Nil Moriarty Egyetemista Cruoris
Hozzászólások száma : 1442 Csatlakozás : 2010. Feb. 09.
Rangok Ház: Cruoris Betöltött poszt: Diák Évfolyam: Egyetemista diák
| Tárgy: Re: Moriarty ház 2013-04-30, 9:23 pm | |
| //NRT: Nil és Rachel – 2013.03.26.//
*Megértem, hogy elege van a pasikból, hiszen az elmondottak alapján bántották. Lehet nem testileg, de a lelki fájdalmak is képesek elvenni az ember életkedvét, ezt az érzést ismerem, hiszen saját bőrömön tapasztaltam meg, így a szavaira, csak egy halvány mosollyal bólintok.* -Talán jobb is... A remény megöli a valóságot..*mondom kicsit halkabban magam elé nézve, végül fél szemmel odapislantok a lányra.* -Majd igyekszem, bár néha én se igazán értem mit érzek, és miként akarok rád nézni..*húzom el a számat, na igen tudom én hogy nem kéne most ilyesmibe belemenni, nem lenne semmi jó vége így aztán csak megcsóválom a fejemet.* -Maximum megengedem hogy pofon vágj, ha megint megpróbálom. Tudod nincs kedvem elveszteni nálad a presztizsemet *nevetek fel , majd ezután jön a filmezés, amiből inkább egy alvás lesz, legalábbis Rachel részéről. Én nem vagyok álmos, és elég sok időm van, tehát miért ne nézhetnék addig körül, míg Rachel kiszusszanja magát? Ez meg is történik, így hagyom őt magára, de mikor felébred, nem kell sokáig egyedül lennie, ugyanis lent belém botlik, sőt nem csak belém, hanem egy aranyos pici cicába is, ki mint látom rögtön elnyerte a tetszését.* -Nem is gondoltam volna másképpen.*Hiszen látszik a lányon, hogy nagyon tetszik neki, és ahogy látom, nagyot lépett előre. Ma még egy cigit nem láttam nála, nem is ivott, sőt ahogy látom kábszer hatása alatt sincs, tehát változik, méghozzá a jó irányba. Ez valamiért engem is jó érzéssel tölt el, magam sem tudom miért, de fontossá vállt a számomra, és azt hiszem aggódtam is miatta.* -Miért nem? Szerintem tök aranyos lenen.*heccelem, miközben a kaját, oda adom a leányzónak, etesse csak ő ha már az övé, de láthatólag a macska csak a tejre kíváncsi, picit még gyönyörködöm benne én is, majd Rachel szavaira felkapom a fejemet.* -Na ná.. és még szeretném is, szóval szólaltasd meg azokat a gyönyörű dallmokat.*mondom immáron jókedvűen engedve a húzásnak, és ha minden jól megy hallgatni is fogom ahogy énekel. Szép hangja van, bár még látszik hogy nem profi de nagyon szép, érdekes gondolatok kavarognak a fejembe, lehet ez a lány már tehetség lenne, ha nem ilyen körülmények között nőtt volna fel, kicsit nehéz is össze egyeztetni a most előttem ülő éneklő lánykát azzal akit megismertem. A gondolatokra csak egy apró mosoly jelenik meg az arcomon de nem mondok semmit, csak a végén dícsérem meg. Ezután még elég sok mindent csinálhatunk, mielőtt vissza utaznánk a Mysterioba, szóval teljesen átadjuk magunkat a pihenés adta lehetőségeknek ameddig lehet.*
//köszöntem én is // | |
|