Árny Hágó

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-03-29, 9:11 pm

* Így utólag okosabb lehetnék de nem vagyok az, tudom, hogy nagyon szerettem vele lenni és abban a bizonyos kalandban majd meg döglöttem a féltéstől, hogy baja esik de hát mivel nem voltam még szerelmes nem tudom, hogy ez az e volt e, meg azt sem hogy Kim iránt mit érzek vagy éreztem ki szintén faképnél hagyott. Nem tudom mivel érdemeltem ki ezt tőlük, valamit bizonyára elronthattam, talán ahogy kötődni kezdek hozzájuk megijednek vagy én nem tudom, de hát nem azon rinyál minden lány, hogy csak arra kellenek nekem? Jó így indul, de ha okosak akkor sejthetik, hogy más is van a háttérben... vagy én nem tudom.*
- Azt hittem találtam de már el is vesztettem. Nem megy itt a lányokkal.* pillantok el a tó felé kissé összevont szemöldökkel.* - Kezdtünk közelebb kerülni egymáshoz aztán ő is felszívódott.* hangom kesernyés és nem igen vidám, így fordulok hát felé, bizony sejtheti hogy kétszer történt meg velem mondhatni ugyan az szóval kicsit sem boldogít ez az egész. A tanulmányok is szóba kerülnek igazából szinte csak Hec-é, így felmerül bennem a kérdés, hogy ennyi tanulás és hajtás mellett hogy tartja életben a Scottal való kapcsolatát, mert hülye nem vagyok, sejtem, hogy nem sok időt tölthettek együtt.*
- És gondolom ő is szeret és epekedve vágyik a legközelebbi találkozásra és bla bla, boldogan éltek míg meg nem haltok.* húzom el a számat kissé epésen, hát ezt választotta, de én ezt nem mondom ki ezzel bizonyára ő is tisztában van, de megérkezik a lány famulusa így valamelyest a téma elfelejtődik mivel rövid úton annak hátán kötünk ki egy kis repülés reményében.*
- Rendben.* bólintok szavaira, bár régebben mondtam volna, hogy tudom, mivel bizonyította már, de most nem tudom mi a helyzet, nem tudom hogy a ranglétrán hol kapok helyet már ha egyáltalán van ilyen hely. Emelkedünk így erősebben kapaszkodok derekába, ő hátra csúszik és mentegetőzésbe kezd de mindez nem zavar, a közelségétől nem kapok frászt. A kis de-re felvonom szemöldököm s már át is ölelem karjaimmal, nincs itt semmiféle de így hát rövidesen néma csendben szárnyalunk több méterrel a föld felszíne felett útban az Árny Hágóhoz, hol landolás után kissé felspanolva túrok bele a hajamba és mondok köszönetet.*
- Mindig állom a szavam tudod jól.* vigyorodok el, majd kisebb téblábolás után letelepszem a földre mivel sok mindent nem tudunk itt kezdeni magunkkal s mikor Hecate beszélni kezd úgy válik tekintetem egyre kíváncsibbá, mivel úgy hallom ez mesterkedés volt a részéről.*
- Hm... egyre kíváncsibb vagyok, nem tudom tudsz e olyat mondani mitől elfutnék.* tekintek rá csillogó szemekkel, lehet volt hogy válasz helyett inkább leléptem nem tudom, de most erre nincs sok lehetőségem így meg vagyok fogva, hacsak nem döntök úgy, hogy megtanulok repülni. Nyugodtan várom mire akar kilyukadni s mikor "rólunk" érdeklődik úgy veszek egy mély levegőt és nézek el a messzeségbe.*
- Nem tudom... pár hónappal ezelőtt így volt a jó, így volt a legkényelmesebb, nem tudtam volna úgy megmaradni a társaságodban hogy ne éreztessem veled, hogy...* keresem a megfelelő szavakat keresem de hát azt hiszem hiába kerülöm a tényt, jobb lenne ha már magamnak is beismerném.* - Hogy fontos vagy nekem és hogy szeretlek. Szerettem veled lenni hallani a hangod és kipróbálni minden félét, de így nem ment, hogy te más után vágytál, nem tudtam csak barátként nézni rád.* nem tudtam elfogadni a helyzetet és ő sem azt hogy szeretem, hogy próbálkozom.* - Most nem tudom mi a szitu. Nem tudom visszajönnének e régi érzések a vágyakozás...nem tudom, hogy tudnék e csak barátként nézni rád.* fordulok felé enyhe kis mosolyt ejtve el, valahol mindig fontos lesz mert hosszú volt az az időszak, de hát hogy a jövőben mi lesz azt nem tudom, de még egyszer ezen az úton én végig nem megyek.*
- Hiányzom?* bököm ki a kérdést kíváncsi tekintettel, ő rettentően hiányzott eleinte míg Kim-et meg nem ismertem s közben sem felejtettem el, de hát az egy kis kaland volt ezek szerint a lány részéről nem több, én meg itt maradtam egymagam vacilálva, tehetetlenül mint egy szerencsétlen.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-03-29, 9:26 pm

*Ha már ő kíváncsiskodik, én is megtehetem, úgy érzem, tehát szépen a lányok felé is terelem a témát, így hallom meg, hogy volt valaki a fiú életében. Már el is mosolyodom, de aztán hallom, hogy már nincs meg ez az egész, mivel eltűnt az életéből. Felsóhajtok kissé, úgy simítok végig egy fekete hajtincsemen, amolyan mellékcselekvésként.*
- Sajnálom Kyle! De egyszer talán megtalálod az igazit. *próbálok egy kis életet lehelni szegénybe, de végül haladunk tovább a témákkal, így az elengedhetetlen Scott se maradhat ki, mivel szóba jön természetesen, akár csak a kapcsolatom vele.*
- Igen, szeret, de nem ért egyet több dologgal, ami velem kapcsolatos. Már nem olyan semmi se, mint régen. Tudod, félek, hogy csak meg akart szerezni, minden féle képen, esetleg megnyerni ellened a "harcot". *mutatok is ujjaimmal macskakörmöt a fiú felé, de aztán ennyiben marad most mindez, nincs értelme tovább ezen lovagolni, inkább a griff hátán repülünk a fellegekbe, amíg a hágóhoz nem érünk. Jól telik az út, nem zavar a közelsége, sőt, inkább hiányzik, főleg azért, mert tudom nagyon is jól, hogy mit veszítettem. Leérve, a sziklára már a jókedvű Kylet látom, olyan, mint régen volt, de mégis, őszinte akarok lenni vele, nem véletlenül jöttünk mi ide, így hát a nagy mesterkedésem is szóba kerül, nem fogom húzni az időt.*
- Ki tudja. *vonom meg a vállam, majd mellé is csüccsenek, így felé fordulva beszélek hát hozzá, majd teszem fel a kérdésemet is, melyre nagyon, de nagyon szeretnék választ találni.*
~ Hogy szeretsz? ~ *nyelek egy picit, mivel igen, ettől féltem, hogy tényleg összetörtem a szívét, hogy csalódott bennem, pedig annyira mondtam neki, hogy barátok maradjunk, hogy két fiút nem szerethetek és választanom kellett. Senkinek se kívánom, hogy ebbe a helyzetbe kerüljön.*
- É...értem. *bólintok, de nem, nem értek semmit, nem tudom, hogy mi lenne, ha... hogy menne-e, hogy akarna-e a barátom lenni. El is gondolkodom ám mindezen és ő ekkor szólal meg, így hirtelen emelem rá kék tekintetem és végül elmosolyodva bólintok.*
- Nagyon. *jelentem is ki, hiszen nem hazudok, sokszor érzem a magányt, nem olyan az életem, Sairussal is megszakadt a kapcsolatom és most itt van Kyle is.*
- Vissza szeretném hozni azt, ami régen volt. Ismét együtt ökörködni, ismét elutasítani a folyamatos közelséged és gonoszkodásod, ahogy mindig közel kerültél hozzám, annyira jó volt. *csillannak is meg szép szemeim, oly csodás volt minden, a twisterezés, a fogadós éjszaka, tényleg minden.*
- De most már tudom, hogy nem lehet... *válaszolom meg a saját szavaimat, mivel az előzőekből ez jött le és talán... talán tényleg ez a legjobb, neki.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-03-29, 9:46 pm

* Szavai kedvesek, aranyosak, de nem segítenek ki így csak hümmögve bólogatni kezdek más irányba nézve, míg nem a szó a lány kapcsolatára nem irányul mi nehezen jött össze emlékszem rá, de amint hallom koránt sem olyan fenékig tejfel köztük minden. Ahogy egyre inkább belemerül úgy vonom össze szemöldököm, lehet valami a szavaiban de hát így utólag már nem tudok mit tenni hacsak... Na neeeem, el is hessegetem gondolataim s ajkamat elhúzva pislantok rá.*
- Most akkor biztos röhög a markába... mekkora egy szemét.* sosem csíptem ez tény de Hec szavai most hirtelen tök valóságosnak bizonyulnak mik dühítenek, nem is kicsit, szerencsére Ares tudja mikor kell betoppanni így hát hamarosan már a magasban repülünk a famulus hátán újra kissé közelebb kerülve egymáshoz, érzem a lány simítását kezemen s azt is hogy nekem dől, olyan mintha mintha ez a pár hónap ki sem maradt volna az életünkből. Csak az a bibi, hogy mégis...
Landolunk a hegy csúcsán hol kiderül nem véletlenül vagyunk itt, így hát miután leülünk kíváncsi tekintetem a lányra szegezem, tudni szeretném mielőbb mit akar mondani. Nem számítottam erre a kérdésre mint ahogy arra sem, hogy ma összefutunk, de felelek és úgy hiszem igen őszintén most már mindkettőnknek beismerve azt, hogy szerettem, nem tudom, hogy ha újra találkozni kezdenénk akkor a régi dolgok felszínre törnének e, ismerve magam... nem tudnék a kezeimnek megálljt parancsolni.*
- Nem erre számítottál?* mosolyodom el kissé ahogy a szót kiejti.* - Ne mond már, hogy nem is sejtetted...* jó hogy még én sem igazán tudtam de ez most mellékes, túlságosan is sűlve-főve együtt voltunk. Ahogy elmosolyodik és válaszol a kérdésemre úgy döntöm kissé oldalt a fejem majd ahogy tovább beszél...*
- Szóval élvezted hogy állandóan nyomulok és te elutasítasz.... sejthettem volna.* tűnik el a mosoly pikk pakk az arcomról, nem leszel holt komoly de azért ez kissé rosszul érint most.* - Most is erre vágysz, hogy kapcsolatban vagy? Hogy tudod úgy is el is elfogsz utasítani de én csak teperjek?* ez most fáj, szíven döf nem is kicsit így kászálódom fel s szívom be lassan a levegőt az orromon s dugom zsebre kezeim elfordulva tőle.*
- Én ezt nem akarom még egyszer...hogy újra és újra elutasíts miután adsz egy kicsit magadból majd visszavonulót fújsz. Ez így nem kóser és nem is szabadna most ilyenre vágynod.* tekintek le rá, pedig úgy érzem megtenném én, megadnék neki mindent amire vágyik s amit akar, de nem így.*
- Nem leszek megint egy harmadik. Egyszer valakinek én is az első akarok lenni.* olyan nagy kérés ez? Úgy tűnik igen, mert valahogy nem adatik meg nekem az a csodálatos szerelem miről tök sokat beszélnek.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-03-29, 10:10 pm

*Elárulok ám pár elméletet Kyle-nak, amikre gondolok, például Scottal kapcsolatban, mert bár azt mondja, hogy szeret, mégse vitt még soha haza, nem mutatott be az apjának, nem voltak olyan dolgok, amikre azt mondhatnám, hogy tényleg érzem. Ezért is bukik ki belőlem - bizonyára hibásan -, az ötlet, mely szerint lehet, hogy csak egy ideig kellettem neki, meg akart kaparintani, mert hogy ő a nagy nőcsábász, akit én visszautasítottam, de most már nem, hiszen megszerzett magának. Szeretem, ilyesmit nem gondolhatok, de mégis... a dolgok kezdenek gyökeresen megváltozni.*
- Hé, ezt csak én mondom, egyáltalán nem biztos, hogy így van. *pillantok a barna szempárba, de aztán Ares megjelenik és így felpattanva rá érkezünk fel a hegyre, hogy aztán tovább beszélgethessünk. Itt már minden nyugodtabb, csak ketten vagyunk, sehol senki, tehát őszintén beszélhetünk egymással, ez a beszélgetés közöttünk marad, senki se fogja megtudni, hogy mi zajlott most itt. Persze nem kell másra gondolni, tényleg csak szavakban szeretnék pár dolgot letisztázni vele. *
- De sejtettem csak... annyira furcsa. Olyan jó barátok voltunk és én is szerettelek, de nem úgy, ahogy azt te szeretted volna. Ha nincs Scott, akkor talán megy, de sajnos minden közbeszólt. *nem akarom kimagyarázni magam, tényleg nem, de nekem is fontos volt Kyle és kezdtem is hozzá vonzódni. Eleinte csak barát volt, egy korombeli srác, de aztán, minden más lett szépen lassan. A szavak is csak úgy megerednek, de félreért vagy mégsem? Már magam sem tudom. Ennyire rossz ember lennék?*
- Mi? Nem, dehogy! Most nem erre vágyom, rosszul fogalmaztam és régen se az elutasítás volt a cél, csak jól esett, hogy érdeklődtél irántam, nem úgy értettem, én nem is tudom, hogy értettem. *sütöm le szemeimet, főleg ahogy felpattan, mivel tudom én, hogy igaza van, nem is kicsit. Felkelek én is lassan, majd szépen utána lépek - már ha ment valahova -, és úgy hallgatom tovább.*
- Tényleg most nem szabadna ilyesmi, én annyira hülye vagyok. Ha Scott tudná és te ellened is, én tényleg nem tudom már, hogy mi lenne a helyes. *lépek is oda inkább a sziklához, majd hátam nekivetve nézek újból a fiú felé, de már nem tudom, hogy mit kéne mondanom, mindent elrontottam... ismét.*
- Bocsájts meg! Én teljesen önző voltam, annyira... sajnálom, hogy ilyen szemét vagyok. Tényleg nem lennék jó barátod, én... én nem is tudom, hogy mire vagyok jó. *sóhajtok fel és végül el is nézek a távolba, de nem teszek mást, nem fogom magam sajnáltatni, mivel most tényleg én hibáztam, méghozzá hatalmasat és folyamat csak megbántani tudom szegényt.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-03-29, 10:33 pm

* Én viszont hajlok arra, hogy igaza van de ezt most nem spilázom túl, marad a mindenki gondoljon amit akar szitu, így lassan Ares hátán eljutunk a hágóig hol beszélgetésbe kezdünk, jobban mondva Hec kezd el érdeklődni így kezdek hát válaszolni őszintén, mivel a múlt múlt marad már nincs jelentősége. Nem akarom elhinni, hogy nem sejtette, hogy érzek valamit iránta hisz lépten nyomon ott kedveskedtem ahol tudtam, ott értem hozzá ahol csak lehetett s később ott is ahol nem, de igen, ott volt Scott is mintegy stop táblaként lebegtetve magát Hec lelki szemei előtt így hát maradt az eltávolodás.*
- Szerintem nem ment volna... annyit voltunk együtt, hogy akaratlanul is belém szerettél volna.* pillantok rá okoskodva kicsit, bár tény és való, hogy fülig szerelme volt ez a lány és sokat szenvedett a másik fiú miatt én meg ott voltam mindig vígaszként, de szerintem megtörtént volna a "baj" és ő tényleg csak barátként tekintett rám s csak a kíváncsiság engedtetett vele a fogadóban is. Viszont ahogy a régi dolgok után vágyakozik úgy komorodok el kissé hisz azt veszem ki szavaiból, hogy ő igenis élvezte azt, hogy én nyomulok és ő folyton folyvást elutasíthat, ez rosszul érint, szinte egy pofonként.*
- Pedig ez nagyon így hangzott... akkor most az a baj, azért vágysz hirtelen a társaságomra mert senki sem érdeklődik irántad?* vetem neki oda a kérdést majd fel is állok, mert nem bírok megülni, igaz el nem tudok menni de legalább helyzetet tudok változtatni, így fordulok el kicsit testileg de mikor hozzá intézem szavaim fejem felé fordítom és lenézek rá.*
- Neked kell tudnod mit akarsz... Őt választottad én pedig sokáig nyűglődtem miattad, most, hogy vége nem gondolok rád minden pillanatban most megint ez...* csóválom meg a fejem, megint felborult a lelki békém, nem tudom már mit akar tőlem a lány s mit nem így hát mikor a sziklának dől felé fordulok, háttal a tájnak s hallgatom tépelődő szavait. Egy ideig nem szólok majd egyik kezemmel megdörzsölöm állam de aztán újra elrejtem.*
- Nem vagy szemét... de ne kérj ilyet tőlem, mert fáj Hec! Fájni fog ha megint eltolsz magadtól, kezdem nehezen viselni hogy állandóan padlóra küldtök.* lépek közelebb hozzá s vonom magamra tekintetét, tehát egyik kezemet ismét elővéve állánál fogva irányítom magamra, kissé megsimítom majd eleresztem.*
- Ne szomorkodj már, na! Próbáljunk meg nem gondolni a múltra és akkor a jelenünk se lesz búskomor vagy mi fene.* mosolyodom el kissé mert nem vagyok a nagy szavak embere az tuti s ez furcsán hangozhat tőlem, de hát mi mást tehetnénk?*
- Mondtam már, hogy jobban áll ha mosolyogsz? Naaa gyerünk, tudom én, hogy menni fog.* nincs helye itt szomorkodásnak hisz ezer éve nem láttuk egymást, nem így kéne eltelnie ennek a találkozásnak.* - Gyere, no!* kapom el kezemmel kezét s vonom magamhoz, fél karommal átölelem nyakát s állam a feje búbjára fektetem miközben a sziklával szemezek. Csúcs.*
- Lesz ami lesz azt kész, sodródjunk az árral és toljunk le mindent. Ez az ajánlatom.*jobbat nem tudok szóval vagy elfogadja vagy nem.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-03-29, 10:43 pm

*Nem lehet engem sem érteni, mindig olyan dolgokról tudok beszélni és akkor, amikor nem kellene. Scottal is szépen elbántam, amikor Victort hoztam szóba, hogy mi történt vele és persze csodálatosan el tudok rontani minden hangulatot. Végre úgy tűnne, hogy jól elleszünk, erre csak nem.*
- Szóval szerinted beléd szerettem volna? Hát... ez már nem derül ki. *mosolyodom el, de azért ezek az egoista szavak igen aranyosak, végre ismét a régi Kylet látom. De bár megtanulnám befogni a számat és nem túl sokat dumálni, mint ahogy most is, mert ahogy mondom és mondom, szépen meg is bántom ismételten a fiút és oly hülyeségekre gondolok, mikre nem kellene.*
- Nem, dehogy, nem erről van szó, nem másról. Egyszerűen hiányzol és szeretném visszakapni a barátságod, vagy legalább egy kis részét, amit tudsz adni. *pislogok is még rá, de tényleg egyre kevésbé tudom magam kimagyarázni, nem is buta ez a fiú, nagyon is jól érti a dolgokat és tudja csavarni a szálakat, a szavai pedig, képtelen vagyok rájuk normálisan válaszolni.*
~ Megint? Nem... nem akarok fájdalmat okozni. ~ *nem mondok most erre semmit, csak nézem őt most már a sziklánál, majd végül ahogy közelebb lép hozzám, úgy nézek fel rá, bele szép szemeibe, melyek egykor másképp tekintettek rám és én is ő rájuk.*
- Nem kérek... nem kérek ilyet és igazad van. Tényleg nem akartam, nem akarlak ismét bántani, már túl sok szomorú napot okoztam neked. *elereszt végül, én pedig csak picit elmosolyodom, hiszen még most sem tudom felfogni, hogy lehet ennyire kedves velem ezek után. Viszont ahogy magához húz, úgy bújok oda hozzá, két kis kezemmel szorosan ölelem át derekát és bizony fejemet is mellkasába fúrom. Úgy hiányzott is ez, egy ölelés, tőle...*
- Ígérem, hogy még egyszer nem leszek ilyen szemét, nem akarok ellened tenni! *rázom is meg a fejem, majd végül picit eltávolodom tőle, így nézek fel a szemeibe, majd elmosolyodom és lassan azért eleresztem.*
- Szeretnél még repülni? *nézek Ares felé, ki láthatóan készen áll arra, hogy elvigyen minket egy újabb körre, ha úgy kívánom. Főleg most, ebben a helyzetben, mikor érzi a szomorúságom.*

//fagy//

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-03, 2:48 pm

// Olvadunk //

* Megvan a véleményem a dologról mivel tartom a mondást, ha két embert szeretsz válaszd a másodikat mert ha az elsőt igazán szeretted volna nem szerettél volna bele a másikba... és hát hiába is második voltam akkor sem én lettem választva, szóval nincs is miről beszélni.Tudtommal ez amúgy sem történt meg így hát nem is véletlenül mondom azt amit s mikor a lány mosolyogva közli, hogy ez már nem fog kiderülni úgy bólogatok aprókat.*
- Valószínűleg nem. De ha visszamehetnék az időbe... ugyan így döntenél?* döntöm kissé oldalra a fejem, ravasz egy kérdés jól tudom én de hát én ilyen vagyok, bármennyire is sanyargató lenne a válasza akkor is tudni akarom. Hecate tovább ragozza a témát így veti fel boldogan, hogy szeretné ha minden olyan lenne mint régen a hiábavaló teperésemmel együtt mi azért igen rosszul érint.*
- Aha... hát így azért már másként hangzik.* nézek bele szép szemeibe, ám hogy milyen az én barátságom az kérdéses mivel odáig meg vissza voltam érte így az érzéseim igen csak befolyásolták tetteim de azt hiszem ettől a kéréstől nem akarok elzárkózni, nekem is hiányzik ez a kis fekete. Viszont azt ne kérje, hogy minden olyan legyen mint régen mert abból csak újabb fájdalmak jutnának nekem mikből nem kérek.*
- Nem volt könnyű de túléltem... s mivel tudom mi lenne "ha" ezért sem lehet minden olyan mint régen. ~ Ha megtudom állni. ~* nehéz vele tartózkodónak lenni de megfeszített erővel leszek ezen s mivel időközben elhúzódtunk egymástól és a lány szája is lefelé görbül így lépek közelebb hozzá s próbálom meg felvidítani mert a jókedvű, mosolygós Hec sokkal közelebb áll hozzám mint ez a szomorkás. Át is ölelem mire a viszonozás sem marad el, kissé elmosolyodom szavaira így mikor eleresztem letekintek rá.*
- Elhiszem... legyen úgy, hogy mi szívünkön a szánkon így sok kellemetlenséget elkerülhetünk.* hogy a sok kellemetlenség mit takar? Elég sok mindent, gondolom sejti mire gondolok, érzésekre, tettekre mindenre miből "baj", újabb fájdalmak és szenvedések születhetnek. Vagy jobb lenne titkolni és lenyelni? Fene se tudja de mivel úgy látszik rendezőtek a dolgok így ismét felmerül a repülés lehetősége mit nem áll szándékomban kihagyni.*
- Simán! Valahogy amúgy is le kell jutnunk innen nem?*mosolyodok el kissé s ha a famulus ismét készen áll a fogadásunkra, akkor bizony tétlenkedés nélkül pattanok fel bizonyára a lány mögé ismét, hogy újra szárnyalhassak a magasban és természetesen azér tis, hogy lejussak erről a kietlen helyről.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-29, 8:13 pm

[Misztikus lények ismerete 2. házi feladat]

*Akármennyire is kedvelem a tavaszias meleget és az illatós szellőt és zöld természetet, amit ez az évszak hoz magával, hisz nem igazán volt lehetőségem komolyabb tavaszokat átélni annak minden szépségével, mégis csak hiányzik a honvágyat keltő hideg időjárás. Éppen ezért, most valami olyan helyre tartok, ahol még, ha nyomokban is, de elérhető a kívánságom, s így hegynek fölfelé ballagok ráérősen az Árny Hágó-hoz. Ott mindig elérhető a magas hőfok ellenére is itt-ott a hó, és a légkör is lehűl, ahogyan halad az ember felfelé, ezért tökéletes önbecsapás, hogy átsétáltam az enyhe télbe, mivel sajnos – vagy nem sajnos -, de ilyenre szükségem van, mert orosz mivoltomat nem tudom, és nem is akarom levetkőzni, ami természetesen ilyeneket követel meg tőlem. Jó kis túrának bizonyul, amúgy is szeretek mozogni, legalább friss levegőn vagyok, és a fejem is kiszellőzik, na meg a lábamban az izmok is érzik már, hogy itt bizony kemény erőpróba folyik számukra. Nem árt egy kis edzés, viszont nem kocogok, csak zsebembe süllyesztett kezeimmel, melyek közül a bal, pálcámat markolja, lassan sétálok felfelé elcsodálkozva a tájon, és néha-néha visszanézve az egyre inkább alattam elterülő fenyvesre és Mystral városára. Fényesen süt a nap, bár érzem már a hűvösebb szellőt, s percek múlva már fel is érek a csúcsra, ahol gyorsan, de csendesen kifújom magamat, körbefordulva, hogy megszemlélhessem a kilátást. Egyszerre mintha hirtelen zuhanna nagyot lefelé a hőfok, s erre szemöldököm is összevonom, hiszen furcsa. Igaz, hogy a hágón vagyunk, de ennyire nem volt hideg még másodpercekkel ez előtt… Rossz érzés kerít hatalmába, ám ez nem megérzés, vagy nyugtalanság, sokkal inkább rosszkedv, morcosság, ami szintén szokatlan, hiszen nem szokott ilyen hirtelen és ilyen megmagyarázhatatlanul rám törni.*
~ Mi a manó? ~ *fut is át agyamon, de nem kell sokáig gondolkodásra késztetni agyamat, mert a következő pillanatban tőlem nem messze egy mással nem összetéveszthető alak bukkan fel. Elég magas… fekete kámzsa, eltakart arc, rohadó kezek, és szinte úszik a levegőben. Ez egy dementor. Azonnal ki is kapom pálcát szorongató kezemet zsebemből és rászegezem. Szerencsémre, az elméleti részre tökéletesen emlékszem, és a gyakorlatban is kipróbáltam már, hála Cat jó órájának, így tudom mit kéne csinálnom, de egyenlőre nem teszem. Görcsösen szorítom a pálcát az egyre inkább közeledő dementorra, és nagyon nem szeretném, ha ideérne, így hátrálok is, mivel még kell egy kis idő, mire tökéletes emléket találok. Nem akarom felbátorítani a lényt azzal, hogy az első támadásom elbénázom… Mindenesetre a mai tanulság is meg van, bár túrázásokat ígértem Gingernek, ez már a sokadik hely, amit kilövök, végtére is szinte mindenhol veszélyes fenevadakkal futok össze, és ilyen bárdolatlan teremtmények között nehéz romantikázni. Ginger… ahogy eszembe jut kedvesem, már tudom is merre kéne keresnem emlékeim között, s bár az órán első csókunkra gondoltam, most úgy érzem, kevés lesz az ide, van annál erőteljesebb élményem is. Nagy levegőt veszek, s lassan kifújom, miközben egy pillanatra lehunyom szemem, annak ellenére, hogy kitartóan hátrálok, bár egyre lassuló tempóban… Felidézem magamban a szép emléket, ahogy ott állunk ketten a medencében, és elmondom neki mit érzek, de ami a legjobb, hogy hallhatom, ahogy ő is ugyan úgy vélekedik.*
- Expecto Patronum! *harsogom, mialatt átjárja testem a boldog emlék nyújtotta megerősítő öröm, s elő is tör pálcámból a patrónusom, ugyan úgy mint múltkor farkas képében. Azonnal neki ront a dementornak, és elkergeti azt, hiszen nem kell sok az ilyen undorító lénynek, elég csak egy patrónus ami megijeszti. Ellenfelem eltakarodik, s a farkas szertefoszlik. Egy pillanatig még állok, hogy vajon van-e újabb támadó, de nem észlelek mást, így pálcámat még nem elrakva, egy kissé gyorsított tempóban kezdek el lekocogni a hágóról. Elég volt a séta, amint lehet, a legrövidebb úton visszatérek a kastélyba.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 3:27 pm

*A mai napon lehetőségem van egy kis gyakorlásra, hiszen az idő csodás és hát, akkor miért is ne ragadjam meg ezt az alkalmat? Szólhatnék Tarkh-nak is, hogy jöjjön velem, de szeretnék egyszer egyedül is repülni, így nem is vagyok rest ezt most megtenni, így az első utam a kviddicspályára vezet természetesen. Nincsen nekem pénzem arra, hogy csak úgy vegyek magamnak egy új seprűt, így ezt nem is teszem meg, hanem helyette a szertárból veszem ki az egyik szép, világosbarna darabot, majd már lábaim közé is kapom azt, hogy így száguldhassak hamarosan már előre, méghozzá a hágó irányába. Nem igazán volta még ott, de azt hiszem, hogy elérkezett ennek az ideje is, viszont ahogy dús, vörös tincseimbe kap a szél, egyáltalán nem zavar, hogy sikeresen össze leszek kócolva, felkiáltok az élvezettől, majd így kerülgetem az utamba tévedő fákat is, hogy minél feljebb jussak a hágón. Öltözetem egyébként nem valami extra, kényelmes fekete sportcipő van rajtam, fekete nadrág, felül pedig egy vörös, a hajamhoz passzoló top, melytől láthatóvá válik csodás testem is. Itt a jó idő, hát minek öltözzek jobban fel? Élvezem a pillanatot, hogy most repülhetek és azt hiszem, hogy egyre jobban megy ez most már nekem és komolyan elgondolkodom rajta, hogy bevezessem magamnál a gyakori repkedést. Örülök, hogy Tarkh megmutatta nekem ezt a sportot, mert úgy hiszem, hogy nélküle a mai napig nem ismertem volna meg...*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 3:44 pm

*Otthon, Finnországban is szeretett időnként a hegyekben mászkálni Alexi, s erről a szokásáról a Mysterioban sem mondott le, csak annyi a különbség, hogy itt csak az Árny hágó ad erre lehetőséget. De ki kell használni azt, ami van, ráadásul a fenyvesek és az itt-ott még feltűnő kis hó -ami azért még feljebb van, mint ahol most a fiú tart- egy kicsit emlékeztetik az otthoni tájra. Finnország szépségét persze semmi nem pótolhatja, de ha már itt tanul, nem fog mindig hazautazni. Öltözékét tekintve amúgy nem mondható túl hegymászósnak a szerelés, lábain acélbetétes bakancsa foglal helyet, felette egy fekete bőrnadrág, melyen két lánc is lóg, felsőtestét pedig egy fekete ujjatlan póló fedi, amire még egy rövidujjú inget is húzott, de ezt csak úgy kigombolva hagyva. Csuklóján és nyakán most is ott díszelegnek a tőle megszokott szegecses láncok, s hosszú haja is kibontva terül el hátán. Nem siet sehová, kényelmes tempóban halad felfelé a hegyen, míg meg nem hall a távolból valami furcsa kurjantást. Hátra is pillant, hogy vajon kitől vagy mitől származhat ez a hang, mire nem sokkal mellette sűvít el egy lány a seprűjén. A meglepettségtől picit megbillen, s mivel sziklás terepen áll, így majdnem el is vágódik hirtelen, de szerencséjére még pont meg tud állni. Szemeit összeszűkítve pillant fel a lány után, de mivel süt a nap, nem olyan könnyű kiszúrni.*
-Hé vörösbegy! Ki adott a kezedbe seprűt, ha ilyen közveszélyes vagy rajta? *kiáltja fel, egyelőre csak a levegőbe, mivel hirtelen csak annyit vett ki, hogy egy vörös hajú lány ült a seprűn, de hogy ki az, és miért száguldozik így, arról egyelőre fogalma sincs. Pálcáját viszont kezébe csúsztatja, hogy adott esetben rögtön le tudja szedni a kis repkedőt, ha végre megtalálja, bár az erős fényt nem szereti túlzottan a szeme, így nem olyan jó az égen keresni a másikat.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 3:49 pm

*Nem igazán figyelek most a külvilágra, nem is érdekel, hogy ki merre van, most csak én vagyok és a seprű, na meg a száguldás, ugyanis kíváncsi vagyok, hogy mégis mennyire képes ez a seprű, hogy milyen gyorsaságra tud sarkallni és ahogy a hágóhoz érek, fel se tűnik nekem, hogy elhúztam valaki mellett, csak akkor, amikor láthatóan megbillen, úgy kapom oda a fejem és halkan fel is kuncogok... Utánam szól, én pedig már felé is fordulok a seprűmmel, de meg sem állok, szépen a fiú felé indulok, így kerülve őt meg, nem is egyszer, hanem többször is, méghozzá igen gyors sebességgel, ezzel kócolva össze tincseit is, ha lehet, de közben azért felmérem ám magamnak. Hmm... helyes, nem is picit, de ez most nem számít, most csak a játékosság az, ami a fontos.*
- Na, vajon sikerül kihoznom az egyensúlyodból és elesel? *kérdezem tőle jókedvűen és hát nah, megjön a kedvem a gonoszkodáshoz, így pálcám is ám a kezemben van idő közben, így szépen az egyik szikla felé célzom, amelyiken a srác is áll, majd már ki is mondom a megfelelő varázsigét.*
- Deprimo! *a szikla robban, én pedig már magasabbra is emelkedem, majd eltávolodom a sráctól, hogy véletlenül se essen nekem is bajom. Mint látom, azért neki csak nem fog túl sok problémát jelenteni az esés, hiszen nincs olyan veszélyes helyen, de én azért távolról figyelgetem és halkan fel is nevetek, hiszen jól érzem magam és egy kis viccet remélhetőleg ő is értékelni fog.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 4:11 pm

*Ugyan nem a leggyakoribb elfoglaltsága, de azért szeret a hegyekben mászkálni a finn fiú, s a mai nap is úgy döntött, hogy erre adja a fejét. A csúcs még azért messzebb van, s mivel nem is siet túlzottan, így csak lassan közeledik felé. Nem úgy, mint az az ámokfutó lány, aki igencsak közel suhan el mellette seprűjén, ezzel kicsit ki is billenti a fiút az egyensúlyából, amiből csak a szerencsének köszönhető, hogy nem lett igazi borulás. Alexi nem igazán rajong az efajta meglepetésekért, így összeszűkült szemekkel pillant a lány után, keze pedig máris pálcájára csúszik, miközben fel is kiált "támadójának". Mivel az szélsebesen elszáguldott mellette, s hétágra süt a nap, egyelőre nem látja a lányt, bár kitartóan keresi az égen. Mikor sikerül kiszúrnia, a lány már visszafelé tart, de nem áll meg mellette, de még csak le se száll, inkább szélsebesen körözni kezd körülötte, miközben nevetgélve szórakozik.*
-Az egyensúlyomból nem, csak a sodromból hamarosan. És ha sokáig körözöl még itt, akkor nem elesek, hanem lehánylak. *morogja oda válaszul, s bár a pálcáját feljebb emeli, hogy valamit tegyen a lányka ellen, de az túl gyorsan köröz, így nem sok esély lenne rá, hogy pont eltalálja, potyára meg nem átkozódik.*
-Állj már le! *morog rá erélyesebben, de ekkor már ki is szúrja a másik kezében a pálcát, s az igét is hallja. Le is pillant a lába alá, de ideje már nincs arrébb menni.*
-Na ne... *szökik ki ez a két szó a száján, s mivel a kis vörös tornádó miatt amúgy sem tudna arrébb ugrani, így nem tud mit tenni, mint szépen elvágódik a földön, mikor a lány kirobbantja alóla a talajt. Sziklapor száll a magasba, Alexi pedig egy nyekkenéssel terül el a földön, majd kissé köhécselve ül fel, észre se véve, hogy könyökén kissé felszakította a bőrt egy másik szikla, így azon csöpög a vér. Inkább csak elhessegeti maga elől a port, majd a nevetgélő lányra pillant, cseppet sem kedves tekintettel.*
-Marha viccesek vagyunk, ugye? Mit szólnál, ha megtanítanálak seprű nélkül repülni? Mondjuk hegyről lefelé? *pálcája azon nyomban felemelkedik, s egyenesen a kis vörös felé mutat, pontosabban a lába közt található seprűre.*
-Reducio! *akár rögtön támadhatna komolyabb átkokkal is, de ő szeret eljátszadozni az áldozataival, így pedig Ginger is huppanni fog szépen a földön, mikor az alatta lévő seprű hirtelen fogpiszkáló méretűvé csökken, amit Alexi gonosz vigyorral néz végig. Egyelőre nem támad tovább, de a pálcát nem is ereszti lejjebb a lányról.*
-Nem jó embert néztél ki magadnak szórakozni vörösbegy. *szép ez a lány, annyi szent, de nem csípi a finn az eféle bemutatkozókat, így most nem is a külsőt figyeli jobban.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 4:18 pm

*Nem szokásom ám figyelmen kívül hagyni az embereket, de most ezt mégis megteszem, mivel száguldani akarok és ez a repkedés szinte teljesen elveszi az eszemet, így élvezem hát, ahogy a magasban vagyok, majd végül a fiú körül kezdek el repkedni, próbálva elérni azt, hogy sikeresen elessen. Nem akarok én tőle semmit sem, tehát főleg nem azt, hogy baja essen, egyszerűen csak játszom és hát... azt se tudhatom, hogy ő hányadikos, de most mindez nem számít, sajnos az ilyesmikre még túl figyelmetlen vagyok.*
- Jajmár, csak játszom! *tekintek is rá, majd szépen pálcát is rántok, hogy a kis dühöngő fiúcska is lenyugodjon végre. A szikla megroppan alatta, majd hamarosan már azt veheti észre a fiú, hogy bizony el is tanyál a földön, én pedig csak kíváncsian nézem, hogy mi történik és bár ő nem szúrja ki, de nekem feltűnik ám sérülése, így elkomorodom, ezt azért nem szerettem volna.*
- Hogy mi? *kérdezek vissza, de ő már támad is. Fogalmam sincs, hogy mivel, de remélem, hogy beválik a gyors reakcióm és már mondom is ki a védelmet. * - Protego! *tehát a seprű megússza, de én magam hamar a földre is szállok vele, tényleg nem hiányzik, hogy valamivel megátkozzon, így csak leteszem a seprűt, majd végül két kezem felemelem, úgy indulok meg a srác felé, a pálcám pedig jobb kezemben marad, az ég felé néz.*
- Jólvan na, nyugi van, tényleg játszani akartam. De megsérültél... nagyon fáj? *fejemmel intek a könyöke felé, ebből is látszik, hogy nem akartam őt bántani, tehát csak elmosolyodom és végül leeresztem két kezeimet is.*
- Egyébként a nevem Ginger. És téged hogy hívnak morgós uraság? *döntöm meg picikét a fejemet is, majd pálcám lazán el is teszem, vissza az övembe, úgy várom, hogy ő is bemutatkozzon és megkezdhessük a normális beszélgetésünket. Nem ismerem, tehát erre számítok, majd meglátjuk, hogy mi lesz.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 4:43 pm

*Eddig nyugodt volt az egyedüli sétája így a hegyen, viszont mikor feltűnik a leányzó a seprűn, ez a nyugalom hirtelen foszlik semmivé. Nem elég, hogy elsőre majdnem fellöki, ahogy elszáguld mellette, de aztán még körözni is kezd körülötte, úgy tűnik, direkt akar Alexi agyára menni. Persze a fiú rá is morog a kis vörösre, mivel nem valószínű, hogy épp eltalálná, ha rátámadna egy átokkal.*
-Játssz azzal, ami hozzád nőtt! *lehet, hogy ezt inkább a fiúknak szokták mondani, de hát azért ez-az nőtt a lányokra is, szóval neki is megoldható lenne, arról nem is beszélve, hogy nem is érdekli Alexit, hogy hogyan oldaná meg, a fő az, hogy ne körözzön itt előtte, mint egy dilis légy. Ginger viszont ahelyett, hogy megállna és leszállna, inkább pálcát ragad, s kirobbant egy darab sziklát a fiú alól, aminek hála a finn szépen el is vágódik a földön. Mivel a föld jelen esetből sziklából áll, így a sérülés már-már elkerülhetetlen, még ha ezt Alexi nem is veszi észre. Hozzá van már ő szokva a különböző sebekhez, harmadévesként már eléggé megedződött. Így hát nem is sérült kezével foglalkozik, inkább rögtön pálcát szegez a lányra, pontosabban csak annak seprűjére, hogy móresre tanítsa támadóját. A rögtön erős átkokkal dobálózés nem olyan izgalmas, így inkább csak először ő is földhöz akarja vágni a kis csini pofijút, de az résen van, így villámgyorsan hoz létre egy pajzsot, kivédve a finn támadását. Megúszta hát mind a sziklára zuhanást, mind pedig azt, hogy tartozzon az iskolának egy seprűvel, bár ennek Alexi közel sem örül annyira. Ginger viszont rögtön leszáll inkább, letéve a seprűt is, kezeit -s így pálcáját is- a magasba emelve. Mivel több varázslatot lehet még így is létrehozni, Alexi továbbra is szűk szemekkel, s támadásra készen figyeli a kis vöröst, aki mintha inkább nem akarna harcolni.*
-Fényes nappal nem fognak megjelenni az árnycsápok. *nem bízik a lányban, csak elterelésnek hiszi ezt a látszólagos megadást, de ennyit még ő is tud árnymágiából, még ha nem is túl profi belőle. Ekkor viszont a lány felhívja a figyelmét a sérülésére, mire oda is sandít.*
-Remek. Ennyit a te remek kis játékodról. Tedd el azt a pálcát sürgősen, ha nem akarod, hogy tényleg ledobjalak a hegyről! *nem tudja még, hogy hogyan álljon a lányhoz, pillanatnyilag nem bízik benne, így bár nem támad rá ő sem, a pálcát biztosan nem ereszti le addig, míg a másik kezében látja. Ginger viszont lassan leereszti kezeit, majd miközben bemutatkozik, el is teszi a pálcát.*
-Ginger, mi? A középső neved meg gondolom Danger... *morogja még oda, picit lejjebb eresztve a pálcát, de ő még nem teszi el. Bal kezét viszont a sérült jobb könyök fölé helyezi, hogy begyógyíthassa a sérülését, közben pedig az őt illető jelzőre is reagál.*
-Morgós uraság? Már kiscsoportot is indít a Mysterio? *kezét amint elveszi a seb felől, annak már hűlt helye van, s mikor erről ő is megbizonyosodott, csak felpillant a szép szemekbe.*
-Amúgy Alexinek hívnak, és garantálom, hogy még egy ilyen kis játék, és egy életre megjegyzed a nevem. *hangjából kihallható, hogy nem pozitív ismeretségre gondol. Most viszont úgy tűnik, még jobb kedvében fogta ki a lány, mivel ahelyett, hogy elbánna vele, inkább csak leereszti pálcáját.*
-Amúgy te mindig ilyen marha humoros vagy? Ha elsőre nem sikerül fellöknöd valakit, hát újra nekifutsz? Mondhatom, tényleg rohadt mókás. *morgólódik tovább, miközben leporolja ruháját, mivel az esés közben az is szép adag port gyűjtött magára.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 4:54 pm

*Figyelmen kívül hagyom jelen pillanatban a beszólását, nem igazán akarok azzal mit kezdeni. Azzal játszom, amivel én akarom, neki aztán ahhoz semmi köze sincsen, kívéve most, amikor Ő maga az én célpontom. Nem akarok rosszat, tényleg nem, egyszerűen csak előtör belőlem a huncut, gonoszkás énem, de nem viszem túlzásba ezt az egészet és bár támadni szeretne rám, könnyedén védem is ki a számomra ismeretlen átkot és inkább úgy döntök - főleg a vért látva -, hogy jobb lenne most ezt az egészet abbahagyni, így kezeim fel is emelem, miután a seprűt az egyik sziklára tettem és már meg is indulok a fiú felé, de szavait először nem értem.*
- Hogy mi? Ja... te azt hitted, hogy meg akarlak támadni? Ennyi eszem van ám, hogy ne árnymágiához folyamodjak és mint láthattad az előbb is, kettőnk közül én álltam jobban a harcban, szóval addig örülj, amíg nem kerülsz az ellenfeleim listájára. *kacsintok is rá, mivel van egy gonoszabbik énem, amit ki lehet ám hozni belőlem. Felhívom viszont a figyelmét a sérülésére és így miután ezt ő is észreveszi, még pár szót morog ám nekem.*
- Nem félek tőled, szóval megpróbálhatod nyugodtan, nagyszájú. *forgatom is meg a szemeimet, de azért a bemutatkozást nem felejtem el, csak halkan felnevetek a becézésére.* - Ezt se mondták még nekem. *vigyorodom el még jobban, de ahogy a sebét elkezdi meggyógyítani, szemeim kikerekednek, úgy lépek közelebb hozzá, nem zavartatva magam és végül kezem a sebéhez érintem, azaz ahhoz a ponthoz, ahol volt a sérülés.*
- Ezt meg hogy csináltad? *nézek is fel a szemeibe, láthatóan igen csak meg vagyok döbbenve, mivel én ilyet még sose láttam, így hát teljesen le vagyok nyűgözve. De azért az ő nevére is kíváncsi volnék, így rá is kérdezek erre, de ahogy érzékelem, ismét be óhajt szólni.*
- Most meg mégis mi a fene bajod van? *kérdezek rá picit ingerültebben, de aztán elárulja a nevét, de újból fenyegetni kezd, én pedig most, hogyha már úgyis olyan közel vagyok hozzá, akkor bizony nem fogom csak úgy hagyni magam, hanem egy szép pofont keverek le neki.*
- Befejeznéd már? Ide jöttem, eltettem a pálcámat is, sajnálom, hogy megsérültél, de azét ez a nagyképűsködés nem kéne, én erre nem vagyok vevő! *jelentem is ki neki és picit se érdekel, hogy mennyire is lepem most meg, de nem szeretem, hogyha felsőbbrendűnek gondolják magukat az emberek, így picit duzzogva lépek arrébb tőle.*
- Elszaladt velem a ló, de nem kérek többször bocsánatot... Néha előfordul velem az ilyesmi, de nincs bajod, szóval örülnék, ha nem morognál tovább velem. *nézek is vissza a szemeibe, majd szépen vörös tincseimet kezdem el igazgatni, amelyek a repülés közben igen csak kócosak lettek.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 5:25 pm

*A kis vörös játszadozása sikeres lesz, legalábbis az ő szempontjából, mivel kirobbantja Alexi alól a talajt, amivel még némi sérülést is sikerül okoznia a srácnak. Ezt ugyan a finn nem veszi észre, Ginger viszont igen, s rögtön átmegy bűnbánóba, s inkább az ég felé emeli kezeit, mint aki megadja magát. Alexi viszont nem bízik benne, így be is szól, hogy ha árnymágiával akar támadni, hát azt most beszívta. De úgy tűnik, a lánynak ez eszébe se jutott, s ezt Alexivel is tudatja, némi beszólással megfűszerezve szavait.*
-Csak azért, mert egy támadásod bejött, még közel sem állsz jobban a harcban, mint én. És azt hiszem, nekem többen tartanak a listámtól, mint neked, vörösbegy. *úgy tűnik, a lány nem tudja, kivel is áll szemben, de ha sokáig feszíti még a húrt, akkor saját bőrén tapasztalhatja meg a dolgot. Egyelőre szerencséje van, hogy nem átkozza le rögtön a fejét is Alexi, de ha így folytatja, ez még változhat. A sérülésre pillantva viszont a srác már komolyan felszólítja a másikat, hogy tegye el a pálcáját, ha jót akar, mire ismét csak nagyszájú választ kap.*
-Te tényleg ki akarod húzni a gyufát? *már kezdi megbánni, hogy ilyen normálisan bánik a lánnyal ez a kis mókája után is, főleg, hogy ekkora a kis vörös szája. Na de miután Ginger bemutatkozik, végre elteszi a pálcáját, megkímélve önmagát egy jó kis átkozódástól, mert még egyszer nem szólt volna a fiú. Viszont úgy tűnik, a kis vörös tényleg csak szórakozik, mivel Alexi morgolódós megjegyzésein ő csak jókat nevet. Nem is törődik vele a fiú, inkább csak begyógyítja a sebét, ami úgy tűnik, újdonság a szépség számára, mivel igencsak meglepetten sétál oda a fiúhoz, s ér hozzá ott, ahol a seb volt. Alexi el is rántja kezét, de mikor a kérdést hallja, csak kissé elvigyorodik.*
-Úgy, hogy halhatatlan vagyok. Veled ellentétben én bármikor meg tudok gyógyulni, szóval jobb lesz, ha tényleg visszafogod magad. *ez persze nem teljesen igaz így, ahogy van, de ezt nem kell tudnia a lánykának. Ezzel az egy kérdésével viszont könnyedén elárulta magát a leányzó, hogy még csak elsős, és még nem tudja meggyógyítani magát. Ezután Alexi neve is szóba kerül, amit eleinte még nem mond el a srác, mert a Ginger által kiejtett jelzőt annyira nevetségesnek tartja, hogy nem bírja megállni beszólás nélkül, ami viszont nem tetszik a kis vörösnek. Az ingerült kérdésre viszont csak csodálkozva felnevet a srác.*
-Még kérded? A száguldás huzatossá tette a fejed, hogy ilyen hamar elfelejtetted az előbb történteket? *kérdi, de végül kiböki a nevét, némi fenyegetéssel karöltve, mire Ginger ismét meglepő, és meglepően bolond dolgot tesz, egy pofont kever le a fiúnak. Nem ez az első, és biztosan nem is az utolsó pofon életében, viszont ugyanúgy utálja, mint mikor először kapta. Szemei szikrákat szórnak, s pálcáját gyorsan dugja zsebre, miközben a lány panaszkodik. Kezei X alakot formálnak mellkasánál, majd már mondja is az aktiváló igét.*
-Ignis pilas! *mikor két karját szétrántja, már mindkét keze lángban áll, s bár még Ginger beszél, most ő is hangosan közbevág.*
-Elég legyen! Mondj csak egyetlen indokot, hogy miért ne gyújtsalak fel most rögtön? Itt a hegyen még csak fel se tűnne senkinek sem! *szavai igencsak vészjóslóak, hisz valóban, Ginger is körbenézhet, nem mondhatni, hogy erre túl sok ember járna. És láss csodát, mintha a lány kissé visszább is venne.*
-Nem egy ember köszönheti már nekem a halálát, és nem egy diákot küldtem már közel hozzá. Ha nem akarod, hogy a csinos kis pofid is közéjük tartozzon, azt ajánlom tudd, hogy hol a helyed és vegyél vissza. *morog a lányra, közelebb is lépve hozzá, lángoló kezét közel tartva Ginger arcához.*
-Te még csak elsős vagy... hozzám képest nevetségesen keveset tudsz, szóval... inkább örülj, amíg csak fenyegetlek, és nem tartom be az ígéretem. *tudja jól Alexi, hogy a tűzlabda varázslattal így érintéssel nem tud ártani, de Gingernek erről fogalma sincs, addig pedig elég az ijesztegetés is, de hogy egy kis nyomatékot adjon szavainak, egy kisebb labdával szétrobbantja a seprűt, amivel a lány ide érkezett.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 5:31 pm

* Csodás nyári idő van s mivel imádom a meleget és a nyarat így hát a mai napom nagyobbik részét eddig kint töltöttem a szabadban. Szerencsére nem vagyok front érzékeny így az sem zavar, hogy mondhatni egyik napról a másikról lett körülbelül harminc fok, élvezem a jó idő minden egyes percét. Nem egyedül jöttem ki hanem Fortuna-val, bár ő most messze tőlem csatangol a fák között, egy kis játék után szabadjára engedtem bármennyire is nehezemre esett de hát egy kis önállóság nem ártana sem neki sem pedig nekem. Elég messzire elbóklásztunk a kastélytól, de erre csak most jövök rá, hogy megpillantom a magas hegyvonulatokat. Bár itt valamivel hűvösebb az idő azért nem vészes, így nem fázok a farmer rövid nacimban és a fehér toppomban, na meg ha így lenne a pálcám is nálam van, segítenék magamon. Hajam cuki kis lófarokban összefogva, arcom mint mindig most is természetes fényében nézelődik, két fehér gyöngyökből álló karkötő van a jobb kezemen, más nincs. Ahogy sétálok kiszúrok egy nagyobb kődarabot s mivel oly régóta taposom az utat így hát megindulok felé, hogy egy kicsit lecsüccsenjek. Lábaimat kinyújtva helyezkedek el s élvezem a rám eső napfényben való fürdőzést. Hallom, hogy nem vagyok egyedül, de kíváncsiságomon most urrá leszek így hát elücsörgök egymagam kipihenve a séta fáradalmait.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 5:36 pm

[Alexi]

*Úgy érzem, hogy nem is olyan nagy ellenfél ez a srác a számomra, csak a szája igen nagy, így ezt ki is fejtem neki, de amikor meghallom, hogy szinte ő sokkal jobb, csak vállat vonok, nem hiszek neki, továbbra sem.*
- Meglehet. *hagyom is rá, ennyi szerintem elég is volt ebből az egészből, de amikor tovább akar fenyegetőzni, akkor nem fogja ám elérni azt, amit szeretne, én aztán nem hunyászkodom meg előtte... pedig meglehet, hogy ehhez van szokva.*
- Nem, szívem szerint vissza is csúsztatnám azt a gyufát és eldobnám a fenébe a dobozt, de te hisztizel itt velem. *a sérülése viszont feltűnik és nem is tudom egyelőre azt, hogy mennyire is fájhat neki, de tényleg sajnálom a dolgot, amikor viszont begyógyítja és hozzá érek, csak elkapja kezét, láthatóan zavarja az érintés.*
- Nem vagyok ám leprás. *jelentem ki ridegen, majd szépen rá is kérdezek arra, hogy ezt mégis hogy csinálta, de a válasza igen csak elgondolkodtat, nem tudom, hogy hihetek-e neki vagy sem.*
- Ez komoly? *nem ismerem a mágiát, fogalmam sincs, hogy meddig terjed ki az ereje, így csak nyugodtan méregetem a másikat, de még nem foglalok állást, hogy vajon tényleg képes-e az örök életre vagy sem. Viszont ez a folyamatos bunkózás már nagyon írritáló, ahogy az is, hogy ennyire menőnek képzeli magát, így csak megcsóválom a fejemet is.*
- Nem csináltam olyat, ami miatt ennyi ideig kéne morgolódnod, na meg, elnézést is kértem. *kezdek bele, de lassan ő húzza ki én nálam a gyufát, így szép kacsóm lendül is, majd egy pofont is kap tőlem Alexi, mely láthatóan már zavarni kezdi, így kezei lángra lobbannak, én pedig egy lépést hátrálok csak tőle, de nem többet...*
- Meeert... szimpatikus vagyok neked? *próbálkozom a legsz**bb érvvel, amivel csak lehet, majd egy félmosolyt még megeresztek felé.* - Amúgy szeretem a tüzet. *bólogatok is aprókat, tényleg tetszik, amit tesz, de ahogy tovább mesél, hogy mi mindent is csinált, kezdem komolyan érzékelni azt, hogy esetleg nem viccelhet, így csak idegesen a fülem mögé tűröm az egyik tincsem.*
- Jól van... visszább veszek, hogyha te se bunkózol velem... és persze ha nem égetsz meg. Sajnálnám a csinos kis pofimat. *nézek is a közeledő lángra, majd automatikusan távolodom el picit tőle, nem is érzékelve, hogy esetleg mások is lehetnek a közelben, mert tényleg nem szeretnék komoly sérüléseket szerezni. Egy kis szünet után viszont a fiú arcára nézek ismét.*
- Tényleg tudnál bántani? *angyali tekintet, úgy pillogok rá szép szemekkel, mint egy édes kiscica.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 5:40 pm

*Az alakomra vigyázni kell, formában kell tartani, ezért is kocogok már egy órája a szigeten. Öltözetem egy fehér topból, és drága szürke melegítőalsóból áll. Lábamon edzőcipő, de a márkásabb fajtából természetesen. Arcomon nem olyan erős smink van, mint amilyen szokott lenni, de természetesen vízálló sminket használtam mielőtt elindultam. Hajam felgumizva lobog futás közben, kezemben pedig egy már szinte teljesen üres vizes palack. Megállok pihenni egy erdei tisztáson, hol helyre állítom légzésemet, megiszom az utolsó korty vizet, majd a műanyag üveget a kukába dobom. Nem sokat ücsörgök a padon, pár perc múlva újra folytatom a kocogást, méghozzá az Árny hágó környékén. Meleg van, és melegem is van, de így érzem, hogy a felesleges zsír szinte leolvad rólam. Törölközőmmel néha letörlöm az arcomat és a karomat, de ehhez a mozdulathoz nem állok meg. Nem szeretnék találkozni igazából senkivel, nem szeretem, mikor úgy látnak, hogy nem vagyok a legdivatosabb ruháimban, ezért remélem, hogy csak én közlekedem az Árny hágó ezen szakaszán.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 5:51 pm

*Régen látta már a fiatalember szerelmét, bár a leányzó előre jelezte, hogy mostanában elfoglalt lesz. Nagyon türelmes Ambrus, vár szerelmére ameddig csak kell, de Ő sincs, kőből megviseli a távollét, de valahogy csak sikerül túltennie magát a dolgon. Még jó, hogy itt van neki Alaster és a nagynénje kiknek elsírhatja minden bánatát. Nem rég beszélgetett egyetlen rokonával, ezért most ismét a famuluson a sor, hogy lefoglalja a fiút. Úgy döntenek, egy kis repülés sosem árt. Az idő is jó nagyon be sem kell öltözni. Gyorsan belebújik a magyar fiú fekete cipőjébe, majd belepillant a tükörbe ahol a szokásos látvány fogadja. Egy csíkos póló, kék halásznadrág, a gyűrűk és egyenes fekete haja. Természetesen a hallókészülék sem marad el, meg az alkarjára erősített pálca is a helyén van. Alaster már a suli előtt várja, ezért le is megy famulusához, aminek hátára pattanva repülésbe kezdenek. Nem szokta szabályozni merre menjenek, ezért most is csak megy, az árral miközben a tájat kémleli.
Hamarosan az árnyhágó fölé tévednek, ahol a hippogriff kicsit lejjebb is ereszkedik, hogy úgy bravúrozhasson a levegőben. Ambrus közben kiszúrja, hogy milyen sokan vannak itt lent, ezért jelez Alasternek, hogy szálljanak le. Nem mennek, közel a tömeghez csak a háttérben figyelik, hogy mi is történik. Ambrus nem száll le a famulus hátáról, hogy ha olyan a helyzet egyből távozni is tudjanak, mert nem akarja senki dolgába beleütni az orrát.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 5:52 pm

*Egyszerűen csak egyedül akart lenni a gondolataival, messze mindenkitől. Erre nem emberekbe botlik? Morcosan dönti előre a fejét, hogy vállig érő haja az arcába hulljon, és úgy tesz, mintha nem látna senkit. Különben is fülhallgató van a fülében és Three Days Grace bömböl ezerrel, szóval ne merjen senki hozzá szólni, úgysem válaszolna. Na ilyen kis magának való, azaz még mindig, mert ez is napok óta tart, hogy ha megszólal is legfeljebb kötekedik. Fekete farmer van rajta, kissé távol a tiszta fogalmától- mert bizony sikerült megjárnia a temetőt- hozzá meg egy fekete- fehér kockás ing, na és persze sokat látott bakancsaiban caplat felfele, kissé ütemesen, mintha a zenére mozogna, aztán leül az első kissé félreesőbb helyen a földre törökülésben, és bámul maga elé. Nem találta meg a sírt. Vagy nem itt halt meg az anyja, vagy tovább kell keresnie. Elhúzza a száját, és elkezdi lassan ropogtatni az ujjait, egyenként és alapos mozdulatokkal. *

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 5:57 pm

*E napsütötte délután java részét az iskola területein kóborolva töltötte. Szüksége volt a szellőzésre és a mozgásra is, a társaságot pedig nagyon igyekezte elkerülni, most csak saját gondolataival és megválaszolatlan kérdéseivel akart foglalkozni. Így téved rá most az Árny Hágóhoz vezető ösvényre is, barangolásának újabb helyszíne ez. Tetőtől talpig fekete a viselete - top, farmer, bakancsok, vállon csüngő táska - csupán homokszőke haja és halvány bőre lóg ki a sorból. Közeledik a hágó felé és máris feltűnik számára a meglepő mennyiségű diák. Kicsit összevonja a szemöldökét, nem számított erre, meggyőződése volt, hogy estig egy árva lélekkel nem fogja összehozni a sors. Ezért enyhe csalódottság ül ki az arcára de úgy dönt a publikumtól félreesőbb fenyőfa alá húzódik. Nekiveti hátát a fának, egy ideig szemléli a körülötte levőket. Van akit ismer, többséget nem, de nem is bánja per pillanat. Mindenki látszólag elvan a maga világában, ő sem különb, matatni kezd táskája mélyében, közben halkan, melankólikusan fütyörészni kezd. Nem szándékszik sok időt itt tölteni, de az eddig tikkasztó meleg után jól esik a lánynak a hűvös környezet, ezért egy kicsit kiélvezi azt, nem törődve a többi útonállóval.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 5:59 pm

[Alexi, Ginger]

*A mai nap, annak ellenére, hogy a tegnapi nem sikerült túl jól, mégis úgy döntök, hogy nem hagyom, hogy a félelmeim átvegyék az irányítást felettem, és eltiltsanak a sziget bizonyos részeitől, melyekre egyébként ellátogatnék. Így a dementor ellenére, akivel összeütköztem tegnap, mégis az Árny Hágó felé tartok, hiszen a kis kaland nem tette lehetővé, hogy megtegyem amit szerettem volna: nevezetesen, hogy a kilátást szemléljem meg, és élvezzem a kellemes hűvöst. Készülve a bonyodalomra, most is nálam van a pálcám, mely ott fityeg övemen, na meg egy kis pénz a zsebemben, hátha visszafelé menet betérek valahova. Öltözékem most az időjáráshoz van igazítva, egy fekete sportcipő, terepmintás hosszúnadrág és fekete póló, valamint egy szintén fekete bőrdzseki, mely azonban nincs becipzározva. Nyakamból pólómra lóg nyakláncom, és jobb kezemen a családi pecsétgyűrű mellett ott van még teleportgyűrűm is, valamint balomon a karórám, ám ezeket nem látni, mert zsebembe süllyesztett kézzel haladok a csúcs felé, mely már oly közel. Mint mindig, most is pálcámat markolom, s már látom is, ahogy felérek a tetőre, és visszafordulva megszemlélem egy kicsit a kilátást, amiért feljöttem, és megszenvedtem, hiszen izmaim bemelegedtek a kaptatónak hála. Nem számítok semmire, így annak ellenére, hogy jó passzban vagyok, csupán vidáman nézek körül. Ahogy látom, elég sokan gyűltünk össze, s meg is pillantok egy vörös hajzuhatagot, a kedvesemet, mellette egy sráccal. Nem sejtek rosszat, odaigyekszem, és meg is állva barátnőm mellett felmérem a terepet. Egyenlőre nem tűnik túl barátságosnak a helyzet, de nem hiszem, hogy kötekedni kéne, inkább csak higgadtan megszólalok.*
- Sziasztok. Valami gond van? *tekintek most a srácra, miközben oda is hajolok barátnőmhöz, hogy egy puszit adjak a szájára. Azt már most tudom, hogy érdekes kis kalandban lesz részem, ha jót súg az ösztönöm a körülményeket tekintve.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 5:59 pm

*Nem mondhatni, hogy túl jól indul kettejük ismeretsége, ez a kis műsor nem nyerte el Alexi tetszését, s ezáltal Ginger se lopta be magát a szívébe, főleg azzal a stílussal, amit azóta is megenged magának. A morgás és a beszólogatás tovább folytatódik, míg végül a finn be nem gyógyítja sebét, ami úgy tűnik, igencsak megdöbbenti a vörös szépséget, mivel rögtön odalép a másikhoz, s a seb helyét kezdi tapogatni. Az efajta nyúlka-piszka viszont szintén nem a srác kedvence, főleg olyantól, akivel azóta is veszekednek, hogy a sérülést okozta, de ha már ekkora szenzáció neki ez az egész, hát egy picit megszivatja a lányt.*
-Miért, nem tűnök elég komolynak? Másképp hogy tűnne el seperc a sérülésem? * nem fogja elárulni, hogy az orránál fogva vezeti a másikat, és ez egy óriási hülyeség, hagyja, hadd koppanjon majd a lány akkor más előtt, ha előáll ezzel a sztorival. Az úgy sokkal viccesebb lesz, mint ha most elárulná a dolgot. Ginger viszont kezdi megelégelni ezt a veszekedést, s nagyon menteni akarja magát azzal, hogy ő nem tett semmi olyan komoly dolgot, ami ekkora vitát kezdeményezne, de persze biztosan máshogy látná a dolgokat akkor, ha Alexi ült volna azon a seprűn. Cseppet sem értenek egyet, aminek a vége egy szép nagy csattanás. Nagy merészségről tett ezzel tanúbizonyságot a lány, mivel a pofont nem szokta túl sok jó dolog kísérni, s bizony most sem. Alexi karjai rögtön lángokba is borulnak, s fenyegetően lép közelebb a lányhoz, igencsak vészjósló szavakat mondva neki. Ha itt és most megöli, tényleg nem fogja tudni a kutya sem, hogy ő volt a gyilkosa, ráadásul segíteni se fog tudni neki senki, ha netán nem halna meg rögtön. Úgy látszik, ez kellett, hogy Ginger végre komolyan kezdje venni a srác szavait, bár az érvei nem túl meggyőzőek. Amikor a szimpatikusságra utal a lány, egy kis fintor fut át Alexi arcán, mivel az eddigi beszélgetés alapján sok mindennek nevezhető a lány, csak szimpatikusnak nem. Amikor pedig a tűzre tér ki, Alexi csak elvigyorodik.*
-Ha akarod, szívesen megismertetlek titeket közelebbről is. *dugja közelebb is kezét a csinos kis pofihoz, de mielőtt még túl közel érne, a lány gyorsan kapcsol, s inkább visszavesz.*
-Valóban, a csinos kis pofidért kár lenne. De a szöveged miatt megérdemelnéd. *veti még oda, majd a seprűnek annyi, legalább valamin egy kicsit levezeti a dolgokat a fiú. Szeme sakrából viszont kiszúrja, hogy már nincsenek egyedül, így mikor Ginger ismét kérdez, visszapillant a szép szemekbe.*
-Ha okot adsz rá... minden további nélkül. De most szerencséd van. Megjött a felmentősereg. *fordul el a többiek felé, majd lerázza karjairól a lángokat, ezzel megszüntetve a varázslatot.*
-Még hogy erre nem jár senki... cöhh. *ahogy lejjebb pillant, egy egész kis csoportot szúr ki, viszont túracucc senkinél nincs. Mivel harmadéves, így már tapasztalt rókaként megérzi, hogy ez nincs így ok nélkül, valami lesz itt, mert különben tényleg nem lenne pont itt ilyen csoportosulás.*
-Készülj vörösbegy... itt valami móka lesz. *pillant vissza a lányra, szemei pedig ravaszan csillannak meg. Szinte már az ereiben érzi, hogy újra valami kis akcióban lesz része, ami pont jó levezetése lesz az iménti vitának.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 6:02 pm

*Van, hogy az ember magányra vágyik. Arra, hogy elmerüljön a gondolataiban, magába fordulhasson, elgondolkodjon az élet értelmén, és keresse a megvilágosodást, a belső nirvanát, a..
Na ez egy nagy hülyeség. Olyan viszont tényleg van, hogy elege lesz a szobáját beszuszogó szobatársakból, a motozásból. Az utolsó csepp az volt, mikor valaki egy zacskóval kezdett zörögni. Nos, én utálom a zacskókat. Az emberiség ellenségei, olyanok, mint a cipzár. Ritka undorítóan irritáló hangja van. Azt hiszem, képes lennék valakinek beverni az orrát, csak azért, mert felhúz egy cipzárt. Nem tehetek róla, engem is felhúz. Rendben, hajlandó vagyok elismerni, hogy ez igencsak ócska poén volt. Szóval szedtem a sátorfámat és méltóságteljesen kivágtattam a szobámból, aztán csak.. sétáltam. Ilyen egyszerűen, élveztem a természet hangjait meg a mindent, tökmindegy. Végre jó idő van, meleg (pedig utálom a meleget - mióta utálok ilyen sokmindent a világban?), bár így délután felé járva talán már nem olyan vészes, mint ahogy délben tűzött a nap. Meg aztán itt a hegyek környékén a hűvös szellő kifejezetten üdítő hatású. Majd ha valami tüdőproblémám lesz, nem Svájcba megyek, hanem ide. Igaz nincs rá sok esély, nem vagyok egy izomkolosszus, de beteges sem voltam soha. Elszórva látok a környéken másokat is, például van olyan elvetemült, aki ilyenkor edz. Mármint nem ilyenkor, hanem úgy egyáltalán. Szerencsés alkat vagyok ebből a szempontból, ezen az inas testen nehezen látszik meg a zsír, már ha van - épp ezért sosem volt különösebben szükségem arra, hogy az időmet önként vállalt testmozgásra pazaroljam. Gondolom épp emiatt nem is olyan jó a kondim, de van, ami kárpótolja ezt a kis hiányosságot. A zsebemből előhalászok egy kis csomag kekszet, felbontom - ezek az átkozott zacskók, az isten verje meg mind -, és egy kiálló sziklára heveredve harapok bele. Mennyivel jobb.
Csak ezek az indulatos háttérhangok ne rontanák el, lehet odébb kéne költözni egy kicsivel.*