kérdez vissza, hisz azért ő nem ennyire borúlátó. Lehet, hogy most nincsenek annyit együtt, mint korábban, de neki ettől még nem fordult meg a fejében a szakítás, inkább kiélvezi azt az időt, amikor együtt vannak. Amikor viszont Hec elfordul, s előáll azzal, hogy neki ez így nem felel meg, Scottban megáll az ütő. Csak nem szakítani akar vele a lány? Dermedten kérdez rá erre, de mikor meghallja a választ, csak ismét megrökönyödik, s arca is fehérebb lesz.*
-Hec, ne beszélj már ilyeneket. *tekint döbbenten a szép szemekbe, majd csak figyeli a másikat, ahogy lemászik a párkányról, majd újabb kérdéseket intéz felé.*
-Hecate... nem, nem hiányzik a csajozás. Veled vagyok, azért, mert veled is akarok lenni. Nem... én nem értem most ezt az egészet. *pillant le a pólóját markoló kis kezekre, majd átöleli a lánykát.*
-Hogy a fenébe lennél unalmas vagy érdektelen a számomra? Szeretlek Hec, csak mostanság nem érek rá annyit. *nagyot nyel, hisz rémálmaiban sem gondolta volna, hogy ha ma újra találkozik párjával, az ilyesmivel áll elő.*
-Na és te? Te szeretsz még engem? Vagy netán már eldöntötted, hogy neked ez nem megy? *kérdi halkan a lánykától, s a döbbenettől még mindig csak annyit tud tenni, hogy öleli a másik derekát. Lehet, hogy itt és most vége lesz kettejük közös történetének?*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-07-31, 9:42 pm

*Sok hely van, amit szeretek a sulin belül, na meg Seolon is, de ez a folyosó valahogy az életem részévé vált, sok jó pillanat történt velem itt, melyeket nem feledek.*
- Hát... ha te mondod. *mosolyodom el picikét, majd a következő kérdést hallva megdöbbenten intek nemet fejemmel.*
- Nem, dehogy, én társasági ember vagyok, csak most jobb így valahogy, ennyi az egész. Nem kell mást beleképzelni a szavaimba. *magyarázom is meg neki mindezt és miután a rajzomat is kiveséztük, a karomon lévő tetoválás is szóba kerül, így beszélgetünk hát az eltűntetéséről vagy esetleg az átformázásáról, valamiféle megoldás csak van.*
- Rituálét lehet létre is hozni, mivel rítusmágia tanársegéd vagyok, ezért valószínűleg ez az év után is tovább fogom kutatni a rítusokat és lehet, hogy találok ilyesmit is. De rendben, majd megkérdezem valamelyikőjüket, hátha... *nekem is jobb lenne, ez egyértelmű, mivel gyűlölöm ezt a jelet a karomon, de tovább léptem már rajta... Kár, hogy olyan feltűnő helyen van. Viszont most, hogy Scott itt van, akkor nem vagyok rest magunkat is szóba hozni, ideje most már megbeszélnünk ezt az egészet, mely kettőnk között van és nem is fogom vissza magam, kijön belőlem most minden, aminek ki kell.*
- Kapcsolatnak az nevezhető, amikor mindkét fél látni akarja a másikat és ha csak kis ideje is van, vele van. Nos, mi egy házba is járunk, te is tudod, hogy lehetnél többet velem. Szóval nem tudom már, hogy mi van közöttünk. *sütöm is le szemeimet, de aztán szavaim következtében Scott rákérdez még arra is, hogy most szakítani akarok-e vele, de félek, nem tudom kimondani, mert bár részben igen a válasz, mégse szeretném őt elveszíteni, fontos nekem. Leszállok hát a párkányról, Narint egyedül hagyva, majd ez után már kezeimmel fogom meg a fiú felsőjét is, úgy beszélve tovább hozzá.*
- Mostanában egyáltalán nem férek bele az idődbe. *bököm még ki, majd fejem a fiúnak hajtom, miközben érzem a karolást is, de ahogy a kérdés elhangzik, lassan kék szemeim ismét a barna szempárra találnak.*
- Persze, hogy szeretlek... csak nem tudom, hogy mitévő legyek. Mondd meg te! *nem, én nem fogok itt dönteni. Ha akar engem, tegyen érte, küzdjön egy picit, foglalkozzon velem, ne pedig így, mert én ezt túl sokáig így nem fogom elviselni, mert belepusztulok.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-07-31, 10:03 pm

*Valamiért most Hecate jobban érzi magát egyedül, mint társaságban, s Scott úgy sejti, talán ennek az lehet az oka, hogy egyes emberektől besokallt. Előfordul az ilyesmi néhanapján még a legvidámabb emberekkel is, viszont úgy tűnik, hogy ez esetben mellényúlt a fiú, mivel most nem erről van szó.*
-Nem is akartam, csak félreértettelek. Bocsi, azért még ne egyél meg. *vigyorog rá párjára a srác, bár az is igaz, hogy Hec nem válaszolt mogorván, de azért helyére tette a gondolatokat. A beszélgetés folyamán aztán szóba kerül az a fránya tetkó, amit a démonnak köszönhet a lány, valamint az, hogy vajon miképp lehetne eltüntetni. A rituálék lehetősége is felmerül, ahogy Sideris neve is, a lány reakcióját hallva viszont Scott is csak bólint.*
-Jó persze, létre lehet hozni, és lehet is, hogy van ilyen, csak még nem tudsz róla. De nem egyszerűbb megkérdezni Ms. Valbraith-et, mint akár évekig kutatni? *kérdez vissza ismét, de úgy tűnik, hogy hallgatni fog rá a másik, majd beszél a házvezetőjükkel. Attól még, hogy Demien ért inkább a démonokhoz, egyéb módon talán Sideris is tud segíteni a tetoválás eltüntetésében. Na de a beszélgetés ezután hirtelen elég komoly hangvételűvé vált át. Olyanná, amire Scott a legkevésbé sem számított volna, ugyanis Hec megkérdőjelezi a kapcsolatukat, úgy érzi, hogy nem igazán működik ez közöttük.*
-De hiszen én látni akarlak. Attól még, mert nem vagyunk mindig együtt, én még látni akarlak, és igenis szeretlek téged. *vágja rá biztos szavait, kevésbé biztos hangon a srác. Rendesen sikerült most ráijesztenie a lánynak, s attól tart, ez nem csak puszta ijesztgetés. Mikor a lányka lepattan a párkányról, csak mélyen a szemeibe tekint a fiú, remélve, hogy azt láthatja bennük, hogy nem akar vele szakítani a lány, de csak a bizonytalanságot tudja kiolvasni belőlük.*
-Ez nem igaz. Beleférsz az időmbe, de most jön minden félévi teszt. Fel kell készülnöm azokra is, mert nem akarok semmiből rosszul teljesíteni. *karolja át a szépséget a tanársegéd srác, de úgy érzi, hogy ereiben megfagyott a vér. Nem tudja, hogy mi lesz most, ahogy azt se, hogyan áll hozzá pillanatnyilag a lány. Fel is teszi a nagy kérdést, hogy szereti-e még egyáltalán, vagy ez már egy lefutott kör a számára. Némi megnyugvással hallja, hogy azért még szereti a lány, viszont az azt követő szavak továbbra sem bíztatóak.*
-Én egyértelműen azt szeretném, ha velem maradnál. Én szeretlek téged, és nem akarlak elveszíteni. De ha te nem érzed már jól magad mellettem... *nem fejezi be a mondatot, csak egy mélyről jövő sóhaj tör fel belőle, miközben továbbra is szorosan magához öleli a lányt, s néha nagyokat nyel.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-07-31, 10:11 pm

*Most, hogy ismét találkozunk Scottal, többféle téma felmerül, tehát így a tetoválásom is, mely egyre inkább aggasztó a számomra, de nem tudok vele mit kezdeni, majd talán idővel. Hallom ám a bíztatást, hogy beszéljek a magiszterekkel, de Demientől még mindig tartok valahol, viszont Sideris jó választás, így arra a részre rá is bólintok, majd miután ezen tovább lépünk, elérkezik az idő, hogy végre magunkról is beszélgessünk egy picikét, így hát le is szállok a párkányról, mert ez egy olyan téma, amit szemtől szemben kellene megbeszélnünk.*
- Nekem is készülnöm kell, ahogy eddig is kellett és nem csak te állsz hadilábon a nekromanciával. Tudod, hogy mi a véleményem a halottakról, mégis meg akarom csinálni, tovább akarok lépni és jól teljesíteni, de ez mellett rád is lenne ám időm. *mondom is komolyan, egy picit végig is simítva a fiú helyes arcán, mivel igen, még mindig nagyon tetszik nekem, egyszerűen hiányzik és már nem is tudom, hogy miképp is kellene hozzá állnom. Én se szeretném elveszíteni, még adnék időt magunknak és ezt hamarosan meg is osztom a másikkal, rábízva a döntést, hogy mi legyen, de ahogy hallom, most, hogy ezt a témát felhozzam, hirtelen biztos lett benne, hogy én nem akarom magam mellett tudni.*
- Ez nincs így! De mi lenne, hogyha a könyvtárat holnapra halasztanád és elmennénk valahova? Egy picit legalább... *döntöm meg a fejemet is és nem akarok én túl messzire menni, Mystral is tökéletesen megfelel, csak egy picikét szeretnék vele lenni, több időt tölteni, nem csak a szobák mélyén, hanem idekint is. Megfordulok, összehajtom a rajzom és a tollal együtt a zsebeimbe sűllyesztem, majd kezem Scott felé nyújtom, rajta áll, hogy megfogja-e és jön-e velem vagy sem.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-07-31, 10:41 pm

*Teljesen megérti a srác Hec aggodalmát a karján lévő tetoválás miatt, viszont úgy érzi, Demien után talán Siderissel is kéne beszélnie a lánynak, hátha ő ismer valamilyen másik módszert, amivel eltüntethető az a jel anélkül, hogy Hec veszélybe kerülne. Erre végül rá is bólint a lányka, de aztán valami még komolyabb téma felé terelődik a beszélgetés. Kettejükre és a kapcsolatukra tér ki Hecate, amit nem hogy tökéletesnek nem érez, de már-már a kapcsolat voltát is megkérdőjelezi. Le is ugrik a párkányról, s szembefordulva a sráccal vonja őt kérdőre, és szó, mi szó, valóban elég kevés idő jutott manapság egymásra, de ennek nagy része a tanulásnak és a tanársegédségnek tudható be. Ezt el is meséli a másiknak, de Hecate hajthatatlan, hisz neki is pont ugyanennyi a dolga, egy évfolyamra járnak, és mindketten tanársegédek is. Mindezt azért nem szívtelenül vágja a másik fejéhez, sőt, még végig is simít Scott arcán, aki meg is fogja a puha kezet, majd egy kis puszit hint rá.*
-Tudom, és tényleg sajnálom. Valahogy nem tudom jól beosztani az időmet. *csóválja meg a fejét, hisz tényleg nem nagyon tud mit mondani a másiknak. Esze ágában sincs elveszíteni őt, nem azért nem találkoznak sűrűbben, mert kerüli a lányt, egyszerűen csak valahogy így alakulnak a dolgai. Igyekezni fog ezen javítani, már persze ha Hecate lát további jövőt a kapcsolatuknak. Mert ez a nagy bizonytalansága a szívbajt hozza a srácra. Lehet, hogy sok lánnyal volt már dolga Hec előtt, és minden bizonnyal ha szakítanának, utána se maradna agglegény élete végéig, de szereti ezt a lányt, és nem akarja elveszíteni. Valamiért azonban úgy érzi, hogy ha ki nem is mondja, de Hec magában már döntött, vagy ha még ez sem igaz, de inkább a szakítás felé billen a mérleg a fejében. Így mikor megkapja a választás lehetőségét, csak szorosan magához ölelve mondja el, hogy ő mit akar, de ha a szépség nem így gondolja... Szerencsére azonban minderre rácáfol a görög lány, sőt mi több, valami közös programra hívja a fiút. Bár tényleg meg kéne szereznie az elmaradt jegyzeteket még a félévi teszt előtt, Scott gondolkodás nélkül bólint a kérdésre, majd egy halvány mosoly mellett felel.*
-Persze, ahová csak szeretnél. Nem érdekel a könyvtár, te vagy a fontosabb számomra. *feleli őszintén, majd mikor a leányzó megfordul, hogy összeszedje a holmijait, mögé lép, s szorosan átöleli, hogy a nyakához bújva a fekete hajzuhatagba bújhasson.*
-Nagyon szeretlek! *súgja Hecnek, majd hamarosan meg is indulnak a folyosón, s természetesen Narin sem marad ott dísznek a párkányon, ő is leugrik a földre, s kis tappancsait szedve követi a párost.*
-Hová szeretnél menni? Valami különleges helyre vagy csak át Seolra? *kérdi, miközben kezét a lányka kacsójára kulcsolja. Még van idő eldöntenie a másiknak, hogy mit szeretne, de legkésőbb az aulában el kéne dönteni, hisz ott van a teleportszoba, ami most a segítségükre lehet.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-08-27, 9:29 pm

*Lucius a második emeleti folyosó lépcsőjén üldögél éppenséggel. Nem csinál semmit. Ez nála ritka pillanat, nagyon is, de van amikor megesik. Szeret néha kilépni a rutinból és csak leülni valahova és a "mérföldes bámulás" nézést gyakorolni. Ez a semmibe révedő tekintetet takarja, de ennek azt a formáját, ami olyan, mint egy emberé, aki sokat, sőt mi több, mindent, minden szenvedést és rosszat látott már és most üres a lelke. Lucius esetében ilyesmiről szó sincs, de ez a tekintet el tudja kergetni azokat, akik esetleg indokolatlanul szólítanák meg. Mert nem mindig keresi a társaságot, kifejezetten szüksége van a magányra. Most például gondolkodni akar. Nem annyira hagyják nyugodni gondolatai, mert az elmúlt pár napban elég kutyául volt és ezért nem volt elég tiszta a feje az elmélkedésre, pedig éppenséggel van min. Mondjuk, hogy egy jó ideig nem fog a fogadó közelébe menni, majd iszik máshol, mert ott már nem ez az első kellemetlen tapasztalata. Sőt, egy olyan lépésre kényszerült, melyet alig akart megtenni s ami újabb okot ad a gondolkodásra: a Lissel megbeszélt találkozóját kénytelen volt lemondani. De nem tudott mit tenni, alig tudott kimozdulni, nem még randevúra menni. És azt nem akarja, hogy gyengének lássa a lány, hogy ilyen állapotban van, azt meg pláne nem. Így üldögél a lépcsőn, oldalvást fordulva, hátát a hideg kőnek támasztva, maga elé meredve. Ruházata most sem tér el a szokványostól: barna bőrcipő, világoskék farmer, fekete ing, felül két kigombolt gombbal, nyakában pedig az ezüst fasces medál a láncán.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-08-27, 9:38 pm

*Egy halk nyikorgással nyílik ki a könyvtár ajtaja, én pedig már a folyosón is vagyok. Az ajtót becsukom magam mögött, majd már sétálok is tovább, hogyha minden igaz, akkor visszatérjek a déli főtoronyba és kicsit átnézzem a tanulnivalókat. Na nem mintha nem tanultam volna ma még eleget, de amíg van energiám, addig kell mindezt megtenni. Magassarkúmnak köszönhetően minden egyes lépésem hallható, de mégsem túl erősen, csak kicsikét, hiszen megtanultam már normálisan lépkedni az ilyen dolgokban. Ruházatom egyébként elegáns, mint mindig, tehát egy fekete rövidnadrág van rajtam, felül pedig egy ezüst színű, rövid ujjú blúz, melynek felső két gombja ki is van gombolva, hajam kibontva, göndören omlik végig a vállaimon és ezüstös szemeim körül pedig egy kis fekete smink található. Ékszer most nincs rajtam, nem mindig látom értelmét felvenni bármit is, főleg most nem, hogy csak a könyvtárig sétáltam, ahogy viszont a métereket magam mögött hagyom, a lépcsőkhöz érve dermedek meg, mivel felismerem ám, hogy ki ücsörög teljes magányában, így halkan mögé osonok, majd letérdelek kissé a másik mögé, kezeimmel pedig hátulról átölelem Lucius vállait és egy aprócska, puha csókot lehelek nyakára.*
- Szia nagy beteg! Jobban vagy már? *kérdezem is meg tőle halkan, de nem óhajtom még elereszteni, jó most nekem így, amúgy is, oly rég találkoztunk már és úgy érzem, hogy ennyihez már jogom van. Maximum ha nem tetszik neki, majd szól, szóval most nem fogok nagy ügyet csinálni a dologból és csak reménykedem benne, hogy tudni fogja, hogy én vagyok és nem hagyná bármelyik lánynak, hogy ilyen legyen vele. Mindent nem tudok még róla, szóval van bennem egy kis félsz, de hát az ilyesmi ezzel jár.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-08-27, 10:00 pm

*A lépcsőn üldögél Lucius, és magányában mereng, ahogy enyhe kopogásra lesz figyelmes, de annyira nem foglalkozik ezzel, ha ismerős, majd megszólítja, ha nem, akkor majd elmegy mellette. Így visszamerül gondolataiba. Kell is kicsit, mert nem árt számadást tartani az elmúlt időkről, hiszen nincs még oly rég itt, de mégis sok dolog történt eddig vele. Épp ezért hat a meglepetés erejével, a "hirtelen támadás" ami hátulról éri. Megérzi a lány szagát, hallja a kellemes női hangot és már a melankolikus merengés tovaszállt, mintha a szél fújta volna el, akár egy borús felhőt. A lágy csókocskát is érzi, mire már el is mosolyodik.*
-Szia kedves! Igen, jobban, főleg, hogy itt vagy most. *válaszol, szintén nem hangosan. Egyébként se hangos, leszámítva, ha fiúkkal iszogat, most meg pláne nem, főleg a szervezetét megviselő napok után. Most fejét igyekszik a lány felé fordítani, hogy egy kis kicsavarodás árán apró csókot lehelhessen Lis szájára. Közben kezei is végigsimítanak a lány karján.*
-Úgy sajnálom, hogy le kellett mondanom a találkozót. Ugye nem haragszol? *ez foglalkoztatta, nem-e bántja meg a lányt, nem-e hiszi azt, hogy le akarja rázni és sok ilyesmi fordult meg a fejében, de most úgy tűnik ezek a gondolatok a semmibe vesznek.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-08-27, 10:09 pm

*Nem hittem volna, hogy pont ma és pont itt lelek rá erre a fiúra, de jól esik tudni, hogy itt van és remélhetőleg nem is kerül engem. Picit rosszul esne úgy érzem, de most magamra hallgatok, így egy Lis-köszöntőben lehet része, tehát kezeimmel átölelem őt és édes illatomat is megérezheti hamarosan, ahogy kedves puszimat is, mellyel őt üdvözlöm.*
- Ha tudom, hogy itt ücsörögsz egymagadban, már hamarabb kijöttem volna a könyvtárból. De sajnos néha tanulni is kell. *sóhajtok is fel cseppet, ugyanis nem örülök a dolognak, hogy ennyi időm megy el rá, de közeledik az év vége, és jövőre az egyetemi rendszer is érdekelne, egy megbukást nem kockáztathatok, szóval keményen készülök, ahogy azt kell. Nem ölelem úgy, hogy ne fordulhatna meg, szóval amikor érzem mozgását, lassan eleresztem és már felém is fordul, így tekinthetem meg a szép szemeket és egy puszit is kapok ajkaimra, amit mosolyogva viszonzok is.*
- Remélem tudod, hogy ennyivel nem fogom beérni. *arcom huncut mosolyra vált át, jelezve, hogy remélem, a mai napon még egy édes csókban is részem lehet, mivel kezdenek elvonási tüneteim lenni. Mindig is szerettem a másik nemet és bár régen cseppet kicsapongó életet éltem, mára ez már teljesen eltűnt és csak Lucius az, aki felkeltette az érdeklődésemet, tehát tőle egyértelműen elvárom majd a csókomat, amit talán meg is kapok ma. Ha pedig nem... hát akkor le lesz támadva szegény fiúcska.*
- Mi? Dehogy haragszom, hiszen ha az ember beteg, akkor pihennie kell. *lassan felkelek, majd a másik mellé lépve ülök le pontosan mellé, egyik kezem pedig Lucius kezére teszem, lágyan végig is cirógatva bőrén.*
- És most mit csinálsz itt? Furcsa téged egy folyosón ülve látni, csak nem valami baj van? *kérdezek is rá, picit megszorítva a kezét is, ezzel jelezve, hogyha szüksége van valamire, akkor én mellette állok, meghallgatom és ha tudok, segítek is ám neki.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-08-27, 10:36 pm

*Egy váratlan találkozás lesz az esti merengésből, amikor a könyvtárból érkező Lis pont Luciusba "botlik" a lépcsőn, bár szó szerint is lehetne botlás... az egy vicces szituáció lenne. A kicsit drasztikusabb belépőre először a leheletnyit paranoiás fiú összerándul, de aztán tudja kezelni a helyzetet, sőt felvidul.*
-Ha tudom, hogy a könyvtárban vagy, bementem volna... és akkor most egyikünk ott lenne, ahol a másik volt eddig. *kis nevetés jön, mert elképzeli, ahogy filmbe illően kerülik el egymást. Majd jön az üdvözlő puszi, egy szép pillantás keretében.*
-A tied vagyok m'lady. *bólint a fiú, mint valami tizenhetedik századi uracska. Jó az ilyesmiben, tudja magát mímelni, mórikálni, valahol mélyen egy színész veszett el benne. Egyébként is hiányzott már neki a lány érintése, Lis biztos nem marad csók nélkül az est folyamán.*
-Csak tudod féltem, hogy azt hiszed, hogy kerülni akarlak, vagy valami... de erről nincs egyáltalán szó- Bár annyi szent, hogy a fogadóba nem megyek egy darabig, már a második eset, bár most lehet valami idült mérgezés volt, mert kezdtem magam maláriásnak érezni a gyomorbaj mellett, lázam is volt, meg minden. A szobatársaim meg nem hoztak gin-tonikot, pedig jó lett volna a kinin. *és ebből is viccet csinál, mert ő már csak ilyen. Élet és halál egyre megy, igazi veszélyérzete nincs, meg nem is aggódik ilyesmin. Azért amikor a másik mellé ül, van ideje megnézni a lányt. Az érintés a kezén jól esik neki.*
-Ma is csodálatosan elragadó vagy. *jegyzi meg s a lány kacsóját felemeli, hogy a magáé továbbra is az övé alatt marad s egy csókot lehel rá, majd visszaereszti.*
-Csak gondolkodtam és semmit tettem, mert néha azt is kell. Tudod van egy kialakult napirendem, ami rutin szerűen, a tanulás, edzés, gitár gyakorlás és fegyveres gyakorlás körül forog. Ebből kell néha kikapcsolódás, ami nem épp buli, vagy iszogatás, egyszerűen vagyok a semmibe magamnak és kész. Ezért ültem itt. De ne aggódj, nincs semmi baj. *magyarázza türelmesen. A lány még jó pár dolgot nem tud róla, de ez nem gond, más tekintetben viszont jobban ismeri, mint mások.*
-Szeretnél valamerre menni? *kérdezi végül és fel is áll ültéből, List felsegítve természetesen. Kíváncsian várja a választ közben.*

//Fagy//

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-08-27, 11:37 pm

//olvad//

*Nem hittem volna, hogy ennyire szerencsés leszek ma, hogy pont Luciust találom itt, de mindez tényleg megtörténik, így jókedvűen köszönthetem is őt. Tényleg örülök, hogy összefutottunk, bár valamikor jó lenne már Scottal is találkozni, hiányzik a testvérem. *
- Szerintem akkor összefutottunk volna, mivel egy folyosón vagyunk, szóval ez az elkerülős dolog bukott téma. *vigyorodom is el, mivel biztosan kiszúrtam volna, ahogy azt most is tettem. Na de a puszit megkapja és már hallom is a kedves választ, mely szerint az enyém... oh, bárcsak az enyém lenne, de majd idővel, ki tudja. Nem szeretném behálózni, nem tudom, hogy mi közöttünk most pontosan mi van, de az idő majd mindent megmagyaráz.*
- Dehogy hittem azt, hogy kerülnél. Elég rossz döntés lenne. *kacsintok is rá, mivel azért tisztában vagyok magammal, tehát nem vagyok se csúnya, se rossz társaság, tehát ő is veszítene én velem, nem csak én vele. Na de nem egozok, inkább kíváncsian hallgatom tovább mondanivalóját és amikor hallom a szavait, akkor csak meglepetten pislogok rá nagyokat.*
- De mi történt, hogy megmérgeztek? Ez hihetetlen, hogy mik vannak manapság, Seolon belém is már jó párszor belém kötöttek. *sóhajtok is fel, de azért sikeresen kibírtam a dolgot, azt pedig inkább el se mesélem Luciussal, hogy halál lett a jutalma. Nem ismeri még ezt az énem, hogy képes vagyok gyilkolni, ha kell és talán addig jó, mert még a végén megijedne tőlem, azt pedig nem kéne. Mellé csüccsenek tehát, kezem a kezére kerül, de csak rövidke időre, ugyanis egy kézcsók lesz a jutalmam, amit egy apró mosollyal jutalmazok.*
- Köszönöm, te is jól nézel ki. *dőlök is neki vállal egy kis időre és már tovább is érdeklődöm, de amikor az italozást hallom, azért egy pillanatra elgondolkodom ám. Mi is úgy kerültünk közelebb egymáshoz, ki tudja, hogy mással alakul-e neki valami, de nem... nem szabad ilyenre gondolnom.*
- Öhm igen, mehetünk, mondjuk a konyhába egy teára vagy a koripályára vagy ahova szeretnéd. Nekem igazából most mindegy. *elfogadom a másik kezét, de mégis saját erőmből kelek fel, csak az illem miatt engedem neki, hogy úgymond felsegítsen. Mivel minden hely, amit mondtam lefelé található, ezért már meg is indulok a lépcsőkön, de kezem automatikusan a fiú kezére kulcsolódik, majd amikor a lépcsőfordulóhoz érünk, hirtelen ötlettől vezérelve fordulok meg, majd döntöm a másikat a falhoz és másik kezét is elkapva lágyan a falhoz nyomom mindkét kézfejét, így simulok testemmel Luciuséhoz.*
- És mi lenne, ha nem engednélek innen tovább? *kérdezem is ajka elé suttogva, mint valami succubus, ki megtalálta a mai áldozatát. De természetesen csak játszom, mégis, kíváncsi vagyok, hogy mit fog szólni hozzá.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-08-28, 12:03 am

*A sors játéka folytán Lissel fut össze a fiú a folyosón, amikor a lány kijön a könyvtárból.*
-Elképzelhető. *adja meg a záró akkordot az elkerülés témájához. Majd tesz egy bóknak beillő kijelentést, aminek valóság alapja is van, de természetesen még nem tartanak azon a szinten.*
-Ebben teljesen igazad van. Nem ettem meszet, hogy ilyesmit tegyek. Így is áldom a szerencsém, hogy akkor a clubban összetalálkoztunk... *mondja a lánynak. Állítása teljesen igaz és tudatában van annak, mennyire megfogta az Isten lábát az eddigiekben s nagyon is szeret a lány társaságában időzni, de sajnos sok dolog van, mindkettejük kötelességei első sorban, ami ennek határokat szab, hiszen Lis végzős, a jövőjével kell foglalkoznia nagyon komolyan. De azt is elmagyarázza most a srác, hogy mi baja is volt és hogy mi a gyanúja.*
-Ez csak gyanú. Tudod az utcán már kaptam egyszer egy tűt, de túléltem, a múltkori fogadós meg szimpla gyomorrontás volt, egy erősebb, mert akkor ettem ott. De most csak ittam, amitől azért ilyen reakció nem túl természetes, főleg, hogy koránt sem annyit. Két deci bor még nem tett ilyet. De tudod a családomnak van egy pár jóakarója, akik szeretnek ártani, ha tudnak. A nagyapám is egy ilyen jóakaró áldozata lett. ~Ő meg az enyém.~ *teszi hozzá gondolatban, de ezt nem mondja ki, nem tudja, a lány hogy reagálna rá. Pedig ha tudná a kötekedős dolgot... Mint folt a zsákját, úgy tűnik.*
-De gondolom a kellemetlen egyén vagy egyének csúnyán megbánták. *azért a keze ökölbe szorul a gondolatra fizikálisan is, hogy Lisre mertek támadni, vagy inzultálni. Az ilyeneket saját stílusában intézné el. A kölcsönös bókváltás is megvan, de ez nem formális, hanem színtiszta igazság.*
-Egy tea jól esne, de ne várd, hogy korcsolyázzak, ha szeretnél még egy darabban látni. *igen, a srác ügyessége ilyen téren minimális. Ebben is ambivalens. Harcban és ilyen dolgokban ügyes, fürge, míg korcsolya, meg sokszor a való életben és hasonló dolgokban esetlen tud lenni. Így indulnak meg hát lefelé, kézen fogva. Úgy látszik, Lis közelében Lucius kikapcsol, legalább is a lánnyal szemben, mert az neki tudja nyomni a falnak és leszorítani. Érzi a fiú a játékot, de egy enyhe pír akkor is jelzi, hogy picit megalázó a dolog, de ez elhalványul a helyzet mellett*
-Nos... a pálcám és a tőröm nem tudom elérni, így más lehetőségem nincs, mint... *és a mondat lezáratlan marad, mert ő kezdeményez és Lis kap egy szenvedélyes csókot, most a lágy körítést elhagyva, az ilyen helyzetben nem kell. Most már határozottan élvezi a fiú a helyzetet.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-08-28, 12:23 am

*Azért remélem, hogy érzi, hogy szerencséje van velem, mivel szeretem, ha megbecsülnek és gyűlölöm, ha átejtenek. Nem is tudom, hogy mit tennék Luciussal, ha kiderülne, hogy csak szórakozik velem, de nem, nem gondolok ilyenekre, a bosszú nem mindig jó, kár, hogy mégis annyira jó pajtásom.*
- Én is így érzem, bár jó rég jártam már ott, valamikor lemehetnénk ismét a klubba, már ha benne vagy. *persze az a második randi is jól hangzik, de azért egy kis szórakozást se utasítok ám vissza, ezért is térek most ki erre. Ez után tovább hallgatom a mesélését, így hallom meg, hogy már megmérgezték a fiút és sajnos elég valószínű, hogy még rosszabb dolgokat is át fog élni itt, ahány bűnöző található a másik szigeten, mely ahány fura alak megfordul ott.*
- Oh értem, hát akkor majd megedződsz. A lényeg, hogy ne legyen ám nagy bajod. *mosolyodom is el, mivel nagyon nem szeretném a gyengélkedőn meglátogatni, mert nem tér magához hetekig vagy valami hasonló gondot, szóval csak vigyázzon magára. Viszont ha már ő mesél, én is megemlítem, hogy nekem is volt ám már ilyesmiben részem.*
- Már nincsenek az élők sorában... Remélem, hogy ezért nem lettem kevesebb a szemedben, de nem mindig vagyok ilyen, mint most veled. *utalok arra, hogy a gyilkos én is bennem lakozik, hiszen azért is jöttem annak idején a Mysterioba, vannak bizonyos dolgok, amiket el kell intéznem a jövőben. Talán nem is baj, hogy Lucius most már meg fogja tudni, hogy ez a Lis, akit ismer, egy kedvesebbik énem, mivel ha kell, meg tudom védeni magam. *
- Akkor egy tea rendel nemsokára. Viszont ha ilyen rosszban vagy a korcsolyával, akkor muszáj elnéznünk majd a pályára is. *kacsintok rá kihívóan, de azért nem erősködöm ám akkor, hogyha annyira nem szeretne lemenni, teszek én róla, hogy lássam ügyetlenkedni, mivel biztosan nagyon aranyos lenne. Menet közben viszont egy ötlet fogalmazódik meg bennem, méghozzá egy gonoszkás dolog, így tolom neki a falnak - és szerencsére sikerül is -, majd kezeit lágyan lefogva tolom a csuklókat is neki a hűs falnak, így simulok hozzá és figyelgetem is az édes pírt.*
- Nem kell ám félned tőlem, nem fogok rád mászni... *mondom is picit zavartan, el is eresztve kicsikét a másikat, és már majdnem távolodnék el tőle, amikor megérzem a közeledését és most én pirulok bele abba, ahogy megcsókol. Azt hittem, hogy nem akarja, hogy sok számára, amit én szeretnék, ez a fajta játszadozás, de hát ő ilyen srác, nekem ezt el kell fogadnom, bár nem tagadom, alakítgatnék rajta, majd meglátjuk, hogy sikerül. Pilláim lecsukódnak, én pedig már engedek is a szenvedélyes csóknak, kezeimmel eleresztve őt, majd derekánál átölelem, így húzom el még egy percig ezt az egészet, majd egy puszi után már lassan el is eresztem.*
- Szóval, tea... *simítok bele dús, vörös tincseimbe, majd ha Lucius is jön, akkor lassan azért már tovább haladok a konyha felé.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-09-12, 2:36 pm

*Idejét sem tudom mikor voltam utoljára őrjáraton, pedig Sentineli kötelességem lenne, de valahogy eddig elhanyagoltam ezt a tevékenységet. Igazából a legtöbb feladatommal így vagyok, lévén új emberek nem érkeztek a házba, akikkel foglalkozni kellene, megjegyzem ezt cseppet sem bánom nem nekem való hogy bébicsőszködjek felettük. Illetve az őrjáratok is egy ideje abba maradtak. Ma azonban erőt éreztem magamba, hogy tegyek egy kört, elvégre ki tudja mikor csöppen éppen olyanba az ember, amit esetleg jelenteni kéne, így indulok el a szobámból az emeleti folyosók felé. Különös hogy ilyen csendes minden, gondolom a legtöbben tanulhatnak, vagy az iskolán kívül tartózkodnak, bár nem igazán érdekel ki mit csinál, ez is csak találgatás a részemről. Nem kell hozzá sok idő, hogy eljussak a második emeleti folyosóra, ahol a könyvtár ajtaja előtt picit megállva a gondolataimba merülök. Lehet nem ártana kivenni pár könyvet, amikkel már szemezgettem, talán segítené a tanulásomat, amit szintén nem kéne elhanyagolnom. Majd valamikor ezt is meg fogom ejteni, egyébként öltözetem egy sötét hasított bőr nadrágból áll, felsőtestemet pedig egy rövid ujjú ing takarja. Hajam kissé kócosan omlik el a vállamon, lábamon pedig kivételesen egy sima sportcipő foglal helyet.*

» Curriculum- első emeleti folyosó
» Alagsori folyosó
» Sejtelmes folyosó
» Magiszteri folyosó
» Sötét rúnasor (A folyosó)