Moriarty ház

Tárgy: Moriarty ház 2013-03-26, 2:22 pm

Kanada északi részén található, rejtve a hétköznapi emberek forgatagától, egy olyan helyen, ahol még nagyrészint a természet az úr, hatalmas vadon, és tavak tarkítják a vidéket, éppen megfelelő hely arra, hogy az ember kívül essen a kíváncsiskodók szemétől. Megközelíteni csupán a vadonon keresztül, vagy egy keskeny földúton lehet, már ha az ember megtalálja. Innen is jó pár kilóméteres túra, míg elérünk a házhoz. Maga az épület egy tó mellett építették, egy kisebb szárazföldi benyíláson, messziről nem is olyan könnyű észre venni azt.

Ahogy azonban közelebb megy az ember, észreveheti hogy egy igencsak csinos, és a kornak megfelelő építménnyel van dolga. A földutat követve egyébként, egyenesen a házhoz jutunk, aminek kikövezett részén keresztül kopogtatásnyira kerülünk az ajtótól. A ház egyébként méreteit tekintve nem is nagy, de nem is éppenséggel kicsi.
Egy nagyobb családi háznak felel meg. Építészetét tekintve tipikus kanadai stílusnak megfelelő a kinézete. A világosabb tónusok dominálnak, a házból pedig nem kevés üveg néz vissza a látogatókra. Betérve egy nagyobb méretű előszobába juthatunk ahonnan jobbra, az ebédlő nyílik, balra pedig egy dolgozószoba. A ház északi végén pedig egy kényelmes sötétebb színben pompázó nappali is helyet foglal.

Az épület egyébként vendégbarát, a keleti részénél három szobának is van hely. Nem túl nagyok, de a célnak megteszi. Aki szerencsés, annak pedig még egy a tóra néző terasz is jut, ahonnan igencsak szép a kilátás. Fontos megjegyezni, hogy a ház körül elterülő hosszú kilómétereken nincsenek városok, vagy más egyéb ember lakta települések, helyettük azonban szép számmal találhatóak, mocsarak, erdősségek, tavak, hegyek és más egyéb látnivalók. Nevezhető ez a ház, egy minden kívánságot kielégítő „remetelaknak” is.

A ház egy másik nézetből:

Tárgy: Re: Moriarty ház 2013-03-28, 3:46 pm

//NRT: Nil és Rachel – 2013.03.26. Előzmény: Kémképző szakház//

*Szinte pont akkor készülök el teljesen, mikor hallom a kopogtatást, ezért úgy érzem, már nincs értelme beinvitálnom a másikat, lévén akár indulhatnánk is. Hopponálással kerülök a másik mögé , ezzel egy kisebb ijedtséget is kelltve Rachelbe, de a szavakra csak kicsit felnevetek.*
-Pedig szeretek meglepetéseket okozni, amúgy nyugi addig örülj, amíg csak én ijesztelek meg.*nézek mosolyogva a szemébe, örülök hogy megjött, és végre kicsit elhúzhatunk innen. És hogy miért vele? Talán azért mert most senkit nem érzek annyira közel magamhoz, és ez egy fontos dolog nekem, egy fontos emlék, amit nem akárkivel akarok megosztani, hanem olyasvalakivel akit valóban kedvelek. Természetesen az illatot is megemlítem, hiszen kellemes, mit kéne azon titkolni ha tetszik?*
-Hmm nem tudom, de nem is fontos hiszen itt vagy, amúgy meg miért nem? Nagyon kellemes illat, illik a jelenlegi arcod színéhez.*hajolok közelebb egy félmosollyal. Tudom gonosz vagyok, hogy zavarba hozom a másikat, de talán megbocsáltja nekem ezen kisebb ballépéseimet. Természetesen azért érdeklődök a gondjairól, de látszólag nem akar mesélni róla, én pedig nem erőltetem.*
-Akkor majd elmondod, ha úgy érzed, ha szeretnéd szívesen meghallgatom.*felelem viszont úgy érzem, nincs már miért maradnunk, így a kezemet nyújtva felé a következő pillanatban, már el is hopponálunk egyenesen Kanadába. Az erősebb fogáson nem lepődök meg, mikor földet érünk másik kezemmel ráfogok a vállára, is hogy biztos ne történjen esés a szédülés miatt. Tudom milyen a hopponállás kezdetekben nekem is a gyomrom fordult fel ettől.*
-Nos, üdvözöllek Kanadában.*engedem el, mikor már minden rendben van. Egyébként egy erdős, tavas vidéken vagyunk, ahol a láthatáron egyetlen éület, vagy város sincs, látszólag a természet lágy ölén vagyunk, csupán csak egyetlen ház virít nem messze tőlünk úgy száz méternyire, a tóba benyíló kis "félszigeten" Imádom ezt a látványt, és kicsit nehéz is elképzelni hogy immáron ez az én lakhelyem, azt hiszem hálásabb vagyok ezért Siderisnek ezért mint azt el tudná ő képzelni.*
-Tádáám!*fordulok körbe, majd nyugodt léptekkel vissza sétálok Rachel mellé, s tovább mosolyogva már beszélni is kezdek.*
-Nem éppen egy zajos bulis hely, de nekem nagyon tetszik. A szüleim laktak itt, és én amikor nagyon kicsi voltam, bár soha nem emlékeztem erre a helyre. Miután meghaltak Sideris szerezte meg és neki hála most már az én otthonom, de veled szeretném felfedezni..*mondom nyugodt hangon, remélhetőleg most már sejti miért olyan fontos nekem, azonban többet nem beszélek hanem kezemmel finoman belekapva az övébe húzni is kezdem.*
-Igazából még csak egyszer voltam itt, hogy tudjam hova hopponálok szóval nekem is új még ez az egész gyere nézzünk körül.*mondom vidáman, nem érdekelve most a testi kontaktus sem, lévén azt hiszem értem már hozzá intimebb helyen is.*

Tárgy: Re: Moriarty ház 2013-03-28, 4:04 pm

//NRT: Nil és Rachel – 2013.03.26.//

*Eleinte kissé megijedek Nil hirtelen megjelenésétől, de hamarosan rendeződik arcom és az ijedtség is alább hagy, hiszen tudom, hogy csak hülyéskedett. Itt nem kell semmitől se tartanom, nem azért vagyok itt, hogy bajba kerüljünk és azért ez nagyon jó érzéssel tölt el. Kíváncsi vagyok, hogy mit tervez.*
- Miért, ki más tenné? *teszem is fel a nagy kérdést, mert most nem igazán értem, hogy mire célozgat, mindenesetre ez után érzi meg kellemes illatomat is, mely cseppet zavarba hoz. Nem olyan nagy ritkaság, hogy valami kellemes illat van rajtam, bár tény, hogy a cigaretta bűze általában elnyomja ezt, most pedig szabadon árad szét belőlem, mintha én magam is egy igazi virág volnék. Nil további szavaira viszont nemhogy megörülnék, csak lassan, kissé szomorúan fordítom el a fejemet tőle.*
- Ne csináld… legalább te ne játsszál velem, kérlek. *nézek vissza lassan a szemeibe, cseppet talán meggyötörten is, mert bár igyekszem jókedvű maradni, fájnak most az ilyen lépések. Axel tette még elég mélyen él bennem és Nil is annak idején eldobott magától, mert másra volt szüksége, nem akarom, hogy ismét ez megismétlődjön, nem merek már senkit se közel engedni magamhoz olyan módon, ezért is kérem azt, hogy tartsa most ezt tiszteletben. Jelenleg oly törékeny a lelkivilágom, mint egy üvegből készült váza pereme… inkább csak kedvesnek kell vele lenni és vigyázni rá, nem pedig piszkálni és végül leejteni. A bajaimról viszont most nem óhajtok mesélni neki, inkább csak kezét megfogva kezdjük meg az utazásunkat, amelyet még nem viselek túl jól, de Nil mellettem van, tehát baj nem ér, és csak miután rendesen állok a lábaimon és már nem szédülök, csak akkor eresztem el a fiút és tekintek körbe.*
- Hogy Kanadában? Hűha. *mosolyodom is el, majd picit eltávolodom Niltől, de csak azért, hogy rendesen körbe tudjak nézni a helyen, ahol most vagyunk. Egyszerűen magával ragad a táj, talán akkor láttam utoljára ilyen szépet, amikor együtt elmentünk külföldre a fiúval, de máskor nem. Szám is picikét eltátom, de csak aranyosan, ahogy megfigyelem a tájat, illetve a távolban lévő házat is.*
- De gyönyörű! Nagyon szép ez a hely! *dícsérem is meg őszintén, de hamarosan Nil már vissza is ér mellém, így kezd el mesélni arról, hogy mi is ez a hely számára, én pedig meglepetten pillantok rá.*
- Volt ízlésük a szüleidnek… *nem tudok mit mondani a halálukra, arra, hogy itt éltek, de mivel Nil olyan vidám, nem is akarom elrontani a hangulatot, így nem zavartatva, hogy kezemet fogja kezdek el megindulni vele együtt a ház felé, hogy körbenézhessünk, majd pedig itt, a környéken is, ha úgy tartja kedvünk.*
- És mondd csak, miért pont velem? Nem hittem volna, hogy pont engem hozol el ide, főleg ilyen hamar. *pislogok is rá még picikét értetlenül és belül nagyon is örülök ennek, kedves gesztusnak tartom azt, amit tett, bár nem tudom hova tenni. Egyszerűen most Nilt se. Azt hittem, hogy csak valamit mutatni szeretne és kész, de ez fontosabb dolog annál, akkor hát miért én? Eddig nem tett felém semmilyen lépést sem, ami arra utalna, hogy fontos lennék a számára, most mégis… mire véljem ezt?*

Tárgy: Re: Moriarty ház 2013-03-28, 4:36 pm

//NRT: Nil és Rachel – 2013.03.26.//

-Bárki.. Csak azt ne mond , hogy veled nem történt még semmi ijesztő mióta itt vagy. Ha nem akkor bocsi nem szóltam, meghagyom majd az élményt első kézből neked*mondom egy félmosollyal, afféle szófordulat volt tőlem, de úgy tűnik Rachel mostanában nem vevő a humorra. Egy bók is elhangzik tőlem, ami kivételesen most nem játék. Elnézve a lányt tudom hogy próbál változni, látszik rajta, és ennek örülök, de a szavakra eleinte csak meglepetten nézek végig a csinos arcon. Nem vagyok hülye, le tudom fordítani a szavakat, illetve amire rá akar mutatni velük*
-Hé...*nyúlok finoman a másik arca felé, alig érintve finoman vissza is terelve a fejét hogy a szemébe nézhessek, majd egy kisebb mosollyal oldalra döntöm a fejemet.*
-Nem játéknak szántam, valóban tetszik..*mondom komolyan a másik szemeit figyelve. Való igaz az én hibám is, hogy nem bízik a szavamba, hiszen ellöktem magamtól, nem azért mert másra volt szükségem, éppen, hogy senkire nem volt szükségem, csupán időre és egyedüllétre, hogy megtanuljak ismét nyitni mások felé. Azonban nem folytatjuk a témát hanem hopponálunk, méghozzá egyenesen Kanadába ahol a szüleim, vagyis most már az én házam van. Hagyom is, hogy Rachel előre lépve körbe nézzen, én csupán csak kezeimet össze fűzve várom a véleményt, s a szavakra őszíntén ejtek egy kisebb mosolyt.*
-Valóban, és jó pár kilóméterig, közel egyetlen élő lélek sincsen, szóval csak az láthatja, akit én idehozok, ráadásul az óceánhoz is közel van.*mesélek még pár szót, a szüleimre azonban csak megrántom a vállamat, hiányoznak, bár magam sem tudom miért, mert nem ismeretem őket.*
-Volt, ezt az egyet tudom róluk, igazából csak ezt, mert nem emlékszem milyenek voltak, csak Sideristől kaptam egy fotót róluk.*lépek előre, s nemsokára már kézenfogva indulunk el a ház felé. Remélem Rachel ráér, mert rengeteg dolgot szeretnék megnézni, a házat, ami körülötte van, szóval majd idővel fel akarok fedezni mindent. Idő közben már lassan a ház ajtajáig sétálunk, a kérdés azonban nem lep meg. Az ajtó előtt megállva fordulok szembe vele, komoly szemekkel az övéibe nézve*
-Úgy éreztem más nem érdemli meg. Ha valaki jelenleg jelent valamit nekem az most te vagy. Ezt pedig egy jó emléknek akarom, de azt is szeretném hogy ne csak nekem legyen az, érted?.*veszek elő egy kulcsot, és fordulok el, a lánytól pár percig magára hagyva a gondolatokkal. Valóban a többiekkel sima köszönőviszonyban vagyok, nem mondhatnám hogy éreznék bárki iránt bármit is, de Rachellel más a helyzet. Mióta Daphnevel szétmentünk nem éreztem igazán jól , csak akkor amikor vele voltam, ez pedig jelenthet valamit.*
-Tudom, hogy az utóbbi időkben milyen voltam de..*mondom hirtelen, de abba is hagyom a mondandómat, miközben a zár kattan, s az ajtót kinyitva, én pedig kissé zavart arccal nézek a lányra fejemet oldalra billentve.*
-Hölgyeké az elsőbbség, remélem tetszeni fog..*Na igen, még mindig ott lebeg köztünk az a be nem fejezett mondat, de nem tudom mennyire lenne jó most ilyen lelki dolgokról beszélni, láthatólag ő sincs a legjobban, nem kéne még ezzel is terhelnem.*

Tárgy: Re: Moriarty ház 2013-03-29, 11:53 pm

//NRT: Nil és Rachel – 2013.03.26.//

*Kissé meglep az, amit az ijesztgetéssel kapcsolatban mond nekem Nil, nem értem, hogy mire akar célozni és láthatóan ezen ő is meglepődik.*
- Hát, hallottam már ezt-azt, vámpírokról, különféle támadásokról, meglepő esetekről, de velem még nem történt semmi ilyesmi, de tudod, nem is bánom. Szóval remélem, hogy nem lesz gond a jövőbe sem. *ismerem is be neki, mivel nem szeretnék veszélybe kerülni, bár nagyon úgy tűnik, hogy Nil szívesen tenne ki ilyesminek. Talán edződnék kicsit, fene tudja… Viszont a fiú kedves szavait most nem tudom úgy fogadni, ahogy régen, mert bár jól esnek, már félek tőlük, egyszerűen rettegek, mégis, engedem, hogy ismét maga felé fordítsa csinos pofimat, úgy pillantok bele zöld szemeibe.*
- Tudom. *sütöm le szemeimet is, mivel érzem, hogy igazat mond, mégis, pengeélen táncolunk, és félek, hogy baj lesz, hogy ismét én sérülök meg, attól pedig most óvnám magam. Ideje viszont indulni, elvégre ezért találkoztunk, így nemsokára már Kanadába kerülünk és tudomásomra jut az is, hogy miért is vagyunk most itt, együtt.*
- Nagyon jó lehet itt élni… de sajnálom, hogy csak egy képed van róluk, a te szüleid biztosan jó emberek voltak, az enyémekkel ellentétben. *sóhajtok fel kissé, majd végül engedem, hogy Nil kézen fogjon és úgy vezessen el, egészen a házig, ahol azért fel kell tennem neki egy kérdést, muszáj megtudnom, hogy miért pont én vagyok most itt, ő vele.*
- Azt hiszem. *pislogok aprókat, mivel teljesen nem világos, hogy miért is ne csak neki akarjon ezzel jó élményt. Talán egyedül nem érezné jól magát, az emlékekkel és a gondolataival, én pedig segíthetek neki. Egy mondatba is belekezd, én pedig kíváncsian fordítom felé a fejem, várva, hogy folytassa, de nem, úgy marad, én pedig nem erőltetem, csak biccentek és előre is lépek, be a hatalmas előszobába, ahonnan a hatalmas ablakoknak hála tökéletes a kilátás kifelé, és ha már elhozott ide, vagyok olyan pofátlan, hogy egyedül indulok felfedezőútra.*
- Hatalmas ez a ház és annyira szép és ízléses. Soha nem voltam még ilyenbe. *pirulok is bele, ismerve be szegénységem ismételten, de Nil előtt ezt nem kell szégyelnem, ismer már eléggé ahhoz, hogy tudja, min mentem át annak idején.*
- És… mit fogunk itt csinálni? *kérdezek még rá erre, lassan visszatérve az étkezőből a fiúhoz, mivel a hálókat most még nem fogom felkutatni, majd ha úgy alakul.*

Tárgy: Re: Moriarty ház 2013-03-30, 2:59 pm

//NRT: Nil és Rachel – 2013.03.26.//

-Én is remélem, hogy így lesz. Én harmadikos voltam amikor találkoztam eggyel, és ha vadabb lett volna, kétlem, hogy sérülések nélkül úszom meg. Szerencsére vannak köztük akikben még pislákol némi az emberi énükből is. Szóval remélem nem akasztod össze a bajszod eggyel sem.*nézek komoly tekintettel rá. Tény ami nem öl meg, az erősít, de Rachel még elsős felkészületlen lehet az ilyen lényekkel szemben. Hogy féltem e? Meglehet, de ezt nem fogom kimondani hangosan, nem akarom hogy azt higgye atyáskodok felette. A lánynak viszont van valami baja, amit jelenleg nem biztos hogy meg szeretne osztani legalábbis én így érzem. De a szavakra nemsokára tekintetünk találkozik én pedig csak elmosolyodok a szavain.*
-Nem bízol bennem?*kérdezem nyugodt, lágy hangon, de azt hiszem hagyni kéne a témát, nem akarom hogy rosszul érezze magát. Most itt vagyunk, s mivel szeretném ha mindketten élveznénk ezt a napot, nemsokára témát váltunk, miközben már hopponálva közeledünk is a leendő otthonom felé. Miután mindketten kigyönyörködtük magunkat, viszont folytatódik a téma, méghozzá a szülőkről pár szóban.*
-Nem tudom milyen emberek voltak, de egyvalamit megtanultam. A múlton rágódni hasztalan, ha a jövőbe nézünk boldogok lehetünk, te is és én is.*csupán csak ennyit mondok, valahogy ma pozitív hangulatomba vagyok. Nemsokára már kézen fogva kezdem el vezetni őt a ház felé, de útközben egy érdekes kérdés merül fel Rachel szájából, amire megpróbálok úgy felelni hogy ő is értse.*
-A lényeg hogy fontos vagy..*mondom kicsit tömören hozzátéve. Nem vagyok az a fajta, aki jó az ilyesmibe, de nem baj, inkább tovább indulok a ház felé, aminek a küszöbjét átlépve hallgatom a mellettem lévő lányt, kinek pirulásán egy kisebb mosoly is megjelenik az arcomon.*
-De remélem az még nem akadályoz meg abban, hogy otthon érezd magad.Amúgy az ízléses, de ez esetben az érdem Siderisé, ő újította fel és rendezte be, igazából még se időm se energiám se pénzem nem volt hogy személyre szabjam, de azt hiszem nem is kell. Tökéletesen tudta milyenre szeretném..*Fura is, bár annyira nem lepődök meg, Sideris olvas az emberek gondolataiban, ki tudja vajon mióta sejthette , hogy egyszer rá fogok kérdezni a házra? Fura gondolatok keringene a fejembe, de Rachel szavai vissza hoznak a valóságba, s egy percig sem késlekedek a válasszal.*
-Nos, igazából van néhány ötletem, gondoltam körbe nézhetnénk a ház körül, hátha találunk valami érdekeset. Nem tudom hány éve nem járt itt ember, vagy lemehetünk a tóhoz is, esetleg énekelhetsz nekem..*villantom meg a mosolyomat a lány felé, sejtetve hogy ha ő nem is tud róla, azért nyomon követem mi történik vele, a bálról és a zenélésükről pedig véletlen még hallottam is.*
-Estére meg eszünk valami károsat, pizza vagy más gyors kaja, hopponálással megoldom a dolgot két perc alatt, ha csak nem tudsz főzni mert a frigóba csak fagyasztott kaja van, a konyhai tudományom pedig megáll a pirítóskenyérnél, szóval hogy tetszenek az ötletek?*kérdezem egy apró vállrántással, a másik szemeibe nézve, azt hiszem lehetőségeink vannak bőven.*

Tárgy: Re: Moriarty ház 2013-03-30, 9:21 pm

//NRT: Nil és Rachel – 2013.03.26.//

*Bár nem hittem, hogy ma szóba kerülnek közöttünk a vámpírok, de nagyon úgy néz ki, hogy így alakul. Meg is osztom Nillel, hogy én még nem találkoztam eddig eggyel sem, vele ellentétben, így kissé kíváncsian tekintek rá, ugyanis belül, nagyon mélyen érdekelne, hogy milyen is egy igazi vámpír, ahogy a harapása is… fene ért engem.*
- Én is remélem. De ezek szerint neked nem volt olyan rossz az a találkozás. *gondolkodom is el hangosan, miközben a fiút próbálom meg elemezni, egészen addig, amíg kedveskedni nem kezd nekem és alakul ki ez a furcsa hangulat közöttünk. A bizalmi kérdés viszont most cseppet furcsán érint, nem is igazán tudom először, hogy mit kéne reagálnom rá.*
- Annyira még nem ismerlek, hogy tökéletesen bízzam benned és mivel egy ideje alig beszéltünk, ezért nem… nem igazán. Sajnálom, de most így gondolom. *annyira soha nem kerültünk közel egymáshoz, hogy elérjük a teljes bizalmat, és bár nagyon jól érzem magam Nillel, mégse merném azt állítani, hogy bármit mondana, én megtenném, mert bíznék abban, hogy jót akarna. Tehát tudom a határokat, ő maga is mondta, hogy óvatosnak kell lenni vele szemben, én pedig ehhez is tartom magam, így a biztos, így talán elkerülhetem azt, hogy megégessem magam. Na de idő közben megérkezünk Kanadába is, ahol néhány szót váltunk még az előtt, hogy a ház felé induljunk, de az előtt oly furcsa szavakat mond, amiket nem tudok teljesen hová tenni, de próbálom megérteni azt, amit mond, egészen addig, amíg nem fejezi ki magát oly egyszerűen, hogy én is felfoghassam.*
- Hogy fontos vagyok? Én… nem tudom, hogy mivel értem el ezt. *sütöm le cseppet szemeimet, de aztán már a zavar el is múlik, ahogy beléphetek a gyönyörű házba és körbe is nézhetek. Viszont ismét Sideris neve kerül szóba, és most, hogy ennyit beszél róla kezdem úgy érezni, hogy kérdezhetek róla, nem hiszem, hogy zavarná Nilt.*
- Tudod, nagyon meglepett, amikor megtudtam, hogy Ms. Valbraith a rokonod. Szóval, te ismered, hogy milyen is ő valójában, igaz? Mindig ilyen kemény, mint amilyennek mutatja magát? *remélem, hogy nem zavarja majd a kérdésem, de én belül félek attól a nőtől, nem mernék ujjat húzni vele, bár véleményem ő ezt akarja, hogy mindenki megtartsa tőle a kellő távolságot.*
- Mindenesetre nagyon kedves tőle, hogy így gondoskodik rólad. *mosolyodom is el picit, majd visszatérve a fiúhoz kérdezek rá arra, hogy mit is szeretne csinálni itt, hiszen nem csak egy hétvégi campingre jöttünk, biztosan vannak tervei és nem is tévedek.*
- Énekelhetek? Te… te tudsz róla, hogy egy bandában játszom? *ez hihetetlen, azt hittem, hogy már jó ideje nem érdeklem, most pedig… meglep ezzel.* - Nagyon szívesen énekelek neked ma. *ragyognak fel szép szemeim, mert bár még nem tökéletes a hangom, ettől függetlenül nagyon szép, mert bár jól megy a hörgés is, a tiszta ének is ugyanúgy.*
- Főzni? Öhm, hát azt nagyon nem. *vakarom meg tarkómat is zavartan, majd végül az ajtóhoz is lépek, oda, ahol nemrég még bejöttünk a házba, majd kinyitom azt és onnan tekintek vissza Nil felé.*
- Na, mi lesz? Akkor induljunk a tóhoz. Bár bele biztos nem megyek ilyen hidegben. *lépek is ki ismét a friss levegőre, majd Nil felé sandítok, hogy induljunk. Az utat ő tudja, hogy merre is szeretne menni, én pedig csak követni fogom.*

Tárgy: Re: Moriarty ház 2013-04-02, 11:35 pm

//NRT: Nil és Rachel – 2013.03.26.//

*A vámpíros témára nem igazán tudok többet mondani, lévén az ismereteim igencsak csekélyek ezekkel a lényekkel, hiszen csak egyet ismertem, azt is egy találkozás erejéig.*
-Nem, de ez nem jelenti azt hogy nem is lehetett volna. Szerintem szerencsém volt hogy olyasvalakibe botlottam akiben még akkor több ember volt.*felelem nyugodt hangon hiszen úgy érzem ezek veszélyes lények. Érdekesek de veszélyesek is. A kérdésemre azonban kifejtős választ kapok, amire lehet picit hirtelen de fel is nevetek.*
-Örülök hogy ezt hallom, kezdesz felnőtt módjára vélekedni. És még neheztelni se tudok rád emiatt, mert a szavaidban van igazság. De a jövőben majd igyekszek bebizonyítani hogy bízhatsz bennem.*Nem ígérek meg semmit csupán azt mondom, igyekszem. Ismerem magamat, és azt is hogy hangulat ember vagyok. Egyszer a jó oldalam kerül előtérbe aki szeretne gondoskodni a barátairól, és igen mondhatni szüksége van szeretetre, máskor viszont egészen más vagyok. Akkor senkinek sem kívánom a társaságomat. Időközben viszont megérkezünk Kanadába ahol a házam van. Affele menet pedig fura dolgot mondok a lánynak. Azaz neki furát látszólag, hiszen vissza kérdez.*
-És nem elég ha az vagy? Muszáj érteni? Ha kíváncsi vagy rá amúgy én se tudom, az ilyesmi nem racionálisan keletkezik az emberbe. Van hogy megismersz valakit, aztán szeretnéd jobban megismerni, végül pedig fontossá válik számodra. Velem valahogy így van, de talán az tetszik a legjobban hogy előttem soha nem akartad megjátszani magad.*nézek komolyan a szemeibe, arcomon viszont egy kisebb mosoly bújkál. Útközben viszont még egy kérdés ér, nevezetesen Siderisről.*
-Hogy ismerem az erős túlzás. Van egy olyan érzésem hogy aki közelebbről, és régebbről ismeri őt, annak is okozhat meglepetést. De én azt hiszem van érző oldala is, igen ebben biztos vagyok, maximum nem engedi meg mindenkinek hogy lássa. A szeretet egyben hatalom is mások felett..*mondom nyugodt hangon hiszen láttam már olyannak. Ha nem is engedte hogy sokáig lássam azt az oldalát, néha engedett bepillantást és akkor egy egészen más embert láttam.*
-Az, szeretem is, és néha úgy érzem nem hálálom meg eléggé amit tett értem. Ő miatta vagyok itt, magához vett és most a ház, hagyjuk..*intek egyet jelezve hogy lépjünk túl a témán. Igazából fáj hogy, még soha nem mondtam neki hogy mennyire fontos nekem, pedig az. Talán ebben hasonlítunk, mindketten próbáljuk elrejteni az érzelmeket. A házba beérve azonban kis körülnézést követően, jöhet a téma, vagyis hogy mit csináljunk ezután? Jó sok ötletem van, láthatóan egy kettő még Rachelt is meglepi. Az énekléses kérdésre viszont ismételten elnevetem magam.*
-Hogyne tudnék, te nem is tudod minek nem járok utána ha kíváncsi vagyok rá, amúgy is kémnek tanulok, ezen nincs mit meglepődni, és ami azt illeti úgy tudom szép hangod is van.*kacsintok rá ravasz tekintetemmel, a főzésre viszont csak intek egyet.*
-Gondoltam, de sebaj akkor majd elugrok valahova pizzáért, hopponálva két perc.*rántom meg a vállamat, nem ez fog eltántorítani minket egy jó kis kikapcsolódástól. A házból kilépve azonban a lány mellé sasszézva vigyorodok el.*
-Biztos vagy te benne? És ha azt mondom elintézném hogy ne fázz? Vagy csak nem lettél nyápic? *kérdezem egy ideig háttal sasszézva a lány előtt, vigyorogva, s kissé piszkálva őt tehát úgy hogy a szemébe nézhessek, láthatóan nagyon jó kedvem van. Azonban tekintetemet a körülöttünk lévő sziklák fele fordítva egy pillanatra megállok, s másik kezemmel megfogva Rachel vállát felfelé mutatok ahol a sziklafalon egy mélyedést is észre vehetünk.*
-Hmm látod azt ott? Olyan mintha valami bejárat lenne a sziklába? Megnézzük?*kérdezem kérdőn a lány fele nézve, hiszen van itt jó sok felfedezni való. ITt a tó, az erdő, ez a fura bejárat a sziklafalon fölöttünk, válogathat.*

Tárgy: Re: Moriarty ház 2013-04-05, 1:21 pm

//NRT: Nil és Rachel – 2013.03.26.//

*A vámpíros téma ezernyi kérdést vetne fel bennem, de nincs most itt az ideje erről beszélgetni, majd később tovább faggatózom. Így hát most csak biccentek a válaszát hallva majd a bizalom kerül szóba, amire a legőszintébb feleletet hallhatja tőlem a fiú. Nem tagadom, hogy nem bízom most már benne úgy igazán, ahogy senki másban sem itt, a Mysterioban. Akihez közel kerültem, tett róla, hogy el is toljon magától, így miért bíznék? A bizalom luxuscikk a számomra… A nevetés hallatán oda is kapom fejem Nil irányába, azért ez nem teljesen normális reakció, de nemsokára kiderül, hogy mire fel is van ilyen jó kedve.*
- Valamennyit azért értem az itt töltött hónapok alatt, szereztem egy kis tapasztalatot. A jövőt pedig még meglátjuk. *nem lehet előre ezt tudni, kettőnktől függ, és egyelőre én se tudom, hogy hányadán állok vele, de az mégis biztos, hogy szívesen vele tartok oda, ahova el szeretne vinni, mert ettől függetlenül még fontos nekem ez a srác. Így hát utunk Kanadában folytatódik, ahol ismét kiderül ám egy kicsinyke információ, méghozzá az, hogy valahol fontos vagyok neki, de hogy miért? Annyira még nem ismer, hogy az legyek. *
- Hmm, végülis igazad lehet, de én csak örülök neki, hogy valamit jelentek. *mosolyodom is el kedvesen, majd miközben további métereket teszünk meg a ház felé, már Siderist is szóba hozza a fiú, akinek hallatán most már úgy érzem, hogy kérdezhetek. Érdekel a magiszterem, nem is kicsit, de eddig nem volt kitől információkat szerezni róla, talán most kell megszólalnom, mert Nil van véleményem szerint a nőhöz a legközelebb a diákok közül, na de persze az is lehet, hogy tévedek.*
- Hát ezzel nem vittél sokkal közelebb hozzá, de akkor ezek szerint még te se ismered igazán, csak szeretnéd. *vonom le a következtetést, de nem kérdezek most mélyebben, talán felesleges lenne, inkább a házat vizsgálom meg, annak berendezését és tudom meg, hogy mindez a magiszterünk műve. Kedves nő lehet, valahol mélyen, belül.*
- És mit gondolsz, mivel tudnád meghálálni? Talán valamiért nem akar közelebb engedni, ahogy mást se. Vagy kérdezd meg Mr. Cornwlade-et, úgy tudom, hogy ő a párja, hátha tud valamit. *próbálok tanácsokat adni, bár lehet, hogy mindezt feleslegesen teszem, mert nem érnek semmit, de majd Nil fogja tudni, hogy mit csinál, szó nélkül mégse hagyhatom a dolgokat, az nem is én lennék. Ideje viszont most már magunkkal is foglalkozni, így felmerül bennem a kérdés, hogy mihez is kezdjünk most, hogy itt vagyunk, de szerencsére Nil agyalt már ezen, de azzal, hogy tud a hangomról, őszintén meglepett.*
- Tudok hörögni is, de szépen is énekelni, viszont bőven van még mit fejlődnöm. De majd mondasz róla véleményt este. *kacsintok rá aranyosan, a főzést viszont elutasítom. Az utcán hogy tanulhattam volna meg főzni? Hát sehogy… szóval analfabéta vagyok abban a tekintetben, így rá is bólintok arra, hogy majd Nil szerezhet pizzát, az úgyis nagyon finom. Az úszás ötlete se lenne rossz, ha jobb idő lenne, most viszont nem fogok belemenni a vízbe, bár Nil próbál rávenni, csak nemet intek fejemmel.*
- Nem, most tényleg nem szeretnék. Nem nyápicság. Múltkor úgyis fürödtünk együtt, most tényleg nincs kedvem hozzá, bocsi. *pislogok rá aranyosan, szép, barna szemeimmel, miközben a házat magunk mögött hagyva kezdünk el sétálni a sziklák felé és csak akkor nézek felfelé, amikor Nil jelzi, hogy tegyem meg.*
- Miattad jöttem ide, tehát azt nézzük meg, ami érdekel Téged. De szerintem max egy kis barlang lesz. *mindenesetre megindulok a sziklák felé és elég ügyes mozdulatokkal mászok fel egészen a résig, megvárva természetesen Nilt is, aki ha megérkezik, lovagiasan előre is engedem, kezemmel is jelezve a dolgot.*
- Csak utánad. Ha mégis tévednék, te képzettebb vagy. *ahogy azt már múltkor is megtapasztalhattam a párbaj teremben. Érdekes volt vele harcolni, remélem, hogy lesz rá még máskor is majd alkalmam.*

Tárgy: Re: Moriarty ház 2013-04-05, 2:45 pm

//NRT: Nil és Rachel – 2013.03.26.//

*Az oda kapott fejre, csak még jobban nevetni kezdek. Nem tudom mi lelt, egyszerűen csak jó kedvem van. Nemsokára viszont elmagyarázom mi az oka nevetésemnek, remélve hogy ezzel elkerüljük a félre értéseket.*
-Senkitől nem könyörögtem bizalomért, és nem is fogok, én se bízok száz százalékig senkiben, ezért is örülök a fejlődésednek.*teszem még hozzá, majd nemsokára Kanadába érkezünk. Fontos nekem a másik, mint ember, ezt meg is ejtem neki, lehet szavaim kevésbé érthetőek, de annyira ez nem is érdekes, nekem legalábbis nem. A szavaira csak bólintok, de nem fűzök többet hozzá, ugyanis nemsokára Sideris lesz a témánk tárgya, és a kapcsolatom vele. Én elmondom a saját véleményemet, de azért belül tudom hogy mindent nem kell elmondanom a lánynak, még ha kedvelem is őt.*
-Nem, és időnk sincs az ismerkedésre. Ő is elfoglalt, és én is, de egy embert amúgy sem könnyű ki ismerni. Például, szerinted te ismersz engem valójában?*Na igen, ha erre igent mond, akkor fogok igazán nevetni, mert bár tény ismeri egyes szokásomat, de ez meg sem közelíti a teljes énemet. A házba betérve, még beszélünk pár szót Siderisről, ám Rachel tanácsaira most csak vállat rántok.*
-Szerintem elég ha a közelben vagyok ha szüksége lesz rám.. Az ilyesmit nem lehet ajándékokkal, vagy meglepetésekkel meghálálni. Mr Cornwlade-el meg nem igazán vagyok olyan viszonyba, azt a fickót egyáltalán nem ismerem, de valahogy nem is vonz hogy megismerjem. *felelem egy kisebb mosollyal, na nem mintha bajom lenne a férfivel, de ő nekem csak tanár. Beszélgetésünk tovább terelődik, az előttünk álló napra, így hozom fel az éneklést is, szívesen hallgatnám meg milyen is a hangja a leányzónak, és láthatóan ez még teljesíthető kérés is a részemről.*
-Rendben akkor megvan az esti program... De cserébe én nem fogok neked énekelni.*mondom egy sötét, de mégis vidám mosollyal a másikra sandítva, ezután pedig már kifele menet vitatjuk meg mit is csináljunk.*
-Nem probléma, én is inkább gyakorlásnak fogom használni mint szórakozásnak.*pillantok a tó irányába. Na igen szép nagy, lehet gyakorolni itt például a vizenjárást, de most elvonatkoztatok ettől, és tiszteletben tartva a másik kívánságát, inkább más ötlet után nézek. Itt jön képbe ez a bizonyos barlang, amit még lenne is kedvem felfedezni.*
-Ja persze, a horrofilmek is így kezdődnek, ártatlan kirándulásokkal, aztán jön a tömegmészáros fejszés és mindenkit megöl. De ha így vesszük neked szerencséd van, a lányok általában megússzák ezekben a filmekben.*nevetek fel, azonban Rachelnek nem igazán kell megvárnia, ugyanis én lusta mód hopponálással , elég rövid idő alatt oda érek, s a peremnél megállva várom be őt, végül felnevetve a szavaira indulok befelé a sötét bejáraton, fényt nem gyújtva.*
-Ó De udvarias valaki, szóval ha valami csapda vár bent sétáljak be ééééééé*veszik el a hangom egy kiáltássá átalakulva. Ha Rachel már velem ellentétben gyújt némi fényt, láthatja is hogy egy kisebb szakadék szerűség a barlang közepén, ami vagy három-négy méter mélységgel rendelkezik. Nem kell géniusznak lennie hogy következtessen hova tűnhettem, s ha lenéz meg is láthatja a testemet látszólag mozdulatlanul arccal kiterülve.*

Tárgy: Re: Moriarty ház 2013-04-10, 7:40 pm

//NRT: Nil és Rachel – 2013.03.26.//

*Kanadába érve már egyre több mindenről kezdünk el beszélgetni és mivel Nil eléggé nyílt velem, ezért úgy érzem, hogy picit faggatózhatom Siderisről is. Érdekelne a nő igazi valója, mert nem hiszem, hogy ilyen kemény lenne a való életben is, úgy érzem, hogy ezt csak a tanítás miatt teszi és a házvezetősége miatt, de meglehet, hogy hatalmasat tévedek, főleg úgy, hogy még ez a fiú se tud róla túl sokat… vagy legalábbis nem mond róla nekem különösebb információkat.*
- Hogy én, Téged? Nem, dehogy… Nem tudok rólad túl sokat, mert bár úgy érzem, hogy jóban vagyunk, bőven lenne még mit mesélnünk egymásnak. *felelek is a kérdésére, majd ez után lépek be magam is a házba, majd térek vissza egy picikét még a magiszterre, hogy javasoljam Demient is, hátha segítene…*
- Oh értem, hát akkor ahogy gondolod. *vonok is vállat, nem pazarolva több szót erre, mert annyira nem is érdekes a dolog, Nil megoldja a dolgait, ahogy azt szeretné, eddig is megtette, én pedig láthatóan túl jó ötlettel most nem tudok szolgálni neki. Inkább megbeszéljük a mai nap programját, tehát rátérünk az éneklésre, majd pedig az úszásra is, amit én most elutasítok, viszont a gyakorlás hallatán felvonom a szemöldökömet kissé.*
- Pedig rendezhetnél házibulit is. Én tuti eljönnék és jó lenne, ha többen lennénk itt. *kacsintok rá, próbálva feldobni egy ötlettel ezt az egészet, bár hamar esik le, hogy nem biztos, hogy jó ötlet, hiszen a szülei itt éltek, neki ez a hely szent lehet… * - Bár lehet, hogy hülyeséget mondtam, bocsi. *sütöm le szemeimet is, amikor eszembe jut ez az egész. Mindegy is, most már nem tudok mit tenni az ellen, amit mondtam, inkább csak a barlang felé indulok, mely számomra egyáltalán nem olyan érdekes, mint amilyennek azt Nil gondolja. Meglehet, hogy nem vagyok túl kalandvágyó, de az én társaságom már csak ilyen.*
- Szerintem a szüleid nem az otthonuk közelében tartanának egy olyan barlangot, ami árthat a fiúknak. *ismerem is be, de azért kissé kuncogni kezdek a horror-filmes példán, mert tényleg vicces lenne, hogyha most történne valami. Na jó nem, nem hiszem, hogy nevetnék.*
- Amúgy én nem hiszem, hogy könnyen bajod esne, szóval nem féltelek. *ez után viszont már felfelé is kezdek mászni a sziklákon, de láthatóan a srác lekőröz, így én érkezem meg másodszorra, kissé duzzogva.*
- Ez nem ér ám, ennyiből engem is felhozhattál volna. *na de ha már így állunk, menjen csak előre. A szavaira viszont már nem tudok reagálni, ugyanis ekkor jön a kiáltás, én pedig teljes testemmel megdermedek a rémülettől, hogy most mi történhetett.*
- Nil… *suttogom először, majd hirtelen lépek előre, de odafigyelve arra, nehogy beessek én is utána.* - Nil! *kiáltok most már le, hátha elér hozzá a hangom és válaszol, de ez után azért pálcámat is előveszem, így nem látok túl sokat.*
- Lumos! *gyújtok egy kis fényt, majd lefelé irányítom azt, hogy meglássam a fiú testét, ki láthatóan mozdulatlan.*
~ A fenébe! ~ *nem így képzeltem el ezt a kirándulást, de nincs mit tenni, le kéne mennem, így a számba veszem a pálcámat, majd óvatosan kezdek el lemászni hozzá. Kissé csúszós, de mivel nem túl mély, ezért hamar leérek és ahogy a fiúhoz érek, már mellé térdelve teszem óvatosan kezeimet a vállaira és lágyan meg is mozgatom.*
- Mondj valamit… *kérlelem halkan, picit elcsukló hangon. Ha itt baja lesz, én mit csinálok? A világ végén vagyunk, mozdítani se merem, nehogy baja legyen, tehát picit használhatatlannak érzem most magam. Olyan rossz, hogy ismét ez van.*

Tárgy: Re: Moriarty ház 2013-04-10, 8:47 pm

//NRT: Nil és Rachel – 2013.03.26.//

*A lány válaszára egy szélesebb mosoly jelenik meg az arcomon, bár valahol sejtettem hogy ezt a választ fogom kapni, szerencsére Rachel nem elfogult csaj, és tisztában van a dolgokkal.*
- És fogunk is ha itt az ideje.*felelek csupán ennyit, bizonyára mindkettőnknek vannak még rejtett titkai, nekem legalábbis biztosan vannak, amit még lehet nem osztanék meg vele. A ház témájánál az ötletelés közben, azonban Rachel mond valamit amire picit elhúzom a számat. Na nem azért amiért ő gondolja, így a bocsánat kérésre csak megrázom a fejemet, és inkább egy kérdéssel felelek, melyből rájöhet az okokra.*
-Nem mondtál hülyeséget, de ugyan rajtad kívül kit hívjak meg?*Nekem nincsenek barátaim, néhány ember akikkel jóba vagyok, de ennyi vadidegeneket meg nem tudom mennyire szívesen hívnék meg a saját házamba. Figyelmünket azonban nemsokára egy barlang kelti fel, pontosabban az enyémet, mert Rachel szemmel láthatólag nem rajong a dologért, vagy ha rajong is, érdekelni szerintem nem érdekli. A válaszára azonban ismételten egy sejtelmes sötét mosollyal nézek a szemeibe.*
-Meglehet, de a szüleim lassan húsz éve halottak..*Nem hiszem, hogy túl kell magyaráznom a dolgot, szerintem ennyiből is értheti, de hogy ezt valami sötét viccnek szántam e, vagy komolyan gondolom az had legyen az én titkom. Én a mászás helyett azonban a hopponálást használom, így elsőként érek a barlang szájához, s nemsokára hallhatom is a durcás szavakat.*
-Meglehet, de te azonnal elkezdtél mászni, szóval ha vártál volna egy fél percet felhoztalak volna.*vágok vissza pimasz mosollyal, majd jöhet a barlang. Pár percig semmi gond nincs, ám én hülye nem kapcsolok fényt, így nemsokára egy verembe zuhanva elhomályosul minden. Nem látom Rachel hogy jön le, csupán csak akkor térek vissza a valóság talajára, mikor már hallom egy ideje a hangját.*
-Valami..*lehelem még csukott szemmel, miközben arcom parányi mosolyra húzódik, az arcomra, a következő pillanatban pedig lassan fel is ülök, kezemmel pedig végig simítok a másik állán.*
-Csak nem az aggódás jelét hallottam a hangodban? Szóval féltesz*mondom, miközben fejemet oldalra döntve, szemeimet az övébe fúrom, figyelve a válaszára, végül lassan körbe nézve megpróbálok felállni, bár eléggé szédülök és fáj a hátam, de más bajom nem esett.*
-Fene gondolta volna, hogy ekkora lyuk van a barlangba... De ez... Ez nem is olyan rossz, ki lehetne alakítani akár egy titkos termet a hegy alatt bár, te már tudsz róla, így nem lenne titkos, ezt csak úgy orvosolhatjuk ha magam mellé veszlek..*mondom miközben hirtelen tápászkodva fel, kezdek el körbe járni, hogy szemeimmel felfedezzem a terepet. Az előbbi szavaim pedig... nos vagy komolyan forgatok valamit a fejembe, vagy csak meggárgyultam az eséstől.*

Tárgy: Re: Moriarty ház 2013-04-12, 11:51 am

//NRT: Nil és Rachel – 2013.03.26.//

*Szeretném jobban megismerni ezt a fiút, de sajnos nem olyan egyszerű. Nilnek sok a rejtegetni valója és bár eleinte elég jól haladtunk, azóta egy kicsikét eltávolodtunk egymástól. Bizonyára ezt ő is érzi, talán ez az ok is közrejátszik most abban, hogy elhívott ide magával. Meglátjuk, hogy miként alakulunk, azt tudom, hogy fontos nekem és hogy nem szeretném elveszíteni, azt pedig már elfogadtam, hogy a barátjának akar, tehát szerintem semmi ok sincs a vitákra közöttünk. Viszont ha már itt ez a gyönyörű ház és környék, felhozom az ötletét egy házibulinak, nem is gondolva arra, hogy Nil esetleg ezt nem akarná, tehát csak utólag kérek elnézést tőle, de hallhatóan más a problémája, így vonom fel cseppet szemöldökömet is.*
- Rajtam kívül? Hát azokat, akikkel jóban vagy, akiket kedvelsz. De végülis mindegy, én itt lehetek és ennek nagyon is örülök. *jegyzem meg jókedvűen mosolyogva, de aztán úgy döntünk, hogy nem lenne rossz, hogyha körbenéznénk egy kicsit és mivel a fiú a barlangra kíváncsi, így hát a felé is megyünk, én pedig nemsokára már el is kezdek mászni, hogy benézhessünk abba a bizonyos résbe. Azzal nem számoltam, hogy a srác majd hoppanál, így egy kis méltatlankodást is hallhat ám tőlem, de csak aranyosan.*
- Oh, értem, szóval túl gyors vagyok neked. *öltöm is ki felé a nyelvemet, majd amikor már mindketten fent járunk, előre is engedem az egyetemistát, jobb biztosra menni. Arra viszont nem számítok, hogy egy szakadék is van előttünk, ilyen közel a bejárattól, így Nil lezuhan, én pedig máris parázni kezdek, de azért gyorsan lemegyek ám hozzá, próbálva ébresztgetni is, de amikor megszólal, megkönnyebbülten sóhajtok fel.*
- Huhh, már megijedtem, hogy bajod lesz. *motyogom magam elé, majd arrébb megyek picit, hogy Nil fel tudjon ülni, a simogatásra pedig bizony be is vörösödik szép arcom és már el is fordítom a feltételezés hallatán.*
- Hogy én aggódtam? Ugyan? Dehogy féltelek, kemény fából faragtak Téged. *tekintek vissza rá, de ismerhet annyira, hogy tudja, most csak játszom magam és tényleg féltettem, hogy baja lesz. Viszont nem vagyok valami ömlengős csaj, szóval én ilyesmiket most nem óhajtok mondani, inkább csak felkelek és már körbe is nézek idelent, de az ötlet hallatán csak meglepetten nézek a helyes arc felé.*
- Titkos teremnek? Mégis minek azt? Az egész hely csak a tiéd, más nem is jön ide, elég titkos az úgy is. Felesleges egy titkoson belül egy másik titkosnak lennie. *ez persze csak az én véleményem, azt pedig egyáltalán nem értem, hogy mibe venne be engem is, de ráhagyom, biztosan ő tudja.*
- Na gyere, inkább másszunk ki innen és szerezz egy pizzát, nem szeretném, ha már ma kimúlnál. *vetem oda most már jókedvűen és el is kezdek felfelé mászni, ki a gödörből, hogy visszatérhessek a barlang elé. Nil majd hoppanál, ha akar vagy mászik utánam, ő tudja, de nekem elég volt most ez a hely, nem szeretném elrontani azzal az itt töltött időt, hogy őt kell ápolgatnom… vagy neki engem.*

Tárgy: Re: Moriarty ház 2013-04-12, 3:14 pm

//NRT: Nil és Rachel – 2013.03.26.//

*A házibulis témára nem igazán mondok már semmit, a szavaira is csupán csak szkeptikus pillantással nézek a szemeibe, majd lassan el is fordítom a fejemet. Értheti talán ebből is , hogy barátok terén nem állok a legjobban, de mondjuk ezt magamnak is köszönhetem. A barlanghoz azonban én érek fel először, hála annak hogy tudok hopponálni, a másik kijelentésére azonban csak felnevetek.*
-Cöh... számomra nem létezik az a fogalom, hogy túl gyors.*válaszolok vissza amolyan félválról vett hangon, miközben a mosoly azért továbbra is ott marad az arcomon. Beljebb lépve azonban történik egy kis baleset, aminek következtében jól beverem a kobakom, és még ennek tetejében el is ájulok. Szerencsére azért Rachel magamhoz térít, a motyogásra azonban csak megrázom a fejemet.*
-Hát még én, nem sokszor lépek "lyukba".*felelek csupán csak ennyit, ám ezután jön a simítás részemről és a szavak is, amik bár kissé piszkálódóan hangozhatnak, azért jól esik, hogy valaki aggódik is értem, s talán az arcomon is látszik ez az érzés.*
-Vagy úgy, akkor ezek szerint ha nem keltem volna fel, minden szívfájdalom nélkül itt is hagytál volna, mondván majd úgy is felébredek. Nem mondom szép..*vigyorodom el, természetesen szavaimat nem kell komolyan venni, főleg hogy némi komolyabb hangvétellel még teszek is hozzá pár szót.*
-Azért köszi a nem aggódást..*mondom egy barátságos mosollyal, próbálva a szemeibe nézni végül megpróbálok feltápászkodni, ami sikerül is, bár tény még szédülök picit, de ezen nem is csodálkozom, elég jól bevághattam a fejemet. A terem azonban tetszik, erről ejtek is pár szót, bár ahogy hallom Rachel ezt feleslegesnek tartja.*
-Meglehet, de az is meglehet hogy nekem lesz igazam, te nem voltál itt két évvel ezelőtt.*nézek rá kissé komolyabban, mutatva, hogy most nem viccelek. Talán mesélni kéne egy picit erről a lánynak? Meglehet, ha velem barátkozik veszélynek is teheti ki magát.*
-Tudod a múltamban vannak elég ronda dolgok. Nem mindig voltam hű sem magamhoz, se a sulihoz, és követtem el néhány hibát. Olyasvalakivel ismerkedtem meg, amilyet nehezen tudnál elképzelni. Egy ideig követtem, aztán..*de nem fejezem be a szavakat, inkább csak a hátam mögött össze fűzöm a kezemet, és tovább silabizálom a sötétséget.*
-A lényeg hogy ez a valaki bármikor feltűnhet újra, és ha így lesz, és találkozok vele, valamelyikőnk meghal. Gyanítom hogy én, de ha picit ismerem a jó szokását, előbb elpusztítana mindent ami nekem kedves, aztán csak engem.*Nézek komoly tekintettel a lányra, nem fogok hiú ábrándokba bocsátkozni, ha Alestor vissza térne nem hinném hogy menekülnék, értelme se lenne, de hogy legyőzzem? Azt már kétlem, jó racionálisan gondolkozni, itt viszont legalább edzhetek arra az alkalomra, még ha számomra esélytelen is lenne. A témát azonban nem folytatom hiszen nem ilyesmiért hívtam el, a szavakra csak bólintok, azonban tanulva az előbbiből mielőtt a lány elindulna megfogom a karját, s ő hirtelen érezheti a húzást, aminek hatására nemsokára a barlangon kívül vagyunk a ház előtti járdán.*
-Csak mert az előbb lecsesztél. Akkor én elhúzok rendelni, pár perc és vagyok milyet kérsz?*vigyorodom el, kérdezve meg az infókat, s ha megvan a válasz, pár percre ismételten eltűnök, majd a házba érve térek vissza. Egész jól megy már ez a hopponálás, és meg kell hagyni kényelmes is, ha meghoztam a pizzákat, az ebédlő asztalra letéve kezdek el keresgélni a szekrénybe.*
-Evőeszközökből még elég szegényes a készlet, igazából nem volt időm még nagyon berendezni se..*magyarázom a lánynak miközben előveszek egy kést, amivel szeletelni is kezdem a kaját.*

Tárgy: Re: Moriarty ház 2013-04-13, 10:58 pm

//NRT: Nil és Rachel – 2013.03.26.//

*Őszintén szólva egy normális kikapcsolódásra számítottam, nem pedig arra, hogy itt bárkinek baja lesz. Így amikor Nil szépen beleesik egy barlangon belüli gödörbe, egyértelmű, hogy elkap az aggodalom és ahogy tudok, úgy mászok én is utána, kezdve el szólongatni a fiút, hogy térjen magához. Mákom van, hogy mindez meg is történik, így halkan, megkönnyebbülten sóhajtok fel és egy kis mosoly is végigfut arcomon, miközben meg is érzem magamon a kedves simítást. Természetesen tagadok, de ez egyértelműen csak egy hamis lépés tőlem, nagyon is féltettem, hogy mi lesz most, de minek valljam be? Úgyis tudja…*
- Hogyne, ahogy mondod! *bólogatok is a feltételezésre helyeslően, majd végül a barátságos mosolyt ugyanúgy viszonzom én is. Megvárom, amíg Nil is felkel, de az ötletét hallva ki is fejtem, hogy szerintem ez mennyire felesleges. Nem tudom, hogy mi értelme itt még plusz titkolózni, de hát ő tudja… *
- Két évvel ezelőtt? Miért, mi volt akkor? *kíváncsiskodom tőle, ha már említést tesz erről az időpontról és nagyon remélem, hogy kapok majd valamiféle feleletet, nem örülnék, hogyha csak úgy maradna a mondanivalója, engem pedig enne a fene a kíváncsiságomban. Szerencsére Nil folytatja, így elhallgatva figyelek mindarra, amit mond, de nem igazán tudom felfogni, hogy mi lehetett akkor, de azt át tudom érezni, hogy mit érez most. Így lassan oda is lépek a másik elé, majd két kezemmel átölelem derekát, így bújok oda hozzá. Egy kis ideig így maradok, majd megsimítva hátát távolodom el fejemmel annyira, hogy szemeibe nézhessek.*
- Engem nem érdekel, hogy mit tettél a múltban, te se ítélsz el az enyém miatt. Engem az érdekel, aki most vagy és én ezt a Nilt nagyon is kedvelem. Szóval nem kell, hogy kellemetlenül érintsen, én elfogadlak így, rendben? *simítom meg helyes pofiját, majd egy puszit is nyomok a másik orcára és ez után eleresztem őt. Minden szavamat komolyan gondoltam, nem hazudok neki. Ő se szól le azért, amit tettem, inkább segíteni próbál, én is így szeretnék tenni.*
- És csak remélni merem, hogy nem kerül sor a harcra. Nem szeretném, ha bajod esne. *ismerem be egy halk sóhajjal, majd inkább témát váltok, rátérve a pizzára. Jó lenne egy kicsit lazítani, elvégre azért jöttünk ide és átadni magunkat a csodás estének, tehát jó sokat dumálni, és pihizni. Már indulnék is, hogy visszamásszak a barlang bejáratához, de ekkora megérzem a vállamon lévő kezet és már jön is a húzás, így kerülünk a ház elé, én pedig hirtelen fordulok körbe.*
- Nofene, javulsz! *ütögetem is meg jókedvűen a srác vállát, majd biccentek is felé, hogy rendben, menjen csak, de mivel én is rendelhetek, ezért ajkam elé teszem ujjamat, úgy gondolkodom.*
- Bacon-ös, gombás, pepperonis, szalámis sajtos pizzát kérek, méghozzá nagyon-nagyon sok sajttal és pepperonival, szóval mondd csak meg nekik. *kacsintok rá jókedvűen, majd amikor a fiú eltűnik, akkor csak benyitok a házba. Azt hiszem, hogy most itt kell várnom egy kicsikét, de nem megyek ám sehová és nem teszek kárt semmiben, nem kutakodom, csak az étkező részhez ülök le és várok egészen addig, amíg meg nem jön a fiú. Szerencsére elég gyorsan megtörténik ez, így csillogó szemekkel nézek a két pizzás doboz felé.*
- Nekem nem kell evőeszköz, csak vágd fel négybe és jó lesz az. Ketchup van? *tekintek is körbe, majd ha megkapom az én részemet, már ki is halászok egy negyed szeletet.*
- Kössz! És jó étvágyat! *kezdek el nyammogni rajta, de persze nem gusztustalanul, hanem teljesen normálisan. Elég kajás voltam már, szóval jól esik most ez a bendőmnek, így az első negyedet hamarosan követi a második is.*

Tárgy: Re: Moriarty ház 2013-04-13, 11:34 pm

//NRT: Nil és Rachel – 2013.03.26.//

*Szerencsére ezt a kis balesetet túlélem, hisz ahogy Rachel mondta, erősebb fából faragtak, hogy pont egy ilyen nyírjon ki. Persze tudom hogy aggódott , de picit heccelni talán még szabad ezt a leányzót. Ezután viszont komolyabb dolgokról kezdünk el beszélni, mert bizony az én életemnek ez az időszaka elég sötét volt.*
-Igen... picit több is mint két éve, akkor fejeztem be az elsőt, de a lényeg hogy elég sötét idők jártak, az egész sulira, amire egy őrült rátette a kezét... Gondolom nem sokan meséltek neked erről, megvan az oka. Valaki elfelejteni akarja valaki pedig már csak rémmeseként emlegeti, de nem irtottuk ki teljesen a betolakodókat. Maradt egy ember, aki jelenleg is nagyon veszélyes.*kétlem hogy nevekbe kéne menni, meg nem akarom lelombozni a kedvünket, így csak pár szót ejtek róla, bár ha Rachel figyel, láthatja rajtam, hogy nem élvezem a mesélést. Ami ezután következik azonban meglep, de cseppet sem kellemetlenül, egy villanásnyi szünet után viszonzom az ölelést, jól esik az ölelés, a simogatás az egész gesztus a másiktól, nem is tudja hogy mennyire. A puszinál azonban egy cseppet elfordítom a fejemet, így ha nem tesz ellene az ajkam találkozik az övével, azonban nem fojtom csókba, pusztán egy apró puszit lehelek az ajkaira, majd nyugodt tekintetemet az övébe fúrom.*
-Ha kiderülne rólam, hogy a saját kicsinyességem miatt, ártatlanokat kínoztam, és öltem meg akkor is elfogadnál?*kérdezem csendesen még mindig figyelve az arcát. Bizony érdekelne a válasza, nem akarom elrontani a köztünk lévő kapcsolatot, de úgy érzem ennyit muszáj a tudtára adnom. Azt hiszem kezd fontossá válni. Végül elengedve csak sóhajtok egyet a szavaira finoman megemelgetve a vállaimat.*
-Reménykedjünk a legjobbakban, de készüljünk fel a legrosszabbra, akkor nem érhet meglepetés.*Nem kéne ilyesmin agyalni, így vidámabb témára állunk át, és most már én se felejtkezek meg az illemről, így Rachel hopponálva kerül a házhoz.*
-Fenéket. Tökéletesnek születtem. A pizza pedig okés, nyugi ha nem raknak rá eleget kiverem belőlük az árát.*villantok felé egy mosolyt, láthatólag a kedvem is javulófélben van, ezután pedig már a pizzáért indulok, amire szerencsére Rachelnek sem kell sokat várnia. Így nemsokára már a két pizzával érkezek meg, amit kérés szerint fel is vágok, a kérdésre pedig kicsit megugrok.*
-Jah majd el felejtkeztem róla.*húzom elő a zsebemből a ketchupos tegezeket, szám szerint kettőt, amit oda is adok neki.*
-Parancsolj..És neked is.*mondom, miközben kicsit elmerengő tekintettel harapok párat a pizzából,szemeimmel pedig a másikat figyelem gondolataimba merülve.*
-Tudod, ha valamikor ki akarsz kapcsolni, vagy el akarsz rejtőzni picit a világ elől, és kell egy nyugis hely ide bármikor jöhetsz..*mondom pár másodperc szünet után. Ez a ház bár igaz a szüleimé és nagyon fontos nekem de bízok a lányba ennyire. Na tényleg elég nagy egy embernek, főleg hogy több szoba is van mint amennyit kihasználnék.*

Tárgy: Re: Moriarty ház 2013-04-14, 12:08 am

//NRT: Nil és Rachel – 2013.03.26.//

*Amikor a múltat emlegeti, eleinte nem igazán tudom, hogy mire gondolhat, ahogy azt sem, hogy hova szeretne kilyukadni, de biztos vagyok benne, hogy nemsokára kiderül. Ha már egy kicsinyke részbe beavatott, akkor szerintem nem fog csendben maradni, hanem mesél még nekem és hamarosan így is lesz. Kíváncsian hallgatom tehát, hogy mi történt itt két évvel ezelőtt és szemeim is szépen elkerekednek, ahogy mesél a fiú.*
- Hű, ezt még tényleg soha, senki se mesélte. Valamikor szívesebben meghallgatnám részletesebben is a történetet, de tényleg nem most. Nem szeretném elrontani ezt a napot és látom, hogy nem szívesen emlékszel vissza rá. *nem titkolom, hogy kíváncsi vagyok, de megértem a dolgokat, tehát nem leszek erőszakos, nem fogom ráerőltetni most a regélést, majd inkább egy következő alkalomkor, most pihenjünk kicsikét. De előbb azért még tisztázni szeretném vele, hogy én így fogadom el, amilyen ő valójában, és ezt egy ölelésem közben adom a tudtára. Érzékelem, hogy erre nem számított, de talán így a legjobb. Ahogy viszont egy puszit szeretnék adni neki, kissé meglep fejének elfordítása és láthatóan vörösebb színt kezd el ölteni arcom, ahogy ajkunk kis időre összeér. Nagyon kedvelem Nilt és iszonyatosan helyesnek is tartom, de már nem tudom, hogy mit lehet és mit nem, így csak elmosolyodom félénken, aranyosan, majd el is eresztem őt. Nem tervezek semmit, de belül érzem, hogy szívem hevesebben dobog, mint eddig, kellemesen érintett ez a gesztus, képtelen vagyok letagadni és mivel nem utasítottam el, ezért szerintem ezt ő is érzi. *
- Akkor is. Én olyannak ismerlek, amilyen most vagy és én se vagyok egy szent. *vonom meg vállaimat is, de remélhetőleg most már elfogadja a véleményemet is és azt, hogy nem kell nekem bizonygatnia. Inkább én igyekszem ő neki, talán észrevette, hogy nincs bennem se pia, se drog és nem is gyújtottam rá egy ideje, tehát a szagát se lehet érezni rajtam, és bár rohadt nehéz megállni, megteszem mindezt. Felérünk hamarosan a ház elé és ott már rendelek is, elárulva a fiúnak, hogy mit szeretnék enni, de a tökéletes dologra csak oldalba csípem.*
- Még mit nem. *vigyorgok én is egy sort, de aztán útjára engedem és most már odabent várom meg, ahol hamarosan megkezdődik az evés is, ahogy a pizza fel lesz vágva, majd a ketchup is előkerül. Nagyokat harapok az ételből, és jóízűen lakmározom, egészen addig, amíg Nil ismét beszélni nem kezd.*
- Áh, én nélküled nem jövök ide, ez a te otthonod, szóval köszi a lehetőséget, de így ezzel nem élek vele. Amúgy is van elég hely, ahol el tudok rejtőzni a világ elől, de egyelőre nem akarok. *tolom be a második negyed pizzát, majd ez után hátradőlve jelzem, hogy köszöntem, jól laktam.*
- Szerintem a maradékot majd később eszem meg. Nézünk egy filmet? Tisztára elpilledtem. *nem tudom, hogy hol van itt TV, hogy merre lehet ledőlni meg ilyenek, de Nil majd bizonyára megmutatja a dolgokat, már ha nincs ellenére az ötletem vagy nem javasol valami jobb elfoglaltságot.*

Tárgy: Re: Moriarty ház 2013-04-14, 1:00 am

//NRT: Nil és Rachel – 2013.03.26.//

-Majd egyszer elmesélem az egészet, de most tényleg nem akarok erről beszélni.*mondom egy barátságos mosollyal. Örülök hogy Rachel nem akar most kényszeríteni arra hogy meséljek a múltról, nagyon nehezemre esik ezt a napot beárnyékolni a régi emlékekkel. De szerencsére ezt a lány is észre veszi és nem firtatja a dolgot. Amikor azonban puszit akar adni , szánt szándékkal fordítom el a fejemet, így aztán ajkunk össze ér. A vörösödést természetesen észre veszem, de pár pillanatig nem mondok semmit. Komolyabbnak érzem ha nem hülyéskedem el a dolgot, mert nem is annak szántam az előbbi tettemet. Csupán csak elmosolyodok a vörösödésen, de nem fűzök hozzá szavakat, inkább csak biccentek a szavakra. Örülök hogy elfogad ilyennek.*
-Örülök, hogy így látod.*mondom nyugodt hangon, ezután viszont már kifele megyünk a barlangból. Elég volt ennyi kaland is, legalábbis ami a házon kívült illeti szerintem mindkettőnkre ráférne egy kis lazítás. Így érkezik meg nemsokára a pizza, amit aztán miután felvágtam enni is kezdünk. Nem szólalok meg pár percig, hanem hagyom had falatozzon, végül mégis elmondom amit szeretnék, de láthatóan Rachel nem fogadja el, azonban ez nem érint rosszul inkább csak megmosolyogtat.*
-Későbbre is áll ez az ajánlat, de ezek szerint nem lenne ellenedre ha párszor lehoználak ide magammal.*döntöm oldalra a fejemet, mi tagadás szavaim kijelentő jellegűek, hiszen eddig úgy érzem nincs ellenére Rachelnek a dolog. A pizza azonban fogy, én is megettem a sajátom nagy részét, a maradékot meg csak berakom a fridzsiderbe, jó lesz az még későbbre.*
-Ha van valami ötleted mit szeretnél nézni én benne vagyok, egy kis késő délutáni ejtőzés még nem ölt meg semmit, de este akkor énekelsz nekem.*kacsintok rá, emlékeztetve a kérésemre, hisz valóban kíváncsi vagyok milyen is ennek a leányzónak a hangja. Én minden esetre megindulok a hálószobám felé, lévén az egyetlen televizió ott van csak, de hely miatt nem kell aggódnia, az ágy akkora, hogy bőven elférünk rajta ketten is, még úgy hogy össze húzni se kell magunkat. Ezen kívül pedig csak egy nagyobb éjjeli szekrényt, egy kisebb asztalt, illetve egy könyves polcot láthat, a fa padót egyébként vöröses szőnyeg borítja. Miután lerugdostam a bakancsot magamról le is vetem magamat rá, majd a nagyképernyős tv fele biccentek, miközben lehúzom a redőnyöket az ablakon, illetve egy zöldes lámpát kapcsolok be, hogy legyen némi hangulat világítás is.*
-Ott találod a film készletet, egyenlőre még ez sem a legjobb, de idővel majd áthozok néhány cuccot a szakházból, és otthonosabbá teszem, az ottani szobámba úgy is elég nagy rumli van...*teszem még hozzá, miközben kényelembe helyezem magamat az ágyon.*

Tárgy: Re: Moriarty ház 2013-04-16, 10:52 pm

//NRT: Nil és Rachel – 2013.03.26.//

*A múlt említése, amelyről eddig semmit se tudtam, elég sok kérdést vet fel bennem. Nagyon szívesen faggatóznék, de tudom, hogy nem lehet, nem most van itt ennek az ideje és ezt Nil is megerősíti. Egy puszi és még néhány kedves szó után viszont elhagyjuk a barlangot, hogy majd valamikor máskor térjünk vissza ide vagy együtt, vagy csak a fiú egyedül, ez még a jövő zenéje. Ideje visszatérni a házba, ahol nemsokára két pizza is a társunk lesz, amelyek elfogyasztásának már neki is látunk. Iszonyatosan finom, tehát jóízűen nyammogok rajta és közben azért a fiú ajánlatát is hallgatom, amit egyértelműen vissza is utasítok. Nem lenne szép, ő nélküle ide jönni, ez számomra egyértelmű, de szerencsére megérti az okokat.*
- Nem hiszem, de majd a jövőben meglátjuk. *kacsintok rá játékosan és miután már a fél pizzám elfogyasztottam, hátra is dőlök, azt hiszem, hogy most többet nem bírok, talán majd este vagy reggelire. Jó lesz ez még később is. Inkább egy ötlettel jövök a fiúnak, hogy nézhetnénk egy filmet, amibe láthatóan benne is van, így mosolyogva biccentek az éneklés hallatán és lustán felkelek a székemből, hogy ez után a hálók felé indulhassunk, szépen egymás mellett. Ahogy az ajtóhoz érünk, kíváncsian várom, hogy betoppanhassak a benti szobába, és amikor ez megtörténik, már körbe is nézek.*
- De szép! Mindig is örültem volna régen egy saját szobának. Ezért is a célom az egyetem, ott egyedül vannak az emberek, úgy tudom. *csillannak fel szép szemeim, miközben nem győzöm kigyönyörködni magam az egyszerű berendezésben. Viszont Nil szavai felébresztenek ábrándozásomból, így már a filmekhez is lépek, majd kihúzok egyet, ami bizonyára jó lesz.*
- Szerintem szép ez a hely így is. *ismerem be a srác felé pillantva, majd a tokból kiveszem a CD-t és beteszem a lejátszóba. A titánok harcát találtam meg éppen, amit eddig még nem láttam. A film elkezdődik, én pedig felmászok az ágyra, Nil mellé és fejemet is lehajtom az egyik párnára. A film elejét még nagy érdeklődéssel nézem, de egy idő után szemhéjaim túl nehéznek bizonyulnak, így alszom el a másik mellett… Fáradt vagyok, itt pedig olyan nyugalmas minden. Valahogy Nil mellett biztonságban érzem magam.*

Tárgy: Re: Moriarty ház 2013-04-17, 12:06 am

//NRT: Nil és Rachel – 2013.03.26.//

*Elég sok mindenről beszélünk, kis betekintést is engedek a másiknak a múltamba, és hogy milyen is voltam. Azonban ennek a történetével szakítunk, ahogy otthagyjuk a barlangot, és a ház felé vesszük az irányt. Én is éhes vagyok, de úgy tűnik Rachel még nálam is éhesebb, így aztán nem is váratom meg sokáig, hanem egy pár pillanatra eltűnve elmegyek a beszerzendő pizzáért, amit a konyhában elő készítve már falatozni is kezdünk, miközben pár szót azért váltunk. Az ajánlatomra nemet mond, és én nem is fogok erőszakoskodni, ez csak egy lehetőség volt, na meg meg is értem, hogy nem fogadta el, lehet én se döntöttem volna másképpen a helyébe.*
-Én remélem hogy még lesz pár ilyen, kedvelem a társaságodat.*pillantok felé, miközben az utolsó falatot is megszem, a megmaradt pizzát pedig becsomagolom a papírjába, és vissza rakom a hűtőbe. Úgy tűnik azonban hogy most valami lazításra lenne kedve a lánynak, így nem mondok neki ellen, az az éneklés megvárhat akkor is amikor felébredünk. Nemsokára már a szobámba is leszünk, én pedig csak jókat mosolygok, sőt picit fel is nevetek vidáman a másik szavaira.*
-Hidd el én is, igazából az első saját szobám kb azután lett amikor ide jöttem, mármint az iskolába, Sideris kastélyába, de az nem volt az igazi. Tudod azért az mégsem olyan mintha a sajátom lenne, főleg hogy bár Sideris a rokonom szerintem egyikőnk se érzi azt az erős rokoni szálat amit kéne. De nem hibáztathatjuk egymást, hiszen csak nem rég óta ismerkedtünk meg.*rántom meg egy félmosollyal a vállamat, és kissé el is kanyarodok a témától, na de ha filmezni jöttünk nem ártana valamit be is tenni, én pedig Rachelre bízom ezt a felelősséget.*
-Amúgy jól tudod, van egy teljesen saját szobád, bár tény a szakházba attól még laknak rajtad kívül. Nekem mákom van, nem vagyunk túl sokan, két csaj plusz én.*vigyorodok el, miközben kényelembe helyezem magamat az ágyon*
-Ühüm.. nem gondoltam volna hogy az ilyen helyeket fogom megszeretni, tudod régebben mindig a nagyvárosokban éltem, ez a hely azokhoz képest maga a nyugalom szentélye..*mondok csupán ennyit, majd elcsendesedve kezdem el nézni a filmet. Szemem azért néha néha oda pillant a másikra aki ahogy látom lassan mély álomba szenderül. Úgy tűnik ez ilyen női szokás, esznek aztán aludnak, mint valami túlméretezett bébi.. Kicsit mosolygok is a gondolataimon, de én magam valahogy csak nem tudok elaludni. Nézem a filmet úgy a feléig, végül úgy döntök, picit hasznossá teszem magamat, lévén aludni nem tudok. Hangtalanul felkelve egy takarót azért még terítek a másikra, én pedig nyugodt léptekkel hagyom el a szobát. Hogy mit csinálok, az egyenlőre az én dolgom, Rachel meg amúgy is alszik, csak nem orrol meg, ha nem őrzöm közvetlen közel az álmát, főleg hogy ez a hely mint ő is mondta biztonságos, főleg hogy csak mi ketten tudunk róla, persze Siderist leszámítva.*

Tárgy: Re: Moriarty ház 2013-04-19, 7:42 pm

//NRT: Nil és Rachel – 2013.03.26.//

*Örülök, hogy nem esik különösebb baja Nilnek odakint, a barlangnál, így nyugodtan térhetünk vissza a házhoz, ahol nemsokára már a pizzákat kezdjük el falatozgatni, hogy ezt követően jöhessen a lazulás. Fáradt vagyok, valahogy mostanában annyira gyorsan elment az idő. Sokat gyakorlok, hogy fejlődhessek és hogy minél előbb elérjem a második évfolyam szintjét, de nem megy ez olyan gyorsan és egyszerűen, mint ahogy azt én szeretném. Viszont eléggé kitartó vagyok, úgy hiszem, tehát semmi se állíthat meg. Felsétálunk egy hálóba, ahol rögtön kimutatom tetszésemet a fiúnak, miközben körbe is nézek. Bár nincs még itt túl sok minden, mégis otthonosnak és ízlésesnek tartom és közben azért Nil mesélését is hallgatom ám, érdekel, amit mond.*
- És Sideris merre lakik és milyen helyen? Az is egy ilyen jellegű ház? *kíváncsiskodom kicsikét, hiszen érdekelne, hogy vajon egy magiszternek hogy megy és hogy milyen helyet választ magának. A rokoni szálakhoz nincs túl sok közöm, tehát azt nem fogom tovább firtatni, inkább a saját szoba álmáról beszélek, és most, hogy így mondom, eszembe is jut, hogy jártam én már egy egyetemista szobájába, sőt, aludtam is ott.*
- Axelnél már voltam, szóval most már rémlik is. *biccentek egy aprót, de ez után nevetek fel jókedvűen, hiszen Nil és két csaj… * - Ajjaj, akkor bizonyára jó dolgod van. Tetszik valamelyik? *kíváncsiskodom jókedvűen, hiszen engem, mint barát hívott ide, azt a puszit pedig nem tekintem még egyelőre többnek. Idő közben a film is kiválasztásra kerül, majd ha felel a srác, akkor el is kezdjük nézni és bár nem szándékoztam elaludni, csak sikerült… Nil kisurranása után egy órával kezdek csak el ébredezni, így lassan pislogva nyitom ki szemeimet és tolom le magamról a takarót is.*
- Nil? *kérdezem halkan, barnaságaim pedig körbejárják a szobát, de a fiú nincs sehol és a film is jól láthatóan véget ért.*
~ Oh, vajon merre lehet? Tök ciki, hogy bealudtam. ~ *húzom el kissé a számat, majd egy ásítást követően kimászom az ágyból és a szobát elhagyva nézek körbe a környéken.*
- Nil! Hol vagy? *kérdezgetem időnként, hátha valahonnan megérkezik a várva várt hang. Nagy ez a ház, de nem óriási, szóval remélhetőleg nemsokára ismét megtaláljuk egymást. Amúgy is, a fiú csak sejti, hogy keresni fogom, ha felébredtem.*

Tárgy: Re: Moriarty ház 2013-04-19, 10:44 pm

//NRT: Nil és Rachel – 2013.03.26.//

*Nem feszengek a meséléssel, ami Siderist illeti, hiszen nincsenek olyan dolgaim amit titkolnom kéne, na meg úgy se mondok olyasmit, amit nem lenne szabad, figyelek az ilyesmire. A kérdésre viszont csak mosolyogva csóválom meg a fejemet.*
-Nem, egyáltalán nem. Tudod Siderisnek van egy bazi nagy kastélya Írországban, kb akkora, hogy simán eltévedek benne még én is, de szép helyen van, és tetszetős. Lehet Siderisnél a méret a lényeg..*mondom cseppet sunyi mosollyal az arcomon, miközben a másikra nézek, ekkor hallom ám meg a következő mondatát ami bizony nem kerüli el a figyelmemet.*
-Nocsak..*Húzódnak ajkaim ismételten, sötét sunyi mosollyá, miközben finoman meg is lököm a vállammal a másikat.*
-Ó szóval Axel hmhm miket meg nem tud az ember, szóval fiúzgatunk?*kérdezem továbbra is fürkészve a lányt, miközben már kényelembe is helyezem magamat az ágyon. A következő kérdésére viszont egy pillanatig elgondolkozva nézek magam elé, miközben megrántom a vállamat.*
-Ha arra célzol , hogy minden éjjel órgiázhatok felváltva a két lánnyal nem, igazából alig futok velük össze. Múltkor Lissel volt egy kis beszélgetésem de ennyi.*nézek a másikra, miközben lassan ismételten elmosolyodok.*
-Ami pedig a kérdést illeti: igen, hiszen mindkettő csinos lány. Na és? Rajtuk kívül is rengeteg szép lány van, te is az vagy.*Mondom teljesen csevegő hangnemben a másik arcát pásztázva. Nem hazudok, férfiból vagyok nekem is van szemem, Rachellel meg miért ne lehetnék egyenes? Nem rossz ötlet a filmezés, egy kellemes esti órában, amikor az ember már aludni készül, és álmos, de most nincs ilyen idő, legalábbis én nem érzem a késztetést a punnyadásra, de ha Rachel igen, akkor nem akarok keresztbe tenni neki. Egy nő igencsak veszélyes tud lenni, főleg ha álmos, és nyűgös. A filmet viszont én nem nézem meg, hanem betakarva a másikat kimegyek, a saját dolgaimat intézni, remélhetőleg Rachel se aludja át az egész napot, mert bár van itt látni való, de magányosan nem az igazi. Eltelik egy kis idő, mire a lány felkel, és bár az elején nem hallom, hogy keres, mire kijön a szobából, és ismét szólongatni kezd, már tudom hogy ébren van, s nem is vagyok rest vissza menni a házba, hangomat pedig már kintről hallhatja.*
-Csak nem felkeltél álomszuszék, azt hittem hogy már reggel előtt nem is látlak.*nevetek fel, s alakom is nemsokára feltűnik az ajtóban, kezemben egy igen hangoskodó kis zsákmánnyal.*
-Kint szaglászott a ház körül, gondolom kajás lehet meg szomjas, de hogy hogy került ide fogalmam sincs..*mondom miközben a kis szörcsomót leteszem a padlóra, egyenlőre ötletem sincs mit akarok vele, lehet csak megetetem, aztán az útjára engedem.*

Tárgy: Re: Moriarty ház 2013-04-20, 1:03 pm

//NRT: Nil és Rachel – 2013.03.26.//

*Ha már Nil ennyiszer szóba hozza magiszterünket, akkor úgy érzem, hogy valamennyire érdeklődhetnék vele kapcsolatban, ezért is teszem most fel a következő kérdésemet, de a válasz igazán meglep, így nagyokra nyílnak szép, barna szemeim.*
- Hűha, mondjuk gondolhattam volna. Írország is szép lehet. *gondolkodom el ezen hangosan, mivel annyi tudásom azért van a helyről, hogy tisztában legyek az ott lévő rengeteg kastéllyal. Vajon Siderisé milyen lehet? Úgy hiszem, hogy soha nem fogom megtudni. Na de ahogy felérünk a szobába, rögtön körbe is tekintek, így fejezem ki tetszésemet, majd ez után az egyetemi szobák is szóba jönnek, de a sunyi mosolynál már tudom, hogy kár volt megemlítenem Axelt.*
- Tudod, ő csak szórakozott velem… úgy érzem, hogy kihasznált. Amikor pedig beleéltem volna magam, felkeresett és mondta, hogy már évek óta van barátnője és hogy én csak a barátja lehetek. Úgy jártam, mint mindig… tehát nem mondanám, hogy fiúzgatunk. *vonok is vállat és most mondtam el azt, amit a levélben is írtam a fiúnak. Nincs minden rendben velem, megsebesítettek és most már egyre kevésbé vágyom arra, amire eddig annyira… egy kapcsolatra. Nem is akarok tovább magamról beszélni, így inkább Nillel kapcsolatban kíváncsiskodom és kissé el is mosolyodom a feltételezésén.*
- Nem célzok arra. *ismerem be, de aztán már bólogatok is arra, hogy szép lány mind a kettő a srác szerint, de hogy engem megint kiemel… tényleg nem tudom hova tenni, talán nem is kell. Egy szolid mosolyra még futja, de ez után már jöhet is a film, amely közben szerencsétlenül sikerül elaludnom és csak jó sokára felébrednem, de Nilt semerre se találom. Egészen addig megyek, amíg a bejárati ajtóhoz nem érek és ekkor hallom csak meg az ismerős hangot, így már oda is sietek a fiúhoz.*
- Ne haragudj, hogy elaludtam. Picit fáradt voltam. *sóhajtok fel, beismerve azt, amit tettem és csak ez után szúrom ki a nyávogó cicuskát. Csak nézek rá, miközben lassan le is guggolok, ahogy lekerül a srác kezéből és nyelek is egy aprót, miközben óvatosan közeledek hozzá, felé nyújtva kezemet is. A cica eleinte félénket nyávogni kezd, de ez után megszaglássza kezem és végül oda is jön hozzám, én pedig nem vagyok rest már ölembe is venni és fejemmel hozzá is bújni.*
- Szia csöppség. *cirógatom meg puha, hatalmas bundáját, majd Nil szemeibe tekintek.*
- Ha neked nem kell, akkor én megtartanám. Még soha nem volt háziállatom, ő pedig nagyon aranyos. *ismerem be a kis szőrmókot cirógatva, ki ismét nyávogásba kezd. Tényleg eléggé éhes lehet. Ez nem az én házam, nem adhatok neki én bármit, így Nil-hez lépek.*
- Megeteted? *én tudom, hogy milyen egyedül kóborolni, nem szeretném, ha baja esne, én majd vigyázni fogok rá. Látszik is rajtam, hogy máris a szívemhez nőtt ez a kis gyönyörűség.*

Tárgy: Re: Moriarty ház 2013-04-20, 1:35 pm

//NRT: Nil és Rachel – 2013.03.26.//

-Szép, de valahogy soha nem éreztem az otthonomnak, de ez nem Sideris hibája, ő mindent megadott ami tőle tellett.*jelenik meg egy apró elgondolkodó mosoly az arcomon. Nincs mit tenni, bár szeretem a magiszterünket, úgy érzem soha nem lesz időnk rá hogy ténylegesen családi legyen a kapcsolatunk. Ettől függetlenül tudom, hogy neki vagyok a leghálásabb ezen a világon. Azonban ahogy felérünk a szobába nem vagyok rest rákérdezni, mi volt Axel, és Rachel között, amire egy nem túl boldog választ is kapok. Tekintetem egy darabig csak komolyan figyeli a másikat, végül aztán kezeimet finoman a vállaira téve magam felé fordítom.*
-Mindenkit érnek csalódások, néha valakit sorozatosan is de ettől nem szabad feladni. Soha nem tudhatod mikor jön el az az idő amikor boldog leszel.*mondom felé egy apró mosollyal az arcomon, végül egy kisebb sóhajjal a szemeibe nézek.*
-Tudod, szívesen kipróbáltam volna veled, de nem akartalak átverni..*Csupán csak ennyit árulok el, de fent a szobában már más dolgokról is beszélünk , többek közt a szaktársaimról, kik bár szépek, de még nem volt közöm egyikőjükhöz sem.*
-Fenéket nem...*Szólok vissza heccelve a másikat, amolyan miért ne alapon, de aztán békén hagyom vele, magam sem gondoltam komolyan, inkább egy filmet kezdünk nézni, amin Rachel szerencsésen be is alszik, nekem mivel pedig az álmossági faktorom még nagyon nincs magasan, kimegyek. Mire Rachel felébred, és szólongatni kezd azonban egy csöpp cicával térek vissza a házba. A bocsánat kérésre csak biccentek, szót sem érdemel a dolog, hiszen ha fáradt volt, fáradt volt pihenni hoztam ide. Na de a cica már egyre jobban ficánkol a kezembe, így aztán leengedve egy pár másodpercig, az ajtóból figyelem, miként kerülnek harmóniába a lánnyal. Mi tagadás szép látvány, és valahogy a másik szavai sem lepnek meg a látottak alapján, így nevetek fel egy pár pillanatig.*
-Akkor azt hiszem, ezt meg is beszéltük. Igazából Xerxes és Whiskey nem hinném hogy szeretnének még egy vetélytársat na meg valakinek vigyáznia is kell rád, amikor nem velem vagy.*Villantom meg ravasz mosolyomat a lány felé, végül a hűtőhöz lépve ki is veszem a maradék pizzámat, egy kis tejjel, amit más tároló eszköz híján egy bögrébe öntök, és Rachel, na meg a cica felé veszem az irányt. *
-Hogyne, remélem nem túl ínyenc a szőrgombóc.*mondom még mindig jókedvűen, miközben egy falatot nyújtok az állat felé, a maradék kaját pedig Rachel fele nyújtom, jelezve hogy etesse csak ő, hiszen az övé.*
-Szerintem nevezzük el csavargónak, illene hozzá.*nevetem el magamat, végig simítva a cica buksiján, miközben a lány szemébe nézek. Bár tény én és a nevek nem vagyunk jóba, hiszen szegény macskámat is Whiskeyre kereszteltem.*

Tárgy: Re: Moriarty ház 2013-04-27, 1:34 pm

//NRT: Nil és Rachel – 2013.03.26.//

*Felkészültem rá, hogy elmesélem Nilnek azt, ami történt és ami még mindig annyira fáj, de nem arra, hogy így, egy félreértést követően. Axel tényleg nagyon tetszett nekem, annyira jó lett volna közelebb kerülni hozzá, mindenki más háttérbe szorult, csak őt láttam, és aztán így megsebzett. Nem hiszem, hogy ezt érdemeltem volna, de mindig így járok és most már úgy érzem, hogy nem vagyok kíváncsi egy pasira se úgy, egyszerűen csak szeretném jól érezni magam.*
- Tudom, de most egy kicsit elegem volt a pasikból. Ne értsd félre, jó most itt, veled, de rád is csak barátként nézek, többé nem akarok reménykedni. *ismerem be és bár viszonoztam azt a puszit, mégse jelentett számomra most már semmit. Félek remélni és nem is fogok, majd akkor, hogyha valaki tényleg csakis engem akar és tenni is fog érte, addig nem. *
- Egyébként tudom és örülök is, hogy te egyenes voltál velem. Ez sokat jelent és talán azért is vagyunk még mindig jóba. *mosolyodom el, majd végül megveregetem kissé Nil vállát.* - De ne aggódj, én is csak barátként tekintek rád, de akkor majd azért mellőzd a jövőben az ajkam érintését. *öltöm ki felé a nyelvem játékosan, ezzel is adva a tudtára, hogy azért nem játszadozhat szabadon velem, mindennek megvan az ára. Tehát fogja vissza magát és maradjunk barátok, ahogy azt megbeszéltük, mert a hitegetésekből tényleg elegem van. A szaktárairól is váltunk még néhány szót, majd ezt követően már a filmnézés kerül előtérbe, mely bár érdekelne, de fáradt is vagyok, így jól esik lepihenni egy kicsit és fel se tűnik, hogy Nil idő közben magamra hagyott. Felébredés után keresni is kezdem a fiút, és bár nagy ez a ház, mégse egy kastély, így végül rá lelve értem meg, hogy hol is volt. Egy aranyos kiscicával a kezében tér vissza, ki nemsokára már hozzám kerül és láthatóan jól kijövünk máris egymással. Jó lenne, hogyha velem maradhatna és ahogy hallom, ez Nilnek sincs ellenére.*
- Köszönöm! Nagyon fogok vigyázni rá. *ragyognak fel szép szemeim, majd amikor már Nil is összeszedi az ételeket, óvatosan teszem vissza, a földre az állatot, hogy hagyjam eszegetni és a fiútól átvett ételt is összedarabolom neki, de a cicus most láthatóan elvan a tejjel, nem is kell neki más.*
- Csavargónak? Biztos nem. *nevetek fel én is, mivel túl vicces lenne ez így, de már csak a múltam miatt se adnék neki ilyen nevet.* - Majd még megálmodom, hogy miként fogom hívni. Időm még van rá. *lépek is a fiú mellé, majd onnan figyelem a további étkezést néhány percig, hogy ez után ismét a fiúhoz fordulhassak.*
- Na de sikeresen felébredtem, szóval hogyan tovább? *kíváncsiskodom egy picit, majd eszembe jut a kérés is.* - Tényleg, majd énekelek neked, úgyis azt szeretted volna! *kapom is el a fiú kezét, hogy a kanapéhoz sétálhassunk, és hogyha van kedve a dalomhoz, akkor most meghallgathatja. Nem hörgök, hangom most kellemes és lágy, bár nem tökéletes, de elég jól hangzik. Ha szeretné, akkor több számot is hallhat tőlem vagy énekelhetünk együtt is, majd még valamivel elütjük az időt és majd a holnapi nap folyamán térünk vissza ismét a Mysterioba.*

//Köszi a játékot, élveztem, csak nagyon elhúzódott. //

» Nil Moriarty