A szakház

Tárgy: A szakház 2012-12-28, 3:26 pm

Exortus szakház

A szakház Exo

//A Mysterio épületével ellentétben itt, az egyetemi körletekben nem lesznek külön létrehozva a helyszínek, mivel kevés diák jár még egy szakra, ezért felesleges lenne. Ezért a megadott helyszíneket kapcsos zárójelbe vagy off jelbe kell beírni, hogy ki hol játszik és így nem lesz kavarodás egyik helyen sem.
A szakházban lévő helyszínek: aula, társalgó, konyha, koedukált fürdő, gyakorlóterem, kis könyvtár, játékterem. Ha egyéb helyszínötlet van, akkor azt csak úgy játszhatjátok ki, hogyha előtte engedélyt kértek a házatok magiszterétől, hogy lehet-e. Ha ő rábólint, akkor kijátszható (pl. nekromantáknál egy kripta), ha pedig nem, mert nem érzi reálisnak, akkor az ötletet el kell vetni. De nyugodtan lehet javaslatokat tenni és ha elfogadásra kerül, bekerül majd az adott hely a felsorolt helyszínekhez.

A szakházakba minden diáknak, aki az adott szakra jár, külön szobája lesz, tehát senkivel se kell osztozkodni, erre pedig majd minden karakter egy új témaként hozhatja létre az adott helyet a szobáját, de csak akkor, hogyha játszik is ott. Tehát addig ne hozzon létre senki se saját hálót, amíg nincs ott játék, csakis a játék kezdete előtt, mert sok felesleges témának nincs értelme.

Ha bármi kérdés felmerül bennetek, akkor megtaláltok minket a fórumon és MSN-en is, jó játékot! //

Tárgy: Re: A szakház 2013-02-07, 8:25 pm

//NRT - Jas, Rose és Caleb is becsatlakozik- 2013.02.01. --> előzmény a Hágónál; most: szakház előtt, befelé menet//

* Elég sok minden szóba kerül most, hogy ismét találkozunk egymással, s egészen a mi párosunktól Nathel, eljutunk Jasig, na meg a nagyijáig, kivel kapcsolatban elejtek egy kedves megjegyzést is, mivel ha él a közeljövőben, talán mindketten hálásak leszünk azért. Az egyetem és általában véve jelenlegi sorsunk is felvetődik, ám most valami célja van annak, hogy itt kell lennünk, én pedig nem is várok sokáig, hogy kiugrasszam a nyulat abból a bizonyos bokorból. Rövid úton tehát meg is van, miért van rám szüksége, illetve szükségük, mivel Calebről is szó van most, nem csak a leányzóról ugyebár, és lassacskán én elhűlve, ő pedig hol lelkesebben, hogy pedig bizonytalanabbul áll a témához, ami kikerekedik ebből az egészből. Fogalmam sincs, hogyan fogják lereagálni ezt az egészet, bár én tartok jó néhány dologtól, amire nem ártana pontot tenni immáron. Lilith az, ki tud még a gyerekről, aki cseppet megmérgezte Jas kapcsolatát a lánnyal, de rá már tényleg csak legyintek egyet, egyet értve Jasmine szavaival. *
- Tuti nem lesz gond vele. * bár, Nath is tud a gyerkőcről, de az már részlet kérdés, én bízom benne, s kizártnak tartom, hogy valaha is ezzel kezdené Jasnek, na meg egy-két jó szó az érdekükben szerintem érthető lesz a srácom részéről is. De nem, nem tudom megállni szavak nélkül, aggodalmam egyre inkább kihallható ebből a kis jelenetből, amit nem hisztiszerűen rendezek egyáltalán, ugyanakkor míg tudja ő is, miről beszélünk, szerintem átrághatjuk ezt az egészet, végül pedig mégis csak intek, menjünk, azt várom, hogy minden rendben legyen, semmi mást. *
- Nem a gond miatt.. csak féltelek titeket, ennyi az egész. * tekintek azért felé, ismerem már annyira, hogy tudjam, mit szeretne zsigerből, megölelni, ehhez kétség sem fér, és most már én is kimondom azt, ami nyomja lelkemet, tehát kicsit se volt komoly az előbbi ráripakodásom, no. Fekete gombszemeim egy darabig még csinos pofiját tanulmányozzák, rajta is látszik, hogy komolyodott némileg, idősebb lett, ahogyan itt mindannyian. Na de felesleges a szószaporítás, most már csak az érdekel, érjük el a Campus területét, de ahhoz előbb tudnom kéne, hová is tartunk pontosan. Párat biccentve szavaira mosolyodom el végül, hiszen tényleg jellemző rá a választás, de innentől már némaságba burkolózva vezetem utunkat egész a szakházig, mely előtt le is lassítok. *
- Itt volnánk, szerintem menjünk be. Ha vár minket, talán működik a hatodik érzéke. * mosolyodom el, s még mielőtt kopogna a leányzó, otthon érezve magam nyitok be a hatalmas ajtón, szerintem hallható, hogy megérkeztünk, és amúgy is, szabad itt a bejárás, így nem hinném, hogy bárki hepajkodna azon, két nem szakos hallgató érkezett. Szép szemeim körbe vizslatnak a kellemes belső téren, majd vissza is fordulok a leányzó irányába, ha Caleb nem is érkezik esetleg elénk, minden bizonnyal kifundáljuk a továbbiakat. *

Tárgy: Re: A szakház 2013-02-08, 1:49 pm

//NRT: Jas, Rose és Caleb >> aula - 2013.02.01.//

*Már jó ideje várom, hogy megérkezzen a két lány, mivel szeretnék már túl lenni ezen az egészen. Így hát cseppet türelmetlenkedve sétálok ide-oda a szobámban, egészen addig, amíg az ablakhoz érve ki nem szúrom a felém tartó kicsinyke társaságot, így helyes arcomon mosoly fut végig, majd végül nem is húzva tovább az időt, elhagyom a szobámat, benne pedig famulusomat is és lefelé indulok a lépcsőkön, így nagyjából akkor érkezem meg az aulába, amikor Rose benyit. Fekete nadrág van egyébként rajtam, egy szürke színű pulóverrel, mely nem túl vastag, hiszen idebent nincs meleg, de mégis jól áll izmos testemen. Hajam belőve, illatom pedig kellemes a parfümömnek hála. Lábaimon viszont nincs cipő, csak fekete zokni, elég ez bőven, hiszen én itthon vagyok.*
- Ahogy látom, valaki nem figyelve mások területére csak úgy simán benyit. Azért megvárhattad volna, amíg leérek. *mosolyodom el, úgy fürkészem tovább Rose arcát, mivel ez nem a közös szakház és itt csak Alinox és én élünk egyelőre, tehát hasonló, mintha a miénk lenne. Mindenesetre már oda is érek a lányokhoz, felmérve azért őket egy pillanatra és kezem lágyan Rose derekára csúsztatom, így adva neki egy puszit köszönés képen.*
- Jó újra látni. *tekintek is szemeibe, és mindez teljesen baráti gesztus tőlem, remélhetőleg Jas se érti majd félre, ha pedig igen, hát akkor most ezzel nem tudok mit csinálni, nem kezdődne jól az újbóli kapcsolatunk, hogyha már nem bízna bennem. Eleresztem viszont a vékony derekat, hogy két erős kezemmel a másik lánykát fogjam körbe és ajkára egy lágy csókot lehelhessek, szép, zöld szemeim is behunyva kis időre.*
- És természetesen Téged is! *simítok végig pofiján is, majd végül eleresztem, hogy senki számára se legyen kellemetlen mindez és a kanapé felé mutatok kezemmel.*
- Dobjátok le magatokat. Kértek valamit inni, rágcsát? *fogalmam sincs, hogy jól esne-e nekik egy jó meleg tea vagy éhesek-e, szóval ezt még most megkérdezem, nem hiszem, hogy annyira rohannának, ha meg rögtön a tárgyra akarnak rá térni, hát legyen. Én azért vendégszerető vagyok, amúgy se volt még alkalmam ilyesmire, főleg, hogy mindkét leányzó más ház tagja és még soha nem jártak a szobámban sem. Itt viszont én vagyok az úr, Alinox amúgy sincs a kis kastélyunkban, tehát ez a minimum, úgy hiszem, hogy így fogadom őket. *

Tárgy: Re: A szakház 2013-02-09, 12:34 pm

//NRT: Jas, Rose és Caleb >> aula - 2013.02.01.//

* Álmomban sem gondoltam volna, hogy ez a találkozás ilyen hangulatban fog telni, de megtörténik, jó pár témát érintünk ahogy sorra merülnek fel bennünk a kérdések hogy megtudhassuk mi is történik avagy történt a másikkal az elmúlt hónapokban egészen addig, míg rá nem térünk arra a bizonyos varázslatra és annak miértjére miért szerettem volna a lánnyal találkozni. Sok kérdés merül fel benne és az aggodalom is kiül az arcára mi engem is elgondolkoztat, a végére már én is kissé bizonytalanul teszem fel neki a kérdés, hogy ő mit gondol, mikként fogjuk viselni a varázslattal járó apró, de mégis zavaros következményt. Ahogy féltéséről ad hangot úgy nézek bele sötét szemeibe s mosolyodok el kissé.*
- Minden rendben lesz.* én ebben reménykedem, hisz végtére is nem az Azkabanba készülünk hanem a Campusba mit mikor a lány közöl,hogy mehetünk, tehát hogy benne van abban,hogy megcsinálja legszívesebben megölelném de aztán valahogy mégsem teszem hanem elindulok a lány mellett. Ő tudja az utat és azt, hogy a szakok melyik épületben kaptak helyet így hát el is mondom neki melyik irányt választotta Caleb mi nem is olyan meglepő, épp olyan testhezállót választott mint a lány. Néma csendben tesszük meg a hátralévő utat s én ezt a némaságot a hely felfedezésével töltöm persze csak barnaságaimmal mivel sosem jártam itt. Ahogy elérkezünk az épülethez kissé izgatottan fordulok a lány felé s már emelem kopogtatásra kezem mikor a másik csak úgy benyit.*
- Szerintem kopogjunk azért...* időm sincs befejezni mivel az ajtó kinyílik előttem, nem vagyok biztos benne, hogy nem kellett volna megvárni a fiút, hisz ez mégis csak az ő területe de ha már így alakult akkor belépek így rögtön meglátom a felénk közeledő fiút kinek látványára mosoly szalad végig arcomon.*
- Én mondtam neki. Ajtóstul ront a házba...szó szerint.* hajtom be magam mögött az ajtót míg ők üdvözlik egymást mi teljesen természetes, nem áll szándékomban gyilkos pillantással jutalmazni őket, ha ez lett várva tőlem akkor azt hiszem újból meg kell ismernie a másiknak. Na de ahogy hozzám lép úgy csúsztatom fel kicsi kezeim erős mellkasán egészen a nyakáig s fonom nyaka körül körbe karjaim ahogy viszonozom a csókot, jó pár nap, hét telt el karácsony óta tehát én is "rég"láttam őt.*
- Nekem is... volt egy kis dolgom, de végre itt vagyunk és ez a lényeg.* nézek bele a zöld szemekbe, a nácis kaland kissé megviselt ahogy a halálközeli élmény is szóval kellett egy kis idő míg nagyjából ki tudtam űzni a látottakat elmémből. Ahogy elereszt úgy kezdek vetkőzésnek mivel itt kellemesen jó idő van, kérdésére vetek egy pillantást Rosera, nekem nem sietős, nincs más dolgom erre az éjszakára tehát részemről egy tea belefér.*
- Én kérek!* akasztom fel kabátom s lépek ki a cipőmből hogy ne járjak össze itt mindent majd a kanapét veszem célba hova le is huppanok s elkényelmesedve húzom oldalasan magamhoz lábikóim.*
- Na és hogy érzed magad itt? Hányan vagytok?* érdeklődöm hogyléte felől mivel szégyenszemre mit sem tudok a jelenlegi dolgokról, eseményekről.*

Tárgy: Re: A szakház 2013-02-10, 7:45 pm

//NRT - Jas, Rose és Caleb, aula - 2013.02.01.//

* Fontos dolgot kell a mai este folyamán végrehajtanom, s lehet, hogy csak én spilázom túl a dolgokat, fogalmam sincs, de mégis, meg kell ezt beszélnünk, tudom kell bizonyos részleteket, csupán azért, hogy némi megerősítést kapjak, képes vagyok erre. Na nem, nem hisztizek, hogy de nem, és nem megy és a többi, hiszen meg tudom csinálni, részemről leginkább erkölcsi kérdés mindez, na meg az a jövő zenéje innentől, hogy a szervezetük miként fogja befogadni az indokolatlan űrt. Jas utolsó szavaira, miszerint minden rendben fog alakulni, egy apró, de annál határozottabb bólintást produkálok, hogy aztán az egyetemi terület irányába vihessem őt, ott pedig egészen pontosan az általa kijelölt szakházhoz térhessünk. Be vagyok sózva, ez látszik rajtam, azért egy picit ideges vagyok most ettől a dologtól, ezért sem tűnik fel olyannyira cseppnyi figyelmetlenségem, mire előbb Caleb, majd pedig a lány is felhívja figyelmemet.. már ami a kopogás nélküli bemenetelt illeti. *
- Sosem volt erősségem a türelem, most pedig.. most pedig még inkább nem az. * csóválom meg fejem a hallottakra, tehát a srác szavaira, Jas felé pedig csak aranyosan kuncogok egy halkat, de feketeségeim inkább vissza térnek a közeledő fiúhoz. Rég találkoztam már vele, alig tudom idejét is, de az üdvözlése kedves, így egyik kezem egy pillanatra kerül engem érintőfelkarjára, hogy ha ő megadta a részét, én magam is egy puszival üdvözöljem. *
- Jobb lenne sűrűbben is. * világítok rá a tényekre, egyértelműen barátok vagyunk, így talán nem bántó ez a megszólalás részemről sem a feketeség irányába. Na de ki is lépek lassan a képből, hogy míg ők üdvözlik egymást, én magam sálamtól és kabátomtól is megszabaduljak, s fel is mérjem ezen szakház belsejét. *
- Nagyon szép a belső elrendezés, tetszik. * jegyzem is meg halkan, Caleb kérdésére pedig egyértelműen igent intek buksimmal.. bár én haladnék, de talán jobb is lesz, ha picit lenyugizom. * - Én valami hideget innék, akár víz is jó, de rád bízom. Meg a hami is jöhet. * emelgetem meg mosolyogva szemöldökeimet, majd Jashez csatlakozva teszem fel én is kabátom annak helyére, de csizmámtól vele ellentétben nem válok még meg, egyelőre nem kéne felfázzak egy ilyen miatt. Ám de nekem a fotel is tökéletesen jó lesz, s most kivételesen még pofim is befogom, mert a Cruos leányzó máris érdeklődik, ez pedig engem is lekötne, mármint a fiú válasza, szóval csak várakozom a finomságokra, tincseim aljával babrálva párat, és persze figyelek ám rájuk is, ezért vagyok itt, vagy mi a szösz. *

Tárgy: Re: A szakház 2013-02-18, 9:29 pm

//NRT: Jas, Rose és Caleb >> aula - 2013.02.01.//

*Nem tagadom, hogy azért kissé meglep, amikor a két lány már meg is jelenik az aulában, hála Rose-nak, aki szépen be is nyitott a házba, nem várva meg, hogy azt a házigazda tárja ki előtte. Nem szidom le nagyon, de azért érezheti a minimális dorgálást szavaimban, hogy legközelebb talán kopognia kellene, a válaszát hallva pedig csak vállat vonok kissé.*
- Nem hiszem, hogy megvárakoztattalak volna titeket. Máskor azért használd a kis kacsódat is. *tekintek bele a fekete szemekbe, majd Jas válaszára el is mosolyodom. Ez után jöhet a köszöntés is, tehát először Rose-hoz lépek oda, adva neki egy puszit és a szavai után csak halkan hümmögök egy picit.*
- Én itt vagyok, bármikor összefuthatunk. Te melyik szakon is vagy? *teszem is fel a nagy kérdést, mivel oly rég nem találkoztunk, hogy őszintén szólva fogalmam sincs, hogy mit választott, hogy merre lakik, csak pár szakot tudok kizárni, amelyek nem illenek hozzá. A lánytól eltávolodva Jasmine kerül sorra, kivel egy kellemes kis csókot váltunk egymással, majd biccentek is arra, hogy volt egy kis dolga. Hmm, vajon mi lehetett az?*
- Ha gondolod, később elmesélheted. *a szavaimból rájöhet, hogy szeretném, ha ma egy kicsit együtt maradnánk még, remélhetőleg neki se lesz ellenére ez a dolog. Mindenesetre most már jöhet a vendéglátás is, így teszem fel a kérdést, hogy ki mit kér, miközben Rose dícséretét is hallgatom.*
- Jah, nekem is tetszik, jobb, mint amilyen a kh volt és a toronyban lévő szobám. *vigyorodom is el, majd ahogy hallom a rendelést, úgy lépek be a konyhába, kis időre magukra hagyva őket, így hamarosan egy tál sajtos pogácsával térek vissza, amit leteszek az asztalra, majd vissza is térek a konyhába, ahol a kancsó teából töltök Jas-nek, majd a hűtőhöz lépve egy kis hideg narancslevet Rose-nak. A két poharat felkapva visszatérek az aulába, majd át is nyújtom mindegyik szépségnek azt, amit kért.*
- Citromos tea, remélem jó lesz. *tekintek Jasmine felé, majd ledobom magam az üres fotelre és egy pogácsát majszolgatva hallgatom is az érdeklődő kérdést, körbe is tekintve a hatalmas aulában.*
- Őszintén szólva nagyon jól. Nincsenek itt az idegesítő kicsik és csak Alinoxal ketten birtokoljuk ezt a helyet. Fura mondjuk, mert vele soha nem dumáltam igazán és most se, szóval csak elélünk egymás mellett. De talán idővel majd változnak a dolgok, nemtom. *vonogatom meg erős vállaimat, majd a pogácsát is elpusztítom és jöhet végre az én kérdésem is. Nem tudom, hogy mit fognak szólni hozzá, de azt hiszem, hogy ezt jót fog tenni nekik is, ha szóba hozom.*
- Na és milyen volt ismét találkoznotok egymással? Ahogy látom Rose, itt vagy… és nem hiszem, hogy csak én miattam. *mosolyodom is el kissé és inkább egy újabb szem sajtos finomságért nyúlok, miközben hol az egyik lány felé, hol a másik felé tekintek. Szeretném, ha ismét a régi lenne a viszonyuk és talán egy picit én is tudok segíteni nekik a dolgokban, ha pedig nem, és megharagudnak, majd max hozzám vágnak egy pogit, hát annyi baj legyen. *

Tárgy: Re: A szakház 2013-02-20, 1:16 pm

//NRT: Jas, Rose és Caleb >> aula - 2013.02.01.//

* Én elhiszem, hogy sietős Rose dolga, legszívesebben én is túl lennék már ezen az éjszakán de azért én vele ellentétben kopogtatással s nem benyitással jelezném kedvesem számára, hogy megérkeztünk, mit a felénk tartó srác meg is jegyez én pedig mosolyogva, jó kedvűen figyelem őket el is ejtve erre vonatkozóan egy kis megjegyzést. Üdvözlik egymást ahogy azt kell a rég nem látott barátoknak majd én is megkapom a magam jussát egy csók formájában, jó őt ismét közel érezni magamhoz de érthető okokból nem visszük túlzásba, lesz időnk foglalatoskodni egymással a későbbiekben mire tesz is egy célzást Caleb miután igen nagy vonalakban közlöm, hogy nálam valami közbejött az elmúlt hetekben, azért is tartott idáig Rose felkeresése mi mondjuk alapjáraton sem ment hipp-hoppra.*
- Jól hangzik.* simítok végig helyes arcán szerelmesen a szemeibe tekintve, hogy aztán kis időre eltávolodhassunk egymástól. Kabátomtól és cipőmtől megszabadulva pillantok a lányra mivel a fiú felajánlja, hogy hoz inni vagy ennivalót, én benne vagyok, talán jó ötlet nem egyből megbuherálni az emlékeinket, de hogy ő mit gondol erről az a szavaiban fejeződik ki, így foglalunk helyet míg Caleb szervírozza a kért italokat mivel hogy Rose is benne van a dologban. Sosem volt alkalmam még ilyen körülmények között látni a fiút hisz a szabályok behatároltak minket, de nem lep meg amit látok, ezt néztem ki a fiúból mint vendéglátó.*
- Igazi úriember.* súgom oda Rosenak mosolyogva mikor is picit magunk vagyunk mivel Caleb fordul még egy kört a pogácsák után. De ez nem is meglepő mivel nemesi családból származik, rá igazán nem mondható, hogy gentleman. Az italokkal visszatérve meg is kapom az én meleg teámat, a gyümölcsös a kedvencem tehát nincs kifogásom a citromos ellen.*
- Szuper!* köszönöm meg egy mosoly kíséretében s veszem át, hamar kortyolok is belőle mi a kinti hűvös időre teljesen jól esik s közben érdeklődöm is hogy léte felől, mivel nem tudom miként is érzi itt magát az új szállásán. Nem gondoltam volna, hogy csak ketten vették fel ezt a szakirányt de a vele élő lánnyal szerencséje van, ismerem őt nagyjából.*
- Kedves, visszafogott lány szóval nem sok vizet zavar ahogy érzékeled is. De biztosan lesz alkalmad majd megismerni kicsit.* bár ez nem feltétlen mivel ezek szerint idáig is elkerülték egymást s ez lehet a jövőben is így lesz, én csak azt tudom mondani, hogy Alinox nem egy visszataszító lány. Ha már itt tartunk akkor azt se tudom, hogy a lány kivel vagy kikkel lakik így Rose felé fordítva fejem teszem fel erre vonatkozó kérdésem.*
- És te kikkel vagy?* szinte mindenkit ismerek az egyetemisták közül szóval kíváncsi vagyok kikkel bútorozott össze, ezzel is megtudva kik választották a csatamágus szakot. Ezalatt újból és újból kortyolok teámból magamhoz véve két pogácsát is mi gusztusos így hát nem állom meg, hogy ne vegyek belőle, épp az egyiket ízlelgetem mikor párocskám felteszi a kérdését s bár torkomon nem akad a kaja mégis picit meglep, hogy feltette ezt a kérdést. A lányra tekintek sötét szemeimmel miközben ajkam meg meg rándul a felfelé kunkorodó mosolyomtól mit az időre természetesen megpróbálok visszafogni míg tele a szám s mivel Rosi meg lett említve így talán először ő is válaszol erre a kérdésre mit végig is hallgatok s csak azután mondom el magam gondolatait.*
- Nem tudtam mire számítsak vele kapcsolatban de bárhogy is döntött volna a varázslattal kapcsolatban jó volt elbeszélgetni... mit jó lenne folytatni.* vetek felé egy mosolygós pillantást, hisz mielőtt rátértünk volna a lényegre egyből érdeklődtünk a másik felől.* - Jó most itt lenni azzal két emberrel akik a legtöbbet jelentették s jelentik most is nekem.* ezzel azt hiszem mindent elmondtam, ez mindig is így volt mióta itt élek s valószínűleg így is marad, mit sem számít, hogy hosszú ideig nem kerestük egymást, nem hiszem, hogy hidegen hagyott volna ha valami történik a lánnyal maximum elnyomtam volna magamban büszkeségből.*
- Picit félek is...* tekintek a fiúra kissé elkomolyodott arccal majd le az ölembe pihenő teáscsészémre hogy aztán a Rose is megkaphassa ezt a pillantást.* - Ez túl sok pozitívum az én életemben egyszerre...* mosolyodok el aztán kissé újra a csészémet tanulmányozva. Visszakapni ezt a két számomra fontos embert... hát nem hiszem, hogy ez következmények nélkül marad ha az eddigieket figyelembe vesszük és ezt a másik kettő is tudja hisz ismernek. Valami történni fog. Csak nem tudom mi... de remélem bármi is lesz az kicsit hagyja kiélvezni boldogságom. Persze ezt nem akarom elkiabálni hisz mindkettőjüket figyelembe véve most lépünk rá egy új "útra".*

Tárgy: Re: A szakház 2013-03-03, 2:31 pm

//NRT - Jas, Rose és Caleb, aula - 2013.02.01.//

* Nem tudok most emiatt bűnbánó tekintettel pislogni Calebre, úgy érzem, picit eltúlozza a dolgot, de végül egy sóhajjal bólintok csak szavaira. *
- Rendben apuci, megértettem. * keresi még meg feketeségem szemeit, nem szándékozom ezzel többet foglalkozni, ám a kezdeti puszik közben egy kis megjegyzést teszek felé, de reakciója erre is olyan furcsa, mintha nem is akarná, vagy nem tudom. * - Csatamágus, pár házzal arrébb. * reagálok halkabban, persze lehet, csak én értem félre stílusát, de mindegy is, inkább hagyom őket kibontakozni, kettejüket, foglalkozzanak csak egymással, én itt most amúgy is csak egy pótlék vagyok, egy segítő kéz, és ez így is van rendjén. Persze némi dicséret azért felhangzik tőlem, a fiú szavait pedig mosolyogva konstatálom, elhiszem, arra én sem jártam, eltérő házból vagyunk mindannyian, de most mégis egy helyen, én pedig történetesen egy fotelban gubbasztok, onnan választva a finomságokat. *
- Megfogtad vele az Isten lábát! * kuncogok Jas szavaira egy mugli közmondásszerűséggel fejezve ki egyetértésem, közben persze Calebet is figyelve, s ha mindent megkapunk, szépen meg is köszönöm kedvességét, máris pofimba túrva egy falatnyi pogácsát, s kortyolgatva hozzá a narancsot is. Most a hallgatásé részemről a főszerep, ők ketten beszélgetésbe kezdenek, mibe én is bekapcsolódom, pár bólintással Alinox említésére, helyt adva barátnőm állításának, s ahogy tőlem kérdez, egyik mutató ujjam emelem fel pár másodpercre, várjon csak, míg lenyelem a számban lévő falatot, s leöblítem egy kortynyi gyümölcslével. *
- Csupa fiúval. Raiden, Noah, velük egész jól elvagyok, Doriant annyira nem ismerem. Na meg ott van még Alexi.. de nem zavarok nekik valami sok vizet, szóval eddig minden rendben. Meg nekem is jobb a nyugi, és hát az is, hogy nem kell kislányok hisztijeit hallgatnom, szóval határozottan remek ez a fiús társaság. * beszélek róluk mosolyogva, cseppet elgondolkodva is, s még csak Alexi említésénél sincs hangomban semmiféle pökhendiség, vagy ilyesmi, hisz tisztelem őt, igen csak jó mágus, és bár nem vagyunk egymás szíve csücskei, mégsem keresem a balhét, abból már kinőttem.. azt hiszem. * - Jövőre azért már remélem sűrűbben jársz te is erre. * célzom itt Jasnek az évfolyamlépésre, ami nem szemrehányó egyáltalán, egész egyszerűen csak fura, hogy lemorzsolódott mellőlünk.. mellőlem. Bizony, különös nélküle, most, hogy itt vagyunk, együtt, még inkább, amit még Caleb érdeklődő kérdése is csak tetéz bennem. Először Jasre pillantok feketeségeimmel, így intek nemet Caleb végső kérdésére, s mivel a lány épp beszédképtelen, én magam, egy köhintés kíséretében kezdek beszédbe. *
- Egy percig sem gondolkodtam azon, hogy eljöjjek-e. Sok mindenen mentünk keresztül, volt sok rossz.. de annál több jó is. És bármennyire is sokat keményedtem az utóbbi időben, be kell vallani, hogy nem volt teljes nélküle. Hiányzott. * fogalmazom meg amolyan Rózisan, kissé talán kuszán is gondolataimat, előbb a srác felé figyelve, majd a feketeségre is, s ahogy hallgatom a lányt, őszintének érzem minden egyes szavát, mikre bizony nem tudom tagadni, kissé elszorul a torkom, s egy nagyobbat, nehézkesebbet nyelve kezdek pislogásba, szemem enyhe könnybe lábadása azért elég árulkodó. *
- Egyszerűen csak ez a normális. Nekünk szükségünk van egymásra, mindig is volt. Legyen ez egy új kezdet. * húzom mosolyra piros ajkaimat aranyosan, szívem szerint megölelgetném őket, és hát lassan fel is kelek a fotelből, hogy Jas mellé furakodjak egy kicsit, már ami a leülést illeti, buksimat pedig szépen vállára is hajtsam, karommal övét ölelve magamhoz, megtéve ezzel azt a fontos lépést, ami érik már, mióta összefutottunk. * - Na és most, hogy ismét egy naaagy, booldog család vagyunk, talán tehetnétek a gyomorgörcsöm ellen is.. mit szóltok? * tartom még ott fejem picit, s még egy halk szipogás is kitelik tőlem. Nem hiszem, hogy pontosan ők lennének azok az emberek, akik előtt egy ilyen helyzetben tartanom kéne magam, ismernek már ennyire, de a tárgyra is jó volna rátérni, akkor ők is hamarabb élvezhetik egymás társaságát, én meg ha megtalálom a farkaskomámat, bújósra veszem cseppet a figurát, lesz miről értesítenem őt is. *

Tárgy: Re: A szakház 2013-03-10, 7:47 pm

//NRT: Jas, Rose és Caleb >> aula - 2013.02.01.//

*Most, hogy társaságom akadt, szeretnék remek házigazda lenni és bár tudom, hogy nem azért vannak itt, hogy teadélutánt tartsunk, talán egy kis beszélgetés mindannyiunknak jót fog tenni. Rég voltunk már így együtt és kemény percek következnek, picit lazítanunk kell, aztán belevághatunk a dolgok nehezébe. Miután a két lány helyet foglal, ki is szolgálom őket és én magam is pogácsázni kezdek, úgy folytatva velük a beszélgetést és mesélem el, hogy csak Alinoxal kettesben lakunk itt. Szívás, hogy nem valami életre valóbb ember került ide, akivel bulizhatnánk időnként, de hát ez van, majd csak kijövünk valahogy… vagy majd tartok én egyedül bulikat, nem hiszem, hogy ellenére lenne a dolog.*
- Majd eldől, annyira mondjuk nem izgat. *vonok is vállat kissé, majd ez után a fiatal csatamágus felé tekintek, Jas kérdését hallva, és ahogy hallom, ő náluk azért jóval nagyobb a tolongás.*
- És Nath nem féltékeny? Ennyi srác. *vigyorodom is el, bár fogalmam sincs arról, hogy esetleg Rózinak valamelyik tetszik-e, akár külsőleg, akár belsőleg, ahogy arról se őszintén szólva, hogy miként is vannak meg azzal a farkassal. Nem csípem, cseppet se, főleg azóta, hogy… Áh, emlékezni se akarok rá. *
- Én is remélem… Tényleg, Téged milyen szakok érdekelnének Jas? *Rose kérdésén én is kapok rögtön, tehát már kedvesem felé is fordulok, hogy kifaggathassam jövőbeli terveiről, majd ha felel, akkor jöhet egy zavarbaejtő kérdés is tőlem. Remélem, hogy nem veszik majd rossz néven, de szeretném ezt most megtudni, tényleg érdekel, hogy mi a véleményük egymásról és kedves mosollyal helyes arcomon figyelem az előttem lezajló jelenetet és hallgatom is kedves válaszukat. *
- Ahogy nézem, happy end lesz a vége. Jas, te meg ne félj, nem lesz semmi gond se. *mondom is kedvesen, nem szólva közbe egymásnak intézett szavaikba és az ölelésbe se. Rose-nál se szeretnék semmit se szólni a könnyei ellen, ezt nekik kell egymással lerendezniük, én csak rásegítettem a kérdésemmel ebbe a dologba, na de Rose már tovább is lépne és teljesen igaza is van, így sóhajtok fel halkan, eltávolodva a pogácsáktól, majd nemsokára pálcámat is kezembe veszem.*
- Igazad van. Én kezdem Jas-el, utána pedig te rajtam. Oké? *nézek előbb Rose-ra, majd Jas-re, és remélhetőleg egyiküknek se lesz kifogása a dolog ellen és belevághatunk abba, amiért végülis mindhárman itt vagyunk, hogy ez után kész kuszaság legyen a napunk… Pálcámat Jasmine feje felé tartom, majd még egy kis mosollyal felé tekintek.*
- Ne félj, tudod, így lesz a legjobb. *bíztatom még halkan, de nem húzom tovább az időt, már varázsolok is.* - Exmemoriam! *a koncentrációm természetesen a varázslaton van és minden emléket eltűntetek a lány fejéből, ami a gyerekkel kapcsolatos. Soha nem volt terhes, nem szenvedett miatta, nem volt műtét, nem is akart még gyereket… Semmiféle emléke sincs ezzel kapcsolatban, mintha mindez meg se történt volna… És amint végzek, pálcámat leeresztem, majd Rose felé tekintek, remélhetőleg gyors lesz, mielőtt még Jas magához tér a kábulattól… *

//Szerintem Rose-nak kéne most jönnie, hogy ő is varázsoljon, mert így te Jas, nem igazán tudsz most mit írni, szóval szerintem kettőtök sorrendjét most fel kéne cserélni, de ha ti másképp gondoljátok, nekem úgy is jó. //

Tárgy: Re: A szakház 2013-03-12, 10:55 am

// Nekem jó, szóval Rose írhatsz ha neked se gáz. //

Tárgy: Re: A szakház 2013-03-12, 2:28 pm

//NRT - Jas, Rose és Caleb, aula - 2013.02.01.//

* Jól esik azért ez a kedves fogadtatás, s míg Caleb nincs színen, egy röpke összemosolygás is belefér tőlünk, a két leányzótól, ám mihelyst vissza ér a fiú, máris beszélgetésbe elegyedünk, kezdve Alinox említésével, miután én következem némi beszámolóval. A srácokat említve az exos kérdése teljesen jogos, így ha számban épp nincs valami finom falat, hozzá hasonlóan vigyorogva reagálok. *
- Muszáj volt megszoknia, nem én válogattam össze a társaságot. Na meg ismer, szóval úgysem lesz gond, plusz, az én szemeimnek sem rossz néha szépet látni, az nem bűn. * legyintek egy halkat nevetve, mert azért akad köztük egy-két nem picit jó srác, na nem mintha azzal tölteném a napom nagy részét, hogy utánuk kukkolok, sőt. Nyálcsurgatni se igen szoktam, de ami tény az tény, ettől még nem leszek hűtlen, vagy rossz ember. Kedvelem őket, többnyire jól elvagyunk, de ha már így sorba megyünk, Jas se maradhat ki, Calebet elnézve nem csak én vagyok belül biztos abban, nem ötlettelenül ül itt. Kíváncsi tekintetem hát felé fordul, majd egy igen provokatív dolog következik a házigazda részéről, mire egy számomra is fura, de rég óta vágyott jelenet zajlik le. Nem lehetünk gyerekesek, én sem taszíthatom el magamtól mindig a lányt, szóval engedek is érzéseimnek és ösztöneimnek, így kötök ki mellette hamarosan, aranyosan bújva hozzá. Továbbra is azt érzem, minket is szétszakítottak dolgok egy időre, de most mintha azoktól érezném erősebbnek a kapcsolatunkat. Különös ez, de így van, ebből kifolyólag evidens, hogy némi gyenge bólogatás a biztatás részemről is. *
- Szerintem is, legalábbis én most úgy érzem, nem lennék semmi jónak elrontója. Majd megint sokat lógunk együtt, és idővel te is egyetemista leszel, aztán még többet. * törölgetem meg szemeimet is, és némileg hálás vagyok a srácnak, nem illeti semmi féle megjegyzéssel a kialakult helyzetet. Ennyi most pont elég is kezdetnek, bár szívem szerint elcsacsognék még az utóbbi időszakról Jassel, velük, de nem hagy nyugodni az a bizonyos dolog, amiért ide jöttünk. Finom célzásom értve lesz, nem süket fülekre talál, s ha megkezdődik a mocorgás, én is eltávolodom a leányzótól, hogy míg Caleb felvázolja a menetrendet, felkelve a kanapéról vonjam magamhoz pálcám, kabátom egy mélyebb zsebéből. *
- Persze, csak hajrá. Én addig össze szedem magam. * szipogok még egy picit mosolyogva, majd az egyik fotel támlájának dőlve figyelem mereven a jelenetet. Szemrebbenés nélkül jutnak el tudatomig a fiú szavai, melyeket ugyan nem nekem címez, de azt hiszem, rám is rám fér a nyugtatás.. na de a dolog megkezdődik, és nem is túl hosszadalmas, s mihelyst Caleb szép szemei felém pislognak, lassan termek előtte, hogy feketeségeimet arcára szegezve emeljem feje irányába saját pálcámat. *
- Exmemoriam! * hangom határozottabban cseng, mint pár perccel ezelőtt, koncentrációm pedig igen erős. Minden emlékét meghagyom, leszámítva az összes olyat, amely a meg nem született gyerekkel kapcsolatos. Nem fog emlékezni arra, amikor Jas bejelentette neki, sem pedig semmi másra, hisz mindent kitörölni szándékozom elméjéből. Így arra sem, hogy emiatt mentek szét, megromlott a kapcsolatuk, tehát a gyerektől mentesül agya, csupán azt fogja tudni, amit eddig is: egyelőre nem neki való az apaság, talán majd idővel, de ez igen csak természetes gondolat a mai világban, főleg a srácoknál, én pedig úgy érzem, a varázslat végeztével el is tehetem pálcám, hogy egy lépést hátrébb illegve nézzek feléjük. Nem teszek fel semmilyen kérdést, szerintem lesz nekik, ha akarnak valami felől érdeklődni.. remélem sikeres volt a műsor, én pedig hamarosan itt is hagyom őket, azt hiszem, nem ma lesz a napja, hogy megmagyarázzam nekik, miért szegeztünk egymás fejéhez pálcát, mert hogy nem poénból történt, az is biztos. *

Tárgy: Re: A szakház 2013-03-13, 11:20 am

//NRT: Jas, Rose és Caleb >> aula - 2013.02.01.//

* Kellemesen elbeszélgetünk arról, hogy kikkel és miként érzi magát Caleb az Exortus szak házában s miután meghallgattuk kapva kapok az alkalmon és Rose is megkapja tőlem ezt a kérdést mivel fogalmam sincs, hogy ő kikkel lakik. Meglep, hogy ő az egyetlen lány abban a szakban de amint elmondja ő is kifejezetten örül annak, hogy nem kell osztozkodnia a kisebbekkel s már épp mondanék valamit mikor párocskám felteszi kérdését így figyelmem megosztozik köztük, ide oda fordítva fejem. Engem nem zavar a srác felemlítése így tekintetem kíváncsian fürkészi a leányzó arcát egészen addig míg el nem hangzik a válasz mire felnevetek.*
- Tipikus Rose válasz, de egyet kell értenem veled.* dobok felé egy vigyort mi a szemek szabadságáról szóló jogra értetődik mit remélhetőleg Caleb sem vesz rossz néven, kinőttünk már abból, hogy e miatt legyen nézeteltérésünk. Szerintem. A kérdést én is megkapom min nem kell gondolkodnom egy pillanatig sem.*
- Gondolom nem meglepő de első körben a Cruoris szakot választom majd. A későbbieken még gondolkodom.* fordulok a fiú felé egy pogácsát majszolva közben mely mozdulat egy pillanatig megakad míg felteszi kérdését rám és Rosera vonatkazóan mit értünk tesz s ezért hálás is vagyok neki, így derül ki, hogy végtére is a történtek ellenére most is ugyan olyan fontosak vagyunk egymás számára mint kezdetben, be kell vallanom hiányzott az elmúlt hónapokban talán azért sem találtam néha a helyem, de ennek mától vége, így mikor Rose mellém csüccsen a fejét vállamra hajtja, arcom buksijára kerül s kedvesen elmosolyodva fogom meg kezét. Azt hiszem szavak ide meg nem kellennek, a boldogságtól egy mukkot sem tudok kinyögni, mégis mikor megered a nyelvem némi pesszimizmus környékez meg, de mindketten megnyugtatnak ez nekem túl szép, hogy igaz legyen.*
- Remélem.*sóhajtom kissé remegő hangnemben hallgatva Rose szavait mire elkuncogom magam s mivel Caleb is benne van abban, hogy essünk túl ezen az egészen s én sem vagyok ezzel másként a felvázolt menetet elfogadom.*
- Oké.*állok is fel vetve egy kedves pillantást a szipogó leányra, hogy aztán kedvesem felé forduljak ki már pálcát is tart a fejemhez mitől reflexszerűen hökkölök meg kicsit, ideges vagyok a végkimenet miatt hisz nem tudom miként lesz,milyen gondolatok fognak megkörnyékezni így elkél a fiú nyugtató szava.*
- Szeretlek!* suttogom halkan hisz ezért vetem alá magam ennek a varázslatnak, hogy örökre feledésbe merüljön az, hogy valaha a szívem alatt hordtam gyermekét mi aztán szétválasztott minek következtében el is vetéltem az állandó szenvedéstől.
Ahogy elhangzik a varázsige szemeim lehunyom mi ugyan nem szükséges de nekem most így megfelel s bár nem érzek semmi fizikai tettlegességet mégis fura kábulat környékez meg így míg Rose is elvégzi a varázslatot ösztönből próbálom meg összekapni magam mi sikerül is addigra mire a lány elteszi pálcáját. Fura kép fogad, úgy állunk itt az aulába mintha karót nyeltünk volna, némi feszültséget is vélek felfedezni s amikor Calebre nézek teljesen érthetetlen számomra miért olyan "bamba".*
- Mi ez a síri csend?* tekintek Rose felé kérdőn ki rajtunk legelteti szép szemeit, ismerem már elég régóta így ahogy újra az arcára nézek megfogalmazódik bennem a kérdés.*
- Baj van?* lépek közelebb kedvesemhez s fogom meg kezét őt tanulmányozva, nem is gondolva bele egyenlőre semmibe, hisz az előbb olyan jól elbeszélgettünk most meg hirtelen megcsappant a hangulat, de miért?*

Tárgy: Re: A szakház 2013-03-17, 1:37 pm

//NRT: Jas, Rose és Caleb >> aula - 2013.02.01.//

*Szerintem egyikünk se akarja azonnal végrehajtani a varázslatot, idő kell ennek, így egy kis italozással és pogácsával kezdjük a nap ezen részét, na meg egymás utáni érdeklődésekkel és majd ez után térünk rá a többire is. Viszont ha már Rose csatamágus és csak fiúkkal él együtt, érdekelne, hogy mit is szól ehhez az ő párja, de amikor a választ meghallom, cseppet meglepődöm.*
- Azt hittem neked Nath a legtökéletesebb pasi. *forgatom is meg cseppet szemeimet, mivel volt idő, még régebben, amikor én is elkezdtem máshogy nézni Rose-ra, de ez már nagyon-nagyon régen volt, most már csak barát a számomra, semmi több és ez fordítva is bizonyára így van.*
- De hát te tudod. *vonok is vállat, de Jasmine szavaira most már meglepetten pislogok rá és végül fejemet is megcsóválom, de nem mondok semmit, mert felhozni nem illene ezt, ugyanis én se vagyok vak a gyengébbik nemnél, tehát jobb is, ha átlépünk ezen a témán. Ha már így szóba jöttek a szakok, akkor nagyon érdekelne, hogy kedvesem mit is szeretne tanulni a továbbiakban és egyáltalán nem lep meg a válasza.*
- Jó választás, teljesen hozzád passzol! *biccentek is felé, mivel tényleg így gondolom. Viszont szeretnék egy kicsit közbejárni a két lány kapcsolatában, ezért is ez a kérdésem, és mivel belül tudom, hogy nem fog rosszul elsülni a dolog, nem is félek tőle, így hallgatom végig a véleményeket, majd mosolyogva figyelem is őket, egészen addig, amíg Rose nem utal a kezdésre. Teljesen igaza van, nem kéne húznunk az időt, megvan az ok, amiért ide jöttünk, így fel is kelek és vázolom a dolgokat.*
- Én is Téged! *pillantok a barna szemekbe, majd végül a varázsige is elhangzik, így törlöm ki kedvesem emlékéből mindazt, aminek nem szabad már ott maradnia, a mi érdekünkben. Ez után Rose felé tekintek, szembenézve pálcájával, de én nem hőkölök úgy hátra, mint Jasmine, bízom benne, teljesen, tehát türelmesen várok, hogy elvégezze a varázslatot, de előtte pálcámat azért elteszem, hogy később ne furcsáljam a dolgokat, így miután magunkhoz térünk enyhe kábulatunkból, Jas felé tekintgetek.*
- Öhm, nemtom… Megható volt az előbbi jelenetetek. *öltöm is ki rájuk vigyorogva nyelvem, visszagondolva a nagy ölelkezésre és a szívhez szóló szavakra.*
- Tényleg örülök, hogy minden rendben van köztetek. *igen, én még erre emlékszem és bár tényleg csak így állunk, nem lehet különösebb oka a dolgoknak.*
- És most? Mihez kezdjünk? *kérdezek is rá kezeimet cseppet széttárva, mert valahogy tényleg véget ért az előbbi hangulat, így kissé feszélyez a csend, fel kellene találnunk magunkat.*

Tárgy: Re: A szakház 2013-03-17, 2:06 pm

//NRT - Jas, Rose és Caleb, aula - 2013.02.01.//

* Röpke beszámolót tartok kérdésük végett, a srácokról, akikkel osztoznom kell azon a bizonyos szakházon, s míg Jas egyet ért velem, kedvese mintha rossz néven venné a dolgot. Nem is értem, komolyan.. *
- Mert az is, igen. Nem kéne más, se külsőleg, se belsőleg, attól függetlenül sem, hogy néha egymás agyára megyünk. De attól még van szemem, és ahogy szerintem ő sem bírja ki, hogy megnézzen egy formás hátsót, nekem miért jelentene gondot egy helyes arc? Ettől még nem leszek hűtlen Caleb, ezt te is tudod. * válaszolok türelmesen mosolyogva felé, nehogy már egy ekkora macsónak kelljen magyarázni ezt.. nem kacsintgatok más felé egyáltalán, és ezt neki bizony tudnia kéne, hiszen elég jó barátok vagyunk ahhoz, hogy megkérdőjelezze ezt, még ha régen találkoztunk már komolyabban, de akkor is. Na de végre terelődik a szó Jas felé, s ahogy hallom választását, a sráchoz hasonlóan vélekedem én is. *
- Szerintem is jó lesz, illik! Meg a két plusz tárgyat is úgy veheted fel, ahogy szeretnéd, szóval tuti a magad ízlésére fogod igazítani a tanultakat. * adok hozzá némi pluszt is, mit ugyebár egy kis összeborulás követ kettőnk részéről. Bennem is meggyengül valami, ami miatt nem tudok nemet mondani, hisz szükségem van rá, ez egyértelmű. S hogy ne csak szavakkal fejezzem ki mindezt, oda is bújok, miféle közeledésem nem lesz eltaszítva, így mosolyogva szipogok még cseppet, hogy aztán a fekete levesre tereljem óvatosan a témát. Én tényleg jól érzem magam velük, de ha lehet, essünk túl ezen, aztán majd utána érezzük jól magunkat. Caleb viszonylag gyorsan végez Jassel, míg én összerántom magam cseppet, hogy aztán ha már rajtam a sor varázslás terén, én se végezzek pocsék munkát. Egy halvány mosollyal konstatálom a fiú bizalmát, azt hiszem, ez is erősít engem a dologban, így tehát, ha minden jól megy, mindkettejük fejéből eltűnik az a rosszaság, az a méreg, ami tönkre tette őket egy időre, és bár tudom, ez valamelyest hazugság, de senki nem fogja a szemükre vetni, én se teszem, soha. Ezt ígértem, és bár nem kéne kérdezniük, barátném mihelyst magához tér, még szerencse, pálcám már nincs elől, legalább afelől nem fog érdeklődni. Ám mielőtt szóhoz jutnék, ők összébb húzódnak, az Exos pedig máris menti a helyzetet, mire én nagyban mosolyogva kapcsolok. *
- Igen, én pedig menni készültem. Nathel talán kikapcsolódunk az este és nem akarok nagyon elmaradni. * rögtönözök valamit, ami lényegében még az is lehet igaz, nem hinném, hogy lenyomoztatnak, s így talán elhessegetem ezt a feszült légkört is: ezért keltünk fel a kényelmes ülőalkalmatosságokról mindannyian. *
- Szóval.. én örülök, hogy sikerült megbeszélnünk ezt a dolgot kettőnk között, és annak is, hogy te belekontárkodtál. * lépek közelebb eközben, s bököm is meg a helyes fiú mellkasát nevetve, majd puszi neki, és Jasnek is, egy öleléssel megtoldva, és már indulok is kabátom irányába. * - De most lépek, nem váratom meg a morgóst. Remélem hamar találkozunk, ti pedig.. vigyázzatok magatokra, és egymásra is! * öltöm magamra kabátom, s veszem vissza cipőmet is, majd még pár másodpercig elszorult torokkal pislogok rájuk, de végül egy integetés kíséretében hátat fordítok, s nem tudom, Caleb óhajt-e kitessékelni, de lényegtelen, így vagy úgy, de én most már tényleg megyek. És csak remélni tudom, nem fogják kaparni ezt a dolgot.. legyenek csak boldogok együtt, ez a lényeg. *

//köszönöm a jáccit, én elvittem Rózit, szerintem így kerek volt, meg jó soká is húztuk már de jó volt, én élveztem, lehetne majd ilyesmiket rendszeresíteni a jövőben ^^//

Tárgy: Re: A szakház 2013-03-18, 11:51 am

//NRT: Jas, Rose és Caleb >> aula - 2013.02.01.//

* Osztom Rose véleményét, nézni még szabad abban nincs semmi rossz, ha ezt egy fiú másként gondolja akkor álszent, mivel biztosra veszem, hogy egy egy pillantást megengednek magunknak a szebbik nem irányába minek nincs jelentősége ha a szíve másért dobog. Calebben ez újabb kijelentést szül mire Rose megmagyarázza a dolgokat miközben én aprókat bólintok, majd pedig annak adok hangot, hogy melyik szakot fogom választani ha eljön az én időm, mi szerintük is passzol hozzám minek örülök, mert én is így érzem. Kedvesemnek hála vallomások hangzanak el részemről és Rose részéről is, melyekből kiderül, hogy a mai napig fontoska vagyunk egymás számára és az elmúlt időszakban bizony voltak olyan helyzetek mikor éreztük egymás hiányát de azt hiszem ennek mától vége, kap is az én drágám egy hálás pillantást tőlem mielőtt összebújunk picit az elérzékenyült leányzóval. Örülök, hogy minden jól alakul de ahogy Rose rácéloz arra, hogy miért vagyunk itt úgy sóhajtok fel mivel velük együtt én is túl akarok lenni ezen az egészen. Felkelünk hát s mivel én vagyok az első "áldozat" így már szembe is találhatom magam a fiú pálcájával mitől kissé meghökkölök, de nem azért mert nem bízom benne, hanem mert utálom ha pálcát fognak rám. Egy újabb vallomás a zöld szemekbe nézve mellyel talán tudtára is hozom, hogy bízom benne, a varázsige elhangzik minek hatására a következő pillanatok számomra kiesnek, de mire visszatérek ebből a kábulatból már érthetetlen szituáció tárul barnaságaim elé mi furcsa az iménti kellemes hangulat után. Ezt szóvá is teszem miközben közelebb lépek Calebhez és megfogom kezét de mivel ő sem tudja ennek a hangulatnak az okát így hát ez annyiban is marad főleg, hogy szóvá teszi a Roseal való tényleg békülésünket mire mosolygálva vállamat nekilököm.*
- Jaj már olyan izé vagy... csak egyszer legyek ott egy hasonló szituációban mikor te kerülsz ilyen helyzetbe.* tekintek fel rá széles mosollyal arcomon, biztosan visszakapja ezt tekintetemből biztosra is veheti. A hogyan tovább hamarosan kiderül mivel Rose menni készül mire felékapom fejem s sajnálkozó tekintettel pislogok rá.*
- Máris? Kár...* azt hittem még egy picit marad, de a jövőben biztosan lesz még alkalmunk összeülni megint. Kettőjük szavaival teljesen egyetértek így mikor a leányzó elköszön tőlünk jólesőn szorítom magamhoz és puszikálom meg arcát, hogy aztán útjára engedjem.*
- Én is remélem, ha valami van tudjuk hol találjuk egymást!* mosolyodom el régi jó szokásunkra gondolva, még egy utolsó boldog, mosolygós pillantással intek felé, de miután eltűnik az ajtó mögött egy sóhaj kíséretében fordulok az én helyes páromhoz ki elé lépve csúsztatom kezeim végig mellkasán s fonom nyaka körül össze kacsóim.*
- Azt hiszem már csak kettőnknek kell feltalálnunk magunkat.* bánom, hogy már el is ment a lány de közben nem is, rég voltam kettesben a fiúval szóval ez ilyen hadiállapot most.*
- Megmutatod a szobádat? Sosem volt még lehetőségem bekukkantani oda ahol laksz.* itt a suliba erre nincs lehetőség, otthonában pedig... nos ott sem zökkenőmentesebb a helyzet, lévén, hogy én félvér vagyok és ezt a szülei nem igen díjazzák, talán ezért sem vitt még el soha magához, minden esetre most nem látom akadályát, mondhatni miénk az egész ház.*

// Én köszi, hogy elfogadtad a jáccit, részemről pedig nincs akadálya a hármas játékoknak. //

Tárgy: Re: A szakház 2013-03-22, 2:43 pm

//NRT: Jas, Rose és Caleb >> aula, majd Caleb szobája – 2013.02.01.//

*Nem tartom magam álszentnek, egy pillanatra se, de én Rose-t mindig valamiféle hősszerelmesnek képzeltem el, ezért is lep meg most oly nagyon, hogy megnézi a többi srácot is, akikkel együtt lakik. Nath vajon mit szólna ehhez, ha tudná? Amennyit tudok arról a srácról, biztos vagyok benne, hogy nem nézné jó szemmel, de az is lehet, hogy hatalmasat tévedek, mindegy is, ez nem az én dolgom.*
- Persze, hogy tudom, csak furcsa volt, ennyi. *vonogatom meg vállaimat, de aztán tovább is lépünk ezen a témán, mivel a lányok egymásra találnak, majd jöhet is a kellemetlen helyzet, amiért végülis itt vagyunk mindannyian. Ez a fő ok a találkának és bár eddig nagyon kellemesen alakult, ezen most muszáj túl jutnunk. Elvégzem hát az emléktörlést Jas-en, majd pedig Rose én rajtam és ez után jöhet is kissé a kába állapot, de hamar feltalálom magam, mivel agyam nem óhajtja érzékelni azt, hogy valami furcsa neki, nem most, max később gondolkodok el ezen az egészen, így egy kis cukkolást engedek meg magamnak, mire érzem is a bökést és szépen kezemmel meg is fogom a lányka kezét, ha már így ide jött hozzám a drága.*
- Én nem fogok. *vigyorgok is tovább jókedvűen, de sajnálatos módon Rose-nak dolga van, amit kissé én is bánok, de nincs mit tenni, el kell engedni a lányt.*
- Hátjó, te tudod. *sóhajtok is egy aprót, majd viszonzom a puszit és ez után nézek csak a másik után. Nem kísérem most el az ajtóig, inkább Jasmine mellett maradok, amúgy is az aulában ácsorgunk, kitalál ő magától is.*
- Szia és jó szórakozást! *köszönök még utána és miután az ajtó bezárul az inflás lány mögött, már kedvesem felé is fordulok, magamhoz ölelve és hosszan meg is csókolva a kicsikét, hiszen ezt a közelséget nem lehet másképp elviselni.*
- Oh, szerintem nem lesz gond. *kacsintok is rá pajkosan és végül fel is kapom ölembe a lánykát, hogy ez után a lépcsők felé indulhassak el vele.*
- Akkor nem is várok tovább, ideje körbenézned… Jó puha ágyam van ám. *harapom meg finoman, játékosan nyakát, enyhe célzással arra, hogy mire számíthat majd tőlem, ha felérünk. Utána felőlem jobban is körbenézhet… esetleg köthetünk egy kis kompromisszumot is, majd eldől. Mindenesetre hamar érek fel a szobámba vezető folyosóra, ahol egyenesen az ajtóm felé lépek, ami a pszichokinézisnek hála kinyílik előttünk és a lány már láthatja is a gyönyörű szobát. Franciaágy, drága bútorok, íróasztal, elektromos kütyük, minden van itt… a fal amúgy a fehér és a fekete árnyalatait viseli és néhány helyen fából készült díszek vannak. Elég modern, de valahogy mégis elegáns, szerintem hozzám való. Az ágyhoz érve dobom rá finoman a lányt, majd az ajtóhoz lépek és szépen be is zárom azt magam után, ez után pedig kezeimet tárom szét.*
- Nos, itt volnánk. Hogy tetszik? *növény mondjuk nincs egy se a szobában, de könyvek akadnak bőven, illetve egy akvárium is Breniusnak, aki jelenleg nem tartózkodik itt, de majd ide talál, ha akar. Egy kanapé is van még a dohányzóasztal előtt, illetve a padlón puha, vastag szőnyeg, így a picinyke tappancsok se fognak megfázni ha itt van nálam a leányzó. *

//Én is köszi Rose és szintén benne lennék majd még hármasokban a jövőben. //

» A szakház
» A szakház
» A szakház
» A szakház
» A szakház