A szakház

Tárgy: A szakház 2012-12-28, 3:29 pm

Rontásidéző szakház

A szakház Rontas

//A Mysterio épületével ellentétben itt, az egyetemi körletekben nem lesznek külön létrehozva a helyszínek, mivel kevés diák jár még egy szakra, ezért felesleges lenne. Ezért a megadott helyszíneket kapcsos zárójelbe vagy off jelbe kell beírni, hogy ki hol játszik és így nem lesz kavarodás egyik helyen sem.
A szakházban lévő helyszínek: aula, társalgó, konyha, koedukált fürdő, gyakorlóterem, kis könyvtár, játékterem. Ha egyéb helyszínötlet van, akkor azt csak úgy játszhatjátok ki, hogyha előtte engedélyt kértek a házatok magiszterétől, hogy lehet-e. Ha ő rábólint, akkor kijátszható (pl. nekromantáknál egy kripta), ha pedig nem, mert nem érzi reálisnak, akkor az ötletet el kell vetni. De nyugodtan lehet javaslatokat tenni és ha elfogadásra kerül, bekerül majd az adott hely a felsorolt helyszínekhez.

A szakházakba minden diáknak, aki az adott szakra jár, külön szobája lesz, tehát senkivel se kell osztozkodni, erre pedig majd minden karakter egy új témaként hozhatja létre az adott helyet a szobáját, de csak akkor, hogyha játszik is ott. Tehát addig ne hozzon létre senki se saját hálót, amíg nincs ott játék, csakis a játék kezdete előtt, mert sok felesleges témának nincs értelme.

Ha bármi kérdés felmerül bennetek, akkor megtaláltok minket a fórumon és MSN-en is, jó játékot! //

Tárgy: Re: A szakház 2013-01-06, 3:13 pm

// NRT: Lycoris és Sean >> Konyha - 2013.01.04. (Előzmény az erdőben)//

*Meglep, hogy velem szeretne tartani, azaz, hogy elkísérne az egyetemi körletig, amelyre ugye semmi szükség sincs, de mégis, jól esik mindez és eszem ágában sincs visszautasítani a kedves gesztust, de továbbra is értetlenül állok a tény előtt, hogy velem tart. Oké, hogy kint szeretett volna sétálgatni, de azt nem hittem volna, hogy pont velem és amikor a kedves szavak elhangzana, picit lesütöm szép szemeimet.*
- Köszi. *motyogom halkan, de azért mégis érthetően, majd lassan felnézek a másik kékségeibe.* - Ne magyarázkodj, add magad, ez a fontos. Én valahogy jobban kijövök egyébként az ilyen jellegű emberekkel, mint mondjuk Alexi is. *mosolyodom el lágyan, hiszen mégis csak együtt voltunk, jó pár hónapig, de valamiért nem működött kettőnk között a dolog, magam sem értem, hogy miért, pedig... jó lett volna, de nem éreztem a szerelmet, ahogy szerintem ő se, csak a kötődést és ez nem volt elég a kapcsolatunkban. Utunk először a révészhez vezet, és természetesen a csónakázás közben se maradunk csendben, hanem egy érdekes témánál ragadunk le, a vámpíroknál, így mesélek is egy kicsit az egyik kalandomról, melyhez közük volt.*
- Inkább tettek róla, hogy még jobban gyűlöljem egész lényüket. *keményednek is meg finom vonásaim, de aztán el is tűnik ez a méreg, elég hamar, mintha ott se lett volna. A parthoz érve átvágunk a kikötőn, majd az erdőben sétálunk tovább egymás mellett és ha már Sean ilyen kedves, úgy döntök, hogy miért ne kérdezzek rá egy teára? Talán jól esne neki, ahogy nekem is a társaság.*
- Hát, most mégis megtörtént, látod. *mosolygok is kedvesen, majd ahogy hallom, nem utasít el, tehát már bólogatok is hozzá.* - Jó döntés és nem, nem riasztottál el, nálad rosszabbal is találkoztam már és fontossá is vált a számomra. *a fiú bizonyára össze tudja rakni a képet, hogy mi volt a helyzet és hogy ki volt az illető, na de most nem a múltban szeretnék élni, hanem a jelenben, mégis, Sean kérdése tesz róla, hogy még hátrébb kerüljünk az időben, pontosan ide érkezésemhez.*
- Az én családomban csak nekem van varázserőm és amikor megkaptam a levelet, a szüleim úgy döntöttek, hogy jöjjek ide, jót fog nekem tenni. Apám is tud egy-két dolgot erről a világról és büszke volt rám, tehát közösen döntöttük el, hogy így lesz a legjobb. Így... le tudom győzni a félelmeimet és megtanulhatom megvédeni magam. *ismerem is el, elárulva néhány olyan dolgot, amelyek eddig rejtve maradtak sokak elől. A beszélgetésünk viszont mintha meggyorsítaná az időt, meg is érkezünk a körletbe, én pedig célirányosan indulok meg a tégla színű épület felé.*
- Ez lenne a Rontásidézők szakháza. *pillantok Sean irányába, majd az ajtóhoz sétálunk és Vignart szépen letéve nyitom ki az ajtót. A kis vadászgörény már be is siet, hogy a kandallónál melegedjen, amit én mosolyogva figyelek és miután a fiú is bejön, a konyha felé mutatok. *
- Akkor én addig megcsinálom a teát. *nem tudom, hogy körbe szeretne-e nézni, ezt rá bízom, így csak felakasztom kabátomat, majd a konyhába is sietek, ahol két bögrét elővéve el is kezdem forralni a vízet.*
- Milyen ízű teát szeretsz? *keresem is meg a másikat kis idő múlva, amikor a filterek kerülnek elő, azokat se ártana beáztatni a forró vízbe, hogy kiadják ízüket, de mégse merek csak úgy én dönteni, mi van akkor, ha nem ízlik neki? Tehát ha dönt, akkor azt az ízt kapja, van itt bőven választék.*

Tárgy: Re: A szakház 2013-01-07, 8:31 pm

// NRT: Lycoris és Sean >> Konyha - 2013.01.04. //

* Természetesen eszem ágában sincs megváltozni és úgy viselkedni, hogy az másnak tetszen, bólintok a lány szavaira mi valamelyest meglep, hisz így első benyomásra egy barátkozós, kedves lánynak tűnik, nem értem mi vonzza az ilyen mogorva, durva emberekhez.*
- Hm nem ismerem.. de ezek szerintő sem egy talpig vidám gyerek.* vagy mégis a maga módján? Nem tudom, minden esetre elhagyjuk a Mysteriot mivel elkísérjük a kis párost újdonsült otthonukba, kilépve a kastélyból azonban az éjszaka urai, a vámpírok is szóba kerülnek kiket kifejezetten gyűlölök, sosem vonzottak az ilyen elkorcsult lények kiket szerény véleményem szerint ki kéne irtani, Lycoris pedig osztja véleményem mi pozitív számomra, manapság a sokak behódolnak nekik s leállnak velük puszizkodni.*
- Ha egyszer úgy gondolnád szórakozni támad kedved eggyel, ne felejts el értesíteni. Szíves örömest a pokol bugyraiba küldenék egyet.* mosolyodom el szélesen már csak a gondolaton is, bár kétlem, hogy ez valaha is meg fog történni. Megérkezvén a szigetre az erdő felé haladunk tovább beszélgetve, meg leszek hívva egy teára mire nem igazán számítottam, nem tartom magam valami remek társaságnak, mégis ha már elvisel a lány olyannak amilyen vagyok, elfogadom az ajánlatot, ugyan mi rossz sülhet ki belőle?*
- Tehát azzal az említett fiúval több is volt köztetek mint barátság?* kérdezek rá bár tudom, hogy semmi közöm hozzá, de ennyi talán még belefér. Kissé elmosolyodva pillantok rá majd az előttünk lévő, sötétségbe borult kis ösvényre, némi jókedv avagy szórakozottság kiérződhet hangszínemből de szavaim végeztével ez fel is szívódik.*
- Tehát van arra nézve remény, hogy nem egészen két ember rokonszenvesnek tart és ne vesse meg társaságom?* nagy matematikai tudást nem igényel az, hogy kikalkulálja ő lenne az egyik, ezzel pedig el is árulom azt, hogy nem igazán vagyok egy társasági lény s nem gyűjtöm lépten nyomom az ismerősöket. Nem hiszem, hogy ez változna a jövőben sem, de ezt majd az idő eldönti. Néma csendben hallgatom miként került ide mialatt egyre közelebb jutunk célunkhoz s bár tovább érdeklődhetnék családi körülményeiről, gyermekkoráról én mégis másra kérdezek vissza.*
- Félelmeid?* gondolom nem egyszerű félek a pókokról dologról van szó hanem sokkal komolyabbról, én nem félek semmitől tehát kíváncsivá tett, hogy ő vajon mitől vagy kiktől döntött úgy, hogy fekete mágiával fogja megvédeni magát.* - Ne aggódj... nem szolgáltál rá, hogy ellened fordítsam gyenge pontjaid vagy kihasználjam.* egyenlőre így látom, bár kérdéses, hogy egy adott helyzetben megtenném e, végtére is perecekre vezethető vissza ismeretségünk így azt is megértem ha egy kukkot sem mond erről.
Közben megérkezünk a Capushoz s a lányt követve el is jutunk ahhoz a kastélyhoz mit egyedül ural, előre engedve lépek be utána s mérem fel szokásomhoz híven az új terepet, különösebben nem vált ki belőlem semmilyen érzést, erre számítottam tehát mikor a lány megindul a konyha irányába, nyugodt léptekkel követem a küszöbig. Ott megállva pillantok be, a kérdés elhangzásakor viszont karjaim is összefonom és vállammal nekitámaszkodok a falnak.*
- A zöld teát szeretem. Ne ízesítsd semmivel...* nem szoktam, úgy iszom natúrba ahogy van, de az is előfordulhat, hogy nincs ez a fajta, akkor pedig tök mindegy.* - Ha nincs akkor bármilyen megfelel... gondolom a szorgos manók azért tesznek róla, hogy ne maradj éhen.* kijelentés és kérdés egyben, gondolom nem hagyják magukra az ide került diákokat, félő lenne hogy éhhalálban szép lassan elhullana egy, kettő.*

Tárgy: Re: A szakház 2013-01-13, 2:22 pm

// NRT: Lycoris és Sean >> Konyha >> Társalgó - 2013.01.04.//

*Mivel Sean van olyan kedves, hogy elkísérjen minket Vignarral a Campusba, így hát négyesben indulunk meg a révész felé, majd a Rontásidézők szakháza lesz a célállomás, de e közben se maradunk csendben, hanem egy érdekes témát vet fel a fiú, ami nem más, mint a környéken élő vámpírok. Mindenki tudja, hogy vannak, mégse látta őket az összes diák, nekem bezzeg többször is volt "szerencsém" hozzájuk, de nem kell félni, nem kedvelem őket, továbbra sem.*
- Hmm, jól hangzik. *bólintok is rá mosolyogva a másik szavaira, bár belül sejtem, hogy erre nem fog sor kerülni, hála annak a bizonyos alkunak, mely szerint nem végezhetünk egymással. Inkább témát váltunk, így hívom meg egy teára, ami talán jól is esne neki és utalok is rá ismét, hogy tényleg nincsen gondom a társaságával. Amikor viszont Alexire utal a kérdése, csak halkan sóhajtok, majd bólintok.*
- Igen, több is volt és a mai napig fontos nekem, nehéz elengedni, de nem alakult ki szerelem, szóval inkább úgy mondanám, hogy barátok vagyunk. Hiányzik, mert nekem nem igazán vannak barátaim és neki se, szóval ilyen ez. *vonok is szépen vállat, mintha tényleg nem számítana az egész, pedig nagyon jó érzés lenne, hogyha én is több emberrel lennék körbevéve, de talán majd ez az idő is eljön. Nem kergetem magam hiú reményekbe, otthon pedig vannak barátaim, csak valahogy a Mysterioban nem alakult úgy eddig az életem. *
- Én nekem nincsen bajom veled, ha lenne, nem akartam volna, hogy velem tarts. Bár tény, hogy szinte semmit se tudok még rólad. *pillantok is oldalra a másik felé, majd idejövetelemről is mesélek, ha már ennyire érdeklődő. Nem bánom, tényleg közvetlen tudok lenni, de akadnak dolgok, amiket nem óhajtok kifejteni, így a visszakérdezésre bólintok, majd elmosolyodva nézek a kékségekbe.*
- Remélem nem várod el, hogy elmondjam, annyira még nem ismerlek. Hiába nem akarnád ellenem fordítani. *rázom is meg buksimat, tehát arra aztán várhat, hogy majd én kibököm neki ezt a dolgot, túl mély seb a számomra ahhoz, hogy elrontsa ezt a mai estét, pusztán az emlékek felidézése. A campus viszont már elénk is tárul, így sétálunk be a körletbe és hamar oda is érünk szakom házához, ahova betérve én csak ledobom kabátomat, majd célirányosan indulok meg a konyha felé, ahol elő is kezdem pakolni a dolgokat és már Sean-ról is kezdek érdeklődni, hogy milyen teát is szeret.*
- Van, ne félj, bőven akad itt választék. *tehát már készítem is a zöld teát, majd magamnak egy erdei gyümölcsöset és amikor kész vagyok, szépen megfogom a két bögrét és az egyiket a másiknak adom, ez után pedig ha nem ellenkezik, akkor a társalgóba sétálok, ahol egy kanapéra leülve kezdem el iszogatni a teámat.*
- Én már elég sok mindent meséltem magamról, most te jössz. Miért jöttél ide és mik a céljaid? *kérdezek is rá kíváncsian, továbbra is a fiú arcát fürkészve. Elég forró az ital, tehát egy ideig el fog tartani, mire megiszom, de nem zavar, jó most így, egészen kellemes.*

Tárgy: Re: A szakház 2013-01-15, 3:44 pm

// NRT: Lycoris és Sean >> Konyha -> Társalgó 2013.01.04. //

* A teát elfogadom így hát a Campus felé tartva folytatjuk beszélgetésünket túllépve a vámpírokról kialakult véleményünkről is s hogy miért kérdezek rá a kapcsolatára? Nos ennek okát igazán nem tudom és szerencsére a lány sem kérdez rá hanem őszintén válaszol mi jó pont.*
- Hozzá fűz közelebbi kapocs így érthető... főleg ha nincs valami sok barátod.* teljesen megértem, de hogy átérzem e azt nem tudom, én nem érzem magam magányosnak és nem is ragaszkodom senkihez de ez így van jól. Az eddig tapasztalataim szerint inkább negatívumot váltok ki az emberekből, nem szeretnek a társaságomban lenni tehát meglepő, hogy Lycoris nem így érez, bár az már ki tudódott, hogy a magamfajta jellembeli embereket jobban kedveli.*
- Hát...* pillantok rá sejtelmesen.* - Jobban is szeretem ha az emberek nem tudnak rólam semmit. Talán csak egy ember van a környéken ki többet tud az átlagnál de ő sem koránt sem mindent.* szeretem én azt, hogy nem vagyok egy nyitott könyv, zárkózott vagyok és nehezen nyílok meg de ennek persze oka van. Ahogy annak is, hogy nem avat be a félelmeibe mivel egyet is értek, okos ez a lány szóval részemről nem gond a dolog.*
- Helyes döntés.* bólintok aprót nem is firtatva tovább a témát, időközben el is értük az egyetemi körletet hol követve a lányt betérünk a Rontásidéző szakházba, azon belül is a konyhába hol neki is áll a teák elkészítésének.*
- A legkevésbé sem félek...* mosolyodok el kissé az ajtófélfának támaszkodva, az italok hamar elkészülnek mit átvételkor egy biccentéssel köszönök meg s követem őt a társalgóba, hol vele szemközt ülök le. A forró bögre kellemesen égeti bőröm s ahogy belekortyolok úgy érkezik meg a kérdés. Pár pillanatig elgondolkodok rajta természetesen tök feleslegesen mert tisztában vagyok vele de aztán beavatom a lányt, jó lehet nem kéne.*
- Azért jöttem ide mert ez az egyik legkeményebb Fekete mágus képző intézmény hol ha tetszik ha nem belénk verik a tudást, a nagybátyám ragaszkodott hozzá, hogy ide jöjjek, ő átadta nekem tudása egy kisebbik részét de aztán a magiszterek sorsára bízott.* keményen bánt velem, jószerint már kis srác koromban kiűzött belőlem minden szeretetet és érzelmet, hogy olyanná formáljon amilyen maga is.*
- Ha elvégzem az egyetemet egyesével vadászok le mindenkit akinek köze volt a szüleim és a nagybátyám halálához. Időközben ő is meghalt.* a vérbosszú erősen él bennem, ez az elsődleges célom ha kijutok innen s ha valamennyire is ismerne valaki akkor tudná, hogy bizony ezt meg is fogom tenni de talán ez érződik is komoly, bosszúra szomjazó szavaimból és tekintetemből. Lassan iszogatom teám mi jól esik hisz a varázslat hatása kezd elmúlni, de itt bent kellemesen jó idő van.*
- Te mihez kezdesz?* nézek fel ivás közben de aztán egy kis időre megszabadulok a forró italtól és az asztalra helyem a bögrét. Visszadőlve egyik karomat a támlára fektetem s mielőtt még válaszolna egy kérdést hozzácsatolok az előzőhöz.*
- Honnan is származol?* nem emlékszem, hogy szóba került volna a nevéből pedig nem jövök rá, tehát talán nem egy felesleges kérdés.*

Tárgy: Re: A szakház 2013-01-16, 2:35 pm

// NRT: Lycoris és Sean >> Társalgó - 2013.01.04.//

*Nem hittem volna, hogy ma majd a magánéletemről is szó lesz, de úgy néz ki, hogy csak így alakult a dolog, tehát pár szót említek is Alexiről. Még mindig hiányzik nekem, de tudom, hogy nem úgy, mint szerelem, ahogy kellett volna és talán rendbe lehetne tenni a dolgokat, de nem, el kell őt engednem. Tudom, hogy ő se élte ki magát, mellettem meg aztán végképp nem volt lehetősége, de talán majd most, én pedig itt leszek neki, mint barát, szerintem ezt is értékelni fogja. Sean viszont továbbra is rejtély a számomra, mintha annyira nem is akarna beavatni a dolgaiba, de hát ő tudja, akadnak bőven olyan dolgok az én életemben is, amiket én se fogok elmesélni neki és mint hallom, egyet is ért velem, amire egy kis mosoly a válasz, de ideje most már mással foglalkoznom, történetesen a teákkal, amiket szépen el is kezdek elkészíteni, majd ahogy megvagyunk, már a társalgóban ücsörgünk, egymással szembe és mégis csak mesél nekem ez az Inflatusos srác, én pedig kíváncsian és teljes türelemmel hallgatom azt, amit mondani szeretne, nem közbevágva és kissé meg is dermedek a vérbosszú gondolatán.*
- Érthető, hogy ez a célod. Valószínűleg én nekem is ez lenne, ha megölnék a szüleimet, nem hagynám csak úgy, mindenképpen bosszút akarnék állni. *bólintok is rá, de szerencsére ez a veszély nálam nem áll fenn. Ha tudnám, hogy mivel foglalkoznak igazából, akkor talán félteném is őket, de így eszembe se jut. *
- Hát, nem tudom, itt végzek és talán a szakommal helyezkedek el, pénzért segítek. Olyan végülis ez, mint a bérgyilkos szakma, csak nem én megyek, hanem hátul maradva intézem el azt, akit kell vagy segítek egyes embereknek bosszút állni. Nem kockáztatom más miatt a bőrömet, így szerintem meg fog felelni nekem ez a szak. *mesélem is el azt, amit egyelőre gondolok, de még az is lehet, hogy gyökeresen meg fog változni az életem. Nem is merek még ennyire előre gondolkodni.*
- Amúgy finn vagyok. És te? *most, hogy így rákérdezett származásomra esik csak le, hogy én se tudom, hogy ő vajon merről is érkezett. A tea idő közben szépen fogy tovább, annyira jól esik szervezetemnek, hogy az valami hihetetlen.*
- Tudod, őszintén szólva még én is kíváncsi leszek, hogy milyen lesz majd nem az iskolában lenni, hanem saját lábra állni, picit még félek is tőle, de hát nem vagyok valami bátor lány. *mosolyodom is el szelíden, de szerintem erre már Sean is rájött. Könnyű nekem ártani, picit naív is vagyok, és ez a három év alatt se változott meg, talán majd fog...*

Tárgy: Re: A szakház 2013-01-18, 7:41 pm

// NRT: Lycoris és Sean >> Társalgó 2013.01.04. //

* A beígért teát megkapva helyezkedünk el a szakház társalgójában hol folytatjuk további beszélgetésünket. Nem gondoltam volna, hogy a folyosón történtek után így viszonyulunk egymáshoz, de egyenlőre még mindketten érdeklődünk a másik iránt. Elmondom hát neki mik a terveim a jövőre nézve figyelve minden egyes apró kis reakciójára, de szerencsére semmiféle negatívumot nem váltanak ki szavaim, legalábbis az arcára nem ül ki.*
- Talán nem ilyen lennék ha ők még élnének..* mélázok egy pillanatig, nagybátyám formált ilyenné, olykor még a kínzást sem vetette meg ha engedetlen voltam és nem akartam valami parancsát végrehajtani, de hát nem róhatom fel ezt a számlájára, mert embert faragott belőlem annak ellenére, hogy mit sem értett a kölykökhöz. Én is megtudakolom mik a céljai az iskola elvégzése után, igen érdekesnek tartom a választott szakmát, de egy kérdést még mindenképpen fel kell tennem neki.*
- Gondolod, hogy ez testhez álló munka lenne számodra? Úgy értem, már ne haragudj, nem akarlak megsérteni szavaimmal, de nem nézem ki belőled, hogy emberek életét akarnád kioltani bármit is vétsenek ebben az életben.* főleg úgy, hogy neki semmiképp nem ártottak, kissé oldalra döntött fejjel, kíváncsian figyelem őt miután leteszem a bögrém, felkeltette a kíváncsiságom, tehát érzékelheti, hogy figyelek rá. Azt is eltudom képzelni, hogy mindez a szerénység, visszafogottság csak álca, de ezen gondolataim okosan megtartom magamnak, ha az élet úgy hozza, hogy jobban megismerjük egymást, akkor bizonyára ez ki fog derülni.*
- Északi lány... én angol vagyok. Ott is nőttem fel.* az esős Angliában hova nem húz semmiféle honvágy, hisz nem vár ott már senki csak egy ódon nagy, üres, zord kastély.*
- Igen, ezt kezdem érzékelni... Ezért is kérdeztem, hogy miként is gondolod a bérgyilkosságot.* igaz semmiféle kontaktot nem kell teremtenie, de akkor is.*
- Van még időd hozzászokni a gondolathoz... mire innen kikerülünk már javában felnőttek leszünk, elképzelésekkel, tervekkel, célokkal... Talán többel is.*mosolyodok el kissé.* - De biztosan nyugtató tudat, hogy szüleidre bármikor számíthatsz. Vannak akik teljesen egyedül lesznek...* például jómagam, de szerintem ezzel nem csak én vagy így itt az iskolában, de ezt persze mindennemű önsajnálat nélkül közlöm a lánnyal.*

Tárgy: Re: A szakház 2013-01-19, 2:23 pm

// NRT: Lycoris és Sean >> Társalgó - 2013.01.04.//

*A teázás már a társalgóban folytatódik, ahol különféle dolgokra is fény derül, így engedi meg Sean, hogy kicsit többet is megtudjak róla, én pedig érdeklődve hallgatok végig mindent és teljesen meg is értem a céljait. Ha a szüleim nem élnének, én is más lennék, ez annyira egyértelmű, tehát nem róhatnék fel neki semmit. Amúgy se ismerem, ide pedig nem egy gyilkos jár, akikkel még jóba is vagyok, szóval furcsa egy helyzet lenne, hogyha pont őt ítélném el a véleménye és tettei miatt.*
- Meglehet, de a sors így hozta. Hallottam, hogy a nekromancia segítségével esetleg fel lehet támasztani olyan halottakat is, akik már régen meghaltak. Gondoltál már esetleg arra, hogy visszahozd őket? *lehet, hogy ez már túl személyes kérdés, de mégis, annyira érdekelne a válasza, ezért is fürkészem kékségeimmel oly nagyon most a másik arcát, amely így jobban megnézve egészen helyes, a maga ridegségével. Viszont én is mesélgetek, így ez a gondolat eltűnik a fejemből, majd már a jövőbeli szakmámat tárom Sean elé, legalábbis az elképzeléseimet, majd meglátjuk, hogy mi jön létre és mi nem ezekből.*
- Nem sértesz meg és nem is haragszom, de igen, úgy érzem, hogy ez nekem való munka lenne. Ne tévesszen meg az, amit eddig tudsz rólam. *mosolyodom is el kissé, majd a bögrémre tekintek és végül iszok is még pár kortyot belőle. Vagyok, aki vagyok, mégis, van olyan oldalam, amit nem sokan ismernek. Majd ha oda jutok, hogy tennem kell a dolgom, akkor lehet, hogy először nehéz lesz, de most még hogy nyilatkozhatnék valami olyasmiről, ami még meg se történt? Át is térünk a hazánkra, így derül ki, hogy ő angol, ami már meg se lep, oly sokan is érkeztek onnan, tehát csak biccentek rá, hogy tudomásul vettem szavait és ez után a jövőről szólok még pár szót.*
- Én is remélem, hogy így lesz, most még tényleg kissé kusza a fejemben minden. *sóhajtok is egy aprót, majd ismét a szüleim kerülnek szóba és nem mivel nem vagyok egy buta lány, rögtön értem a lényeget, hogy mire akar kilyukadni.*
- A szüleim nem teljesen őszinték velem, valamit titkolnak előlem, de nem tudom, hogy mit. Ki tudnám deríteni, hiszen csak muglik, de mégse érzem úgy, hogy fer lenne velük szemben, ha mágiával szedném ki belőlük a válaszokat. *sóhajtok is fel, majd az üres bögre az asztalra kerül. Ez a dolog picit felzaklat, érzem, mivel azt hittem, hogy őszinték velem, de semmi se véletlen történt, az elrablásom se, ők állnak mögötte és nekem tudnom kell.*
- Sean, örülök, hogy átjöttél, de azt hiszem, hogy most már ideje lenne menned. *nem akarom őt kidobni, de most tényleg, elég volt ez a beszélgetés, kezd túl mélyre ásni a fiú, mégha mindezt önhibáján kívül is teszi. Lassan felkelek és hogyha a fiú is, akkor az ajtóig el is kísérem.*
- Ha gondolod, majd összefuthatunk valamikor, beszélgetni egy kicsit. Jó éjt! *búcsúzom is el tőle és ha még kíváncsi rám, akkor bizonyára találkozunk még. Vignar is előbújik, nóziját a fiú kezéhez érinti egy pillanatra, láthatóan ő már megbocsátott neki, majd integet és hogyha minden igaz, ez után egyedül maradunk a szakházban. Az ajtó bezárul, én pedig egy forró fürdőhöz kezdek el készülődni, miközben elég sok mindent átgondolok abból, amit ma este beszéltünk.*

//Köszi a játékot! Smile

//

Tárgy: Re: A szakház 2013-01-23, 11:32 am

// NRT: Lycoris és Sean >> Társalgó 2013.01.04. //

* Nem igazán szoktam a terveimről és a múltamról beszélni senkinek, de ez egyszer megered a nyelvem talán a lánynak köszönhetően ki eddig se volt elutasító, ítélkező ezért egy esélyt megér számomra ez a beszélgetés. Kérdése őszintén elgondolkodtat, megmondom az igaza, én erre még nem gondoltam.*
- Valójában nem. A mágia sok mindenre lehetőséget ad de okosan kell bánni vele, ez esetben pedig nem látom értelmét a varázslatnak. Emlékeimben kedves, önzetlen emberekként élnek... lehet csalódást okoznék nekik azzal amivé lettem. Teljesen ismeretlenek lennénk egymásnak, kevésnek tartom ez esetben a vérségi köteléket.* felelek nyugodt hangnemben, megosztva vele gondolataimat. Nem kockáztatok, a magány már amúgy is évek óta körül vesz s jó ez így nekem, tehát nem ragozva tovább ezt a témát melyről már mindent elmondtam Lycorist hallgatom terveiről, jövőbeli lehetséges munkájáról miből kifolyólag megfogalmazódik bennem a kérdés. Szavaira viszont ravaszul elmosolyodom, épp ezen gondolkoztam s lám ő hangot is mélázásomnak.*
- Érdekes egy lány vagy Lycoris. Hm... talán egy báránybőrbe bújt farkasként gondolok Rád jelen pillanatban.* és ki tudja? A gyakorlatban, az életben való kihívások leküzdésében még nem volt szerencsém látni, talán magam is veszélyben vagyok de élvezem ezeket a kétséges pillanatokat. Szót ejtünk még származásunkról majd pedig arról is eszmét cserélünk, hogy milyen lesz az iskola elvégzése után a saját lábunkra állni. Nem mindenkinek lesz könnyű dolga de ezen még van időnk gondolkodni, tervezgetni. Viszont sikerül megint olyan témát megejteni mi szintén megmozgatja érdeklődésem, mégpedig a leányzó szüleiről van szó kik sejtése szerint titkolnak valamit, de talán nem véletlenül.*
- Lehet, hogy ezzel a titkolózással csak védeni akarnak. Ha eljön az idő, ha úgy érzékelik, hogy kész vagy elfogadni ezt az információt és megállni a helyed akkor talán beavatnak. Jobb nem bolygatni az ilyen dolgokat...* bár kétségtelenül én lehet másként reagálnék és nagyon is megakarnám tudni miről is van szó, de ez a mai beszélgetés rámutatott arra, hogy igen csak mások vagyunk egyes helyzetekben. Mivel ez az este igen jól alakult kicsit meglep, hogy ilyen hirtelen vet véget ennek, de bólintok s felállok. Ha nem szeretne tovább beszélgetni én ezt elfogadom, így hát szépen el is hagyom a társalgót és az ajtó felé veszem az irányt meddig van oly kedves és elkísér.*
- Mindenképp!* biccentek szavaira hisz nem látom ennek akadályát.* - Viszlát!* búcsúzom s ahogy kitárul az ajtó úgy csap meg az éjszaka hűvös szele. Egészen belemásztunk már az éjszakába, így a testfelmelegítő varázslatot újra elvégezve magamon füttyentem el magam. Elő is mászik a maga komótos lépteivel famulusom kihez sétálva megállok mellette és megpaskolom bundáját.*
- Vigyél haza öreg fiú!* természetesen eszemben sincs még egyszer lesétálni a Mysterioig vezető távot, már miért is tenném ha Tigernek szárnyai vannak? Felülök hát a hátára s hamarosan már a sziget felett süvítünk az éjszakában, meg sem állva a tengerből kiemelkedett kastélyig.*

// Én is köszönöm! Smile

Bocsika a kései zárásért. //

» A szakház
» A szakház
» A szakház
» A szakház
» A szakház