Árny Hágó

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-08-19, 7:22 pm

*Eddig csak kutyát vittem megsétáltatni, és életemben nem gondoltam volna, hogy egy farkas lesz a házikedvencem, de bizony, most éppen egy kis farkaskölyök lépked mellettem. A hágó teteje a cél, ha már elindulunk, akkor csináljuk is végig. Útközben az ösvény mellett találkozok Corinával.*
- Majd talán tanórán összefutunk. Ott meg csak nem kell sportolni. *válaszolok, és ha jobban belegondolok, még nem is láttam órán a lányt. Bár lehet pont akkor volt, amikor én nem.*
- Naná, még csak most indultunk. *válaszolom lelkesen, közben észreveszem, hogy a farkasra pillant.*
- Nem fog bántani, max a baglyodat eszi meg vacsorára. *kacsintok és közben a fehér állat felé mutatok.*
- Csapjunk a lovak közé! *kiáltom lelkesen, majd követni kezdem a lányt és intek Fenrirnek is, hogy kövessen.*
- Te jártál már erre? Azt mondják fent szép a kilátás. Kivéve ha útközben jön egy lavina. *érdeklődöm.*

//Jön a fagy//

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-09-10, 8:22 pm

//Olvad: Naomi - Ambrus, Lovarda//

*Úgy tűnik, a fiú még sem egyedül lovagol ki, mert egy arisztokrata lány csatlakozik hozzá, aki kihasználja a helyzetet és a fiú segítségét kéri, aki persze nem utasítja vissza egy hölgykérést. Beszélgetésbe elegyednek és kiderül, hogy a bájos teremtés nem más, mint a híres démonológus család sarja. Erre felcsillan a fiú szeme, hiszen érdekli ez a szakterület a misztikus lények mellett. Meg is érdeklődi, hogy a lány is hasonló beállítottságú e, de elég kitérő választ kap, és ebből le tudja vonni a következtetést, hogy erről inkább ne faggatózzon tovább. Nem is teszi, inkább lóra pattan és Naomival az oldalán az árnyhágóhoz vezet útjuk. Igaz a fiú még nem járt ott, de tudja, hogy merre kell mennie és magabiztosan vezeti foltos lovát előre.*
- A démonológián kívül még a misztikus lények érdekelnek, de a varázsvilágon kívül nem tudom, mihez kezdenék. El sem tudom képzelni az életem varázslás nélkül. Ön meg tudna válni a varázslástól? *Teszi fel az érdeklődő kérdést, de ha a lány is figyel, észrevehetik az előttük lévő bejáratot, ami a hágóba vezet. A kis ösvényt végig fenyves övezi, ami igen csak besötétíti, a járatot bizonytalanságot ébresztve pár ijedősebb diákban, de Ambrust inkább vonzza, mint ijeszt. Közben a két diák halad így a fák is sűrűsödnek, de szóba jön, hogy ki mióta van itt. Egyikőjük sincs itt rég óta, de azért a lány kap egy szép bókót.*
- Nincs így kisasszony, nem vagyok, én nagy hódító a lányok meg inkább jobban szeretik a magas, rámenős legényeket. *Valószínűleg ez alól Naomi se kivétel, mert még a fiút nem mérte végig, de azért Ambrus nem fog megsértődni.*
- Nem fázik Miss Naomi? Elég hűvös van most, hogy a fenyők betakarnak mindent és a hegyek között, amúgy is nagyobb a szél. *Ügetnek még mindig a fák között, de már látható az alagút végén a fény, ami a kijáratot jelzi a hágóba.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-09-10, 8:52 pm

*Lovagolni van kedvem ezen a délutánon, ezért is veszem utamat a lovarda felé, hol azonban összefutok egy évfolyamtársammal, kit egy kicsit kihasználok már ami a választott lovam felnyergelését illeti, de ez úgy tűnik, nincs ellenére a másiknak. Ez plusz pont nálam, szóval így akár jól meglehetünk egymás mellett Ambrussal. Beszélgetünk mindenféléről, a származásról, érdeklődési körről, és a démonológiára is felkerül a szó, amit azonban én hárítok, és szerencsére a fiú sem feszegeti ezt.*
- Hm hát ezen még nem is gondolkodtam, de szerintem nem lennék meg varázslás nélkül. Így nőttem fel, nem tudnám elképzelni e nélkül az életemet. *fejtem ki véleményemet, és ebben egyezünk Ambrussal. Nemsokára egy ösvényt veszek észre, mi kicsit sötét, és bár bátornak mondanám magam, de egyedül nem hiszem, hogy bemennék. Azonban most itt van velem egy évfolyamtársam, ki tapasztaltnak tűnik a varázslat terén, és hát én se vagyok gyámoltalan, szóval magabiztosan irányítom lovamat arra felé.*
- De valakinek a hozzád hasonlók is kellenek... *hagyom függőben ezt, és ha azt gondolja Ambrus, hogy nem mértem végig már rögtön a találkozásunk elején, akkor tévednie kell, de természetesen ezt nem kötöm az orrára. Nem tipikusan az én esetem a srác, de egy körre azért bevállalnám, de ő nem olyan, legalábbis abból következtetve, hogy magázza még a vele egykorúakat is. Az időjárás kicsit hűvössé kezd fordulni.*
- Egy picit fázom, de még bírom, köszönöm kérdésed. *mosolyodok el, és tényleg megborzongok egy kicsit, hiszen a ruhámat nem épp a vastagságával tudnám jellemezni. *
- Amúgy lesz itt valami érdekes, amit érdemes megnézni, vagy csak fák? *kérdezem Ambrustól, mert ő kicsit tájékozottabbnak tűnik ezzel a hellyel kapcsolatban.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-09-10, 9:14 pm

*Amburs sorban szerzi a pontokat a leányzónál. Vajon hány pont kell a matrica albumba egy barátságért? Egy pont a nyergelésért, még egy a bókokért, még egy a név ismeréséért. Három vajon beváltható vagy igyekezzen azért még a fiú tenni valamit, hogy elbűvölje a leányzót. Talán majd megfogja a megvadult lovat, vagy hősként lép fel a szakadék peremén… ugyan Ambrus nem vakmerő. Megfontolt és csak utána cselekszik, de nem mondanánk, hogy gyámoltalan. A fiú csak bólint a válaszra. Ő se tudna önszántából megválni a varázslástól, de ha muszáj, lenne, akkor valószínűleg megválna tőle. Közben elérik az ösvényt, ahol már hideg szél fúj. Naomi egy kicsit fázik ezért Ambrus a nyeregtáskába Nyúl és elővesz egy garbós sötétkék pulóvert.*
- Tessék. Vegye csak fel. Kellemesen melegít a kötött anyag. Ne aggódjon nem műszálas. *Közelíti meg lovával az inflást, hogy átnyújtsa neki a ruhaneműt. Nem magas Ambrus és nem is nagydarab, de Naomi se a csillagokig ér, így lehet jó lesz rá a pulóver. Ha a lány belebúj a garbóba, akkor érezheti a fiú kellemes fenyő illatát a pulóveren ugyan is ez a kedvenc pulcsija. A következő megjegyzéshez nem fűz semmit csak eszébe jut a kedves lány, akivel a bálon táncolt. Talán egyszer neki is lesz esélye, de számra nem ez a lényeg, hanem a műveltség szerzése. *
- Érdekesség? Nem, nem hiszem, hogy lesz, de a fák mindjárt el is fogynak. Látja? Már ritkulnak. *Néz körbe a fiú is, hisz már csak pár fa szállingózik körülöttük. Elérték a hágó bejáratát most már az út mentén végig mehetnek a hegyvonulaton gyönyörködve a tájba.*
- Itt már csak a táj és a természet szépsége lehet az érdekes. *Emeli fel arcát az ég felé, hiszen egy sas szállt el fel lettük. Előre megy a keskeny bejáraton. Ketten elférnek egymás mellett kényelmesen, de semmi hírtelen mozdulat különben a ló lába megcsúszik. Alig, hogy Rick patájával az utat érinti, megremeg körülöttük a föld. Nem nagy csak egy kicsit, de a ló egyből felkapja a fejét.*
- Nyugi pajtás csak fönt magasan mozognak a sziklák. Semmiség, ez itt minden napi. *Pacskolja meg a ló nyakát, majd hátrafordul a nyeregben meglesni Naomit.*
- Ott sincs gond igaz? *Ha minden rendben, akkor Rick hátán beljebb halad a sziklás rengetegbe.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-09-10, 9:54 pm

*Az Árny hágón lovagolva bizony egy kicsit fázni kezdek, hiszen igazából nem terveztem, hogy ilyen helyre fogok majd kijönni, mire Ambrus egy pulcsiját nyújtja felém. Nem szoktam mások ruháját felvenni, de azért értékelem a gesztust.*
- Köszi. *küldök felé egy halvány mosolyt, de azért a hátamra terítem a pulóvert, és a mellkasomnál megkötöm, hiszen szétfagyni nem szeretnék. Az orromat valóban megcsapja egy illat, mi nem olyan rossz, de nem is lesz a kedvenc illatom, mindenesetre nem kellemetlen. A helyről érdeklődök laza ügetés közben, de elvileg semmi érdekes nem várható. Hamar bejárjuk akkor a helyet, és én meg fogom unni, és visszamegyek a lovardához.*
- Nem tudom mit lehet órákat csodálni a természetben. Egy ideig szép, meg minden, de aztán unalmas lesz ez az egyhangúság. *mondom kicsit unott hangon, de azért körbehordozom zöld tekintetemet környéken. A föld hamarosan megremeg, mire Black Damon felágaskodik, de szorosra fogom a gyeplőt, így tapasztalt lovas lévén rajta maradok, és csitítgatom az állatot, ki szerencsére megnyugodni látszik.*
- Minden oké... most már. *mondom Ambrusnak, ki hátrafordul.*
- Nem lenne szerencsés még több ilyen akció, mert a végén lovam megvadul és kiszalad a világból hátán velem. *viccelődök kicsit, de azért bevallom megijedtem, hogy leesek a lóról, és maradandó sérülést szerzek.*
- Na menjünk tovább, nem akarok én ezen fennakadni. *közlöm, és magabiztosan indítom meg a négylábút előre.*

//fagy//

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-09-14, 3:25 pm

* Tuti, hogy a figyelmetlenség miatt nem láttam, vagy vettem még észre a srácot, főleg ha még a háztársam is. De én nem szoktam figyelni, mikor átvágtatok a klubbhelységen, vagy mikor a szobámba igyekszem. Úgy néz ki, hogy nagy hiba. De aztán megmondom, hogy számomra akkor is feltűnő lett volna, mivel rövid a haja. *
- Hát én öszvissz ha hárommal találkoztam. Nem tudom, engem a hosszú hajú pasik találnak meg, vagy nem is, én találom meg őket. * vigyorodok el, hisz már sok ember nyakán lógtam unalmamba, ha akarta, ha nem. Bár Bruno nyakán lógni még élvezet is, főleg, hogy vele tudjuk egymás vérét szívni anélkül, hogy a másik besértődne. Jelen esetben ugyanezt Angellel nem tenném meg, mert hát ki tudja, min akadna fel, de majd csak oldódik itt is a légkör, mert ez még igen csak az ismerkedjünk közepe, amit nem is csodálok, hisz most találkoztunk először. De láthatólag jól kijövünk, mármint nekem aztán semmi bajom vele, sőt élvezem is a társaságát, úgyhogy simán elvagyok én vele. *
- Ha akarod egyszer szívesen lekísérlek, nagyon megy nekem az ottani ülés, és legalább te sem unatkoznál. * ajánlom fel mosolyogva, bár nem várom el, hogy el is fogadja, főleg ha már jobban fog ismerni. De úgy tűnik ma még leszünk eleget együtt ahhoz, hogy többet tudjon rólam, ugyanis felajánlotta, hogy menjünk valamerre, amit én aztán nem fogok visszautasítani. Fel is hozom neki a parkot, meg a játszóteret, de ő egy jobb ötlettel áll elő. *
- Oké, én benne vagyok. Viszont előre szólok, hogy mostanában igen béna vagyok, és hajlamos vagyok a saját lábaimban is elesni. * teszem azért hozzá, hisz a példa is ezt mutatja. Már kétszer pórul jártam, de hála égnek, mindig volt mellettem valaki. Gyorsan odamasírozok a pulthoz, hogy megvegyem a nyakláncot, mit eztán bele is rakok a táskámba, majd Angel felé veszem az irányt, akivel el is indulunk a hágó felé. Kicsit azért bennem van a félsz, amit szóvá is fogok tenni.*
- És mi lesz, ha leesek? Hidd el, képes vagyok rá. * nézek kissé ijedten rá, mert hát most tényleg félek egy kicsit, de aztán a kérdésére is válaszolok. *
- Skóciából, na és te? * rendezem le ennyivel, nincs kedvem az unalmas életem regélni, főleg, hogy próbálom elfelejteni. A vizet egy bólintás kíséretében kiveszem a kezéből, majd miután ittam belőle, visszaadom neki. *
- Köszönöm. * nézek hálásan rá, mert én aztán elfelejtettem vizet hozni. Na ugye, hogy milyen figyelmetlen vagyok? *

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-09-14, 3:42 pm

*Nem nézném ki belőle, hogy annyira kondizik, de valószínűleg csak ilyen test-karbantartás miatt. A bandánkban is volt annak idején pár csaj, akik ennyire ügyeltek a dolgokra, de szerintem egy nő az nélkül is szép. Oké, figyeljen oda magára, de a sok izom már nem mutat jól rajtuk.*
- Oké, benne vagyok, örülnék, ha elkísérnél. *bólintok rá a dologra, hiszen engem nem zavar, hogyha néznek közbe és egy társaságot most minek utasítsak vissza? Tehát amint ezt letisztáztuk, már meg is várom, amíg Bri fizet és felhozom neki a hágó ötletét, ahova nem lenne rossz most felmenni, bizonyára jól éreznénk magunkat a friss levegőn.*
- Észben tartom, de ne félj, majd figyelek rád. *mosolygok rá kedvesen és már el is hagyjuk az üzletet, hogy a főutcán át kezdjünk el haladni az ösvény irányába, melyet követve mihamarabb a hágóhoz is fogunk érni. *
- Akkor majd megtanulod, hogy máskor jobban figyelj, hát most erre mit mondjak? Szerintem nem lesz gond, próbálj meg te is így állni hozzá... A hegyre nem csak mászni lehet, hanem van egy kis út is, amin fel lehet sétálni, tehát max választjuk azt a mászás helyett és akkor még egyben is maradsz, megfelel? *vigyorodom el most már jókedvűen, hiszen aranyos ez a lány, hogy ennyire parázi mindentől, bár nem hiszem, hogy annyira szükség lenne rá. Másodikos vagyok és bár nincs nálam famulus, szerintem ez lerí rólam, hisz még órákon se futottunk össze, így ha gond van, képes vagyok őt meggyógyítani. Jó, nem minden esetben, de a többségben igen és ha gond is lenne, el tudom juttatni a gyógyítóhoz. Azért érdeklődni is kezdek felőle és bár nem mászok bele a múltjába, mégis érdekelne, hogy honnan is került ide.*
- Oh, szóval skót vagy? Akkor te is megfogsz minden forintot? *kérdezem most már nevetgélve és még a víz is előkerül, amelyből iszik a lány is, majd ez után én magam is és már láthatjuk is a csodálatos hegyet, melynek ösvénye mentén már felfelé is kezdünk sétálgatni.*
- Szeretem ezt a helyet meg az extrém sportokat, azért is akartam ide jönni. És majd mutatok egy részt, ahonnan remek a kilátás, már ha nincs ellenedre. *lépegetek előre, kikerülve pár nagyobb szikladarabot is, hiszen akad itt néhány, amelyekbe nem kellene elesnem, de fél szemem a lányon tartom. Ha tényleg olyan kis ügyetlenke, mint ahogy mondta, akkor ez soha nem fog ártani.*
- Na és sok barátod van már itt? Beilleszkedtél teljesen? *tudakolózom tőle még ezt is, hiszen én magam bár egy ideje már itt vagyok, még se rendelkezem túl nagy ismerettséggel és azért ez bánt ám egy kicsit, még akkor is, ha nem mondom és nem is mutatom ki.*

//fagyi - Bri eltűnt Sad

//

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-09-25, 12:34 am

*A lány magabiztossága mit sem változott a tegnap este óta, ami nem is csoda, hisz akkor elbánt Demetriussal, így érthető, hogy most sem igazán mutat félelmet. Arról viszont megfeledkezik a szépség, hogy tegnap is könnyedén befolyásolta őt a vámpír, Demetrius viszont nem felejti ezt el, így most hamar az uralma alá is vonja a lányt. A bizalmába fogadáson kívül viszont most már az elején le is fegyverezi Faith-et, most tényleg biztosra megy. Ezután egy kis sétára invitálja normális hangnemben a másikat, mivel van egy kis terve, de hogy egészen pontosan mi, azt nem mondja el a másiknak, csak utal rá.*
-Majd meglátod, ha odaértünk. És hogy miért? Meg akarlak ismerni. *ebben tényleg van igazság, mivel kíváncsivá tette az erejével a leányzó. A pálcától már korábban megszabadult a férfi, így a várost már sokkal magabiztosabban hagyja el, Faithel az oldalán, miközben érdeklődni kezd felőle.*
-Szóval Faith, és te is a Mysterioba jársz. Na és mondd csak, milyen sokan vagytok ott? *kérdez rá azokra a dolgokra, amik jobban érdeklik perpill annál, mint hogy mennyit is iszogatott a lány. De nem csak ő az egyetlen, aki most kérdez, a leányzó is visszadobja a labdát.*
-A nevem Demetrius, és több, mint hatszáz éves vagyok. *oszt meg ő is némi infót magáról, miközben szép lassan megközelítik azt a helyet, ahová a férfi menni akar. Így hát az Árnyhágó aljánál megállnak, Demetrius pedig felmutat az egyik kiálló sziklára.*
-Látod ott azt a sziklát? Oda megyünk, onnan tökéletes a kilátás. Gyere. *az utolsó szónál kissé nyomatékosabban beveti uralmát, hogy biztosan ne kezdjen visszakozni a lány, majd már meg is indulnak felfelé.*
-Honnan tudtám tegnap dolgokat a magamfajtákról? *érdeklődik tovább, hisz Nymphadorának fogalma sem volt a harapás közbeni méregről, míg Faith teljesen tisztában volt vele.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-09-25, 12:41 am

*Nem igazán vannak most bennem kétségek, hiszen teljes mértékben megbízom a vámpírnak, hála az erejének, amelyet nem tudtam eddig, de most lehetett volna annyi eszem, hogy minderre figyeljek. Na de nincs mit tenni, most már én veszítettem ezt a kis harcot, de talán ma még ez változni fog, ha pedig nem, akkor nem... *
- Úgy 400-an lehetünk, ha nem többen, nem tartom számon, de a lényeg, hogy tele van az iskola. Miért kérdezed? *pillantok rá kissé kétkedően, miközben én magam is megtudom a nevét, sőt még a korát is, mely azért kissé meglepő most a számomra, hiszen nem hittem volna, hogy egy ennyi idős vámpírral futottam össze és szemeim is kissé felragyognak.*
- Akkor te már elég régóta élsz... *tetszik ez a dolog, igen, egyre inkább, de ahogy a hágóhoz érünk és felmutat egy sziklára, furcsa gondolatok vezérelnek.*
- Nem akarok oda felmenni... ez a ruha és a magassarkú nem hegymászásra való és fázom is. *na meg nem bízom benne, hogy mit akarhat tőlem ott, de amikor megmondja, hogy menjek, lábaim ösztönösen követik őt, picit rosszul botorkálva ezeken a göcsörtös utakon és testem is egyre jobban kezd áthűlni, főleg itt... *
- Tanultam róla... nem ez az első évem a Mysterioban! *felelem készségesen, kissé meg is kapaszkodva Demetrius karjában, ugyanis tényleg ez a csizma most nem előnyös a számomra, de azért próbálom felügyeskedni magamat.*
- Csak a kilátás miatt vagyunk itt? *teszem fel a nagy kérdést, amikor már azon a bizonyos sziklán állunk, igen csak magasan, tehát nem kellene leesni innen, de a kilátás valóban szép, tetszik nekem és ki is szúrok egy kastélyt.*
- Mi az a hely? *mutatok a távolba, de Demetrius bizonyára felismeri majd, hiszen ott tölti a nappalait.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-09-25, 1:02 am

*Miközben az Árnyhágó felé közelednek, a férfi érdeklődik egy kicsit, hisz tudott már meg dolgokat a másik lánytól is, de több ember több információval is tud szolgálni, ami nem utolsó dolog. Főleg, ha mágusokról van szó.*
-Csak négyszázan? Hát ez remek. *mondja cinikusan, egy szájhúzással a férfi. Valami kisebb számnak azért jobban örült volna, de hát ez van.*
-Csak érdeklődök, talán zavar? *kérdez vissza a vámpír, na nem mintha nagyon érdekelné, hogy zavarja-e a másikat. Ha akarja, most bármilyen infót kiszedhet a lányból, hisz az uralma alatt van, de akár ki is olvashatja egyszerűen a fejéből. Amíg azonban Faith magától is válaszol, nem pazarolja erre az idejét és energiáját. Viszont ha már kérdezve lett, ő is elárulja a nevét, sőt, még a korát is, a lány szavaira pedig bólint egy aprót.*
-Helyes megállapítás. Bár az élek kifejezést egyesek vitatnák. *közben elérik a hegy alját, ahol picit meg is állnak, hogy Demetrius megmutathassa, hová fognak felmenni hamarosan. Persze a lányka rögtön ellenkezni kezd, de ez őt nem hatja meg.*
-Nem is kell másznod, van ösvény. A hideggel pedig ne törődj, hidd el, fent nem fogsz fázni. *mondja, majd meg is indítja egy kis rásegítéssel a lányt, aki kissé botladozva ugyan, de neki is vág az útnak. Menet közben persze Demetrius tovább érdeklődik, hisz tegnap másképp viselkedett a lány, mint Nymphadora az első találkozásukkor, s kíváncsi, honnan tudott ilyen dolgokról.*
-Áh, szóval a vámpírokról tanultok az iskolában? Ez érdekes. És mondd csak, mikről van még ott szó? *furcsa, s egyben nyugtalanító az, amit most megtudott, de legalább most már ezzel is tisztában van, bár láthatóan mindent nem mondtak el róluk a tanárok, mert akkor nem hagyta volna a lány, hogy a befolyása alá vonja. Lassan azért felérnek a kiszemelt sziklára, ahol a lány egy kérdéssel is előáll, mire Demetrius arcán sejtelmes mosoly fut át.*
-Hát persze, hogy nem. *bizony tényleg magasan vannak, de épp ez volt a cél, viszont mikor Faith kiszúr valamit a távolban, s Demetrius is odapillant, amerre ő mutat, lassan mellé sétál.*
-Látom jó a szemed. Az egy kastély, amit ha jót akarsz magadnak, elfelejtesz. *nem, nem a lányt félti most, sokkal inkább azon jár az agya, hogy nem kéne, hogy 400 mágus rohamozza meg az ő kis fészküket. Inkább el is fordul a kastély felől, méghozzá Faith irányába, s hideg kezével végigsimít a szép arcon, le egészen az íves nyakig.*
-Tegnap rossz kislány voltál, de ma jóvá teheted a dolgot. Csak maradj nyugton, csak egy picit fog fájni. *azzal már félre is billenti a leányzó fejét, s fogait ismét a puha húsba mélyeszti, hogy magához vehessen egy adagot a lányka ínycsiklandozó véréből.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-09-25, 1:16 am

*Miközben sétálunk és beszélgetünk, szóba kerül a Mysterio, ahogy az ottani diákság is, majd amikor meghallom a kissé flegma kérdést, csak vállamat vonogatom meg kissé.*
- Nem zavar, csak furcsálom, hogy máris ilyesmit kérdezel, amikor még nem is ismerlek. *jegyzem meg, majd ez után tudok meg én is pár dolgot a férfiról és egyre inkább kezd zavarni, hgoy nem érzem tisztának a fejemet, valahogy zavar ez az egész... Így érkezünk hát meg a hágóhoz, ahol egy olyan helyre akar felmenni a férfi, ahová én nagyon nem szeretnék, tehát bizalmatlanul méregetem a helyet, akár csak a vámpírt.*
- Miért ne fáznék? *teszem fel a nagy kérdést, de végül lábaim elindulnak, én pedig belül ellenkeznék, de képtelen vagyok rá, így mesélek hát neki tovább, mondva el azt, amire kíváncsi még a férfi.*
- Mindenről, amihez köze van a fekete mágiának. Átkok, igézések, bűbájok, démonok... mindenről. *ez tényleg így van, nem látom értelmét jobban kifejteni a dolgokat, de amikor végül felérünk, csak bizonytalanul nézek le és ez után pedig vissza Demetriusra. Nem értem, hogy mit akar idefent tőlem, de valahogy rossz gondolatok kerítenek hatalmukba, de mégse hiszem azt, hogy le akarna lökni, valahogy még mindig a bizalmat érzem, tehát lassan megnyugszom és úgy nézek körbe, ki is szúrva egy kastélyt a távolban.*
- Miért felejtsem el? Csodaszép... úgy megnézném... *buknak ki belőlem a további szavak is, de amikor Demetrius végül elém áll, úgy sárga szemeim már őt figyelik, majd érzem meg a simítást is, amitől most már egy aprót nyelek.*
- Bántani akarsz? *kérdezem halkan, de fejem félre is billen, ahogy azt ő akarja és most már egyre inkább tiltakozik belsőm ez az egész ellen, mégis képtelen vagyok ellenkezni, így sikkantok fel, mivel fáj és kezeimmel kissé megszorítom a férfi oldalát, amelyet időközben megfogtam és nagyot nyelek.*
- Ez fáj... *mondom halkan, nagyon halkan, miközben aprókat nyögök is, hiszen egy picit se nevezném jó érzésnek most mindezt és ha tudnám, hogy mit tesz velem... Testem megremeg, ami a hidegnek és a vérszívásnak is köszönhető, de végül a nyögések apró sóhajokká változnak.*
- A méreg... *nyöszörgöm élettelenül, miközben fejemet is ráhajtom kissé a férfi vállára. Nem tudom, hogy meddig akar még belőlem táplálkozni, de most nem tudom megtámadni, még mindig nem... *
- Meg fogsz ölni? *teszem még fel ezt a kérdést, hiszen bár eddig nem hittem volna, most már egyre nehezebben állok meg normálisan a lábamon...*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-09-25, 1:47 am

*A lányban kettős érzések kavarognak, ami érthető is, így bár készségesen válaszol Demetius kérdéseire, belül nem érti, miért érdekli ez a másikat, s ezek a kérdések ki is kívánkoznak belőle.*
-Nincs ebben semmi különös. Azt kérdezem, ami érdekel. *feleli röviden és tömören a vámpír, s a beszélgetést a hegy lábához érve sem hagyják abba. Faith nem nagyon akaródzik felmenni arra a bizonyos sziklára, részben azért, mert fázik, s valahogy Demetrius nyugtatása sem győzi meg teljesen.*
-Majd megtudod. *ennyivel le is tudja a választ, majd már neki is vágnak a sziklás, köves útnak, ahol a férfi tovább érdeklődik az iskola felől. Nem minden suliban alap tananyag a vámpírok ismerete, szóval igencsak érdekli, vajon mifélékről tanulnak még odabent a diákok. A válasz nagyrészt sejthető volt, tipikus mágusdolgok, leszámítva talán a démonokat, az szintén nem általános dolog. A hallottakra nem reagál, csak megy tovább, míg fel nem érnek a szirtre, ahol a lányka rögtön szemlélődni kezd, s amihely kis szemfüles, egyből kiszúrja a vámpírok kastélyát. Persze Demetrius rögtön közbeszól, hogy felejtse el a kastélyt, de Faith nem egy könnyű eset.*
-Azért, mert az a kastély nem tartozik rád és kész. Nézd meg innen, de aztán felejtsd el. *nem fogja elárulni, hogy ott él a társaival, még csak az kéne, már Nymphadorának is többet mondott el, mint kellett volna, ez a lány pedig ravaszabbnak és veszélyesebbnek tűnik. Inkább el is tereli a másik figyelmét a kastélyról, s egy simítás mellet pillantja meg ismét az íves nyakat.*
-Csak egy kicsit. *feleli a halk kérdésre, majd félrebillenti a lányka fejét, hogy hozzáférhessen a nyakához, majd már bele is mélyeszti fogait, s szívni kezdi magába a vért. Végre úgy juthat ismét aranyvérhez, hogy nincs megmérgezve, de még csak ellentámadásra se kell számítania, így altáji sajgásban se lesz része. A lány ismét felsikolt kissé, mikor belé hatolnak a szemfogak, s kissé fel is nyög a fájdalom mellett, de Demetrius csak szívja és szívja magába az édes vért, miközben ahogy Faith is megjegyzi, a méreg megindul a lányka szervezetében. Most hosszabb ideig tudja szívni a másik vérét, így van ideje az endorfinnak is megtenni a maga hatását. Amikor viszont Faith egy újabb kérdést feltesz, Demetrius elszakad tőle, majd a sárga szempárba tekint. A következő pillanatban viszont ismét azt érezheti a lány, hogy a nyakánál fogva tartja őt a vámpír, akárcsak tegnap, most viszont nincs talak a lába alatt, ugyanis a férfi a szikla szélén áll, onnan lógatja le a lányt. Ugyanekkor meg is szünteti mind az uralmat, mind a pozitív kisugárzást, így Faith ismét teljes valójában nézhet vele szembe.*
-Ha most innen ledoblak, csak egy roncs lenne belőled, egy igen értékes vértócsával körbevéve. Kár lenne a pazarlásért, de néha muszáj. *jegyzi meg ridegen, majd hirtelen ereszt is a tartásán, így a lányka azt érezheti, hogy zuhan, de csak egy pillanatra, mivel Demetrius tovább fogja a nyakát, s most újra tartja is annál fogva.*
-Viszont... bár tegnap legszívesebben letéptem volna a fejed... úgy döntöttem, mégsem öllek meg. Legalábbis egyelőre. *folytatja tovább a diskurálást, ami neki cseppet sem kellemetlen, mivel van ereje bőven, hogy megtartsa a lányt, Faithnek viszont annál rosszabb lehet a nyakánál tartva egy igencsak magas szakadék fölött.*
-Méltó ellenfelet látok benned, akit kár lenne rögtön megölni. Így is elég unalmas tud lenni az élet 600 év után, legalább ne tegyem magamtól még unalmasabbá. *fejezi be kis gondolatmenetét, végig a sárga szempárba tekintve, majd végül lassan visszafordul Faith-el a szikla felé, s leengedi a lány lábait a földre, el is eresztve a nyakát. Most, hogy ismét több aranyvért ivott, jobban, gyorsabban reagál, mint máskor, na meg Faithnél amúgy sincs pálca, még csak a közelében sem, szóval most teljesen higgadt a férfi.*
-Azt hitted, tényleg nem tudom megszerezni a véred, ha nagyon akarom? *teszi még fel a kérdést, továbbra is Faith szép arcát figyelve, miközben egy halovány önelégült mosoly is kiül arcára.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-09-25, 2:06 am

*A beszélgetésünk nagyjából addig zajlik normálisan, amíg fel nem érünk arra a bizonyos sziklára, ott kiszúrom ugyan a kastélyt, de túl sokat nem foglalkozom vele, ugyanis elé áll és a cirógatása után bizony nem rest a szemeimbe mondani, hogy bántani akar. Fáj a harapása igen... hiszen kinek nem fájna, amikor a húsába váj két tűhegyes fog? Tehát csak kissé megszorítom a férfit, miközben belőlem táplálkozik és már nagyokat nyelve hajtom rá a fejem, mivel a fájdalom után már csak a méreg jön, mely segít mindezt kibírhatóvá tenni. Az endorfin szétárad a testemben, én pedig már csak egy kérdést tudok kinyögni felé, melyre a válasz nem más lesz, minthogy felemel a nyakamnál fogva és már csak akkor térek normálisan magamhoz, amikor szinte fujtogat a nyakamnál. Minden varázserejét megszünteti, bennem pedig összeáll a kép, így kapok keze után, bár tekintetem kissé homályos az előbbi mérge miatt. Ahogy beszél, én csak mélyen a szemeibe nézek és bizony most egy kis félelmet láthat a tekintetemben, főleg amikor elereszt... Felsikkantok, de már újra fog, én pedig csak felköhögök ismét egy kicsit, hála annak, hogy oly erősen fogja a nyakamat.*
- Miért? *nyögöm ki ezt a szót, mely arra utal, hogy miért nem akar most mégse megölni, de nemsokára tovább beszél, így osztva meg velem a döntését, mint valami bíróságon, én pedig csak aprókat nyelek, már amennyire tudok és lábaimmal próbálnék megkapaszkodni valahol, de erre esélyem sincs jelen pillanatban, csak azt veszem észre, hogy végül dönt magában, hogy nem öl még meg, tehát lábaim talajt érnek, ahogy pedig elereszt, hirtelen szédülök meg és bukok térdre előtte, kezemmel a nyakamat fogva köhögök kissé és minta pár könnycsepp is megjelenne a szemeimben, de azt nem hagyom kibuggyanni, nem leszek gyenge. Csak lassan emelem fel a fejem, ahogy rátekintek és bizony most már nem érzem azt a bizalmat, amit akkor éreztem, amikor felhozott ide, hanem inkább egy kisebb félelem környékez meg tőle, amit tudom, hogy nem szabad kimutatnom.*
- Nem hittem... Tudtam, hogy meg tudod... *leszek én is őszinte hozzá, miközben még picit köhögök, de a szédülés nem akar elmúlni és olyan hideg van. Ismét végigfut a testemen a hideg, majd remegő kezemet a sebhez érintem, melyről elvéve látom meg a vért.*
- És most... hogy tovább? Azt már tudom, hogy nem akarsz megölni, ahogy én se téged... *kérdezem még mindig kissé kábán és próbálok meg szépen felállni, ami bár picit nehézkesen megy, mégis sikerül, tehát most már ismét Demetriussal szemben tudok elhelyezkedni, akár egy méltó ellenfél.*

//fagy//

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-10-04, 11:11 pm

//olvad//

*A harapás, mellyel a vámpír magához veszi most a tiszta aranyvért nagyon is édes, nem úgy, mint múltkor. Most nincs semmiféle vérméreg, ami marná, így ki is használja a helyzetet, s egy ideig iszik a lányból, aki viszont most az ő mérgét érzi meg. Amikor viszont Faith kérdésekkel áll elő, Demetrius válasz helyett inkább elkapja a nyakát, s annál fogja lógatja a szakadék fölé, s szünteti meg a rajta gyakorolt uralmát. Most nem manipulálva akarja tudni a lányt, hanem önmagaként, csak hogy tisztán beszélhessenek. Az eddigi beszélgetéseiktől eltérően most tisztán látja a férfi Faith arcán a félelmet, azt melyet eddig is ott akart látni. Akkor pedig pláne, mikor egy pillanatra elengedi, viszont lezuhanni nem hagyja, előbb kapja el, majd a kérdés nélkül is elmagyarázná, hogy miért teszi most mindezt. Azért, mert megtapasztalta a leányzó erejét, s bár egyáltalán nem csípi a mágusokat, de erre a lányra mégis kihívásként tekint. Talán megölhette volna tegnap, de nem tette, vagy csak nem jött össze neki. Ő most ugyanúgy megölhetné, de nem teszi. Túlságosan jó egy erős ellenfélnek a lány ahhoz, hogy rögtön elintézze, így inkább csak visszahúzza, s már a biztonságot jelentő sziklán engedi csak el újra. Faith azonban rögtön térde rogy, s nyakához kapva kezd el köhögni, ami teljesen érthető, hisz erősen kellett tartania őt Demetriusnak, ami nyaktájékon elég kellemetlen. Az a félelem, amit lát, mosolyt csal a férfi arcára, s egy kérdéssel is előáll, a válaszra viszont kissé csak megdönti a fejét.*
-Akkor meg miért? Miért hősködtél tegnap? Netán ismerted bármelyiket is azok a nőszemélyek közül? *érdeklődik tovább, hisz nem sokan mernek azért szembeszállni egy vámpírral, de ha mégis, nem sokan élik túl a dolgot. Ez a lány viszont mindkettőt megtette. Amikor pedig nagy nehezen feláll, s a folytatásról érdeklődik, Demetrius felemeli mutatóujját, majd kijelenti.*
-Á-á. Nem azt mondtam, hogy soha nem ölnélek meg. Ilyen elhamarkodott kijelentést sose tennék. Egyelőre viszont nem áll szándékomban. *javítja kissé a lány szavait, majd egy sóhaj mellett a kastély felé fordul.*
-És hogy hogyan tovább? Az majd idővel elválik... *lassan visszafordul Faith felé, s közelebb is lép hozzá, egész közül, hogy végig tudjon simítani a véres nyakon.*
-De most, hogy ezt tisztáztuk... visszatérhetnénk ahhoz, ami az előbb félbeszakadt. *tekintete, mely a vérző harapásnyomra szegeződik egyértelműen elárulja, mit is akar, ahogy az is, hogy egyre közelebb hajol. Persze más kérdés, hogy attól még, hogy Faith nem akarja őt megölni, mennyire fogja ezt hagyni, de ez csak akkor derül ki, ha megpróbálja.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-10-04, 11:21 pm

*Halál vagy élet... a szakadék egy ideig ezt jelenti a számomra, az érzelmeim kavarognak, nem tudom, hogy mit akar tenni a férfi, de félő, hogy itt és most ér véget rövidke életem, amelyet szerintem a szüleimen kívül senki se síratna meg. Ez van, nem kellek én már senkinek se, de mégis ragaszkodnék ehhez a nyomorúsághoz, melyet én életnek nevezek, így hát elhallgatok, a helyett, hogy visszaszólnék és amikor végül lábaim a szakadékra kerülnek, bizony összerogyok a hirtelen fújtogatás és vérveszteség következtében, majd egy kis köhögés után mondom hát el neki mindazt, amellyel ezek szerint nem volt tisztában... Hogy én tudtam eddig is, hogy képes a véremet venni, ha akarja, és én is képes vagyok őt megölni egy pillanat alatt, ha akarom.*
- Nem ismertem senkit, egyszerűen csak élvezem a harcot és benned kihívást láttam... *állok fel lassan, cseppet remegő lábakkal, de hamarosan mindez magabiztosabbá válik, én pedig csak a férfi szemeibe nézek, így kérdezve hát arra, hogy most mit akar tőlem. Úgy érzem, hogy itt véget is ért ez a tökéletes csevej és visszatér oda, ahonnét jött... de még okozhat számomra meglepetéseket.*
- Én is hasonlóan értettem. *teszem még hozzá, de ahogy közelebb lép hozzám, én nem hátrálok, amúgy is kicsi a szikla, tehát nem lenne sok értelme a dolognak, csak figyelem rideg tekintetét, de ahogy a nyakamon végigsimít, a hideg futkos át a nyakamon. Sejtem, hogy miért érint, a véremre fáj a foga, mely édesebb bármely földi ételnél... Ilyen lehetett talán a híres Olymposi istenek ambroziája. Furcsa gondolatokat érzek, valahogy, boldog voltam, amikor ivott belőlem, olyan boldog, amilyen már régen nem, így gyorsan fut át az agyamon a gondolat, hogy hogyan is tovább, majd végül fekete, kissé vértől ragadó tincseimet elhúzom a sebes résztől, majd magabiztosan lépek oda Demetriushoz.*
- Nem szeretnék egy áldozat lenni a sok közül! Vigyél el oda, ahol élsz... *kérem halkan, szinte a fülébe suttogva. És hogy mire akarok ezzel kilyukadni? Magam se tudom, nem akarok egyedül maradni és sejtem, hogy egy élő halott számára milyen lehet az élete és talán ő se bánja, ha társasága lesz. Remek partner tudok lenni, talán sejti ezt ő is, ha pedig nem... Hát az már az ő baja, majd meglátjuk, hogy mit szól mindehhez a vámpír, de ha inni akar, az út szabad, nem akadályozom meg benne.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-10-04, 11:42 pm

*A szikláról végül nem dobja le a lányt Demetrius, hiszen nem abból a célból hozta fel ide. Csak szemléltetni akarta, milyen könnyedén tudja manipulálni a másikat, majd aztán ha úgy szottyan kedve, milyen könnyen tud végezni az életével. Ez a nap viszont nem Faith halálának a napja, így lábai végül ismét talajt érnek, így folytatódik kettejük kis társalgása. Amit viszont a férfi nem ért, hogy ha a leányzó is tisztában van vele, hogy könnyedén végezhetne vele, akkor miért ütötte tegnap olyasmibe az orrát, amihez semmi köze. A lány végül felállva adja meg erre a választ, ami ravasz mosolyt csal Demetrius arcára.*
-Akkor ebben hasonlítunk. *feleli egy apró bólintással, majd azt azért még leszögezi, hogy az, hogy most nem ölte meg a csinos leányzót, még nem jelenti azt, hogy a későbbiekben nem tenné meg szemrebbenés nélkül. Ő ilyen, képes rá, viszont ahogy azt már mindketten mondták, meglátták egymásban a kihívást, ami pedig izgalmat visz a találkozásaikba. Legalábbis eddig mindkettőben volt izgalom, és amilyen magabiztosak és temperamentumosak, ebből minden bizonnyal a későbbiekben sem lesz hiány. Most viszont szívesen falatozna tovább a vámpír a mennyei vérből, így lép egészen közel a diáklányhoz, s simít végig véres nyakán, ki is jelentve, hogy neki ez jelenleg megfelel folytatásképp, ha már erről érdeklődött a másik. Ekkor viszont Faith önként teszi szabaddá nyakát, s lép ő is még közelebb a vámpírhoz. Demetrius már egy halvány mosollyal fordítja is fejét, hogy ismét rácuppanjon az említett testrészre, ekkor viszont a lány egy igen furcsa, s meglepő kéréssel fordul felé. Rögtön vissza is húzza fejét, s kissé értetlenül tekint a sárga íriszekbe.*
-Már így is több vagy, mint egy egyszerű áldozat a sok közül... hisz még élsz! *jelenti ki egyszerűen, mivel ezt valóban nem sokan mondhatják el még magukról azok közül, akire lecsap a férfi. Talán Faithen kívül csak Nymphadora az, aki túlélte az ittlétét. A kérés viszont nem hagyja nyugodni, így picit még halasztja a vérivást, bármily csábító is a lány illata.*
-Egyébként is. Minek akarsz te egy vámpír otthonába menni? *most ügyel rá, hogy ne árulja el a kastélyt és társait, bár amilyen kis eszesnek eddig megismerte Faith-et, lehet, hogy már magától is rájött a szépség, miért nem akar arról a bizonyos kastélyról beszélni Demetrius.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-10-04, 11:50 pm

*Eleinte nem fogadom nagy örömmel a mozdulatait, amelyekkel oly biztosan jelzi felém, hogy tovább szerente táplálkozni belőlem, de hamar átgondolok mindent, tudom, hogy csak egy kis vérembe kerül és ismét érezhetem azt a bizonyos kellemes érzést, mely jobb, mint a drog a halandók számára, így hát végül úgy döntök, hogyha szeretne, hát igyon belőlem, azt már az előbb is megmondta, hogy nem fog megölni, tehát nem fogok félni ettől a dologtól, így húzom el fekete tincseimet is, de még mielőtt belém vésné fogait, pár szót még szólok, mire már csak a meglepett tekintetet láthatom magam előtt.*
- Meglehet, hogy élek, de nekem több kell. *jelentem ki határozottan, mivel talán sejti, hogyha nem enged, akkor én is könnyen a halálát okozhatom, hiszen bár nincs nálam pálca, még aznélkül is könnyedén végezni tudnék vele... Egy fa a szívbe, egy pár tűzlabda... de persze ezt neki nem kell tudnia.*
- Mert szerintem te nagyon is magányos vagy, akár csak én. Engem senki se hiányol, ha pár napra eltűnök, volt már erre példa és szerintem neked se jelent sokat pár nap. Ihatnál belőlem, beszélgethetnénk... Egy kis kölcsönös kihasználás. *majd végül tekintetem a hatalmas kastélyra siklik, úgy figyelem meg a magas tornyokat is rajta, majd nézek vissza Demetriusra.*
- Vigyél el magadhoz abba a kastélyba. Mutasd meg, hogy élsz! Ha akarod, nem tudja meg senki, hogy ott jártam... vagy tán félsz magaddal vinni? Félsz, hogy végzek veled? *kérdezem most már még közelebb lépve hozzá, tehát hogy semmi távolság se legyen közöttünk, így kezeim felsiklanak a felsőjére, így simítok végig rajta a mellkasánál. *
- Élvezed, hogy velem vagy, mert ha nem élveznéd, már nem lennél itt vagy nem lennék én is ilyen állapotban. *már rég megverhetett volna, összetörhette volna a testemet vagy megcsonkíthatott volna, de nem tette, imponálok neki és szerintem szép testem is, hiszen bár halott, szerintem nagyon is vannak vágyai neki is.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-10-05, 12:13 am

*Bár a társalgás sincs most a férfi ellenére, mégis a lány vérére pályázik elsősorban. Nem, tényleg nem szándékozik annyit inni Faithből, hogy belehaljon ez a csinos leányzó, de érezni akarja magában ismét azt az édes vért, mely olyan, mint a folyékony tűz. Ahogy látja, végül a lányka is önként felajánlja nyakát, félretűrve a véres tincseket, viszont még mielőtt valóban lecsaphatna Demetrius, meglepő kéréssel áll elő, így a férfi ideiglenesen felhagy szándékával, s fejét visszahúzva tekint értetlenül a lányra.*
-Több? Inkább örülj annak, ami van. Nem sokan voltak eddig a helyedben. *szól vissza, hasonlóan magabiztosan, hisz az alkudozást annyira nem szívleli. Az viszont még érdekelné, miért akar vele menni most ilyen hirtelen Faith, hisz egy vámpír otthonába csak úgy önként nem nagyon szoktak besétálni az emberek. Azután legalábbis, hogy már tudják, hogy mi is ő, biztosan nem. Ez a lány viszont éppen ezt akarja, bár azt még ő sem sejti, hogy Demetrius bizony nem egyedül él, hanem több vámpírtársával együtt, akik bár szívesen vennének a kastélyban egy aranyvérűt, nem biztos, hogy túl sokáig életben is hagynák. Rá is kérdez tehát ennek okára, a szavakra viszont csak összébb szűkülnek kissé szemei.*
-Kölcsönös? És mi lenne ebben részedre a kölcsönös? *na nem mintha az őt annyira érdekelné, hogy a másik fél is jól járjon egy alkudozásnál, csak tisztában akar lenni azzal, hogy mit is tervez Faith.*
-Amúgy meg... miből gondolod, hogy magányos vagyok? *kérdi még, majd követi szemeivel a lányka tekintetét, így pillantanak rá ismét a kastélyra. Csak hallgatja a másik szavait, de végül kissé felnevet.*
-Nem félek én tőled... *kezdi, de ekkor a lány odalép hozzá, s végigsimít mellkasán, mire rögtön oda is pillant.*
-Azt viszont nem garantálnám, hogy ha beteszed oda egyszer a lábad, élve is jönnél ki onnan. És jól mondod... a te fajtád közül akkor senki nem tudná meg, hogy ott jártál. *fejti még ki a dolgot, Faith viszont most egészen másra tér rá, szavai pedig ismét kis mosolyt csalnak a vámpír arcára.*
-Milyen szemfüles valaki. Akkor hát hadd élvezzem ki teljesen. *azzal már le is csap a lányka nyakára, nem túl durván, de azért szívja magába az édes vért, miközben magához is fogja a kissé már áthűlt testet. Az biztos, hogy az ő teste nem fogja átmelegíteni a másikét, hisz már évszázadok óta hideg, mint a halál, de nem is ez a célja. Ha már az élvezetekről volt szó, hát ő élvezi ezt a találkozást.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-10-05, 12:22 am

*Nem igazán tudnak meghatni a szavai, hogy ki volt már vagy nem volt az én helyzetemben, mivel mindenki más teljesen hidegen hagy, csak én vagyok, saját magam, nem pedig mások. Vele akarok menni, szeretném megismerni és talán ott minden más lenne. Pár napig élvezhetném az endorfin hatását, amíg vele vagyok és tudom, hogy nem ölne meg, kissé kikapcsolódhatnék, végre nyugodt lehetnék és elfelejthetnék mindent, ami aggaszt.*
- Olvass a gondolataimban és megtudod. *tudom, hogy képes rá, tehát ha megteszi, tudni fogja talán, hogy nem szándékozom se a magisztereknek elmondani azt, hogy ő itt van, sem az életére tőrni, esetleg máséra. Tényleg felejteni akarok, egy kis időre nem gondolni semmire, csak élvezni a dolgot, a halál közeledtét. *
- Miből? Egy 600 éves vámpírról nem nehéz megtudni, hogy magányos-e. Ha nem lennél az, akkor nem három szajhával akartad volna mulatni az időt a minap... *pillantok rá igen csak jókedvűen, még el is mosolyodom a szavaira, de ahogy a mellkasához érek, rögtön a kastély felé is tekintek, nem vagyok egy buta lány, tisztában vagyok vele, hogy hol élhet, hiszen mi másért is akarta volna annyira terelni a témát?*
- Tudok vigyázni magamra. Ha meghalok, az én bajom, téged nem kell, hogy érdekeljen. Nem kértem testőrséget. *döntöm meg kissé a fejemet is, majd végül megosztom vele azon gondolatomat is, hogy bizony én nem lehetek a számára átlagos ember, biztos vagyok benne, hogy érdeklődik irántam, mint egy ember iránt, mint egy boszorkány iránt... mint egy nő iránt. Észrevettem ám egy-egy pillantást, nem vagyok hülye, ezt most már igazán tudhatná. De ahogy hirtelen lecsap a nyakamra, majd magához von, csak kissé megszorítom ingje felsőjét, miközben lassan lehunyom szemeimet is.*
- Valamit valamiért Demetrius! Vigyél el magadhoz és egész nap a rendelkezésedre állok... *természetesen ételre-italra szükségem van, de van egy olyan érzésem, hogy egy vámpírbarlangban vannak még emberek, tehát bizonyára számukra is van élelem... Nem húzódom el, tudom, hogy nem erőltetem rá a dolgot, így hát inkább szép szavakkal próbálom őt meggyőzni, hogy akár most azonnal hajlandó vagyok vele menni.*
- Ha akarod, nem megyek el a közeledből, mindig szemmel tarthatsz... Csak pár nap, mi a rossz alku neked ezen? Senki se tudja meg... El tudok rejtőzni. *suttogom még halkan, de a méreg is hat, nincs mit tenni. Viszont a suttogás után egy halk nyögés is hallatszik, ahogy egyre inkább véremet veszi és bár nem iszik most durván, mégis érzem jótékony hatását ennek a dolognak.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-10-05, 12:47 am

*A gondolatolvasást illetően nem reagál semmit a férfi, csak elmélyül a sárga szempárban, s bizony úgy is tesz, ahogy a lány mondta. Bár szavakkal akarta kideríteni a dolgokat, de ha Faith így akarja, hát legyen így. Amikor viszont az ő magányosságára terelődik a téma, rögtön visszakérdez a vámpír, a válaszra viszont csak egy félmosoly mellett csóválja meg a fejét.*
-A szórakozás egészen más dolog, mint a magány. Én élvezek eljátszadozni az étellel. *jegyzi meg cseppet sem emberségesen, de lényegében ő már nem is ember, szóval ez teljesen érthető. Ez a fajta játék pedig egyértelmű velejárója a vámpírok életének, legalábbis a nagy részük ezzel így van. Valamivel fel kell dobni az éjszakákat, a napokat, heteket, éveket és évszázadokat, a monotonitást és az unalmat, mely időnként hihetetlenül nyomasztó tud lenni. Faith viszont ekkor már oda is lép, egészen közel hozzá, végigsimítva mellkasán, a kastélyról beszélve, mire Demetrius ismét tiltakozni kezd. Faith viszont cseppet sem veszít magabiztosságából, hiába mond neki bármit a vámpír. És végül van is igazság abban, amit a lány mond. Hiszen miért is kéne, hogy érdekelje őt, ha végülis meghal? Hisz van még egy másik aranyvérű, akinek a vérét szívhatja, bár tény, hogy Faith magabiztossága és ereje imponálóbb, és ami azt illeti, külsőségekben sem egy utolsó a lány. De akkor is csak egy halandó. Szavak helyett azonban a férfi inkább már cselekszik, így ismét lecsap a véres nyakra, s szívni kezdi magába az éltető nedűt. A lányka csak erősebben kapaszkodik bele hirtelen a felsőbe, szavai pedig eljutnak bizony Demetrius agyáig. Bár a vér áll most az első helyen, annak íze, illata, s minden egyes cseppje, de közben ugyanúgy jár az agya. Tényleg jól hangzik, hogy még csak kimozdulnia se kelljen, s máris aranyvérű boszorkányhoz jusson, méghozzá egy igen csinos boszorkányhoz. Faith pedig nagyon profin intézi a dolgát, kedvesen, óvatosan győzködi a férfit, mindent úgy mondva neki, hogy tökéletesnek tűnjön a dolog, s bár a vámpír semmire nem reagál, csak iszik, agyban mégis eldöntötte már a dolgot. Amikor Faith kissé fel is nyög, csak valamivel nagyobbat szív a nyakán, erősebben magához fogva a lányt, de végül elszakad nyakától, mielőtt még túl sok vérét venné, hiszen hideg is van, főleg fent a hágón, így a kihűlésre is ügyelnie kell.*
-Velem akarsz jönni a kastélyba? Hát legyen! Remélem jól meggondoltad, mert nem biztos, hogy többé visszatérsz ide. *azzal szorosan megfogja Faith testét, s villámgyorsan lesuhan a hágóról. Legyen hát, ahogy a fiatal szépség szeretné: irány a vámpírkastély!*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-10-05, 12:55 am

*Vele akarok menni, tényleg úgy érzem, hogy erre van szükségem, mert bármilyen hihetetlen is, de nem voltam képes eddig tovább lépni Ryan-en. Igen, még mindig bennem él az a fiú, akinek már semmit se számítok, így hát miért őrizgessem tovább a szívemben? Túl kell lépnem rajta, szépen meg kell mondanom magamnak, hogy hogyan tovább és tudom, hogy Demetrius akaratán kívül képes nekem segíteni. Csak véremet veszi, én pedig nem is ellenkezem, fejemet se mozdítom el, hogy úgy igyon, ahogy szeretne, de kedves szavaim a fülébe jutnak, biztos vagyok benne, hogy érzékeli azt, amit mondok neki és szerintem át is gondolja. Ott lennék, vele és szerintem még jól is tudná érezni magát, akár csak én, most mi a rossz ebben? A vérszívás viszont elég hosszú ideig tart, így a méreg is a szervezetembe jut, tehát fel is nyögök szépen, így hunyva be sárga szemeimet, miközben már nem is szorítom oly erősen a férfit, csak felszisszenek az erősebb szívásra, majd végül elereszt, azaz csak a nyakam, mert törékeny, jéghideg testem még mindig magához húzza. Jobb lenne, ha most nem egy miniszoknyában, kis blúzban és magassarkú, hosszú szárú csizmában lennék, de nincs mit tenni, ez van most rajtam és ma már marad is... *
- Jól átgondoltam és igen, veled akarok menni, bármennyire is hihetetlen. *nem tudom, hogy ezekkel a szavakkal mit vállaltam, hogy mit fog tenni velem... megkínoz-e, vagy a szajhájává tesz, fogalmam sincs, de most nem is érdekel. Nem akarok mindig én lenni a legokosabb, aki képtelen rossz döntéseket hozni. Tessék, meghozom életem legrosszabb döntését is, ha kell, legyen hát... Csak fogom a másikat, miközben suhanunk és fejem is a mellkasába fújom, egyszerűen most levegőt is nehéz venni, nem hogy nézelődni. Így várom hát, hogy valahol talajt érezhessek, hogy eleresszen és végre normálisan fellélegezhessek. De ezek szerint, sikerült az, amiért ma este küzdöttem, vele maradhatok még egy jó ideig.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-10-29, 1:37 pm

*Az órák és a napok egyszerűen teljesen kiestek, már fogalmam sincs, hogy mennyi ideig is voltam a vámpírnál, a vámpírral... hogy pontosan miket tettem és engedtem neki, de a mai éjszaka megunt engem, már nincs bennem az a tűz, ami felkeltette benne az érdeklődését, hála a mérgének, a sok vérszívásnak, teljesen legyengültem, már szinte állni se tudok, nem hogy varázsolni és tekintetem se olyan vad már, hanem inkább fátyolos, érezhetően fáradt vagyok. Így döntött, tehát az éjszakát egy pokrócba tekerve a hágó aljánál töltöttem, mert azért nem akarta, hogy szétfagyjak azok után... Egy hónap, nagyjából ennyi időt lehettem vele, de én még fel se foghatom, csak csendben alszom, félig kitakarva. A hosszú szárú, magassarkú csizmám van még mindig rajtam, amibe elmentem hozzá, a fekete miniszoknyával és egy fekete blúzzal, testem minden területén pedig kék-lila foltok vannak, na meg fognyomok. Nem kímélt, mindenhonnan ivott belőlem, ahonnan csak lehetséges, tehát akármilyen szégyen is, én bizony a szajhája voltam, akit kénye kedve szerint használhat. Nem ezt akartam, én csak egy-két napot, hogy felejtsek, de az irányítás kicsúszott a kezem alól, most pedig csak arra várok, hogy felébredjek... és hogy akkor mi lesz? Szerintem semmi, még biztosan kell pár nap, mire a méreg eltávozik a szervezetemből, mire ismét képes leszek önmagam lenni és a varázslatra is. A pálcám amúgy nincs nálam, azt már régen elvette tőlem, szerintem össze is tört valahol, úgy egy jó hónapja, tehát csak egy lány vagyok, ennyiből akár mugli is lehetnék... Szerencsétlen dolog, de én voltam a bolond, aki ezt akarta, a következményeket pedig vállalni kell.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-10-29, 1:50 pm

* Egészen messzire kóboroltam Darkly társaságában a kikötőtől mit már több órája a hátam mögött hagytam. Nem bánom,jól esik most ez a közös kis séta kint a szabadban hol egy teremtett lélekkel sem futottam eddig össze így gondolataimba mélyedve tervezhetem jövőmet. Mert hogy azért nekem is vannak ám terveim hiába vagyok híve a spontanitásnak a rögtönzöttségnek, valamit kell tennem magammal, hogy megtaláljam lelki békém ebben a nyeszlett világban. Már kicsit sem akarok itt lenni, egy igét sem akarok megtanulni és egy varázslatot sem létrehozni, azon agyalok, hogy szembeszállok apámmal és akaratomat érvényesítem felette. Én nem akarok olyan lenni mint ő s lényegnek a lényege senkinek sem akarok megfelelni. Mégis pálcám nálam van övembe dugva mert hát az egy dolog, hogy megfordulnak ilyesmik a fejemben de lépni lépek e ügyem érdekében...?! Szinte soha... Ezek a gondolatok forognak a fejemben mikor váratlanul felüvölt famulusom.*
- Ryan!* szokatlan ez tőle így hát a hang irányába veszem utam, kissé eltávolodtunk egymástól de előfordul az ilyesmi séta közben, szüksége van ennek az állatnak némi szabadságérzetre is. Kievickélek a bokrok s fák közül mik elválasztanak kedvencemről, de a látvány ami fogad az meghökkent.*
- Ugyan már Darkly nem láttál még csövest?* pillantok a takaróra mivel ebből a szögből mást nem igen látok.*
- Akkor gyere ide!* szólít fel aggodalmas hangon miközben fejét odadugja a testhez és bökdösni kezdni. Ami fogad az szinte letaglóz s az elsődleges lemerevedés után zuhanok egyből térdre.*
- Faith? Faith!* fogom meg arcát, hasát, vállait szinte egyszerre, azt sem tudom hol érintsem a lány annyira rosszul néz ki. Mit keres itt? Mi történt vele? Merülnek fel bennem szép sorjában a kérdések miközben lázas aggodalommal vizsgálom át testét mit megannyi szörnyű harapásnyom s folt csúfít.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-10-29, 1:57 pm

*Nem igazán egyszerű magamhoz térnem, hiszen tegnap este óta itt vagyok, vagy talán ma hajnalban érkeztem? Nem tudom, de talán nem is számít... csak fekszem még jó ideig, egészen addig, amíg valamiféle böködést nem érzek, majd mintha a távolban egy ismerős hang is felhangzana. Csak nyüszögni kezdek és kezemmel gyengén arrébb nyúlok, így érve hozzá a dús bundához, tehát Darklyhoz és picikét mintha bele is markolnék. Na nem fájón, csak meglepetten.*
- Mi... mi történik... *nyitom ki a szemeimet, így hát a sárga szempár először az állatra téved, majd ahogy összeáll a kép, pislogok is hozzá és végül kezem a mancsára csúszik, végül pedig az engem vizslató tekintetet is megtalálom, tehát a cruoris ház morcos medvéjét is.*
- Ryan? Mi ez a vicc...? *láthatóan nem hiszem el, hogy itt van, így ülök fel lassan és dőlök neki az egyik sziklának, mely mögöttem van...* - Demetrius, mit csinálsz? *igen, azt hiszem, hogy még mindig vele vagyok, szinte teljesen megszoktam már a dolgot, de aztán fejemhez kapok, hajamba túrok kissé kómásan, majd aztán mintha tisztázódnának a dolgok. Tegnap megmondta, hogy elég, igen mintha emlékeznék, de miért? Nem voltam elég jó már neki se? Csak fejemet rázom és a "nem" szót ismételgetem, majd ez után szomorúan vetem magam Darkly nyakába, így ölelve át a nagy cicust. Nem, nem merek Ry-hez érni, egyértelműen azért is az állatot választom. Na meg, szeretem én őt, ezt a famulus is tudja.*
- Mi történik itt? Én... milyen nap van egyáltalán? *emelem fel fejem, majd nézek bele hol a párduc, hol Ryan szemeibe, igen csak összezavarodva, miközben a pokrócot is letolom magamból, így a felcsúszott szoknyánál láthatja a fiú, hogy bizony a comb hajlatnál is megkóstoltak és talán nem nagy rejtély, hogy ki vagy mi tette mindezt.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-10-29, 2:17 pm

* Nem akarok hinni a szememnek mikor közelebb megyek a pokróchoz és megpillantom alatta az én megviselt volt barátnőmet. Sosem tudtam teljesen kiverni a fejemből mindig gondoltam rá még akkor is amikor másokkal henyegtem s bár én azt hittem új életet kezdett és minden rendben vele most mégsem ez jön le nekem a látványból. Mintha mi sem történt volna kettőnk között esek térdre és kezdem el szólongatni, fogdosni ám most nem a célból, hogy feltüzeljem benne az édes szenvedélyt hanem hogy megbizonyosodjak arról, hogy egyáltalán egy darabban van e. Ahogy kinyitja szemét és Darklyról rám pillant úgy érzem a szívem szakad meg tehetetlenségemben s tétlenül nézem amint azt tudja mi van.*
- Most találtunk meg....* bököm ki nagy nehezen s ahogy azt hiszi valami tréfába keveredett úgy rázom meg a fejem s simítom meg arcát.*
- Jó lenne, de nem az. Itt vagyunk....itt vagyok.* segítem fel ahogy megpróbál felülni s ahogy nekitámaszkodik a falnak úgy nézünk össze famulusommal ahogy egy nevet is megemlít.*
- Nem, nem. Ryan vagyok hallod Faith? Én vagyok az Ry!* fogom meg kezét s szorítom meg éppen hogy csak mivel annyira törékenynek látszik. Nem tudom ki az a Demetrius azon kívül, hogy egy vámpír lehet de szívem szerint darabokra tépném azért amit tett. Mivel én sem vagyok hülye, szavaiból és látottakból erre következtetek. Nem, nem tudom mit tegyek vele mit mondjak neki hisz szinte magánál sincs s ahogy a párduc nyakát öleli körül a famulus úgy dörzsöli neki fejét a lánynak. Mutató és hüvelyujjam közé szorítom halántékom s szorítom össze szemeim majd rápillantva, bele a sárga szemekbe felelek az egyszerű kérdésekre.*
- 29-e van... október. Hogy mi történt azt nem tudom itt találtunk rád egy pokrócba bugyolálva. Teljesen kikészülve.* pillantok végig testén s mérgem egyre csak fokozódik ahogy a számtalan harapást mustrálgatom, pláne azt ami oly közel van nőiességéhez.*
- Hol voltál? Mit tett veled, miért engedted?* felesleges kérdések miket csak a hülyeség az aggodalom és a tehetetlenség szül belőlem de válaszokat akarok kapni.*
- Gyere... elviszlek innen.* fejtem le gyöngéden kezeit az állatról s vonom magamhoz hogy ölembe kapva felemelhessem ha hagyja, bár azt hiszem most vég képpp erősebb vagyok nála.*