Árny Hágó

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 6:02 pm

*Megint egy jó nagy csapat diák futott össze, bizonyára direkt nem azért hogy hegyi levegőt szívjanak, mégis valami fura dolog által ilyenkor történnek a legrosszabb dolgok, talán a rossz dolgok megérzik mikor kell lecsapniuk, s erről a diákok is nemsokára tudomást vehetnek. Néhány pillanat múlva ugyanis észveszejtő robajra lehetnek figyelmesek, ami pontosan a hegy tetejéről érkezik. Ha tekintetüket felemelik abba az irányba, már láthatják hogy valami nagyon nagy közeleg, pontosabban egy jó nagy adag hógörgeteg, más néven lavina ami néhány pillanat múlva eléri őket. Tenni azonban már nem sokat tudnak, hiszen míg leérnek hosszú idő, megakadályozni egy ilyen nagy hótámadást pedig igencsak megerőltető feladat lenne. Pár pillanat múlva már arra lehetnek figyelmesek hogy a nagy adag hó körbe fogta testüket, s viszi magával ki tudja merre, ha valaki a levegőben van azt is elkapja a hatalmas áradat. A szemüket belepi a hideg fehérség pár pillanatig nem láthatnak semmit, csak a forgást érzik, majd tekintetük, és elméjük is teljesen elsötétül. Mikor ismételten kinyitják a szemüket érezhetik a zúzott , és ütődött végtagok, fájdalmát, de úgy tűnik mindegyikük szerencsésen túlélte a „támadást” s még le is értek a hegyről, viszont famulusaik sehol sincsenek. Egy gond van csak. A hely ahol vannak ismeretlen számukra, még biztos soha nem jártak itt. Lehet hogy a hó a hegy rossz végén hozta le őket? Jó kérdés, annyi viszont bizonyára biztos hogy ki szeretnének jutni innen. Egy lejtőt láthatnak maguk előtt, amin ha lemennek, csupán egy kisebb bozótoson kell átvágniuk, s arra lehetnek figyelmesek hogy előttük vonatsínt láthatnak illetve egy ütött kopott kis megállót is, afféle mini peron. Egyébként ha körülnéznek végelláthatatlan vadont láthatnak, útnak vagy más civilizációnak nyoma sincs, csakis a vasút. A csend viszont fura, még az állatok hangját se hallani, még egy madárfüttyöt sem. Viszont mikor már éppen szoknának hozzá ehhez a fura csendhez hirtelen vonatfütty hangja csendül fel, s a ködös távolban egy szép nagy fekete monstrum meg is jelenik, mely csak lustán zakatolva ér oda hozzájuk, s a megállóba lassan befutva meg is áll. Az ajtók maguktól nyílnak ki, kérdés, hogy a diákok felnéznek e erre a sínen guruló lélekvesztőre avagy sem.*

Árny Hágó - Page 16 QEBPCUtvAwMHB1hMEgVR

Árny Hágó - Page 16 QEBPCUtvAwMHB1hMEgVR

//No srácok aki ide ért az jó, viszont mivel helyszínválltás történik, későket sajnos nem áll módomban már megvárni, ki volt írva a kezdési időpont szóval sajnálom. A hszek írására 20 perc van légyszi próbáljuk tartani ezt az ütemet//

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 6:13 pm

[Tarkh, Alexi]

*Elgondolkodom Alexi szavain, egyszerűen nem tudom, hogy most komolyan szabadna-e vennem a szavait vagy pedig sem, így hát elcsendesedem, miközben ezen rágódom, majd végül vállat vonok.*
- Nem tudom, de eddig se tűntél túl őszintének... *ez nem jelenti azt, hogy nem lehet igaza, de azt se, hogy feltétlen hiszek neki. Szóval most csak tovább lépünk ezen, így végül még egy pofon is elcsattan, majd jöhet a fenyegetőzés. Asszem mi ketten nem leszünk túl jóban egymással... a tűz mégis észhez térít, nem akarom, hogy gondom legyen.*
- Jó, lehet... de te sem akarsz bántani... *nyelek is egy picikét, majd végül rákérdezek arra, hogy vajon tényleg képes lett volna-e bántani és mint hallom, természetesen igen, így sóhajtok fel picit... kezdem tisztán látni a dolgokat, de a szavai, hogy valami készülődik, teljesen meglepnek.*
- Mire gondolsz? *kérdezek is vissza, de ekkorra már látom is, hogy bizony sokan összegyűltek már és nemsokára kedvesem is mellém kerül, így érzem meg ajkamon puha pusziját, amit mosolyogva viszonzok is.*
- Nem, nincs, csak megismerkedtem Alexivel. Alexi, Ő Tarkh, a barátom. *mutatom is be őket egymásnak, de ekkor a hegy tetejéről furcsa hangokat hallok, így azonnal oda is fordulok, de kezemmel ösztönösen szorítom meg Tarkh kezét, mivel látom, hogy mi történik.*
- Alexi, mi ez? *nézek is a hosszú hajú srácra, mivel ő volt az, aki felszólalt erről az egészről. Védekezni viszont már nincs idő, a hó magával ragad, alig kapok levegőt is, csak azt érzem, hogy a magasba emelkedem és nem tud ellene mit tenni, ahogy semmi ellen se, csak görcsösen fogom Tarkh kezét, el nem eresztve. Ahogy végül földet érek mégis, csak lassan kelek fel, picit fel is nyögve, ugyanis testemet több helyen is beütöttem, így néhány helyen foltok és karcolások találhatóak rajtam.*
- Aucs... Most mi legyen? Merre? És hol vagyunk? *nem, nem ismerős ez a hely, de valamibe mégis csak belekeveredtünk, így hát felkelek, leporolom picikét magam és mivel és úgy nézek körbe.*
- Szerintem induljunk el... *és én meg is indulok előre, hogyha minden igaz, át is vágva a bozótoson és csak remélem, hogy a fiúk is velem tartanak. Egy peron... ez kerül most szemeim elé, de oly nagy a csend, így egészen addig csak ide-oda kapkodom a fejem, amíg meg nem hallom a vonat hangját, mely nemsokára be is fut, ajtajait kitárva előttünk. Szemeim felcsillannak, majd hirtelen Alexi mancsa felé is kapok, hogy őt is húzni kezdjem.*
- Azt hiszem, hogy ez egy felkérés keringőre! Kalandra fel! *fogalmam sincs, hogy mi vár majd ott rám, de én magam már fel is lépek a vonatra, hogy az egyik kabinba lecsüccsenve derülhessen ki a számomra, hogy mégis hova fogunk jutni. Ahogy érzékelem, vagy erre jövök vagy semerre... tehát akkor már jussak el valahova.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 6:15 pm

* Érzékelem, hogy nem vagyok egyedül de megtanultam nem beleütni mások dolgába az orrom, na meg amúgy se hallom kristály tisztán mi folyik valamivel arrébb így sütkérezek a napfényben. Viszont idővel azt is észre kell vennem, hogy jó páran ezt a hegyes vidéket részesítik ma előnyben, talán a hirtelen jött meleg az oka mivel itt valamivel hűvösebb van mint a városban vagy a kikötőhöz közeli helyeken, igazából nem tudom, de nem is az én dolgom. Ezzel ellentétben azt tudom, hogy senkit sem ismerek mi eléggé lohasztó számomra hisz jó páran erre felé keveredtünk ma, egy buksi sem ismerős a másodikos órákról így hát vagy nem órára járó egyedek ők vagy másik évfolyamba járnak. Talán az utóbbi a valószínűbb... Bár ahogy megnézek egy lányt és egy srácot...hát nem is tudom.
Hirtelen egy hatalmas robajtól rándulok össze mi egyből a hang irányába vonzza tekintetem. Elképedve látom, hogy egy lavina indult útjának mi egyenesen felénk tart. Azon nyomban felpattanok és a pálcám után kapok s már irányítanám is magamra, hogy elvégezzem a Salvio hexia igét mikor is ez a rengeteg elkap és magával sodor. Hánykódom és forgolódok jó nagy adag havat nyelve, a pálcám erősen fogom, mintha csak az életemért küzdenék, mást nem igen tudok tenni. Semmit sem látok csak a havat, kínlódva várom mikor ér véget - már ha véget ér ez az állapot de csak megállunk így hát teljesen átázva pillantok körbe. Nem igazán ismerős a terep s amint látom mindenki itt van, egy helyen valamiképp nem sodródtunk el egymástól.*
- Hol lehetünk?* tanakodok fennhangon s mivel csak egy út vezet el innen így hát elindulok azon, reményeim szerint nem egyedül mert annyira merész azért nem vagyok. A séta után a környezet is változik, bozótos hada vágja el utunkat így tartom magam elé pálcámat.*
- Sectusempra!* ismétlem el az igét újra és újra, hogy utat törjek magamnak a kaszaboló átokkal s ha ezen is túljutottam pillantom meg a megállót. Csak egy sín nem több, sehol egy lélek sem csak a nagy adag csönd mitől a hideg is kiráz. A távolból egy füttyszó csendül fel s nem sokkal később egy vonat is feltűnik, az izgalom szétárad egész testemben mivel nem tudom, hogy mi történik, főleg mikor az megáll s kinyitódnak az ajtajai.*
- Azt akarja, hogy szálljunk fel...* állapítom meg mi nem valami nagy logika s mivel jobbat nem tudok így hát fellépek a magas fokokra, hogy feljussak a vonatra hol nem tudom mi vár rám...*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 6:16 pm

[Ginger, Alexi]

*Mivel meglátom kedvesemet, természetes, hogy mellé lépek, és nem tűnnek túl boldognak a fiúval, így meg is kérdezem, még mindig vidáman és higgadtan, hogy van-e probléma. Ahogy hallom, nincsen, tehát csak rávillan még egyszer a srácra is a szemem, hogy vajon ő is így gondolja-e, de aztán csak bólintok egyet, jelezve, hogy értettem, lépjünk rajta túl.*
- Örvendek Alexi. *biccentek feléje, de több mindenre nincs időm, ugyanis ahogy sejtettem nemrég, bizony már meg is hallok egy rossz hangot, valami iszonyatos morajlást, és egy pillanatra az ütő is megáll bennem. Hegyen vagyunk... havas hegyen. Mégis mi lehet ez, ha nem egy lavina? Nem csal a gondolatom, látom is ahogy pillanatokon belül nagy sebességgel száguld felénk egy hógörgeteg. Megmozdulni sincs időm, csupán dermedtem figyelem, és talán vicces, de a legelső gondolat, ami átsuhan az agyamon, hogy tényleg nem volt olyan jó Vlad-nak, mikor én is ezt játszottam vele. Azon kapom magam, hogy elsodor a hó, és betemet néhány pillanatra, majd mintha az eszméletemet is elveszteném egy kicsit, de végül csak magamhoz térek, és nagy prüszkölések közepette próbálom lerugdosni magamról a maradék havat, mely nem olyan egyszerű, de sikerül. Kissé kótyagosan, de felállok, majd könyökömet is megérintem, mivel sajognak a porcikáim, de már körbe is nézek, hogy megtaláljam barátnőmet. Amint meglátom, melléje is sietek, és lerohanom aggódásommal.*
- Jol vagy? Mi a fene volt ez? Lavina ugy tudom nem megszokott. *hordozom körbe tekintetemet, majd ki is szúrok egy kis ösvényt, legalábbis utat, melyre menni lehetne, mert hogy a környék nem ismerős, az is biztos.* - Gyere. *fogom is kézen a lányt, és ha minden igaz, közel maradva a többiekhez megindulunk egy darabon, mígnem sínekhez érünk, ahol meg is állok.*
- Sinek. Tehat vonat. Birom azokat, talan haza tudnak vinni. *pillantok a lányra, ám ekkor hallom meg a közeledő jármű hangját, mely perceken belül meg is áll előttünk, kinyitva ajtaját. Elengedem barátnőm kezét, és gondolkodás nélkül felpattanok a vonatra, hogy belessek, vajon mi is lehet ott. Követem Gingert, és beülök mellé az egyik kabinba.*
- Haho... valaki? Megtudna mondani valaki, merre is vagyunk? *emelem fel kicsit a hangomat, még kilesve a folyosóra, keresve bárkit, aki nem közölünk való, és útbaigazítást tud adni. Szeretek utazgatni, de nem szoktam ilyen hamar máshová elkeveredni...*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 6:17 pm

*Bár meleg van, engem nem érdekel, csak azért is elmegyek kocogni. Az árny hágóra felérve már azért lehűlik a levegő, ami jól esik a kimelegedés után. Hallok emberhangokat, nem messze tőlem, de nem fogom megnézni, kik azok, mit csinálnak, abszolúte nem érdekel. Nemsokára azonban a beszélgetés zajánál jóval hangosabb robajt hallok meg, méghozzá a hágó teteje felől. Pálcámat azonnal előrántom zsebemből, és a hangforrás felé nézek, de ekkor már késő bármit tenni, mivel eléggé fent vagyok, a hórengeteg hamar elkap, mire felsikoltok, de aztán jobban járok, ha számat csukva tartom, mert a fehér por repked ide-oda, bele az arcomba, a szemembe, számba. Félek, hogy most meghalok, de nem, ez nem történhet meg. Naomi Teigneux nem halhat meg egy szimpla lavina miatt! A pálcámat jobb kezemben szorosan fogom, nem lenne jó elhagyni, de már alig várom, hogy a forgó érzés elmúljon. Ez pár perc múlva meg is történik, és fájdalmas földet érés következik. Sikerül szerencsésen esnem, semmimet nem töröm el, bal csuklóm, és a nyakam fáj egy kicsit, az meghúzódhatott az "utazás" következtében. Picit megtornáztatom a végtagjaimat, ellenőrízve még egyszer, hogy minden rendben-e, ezután nézek csak körbe. Látom, hogy több ember járt hasonlóan, mint én, és mindegyikük velem közel azonos korú lehet, sőt, ismerőst is látok az arcok között, így gyanítom, hogy mindenki Mysterio-s. Nem foglalkozom senkivel, nem fogok én pátyolgatni senkit, csak saját magam érdekel. Körbenézek, de diáktársaim motoszkálásán kívül semmi hangot nem hallok, látni meg aztán tényleg nem látok semmit, ami civilizációra utalna. Azt a bizonyos lejtőt észreveszem, de mikor meglátom, hogy bozótoson kell átvágni kissé elfintorodom.*
- Na remek... már most utálom ezt a helyzetet... *morgolódok magamban, és mit sem törődve a többiekkel, hogy ők jönnek-e vagy maradnak, én óvatos léptekkel elindulok lefelé. A bozót itt-ott végigkarcolja a bőrömet, de szerencsére csak felületi sérüléseket szerzek. Egyébként leérve se jobb a helyzet, a nagy büdös semmi amerre a szem ellát, kivéve a sínt, ami úgy tűnik, a végtelenből jön, és oda is tart. Furcsállom, nem is kicsit, hogy mit keres itt a sín, de ekkor meghallom a vonatfüttyöt, és a hang irányába fordulok. Hamarosan fel is bukkan a jármű, majd csikorgó fékezéssel áll meg előttünk. Az ajtaja kinyílik, és valószínűleg fel kéne szállni rá. Nem látok jobb kiutat, így remélve a legjobbakat megkapaszkodom a korlátban, és felszállok a vonatra.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 6:18 pm

*Nagyon jól elvan a maga zenéjével, és valahogy a Break refrénjét hallgatva nem figyel fel igazán semmire sem, ugyanis attól a dübörgéstől, ami ezen a hangerőn ebből ki jön, még a ház is omolhatna a feje fölött. Csak akkor veszi észre, hogy valami nem stimmel, amikor megérzi a hideget, de már késő menekülni, a hó menthetetlenül elsodorja magával. Szitkozódna is, ha tudna, de alig jut szóhoz, hamarosan meg bele is zuhan valami feneketlen sötétségbe és vele veszik az időérzéke. Később azzal tér magához, hogy sajog az oldala, ám egyelőre nem nyitja ki a szemét, csak tapogatózik.*
~Tuti meghaltam és ez a pokol... ~*fut végig az agyán, amikor megpróbálja megmozdítani a lábát, de kissé nehezen megy most, ám nem fog feljajdulni, ő aztán nem. Óvatosan nyitja ki a szemét, aztán visszacsukja, hátha maradhat inkább a másik rémálomban. Túl sok körülötte az ember. Vesz egy mély levegőt, kifújja, aztán felkészélódik. A fülhallgató lóg utána, hát felveszi, visszateszi a fülébe, és megpróbálja újraindítani a zenét, de az nem indul. *
- Azt a... *lányhoz nem méltóan szentségel egy sort most erre, miközben feltekeri a drótot és belesüllyeszti a zsebébe, majd enyhén sántikálva, de szótlanul indul el a sínek irányába. Kíváncsi, hogy ez meg mi a fene, mert itt eddig vasútról nem tudott. A befutó vonatra meg végképp pislog egy sort, de ellenállni nem bír a kinyíló ajtóknak. Még nem lép fel, csak benéz, előre hajolva, de nem igazán lát semmit, szóval kezét az első kapaszkodóra teszi, és felmászik és zsebredugott kézzel kezd vigyázkodni. *

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 6:18 pm

*Röpködni indul a páros és az Árnyhágón meg is pihennek, mert meglepően sok ott a diák, bár jobb lett volna, ha inkább le sem szállnak, mert a hegyről lavina zúdul a diákseregre. Túl sok a hó ahhoz, hogy varázslattal egyszerűen visszafogják, ezért a menekülés marad. Alaster, ezt előbb be is látja, mint gazdája, mire rohanásba kezd, de a hó túl gyorsan jön ahhoz, hogy fel tudjanak emelkedni, így mind a ketten a hó csapdájába esnek. A hideg körülzárja őket, ami nem túl kellemes, tekintve, hogy eddig Ambrus bőre melegedett a napon, de ez a kellemetlenség eltörpül amellett, hogy a hó teljesen összenyomja Őt és famulusát. Hiába küzd az ájulás ellen fejében minden elsötétül. Kábultan csúszik tovább a hóval, ami egyre jobban magával sodorja őket.
Nem tudja mennyi idő telt el a támadás óta, de amikor kinyitja, szemét mindene fáj. Sajognak végtagjai, lefagynak ujjai és a fejében mintha még mindig forgatnának valamit. Felül, amitől még rosszabb lesz a fejfájás, ezért pár percig ott marad, majd lábra küzdi, magát bár bokája eleinte igencsak tiltakozik ellene. Körbe kémlel, így felfedezi a diákokat, kik hasonló problémával küzdenek, viszont famulusa sehol. Kizárt, hogy Alaster csak úgy itt hagyta volna… de ez a hely teljesen ismeretlen.* ~Istenem mi folyik itt?~ *Támasztja meg még mindig zúgó fejét, majd a tömeg felé sántikál és hagyja magát sodortatni az árral. A diákok egy leejtő felé indulnak meg, majd egy bozótoson áthaladva vonatsínek mellett meg is állnak.* ~ Hogy kerültek ide sínek?~ *Kezdi összeszedni magát a fiú, majd ismét körbenéz és hallgatózik, de semmi. Egy kósza nesz, madár, rovar… semmi csak a sín és a hozzátartozó peron. Különös pedig mindenhol vadon van, viszont ekkora a levegőt füttyszó szeli át és egy bizalmatlan kinéző vonat fut be kitárt ajtókkal. Hát kell ennél hívogatóbb látvány. Mivel nem tud mást tenni Ambrus, ezért bizalmatlanul pálcával a kézben beszáll, miközben Istenhez dörmög pár fohászt.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 6:21 pm

*Jó ez a csönd, még ha nem is teljes, de a beszélgetés, motozás háttérzaja még egészen elviselhető. A délutáni hűs, hegyi levegő a hajamba kap, elégedetten hunyom le a szemeimet, és már épp hálát mondanék valami felsőbb hatalomnak ezért az előreláthatóan kellemes délutánért.
Igencsak gyorsan visszaszívom. Tudtam. Le kellett volna kopogni abban a pillanatban, amikor a gondolat átsuhant a fejemen, hát mindegy, most már úgy is késő. Szemhéjaim felpattannak, a hirtelen hangzavar vélt epicentruma felé fordulok, keresve mi az isten lehet az.*
- Azt a... *Befejezni már nem kedvem. Akármennyire is lehetetlen a menekülés, az ember első ösztönös cselekedete mindig az, még ha a logika szerint esélytelen is. Hasonlóan teszek, alávetve magam az emberi életösztön törvényeinek, felpattanva próbálok valami menedéket keresni, de a közelben sehol egy testesebb szikla, amely mögé behúzódhatnék. (Bár ez is halálosan, szó szerint halálosan felesleges lenne, hisz a hótömeg amúgy is maga alá temetne. Mire a gondolatmenet végére érek, a fehérség már csak pár méterre van tőlem, épp annyi időm van, hogy akkora levegőt vegyek, amekkorát csak tudok, és elfogadjam a természettel szembeni vereségemet.
Amikor legközelebb nyitom ki a szemem, csodával határos módon életben vagyok, csak az e lüktető sajgás ne lenne a vállamban. Deja vu érzés, fogalmam sincs miért, de mintha egyszer már... mi volt egyszer már? Látom, hogy másokat is elkapott a lavina. Miután kiszabadítom magam, jobb híján a diákok egy kisebb már összeverődött csoportjához csapódok.*
- Üdv. Mikael vagyok, látom nem csak egyedül én voltam rosszkor rossz helyen. *Elharapok egy fájdalmas szisszenést, de megyek én is tovább a kis ösvényen, egészen a vonatsínekig. Érdekes, ez a környék speciel pont nem rémlik, bár nem is vagyok valami ismerős errefelé.*
- Hát.. valamerre biztosan mennie kell, kis szerencsével kikötünk valami településen. *Onnan már nem olyan nagy wasistdas visszamenni a kastélyba. Felszállok én is a vonatra.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 6:22 pm

*Nem érdekli különösebben Alexit, hogy a lány mely szavait hiszi el komolyan, és melyeket nem, de ha ezt a halhatatlanságot bekajálja, és majd elmondja valakinek, a következő összefutásukkor biztosan jót fog röhögni a lányon. A további események viszont kissé felgyorsulnak, s a pofon után már a finn sem csak fenyegetőzik, kezei lángokba borulnak, s úgy lépdel közelebb a lányhoz. Neki ugyan nem árt vele, de a seprűből nem sok marad. Ginger viszont tényleg kissé megszeppentnek tűnik, de szavaira Alexi csak megcsóválja a fejét.*
-Erre ne vegyél mérget. *közben kiszúrja, hogy társaságuk akadt, így végül ellép a leányzó mellől, lerázza kezeiről a varázslat okozta lángokat, majd a többieket kezdi vizsgálni. Gyanús neki, hogy ennyien gyűltek össze itt hirtelen, de hogy nem mindenki a kettejük közti vita miatt van itt, abban is biztos, így valami kis akciót szimatol. Vissza is fordul a kis vörös felé, felhívva a figyelmét arra, hogy ne lepődjön meg, ha valami történik, de érthetően Gingernek fogalma sincs róla, miről beszél Alexi.*
-Majd meglátod. *feleli, majd kissé összevonja szemöldökét, mikor egy másik srác lép oda Gingerhez, s egy kis spuszit lehel ajkaira, majd gond felől érdeklődik. Alexi feléjük is fordul, s egy félmosoly mellett tekint a srácra.*
-Nocsak, és megjött a hős lovag. *nem ismeri a srácot, bár Gingert se túl régóta. A lány viszont nem árulja el, mi történt kettejük között, inkább csak bemutatja őket egymásnak, mire a másik fiú is megszólal.*
-Részedről az öröm. *pillant a vörösről a srácra, de ekkor beigazolódik a gyanúja, hogy valami nincs rendben. A robajt hallva fel is pillant a hegyre a srác, szemei pedig el is kerekednek, de Gingernek is válaszol.*
-Ez? Ezt bajnak hívják... k..va nagy bajnak! Futás! *nem mintha sokat érne, ezzel tisztában van, de melyik hülye áll csak úgy egy lavina előtt, hogy gyere, sodorj csak el. Pár lépésnél nem is jut távolabb, s a hatalmas hógörgeteg el is nyeli. Szereti a havat, de azért mindennek van határa, ez már túl sok. Nem tud mit csinálni, a hó teljesen elnyeli magába, de végül mikor leérnek a hegyről, mégis életben vannak, viszont egy ismeretlen helyen.*
-Mi a franc? *pillant körbe a srác, miközben leporolja magáról a havat, de mivel sehol nincs semmi, csak előttük a bozótos, egyértelmű, hogy merre is kéne menni. Már megtanulta, hogy ilyenkor úgysincs visszaút, így nem is törődve azzal, hol lehetnek, megindul előre, míg meg nem látja a sineket. A vonat is befut hamarosan, de hogy mi ez az egész, az továbbra sem tiszta. Ginger viszont elkapja Alexi kezét, s némi kalandvágy látszik szemeiben, de Alexi csak elvigyorodik a szavaira.*
-Felkérés keringőre? Így a barátod előtt? Hát legyen, én nem bánom. *vigyorog rá a srácra, csak hogy neki se lopja be magát rögtön a szívébe.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 6:22 pm

*Igazából nem is tudja mit keres ilyen nagy hévvel táskájában, talán csak elakarja magát foglalni miközben szusszan is kettőt a hosszú és valójában fárasztó séta után. Üres kézzel húzza vissza a batyu cipzárját és inkább összefonja karjait mellkasa előtt. Fejét kicsit hátradönti, érzi amint a fa kérge belekapaszkodik hajszálaiba, így járatja végig tekintetét a jelenlevőkön.* ~Hát, ebből ennyi is elég volt.~ *Nem tartott sokáig a kis phenő, úgy dönt tovább áll, nem barátkozni caplatott fel idáig, ezért elrugaszkodik a fától és hátatfordít a tömegnek. Közben mégtöbben összegyűltek, ez pedig méginkább arra sarkalja, hogy odébb álljon. Alig tesz pár lépést visszafelé az ösvény irányába ahol ezelőtt érkezett, furcsa zaj üti meg füleit. Kiváncsisága diadalmaskodik és visszafordul. Először a többieket kémleli, talán valaki közülük generálta a hangot, bár ez nem igazán esélyes. Tovább pásztázza a terepet és ekkor ragad le a nagy, fehér és vészesen közeledő valami láttán. Elsőre nem esik le számára, hogy az hó, pedig bizony de, az.*
- Na neee... *nyújtja el morcosan és hátrlálni kezd. Menekülni szeretne, és már erősen bánja, hogy korábban erre vette az irányt. Nincs ideje voltaképp semmire, sem elszaladásra, sem fedezékbe vonulásra, hova is menekülhetne, kapkod ide-oda tekintetével és a következő pillanatban érzi amint körülöleli a hideg, a jég, a hó, szinte karmolássza bőrét, szájába s elég sok kerül. Majd csak sodródnak, nagyon kellemetlen az egész, próbál kapálózni, közben táskáját is igyekszik nem elvszíteni. A fehérség szinte elvakítja. Végül mint akit a kutya szájából szedtek ki, megérkezik társaival együtt egy idegen helyre. Végtagjai, feje, szinte mindene sajog. Nem tudja hova kerültek, miért kerültek ide. Az a lavina valószínüleg nem a véletlen műve volt. Hátrasimítja haját és igyekszik magához térni. Úgy látja kb mindenki erre keveredett. Többükben felvetül a kérdés hol lehetnek, mi legyen tovább, a lány is csak ismerkedik a helyzettel, követi a népet. Pálcáját mostmár készenlétben tartja, ezekután kitudja mi lehet még. Pár ágba beleakad, de a többséget kiirtja egy-két varázslat segítségével. A vadonban egyedül vanna, legalábbis nagyon úgy néz ki, amíg egy vonat nem rozog be a látkép kellős közepébe füttyszó kíséretében. Hát ha máride keveredtek, nem ő lesz az aki megtorpan. Szüksége van válaszokra ezért fogja magát és felmászik a vonatra, óvatosan kapaszkodva. Látja, hogy többen is így tesznek, helyes, hátha valami jó kis kalandba keverednek... Remek. Néhány kabinba benéz, de ő maga inkább a vonat keskeny folyosóján marad, figyelmesen személve a terepet. Talán elindulnak? ÉS ha igen, hová fognak tartani? Majd kiderül.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 6:25 pm

* Az úton nem történik semmi különös, Josephine bozótírtásán kívül ami a varázslat segítségével sikerül, legalábbis pár rossz ágat lenyirbál. Miután a diákság felszállt a vonatra, az ajtók hatalmas erővel csapódnak be, a mozdony hangos sípszóval lassan ismét gördülni kezd. Fura mód belülről már korántsem látszik annyira korszerűnek a vonat. Csupa rozsda, a fényeket adó neonégők pedig kisebb szüneteket kihagyva pislákolnak. A vonat üres, és elhagyatottnak látszik Tarkh is csak saját vízhangját hallhatja. A vagonban ahol vannak viszont az ablak mellett találhatnak egy útvonaltervet is, viszont nem ez a fura, hanem hogy végállomásként Mystral van megnevezve. Ez részint jó hír is lehetne a diákságnak, viszont ha kicsit gondolkoznak és felelevenítik városi ismeretüket eszükbe juthat egy s más. A végállomás azonban még messze van, addig 2 megállót számlál még útjuk, melyeknek neveit nem lehet kiolvasni, mintha elmaszatolódott, vagy kiégett volna. Azonban mire feldolgoznák a dolgokat, hirtelen fura árnyszerű alakok suhannak át a vagonon amiben ők is vannak, s mintha mélyről sikolyokat is hallhatnának. Az árnyak körvonalai azonban embereket formálnak, mindegyik egy irányba megy, előre a következő vagonba , az ott lévő kis csapatot azonban mintha észre se vennék, mintha menekülnének valami elől…. Ha a diákok előrébb mennek a következő vagon se nyújt sokkalta szebb látványt, a pislákoló fény ugyancsak gyér, de az egyik ülésben egy testet találhatnak. Teljesen hideg, és fehér valószínűleg már régóta halott, tekintete üvegesen mered előre, mint akit pont ebben a pillanatban ért volna a halál. *

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 6:29 pm

*A lavina után sikerül észhez térnünk, de én nem engedtem el végig Tarkh kezét, tehát amikor magához tér, csak aprókat bólogatok.*
- Picit beütöttem magam, de megvagyok... Én se értem, hogy mi lehetett ez. *sóhajtok fel, majd felkelve leporolom magam és már meg is indulunk, keresve valamit, amely támpontot tud nyújtani majd a számunkra arról, hogy merre is vagyunk. Alexi szavai azért visszhangoznak a fejemben, mely szerint elég nagy bajban lehetünk, de megérkezünk a vonathoz is, melyre már fel is akarok szállni, de Alexi kezét is elkapom ám, itt ne maradjon nekem ez a rosszfiú.*
- Tudod, hogy nem úgy gondoltam Alexi. *tekintek rá rosszallóan, majd Tarkh felé pillantok, de aztán fejet is csóválok, csak nem fog ebből probléma lenni. A vagonba érve egy kabint is keresek, ahova le is dobom magam és mint érzékelem, a többiek is jöttek ám velük.*
- Sziasztok, Ginger! *mutatkozom is be nekik, mert hallottam ám Mikael bemutatkozását is, így a srác felé intek is, de ekkor a vonat megindul. Kíváncsian nézek ki az ablakon, hogy vajon merre is fogunk utazni, de ahogy érzékelem, nem igazán tudom megállapítani a kinti tájból. Az útiterv viszont már szembe is tűnik nekem, így csillannak meg szemeim és már meg is rántom a fiúk kezeit.*
- Mystral! Látjátok? *mutogatok is oda, de aztán jönnek a sikolyok és az árnyszerű alakok, amelyek el is haladnak mellettünk. Kissé előre is hajolok, úgy nézek hát arra, majd Alexi felé tekintek.*
- Árnyakat akartál? *értheti a szavaim célzását, de aztán már fel is kelek, hogy a kabin ajtajához érjek.*
- Szerintem menjünk utánuk. *lehet, hogy nem kéne, de hogyha akartak volna, véleményem szerint már bánthattak volna bennünket, de ezt mégsem tették meg, így hát szépen előre is megyek, remélhetőleg nem csak egyedül, de amikor a halott testet meglátom az egyik ülésben, megdermedek és bizony meg se mozdulok, meg se szólalok, csak arcom elfehéredik és ösztönösen közelebb húzódom Tarkh-hoz.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 6:35 pm

*Figyelmen kívül hagyom a srác szavait, egyenlőre nem tudja lelombozni a kedvemet mert esetleg Gingerrel nem ment minden olyan simán, mint azt a lány állítja. Viszont nem is érek rá nagyon ezen agyalni, mert perceken belül elsodor egy lavina, melynek következménye, hogy egy teljesen ismeretlen helyen állunk, és az egyetlen emberre utaló jel a közelben egy sín, melyre meg is érkezik egy vonat. Ginger nagy kalandnak veszi, én nem különösebben, de a srác szavaira egy pillanatra megállok.*
- Latom segitseg kell a mondat ertelmezeseben. Szerintem nem neked szolt. *vetek oda csak ennyit neki, a legkevesebb amihez most kedvem van az óvodás kis játékok egy lányon veszekedve, főleg, hogy haza akarok jutni, és egy ismeretlen vonat is itt áll, így felugrom és körbe is nézek. Természetesen be is ülök barátnőm mellé a kabinba, de kiabálásomra, csak saját visszhangom fogad, így visszahuppanok a helyemre.*
- Furcsa ez a vonat. Es hogy egyedül vagyunk. Ki vezeti? Kivancsi lennek. *morfondírozom, de ekkor mutat valami furcsaságot is Ginger, így meg is nézem, és hálásan el is mosolyodom, hiszen ez már egy jó jel.*
- Akkor nincs akkor problema, haza jutunk. * bólintok egyet, ám nemsokkal később én is, mint mindenki más, a kabin előtt elsuhanó árnyakra leszek figyelmes, és hallgatva Ginger szavaira, el is indulok amerre az árnyak vezetnek, miközben pálcámat kihúzom a zsebemből. Nem kell sok hozzá, és a lehető legrosszabbat találjuk meg, egy halott testet. Érzem Ginger bújását, így közelebb hajolok hozzá, hogy odasuttogjak neki.*
- Nem lesz semmi baj. *engem különösebben nem érint meg a dolog, így közelebb is lépek, és odahajolok a testhez, hogy megszemléljem, hátha meg tudok valamit állapítani, ami segíthet, mondjuk, hogy kikkel állhatunk szemben, hiszen aki hullákat hagy hátra, az nem barátságos.*
- Szerintetek miben halt meg? *kérdezem ezt most mindenkitől, körbe is tekintve, hátha tudja valaki a választ, s most elsősorban Alexire tekintek. Láttam már felsőbb évest, ő is a durvább kinézetűek közé tartozik, mert nyilván nem elsős... hátha tud valami értelmessel szolgálni vagy ő, vagy a többiek.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 6:37 pm

*Felszáll, ha már áll a vonat és elindul előre, bár nem ragadtatja el a látvány, sőt unalmasnak találja ezt az ócskaságot. Már indulna is lefele inkább, mert valahogy vonzóbb ötletnek tűnik egymagában sétálni a sínek mellett, mint ez itt, de az orra előtt csapódik be az ajtó. Nekidől a falnak lazán, de azért zsebében megmarkolja a pálcáját, noha a másikban meg ott a kés, az az érzése, azzal itt nem sokat érne. Rossz előérzetei vannak, a pislogó lámpákra meg rezignáltan sóhajt egyet. *
- Remek. Pislogó lámpák... ez hiányzott. *jegyzi meg, mint aki tudja, hogy ez mit is jelent, bár egyelőre csak egy egyre inkább felerősödő rossz érzés keríti hatalmába. Soha nem jelent jót, ha pislákolnak a lámpák. Az utiterv fura számára. Mystral, mint cél? Még mindig nem feltétlen tudja összekötni a várost a vasúttal, elvégre egy ekkora szigeten vasút minek? Nem mintha ismerné is a szigetet. *
- Anyám. *újabb elmés megjegyzés tőle, de hát mást nem tud kinyögni erre a menekülős felvonulásra emlékeztető rajra, miközben utánuk pillant, és el is indul, aztán a következő vagonban jöhet a hab a tortára. Egy halott. Az üveges tekintetét azért megbámulja, de nem irigyli szegény alakot. Ez is hiányzott innen. Mi lesz még? Nem teszi fel a kérdést hangosan is, de azért az agya tele van vele. Talán félne egy kicsit? Meglehet. Ha már kérdezték, hogy mibe halhatott bele, csak a vállát vonogatja. *

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 6:38 pm

* Azt tudom, hogy egy vonatra szállok fel, de hogy hogy kerül ide és hova visz, arról már fogalmam sincs. Amint fellépek látom, hogy nem az első osztályon fogunk utazni, minden tiszta vacak és elnyűtt, olyan mintha hirtelen egy mellékvágányról fogták volna be, hol évekig cövekelt. Beljebb sétálok s mikor mindannyian felkerülünk el is indulunk, így kapaszkodok meg egy ülés tetejében - már ha van egyáltalán. Leülni nem akarok ebben a mocsokban így hát nézelődésbe kezdek így szúrva ki aztán egy menetrendet. Nem olvasható ki róla jól sok minden de az egyértelmű, hogy végcélként Mystralt jelöli meg.*
- Azt meg hogy?* vonódnak meg szemöldökeim.* - Tudtommal nincs vasútrendszer a szigeten...* motyogom magam elé, igaz, hogy vannak még helyek hol nem jártam de hát ezzel tisztában vagyok, biztos, hogy nincs kiépített sínrendszer a szigeten. Elvileg nem vagyunk messze mivel csupán két megállót jelöl a menetrend, de hogy ezek a megálló helyek hol vannak, az már titok marad mivel kivehetetlen az írás.*
- Hát kíváncsi leszek...* erre az egészre úgy alle, pláne, hogy árny alakok is megjelennek mik sebesen száguldoznak a másik vagonba. Pálcámat feléjük tartva figyelem alakjukat mik emberiek, közben pedig velőt rázó sikoly is keresztülhasít a vagonban mire nagyra nyitott szemmel a hang irányába nézek.*
- Nem hangzik túl jól.* mondom halkan, félénken, nem vagyok olyan tökös lány mint egyesek tehát biztos nem én leszek az első ki megindul arra felé de itt sem maradok tehát idővel én is kiszúrom a hullát, mire csak egy pillantást vetek azt már fordulok is el.*
- Úristen....* na rosszul azért nem leszek de erre nem számítottam, kimeredt hullára kinek még szemei is nyitva vannak, kutya sem foglalkozott azzal, hogy le kéne őket csukni. Kérdések hangzanak el miket csak fokozni tudnék s mivel a választ nem tudom rájuk így pillantásom tovább siklik a vagon hátsó részére, néha azért lopva még visszatekintek a megboldogult ismeretlenre.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 6:40 pm

*Felszállva a vonatra szemügyre veszem annak belterét is. Nehéz elhinni, hogy ez egy működő járat, ilyen állapotban minimum a roncstelepen kéne, hogy legyen. Efelett még úgy ahogy, el is tudok siklani, ellenben az, hogy minden teljesen kihalt.. azért a délutáni időszak ennék forgalmasabb szokott lenni utazás szempontjából. Nem ülök be egyetlen kupéba sem, ahogy néhányan teszik, helyette a folyosón elindulva keresek valami felvilágosítást az útirány felől. Hamarost meg is találom, igaz részemről nem sokat mond nekem a dolog, egyedül Mystral állomásának neve vehető ki, és tekintve, hogy nem vagyok itt olyan régóta, hogy komoly helyismerettel rendelkezzen, nem is találok ebben semmi igazán kivetnivalót.
Az árnyak megint csak rám hozzák a frászt, mármint... konszolidáltan a falhoz préselődöm, megpróbálván elkerülni a velük való érintkezést. Máris nem tűnik olyan jó ötletnek, hogy felszálltam. A pálca hamar előkerül a zsebből, előre felé indulok. Ilyen körülmények között a legrosszabb, amit tehetek, hogy egy helyben maradok. Egyébként sem szeretek várni, és sodródni az árral - túl kiszolgáltatott állapot az olyan. Inkább menjünk elébe a problémának. Bár sosem árt, ha van a közelben valaki, akit probléma esetén magunk elé ránthatunk. Az élő pajzs is pajzs.
A vörös hajú lány is hasonlóan gondolkodik, úgy tűnik, szavaira csak bólintani tudok. Ha ezek az árnyak olyan rémülten menekülnek valami elől, inkább arrafelé megyek én is. Az a baj, hogy a vonat is véges, és van egy olyan érzésem, hogy előbb-utóbb találkozni fogunk azzal a valamivel is, amitől így iszkolnak.
Persze, ha mindez nem lenne elég...*
- Mi ez? Gyilkosság az Orient Expresszen? *Tessék, érzéketlen seggfej vagyok, bár még mindig jobb fekete, cseppet sem vidám humorral fordulni az ilyenek felé, mintha kétségbeesnék. Azthiszem.. nem igazán szeretnék most bepánikolni. Felesleges lenne megnézni a pulzusát, ellenben eszembe jut egy még ócskább "nyolcadik utas a halál" poén. Azok a rohadt mugli filmek, hogy ilyen ragadósak legyenek.
A lányoknál valamivel előbb térek magamhoz. Óvatosan lépek a holt testhez, ha vannak zsebei, akkor azokat nézem át személyi iratok után kutatva.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 6:41 pm

*Egy egyszerű kocogós délutánt akartam magamnak, erre tessék, elsodor egy lavina, halálfélelmem lesz kicsit, majd egy kietlen helyre érkezem néhány szerencsétlen diáktársammal, kikkel -egyelőre- nem kívánok semmiféle kommunikációt kezdeményezni. Átvágok a bózóton, majd kissé elcsodálkozok a sínen, de aztán megérkezik egy vonat, melyre jobb ötlet híján felszállok. Pálcám folyamatos készenlétben van, fel vagyok készülve a veszélyekre. A vagonban körbenézek, a többiek is valószínűleg így tesznek. A biztonság kedvéért azért nem távolodok el tőlük túlságosan, ez az én érdekem is. Cseppet sem szimpatikus a vonat belseje, az undorító még talán kevés kifejezés rá. Igyekszem túl sok mindenhez nem nyúlni ebben a zakatoló romhalmazban. Egyáltalán nem ilyen körülményekhez vagyok szokva, így keresem a kiutat, vagy legalább valami útmutatást, hogy merre tartunk, vagy ilyesmi. Pont ezen gondolatnál látok meg egy térképet, mihez odamegyek.*
- Mystral? De hát az remek, akkor jó felé megyünk! *örülök meg egy kissé, ám ekkor lehervad a mosoly arcomról.*
~ Én vagyok a hülye, vagy Mystral-ban tényleg nincs vasútállomás? ~ *gondolkodok el magamban, és közelebb hajolva a felirathoz megpróbálom kibetűzni a két hátralévő megállót - kevés sikerrel. Hirtelen előretántorít valami, és mikor hátranézek, látom, hogy ember alakú árnyak suhannak el közöttünk. Kíváncsiságom nem hagy nyugodni, teszek pár lépést előre, a következő vagonig, hová benézek, majd undorodva fordítom el a fejemet.*
- Remek, ez a hely egyre bizarabb... *morgolódok, de egy kissé libabőrös leszek, hiszen ami ezt az embert itt a földön megölte, az talán még mindig itt van ezen az istenverte vonaton, és hogy őszinte legyek, nem szeretnék, nem akarok vele összefutni.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 6:41 pm

*Még a vonatra szállás előtt a lány ismét elkapja Alexi kezét, s kissé kétértelműen fejezi ki magát, amit a finn szándékosan félre is értelmez, kicsit húzva Tarkh agyát.*
-Nincs gondom a mondatok értelmezésével, de ahogy látom, neked van némi a beszéddel. *szól be a másiknak, majd Gingerre pillant, s be is sétál a vagonba. Miközben a kis csapat a felsétál a vonatra, Tarkh kiabálni kezd, látszik, hogy még amatőr az ilyesmibe. Általában senki nincs itt ilyenkor, főleg nem olyan ember, aki meg tudná mondani, hol is vannak éppen, olyan pedig végképp, aki a kiutat is tudná, így Alexi csak vigyorogva tekint a srácra.*
-Ha végeztél, ne felejtsd el utánakiabálni az ékezeteket is Raszputyin. *nevet fel, majd a kis vörösre pillant, amikor az bemutatkozik egy másik srácot követően.*
-Remek, legalább már tudjuk, mit kell írni a fejfátokra, ha valami balul sül el. *ő nem az a nagy bemutatkozós fajta, főleg nem így veszélyes időkben. Ginger már tudja a nevét, ez bőven elég is, nem babazsúrra jött, hogy mindenkivel megismerkedjen, csak mert közösen kerültek bajba. A vonat viszont meg is indul, ami nem túl nagy meglepetés, mivel máskülönben nem jött volna eléjük, ha nem az lenne a cél, hogy valahová vigye őket. A villódzó fények és a szegényes hangulat nem érdekli a fiút, ennyitől ő még közel sem rémül meg, így csak előrébb sétál, hogy ő is megnézze magának az útvonaltervet, ami az ablak mellett van. Ő is látja Mystralt, viszont nem azzal foglalkozik. Neki jobban felkelti az érdeklődését a két másik megálló, melyeknek nem látszik a neve. Nem sok jót sejtet, hogy még a nevüket sem tudják, na nem mintha azzal sokra mennének. A meglepetések sora viszont még nem ért véget, mivel hirtelen megannyi árnyalak jelenik meg, akik a szomszédos vagonba szaladnak, mintha valami üldözné őket. Ekkor ismét hallja Ginger szavait neki címezve, mire csak ravaszul elvigyorodik.*
-Merőben jobbak hozzá a fényviszonyok. *nem tudja, mi ez az egész, de mivel az árnyalakok is csak menekültek, úgy tűnik, tőlük se kell félni, viszont ha már ők arra mennek, talán meg kéne nézni, mi van arrafelé. Rá is bólint a kis vörös szavaira, s átsétál ő is a másik vagonba, s bár előtte áll meg Ginger, ő csak kilép mellőle, alaposan szemügyre véve a falfehér hullát.*
-Ahogy látom, itt a nyolcadik utas a halál. Szerintem sz@r vonatra szálltunk. *hiába vár Tarkh tőle orvosi magyarázatot, hogy miben halt meg a fószer, ő se tudja, de majd hamarosan biztos kiderül.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 6:42 pm

*Felsóhajt amint elhelyezkedik a vonaton a vagon falához tapadva. Éberen követi a többiek cselekvését és lépteit, de úgy érzi nincs miért ő is felesleges kérdésekkel és fecsegéssel megtöltse a levegőt. Inkább tartalékolja az eszét és az erejét az elkövetkezendő meglepetésekre. Vizsgálódás közben az ajtók fülsértő becsapódása rázza fel, elhúzza ajkait.* ~Ez várható volt.~ *Sípszó hasítja végig a teret és a vonat megindul. Elég elhasználtnak tűnik így belülről, a neon vibrálása erősen arra készteti, hogy véget vessen szerencsétlen erőlködéseinek, de inkább nem piszkálja meg a berendezést. Lex is felfedezi a kifüggesztett útvonalat, közelebb lép, hogy megnézhesse pontosan milyen állomások lehetnek feltűntetve rá. Ezzel egyidőben kb. megkezdődik a bemutatkozás és az üdvözlés áradata is, hozzáteszi tehát saját nevét a listához.*
- Üdv mindenkinek, Lex. *ejti meg mellékesen. Nem tudja igazán kihez kéne csatlakozzon, hisz ilyen szituációkban nem ajánlott egyedül maradni gondolataiddal. A vöröshajú lány és párja ismerős számára, de sehogy sem elevenődik fel benne, honnan. Gyenge az arcmemóriája.Szóval megnézik a térképet, ami egy kicsit furcsa, csupán Mystral ismerős róla. Hirtelen sikolyok, melyeket árnyak követnek törik meg a csendet, a lány kicsit félrehúzódik, de láthatja, hogy azok nem szentelnek rájuk cseppnyi figyelmet sem. Hát ok, nem igy is jó. Úgy dönt a kis csapat, hogy továbbvonul egy vagonnal, de ami ott vár rájuk, az nem túl kedves a szemnek. Lex elhúzza az orrát közelebb lép a hullához, a háttérben mindenki szörnyülködik. Óvatosan megérinti, érzi a hideget, ő maga cseppett sem utálós vagy tunya.*
- Ez sem egy friss tetem, mégis kicsit furcsa. Vajon halotti látással többet kideríthetnénk róla? *ötletel, egyelőre nem tudja mit is kezdhetnének az alakkal.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 6:44 pm

*A kis kirándulásból valami más lesz, még senki sem tudja, hogy mi. Egyelőre valami rossz extrémsport, aminek célja a túlélés. A hó beteríti őket és csak később sodorja valami ismeretlen helyre a jelenlévőket. Semmi ismerős csak a fájdalom mi az emberi lét része… Enyhe fejfájással küzd a fiú, ezért nem fordít, túl sok figyelmet a többiekre inkább famulusát keresi ki eltűnt. Egy lelkes leányzó utat tőr nekünk, aminek végén sínek és peron van… de hogy került pont ide az isten háta mögé a vadon közepére egy sín, hiszen erre vonatok sem járnak. Ezt megcáfolva, robogva, hangos sípszó közepette megjelenik egy vas monstrum kitárt ajtókkal. Ambrus még egyszer körbenéz famulusát keresve, de nem látja, ezért a diákokat is jobban megfigyeli. Nem ismeri a jelenlévők nagy részét egyedül Naomit, akivel egyszer volt szerencséje lovagolni. Egyelőre még nem megy oda talán csak kis idő múlva. Jobb ötlet híján felszáll a vonatra, és ahogy mindenki fent van az hangosan becsapódik kínozva Ambrus fülét. A vonat ne éppen a legjobb csupa, rozsda és mocsok, de kár is erre több szót fecsérelni, mert a lényeges információ el is hagyja, az egyik lány száját.* ~Mystral… de ott nincs is vonatállomás.~ *Lép közelebb a tömeghez, amihez most mér, megpróbál alkalmazkodni, mert úgy tűnik együtt kereltük valami nagy slamasztikába.*
- Üdvözlök mindenkit. Jó napot Naomi. *Köszönti szokásos stílusában a jelenlevőket, majd a maradék helyet próbálja kisilabizálni kevés sikerrel egyszerűen olvashatatlan. Viszont úgy tűnik nincsenek a diákok egyedül, mert a vagon árnyak lepik el sikolyszerű hangokat hallatva. Mintha fekete emberek közlekednének itt, akik tudomást sem vesznek róluk, viszont céltudatosan haladnak előre egy másik vagonba. Kíváncsisága előrehajtja a fiút, így a másik oldalon meg is pillantja a testet.*
- Lehet, hogy a vonatba ragadt lelkekkel van dolgunk? *Fordul a diákok felé. Eddig még nem volt gond az árnyakkal remélhetőleg ezután sem lesz, de vajon mi elől menekülnek?*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 6:48 pm

* Nem tudni hogy itt mennyit tudtak meg, viszont annyi biztos hogy nem sokáig lesz nyugtuk, a hátuk mögötti ajtót ugyanis jó pár csapás éri, nem biztos hogy sokáig bírja. Ekkor azonban egy halk szisszenéssel kinyílik az előttük lévő ajtó is, s a túloldalon egy egyenruhás férfit vehetnek észre, talán olyasmi lehet mint egy jegy árus, de az arca, az holt fehér, a szemei pedig mintha két mandzsetta gomb lenne, feketék , olyannyira hogy az ember azt hihetné semmit se lát.*
- Ti meg mit kerestek itt? Nektek egyáltalán nem kéne itt lennetek…*úgy tűnik a férfi nincs teljesen magánál, hogy ez pánik vagy düh roham nem igazán lehetne megállapítani. Mikor a szavak elhagyják az ajkait kezeivel rá is csap a falon lévő tűzoltókészülék tartójába, aminek hegyes vége szinte átszakítja a kezét, ezzel jó adag vér ki is fröccsen a diákok orra előtt. Azonban ezt mintha ő meg se érezné. A diákság nagy része bizonyára elképedve állhat az eset előtt, viszont egy közölük talán, a hirtelen stressz talán valami egész spontán dolog miatt egészen mást lát, ez a diák pedig nem más mint Josephine, aki egy pillanatig szinte fülsiketítő vonat sípot hall, de ez még semmi mert látni is látni vél valamit, egy pillanatig elméje teljesen elsötétül s a vonat belseje eltűnik a szeme elől, ehelyett sötét síneket lát, s azokon egy készüléket. Olyasfélét amivel a síneket szokták átterelni a vonat irányításánál, ez a terelő viszont elromlott, ugyanis a rúd letört, a darabkái néhány méterre egy bokorba vannak eldobva. Néhány pillanat az egész olyan mint valami rossz látomás, aztán ismét vissza nyeri valóságérzetét s már ő is azt hallja amit a többiek. Hogy megosztja e ismereteit a többiekkel vagy sem, az már rá tartozik.*
-A vonatot néhány perce megtámadták, és ha valamit nem teszünk ki fogják siklatni..*kiálltja miközben egy pillanatra felvillanó fényben, mintha a diákok csak egy tátogó koponyát láthatnának a fura fehér arc helyett. Csak egy pillanat az egész mégis roppant kísérteties.*
-A ma… A masiniszta meghalt, értitek meghalt, és ha valaki nem lassítja le ezt a monstrumot, a következő sínválasztéknál elszállunk a francba*kiálltja, de ebben a pillanatban a hátuk mögött kirobban az ajtó a helyéről, s a sötétségből egy zöld átok suhan át a diákok között, egyenesen fejbe találva a fura kinézetű jegyszedőt, aki hátra bukik a sötétségbe. A követekző pillanatban viszont Lexen a meglepetés sora ugyanis a hulla hirtelen nyújtja ki a karját ezzel megragadva a lányt a karjánál, s bizony a fehér íriszek s a véres fogazat azt találtatik bizonyítani hogy ez bizony csapda. S ha ez még nem lenne elég , ha a diákok hátra néznek láthatják ahogy sötét köpönyeges alakok lepik el a hátsó teret, arcukat egyiknek se látni viszont a következő pillanatban jópár átkot küldenek feléjük, kettő éppen Ginger, Alexi, Tarkh trió feje mellett csapódik a falba alig kerülve el őket. A diákok dönthetnek vagy szembenéznek az ismeretlen ellenféllel, vagy megpróbálnak úgy tenni ahogy a jegyszedő kérte, tehát megpróbálják elérni a masiniszta fülkéjét, tehát magát a mozdonyt, és megállítják ezt a hatalmas dögöt, mert a vonat láthatóan gyorsul, viszont a támadókat se ártana megfogni. *

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 6:55 pm

[Mozdony felé]

*Egy kis civakodás sose árt a fiúk között, így meg is mosolygom a dolgot, de már a vonaton is vagyunk, ahol kiszúrom ám azt, hogy a végcél Mystral lesz majd, tehát talán nem lesz probléma... az árnyak viszont picit sem szimpatikusak nekem, így meg is jegyzem ezt Alexinek, de mégis, valami arra ösztönöz, hogy kövessem őket, így ezt megtéve már le is dermedek, nem igazán találkoztam még halottal, szóval igen csak odabújok kedvesemhez, de mégis, próbálok észnél maradni.*
- Dehogy nincs baj... Miért halt meg? És tényleg, ki vezetheti a vonatot? *tekintek fel rá, de aztán eleresztem, had menjen a hulla közelébe, hogyha annyira szeretne, nagyfiú már. Mint érzékelem, nem mindenki aggódik annyira a hulláért, mint én magam, de talán idővel majd én is kevésbé fogok így viszonyulni az élet múlásához... Alexi felé fordulok viszont most út közben és úgy nézek dühösen a szemeibe.*
- Ne légy már ilyen... *bököm is meg kissé, majd inkább igyekszem kikerülni a fiút, hogy minél távolabb kerüljek a halottól, de ahogy érzékelem, hogy az egyik ajtó kinyílik, majd egy számomra igen ijesztő férfi jelenik meg, felsikkantok, majd már a falnak is lapulok, úgy hallgatom annak szavait. Nem, én tőlem aztán nem fog választ kapni, de amikor már kezét is felvágja szinte, szemeim becsukom, úgy fordulok el ettől.*
- Én ezt nem bírom végignézni! *jelentem ki halkan súgva, nem tudom, hogy ki hallja meg szavaim és ki nem, nem érdekel most jelen pillanatban, csak akkor nyitom ki zöld szemeim, amikor meghallom, hogy ki fogunk siklani.*
- Hogy mi? *teszem fel most már a kérdést, de aztán már meg is indulok előre, hogy akkor bizony tenni kéne valamit, de ez után jön hátulról is az ajtócsapódás, így tekintek is hátra és már le is húzom a fejem, mivel bár a férfi halott, méghozzá nagyon is annak tűnik, mi még élünk, így az átkokat nem kéne bekapnunk.*
- Tarkh, Alexi! Mi megyünk előre! *jelentem is ki, majd a két srác karját elkapva húzom őket előre.*
- A motorokhoz értek, meglátjuk, hogy egy mozdony milyen. *kiáltom is a fiúknak, így eresztem el őket menet közben és próbálok átugrani a halott kalauzon, hogy az árnyak után még előrébb jussak.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 6:59 pm

[Mozdony felé]

*Számíthattam volna rá, hogy Ginger nem véletlen fog összeveszni egy ilyen alakkal, de nem igazán van kedvem beleavatkozni. Természetesen kiállok a barátnőm mellett, ha igényli, de szerintem ő sem akarja, hogy minden helyzetben pont én védjem meg őt. Azonban egy az Alexi nem kicsit kötekedős.*
- Ez a legjobb dumad? Keves vagy te ide. *mosolyodom el lassan és kajánul, de tovább nem foglalkozom a másikkal, mivel akármennyire is szeretne a középpontban lenni, engem most sem ő, sem a többiek nem érdekelnek jelen pillanatban, csak a vonat, mely reményeim szerint hazaszállít. Mint azonban hallom, nincs senki, aki választ adna kiabálásomra, illetve a némiképp fárasztóvá váló Alexi. Csupán visszahuppanok, és lemondó tekintettel nézek Gingerre.*
- Ginger, miert kell neked mindig ovodasokat összeszedni? *bökök a fejemmel a másik felé, mert az egy dolog, hogy nincs ínyemre a vita ilyen szituációban, mikor azt sem tudom, hol vagyok, de csak úgy nem fogom ignorálni a másikat. Több mindenre azonban nem igazán van idő, mert árnyak suhannak el, s néhány perc leforgása alatt, már egy hullával is szembenézünk, azonban kérdésemre, mely ott hangzik el, senki nem válaszol. Ekkor azonban dörömbölés üti meg a fülemet, és hamarosan egy jegyszedő féleség állít be, mindenféle ostobaságot összehordva, én meg csak meredek a kinézetére, és arra amit mond, mindaddig, míg el nem találja egy gyilkos átok, és láthatóan csapdába nem esünk. Ilyenkor már az agyam, csak a legfontosabb dolgokra koncentrál, így pálcámat előre szegezem, de mivel fogalmam nincs, hogy hogyan kéne a sötét alakok ellen harcolni, de Ginger épp ekkor veszi át az irányítást, pillanatnyi elképedést okozva ezzel számomra.*
- Jo szorakozast. Fedezzetek! *kiálltok eléggé pimaszul hátra a harcolni maradóknak, de azért csak követem Gingert, szorosan mellette maradva, átszlalomozva a harcolók és a test között, egészen a masiniszta fülke irányába rohanva. Meglátjuk, képesek leszünk-e megállítani egy vonatot... csak nem lehet olyan bonyolult megtalálni a féket...*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 7:00 pm

*Hát, ha volt is valami a zsebeiben, azt már nem sikerül megtalálnom. Mindegy is, a következő néhány perc rendkívül szürreális, irracionális és érthetetlen. Pedig a varázsvilágban nevelkedve nem sok ilyen kéne, hogy legyen, de... jobban megnézve a felbukkanó egyenruhás férfi vonásait, bőrét és tekintetét, egyértelművé válik, hogy ez a kreatúra már minden, csak nem épp élő ember. A megállapításom megerősítést nyer a viselkedésével is, és őszintén... nem szívesen hallgatnék rá. Egyáltalán nem. A ruhámra is kerül néhány csepp vér, ahogy szétfröccsen a lendületes mozdulat hatására, undorodva húzom el a számat. Semmi bajom a vérrel alapvetően.. ha számítok a megjelenésére. Egy másik lány is áll a holttestnél velem együtt, úgy látszik a hirtelen megmozduló test őt szemeli ki, és ragadja meg. Jól a reflexeim, mielőtt erősebben rászoríthatna vagy belecsimpaszkodhatna, egy erőteljes mozdulattal elrántom tőle. Alapvetően nem vagyok valami hősies alkat, de ha már kartávolságon belül van, és amúgy is módon van segíteni, akkor miért ne tenném? Majd utólag közlöm vele, ha ezt túléltük, hogy tartozik nekem egyel. Szeretem a tartozásokat, ha én jövök ki belőle kedvezményezettként.
Hajlanék arra, hogy maradjunk harcolni, de mikor látom, hogy mások is menekülőre fogják, és a mozdony felé indulnak, ostobaság lenne. Ekkora túlerővel nem bírok el különben sem. Szóval hasonlóan hozzájuk iramodok én is a mozdony felé. Ha sikerül ott eltorlaszolnunk magunkat előlük, aztán valahogy megállítani a vonatot, a menekülésnek is nagyobb esélyt szavazok nyílt terepen. Egy mozgó járművön kész öngyilkosság lenne. A pálcámmal a kezemben török utat. Épp csak sikerül átlépni a kalauzt, nem igazán számítottam rá, pedig kellett volna, mindegy, egy kis döccenés után újult lendülettel iramodhatok a mozdony felé. Azért valahol kétségeim vannak, de két rossz közül inkább hiszek (részben) a kisebbik rossznak. El sem hiszem, hogy egy mozgó, tébolyodott hullára mondom, hogy kisebbik rossz.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 7:04 pm

*A ha-hozzám-szólsz-beléd-ütöm-a-kést hozzállása nem párolog el, de valami sokkal érdekesebbet talált az anyjához kapcsolódó gondolatain túl, és ez túlságosan is leköti ahhoz, hogy most ezt kicsit félretegye. Ha már mindenki bemutatkozik, akkor ugyan bájmosoly és meghajlás meg egyéb formalitások nélkül ugyan, de megszólal. *
- Athalie. *közli a nevét sztoikus nyugalommal, sőt már szinte unottan pillantva az árnyak után, amik menekülnek. Azért az a gyomrában lévő rossz érzés egyre jobban elhatalmasodik, és muszáj lesz nyelnie egyet, amikor a kalauz megjelenik. Egyre jobb lesz ez az egész, elhúzza a száját. A rá következő események azonban előérzeteit igazolják, és úgy tűnik, megbánja, hogy egyáltalán kitette a lábát a hágóra.*
- Ez aztán hiányzott. *jegyzi meg utólag. Nem visít, csak sápadtabb lesz az eddiginél, majd ismét megszólal nagy későre. *
- Vajon ennek a roncshalmaznak külön fékfülkéje is van, vagy a mozdonyban keresendő a fék? *teszi fel a költői kérdést, de hagyja Zhukovékat előre menni, ha már elindultak. Nem fog törtetni, hogy ő menjen minden áron. Itt is jól megvan- az esélye körülbelül ugyanannyi a túlélésre, mint elől- kihúzza zsebéből a kezét, a pálcával együtt, és elgondolkodik. Nincs ötlete, hogy mi támadhatta meg ezt a vonatot, ahogy arra sem igazán van, hogy lehetne megállítani, de menekülni a legkevésbé sem lehet innen. De felcsillan a szeme. *
- Mi lenne ha... lehet, hogy hülyeség, de esetleg meg lehetne szabadulni a többi vagontól, ami ez után van. *veti fel az ötletet, legfeljebb le lehet hurrogni, és kész. *
- Fatum orbium. *mond ki azért egy varázslatot, rajzolva hozzá a kört, és belebökve a levegőbe előre, csak hogy ne üljön tétlenül. Csak eltalál vele valamit, vagy nem. Nem tudja még. *