Árny Hágó

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-02-20, 10:34 pm

*Megtörténik a vérszívás, és bizony jó ideig, a fiú kiballag gondolatból és időből. Bizony nem is érdekli most már semmi, hiszen ez az érzés leírhatatlan, amit érez. Nemsokára viszont elengedik, s a fiú erőtlenül esik hátra, s kissé szédelegve, még mindig a vérszívás hatása alatt lévő tekintettel figyeli a férfit, aki bizony nem éppen túl finoman emeli fel a fejét.*
-Elég kemény módszer...*mondja még mindig kissé alélt hangon, nem tud másra gondolni, csak arra a fura érzésre, amit a harapáskor érzett. Nem lehet össze hasonlítani a szexel, ez valami egészen más gyönyör, amitől nehéz még akkor is szabadulni amikor véget ért. A férfi viszont feladatot ad Mordrednek, s bizony az alku tárgyát nagyon eltalálta, hiszen Mordrednek Mordana a legfontosabb, érte bármire képes, így aztán végül kötélnek is áll.*
-Rendben értem.... akkor megtudom amit akar...*mondja megadóan, miközben szemeit fel le nyitja, nem tud mást tenni, tényleg információt fog szerezni a férfinek, aki viszont lassan megfordul, és úgy tűnik menni készül. Viszont Mordred még egy utolsó kérdést tesz fel, amire eléggé "félelmetes" választ kap.*
-Vérszajha...*ismétli erőtlenül miközben még be be villan, a harapás pillanata az agyába. Vajon ő is ugyan ezt érezte? Meglehet, most már kezdi megérteni a lány szempontját. Tudja hogy Darius megint megkeresi, és nem fog tudni mit tenni, még ha akarna se... CSupán csak figyeli az eltűnőben lévő férfit, miközben ő maga is talpra vánszorog...*
-Biztosra veszem...*nyögi ki maga elé, miközben megcsuklik, de végül lassan és magabiztos léptekkel indul meg lefele a hegyről, hogy aztán a suliba érve le tudjon pihenni... Nehéz szabadulni ettől az emléktől, bármennyire is félelmetes, mégis elgondolkozik rajta, hogy valahol titkon nem várja e a következő találkozást.. Átkozott ez a férfi és ő is átkozott elvégre egy vámpír vérkapszulája lett...*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-03-13, 7:30 pm

*Nem tudván mit csináljak egyszerűen csak sétálni indulok. A délután gyönyörű, ám kicsit fúj a szél, de ez nem igazán zavar. Egy egyszerű fekete bőrkabát van rajtam, bár kicsit rövid, jobb esetben még a lengőbordáimat sem takarja viccesen szólva. De ezért vettem fel egy hosszú derék alá érő sport felsőt. Egy sima trapéz szárú farmer, és a bakancsom. A révész is elkaptam időben, így átjöttem Seol szigetére. Itt is az Árny Hágóig sétáltam, örültem, hogy most már később nyugszik a nap. Viszont újabb kivételes alkalom, hogy famulusom nincs velem. Gyönyörködve néztem szét a tájon, és mélyeket szippantottam a kora tavaszi levegőből. Ám ekkor megcsörrent a telefonom, anyu hívott, gyorsan lerendeztük a "hogy vagy? Milyen a suli?" beszélgetést, majd csendben folytattam tovább az utam.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-03-13, 7:36 pm

*A finn leányzó vidáman baktat kifelé a suliból az árny Hágó irányába. Sólyma is nem messze tőle vitorlázik. Jó kedélyűen, egy könyvet cipelve a hóna alatt sétál. Kezd már jó idő lenni, így szívesebben olvasgat a szabadban. Ma nem Péterrel van, mert hát miért lógnának egymás nyakán állandóan. Fekete tornacipőt, rövid farmernadrágot, egy fekete topot, s bőrkabátot visel ma a leányzó. Ahogy megközelíti a hágót, egy ismerős lányt pillant meg.*
~Hmm...de szép szilveszter volt...~
*Halkan meg is közelíti a másik, majd mindkét irányból egyszerre oldalba bökve üdvözli szobatársát.*
-Szép napot ivócimbora.
*A lányka vidáman átkarolja a másik vállát, majd eltekint ő is a távolba.*
-Vadászol?
*Kifejezetten kedveli a másikat annak ellenére, hogy nem töltenek együtt túl sok időt. A jó társaság mindig jól jön az embernek, s ezt a két inflás fruska is belátja.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-03-13, 7:45 pm

*Csak figyelem a gyönyörű tájat, és kezdek is gondolkodni, hogy mit kéne csinálni, mikor mindkét oldalam jól megbökik. Ugrok is egy hatalmasat, nem azért, mert fáj, hanem mert csiklandós vagyok. Majd helyben meg is pördülök, hogy lássam a támadót, ám már a hangjából megismerem.*
-Illya.*ugrok a nyakába, és egy csont ropogtatást megközelítő ölelés után el is engedem.*
-Ah ne is mond... Meg kéne ismételni!*csillognak a szemeim, a köszöntésére, majd huncut fény is csillan benne. A kérdésre meg rázom a fejem, és vidáman felkacagok.*
-Nem, nem vadászom, de te meglőttél.*mutattam az oldalamra, majd elengedek egy fél mosolyt, ám szememben a huncut csillogás nem akar abba maradni.*
-Mi lenne ha bemennék Mystralba, és kicsit alapoznánk?*kérdezem vidáman, majd felpillantok az égre, ahol Illya sólyma repül.*
-Viszont a finn dalt, most kihagyhatjuk. Attól visszhangzott egész Mysterio.*csipkelődök egy kicsit, jó látni a szobatársam, főleg, hogy milyen szilvesztert rendeztünk. Jut eszembe azóta nem is találkoztam Illyaval, csak Via-val, és Zoárddal. Na ezt be kell pótolnom.*
-Akkor partner van kedved kicsit még túrázni, vagy játszol inkább könyvmolyt?*tettem fel a mindent eldöntő kérdést.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-03-13, 7:58 pm

*Kissé megilletődve pislog egy párat a leányzó, ahogy Z a nyakába ugrik. Nincs ellenére,de számára mindig meglepő,ha valaki a nyakába ugrik.*
-Bármikor bárhol.
*Kajánul elvigyorodik, hisz egy kis iszogatásra mindig kapható. Ahogy Z bambul a messzeségbe, a kis feketeség persze megkérdezi, vadászik e, mert pont úgy kémlel a másik, mint egy vadászkopó.*
-Hát mert én vadászom.
*Ahogy az alapozást meghallja, felderül arca, hiszen Zoey igen jó pia-pajtásnak bizonyult már szilveszterkor is, így hát szívesen vele tart.*
-Fussunk! Ígérem, most majd hottentottául kántálok.
*Persze ez csak Illya-féle poén, mert nem tud hottentottául, de kitudja, lehet, hogy némi ital majd megtanítja erre is. Aprót füttyent a sólyomnak, aki engedelmesen leszáll a felé tartott alkarra, majd rövid cserregéssel üdvözli Zoey-t.*
-Ez jó lesz párnának.
*A lányka felmutatja a könyvet. Szeret ő olvasni, de a könyv számára többfunkciós. Jó párna, levélnehezék, fegyver...meg hát...olvasni is lehet.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-03-13, 8:07 pm

*Illya nagyon belelkesedett, így én sem maradhatok alul, a vigyor nálam is megjelenik*
-Igen vettem észre, hogy vadásztál egy ivótársra.*kacagtam, majd Illya döntött, hogy indulás.*
-Én ugyan nem futok, majd komótosan követlek drága bajtárs. Na tegyük magunkat off rottyra, aztán el is mesélek egy történetet, lehet, hogy te legalább megértesz.*motyogtam az utolsó mondatot, hiszen valaki meg kell értsen végre, hogy mi is volt akkor. De ez ráér akkor, ha már kicsit két pohár fenekére néztünk.*
-Szóval hottentottául? Majd segítek!*ajánlottam büszkén kacagva, mert értettem a poén ezen részét. A sólyom is üdvözöl, immár Illya karjáról, csak finoman emelem felé a kezem, bízva abban, hogy egy simogatást megenged a büszke madár. A párnás dologra újfent felnevetek.*
-Remélem szerény hajlékod megosztod majd velem.*kacsintottam, majd feltettem a kérdést.*
-Hová szeretnénk menni? A pokol szája klubba, vagy a vendéglőbe?*már mind két helyen jártam, ám a klub jobb lenne, de majd elválik, hogy Illya hová szeretne menni.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-03-13, 8:16 pm

*A finn lányka büszkén kihúzza magát, s el is vigyorodik, hogy milyen ügyes is volt ő.*
-Hát és még lőttem is egyet. Nagyon ász vagyok.
*El is indul, habár nem fut, csak lassan sétál, de a másik szavaira felkapja fejét, olyan hirtelen, hogy hosszú fekete sörénye nagy erővel hátra is csapódik, majd aggódva ránéz a másikra.*
-Baj van?
*Persze a komoly dolgok között megfér egy kis humor, s ezt Illya bizony el is lövi, ha már úgyis az éneklésre panaszkodik Z.*
-Én is így gondoltam.
*Eközben leszáll a sólyom is, s ahogy felé tartják a kezet, elégedetten közelebb hajol, hogy megsimogassák, hisz imádja, ha őt kényeztetik. A lányok persze továbbra is beszélgetnek.*
-Kénytelen leszek, bár úgy horkolsz, mint egy víziló.
*Habár valójában Zoey nem horkol, legalábbis Illya sosem hallotta, azért ezt a poént nem lehetett otthagyni.*
-Inkább a fogadó, nem vagyok annyira oda a clubokért. Az csak nagyon néha jó.
*A tömeg nem a finn feketeség terepe, s bár a fogadónak is van forgalma, az azért nem olyan, mint egy club, pluszba,ha nem találnának haza, ott tudnak aludni.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-03-13, 8:25 pm

-Igen, nagyon ász vagy.*mosolygok barátnőmre, szobatársamra, és nem utolsó sorban a szilveszterem vidámabbá tételének emberére. A kérdésre csak egy bús komor rándulás a válasz, no meg egy bólintás. Még nem akarom elmondani.*
-Alap, hogy segítenék.*kacagok, majd meg is simogatom a sólymot, így indulunk útnak.*
-Nem is horkolok, hallgatózó.*nézek rá huncut mosollyal, hiszen tényleg nem szokásom, de a poén itt is bele fért, imádom ezt a csajt, mindig jó kedvre derít. Meg is hallom az úti célt, és a választást, amit egy bólintással nyugtázok is. Így felcsatlakozva Illyahoz indulunk is Mystral felé, hogy megalapozzuk az esténket. Azt hiszem ez a nap is jól fog végződni. Fejben, már végig is iszom a pult minden egyes alkohol tartalmú italát, és vígan mosolygok.*
~Mystral vigyázz, jönnek az Inflás csajok! A Loki háló uralkodói!~*kacagok is a gondolatomon, majd, hogy Illya is értse elkiáltom magam.*
-Mystral vigyázz! Jönnek az Inflás csajok, a Loki háló uralkodói!*majd bele karolok a finn csajsziba már ha nincs ellenére, és indulok is a város felé.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-03-13, 8:33 pm

*Kiegyeznek, hogy Illya nagyon ász, majd Zoey elkomorodik kicsit, azonban amikor rá is lesz kérdezve,nem akaródzik elmondani. A finn leányzó kicsit ráncolja a homlokát, majd annyiban hagyja, s inkább magához hívja famulusát, aki hamarosan már kényeztetést élvezhet Zoey részéről. Mintha kissé el is mosolyodna a sólyom. Persze azért a kis csapat a nagy poénok közepette elindul Mystral felé.*
-Dehogynem! Alig tudunk tőled aludni, úgy zajongsz!
*Hát ha már Z kicsit magára veszi a dolgot, akkor rá kell lapátolni, hisz mindketten tudják, hogy ez csak humor, s ne lesz belőle sértődés. Ahgy bandukolnak, s egymásba karolnak, bár még józan állapotban vannak, a másik leányzó bizony nevetgélni kezd, s erre már bizony felvonja vékony, fekete szemöldökét Illya.*
-Ilyeko....
*Meghallja a választ, mielőtt a kérdés végére érne, s bizony ő is elneveti magát, mert ha ők ma este berúgnak, akkor Mystral és a Véres hajnal Fogadó rettegjen is, mert nem biztos, hogy túléli.*
-Ittál már abszintot?
*Kíváncsian tekint a másikra, míg a famulus ismét szárnyra kel*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-04-20, 7:43 pm

//2. Pyromágia házi//

*Kellemes érzés a számomra, hogy végre jó idő van idekint és nem a havas tájat láthatom. Na nem azért, mert ismeretlen számomra a hideg, hanem mert szeretem a jó időt és a tavaszt, akár csak a nyarat, bár az néha már túl melegnek számít... Mindenesetre a mai napom úgy terveztem, hogy ideje egy kissé túrázni. Vargot sajnos most sehol se találtam, így hát egyedül vágok neki a nagy útnak, pontosabban az Árnyhágónak. Nincs túl messze az alja, így a révészt magam mögött tudva meg sem állok a hatalmas hegyvonulatig. Ehhez a naphoz egyébként egy kényelmes, fekete sportcipőt húztam, laza nadrággal és egy egyszerű, ujjatlan pólóval. Van nálam hátizsák is, melyben ott van két szenyo, egy nagyobb üveg víz és természetesen még egy pulcsi is a rosszabb időkre, a pálcám pedig a zsebemben pihen, ki tudja, hogy mikor lesz még szükségem rá. Hajamat viszont, melyet általában csak lazán, kibontva hordok, a mai napon szoros lófarokba fogtam, így hát hátam közepéig simulva simogatja bőrömet ott, ahol éri. *
- Itt is vagyok... akkor irány a hegy. *mosolyodom el jókedvűen, amikor már a hegy lábához érek és már meg is indulok felfelé, a különféle bokrokkal és fákkal tarkított hegyoldalon, hiszen a célom az, hogy jó magasra felérjek, majd hogyha ez megtörtént, akkor pedig onnan nézzek le Mystralra és természetesen a Mysteriora is. Az út egész kellemesen telik, hosszan és nyugodalmasan, miközben meg sem állok, csak egyenletesen veszem a levegőt, így érem el jó másfél óra múlva a hegyek kezdetét, így néha egy-egy sziklába kapaszkodva haladok tovább, meg sem állva, mert tudom, hogy akkor a szívem és a testem vissza fog húzni, de nem, nem szabad most rá hallgatnom. Minden normális, minden nyugodt... azaz gondolom én, egészen addig, amíg hirtelen az egyik közelemben lévő sziklába nem robbant lyukat valaki. Valószínűleg figyelmeztetés, mert már a hátam mögött hangos nevetést hallok, én pedig kissé meglepődve és cseppnyi ijedtséggel az arcomon fordulok meg, hogy megtudjam, mégis mi történhetett és ki az, aki szórakozni akar velem. Hosszú, fekete utazóköpeny, sötétbarna nadrág és pulcsi, arcán pedig egy csúnya sebhely az egyébként igen csak férfinek tűnő, de cseppet sem barátságos arcú egyénnek. Végignézek rajta, jó két méter magas lehet és a haja neki is úgy van kötve, akár csak nekem.*
- Mit akar tőlem? *förmedek rá, hogy velem csak ne szórakozzon, hiszen így is szerencse, hogy nem akkora lyukat vájt abba a sziklába, amitől majd rám dől...*
- Oh, én csak szórakozni szeretnék. Gyere ide apucihoz, sokat segíthetnél ám. *egyértelmű az ajánlat, hogy miféle perverz játékot akar, de bár nem vagyok félős, most mégis eszembe jut apám, ki nagyjából annyi idős lehet, mint ez a fazon itt velem szemben és a testemet is félelemteljes borzongás járja át.*
- Arról ne is álmodjon! *talán ő nem akarna bántani, nem tudom, de én nem várok tovább, nem kérdezek, egyszerűen tudom, érzem, hogy veszélyben vagyok és védekeznem kell. Össztönösen emelem fel a pálcám és máris kimondom a számomra legkézenfekvőbb igét.*
- Reducto! *és hogy miért ezt? Mert talán akkor legurulhatna egy hegyvonulaton. De sajnos nem ennyire könnyű a dolgom, ugyanis ő is gyors ám, de még mennyire, a pálca, mely hófehér színben tündököl a nap fényében szinte rögtön előkerül és egy egyszerű pajzsot varázsol maga köré, amivel könnyedén kivédi a támadásom.*
- Na mival kislány, csak nem megijedtél? *hangja negédes és már majdnem kedves, de amit tesz, az picit se az, ugyanis kezét felém nyújtja - azt, amelyikben most nincs pálca -, és pillantok múlva az ujjai hegyéről furcsa, fekete valamik tőrnek elő. Ez se nem vér, se nem árnyak, nemt udom, hogy mi, de az öt csáp közül négy a kezeimre és lábaimra siklik, egy pedig a nyakamra, majd amikor már átölelte a testrészeimet, hirtelen ráz meg az áram... először erősen, fájóan, majd utána egyre gyengébben. *
- Eressz el! *kiálltok rá, miközben ismét megérzem a testemben az áramot és fel is sikoltok a fájdalomtól. Nem tudok mit tenni, egyszerűen tehetetlen vagyok, de a pálcám szorítom, hiszen ha eleresztem, akkor csak magamnak okozok rosszat.*
- Ne ellenkezz és add nekem magad. Hidd el, hamar túl leszünk rajta. *mosolyog rám és egy kis ideig abbahagyja az áramok testembe való bebocsátását, én pedig ezt kihasználva máris rá irányítom a pálcám.*
- Csak szeretnéd! *vetem neki oda. * - Fatum orbium! *indítok támadást egy árnygömbbel, melyet így nem tudna kivédeni, hogy közben a fogságába tart, tehát az ostorok engednek, én pedig hirtelne kezdek el hátrálni, bár minden végtagom fáj, ugyanis az ostorok csúnya, égési sebeket okoztak a bőrömön.*
- Hagyj engem békén! *sajnos kivédte az árnygömböt is, azaz csak éppen hogy, így az egyik fába csapódott a támadásom, de már ismét felém lendíti a kezét, de most azt, amelyikben a pálcája van, így vág oda az egyik nagyobb sziklafalhoz, akár csak egy babát, amely a gyermekek játékául szoglál. Felnyögök, miközben le is roskadok a szikla tövébe, úgy nézek kissé vérző fejjel rá.*
- Nem fogom engedni, hogy hozzám érj! *mondom még mindig remegő kézzel és most már a hangom is elárulja, hogy félek tőle. Kezem a földre teszem, majd gyorsan rajzolom körbe, miközben a kínzáshoz szükséges materiált burkot akarom létrehozni.*
- Mors Mordem! *mondom ki a varázsigét, amikor már sikerül mindez, így indul hát meg a fekete csík a varázsló felé, majd lepi be a testét és kezdi el kínozni. Tudom, hogy talált a varázslatom, de sajnos nem túl sokáig, mert nem tudom, hogy hogy, de a burok hirtelen szétreped, így a férfi kissé meggyötört arccal néz rám.*
- Te szuka! Ezért kinyírlak! *jelenti ki, majd pálcáját egyenesen rám irányítja.*
- Crucio! *de hallhatóan előbb szórakozni akar rajtam, én pedig hirtelen már a földre rogyok, úgy kiálltok fel, nem tudva mit tenni átka és támadása ellen. Hatalmas ez a kín, amelyet a főbenjáró átoknak köszönhetek és szemeimet is összeszorítom, miközben a földet kaparom fájdalmamban és érzem, ahogy egyre több könnyem kezd el kihullni.*
~ Nem... szabad... hagynom ... magam... ~ *próbálok észnél maradni, így nyitom ki a szemeimet, majd nemsokára egy nagyobb sziklára tekintek, amelyet a pszichokinézis segítségével a lábához repítek, elég gyorsan, így ő kissé meginog. Ennyi időre van szükségem, mert már tudom, hogy itt esélytelen a győzelmem, így amíg ő a sziklára figyel, én máris felemelem a pálcám és úgy teszek, mintha kettévágnám a pálcámmal, méghozzá a fejétől lefelé, így húzom el a pálcámat is, egészen a földig.*
- Lux vorago! *mondom ki közben a varázsigét is, minek hatására a kör felizzik és a csapda létre is jön. A férfi láthatóan meglepődik a támadásomon, ugyanis hozzáér a láthatatlan falhoz, így kiállt fel az égetésre.*
- Ezt hogy csináltad? *kérdezi tőlem, miközben én határozottabb tekintettel nézek rá, kissé megnyugodva, mi szerint nem tudja, hogy ez a láthatatlan csapda meddig tart, tehát hazudnom kell, hogyha meg akarom ezt úszni élve és visszajutni a Mysterioba.*
- Tanultam! És azt ajánlom, hogy amíg a nap le nem megy, ne akarj nagyon mozogni, mert élve égsz el! *és már fel is kelek, kissé nehézkesen, több helyről vérezve, hiszen az ütés és az az elektromos égetés tett róla, hogy ne ússzam meg épp bőrrel, így megyek hát el mellette, majd sietek, ahogy csak tudok. *
- Gyere vissza! Ezt még megkeserülöd! *ilyen szavakat hallok, miközben még egyszer megpróbál kijutni a fickó a börtönéből, de nem sikerül ez neki, így kissé még inkább próbálok szaporábban lépkedni, bár fáj mindenem, így ez nem annyira egyszerű. Úgy negyed óra múlva még mindig lefelé tartok, ahogy csak tudok, de ő még nem ért utol. Bevállt a tervem, valószínűleg elhitte azt, hogy meddig is hat az átkom. Így érek valahogy vissza a révészhez, majd amint tudunk, már indulunk is vissza a Mysterioba. A gyógyítóhoz kéne mennem, de nem, nem akarok oda jutni ismét, így hát inkább csak felszenvedem magam a Keleti főtoronyba, ahol egy fürdő mellett meg is próbálom ellátni magam, na meg közben megnyugtatva Vulpixot is, ki elhatározta, hogy többé nem igazán enged el egyedül...*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-06-27, 1:21 pm

*Csak bólintok a szavaira, felőlem jó lesz úgy is, hogyha felmászunk, de akkor majd végig figyelnem kell rá. Na nem mintha ez akkora nagy gond lenne, majd én megyek mögötte és ismét feltérképzehetem egész testét. Na de most próbálok nem erre gondolni, felesleges lenne, hiszen látni fogom pár perc múlva, így hát inkább csak egymásról beszélünk, így jön szóba az, hogy ki milyen is valójában.*
- Az elsősök engem se csípnek, de nem tudnak meghatni. Akkor majd megismerjük egymást úgy, hogy nem mástól hallunk ezt-azt. *döntöm meg picit a fejem, majd hamarosan még szóba kerül Rose is, de nem túl sokáig és ez így is van jól, hiszen nincs itt, jó ideje tesz mindkettőnkre, tehát ennyit róla. Inkább megindulunk mindketten a magunk útjára, hogy hamarosan már a főfolyosón találkozhassunk újból, ahol már mindjárt tetszetősebb szerelésben vár ám, tehát láthatom végre azokat a szép lábikókat és kezeket is, amelyek nem picit tetszenek ám nekem. *
- Azt mindjárt gondoltam. *jegyzem még meg, majd elkapva kezét húzom a csónakhoz, amely nemsokára már át is visz minket a másik szigetre, így érkezünk meg a kikötőbe, ahol odalépve hozzá furcsa kéréssel fordulok felé.*
- Akkor nem lenne semmi meglepetés se. *mondom neki mosolyogva, de amikor hirtelen felpattan, lábaival is átölelve, kezeim csak fenekére kerülnek, hogy megtarthassam, majd picit meglepetten pislogok rá.*
- Hát nem egészen így gondoltam, de jó lesz. *puszilom meg homlokát, majd egyik kezem a hátára vándorol, így húzom még jobban magamhoz.*
- Kapaszkodj. *súgom ajka elé és nemsokára már érezheti is a jól ismert húzást. Mással még nem hoppanáltam igazán, így nekem is nehezebb, ezért is fogom oly biztosan, hogy ne legyen gond. Na de a lényeg, hogy pár másodperc múlva egy egészen más helyen találjuk magunkat, méghozzá az Árny hágó aljánál. Fel is mehetnénk rá így, de abban nincsen semmi érdekes se és azért se a suliból hoppanáltam, mert az iskola területén csak a magiszterek tudnak, így a csónakázás elkerülhetetlen volt.*
- Gondoltam így megspórolunk pár órát. *teszem le picinyke súlyomat, majd ez után pedig a hegyre tekintek.*
- Itt még könnyűnek tűnik a mászás, ahogy nézem, egész biztonságos is, tehát hajrá. *paskolom meg popsiját és én magam is nekiiramodom, hogy megkezdjem a mászást, de nem sietek, ráérünk és lehagyni se szeretném, hiszen ez most nem edzés, hanem kikapcsolódás.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-06-27, 1:41 pm

* Hamarosan már a célunk felé tartunk de mielőtt nyakunkba vennénk az ösvényeket Nath felém fordul a kikötőben és egy számomra meglepő kéréssel indít. Nem mintha zavarba jönnék tőle, hisz megéltünk mi már különbet is csak hát az a fránya kíváncsiság kezd el mocorogni bennem, szeretném tudni mit is tervez.*
- Szeretem a meglepiket.* lépek hozzá közelebb mosolyogva majd seperc alatt ugrok fel ölébe, nyakánál és derekánál is átkarolva őt. Lehet elég lett volna csak oldalánál átkarolni de én már csak ilyen vagyok, sosem az egyszerűbb utat választom. Mellesleg némi hátsó szándék is lapul ebben a mozdulatban hisz tudom milyen a közelében lenni, hozzá érni így most csendben és sunyin élvezem ezt a pillanatot.*
- Oké.* fűzöm szorosabbra karjain s államat meg is pihentetem vállán de hamarosan megérzem a húzást mi igen csak meglep így hát mikor megérkezünk és letesz kissé összevonom a szemöldököm.*
- Kitől tanultál meg hoppanálni? Irigy vagyok.* na nem duzzogok csak hát én is szeretnék olyan dolgokat végrehajtani mik nincsenek benne a tananyagba, ezért is fogom majd felkeresni Siderist, hogy az okklumenciát megtanulhassam. Na de ez után vetek egy pillantást elterülő hegyvonulatra mire kissé kétkedve pillantok fel s ahogy meg is paskolja fenekem úgy csapok rá kezére, de pajkos mosolyomból láthatja, hogy nem volt ellenemre.*
- Ha ezt túlélem a MontEverest lesz a következő állomás.* jegyzem meg elindulva az elején, én átugrok pár kisebb nagyobb hegyet, egyből a lehetetlennel kezdem. Tényleg nem okoz gondot a mászás itt az elején, tudok hova kapaszkodni és a lábaim sem hagynak cserben, miket néha magasabbra emelek egy olyan helyre honnan biztosan nem csúszik le, így persze a nacim i megfeszül kissé, tehát jó, hogy nem farmerben jöttem ez enged mozogni.*
- Nem is olyan vészes mint hittem... megy ez mint a karikacsapás.* jegyzem meg kezem kissé eltartva magamtól így karom és testem közt vetek egy pillantást a fiúra de aztán megyek tovább. Szerencsére műkörmöm sincs így azzal sem kell bajlódnom mégis van hogy apró törmelékeket kotorok el a biztos kapaszkodás reményében mik szépen alám zuhannak.*

// Fagyunk //

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-06-27, 3:53 pm

//olvadás//

*Ahogy megérkezünk a kikötőbe, nem vagyok rest közelebb sétálni hozzá, hiszen nem szükséges a távolság, ezt mindketten tudjuk és ha kibékült volna Calebbel vagy lenne más srác a képben, bizonyára már említette volna. Így kérem meg, hogy öleljen át és nem is rest ezt teljesíteni, tehát hamarosan el is kapom, kissé meg is markolászva formás popóját, majd nézek bele jókedvűen a szemeibe. Még pár szó, majd már hoppanálunk is, egészen a hegyig, ahol azért leteszem lábaira, de ahogy hallom szavait, csak hangosan felnevetek.*
- Ne irígykedj! *kócolom össze kissé a tincseit, de még nem adva választ a kérdésére, majd nemsokára azért kissé elkomolyul helyes képem, miközben a barna szemeket figyelgetem.*
- Tudod, amikor átálltam Charles-hoz, tavaly, volt egy ember, aki rajta kívül tanítgatott, Garrettnek hívják. Közel állt Charles-hoz és mivel ő azt parancsolta neki, hogy tanítson, így megtette. Megtanultam hoppanálni, de úgy, hogy akár ahhoz az emberhez is tudok menni, akit keresek. Megérzem az emberek varázserejét és meg is tudom állapítani, hogy ki hol van, így oda is tudok jutni hozzá, bár akit nem ismerek, annál nem működik. Eleinte nehezen ment, de mára már kordában tartom és nem megyek neki mondjuk a szikláknak. *vigyorodom el, hiszen akadt rá már példa, na de a lényeg, hogy most már tudja a lányka, hogy miként is tanultam meg, hiszen nem titok a múltam, hogy annak idején átálltam a volt magiszter oldalára.*
- Na de gyere, menjünk. *egy kis paskolás még belefér, viszont amikor ráver gyengéden a kezemre, kissé durcás képet vágok.*
- Hát jó, hozzád se érek, még ha könyörögsz, akkor sem. *húzom fel az orromat is, majd megindulunk felfelé, de azért elraktározom ám a kicsike szavait. Tehát a Himalájára vágyna... furcsa egy gondolat, de talán majd lehetővé teszem a nyár folyamán, még eldől, elfelejteni biztosan nem fogom... Ahogy viszont előttem mászik, úgy nézem be harapnivaló hátsóját, mely egyre inkább felkelti férfiúi ösztöneimet, de megígértem neki, hogy nincs tapi, tehát most se lesz. *
- Megy ám, de azért köveket nem kérek. *hajtom le fejem, ahogy érzékelem, hogy potyognak rám a törmelékek és nemsokára kimászok mellé, hogy úgy haladjunk tovább, egymás mellett.*
- Mennyire vagy éhes vagy esetleg szomjas? Kibírod addig? *most én emelem fel a kezem és mutatok egy távolabbi pontra, egy olyan sziklarészre, mely láthatóan kinyúlik a többi közül, akár csak egy természet által keletkezett mini kilátó, tehát ha tériszinyos lenne Jas, zavarná, de mivel hegyet mászunk, így úgy hiszem, hogy nincs baja a magassággal, tehát ha már kiszúrtam azt a hatalmas sziklát, nem vagyok rest odáig fel is mászni, hogy majd ott megpihenhessünk, már ha neki is megfelel.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-06-27, 4:20 pm

* Átölelem ahogy kéri bár nem úgy ahogy ő azt gondolná de végtére is egyre megy így hoppanálva jutunk el az Árnyhágóig mi azért így sokkal gyorsabb mint gyalog. Meg is lepődök ezen s kíváncsian teszem fel a kérdést, hogy ezt kitől és mikor tanulta meg s hát tény és való, hogy ezt én is akarom szóval irigy vagyok kissé, még ha ez oly csúf érzet is.*
- Megérzed az emberek varázserejét? Akkor előtted senki sem titkolózhat...azért van pár jó dolog mi kisült ebből az átállásból. Már ha a tudásodat nézzük. Tudsz mást is mit az átlag, szürke emberkék kik közé jó magam is sorolható nem?* lehet, hogy Nath tudásilag már jól elhúzott tőlünk de szerintem ez most úgy is ki fog derülni. Várakozva tátong előttünk a hegy melyet meg kívánunk mászni így hát el is indulunk így ér a paskolás fenekem mi ugyan mosolyt csal az arcomra de rácsapok a fiú kezére.*
- Óóó szóval így áll a helyzet?! Rendben, lássuk ki bírja tovább ezt az önmegtartóztatást.* vetem fel szórakozottan hisz egy lánynak is nehezére eshet nem megérinteni a duzzadós, férfias izmokat így hát ez számomra is érdekes játék lehet. El is kezdek mászni s itt az elején ahogy Nath mondta nincs előttem akadály így könnyedén húzóckodom egyre feljebb és feljebb de van, hogy úgy esik, hogy félrekotrok egy kis maradványt, hogy még véletlenül se csússzon meg a kezem.*
- Jobban szeretnéd ha én esnék rád? Az is megoldható.* nevetek fel egy újabb kapaszkodási pontot keresve, így hát a fiút is meglátom magam mellett. Lehet lassabb vagyok mint ő de hát elsőre nem is fogok úgy mozogni ezen a falon mint aki erre született a kérdésnek viszont megörülök ami nem igen látszik.*
- Inni azt innék, de bírom még egy darabig.* tekintetemmel követem mozdulatát s mivel nem olyan vészes a távolság így csak visszapillantok rá.*
- Addig nem száradok ki szerintem.* felelem majd követem őt próbálva a nyomában haladni de nekem nincs akkora kezem és nem is tudok akkorát lépni így valamivel utána kapaszkodok fel arra a szirtre s húzom fel magam.*
- Huh hát ezzel is megvagyunk. Bár még van vissza elég sok.* tekintek fel hunyorítva mivel a galád nap sugarai épp a szemembe sütnének. Ezután viszont elhelyezkedem így lábamat is lelógatom a semmibe, nincs tériszonyom szóval nem kerülget rosszul így csak kíváncsian fordulok a fiú felé.*
- Gyakran jössz ki ide mászni? Nem úgy tűnt mint akinek nehezére esik feltornásznia magát.* jegyzem meg, még mintha rutinos is lett volna amin nem is csodálkoznék, szépen kidolgozott izmok lapulnak meg testében imitt-amott.*
- Akkor adsz innom vagy küzdjek meg érte?* csillannak meg szemeim huncutul, itt érdekes lenne a helyzet de ha úgy van feltalálom magam és megszerezem azt ami nekem kell.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-06-27, 4:33 pm

*Ha már ide hoppanáltam vele, akkor számíthattam volna a kérdésére, mely most mégis picit meglep, de ennek ellenére teljesen nyíltan beszélek vele és mesélem el neki dolgaimat is, így amikor visszakérdez, csak aprókat bólogatok.*
- Nem minden emberét, de mondjuk a kiemelkedőket, mint a magiszterek, igen és annak idején Charlest is, így mindig megtalálhattam. *mesélem, hiszen ez az igazság, de amikor felteszi a következő kérdést, csak egy fekete tincsén simítok végig, majd pedig a vállán is, melyre lecsúszik idő közben a kezem.*
- Igen... brutálisan meg tudok ölni bárkit, halálos lidércet tudok teremteni, aki szintén könnyedén végez akárkivel és még akad más is... mint például a közelemben lévők elpusztítása, mindenféle élő organizmussal együtt, tehát a növények és állatok se úsznák meg a dolgot. Ezek elég durva varázslatok és van olyan, amit Demientől tanultam, de csak Charles után. Tudod, én az erő miatt mentem Charles-hoz, hogy jobb lehessek, mint itt bárki és meg is kaptam ezt tőle, most pedig szerintem Demien fél, hogyha nem tanít, ismét elárulhatom. ~ és milyen igaza van. ~ *tényleg a tudásért jöttem ide és ez lehet, hogy nem túl szép dolog, de nekem célom van és ha már a szüleim is meghaltak, semmi és senki se tarthat vissza, hogy a legerősebb varázsló lehessek, amint elérkezik az én időm. Na de túllépek ezen a témán, így ütöm meg lágyan a fenekét, inkább csak azért, hogy érezhessem, nem pedig bármi másért, viszont az ellenkezésre nem számítok.*
- Hát jó, ahogy akarod. *mosolygok rá, bár már sejtem, hogy ő ennek a kirándulásnak a hátterében mást is szeretne, így most már legalább tudom, hogyha úgy alakul, nem fog visszakozni. Ennek örülök is, meg nem is, hiszen még mindig nem tudom, hogy mit is akarok, pedig lassan ne ártana döntenem. Na de mászni kezdünk, felfelé a hegyre és ahogy kis köveket potyogtat rám, úgy fejezem kki nem tetszésemet.*
- Még csak az kéne, hogy lezuhanyjunk. *mosolygok fel rá, majd nemsokára mellé mászok és amikor hallom, hogy kibírja még addig a bizonyos szikláig, csak bólintok és kissé gyorsítok, így érek fel hamarabb, majd nyújtom felé kezem, hogy felhúzzam erre a nagyobb kőre. *
- Én szerintem maradhatunk itt is. Fent már nagyon fúj a szél és hűvös is van, én elvagyok itt is, hiszen elférünk. *pillantok körbe a nagy szikálán, majd veszem ki a zsebemből a zacsit, így nemsokára bontogatni kezdem és egy feljebb lévő kis sziklára pedig pakolgatni a szenyokat és ez után jöhet a két üveg is.*
- Igen, elég sűrűn, tudod, muszáj sokat mozognom. Vérfarkas vagyok és ha nem akarok sokszor átalakulni, akkor le kell vezetnem valami mással a feszültséget és mivel barátnőm nincs és bárkit nem fektetek meg, sejtheted, hogy minden ilyesmit a kondiban vezetek le. *mosolygok rá picit pimaszul, hiszen a szex nálam most nem megoldás, de legalább a testem szép lesz tőle. A kérdést hallva viszont érzem a kihívást a szavaiban, de csak kényelmesen háradőlök az egyik falnak, majd a két üveget magam mellé teszem.*
- Ha leveszed a nacid és a pólód, kapsz inni. Na mit szólsz? *kérdezem jókedvűen, végig is nézve rajta és sejtheti ám, hogy addig nem fog inni kapni, amíg nem engedelmeskedik jó kislányhoz méltóan és mutatja meg nekem tökéletes testét ismételten.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-06-27, 5:09 pm

* Meglep, hogy tud hoppanálni, így tovább faggatózom az ügyben, hogy tud még mást amit mi, évfolyamtársai még nem. Mozdulatát kedvesnek vélem s jól is esik de mivel elkezd beszélni s megtudom, hogy mi mindenre képes, mosolynak nem találom itt helyét, hisz elég sok és durva dologra képes már most. S bár én is tudásszomjas vagyok és nagyjából jó vagyok pár tantárgyból, tudom, hogy a közelébe se érhetek mi ugyan nem feszélyez sokkal inkább nyugodtsággal tölt el, hisz egy hajam szála sem görbülhet mellette.*
- Értem...amolyan sakkban tartod nagyjából. De hát már végül is az apád, ki szintén csak jót akar neked így önszántából is megtaníthat elég sok mindenre.* talán így van talán nem, sokat nem tudok a kettejük kapcsolatáról, de hiszem, hogy egyszer majd világos lesz számomra minden. De mivel mászni jöttünk így el is indulok s mivel megfenyegetett szinte, hogy nem ér hozzám még akkor se ha könyörögnék neki így hát visszájára fordítom és megígérem, hogy én sem fogok hozzáérni. El is kezdünk mászni mi elég jól megy azt leszámítva, hogy kisebb köveket kotrok le a fiúra, de szerintem inkább ezek mint én, annak nem lenne jó vége az tuti. Ennek amint hallom Nath sem örül mire már csak mosolygok, nem biztos, hogy gerincünk törnék de hát ezt még kipróbálni sem akarom így miután mellém ér és egy szirtre mutat hol megpihenhetnénk beleegyezek a dologba és követem. Előttem ér fel de mikor felém nyújtja a kezét csak felpillantok szemeibe.*
- Vidd innen a mancsod. Amint mondtam nem érek hozzád.* mosolyodom el, veszteni nem fogok az tuti, így hát egymagam tornázom fel magam mi nem esik nehezemre, ennyire béna nem vagyok.*
- De azért köszi.* helyezkedem el a szirten majd fel is pillantok a magasba, messze van még a csúcs ezt könnyen megtudom állapítani de aztán a maradást javasolja szavaimra így csak megvonom vállam.*
- Ahogy akarod. Élvezet lesz lejutni innen...* pillantok le s hát nem tartom vészesnek de ezzel majd ráérek akkor is foglalkozni ha indulunk. Inkább arról érdeklődöm, hogy sokat szokott e mászni mivel úgy láttam elég jól megy neki s miközben a kajákat is kipakolássza válaszol is mire fel is nevetek.*
- Miért ha lenne barátnőd napi szinten fektetnéd meg, hogy levezesd a felgyülemlett energiád? Talán ezért is voltál akkor picit durva? Vagy így szereted?* szakadnak ki belőlem a kérdések mert hát élénken él emlékemben, hogy mit kaptam én hátulról mi ugyan nem fájt meg semmi ilyesmi csak hát így akkor lenne is rá magyarázat akármelyik is az igazság. Viszont igen csak megszomjaztam így hát kíváncsi vagyok mit kell tennem ahhoz, hogy megkapjam az egyik üveget mire ő csak kényelmesen hátradől maga mellé téve az italokat s egy férfihoz méltó ajánlattal áll elő.*
- Ühüm... mindjárt, rögtön, csak neked csak most.* mosolyodom el kissé majd vetek egy hosszú pillantást az üvegre s pszichokinézissel meg is kaparintom azt így szórakozottan pillantok hát a fiú arcára.*
- Azt hiszed ahogy fütyülsz én úgy táncolok?* vonom fel szemöldököm miközben a kupaktól is megszabadítom az üveget és kortyolok egyet a finom limonádéból. Komótos tempóban visszatekerem és fordulok is egyet így lábaimat felhúzom és háttal leszek a tájnak.*
- Nos rossz lóra tettél én nem vagyok egy bábu kit kedvedre mozgathatsz sorry.* döntöm kissé oldalra a fejem mosolyogva de talán ezt ő sem bánja, hisz az egy idő után unalmas ha mindig úgy van ahogy az ember kívánja.*
- Amúgy is miért lenne jó ha felfedném bájaim mikor hozzám sem érhetsz nem de? Szerintem nem olyan jó játék a mindent a szemnek semmit a kéznek.* egyszer amúgy is véget ér ez a játék s talán észre sem vesszük, hogy mikor de egyenlőre én még állom a szavam és kitartok e rögtönzött kis fogadás mellett.*

// Fagy //

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-06-29, 12:07 pm

//olvad//

*Ha már így kíváncsiskodik, akkor nem vagyok rest válaszolni is a kérdéseire, hiszen úgy érzem, hogy Jas-ben megbízhatok és hogy előtte nem kellene titkolóznom, tehát szépen kifejtem neki, hogy milyen dolgokat is tudok megcsinálni, amit ő nem és még Demien is szóba jön, akinél furcsán veszi le a tanítását.*
- Nem tartom sakkban. Régen megígérte nekem, hogy segít fejlődnöm és most önszántából tanít. Tudod, ő fontos nekem. Eleinte utáltuk egymást, de most már nem akarom soha elveszíteni, tényleg olyan, mintha az apám lenne és egyben a mesterem és a példaképem is. *lehet, hogy túlzott ez a rajongás, de én így érzem, tehát ez ellen nincs mit tenni és nem is akarom, hogy ez megváltozzon. Demien is sokszor kockáztatta már értem az életét, tehát ez a minimum. Viszont hamarosan elkezdünk mászni és egész szépen haladunk, egészen addig a szikláig, amit én kinéztem magunknak. Hamarabb húzom fel rá magam és most már kezem is nyújtom, hogy segítsek neki, de amikor elutasít, picit meglepődöm, de rögtön kapcsolok, hogy a nemrég elhangzottak miatt van ez.*
- Én már el is felejtettem... *mondom teljesen őszintén, hiszen ha akarok, hozzá fogok érni. Nem voltam jó soha az ilyen hülye játékokban, amiknek semmi értelme sincs szerény személyem szerint, na de végül felérünk és ott már le is csüccsenek, csak kényelmesen, hiszen azért nem olyan kicsi ott a hely, elférünk rendesen. Amikor viszont a szexuális étvágyam kerül előtérbe, csak én is pislogok párat, majd fejemet is megcsóválom, hiszen nem hittem volna, hogy ennyire nyíltan fog beszélni minderről.*
- Igen, meglehet, hogy minden nap vele akarnék lenni, nálam ez fontos egy kapcsolatnál. *annak idején Rose-al is sokat voltam együtt, tehát ha Jas-t mindenbe beavatta, akkor talán tudhatja, hogy mi a helyzet.*
- És én nem érzem, hogy durva lettem volna, inkább úgy rémlik, hogy új volt neked, de annál jobban élvezted. *pillantok most már rá egy pajkos kis mosollyal, majd végül bólintok is.* - És igen, én így szeretem, ez vadít be. *teszem még hozzá, hiszen nem fogom letagadni, hogy imádok irányítani, olykor durvulni, ugyanis a gyenge, romantikus szex az valahogy nem én vagyok, ha olyat akar, akkor máshová kell kopogtatnia, mert nálam nem igazán fogja azt megtalálni, de valahogy úgy érzem, erre már maga is rájött. Inkább csak hagyom, hogy tovább lépjön ezen, így próbálom játékosan megzsarolni, hogy csak akkor kap inni, ha levetkőzik nekem, de legnagyobb sajnálatomra ebbe nem megy most bele.*
- Csak játéknak mondtam, nem kell mindent parancsnak venni, nem úgy mondtam. És igen, azt hittem, hogy engedsz. *jelentem ki, majd én le is veszem magamról a felsőm, hiszen jó idő van, feleslegesen van rajtam és a másik üveget is megfogom, hogy abból iszogassak egy picit, így nemsokára már csak a lány felé tekintgetek.*
- Nekem nem is kell bábu. Mondd Jas, miért értesz félre? Nem akartam semmi rosszat se tőled... *kérdezem teljesen komolyan, fejem oldalra is billentem picit, hiszen azért ez rosszul érint, hogy máris ilyesmivel jön nekem... *
- Én már rég nem játszom azt a játékot, de ha ennyire ragaszkodsz hozzá. *húzom fel kissé lábaimat, majd csak lazán előveszem az egyik szenyot és rágcsálni kezdek. Igen, most van az, hogy megsértődtem, tehát nincs mit tenni, én már csak ilyen vagyok, így figyelem a lányt néha, na meg a tájat, mivel az elém tárul, én csak a hatalmas hegynek dőltem neki, tehát nem fordított nekem hátat, hiába is az volt a célja.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-06-29, 12:37 pm

* Rossz következtetést vonok le az ő Deimen kapcsolatát illetően így hát kijavít és megosztja velem, hogy miért is tud annyit amennyit. Jóval többet mint a többi diák, de hát nekünk nem is kellett mindazon keresztülmennünk mint neki.*
- Így már értem. * felelem kedvesen felpillantva rá majd aztán neki is kezdünk a mászásnak mi számomra meglepő módon elég jól meg így elsőre is, de legyen szerencsémre, hogy itt lentebb még tényleg nem olyan nehéz a terep. Egy játék is megkezdődik közöttünk így mikor megelőzve előttem ér fel nem fogadom el kezét, hisz akkor én veszítenék.*
Én még nem.* mosolyodom el és tornázom magam a szirtre, mi elég tágas így kényelmesen táborozhatunk itt is. Ahogy elkezdi pakolgatni az elemózsiát úgy merül fel az, hogy miként vezeti le felgyülemlett energiáit mihez szorosan kapcsolódik a szex is. Ilyesmiről nem beszélgettünk Rose-al, mit sem tudok erről így pajkosan el is mosolyodom szavaira.*
- Tehát szó szerint farkaséhes vagy e téren is.* állapítom meg jókedvűen s talán ez a felfokozott energia kivetül arra is nála, hogy kissé durvábban, erőteljesebben szereti a szexet is. Ahogy viszont céloz arra, hogy én mennyire élveztem úgy pirulok el kissé s tűrök el egy tincset a fülem mögé, az új volt nekem Caleb után, hisz őt teljesen más volt mindig is az ágyban.*
- Oké megfogtál, igazából nem tudom milyen az a durva, de durvább volt annál mint amiben nekem már részem volt. De ettől függetlenül is jó volt.* vallom be mert hát így volt ezen nincs is mit tagadni és nem is lenne értelme így hát ezen túllépve kérem az italom, mit nem ad ám oda csak úgy magától. Nem vetkőzök csak úgy le mert ő kéri így hát pszichokinézissel szerzem meg az italt miből iszok is, hogy szomjam vegyem.*
- Nem parancsnak vettem, de nem fogok egyből minden óhajodat teljesíteni. Talán engedek... de nem rögtön.* pillantok rá, ezért is mondom, hogy nem vagyok bábu, hogy minden szóra egyből ugrojak, de ahogy látom arcát s komoly tekintetét úgy fordulok hát felé, szóval nem Nat-nek fordítottam az imént hátat hanem a tájnak. Kidolgozott felsőtestén sem vagyok rest végignézni s felidézni azt, hogy milyen is a karijaiban lenni de erőszakkal elvonom róla pillantásom és a szemeibe nézek.*
- Tudom, hogy nem akartál semmi rosszat... én sem akartam, hogy megsértődj ilyesmin.* döntöm kissé oldalra a fejem, hát nem egyszerű ez a fiú de ezt eddig is tudtam s ahogy a játék is megemlítődik sóhajtok egyet, ő kezdte azzal, hogy akkor nem fog hozzám érni én csak fokoztam picit, de félrekotrom s odamászok a falatozó fiú elé. Sarkamra eresztem popsimat s egy kósza tincset eltűrök homlokából.*
- Ne morogj már, tudom, hogy nem úgy értetted szavaid de én csak elmondtam, hogy végül is milyen vagyok. Hisz az a cél, hogy jobban megismerjük egymást nem?* döntöm megint csak oldalra a fejem, hogy belenézhessek szemeibe. Én mondtam, hogy amit talál az nem biztos, hogy tetszetős lesz számára, szóval nem érhette felkészületlenül s az is tény, hogy hajlamos vagyok félreérteni dolgokat de most nem erről volt szó. Gyengéden megsimogatom arcát is így jövök hát arra, hogy az a játék akkora hülyeség volt mint annak a rendje, hisz meg akarom érinteni őt, érezni akarom tenyerem alatt.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-06-29, 1:00 pm

*Ahogy a szexuális aktusokra kerül a szó, úgy osztjuk meg egymással gondolatainkat és tetteinket is, főleg az én dolgaim kivesézésével természetesen, így amikor hallom a nagy megállapodást, kissé felnevetek, meg se tudnám ezt állni.*
- És ez neked nem tetszik? *kérdezek rá vigyorogva, hiszen sokan szeretik, ha egy férfi nem egyszer veszi kezelésbe őket egy héten, na de majd mindjárt kiderül, hogy Jas miként is vélekedik ezekről. *
- Szóval Caleb-hez képest durvább vagyok, de mégis tetszett. *vigyorodok el pimaszul, hiszen ez lenne itt a lényeg, de meg tudnám én mutatni neki, hogy milyen az igazi durvaság, de valahogy nem bírom elképzelni, hogy neki az tetszene. Mindenesetre ahogy az italért cserébe játékosan felajánlok valamit, megtagadja azt, én pedig egyértelműen megsértődöm, hiszen nah, én vagyok itt a férfi. *
- Aham, értem én, de lesz ez még így se. *vigyorodom el eleinte, de aztán csak-csak előjön a durcásabb énem, amely egyébként igen aranyos tud lenni, legalábbis van, aki szereti ezt, de ahogy érzékelem, hogy elém sétál Jas, úgy pislogok rá és azért meg kell vallanom magamnak, de élvezem a simítását, hiszen nem kicsit esik jól, hogy végre engem is szeretgetnek.*
- De, ez. *engedem még egy picit, had cirógasson ez a szépség, de nemsokára már el is kapom a derekát - természetesen a szenyo félre lesz téve -, és már magamra is húzom, hogy az ölembe csüccsenjen és hamarosan azt érzékelheti, hogy ajkam az övére tapad. Ennyi volt, én nem bírok már ennek tovább ellenállni, tehát vadul csókolom meg ismételten, ha tetszik neki, ha nem, úgy is tudom, hogy képtelen nekem ellenállni, ahogy a Mysterio lány diákjainak nagy része. Viszont kezem beletúr dús tincseibe, majd hamarosan már kissé szorítok az ölelésen és ajkam a nyakát támadja be.*
- Most is ellenkezni akarsz vagy inkább engedsz a farkasnak? *búgom bele bőrébe, kissé meg is harapdálva a nyakát, de csak lágyan, miközben kezeim felsiklanak a formás popsihoz és szó nélkül simogatom a bőrét, a rövidnaci alatt természetesen, nem érdekelve, hogy ehhez mit szól. Egyszer már megkaptam, most is akarom és hogyha ő nem, hát... akkor még nem tudom, hogy mennyire vagyok képes az egyezkedésre.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-06-29, 1:28 pm

- Egy szóval se mondtam, hogy nem tetszik. Láthattad....* felem pirongva, mert, hogy így konkrétan rám terelődik a szó hát az már kissé zavarba is hoz, nagyon jól tudja, hogy az az együttlét isteni volt számomra még ha kissé piás is voltam. Ahogy a megállapításra jut úgy bököm meg kissé lábát játékosan mert már égnek az orcáim is a zavartól, nem akarok én meggyulladni.*
- Ne kezd ezt te is. Te keményebb vagy ő lágyabb és pont. Nem óhajtom ezt ennél jobban kivesézni.* még csak az kéne, hogy oltári nagy különbségeket hozzak fel így hát inkább innék már végre, de ez nem megy akadályok nélkül mivel vetkőznöm kéne hozzá, de ezt most megtagadom. Picit el is beszélünk egymás mellett, mire elkezd durcáskodni mi aranyos, nem láttam még így. Engesztelésre és magyarazásra sarkall morgása így hát megmagyarázom a dolgokat s közelebb is mászok hozzá, isten őrizz, hogy itt felálljak majd egy tincsét kotrom el homlokából végigsimítva bőrén is s arcán is.*
- Akkor jó.* mosolyodok most már el hisz úgy látom valamelyest megbékélt, szép ez a nap, nem szeretném ha morgolódások közepedte telne. A húzásnak egy pajkos mosoly közepedte engedek így hát elhelyezkedem az ölében, tehát combjaim dereka oldalán lesz s ahogy kissé vadul megcsókol úgy simítok végig erős vállain s karján végül pedig nyaka köré kulcsolom karjaim s testemmel is hozzásimulok. Rég csókoltak már meg így a csók által keltett kellemes érzés arra ösztökél, hogy hevesen viszonozzam Nath vadságát s ahogy hajamba is beletúr és szorul a szorítás úgy sóhajtok fel. Gonosz ez a fiú de mégis mosolyt csalnak ajkamra szavai ahogy a nyakamat veszi kezelésbe.*
- Csúnya dolog ily módon megtörni a nem létező jeget s utána azt kérdezni, hogy engedek e.* felelem ujjaimmal végigszántva hátán rövid körmeimmel hisz ha ez tervbe is volt akkor az már feledésbe is merült, érintése és csókja után egész testem forróság önti.*
- Felfalhat a farkas.* hajolok vállához s suttogom bele fülébe ahogy hajába is közbe beletúrok, füle alatt apró csókokat kezdeményezek egészen le a válláig, hol fogaimat bőrébe mélyesztve egyenesedek ki s pillantok a szemébe hogy aztán újra összecuppanhassak édes ajkaival.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-06-29, 1:38 pm

*Na ná, hogy láttam, soha el nem felejtem azt az éjszakát és Jasmine akkori viselkedését, hiszen az volt az első alkalom, hogy közel engedtem magamhoz, tehát nem is vagyok rest emlékeimben hosszan őrizni. Amikor viszont tovább megyek a kérdéseimmel, kíváncsian fürkészem helyes pofiját, hiszen ahogy nézem, egyre inkább zavarban van, na de ez a lényeg az egészben, amely izgalmassá teszi ezt az alkalmat.*
- Ezek szerint ő is tudja és rá is kérdezett. Kíváncsi lennék Caleb arcára, de mindegy, akkor nem kérdezem. *pillantok a csodálatos ég felé, majd nemsokára már jön a furcsa kis félreértés, mely vicces is, tehát én se veszem ám olyan komolyan, hanem csak hagyom, had simogasson és érintsen, hiszen nem tehetek róla, hogy ennyire tetszem neki, de ő se vált ám ki negatív érzéseket belőlem, így kapom hát el, hogy csüccsenjen csak bele az ölembe, mert miért engedném el, messzebb tőlem? Eljött velem és sejthette, hogy nem csak hegyet mászni akarok, így hát ajkam az övét keresi, majd ahogy megleli, nem vagyok ám rest hosszabb idő után ismét megcsókolni, tehát tudhatja ám, hogy tetszik nekem, nem is picit, miközben kezeim is a fenekét keresik, amelyekre rálelve már markolászni is kezdem a formás popót, úgy is nehéz beérnem vele. Végül pedig elmosolyodom és a nyakát veszem kezelésbe, miközben kíváncsiskodom is egy picit.*
- Hát én már csak ilyen vagyok, ezért tetszem neked. *mondom jókedvűen, élvezve a karmolászást is, melyre csak jóízűen felmordulok, majd nemsokára már le is húzom róla a felsőt. Ha ő nem vette le, akkor majd én megteszem, így simogatom most már a hátát is, a puha bőrét, miközben haját is lágyan meghúzom, nem túl erősen, de mégis szenvedéllyel telve, hogy érezzen némi fájdalmat, mely a velem való együttléttel jár, de ő csak csókol, egészen a vállamat, én pedig még egyszer viszonzom az ajkát ért csókokat, majd hirtelen tolom el magamtól és teszem arrébb a hátsóját. Ez után pedig egy gonosz mosoly mellett nézek le rá és pillantok a hegyre.*
- Na menjünk tovább, mászni akartál. *kapom össze az italokat és a kajákat is, majd teszem bele a zacsiba a felsőm is, amelyek ismét zsebembe kerülnek, én pedig már meg is fordulok, háttal a lánynak, hogy akkor megindulhassunk felfelé. Hogy gonosz lennék? Áh, dehogy... csak élvezem a játszadozást, hiszen nem fogok semmit se elsietni, ha kellek neki, majd kimutatja.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-06-29, 2:17 pm

* Kerültem abba a szerencsétlen helyzetbe, hogy hasonlítgatnom kellett e két fiú teljesítményét az ágyba, mi eléggé rosszul érint, hisz össze sem hasonlíthatók, mindketten mások és ez így van jól. Ezért sem vagyok hajlandó a pontozgatásra, amúgy sem számít.*
- Nem örült neki...csak nem tudom miért nem. Mindegy, ne is beszéljünk róla.* mivel úgy vélem, hogy csak a bolondját járatja velem állandóan, a csókkal és a vallomásával az őrületbe kergetett akkor s teljesen megzavart. De mivel azóta se híre se hamva így nem is foglalkozok már ezzel, sokkal inkább azon vagyok, hogy ezt a morgolódó fiút megbékítsem, így kerülök közelebb hozzá s simítok el egy tincset végül pedig arcát mivel talán némi sikert arattam mert közelebb von magához és csókolni kezd. Mesés ajka van a fiúnak így hozzábújva viszonzom vad csókját miközben hátát sem hagyom ki a mozdulatokból. Jól is esik az ahogy a fenekemet markolássza s ahogy a nyakamat harapdálja így sóhajtok hát fel s még el is mosolyodom amikor azt a kérdést intézi hozzám.*
- De biztos itt valaki a dolgában... nem mintha kötekedni tudnék ezzel.* sóhajtok fel ismét, jó párszor elmondtam mennyire helyes s hogy milyen jól is néz ki, így hát érthető az a hatalmas magabiztosság. Karjaimat a magasba emelem amint érzem hogy felsőm kezd felfelé húzódni, így megszabadulok tőle és fekete melltartóm is láthatóvá válik mibe már nem pirulok bele, nem is lenne értelme, hisz látott már e nélkül is és tetszett neki az amit alatta talált. Ahogy beletúr hajamba s meghúzza így szisszenek fel kissé de nem a fájdalomtól hanem az alhasamba összegyűlő vágy miatt így hát hasonlóan beletúrok hajába mindkét kezemmel és szorosan össze is fogom a markomba került tincseket ahogy ismét összeforrnak ajkaink de aztán hirtelen eltol magától mire értetlenül pislogni kezdek. Nem értem mi a gond egészen addig míg nem a továbbmenetelről nem kezd el fecsegni mire irtózatosan bepipulok.*
- Hogy mi?* vonom össze szemöldököm mert hát a gonosz mosoly kissé felhúzott, direkt csinálja mindezt így hát felállok s mikor elfordul tőlem és a hegyet kezdi el fürkészni karjánál fogva fordítom meg és kapom el a nyakát s ha sikerül akkor a sziklának is nekitolom akár egész testemmel.*
- Nem teheted ezt velem! Amit elkezdtél illik befejezni.* mérges vagyok jól látja hisz teljesen fel vagyok aljzva, égek a vágytól s bizsereg ott lent is, csak nem képzeli, hogy így nekikezdek hegyet mászni.*
- Nem megyünk sehová...nem akarok már mászni. Már mást akarok és az Te vagy. Most.* nézek bele szemeibe s közben testéhez is hozzásimulok, lábujjhegyre állva kapom el állát s harapom meg kissé miközben el is engedem, hisz ez nem fájt neki s semmi kárt nem okoztam benne, sokkal inkább az indulatosságom jeleként tettem azt amit.*
- Ha most nem akkor soha.* felelem magabiztosan bár legbelül fogalmam sincs miként tudom ezt a szavam tartani, de nem hagyom hogy játszon velem, mert ez rossz és csúnya játék. Mégis kissé tartok az elutasítástól mi enyhén szólva megalázó lenne számomra, kár, hogy tudja, úgysem tudok neki ellenállni.*

// Fagy //

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-07-19, 8:49 pm

*Manapság minden annyira nyugodt és annyira meleg, hogy egyszerűen az ember még az életet is megunja. Na nem mintha annyira remek lenne és mintha még soha nem untam volna, de mostanság... Viszont ez a mai vihar valahogy jól jött a lelkemnek, így most, hogy elállt az eső vagy már csak pár csepp esik, el is indulok a szigetre, hogy tegyek egy kis kirándulást valamerre. Nincs konkrét célom, csak a jó levegőn akarok lenni és kint, az éjszakában, ebben a borús időbe, mely oly nagyon vonz. Egy fekete kis szoknya van most rajtam, egy nyakba akaszthatós, szintén fekete színű toppal és lábaimon pedig most kényelmes, bőrből készült papucs díszeleg. Szépen díszített, szinte gyökérként felkúszik a lábaimra, de nagyon is jól áll és szerintem egyedi is. Nem is olyan régen vettem Velencében, hiszen nyár van, nem ártott néha hazalátogatnom. Vörös tincseim most egyébként kibontva omlanak végig a hátamon és arcomon is kevéske, feketés smink található. Semmi durvaság, most jó picit "jó kislánynak" tűnni, mégha egy picit se hasonlítok arra. Így sétálok végig a mystrali főutcán, majd indulok meg nemsokára az ösvény felé. *
~ Hmm... a hágó. Még nem voltam ott. ~ *hegyet nem fogok mászni ilyen papucsban, de tuodk róla, hogy akad arrafelé ösvény is, így nemsokára már át is térek a dombosabb útra, hogy felfelé haladhassak, ahol egyre hűvösebb van és barátságosabb a sötétség, illetve a hideg. Olyan halott és most ez a jó.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-07-19, 9:06 pm

*Ez a vihar kifejezetten jól jött ezeken a kora esti órákon. Talán ezzel nem ért mindenki egyet, de a vámpírok többsége bizonyára, hiszen így előbb kiszabadulhatnak a szabadba. A kastély ódon falai már úgyis olyan unalmasak, ennyi év alatt meg már pláne. Bár társai közül nem mindenki mozdul ki sűrűn, Demetrius azok közé tartozik, akiknek kell a szabadság, az, hogy kijussanak a friss levegőre, na meg persze szabad zsákmányra vadászhassanak. A kastélyon belül is van jópár szerencsétlen, akik csak azért élnek még, hogy frissen tartsák a vért. De nincs jobb az igazi vadászatnál, amikor az áldozatnak még fogalma sincs róla, mi üldözi, mi leselkedik rá, s hogy mi fog vele történni. Az az igazi félelem, ami egy plusz esszenciát ad a vérnek, nem pedig az a beletörődés, ami a rabokon érezhető. Most pedig, hogy korábban lett sötét, a férfinek több ideje van kiélvezni a vadászat és az éjszaka minden egyes percét. De ahelyett, hogy rögtön valami nyüzsgő helyre menne, ma inkább egy kis nyugodt tájjal is megelégszik, ezért ácsorog épp az árny hágó fenyvesében, az egyik fának dőlve, egy szál cigarettát szívva. Várakozik, hisz ideje annyi, mint a tenger, egy örökkévalóság áll előtte, így ahelyett, hogy elindulna keresni egy járókelőt, inkább csak fülel és figyel, hátha valaki éppen arra kóborol, s ha úgy adódik kedve, erejével bizalmat kelt eleinte, hogy majd aztán még nagyobb lehessen a rémület. Épp, mikor beleszív ismét a cigarettába, akkor hall meg valamivel távolabbról pár ágreccsenést, ami egyértelműen azt jelzi, közeledik valaki. Egy halovány mosoly jelenik meg szája sarkában, majd kifújja a füstöt.*
-Na végre. Már azt hittem, teljesen kihalt ez a hely. *mondja halkan maga elé, s csak várakozik tovább, hogy áldozata besétáljon a csapdájába.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-07-19, 9:12 pm

*Sokkal jobb most így minden, hogy végre egyedül lehetek, nincs ez a nagy tömeg és valahogy minden más... végre érzem a szabadságot, amelyet már egy ideje nem és kezd visszatérni a régi Nymphadora. Egy időre mintha gyengébb lettem volna, mintha cseppet változtam volna, de most már nem érzem ezt, így csak megigazítom a széltől szálldogáló vörös tincseimet, miközben egyre tovább és tovább haladok a kikövezett, gallyakkal teli ösvényen.*
~ Hmmm... ez így unalmas. ~ *fordulok inkább az erdő felé, mely itt található nem messze az ösvénytől, így indulok hát a fák irányába, ahol csak a sötétség, az árnyékok és a veszély vár, de ez engem mégse gátol meg abban, hogy oda menjek. Fura... olyan érzésem van, mintha nem lennék egyedül, így egy pillanatra megállok, miközben körbetekintek, de nemsokára csak határozottan sétálok tovább.*
~ Ki lenne itt? Áh, jobb nekem társaság nélkül. ~ *rázom meg picit a fejem, majd ahogy beérek a fák közé, úgy pillantok körbe, mélyen beszívva a friss levegőt, amely itt, az erdőnél még jobban érezhető, egyszerűen csodálatos és oly békés is most. *
- Umbra vincula! *emelem fel egy picit később a pálcám a magasba, miközben megállok és így hívok elő két darab árnycsápot, hiszen itt már teljes a sötétség és ahogy ez megvan, csak magam elé vezetem őket, méghozzá egy nagyobb kődarab felé, mely nincs túl messze Demetriustól, de erről én nem tudok. Ha a férfi figyeli a cselekedetemet, akkor láthatja az árnycsápokat, majd ahogy a kő megemelkedik és nemsokára elég nagy erővel zúdul neki az egyik fa törzsének és csiszolódik le róla pár darab. Gyakorlom picit, néha nem árt, tehát ha ez megtörtént, egy újabb "áldozat" után kezdek el kutatni barna szemeimmel.*